jaj, ezt el se hiszem!

megyünk moziba, sőt miazhogy moziba, francia filmnapokra! vagyis csak egyre, de hát az is elég!
még jó, hogy vettem ma mancsot, aminek a hátlapján hirdetik, és fel is hívtam a corvint, és foglaltam két jegyet a rövidfilmekre (szombat este lesz a rövidfilmes szekció, fürdetés- és etetésidő után, fél tízkor, pont ideális, meg amikor nagyszülők is kipihentek, mert szombat van, szóval tudnak őrködni)
jaj, nagyon izgatott vagyok! ezer éve nem voltam moziban, tízezer éve nem voltam magyar moziban, pláne nem francia filmen!

az aluminium-öntöde öltözője

csütörtökön indultunk neki az ezer kilométeres útnak, ka-bp. félúton, az osztrák-német határnál megaludtunk egy panzióban, Hanna persze nem tudott elaludni vadidegen helyen, mese után riadtan keresett valami ismerőset, de nem talált, így sokat bőgött, míg vaksötétben cicin be nem ájult.
pénteken már magyarországon jártunk, mikoris sosó odaadta a magyar mobilját, hogy próbáljam meg életre kelteni a nem működő középső gombját, persze nem ment, és ráadásul még szerencsétlenkedtem is egy sort, miközben hanna sírt. erre ő kiakadt, ordított, befékezett az autópálya közepén. álljunk le, mondtam én, hátha az etetéstől hanna lenyugszik. lébény szélén leálltunk, én elkezdtem hannát szoptatni, sosó elbabrált a telefonjával, egyikünk se szólt a másikhoz. sosó rátalált az autó beépített hangérzékelős telefonkönyvére, és próbálta használni, de a szilikonnő nem értette az angolját (kenszöl - mondta sosó. szrí, szevön - mondta a szilikonnő. ken-szöl - mondta sosó. éjt, szevön - mondta vissza a szilikonnő.) ő kitartóan küzdött, én hátul fetrengve röhögtem rajta, mikor is hanna feje elkezdett vörösödni, és közben nagokat nyögött. hanna mostanában ötnaponta kakál, de akkor annyit, hogy tele a gatya, azt nem lehet letörölni, azt mosni kell. és perszehogy péntek volt az ötödik nap az előző óta. szóval lébény határában nekiállt szarni a kis drágám, mi pedig kénytelenek voltunk beszélgetni egymással, hogy akkor hova vigyük mosatni a gyerek seggét.
végülis a lébényi aluminim öntöde férfiöltözőjében került sor a seggmosásra és a tisztábarakásra, kalandra fel! jeligére.

zene

hát egy csöppet berzengtem, amikor anyám bejelentette, hogy vett nekünk babazene cd-t, de ez kivételesen marha jó, kellemes kis zene, és hanna tökre lenyugszik rá, szóval anyám jól beleválasztott. a halászjutka cd-k pedig szenzációsak, nagyon mókás újrahallgatni gyerekkorom dalocskáit...

szuri

ma éjjel tíz és fél óra alvás (!) után jött a hét oltóanyag két szuriban, a két combba beadva, a második csíp is a dokinő szerint, úgyhogy volt bőgés rendesen, de aztán most bealudt picur, reméljük nem is lázasodik be.

távirati stilus

kis édes bogárvirág ma kilenc és fél órát aludt, este kilenckor evett, aztán mese után bealudt, és reggel negyed nyolcig aludt. persze hajnali ötkor én rutinból felébredtem...
ma délután elmentünk a feketeerdőbe a bühlerthali vizesésekhez, itthon tizenkilenc fok volt, ott meg még hó. de azért nagyon szépen sütött a nap, irtó jó volt sétálni.
tegnap volt látogatóban viven és szara, hoztak écsendemes kisrucit ajándékba, cserébe kaptak epres sütit.

meló ezerrel

azt nem is meséltem, hogy a héten elkezdtem szedni a halolaj kapszulát és ezzel párhuzamosan cikket olvasni alvásidőben (a kettő összefügg, anélkül csak kismamaoldalakat érti meg az ember), ergó elkezdtem dolgozni, és ezzel dicsekszem is fűnek-fának.
tegnap jelentkezett feri, hogy beszéljünk szkájpon, és aztán irt levelet, hogy miről: a cikket jó lenne április végéig befejezni, és hát lenne pár kísérlet, amit meg kéne csinálni, és engem is beírt a listán ehhez a ponthoz (najó, egy hopefully megjegyzéssel).
ma tizenegykor beszélünk - bár addig Hanna nem fog visszaaludni, az már tutiziher, mindegy, rásózom sosóra (rásosózom :)

kaja

beszarás, Hanna úgy döntött végigalussza a napot. fél kilenckor evett este, aztán hajnali fél ötkor kelt, most meg fél tíz, és még mindig alszik. ezek szerint eleget evett mindkétszer, pedig már szereztem infót tejserkentő kajákról:
"Ja es szoptatos szakacskonyvet akarok irni, fel ora alatt elkeszitheto etelekkel amik tele vannak tejtermelest segito egeszseges nyersanyagokkal. Kaptam egy listat ezekrol. A ti vedonotok mit tart errol? Es a kerulendo kajakrol? Meg mindig tartja magat a semmi gyumolcs (szerintem) nonszensz?"
Vedono most mar nem nagyon jar, ugyhogy mar nincs nagyon tilto-listas eves, mondjuk kaposztat meg babot azert nem eszek. Tejcsinalo receptek? Jol hangzik. En csak italokat ismerek: alkoholmentes sor-kurat csapok, ha Hanna tul gyakran megehezik, vagy keves neki egy cici egy evesre, hozza malata-kave (maci-kave) meg szoptatos tea. De kajakat nem tudok. Szoval nekem is adhatsz tippeket!
"hat a kaposztat es a babot en sem eszem, de itt tagadjak, hogy ebben lenne igazsag (ehhez bezzeg irodalmazok!).
Amit nekunk javasoltak, az feherrepa, sargarepa, edesburgonya (emlekszel, Kinaban a hejaban sultre?), cekla, fuszerek kozul a bazsalikom, majoranna es a fokhagyma, elsosorban nyersen (kesz etelbe beleapritani javasoljak).
Es allergia, ekcema es kolika ellen elofloras joghurt. Es spenot es mas zold levelek, endivia pl. Es hogy legyen sok telitetlen zsirsav, kokusztej, szezammag (tudtad, hogy sok benne a calcium?). Zsirban sult meg csipos meg nem jo.
Az alkoholmentes sort en is nyomom, (van benne 0.5%!) es orulnek a macikavenak is, de meg itt nem talaltam ra, pedig azt kulon szeretem. "

családom és egyéb állatfajták

bendegúz, eszter nevű unokatesóm férje, nyilt levelet irt az emtéának a kreakcionizmus védelmében...

sopping

ma délelőtt elaltattam hannát, és elszabadultam a városba soppingolni, sosót meg megbíztam a neves feladattal, hogy a kiolvasztott tejjel etesse meg a gyerkőcöt, ha felébred. vettem anyámnak kiplüssözött puzzlet, nagyon izgis, remélem kinyitja, ha megkapja, és majd megtapizhatom. vettem még szoptatós melltartókat, meg persze melltartóbetéteket (abból fel kell mindig tankolni, mert a közelben nincs vékony, csak spéci boltokban), meg egy piros kengurút, amibe beleszerettem. mondjuk pont holnap jön egy nőci (csecsemősnővér a kórházból), aki megtanít mindenféle kendőkötési technikára, de a vasárnapi séta után megfogadtuk sosóval, hogy beszerzünk egy kengurút is.
akartam még menni a bevásárlóközpontba is nézelődni, de hétköznap délben mindegyik parkolója teli volt, így hát hazajöttem két óra elteltével. kiscsaj még mindig aludt, úgyhogy etetés-próba elnapolva.

