A király születésnapja alkalmából a kicsi felvette a 
királylányruháját, és kilenckor testületileg kivonultunk a környékbeli 
gyerekbuliba, ahol a pasim a szomszéd úrral negyed kilenkor már alig 
talált egy pokrócnyi helyet. Merthogy van ilyenkor bolhapiac, 
gyerekcuccokat lehet árulni, venni. Elvileg csak gyerekcuccokat, úgyhogy
 mi vagyunk a szomszéd úr alibije, egy pokrócon velünk árulja a 
Calais-ban gyűjtött fossziliákat. Idén a másik oldalunkon eperpalántákat
 árult egy család. Mind a fossziliákat, mind a palántákat vitték, mint a
 cukrot. Na jó, mi is eladtunk jópár kinőtt bringát, meg a babakocsit is
 elvitték. A nagy tizenegykor lelépett, befizettem egy játékbérletre: 
lehetett ugrálni, tekézni, potyogó műanyagcsirkéket kapkodni, sítalppal 
kettesben járni, stb. Masszív egy nap volt, fél nyolckor már a két 
gyerek és a pasim is ágyban volt, utóbbi napszúrás-gyanús, én meg 
becsíptem egy márciusban lejárt Grolschtól.
Élni tudni kell ;)
      
      
Élni tudni kell ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése