biorobot

aktiválva, ismét durva műszak van, sok a meló, nagyon, sok apró dolog, de hosszan és sokan vannak (reggel lezavartam egy kolónipcr-t 14 konstrukcióra, már két órája transzformálok, ez az elektroporálás tényleg frankón hatékony, de húsz mintával eléggé időigényes egy meló, yavor meg rámhagyta még a gélből kivágást is, nemcsak a bp rekció összerakását, és akkor még ma is össze kéne rakni még egy negyvenes lr-t, meg ugye yavor bp-jét, amíg rázkódnak a bacik kikenésig és már mindjárt hét), és mindeközben hullaálmos vagyok, és picsameleg van, mert erre az oldalra nem fúj a légkondi, csak a hűtő, fagyasztó, pcr és hidegcentrifuga) úgyhogy szépazélet, hurrá, nyaralunk.

vége

tegnap végül is fogtuk a pisiszagú lavrot, és kiszedtük belőle a három maradék brekkencset (a negyedik valahova elugrott, most vagy kiszáradt, vagy valahol a sarokban éldegél, és majd ha nagy hangja lesz, jól megtaláljuk- mondjuk ez akkor lesz vicces, ha épp vendég lesz nálunk, mint pl feci csütörtöktől, lefogadom, hogy őt fogja majd molesztálni) és elvittük őket a rajna egyik holtágához. egy stégnél raktuk ki őket, isteni kis helyen, mi is élnénk ott szívesen, komolyan idilli nádas, nyílt pocsolya, körülötte erdő, út messze, kell ennél több?
szóval viszlát brekuszok, egycentis kis zöld varangyocskák, jó túlélést!

koviubi

nahát az úgy volt, hogy először is valahogy szóba kerültek a savanyúságok. a srácok dumáltak a káposztáról meg hogy van egy spéci bolgár recept, ami szerint a répát meg még nemtommit együtt savanyítják a káposztával. aztán eszembe jutott a kisdinnye, hát persze hogy senki nem hallott még ilyet, hogy zöld dinnye savanyún, aztán meg elmeséltem a koviubit, és persze először mindenki kiakadt, de jochen, aki yavor káposztájára is rágerjedt, azt mondta, szívesen kipróbálná. na erre felbuzdulva végül is rájöttem, hogy, végül is ezt itt és most meg tudjuk csinálni, csak uborka kell, kapor, fokhagyma, egy istenes sercli, meg egy bazinagy üveg. na mindezeket szereztünk (szombat reggel piacon jártunk, vettünk isteni sárga paprikát is lecsónak) illetve kiürítettük az egyik hosszú müzlitartó üveget, és vasárnap neki is álltunk a rohasztásnak.
sütött a nap, ahogy kellett, fortyogott a lé, a szaga már korán nagyon fini lett, úgyhogy napokig arról álmodoztam, hogy iszom a koviubi levét...
és aztán harmadnap estére szétszedtem, mert a kenyér tetején kezdett valami kis penészke nődögélni, azt meg ugye nem hagyjuk annyiban, de végül is elég volt neki a háromnapos rothasztás, isteni finom lett, és ugyan csak egy kiló ubiból csináltam, de azért az sem kevés...

3/4-es többség

most már csak egy legény van a gáton, aki még nem béka, a többiek gyorsan haladnak a fejlődéssel...

shoppingtour

voltunk szombaton metzingenben, ami innen cirka százötven kilométerre van csupáncsak, hogy sosónak megvegyük ugyanazt a farmert, mint két éve, mert az vékony, abba nem rohad be a feneke nyáron, csak most ennek is kiszakadt a segge. meg akkor már vegyünk pulcsit is, meg ilyenek voltak a mozgatórugóink.
mire megérkeztünk, iszonyat felhők gyülekeztek, és mivel ez az outlet-sokaság ez mind a városka közepén van, kábé mintha a körúton csak outletek lennének, egészen elvette a kedvünket a mászkálástól a szakadó eső és a szélvihar. ez utóbbi hordta be egyébként az esőt meg a jeget a thai kajáldába, ahol dobozból pálcikával ettük a sült tésztát, egészen addig, míg a szőnyegük is szarrá ázott, meg csurom víz nem lett a padló, na ekkor megpróbálta a tulaj becsukni a mozgásérzékelős ajtót, ami egy ideig nem ment neki, mert mindig kinyílt a szegény kicsi ferdeszemű rabszolgáira, akik konyharuhával próbálták felitatni a többliter vizet. na ekkor bezárta teljesen, egészen addig, míg egy fazon megállt a zuhogó esőben az ajtó előtt, hogy ő bejönne. na ekkor mi meg átslisszantunk a szomszéd cukiba egy teára meg egy sütire.
mindez azon a napon történt, amikor is kora reggel kidzsaltunk a piacra, és az ottani kis kávézóban reggeliztünk, ergo az egész napot kávéházban és étteremben töltöttük.
nade aztán, miután nem kaptunk se farmert, se pulcsit, csak egy csiricsáré inget sosónak, elvágtattunk tübingenbe sétizni meg várost nézni, ami viszont fájdalomdíjnak kitűnő volt, mert marhaszép egy városka.

kiugró siker

az egyik ebihalból (amelyik a legtörékenyebb, legkisebb fejű volt még tegnap) végülis brekuszka lett ma délután. igaz, hogy csak alig másfél centi, de már ugribugri, ki is akart volna mászni a szobába. a többi talán holnapra lesz nagykorú varangy, de az bizti, hogy lassan indul a varangy-transzport valami jó kis brekuszos helyre.
hogymegyazidő...

odabenn

a cégnél már egyre többen tudják, merthogy ugye jelentgetni kell, meg vigyázni, meg minden (nade szerintem az egy csöppet túlzás, hogy a haltébétől félve ne menjek már sosem be a halházba), úgyhogy amikor viv megkérdezte, hogy és veled miújság, akkor elmondtam neki is, ő meg sarahnak, úgyhogy gabi pénteki szülinapi buliján kénytelenek leszünk elmondani sylwiának meg a többieknek, nehogy ők kimaradjanak már belőle...

na végülis

ma megcsináltam a gombát egy kis cukkinival, és összekevertem hajdinával, isteni lett, aztán mostam is közben, meg persze teregettem, kipucoltam az ebihalakat, aztán meg elmentem sétálni egy nagyot.
elmentem a slosszparkba, ami innen kábé háromnegyed óra, ott bóklásztam egy picit (teli volt pikinikezőkkel meg füvön fetrengőkkel), aztán beültem a multikultiba egy sütire meg egy meggylére a bogyósgyümölcskertész fiával. és aztán szépen hazavillamosoztam, otthon elterültem a napsütötte hálószobában pucérkodva, továbbra is a bgyk fiával, aki mellett aztán szépen elszenderedtem a napon.
hát elment ez a nap is, most éppen fejlődésbiológia-tanulás közbeni szünetet tartok a fejezet végén. izgis sztorik vannak ebben is, történelminek számító kísérletekről is ír, nagyon jópofa látni, hogy mi mi után hogy fejlődött a todományban...
és erősen gondolkodom egy filmen, lezárásképpen...

ünnep

ma ismét valami katolikus nyavalygás van, valami Fronleichnam, amiről fogalmam sincs, hogy mi, de gondolom ma is zárva van minden ennek örömére, és asszem én is csak akkor megyek be dolgozni, ha már nagyon unom magam. de szigorúan csak ebéd után, mert tegnap nem főztem, és benn nincs menza, meg egyébkéntis ma mindenképpen meg kéne már főzni a gombát.
sosó éppen koppenhágában van valami team-szarságon, az angol főnöke szervezésében, úgyhogy most sincs négynapos hétvégénk, de nem baj, most egyedül nem csinálok semmit, max lemosom az ablakokat, amit a felettem lakó boszorkány minden reggel lelkesen meglocsol (valami idióta gazai vannak kinn a párkányon pont a hálószobaablak felett, és amikor meglocsolja a kiszáradt gazait, az össze locsolóvíz a mi párkányunkra folyik, onnan meg visszafröccsen az ablakra, úgyhogy gyönyörű mocskos egy héttel ablakmosás után.
mindegy, vénasszonnyal ne veszekedjen az ember, felesleges.)

három és fél hetesek

felhívnám a figyelmet a két-két combikára meg a lábikák többi részére, nagyon viccesek ezek kis tappancsok. a képen jobbra a görbafarkú látható, szegénykémnek nem tudom mikor lett ilyen a fizimiskája, de látszólag semmi hatással nincs az úszására, sem pedig a közérzetére, úgyhogy nem aggódom. lassan úgyis visszafejlődik a farkuk, és akkor már mindegy, hogy görbe volt, vagy sem.
titokban csak lindának hívom őt :)

natessék

eddig milyen büszke voltam, hogy semmi rosszullét, meg ilyenek, ma pedig reggeli óta folyamatosan émelygek egy csöppet.
nemvicces, egy csöppet sem.
na megyek visszadőlök, és folytatom az olvasgatást.
de lehet, hogy közben éhes is vagyok.
mostakkor milegyen?
asszem a legjobb, ha benyomok egy almát, aztán majd meglátjuk.

isten ments

még csak eszedbe se jusson, még a leghalványabb szikráját is fojtsd el annak a gondolatnak, hogy megnézd a pájretsofthekaribien hármat.
három órás, igen, ismétlem, három órás, ebből egy kemény óra az örvényes hajócsata, ami merő unalom már a végén, és hát a sztori, a sztori egy csöppet misztikus-barbarizmus.
és akkor még ehhez adjuk hozzá a fél órás előjáték-reklámot, igazi fagyiárussal a fagyireklám után, meg egy félórás szünetet a közepén (legalább pisilni világosban lehetett kimenni), szóval a félnyolcas moziból tizenegykor jöttünk ki, én totál kifáradva. asszem lassan megyek is aludni, mert mindjárt lefejelem a klaviatúrát...
bár meg kell hagyni dzsonnidepp skizós jelenetei elég jók, meg a hajó a sivatagban, a kövekkel és rákokkal, na az is eléggé ottvan, meg vicces, hogy a sztonszos csávesz az ott gitározik a kalózkonferencián, nade mindez nem ér meg három óra egyebet...

megmondós nap volt ez a mai

tegnap bementem a céges dokihoz, vagyis az asszisztenséhez, hogy mesélje már el, legyen kedves mit kell olyankor tenni, ha terhes az ember. mármint a cégnél.
merthogy ugye aznap, amikor volt az intézeti előadásom, pont akkor volt a radioaktív meg biohazard előadás, és ott szigorúan a lelkünkre kötötték, hogy amint megtudjuk, hogy terhesek vagyunk, azzzzonnnal szóljunk, a baba miatt.
naszóval bementem megkérdezni, akkor ezt most kéremszépen hogyis mintis.
a nőci aszonta, hogy be kell jelenteni a hápéesz-nek (személyzetisek), de nem nekem, hanem majd az osztályon lévő illetékes ír egy hivatalos levelet, és akkor ők, mármint a hápéesz ír egy másik hivatalos levelet a dokinak, aki akkor leül velem beszélni.
na nálunk ez a nőci, az illetékes csajszi éppen itthagyja az intézetet, szóval éppen a macerásnál is macerásabb a helyzet.
na erre a nőci mondta, hogy jöjjek vissza fél tizenkettőre, és elintézzük a dolgot.
ez persze (mint utóbb kiderült) azt jelentette, hogy fél tizenkettőkor a doki fogadott, aki kifaggatott mindenről, pl hogy mivel dolgozom, és hogy mivel nem, és megbeszéltük, hogy az etidium-bromidot próbálom kerülni, a metanolt is inkább hagyjam békén, és ha marco izotópozik, szóljon előre, és akkor én ne legyek benn a laborban.
meg megbeszéltük, hogy se a laborban, se az irodában nincs lehetőség lefeküdni (ez igazán sajnálatos dolog :), úgyhogy ha úgy érzem, csak hívjam őket (3333), és akkor értem jönnek, és akkor lefeküdhetek náluk az ambulancián. meg egyáltalán, ha van valami kérdésem, vagy panaszom, csak szóljak, vagy jöjjek bármikor.
na ezen felbuzdulva gondoltam, hogy akkor szólok ferinek. ez korántsem volt olyan könnyű, mert délelőtt injektált, aztán hirtelen lett egytől egy megbeszélésünk (a hétfői pótlása), aztán intézkedett, aztán meg együtt fotóztunk, de mire elkezdtem a mondandómat, telefonon keresték, és eltűnt, utána meg már urban is csatlakozott, aztán a fotózás után rohant focizni.
szóval maradt a megbeszélés mára.
amikor is mondtam neki, hogy jó lenne mihamarabb beadni a doktorit, és mondjuk novemberben védeni, mert ha minden a terv szerint megy, akkor januárban szülök.
ledöbbent egy csöppet, de vihogott meg gratulált, és aztán elkezdett faggatni, hogy akkor miből fogunk élni, hol akarok szülni, meg minden, és végül is előállt azzal, hogy ha gondolom, meghosszabbítjuk a szerződésem, de persze fizut nem kapok, mert elmegyek gyesre, de legalább nem leszek munkanélküli, de akkor már jobb lenne, ha szülés előtt megírnám ugye a dolgozatot, de csak utána védenék pár hónappal, hogy legyen jogalapja a hosszabbításnak.
naszóval most ez a terv, még át kell dumálni herrayével, aki minden papírmunkában meg paragrafusban nagy májer, hogy akkor ezek közül mi hogy mehet, meg el kéne gondolkodni azon, hogy szülés után fogok-e tudni én vizsgázni.
hmmm
aztán meg megkérdeztem marcot, hogy tervez-e a közeljövőben izotóos melót, mire ő visszaélcelődött, hogy mivan, csak nem terhes vagy, mire én persze bólogattam, erre nagy vigyorral hátonveregetett (a nagyobbik lánya kétésfél, a kisebbik fél éves) és széles szájjal gratulált...

azért az valljuk be, vicces volt

vagyis egy csöppet sem, inkább zavarbaejtő, amikor ma tízkor szimóne, és a két kisleány megjelent a halszobában, ahol én már kilenctől injektáltam, és a mi kis szempillarebesgető szimónénk megkérdezte, hogy: jé, te dolgozol?. gondolom a reakciómból ítélve egy csöppet meghökkentem, mire szimóne visszakozott, hogy bocs, nem ezt akarta mondani, nade ez tudjuk már mit sem számít... :)

barack

a reggeli ötpehely-kásában ugyan elég fura volt, de a barackosgombóc isteni lett belőle. áldassék a neved horváthrozi, mostazeccer komolyan :)
igazából a dolog ott kezdődött, hogy világ életemben averzióim voltak a főtt szilvával. asszem még az oroszországi nyarak verték belém ezeket a rossz élményeket, amikoris ebéd után pár órával is ott kellett ülnöm a kompótostányérral, mert addig nem engedtek el, amíg meg nem eszem, én meg próbáltam nem öklendezni. aztán nagyapám megmentett a gyerektábor szigorú őreitől, hozott nekem gyümölcslevet, az kiválthatta a kompótevést.
najó, azóta sem ettem főtt szilvát, de azért a szilvásgombócról undor nélkül hámoztam le a prézlis tésztát a menzán. nade aztán egyszer valaki mesélt a barackosgombócról, és igazából évek óta arról álmodozom, hogy valaki, aki tud ilyet, főz nekem, és akkor nekem is lesz olyan élményem, mint másnak a szilvásgombóc.
és akkor most feszült csend, és harsonák, ez az esemény ma teljesedett be, amikoris kinyitottam horváthrozit, hogy csinálok juhtúróval töltött spenótos palacsintát, és ahhoz persze palacsintarecept kellett, naszóval a palacsinták előtt ott állt a szilvás és barackosgombóc receptje. és láss csodát, nekiálltam, és megcsináltam.
(sosó éppen őrjöngőrohamot kapott, és rácsapott egy vészeset a számítógépére, mert lassú volt, és ezzel egy csapásra kiütötte a vinyót, és utána szidta magát, és őrjöngött, na ezalatt megfőtt a krumpli, kész lett a tészta, rákerültek a barackok, és amikor elindult a médiamarktba új vincseszterért, már forrt is a víz, mire hazaért, már a prézlis gömböcskék vigyorogtak a serpenyőben)
és ami a lényeg, isteni dolog ez a barackosgombóc, de tényleg.
ja, és lenyugtatja az ideges embereket :)

megint ovodás

asszem éppen oviba jártunk, amikor dübörgött a neoton-féle átiratban a szandokááán, szandokáááán, seggét nyalja az oroszlááán, és minden ovis lány bele volt zúgva kabir bedibe. nemiscsoda... basszus, de jó lenne végignézni ezeket, szandoki, onídncsalád, izaura. jaj, nagyon vicces lenne ezeket megszerezni...

na tessék

amíg én itt róla ömlengek, merthogy ő futni ment a slossz-körüli erdőbe, addig majdnem odakozmált a rakott zöldbab...
mindegy, így most fincsi ropogós, csak ne lenne annyira nagyon sötét barna a teteje :)

glóriát ide neki

de most azonnal, most komolyan az én pasim egy szent, egy romantikus herceg, és még csak nem is pampogott, el sem hiszem, hogy pasi, de abból van, bizony...
szóval pesten volt a héten megint, kedden felhívott, hogy akkor szerdán bukarest a program, ami azt jelenti, hogy akkor ő most indul is pestre, és majd péntek este látjuk egymást. aztán megkérdezte, hogy hozzon-e valamit.
és hozott könyveket, amiket kinéztem magamnak, hozott kontaktlencsét, meg az anyjától vaníliás karika ellátmányt, meg csak úgy ráadásként hozott nekem egy vadonásúj laptopot, mert a régi vincseszter már nagyon iszonyat hangokat adott ki. szóval most már a vadiúj masinán pötyögök, ami egy csöppet nagyobb, mint az előző, ergo nem fér be a tatyóba, meg a felbontása is nagyobb, szóval a képernyőre se férnek ki a dolgok (najó, ez merő túlzás), de amúgy mindene szipiszupi meg vadonásúj, nem a munkahelyről összeszedett-vedett, mint az eddigiek. hogy tudjak min írni, ami megbízható.
mondtam már, hogy imádom :)

sava-sava-savanyú a csoko-csoko-csokoládéééé

Sziasztok!
Nagyon orulunk, es akkor most egy kicsit vigyaaznod kell Magatokra,
mert most mar ketten vagytok. Szoval soer, bor, paalinka csak meerteekkel,
vagy egyáltalán nem, ees nagyon kell vigyazni a kajaaval, hogy pont
eleeg legyen, se tuul sok, se kevees ne legyen. Tegnap este 10 orakor maar
nem voltaal eleerheto. Sok puszi
apu.
Ma este kimegyunk Veresre es lehet, hogy csak vasaarnap este leszunk
itthon.
anyu

ovoda

Szia,
Te nem az az Éva vagy, akivel oviba együtt jártam? A Köztársaság téri oviba jártam. Emlékszel? Vagy csak névrokona vagy :(
Üdv,
Mariann

Szia,
Ha a Pesterzsebeten van Koztarsasag ter, es Bihari Szabolcs es Varga Attila neked onnan ismeros, akkor igen. Egyebkent en elfelejtettem mar az ovi cimet. Ha Te vagy az a Mariann, akkor van rolad par kepem, amikor elsoskent (az elos es utolso) szulinapi bulimon a felemelt hintalovon ulsz
Eva

Szia Éva,
Ennek nagyon örülök, bár éreztem, hogy csak Te lehetsz. A hintalóra emlékszem, a nővéred szobájában volt, és nagyon szerettem. Érdekes, hogy ezeket az emlékeket, az ember az évek múlásával sem felejti el. Sőt azt sem, amikor szedtem neked bogyót, megetted, amire azt mondtam, hogy ehető, és otthon rosszul lettél tőle. Emlékszel? Utólag is bocs..
A képeket nem tudnád e-mailen elküldeni, hogy egy digitális fényképezővel lefotózod? Csak ha könnyen megoldható.. )
Mariann

nem elég, hogy megváratott

a dokinő még le is tagadta kisbékát
najó csak először
kilenc húszra voltam bejelentve, gondolom a tíz másik nő is, szóval tömeg volt a várószobában, meg várakozás.
időnként kihívtak valakit, aki pár perc múlva visszament, és megint várt.
engem a legelején elküldtek pisilni, aztán megmérték a vérnyomásom meg vettek két adag vért.
aztán vártam, csak vártam.
aztán a nővérke bevezetett a dokinő irodájába, és akkor ott vártam. és csak vártam.
és aztán egyszercsak megjelent, és kérdezte, hogy miben segíthet.
mondtam, hogy csináltam terhességi tesztet és pozitív lett.
azt mondja érdekes, mert az ő tesztjük szerint nem vagyok terhes.
gondolom kiakadt fejet vágtam, meg amikor mondtam, hogy nade nekem kétszer is pozitív lett a teszt, akkor bevallotta, hogy az a teszt, amit ők vesznek, eléggé gyatra mostanában, és sokszor fals negatív.
akkor megvizsgál, mondta.
és vett mintát, meg a műbránerszerű hüvelyi ultrahanggal megnézte, mizujs odabenn, és nagy meglepetésére már látszódott az amnion. mondta, hogy nem várta, hogy lássuk, de még én is láttam, bizony. és közben a teszt is pozitív lett, csak egy kis idő kellett hozzá.
szóval most már hivatalosan is terhes vagyok, és kaptam mindenféle brossúrát, amiből tanulhatok németül terhesnek lenni.
újjé.
egy hónap múlva megyek vissza.

csütörtök reggel kilenc húszra vár a doki
a pasim meg eltűzött, és péntekig nem is látom (de nem is hallom a horkolását :)
cserébe elhozza nekem a kért könyveket
én meg próbálok fejlődésbiológiát tanulni, ha sikerül leszakadnom a netről végre...

a barátnőm, ugye

képzeld!! tegnap ezt álmodtam :)!!!
h. ezt mondod nekem. mármint, hogy terhes vagy!!!
de szupi.

terv-módosítások

eljött az ideje átgondolni néhány dolgot, mármint a mit mikort, meg ilyeneket. na és akkor nagylevegőt vettem, és elkezdtem írni az anyagésmódszert. már a harmadik oldalnál tartok. meg kitaláltam valami kezdetleges vázlatot is. és akkor a nagy terv az, hogy november közepére kész legyen a nagy mű, hogy akkor decemberben túl legyek a vizsgán. hogy aztán nyugodt legyen a karácsony, meg aztán ne legyen stresszes a január-február. vagyis ne emiatt legyen stresszes...

két hetesek

és már asszem nő a lábkezdeményük, de mindenesetre napról napra egyre hatalmasabbak, sőt, kábé délelőttről délutánra iszonyat sokat nőnek. hatalmas a szájuk meg a fejük, és már a kiskanállal nem lehet őket kihalászni, olyan gyorsak, szóval a mai tisztításhoz már be kellett vetni a tésztaszűrőt. a kép középpontjában egyébként nagyon stílusosan a kajájuk van - bentről szereztem, ők csigakajának használják, elvileg akváriumi halaknak szánták, összepréselt zöld illetve barna alga. A képen éppen a társaság pontosan fele látható (kétésfél ebihal - az egyikük éppen elbújt a kaja mögé), sajna csak öten élték túl a múltheti dögmeleg napozást, szegénykék. de ötöt megmentettünk, és ez számít.

készülök ám

kinézegettem már magamnak babáskönyvet, ami valami extra fotókkal van illusztrálva, és azt írja le, hogy mikor hol tart a baba, meg kismamajógakönyvet is, és persze a bookline vásárlói felülete pont akkor szart be, amikor már a kártya összes adatát beadtuk, na mindegy, holnap fel kell őket hívni, hogy mi van a megrendeléssel. de az nem utolsó, hogy kihozzák ide is a könyveket, igaz, három-négy könyvet háromezerért, de ez asszem a magyarposta ár.
cserébe tegnap a netet bújtam, és kiszámoltam, hogy most vagyok az ötödik hétben, és hogy az ebihalakkal ugyan egyidős a kisbéka, de azoknál sokkal kisebb, most még csak pár miliméteres :) vicces ez a viszonyítgatás, meg hogy előbb lesznek brekijeink, de az még viccesebb, hogy amikor már itt voltak a brekipeték, egyszercsak bevillant, hogy egyívásúak, pedig akkor még szó sem volt arról, hogy biztosan tudtam volna bármit is...

allergia

miatt nem alszunk igazán jól pár napja, péntek hajnalban arra keltünk s-val, hogy mindketten tüsszögőrohamot kaptunk, a kis eső mindent felkavart, és csak kálciumszandozzal tudtunk újra lenyugodni. szombat éjjel viszont csak s szenvedett, a bedurrant orrán nem kapott levegőt. én meg mostanában hajnalban felkelek pisilni, amit eddig még nem, de ma hajnalban ismét, és perszehogy a horkolásától nem tudtam visszaaludni. átmentem a nagyszobába a kanapéra, és fél hatkor azzal ébresztett, hogy óbégatva keresett szegénykém. aztán visszamentünk az ágyba, én elaludtam, ő meg kiment a konyhába bambulni, mert nem tudott visszaaludni, majd fél kilenckor váltottuk egymást, mire ő elálmosodott, én megéheztem :)
de ma délutánra ragyogó idő kerekedett, az eső egy csöppet lehűtötte a levegőt, én persze háromtól fél hétig akkorát aludtam, amekkorát sétálhattunk volna...

na jó

lehet, hogy mégiscsak ferinek volt igaza, az ellenanyagfestéssel van valami bibi, nem igazán ad jelet, csak egy-két halacska, szóval jó volt újrainjektálni őket, bár így olyan rohanás és idegeskedés volt az egész készülődés, hogy csak na.
az előadás sokak visszajelzése alapján jó volt, annak ellenére, hogy a kivetítést nem sikerült beállítani a gépemen, de sigfrid, a bológiai és izotóp biztonsági előadónál volt pendrive és átmásoltuk a cuccot az ő gépére, persze már eleve csúszás volt, volt vagy óra negyven , mikor nekiálltam szarakodni, szóval közben odajött feri, hogy most akkor elhalasszuk vagy mi, mire mondtam, hogy na azt inkább ne, mindjárt jók leszünk, erre aszonta, vágjam le a bevezetőt. na ez persze nem igazán ment, max kicsit hadartam, meg idegeskedtem, de a többiek szerint marha higgadt voltam, és alig 20 perc alatt lenyomtam az előadást.
nagylevegő, pihizős hétvége...

a szagok

annyira durvák, hihetetlenül erősek, a benzinszagot például sosem éreztem ennyire durván, most meg annyira zavar, a benzinkútnál vagy ha elmegy mellettem egy motoros, a fenyőillat annyira megcsap, ha rálépek egy tobozra, és a többi illat, nagyon durva na...
bár kajától nem undorodom, sem a kávétól.
de a cigit már vagy egy hónapja még csak meg se kívánom, úgyhogy ez nagyon szuper, még csak erősnek sem kell lennem, ha a srácok lemennek ötpercszünetre :)

szabi

dokinéni szabin van péntekig, szombaton nem dolgozik gondolom, aztán meg hétfő pünkösd, úgyhogy kedden majd kérek időpontot.
addig nem szervezkedünk :)

pénteken előadás

és holnap még injektálunk egy adagot, mert feri nem bízik az ellenanyagfestésben - fogalmam sincs miért - és akar fluoreszcens képeket. de a pénteki injektálásból már nem lesznek képek, olyan halvány a venusz, hogy nem igazán értékelhető.
na mindegy, még pár javítgatás a diákon, egy nagy adag injektálás, aztán az ellenanyagfestés és az injektálás kiértékelése van "már" csak hátra...

szervusz kisbéka!

hűbazzmeg

akárhogy is éreztem, sejtettem, hogy igen, azért súlyos volt látni azt a két csíkot a teszten, egy csöppet váratlan volt akkoris, hiába készültünk rá, hiába ezen viccelődünk három napja, fura egy érzés.
pedig ma direkt a fülke alatt metanoloztam (pedig egyébként nem), nehogy baja legyen kisbékának.
és mégis.
de azért izgis dolog ez.
de előszöris el kell menni a dokinénihez, hogy ő is ugyanezt látja-e, és akkor is még hallgatni kell egy pár hónapot, merthogy ugye ezt így szokás, utána már nagyobb eséllyel megmarad, de ezen nem is gondolkodunk.
kicsit izgulok...

késik

vasárnap kellett volna
de nem
s. lelkesen vigyorgott, bár ő is mondogatta, hogy várjunk még, lehet hogy csak késik, előre ne örüljünk, bár szerinte nem olyan a testem, mint amilyen szokott lenni megjövés előtt.
naszóval az úgy volt, hogy még nagyon régen, amikor összejöttünk, megbeszéltük, hogy lesz gyerekünk. aztán amikor kijöttünk, nem is volt szó róla, csak max annyi, hogy most még ne.
aztán szóba került, hogy akkor végülis mikor. és akkor elkezdtünk számolni, hogy nekem mondjuk decemberben kéne végeznem, akkor februárban - márciusban már jöhetne az első. és akkor megint nekiálltunk számolni, és úgy döntöttünk, hogy márciusban leállok a gyógyszerrel, várunk két normál hónapot, majd nekikezdünk a gyerekprozsénak, úgyis mindenki annyit görcsöl vele, biztos nekünk se megy majd elsőre.
aztán tessék.
na jó, várjuk ki a végét, de nagy szám lenne, ha most ez összejönne. ebben a hónapban kezdtünk csak bele a durrbelének, és rögtön egy heves gombával kezdődött a hónap, majd megint azzal fejeződött be, és közben s. még pesten is járt vagy négy napot, meg fáradtak voltunk, sok volt a meló, szóval kábé egy alkalom jöhet számba témaügyileg, ami időben ott volt.
és hogy pont az az egy...
na mindegy, ha holnap se jön meg, veszek egy tesztet.

szelebritimúvik

az utóbbi időben szelebritis filmeket nézünk, jó, az üvegtigris az jó is volt, nade az argo szupermennel és a kivételesen nagymenő profit játszó mucsival, meg a tegnap esti domino a mészigréjjel és tomvéccel, hát az csak miattuk volt igazán vicces.

őrület

hogy milyen gyorsan nőnek ezek az ebik, tegnap átraktuk őket a nagyobb edénybe halvízbe, raktam be nekik akváriumfalról lekapart algákat, amit hihetetlenül mértékben zabálnak, és ma reggelre már a legtöbb teste akkorára dagadt, mint mona macskája a két túróstáska után. duplájára :)
lehet, hogy éhesek voltak szegénykék...
és olyan uszizásokat vágnak le, hogy élvezet őket nézegetni.
nemtom, sosó hogy fog így otthon dolgozni...

gyerekes egy film

a főbb szereplők elsőrangúak, köztük minden riszpekt caine-é, elég durva váltás a minden porcikájában angol úrból az öreg fűtermesztő hippi.
meghökkentő az alapötlet, a felütés, sajnos realista a városkép, ami nincs is igazán olyan messze (2027), és egészen fogyasztható maga a sztori menete is, lehet rajta jól izgulni, bár egy csomó mellékkarakter kidolgozatlan, mint pl marika a gettóban, vagy akár a főbb karakter, a rasztahajú angol szülésznő.
mindenesetre nézhetőnél azért jobb a film, egyszer mindenképpen, de sajnos ez sem egy tizenkétmajom kaliber.
de goodtry...

madbalka poromputty

szól, merthogy most éppen azt kaptam
ez a putty a végén ez még mindig istenien vicces
és persze a puttyról rögtön a békalábak jutnak eszembe a hajón meg a bugivugidenszinsúz...
a grúvarmadát csak most raktam be meghallgatni
közben sosó szervezi a szülei nyaralását, merthogy az apjának a nagybátyja (aki egyidős vele - mármint az apjával), tibi kitalálta, hogy menjenek el együtt családostól egy hajóútra, de az egészben a csalafintaság az az, hogy sosó keresse is meg németországban az utat, ami majd nekik tetszik, meg persze fizesse ki azt, és majd ők megadják, mert nem akarnak átutalni - ebbemostnemenjünkbele, bonyolult.
szóval szívja a fogát, hogy rohangálhat öt ember miatt, én rég elküldtem volna őket a sunyiba, merthogy azóta hogy ez felmerült, csak erről szól az élet, azt meg sem kérdezik, hogy hogy vagyunk, csak hogy mit intézett, de ő nem mond nemet, mégiscsak a család, vagymi.
bezzeg az én anyám elvisz engem nyaralni. mondom elvisz. már meg is szerveztek mindent. jó, az apám szervezi, de akkoris :)
most éppen receptet akartam keresni, valami élesztő, tej, liszt és cukor nélküli süteményt, valamit, amit a candida-diéta mellett lehetne enni. ezt önként vállatam, mert már kibaszottul idegesít a haspuffadás, fingás, a rendszeresen visszatérő láb - és egyéb gomba, úgyhogy most éppen küzdök a candida ellen, mondom, cukor, liszt, élesztő és tej nélkül, sok zöldséggel, meg rostos cuccokkal. igazából sosem gondoltam volna, hogy izlene az ötféle korpa szójatejjel reggelire, az élesztő nélküli barnakenyér szójajoghurttal, a piritott csírás saláta (najó, ezt nem szabadna) rántott sajttal, de vagy az agyamra ment a sok hús, amit az utóbbi időben ettem, vagy csak hüje előítélet az óckodás ezektől.
a szójatej egyébként tényleg ütősen finom cucc.
akárcsak a tojásos lecsó paprika helyett cukkiniből (pedig direkt bementem az egyetlen tutter helyre, ahol mindig van magyar paprika, a lidl-be, de most ott is uborkaszezon van).
mondjuk a fingás hálistennek ebéd utáni hasfájással egészült ki azóta, de szerintem az a probiotikus joghurtos szartól van, mert valszeg nem is joghurt, hanem csak bacis tej, és a tejben meg még ott a tejcukor, amit ugye nem bírok.
na mindegy.
azóta sj smoove megy, mert ma este ő lesz a múdban, egész jó, lehet hogy megéri elnézni rá.
jaj, ésmég az van, hogy ma volt a nagy nap, amikoris az elkészült promóterekkel összekombinált egyesszámú enhancert tartalmazó plazmidokkal meginjektált embriók elég nagyok lettek ahhoz, hogy eldőljön a nagy kérdés: működik-e az egész kóceráj, vagy sem. mondanom se kell, alig bírtam már tegnap este kivárni, hogy ma legyen, és persze azon filoztam, hogy ha nem megy a dolog, mennyi időm van még az amszterdami konferenciáig, és az elég lenne-e, hogy előről kezdjem az egészet.
de jó híreim vannak, most éppen minden úgy műkszik, ahogy kell, a rekombinációs reakcióktól kezdve az injektálásig (mindenki panaszkodik, hogy nem adnak jól a halak, és erre én pénteken húsz, ismétlem húsz oldatot injektáltam, oldatonként legalább száz embrióba, úgyhogy adnak a halak, csak meg kell őket előtte etetni), és már az első adag (tizennyolc a több mint 400-ból) is bizonyítja azt, hogy helyes a kiindulási hipotézis, vagyis van értelme végigcsinálni az egészet. az egész itt most konkrétan tényleg emberfelettien kibaszott sok munkát jelent.
egy csöppet el is pityeredtem az uv lámpa fényében a nagy boldogságtól, ez a YESSSS, ez most így jött ki, de csak a mikroszkópok látták meg a kis embriók, sosó hősként etette addigis helyettem a halakat kesztyűben és oversúzban.

egy hetesek

és már mozognak, mit mozognak, úszkálnak, és mivel a legtöbb még egy varázsfonalon lóg le, ami a petezsinórból indul ki, az úszás vagy fonalon rángatózásként nyilvánul meg, vagy pedig körbe-körbe úszkálásként.
van aki már leszakadt és lenn van a félliteres joghurtos-köcsög alján, és ott uszizik.
ja, és az a pár kis bajusz kétoldalt, az a kopoltyújuk.
holnap a haletetéskor (hétvégi ügyelet) majd kölcsönveszünk egy nagy műanyag küblit, meg hozunk halvizet, meg kaparok az akváriumból algát, és akkor holnap este költöznek az ebihalak új lakásba.
jaj, annyira izgi nézni őket, egy csomó ideig azt hittem, belőletek sem lesz semmi, fiaim, de aztán jó pár nap után elkezdtek megnyúlni a fekete peték, és most már olyan kis helyesek...

szkájpi

van rangyotok... akartam írni :D
ja, csak benn azzal ijesztgetnek, hogy nemcsak randa, de visszajár párzani arra a helyre, ahol kikelt
a sosó?
:))))))
minden évben visszamentek a feketeerdőbe párosodni? perverz szokás.
ja, úgyhogy nem is csókolgatom tovább...
ráadásul varaggyal

köszike

hogy megkérdeztetek

baszzátokmeg
ekkora szívást.... 

Dear all, because we have only one speaker in our Friday – Seminar next week, we will start at 11 h with our annual 30 min safety briefing:
Radiation protection and biological safety

Please do not forget to attend and to sign the list, as it is essential for your work in the ITG.

See you on Friday May 25 at 11 h in our seminar room.

Siegfried

ezután előadni, bazmeg, megaszivatás. egyrészt én elsőként szeretnék előadni, akkor nem izzadom szét az előző fél órát, másrészt nem kell szarakodni a számítógép-beállítással, másrészt mindenkinek kötelező ez a szar, úgyhogy mindenki ott lesz, és mindenkinek tele lesz a töke ezzel a fasszággal, és persze ez nem félóra, itt tutter qvasok csúszás lesz.
most komolyan eldobom az agyam, hogy erről még csak meg se kérdeztek.
kapjátokbe, faszkalapok

én azért szalamandrát szeretnék...

tegnap ismételten sétáltunk jó négy órát a feketeerdőben, és közben sosó megpróbált megmenteni néhány békapetét. először is a köveken és a tócsa szélén levőket beletuszkolta a vízbe, majd mikor megtudta, hogy mind a párezer meghalhat nagy eséllyel, merthogy két hétig ez a pocsolya nem valószínű, hogy kitart, sőt, az ebihalaknak is víz kell, szóval nincs sok esélyük, és akkor pár tizet belelapátolt egy zsepiszacsiba, hogy akkor hazavisszük, és felneveljük őket, és majd jól visszahozzuk a brekiket.
persze ő inkább nevelne szalamandrákat, de aztán ki kellett ábrándítanom (miután leültem a net elé, tutira minden elfelejtettem basszus), hogy a szalamandrák elevenszülők, és ilyen petéket még csak nem is a kis helyes levelik vagy akár a kecses erdeibékék raknak, hanem éppen vagy zöld- vagy barnavarangy petéket keltetünk a konyhában.
"A nőstény petezsinórt rak, melyben a peték két sorban helyezkednek el, a petezsinór hossza akár 5-7 méter is lehet. A petezsinórt általában növények közé rakják. A lerakott petékből az ebihalak 14-18 nap alatt kelnek ki, nagyobb csoportokban, zárt alakzatban, szinte egyszerre mozognak, fordulnak. Az ebihalak moszatevők, átalakulásuk kb. egy hónap alatt történik meg."
szóval másfél hónap, és remélhetőleg egy brekegő táskával megyünk majd vissza...

balek????

nabasszus, egy csöppet már telik be a pohár ezzel az átbaszósdival.
kezdődött ugye a parkolási cetlivel, amit csak az én kis magyar rendszámú kocsimra raktak, ami egyébként teljesen rendesen parkolt, szóval ez a cetli első ránézésre fura volt, másodikra meg egszerűen kamu: sorszám és bármiféle hivatalos pecsét vagy kiolvasható aláírás és cég-elérhetőség, telefonszám stb nélkül kértek fel arra, hogy az alul levő számlaszámra fizessek be tizenöt ajrót. csakhogy itt ez nem szokás. itt egy ennél is hivatalosabb cetlit raknak az autóra, ha tényleg rossz helyen álltál vagy nem fizettél, hogy megvagy, megkeresünk, és majd a címedre jön egy csekk, pajtikám. de nem ám, hogy most azonnal perkálj ide meg ide ennyit.
najó, ezen túltettük magunkat, de most jönnek ezek a kollbájkollosok, hogy nem fizettem, és hogy ötajró helyett most már kamatostul fizessek be tizenötöt.
ezek a cégek ugye úgy működnek, hogy ha van egy telefonvonalad, akkor egy előhívószám tárcsázásával olcsóbban hívhatsz külföldöt, ami a mi esetünkben igencsak jól jön, mert ha telefonálunk, kilencven százalékban nem német számot csörgetünk meg. naszólav ezek a cégek a nagy telefontársaságokkal állnak szerződésben, akárcsak én, és én a dajcsetelekomnak fizetek havi számlát, és ők meg tőle szedik be azt az egy-egy ejrót, amit eltelefonálok az ő előhívójukkal. nade most küldtek két számlát, hogy nincsenek kifizetve már mióta, és hogy akkor most büntit is fizessek rájuk, szépen, duplázva, triplázva.
a legjobb, hogy nincs telefonos ügyfélszolgálatuk :)
nemveszembe, köszönöm szépen, nemveszembe a kamu lenyúzós szöveget.
engem csak ne balekozzatok le, jó?

a kis kék virágok...

valaki mondja meg, miért kellett ezt átrajzolni, ha már egyszer felvették a színészekkel?
jó, persze a bogaras részt meg a maszkafandert animálni kellett volna, nade ez sosem volt kifogás.
tényleg jobb lett így, jobban visszaadja a dickes fílinget?
vagy csak az animátorok is kerestek rajta egy csomót?
nem mondom, hogy rossz lenne maga a film, hisz napok óta ezen rágódok, de valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy nem értem, miért kellett ez az átrajzolás, és hogy ez zavart a leginkább a filmben. talán azért kellett, hogy a többi hibáját eltussolja...
What does a scanner see? I mean, really see? Into the head? Down into the heart? Does a passive infrared scanner … see into me — into us — clearly or darkly? I hope it does see clearly, because I can't any longer these days see into myself. I see only murk. Murk outside; murk inside. I hope, for everyone's sake, the scanners do better. Because if the scanner sees only darkly, the way I myself do, then we are cursed, cursed again and like we have been continually, and we'll wind up dead this way, knowing very little and getting that little fragment wrong too.

sűrű

voltunk ugye otthon, és persze nemcsak azzal ment el az idő, hogy elaltattuk negrokutyát, csak mostanában (szerda óta) konkrétan annyi a meló, hogy panaszkodni is alig van idő - nade holnap este csakazértis ellógok tornára, remélem nyolcra azért odaérek.
szóval voltunk anyuéknál internetet szerelni, meg nekem cipőt venni - jaj, juteszembe szept elején megyünk anyuval skóciába, aszonta szeretne nyuggerként utazgatni, de apámmal nem lehet, mert a kutyát ugye, kire hagyják, julinál már van három másik, meg csoki visít, ha otthagyja magára a három másikkal, szóval apuval nem lehet, meghát unják is egymást nagyon, szóval maradok én.
aztán találkoztunk zsuzsival meg judittal meg nagymellűandival, akik aztán továbbmentek oda, ahol baliék fapadosan vacsiztak a karaoki mellett.
aztán mivel ugye krisztiéknél aludtunk, hajnalban keltettek a galád kölykök, pedig előző nap hajnali négykor keltett sosó, hogy indulás.
aztán söröztünk a kultiban, meg sétáltunk a rómain, este meg hurkát ettünk leányfalun, és kivételesen nem minket keltett az atomóra lánccal.
aztán sétáltunk mindkét fél szüleivel a hármashatárhegyen, és beültünk ebédelni a fenyőgyöngyébe.
aztán moziztunk is, ne nézd meg, ha jót akarsz a tíz nap szeptemberbent, mert idegesítően szar, aztán még voltunk sosó szüleinél, meg állatorvosnál, és megint krisztinél aludtunk, de másnap nem keltettek a kölykök, biztos meg voltak szeppenve a kutya miatt.
aztán apuéknál ebédeltünk, meg elmentem anyuékkal teszkó gazdaságos lindát (akciós volt, egy dvd két epizóddal hatszázról le volt értékelve kilencszázra), túrórudit, brindzát és rendes tehéntúrót venni. (najó, még vettem pár gazdaságos filmet: az én kis falum, egy szöszi szerelmei, argó, szigoróan ellenőrzött vonatok, üvegtigris barátkozik a már meglevő filmekkel)
aztán lezúztunk balcsira veráékhoz, ahol főztünk indiait meg ittunk urániai cobra sört meg aludtunk egy jó nagyot a hazaút előtt.
hosszú hétvége volt, na.

az én kicsikéim

ányesz küldött képeket, amiken kicsi kis ciona-embriók vannak, amik attól kékek itt vagy ott, hogy az én kis enhanszereim működnek cionában. annyira, de annyira jó érzés ez, el sem tudom mondani. egyrészt önigazolás, hogy az, amit csináltam, az működik, de az, hogy egy totál másmilyen élőlényben is működnek, az meg még annyira izgis is, hogy csak na.
és ráadásul elkezdtem a nagyipari klónozást is, ami elég nagy hatékonysággal megy is, de ezt most jól lekopogom, szóval most irtóra büszke vagyok az én kicsinyeimre, nagyon.

a halak és a magyar rock

- tegnap vikidálgyula állt előttem a salátabár sorjában. nade mindent csak sorjában. szóval vikidálgyula állt előttem, és alaposan kikaparta az egyetlen ehető dolgot tartalmazó tálat, az uccsó darabkáig kiszedte a tonhalsalátát, úgyhogy maradt nekem a tésztasaláta meg a zöldségek. ezeknél nem zavar, ha tudom, hogy tegnapiak, mint pl a tegnapi egyesmenü vagy kettesmenü maradéka napi ajánlatként. halat meg csak nem tartogatnak napokig. bár lehet, hogy én jártam jobban...
- valahogy mindig meglepetészerűen érnek a halszagú böffenetek, és mindig mélyen elmélázom azon, hogy hogy a fenében van ez, amikor müzlit vagy májkrémeszsömlét reggeliztem, és beletelik pár percbe, míg eszembe jut az omega. az omegaháromzsírsavas halkapszula, amit reggelente lenyelünk az agyműködés serkentése érdekében :)

a kutya

negrónak hívták sosóék botladozó, félszemére vak kilencéves rotvejlerét. hívták, mert vasárnap este, mikor a délutáni mozi és az esti sosószüleilátogatás után megérkeztünk krisztiékhez, ott feküdt a habos nyálban, amit képes volt kihányni, felpüffedt hassal.
amikor az éjszakai ügyeletes dokihoz értünk vele (egy majdnem százkilós mozogni képtelen kétségbeesett kutyával), akkor azt mondta, hogy megcsavarodott a gyomra kaja után, és hogy műteni kell. kilenc évesen ez kutyáknál már elég kockázatos, és a műtét sem lett volna egyszerű, felvágni a hasát, megfordytani a felpüffedt gyomrát, majd meghánytatni vagy felvágni a gyomrot, és az egészet visszavarrni, és csak úgy mellékesen egyik szemére vak volt már, meg kölyökkora óta nem képes rendesen járni, szóval végülis aludjelszépen lett belőle.
úgyhogy vasárnap sem aludtuk ki magunkat igazán.

ez volt vászka, csoki fogadott fia

vadászszezon

Bök Bandi, született Folyóparti Bökkenő - egyetlen anyakönyvezett vérvonalas macskánk, dédapja kétszer is Mussolini volt - később Bökivé avanzsált, de amikor szidni kellett, persze az i elmaradt, így lett sokszor csak Bök, macskanevezéktanban anyám nagy tehetség - a vöröscsíkos házimacskát csak szimplán Vászkázta, a mostani nyomottfejű makacs önfejű perzsa pedig csak Hapsi - de végülis Bök Bandi úgy lett a neve, hogy Vivi vagy ötévesen nézegette, és azt mondta, hogy úgy ráillik az, hogy Bandi. Mármint hogy Bök Bandi.
Naszóval Bök Bandi, született Folyóparti Bökkenő kendvenc vadászidénye a május-június volt. Ilyenkor már elég meleg volt, hogy hétvégén kinn aludjunk Veresen, virágoztak a fák is, meg zöldellt a kert, tehát élményszámba is ment kimenni. Szóval május-júniusban elkezdődött az aranyélet: fáramászás, fűzabálás utáni jó nagy hányások szidás nélkül, ágyásban alvás, garázstetőn alvás, csigazabálás, bogárra vadászás, rigófióka riogatás, ami csak kell. nade az eleje volt a legszebb, mondom, a május-június, főleg mikor már kinn is maradtunk hetekre a vizsgaidőszakban, naszóval akkor csak esténként ki kellett ülnie a kerítés és a terasz közé, a kút közelébe, ahol még ugyan sóder volt, de az autó nem taposta azt le. Szóval csak meg kellett keresni az ideális helyet, és sötétedéskor lecsüccsenni, és várni, hogy három év fejlődés után előbújjanak a szexreéhes friss ropogós cserebogarak, akik még csak másznak egy két percig az előbújás után, tétováznak, mielőtt először szárnyrakapnának, na ekkor csak meg kell őket egy picit pofozni, egy picit lehet élvezkedve focizni velük, aztán már eheti is őket az ember. vagy macska. és már jön is a következő....

van abban valami viccesen nusis

hogy a szivárványszínű csíkos haltollammal írom a jegyzőkönyvet...

mondtam már?

hogy ha van valami, amihez végképp semmi türelmem nincs, az a nem működő dolgok nemműködésének okának felderítése.
ááááááááá
pláne ha egy tesztelés legalább egy napig nő ki.
az utóbbi két hét fejtörője: vajon amifranc miatt nő ki tízezer baci a pléteken, amikor nem szokott, de ami m ég cikibb, miért nő ki ugyanannyi az üres baci lemezén is????
a lehetséges válaszok:
1. túl forró volt az agar, amikor beleraktam a kanamicint. letesztelve, újracsinálva, negatív.
2. elbomlott a kanamicin sztokk, ami ugyan eddig működött, és mínuszhúszon volt, de kituggya. új kanamicin beoldva, új agarral kipróbálva. ugyanúgy kinőnek az üres bacik is.
3. a plét rossz, vagy az agar, vagy az elbé fertőzött. új agar, új elbével. újra kinőnek.
4. a kompetens sejtek nem tiszták, van bennük valami kanamicinrezisztens plazmid. új kompetens sejtek gyártása. régi és új tesztelése. sőt, másik fajta bacik is. kanamicies és kontrollként ampicilines pléteken. mindegyik negatív. vagyis nem a plétek rosszak, sem pedig a bacik.
5. akkor most miafaszvan??? valószínűleg a fagyasztóban tartott elbé, amit csak trafóhoz használok, és tegnap kivételesen nem olvasztottam ki a kompetens sejt teszteléshez, az bibis. hiába tiszta, nem zavaros, hiába vagy mínuszhúszon, van benne valami kanamicinrezisztens baci, ami túlnövi a többit. MEGASZÍVÁS. erre ki a fene gondol, hm?!

na akkor most két hét baszakodás után trafós elbé kidob, friss elbével megy a trafó, persze új reakció után.
hajrá, hajrá. innen még fel tudok állni, figyeljencsak :)

a lepedőregény

sztorizás felsőfokon. minden egyes oldalon vagy hat különböző, vadiúj vagy visszautaló sztori, élet, kapcsolat, halál, betegség, sors, vert feleség, elbaszott élet, elitt sors, elsajnált boldogság. nehéz feladvány a követése. főleg, hogy kimaradt a kötésből a középső húsz oldal...
... Ültek az asztalnál négyen a kiskonyhában. Már vége volt az ebédnek, amikor a fiatalabb férfi hozzányúlt a pohárhoz, hogy igyon, s közben, míg emelte maga felé azt a nem túl nagy, talán decis méretű, vastag üvegből készült, persze, mert a gyengébb készítmények már mind szétloccsantak a konyhakövön, ezt a nagyon régi gyártmányú, durva kiképzésű poharat, oldalra fordult. A gyerek volt ott. A sezlonon hevert a kiskonyhában, ahol néha az apa is ledőlt, hogy onnét nézze, amint a gyerek anyja jön-megy a sparhelt előtt, s valamit készít éppen ebédre. Egy kopott jellegtelen borítójú könyv volt a kezében, a harmadánál megnyitva, a szeme járt ezen a nyitott lapon vagy harmincszor jobbról balra, aztán vissza, mint egy sajátos gépezet, az olvasógép, mondjuk, olyan volt, aztán egy villantás az oldalszámra és lapozott. Nem figyelt arra, hogy miről beszélgetnek a felnőttek, ha éppen beszélgettek, nem érdekelte őt, vagyishát érdekelte volna, de már belefáradt a várakozásba, mint az egyik ember is a tüdőszűrésnél, amikor az egész falu, vagy legalábbis az ától az em betűsökig, oda voltak rendelve. Az ember meg abban a sorban pont a legvégén volt. Állt ott vagy két órát, részben mert utolsó volt, részben, mert bedöglött a gép és meg kellett szerelni. Erre nekem nincs időm, mondta ez után a két óra után, és hogy lófasz az egészbe, aztán sarkon fordult.
Különben persze meghalt, bár nem tüdőrákban, ahogy az emiatt a hanyagság miatt elvárható lett volna, hanem elgázolta egy hülyegyerek, egy részeges alak, akit éppen pár nappal előtte ültettek traktorra a téeszben, mert annyira könyörgött az ágazatvezetőnél, hogy hadd legyen ő traktoros. Azt mondta, az alapjaiban változtatná meg az életét, nem inna, találna egy feleséget és lennének gyerekei, szóval ezt a változást akarta, fordulatot úgymond. De hiába kapta meg a traktort, még traktorral sem tudott ellenállni a kínálkozó pálinkásüvegnek, ami épp ott volt a konyhaszekrényen, mikor reggel kiment, hogy bekap valamit és indul. Bár az élete megváltozott, mert ugye börtönbe került, miként végül is annak az embernek, akinek annyira sietős volt, a tüdőszűrés lett a veszte. Vagyishogyhát a tüdőszűrés elszalasztása, mert ha kivárja a sorát, akkorra ez a traktoros már szépen elhalad a Pesti út Dózsa György út sarkánál, s nem tapossa el őt, azokkal a böhöm nagy kerekekkel. Valójában pedig ez isteni csoda volt, hogy például elromlott a gép, mert ha ez nem történik, akkor megszűrik az ember tüdejét, de pont akkor végez, és indul haza, mint most indult dolgavégezetlen, szóval akkor is elüti a traktor, de nem, valami úgy rendezte, hogy megóvja őt ettől a haláltól, végül is volt neki két gyereke meg felesége, földjei, feladata a világban. De hiába rendelkeznek a túlvilági népek, az ember nem észlelte a csodát, hogy meg akarják őt és áttételesen a családját ettől a szörnyű tragédiától menteni. Neki csak a feladatok jártak a fejében, ami miatt kapta volna az óvást különben fentről. S ezek elvégzése miatt döntött úgy, hogy hazaindul, s ez a döntés magában rejtette azt is, hogy hamarosan meg is hal. Szóval így fáradt bele a gyerek is a várakozásba, mert ritkán beszéltek ezek a felnőttek, s ő inkább azokról a ritka alkalmakról is lemondott. ...
Háy János: A gyerek

bloody life...

alapvetően azért mentünk ki londonba, hogy feci megmutogassa a képeit. tényleg. merthogy egy jó ideje jött ez a levél:
Hola a todos, meg innen Venezuelabol irok, de amilyen fontos emberek vagytok, lehet, hogy meg az sem eleg, ha masfel hettel elore szolok, hogy marcius 3-an szombat delutan 4 oratol 7 oraig zsurt tartok, melynek alkalmaval az utobbi majd´ 3 honapban atelt elmenyeimet osztanam meg veletek sok keppel, videoval es nevetessel.

