iedereen, pak maar een!

Hanni ma gastvrouw vagyis háziasszony a suliban, ami azt jelenti, hogy vinnie kellett sütit meg szörpöt, és megkínálni vele a gyerekeket. Nagyon készült rá, már számolta, hány nap van még hátra, mennyit kell még addig aludni, sőt, hétfőn még játékból gyakorolt is: járt körbe körbe az asztal körül, és kínálgatta a többieket. Tegnap együtt sütöttük meg az epres muffint, meg vettünk gyümölcsöket, amiket ma reggel nyársra húzva vittünk be. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond majd este, hogy milyen volt.

kuszkusz

Liza kúszik! Ma reggel már nem csak forgott hasról-hátra, hátról hasra, vagy pörgött a tengelye körül, hanem megtette az első két kúszást az egyik játékáért. Kedden a gyógytornász megdicsérte, hogy mennyit erősödött, meg hogy hogy kinyomja már magát, pedig Lizi végig bömbölt, amikor éppen nem a kezemben volt, hanem a szőnyegen vagy a nőnél. Na jó, amikor rákezdett az "Op een grote paddestoel"-ra, akkor elmélázva figyelte, de amint vége lett a nótának, megint csak kiborult. A gyógytornász megmutatta, hogy hogyan lehet Lizinek segíteni, hogy rájöjjön a kúszás mozdulataira, de eddig inkább csak hátráltatta az, ha olyankor hozzáértem, amikor éppen nekilódult, megadta magát és tőlem kérte a játékot, úgyhogy inkább hagytam a csudába. Erre tessék, ma reggel magától megindult. :)

Apóssal beszélgettünk Móriczról, aki a felújítást vezette náluk, hogy kijönne ide is, mikor Hanni csak úgy mellesleg benyögte:
-I like to Móricz, Móricz...

Igen, itt tartunk

"Your baby may like to see things fall down, get picked up (by you, of course), and then get thrown down again. This isn't intended to drive you mad. Your baby just finds the spectacle interesting and naturally wants to see it again and again."
Ez a dobigálós egyike a vicces, de masszívan szivatós korszakoknak. Eddig a mindent elkapok és a számba tömöm korszak volt egészen a vacsora közepéig, amikor is a zacskó zsepit elvettem Lizitől, hogy tudjam etetni. Merthogy a zacskó zsepi konkrétan kitöltötte a szájüregét, nem volt hely a kajának. A szokásos kiborulós ordítást a műanyag kanállal szereltem le, és Hanna kanalával folytattam az etetést. Na ekkor Liza a műanyag kanállal felfedezte a gravitációt. Egyszer, kétszer, hatszor, hússzor.
Jé, ez a 20x de fura így leírva...

nyár van

olyan meleg van, hogy ma kettőkor hideg alkoholmentes sört kellett innom :)
amúgy voltunk kempingezni, volt nálunk Flip de beer, veszünk egy házat, voltam állásinterjún meg állásbörzén, szervezem a hiteles dolgokat meg a ház értékbecslését, játszóterezek Hannival meg Jasminnal, miközben napszúrást kapok, próbálok hollandot tanulni, ha éppen fog az agyam, szeretném felszámolni valahogy az indás fotókat és csinálni egy spéci blog-fotó napló-sorozatot, ja és Liza alig hagy minket aludni mostanában. szóval bizi az élet, de majd azért próbálom behozni magam.

barbi

Az eheti zöldségcsomagban a rebarbara volt az újdonság, amiről már sokszor olvastam meg hallottam, hogy pölö tejszínhabbal kell enni, mert egyébként az oxálsav-tartalma kiszedi a kalciumot a fogakból, de még sosem ettem-vettem.

Egy piszok egyszerű receptet találtam a nosalty-n, aminek a tésztáját irtó szuperül lehet nyújtani meg tortaformába rakni, igazgatni, nem szakad, nem morzsálódik és isteni finom is. A rebarbara pedig valami hihetetlen finom benne, édesen savanykásan csodálatos. Másfél nap alatt felfaltuk a nagy tortát hárman, vaniliás joghurttal leöntve.

A mandulát vagy mogyorót kifelejtettem belőle, és csak feleannyi rebarbarám volt, de így is maga volt a tökély. Ja és egy félóra alatt megbarnult a teteje, úgyhogy egy negyed órát még fóliával letakarva sütöttem.

Rusztikus ír rebarbaratorta 

Hozzávalók:

• 250 g liszt
• késhegynyi só
• 1/2 tk szódabikarbóna
• 150 g cukor
• 115 g szobahőmérsékletű vaj
• 1 tojás
• 80 ml joghurt / kefir / aludttej
• 8 szál rebarbara  (kb. 70 dkg)
• 20 g darált mandula / mogyoró

Elkészítés

1. A rebarbaraszárak végeit levágjuk, ha kell, meghámozzuk őket (legalábbis lehúzzuk a kemény rostokat), majd fél cm vastag szeletkékre vágjuk.
2. A lisztet tálba szitáljuk a sóval és a szódabikarbónával. Hozzáadunk a cukorból 2 evőkanálnyit.
3. A kis kockákra vágott vajat elmorzsoljuk a lisztes keverékben, míg egységes morzsás állagot nem kapunk.
4. A tojást villával felverjük, majd a 2/3-át a tésztához adjuk, s kézzel összedolgozzuk.
5. Beleöntjük a joghurtot is, gyúrni kezdjük, de ezt már könnyebb egy jól meglisztezett deszkán befejezni. A deszkán egységes tésztát készítünk, majd kétfelé osztjuk.
6. Az egyik felet kinyújtjuk, s kibélelünk vele egy 24 cm-es forma alját és oldalát.
7. A rebarbaradarabokat összeforgatjuk a maradék cukorral, majd az egészet az előzőleg a (nedvszívó) darált mandulával megszórt formába öntjük.
8. A tészta másik felét is kinyújtjuk, ezzel beborítjuk a tortát. A széleket összecsippentjük, illetve keretet is készíthetünk. A maradék tojáshoz pici vizet adunk, ezzel bekenjük a tetejét.
9. Előmelegített sütőben 1 óra alatt megsütjük a sütit, egy tepsit alátéve, hogy a levek esetlegesen ne a sütőbe folyjanak. Ha a teteje túlságosan égne, az utolsó 10 percre letakarjuk alufóliával.

sütési hőfok: 180°C

sütési mód: hőlégkeveréses

tepsi mérete: 24 cm

te

először csak halkan, suttogva mondja Liza, a tét olyan szép ízesen ejtve, vagy úgy hatszor-nyolcszor, hogy te-te-te-te-te-te, aztán nagylevegő, és sikítva énekeli, hogy tetetetetete, és akkor már utána jön más is, hogy babalába meg minden.
az igen még mindig szuperül megy, Hannát is próbálja mondani, bár még a legtöbbször csak Ha vagy Han sikerül.
A beszéden kívül a forgás is egyre jobban megy, most már turbó fokozaton van a kiscsaj, a habtapi szőnyegről fél percen belül legurul, és a nagyszobában már semmi nincs biztonságban. Irtó szépen kinyomja magát, és már szeretne hason kúszni, legalábbis felbosszantja magát azon, hogy nem megy, szóval hamarosan teljesíti a gyógytornász kívánságát, hogy egyéves kora előtt kússzon, másszon.

újabb körök

írtam a cra-képzést tartó cégnek, bobra hivatkozva, hogy magyarázzák el legyenek szívesek, hogy hogy jön ki a 18 hónapos képzés, meg egyáltalán, meséljenek már erről az egészről. másnap egy vaskalapos nő felhívott, hogy én nem vagyok jó nekik, mert nem tudok hollandul. vitatkoztunk egy adagot, hogy egy angolul megírt levél alapján miért dönti ezt el, aztán átváltottunk angolról hollandra, mert az ő angolja nem volt elég profi, hogy kifejezze magát. kiszedtem végül belőle pár infót, és a végén kegyesen megengedte, hogy elküldjem neki a cévémet.
tegnap fél ötkor a nagyjátszón az angribördös fagyi fotózása után kikapcsolt a telefonom. persze, hogy akkor hívtak, hogy hívjam őket vissza, szeretnének látni baarnban egy interjúra.
ezennel visszaszívom a mobilos üzenetrögzítővel kapcsolatos megjegyzéseimet.
jövő hétfőre kérném a drukkolást.

egy reményteli nap (volt)

apicsába. és mégegyszer, apicsába.
tegnap felhívtam azt a céget, amelyik a karrierbörzén nagyon ígéretes volt, rögtön kitöltettek velem egy netes jeletkezési lapot, de azóta csak egy levelet kaptam, hogy majd április folyamán megkeresnek, hogy most akkor mizujs a jelentkezésemmel. egy bob pasashoz irányítottak át, aki először próbált lerázni, hogy lassan megy a processz, de ha gondolom küldjek neki egy mélt a cévémmel. először angolul dumáltunk, majd átváltott hollandra, én meg felvettem a bokszkesztyűt, és hollandul dumáltunk.
rákerestem a pasira a linkedinen, és láttam, hogy éppen tegnap rakott ki egy amszterdami cta álláshirdetést.
elküldtem neki a cévémet, meg hogy láttam, éppen keresnek is embert, erre pár percre rá felhívott, hogy szuper az anyagom, neki éppen ilyen ember kell, de tudom-e, hogy a cta munka milyen, stb stb.
megbeszéltük, hogy ma reggel fél tízkor hív, hogy kifaggasson, és ha okés a dolog, mehetek interjúra hoofddorpba.
hát ma hívott. hogy most tudta meg, hogy speciel ez a cta meló 90%-ban adminisztratív, hogy akták szkennelése meg adatbevitel, és hogy másfél évig ez qrvára demotiváló egy ennyire képzett embernek, nem igazán tudnék beletanulni a cra munkakörbe sem, blabla, szóval bocsi, hogy tegnap belelkesített, de nem én vagyok az ő embere, nekem ezt a melót nem adja, ezért én nagyon utálnám őt.
értem én, sőt, alapvetően hálás vagyok neki, korrekt a pasas.
adott javaslatot is, hogy a smeltnél tanuljak ki cra-nak, velük ők együttműködnek, így a gyakorlati részét náluk csinálhatnám, szóval akkor nem kéne cta-ként kezdeni. vagy várjak, 2-3 hónapon belül tuti lesz másik cta pozíciójuk, ő megtartja az anyagomat, mert szerinte szükségük lesz rám.
hát, volt egy lelkes délutánom, meg egy izgatott reggelem.
nade sebaj, azért annyi sikerélményem volt, hogy mindkét utóbbi beszélgetést hollandul nyomtuk végig, szóval most nyomatom tovább a tanulást, hogy profi szintre jussak hollandból.
amúgy hétfőn jelentkeztem egy heidelbergi újság-szerkesztői, meg egy amszterdami posztdok állásra.
és holnap visszahív a smeltes traininges nő. szóval nincs akkora nagy depi, csak megint ledobott magáról a hullámvasút.

has

A legutóbbi consultatiebureau-s látogatásunkkor a dokinő úgy látta, hogy Lizi háta meg válla nem elég erős, nem a korának megfelelően tartja magát, pedig minden más okés nála, ezért beutalta fizioterápiára. A gyógytornász nőci szerint is le van maradva egy csöppet, már rég fel kéne könyökölnie, de ő alig tartja magát hason. Persze, mert ahogy hasra kerül, rögtön fordul vissza hátra, ott meg jól elvan.
A gyógytornász azt javasolta, hogy tartsuk sokat hason, vegyünk új, izgalmas játékokat, amik nem túl könnyűek, hogy hason felkapja őket, aztán hátrafordulva magával vigye, de nem is túl nehéz, hogy megüsse magát velük, ha mégis.
Mindez két hete volt. Még aznap rohantunk lelkiismeret furdalások közepette megfelelő fejlesztő dolgokat szerezni. Hanni persze mindent megtett, hogy elcsaklizza Liza elől az új játékokat, úgyhogy felhoztam a pinyóból egy zacskó plüss aranytartalékot, Vivi régi játékait, hogy legyen Hanninak is új zsákmánya, de valahogy mindig a másik cucca izgalmasabb :) Mindegy, szerencsére van jó pár játék, így ha éppen az egyikkel Hanni babrál, Liza kap mást.
Holnap megyünk vissza kontrollra és Lizi már magától hasra fordul, nyúl a játékokért, eljátszik velük hason, felemeli magát, szóval úgy látszik csak meg kellett egy kicsit motiválni őkelmét.
Amúgy már alig várom, hogy tudjon rendesen megtámasztva ülni anélkül, hogy kidőlne valamelyik oldalra, mert már pépet nem akar enni, ha az ölemben van, csak azt, amit mi is, főleg ami a tányéromon van, és persze azt is csak úgy, hogy ő fogja meg és rakja a szájába, különben fejhangon visít és egy hirtelen mozdulattal hátra vágja magát. De ez a szájbarkás dolog még nem mindig sikerül, úgyhogy mostanában szinte mindig lezabálja a ruhámat. Ha már tud végre ülni, mehet a tálcás etetőszékbe, ott meg azt randalírozik a kajával, amit csak tud, nem érdekel. Remélhetőleg idővel jól is lakik majd :)

meivakantie

Hétfőn volt a királynő szulinapja, aztán kedden szerdán bölcsiben meg BSO-ban voltak a kölkök: Hanni Martinnal bögrét festett, Liza meg élvezte, hogy minden gyerek őt akarja simogatni (most komolyan, tényleg élvezi), aztán viszont jött a hadd-el-hadd.
Csütörtökön átjött Myrthe játszani, péntek délelőtt Aletta, péntek délután mi mentünk át Estherékhez (ahol is most otthon volt Rifka is meg a kétéves Timothy, aki Judith elmondása szerint mell-mániás, minden nőnek a mellét fixálja, és ha lehet le is tapizza, úgyhogy utólag érthetővé vált a pénteki akciója, amikor is az ölembe ülve egyik kezét a mellemre helyezte, miközben én azt próbáltam lefejteni onnan, másikat a szájába dugta, és szemét lehunyva hozzám bújt. na de a lényeg az, hogy nem tudtam otthagyni Hannit, mert megszeppent Rifkától, úgyhogy én addig Haikóval dumáltam, míg a csajok játszottak), szombaton Sosó átvitte Hannit Anikóékhoz Levivel őrjöngeni, aztán vasárnap kimentünk a tengerpartra Andiék búcsúbulijára.
Mindezt úgy, hogy szerda óta rajtunk van valami iszonyat furcsa nyavalya (Sosón meg rajtam), amitől csak úgy tudunk járni, mint egy nyolcvanéves terminátor, rogyasztott lábakkal, nyögve, majd a fájdalomcsillapító után kutya bajunk. Azt hiszem, hogy Liza múlt heti háromnapos láz utáni üvöltözése és Hanni múlt pénteki-szombati láb-és karfájása ugyanez lehetett, szegénykéim, ha akkor tudtam volna, hogy ez ennyire gáz, kaptak volna fájdalomcsillapítót, az biztos. Azt mondta az ügyeletes doki asszisztense, hogy ez magas láz és takonykór nélküli influenza. Legyen neki igaza, és pár nap múlva nyoma se legyen.

királynő-szülinapi hétvége

A Koniginnedag-os háromnapos hétvége örömére Bali körbeturnézta a baráti köreit - jé, nem is írtam még, hogy április eleje óta kiköltözött Maastrichtba. Na szóval itt van Hollandiában, és majd júliusban jönnek utána családék, addig munkába beszokik, házat bérel, ügyet intéz és intenzíven elszakad illetve megszokik. Ennek egyik markáns stációja volt a háromnapos hétvége, ami hosszú és barátok nélkül eléggé deprimáló lett volna, pláne ha hozzávesszük a pénzügyi- és lelkiállapotát. Szóval szombat este érkezett hozzánk, vasárnap együtt bolondoztunk Leidenben, találkoztunk egy locsolókanna fejű hölggyel, megnéztük a malmot, ettünk törököt, Hannit megugráltattuk a vursliban, áztunk, fáztunk.
Aztán Sosó hirtelen ötletétől vezérelve este átruccantam én is vele Utrechtbe Bépéékhez paradicsomos mókusagyat és mókusherét vacsorázni, fogat piszkálni, kellemes szabadtéri zene mellett sört nem iszogatni és lovasrendőrös tömegoszlatást nézni. A szuper kis estére az rakta fel a habot, hogy az utolsó vonatot sikerült csak elérnem, ami ráadásul még később is indult, mert a tömegre való tekintettel még három vagont rákapcsoltak, és a Bali által hozott elmondhatatlanul szar tétékás nyúzon dühöngve voltam csak képes ébren maradni.

Másnap, magán a királynőnapon testületileg kivonultunk a boszinénis bolt, mint epicentrum köré települő kisgyerekes zsibvásár és gyerekszórakoztató ünnepségbe, ahol Andiékkal sikerült két percre összefutnunk. Még szerencse, hogy ezt jó előre leegyeztettük :) Viszont valakinek meg azt sikerült jó előre lebeszélni, hogy aznap szuper idő legyen, kvázi hőgutát kaptunk egy szál pólóban, pedig előtte meg utána kabát kellett. Amúgy itt volt Hanni haveri körének tetemes része, Bree a kidsdance-ről, Martin és Annika a BSO-ból, az osztályból is vagy hatan. Idén nemcsak ettünk-ittunk, hanem mi is kivettük a részünket a gyerekszórakoztatásból. Hanni a tizenvalahány választható móka közül kipróbálta az ugrálóvárat, felült az omnibuszra (paardtrein), megdobálta a királyi családot kislabdával, zsinórt húzott, aminek a végén meglepi volt, megpróbált leeső műanyag tengeri csillagokat elkapni, és macskává festetette ki magát, mindezt kemény 3 tajróért. ja és ebben még egy süti meg szörp is benne volt a kölköknek.
Szuper tömény programunk volt, azt kell hogy mondjam. És csak ekkor kezdődött a meivakantie...

