...és akkor még a fenekedről meg arról, hogy táncolsz, még nem is beszéltünk...

szeretlek - mondta.
akár romantikus is lehetett volna.
ő totál részeg volt, én meg masszívan berúgtam. akárhonnan is nézzük, ez nem egy romantikus alaphelyzet.
az sem volt épp a romantika csúcspontja, amikor huszadszor emelt fel az este folyamán, én a szokásos koreográfia szerint kérleltem, hogy tegyen le, mire a letevés helyett laterálisan engedtünk a tömegvonzás törvényének, és az aszfalton landoltunk mind a ketten.
jaj, micsoda este volt ez.
még emésztenem kell ezt az egészet.
úgy kezdődött, hogy döncit, gabinak a vadászgörényét kivittük a ligetbe sétáltatni, majd a dunateraszra siettem borossékhoz sörözni. jó sokan összegyűltünk, alig tudtunk elég széket szerezni. megjelent bali is, akivel mindenki próbálta kerülni a konfliktust, de azért mindig volt egy-két ember, aki rákérdezett bébé vagy bali bulijára. ekkor ő kissé zavartan elment sörért, vagy pisilni. aztán megjelnt tomanek, meg a haverja, dani, akikkel elkezdtünk beszélgetni, aztán ezen felbuzdulva, balival egymás fejéhez vágdostunk dolgokat, majd bocsánatot kért. na asszem ezután kezdtünk el esztiékkel latint táncolni, majd átmentünk badihoz, nehogy nélkülünk menjen az a diszkófívör.
na, ezután lett sok mindenből. először a dülöngélésből, aztán a sörből, aztán az alkoholból egyáltalán, utána a cigiből, és végül a szerelmi vallomásból.
asszem szerelmi vallomást ennél szarabbul soha nem reagáltam le. nem mintha olyan sokat kaptam volna, de akkor is. álltam ott, mint egy fabábú, miközben ő cirogatta a kezemet, hajamat, és mondta, mondta, nekem meg a testem megszűnt létezni, csak fejem volt, amivel próbáltam felfogni ezt az egészet, meg egy tenyerem, amivel őt toltam el magamtól. az automatikus reflexem. az automatikus reflexes elhárításom. az enyém, bár nem kértem, kinőtt, lett nekem, és nem tudom elsózni sehova.
egyébként nagyon durva volt a helyzet, mert miközben ösztönösen hárítottam, kielégíthetetlen kiváncsiság hajtott mégis tovább, hogy mi lesz, hogy mit mond, hogy mi fog ebből kisülni. hogy mi történt vagy nem történt, nem tudom. az biztos, hogy egy idő után ez a kiváncsiság elmúlt, és hazajöttem. na jó, balit magammal cibálva elmenekültem.
I-
időt kérek, bár tudom, ezen nem kéne agyalni, vagyis nem agyalni kéne, hanem tudni, hogy megvan-e az a szikra, vagy sem. de közben tudom, hogy nincsen. és közben tudom, hogy a világ legcudarabb dolga úgy szeretni, hogy nem szeretnek vissza. akkor is, ha azt mondják, ennyi elég...
másnap:
gyülölni fogsz. tehetetlen másnapos faszként sodródom, tomanek elkérte a számodat (rájött, hogy a régi nemmegy), én meg hebegvehabogva megadtam. faszvagyok. logoff.
Szia! Épp az asoria közelében vagyok. Meglephetlek egy virággal? Tmnk
még szerencse, hogy a ragyogó spanyol ötvenes évek meg a vacak picasso kiállításon voltam éppen. piszkosul nem tudtam volna lereagálni a helyzetet...

Fricipapa

alapvetően ma reggel szar kedvem ma. olyan besokallós. olyan asztalborogatós. olyan elegemvanmindenből, kiakasztó az életem, kiakasztó a jövőtlenség, hagggyatokaludni, átalszom inkább az életem kedvem van.
de.
de a tegnap este olyan kis kedves volt, hogy megfogadtam, mindenképpen le kell ide írni valahogy frappánsan, viccesen, helyből megírva, nem előre megfogalmazva, és azt nem lehet rosszkedvűen. szóval most próbálgatom a szavakat, próbálgatom a tegnap este ízét visszahozni, és akkor már semmi nem tűnik annyira gáznak, akkor már nem is olyan szar a kedvem. hát erre jó ez az egész.
-magyarázom a bizonyítványomnak vége-
szóval tegnap este a szemerkélő esőben próbáltam visszaszokni a leideni kontrás kempingről a kézifékes paripára, ment is elég rendesen, csak az első öt percben tekertem kétségbeesve hátrafelé a pedálokat, aztán ment minden ahogy mennie kell (ismét beleszerettem a kis fekete párducba, annyira jó, annyira megbízható...). szóval volt időm elmerengeni azon, hogy valójában nem csoda, ha este háromnegyed nyolckor piszkosul éhes vagyok, ha végiggondolom, hogy összesen ettem egy pirítóst, egy szotyis kisperecet meg egy negyed óráskiflit. bevillant a piros lámpa, hogy otthon üres a hűtő, konkrétan semmi nincsen, vásárolni nincs kedvem, úgyhogy hirtelen kiraktam a bal kezem, hogy akkor keresek valami kajáldát, és még az összeesés előtt eszek valamicskét. Végülis fricipapánál kötöttem ki a bringát, amikor köszönésképpen (gondolom bicajos örvendezés gyanánt) rámdudált bentről a nyitott ablakon a bicajához nyúlva egy francia srác. Beültem, kértem egy lecsót (fogyózom vagy mi, hatvan fölé már magam előtt ciki hízni) meg egy pohár ászokot (nyár van vagy mi). mosolyogva számolgattam, hogy ez a kettő együtt lesz vagy két kemény euró, itt a beváros közepén, ez aztán elképzelhetetlen lenne amsterdamban, ahol csak a kétdecis(!) pohár sör maga két euro (jobb esetben). na ekkor léptek be a holland kiscserkészek azokban az idétlen kendőjükben meg egyenkabátjukban, amiken már idefele a szkájurópon is nevettem, hátmég azon a kis csődörön, aki egész úton tette a nagy vagányt, még egy bemutatós oxigénmaszkot is elcsórt a népszerűségnövelés céljából. nagyot nyerítettem, hálistennek senki nem fordult felém homlokotráncolva, hogy ez az idióta mit röhög itt magában. pedig...
aztán a következő megálló a dzsémszdín volt, ahol főnökúr éppen élcelődös hangulatban volt, jókat nevetett rajtam meg a kis sárga esőkabimon, de cserébe adott egy olyan filmet, amit a felétől sikeresen végigbőgtem.

http://www2.foxsearchlight.com/inamerica/

koppenhága

itt van a boríték az asztalomon, benne minden, mi a pályázathoz kell. ez az aktuális álom, reménysugár, évi 31,000 euro, dánia, koppenhága, téma egyeztetés szerint a nanotechnika és a sejtosztódás témakörén belül.
ne féljetek, holnap feladom.
ne féljetek, egyelőre csak a borítékot.

para-psziho-lógus

Voltam ma természetgyagyásznál, vagyis inkább hoemomamánál, aki egy érdekes, bizalomgerjesztő nőci volt, és végülis elérte, hogy ne röhögjem körbe vagy ne ordibáljak, hogy apám kemény kilencezer forintjába került az az egy órás beszélgetés, ami jó volt, kábé egy kedves pszichológusnál érzetem magam, kibeszéltünk engem, visszakérdezett, hogy jól értett-e, és végülis adott egy tippet anyámhoz: anyám érzelmi lény, én pedig túlságosan racionális lény vagyok, ezt a problémát úgy tudom megoldani, ha eltávolodom a racionalitástól, na szóval ennek a beszélgetésnek a végén felírt egy homeopátiás kálium klorátumot (igen, káliumklorid, bakker), meg ambróziát, ami a parlagfű virágporából készült.
hmmm.
asszem szakmát tévesztettem.
szarból készült szirupot árulni hülyéknek, ez az, ez a jövő szakmája.

Kispöcs

itt őrjöng, nem megy haza, és hisztizik, hogy nem érti a feladatokat, amiket adok neki.
háááát, sajnálom öcsibogyó
tizenöt évesen menjél inkább stand-labdázni, ne az öregeket szívasd...
ami nem megy, azt ugye hiába erőltetjük.
nem, és nem.
amíg nem mennek a feladatok, nem dolgozol SEMMIT
baszki, megagáz, nem mer hazamenni anyucihoz, lefogadom, azért szenved itt a példákkal estig, nem meri elmondani, hogy hazaküldtem, parkba menni meg nem lehet, mert hát ugye zuhog...
szívás

Strucc-hadjárat

Miután Grész szép lassan felszívódott, elillant, vagy csak icipicire összezsugorodott (ki tudja, ki tudhatja), elkezdtem felszámolni a bennem lakozó lusta struccot, aki minden problémát úgy próbál megoldani, hogy próbálja meg nem észleltnek tekinteni, kikerülni azt, esetleg jó alaposan megfutamodni előle.
A nagy helyzet ugyanis az, hogy ugyan János azt mondta a nővérének, hogy mindenképpen azt szeretné, hogy menjek ki Krétára, de egyelőre ő maga nem írt, és ha jól tudom, még pénzügyi fedezete sincsen, jelenlegi főnököm szarik arra, hogy velem mi van, lesz, Zsófi ugyan próbál Bostonban engem beprotezsálni, de ez még korántsem biztos.
Szóval egyenlőre úgy tűnik, hogy szeptembertől vagy otthon ülök, vagy ingyen dolgozom ugyanitt, vagy egy emelettel feljebb költözöm, de az sem az ideális megoldás, az csak struccnak megnyugtató hír.
Szóval rászántam magam, és nekiálltam levelet írni, a tegnapira már meg is jött a válasz:
"Dear Applicant,
Your application has been considered for the PhD. studentship position, but unfortunately your candidature has not been retained.
Thank you for your interest.
Best regards,
Laszlo Tora"
Ez csak olaj volt a tűzre, nekiálltam, és elkezdtem keresgélni a marikürin, és nagyon, de nagyon sok jó péhádé meg egyéves ösztöndíj-lehetőségeket találtam. Az egyiknek neki is állok, 31-én van a jelentkezési határidő.
hajrá

Uszi

Veresen tavaly felhúzták a vadiúj iskolát, aztán télre befejezték a hozzá kapcsolódó sportépületet is. És ami a legpoénosabb, nemcsak a kisiskolások használhatják. Baromi jól néz ki az uszodájuk, egy favázas épulet, aminek egy felfordított hajófenék a teteje. És milyen fények vannak benne! Reggel hattól este fél tízig vannak nyitva, este nyolckor viszont lekapcsolják a nagylámpákat, és felkapcsolják a medence belső lámpáit. hú, nagyon durván jó. És közben megy az emtíví vagy a vivaplusz. Igaz, hogy 120-180 centis a víz, de kevesen vannak, tiszta, nagyon hangulatos, és irtózatosan olcsó.
Szerelem első látásra...

Cuki, mi?

Íme az Eszti-féle kiváló cukkinis süti receptje:
40 dkg cukkinit lereszelni, hozzáadni 3 kiskanál cukrot és fahéjat. Min. fél óra állás után ki kell nyomkodni a levet, amit eresztett.
3 tojást
+ 25-30 dkg cukrot
+ van. cukrot
+ 1 dl olajat összekeverni, majd a kinyomkodott cukkinit hozzákeverni. A masszába még 35 dkg lisztet keverünk, ennek a mennyiségnek a fele lehet dió/zsemlemorzsa. (én diót tettem bele). Nem kell bele sütőpor!
5 percig erős lángon, utána közepesen, tűpróbáig sütni.

velencesukoró

jaj, a velencei hétvége isteni volt.
kárpótlás, mindenért.
irtó édes meg jófej volt mindenki, eljött hancsi a pasijával, és nagy meglepetésemre a tökéletes, de embertelen jégkirálynő megnyílt, édes volt, vicces, közvetlen, és nagyon emberi. eszti, noja, nóruc is nagyon édesek voltak, jula, csabi, annáék a szokásosan jófejek, bébé pedig egyszerűen csúcsszuper nambervan házigazda. amikor egyik este körbejárt, és mindenkitől megkérdezte, hogy mit kér, és kistálcán kiszervírozta a kért dolgokat, annával majd behaltunk. hiába mondtuk bébének, hogy már nem kell tepernie, így is övé a babérkoszorú, nem hagyta abba. csak szombat hajnalban, kábé fél ötkor kapott a fejéhez, és kiálltotta el magát, hogy micsoda kupleráj van, de aztán vasárnap meghatódott, hogy összetakarítottunk.
nagyon nagyon jó volt, irtó jókat kajáltunk (hú, azok a mézes-fahéjas, meg a mézes-kakukkfüves grillezett csirkecombok vacsira, a petyka-féle joghurtos buggyantott tojás reggelire, a csípős hal, a cukkinis süti, hú...), vetítettünk, csak kár, hogy bébé gépe beszart, és nem tudta elhozni a képeit, az én hüje fotósprogramom meg csak a városi képeket mentette el, a bulizósakat nem, de sebaj, jó volt ez így is.
nagyon jó.

szörnyen büdös a benti papucsom. a kis masszírozós műanyag bizbaszok közé besomfordáltak mindenféle csúnya szöszök, és azok közt gondolom komisz kis bűzcsináló bacik meg gombák rágicsálnak...
haza kéne vinnem, kikaparni a cuccot a kis műanyagoszlopok közül, de az annyira macera, hogy lusta énem rögtön elfelejti az egészet, de sajnos már zavaróan büdös. tényleg. lépnem kell az ügyben.

Apropó lagzi...

Tegnap volt vera leánybúcsúja, aminek a szervezését kati meg andi elvállalta, úgyhogy én csak passzívabb résztvevője voltam, értelmi szerzője nem jellemzően.
vicces volt, meg aranyos, kedves, teljesen pozitív és jófej. tényleg.
előszöris valahogyan meglepetésként eljuttatták verát egy masszőrhöz, akitől egy teljes masszázst kapott, majd egy manikűrösnél találta magát, aztán meg kati lakásában. ahol már sok sok leány várta. én kábé öt perccel utána érkeztem, sebaj...
dumáltunk, aztán játszottunk mindenféle vicces dolgot, például mindenkinek mondania kellett egy-két szót vagy egy mondatot, és verának rá kellett jönnie, hogy mi az a helyzet, szituáció, kaland vagy pasisztori, amire az illető gondol. aztán volt olyan vetélkedő, hogy marciról feltett kérdésekre kellett válaszolnia, és a rossz válaszokért vodka járt. aztán megérkezett évi, aki hastáncot tanított neki, és nekünk is, adott ruhákat meg csörgő öveket. vicces volt nagyon, livivel el is kértük a számát, majd szeptembertől belevágjuk magunkat a hastánc rejtelmeibe. kell az a has-hát-combizomerősítés, meg az plusz, amit az ember nőiesség-érzetén dob ez a dolog...
aztán jött egy meleg srác, aki egy szörnyű szerenádot meg egy szép zöldalmát adott verának. ekkor indultunk el a wb kertbe, ahol újabb feladatok vártak szegény menyasszonyra: először ingyenitalt kellett kérnie a pincérektől, aztán kedves jókívánságokat beíratni a kis könyvecskéjébe vadidegenektől, az első megjelenő fiúnak puszit adni (szegény srác sokkot kapott), keresni az udvarban egy marcit, majd pedig megkérni az aznap fellépő kamu zenekart, hogy egy számot neki énekeljenek, játszanak.
nem volt egy utolsó élmény, amikor sena verának énekelt, nem bizony...
és ez most nem kamu :)

Megaciki, gigagáz

péntek délután vera egyik volt osztálytársa hívott, hogy kitaláltam-e már valami nászajándékot veráéknak.
upsz.
jézusom.
fejet falba csapdos, székre leül, fejet megfog.
én hüje feledékeny ostoba fajankó.
ha nem hív fel, szombaton ott állhatnék kínosan vigyorogva a lagzin, hogy izé, igen, az az én csomagom, rámutatva a SZERETETTEL JÓZSBÁ'TÓL feliratú asztalnyi dobozra...
hú, nagy dilemma ez.
ők nem kértek semmit, csak hogy legyünk ott, meg mindenki vigyen sütit vagy tortát. ezért szeretnék valami személyeset adni, amit csak tőlem kaphatnak, és ami az ő személyükre szabott, leginkább veráéra, de egyenlőre fogalmam sincs, hogy mi legyen is az. vagy beszállhatok az utazási utalványba, de attól már egy kicsit húzom a számat. pénteken még jó mentőövnek bizonyult, de ma már nem tetszik annyira...
szombatig nemcsak hogy dönteni kell, cselekedni is.
és ez a legnagyobb jaj.

Csodagyerek

A lehető legnagyobb szívások egyike az, ha valakiről kiskorában kikiálltják, hogy csodagyerek, hogy a korához képest mennyire okos, ügyes, értelmes, aztán pár év múlva kiderül, hogy lehet, hogy akkor az volt, de most már csak egy a sok átlagos, vagy éppen átlagon aluli gyerek közül. Mennyire gáz lehet ez neki. De sajnálom, én nem fogok középiskolai kémiai korrepetálást tartani egy kiszseninek kikiálltott kispöcsnek. Ha nem tudja, hogy mi is az a pH, hogy mi az egy mólos oldat vagy hogy mi is az a tömegszázalék, menjen haza, seggelje be, csinálja végig az ötösöm lesz kémiábólt, aztán majd beszélünk. De könyörgöm, hogy lehet valakinek a gélelfóról beszélni, amikor azt sem tudja, hogy a 9%-os gél mit jelent?
ahhh
nem szabadna felhúznom magam ezen.
hogy persze Péter az én nyakamba varrta ezt a kispöcsöt, közben tudja, hogy nincs pályázati pénze, amiből fizetne szeptembertől, vagyis ki tudta két hónap múlva hol leszek... lehet, hogy nem tudja. lehet, hogy nem érdekli. sőt.
azt mondjuk nem értem, hogy miért nem mer velem mostanában nyiltan beszélni. mindig kavarva beszél, sosem tisztán, egyértelműen.
de végülis mindegy. majd beszélünk szeptemberben. amikor elköszönök tőle.

Vendégség

az az igazság, hogy nálunk ritkán volt vendégség. mármint hozzánk nagyon ritkán jött fel valaki. jó, családi összeröffenések voltak ugyan, de abból van mondjuk évente három vagy négy, abból nálunk volt egy vagy max. kettő. anyámékhoz nem nagyon jártak fel barátok. legfeljebb még erzsébeten jött át edit meg tamás, de akkor attila is jött velük, ő meg az én barátom volt, szóval az más tészta. még mondjuk a poroszkáék, a szomszédok jöttek át minden második szilveszkor. szülinapi bulim is csak egyszer volt, hatéves koromban. szóval annak ellenére, hogy nálunk ritkán volt vendégség, igencsak korrekt vagy inkább mondjuk így, konkrét elképzeléseim vannak a VENDÉGSÉG, mint fogalom mibenlétét tekintve.
az ember vagy vendégségbe megy, vagy vendégeket fogad, ez az első alapvető didaktikus felosztás :)
a vendégfogadásnak van a spontán, azaz gyertekfel módja, aminek nincsenek sem stílusbeli, sem formai követleményei, ez a vendégség általam igencsak kedvelt, a lehető legszabadabb formája. aztán persze van a másik, az előzetes meghívás útján történő vendégség, ami előzetes szervezést igényel. mert ha az ember vendégségbe igyekszik, arra számít, hogy ott teljes ellátást kap, ital-étel viszonylatban, ha nem is vacsorát meg pezsgőt, de csipszet-sört/szörpöt legalább. ezért készül az ember a vendégségre, ezért vásárol előtte be mindenféle földi jót, hogy a vendégek, akik hozzá jönnek, jól érezzék magukat, és a jólérzésükben sem az éhség, sem a szomjúság, sem pedig a túlzott komolyság illetve józanság ne zavarja meg őket. ennek biztosítása a házigazda kimondatlan kötelessége. akárcsak a meghívottak összeválogatása. merthát én sem fogok örülni gimnáziumi osztályfőnöknőmnek vera esküvőjén, judit mégkevésbe, de hát ha vera apjának szíve s vágya, hogy őt elhívja, akkor legyen ott, majd mosolygunk egymásra, azt annyi.
na, szóval csak azt akartam ezzel illusztrálni, hogy számomra az előre megtervezett vendégeskedősdi komoly dolog, nem olyan, amit komoly indok nélkül visszamond az ember, arra készülni kell, mind lelkileg, mind fizikailag, előre meg kell szervezni dolgokat. hogy minden klappoljon. hogy minden a maga útján haladjon. hogy ne legyen hiszti, sírás, hazautazás, sem pedig törés-zúzás.
lehet, hogy túl idealista vagyok, meg maximalista, de én így gondolom...
monológ vége

jaj, istenem
miért?
>Szia Eva,
remelem, h jol telik a nyarad.
Ha ajanlhatok ket programot spontan, akkor ezt a kettot mondanam:
- Crate Soul Pressure @ Mokka Cuka, juli 24, szombat:
Dj Vadim, MC Yarah Bravo, Keyser, Shuriken, Erik Sumo & Pipedome
(http://blog.tilos.hu/cratesoul/archives/004077.html)
- mintha egyszer irtad volna az Agora-n, h tetszett egy KFT koncert.
Ha rosszul emlekszem, akkor bocs, ha nem akkor kuldom a bizti kedveert, h a Kapolcsi Fesztivalon is lesz O:cs-on, juli 31-en, szombaton (http://kapolcs.szinhaz.hu/pr_ocs31.php)
Tovabbi kellemes nyarat! :-)
Tomanek>

Hollandia (Vigyázat, hosszú!)

kibaszottul jó volt. az idő tipikus holland időjárás, 18-20 fok, néha napos, de inkább szeles, felhős, esős. kicsit elviselhetőbb, mint ez a hőség itthon.
leiden gyönyörű, mondhatnám álomszép mesebeli középkori város, álomszép csatornácskákkal, hangulatos kiülős kocsmákkal. nagyon kedves hely, mondjuk megértem borosst, hogy három év után már meglehetősen egyhangú és unalmas, és tényleg engem sem dobna fel, ha mindenhol ugyanazokat az arcokat látnám. de ennek ellenére sokkal jobban tetszett leiden, utrecht és delft a koragót katedrálisaikkal, csendes kis utcácskáikkal, meghitt légkörükkel, mint amsterdam vagy den haag (hága).
mókás volt, kedden, mikor megérkeztem, körbejártam leident, aztán este közösen főztünk aszaltszilvás csirkemellet baconbe göngyölve (eszter receptje), hozzá kruplipüré, majd elmentünk tájsszal és marcsinnal sörözni az ejnstejnbe. emlékeim szerint sikeresen bebasztam a nemtudomhány pohár sörtől, de az biztos, hogy beszélni már alig tudtam.
másnap elmentem hágába, de egy óra esős séta után visszafordultam, nagyon nem tetszett sem a belváros, sem az egész város. inkább bementem a de valk nevű leideni szélmalomba, ami sokkal mókásabb és kedvesebb élmény volt. szerda este aztán anikóval és márkkal moziba mentünk, megnéztük a herripotter harmadik részét holland felirattal, félidőben szünettel, ahogy kell, persze :) utána beültünk egy ír kocsmába anikóékkal és egy indiai nyelvészproffal, aki a tanítványai miatt nézi a buffy, a vámpírnő vagy hasonló sorozatot.
csütörtökön aztán fogtam magam, és elmentem utrechtbe, ami gyönyörű, csodaszép. bolyongtam a városban, beestem egy kórus koncertjére, ami után a karmester elejétől a végéig végigelemezte a kórusművet, sajnos hollandul, de így is nagyon impressziv volt, bolyongtam a dómot meg a többi templomot nézegetve (az egyikben megkínáltak az önkéntesek teával, leültettek, beszélgettünk egy jót, irtó kedvesek voltak, és meg sem próbáltak megtéríteni. valószínűleg eszükbe sem jutott, hogy egy ateista is járhat templomot nézni, ha az a templom a tizenkettedik században épült). komolyan nagyon nagy hatással volt rám a város, annyira, hogy be is tértem egy koffisopba, meglepve magam egy cigivel. na az szintén megadurva volt. mondta a srác, hogy erős, nade azt nem, hogy ennyire. az egynyolcadától szétestem darabokra, kóvályogtam a városban, a vonaton megadurva volt így utazni, úgyhogy belemélyedtem a mrozek novellákba. hát, asszem új dimenziók nyíltak meg előttem. betépve a legjobb ezeket az abszurd írásokat olvasni. megfoghatatlan gyönyörűség volt az az élmény, komolyan. délután bementem péterhez a laborba, begépelni és elküldeni a cikk-bírálatot, majd este fasírtot sütöttünk és boroztunk egy jót.
pénteken delftbe mentem, ami szintén gyönyürű, varázslatos, meseszép, léleksimogató kisváros. felmásztam a főtéren levő újtemplom tornyának legtetejére, és hát őszintén bevallom, régen volt ilyen szívbőljövő wow érzésem. annyit mászkáltam delftben, hogy épp csak egy háromnegyed órám maradt hágára, mielőtt péter befutott volna. azalatt végigjártam a modern negyedet, meg megnéztem egy szabadtéri fotókiállítást, ahol a budapestparádés fotó szólt egyedül magyarországról, amit jól a balkánhoz soroltak (sicc). aztán beültünk kajálni egy hangulatos kis arab grill-kifőzdébe, majd kisütött a nap, és kisétáltunk seveningenbe, a tengerpartra, ahol a felkapott helyektől távol mindenféle hangulatos kiülős helyek vannak. mint például a karaván, ahol bőrfotelek állak a homokban, és sörrel az ember kezében lehet végignézni, ahogy a nap belebukik a tengerbe. wb a tengerparton. vagy valami hasonló :)
szombaton bevásároltunk egy tipikus holland szupermarketben, ahol zenélő állatok csinnadrattáznak hüje kis gyerekdalokból átírt reklámokat, majd bementünk amsterdamba, ahol anikóval, anikó apjával és markkal megnéztük a van gogh múzeumban lévő manet kiállítást, ahol speciel 11 monet is ki volt állítva, nem úgy mint az itthoni monet és barátai című sikercsodán... amsterdamban persze fagyiztunk, aztán söröztünk, meg kajáltunk egy tibeti kajáldában (azt a zöld csípős csodát sosem feledem :), amikoris elkezdődött a nagy zuhé. már csendesedett az eső, amikor elmentünk kocsmát keresni, de így is szarrá áztunk, én meg még ráadásul le is égtem, útközben számoltam össze, hogy közel 50 euro ment el aznap, és maradt összesen 6 a további három napra. illetve júliusra, merthogy a kártyámat is leszívtam, szóval búslakodva üldögéltem mark és péter mellett a kocsmában. aztán amikor továbbálltunk, és sétáltunk a szombat esti amsterdami éjszakában, feldobódtam, nagyon durva éjszakai élet megy ott, ott komolyan veszik a szombat estéket, az biztos.
vasárnap kibicajoztunk katvájkba, a tengerparti bícsre, ahol sikeresen leégtünk mindhárman, majd este gulyást főztünk meg palacsintát sütöttünk anikóéknál.
hétfőn még egyszer körbejártam leident, aztán este tájsz főzött ránk, nála ettünk (milyen durva macskája van már tájsznak, olyan édesen bumfordi és ostoba tekintete van, hogy az már komolyan nagyon imádnivaló), majd nóra csatlakozott hozzánk, és kiültünk valahova sörözni.
és akkor eljött a tegnap, amikor haza kellett jönni.
na, hát röviden ennyi, hosszan hosszabb lenne, de már éhes vagyok, abbahanyom.
ha eszembe jut még valami, majd úgyis mesélek...

Arács

hát, a balatoni hétvége botrányosan szar volt, de többet nem lesz ilyen szar, merthogy "ezek utan a balatonon nem lesz semmi".
hát, talán nem is baj. többet ilyen hisztérikus lelkiterrorból köszönöm, nem kérek. amit bali péntek estétől vasárnap délutánig levágott, megadurván gáz volt. az, ahogy annával, julával, velem beszélt egész végig, már elég ahhoz, hogy többet ne is akarjam látni, de amit vasárnap csabiékkal rendezett, az kész, az totális elmezavarra utal.
persze, mi kergettük el a kicsit, amikor a megérkezésünk után rögtön lefeküdt aludni, mert szarul érzete magát...
persze, intoleráns szarházi faszfejek vagyunk mindannyian, oké, nem veszünk be A KÖZÖSÉGBE (ami mint entitás sosem létezett) senkit, csak a zozót, meg a lángandris haverját, akit akkor láttunk ugyan másodszor, de tök jól elvolt velünk...
nem kötelező ebbe az intoleráns közösségbe beletartozni. semmi nem kötelező. főleg nem egy olyan embernek, aki így beszól csabinak, a világ legjámborabb emberének, konkrétan elküldi az annyapicsájába, annak, aki állandóan, szünet nélkül lehüjézi julát, aki mindent, de tényleg, mindent magára vesz...
> Akkor lett nagyon fagyos a
> hangulata, mikor kiderult,
> hogy ti indultok es meg sem alltok Bp-ig. Elkezdett
> hisztis lenni. En ugyan
> mondtam neki, hogy mi Andrassal vele tartunk es
> ihatunk egyutt egy sort, de nem
> hatotta meg a dolog. Talan nem voltunk szamara az
> elkepzelt tarasasag...
> Ezek utan csak hummogott, duzzogott. En erre
> megjegyeztem, hogy minden buli vege
> ilyen, mire azt valaszolta, hogy ez volt az utolso
> aracsi buli, az biztos. Ezek
> utan neman mentunk az allomasig. Itt kiderult, hogy
> eppen elment a vonat es a
> kovetkezo tobb mint harom ora mulva indul vagy at
> kell menni Furedre, ahonnan
> ket ora mulva indult egy.
> Na, ekkor kiborult a bili. Elkezdett kiabalni teli
> torokbol (ott az allomason).
> Hogy milyen egy szanalmas, szarhazi tarsasag
> vagyunk. Nincs bennunk semmi
> szeretet, semmi odafigyeles. Szarunk mindenre, csak
> elbasszuk az idonket,
> szivjuk azt a szanalmas fuvet (!!!). Nem is erti,
> hogy mi tartja ossze ezt a
> tarsasagot. Majd ratett meg egy lapattal. Menjetek
> az anyatok budos picsajaba,
> orditotta, majd felenk fordult es biztositott
> minket, hogy ez nekunk is szol,
> nem csupan nektek. Szep jelenet volt.
> Nekem, szemely szerint, kedvem lett volna egy kisse
> megpofozni...
> Helyette meghivtam egy sorre (a masodikra).
persze, szemét dögök vagyunk, hogy a balatoni bulin a ház teraszán voltunk. igaza van, le kellett volna húznunk a picsába, a dzsindzsás kertbe sötétedés után, ott kellett volna enni, inni, kaját tárolni, meg miegymás...
ahhh
abbahagyom, csak újra felhergelem magam ezen az önző makacs seggfejen. pedig nemérimeg. lehet egy hangyának beszélni bétovenről, csak minek.
tudodmit, bali, ha magánéletet akarsz, ne hívj meg senkit magadhoz. magánéletet nem társaságban kell élni, főleg nem házigazdaként, hanem otthon, kettesben.

Mi ez a lazsálás? Elvonási tüneteim vannak.

elnézést, bocsánat, szorricsek, mostanában sok sok mindent elfelejtek, verának sem szóltam, hogy mikor megyek ki leidenbe a borosshoz, meg is dorgált, én meg próbáltam esemesben kiengesztelni. nem könnyű feladat, főleg ha az ember szélviharban egy szélmalomban mászkál, aminek a lapátja úgy pörög, hogy aszittem én leszek a malmos méripoppins...

szóval eltűntem, először a balcsira, bali arácsi hétvégéjére, amiről jobb nem beszélni, de mégis fogok, aztán meg egy hétre hollandiába, keddtől keddig, ami isteni volt, csak kár, hogy szombat estére maradt összesen hat euróm, amiből négyésfél volt a vonatjegy vissza a reptérre. édes hungarikumnak is fel lehetne fogni ezt a fajta csóró lepukkantságot, ha nem lenne ciki, hogy mindenki rendeli a többieknek a kör söröket, csak én mosolygok ártatlannak tűnő arccal, adom a szőkenőt, aki nem érti, mi itt a szokás... mindegy, néha nem baj, ha halálciki az ember.

hát, elég furán kezdődött a mai mérés, de végülis mennek a dolgok, a hsp90-et meg a hsc70-et sikerült felkötni az spr-chip aranylapocskájára, de a hsp70 az istennek sem akart felkötni. lesz azzal még egy-két probléma, érzem én. mindegy, működik a rendszer, nem is olyan nagyon ördöngős, csak persze ha gáz van.
nusit sikeresen lecsábítottam az ortopédia büféjébe, nincs annyira szarul, hálistennek, remélem jön pénteken a balatonra.

Date: Wed, 7 Jul 2004 01:33:28 -0700 (PDT)
Subject: tanulni kell ezt is :)
Kérlek Éva,
nézd át ezt a cikket és bíráld el. A bírálatot küldd át nekem emailben, ha lehet a jövő hét szombatig (júli 17) hogy hivatalosan is benyújthassam.
KÖSZ! Peter