világhír :)

hehehe, most hallgatom a Klub-rádiót, és Para-Kovács a leprás cikkem miatt hívta meg Mátét :)

télihegy

Nem is írtam a síelésről, pedig szuper volt.
Winterberg igazából egy kihelyezett holland gyarmat Németországban, mivel van egy kis magaslati eltérése és egy hideg mikroklímájú kis zugban található, vagyis olyan hegyek vannak ott, ahol novembertől áprilisig esik a hó, akkor is, ha 50 km-re csak eső esik. Mivel Hollandiában nincs egy szem olyan domb se, ahol síelni lehetne, ezért a gyarmatosították Winterberget :)
A három és fél nap alatt, amíg ott voltunk, szinte megállás nélkül szakadt a hó, és szinte csak holland szót hallottunk körülöttünk. Persze sok gyerekes holland család volt, merthogy a krókuszvakanci alatt voltunk, de a bed and breakfast, ahol megszálltunk, szintén egy holland házaspáré volt. Mi nem Winterbergben aludtunk, hanem onnan kábé tíz percnyi autókására egy nagyon helyes, csöndes kis faluban. Isteni volt, utáltam volna a síelés utáni dajdajozásban gyereket altatni.
Kedd délután érkeztünk meg, gyorsan béreltünk bakancsot, lécet meg botot, aztán másnap felfedeztük a sípályákat. A sípályarendszer három hegyen összesen vagy huszonhat pályából áll, és a legalsóból a legtávolabbi is elérhető síliftekkel és csúszásokkal. A legtöbb pálya kezdőknek való, van vagy négy-öt piros, és egy fekete pálya, de azok simán kikerülhetők. Hanni Sosóval csúszott, míg én Lizával vagy hüttéztem vagy a szobában maradtam, és aztán fejenként egy-egy órára elszabadultunk mi is egyedül síelni. Az első egyedül síelés alatt Sosó meg a gyerekek a pálya aljánál vártak, akkor mentem életemben először csákányos lifttel egyedül. Vagyis nem egyedül, betársultam egy ötvenes holland pasi mellé, akivel végigdumáltuk a felfele utat, és aztán elmondta, hogy kell a végén leszállni. Aztán másnap már egyedül mentem ki kocsival a pályákhoz, és bevállaltam másik pályát meg másik liftet is. Iszonyat büszke voltam magamra, és magamhoz képest tök jól ment a dolog. Persze egy óra után már alig álltam a lábamon, úgyhogy átadtam, a stafétát Sosónak. Hanni az első napon még eléggé fél a lifttől, a lecsúszástól, de aztán napról napra egyre ügyesebb és bátrabb lett. Annyira belejött a végére, hogy aztán múlt hétvégén Sosóval szombat délben felkerekedtek, és egy napra lementek megint síelni.

inkasszó

Nos, megértük ezt is, hogy egy behajtó céget bízzunk meg azzal, hogy próbálja meg visszaszerezni azt az ezer ajrót, amit egy kamu internetes cégnek kifizettem előre, ők viszont (mivel hogy egy kamu csaló szemétláda cég) nem szállították le a megrendelt mosógépet és a szárítót. Három hét késés után, mialatt tőlük nem jött sem email sem telefon, csak én basztattam őket, mire mindig az a válasz jött, hogy "itt a szállítólevél előttem, jövő héten érkezik a cucc", besokalltam, és azt mondtam telefonban, emailben és ajánlott levélben, hogy mivel nem teljesítették a vállalt 3-5 napos kiszállítást, a szerződés érvénytelen, kérem vissza a pénzt. Azt írták vissza, hogy 30 napon belül fizetnek. (A sztorihoz hozzátartozik, hogy Sosó addig nem volt hajlandó másik mosógépet és szárítót rendelni, míg írásba nem adják, hogy fizetnek, így aztán három hétig mosodáztam. Isteni élmény volt, ajánlom minden kalandornak :)
Persze nem fizettek, mire aztán megint elkezdtem dühös lenni, erre megint írtak, hogy a papírom a gazdaságis csávó asztalán van, bármikor jöhet már a pénz.
Hát azóta sem jött.
Próbáltuk a consumentenbondot, de mivel ez a csaló banda nem tagja egyik consumentenbond szervezetnek sem, nem tudnak nekünk segíteni.
Sosónak ajánlottak egy ügyvédhallgatókból álló kis céget, akik vállalták, hogy baszogatják őket. Őket is hetente jegelték, de nem fizettek, úgyhogy az ügyvédjelöltek felemelték kezüket, hogy bocs, ennyit tudtunk tenni.
Sosó a rendőrségre akar menni feljelentést tenni, de előtte még rávett, hogy nézzek utána ennek az inkasszó dolognak. Szóval vannak ezek a behajtó cégek, akik vállalnak magán ügyfeleket is, szekálják a nem fizetőket egy picit, aztán ha nem adják meg magukat, akkor mennek a bíróságra. Bejáratott embereik vannak (remélhetőleg nem verőlegények), és fix díjuk. Utánajártam, ez a cég szerencsére nem kamu. Úgyhogy ma megadtam az adataimat meg a kamu céggel folytatott emaileket, és remélem még a bírósági eljárás előtt kicsikarják belőlük a pénzt. Ha meg hivatalos ügy lesz belőle, akkor is megéri a pénz kétharmadát visszakapni, mint semmit.
Úgyhogy fingers crossed, hajár fiúk-lányok, rajtatok a világ szeme!

szakma

azt nem is meséltem, hogy a nagy készülődésben a scientific communications felvételire, rájöttem, hogy az angol vizsgához a fogalmazások, amikben egy ábrát vagy egy grafikont kellett kielemezni, meghozták a kedvem a szakmai blogoláshoz. előfizettem a nature tabletes app-jára, így most egy csomó izgalmas cikket olvasok meg másik újságban megjelent izgalmas cikk ajánlóját, úgyhogy a késztetés is megvan, meg az anyag is, minden együtt az íráshoz.
lelkesen írtam is az elmúlt másfél hétben három cikket, szerintem egész jók lettek, pedig egy durva fél napnál több időm nem volt magára az írásra.
tegnap az embriós csokoládés indexes cikken úgy felhúztam magam, hogy Máté megkért, írjak már egy posztot a témában. délelőtt jegyzőnél voltam, hivatalos másolatot készítettni az indexemről meg a diplomámról (az indexet most fordítják, jaj, át kell utalnom az árát, basszus, de jó hogy eszembe jut) elment vele a fél napom, a másik felében meg ezzel a válaszposzttal vacakoltam.
na de majd ha lesz egy kis időm, megírom a posztot arról a leprás cikkről, mert annyira eszement érdekes, amit találtak, hogy nem hagy nyugodni.

aap en beer

Vasárnapra volt két jegyünk. Még én vettem kábé egy hónapja. Volt egy prospektus, leideni gyerekműsorokról, azon volt ez rajta, hogy 5+, arra már mehet a Hanni, nosza gyerünk menjünk. Azt hittem egyébként, hogy bábszínház, ezt is mondtam neki, ő meg ott az előtérben váltig állította, hogy szerinte film lesz. Egyikünknek sem volt igaza, ez egy gyerekeknek szóló színdarab volt, de hihetetlenül jó. Az ABC-n keresztül utaztak, de nem nagyon volt erőltetett. Hanni nagyon élvezte, irtó nagyokat kacagott rajta, és volt jópár jelenet, amit én is élveztem. Sőt, a Simon és Garfunkeles rész, amikor az L betű énekelgeti, hogy Lalala, lalalalalalala, aztán meg jön az M betű, aki válaszol, hogy Mamamma, mamammamamma, az kifejezetten mókás volt. Jó volt, helyes srácok, ügyesek, ötletesek.
Ezen felbuzdulva vettem három hét múlvára egy másik, színekről szóló darabra is két jegyet.

az angolvizsga

már napok óta úgy tűnik, hogy a 16-ai vizsga eredményeit az online rendszerben már ki lehetne keresni, de eddig sikertelenül faggattam a netet.
most hirtelen felindulásból, vagy talán inkább megszokásból rákerestem, és tádáám, kiadta az eredményt.