zöldségek

Na, asszem lekopogom, de az egyetlen visszaesés, amit Hanni Liza miatt eddig produkált, az a fenéktörlésben tapasztalható, egyébként csak csupa jó dolgokat "tanul el" Lizitől, mint pl a zöldségevés. Mostanában egymásra licitálva tömik magukba a csajok a főtt brokkolit, zöldbabot, sőt Hanni múltkor a rakott karfiolját elcserélte az én tonhalas salátámra, miután Liza egy határozott mozdulattal elcsórt egy salátalevelet a tányéromról, és benyomta a szájába. Hanni először csak tonhalat kunyerált tőlem, aztán kért zöldséget is, aztán már tányért cseréltünk, és láss csodát, a zöld salátát is megette belőle az utolsó darabig.

suli

Bedurvultak az események Hanni osztályában.
Szerdán Sponsorloop volt, a környező kis utcákon versenyt futottak egy argentin iskola megsegítésére (ez a kép ott készült, de Hanninak csak a copfja látszik egy zöldkabátos kisfiú mögött).
Aztán csütörtökön zárva volt a bölcsi, így nem volt BSO, Hanni pedig lebeszélte Fenával, hogy együtt játszanak délután, úgyhogy mire érte mentem, már kvázi kész tények elé állítottak, és Hanni boldogan ment át Fenáékhoz egy fél délutánra. Fenával egyébként aznap haverkodott össze, Hanni sztorija a következő: Fena szomorú volt, hogy neki nincs egy barátja sem, és ő megvigasztalta, ezért aztán Fena áthívta játszani. Pénteken aztán alig várta, hogy Fena jönnön át hozzánk, de sajna ő péntekenként BSO-s, de ezt napközben nem beszélték meg a csajok, mi meg csak vártuk anyukáját, Utit, hogy egyeztessünk, ő csak nem jött. A várakozás közben Julie megkérdezte Hannit, hogy van-e kedve együtt játszani vele, és mivel Fenáért megérkezett a BSO-s néni, Hanni felszárította könnyeit, és elment Juliékhez, akik itt laknak az utcánkban.
Szombaton volt egy kis iskolán kívüli program: magyar ovi volt, és utána délután nálunk volt Levi, meg este Anikóék nálunk vacsiztak, de aztán meg vasárnap délután a kisjátszón osztálytalálkozó volt, vagyis inkább ismerkedési délután a szülőknek. Tök jó fejek voltak átlagban, jó kis nap volt, és csak nekünk meg Aletta (ő Hanni nagy barátnője) anyukájának nem volt evidens, hogy erre mindenkinek illett volna valami enni- vagy innivalót hoznia. Sebaj, majd legközelebb.

Amúgy

A rövidfilmek többnyire jók voltak, nem bombasztikusak, de jók, a Kriterion, ahol a vetítéseket tartották, pedig egy szuper hely, jó arcokkal meg dj pulttal a kávézóban. Odafele sétáltam, vitt a navi az integető macskás, gőzgombócos kínai negyeden át egészen az új piacig, ahol tizenötféle friss gombát árultak meg lilahagymakompótós bárányhamburgert. Hihetetlen jó élmény volt Amsterdam olyan részein barangolni, ahol még sosem jártam, de mivel moziba mentem, nem voltam turista, csak egy cinkos mosoly ült a képemen, mutatva, hogy azért nem hétköznapi séta ez.
Jó élmény volt, na.