az istennők anyagi biztonságban élnek

olvasom a hávégében, nepálban jó biznisz nem félős kislányt szülni, akinek olyanok a szempillái, mint a tehénnek, mellkasa, mint az oroszláné, combja, mint a szarvasé és a hangja kacsához illő lágy és tiszta. a képen levő kislány kedvesen szép, bár nekem nem jutna eszembe róla se tehén, se oroszlán...
sírós kislány ugye ma volt dokinál, délután aludt egy nagyot, majd este szenvedett, mert álmos volt ugyan, de aludni nem akart. fél tízkor végre sikerült elaltatni, remélem kibírja egész sokáig...
jövő héten megyünk haza. huh. el sem hiszem.
ezért kellett gyorsan megrendelni az íbéjen vivinek a kutyafuttató alagutat...

doktor hájd

ha tizenegy körül fekszem le, és mostanában ez az általános, és hanna éjfél és egy között felkelt, előbújik belőlem a morcos és igazságtalan énem, aki beleköt sosóba, ideges hannával, és csak egy dologra tud koncentrálni, hogy minél előbb vissza tudjon aludni. kettőkor már nyoma sincs. addigra elnyomódik, és másnap hajnalig elő sem merészkedik.
eléggé skizoid egy állapot :)

csípős

voltunk az ortopéd dokinál, mert hogy alexandránál nincsen csípőficam-vizsgálathoz való ultrahang, szóval beutalt minket dr tägerhez. mint kiderült, ez kábé olyan rendelő, mint húsz éve az erzsébeti esztéká, hiába kaptunk három hete 10.40-re időpontot, fél órát várattak hanna magán egészségbiztosítós kártyájával (ami csöppet kibaszás, mert a magánosok seggét háromszor körbenyalják általában), aztán beraktak minket egy vizsgálóba, hogy vetkőztessük le pelenkára a gyereket, aztán újabb tíz percet vártunk. még szerencse, hogy a tök hideg rendelőben eszünk ágába sem jutott előre levetkőztetni hannát, csak amikor bejött a doki.
egyébként az ötperces vizsgálat azt mutatta, hogy minden rendben, tökéletes a csípője.

húsvét vasárnap

van, és havazik. beszarás, reggel arra keltünk, hogy sosó a redőnyt felhúzva mondja, de szép havas a kert. nevettem, hogy persze, de aztán kiderült, hogy tényleg, sőt egész nap szemerkélt a hó, az északi feketeerdőben meg kábé egy méteres a hó a der sonntag szerint.
délben, mikor sütöttem a báránycombot meg a túrós pitét ebédre, láttam, hogy simicsék az unokával húsvétoznak a kertben.
ezek szerint hóba is tojik a nyuszika?

heti jelentés

hannácska kezd beállni az éjszakákra, az esti etetés után nyolc órával ébred csak fel mostanában enni, najó, néha van egy-két óra visszaesés, de azért ez nem rossz, sőt. persze ilyenkor jönnek mások bezzegjei, de a kezdeti háromóránkénti kajáláshoz képest az ötóránkénti is nagy szám volt, de ez igazán ajándék.
a legújabb játék a hórukkolás, amit a babaúszásra ajánlanak előkészítő játékként, ez úgy megy, hogy a kádban felhúzott lábakkal elrúgja magát a kiscsaj a kád egyik falától a hórukk felkiálltásunk után. a sikeres akció után ezaz hangzik el dicséretképpen, és hannának ragyog az arca a büszkeségtől. és ezt a játékot előszeretettel folytatja a pelenkázón is, az én hasamról elrugaszkodva. irtóra élvezi, hogy mint egy kisbéka, hátralöki magát.
aztán egyre többször talál bele valamelyik hüvelykujj a szájába, egyre többször hallani szörcsögést, ahogy nyammog a kezén, ja és mostanában lett divat a nyelvvel az alsó ajak kitologatása - nem nyújtja ki a nyelvét, az szigorúan a száján belül marad, de az alsó ajka ki-be mozog a nyelvétől. nagyon élvezi, képes nyálhabzásig gyakorolni :)
a mosolygós reggelek meg egyszerűen isteniek, ébredés után (na jó, a helyzet nem olyan idilli, mindig, de tényleg mindig bőgve ébred, nade utána nagyon édes), szóval az ébredés után irtó édesen nézeget minket, és el lehet olvadni a mosolyától. az egész arca, meg a szeme is mosolyog.
egyre élvezhetőbb ez a gyerek-dolog, most már egyikünknek sincs jobblennekidobniazablakon érzése, mint az első két hétben néhányszor, most már tudjuk, hogy ha csuklik, jobb felvenni, és előre nyugtatgatni, mert iszonyatosan utálja, és hisztérikus tud tőle lenni, meg hogy irtóra türelmetlen, és képtelen várni a kajára, az előtte beadandó 15 csepp sab-cseppekre meg pláne nem, szóval most már sokszor röhögünk rajta, amikor kiszámíthatóan elkezd nagyjelenetet csinálni a kis dívánk...

