Bárányhimlő, extradurva kiadásban

Lizababán hétfőn este megjelent két pötty. Kedd délután, mikor hazajött a bölcsiből, teli volt vagy száz apró pöttyel. Szerda délelőtt megjelent még vagy félezer pötty, és a keddiek már elkezdtek hólyagosodni, úgyhogy nem csoda, hogy Lizi estére belázasodott és alig aludt. Péntekig játszottuk azt, hogy éjjel üvöltött, így Hannit kivéve senki nem aludt, napközben meg viszonylag elvolt, ha elvittem a játszóra vagy elvontam a figyelmét. Pénteken elkezdtek leszáradni ezek a biszbaszok, azóta alszunk újra. Eszti kérdezte, hogy lesz-e harmadik. Harmadik gyerek? Ne szórakozz! Én már most félig nyomorék vagyok a cipeléstől, pedig már tud járni mindkét kölök, de attól még a bicajra felrakni, levenni, a picit ide-oda jövéskor cipelni, ha éppen nem hajlandó a lábán közlekedni, eléggé fárasztó, nem az én ízületeimnek való. Az éjszakázást meg nem vagyok hajlandó újra átélni. Örülök, hogy most már alapállásban mindkét lány átalussza az éjszakát, Hanni csak néha ébred bőgve, de akkor tudjuk, hogy ki kell vinni pisilni, azt visszaájul újra, Lizit meg néha vissza lehet éjjel altatni, ha felébred, de szerencsére ezek azért ritkák. De három nap egymás utáni nemalvás is olyan zombit gyártott belőlem, aki türelmetlenül üvöltözik és iszonyatosan szigorú, másképp nem tudtam volna túlélni a napot, de most őszintén, az meg kinek jó? Senkinek. Szóval ők tervezzenek csak nyugodtan harmadikat meg negyediket - bár én rosszmájúan annyit mondok, hogy majd ha a második nem mintagyerek lesz, újraírják a terveiket, de ez már tényleg az én rosszindulatom....