a keddi vizsga után megjött Sosó is Pestről, belevetettük magunkat a nagy gyerekmentes szabadságba. persze nem felhőtlen az egész ekkora hassal meg egy rendszeresen csukló illetve rugdalódzó kölyökkel, de ő még egyelőre odabenn van.
pénteken, miután Sosó letette az evezésvizsgáját, este elmentünk megünnepelni az ötéves házassági évfordulónkat a porto pinóba. ez egy olasz kajálda, amit Sosónak ajánlott az egyik evezőstársa, és ahol csak egyféle menüt főznek, de azt két és fél órán át eszed. tisztára mint Szardínián a casa ruralban.
hát, őszintén, Szardínián finomabbat ettünk, de attól még jó kis esténk volt. legalább hatféle előételt hoztak ki, persze ezek közül a nyershúsos carpacció meg a friss osztriga ment rögtön Sosó elé, de azért már az előételekkel én is jóllaktam. ekkor jött a sült bárányborda, ami hihetetlenül sós és hihetetlenül picurka volt, meg a spéci egybesült fasírt sült zöldség-körettel. aztán meg a "hal": főtt kagyló meg homár. és az est kulináris fénypontja ez volt, hogy megkóstoltam végre a homárt. finom volt. ezek után kihoztak egy gombával töltött, szarvasgombával meghintett canellonit, ami fura volt, hogy így a hús meg miegymás után jött, de legalább ez isteni volt, míg a többi olyan ehető kategória (szerintünk az Olive-es olasz pasas főzte ezt a tésztát, az ő ízvilága volt egy az egyben).
degeszre zabálva megállapítottuk, hogy az ilyen vacsorák csak évente egyszer kellenek, nem is hiányoznak, tisztára kikészítik az embert ezek a nagy zabálások.
aztán szombaton jött a north sea jazz.
fura volt, mert volt vagy tíz színpad, ebből kettő kinti, egy sátras, kettő kistermes, a többi benti. kicsit sziget-fílingünk volt, ahogy próbáltuk megtalálni a színpadokat. ami viszont nagyon zavaró volt, az az, hogy a benti koncertek hangosítása pocsék volt, a fájdalomküszöböt jócskán meghaladta a hangerő, élvezhetetlen volt, de most komolyan. és persze a nagyok mind ezekben léptek fel. Sergio Mendez meg Amadou és Mariam még élvezhető volt, habár egy csöppet hangos, a Ben L'Oncle Soul is, de Chaka Chan hangja konkrétan fájdalomként érkezett be agyunkba. ha kimentünk a bádogbunkerből a mellette levő udvarra, akkor meg összevissza keveredtek a hangok, szóval végülis tizenegykor csalódottan leléptünk, még mielőtt mindhárman tartós halláskárosodást szenvedtünk volna.
most már értjük, miért visz magával Martijn minden koncertre füldugót.
tegnap levezetésképpen elmentünk sétálni meg csónakázni a kecskefarmhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése