sztárfotó és bevásárlás

hétfő délután rámcsörgött Stephanie, az Eppstein-Barr fertőzött bölcsisnéni (aki szegény egy jó félévet lehúzott otthon lázasan és gyengén, de most már fokozatosan jön vissza dolgozni), hogy kész vannak Hanni fotói.
merthogy az a szokás, hogy a bölcsiben csinálnak egyéni meg csoportképet, és aztán ha kér az ember, egy tízesért nagyítanak egy 9x13-as csoportképet, egy ugyanekkora egyéni képet, meg egy 9x13-as felezős képet, aminek a felén van az egyéni kép, aztán a felének a felén, és aztán a maradékon meg négy miniatűr képecske.
amióta Marianne, a Dikkie Dik csoport egyik bölcsisnénije a fotós, szuper képek születnek, bár eddig azt hiszem egy csoportkép sem született Hanniról, amin ne fintorogna/pislogna/rémült fejet vágna. most éppen pislog és a polóját gyömöszköli a szájába. de az egyéni kép isteni helyes, nagyon vagány nagylányos. imádom.
szóval tegnap reggel felkerekedtem, és Hanni nélkül bementem a bölcsibe, ami eléggé fura volt. aztán benyomultam a városba holland-angol meg angol-holland szótárt venni, mert a szeptemberi vizsgán elektrongyos kütyüt nem lehet használni, csak nyomtatott szótárt. meg vettem egy nyelvtani gyakorlatos könyvet is (Klare taal), amiből egy csomó fénymásolatot kaptunk anno az első két tanfolyamon, úgyhogy nem lehet ez annyira rossz.
a könyvesboltban, ahogy nézegettem a holland nyelvkönyv-kínálatot, szép csendesen elszédültem, alig kaptam levegőt, úgyhogy minden maradék méltóságomat összeszedve találomra levettem a polcról egy könyvet, és szép lassan, csillagokat látva becéloztam a nyitott ablak melletti széket. pár perc olvasgatás után fizettem, és a biciklit tolva beszédültem valahova egy életmentő kávéra, amikoris apám megcsörgetett a szkájpon. egy háromnegyed óra lábadozás és beszélgetés után már semmi bajom nem volt, úgyhogy nekilódultam, hogy elköltsem az ezeréves húszeurós utalványunkat a hasamat eltakaró méretű polókra, aminek a vége persze az lett, hogy annyi szatyrom lett, hogy a közértbe már nem volt értelme bemenni.
az majd a mai program lesz.