Results

Listening:	8.0
Reading:	9.0
Writing:	7.0
Speaking:	8.0
Overall:	8.0

9-es a maximum, 6,5 kell a mastershez.

téli hegy

holnap reggel irány winterberg és a síszezon, péntekig mi leszünk a kékpályák ördögei :)

badje 1!

Hanni szerdán, a harmadik vízhez-szoktató óráján átkerült a következő szintre, az egyes medencébe, ahol konkrétan már láb- meg kar-tempózni tanulnak. Ötig számolva kellett a vízen mozdulatlanul feküdnie hason illetve háton, úgy hogy a feje a vízben van, a kezei meg kétoldalt, úgy, hogy nincs rajta se karúszó, se polifoam biszbasz, majd le kellett merülnie a medence mélyére egy karikáért, és felhozni azt.
Irtó büszke volt magára, meg persze mi is, főleg, hogy a csoportjában van olyan gyerek, aki már november óta szokja a vizet, és várhatóan áprilisig nem kapja meg a badje 1 kék szalagját.
Ja, és ezek után lehet menni hetente kétszer edzeni, úgyhogy sikerült szerda késő délutánra meg pénteken közvetlenül suli utánra is kapni egy-egy időpontot neki. Már úgy várja, hogy csak na.

katedrális

Apu mesélte nagy lelkesen vagy másfél éve, hogy kiolvasta A katedrális folytatását, Az idő végezetéig-et, mire mondtam, hogy igazán örvendek, de egyiket sem ismerem. Erre valahogy eljuttatta mindkettőt hozzám, és Liza születésekor kezdtem el olvasni A katedrálist. Szoptatáskor nem a legelőnyösebb olvasmány, ugyanis a kisbetűvel szedett könyv is vagy nyolcszáz oldal, szóval nehezen kezelhető egy kézzel, de annyira brutálisan jól megírt történelmi krimi és szappanopera egyben, jó sok sexszel és vérrel meg ármánykodással, hogy az ember nem szívesen teszi le a kezéből. Így aztán nem volt annyira fájdalmas, hogy Liza az elején pocsékul aludt, kivéve ha a kezemben vagy mellettem volt, mert legalább haladhattam a sztorival, húszasával faltam az oldalakat. Mostani magamhoz képest rekordidő alatt olvastam ki, és aztán a folytatást is, bár valószínűleg túl hamar jött a második rész az első után, mert az semmi nyomott nem hagyott bennem, míg A katedrális minden egyes mozzanatára emlékszem. Na jó, talán a sztori most így nagyjából nagy nehezen feldereng, de az elsőhöz nem fogható az élmény, amit adott. Az izgalmas és falnivaló egy ponyva, jó kis történelmi háttérrel, meg kell hagyni.

Karácsonyra apunak megvettük a könyvből készült mini-sorozatot DVD-n, aminek nem igazán örült, mert hogy azt már látta a tévében, és egyébként is túl sok benne a vér meg a szex, úgyhogy a dvdket elhoztuk magunkkal, és kapott apu helyette egy könyvet. (Amúgy Krisztiéknek sem jött be a Narnia-dvd sorozat, úgyhogy azt is elhoztuk, bár ők aztán nem kaptak kárpótlást. Hát valahogy így alakult, hogy most nem csak magunknak vettünk filmeket, mégis most sok a néznivalónk.)
Tegnap este Sosó úgy megnézett volna valami jó kis filmet, a három Narniából meg már kettőt megnéztünk, és abból most egy időre elég, úgyhogy apu minden kritikai előzetese ellenére belekezdtünk az első részbe. Mivel a sztori nekem adott, így egy csomó mindenre tudok közben figyelni, és azt kell hogy mondjam, teljesen korrekt a film. A sztori felesleges sallangjait lenyírták, a történelmi kontextus érthető, teljesen korrekt a vér-szex-egyéb történet arány (jobb, mint a könyvben), bár egy anya-fia-szex vonulatot pluszban beraktak, a színészek qrvajók, szóval jó nézni, na. Ja, és persze hihetetlen gyorsan lehet vele így haladni :) A film végén a stáblistán viszont megakadt a szemünk, a film készítőinek a kilencven százaléka magyar. Ma rákerestem, és nem hiába gyanakodtunk, Ócsán és Fóton forgatták a legtöbb jelenetet.
folyt köv

Apacuka

Hanna évekig apacukának hívta Sosót, valahogy összevonta az apát meg a kiszámolós versikét. Most bezzeg, hogy kiszámolna dolgokat, pl ki mesél neki, már csak a holland mondókát használja, mint az osztálytársai.
Azért az eléggé meglepett, hogy a Rozália pincéjéből Maastrichton át elhozott "Az én játékoskönyvem" című, velünk majdnem egyidős Csukás István könyvben benne van az antanténusz szórakatémusz, az apacuka fundaluka vagy az effer geffer Juli nèni. Na jó, ez utóbbi másképp van benne, mi iszli pókkal fejeztük be, nem büdi banyával ;)

ha most

"Ha most lennénk egyetemisták, sztem már rég ismernénk őt. A gonnok boltja mellett."

Ha most lennénk egyetemisták...

Olvasva azt, hogy focidrukkerek buzizzák le a HaHásokat, elgondolkodtam azon, mi lenne, ha...

Egy biztos, iszonyat dühös és frusztrált lennék attól, amit most művelnek. 

A tehetetlenségtől.

Lívia meg bépé unszolására lettem még elsőévesen én is Hökös, meg mert amúgy is már a gimiben is diáktanács-képviselő, aztán meg Judittal diákpolgármester voltam, szóval valahol mindig is bennem volt ez a "ha nem áll fel senki képviselni az érdekeinket, akkor majd felállok én" típusú kivagyiság. Még beszédet is mondtam pár iskolai ünnepélyen, igen, én. Van róla kép is, nem tudom, ki csinálta, de benne van az albumomban. Zöld farmerben és a nőverem által kötött barna pulcsiban állok Leibinger és a polgármester előtt az udvaron, és persze a Martens félcipőben, mert akkoriban fogalmam sem volt arról, hogy az micsoda. Anyámnak sem, a cipőboltos a körúti Salamanderben meg meggyőzött minket, hogy ez egy strapabíró cipő, és még a talpa is saválló - egy kémiafaktosnak ez igazán nem hátrány. A fémbetétről, becsszó, nem tudtam. 

Na a lényeg, hogy tutira Hökös vagy Hahás lennék, vagy valami ilyesmi, és akár ugyanazt a külügyi biztos szerepkört vállalnám be, mint annó tettem, decemberben tuti aktivizáltam volna magam. 

Mindenesetre kíváncsi lennék, hogy a focirajongók mit szólnának a Martens félcipőmhöz.

angol

most éppen azt találtam ki, hogy hogy a delfti egyetem scientific communication master's-ére jelentkezem, ami két év, van benne szakmai gyakorlat, úgyhogy nemcsak papírt ad egy olyan szakmáról, amit szeretnék csinálni, de be is visz a szakmai berkekbe. ehhez be kell mutatni egy két évnél nem régebbi angol nyelvvizsgát, cambridgeit, ielts-et vagy toefl-t, az utóbbira nincs időpont a jelentkezési határidőig, úgyhogy az ielts-et választottam.
befizettem a vizsgára meg a netes előkészítő feladatokra, amiket nagy lelkesen csinálok, bár már néha a fülemből is az folyik.
most szombaton lesz a vizsga, négy részből áll, reggel kilenctől délután ötig leszek ott. nyami.

