kedd, március 25, 2003

LONDON
Holnap utazunk!
Remélem jó móka lesz. Bali minden estére kinézett valami helyet, ahol atomcsászár díjék pörgetnek, és ahol atomcsászár zene lesz. Én meg vagyok a művészeti felelős, vagyis a nappali programok koordinátora.:)
Hmmm.
Hogy mi történt huszadika óta?
Volt a csütörtök, az irtózatos. Amikor végülis beszéltem vele, mire ő jó főnökhöz méltóan megalázott, letakarítottam a polcaimat, mire jött a másik megjegyzés. Na igen, ekkor akadtam ki, de piszkosul, és bőgve kimenekültem az Astóriára.
Órák.
Depresszió ellen nem ajánlott. Nem szívderítésnek szánták.
Na ekkor kezdődött már-már fikasálba torkolló idült náthám, amit hétfő estig próbáltam kezelni. Többek közt egy már lejárt orrcsepppppel, ami szerencsésen szétmarta a bal orr-és szem-nyálkahártyámat, és kivételesen allergénként hatott a hörgőimre, főleg éjjel egy és három között. Persze pont amikor a legjobb volt a buli a merlinben. (Sajnos élő sms közvetítést kaptam, kedvcsinálónak. imádom az ilyet, komolyan.) Vivi, akit persze minden felelősségtudat nélkül így is ránksózott Juli drága, meg elkapott egy másikfránya kórságot, és jól végighányta a vasárnap délelőttöt, majd befejezte a spooky forestet a 102kiskutyában. Szegény gyerek, másnap a doki kiderítette, hogy nemcsak hányós-hasmenéses, hanem még tetves is.
Majdnem kiolvastam minden olyan könyvet, amit az útra szántam: Kurvajó, Örömszimfónia. Most válogathatok újakat.

csütörtök, március 20, 2003

Háborgunk.
Éjjel kettő óta.
Tegnap este hatalmas tömeg fogadott a helyen. Azt hittem, a tilosbanda levonult, de nem. Anna egyik régi munkatársa vetítést tartott, és elhívta a családot és az összes munkatársát, ismerősét. Mint Nyuszi. És persze azalatt nem engedték, hogy Spityu és Bali zenéljen. Tizenegykor kezdtek csak rá a mókára. Hatalmas sértődés. Sebaj, Annával meg Stefánnal jót filozofáltunk.
Készen vannak a fotók.
Egy-kettő irtózatosan jó, de sajnos sok semmi különös.
Igen, ez a jó kifejezés, semmi különös.

szerda, március 19, 2003

Döntöttem.
És ez nagy szó.
Minél előbb beszélek vele, annál jobb.
A nehezén túl vagyok, elfogadtam, hogy vele ezt meg kell beszélni, tőle kell kérni azt a fránya levelet.
Nyugalom, higgadtság, megfontoltság, tartsatok velem!!!
Komolyan egyre inkább hiszek abban, hogy termtud ismterj műsort kéne csinálnom.
Tegnap kiakasztott Bali a tilosban, egy csomó mindent nem mondott el, nem jól tudott a klónozásról, nem tudtam magam türtőztetni, és betelefonáltam. A legviccesebb az volt, hogy utánam rögtön Konczos is betelefonált, de sajna ő még jobban keverte a dolgokat, mint Bali. Sebaj, legalább rádiós évfolyam-konzultációt tartottunk.
Aztán meg megint Juditnak kutakodok, most éppen tetű témakörben.

kedd, március 18, 2003

Solaris
Fel-felbugyogó magány- és egyedüllét-parára a legjobb orvosság az azonnali, sürgősségi mozilátogatás. Sajnos nem írják fel receptre, de a Kossuth hétfőnként nagyon felhasználóbarát árakat számol.
Nem láttam ugyan az elődjét, a legelsőt, de talán jobb is így. Így legalább tetszett. A zenéje, a fényei, az arcok.
BÓMOND
A potenciális income 10%-át beleinvesztáltam életem legeslegelső női magazinjába. Kaptam mellé egy bájos nemtommeghatározni színű kendőt, meg egy Zepter katalógust. Nesze nekem.
Zepterrel sok közös szálunk van. Elsőként: Vera ott dolgozott vagy egy évig, és iszonyatosan rühELTE. Kettő, apámat egy zepteres ügynök sikeresen rábeszélte a kibaszottul drága, hepaszűrős, ilyen-olyan extrákkal felszerelt ÉVSZÁZAD PORSZÍVÓJÁRA, amit persze levonhat az adóból, stb, stb. Egy évig hallgattuk anyám sikítófrászait, amikor véletlenül szóba került a porszívó.

Nade kiderült, hogy irtó trendi vagyok, hogy a Ciánkáliban meg a Retrockban turkálok. És Retrobarbi rucija pedig egyenesen olyan, mint a legutóbb vásárolt türkizkék cikkcakkos spacegirl márkájú retrockos ingem. Wow.
Ezt nem gondoltam volna magamról.

Kár, hogy Sodrinak csak a kockás hasát mutatják, és a gyönyörű izmos fenekét és combját egy nyamvadt farmerbe rejtik. Ez nem fer.

Ezt be kell ide írnom. Ezekért a női horoszkópokért egyszerűen megőrülök: Többen szeretnének az önre irányuló fénysugarakban sütkérezni, keresik a társaságát, mohón isszák a szavait. A barátjával végzett közös munka optomistává teszi. Végezzen el mindent, amit önre bíznak: ez lesz sikerei alapja. Egy szerelemnek nincs értelme, felejtse el őt.
Hát nem édes?

hétfő, március 17, 2003

Éppen most kezdtem neki a délben kapott americana márkajelzésű mogyorós-mazsolás típusú, alacsony árfekvésű termék fogyasztásának. Kaptam hozzá egy szép narancssárga, Carotella plusz feliratának eléggé örvendező műjjanyag tollat is. Mindeztet pediglen azért, mert hajlandó voltam elfogadni egy kedves idősödő hölgytől egy kapucsinót. Lett belőle kettő is, node ne rohanjunk annyira előre!
Ismét a piackutatás áldozata lettem. Sajnos pont egy kávéra vágytam, amikor a nénike leszólított, így gondoltam igya fene, válaszolok pár hülye kérdésre, aztán ide a kávét, és csókolom. Háhá! A pár hülye kérdés után jött az emeleten a két kapucsinó meg még egy csomó hülye kérdés.
Milyen a habja. Melyiknek jobb a habja. Miért. Mi nem jó a másik habjában. Most már megkóstolhatja a levet magát is. Az milyen. Melyik jobb. Miért. Mi nem tetszik a másikban.
Önkéntes mérvadásom eme csokoládéval való honorálása után a néni súgva megkérdezte, hogy ismerem-e a Bómond című újságot. Lefáradt agyamban valami derengeni kezdett: valaha talán már láttam azt a francia napilapot, sőt, talán jobb napjaimban fordítottam is belőle. Aha, mondtam, és a néni lecsapott rám. Kicibált a folyosóra, és újabb teszteket töltetett ki velem. ezek alapján persze kiderült, hogy a Bómond egy magyar nyelvű havonta megjelenő szenny, kizárólag nőciknek.
Na erről kéne csütörtökön 4000 forintért közvéleményt mondanom két órán keresztül egy kiscsoportos terápiaszerűségen.
Süt a nap, lehet napozni. Sőt, szülinapozni a családdal.
Annyira rutin lett ez a kényszerű adok-kapok. Anyám felírja a gyógyszert, ami elviselhetővé teszi ezt az irracionálisan szánalmas emberi kontaktus-teremtés próbálkozást. Igen, bekonyakozva egészen elviselhető ez.

A színház az ügynök halála miatt elmaradt. Lett volna helyette más, de mi köszöntük szépen, abból nem kértünk. Mint ahogy Baliékból sem. Így lett a tegnap este csak Judité és a pokolokóé.
Tilos a dohányzás és a köpködés!
100 éves autókat, villamosokat, vonatokat bámulunk, amikor belém hasít a felismerés: én 1890-es és 1900-as városfotókat akarok. Imádom ezeket a megbarnult képeket, felismerni rajtuk az Oktogont, a Kálvin teret, a Király utcát, a Sugárutat.
Mánia kezdődik, érzem.
Gyedül?
Igen. Gyedül.
Ti összebeszéltetek? Miért kérdezi ezt Spityu Annamarija és Pepe is pár perces szünettel ugyanott, ugyanazon, azon a bizonyos Doisneau kiállításon?! Na jó, Mezősiék nem kérdezősködtek, meg a Múzeum teraszán üldögélő Dóri is csak azt kérdezte, történt-e valami olyan, amiről tudnia kéne....
Igen, a Múzeum teraszára kipakolták a székeket. Igen, ki lehet bírni megfagyás nélkül azt a fél órát, amíg megissza az ember a kávéját. Igen, megint mindenhol ismerősökkel fut össze az ember. Kezdődik a tavasz.
És én gyedül vágok neki a tavasznak.
Na jó, nem teljesen egyedül. Szombaton is ott volt velem a praktikus jóbarát: Praktika.
Olyan vagyok fotózás közben, mint a differenciáltató retinsav. All transz. Mintha elvarázsoltak volna. Olyan dolgokat látok, találok meg, amit sima normálban nem. pl. teljesen beparáztam az egyik bontott ház udvarán. Fergeteges és nagyon parás élmény egyben. Olyan, mint az egyiptomi halotti templomokban. Olyan nekemnemkéneittlennem, ésmégislátomezt élmény. nagyon jó.

péntek, március 14, 2003

Épphogy elérem, pedig egész nap erre vártam.
Metropolis
fekete-fehér német némafilm sci-fi 87 perc 1927
Helóták a pácban. A nagyvárosi falanszter munkásságát robotnő lázítja elnyomó urai ellen. Egy kihagyhatatlan klasszikus, Freddie Mercury kedvenc filmje.

Utána otthon pararoham, kiakadás, erre pont jó gyógyír lesz Zsófival a Tiszta románc.
Véletlenek összjátéka: noha egy intézetben vagyunk továbbra is, pont a kultiban futok össze Konczossal. Legalább beszélgetünk. Nagy szó.
Film után kellemes meglepetésként Anselmo és Kamu koncertbe csöppenünk.

csütörtök, március 13, 2003

Lobotomia
Akaratnelkuliseg
Gyavasagbol nem merni nemet mondani
Belefasulva a szarkavarasba
Megkemenyedve az emberi butasag okozta felelmekbe
Logni a szeren
Csaljon valaki egy kis mosolyt az arcomra, leccileccilecci, de ugy igazibol!
Megcsináltam. Frankón, tutira, nincs lelkiismeretfurdalásom. Régen voltam ilyen aktív, termékeny. Pár órácska alatt összehoztam két piszokjó előadást a cikkek alapján.
A csípős savanyú csirke elvette a bármifajta cselekvéshez való kedvemet. Szótlan lettem és morcos. Meg szigorú. Teljesen fura, hogy ennek ellenére hatalmasat beszélgettünk Annamarival a könyvtárban, amíg a fiúk játszottak. Röpke három órán át. Tegnap este Bali lett neezttöbbetne. Teljesen gyerek, amikor be van baszva.

szerda, március 12, 2003

Az még hagyján, hogy az e-mailek többórás késéssel jönnek csak meg, de hogy egy negyed ötös sms-t háromnegyed hétkor kapjak meg, az azért nonszensz. Mintha egy einsteni tér-idő ferdülésbe csöppentem volna bele. És olyan lassan megy a cikkezés. Hogy lesz ebből holnapra összeszedett, normális labormegbeszélés?
Na végre, a kiflikezű Picasso után a többi képét is láthatjuk!
pl. remélhetőleg ezeket is.
Két hete van hol a számítógép mellett, hol az asztalomon az önéletrajza. Csak hát én csakazértsem nézek bele senki papírjába, hacsak nem kér meg rá. Így persze hirtelen ért minket, hogy ma van a szülinapja, és hozott nekünk sütit. Kirohantunk venni neki egy inget, szépet és jót, de ez azért mégsem meglepetés.