öreg

a héten Sosó megint Marseille-ben volt egy egyhetes továbbképzésen, és kihoztuk apámat, hogy ne kelljen öt napig egyedül szórakoznom a két gyerekkel.
amikor gyerekek voltunk, ő volt kvázi a pótanyám, ő mesélt nekem esti mesét az ágyamba felve, sokszor ő főzött, anyu sok mindenért őt ugráltatta, és ő meg ugrott, és csinálta. ő ment le reggel kifliért a reggelihez, aztán évekkel később este anyámnak sörért. Juli sok mindent átvett vagy örökölt anyutól, apu ugráltatása még máig is jó szokása, ő megy ki hozzá Soroksárra, ha Juli nem emlékszik arra, hogy kikapcsolta-e a kávéfőzőt, vagy hogy befizesse Vivi ebédpénzét.
szóval ő mindig is körülöttünk lebzselt, velünk volt, ellátott minket, és nekem gyerekkoromban kellett egy kis idő, mire leesett, hogy magam is meg tudok dolgokat csinálni, nem kell őt mindenre megkérni.
hihetetlen, hogy mennyire megöregedett.
jó, hatvanhárom éves, az nem kevés, de valahogy sokkolt, hogy mennyire a saját gondolatvilágában él (meg persze az is, hogy mennyi mindent tud fejből, a közelmúlt történelmét a kisujjából rázta ki, de ez most másik sztori).
pl. szerda este ő ment Hanniért a bölcsibe. vitte a kisbicajt magával, amit húzni lehet egy madzagon, és elmondása alapján az többször beakadt a bokrokba, úgyhogy ő lehajolt felvenni azt. ő, aki mindig büszke volt a mérnöki agyára, hogy mindenhol kiigazodik, elkavarta az utat, de persze aztán feltalálta magát, de  így is tett egy-két kerülőt. mindez azért érdekes, mert elhagyta a lakáskulcsot, és azt a bölcsiben meg a házban sem találtuk, így együtt jártuk végig az általa bejárt útvonalat, hátha megtaláljuk az utcán.
aztán ledöbbentett, hogy szinte egész nap csak ült és olvasott. rendeltem a buklájnon könyveket, és vettem neki egy norvég krimit, amit kihozott magával, és nem bírta letenni, szinte alig csinált bármi mást. aztán levett a polcról egy másikat, amikor azt befejezte, és azt olvasta tovább. mondjuk lehet, hogy ezer éve nem vettek könyvet (nem telik rá), és ő azért mindig is imádott olvasni. meg lehet, hogy élvezte, hogy végre senki nem egzecíroztatja, de néha egészen pipa lettem rá, mert jó lett volna, ha segít is valamit, pl megfürdetni Hannit.
na a fürdetés, az megint egy külön sztori. péntek este fél órát hagyta Hannit a babakádban ülni, amíg én Lizát szoptattam - altattam. egy negyed óra alatt totál kihűl az a kis vízmennyiség, ami abba belefér, de ő nem szedte ki a gyereket, mert nem akart kijönni. szombatra totál náthás lett a gyerek - micsoda meglepetés.

amúgy jó volt, hogy itt volt, mert sokat meg érdekeseket beszélgettünk, meg azért segített is, meg jött velem házakat nézni (szeptemberben el akarja adni a főbérlő a lakást), meg pénteken ráhagytam Lizát egy órácskára, amíg elmentem Sinterklaas-ajándékokat venni. csak megérintett valami fura érzés. hogy az apám  hogy más lett, mint volt. kiégett. kifáradt. megöregedett.