jó kondi

kutya baja, vagyis inkább hogy she is in a good condition - mondta az ügyeletes gyerekdoki, amikor ma este elvittük hannát, akinek tegnap 37,9, ma reggel meg 38,0 volt a láza, a szörcsögő orra mellett, és aki estére már másodszor produkálta azt, hogy mint akinek a füle vagy a torka fáj, végigüvölti az etetést. szóval azt hittük, hogy elkapta sosótól a náthaszerű izét, és ettől a bőgéstől beijedve elvittük az egy saroknyira levő ügyeletre, ahol a mackószerű lapátkezű dokibácsi azt mondta, semmi baja, se piros torok, se fülfájás, sőt igazán jó kondiban van a csajszi.
legalább a lelkiismeretem lenyugodott. annál rosszabb, mint hogy valamit megtehettél volna azért, hogy a gyereked ne legyen rosszabbul, de nem tetted, mert azt hitted, nincs baj, iszonyat érzés lehet, irtóra félek tőle.

vodku

bali küldött linket a kerekesbandhez, és a honlapon, ahol a cd-jüket lehet megrendelni, lehet kapni vodkut is. anyám már ezer éve kérlel, hogy vegyek neki cd-t tőlük, mert régen mindig meséltem róluk, és tökre lelkes volt, de a koncertre persze nem jött el sosem, és eddig cd-t nem nagyon adtak ki. szóval gondoltam jókis szülinapi aji lesz ez, de aztán látom a honlapjukon, hogy ez már nem is ugyanaz a zenekar, teljesen ismeretlen arcok, teljesen ismeretlen nevek. hát, nemistudom, én a régi vodkut akartam volna cédén...
huh, van az is, egy 2004-es lemez, a kikötő, ahol még Gada énekel. ez az, ezt meg is rendelem...

