szerda, november 24, 2010

a robothalas sztori és ami mögötte van


ez a hír akadt a szemembe ma, amikor is a hivatalos impaktfaktorlistát kerestem az egyetemi könyvtáros online segítségével a web of science-en, ami egyébként a reuters egyik oldala. (nem volt annyira egy pofonegyszerű sztori rátalálni erre a listára egyébként még úgy sem, hogy a könyvtárosnő sokat segített, de végre megvan, és a hivatalos top5 újsággal upgradeltem a pályázati űrlapomat, de ez egy másik, sokkal uncsibb sztori)



naszóval van ez a hal, ami robot, és azért csinálták, hogy sok kis pajtásával egyetemben kiküldjék őket a való világba úszkálni meg információt gyűjteni, meg hogy halpajtásaikon segítsenek (lásd itt).
kúl. sőt, szuperkúl.
DE
ezek robotok. fém és műanyag huzat alatti csipek meg drótok, amiket jövőre "szabadon engednek" a spanyol partoknál, aztán szevasztok, csináljatok amit akartok. mi majd összegyűjtjük az adatokat, és ha jól programoztunk be titeket, akkor minden szuper lesz. de ha nem gondoltunk ám mindenre - és hát egy halandó matematikus és programozó sem istencsászár, egy csoportnyi sem, hiába súgnak nekik tengerbiológusok, ők sem tudnak ám mindent - szóval ha nem minden oké, akkor mi lesz ebből?
most minden grínpíszes lilaköd, futurista pánik és sci-fi vízió nélkül gondoljuk ezt végig. rászabadítunk az amúgy is szarrá szennyezett, nejlonzacskókkal teli óceánokba egy rakás ember alkotta konstrukciót, amik valamilyen előre beállított program szerint megállás nélkül mennek előre, ki tudja hova, és az előzetes megfigyelések alapján behülyítik a hús-vér halakat, amik meg akarják ezeket dugni, követik őket, és biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik meg is akarják meg őket enni.
ha vicces kedvemben lennék, akkor ez olyan, mintha adnánk a halaknak egy pléjsztésönt.
de félek, hogy ez valami kurvanagy gáz kezdete.

Nincsenek megjegyzések: