csütörtök este Sosó rámszólt, hogy másnap menjek már el moziba, vagy csináljak valamit, csak tűnjek el otthonról, mert megint kezd az agyamra menni az itthonlét.
úgyhogy kapva kaptam az alkalmon, és láss csodát, fél kilenckor játszották a Django-t a Trianonban.
usgyi!
majdnem telt ház volt a nagyteremeben, de szerencsére volt még jegy a kezdés előtt.
le a kalappal Tarantino előtt. ez a film üt. nagyon üt.
az alapsztori nagyon ki van találva, a Brünhildás szál mesteri, meg úgy egyébként is, hihetetlenül komoly poénokkal van teli. és persze egyáltalán nem egy vicces film. véres, fröcsög, mit fröcsög, spriccel a vér a testekből, mintha szökőkutak lennének, de ez nem számít, ez csak jelzés, hogy ezt a részt ne vedd komolyan. ami komoly a filmben, az nincs elbagatellizálva.
a színészek meg egyszerűen kurvajók. Samuel L Jacksonra rá sem lehet ismerni, Caprio a körein belüli szerepet kapott ugyan, de jó, Waltz olyan, mint Woland professzor a Mester és Margaritából, de ő itt korántsem a Sátán, hanem a bosszúálló, az igazságosztó.
nem is tudom, hogy Tarantino bármelyik filmje tetszett volna ennyire.
talán a ponyvaregény. nade az korántsem ennyire érett és komoly film.
na mindegy, a Django tetszett nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése