Így huszonhat évesen eljutottam odáig, hogy egy normális pasit sem ismerek. Egyet sem.

Szerintem sosem leszek kepes normalis parkapcsolatot kialakitani: fogalmam sincs hol a hatar a masik szemelyisegenek elfogadasaban. Neha tul sokat, maskor meg semmit sem toleralok. Nem tudom, hogy kell, mikor, meddig.

cseppatengerben
Bazmeg. Az, hogy őrültek rohangálnak a városban szabadlábon, még csak hagyján. De ezek itt vannak, vazze, itt is, a puskinutcában is. Ez az idióta nímand az intézetből, nekiáll szóviccelni (kulcszár elmélet, mi???? menjapicsába), aki azt mondja magáról, hogy péhádé, és hogy én csak akkor vagyok péhádéhallgató, ha egy péhádét hallgatok, ezért aztán belémfolytja a szót, egymás után kétszer kiköveteli a bemutatkozást, kézfogást, aztán nem akarja elengedni a kezem, molesztál, a kurvaannyát.
Egy feletted álló munkatársat, akivel nem vagy semmilyen kapcsolatban, kivéve, hogy egy idióta, és ebből kifolyólag ad hoc rádszáll, hogy a picsában lehet elküldeni bárhova is????

Annyira jellemző, annyira tipikus. Beállítanak ide a péhádészobába, a két köpenyes ember, és azt mondják, kérjek a ritterből fluoreszcensen jelölt anti-patkány másodlagost. De most, ha lehetne, sürgősen. Miért, kérdezem, mikorra kellene? Hááát, a sejtek még úgy kábé két órán át bírják.
Aha. Értem. Hát persze. Nem.
Lúzerbanda.

És igen!
Jaj, de finom, hú, de finom!
Mindjárt megyek vissza faxolni (a nagy Pratt fog nekem segíteni, na jó, csak a protokollt egészíti ki, ha jó fej, de akkor is, csak éppen a kódot felejtettem el, amivel lehet külföldre is...), meg aztán be kell fejeznem a blottot, és a szünetekben meg az előadásomat kéne valahogy előteremteni a félig semmiből, meg majd vásárolni is valami finomat a megbeszélésre, de most annyira jó, hogy reggel jól döntöttem, hogy a leshommes-t hoztam el hallgatni. Nagyon.

min három klón kellene belölem. tudnál engem baciban expresszálni????
express yourself, avagy segits magadon, istenis...ezt eszi

Most komolyan. Aki ismer, tudja, nem vagyok egy rendmániás állat. Nézze meg bárki a szobámat.
De ami itt benn megy, az egyszerűen gusztustalan. Így nem nézhet ki egy laborasztal, így nem lehet otthagyni egy péhámérőt, egy ilyen laborasztalon nem lehet nyitva hagyni a sterilhegyes dobozt, elvileg csak fülke alatt lehetne parafolmaldehidezni (gondolkodjatok már, basszus, a nyálkahártyát is ugyanúgy fixálja, mint a sejteket meg a metszeteket). Unom már, hogy csak akkor van desztviz, ha bekapcsolom a desztillálót, mindenki mindenhol szanaszét hagyja a használt eszközöket, azt meg pláne, hogy Sredi összegyűjti a kis fiókocskájába az összes tollat meg markert.
ELÉG
Besokalltam.
Már megint takarítom a labort.
Tudom, hogy teljesen felesleges, hogy holnapra megint minden szanaszét lesz, de el akarom mulasztani ezt a hányingert.

Hogy megy ez? Mitől van az, hogy valamikor észre sem veszik, hogy bemegyek egy boltba, hát még az ismerősök sem ismernek fel, aztán egyszercsak minden fickó szeme ragyog, amikor rám néz, és egymás után két este vagy hárman kattannak rám levakarhatatlanul. Persze sosem azok, akik pályásak lennének, de ezt most hagyjuk.
Mitől látnak hirtelen némbervannak?
Én nem változtam, most komolyan, ezalatt a pár nap alatt....

Ja, és mitől van olyan irtózatosan sok őrült a kultiban?

Igazából rejtett mazohista vagyok. Jó, ez nem újdonság, sőt, az is lehet, hogy nem is rejtett.
Az, hogy végülis igent mondtam a közös munkára (édeshármasan Csabival meg Sredivel), az teljesen kimeríti a meggondolatlan őrültség kategóriáját.
Na, ne, most komolyan, ne legyek már ennyire pesszimista, hátha ebből most lesz valami (a konfrontáción, a sértődéseken, és az egymásramutogatáson kívül). Ha más nem, legalább megint lelkesen tízórázok itt a város szívében, közel mindenhez, nyakig a melóban, újra nekiugorva azoknak a fránya baciknak, azoknak a fránya élesztőfehérjéknek.
Egyébként rájöttem, hogy akkor kezdtem megbomlani, amikor ezek a dögök állandóan lebomlottak, még 10 fokon is (pedig ott aztán még bacinak nőnie sem illik, nem pedig emésztgetni itt agybafőbe)...

Internetes asztrológia.

Nincs jobb dolgom??? Nincs. Hazamenni már nincs idő, mert fél hétkor találkozom Verával, megyünk moziba (Rengeteg a Művészben), aztán meg spuri a Sherlockba, ahol a Borossal kell sürgősen és nagyon sörözni, persze kollektívan.

Na de addíg lássuk, mi fán termek! (a vastagokat irtó viccesnek találtam)
Berkenyefa vagyok
Höhö
A Berkenyefa pedig:
A tettek embere. Törékenynek látszik, pedig erős, kitartó, tántoríthatatlanul állja az élet viharait. Mindig vezető szerepet akar játszani. Érti is a módját annak, hogy a vezetést magához ragadja. Könnyedén az ujja köré csavarja az embereket. Nyugtalan, élénk és szinte mindig kész meglepetésekkel szolgálni. Nyitott a világ felé. Mindig kész befogadni, sőt keresi is az újdonságot mindenben. Ezzel a szerelemben is így van. Szereti a függetlenséget, a folytonos változást. Ennek a nyugtalan kutató természetnek nem szabad féltékeny társat választania. A szerelemben féktelen, heves, szenvedélyes, sőt érzelmes is. Mivel állandó keresésben van, nem talál beteljesülést a szerelemben. Folyton arra gondol, vannak még olyan partnerek, akik újat, olyat tudnak, amit ő még nem ismer.

Aztán találtam ilyet is, hogy aszcendens-izé.
Míg indíttatásaink, szándékaink, "belső személyiségünk" Nap-jegyünkben fejeződik ki, addig a felkelő jegy - avagy az aszcendens - azt mutatja meg, milyenek vagyunk a külvilág számára, milyen a "külső személyiségünk".
Az enyimé ugye a Bika.
Aszongyahogy
Megjelenés:
A Bika aszcendens közepes testalkatot ad, erős, köpcös, széles homlokkal, telt arccal, kiváló vagy sötét vagy kék szemekkel, rövid nyakkal. Ajka vastag, az orr és a száj általában nagy és széles, sötét arcszín, sötét vagy fekete haj jellemzi. Testalkata masszív, szilárd. Nyaka rövid és vastag. Tekintete barátságos, kedves, derűs - békés természet. Gömbölyded, húsos, lágy, telt formák jellemzik, álla párnás, gömbölyű. Tokásodásra hajlamos. Ha mosolyog vagy nevet, kicsi kerek gödröcskék jelennek meg a szája szögleténél: jellegzetes "vénusz-gödrök".
Viselkedése, érzékeny pontjai:
A Bika aszcendensűek kedvesek, szórakoztatók, derűt és otthonosságot árasztanak. Szeretnek sokat és jókat enni (és keveset mozogni - alapvetően lusták!), ezért hajlamosak az elhízásra. Érzékeny testrészük a nyak. Testbeszédük mindaddig könnyed, amíg jól érzik magukat, ha azonban kellemetlenség éri őket, megmakacsolják magukat, és "befeszítenek". Mivel a Bika irányítja a torok környékét, sokszor küszködhetnek torokfájással - különösen a pénzügyi aggodalmak okozhatnak stresszt a test ezen részén.

Háhá, találtam ilyet is.
Születési dátuma szerinti csillagjegyével, azaz a napjegyével szinte mindenki tisztában van, a lélek legbelső világát azonban elsősorban nem a Nap, hanem a Hold befolyásolja. Holdjegyed kiszámításával megfejtheted, melyik asztrológiai jegy uralja valódi érzelmeidet.
Hold a Skorpióban - ez vagyok én.
Erős és elragadó. Misztikus kisugárzása távol tartja a riválisait, lenyűgözi barátait és szerelmi partnereit.
• Hogyan érez? Az Ön érzései a legmisztikusabbak és a legintenzívebbek. Szeretne belelátni a többiek lelkébe, de ritkán adja ki magát. Érzelmileg túlfűtött kapcsolatai tiszta érzésekre épülnek.
• Hogyan cselekszik? Mivel fél, hogy mások megszerezhetik a hatalmat ön felett, reakciói önfejű, makacs emberre utalnak. Állandó szexuális és érzelmi visszajelzéseket igényel. Az idegenekkel szemben gyanakvó.
• Mire van szüksége? Elsöprően intenzív és érzelmektől vezérelt szexuális kapcsolatra. Ha erre épp nincs módja, akkor is ki kell fejeznie Hold-oldalát valamilyen szenvedélyben.

Nem hittem volna, de ennyire jól előhozhatók az emlékképekhez társított hangulatok. És annyira jó, hogy a vízitúrás nyugalom le tud nyugtatni, ha csak meghallom a kvantik aprikotmorningját.
Annyira jó.

Az úgy kezdődött, hogy Oryza Triznyák és Mirr Murr nagy ívben leszarta a rézfúvósokat.
Aztán a magyar hangokkal folytatott pár perces sörözés (mókus-lajhár, el ne felejtsd) után mirrmurr-ral bolgárgyörgyöset játszottunk a rádayutcában. Mikor hazafele indultunk (persze a pékség felé, há nem, ha na, há ugye), meghallottuk A HANGOKAT.
- Ha Izil van, vagy Szupermen, bemegyünk egy sörre.
És igen, Szupermen jelen, valóra váltva az elmúlt másfél év szlogenjét.
Tegnap buli volt a csacsacsában. De mekkora :)

Szösszenetek:
Nincs nagy bajom, csak ingadozik a hormonháztartásom és olyankor mindig szomorú dolgokon gondolkodom, meg síratom az elpusztult petéimet.
évi kedves, szívva tévézel? :) sajnáld a vezért, szánd a kánt.
Éppen a 2000-es Bravo hits 30-at hallgatom és olyan érzésem támadt, hogy el kellene menni igazi dizsibe. Nincs kedvetek?
lesen ülök, itt 1 varjúkolónia (24db), úgy ricsajoznak, játszanak, bazi jól néznek ki.

Mért baszom el az időmet mindig valami hülyeséggel????

Vannak olyan pillanatok, amikor számítasz a rosszra, előre érzed, hogy baj lesz. Vagy azért, mert elővigyázatlan voltál, vagy mert egyszerűen megérezed, valami történni fog.
Hát ez nem olyan volt.
Teljesen váratlanul ért, amikor rutinosan odapillantottam a szokott helyére, és komolyan kivert a nyirkos hideg veríték, amikor megláttam a macskapisifoltos hült helyet és az elvágott láncot.
ELVITTÉK GÖRLSVINNT
A saját kapucsengős házunkból, fényes nappal, az idióta vén banyák pedig otthon trónoltak, és semmit sem láttak vagy csináltak.
Basszákmeg ők is.

