Kedd este összezördültünk Sosóval, ezt a szitut már lejátszottuk sajna kétszer vagy háromszor, irtó szar rájönni, hogy igen, ezt már párszor elbasztuk, és ilyenkor mindig ugyanaz történik:
Hanni megahisztit vágott le, nem jött ki a kádból, Sosó kihozta, szorította, mert ő rúgkapált, és nem akart menni sem, én meg bementem Hanni szobájába, és azt láttam, hogy a gyerek üvölt, az apja csikorgatja a fogait, a gyerek keze lila a szorítástól, és az anyatigris felébredt bennem, és kiküldte Sosót a szobából, aki ezen annyira bepöccent (mert szerinte ilyenkor a tekintélyét ásom alá), hogy kinn a nagyszobában belerugott a fotelbe meg a szekrénybe, aztán elviharzott, és este tizenegyig az autóban gubbasztott, majd tüntetőleg a nagyszobában aludt egy matracon.
Ami a dologban a szépségpötty, az az, hogy anyám persze tanuja volt a jelenetnek, és hiába mondtam neki, hogy nem akarok erről beszélni, nekiállt, és elmondta, hogy ő fél Sosótól. Na ekkor volt egy pont, amikor majdnem a fejéhez vágtam gyerekkorom összes sérelmét, az ő ordibálásait meg verekedéseit, hogy ugyan mit gondol, mit éreztünk mi ilyenkor a tesómmal, de inkább nyeltem egy nagyot, és nem mondtam. Így is előbb haza akar menni.
Ami meggondolandó, mert a főzéssel hadilábon áll, de ha főz, összemaszatolja az egész konyhát, amitől falra mászom, és folyton besértődik. Hannira is. Pénteken kértem, hogy főzzön gulyást a marhahúsból, amibe aztán én főztem csipetke helyett galuskát, ami túl híg lett, és túl sok, így a leves eléggé masszív galuskafőzelék lett. Ő elkezdett rugózni azon, hogy nem lett-e túl sok - de -, és hogy ő nem is szereti a levesekben a tésztát, és... na ekkor kezdtem el bőgni,hogy tudom, hogy elbasztam, de most már ez van, mire mit csinált az anyám? Megsértődött, hogy ő nem mondhatja el a véleményét.
Na, kipanaszkodtam magam, megyek, behintőporozom ezt a büdös kölköt, aki egész délután aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése