day off

ma reggelre volt időpontunk a dokinál. kész kaland volt pénteken beszélni velük, kész kavarás volt az időpontkérés, nem is adtak, és hiába beszéltem a másik dokival is. na mindegy, ma reggelre kaptunk időpontot (anélkül ugye nem lehet menni, csak ha vészeset van).
már lassan egy fél éve van egy ekcémás folt Hanni kezén, amit néha nagyjából eltűntet a drogériában recept nélkül kapható krém, de aztán megint visszajön. múlt héten már véresre is vakarta a kiscsaj, úgyhogy a hazaút előtt gondoltam megmutatjuk a dokinak, hátha ezen már csak a szteroid segít.
aztán szerdán szóltak a bölcsiben, hogy pisiléskor vakarta a puniját, meg egy picit piros, lehet, hogy vmi gombás fertőzés kezdődik. előtte csütörtökön voltunk megint sok sok hónap kihagyással usziban, simán belefér a gomba. bekentem gomba elleni kenőccsel, a pirosság eltűnt, nem viszket hurrá. vasárnap reggel fájt neki a pisilés, meg fájt az alhasa - Sosó szerint ez meg felfázás. beültettük kamillás ülőfürdőbe, a fájdalom eltűnt. tegnap aztán nagy faggatásomra kinyögte, hogy most már csak a pisilés végén fáj neki. még jó, hogy van időpontunk a dokihoz.
ma hajnalban arra ébredtem, hogy artikulálatlanul ordít. mint kiderült, bepisilt, életében először, és irtóra kiborult ezen. nagy nehezen visszaaludt, aztán reggel kicsit melegen ébredt, nem evett, aludt volna még tovább szegénykém.
a doki adott egy szteroidos-gombakrém kombót, az biztosan legyűri az ekcémát, és szerinte azzal kenjük az alfelét is. ha pár nap alatt nem múlnak a tünetei, vigyünk be pisit.
hazajöttünk, ő alig állt a lábán, úgyhogy a bölcsinek meg az én mai napomnak annyi. most éppen alszik, ami semmi jót nem jelent. bár lehet, hogy ez a hirtelen meleg utáni hirtelen hidegfront készítette ki - ma reggel olyan fülledt volt az idő, hogy alig kaptam levegőt, most végre elkezdett esni, és holnapra megint 17 fok lesz. mindegy, a lényeg, hogy lemondtam mára a labort, a fodrászt meg a hollandórát, és legalább lesz egy kis nyugi az egész napos rohangászás helyett.
update: a hidegfront volt a ludas, este hétkor, mikor jött az újabb vihar, megint kidőlt szegénykém, irtóra lefáradt, alig bírt beszélni, és fél nyolckor már aludt is. de aztán másnap reggel már kutya baja sem volt. a kezén az ekcéma azóta javul, a pisilés meg már régóta fájdalommentes.

Levi

tegnap délután Anikóéknál voltunk látogatóban. Levi meg Hanni irtó jó haverok, sokat majmolják egymást, de irtó jól eljátszanak, ráadásul a szabályokat is türelmesen betartják (egyszer te játszol az ugrálós labdával, aztán én). Anikó meg egy irtó laza csaj, vele bármiről lehet beszélgetni, sosincs olyan kényszeredett szünet, amikor nem jutna eszünkbe valami téma. Rob egy csöppet zárkózott, nála kezdeményezni kell a beszélgetést, de ő is jó fej. jó kis délután volt, na, és aztán még irtó finom vacsit is kaptunk Anikótól, a végén isteni fagyis diótortával, hmmm....
szeptembertől, úgy döntöttünk, Hanni meg Sosó is eljár a hágai magyar oviba Anikóval meg Levivel. ez kéthetente szombaton van, és Anikó szerint tök jópofa nő tartja a kicsiknek a foglalkozást. és így akkor kéthetente tutira együtt lesz a két gézengúz.

madárles

mára 28 fokot jósoltak a szombati 17 (és egész napos eső) után, és mivel Sosó megint lelépett egy hétre (most éppen Párizsba), miénk a kocsi, úgyhogy valami olyan helyre vágyódtunk, ahol  van valami izgis, meg túl lehet élni a kánikulát. végülis az avifaunában kötöttünk ki, ami autóval egy húsz percnyire van tőlünk, meg ahol két éve Vivivel voltunk. egészen tűrhető volt a meleg (bár az autó szerint 33 fok volt négykor, mikor hazaindultunk), és irtó vicces programokat sikerült elcsípni: láttunk pelikán- és pingvin-etetést, nektárral itattunk lórikat, meg kétféle madár-bemutatóra is beültünk (találtam egy árnyékos placcot a bemutató ülőrészén, a sok balga a napon aszalódott, közben meg pont a fejünk fölé szállt be a legtöbb madár, gondolom pont az árnyék miatt).
Hanni irtóra élvezte, szuper egy napunk volt, kétszeri fagyizással meg egy csomó vicces élménnyel.

vizsga

valamelyik hollandórán Jelena beszélt az inburgersexamenről, de már akkor sem értettem, hogy ő, mint lett, miért akarja azt megcsinálni, hisz az eu-s útlevéllel rendelkezőknek azt nem kell letenni. na mindegy, de így szóba került az nt2 programma I és II, a holland állami nyelvvizsga. Hans szerint az elsőnek érdemes nekifutnom, úgyhogy hirtelen felindulásból jelentkeztem is, szeptember 6-án megyek Rotterdamba az olvasás és beszéd részére, az írás és hallgatás részre nem volt októberig időpont, viszont csak és kizárólag októberi opciókat kaptam, úgyhogy azokra majd később jelentkezem, ha már lehet mondjuk decemberi időpontot kérni.
szóval most akkor hajrá, mindent bele, július elején meg augusztusban nyomulok ezerrel a hollandban. még jó, hogy múltkor vettem mindenféle könyvet szókincset fejleszteni.

mi ez a cirkusz?

az úgy volt, hogy most hétvégén Borossékkal megyünk kempingezni, de már ezer éve pocsék időt jósoltak, ami be is jött, úgyhogy lemondtuk az egészet, és egy vasárnapi leideni találka lett belőle. mivel már múltkor kiderült, hogy se Eszti, se Boross nem volt még a Boerhaave múzeumban, aminek tök szuper tudománytörténeti kiállítása van (a hollandok elég jók voltak mikroszkópokban, csillagvizsgálókban meg mindenfélében), szóval elmentünk oda körbenézni. és láss csodát, Hanna nagy örömére, meg persze a miénkre pont volt egy szuper kis Circus Boerhaave kiállítás (Cabaret Mechanical Theatre) szuper kis masinákkal.
utána beültünk palacsintázni, ekkora gigantikus palacsintákat még életemben nem láttam...

international

megvan az első indiai látogatóm!

beszámoló

már megint hulla vagyok estére, mint mostanában mindig, nem megy a naplózás sem, csak a bubble exploder vagy a tévébambulás.
pedig egy csomó minden történik, amit jó lenne leírni mielőtt totál elfelejtődnének.

pölö, hogy múlt héten csütörtökön elmentünk Hannival kettesben Blijdorpba, a rotterdami állatkertbe. volt kis elefánt, kettő is, egy icipici, meg egy nagyobb (most az elefánt a kedvenc), meg pont lemaradtunk egy vikunya-születésről, de a reszketeg lábakra tápászkodásnak szemtanúi voltunk.
meg megnéztük a múltkor kihagyott pókos-békás-kígyós pálmaházat, ahol volt izgis tojáskeltető-szoba is, de sajna sok izgalmas dolog csak felnőtt-magasságban volt. a sok emelgetéstől aztán pénteken alig bírtam mozogni, ígyhát aztán nem mentem be a laborba, csak a városba hollandkönyveket venni meg ebédelni, aztán csak egész délután döglődtem, mint egy partra vetett hal.

a szombati pihenőnap után vasárnap, amikor végre nem esett az eső, elmentünk bicajozni a Hoge Veleuwe-be, ami szuper volt, isteni mohás erdőszag, meg meleg homokdűnék, meg sült hal ebédre, meg szuper játszó.

hétfőn, az esős pünkösdhétfőn aztán belevetettük magunkat a nagytakarításba, függöny- és redőnymosástól kezdve a kanapé mögötti és szőnyeg alatti felmosásig volt itt minden durvulás, ami csak eszünkbe jutott, ki is fáradtunk rendesen.

amúgy Sosó úgy jött vissza La Ciotából, hogy kapott egy texasi ajánlatot, amitől nekem a hátam borsódzik, semmi kedvem a sivatagba költözni, pláne hogy Hanni épphogy kezd hollandul gagyogni, de Sosó belelkesedett, hogy változás, vagy nem is tudom, mitől, de agyal, mérlegel, és nyűglődik. és ettől aztán már rossz kedvvel nézi a hollandokat, és talán ez is belejátszott abba, hogy annyira kiboruljon Hanni eheti bölcsis rosszkedvén, hogy itthon ez hatalmas probléma-felhővé növekedett. napok óta téma az, hogy Hanni megint nem érzi jól magát a bölcsiben, hogy az udvaron nem játszik a gyerekekkel, csak a sarat rugdossa, hogy nem fárasztja ki magát, és este rajta ugrálva vezetné le a fölös energiát, stb. én meg, hormongőzös, és egyébként kilátástalan álláskereső meg ezt anyai kudarcként értelmezem félre, és két napja bőgőrohamokat produkálok, és az önértékelésem a (valamelyik plüss vagy kis műanyag) béka segge alatt van.
ma reggel eljutottunk oda, hogy amikor valahogy szóba került, hogy elfogyott a tej (de már Hanni a második macikávéja kész volt, csak Sosónak kellett egy kicsi vízzel a sajátját felturbóznia), Hanni - ki tudja miért- kiborult, és mikor Sosó elkezdte faggatni, hogy mi a baj, ő rávágta, hogy az apját látni sem akarja. én elkezdtem hárítani meg terelni, mire Sosó odabökte, hogy na ilyet biztosan nem csinálnak odabenn, és akkor elszakadt a cérna, bőgve ordibáltam, hogy nem lehet úgy élnünk, mintha mi lennénk a bölcsi, és nem kell minden hülyeséget kielemezni meg beszélni.

na de azóta voltunk Hannival úszásórán, ahova ezer éve nem jutottunk el, és Hanni imádta, szóval megérte a zuhogó esőben a bicajutat, pláne hogy az én rosszkedvem is egy csapásra elmúlt. délután meg másfél óra önként bicajozás után (tegnap este a bölcsi utáni "fárasztáson" vette rá Sosó, hogy tanuljon végre rendesen pedálozni, és teljesen egyedül bicajozni, hogy a bölcsiudvaron legyen mivel játszania, és úgy tűnik, bejött Hanninak nagyon, külön kérte, hogy úszás után még menjünk cangázni) még egy húsz percet trambulinozott a kiscsaj, szóval jócskán sportnapot tartottunk. remélhetőleg holnap reggel kipihenten kel majd, és a bölcsit is jobban veszi.

következő menet

most volt öt nap kvázi fegyverszünet, mert Sosó lelépett técé-szeminárra La Ciotába, és kettesben nyomtuk végig Hannival a hetet, úgyhogy nagyjából rendes kiscsaj volt, illetve könnyen le lehetett beszélni a hisztiről, de ahogy Sosó hazajött, kezdődött minden előröl.
mármint az akaratoskodás, a vállrándítással az "ezt nem szabad csinálni" semmibevétele és csakazértis csinálása, a nemakarom, nemengedem, tiltakozom és társaik, ezek keserítik meg a mindennapokat. ilyenkor a "menj a szobádba" felszólításra jön a "nem megyek", aztán becipelem és az ágyára rakom, ahol üvölt, majd bőg, aztán megnyugszik, és kijön, és sokszor bocsánatot kér. ezek itthoni jelenetek, hálistennek ezt máshol nem gyakorolja. sokszor az apján ugrálás vagy lógás során bevadul, és amikor rászólunk, hogy azt már ne csinálja, akkor kezdi a jelenetet. vagy tipikusan a fürdés és úgy átlagban az este elkezdése ellen tiltakozik hevesen. van egy-két trükk, ami néha bevethető, mint pl a babák is jönnek fürdeni, és akkor lehet őket igazi vízzel itatni a kádban, akkor persze nincs hiszti, de ezek sajna nem mindig jönnek be.
kíváncsi vagyok, hány nap alatt készíti majd ki Hanni a két nagyanyját, mikor július elején Veresen lesznek hármasban - igen, idén először lepasszoljuk Hannit a nagyszülőknek, úgy, hogy mi itt leszünk. kemény tizenkét napot lesz nélkülünk, aztán megyünk, és felszabadítjuk a szerencsétlen nagyszülőket. én két napok szavazok meg nekik kiborulás és nagyjelenet nélkül. na jó, hármat.
azt még el sem tudom képzelni, én hogy fogom kibírni nélküle azt a két hetet. de így legalább a north sea jazzre tutira megyünk az ötéves házassági évfordulónk alkalmából. meg vacsizni a nagyon puccos olaszhoz. meg moziba. oda sokszor. minden szart megnézünk, amit csak a környéken adnak :)

bizi

heti háromszor jár Hanni bölcsibe (ahol egyre jobban oldódik és egyre többet dumál), így aztán én heti háromszor járok be a laborba, kétszer van hollandórám, a maradék napokon kell mosni, takarítani, bevásárolni, Hanninak hollandkönyvet olvasni, játszóterezni, könyvtárazni, uszodába járni, emberekkel találkozni, tornázni, hollandleckét írni és rendhagyó igéket tanulni, ami most egyelőre rendkívül lefáraszt, szóval este csak arra vagyok már képes, hogy a telefonomon bubble shooterezzek (már a 14. menetig jutottam el!).
most éppen hemelvaart van, Jézus mennybemenetele, ami itt szünet, és a péntek is az sok helyen, szóval most négynapos hétvége van, aztán következő héten meg pünkösd, szóval szabadnapok dögivel, és az jó, mert az EHEC (uborkát nemEHECc) miatt nem mentünk Németországba (meg mert későn kaptunk észbe, és a szokásos panziónk is már dugig van), szóval csak max egynapos programjaink vannak, meg pihi.
ma van polderdag, ami biciklizős polder-nézést jelent, vagyis inkább a poldereken lévő farmokat meg ültetvényeket lehet biciklivel meg egy spéci térképpel  körbejárni, ha az ember befizet 3 ajrót a meghirdetett kiindulópontokon. mivel hetente egyszer bicajjal járok be a laborba, ami 20-30 perc egy irányban, és az eheti éppen tegnap volt, én combizomlázra hivatkozva lemondtam a 20 km-es távról, szóval most egy csöpp nyugi van kettőig, amikoris jön Anikó Levivel.elvileg Sosóék is hazaérnek addig, ha nem, majd jönnek utánunk a parkba.

darázs inkább

ma voltam bábánál, aki meglepődött, hogy már a köldököm felett van a méhem két ujjnyival, szóval elég hosszú, de ahogy kitapogatta, igencsak vékonyka. (egyébként ugyanez volt akkor, amikor Hannival voltam terhes, mindig megkaptam, hogy nagyobb a méhem, mint az átlag, de most legalább tudjuk, hogy vékony is.)
amúgy meg milyen ez már, én minden vagyok, csak nem hosszú  és nem vékony, a méhem meg igen. az persze nem látszik :)
ez definíció szerint akkor már inkább darázs, nem?
vajon Loretta milyen méhet szeretne magának, ha választhatna?
.

prezentáció

a mostani hollandtanfolyamon mindenkinek kell tartania egy kábé tízperces előadást, bármilyen témában. kedden rajtam volt a sor. előttem Ana arról tartott kiselőadást, hogy miért lett bálna-és delfinkutató (Galapagoszon, basszus), és aztán miért hagyta abba, aztán Saradju mesélt az itteni hármashatárról, és aztán jöttem én, és az emberi agy erejéről beszéltem. múlt héten beszabadultam az angol könyvesboltba, és vettem egy irtó izgis könyvet a memóriáról, és az megihletett. még nem olvastam ki, de amit addig elolvastam, beraktam az előadásba, meg hozzáraktam egy kis meditációt meg jógik-sztorikat, meg placebós kutatásokat. Sosó rávett, hogy tegyek bele egy kis interakciót is, úgyhogy egy rövid felvezetés után teszteltem a többiek emlékezőtehetségét. eléggé sokszor kellett a papíromba nézni, de asszem tetszett mindenkinek a téma, csak úgy záporoztak utána a kérdések.

ervin

nem is meséltem, hogy vasárnap, amikor aradipeti éppen nálunk volt, itt jártak sesék: ervin meg az új barátnője. Wassenarban szálltak meg, voltak Utrechtben meg Brüsszel környékén, aztán Amszterdamban is, és vasárnap este beugrottak Leidenbe, hogy együtt vacsizzunk. elsétáltunk az Einsteinig, ahol éppen thai kajákat adtak, ami igazán szokatlan volt és meglepő, ugyanis az Einsteint eddig úgy ismertem, mint egy (helyi viszonylatban) olcsó diákkocsmát, ahol viszonylag vacak a kaja, de most istenit ettem ott. egész este próbáltam menekülni attól a benyomástól, hogy ses a nagybátyámmá öregedett (mert ez nem volt egy pozitív élmény), és próbáltunk dumálni mindenféléről. az új barátnő valszeg nagyon fáradt volt, és ezért nem nagyon dumált, legalábbis próbáltam magamnak ezt bemagyarázni, de aztán a pályaudvar felé menet elejtett egy megjegyzést, amitől kibújt a szög a zsákból: zozó filmjéről annyit bírt mondani, hogy csupa gusztustalan állatról szól.
és akkor nagyon megsajnáltam ervint, hogy egy olyan lányt szeret, aki nem szereti a csípős kajákat, hogy a holland nyári kánikulában (a nappali 28 fok után este rajtam csak egy kardigán volt) steppelt téli dzsekiben vacog, hogy harminc éves koráig még nem járt Amszterdamban, és a békákat meg a balinokat gusztustalannak  tartja.

titok

tegnap voltunk a 20. heti ultrahangon (most így a 21. héten), és a kiskölökkel minden oké. ez eddig a második, és egyben az utolsó ultrahang, amit a biztosító fizet, kivéve ha valami gáz van, akkor persze csinálnak még.
lemérték a fejkörfogatát, a haskörfogatát, megvan mind a négy szívürege, az agykamrái szépek, a kisagya is megfelelő méretű, mindkét ajka rendben, az arca is- sokat néztük a fejét, mert törökülésben ült a méhszájamon, akkorára összekuporogva, amekkorára csak lehet. ez persze azt jelenti, hogy a nőci úgy nyomta belém az ultrahang-fejet, hogy valamit lásson odalenn, pl. hogy lemérje a combcsontot, hogy majdnem beszakadt a hasam, és persze azt is jelenti, hogy a medencecsontom jól eltakarta a gyermek alsó részeit, így csak a szüléskor tudjuk meg, hogy mi van a kölök lába között. vagy leperkálunk egy százast az orvosi indikáció nélküli ultrahangért, ami egy kétes sikerű bébi-nemiszerv-kukkolásért igencsak sok pénz.

kempingezős hétvége

mikor múltkor a Rotterdamtól délnyugatra levő Vorrnse duinen-nél jártunk, elhatároztuk, hogy egy hétvégét májusban ott töltünk, méghozzá a waterbos kempingben, merthogy szuper helyen van: tíz percnyi sétára van a tengerpart, de a kemping az erdő közepén van, egy kacsaúsztató mellett, szóval lehet túrázni is, és mivel ez egy vizes erdő, van vízimadár dögivel. foglaltam is nagy lelkesen egy huurcaravant, és most pénteken bölcsi meg hollandóra után felkerekedtünk, és leautóztunk Rockanjébe.
persze amekkora mázlink van, most jött be egy hidegfront, és kemény 14 meg 13 fokok voltak hétvégén, a szél keményen fújt, de szélárnyékban majd megsültünk, mert a nap azért sütött ezerrel. szerencsénkre csak este nyolc körül kezdett esni szombaton meg vasárnap is, amikor már egyébként is olyan hideg volt kinn, hogy a kis kerti asztalnál már nem lehetett kinn ülni. (ha bazi meleg lett volna, mint eddig, akkor szuper lett volna egy sátorhely is, de így én is piszkosul örültem azért annak a lakókocsinak.)
nagyon szuper egy hely volt, a kerekeken és téglákon álló kis faházikók közötti füves placcon három üregi nyúl lakott, akik a nagyközönséget (amúgy nem volt sok ember, vagy nem tűnt fel) azzal szórakoztatták, hogy nagyokat ugráltak és a házak között futkároztak.
szombaton lementünk a strandra, és egy beach club privát strandágyain heverésztünk a szélárnyékban (a rossz időre való tekintettel ingyen), miközben Hanni levezette homokozás-igényét. Sosó sárkányozott egyet, majd elhatározta, hogy egyszer csakazértis kipróbálja a kitesorf-öt.

vasárnap 10-re bejelentkeztünk egy természetjáró-túrára, ami a kanalasgémekről szólt. egy természetvédelmi őr vezetett minket körbe a Qauckjeswater nevű tó körül, mesélt sok érdekeset, néztünk kanalasgémeket (jó messziről), néztünk vad orchideákat, meg néha az erdőben meg-megálltunk, és az éppen hallott madárcsicsergést beazonosítottuk egy-egy madárhoz. szuper volt, bár egy csöppet vontatott volt a csoport miatt, így aztán amikor Hanni bemondta az unalmast, előrementek Sosóval.

Hanna messiása

Aradipetit Sosó a kibucból ismeri, ahol mangót szüreteltek a sivatagban, aztán ő elment több évre óceánjáró hajóra fotósnak, és körbeutazta a világot, szinte alig van olyan város, ahonnan ne lenne hűtőmágnese. amikor abból elege lett, hazaköltözött, és az újpesti lakótelepi lakásának nagyszobáját berendezte fotóstúdiónak és gyerek- meg családfotózást vállalt. volt valami szívesség, amire egyszer megkérte Sosót, és cserébe lefotózott minket, amikor még Hannával voltam terhes. aztán megint, amikor Hanna másfél éves volt, aztán most áprilisban megint. mivel ebből él, nagyon lelkes a gyerekekkel, tud velük beszélni, meg meghallgatja őket, sőt, lelkesedik egy csomó dologért, amiért a gyerekek hálásak, mosolyognak a képeken és mindenféle fura dolgot csinálnak, hogy vicces képek kerekedjenek.
nemrég kinézett magának egy új fényképezőgépet, amit Rotterdamban történetesen 75.000 forinttal olcsóbban adtak, mint Pesten, így aztán megkérte Sosót, hogy vegye azt meg neki. Sosó erre kihívta hozzánk egy hosszú hétvégére, hogy vegye meg magának, próbálja ki stb. Peti meg is vette a repjegyeket, de aztán jött a japán földrengés és szökőár meg az atomrettegés, és Peti berezelt, hogy a japánban gyártott masinájának felmegy az ára, vagy éppenséggel kifogy a raktárból, így aztán mégiscask Sosó vette meg neki, és aztán áprilisban el is vittük neki. de persze ettől még a repjegy meg a hétvége nem lett stornó, úgyhogy most itt van nálunk vendégségben. Hanni már nagyon várta őt, mert valami ötlettől vezérelve az utóbbi két hétben előjött nyalóka-igényét Sosó úgy próbálta levezetni, hogy azt mondta, majd Aradipeti hoz neki nyalókát. szóval már napok óta úgy várta, mint a messiást. ráadásul még Hanni véletlenül Pesten hagyott kisjátékos-kincses hátizsákját is ő hozta el utánunk, szóval most ott tartunk, hogy a messiás megérkezett, és Hanni nem csalódott benne. még. merthogy tegnap jött. Sosó tegnap délutánra kibérelt egy elektromos motorcsónakot, hogy a vízről nézzük meg Leident - amióta evezni jár, ismeri az összes csatornát, mint a tenyerét. a hajókázás két órájából Hanni másfelet abszolvált mindenfajta nyűg nélkül (amíg a nyalóka kitartott :), sőt tök jól elvolt. szerencsére amikor már a mentőmellényt le akarta magáról applikálni, éppen a környéken jártunk, úgyhogy mi ketten kiszálltunk, a fiúk meg visszavitték a hajót.
ma Antwerpenbe mentek, holnap meg holnapután megyünk Keukenhofba virágokat fotózni, meg a dűnékhez, meg majd ők kettesben Rotterdamba kikötőt nézni.

Rugi bugi

Most már másfél-két óránként korrekt zumba-szessönöket vág le a kiskölök idebenn, pörög-forog, sasszé balra, plié jobbra, meg minden, tegnap meg még csuklott is. Irtó izgis egy másik embert érezni idebenn, mosolyoghatnékom van mindig tőle, meg persze a hasamat simizem, hogy helló kiskrapek.
Ma reggelre kaptam időpontot a háziorvoshoz, ez a hüje köhögés nagyon betett (egy napra múlt el, aztán visszajött). Ha éppen keményedik a hasam, amikor köhögnöm kell, az beszarás szar, nade az sem szívvidító, hogy egy-egy durvább köhögőgörcs alatt vizeletcsepegésem van. Arról ne is beszéljünk, hogy a bal szemem is fáj. Szóval most kaptam terhes-biztos köptetőt (mentolos banán ízben, lenyomnám a torkán annak, akinek ez eszébe jutott), meg esténként csinálom az intimtornát, ha be nem alszom idejekorán.
Két hét múlva ultrahang, remélhetőleg kiderül, hogy milyen nevet kell választanunk, mondjuk nekem már a Lili egy ideje motoszkál a fejemben.

holland

Hans, az ötvenes köpcös viccelődős pasas a világ legjobb tanára. Sosóék tavaly nyári intenzív tanfolyamán is tanított, és ő már akkor az egekbe magasztalta, és erre most megkaptuk full-time-ra (általában többen tartják a tanfolyamokat). Irtó sokat beszéltet mindenkit, kijavítja a hibákat, szuper jó óráink vannak, imádom. na de most már megyek, mert a délelőttöt leckeirás és tanulás helyett persze blogolással meg miegyébbel szartam el, és dél körül jön Sosó, hozza a kocsit, hogy el tudjak menni bevásásrolni.
szóval gép ünnepélyesen kikapcsol, indul a leckeírás.

pest

Hanna megint beteg lett az utazás előtt, úgyhogy nem volt fenékig tejfel a pesti egy hetünk, mert szerdán délben be is aludt (ami nála komoly bajt jelöl), meg hőemelkedése is lett, de szerencsére egy nap pihi után rendbe jött. én Pesten kaptam tőle el, először azt hittem, hogy egy megadurva allergia jött ki rajtam, úgyhogy bocs mindenkitől, akit véletlenül megfertőztem, de égett szemem, orrom, ami csak allergiakor szokott, de aztán a köhögés visszaigazolta a Hanni-féle takonykórt. most jönnek a zöld élienek, a köhögés már elmúlt.
családoztunk, sokat. anyuéknál voltunk három napot Hannival, ebből egy nap volt a bealvás-hőemelkedés. voltunk Lovas-bemutatón a volt Lovi-n, vagyis azon a részen, ami még megmaradt belőle (istállók meg egy-két kis füves pálya, tribün meg kajálda), merthogy gyereknapot tartottak, és Viviék is tartottak ott agility-bemutatót. volt anyósékkal egy nap Visegrád meg egy másik Kismaros-Királyrét kisvasutazás (azért vicces volt Királyréten az erdőben összefutni a biológus W. Lucával, aki régen a Kokiban dolgozott), aztán családi ebéd meg húsvéti sonka evés Lacival, már kezdett sok lenni. a kajából meg főleg. szénhidrát-mérgezést kaptunk anyós jóvoltából (akinek fogynia kéne a két éve halogatott sérvműtéte előtt, és ráadásul após cukorbeteg, szóval tényleg totál érthetetlen, miért volt minden reggel kakaós csiga és csokis isler és cukros süti az asztalon, mikor kifejezetten kértük, hogy ne legyen, mi szeretnénk már müzlizni, de persze ha kinn van az asztalon a kakiteki, a gyerek nem fog mást választani. ezek után a reggeli előtt a gyerek kezébe nyomott csokinyúl volt a bónusz, és persze megint én lehetettem a kegyetlen anya, aki csak a reggeli után engedte meg a kölöknek a csokizabálást).
Veráéknak sikerült egyik este másfél órát ránk szánniuk, amikor már Áron meg Marci is iszonyat nyűgösek voltak (a négyhónapos Áron jogosan), pedig jó előre egyeztettük a hétfőt, na mindegy. Judithoz-Löpihez felugrottunk lakásnézőbe, aztán meg egyik este gyerekaltatás után dumálni, ez a gyerekmentes program már nagyon hiányzott. voltunk kettesben is moziban, megnéztünk egy pocsék magyar filmet (Ki/Be Tawaret- sajna csak a vetítésen esett le, hogy a Tereskova-imitátor Karafiáth írta a forgatókönyv egy részét, na, hát olyan is a film: bűn rossz), aztán összefutottunk Ottiliával, akivel jót dumáltunk.
viszont, megnéztük Zozó filmjét is a bemutatón, ami szuper jó, mindenkinek kötelező, annyira brutál profi, meg "söröztünk" utána a borobotokkal, ami szintén jó volt.

FUSZ beszámoló

a nagy pályázat-elutasítósdiban megint nekiálltam hülye állatkákat gyártani, szóval beindult újra a fürge ujjak szakkör. megvarrtam Hanninak egy már rég beígért halat, meg rendeltem még három varrott játékos könyvet. múlt szerdán, amikor reggel bőgőrohamot kaptam, és inkább nem mentem be dolgozni, délután kimentem a piacra, és vettem egy csomó színű polár-anyagot igazi plüssöket gyártani. már kinéztem egy édes kutyát, meg egy vicces elefántot, és mivel ezek pár óra alatt megvannak, remélem Áronnak sikerül a héten megvarrnom egyet.
amúgy holnap kezdődik a következő holland-tanfolyamom, kedd-péntek háromtól hatig, három hónapon át. szóval ma este hollandozni fogok, meg holnap napközben is, de a héten muszáj lesz pár órát a kutyusra áldozni.

harmincnégy

ez volt az egyik meglepetés-ajándékom Sosótól: a 2010-es bejegyzések fotókkal szépen rendbe szedve, kinyomtatva és egy gyönyörű könyvbe fűzve. irtó furcsa könyvként olvasni, lapozgatni, de nagyon meghatódtam, irtó sok meló lehetett ezt mind összerakni.

azt a meglepit, amit Hanni meg Sosó vasárnap délután együtt kreáltak, Hanni a nagy lelkesedésében rögtön megmutatta, ahogy hazaértem, de hivatalosan csak tegnap délután kaptam meg, amikor hazajöttek a bölcsiből (tegnap óta ugyanis már heti háromszor jár: kedden, szerdán és pénteken), és miután átadták a meglepetés virágcsokrot.

tegnap délben Sosó elvitt kajálni "az olaszhoz", ahol mi voltunk az egyetlen vendégek, és sajna már ő sem a régi, de azért jó volt. utána meg elmentünk a Corpusba, ami izgalmasabbnak ígérkezett, mint valójában volt. a szlogenje szerint a kiállítás egy utazás az emberi test belsejébe, de sajna az egész belső csupa statikus műanyag, ami pl a hallás érzékeltetésekor igancsak nagy hátrány. sok benne a magyarázó film, van ami 3d-s, de nem elég interaktív a dolog, és nem elég szemléletes. de legalább láttuk. merthogy már ezer éve meg akartuk nézni.
szóval szuper kis szülinap volt, és az esti tortázás is olyan jó hangulatban telt, muszáj volt végig vigyorogni.