és persze mi nem csaptuk a seggünket a kocsiba, repcsijegyre ilyenkor még gondolni is drága, úgyhogy megdumáltuk, hogy nekünk majd spéci különvetítés lesz.
hát nem lett.
sosó szerint mégsicsak szarul éli meg, hogy szakítottak ancsával (akivel kinn volt a háromhónapos túrán), mert hát neki pesten van meg az élete, amit nem akar feladni, fecinek meg londonban. és egyikük sem enged.
ez van.
voltunk viszont a tétmodernben dzsilbertésdzsordsz-on, és az ő képeiket néztük meg. ők kábé harmic éve élnek és alkotnak együtt mindenféle vicceset meg persze polgárpukkasztót.
van itt kéremszépen minden.
pia, csúnyaszavak, kaka, fütyi is (a 10. teremben már megy a durváskodás ezerrel, brrr)
aztán elsétáltunk a temzeparton egy kis warfba, ahol egy udvarhelységben megkajoltunk, mikoris megcsörgetett erbé, hogy este hétkor míting a bondsztríten. öt percre rá összefutottunk. így aztán délután háromtól hajnali háromig üdcsit ittunk, sört ittunk, ittunk sört, átbeszéltük a tudományt, megváltottuk a világot, többször felébresztettük erbét, majd vettünk redbullt, és elmentünk diszkózni egy megaszar dídzsé megagagyi alkotására.
másnap feci magyar ismerőseivel piknikeztünk, majd a szohóban vettünk nekem halas tollat meg cédéket, és egy olasz maffiózó piroskockás terítős éttermében jól bekajáltunk.

nem volt azért rossz :)

vásárfia

londonban jártunkban keltünkben a könyvesboltnak álcázott szexbolt után éppen egy lemezboltba estünk be a szohóban, vasárnap este hétkor.
onnan van ő is, akárcsak tito puente is.
jajistenem, a hidegráz, annyira jó a feelin'good, a put a spell on you, jaj meg a my babe jst cares for me, na jó, nem olvasunk fel treklisztet, ez tényleg veribeszt, ez annyira klasszikus, nemhiányozhat, hogycsak na. es akkor vannak azok, mint pl a sinnerman, ami meg annyire nyudzsesszes, hogy mar csak a dramendbesz hianyzik alola...
és még a borítója is...
naszoval fülig szerelem...

feels like a hero

najó, simán természetes ez valakinek, van, aki mindennap cangával jár be, vagyis ki, nade nekem ez a tizenkét kilométeres táv inkább visszarettentő, mint inspiráló erő. nade hétfőn sosó - aki mostanában hivatalosan hómofiszol, (jelen esetben ez azt jelenti, hogy reggeli után - jó esetben felöltözve és megmosakodva - kivonul a konyhaasztalhoz a lapitopijával meg a mobiljával, és elkezd dolgozni, és abba sem hagyja, míg haza nem jövök - na jó, ebédelni azért szokott) szóval hétfőn sosó itthon ofiszolt (kedden is), és még vasárnap este belebeszélte a bogarat a fülembe, hogy ha már elkezdtünk cangázni, akkor most miért is nem megyek be azzal dolgozni.
naszóval rábeszélt, hogy kerekezzek be, és délután értemjön - ő is cangával, és akkor együtt megyünk haza, romantikusan kettecskén a sűrű sötét erdőben, ő egy versenybringával, én meg a teljesen korrekt, de csöppet nehezebb szkottommal, plusz a kosárban a csereruha és a laptop.
a legviccesebb ebben a bicajos bemenésben az, hogy kaptam ugyan egy sebesség- és kilométerórát, de vagy szarul van beállítva a kerékméret, vagy szar az egész, úgy ahogy van, mert egyrészt átlagban tizenkét-tizennéggyel megyek szerinte, másrészt a cég csak nyolc kilimérire van, ezek egyike sem igaz. hétfő délután sikeresen huszas-huszonkettes átlagot nyomtunk, de sosó ott a nyergen fogadalmat tett, hogy a nyáron felhoz legalább huszonötre.
dejó lesz nekem.

biztos, hogy bali miatt van az egész

az egész lepedősdit ő csinálja, ebben már teljesen ziher vagyok, egyszer ezt kiálmodta, és azóta a dolgok úgy maradtak: minden lepedő, minden.
az, hogy az évamagazinban az orvos válaszolt a sőtibacsa felesége ági csinálja, az még hagyján. de hogy az aradipeti honlapján (amit a honlapfejlesztő csaj marha lustán ápdétel, és ezt ő jól megunva panaszkodott - erre sosó azt mondta, hogy ez olyan egyszerű, hogy még ő is meg tudja csinálni, nem kell ide szakember - na ez egy nagy hiba volt, mert aradipeti kapva kapott az alkalmon, hogy sosót beszervezze, hogy új fotókat rakjon fel a honlapjára - ő meg szombaton egész este eftépézett), naszóval a honlapon a helyes kis babafotók között kelemenandris aka köpi volt áltisis osztálytársam vigyorog vissza, az már csöppet vicces.
továbbisvan, nemmondom...

ja, és az éjszaka a múzeumban

egy vicces kis benstilleres film vasárnap délutánra...

fejtörő - seggtörő - kőtörő

volt a mostani hétvége
szombat reggel felfújta sosó a cangákat, és a tegnapi huszonnyolc fokot bicajon ünnepeltük - megpróbáltuk most bicajjal (térkép nélkül) megkeresni a várostól délre levő vadasparkot (pár kilométer kerülővel meg is lett, na de ezek a kerülők nagyon vicces helyekre vittek). útközben felfedeztük a déli kerülőúttal párhuzamos bicikliutat, ami egy patak mellett megy, teli volt pancsoló gyerkőcökkel és kutyákkal. aztán elkavartunk valahova, ahol tisztára lápos vizes volt mindkét fele az útnak, és két kacsára jutott egy szürke gém. aztán végül is megtaláltuk a bölényeket (úgy tűnik, hogy csak a pfalziak turkálnak az orrukban a nyelvükkel, az itteniek jól neveltek), de most nem volt bakkecskeként ugrándozó őzike, sem vakaródzó apja.
aztán ma a feltört ülepünket kocsiba raktuk, és elindultunk egy picit délre, schwann felé, ahonnan a bratvursztos zsömle után elmenekültünk a tömeg elől neuenbürg felé, ahol egy bányamúzeumba csöppentünk. Tisztára elvarázsolt világ volt ez: fodrász-pelerint kaptunk a nyakunkba, a fejünkbe meg bányászsipkát, és a bácsi, aki lehetett vagy hetven, úgy rohant előre meg felfele a lépcsőn, biztos lábakkal és szusszal, majdnem végig mesélve a bányáról meg a bányászokról, hogy komolyan minden riszpektet megérdemelt.
(vicces volt, mert akárhol megállt, mindig azt mondta, hogy itt az az érdekes, hogy..., és mutogatta a vasércet a falon, elmesélte, hogy a kelta vasöntő kemence hogy nézett ki, és hogy erre hogy jöttek rá, hogy egy krajcárért egy tyúkot kapott az ember, és óránként öt krajcárt kerestek a bányászok, mielőtt még I. Würtenbergi Frigyes király nem lett - ő gonosz módon levitte az órabért kettő krajcárra, meg hogy miért a keresztbe rakott kalapács és véső a jele a bányászoknak - mert ez volt az egyezményes jele annak, hogy valaki végzett a munkával és elhagyta a területét, ha így voltak keresztben a szerszámok, nem keresték az illetőt.)

magán napozó

azért az mennyire király dolog, hogy a délutáni tavaszi nap finoman simogatón pont a hálószobába süt be... nincs is jobb egy ebéd utáni ágyban fetrengéssel megtoldott napozásnál :)

a melodráma csúcspontja

akármennyire is dühít az, amit ír, mert nagy része nem igaz (ez a megsúgták ez annyira röhejes rész azért, egyrészt mert soha nem mondtam ilyet senkinek, másrészt meg ez hogy megsúgták, na ne) - nem válaszolok, mert csak mellébeszélés az egész, elbeszélünk egymás mellett, nem hiszi el, hogy amit írok az nem rosszindulatú és hogy szó szerint igaz. így aztán minek is írjak bármit is. nem válaszolok. és főleg többet nem kérdezek semmit.

Nem nem!
Azt hiszem fogalomzavarban szenvedsz!
Mi nem barátok voltunk!
És miután már nem voltunk nem barátok, te kizárattál engem minden olyan helyről, társaságból, ahol annak idején együtt fordultunk elő.
Gondolok itt pl. a vízitúrára!
Megsúgták!
És én tiszteletben tartottam!
Soha nem kértelek számon, sem téged, sem a barátokat(!), hogy miért nem eszközöltek ki valami olyan megoldást, hogy ne ki legyek zárva a kettőnk szakítása miatt például ebből...
Nem akartam belemenni a játékodba, nem akrtam veled levelezni, elmúlt dolgokat felemlegetni!
Sem jót, sem rosszat!
Idestova hat esztendeje nem találkoztunk.
Nem értem, miért kerestél meg, miért ez a nagy érdeklődés?
Minden, amit az es lapomon olvashatsz, láthatsz, annyit osztok meg másokkal!
Miért pont te lennél a kivétel?
Feldühített amit csináltál. Írsz gy pár sort, ami rendkívül fura, és gyanakvóvá tesz.
Nóri rávesz, hogy válaszoljak, mert szerinte az érdeklődésed "Olyan kedves!".
Megteszem, kielégítem a kíváncsiságod, és rákérdezek, hogy akkor mesélj magadról, és arról, mi motivált, hogy felvedd velem a kapcsolatot.
Erre te visszaválaszolsz, hangvételed negatív, hangnemed követelőző,kioktató,- Manó tekintetében leforrázó!
...és még mindig nem válaszolsz a kérdésemre, - és még mindig nem értek semmit...!
Éva, nem kell már ezt megválaszolnod, és a dühöm is elmúlt már.
Lehet, hogy nem úgy élsz, ahogyan igazából szeretnél(Nóri jobban ért a női lelkekhez, lehet, hogy vele tudnál igazából beszélgetni), de nem segíthetek!
Nem hiszek a párkapcsolatokat követő bratyizásban, de nálunk anno szó sem volt ilyesmiről!!
Nem beszélve arról pl, ha én boldogan elújságolnék neked valamit magunkról, Nóriról, a gyerekekről, akkor te postafordultával jól lehűtenél, hogy nehogymár elszálljak a boldogságtól?? (Utalok itt a második leveledre!! Olvasd csak vissza mindet!!)
Na, most már be is fejezem.
Nem akartam ám annyira barátságtalan lenni, de tartalmilag még mindig ugyanazt gondolom.
Kívánom neked, hogy legyél/legyetek olyan boldogok, mint mi!
(tényleg, nem is írtál a férjedről...)

erről ennyit

Kedves Éva,
Sajnos a munkám mellett nagyon kevés a szabadidőm, ami van azt is a családommal töltöm.
Ha majd neked is lesznek gyerkőceid meg fogod érteni.
Nem tartom a kapcsolatot direkte senkivel, - de ezt tudod.
Nagyon szeretem Nórit, - már 4. éve, - boldog vagyok, és őt is boldoggá tudom tenni!
Ebben az állapotban pedig eszembe sem jut kapcsolatot keresni legkevésbé exekkel.
Te miért is teszed???
El kell mondanom, hogy Nóri vett rá arra is , hogy válaszoljak az első leveledre, mert én nem tettem volna!
Minden jót, Éva!

Szia,
Fura, hogy neked a régi barátaid csak ennyit jelentettek
- biztos én vagyok morbid, de magamat is oda soroltam.
Hát akkor minden jót neked is...
Éva

exXY

na jó, hamár odamondóember vagyok ma, akkor legyünk őszinték magunkhoz: tulajdonképpen egy mondat rág ma, egész nap, egy levél végére odafűzött mondat.
Mi mást is tudnék mondani neked
- szerintem sok mindent, ha őszinték vagyunk magunkhoz, bár ugye volt idő, mikor nem ez volt a helyzet, akkor éppen te nem voltál őszinte sem magadhoz, sem pedig hozzám. de remélem nem így éled az életed azóta,-mondanám én, ha le merném írni neki.
kicsit fura érzések kavarognak bennem, megütött az amit írt, és ahogyan írta.
jó, én kezdtem, én írtam neki tegnap este, hogy mi van vele, ezer éve nem hallottam felőle. kicsit fura volt, mikor detti múltkor kérdezte, hogy mi van norbival, és csak annyit tudtam neki írni, amit mástól hallottam, meg amit a wiw-es képek alapján tudni lehet.
szóval gondoltam egyet, hogy legyek én az, aki újra elkezdi a párbeszédet, mégiscsak három év, az sok idő.
persze kellett ehhez sosó is, aki két hosszútávú exnőjével van beszélőviszonyban, sőt zsófival meg a gyerkőcével elég gykran találkozunk minden para nélkül, szóval végülis miért is ne kérdezném én meg tőle, hogy mi van vele.
naszóval igen, én kezdtem, de valahogy furán esett a válasz.
Szia Évi,
Nagyon meg vagyok ám lepve, hogy érdeklődsz felőlem...
Velem minden OK.
Kapcsolatban élek 4. éve Nórival.
Két gyerkőcünk van; Tamás 12 éves - ő a párom előző kapcsolatából született ugyan, de sajátomként szeretem.
Lilla márciusban volt 2 éves.
Képeket láthatsz róluk itt, most frissítettem.
Budapesten élünk.
Egy laboreszközöket forgalmazó cégnél dolgozom.
Tulajdonképpen jól megy sorom.
Boldog vagyok, büszke a kis családomra.
Mi mást is tudnék mondani neked
majd egy következő levélben, ez lemaradt címmel:
Veled mizujs?
Minek köszönhetem az érdeklődést?
tudod, mit, inkább hagyjuk az egészet. felejtsd el. nem az adatlapodat kérdeztem.

neked tilos

igazából semmi ötletem nincs, hogy miért kaszáltak el tizenöt ajróra. parkolni tilos tábla nincs, szerintem simán megvolt az öt méter a saroktól. egyébként meg a fene enné meg a megérzéseket, este pont ezért álltam el egy autó mögül, azt megkerülve és eléállva viszont megbüntettek.
persze amióta felújjítják az egyik házat az utcánkban, vagy tíz autóval kevesebbnek van hely, ez kábé úgy néz ki, hogy mire hazaérek, már tök feleslegesen hajtok be, úgyis a herzen kell parkolni. ami még nem lenne baj, egy kis esti séta belefér, pláne ilyen időben, nade hogy elkaszálnak ezek a szemétládák, az már nemigazán fer.

ha valaki aszongya,

hogy EZ nem is a kishercegben van kitalálva, komolyan azt mondtam volna rá, hogy idióta. ezt mindenki tudja, hogy tipikus kisherceges találmány.
de nem. miteszisten, vagy ember, vatever, elefántot elnyelő óriáskígyókról szóló legendák már nyolcszázban elkezdtek keringeni. A könyv, amiben lábjegyzetként szerepel a sztori, egy igazi sztorizós remekmű a kielncedik századból, egy iráni hajós "saját füllel hallott, tehát igaz" indiáról szóló történeteinek magyarra fordított gyűjteménye. a lábjegyzet, amely éppen Szumátra és Jáva muszlim nevét magyarázza, csak úgy mellékesen elejti, hogy ilyen sztorikat találni róluk máshol :)
buzurg ibn sahrijár: india csudálatosságai
még ezer éve verától kaptam karácsonyra, de mindig volt más olvasnivaló. most előkerült.

triberg

hihetetlen

na kéremszépen ez döbbenet volt. veráékkal kirándultunk a feketeerdőben, éppen két hete, amikoris észrevettük az önkiszolgáló hüttét. becsületkasszával. beszarás.

még mindig allerheiliger

pszt! ráng!

ha felnagyítod, és közelről alaposan megnézed, három bazinagy halat kell hogy láss ebben a feketeerdei patakból lett vízesés által kialakított medencécskében. (az arányok kedvéért: a halak kábé méteresek lehetnek)
allerheiliger

(krok)odil

odil vakon született vagy ötszáz éve, és aztán amikor szenteltvíz érte, elkezdett látni.
aztán még mindenféle csodát tett
gondolom ezért hívják a hegyet, ahol a kolostor van, mont saint odile-nak.
dehogy nekünk miért pont oda kellett menni intézeti szocializációra, az rejtély.
najó, gyönyörű helyen van, iszonyatjó erdők veszik körül, nade a legközelebbi falu vagy kocsma órányira van a kolostorbeli szállástól, ahol kilenckor bezárják a kapukat, és az éttermi bár fél tízkor zár.
nade biztos a holy cartoon fogta meg a szervezőket, mert az minket mindenképpen, azt fejtegettük órákon át kinn az udvaron, próbáltuk megfejteni, hogy az első kockán mit is csinál igazán az a pasi a fa mellett négykézláb, aztán a következőn a két nővér közötti részeg vajon hány sört ihatott meg, aztán meg persze hogy mi is a szitu ott lenn a pataknál. feri szerint a kulcs a ló. a pasas azt kérdezgeti csípőre tett kézzel, hogy mit kezdjen a másik lóval. merthogy a képen csak másfél ló van. szerintünk a palma-t elírták, és igazából az olasz maffia van a dologban, lófejekkel csak ők vacakolnak...
roman azt mondta, hogy a pasas azt kérdezte a nővérektől, hogy ihat-e a patakből, és aztán visszatérünk az első képhez, ahol éppen felfordult a gyomra, mert a patak vize nem volt tiszta, és ezért ment vissza a nővérekhez. vagy mert megmutatta, hogy onnan ivott.
ez komoly vitát váltott ki.
mindenesetre azt megfejtettük, hogy ennek a ragyogó poszternek is köze van a nanotechnológiához (nun-ó)...
aztán második este végre eljött a várva várt esti community experience. ez a fedőnév rejtette a beszélgetős estét, merthogy adtak inni végre, és persze össze voltunk zárva, mit csinál az ember ilyenkor, iszik és beszélget.
wilko a fiáról mutatott képeket, megvitattuk a halált, életet, az egyes emberek világát, amik ha átfednek, nagy a hepinesz, szerelemről, megérzésekről, kapcsolatokról, a férfiak és nők közti különbségekről, miközben bébé alteregója fűzte be kicsi alteregóját.

józsefattila minusz kettő

lehettem volna...

özönlenek

mostanában a látogatók... meg mi is özönlünk mindenfele.
egy hete voltak itt sosó szülei, pénteken jönnek verák, aztán jövő csütörtökön apám és vivi (ha tényleg jövőhét elejeén megkapja az extragyors eljárással az útlevelét - no comment, decemberben kezdtünk el erről beszélni, hogy jöjjenek ki tavaszi szünetben, és persze kezdjék el intézni az útlevelet.)
aztán egy hét pihi, és mi megyünk londonba fecihez (merthogy nem tudtunk egy héttel a diavetítése előtt repjegyet szerezni, és két napra kocsival nem voltunk hajlandók hazagürcölni), szóval akkor londonban fogja elmesélni a háromhónapos karibi élményeit, meghogy akkor most mi is a helyzet az ancsával...
aztán már megyünk is haza, április huszonsokadikán, merthogy májusegy az egy kedd, és akkor van egy hosszúhétvége. (amin nem lesz biorobot konferencia, pedig...)
jaj, és most megyek, írok Sylwiának, mert őt karácsony óta nem láttam, pedig egy városban élünk, vagy mi, és csütörtök este tigerschrimp koncert lesz...

ajándék, mellyel meglepem

jubilálunk az idén.
anyám holnap hatvan, én egy hétre rá harminc.
hogy milyen ajándék illik egy ilyen kerek számhoz?
passz. egyikünknek sincs semmi ötlete, hogy mit is kérjen. mert persze már előre jöttek a mitkérszek.
anyám márciustól nyugdíjas. előre kérte, hogy az legyen, gondolta dolgozik majd nyugdíj mellett, de decemberben, mire kiderítették, hogy megvan az elegedő munkaviszonya ahhoz, hogy nyugdíjba menjen, a cég azt mondta, leépítés van, a nyuggereket is szépen kirakjuk.
sebaj, mondta, lesz eztán aranyélet: uszoda, kutyaséta, virágkötészet meg senior angol, senior társastánc.
ebből egyelőre kutyaséta valósult meg, úgyhogy gondoltam egy nagyot, és néztem neki virágkötészetet.
na kéremszépen a virágkötészet kiment a divatból, mint hobbi. minden nyanya már kitanulta, ha akarta, most már csak profikat oktatnak száznyolcvanezerért két félévben. na ezt azért mégsem.
senior társastánc a new york tánciskolában van, megfizethető, sőt, valszeg jó is, mert most is éppen két senior kezdő csoportjuk megy - február óta, csatlakozni már késő, következő majd ősszel.
tajcsi. na egyelőre ez tűnik igazán bíztatónak. már csak a válaszlevelüket várom, mit mondanak, el lehet-e hatvan évesen kezdeni. bár a tanár sem tűnik nagyon kamasznak, bár a kínaiaknál ezt sosem lehessen ám tudni...

bahnshop

a német vasutak igényes olvasnivalóval szórakoztatja kedves utasait. ez a mobil című vasutilap(ú), amiben az igencsak érdekes cikkeket igényes termékek reklámja szabdalja kellemes egésszé. e termékeket a német vasutak boltjában lehet megvásárolni.
az egész tisztára olyan, mint egy trafik.
nade ez egy csöppet morbid.


ez kéremszépen egy vészfék. egy igencsak hasznos dolog, ha az emberek vész esetén meghúzzák. nemúgy, mint 98-ban, amikor egy ice lezuhant egy felüljáróról, és a híd, ami utána zuhant, kettészelte az egyik kocsit.
a gumival fedett abroncsok közül az egyik eltörött, és beleállt az első kocsi egyik ülésébe. a mellette ülő pasas ment a kallerhez, hogy gáz van, de a kaller okosabb volt, és nem húzta meg a balra látható objektumot. a következő váltónál a vonat kettévált, az első kocsi ment tovább rendesen, a többi meg ment a másik irányba. mindezt kétszázzal, egy vasúti felüljárón. szóval a vonat felborul, kettészakadt, lezuhant.

nade te csupáncsak negyen ajróért megveheted ezt a szipiszupi vészféket. hogy mindig kéznél legyen. ha kell.

mi hiányzik?

csöppet botrányosan lelassult a masina, úgyhogy sosó áthuzalozta, újrasikálta, feldíszítette, helyrerakta, csak persze most újra be kell állítgatni a már megszokott dolgokat, mint háttér, képernyővédő, kedvenc programok.
na és ekkor jönnek elő az alábbi gondok: hol van a fotók folder? - túl nagy volt, nem raktam rá fel.
hol a vinamp, hol a bioedit... - ahova tetted.
na ez a leggenyább, megkeresni, hova a fenébe mentettem le anno dolgokat, ha egyáltalán elmentettem valahova. pl tilos skin a vinampra...
nade kezd újra kinézni valahogy a masina.
a masina, ami szalad, mit szalad, süvít, mint a szélvész...

népi bölcsesség

markó azt mondta, hogy az otthoni kalendáriumuk (ami az idei évre szól, és ami népi bölcsességeket is ír az adott napokhoz) azt mondta, hogy a március 19-ei héten havazni fog.
és lőn.
tegnap még húsz centi hó volt meg ötésfél fok, ma meg ragyog a nap, és 16 fok.

szülők

múlt héten szerdán megérkezett sosó a szüleivel együtt. hétvégéig lustálkodtak, tamás végigaludta a napot, míg sosó próbált otthon dolgozni.
aztán leléptünk hétvégére strassburgba meg a feketeerdőbe, még pont elkerültük a nagyon hideget meg a havat. megaludtunk allerheiliger előtt a büdös bácsi és dagadt néni vendégházában, ahol mi voltunk az egyedüli vendégek, aztán felmásztunk a vízesés mellett végig a lépcsőkön, egészen a katedrális romjaihoz. aztán vasárnap este felraktuk őket frankfurtban a repcsire és jól elmentünk megnézni de niro érthetetlen hazafias sziájéj filmjét (éppen ez ment angolul) nem mondom, hogy sokat megértettünk volna a sok susmusból...
In the torture scene (1960), one of the songs the Russian spy sings, is "May There Always Be Sunshine". The song was performed for the first time in 1962.