síelés

ma délelőtt mi is kipróbáltuk a hágai fedett, műhavas sípályát (ahol Hanni tanul síelni), hogy jövő héten ne az első napon kelljen a több éve nem használt sítudásunkat illetve síelni nem tudásunkat feleleveníteni.
Hanni amúgy vasárnap már a nagyobb lejtőn síelt, ahova a sílifttel mentek fel, és irtóra kifeküdt a végén. nem is csoda, én is kikészültem másfél óra után.
na de ma sikeresen legyőztem a rettegést, amit az iciripiciri lejtő tetején éreztem, és sikerült valamelyik lebenyemből előhozni a szlalom- és hóeke-ismereteimet (remélhetőleg lassan beépülnek a mozdulatok az extrapiramidális pályákba), és jóleső térdfájással faltam be a hétköznap délelőtti akciós síjegyhez járó almás sütit meg a kávét a műtűz mellett.

kékpályák, szevasztok! jövünk!

Dennis és Valerio vajúdik

a kísérleti nyulak kíváncsiak voltak, milyenek a szülési fájdalmak. megkapták.
(angol felirattal)

Fordított kölcsönösségi viszony

"...rendszerint nem tanácsos az asszonynép után érdeklődni ott, ahol az emberek böfögnek étkezés után; olyan helyeken viszont, ahol lehet az asszonynép után érdeklődni, ott nem tanácsos étkezéskor böfögni."
Eric Berne: Emberi játszmák

Szülinap

Idén pont szombatra esett Hanni szülinapja, és az osztálytársak bulijai is az előtte való két hétre voltak betervezve, úgyhogy az a poénos helyzet állt elő, hogy tényleg a szülinapján volt a nagy szülinapi zsúr.

Végül csak kilencen voltak a kölkök Hannival meg Lizivel együtt, és tök szuper programot hoztunk (hoztam) össze. Állatos volt a kerettörténet, arra épültek a játékok. Volt lufipukkasztás, a lufikban levő lábnyomok alapján kaptak eská állatos maszkot a gyerekek, majd a maszkok alapján  mentek színezni/matricázni/állatokat készíteni vagy a golyókapkodós békákkal játszani. Volt lufihajtogatás -Sosó kiképezte magát aznap délelőtt, kutyát eddig is tudott hajtogatni, de most már megy a papagáj és a virág is profin -minden lány kért egy virágot, Levi meg egy kardot. Persze volt tortaevés meg uzsonna is, meg ajándék-eldugás és -keresés, majd a hozott ajándékkal játszás - ez annyira vicces volt, 2-3 gyerek már nagyon várta, hogy Hanni kibontsa az általuk hozott ajit, és aztán ők játszanak vele ;)
Liza istenien érezte magát, nagyon pörgött, és volt pár lány, aki időnként leült hozzá és játszott vele, vagy csak babusgatta.
Jó volt nagyon, Hanni mondta is, hogy minden nap elviselne egy ilyet ;)

