zombi
hát asszem így érzi magát egy élőhulla
mint én most
pedig este teljesen fitt és top voltam
hát ez reggelre tovaszállt
pedig hát hat órát aludtam
úgy tűnik túl sok volt :)
vagy ez a hét volt túl sok
vagy a tegnap
a tegnap a vizsgával kezdődött (nándival, hét ember, két bukás, két ötös, egy négyes, meg egy hármas meg egy kettes), aztán felraktam gélre a a csabi által potenciálisnak vélt frakciókat, aztán jött a stetákattila előadása, amire persze be kellett menni, aztán elindítottunk még egy kromatográfiát, mert a háespé90 az oszlopon maradt. délután, mit délután, este hétkor, teljesen felborult az időértékelésem basszus, szóval este hétkor meg találkoztam julival, aki hozott nekem verestől apanázst, így hálistennek nem kellett kivonatoznom. ezen felbuzdulva nekiálltam megcsinálni azt a régóta áhított sült hal paradicsomos kókusztejes mártásban cuccot (lásd keretes írásunk:), ami egyszerűen isteni ízű volt minden egyes fázisában, hálistennek a végtermék is isteni. mókás egyébként, hogy hogy változtatták meg az ízvilágát az egyes hozzáadott fűszerek.
közben hívott zozó, hogy hol vagyok már, menjek sörözni, már csak rám várnak, úgyhogy a röpke kóstoló után kirobogtam a platánosba, ahol már egy csomóan nézték a meccset (íme egy reprezentatív példa, hogy mennyit számít, kinek drukkolok, a hosszabításban elkezdtem drukkolni a görögöknek, hát nem benyaltak tőlük egy gólt a csehek), és befizettem arielnek a lovetta felét. hosszas dilemmázás után bodorcsabival úgy döntöttünk, mégiscsak elnézünk az a38-ra, mégiscsak wb búcsúbuli, de mire eljutottunk a döntésig, orkánerejű szél támadt, meg vihar, meg eső, meg minden. így aztán rávettem csabit, hogy menjünk úgy, hogy ő teker, én meg ülök a csomagtartón, így talán nem ázunk szarrá a hajóig. de szarrá áztunk így is.
ott aztán végülis jó volt minden, kivéve a zenekart, na azért soha többet nem adok ki ennyi pénzt, az már biztos, de hát már benn voltunk. összefutottunk minekkel, aki beszédes kedvében volt, de ez lehet, hogy némi befolyáltság alatt következett be, egy fél óra múlva már nem tudta fókuszálni a szemeit. de végülis mindegy mitől, meg hogyan, mókás volt, édes, aranyos, a szokásos breki. a könyvtáros pincérsráctól sikeresen megtudtam, hogy ma este nyit a wbkert a korvinmozi mögött, meg augusztusban újranyit a könyvtár is. összefutottam még ilyenolyannal is, akivel jól megbeszéltük, hogy unalmas az életünk, és ezért jól telefonszámot cseréltünk (nem, engem nem az ő számán lehet mostantól elérni), és megegyeztünk, hogy ha nincs kivel elmenni valahova, hívjuk egymást.
huh
de fáradt vagyok
meg éhes
legyen már dél, hogy ehessünk halat
legyen már este, hogy alhassak
holnap szombat
holnap ki kell mennem a reptérre
kétszer is
a délafrikaiak elé
vicces lenne, ha baliék is ugyanazzal a géppel jönnének, mint a péhádés srácok.