has

A legutóbbi consultatiebureau-s látogatásunkkor a dokinő úgy látta, hogy Lizi háta meg válla nem elég erős, nem a korának megfelelően tartja magát, pedig minden más okés nála, ezért beutalta fizioterápiára. A gyógytornász nőci szerint is le van maradva egy csöppet, már rég fel kéne könyökölnie, de ő alig tartja magát hason. Persze, mert ahogy hasra kerül, rögtön fordul vissza hátra, ott meg jól elvan.
A gyógytornász azt javasolta, hogy tartsuk sokat hason, vegyünk új, izgalmas játékokat, amik nem túl könnyűek, hogy hason felkapja őket, aztán hátrafordulva magával vigye, de nem is túl nehéz, hogy megüsse magát velük, ha mégis.
Mindez két hete volt. Még aznap rohantunk lelkiismeret furdalások közepette megfelelő fejlesztő dolgokat szerezni. Hanni persze mindent megtett, hogy elcsaklizza Liza elől az új játékokat, úgyhogy felhoztam a pinyóból egy zacskó plüss aranytartalékot, Vivi régi játékait, hogy legyen Hanninak is új zsákmánya, de valahogy mindig a másik cucca izgalmasabb :) Mindegy, szerencsére van jó pár játék, így ha éppen az egyikkel Hanni babrál, Liza kap mást.
Holnap megyünk vissza kontrollra és Lizi már magától hasra fordul, nyúl a játékokért, eljátszik velük hason, felemeli magát, szóval úgy látszik csak meg kellett egy kicsit motiválni őkelmét.
Amúgy már alig várom, hogy tudjon rendesen megtámasztva ülni anélkül, hogy kidőlne valamelyik oldalra, mert már pépet nem akar enni, ha az ölemben van, csak azt, amit mi is, főleg ami a tányéromon van, és persze azt is csak úgy, hogy ő fogja meg és rakja a szájába, különben fejhangon visít és egy hirtelen mozdulattal hátra vágja magát. De ez a szájbarkás dolog még nem mindig sikerül, úgyhogy mostanában szinte mindig lezabálja a ruhámat. Ha már tud végre ülni, mehet a tálcás etetőszékbe, ott meg azt randalírozik a kajával, amit csak tud, nem érdekel. Remélhetőleg idővel jól is lakik majd :)