a norvég krimi

revideálom apámat. nem ő a hibás, hanem én.
vagyis a könyv, amit vettem neki.
Sosó is elkezdte olvasni, és ugyanazt a tünetegyüttest mutatta, mint apám: nem bírta letenni, alig lehetett hozzá szólni, míg ki nem olvasta.
én nem merek belekezdeni.
szóval ha valaki izgalmas krimit keres, vegyen jo nesbo-t. a hóember tutira leköti.

doktor ház

függő lettem, egyre nagyobb adagok kellenek belőle, de sajna nagy koppanással vettem tudomásul, hogy a második évadot is kivégeztem. titkon reménykedem benne, hogy Sosó hozza a harmadik évadot, de közben rettegek is, mert ez már súlyos. kéne hollandoznom, meg elkezdhetném újra a kötést-varrást, meg van még egy csomó könyvem is, amikbe bele sem néztem, mert napközben, ha van egy kis szabadidőm vagy mancsot olvasok, vagy a telefonomat bizgerálom, este meg, ha elaludtak az ebadta kölykök, berakom a house-t. és ez nem jó.

köröm update

asszem mégsem fog a közeljövőben leesni, viszont amikor víz éri (ami elég gyakori, lásd kézmosás, mosogatás, gyerekfürdetés, fürdés), akkor felázik, és a véraláfutás kezd kioldódni vagy kimosódni alóla. szóval múlik a feketeség, ami eléggé pozitív.

két részletben

Idén úgy döntöttünk, hogy leutánozzuk Borossékat: két részletben töltjük a karácsonyt. Sosó és Hanni 25-én Pestre repültek, mi ketten Lizával meg itt maradtunk.
Hogy miért nem mentünk? Egyrészt mert Liza útlevele idén nem készült el, csak az anyakönyvi kivonata van Hágában, másrészt nem akartam a taknyos időszak kellős közepén utaztatni az egyik legforgalmasabb reptérről. Hogy miért mentek mégis Sosóék? Mert Krisztiék most költöztek vissza Kanadából.
24-én halat sütöttem, ebéd után ajándékoztunk a már egy hete feldíszített harminc centis cserepes fa mellett (alatt fizikailag képtelenség lett volna :), aztán 25-én kivittem őket a reptérre. Szegény Hanninak az indulás előtt esett csak le ténylegesen, hogy mi tényleg maradunk, és elsírta magát, hogy mindketten hogy fogunk neki hiányozni, és egész úton szipogott. Persze azóta alig jön a szkájphoz, mert elvan, mint a befőtt. Luca szobájában alszik az emelt ágy alatt egy matracon, távol az apjától, igazi nagylány.

Itt meg Liza most borította fel a bejáratott szokásait. Tegnap napközben négy és fél órát aludt egyhuzamban, ami miatt ma hajnalban ötkor már nem akart visszaaludni, csak egy órán át enni, aztán meg csak nyünnyögött nekem. Felkapcsoltam neki a lámpát, és kivonultam a nappaliba a kanapéra aludni, de a nyünnyögéstől ott sem tudtam. Persze idegbetegen óbégattam vele, aztán ha már mindketten ébren voltunk, levágtam a körmeit, mert megint véresre karmolta magát. Na ettől ordítani kezdett, konkrétan úgy, hogy rá kellett fújnom, hogy kizökkentsem, és vegyen levegőt. Amikor sikerült végre levágni a körmeit és átölelve megnyugtatni (ez már kábé hétkor volt), el is aludt, és fél tízkor szólt legközelebb, hogy enne. Ma aztán ebédre mentünk Anikóékhoz (tök rendes tőle, hogy egy csomószor találkozunk, hogy ne legyek mégse egyedül), odafele el is aludt a kiscsaj, de amikor megérkeztünk, felébredt, pedig ilyenkor szokott hatalmasokat aludni. Ott egy fél órácskát aludt rajtam a kenguruban, majd pelenkacsere után nagyokat tornázott a lábaival, oldalra fordult, meg sikítozva kiabált. Hazafele megint bealudt, de újra felébredt, mikor kiszedtem a kocsiból, és aztán hiába vittem babakocsiban sétálni, ott is csak nagyokat nyünnyögött, meg mérgesen bőgött, a végén azért egy picit elszenderült. Otthon persze ismét felébredt, aztán nagyokat tornázott meg édesen sikongatva dumált, de fél hatkor már annyira álmos és fáradt volt, hogy rossz volt ránézni. Megvacsiztam és megfürdettem, de egy jó másfél órán át kellett altatni, annyira felületesen aludt, fel-felriadt.
Holnap reggel oltás :(, aztán délelőtt átjön Anikó a két gyerekkel.

hogy megy az idő...

Már csak napok kérdése, és leesik a mutatóujjamról hüvelykujjamról a köröm, amire októberben rávágtam a kocsiajtót. Azóta a hupikék befeketedett, kész dark gotikos dizájn lett, kivéve, hogy egy egy részen nem nőtt köröm. Ott az alvadt vér szép lassan feltöredezett és kipotyogott, és a köröm alsó része elkezdett berepedezni. Már kb 2 mm-nyi részen nő alul az új köröm, és ma reggel óta olyan furán libikókázik a fekete régi köröm. Még egy kis rész tartja oldalt, úgyhogy esélyes, hogy pont karácsonykor potyog majd bele a sült dorádába.

naptár

a fotóalbumon felbuzdulva csináltam Vivinek is egy meglepetés határidőnaplót a képeivel - a róla, a kutyáiról, meg a barátnőkkel készült képekkel. de persze a holland verzióban hollandul van minden határidőnaplós szöveg, ami szívás, úgyhogy letöltöttem az angol verzióját is a programnak. ez persze azzal jár, hogy ezt viszont Angliában gyártották le, és onnan 4-5 nap, mire ideér. sebaj, 25-ig az is megérkezik remélhetőleg. szerintem az is szuper lett, remélem örül majd neki.

2011 fotói

após fotóalbumot kért karácsonyra, úgyhogy csináltam neki egy fotókönyvet az albellivel. nekik van egy holland verziójuk is, szóval nem kell az angol postára várni, hanem itt csinálják a könyvet Hollandiában. most kaptam meg az értesítést, hogy feladták postán, és hogy fel lehet rakni a netre, meg megosztani, baromi profi.

iskolai ünnepély

szombaton volt a hágai magyar ovi karácsonyi bulija a magyar nagykövetség dísztermében.
hát, izé, khm. hol is kezdjem?
a fehérnép nagy része népviseletben, vagy legalábbis fehér blúzban és fekete rakott szoknyában díszelgett, a pasik nagy többsége pedig hihetetlen lepukkantan nézett ki. aki kilógott a sorból, nem sokáig bírta. mi sem.
először is volt egy bő 45 perces komolyzenei blokk (ismétlem, ez gyerekeknek készült), amibe néha szerencsétlen fejjel karácsonyi verseket szavaló "önkéntes" gyerekek produkcióját illesztették be. dögunalom, áprilisnégy vagy novemberhét ünnepély-fíling, brr.
utána szünet, mindenki a büfét rohamozza, én keresztbe tett karral próbálok valami innivalót szerezni Hanninak a tolongásban, mivel a már két hónapja nem folyó melleim átáztatták a narancssárga blúzomat. biztos ekkora extázis ért a műsör hallgatásakor :) pulóvert persze nem vittem, kabátban még büdös is lennék. vérciki.
szünet után bábelőadás, Márta, a profi bábművész Jézus születését adja elő. én az öltözőnek kinevezett irodából hallgatom a viccesre átköltött sztorit, merthogy Liza megérezte rajtam a tejszagot, és beindult rá. pár perc múlva bevonaglik hozzám Hanni, hogy ő kész van, menni akar. pedig még hátravan Mariann része, a tipikus magyarovis mozgós pörgős versikézős program, ami miatt jöttünk. a bábozás után két versikében ki is merül a dolog, mire Hanniék visszamennek, vége is. kezdődik a néptánc-bemutató.
Liza jóllakik, peluscsere, és mi is lelépünk Anikóék után, megyünk hozzájuk ebédre, és Hanni Levivel ott tölti a délutánt. nélkülünk.
hihetetlen. és persze jól érezte magát. pedig reggel még azt mondta, hogy ő nem marad ott nélkülünk, de ott aztán meggondolta magát. annyira otthon érezte magát, hogy beszólt Robnak is, amikor nem hallotta miatta a tévét, hogy "Rob, een beetje zachtjes." nem bírtuk ki Sosóval röhögés nélkül.

mézes

én: - Elő kell keresnem a mézeskalács receptjét.
Hanni: - Én tudom fejből! Kell hozzá méz meg egy kis kalács.

több, mint a fele tészta megmaradt tegnapról, és a tegnap kisütött adagból már alig van. az első eresztés vékony és túl kemény lett, így az ment a szerda este megvett 25 centis kis cserepes ezüstfenyőre. a második adagot már vastagabbra nyújtottam, és nem hagytam barnára sülni, így az isteni lett, és Hanni nem bírja abbahagyni a mézekalács-zabálást. ma délután - este folyt köv. merthogy holnap este megyünk Anikóékhoz vacsizni, és nekik is akarunk belőle adni.

fogak

két hete kezdett el aktívan nyálzani Lizababa, mellesleg az öklét is néha hangosan rágja illetve cuppog rajta. aztán egyik éjszaka óránként-kétóránként felsírt, és feltűnően megduzzadt a fogínye, a szemfogai durván kidudorodnak oldalt. szóval elkezdett fogzani. azóta néha szünetet tart, aztán újra nem alszik, meg sír és az ínye duzzadt meg piros.

ma a patikában jártunk (ami igazából csak drogéria, de Hannival mi már csak lepatikázzuk), merthogy Liza nemcsak fogzik, de rendszeresen átáztatja a ruháját, hol a pisi folyik ki éjszaka, hol meg a két réteg ruhán át egyre csak terjeszkedő barna folt jelzi azt, hogy a trottyantás rakétakakában manifesztálódott, szóval hiába csak 5 kiló körüli a lelkem, a hét kilósoknak való pelust kénytelen voltam beszerezni (úgy tűnik, hogy a nagy hasa miatt ez pont jó rá), elég macerás kétnaponta mosni-vasalni a komplett ruhatárát. szóval ha már a patikában jártunk pelenkát meg Hanninak sznupjét venni, eszembe jutott, hogy kérjek valamit a fogzásra, és az öregebb eladó ránktukmálta ezt a csodaszert, ami szerinte kifejezetten az áttörő fogak okozta fájdalmat csökkenti a hialuronsav-tartalma miatt - a homeopatikus viburcol kúpot is adta volna, hogy az mennyire szuper fájdalomcsökkentő, de azt köszönöm nem kértem.
na, hát ez a gél ez nem homeopatikus, de hogy nem pont a fogzási fájdalomra van, az is hótziher. mindegy, ha már megvan, használjuk. mindenesetre ma este, amikor már harmadszor mentünk be az altatás után fel-felsíró babához, bekentem ezzel az ínyét, és azóta alszik, mint a bunda.

öreg

a héten Sosó megint Marseille-ben volt egy egyhetes továbbképzésen, és kihoztuk apámat, hogy ne kelljen öt napig egyedül szórakoznom a két gyerekkel.
amikor gyerekek voltunk, ő volt kvázi a pótanyám, ő mesélt nekem esti mesét az ágyamba felve, sokszor ő főzött, anyu sok mindenért őt ugráltatta, és ő meg ugrott, és csinálta. ő ment le reggel kifliért a reggelihez, aztán évekkel később este anyámnak sörért. Juli sok mindent átvett vagy örökölt anyutól, apu ugráltatása még máig is jó szokása, ő megy ki hozzá Soroksárra, ha Juli nem emlékszik arra, hogy kikapcsolta-e a kávéfőzőt, vagy hogy befizesse Vivi ebédpénzét.
szóval ő mindig is körülöttünk lebzselt, velünk volt, ellátott minket, és nekem gyerekkoromban kellett egy kis idő, mire leesett, hogy magam is meg tudok dolgokat csinálni, nem kell őt mindenre megkérni.
hihetetlen, hogy mennyire megöregedett.
jó, hatvanhárom éves, az nem kevés, de valahogy sokkolt, hogy mennyire a saját gondolatvilágában él (meg persze az is, hogy mennyi mindent tud fejből, a közelmúlt történelmét a kisujjából rázta ki, de ez most másik sztori).
pl. szerda este ő ment Hanniért a bölcsibe. vitte a kisbicajt magával, amit húzni lehet egy madzagon, és elmondása alapján az többször beakadt a bokrokba, úgyhogy ő lehajolt felvenni azt. ő, aki mindig büszke volt a mérnöki agyára, hogy mindenhol kiigazodik, elkavarta az utat, de persze aztán feltalálta magát, de  így is tett egy-két kerülőt. mindez azért érdekes, mert elhagyta a lakáskulcsot, és azt a bölcsiben meg a házban sem találtuk, így együtt jártuk végig az általa bejárt útvonalat, hátha megtaláljuk az utcán.
aztán ledöbbentett, hogy szinte egész nap csak ült és olvasott. rendeltem a buklájnon könyveket, és vettem neki egy norvég krimit, amit kihozott magával, és nem bírta letenni, szinte alig csinált bármi mást. aztán levett a polcról egy másikat, amikor azt befejezte, és azt olvasta tovább. mondjuk lehet, hogy ezer éve nem vettek könyvet (nem telik rá), és ő azért mindig is imádott olvasni. meg lehet, hogy élvezte, hogy végre senki nem egzecíroztatja, de néha egészen pipa lettem rá, mert jó lett volna, ha segít is valamit, pl megfürdetni Hannit.
na a fürdetés, az megint egy külön sztori. péntek este fél órát hagyta Hannit a babakádban ülni, amíg én Lizát szoptattam - altattam. egy negyed óra alatt totál kihűl az a kis vízmennyiség, ami abba belefér, de ő nem szedte ki a gyereket, mert nem akart kijönni. szombatra totál náthás lett a gyerek - micsoda meglepetés.

amúgy jó volt, hogy itt volt, mert sokat meg érdekeseket beszélgettünk, meg azért segített is, meg jött velem házakat nézni (szeptemberben el akarja adni a főbérlő a lakást), meg pénteken ráhagytam Lizát egy órácskára, amíg elmentem Sinterklaas-ajándékokat venni. csak megérintett valami fura érzés. hogy az apám  hogy más lett, mint volt. kiégett. kifáradt. megöregedett.

altató

most néztem vissza, miket írtam eddig Liza alvásáról.
hehehe, ez jó, azt, hogy 5 hetesen már alszik a kiságyában.
már nem emlékszem konkrétan az esetre, mert azóta ott biztos hogy nem alszik. 
volt idő, mikor este hét-nyolc körül megszoptattam, leraktam, és aludt három-négy órát. aztán egyszer csak úgy döntött, hogy ő tízig- fél tizenegyig nem is akar elaludni, és persze ismételten csak szoptatás közben aludt csak el, vagy az ujjunkat szopva, amivel engem konkrétan az őrületbe kergetett. aztán beletörődtem, hogy akkor ez most úgy működik, hogy este a mi ágyunkban alszik el egy fél-egyórás szoptatás közben. amúgy most is átlagban kétszer ébred enni, fekve megszoptatom, és mindketten beleaszunk, valahogy valamikor betakaródzom, és reggel hétig-nyolcig húzzuk a lóbőrt.
napközben már egészen más a helyzet. ha fáradt és álmos, akkor sem tud egyedül elaludni, ha berakom az ágyába, teli torokból ordít, és ha szoptatás közben bealszik, akkor is hamar felébred. hihetetlenül éberen alszik napközben, fél-egy óránként felriad, és ha általában nem alszik vissza. kivéve, ha kendőben rajtam lóg vagy a babakocsival zötyögünk.
a nyolchetes oltáskor a védőnő azt tanácsolta, hogy bugyoláljam be, mert biztos a keze kapálódzásától ébred fel, és hogy tanítsam meg egyedül elaludni a kiságyában. adott szakirodalmat meg bugyoláló kendőt egy hétre kölcsönbe, hogy próbáljam ki, aztán ha működik, vegyek magunknak.
hát a könyvecske a "rakd be az ágyba és hagyd üvölteni akár egy fél órán át" módszert kombinálja a "kösd le a kezét, hogy ne kapálóddzon" módszerrel. a bebugyolálást bevállaltam, mert tényleg sokszor azért ébredt üvöltve, mert megkarmolta az arcát, de a kiságyban üvöltetést nem nekem találták ki. kipróbáltam a berakom a kiságyba, és odaadom a kisujjam (a cumitól még mindig öklendezik) verziót, amitől ha el is aludt, öt perc múlva megint csak felébredt. két nap után feladtam, mert akkora önuralom kellett ahhoz, hogy ne ordítsak rá, hogy aludj bazmeg, hogy az már sok volt.
persze közben elolvastam, hogy Hanni ekkor már bőven a kiságyában aludt el este, és persze nem ébredt fel ennyiszer, meg a babamasszázsos nő is arról győzködött, hogy a gyereknek kell a rendszer, ami az alvás-evés-játék-egyedül elalvás szigorú sorrendje, a szoptatásban elalvás nem kóser, meg hogy a kiságyban ne játsszon, rakjam a járókába a zenélő forgót (de a járóka konkrétan nem fér el a lakásban, az már senkit sem érdekel), úgyhogy már sík ideg voltam, hogy akkor most mit is csináljak.
ünnepélyesen jelentem, hogy eljutottam abba az állapotba, amit már Sosó Liza születése óta mond, konkrétan leszarom, ki mit mond, ha egyszer a mi ágyunkban alszik, akkor ott alszik, ha napközben rajtam lógva, akkor ott, és így én is sokkal nyugodtabb vagyok, és őt se szekálom olyan dolgokkal, amiktől üvöltőrohamot kap. próbálgatom lerakni, ha a kezemben elaludt, egyre inkább le lehet, már nem öt perc múlva pattan ki a szeme, hanem egy fél órát lehúz egyben, szóval látszik a fejlődés. Hannit is altattuk sokáig, mégis egyedül alszik el egy jóideje, azt a kis időt meg féllábon is kihúzzuk.

masszázs

két hete hétfőn rátaláltam egy szerdán induló babamasszázs-tanfolyamra, amire gyorsan jelentkeztem is, és másnap kaptam a levelet, hogy hol, mikor, mennyi.
egész jófej nőci tartja a bábacentrumban, ahova a terhesgondozásra jártam, Hanni bölcsije mellet. vagyunk hatan kisgyerekesek, nem mondom, hogy mindent értek, amikor a csajok beszélgetnek a gyereknevelésről, altatásról stb.
Liza élvezi a masszázst rendesen, bár először a kezét nem hagyta nagyon macerálni, de a második alkalommal már az is ment. mondjuk a végére befáradt meg megéhezett, úgyhogy az ülőkádazást kihagytuk. talán holnapután. még van 2 alkalom.

Ismét nem nyert

Thank you for your response on our advertisement for the position of (Senior) Scientist Vaccine Research & Development. We studied your letter and resume, but unfortunately we have to tell you that we do not continue the procedure with you. Reason for this is that other candidates do fit better. Because your resume is interesting, we looked for other opportunities but there is also not a fit right now. Therefore we would like to keep your data in our file and contact you when we found something that suits you.

3 vendégség

nagy vendégjárás kezdődött mostanában, annyira, hogy Hanni ma azt kérdezte, hogy ma jön-e valaki. :)
két hete vasárnap mentünk volna át Andiékhoz vacsorázni Wout szülinapja alkalmából, de a beteg lányok miatt csak én rohantam át átadni az ajándékot a torna után (járok do-inra!), és Andival megbeszéltük, hogy a rákövetkező szombaton bepótoljuk. annál is inkább, mert hogy a sárkányos játék, amit vettem, már megvolt Woutnak, igaz ugyan, hogy az egyik kedvence, de elég belőle egy. így aztán szereztem neki egy jó kis logikai játékot, amit szombaton át is vittünk.
Délután öt óra tízkor csöngetünk, Wout nyit ajtót, szülők sehol. Martijn nagy sokára lejön, Andi Hágában vásárol, mondja, és hogy biztos mára beszéltük-e meg, mert ő semmiről nem tud, de kaja az biztosan nincs semmi. Andit hívjuk, elfelejtette az egészet, de maradjunk, rendelnek pizzát, ő meg siet vissza. végülis egész vicces esténk lett.
vasárnap Judith meg Haiko jöttek át a lányokkal Lizát köszönteni. Haiko Martijn egyetemi haverja, régóta összejárnak ők négyen, így ott vannak minden szülinapon Andiéknál. ők is itt laknak a környéken, szóval sokszor összefutunk a parkban meg az utcákon, és múltkor Judith kvázi meghívatta magát hozzánk, de cserébe jövő héten megyünk hozzájuk vacsizni.
csütörtökön meg Marco és Sepand jöttek át Lizát nézni, ha már Karlsruhéból eljöttek Leidenbe Uwéval, a nagyfőnökkel megnézni a leideni halas nagyfőnök, Hermann automata injektorát. két órát késett a vonatuk, mi Hannival már tűkön ülve vártuk őket a Liza ordítása alatt sütött almatortával. de végül jöttek, dumáltunk egy keveset, jó volt. Marco kvázi csopvez, van egy aszisztense, egy phd hallgatója meg két mastersese, de nevetve mondta, hogy döntési joga persze nincs. Esther varrt nekünk egy csodahelyes táskát meg hozzá passzoló összehajtható pelenkázóalátétet, irtó szuper. remélem jövőre át tudnak pár napra ugrani gyerekestül.

napló

nem is tudom, honnan kezdjem, annyira nem volt se időm, se agyam írni, azt se tudom így hirtelen, mikor is írtam utoljára.
két hete, aha.
basszus, mi volt két héttel ezelőtt?
ó, megvan, csütörtökön Hannival meg Lizával elmentem egy Chimpie Champ nevű játszóházba Aalsmeerbe, ami tőlünk kocsival húsz, Sosó irodájától tíz percre van, úgyhogy Sosó reggel bevonatozott, és úgy volt, hogy mi korán bemegyünk érte, megmutatjuk Lizát a kollegáknak, és hazahozzuk Sosót. hát a korán nem jött össze, Hannit délelőtt irtó macerás kirobbantani itthonról ha nincs éppen bölcsinapja, úgyhogy sikeresen a délutáni csúcsban próbáltam meg A'damba bejutni, ami annyira leszívta az agyamat, hogy alig bírtam megszólalni. a csámpicsimpi jó volt, Hanninak bejött nagyon, bár egy csöppet zajos talán még Lizának, de majd később megyünk majd oda is, ha a bubblejungle már uncsi neki.
pénteken vittem Lizát a konzultációs irodába, ahol 53 centinek és 4,2kg-nak mérték. a dokinő megnézte a csípőjét meg a szemét, és mindent rendben talált.
aztán tényleg, azon a héten jött az isteni szikra, hogy az ájfónomban van dzsípiesz, minek akkor külön kütyü a geokesinghez, nézzük meg van-e rá valami jó kis api, és láss csodát, perszehogy van. így aztán kiderült, hogy a környéken irtó sok doboz van, és a libás parkban, ahol a tavacska felett át lehet libegni meg lehet tutajozni, megkerestük az egyiket. jó móka volt a kincskeresés, vittünk cserebiszbaszt, így Hanni két kis szörnyecskével lett gazdagabb. aztán estére belázasodott, és hétfő reggelig tömtük bele a lázcsillapítót, mert amint elmúlt a hatása, rögtön rázta a hideg, és ment fel újra. a szombat éjszakánk így elég vacak volt, merthogy nemcsak Hanni ébredt fel arra, hogy rázza a hideg, de Liza orra is folyton eldugult a takonytól, és a kis műanyaggömb-végű orrszívó szart sem segített. szóval kvázi óránként keltünk, így aztán Sosó hétfőn megkérte a kollegáját, Sanyit, aki ezen a héten hozta volna ki az anyós által vett porszívós orrszívót, hogy legyen kedves küldje már el déháellel. múlt hét kedd óta nálunk a megváltás, szívtuk a taknyot, és Liza takonykórja szép lassan elmúlt. ő egyébként a múlt hét óta egyre többet dumál meg nevet, meg egyre többet akar kézben lenni, kvázi letehetetlen, mert torkaszakadtából üvölt, amint vízszintesbe kerül. ráadásképp az esti altatás is macerás lett, mert hiába alszik el a fürdési után szoptatás közben, ha lerakom, felébred, és csak akkor marad nyugton, ha a mellemen vagy a kisujjunkon cuppog, egészen este tízig, fél tizenegyig. na ekkor én már őrjöngök, hogy nincs nyugodt, gyerekmentes esténk.
ja, és most kezd átállni ő is az ötnaponta kakálásra, mint anno a nővére, viszont irtózatos kénszagú gázokat ereget a kakák között, és minden egyes fing után nekiáll mocorogni, arcot-szemet vakarászni, és totál felébreszti magát. és akkor rádöbben, hogy nem a kezemben van, le merészeltem rakni az ágyunkba, és akkor nekiáll üvölteni. ha a kiságyába akarom berakni, az kábé felér egy inkvizíciós kínzással, úgy bőg, pedig két hete az éjszaka első felét ott aludta át gond nélkül. szóval zajlik az élet.

szendvics vs meleg ebéd

néha azért nem olyan nagyon hülye ötlet szendvicset enni ebédre. csirkepaprikás-evés közben elég macerás blogolni. és sokkal többet kell sikálni a szaftos klaviatúrát.

őszi hétvége

Pénteken elhoztuk Hannit a bölcsiből fél ötkor, és már indultunk is Simonskallba, a szokásos helyünkre. a panzióban ugyanazt a reggelizőasztalt  meg ugyanazt a szobát kaptuk, most éppen egy pótággyal Hanninak - négyen már nem fértünk volna el a nagyágyban. Az autókázás alatt sikerült megnyomnom a jobb mellemet a biztonsági övvel a sok lányokhoz hátra- illetve a kajás táskához előre hajolgatással, úgyhogy a késő esti etetést kvázi végigbőgtem a fájdalomtól. Aztán éjfélkor arra ébredtem, hogy fázom és kontrollálhatatlanul reszketek. Felkeltettem Sosót, hogy szerezzen még egy takarót, meg mérje meg a lázam - takarót talált a szekrényben, és lázam szerencsére nem volt, valszeg csak lehűltem valamiért, mert mikor már nem fáztam, sikerült újra elaludnom. Liza végigaludta a délutáni pakolást meg a négyórás autóutat is, úgyhogy a hajnali fél hármas etetés után már csöppet sem volt álmos, édesen gőgicsélt meg nagyokat rötyögött (nevet! hihetetlen édes), és nagyokat durrantott. A telibeszart pelenka-body-rugdalódzó cserére felébredt Hanni is, de szerencsére ő hamar visszaaludt. Nem úgy Liza, akit csak negyed ötkor sikerüét lerakni magunk közé.

Ezután a szuper pihentető éjszaka után megnéztük a schmidti vadasparkban az albinó lányszarvast meg a már alig-alig bőgő fiúszarvasokat, megetettük a muflonokat, élvezkedtünk a napsütésben meg a gyönyörű őszi színekben, Hanni meg hihetetlenül jól eljátszott egy botból és egy üres kis üdítős dobozból eszkábált "vödörrel" a tóparton, aztán meg a bejáratnál-büfénél levő játszótéren.

Ötkor megvacsiztunk a szokásos helyünkön, a szomszéd panzió éttermében, de úgy tűnik a régi szakáccsal történt valami, mert a kaja eszméletlenül pocsék volt, Hanni gyerekmenüjéből pl a panírozott hal ehetetlen volt: a panír megszívta magát olajjal és oda is égett, a hal pedig pocsék ízű volt.

Vasárnap bevállaltunk egy új helyszínt, a komerni skanzent, ami nagyüzem volt ugyan a vadasparkhoz képest, de benn volt az erdőben, és egész izgis kiállítások voltak a házakban (méhészekről, asztalosokról meg volt egy régi iskola meg egy fűrészmalom is, ami nagyon izgi volt), és még ragadozómadár bemutatót is tartottak, szóval elment ott is egy nap. A bejáratnál levő játszóterükön pedig volt egy fedett kis mászóka-csúszda kombó, amivel Hanni konkrétan egy órán át jászott.

Hétfőn sétáltunk egy nagyon Simonskallban, beszélgettünk a kameruni muflonokkal (akárcsak tavaly), megnéztük, ahogy megeteti őket a tulaja, és ahogy az egyik félrenyeli a tápot, és habosat hány, majd eszik tovább, aztán elsétáltunk egy jó darabon a patak mellett a völgyben.


Mindebből az immáron hathetes Liza nem sokat tapasztalt, a babakocsiban és az autóban nagyjából végig aludt.
Hanni bepróbálkozott pár hisztivel, de mivel sokszor felébredt Lizára vagy mert mi már immunisak lettünk ezekre, teljesen jól reagáltuk le ezeket, és egy öt perc alatt kijött a hisztihelyzetből.

borz update

Pinót Andiék hozták Lizának ajándékba, de mivel ő még nem igazán értékelte, és mert Hanni nem kapott semmit, úgy tettünk, mintha Hanni kapta volna. Imádja is, elválaszthatatlan jóbarátok, Pinó bekerült a békabrancsba, kapott pelust is, elkíséri Hannit a bölcsibe, és együtt is alszanak.
Múltkor Sosó altatás után beült a wc-re, én meg Lizát szoptattam, amikor Hanni kijött, hogy itt a borz meg a róka (igen, a helyzet fokozódott). Visszaküldtem szegényt a szobájába, majd utánamentem, és elkezdtem mesélni arról, hogy milyen mázli, hogy ő Pinóval alszik, mert Pinó milyen gyorsan tud szaladni, és hogy el tudja kergetni azt a fránya borzot, és ekkor Hanni hozzáfűzte, hogy meg is csípi, szóval megbeszéltük, hogy de jó, hogy Pinó vigyáz rá éjszaka. Láss csodát, azóta nem jöttek a borzok - rókák, vagy legalábbis mi nem tudunk róla, Hanni magától alszik el éneklés után, mint régen.
De a borzos dvd-t vissza szeretné küldeni a nagyanyjának :)

hupikék

A madáchos gólyatáborunk a hupikék törpikék jegyében telt, pocsék volt, és asszem rajtam kívül senki nem vette komolyan a felhívást, hogy vigyünk magunkkal egy türkizkék pólót. Azóta sem volt semmin, aminek ilyen színe lett volna. Kivéve most a jobb hüvelykujjam körmét, amire szép komótosan rácsukódott a kocsi ajtaja. Merthogy Liza aludt a kocsiban, én meg próbáltam óvatosan becsukni az ajtót, nehogy nagyot csapódjon, de persze a multitasking miatt közben meg már a parkolóban a kosarakat kerestem a szememmel, hogy megnézzem, rájuk lehet-e applikálni az autósülést.
Szerdán este még nekiállt lüktetni és egyre jobban fájni, úgyhogy az éjjel szuperül telt, főleg, hogy Liza elkapta Hannitól a bölcsis takonykórt, és kábé óránként felsírt, és csak ülve lehetett szoptatni. Szóval a tegnap - nem meglepő módon - eléggé kómásan telt, de most már csak bordó-lila-türkizkék a körmöm, a fájdalom elmúlt, Lizának is vettünk sós orrspriccet meg kézi takonykiszívót, úgyhogy kivételesen mindenki jót aludt. Így aztán mégiscsak nekiveselkedünk, és elmegyünk a szokásos német panziónkba őszölni egyet hétvégére. Remélem a szarvasok még javában bőgnek!
most látom, hogy Pinó is türkizkék :)