The Trouble With Being Myself
hülyehülyehülye
kellett ez?
annyira sokkal egyszerűbb megkérni Őt, hogy szkenneljen be nekem egy bélyeget, mint nekem magamnak beszkennelni egy lemezborítót?
Igen, egyszerűbb. De... de aszittem, hogy csak elküldi, aztán csókolom, vagy még annyi sem.
de nem ilyen egyszerű, merthogy : oke. beszkennelem. jon a napokban. valamikor latogass meg nyugodtan minket. meg még: akarod latni a belyeggyujtemenyem? :]
hülyehülyehülye
most majd ehet a fene, hogy micsináljak
hogy menjek vagy ne menjek

Levelezni jó.
csak egy dolgot kérnék tőled
légy szíves ne fogd rám az egészet
nem miattam nézed a világot egy mogorva manó szemeivel, ez holtbiztos
egyébként köszönöm, de így józanul is csak ugyanazt tudom válaszolni, igen, jól vagyok. így egy röpke másfél éves mélyenszántó (és időnként idegesítően visszakéreckedő) depresszió után végre jól vagyok, amit azoknak az embereknek köszönhetek, akikkel pénteken és szombaton együtt láttál. és igen, jópasi tényleg jó pasi, mellesleg egyike azoknak az embereknek, akik olyan szellemi társaim (gondolom ezt nem néznéd ki belőle, de akkor is az), akikkel mindenfajta gátlás nélkül, őszintén tudok együtt lenni, beszélni, jólérezni magam, egyáltalán, ember lenni, anélkül,hogy a másik neme egyáltalán eszembe jutna.
de ha félre akarsz valamit érteni, csak nyugodtan, de mondom, ne kend rám a kiábrándultságodat és rosszkedvedet. önző dög vagyok, és nem kérek más szemétdombjából. igen, én is csak egy más embereken élősködő vámpír vagyok, aki úgy próbálja a világképét és a gondolkodásmódját szélesíteni, hogy új embereket ismer meg és kebelez be, de a mostani agyam, világrendem nem képed befogadni egy ölés-baszás binaritású gondolatvilágot. lepattan rólam, nem tudom hova rakni, igazából még csak ki sem akaszt, csak egyszerűen annyit tudok rá mondani, hogy én nem.
>Wow. Nagyszerű. Hajrá. Most ezt szerintem meg te nem hiszed, de nagyon teccet.
Emberről pedig nem nyilatkoztam.
Beeeee (nyelv kidug)!
>Annyit még árulj el, hogy mi az a csiburaska, mert itt halok meg, ha szótárazni kell. És benne se lesz, mert majd nem árulod. (Aztán rádcsapom az ajtót. Durr.)
>Én győztem. Ajtó megy.
most akkor mi van? ezt akartam, nem?
de.

