Volt egy fehér kisköpenyes és nadrágos debellánk, egy ötvenéves Ursulánk, aki Lindy névre hallgat (aztán pénteken kiderült, hogy nem is, mert Lenienek hívják, de egyszer sem javított ki, na mindegy), aki egyébként kraamzorgos nő. Fura dolog ez a kraamzorg, egy hétig a szülés után kijár házhoz napi hat órában egy ápoló (és esetleg védőnő?-)-végzettségű nő, aki ellenőrzi, hogy minden rendben az anyával, babával (hőmérséklet-, súlymérés), ellenőrzi, hogy hogy megy vissza a méh, hogy minden rendben van-e a köldökcsonkkal, segít fürdetni a babát, segít a helyes mellretételben, és mindemellett kitakarítja naponta a wc-t, fürdőt, mos, lehúzza az ágyneműt.
Nos ez a Lindy (Lenie), mint utóbb kiderült, eléggé vacakul csinálta a baba-mama-ellenőrzés részét a dolognak, inkább bejárónő volt, elment közértbe, patikába, mosott, felmosott, vasalt. De aztán a hétvégi kraamzorgos nő, a nikotinfüggő, de egyébként profinak tűnő Bel szerint naponta kétszer kellett volna hőmérőzni mindkettőnket, nekem pulzust nézni, szinte semmi felvilágosítást nem adott, pedig a füzetkében ott van pontba szedve, hogy miket kell anyukával átbeszélni. A legdurvább viszont az, hogy hagyta a köldökcsonkot a csudába, csak beírta a füzetbe, hogy szépen szárad, pedig a lenti része nem is száradt, és szombatra olyan büdös lett, mint amilyen egy rohadó húscafat csak lehet, úgyhogy Bel lealkoholozta, bekötözte gézzel, és ma kaptunk egy hintőport is, hogy azzal szárítsuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése