Kedd este megérkeztünk, Hanni maradt volna anyáméknál, úgyhogy nem csoda, hogy a másnapi bölcsiért nem igazán rajongott. Én még reggel berakok egy mosást, kipakolom a bőröndöt, így 3/4 10, mire beérek. Marcel, a főnököm sehol, de sikeresen találnak a laborban egy lányt, akit megbízott a "fogadásommal". Kapok asztalt a szakdolgozók üvegkalitkájában, sehol egy polc vagy egy szekrény, ráadásul Antonia szertint lopnak, mint állat, rendel is nekem egy laptopzárat az ájtístól, aki beállítja a netet a gépen. Antonia Elmondja, miket csinált eddig, ebédelünk, aztán megy sejtezni, de vagy ötször elmondja, hogy velkám meg hogy tök jó, hogy itt vagyok.
Marcel fél kettőkor befut, van öt perce, ami alatt elmondja, hogy a projectet hogyan írjam át, hogy reálisabb legyen, majd rászabadít a macsó posztdokra, Peterre. Őt faggatom, hogy mi hány hónap, meg pontosan mit hogyan is kell csinálni, ő a profi szaki a csapatban. Leülök írni, amikor is a lengyel szakdolgozó lány berakja az olasz fiúnak a gumimacis mese lengyel főcímzenéjét, röhögnek, mint a fakutyák. Már ökölben a kezem, mikor bejön két nő megbeszélni vmit az egyik gépnél, végre csend van, lehet dolgozni. Fél ötig semmi más nincs, ekkor korgó gyomorral távozom.
Holnap vinni kell bögrét, teát, laptopzárat, fülhallgatót meg túlélőkaját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése