Utálom azt, amikor egy csomó idő van az elhatározás és a megvalósítás között. Már semmi kedvem nincs lemenni Balatonra Zsófiékkal. Utálom ezt a nihilsta állatot, aki itt szunnyad bennem, és néha előjön, és ilyenkor mindig akkorát csap a szarba, hogy mindenkire fröccsen. (Mi nem mindegy? Szarba csapni vagy csapba szarni. - Ősrégi, de nagy kedvenc) Utána nem győzök napokig rendet rakni magam körül. De annyira sok a de, ami ellene szól.
de1. elfogyott a pénzem, és jövő hétene be kéne fizetnem 40ezret a görögtanfolyamra, meg szerdán, ha minden igaz apámék lelépnek Szentpétervárra, és akkor jól éhen fogok veszni ha nincs lóvém, meg még Nusinak sem adtam meg a részemet az ajándékból...utálok elúszni, de ha tudom, hogy ez az utolsó péncsekém, úgy szórom, hogycsak na, legalább ezt még élvezzem, utána lesz, ami lesz. ez nagyon szar taktika, de hát ez vagyok én.
de2. szombaton kezdik a konyha szétverést, és kéne segíteni elpakolni a dolgokat. Kedvem nem mintha lenne, de hallgatni sem akarom évekig, hogy bezzeg....
de3. most már nemcsak a pénteki ingyen mokkacukka vonz, hanem a rajczy-féle szombati margitszigetes pörgés is. rég nem láttam se Verát, se Juditot, Rajczyékat meg főleg. meg különbenis Verának most van a szülinapja. (ja, és ajándékra sincs pénzem, basszameg)
de4. nem vagyok benne biztos, hogy jól fogom magam érzeni velük. és ez nyomaszt leginkább. ha a biorobotokkal mennénk, nem lenne ez, meg akkor leszarnám a lóvét is, tőlük simán lehet kölcsönkérni, de Zsófiékkal még nem voltam így hétvégézni soha. igazából Gábortól tartok, de nem tudom miért.
Asszem meggyőztem magam, nem megyek.

Tegnap a G-fehérjés gyakorlat után, kaja előtt eszembe jutott otthon nihizáló apámra rácsörögni. 1 óra volt, és még mindig nem evett. Cukros létére ez öreg hiba. Kérdeztem, hozzak-e valamit, mire nagy nehezen rábeszléltem egy főzelékre. Vittem tökfőzeléket, petrezselymes krumplit, rántott tököt meg rántott karfiolt, de mindegyikre csak húzta a száját. Bezzeg a túrós és meggyes pite felvillanyozta. Vén kujon:) Mondjuk biztos én is arra startoltam volna rá, ha évek óta nem ettem volna rendes cukrászsütit. Még szerencse, hogy valami a Dobutca felé húzott, és észrevettem a nemrég nyílt diabetikus cukrászdát...
Kettőkör aztán rájöttem, hogy még mindig kiba. fáradt vagyok, és különben sem lesz benn senki négy után, akkor meg minek bumlizzak ki kőbányára, így hát fogtuk magunkat és elkezdtük visszapakolni a könyveket a kisszobába. Találtunk 87-es PopPeriszkópot, benne C.C.Catch és Alphavill poszterrel, meg 74-es Magyar Ifjúságot, amiben van egy kép apámról meg nővéremről, ahogy esznek, profi propagandakép. Meg van még benne sok minden jó, majd ha lesz időm begépelem. Aztán jött az eső. Nem is emlékszem mikor aludtam ennyit délután. Hétközben meg pláne.

Szürkemaci meglepő felfedezéseket tett tegnap.
1. Az álomkór alvással (sok alvással) orvosolható. Legalábbis tüneti kezelésnek ragyogó.
2. A wella természetes göndör hajra való extra erős fixáló hab extragöndör hajat varázsol a fejemre, de abszolút semmit sem fixál. Megint olyan a fejem, mint egy kelet-európai boniem-imitátornak.

időt és rendet felrúgva, sms-takarítás előtti kétségbeesett megörökítás-vágy lenyomatok:
függő picsának írt lógó fasz :)
figyi, kutyorogj erre please úgy n9 fele aztán startoljunk. útközben veszünk zsemlét meg májkrémet, okés?
Tegnap Béci lőtt egy kocát, tőle 5 méterre malacok (nem az övéi) visítva szaladtak szét... Egész éjjel bőgtem.
álmomban londonban egy telefonfülkéből 197 fontot szedtem ki, papírpénz és fém 5 fontos is volt benne. aztán ebből a pénzből megebédeltünk (eszpee is ott volt) és félretettem lemezjátszóra. félálomban tudtam, hogy ezt csak álmodtam, de olyan szép volt, hogy inkább visszaaludtam...

Zűrtech - special edition of the famous anti-allergic drug, with some additional neural side-effects.

Hagyj most, agyat mosok. Vagy éppen szárítok?

És tegezz nyugodtan.

Hiába mondom frímélnek, hogy azokat ott mentsd el, ezeket meg itt töröld ki, makacskodik, dacol az akaratommal. Még öt percig szarakodhatok vele, hogy legalább egy-két fontos levél beleférjen a ládámba (ha már egyszer rávettem magam, hogy írjak olyan embereknek is, akiknek csak úgy nemírnék, és fontos lenne, hogy válaszolnak-e).... ámítógép-antitalentum akcióban.

Mostanában nagyon vicces ingekben jársz. És nézd meg a dzsonnidarkót, bár az lányoknak nem szokott annyira bejönni.

A tegnap este durva volt, totálisan. Nusival megvettük Virágéknak nászajándékba a poharakat meg a tálakat a Kátayban, azok még tűrhetően néztek ki valahogy. Igazából legszívesebben az epres gyümölcstálat vettük volna meg, amihez olyan kanál jár, aminek a végén eper van. De azt nem írták fel a listára. Aztán kapucsinót ittunk, kemény száz forintért a körúton egy casino teraszán, aztán heinekent, egy pohárral, közben zengett az ég, esett az eső, a víz az ernyőről pedig éppen az én pohár sörömbe csorgott bele. Aztán ismételten kemény összegért (na jó, ez most 500 Ft volt) megnéztük az újudvarban a mártix2-t. A legdurvábban a bulijelenet jött be. És genya dolog volt csak úgy abbahagyni. Nem volt ez így fer.

Terhes vagyok. Remeg kezem-lábam, úgy félek. Mit kell ilyenkor csinálni? Hogy fog onnan kijönni? Nem cserélhetem be kutyára inkább?

Kapafogú őselefánt van Krétán. :)

El ne felejtsem, hogy holnapután 10,30 géfehérjés gyakszi!

Mókás.
Expasi megjelent a péhádészobában, szájában pirszing, jobb gyűrüsujján a karmos egészujjas metálgyűrű (brrr ismételten), és visszaadta egyik nagyon becses, relkiviaértékű (ezekből nagyon kevés van!!!) kazimat: Sz. O. T. Üdülő Hangulat - Minden, ami téged meghatároz 1996.
Azok a régi szép idők, amikor még a Borossék a Kispálék előtt zenéltek az e-klubban, és Judit még Pepével volt, Erbé pedig Noémival, mi meg egyemisták voltunk, hajaj, azok voltak a régi szép idők...

Miért van az, hogy a jó dolgok csőstül akarnak jönni, és te nem mondhatod azt, hogy igen, kéremszépen, akkor kérném ezt is, azt is, meg egy kicsit abból a fincsi kis valamiből? Miért kell valami nagyon jóról lemondani egy másik nagyon jó miatt? És miért parázom mindig attól, hogy a lehető legszarabbul döntök? Mert általában szarul döntök....

Szerencsére a mostani legnagyobb paráim a nyaralás körül forognak, mint pl. pénteken menjek-e le Zsófiékkal Zánkára, és szombat hajnalban hálózsákból nézzük-e meg a részleges napfogyatkozást, vagy elmenjek-e a péntek esti mokkacukkás bulira, ami szintén jónak igérkezik és ingyen is van. Nagy dilemmák. Asszem ha ma kéne dönteni, Zánka, hálózsák, napfogyi, Balaton, lángos, májashurka, Borsodi, frizbi, bicaj rulez.

utálom ha hosszu ü-t és ö-t használsz

Próbálom nem úgy érteni.
Próbálom nem magamra venni.
Mert akkor kiakadnék.
Pedig tutira rólam mesélt ma nekem ebéd közben.
Ezt a zavart mosolyt, a sokat sejtetően az asztalt nézem, majd utána bizonyos mondatoknál meg egyenesen a másik szemébe, ezt annyira ismerem, ez annyira egyértelmű, annyira durva.
Aszongya hogy 'from the first day', meg hogy 'we are too shy to do it'...
hohohóóóó
Szép kilátások. A legközelebbi ebédre igérem nem megyek el, mert még megkéri a kezemet, és azzal a hévvel cibálna is haza Indiába.
Utálok pontokat gyűjteni. Pedig Bálint és Ákos után most Sredi van soron. Pontos labdákat dobok vissza szép sorban. (Peti nem pontos labda volt. Nem, ő nem.)
Pontos labda visszadobása egyenlő társadalmilag elfogadott módon, kultúráltan közölni az illetővel, hogy nem, és utána megpróbálni úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, és a következő találkozáskor mosolyogva megkérdezni, hogy telt a hétvégéje....

Csúsznak szét a napjaim. Egyik ma megy a másik holnap után, céltalan, tervtelen.
Írnám, mi volt, hogy egyszer majd meglegyen, ha elfeledném, de ahhoz sincs kedvem.
(rivjúírás, hajó, misziszipi, bárzongorista, rozé a napozóágyon, utazás nagyanyámékkal hajdúszoboszlóra, hajó, veres, tó, napsütés, eső, villám, égzengés, harcsahalászlé és túróscsusza - Poroszló, Kormorán - nyárfíling, utazás, nap, tisza, gólyák, luiamsztrong, minek és a kékfényes valóvilág be-és kiszavazósó)
Alapvetően dolgozni nincs kedvem. Bonyolultnak tűnik eltervezni a holnapokat, hogy hova is menjek, mivel is kezdjek, mit is csináljak.
- Hallott már kegyed a felnőtt nőkről? - kérdezte múltkor Somogyi prof. Ja, asszem. És igen, asszem én nem is akarok felnőtt nő lenni. Akkor meg mi van? Ugye, alapproblémába ütköztünk ismételten. Felelősség. Túl sok mindenkiért vállaltam már hasztalan felelősséget, magamért már nincs kedvem...
Utálom, ha nyűgös és unott és fáradt meg lusta vagyok, és nincs kedvem a trehányságom miatt magyarázkodni. Elúszom ebben a nagy szabadságban, az ittvagyok-ottvagyok-ittsem-ottsem-seholsem létemben.
Nyarat akarok, vízpartot, madarat, békát, halat, rétet, erdőt, gombát, naaaagy alvást, aztán meg kirándulást meg biciklizést meg úszást, meg ovódás dolgokat, mint ringlispir és pingpong, meg lángost, meg a boross hülyeségein nagyokat rötyögni, igen, csak nevetni bele a langyos, olcsó, szúnyogszagú nyárestébe. Hmmmmmmmmmmm

Jaj, elmesélem, mikre költöttem el tegnap olyan nagyonsokat. Jaj, csak gyorsan, mert aztán mennem kell Spityuhoz.
Szóval vettem egy csomó könyvet, köztük egy angolnyelvű, francia nőci által írt, fényképes gombahatározót (destroying angel lesz ezek után a becenevem), egy görög kézikönyvet és szótárt spéci kajamelléklettel, meg egy kvantumelméleti vitát Penrose és Hawkins között, amit sajna nem teljesen értek, hogy miért is vettem meg,de sebaj. Aztán meg vettem a hétvégére (péntek-szombat) jegyet a hajóra a mélyben, ahol Bali aszonta Negro elmenekült előlünk. Szerintem nem tud minket hova tenni. Kicsi a raktár biztosan.
Olyan homályos ez a billentyűzet baszki. beájulok.....

TamásPéter.
Ma neki volt egy másfél órás védése, ami után a laborban volt egy kis állófogadás. Perzsegő, szendvics, sztrapacska, szlovák és cseh sörök ÉÉÉÉÉS: TANGÓHARMONIKA.
A villámlátogatás után a labormegbeszélésen Ákost ünnepeljük pezsegővel, Sredi pedig epret hozott: imádnivaló együttes. A maradék perzsőt Sredivel ketten most pusziljuk éppen be, ő a Graphics gépnél, én pedig az Lcd-nél....
mileszSpityunál, aztamindenit

(Ha nem lennének korrektek a mondataim, az azért van, mert a labormegbeszélés után írom ezt is. Lásd fönn.)
Utálok házi feladatot csinálni. Amit ugye muszájból feladnak, amit ugye meg kell csinálni, mert baj van abból, ha nem csinálod meg. És én általában elhatározom, hogy jólvnanna, megcsinálom, nekem ez bakfitty, aztán inkább elmegyek hétfő este Zsófiékkel meg Balival a westbalkánba, kedden Zsófiékkal moziba (albérlőt keresünk), meg minden egyébre, csak nehogy azzal kelljen foglalkoznom, amivel kéne.... a háespékilencven expressziós rivjúval.....
Baszki, utálom. Alig van hozzá irodalom, alig van hozzá kedvem, és főleg az gáz, hogy rákos témakörbe kéne behelyezni, de akkor meg mi a faszt írjak az arabidopsziszról?!?! Jaj. Nincs kedvem megírni, nagyon nincs. Mondjuk a mai délelőttöm erre ment rá, már másfeles sorközzel (nekik az kell) már van három oldal. Rivjúnak az bolhafing, de sebaj....