Meglepetések napja

A(z amúgy nálam fiatalabb) főnököm (aki most fog lediplomázni, de már saját cége van, aminél én momentán szakdolgozok) küldött x cikket, hogy a mai mítingünk előtt olvassam át őket, és hihetetlen, de piszkosul qrvajók, a sztori, ahogy meg van írva, az egyiket fel is vettem a blogolnivalók listájába.
Aztán ma beszéltem egy pasival, aki ugyan a marketing és kommunikáció osztályon van, de szeptember óta órát tart a legújabb tudkom-osoknak, mi tesz isten, pont abból a témából, amiből szakdolgoznék, ha lenne külsős témavezetőm. Jó lenne tudni, hogy miért nem ajánlotta senki a tanszékről: hogy szívatnak vagy ez egy teszt a szakdolgozóknak, amin át kell esni…
Mindegy, megtaláltam, elvállanlá, és ez a lényeg.

Letört

a lekvárosüveg teteje kupakostul a bevásárlószatyorban, én meg persze gyanútlanul belenyúltam. A hároméves egy fél percen belül jött le egy ragtapasszal a kezében - hihetetlen talpraesett.
Ez persze azt jelenti, hogy pasim ment a nagylányért az edzés végére, én meg rendeltem egy kínai menüt.

akkor mi van

amikor egy adott téma nagy fejese (egy öt éven át futó angol projekt menedzsere) azt mondja az interjú első öt percében, hogy az a téma, amit most felkarolt az EU is, igazából lefutott dolog, érvényét vesztette, mert úgy, ahogy annó gondolták, nem applikálható, csak hát az EU még nem jutott el oda, amire UK már rájött? Na akkor van az, hogy van még 10 kérdésed az érvényét vesztett, túlhaladott témáról, amiket próbálsz úgy megkérdezni, hogy ne legyen nagyon ciki, illetve improvizálsz.
lefáradtam a félórás beszélgetéstől - igen, kihúztam egy fél óráig :)
irtó érdekeseket mondott amúgy, iszonyat jó, hogy beszéltünk, csak most éppen úgy érzem magam, mintha egy kurva szót sem készültem volna a megbeszélésünkre, akkora hoppá volt az, amit mondott…

Királynap

A király születésnapja alkalmából a kicsi felvette a királylányruháját, és kilenckor testületileg kivonultunk a környékbeli gyerekbuliba, ahol a pasim a szomszéd úrral negyed kilenkor már alig talált egy pokrócnyi helyet. Merthogy van ilyenkor bolhapiac, gyerekcuccokat lehet árulni, venni. Elvileg csak gyerekcuccokat, úgyhogy mi vagyunk a szomszéd úr alibije, egy pokrócon velünk árulja a Calais-ban gyűjtött fossziliákat. Idén a másik oldalunkon eperpalántákat árult egy család. Mind a fossziliákat, mind a palántákat vitték, mint a cukrot. Na jó, mi is eladtunk jópár kinőtt bringát, meg a babakocsit is elvitték. A nagy tizenegykor lelépett, befizettem egy játékbérletre: lehetett ugrálni, tekézni, potyogó műanyagcsirkéket kapkodni, sítalppal kettesben járni, stb. Masszív egy nap volt, fél nyolckor már a két gyerek és a pasim is ágyban volt, utóbbi napszúrás-gyanús, én meg becsíptem egy márciusban lejárt Grolschtól.
Élni tudni kell ;)

Kegyetlenek!

Beloopolták ezt a számot az uszodában, csak ez megy, órák óta, persze a babaúszás közben nem hallottuk, de előtte-utána igen.
Nem mintha nem szeretném, kivülről fújom a szövegét, ütemről ütemre ismerem.
Ugyanis erre a számra volt ezer éve egy primatorna koreográfia, asszem combizom, méghozzá a kegyetlen fajtából. Hónapokig nyomtuk rá a tornát, beégett a tudatomba, erről (is) mindig a primatorna és az az égő érzés ugrik be, amikor már annyira fáj az izmod, hogy ordítanál, de tudod, hogy még négy ütem, és aztán még rosszabb lesz, de aztán jön a lazítás, ami szintén őrülten fáj, de ha nem csinálod meg, úgy mész le a Kálvinon az aluljáróba, mint egy berozsdásodott terminátor.
Beszarás mennyire rá lehet szokni az endorfinra, sosem voltam annyira izmos, mint akkor. Kockahasam volt konkrétan egy ideig, és kis topban meg sortban nyomtam a tornát, mint az igazi tornamacák. A kockahas azóta elmúlt, de több, mint tíz évvel a primatorna után mindegyik szülésznő meglepődve hümmögött, mikor a méh visszahúzódást ellenőrizte, hogy ez aztán a hasizom.

“Kitaláltam egy szabályrendszert, ami a technológiával kapcsolatos hozzáállásunkat írja le:
Minden, ami létezett a világon, amikor megszülettünk, az normális és hétköznapi és a világ működésének természetes része.
Minden, amit 15 és 35 éves korunk között találnak fel, az új és izgalmas, és forradalmi, és talán karriert lehet belőle csinálni.
Minden, amit 35 éves korunk után fedeznek fel, az a dolgok természetes rendje ellen való.”
Douglas Adams

második

mint második gyerek mindig kész voltam attól, hogy rólam feleannyi kép sem készült gyerekkoromban, amit persze egyértelműen annak tudtam be, hogy engem kevésbé szerettek a szüleim, bezzeg a nővéremet hogy imádhatták, róla annyit csináltak, hogy csak úgy kifolytak a fotósdobozból. hát nem egyértelmű?  ugye. teljesen jogosan voltam féltékeny.
és akkor most itt állok, és egy fotókönyv-akció (csak 24 lapért kell fizetni, az extra oldalak ingyen vannak) keretében nézem az öt-hat-hét éve készült képeket a nagyról és visszamenőleg albumokat gyártok a digitális képekből, és basszus leég a pofám, hogy a második lányunkról mennyivel kevesebb kép készült, mint az elsőről. persze nem azért, mert nem szeretjük annyira, mint az elsőt, hanem mert két gyereknél kicsit más a szitu mint egynél, meg persze keményen dolgoztunk azon, hogy a nagy ne legyen féltékeny ezerrel, de igy is akkora lelkiismeretfurdalásom lett, hogy csinálok is neki egy “Az első másfél évem” kiskönyvet, amilyen a nagyról is van, és amit igazából még annó az apjuknak csináltam szülinapjára, de leginkább a gyerekek nézegetik. szóval legyártok neki is egy ilyen kis babaalbumot, amibe összeszedem az összes létező képét, a félpucérakat és előnyteleneket is, nehogy aztán szó érje a ház elejét.

Eljött az a történelmi pillanat is, amikor is sikerült félretenni az összes parazitás ismeretemet, és megkóstoltam a nyers heringet. Mindez egy hónapja esett meg velem, ma az a pillanat jött el, amikor is kizárólag a hagymás-heringes zsömle miatt mentem ki a piacra.

Soldaat van Oranje

Tegnap Andival kultúrálódtunk, elmentünk a Soldaat van Oranje musicalre.
A sztori és a darab totál ismeretlen volt nekem, és mikor megvettük a jegyet, direkt nem néztem utána, hagytam, hadd lepjenek meg.
A darab maga kicsit egyszerűre lett szabva, de a látvány meg a technika egy akkora flitteres ötös, hogy csak na.
SPOILER ALERT
Van itt Leiden mellett egy kis tó Valkenburgnál, ahonnan homokot bányásznak évtizedek óta, megy is még ott a nosztalgia gőzmozdonyos kisvasút, ami annó szállította a cuccot a tótól elfele. A homokbuckák túloldalán van egy nem használt katonai légikikötő, aminek az egyik hangárját kibérelték és átalakították a musical kedvéért.
Ott kezdődött a megdöbbenés, hogy az előadás előtt bemondták, próbáljunk nem kimenni előadás alatt, csak ha nagyon muszáj, akkor integessünk, és kivezet az illetékes segítő. Merthogy az egy dolog, hogy íves a színpad, és 160 fokban vetítenek az elhúzható szürke falakra, amiket ha elhúznak, előbukkannak a különböző színhelyek, de a nézőteret is forgatják körbe-körbe.
Azon már csak nevetni lehetett, hogy időnként körbemotoroztak a színpad szélén.
A fotók, videók fenomenálisak voltak, amiket vetítettek - pl leideni házakat vagy éppen barakkokat díszletnek, de az épített színhelyek fantasztikusak voltak, a diákháztól a királynői palotán át az igazi vízzel teli medencével ellátott tengerpartig, ahol még igazi esőt is csináltak. A háború végén pedig a királynő egy igazi 2. vh-s repülőből szállt ki, ami a kifutópályán állt, vagyis kinyitották a hangár ajtaját, és a színészek kimentek, ott játszottak.
Hihetetlen nagy tereket csináltak, igazi vízzel, homokkal, hihetetlen profin megtervezték és felépítették az egészet, le a kalappal.
A sztori meg, mivel új volt, egyszerű volta ellenére is érdekes volt: leideni diákokról szól, akik fellázadnak az ellen, hogy a zsidókat kizárják az egyetemről a német megszállás alatt, majd Angliába szöknek, ahol létrehoznak egy holland-angol kommunikációs hálózatot, amiért aztán a holland oldalon maradt srácokat kicsinálják (beépítik, Buchenwalba transzportálják vagy csak lelövik őket), a két angol részen ügyködő srácot meg a királynő lovaggá üti.
Andi szerint a Rapenburg-ön kinn van egy tábla azon a házon, ahol a srácok laktak. Itt az ideje megkeresni.

Elpakoltam a telefonomat

Írtam a pasimnak, hogy csörgessen meg. A lányok hallották meg a 15. csöngetést az emeleten, a 16-nál a csörgést sikerült a hálószobára lokalizálni, majd a telefon előkerült a hálószobaszekrény legfelső polcáról. Ma oda pakoltam a tegnap kimosott ágyneműket. És a telefont. Én idióta.

heuréka!

asszem egy ilyen multiérzékelős filcszörnyeteg lesz az első varrható elektronikás-arduinós projektem - van egy könyvem, telis teli filcszörnyeteg-szabásmintával, egy fiók teli szines filccel, és egy doboz ezekekkel az arduinós cuccokkal, szóval minden adott!
és ezt mosni sem kell, nem úgy mint egy normál hordható ruhát. arra ugyanis elég erős gyanúm van, hogy ezeket a cuccokat nem ajánlatos berakni a mosógépbe… :)

Mese a sajtról és a faragasztóról

A nagylány csütörtökön egy szülinapi buliban járt, tiszta szalma volt mindene, mikor hazaért.
Egy sajtfarmon volt a buli, tehenet fejtek, sajtot csináltak, szalmaparókát vettek fel, stb.
A saját készítésű minisajtját hazahozta, egy használati útmutatóval, amiből kiderült, hogy a kis műanyag tégelyben nem ám kenősajt van, hanem a műanyag, amivel két nap sós szárítás, mosás, majd egy nap szárítás után a sajtot be kell kenni.
Ma volt - többek között - A Kenés napja, és a kis tégely műanyag szaga irtóra emlékeztetett valamire. Pasim megfejtette a rejtélyt, ugyanaz a cucc volt benne, mint a Bison faragasztóban, mégpedig gyorsan száradó PVA. És ez stimmol is, PVA-t használnak sajtokhoz is.
“Food Grade PVA - Poly Vinyl Acetate. Used to coat the surface of hard cheeses prior to waxing. Helps the wax adhere neatly to the cheese.”
De viaszról nem volt szó a leírásban - lehet hogy ilyen pici sajthoz az már luxus lenne. Elvileg 2 hét érlelés múlva a sajt ehető lesz, mondjuk kicsi zsenge sajt, ha érettebbet szeretnénk, várhatunk tovább.

húsvét

Lol, egy egyrórás melóval sikerült a fehér, zsírkrétával összekrixkraxolt tojásokból hagynahéjjal normál, randa, barna tojásokat gyártani. Mi ez, ha nem siker?

Wearable electronics

Nemrég néztem mindenféle videót meg olvastam cikkeket a wearable electronics témában, véletlen futottam bele még januárban, az egyik tudkom témakörben kutakodásomkor. Amúgy tök vicces cuccokat csinálnak, és lelkesen küldtem át egy cikket a pasimnak, hogy nézze csak, ennek is a legtöbbször arduino az alapja.
Erre tessék, mit kaptam tőle ajándékba?! Hordható vagyis inkább varrható elektronikai cuccokat, giroszkópot, hőérzékelőt, ledeket, meg olyan cérnát, ami vezeti az áramot.
Most aztán agyalhatok azon, hogy mit lehet ezekből kreálni, ami nem túl idióta dolog. Pl egy indexelő ujjú kapucnis pulcsi, vagy egy elmozdulást érzékelő villogó sapka.
De az sehogy sem fér a fejembe, hogy egy hőérzékelő mire lehet jó egy ruhában.

Születésnapomra.
Sírok, annyira meghökkentően frappáns, és nevetek, annyira durva szatíra.
Tomaneknek igaza volt, iszonyat jó sci-fi.

Nosztalgia reloaded

Nem tudom, mikor, de szerintem van már 10 éve, hogy Nusitól megkaptam Douglas Adamstől A kétség lazacát, de csak most kezdtem bele. Azon túl, hogy zseniális volt a pasi, kiderül belőle, hogy imádja Wodehouse-t. Olyanokat ír róla, hogy szinte honvágyam van, hiányoznak a fapofájú komornyikok, látom magam előtt a könyveit, újra akarom őket olvasni, de asszem ezután kénytelen leszek angolul beszerezni legalább egyet - Adams szerint fergetesen használja a szavakat. Muszáj megnézni saját szemmel.