Fission impossible

A helyes tudománykommunikációs stratégia

kinai gagyi

Hanni osztályában az 'ouderbetrokkenheid' következő napirendi pontja az az, hogy a szülők elmesélik, hogy mivel foglalkoznak. Volt már olyan apuka, aki helikopterről fotóz és az alapján készit térképeket, volt már káelemes másodpilóta (vagyis hollandul copiloot, amit Hanni úgy vett le, hogy kokpiloot, vagyis ő főz a repülőn), meg öregekre specializálódott fizioterapeuta anyuka.
Holnap én megyek.
Készülök rendesen, viszek egy kis mikroszkópot is. Ma vettem, egy ócska kinai szar, de a pocsolyavizben úszkáló vizibolhákat talán látják majd rajta a kis szarosok.

Goeie Mie

Maria Swanenburg, Dutch serial killer
Szóval volt ez a ScienceOnline Leiden Unconference, ahol önkormányzati tisztviselőktől kezdve, újságírókon és tévés tudományos ismertető műsor készítőin akeresztül múzeumos főmuftikig sok mindenki volt, persze a legtöbben tudomànykommunikációs szakik.
Na ezen volt 2 workshop szessön, és az egyiken a CSI Leiden nevűt választottam, amit részben a nekünk tud. újságírást előadó Frank tartott. Gooie Mie volt a topik (lásd a linket), és ennek kapcsán kellett szósal média- sztorit gyártani kis csoportokban. Irtó vicces ötletek jöttek elő, nagyon szuper volt az egész ;)

súly

Voltam a naggyal iskolaorvosnál. Általános kivizsgálás - látás, hallás, motorika, sztetoszkópos hallgatózás, gerincferdeség-check. Plusz előre ki kellett tölteni egy kvescsönert, amiben csekkolják a gyerek szociális viselkedését (gondolom autista-spektrumot is szűrnek), ezzel kapcsolatban kérdezik is a gyereket aztán, hogy kivel szokott játszani, mi a kedvenc játéka stb. A pszihoteszthez rajzoltatják is, tényleg nagyon profik.
Aztán tesztelik a szülőket is, a kérdéssor uccsó oldalát a gyerekvédelem rakta össze. Erről a gyerek nélkül beszélgettünk, mert a kevés segítség miatt az esélyesen gyerekveszélyeztető csoportba tartozunk.
És persze részletesen elbeszélgettünk a a gyerek pocakjáról, meg annak okairól.
Aszongya a doki, hogy minden nagyon okés, csak egy aprócska gond van, a normál BMI tetejénél van, vigyázzunk, el ne hizzon. Kikérdezett részetesen, hogy mikor és mit eszik, iszik. A konklúzió: szörp max napi egyszer, (bár a gyümölcslevekben gyakran több cukor van, na mindegy), legyen sokat kinn az utcán, játszón, levegőn, mozogjon minél többet. Ja, és kaptam egy listát arról, hogy milyen kaját hány perc biciklizéssel lehet ledolgozni.

Csak a szex

Ez egy szuper kis cikk a szexuális nevelésről.
Erről eszembe jutott a hatéves lányom, ahogy ül a kádban, és a nagy a tappancsos szappantartó műanyag tappancsait nyomkodja fel a csempére. Azt játszotta, hogy a szappantartó a petefészek, a kis tappancsok a peték, akiktól egyesével megkérdezte, hogy babák akarnak-e lenni, és ha nemet mondtak, jött a vérzés. Irtó viccesen és frappanánsan vizualizálta a sztorit, amit csak egyszer-kétszer hallott.

hétvége

Tegnap Aradi Peti esküvőjénn voltunk, a túlpörgött és önveszélyes kétésféléves egy húszcentis sebet karmolt a nyakamba, majd röhögve felpofozott, így a vacsora felénél, este nyolckor felhívtuk anyósékat, hogy akkor jöhetnek, vihetik a szarosokat aludni.
Ma reggel fél hétkor kelt, délben külön megetettem, hogy gyorsan tudjon menni aludni, mert már megint kezdett agresszív lenni- ez nála a fáradtság jele, de kettőig húzta, csak most aludt el.
Anyámék fél kettőre igérték magukat, hogy jönnek a nagyért, mert viszik cirkuszba, ő délelőtt 10 óta kérdezi, hogy mikor jönnek már. Mikor hívom apámat, hogy hol vannak, csak annyit mond, hogy elég negyed háromra ideérniük, ha rögtön a cirkuszba mennek, minek jönnének előbb.
Pasim nagyanyja pénteken volt itt gyerekeket nézni, aztán úgy elesett, hogy lila monoklik vannak ramdom elhelyezve az arcán - tegnap úgy megrémisztette a kicsit, hogy ma sírógörcsöt kapott, hogy ő nem akarja látni a dédnagyanyját. Mert persze ma is áthozták. Mindegy, mert úgyis csak öt percre látta, az elmúlt két órában a pici fenn szenvedett, a süket, izomsorvadásos, lilafoltos, amnéziás és amúgy alapból rosszindulatú dédnagyanyja meg lenn boldogított minket.
Amúgy az egy szem fia, aki áthozta, szokás szerint elvonult, valami sürgős intéznivalója akad ilyenkor mindig, mint a család többi tagjának, és az ominózus dédi az utált menyét szívatja ilyenkor. Én meg most éppen azon gondolkozom, hogy a délután további részét a wc-n töltsem (biztonságos, de csak időszakos menedék), vagy elvonuljak aludni.

the gut feeling

words importnat to know

words important to know

csapatmunka

kivagyok.
elegem van a csapatmunkákból.
abból, hogy a normál oktatási időn kivül össze kell ülni olyan emberekkel, akikkel nem feltétlenül akarok együtt lenni, abból, hogy kompromisszumot kell kötni, mert egyikük csak szerdán ér rá, ami felboritja az eddigi megszokásokat. eddig úgy volt, hogy szerdán háromig én vagyok a gyerekekkel, aztán veszi át őket Sosó, és viszi Hannit úszni, meg vacsit főz, és akkor fél hét - hét körül jövök én.
ehelyett szerdán háromnegyed kettőre már Delftben kéne lenni, hogy faszságokról vitázzunk, mert vaskalapos, értetlen csávókkal vagyok egy csoportban, akik tudálékosak is, meg eléggé nagypofájuak ahhoz, hogy szarjak az egészbe bele, de erre ők meg baszogatnak, és án meg ettől bepöccenek.
tele van velük a tököm.
a két lánnyal együtt csináltuk a módszertan kurzust, egyébként ők már a mesterkurzus második évében vannak, a srác szintén, de ő módszertant tavaly végezte el, amikor mindent totál másképp tanitottak. ez az óra a módszertanra épül, és egy kibaszott konkrét szociológiai kutatást kéne véghezvinnünk egy háromkredites kurzus keretein belül, úgy, hogy hiába értem az egész lényegét, lehurrognak, leszavaznak.
hiába járattam a pofám, hogy támavezető egy dizájner, aki a vizualizációban mozog, a vizualizációt nem hagyhatjuk ki a sztoriból. nem ők kihagyták, feleslegesen dolgoztunk az első leadandóval, mert aztán a második órán csak leültünk Marcoval, a témavezetővel, aki elmondta ugyanazt, amit én, hogy az egész projektnek pont a vizualizáció a lényege, azt nem lehet kihagyni. köszike.
most szerdán nem tudtunk találkozni, Sosónak mitingje volt, amúgy eredetileg ezen a héten nekem szünet volt, nem volt óránk, csak ez a miting a csapattal. Hanninak meg bemutató órája az úszáson, nagyon meg akarta mutatni, mit tud, muszáj volt nekem vinnem.
beszóltak, hogy nem dolgoztam ki eléggé azt a kérdést, hogy miért 40 emberes csoportokkal dolgozunk. azért mert ezt beszéltük meg Maartennel, a kurzus oktatójával. csak. mert azt mondta, ennyi elég. erre nincs formula, ezt nem lehet hivatkozással alátámasztani.
aztán meg engem basztatanak a statisztikával. hát bazmeg, őszintén, sosem használtam statisztikát, mindig volt olyan profi progmatos a csapatban, aki halálprofin megcsinálta az adatelemzést. minndegy, többnapos melóval kiguberáltam, hogy mit lehet, meg mit nem lehet használni, miért meg hogyan. de persze azt nem beszélték meg, hogy melyik terméket fogjuk a kutatásban használni, hiába irtunk mindannyian toplistát, és hiába kéne azt mindenképpen beleirni a projekttervbe, amit le kell adnunk, nem arról nem beszéltek. arról sem, hogy hol fogjuk a szerencsétleneket kérdezgetni, meg azt sem, hogy hogyan szedünk össze 120 embert, nem arról sem, csak engem basztatnak, hogy miért nem AVOVÁt irtam abba a kurva doksiba.
és az bazmeg, hogy irtam egy csomót a bevezetéshez és a téma összefoglalásához, az semmi, azt a doksit bezzeg véletlenül sem nyitnák ki, pedig a nagy baj az, hogy nem igazán értik, mit hordott össze a csávó a projekt lényegéről.