Síelés

Két hete Sosó kitalálta, hogy Hanna szülinapja után húzzunk el síelni Németországba egy hosszú hétvégére. Mint az őrült kerestem szállást, minden panzió foglalt volt, végül sikerült egy helyet találni a bookingspontkomon keresztül, egy szobájuk volt még, és én nem szarakodtam telefonnal meg emaillel, hanem azon a szaron keresztül le is foglaltam a családi szobát. Lemondani csak 14 nappal az indulás előtt lehet díjmentesen, de sebaj, van szállás. Aztán jött a nagy olvadás, a mínusz 13 fokból plusz 10 lett, Winterbergre meg esőt és olvadást jósoltak, úgyhogy úgy döntöttünk, átrakatjuk a foglalást. Sikerült elintézni, felár nélkül, de sajna már csak a februári tavaszi szünetnek csúfolt síszünet alatt volt hely. Sebaj, átraktuk oda, hét közben még jobb, talán a helyiek nem lesznek olyan sokan, csak holland gyerekesek.
Aztán időközben kiderült, hogy Hanni osztálytársa, Aletta jár síelni tanulni Zoetemeerbe, merthogy ők is a szünetben mennek síelni (na, azóta kiderült, hogy ugyanakkor és ugyanoda, kicsi a világ), és hogy addigra szokja a gyerek a havat, vasárnaponként eljár órára. Sosó ráizzított a témára, én meg napokat eltöltöttem azzal, hogy találjak a környéken olyan műhavas benti sípályát, ahol van még Hanninak szabad hely. Ma kora reggel lett volna az első órája Hágában, de mint kiderült, a 9.15-ös csoport már haladó, a 11 órás viszont teli volt, de végül Sosó bekönyörögte Hannit oda, úgyhogy most éppen sokadszorra szeli a lejtőt, és már nem is esik el, hanem szépen lecsusszan a lécen. Miután meglökik őket. Remélhetőleg a következő két órán tanítanak is valamit nekik, mint pl a hóekét vagy legalább az elindulást ;) Ja, és síliftjük is van, az is jó lenne, ha azt kipróbálnák velük.

Na mindegy, még van két óra a síutunkig, de akárhogy is lesz, Hanni lesz a legképzettebb síelő közülünk. Én amúgy a sífutásra fenem a fogam, annyira nem vagyok oda a normál lesiklásért, főleg hogy parázom a lejtőkön - mert tudom, hogy nem tudok jól síelni, meg mert meredek, szánkóval is félek, amúgy a rollercostereket is utálom, szóval jobb nekem az erdei kitaposott két csíkban trappolni, azt még a Schwarzwaldban megszerettem.

zwemles

Elkezdődött!
Sokat tipródtunk, hogy mi legyen Hanni sportoltatásával kapcsolatban, de aztán Liza gyógytornászát kifaggattam még a nyáron, és megnyugodtam, hogy jók voltak a megérzéseim, és nem szabad ezt a sport-dolgot erőltetni. Persze ez nem azt jelenti, hogy otthon üljön a gyerek, és nézzen tévét, hanem hogy külön sportórákra hordozgatni nagyjából ötéves koráig felesleges, mert addig még annyira gyengék az izmaik, hogy csak kudarcként élnék meg a lassú előrejutást egy adott sportban. A játszótér, a futkározás, bicikli, roller satöbbi bőven elég. Csak hát a vele egyidős osztálytársai is már úszni járnak régóta, meg tornázni és balettozni. Mondjuk tavaly elvittem párszor kids dance-re a pilates studioba, de az inkább zenére tánci-tánci volt meg lányokkal bohóckodás, mint sport, az belefért a ne erőltessük koncepcióba.
Aztán ősszel kiderült, hogy nem indul újra a kids dance, és elkezdtem körbenézni, hogy mi van. A leiderdorpi uszodában, ahova babaúszásra jártunk Hannival, 9 hónapos a várólista az úszásoktatásra, úgyhogy októberben - biztos ami biztos alapon - beírattam, hogy öt éves korában már azért elkezdhesse az úszást. Januárban csörögtek, hogy van pár szabad hely, ha jó valamelyik időpont, elkezdheti az első részét, a vízhez szoktatást. Ha tud a vízen hanyatt és háton fekve egyenesen feküdni 5 másodpercen keresztül, akkor mehet majd tovább a rendes úszástanfolyamra.
Tegnap volt az első órája. Múlt héten lett volna, de előtte való nap nagyon fáradt volt, megfájdult a feje és belázasodott. Csütörtökre semmi baja nem volt már. Most hétfőn újra előjött ugyanaz. Próbáltam faggatni, hogy aggódik-e valami miatt, vagy hogy rágódik-e valamin, és bejött a sejtés: nagyon izgult, hogy az első úszásórán első legyen a versenyen. Megbeszéltük, hogy itt nincsenek versenyek még, majd csak nagyon sokára lesz úszásvizsga, de addig ő már nagyon jól fog tudni úszni.Úgyhogy egy nap alatt elmúlt minden baja, szerdán már ment suliba (pizsamában, miután az előző napot szintén abban töltötte :), és aztán délután meg mentünk úszni.

Az első órára bemehettem én is (Lizivel), ezek után csak kéthavonta egyszer lesz kijkles, amikor is a szülők ömlesztve bemehetnek, és megnézhetik, hogy hogy halad a porontyuk. Szerencsére a következő ilyen alkalom alig három hét múlva esedékes, szóval nem kell most még olyan sokat várni.

Hanni az első órán nagyon lelkes volt, és tök sok dolgot meg is mert csinálni, a fejét is simán belerakta a vízbe. A műanyag súlyzókkal már mennek a "követelmények", úgyhogy kapott két könnyebb hablapot, amik nem tartják annyira fenn a vízen, azokkal még kellett gyakorolnia. Aztán meg kaptak karikát, amit fel kellett venni a medence aljáról, az is jól ment, bár először lábbal szedte fel :)
 Ami a lényeg, hogy nagyon lelkes volt az óra után is, már alig várja a következőt. Szóval úgy érzem, jól időzítettünk.

Amikor vége lett az órának, kissé megborzongtam az egymás mellett szorosan összetömörödött kis gyerektestek láttán, akik álltak vacogva az átjáróból kialakított közzuhanyban, és ömlött rájuk a fentről a plafonból a meleg víz - túl sok II.WW-os filmet láttunk már, na.

pizsama-parti

Mostanában nagy divat lett pizsama-partikat tartani. Lizáéknál a bölcsiben volt pár hónapja egy felolvasós reggeli, amire pizsamában kellett menni, de aztán átöltöztették a kölköket. Most meg Hanniék sulija vesz részt a nemzeti felolvasó napok nevű programban, amit szerdán ünnepélyesen egy felolvasós reggelivel nyitottak meg. Pizsamában persze. Kaptak a kölkök reggelit, meg a tantónéni felolvasott nekik, és aztán egész nap pizsiben voltak. Na jó, amikor kimentek a hóba bohóckodni, felvették a sírucijukat.

szülinap

Hanninak szombaton lesz a szülinapja, és meghívtunk rá tíz gyereket, szóval nagy buli várható.
Már kezd alakulni a program.
Állatos tematika lesz - múlt héten Myrthe princesssssszes bulijában volt Hanni, azelőtt Julieé sportos volt,  Jasmijné meg utazós.
Hú, juteszembe, kéne vennem a véendében állatos maszkokat.

Lesz torta, meg annak a megevése, az mondjuk fél óra, amikor mindenki megjött. Lesz ajándékátvétel, azt mondjuk lehetne ötvözni a lufipukkasztással, mondjuk, hogy sorszámokat rejtünk el a lufikban, így az is húsz perc legalább. Aztán lesz horgászás, egy nagy dobozt fogok csomagolni kékbe, és a gyerkők abból horgászbotokkal kihalásznák a kis csomagokat, amiket aztán hazavihetnek. Lehet, hogy ezt a végére rakjuk. Lesz még kiscsoportos foglalkozás, egyik asztalnál állatfigurák gyurmázása,  vagy az AH-ból vett fából összeszerelhető állatkákat kéne kifesteni meg összerakni. Egy másik adag gyerek maszkokat színezne ki, és Sosó is kapna feladatot: lufiból állatokat hajtogatni a maradék lelkes közönségnek. Lesz még egy uzsonna is, az is fél óra, és aztán indulás előtt ki kéne küldeni őket egy picit a kertbe havazni, bár ha nem hoznak hidegálló ruckót, akkor ez a programpont ugrik és akkor inkább helyette ekkor jönne a horgászás.
Még meglátjuk, átszámoljuk, hogy hogy jön ki az a három óra kettőtől ötig.