Hohoho!

Dear Eva,

Thank you for your application for the position of Scientific Communications Manager.
As a first step of our interview round we would like you to do a writing test.

The test can be downloaded using this link and should be completed within 2 hours of downloading.
You can do the test at a time that suits you and you’re trusted not to receive help from anyone.

Please complete the test by Sunday, December 2. If this is a problem, please let me know.

After completing the test we will discuss the results and get back to you as soon as possible.

Kind regards,
Linda

alagút

Na úgy néz ki mégsem volt hülyeség dokihoz menni ezzel a kisujj- gyűrűsujj-zsibbadással meg vállfájással. Tegnap a házidoki, miután leégette a nyakamon a kinövéseket, elküldött fizióra, ott ma délben meg megállapították, hogy alagút szindrómám van, a vállamban be van állva egy izom, és az nyomja a két ujjamat beidegző ideget meg az ereket. A pasi kiropogtatta a hátam közepét, a csaj próbálta nyújtani a vállamat, és láss csodát, a kézkicsavarás, ami irtóra fájt az elején, már nem volt annyira vacak a végén. Szóval már látni a fényt az alagút végén :)

SINTér

Nagy Sinterklaas-őrület van, már egy hete megy a tízperces Sinterklaas-journal, alias Mikulás-híradó a tévében, amit néznek a kölkök a BSO-ban, aztán meg másnap a suliban. Felnőttként vicces, ám Hanni kétségbeesetten mesélte a minap, hogy a Sinterklaas hajója szétesett, és a nagy ajándékokkal együtt elsűllyedt. Aztán most éppen a Zwarte Pietek, vagyis Fekete Péterek a pepernoot-os (kis kemény fahéjas kekszecske) helyett rossz zsákból kezdtek el osztogatni szombaton, mikor megérkeztek Roermondba, így a Sint-nek most már pénze sincs, csak sütikéje.
Na de az iskola már jó előre értesült a tévés hülyítésről, és előre bekértek mindenkitől 4 ötcentest (én hülye meg négy 50 centest adtam, mert figyelmetlen vagyok, na mindegy), amire a tegnap esti iskola- és osztálydíszítéskor a tegnap esti Miki-hírekben mutatott matricákat kellett felragasztani az önkéntes, pepecselést szerető szülőknek. Vagyis helyzet megoldva, a Sintnek lesz pénze ajándékot venni. Huhh, homloktörlés.
Amúgy a tegnap esti díszítős eszemká-gyűlés vicces volt nagyon, Antonia és Milou anyukájával betapétáztuk az osztálybeli babaházat, és most Piet-ház lett belőle. A dobozból eszkábált kéményre pedig nagyon büszke vagyok.

te laat

Na basszus, pont ez hiányzott, hogy a 2, azaz kettő fokban, ködben biciklivel iskolába elszállított két gyerekemmel (akikre az új házban valahova elpakolt dolgok közül kellett kesztyűt, sapkát, anorákot keresni, hogy ne fagyjanak szanaszéjjel menet közben) két, azaz kettő perccel háromnegyed kilenc után a bejárathoz loholva egy pimasz kamaszfejű tanár tenyérbemászóan elkezdjen érdeklődni, hogy miért is késtünk, meg hogy tudjuk-e, hogy késés elleni kampány van a suliban.
Bakker, majdnem beszóltam ennek a csávónak, hogy egyrészt szedjél össze te két gyereket - felkeléssel, reggelivel, ebédpakolással, fogmosással és öltözéssel, öltöztetéssel úgy, hogy lehetőleg maximáld a nagyobbik alvásidejét, mert nem bír reggelente felkelni.
Egyébként meg csesszék meg a rendszerüket, hogy van kerek 15 perce annak az ezer gyereknek meg a szüleiknek, hogy beengedtessenek az oskola kapuin. Merthogy ha fél kilenc előtt érkezel, akkor a hidegben kinn dekkolhattok (hülye leszek kinn ácsorogni), de háromnegyedig mindenképpen tessék odaérni, mert ha nem, egy faszfej még ki is faggat, hogy miért késtek. Persze parkolóhely nincs, az autósok idegesen várják, hogy a tömött sorokban bicajozók előrébb haladjanak, és csak úgy a hangulat kedvéért éppen szedik fel a macskakövet azon az úton, ahol menni szoktunk, úgyhogy vagy kerül az ember, vagy ellavírozgat a gyalogosok között.
Amúgy éppen büszke voltam már mostanában magamra, hogy ha netalántán késve indulunk, nem ordítom szét az agyamat, hogy siessmááár,elfogunkkéééésni, hanem beletörödve mosolyogva csináltam, amit kell, ami azért tőlem, az örökös későtől, aki ettől persze idegbeteg, igazán szép teljesítmény.
Erre jön egy ilyen kis f@szfej, és nekiáll velem (nem a hat velem egyszerre érkező anyukával, nem, pont velem) szívózni.
Egyébként már lenyugodtam, semmi gond.

Kétszer? Ne röhögtess!

Na a thai kajáldában tett tegnapi flegma vállrándítás után mégiscsak megadatott nekem a tapasztalás öröme, ez a kókuszleves-bambuszos csirke basszus tényleg kétszer csíp.
Ilyen még sosem volt, pedig Sredi is tudott csilit pakolni a kajába.
Mondjuk régen könnyeztem meg ennyire kaját, mint amikor este egy zöld paprikára ráharapram, szó szerint tüzet tudtam volna okádni. Mi lett volna, ha két paprikás kaját választok?
Harakiri a pálcikákkal?

papírfiú

 Antóniával összefutottam, mikor a össze-vissza jártam a várost egy a bringámra szerelhető kétlábas letámasztóért, és megbeszéltük, hogy egyik nap elmegyünk mozizni. A Paperboyt nézte ki, én elolvastam a kétsoros holland ajánlót, oké, jó lesz, és aztán vasárnap el is mentünk rá.
Macy Gray-jel kezdünk, aztán szép lassan beúsznak holmi Nicole Kidman-ek meg John Cusack-ok meg ügyeletes bociszemű szépfiuk, aztán a sztori vált, a floridai mocsárban vagyunk, szöszi városi csaj a mocsárban, aligátorozó pasija viszi magával - vicces ez így, bár a film maga egyáltalán nem az. De nem rossz. Lassú, húzódik, várod hogy történjen már valami, és történik is. És nem olyasmi, amire számítasz. Bár nem egy nyakatekert serlokholmsz-sztori, se nem izgalmas triller, azt írja igaz a történet, és asszem hihető, hogy tényleg megtörtént, ez így tényleg életszagú.
Végeredményben tetszett.

anyósék nálunk pecóztak

Az úgy volt, hogy apósék hirtelen felindulásból eladták a menzát - na jó, nem volt olyan hirtelen, csak nekünk nem meséltek semmit, csak hogy otthon ülnek már egy hete, és unatkoznak, és szívesen kijönnének segíteni. Apósom még erősködik is, hogy hagyjam meg neki a sövényt, majd jön és levágja. Miután ezt jól megbeszéltük szkájpon, felhívom Sosót az irodában, erre ő visszahívja őket, hogy szuper, jöjjenek, neki úgy is elfogyott a lelkesedése, nincs már kedve fúrni-faragni, felrakni a wc-papír-tartót vagy a lámpaburákat. Oké, akkor jönnek. Felhív engem, hogy akkor veszi nekik a jegyeket, felőlem oké, jöjjenek. Felhívja őket, ekkor már apósom hárít, hogy de hát neki ez meg az van, ő nem tud jönni, ne vegye a jegyeket. Viszont anyósom jönne.
Jó, akkor jöjjön csak ő. Két hét? Két hét. Első héten Hanninak még szünete van, másodikon meg Sosó Nizzában van fejtágításon és kötélhúzásos csapatépítésen, nekem meg szerdán interjú, meg egyébként is, filmhét, jó, legyen.
Vasárnap jövünk vissza Belgiumból, hétfőn vesz Sosó egy gagyi kinyitható kanapét - a kényelmetlenség csimborasszója, de hát Katinak valahol kell aludnia. Ez a valahol a nappali, merthogy a tetőtérben még dobozkiállítás van kuplerájjal vegyesen, padló nincs, és egyébként is, Kati hadilábon áll a lépcsővel, négykézláb közlekedne rajta legszívesebben
A héten Sosóval lerakjuk a laminált padlót a tetőtérben, végre megkapom az írásos megerősítést, hogy visszakapjuk a pénzünket a mosógépért-szárítóért, megrendelem őket máshol, másnap szállítják, felhozzák, bekötik. Hurrá, vége a biciklivel-babkocsival mosodába járásnak!
Csütörtökön Tamás Krisztivel üzeni, hogy  mégsincs programja, és a kedves neje nélkül unatkozik, ő is kijönne. Mondjuk másnap. Sosó vegyen jegyet. És lőn. Na nem másnap, hanem szombaton jön, Eindhovenbe, éljen az autókázás.
Sosó hétfőn el, előtte apjával megbeszélik, hogy miket kéne a héten megcsinálni. Én az interjúra készülnék, többé-kevésbé megy is, közben lámpák meg rolók kerülnek fel a helyükre, néha elugrunk a gammába vásárolni. A sövény nagy része a kertkövön landol, bele se fér a zöldséges kukába. Anyós köhög, taknyos, mintha láza is lenne. Csütörtökön jön a lépcsőt kárpitozó muksó, péntekre még a lépcső és a fal közötti takaróléc is elkészül - bár egy csöppet hideg van úgy aludni, hogy kint 2 kemény fok van éjjel, és a festékszag miatt szellőztetek. Ekkor már após is inkább koraeste lefekszik aludni, mert érzi, hogy kitör rajta a nátha. Péntek este Hannival elhozzuk Sosót a reptérről, szétnéz, ferdén van a lámpa felrakva, tollhúzás van a függönyön, inkább ne is raktad volna fel, ezt a léc meg mit keres itt, iszonyat randa, és mondd, a falat direkt kented össze az olajfestékkel... Persze másnap már nem minden rossz, sőt, még a biztosítékot is megszerelik, én meg végre eljutok a filmhétre, sőt az anyagpiacra is.

készülök az interjúra

most, hogy beleragom magam a temaba (moly, ragas, erted), jovok csak ra, hogy ebben tok sok love van. 

love meg lo've'.

love: mert sex-feromonokkal foglalkoznak, penz meg mert ez a dog a dohany legnagyobb ellensege!

irto nagy biznisz!

gazdag leszek, ha rajovok, hogy a nostenyek es a himek feromon-iranyitott talalkozasat hogy lehet kiiktatni.

persze en leszek Klari es Rebeka nagy nagy biotech ellensege, es bizonyosan megbolygatom a bioszfera egyensulyat azzal, hogy egy kartevo (egy allami adobevetelt termelo addiktiv es karos noveny kartevoje) esetleg kihal, uristen.

kave-overload, kave-overload!

ezer eve nem csinaltam ppt-t, ezer eve nem gondolkodtam projekten, uristen,

es ami a leggazabb, talaltam egy csomo logikai bukfencet a projektben.

Frederic

Nem is tudom, hogy volt, de irtóra örülök, hogy rátaláltam Frederic villájára. Már ezer évvel a költözés előtt elhatároztam, hogy akár dobozokból élünk, akár csak két használható ruhánk van, Hanni őszi szünetekor elmegyünk erdőzni. És most kivételesen nem Eifelbe, hanem Belgiumba. Az Ardennek adták magukat, ott van hegy, erdő, cseppkőbarlang, vadaspark, minden, ami a gyerekekkel fogyasztható, sőt, minden, ami miatt Hanni akár sétálni is hajlandó :).
Szóval Belgium déli része szép, oké, rákerestem a cseppkőbarlangokra, mert egyszer Andi mesélt egyről. Rátaláltam Han-sur-Lessére, ahol egy szuperjó cseppkőbarlang van, és nem messze tőle ott van Rochefort, aminek a szélén egy kis dombon a semmi közepén van Frederic villája, és német panziókat megszégyenítő árakon adja a szobákat.

Hihetetlen élmény volt az egész. A pasi nem ebben a világban él, ami persze nem baj. Medvének hívja magát, mert nem szeret bejárni a faluba, pláne nem a városba, de ha már muszáj, akkor felpattan a motorjára igazi profi motorosszerkóban. Saját maga főzi az isteni csipkebogyó-, madárberkenye-, ringló-, barack-, bodza- és fahéjas almalekvárját, amit reggelire ad a vendégeknek a nappalijából nyíló étkezőben. Egy óriási asztalhoz ül le mindenki, a lekváros forgótányér körbejár. A nappaliban az íróasztalán hegyekben áll az olvasatlan levél, intéznivaló, imádnivaló játék-káosz hevert a földön - betoppant váratlanul az unokám, mondta az ötven körüli ősz úr, aki amúgy kedvtelésből kiköltözött a villabeli hálószobájából a komfort nélküli domboldali kis faházikóba. A felesége két éve elhagyta - el akarta adni a villát, de Frederic ragaszkodott hozzá, ez az ő élete.

Amúgy a cseppkőbarlang is szuper élmény volt, Hanni nagyon odavolt érte, Liza meg a nagy termekben sikongatott örömében, hogy ilyen jó az akusztika. A vadaspark egy nagy szívás volt, egyrészt csak busszal lehetett körbemenni, nem lehetett sétálni, másrészt a busz félig nyitott volt, és kifogtunk egy orkánerejű szelecskét, ami jó kis hideg esőt hozott, szóval szarrá áztunk és fáztunk, mire vége lett a mókának.
De aztán másnap irtó jót kirándultunk, szuper jó kis hétvégénk volt.

molyolás

A költözés előtti héten voltam egyet interjúzni - hétfőn elküldtem az anyagom, kedden behívtak szerda reggelre - egy leideni cégnél, ami három emberből áll, és kerestek egy esszéfejlesztő negyediket. De nem engem.
Szerdán megyek a'damba egy posztdok állás interjújára. Egy molyos labor keres molekuláris biológust. Izgis, mert egyrészt lárvákért Mexióba kell néha menni, vagy Észak-Amerikába, másrészt mert egy női prof keres embert, aki Jénában vendégprofesszor. Egyébként most ppt-s interjúm lesz, készülni kell ábrákkal, nagyon komoly a dolog, aszongya hogy:

"For this interview we would like to ask you to prepare a presentation of no longer than 10 minutes. This presentation should comprise:

1. Three-four slides on your major, exciting findings of your previous research

2. A slide of how your previous research connects to this research project

3. One or two slides on your research interests and how this is connected to this research project

4. About 3 slides on your plan of work to tackle the problem that should be solved in this research project." 

Most éppen készülök az interjúra, közben apósom elkezdte felszerelni a rolót a nappali egyik kis ablakára (a háromból kettőt már Sosóval megcsináltuk), ami azzal jár, hogy szét kell szerelni a szerkezetet, a vas-alkatrészeket le kell méretre fűrészelni, ahol a méret változó, ha x az ablak, akkor az egyes vasat x-8mm-re, a kettes vasat x-24mm-re, a hármas vasat x-26, a négyeset meg x-28mm-re. A függöny-anyagot kitekerve  x-28mm-re levágni, de úgy, hogy a szélei egyenesen szálirányosak legyenek, mert különben eltekeredik a mintázat (ez dupla roló, ami csíkos, és ha a sűrűbb csíkok vannak egymás felett, akkor a vékony csíkoknál belátni, de ha a vékony és a vastag csíkok takarják egymást, akkor a nappali le van függönyözve).

Mondtam neki, hogy az anyagot majd vágom én, az macerás, csak mérje ki, hol vágjam. Erre kék tollal berajzolta mind a 160 centin, hogy hol kell vágni, de sajna elmérte egy centivel. Most aztán van egy szép kék csík a függönyön végig :) Sebaj, ezt valószínűleg a pálma miatt senki nem fogja látni, de azért a délelőttünk jól elment.

Na, megyek, molyolok egy adagot.

Beszoptam

egy netes átbaszócéget, annyira dühít, hogy szétrobbanok. Hülye vagyok, hogy csak most találtam rá a negatív kritikákra.

Utolsó este

Holnap költözünk. A ház tetőterén kívül minden csili-vili (azt majd tavasszal hozzuk rendbe), használható, csudajó.

A vadiúj kanapét november végén hozzák, addig a kerti fotelekből vagy egy kinyitható ikeás cuccból nézünk majd tévét. Pár bútort majd a költözés után veszünk, merthogy az új házban már összeillő és nem a legolcsóbb ikeás bútorokat akartunk, de bútorboltba már nem jutottunk el. Majd szép lassan. Most már nem kell rohanni.
Utolsó este.
Már mindenki alszik, anyu is otthon, itt volt tíz napot, pedig tavaly megfogadtuk, hogy soha többé, aztán mégis itt volt. Mégiscsak ő a legmobilisabb családtag.
Pár dolgot kell már csak reggel összerakni: a kávéfőzőt, a reggeli meg a vacsora eszközeit, lábosait, az ágyneműket, jaj, és a ruhákat a szárítóból! Na megyek is, kirakom azokat a kanapéra, hogy ott ne maradjanak.
És aztán alszom még egy utolsót a Scholtenstraat-on.

Agylob

Hogy a francban bír valaki higgadt meg nyugodt maradni, ha a gyerekének tizenkétszer kell elmondani, hogy ne csukja rá az ajtót, majd mikor a hisztérikus rohamot elkerülendő, azt mondja, hogy cipő fel, megyünk a játszóra, akkor a gyerek visítva üvölti, hogy nemakarok?!?!
Nekem ez nem megy, főleg ha a másik egy félóra alvással próbálja kibekkelni a napot.
Rekedt vagyok az üvöltéstől, és utálom magam emiatt.

festenek

Most már a szervasi srácok festik a házat, egy hete, hogy itt vannak. Szuperül haladnak, már minden falat lefestettek egyszer, vasárnap javítgatták a hibákat a második réteg előtt, meg elkezdték az ablak- és ajtókeretek festését. Ma jött a helyi asztalos, hogy felrakja az ajtókra a takaróléceket, mert azt a srácok nem vállalták be. Így az asztalos legyártatta a léceket, péntek este bedobta a házba, a srácok lekenték azokat egyszer, ma felrakja az asztalos, aztán majd még egyszer lekenik, ha mindegyik a helyén lesz.
Majdnem az egész ház fehér lesz, a hálószobák lesznek csak krémszínűek, és a lányoknál az egyik fal narancssárga, a mi hálónkban meg az ágy mögötti fal barnás árnyalatú.
Már most szuperül néznek ki a falak, ha a második réteg is felkerül, csodaszép lesz.
Ma jön vissza amúgy Imre, hogy visszarakja a radiátorokat meg hogy felrakja a fürdőszobában a wc-t meg a fürdőszobabútort-mosdót. Még a lépcsőkkel kell valamit kezdeni, azoknak a festését nem vállalták be a srácok. A parkettát ma megrendelte Sosó, azt három nap múlva hozzák - ha minden igaz, ő akarja azt lerakni. Hát, őszintén, ebből nem tudom mi lesz. A villanyszerelés is elég nagy meló volt, stresszelték őt (őket, mikor após is itt volt) Feriék elég rendesen, hogy siessen, miatta nem haladnak. Mondjuk a parkettával nem fogja őt senki sem stresszelni, azzal nem kell sietni, csak nem ártana, ha jól nézne ki, nem úgy mint ez itt a mostani lakásban. Ez középen okés, de a széleit nem dolgozták el, trehány az egész.
Na mindegy, valahogy csak lesz, ha máshogy nem, valakit kihívunk, hogy fejezze be :)
Amúgy még kilincseket kell nézni, pénteken meg jön az ablakos, aki kicseréli az üvegeket dupla üvegre.
Közben itt meg festik az erkélyeket, úgyhogy le kellett pakolni mindent, így végre egy háromnegyed éves késéssel kidobtam az elszáradt tavaly nyári virágokat a ládából. A félig elszáradt karácsonyfánkat még nem ítéltem konténer általi halálra, adok magamnak egy esélyt, hogy helyrehozzam idén karácsonyig. Szegénykém.
Most választottam mosógépet meg szárítót, ha Sosó rábólint, meg is rendelem.
Elkezdtem aztán már a dobozolást, merthogy az antik Siemes rádióból ki kellett pakolni a lemezeket meg az egyéb vackokat, úgyhogy annak a helyén már gyűlnek a dobozok a sarokban. Alig négy hetünk van hátra. Ó, és költöztetőt is kéne keresni! Megyek is, bújom tovább a netet.

Az ókori egyiptom napi öt debenből

Még ezer éve volt az az egyiptomos előadás a leideni történelmi múzeumban (két éve, úristen), amikor ezt a könyvet vettem. Azóta nem tudtam elolvasni, pedig szuper jó, csak valamiért nem tudtam haladni vele (persze közben a Katedrálist meg a folytatását is kiolvastam, de erről még írnom kell).
Na de most nekikezdtem újra, és tetszik. A könyv a II. Ramszesz uralkodása alatti Egyiptomi Birodalmat mutatja be, és (mint a sorozatbeli társainak is) az a koncepciója, hogy egy időutazónak úgy mutassa be az adott eltűnt kultúrát az adott időben, mint egy Lonely planet: mikor érdemes utazni, hogyan lehet oda eljutni, mit érdemes megnézni, milyen az egészségügyi ellátás, hol érdemes egy jót enni, stb. Irtó vicces és érdekes egyben, piszok nagy kihívás lehetett ezt így megírni.