Ultrahang

Végtelenül sokféle élmény ért a hétvégén. Szinte felfoghatatlanul, feldolgozhatatlanul sokféle. Párról nem vagyok meggyőződve, hogy pontosan úgy történt, ahogy emlékszem rá (kétséges P. kaján vigyora, amikor azt mondta Bébére a Bábszínházban, hogy jó pasi, és közben megbökte a könyökével a karomat), de hogy mi történt valójában, és mi az én elmém kreatúrája, végülis mindegy.
Először is ott voltak a zenék. Huh. Igen, jól mondta Petyka meg Bali, hogy továbbképzésen vagyunk. Iszonyatosan jó volt befogadni, átérezni, átélni, és persze látni ezeket a zenéket. Kész csoda volt például, amikor Tigrics meseszép zenéjére megjelent el?ttem a pénteki német faszi által használt borítógörbe generátor (na jó, igazából én a borítógömb generátort láttam, de az már majdnem az, nem?), de az sem volt semmi, amikor Bébével fáziskéséssel láttunk a Bábszínházban űrjeleneteket.
Aztán ott voltak az emberek. Az egyik oldalon azok az emberek, akikkel annyira jól érztem magam, akiket ott és akkor tényleg imádtam, nyál, nyál, satöbbi, na szóval hívjuk őket jóbarátnak (Bali, Bébé, Konczos, és Detti!!!!- iszonyat régen nem dumáltunk ilyen durvákat, nem voltunk ilyen közel egymáshoz), szóval annyira jó, hogy velük voltam, annyira feldobott, felemelt. A másik oldalon pedig ott volt a két fickó, a két elvarratlan szál, akik amúgy is össze vannak gabalyodva. Az az igazság, hogy nem tudtam kezelni őket. Egyiküket sem. P-vel nem akartam beszélgetni, főleg nem látva azokat a mélabús, világvége szemeket, amiket rám-rám vetett, de aztán persze nem bírtam nem megszánni, és odamentem hozzá, erre persze jól nekemszegezte a lelkiismeretbemarónak szánt nekedezmostjó??? kérdését. (aztán jól hozzátette, hogy nem ért engem. mert hogy szerinte én nagyon akartam valamit, csak hát lehet, hogy nem őt. - azért annak örülök, hogy nem kapott el az őszinteségi roham, és nem vágtam a fejéhez azt, hogy ezt mennyire jól érzi... vagyis nemtom, mennyire jó is ez... francokat, utálom ezeket a helyzeteket) R-val meg P. miatt nem tudtam beszélni, majdnem mindig együtt voltak. Vagyis ez nem igaz. Az az igazság, hogy a legutóbbi beszólásai után igazából nincs mit mondanom neki. (És ezt a pasit hagytad te futni???) Kivéve Bébé mondatát (Dugunk, vagy kérjek bocsánatot?), ha lenne merszem megkérdezni. De... De akkor megint előkerül a képben P.
Ördögi kör.
Felejtsd el őt, szabadulj meg a másiktól.
de akkor mi marad?
semmi.
a francba. mondatok zakatolnak a fejemben, amiktől nem tudok szabadulni, amiket nem tudok a helyükre rakni, mert lehet, hogy ez a helyük, lehet, hogy az... és főleg az nem hagy nyugton, hogy mi lenne, ha, sőt, mi lett volna, ha...

Apropó fotókiállítás.

Jaj, nem is meséltem egy csomó vicces dolgot.
Pl. ott van a péntek, amikor a trafós tánc (amit Zsófiék galád módon egy nappal előbb néztek meg) után Baliék vacsit rendeztek a tiszteletünkre (Mikinek, Suzénak, Spityunak meg nekem). Vicces képek születtek, na, szóval mókás kis kókuszleves, lilahagymás-zöldséges-csirkés mulatság sikeredett.
Aztán ott volt a szombat, amikor is jól kitakarítottam a lakást, aztán meg Nusi kérlelésére kimentünk Szentendrére megnézni egy szüreti mulatságon játszó rockbanda énekesét (nem mi találtuk ki), aztán egy állati jót partiztunk a wb-ban tibióta kedvenc zenéire. Vasárnap aztán jól megnéztük a Sándor palota helyett a Bp 1 napja kiállítást, kávéztunk, napoztunk, és a zsonglőröket bámoltuk. A legjobbak a hullahopp-tájcsis emberek voltak, komolyan.
Aztán volt még a hétfő, ugyebár, amikor is reggel úszásba menet biciklivel összefutottam Verával, aki biciklivel éppen munkába ment, aztán este megint jól találkoztunk, és ettünk ismét egy jót Zolcsinál.
Kedden este meg Balinál bohóckodtunk egy csöppet.
És akkor már meg is volnánk, itt a vége.