depresszió

anyám tegnap rákérdezett, hogy hogy állok a szülés utáni depresszióval, merthogy olyan sokat hallani róla mostanában.
mondtam neki, hogy szombaton voltam fodrásznál hajat festetni, úgyhogy kössz, jól vagyok...
meg múlt héten, az egyik tizenegytől délig tartó alvás alatt átválogattam a ruháimat, átpakolásztam őket, merthogy terhesen külön raktam azokat, amik már nem fértek fel a nagy hasamra, szóval most újrapakoltam őket, felpróbálgatva, hogy mi jön fel rám, és mi nem, mi ér hasig, mi derékig, és ez kábé felért egy kiadós soppingélménnyel. nade csak majdnem. azért a héten, vagy a jövő héten inkább, napközben sosósra hagyom a gyerkőcöt, és megrohamozom az ettlingentort - anyámnak, nővéremnek meg vivinek is kéne valami szülinapi ajit venni, ha már megyünk haza, és persze egyikük sem tudja mit is szeretne igazából, nehézügy, nehézügy, lehet, hogy két körben lesz csak meg minden...
amúgy most új fodrásznál voltam, ahova nem kell időpont, csak úgy beülsz, és aki szabad, garázdálkodik a fejeden, kábé olyan érzésem volt, mint tizenöt éve a dobuccai állami fodrászatban, ami éppenséggel tanműhely is volt, szóval volt két negyven körüli megfáradt nőci meg két fiatal csajszi, akik közül a legkisebbet (aki kedves és aranyos volt) az idősek csicskáztattak, meg mindenért beszóltak neki, tisztára mintha a szomszédokban lettünk volna, mellettem egy öregnéni nagyítóval nézegette a szelebritihírekkel teli bulvárújságokat, amig a hajcsavarók száradtak az ősz fején. aztán bejött egy nusi-stílusú csajszi, bár göndör hajú volt és nagyorrú, de szemüveges, mindegy, nusi-érzésem volt tőle, és viccesen tincsenként festette be a haját, bevállalt valami durvát, éppúgy, mint nusi szokott (tisztára előttem van, ahogy röhögve felemeli a frufruját, hogy megmutassa, hogy leborotvált egy sávot belőle a fodrász). vagy két órán át tartott, míg újra minden hajszálam középbarna lett, de megérte, nagy élmény volt közben nézelődni...

nátha

sosó hozott valami kis meglepit múlt héten (az aranyszínű doboz belga csokin kívül), és emiatt karanténba vonult vasárnap este, amikor még csak a torka fájt, de azóta is a nagyszobában alszik a matracon, ott fújja az orrát, és krákog bele az éjszakába. szerencsére eddig úgy tűnik, csak ő betegedett bele, hanna is meg én is jól álljuk a strapát...
ja, és elhagyta a sátántangó könyvemet, meg az aktuális mancsot, mondanomsekell, egyiket sem olvastam még ki...

kontroll

ma voltam nődokinál, aki szerint a gátvarratoknál egy polip nőtt, ami elég kemény, de orvosilag jól vagyok, szekszképes, majd három hónap múlva menjek vissza, illetve ha mégiscsak a hormontartalmú spirál mellett döntök, akkor azt mielőbb be kéne ültetni. asszem azért egy ilyen adóvevő-szerű izét mégsem rakatok be, marad a gumi.
a mellbimbómra meg ugyanazt írta fel, mint amit a védőnő adott.

sok

azért a három hasfájós nap viharos erejű széllel és esővel (magyarul a lakásba zárva) egy csöppet betett. mára egészen sikerült besokallnom a kiscsajtól, meg a hasfájós nyűglődésétől, meg a kurva postásoktól, akik mindig ide csöngetnek be, hogyha valakinek csomagja jött, meg magamtól, hogy kiakadtam a tehetetlenségtől, meg hogy a postást sem tudom elküldeni a picsába, mert idegesen még annyira sem tudok németül. és sosó gépe késett, remélhetőleg egy óra múlva (félnyolcra) már itthon is lesz, úgyhogy megvárjuk a fürdéssel, ha nincs nagy hiszti.
ja, és sosó holnap brüsszelbe megy, egy napra ugyan, de hát akkoris hajnalban megy és este jön. és ezt csak úgy mellékesen csak úgy tegnap este ejtette el a volt-e már kakás telefonja során (methogy tegnap találta ki a főnöke) - ja ez is marha izgi, hogy semmi másról nem szólt az utóbbi két nap legalább hat telefonbeszélgetése, mint hogy szart-e a gyerek, és még ő van kiakadva, mikor szólok, hogy beszélhetnénk másról is...
most éppen azon van kibukva, hogy szomorúan megjegyeztem, hogy ezek szerint holnap is nyolcra ér haza (elvileg negyed ötkor száll le frankfurtban - ma ötkor már a kocsiban kellett volna lennie, ebből háromnegyed hat lett, és akkor még ottvan a péntek esti forgalom, de azért én festem az ördögöt a falra), naszóval kapcsolatunk tetőponton...