kivagyok, nincs semmire időm, őrjöngök ettől a csapatmunkától, és közben meg van két másik kurzus is, amiben persze szintén csapatban kell dolgzni, de szerencsére az atomreaktor-üzemlátogatás újratervezése projektet Joreennal csinálom, akive szuperül tudunk együtt dolgozni, és aki lelkes, okos, ügyes, és imádom, a másik órán meg nem lesz olyan sok munka, és a mi évfolyamunkból való mindegyik csapattag.

baromira kiváncsi vagyok, mi lesz ebből a szociológiai kutatásból, félek, hogy annyira faszok, hogy üvöltözve fogok velük ordibálni, de ezt a kurzust muszáj idén megcsinálnom, nem hagyhatom jövőre, ha törik, ha szakad, meg kell csinálni.

Annyi meg egy bambi

Szomszédunk, Pim, Svájcban járt. A jótékonysági szervezet, amivel tavaly Tibetben járt (a Bambi írójának, Felix Salten unokájával), ott ülésezett. Egyik este nála vendégeskedett, és megnézte az író hagyatékát. A magyar kiadásoknál eszébe jutottak a lányok, és az egyik könyvet elkérte nekik, és elhozta ajándèkba.

observation

Ez a Hamlet-feldolgozás eléggé betett nekem, úgy kb 18 voltam, mikor láttam, imádtam a szótenisz-csatákat benne, és azóta kedvenc színészem Tim Roth és Gary Oldman - ilyen mimikát ritkán látni, mint rajtuk ebben a filmben.
Ezek után ugye nem csoda, hogy rá vagyok kattanva a Lie to me-re. A héten, annak örömére, hogy az előző negyedév és a mostani között nem maradt szünet, pedig rámfért volna, túléltünk egy családi látogatást és még be is náthásodtam, hétfőn, ahelyett, hogy a csoportos kutatási projekttel foglalkoztam volna, egész nap az ágyban fekve Lie to me-t néztem.

Erre ma ezt a levelet küldte a projekttárs:
Hi, This paper (though it is an old one) might be interesting for you: Pan-cultural elements in facial displays of emotion Observers in both literate and preliterate cultures chose the predicted emotion for photographs of the face, although agreement was higher in the literate samples. These foldings suggest that the pan-cultural element in facial displays of emotion is the association between facial muscular movements and discrete primary emotions, although cultures may still differ in what evokes an emotion, in rules for controlling the display of emotion, and in behavioral consequences. Benjamin  

Úgy érzem, most már munkaköri kötelességem tovább nézni ;)

Ukulele