Amúgy ahogy olvasom, egyre jönnek elő az egyiptomi utazás élményei. Meg amik ahhoz kapcsolódnak.
Hm, nagy levegő, na jó, akkor most elmesélem, ami előjött. Vigyázat, comingout, az összes érdektelenségével. Én szóltam.
Szóval érettségi után nem vettek fel biológusnak, mert akkor Szegedet írtam be, és abban az évben ott volt magasabb a ponthatár, de biosz-kémia tanárnak igen, az ELTE tanárképzőre. Na de oda én mégsem akartam menni, így aztán anyámék szemfüles észrevételének köszönhetően átjelentkeztem vegyésznek az ELTE TTK-ra. Merthogy abban az évben sokkal kevesebben jelentkeztek, így a hivatalos felvételik után rendeztek egy "pótjelentkezést", ami azt jelentette, hogy aki kémiából felvételizett valahova, és 72 pontnál többet ért el összesítve (a 120-ból!), azt átvették vegyésznek. Kvázi felduzzasztották selejttel az első évfolyamot, hogy megkapják a fejkvótát. Kemény volt az az év, nagyon sokan voltunk ott olyanok, akik biológusok akartunk lenni, de egy évig nem akartunk csak úgy lébecolni, na meg azt az egy év vegyészetet be akartuk számíttatni a következő felvételin, hogy csak bioszt kelljen már tanulni (mint pl Ádám és Bea a későbbi biológusok közül). Durván megszívattak minket az oktatók, sokan lemorzsolódtak az első félév után. Én az első év végéig bírtam, minden vizsgám sikerült végül, a szervetlen kémia szigorlatot kivéve. Amiből nem mentem el aztán uv-ra, mert ad1 már megkaptam a felmentést a kémia felvételi alól, ad2 az utóvizsga az egyiptomi utazás napjára esett.
Merthogy nemcsak a kémia-felvételi elfogadása miatt érte meg ez az egy év, megnyertem az ELTE HÖK egyiptomos pályázatát. Egy dolgozatot kellett beadni magyarul és angolul az ókori Egyiptomról, és csak egy oda-vissza repülőjegyért cserébe egy kéthetes fullextrás programot adtak. Annyira kevesen jelentkeztünk egyébként, hogy a csoportot HÖKösökkel duzzasztották fel fullra.
Nem is emlékszem, hány egyiptológus szakos volt velünk, de annál durvább élményben talán sosem volt részem, mint amikor Botond a karnaki templom falán lévő hieroglifákat olvasta fel nekünk, vagy amikor a még eredeti színű festett oszlopokat néztük az egyik fedett oszlopcsarnokban.
Asszem a részletes emléközöntől mindenkit megkímélnék, egyrészt mert iszonyatos hosszúra nyúlna ez a poszt, másrészt meg kit érdekel, hogy a pécsi jogász hökös fiúk miatt kaptak a lányok vadiúj légkondis szállást, vagy hogy Líviával azért vodkáztunk be az ötödik napon, mert körülöttünk ugyan mindenki fosott, de mi az érkezés óta nem kakáltunk.
Bejártuk a must-see helyeket, voltunk a piramisoknál, Karnak, Luxor, Asszuán, elvittek minket a Sínai-félszigetre valami katonai emlékhelyre, voltunk Alexandriában az egyetemi luxushajón, ahol hastáncos adott műsort a fiúk nagy lelkesedésére. Persze volt protokoll-műsor is, voltunk a kairói egyetemen, ahol beszédet tartott nekünk a rektor, de abszolút a tűréshatáron belül volt.
Fura, mert annyira élénken él bennem, hogy mennyire naiv voltam még akkor, hogy a társaság nagy része (vagyis inkább az értelmesebb és szimpatikusabb része) százszor jobb volt angolból, a beszélgetések egy részébe nem tudtam belefolyni, hogy kihagytak a teraszos drugs and booze estékből, mert én nem vagyok olyan. Igazából sokszor eszembe jutott, hogy kár, hogy nem pár évvel érettebben mentem el arra az útra, valahogy sokkal több volt abban a társaságban, mint amennyit én akkor befogadni voltam képes. És a legfurább az, hogy ez az érzés jön elő, ha ezt a könyvet olvasom.

szkájp

hát megvagyok köszi, most a keverékkutya VB-t nézzük neten keresztül :D

készülődés

Körbenéztem itt fenn meg a pincében, hogy mi az, amire már igazán nincs szükségünk, és felraktam még egy rakás hirdetést a marktplaatsra. A múltkori adagból csak a Feritől kapott jogger babakocsi kelt el, remélem ez a kör szerencsésebb lesz. A babybjörn hintaszéket áron alul vitte el valaki, nem voltam figyelmes, rábólintottam, hogy vigye, a Karlsruhében guberált régi bútoros Siemens rádiót meg ma vitték el, na azt ingyen adtuk, csak valakik fogják meg és vigyék. Mondjuk nem igazán működött a lemezjátszó része, a rádión meg már semmi sem jött be, csak recsegett, de talán egy ráérő szaki meg tudja bütykölni.
A gyümölcscentrifuga, a fürdőszobai hősugárzó és a babafüggőágy nem igazán kelendő, sem pedig a nagy kombi babakocsi. Sebaj, egy hét múlva leszedem, majd újra felrakom őket fix árral, hátha úgy jobban elmennek, mint licitálással.