3-4 órával később

Tegnap A'damba vonatoztam a rövidfilmekre meg vissza, útközben gyönyörködtem az éppen virágzó tarka tulipán-, jácint- és nárciszmezőkben, olvastam a mancsban az Eszterházy-riportot, whoppert ettem és hoztam haza az amsterdami nieuwmarktról szerzett vegyes gombacsomagot. Nem láttam egy szembevonatot sem. Ha 3-4 órával később jövök vissza, akkor talán én is közelebbi kapcsolatba kerülök azzal a bizonyos szembevonattal...
Na jó, nem is, mert Nijmegenbe ment az a vonat, azon biztos nem ültem volna, de azért durva belegondolni, hogy tényleg csak pár órával azelőtt jártam Sloterdijknál.

tuti befutó

Nem vagyok egy csöppet sem bevállalós a rövidfilmekkel, tudom, de örülök, ha legalább egy vetítésre sikerül a két gyerek mellett elszabadulni a fantasztikus filmek fesztiváljára A'damba, főleg, ha az utolsó pillanatban vettem észre, meg ha Sosó Marseillbe meg Maastrichtba utazgat közben, úgyhogy tutira kell mennem, nem szeretnék valami idegölő vérfürdőt vagy egy szánalmas animét kifogni. Kisfilmes válogatásokban még sosem csalódtam, köztük mindig vannak hihetetlenül jók, meg persze gyengék is, meg közepesen jók, de egy szekcióban mindig van egy bombasztikus.
De a lényeg az, hogy már meg is vettem a jegyet, és hogy szombaton délben moziba megyek rövidfilmeket nézni. Juhhé!

hal-lak

Már hónapok óta gondolkozunk azon, hogy lecseréljük az akváriumot egy olyanra, amelyiknek passzentos a teteje, ergó nem folyik, nem csöpög ki belőle a tetőre lecsapódott víz, és nem kezd el penészedni a szekrény alatta, ráadásul van hozzá új szűrő, aminek nem mentek tönkre a tapadókorongjai, ergó nem rezonál be amikor az üveghez hozzáér a nagy szűrésben, van hozzá lámpa, hogy a barna algák ne szaporodjanak el benne, ha nem süt eleget a nap, stb stb.
Volt is egy akvárium, ami akciós volt benn a városban, csak hát hatvan centi széles, és a kisszekrény, akin az eddigi állt, csak negyven, az pedig alapelv, hogy akvárium széle pedig ne lógjon le sehonnan, úgyhogy Sosóval csak a szokásos bemegyünk, körbenézünk, és nem veszünk semmit kört tettük meg.
Nade most, hogy visszajöttünk Pestről, és az akvárium háromnegyedéig érő víz elég koszos is volt, tehát igencsak ráfért már egy nagygenerál, és mivel egy nagygenerálnál nemcsak a víz harmadát cserélem le, meg a szűrőt mosom ki, hanem ki kell szedni a halakat, meg kimosni a sódert, az meg felér egy új akvárium telepítésével. Így hát fogtam Hannit, és az autóval bementünk a kisállatbolthoz, megvettük az akciós hatvanliteres komplett tetős akváriumot állványostul, és tegnap turbó üzemmódban be is üzemeltem, sőt a másikat ki is pucoltam. Szuperül néz ki, nagyon profi. Csak kár, hogy Sosó reggel elkezdte birizgálni, hogy miért nem bugyborékol az a szűrő, és sikeresen leszedte a lámpatartót a tetőről. :)
Pár napig még hagyom, hogy beálljon a rendszer, aztán veszünk bele szép és aranyos halakat, és az agresszív, az összes társat sikeresen kinyíró szumátrai díszmárnát, aki csak az óriásira megnőtt algaevő harcsákat kímélte meg eddig, egyik este véletlenül elküldöm a szigetre.

a döntés

A tíznapos pesti tavaszolásunk alatt Sosó beszerzett egy szemgyulladást, Hanni benyalt egy fél napig tartó, de masszív hasgörcsöket is okozó hányós cuccot (persze épp moziban voltunk, a Szex felsőfokont néztük már egy fél órája a Művészben, amikor a második hányás után sikított a hasfájástól anyáméknál), amit aztán önzetlenül továbbadott nemcsak nekünk, de mindegyik nagyszülőjének meg Lucának is. Ezek ugyan nem estek jól, sem az, hogy Liza orra minden éjjel úgy bedugult a pesti szmog feltornászása miatt, hogy hajnalban orrot kellett szívni.Viszont a szigeten a csend meg a már zöldellő erdők már annál inkább, úgyhogy most úgy döntöttünk, komolyra fordítjuk a régen dédelgetett terveket, és idén nyáron elmegyünk lakókocsival Norvégiába, ahol olyan tuti helyeken parkolja le az ember a kempert, ahol csak akarja. Mondjuk lehet, hogy egy hétre azért lemegyünk Veresre is Vreáékkal meg Juditékkal, annyira jól elvoltak a kölkök, hogy öröm volt nézni.

Pedig ma senki sem megy suliba

Martijn magyarul köszöntött fel ma reggel. Boldog sulinapot kívánt ;)