pszeudokrupp

Vasárnap reggel Hanni úgy ébredt, hogy zihál és hörögve veszi a levegőt. Nem akart elmúlni egy óra alatt, úgyhogy felhívtam az ügyeletet, és kilenckor már a kórházban is voltunk a háziorvosi ügyeleten. Asztma, mondta a pasas, valszeg allergia miatt. Ha belázasodik, akkor nem az, úgyhogy akkor telefonáljunk. Kaptunk egy hörgőtágító sprét babáknak meg gyerekeknek való inhalálóval, ami egy félméteres műanyagpipa, eléggé impresszív, hogy bármely gyerek beszarjon tőle, pláne, hogy abba kell belelélegezni, hát nem csodálom, hogy hiszti volt abból, mikor eljött a napi négy "lélegzés" ideje.
De segített. A vigantol megtette, amit kell, tágította a hörgőket, a gyerek kevesebbet zihált tőle. Aztán belázasodott, de csak 38-ig ment fel a láza, úgyhogy telefonáltam újra. Az ügyeletes doki szerint 39 felett kezdődnek a gondok, lélegezzünk csak napi négyet tovább.
Hétfőn maradtunk itthon, bár Hanni már egész jól volt, délután egy picit még a játszóra is kinéztünk, pont suli után, és összefutott pár barátnőjével, akiket már nagyon hiányolt. Kedden már ment is suliba a reggeli "lélegzés" után, és ugyan jól bírta, de azért BSO-t aznap kihagytuk. Tegnap amúgy is rövid napja volt, de most már úgy tűnik, vége az egésznek, már nem is kell inhalálnia. Már csak köhög. Na de az egy átlag holland gyerek köszönése, nemdebár.

majmok bolygója

Babyboom van az Apenheul-ben, mindenhol kismajmok csimpaszkodnak az anyjuk hátára vagy hasára. Őrület jó ez a park, teli van jobbnál jobb majmokkal, és tényleg mókásak a picik, főleg az orangután meg a gorilla bébi isteni, nagyon vicces produkciókat nyomtak le.

Aztán hihetetlen egy élmény, hogy vannak olyan részek, ahol a majmik szabadon vannak (ezek a részek vízzel vannak körülvéve - valszeg ezek a félmajmok nem tudnak úszni, és a látogatók vadátjárón mennek tovább, ahol ők nem tudnak továbbjutni, szóval kerítés nélkül vannak egy adott részre "bezárva"). Főleg, hogy ezek a majmok irtózatosan pofátlanok, mondják is, hogy ne legyen elérhető helyen ennivaló, mert ezek kiszedik és megeszik. Csak zippzárral záródó táskában lehet kaját bevinni, vagy adnak majombiztos táskát, amibe berakod a sajátodat. Sokan voltunk, nagyon sokan, de így is messziről kiszúrtak minket ezek a kis pofátlanok. Először csak egy-egy kismajmi ráugrált a babakocsi tetejére. Jó, semmi gond, odaraktam a kezem, majmi rámászott, átraktam a kezem a korláthoz, majmi lemászott. Na de mikor arrébb mentem, hogy lefotózzam Lizit szemből, ezek a kis dögök csapatosan letámadták a babakocsit, majdnem a farkuknál fogva kellett őket kihúzni a babakocsira aggatható, zárnélküli zacsijából, amiben - aztán kiszórtam belőle mindent - csak három szem morzsa volt.

bealvás

Múltkor szóltam a bölcsiseknek, hogy csak naponta egyszer altassák Lizit, mert ha délután ötkor ébred, este tízig-tizenegyig csak vigyorog ránk, de alvás az nincs. Szóval mostanában már csak napi egy alvás van, és azt idáig egész jól abszolválta a kis prücsök, míg valamelyik nap délelőtt fél tízkor a körülöttem sündörgés közben egyszer csak elnyomta az álom a konyhakövön, és még arra sem ébredt fel, hogy átraktam az ágyába :)