üzenőfal

HAGYJÁTOK ABBA A KÖRLEVÉL KÜLDÉSÉT!! AZ A RÁKOS KURVA NEM IS LÉTEZIK!! ÉS TI MEG ELHISZITEK!! KICSIT ÉSSZEL IS KÉNE ÉLNI NEM HOGYLEHET AZ HOGY ELKÜLDESZ EGY LEVELET ÉS AKKOR 5 CENTEL HOZZÁJÁRULSZ A MEGGYÓGYULÁSÁHOZ HMM HABI AZ EGÉSZ!! MEG NEM TŰNIK FEL HOGY AZ AMERIKAIAKNAK MEGY APÉNZ ÉS MAGYARUL VAN MEGIRVA TRÉ!! DE ENNYI ESZETEK VAN!! KAMU AZ EGÉSZ EGY NAGY ÁTVERÉS!! VALAKI UNATKOZOTT ÉS ÖSSZEDOBTA EZT A KÖRLEVELET ÉS MINDEKI BESZOPTA!! SZOVAL HAGYJA ABBA MINDENKI EZT A SZART!!
>>>>>ÉS KÜLD TOVÁBB EZT A KÖRLEVELET HOGY MEGÁLLITSUK A TOVÁBBI RÁKOS KURVA KÖRLEVELÉT!!
>>>>>HA NEM KÜLDÖD TOVÁBB AKKOR TE IS SZOPOD MAJD!! KÖSZI CSUMA!!!
Tölgyike (wiwes userneve Rambo) áltisis osztálytársom volt az elitiskolában, ahova hetedikben meg nyolcadikban jártam. egyike volt azoknak a fiúnak, akiket a többiek időnként felpakoltak a tanári asztalra a szünetben, hogy brinkmann-doktorosat játszanak rajtuk (ez asszem valami rituális kiherélés-imitálás volt, illetve hasbaöklözgetés), pedig ő magas volt (nemúgy, mint cserha vagy zolika), csak mulya...

innováció

másfél hete volt urban előadása, reklámozta a rendszert, amit éppen építenek tovább, amit hozott heidelbergből. a szekszi rendszert, amit programozók hoztak létre kávésbögrével a kezükben. akik egyébként az általuk ismert összes bionf rendszert egy lapra hozták, és amit wiki-rendszerben építettek fel, hogy bárki hozzá tudjon adja plusz infót. meg a mikroszkópos rendszert, amit majd lassan áthoznak, és amit én nagyon szeretnék használni, ha egyszer végre meglesz az összes konstrukció: egy robotikusan működtetett mikroszkóp 96-lukú plateket olvas be, fotóz le, majd a képeket elemzi, és a mindenféle adatból mindenféle csoda-eredményt számol.
az előadása után megkérdeztem, hogy akkor ezt lehetne-e hallal is, mire azt mondta, hozzak egy kávésbögrét, és üljünk le beszélni. mindez múlt héten megtörtént, végülis feri szervezte meg, de jócskán késett róla, de azóta is több részletben zajlik a részletek megbeszélése.
a terv az, hogy a platenként 96 embrióról 3 síkban készített képeket egy referenciaképhez viszonyítva összegezné a masina, kiszámítaná a megadott régiók fluoreszcencia-intenzitását és ezekből készítene interakciós hálózatot.
ehhez csak be kell állítani az embriókat egy síkba, ami azért nem túl triviális, mert van nekik egy szikgolyójuk, amin kellemesen libikókáznak. szóval most éppen az a nagy harci feladat, hogy vízszintbe hozzak egyszerre 96 embriót a lehető legkevesebb munkával (egy 96 lukú platbe nem nagyon lehet kényelmesen turkálni), úgy hogy ne is mozduljanak el, ha a robot emelgeti őket.
már van egy prototípus, amit be kell fejezni, és holnap kipróbálni. ha jól működik, venni kell 100 gombostűt... ( hosszútávon fröccsöntés lesz itt, kéremszépen)

félelmetesen emberi

"A Katalin utca egyszerre valóság, egyszerre jelkép: emlékeinkben életünknek - helyszíneivel, rokonainkkal, barátainkkal együtt rögzült szakasza, amelyet ha tehetnénk, ahogy a videofelvételen lehetséges, annyiszor játszanánk, élnénk meg újra, ahányszor csak menekülni szeretnénk a jelenből abba a boldogító irrealitásba, ami rég szétfoszlott már, csak éppen feledhetetlen. Mindenkinek megvan a maga Katalin utcája, olykor álmodik is vele, és ha felébred, csalódottan és nyugtalanul szomorú. Ebben a könyvben azt szerettem volna megírni, hogy csak az találhatja meg visszakívánt Katalin utcáját, aki nem vétett ellene. Az író most beavatja az olvasót titkába: ő milyennek képzeli el a halál utáni életet, a túlvilágot, az élők és holtak érintkezését és folyton változó viszonylatait, s megpróbálja körbevilágítani az etikai több mint faux pas-t, amikor szándékosan, olykor szándéktalanul, de vétkezünk. Három családot költöztettem a Katalin utcába, egy fogorvost feleségével, lányával, egy pedagógust, Irén és Blanka nevű gyerekeivel és egy őrnagyot, akinek fia van, Bálint. A három ház szomszédos, talaj tekintetében azonos egység, s a lakók barátok. Az olvasó majd látni fogja, hogyan szövődnek és kuszálódnak össze a szoros egymás mellett élés szálai a családok életében, ki hogy viselkedik válságos pillanatokban, s miután a regény végérc elkészül az egyenleg, el is falazza a visszatérés akár álombeli lehetőségét is attól, aki nem érdemli meg: azontúl soha nem mehetnek végig a régi kövezeten, annál kevésbé, hiszen az első világháború utáni környezetváltozások ma gát a helyszínt is megváltoztatták. Az író szívből reméli, aki ezt a könyvet végigolvassa, megérti érvelését, bármilyen bizarr is, azt is, hogy az elvesztett háború után új Katalin utcák létesülnek mások számára, de ezek a mások voltaképpen azonosak azokkal, akik valaha gyermekként viháncoltak vagy könnyeiket törölgették a három kertben. Csak a személyek fordulnak meg tengelyük körül, ebben a regényben, ahol a holtak úgy járnak-kelnek, mint az élők, az olvasónak meg kell éreznie, nincs valódi halál, csak visszatérés valamibe, ahonnan egy időre kiszálltunk és hogy az apostolnak, aki olyan megindítóan prédikált a szeretetről, bizony, igaza van. Az író egyik legkedvesebb gyermekét teszi le az olvasó elé, mint az ókor római polgárai, ha felemelték a csecsemőt, magukénak ismerték el. Most elindulnak a rejtelmes utca lakói, s az író az olvasótól is azt kéri: hozza haza Blankát. Mindenkit, aki helyettünk lakol addig sosem ismert paraméterek közt azért, mert elkövette helyettünk mindazt, amit mi nem mertünk, mert ahhoz is gyávák voltunk, hogy vállaljuk önmagunk negatív állóképét."
Szabó Magda

levente felkelt-e

na ez egy izgalmas kis ismerkedési kérdés lenne, ha most bárkivel is ismerkedni lenne kedvem, vagy egyáltalán, bárkinek kedve lenne velem ismerkedni... (azért néha kicsit szar, hogy két német munkatárssal vagyok csak beszélgetős viszonyban, de ők sose jöttek el egyetlenegy meghívásomra sem :(
naszóval a kérdés emígyen hangzik:
mikor és milyen okból - alkalomból láttad valaha (legutóbb) a naplementét?
és a napfelkeltét?
szerintem ez utóbbi a neccesebb, merthogy korán kell hozzá kelni. (pfúj) ehhez nagyon elvetemültnek kell ám lenni. nekem legalábbis. mint ma. mondjuk nem volt nagyon romantikus a visszapillantós napfelkelte, de legalább elméláztam valamin hazafele jövet.
na, a saját lista:

1. egyszer, asszem első évesek voltunk, végigittuk az éjszakát, a hajnali részt végig a művész cukrászdában, anna, golyó, petyka, ingrid, és még kiemlékszik kicsoda, és anna ötkor kitalálta, hogy most már ne is menjünk haza, hisz nincs értelme, nyolckor csonttan beszámoló, ugyan már, minek előtte egy órát aludni, menjünk, nézzük meg a napfelkeltét a dunán. én hazamentem egy órát aludni. aznap elmaradt a csonttan beszámoló.

2. mokkacukkás kvantikbuli volt, ha jól emlékszem, és hajnalok hajnalán indultunk haza bicajjal, én csak annyit bírtam néha mondani, hogy balinealudj, amikor is a hídon (tejóég, egyszer árpádhídoztunk is, mi nagyonnemjózanok) ért minket a napfelkelte.

3. kínában csak kétszer mozdultunk ki pekingből, mindkettő nagy kaland volt, az első, amikor is nagyfalaztunk (egész napos túra a falon, huszonvalahány kilométer), meg a második, amikori s a koromvárosba vonatoztunk éjszaka, úgy, hogy visszafelejegyet nem adott a pekingi jegyeladónő a másnapi éjszakai vonatra, így datongban kellett megvennünk azt a jegyet. datongot ugyan hárommillióan lakják, de kínában ez szutykos kisvárosnak számít. amikor hajnalban megérkeztünk, elkapott minket egy jegyüzér (a turisztoffiszos csávó egyébként), mi szépen leráztuk őt, hogy majd veszünk mi magunknak. elmutogattuk, hogy mit akarunk, erre a pénztároscsaj mosolyogva mondta, hogy nincs már jegy aznap éjszakára, úgyhogy visszakullogtunk a jegyüzérhez, aki jól átvert minket (azt mondta, hogy a különbség az előző és az új jegy között csak a légkondi hiánya - ez jelen esetben a fűtés volt, úgyhogy nadrágban és polárpulcsiban próbáltunk aztán aludni). naszóval jeggyel a zsebünkben nekiindultunk a városnak, merthogy a busz, ami elvitt minket a sziklába vájt buddha-templomokoz és a függő kolostorhoz, csak két óra múlva indult. a felkelő nap próbált áttörni a szürke szmogon, de nem nagyon ment neki. az irtózatos szénvároskában megreggeliztünk, majd menekültünk vissza a buszhoz és a több ezer éves múlthoz, ami gyönyörű volt. az oda-meg visszafele út annál kalandosabb. este végre rászántuk magunkat, hogy most végre egy nagy étteremben kajáljunk, de mivel nem akartunk kutyát enni, csak csirkét, meg valami zöldséget (eszter vega), kaptunk fokhagymás kutyakaját (csirkefarhát fejjel lábbal), fogtuk magunkat és átmentünk egy kicsi lekoszlottba, ami egyébként eddig nagyon is bevált. ott kéredzkedett be sosó a konyhába, ami háromutcányira volt a kajáldától, és amikor visszajött, azt mondta, lányok, csak zöldséget eszünk. a szomszéd asztalnál a kínai maffia ült, és néha a szőnyegre köpött, meg találkoztunk egy igazi troll-lal, aki szerzetesnek volt öltözve, mezítláb járt, hosszú haja és szakálla volt, meg messzireható szaga. aztán mikor az átfagyoskodott éjszaki vonatozás után hajnali ötkor megérkeztünk pekingbe, bementünk egy közparkba, hogy a napfelkeltekor tájcsizókat meglessük. annyira nem volt nagy élmény, mint amennyire hideg volt, szóval nem sokáig maradtunk...

4. törökországban éjszaka buszoztuk, hogy ne kelljen akár egy napot is utazásra pocsékolni, meg hogy akkor nem kell megszállni sem, így persze kínszenvedés éjszakáink voltak, de kibírható volt a reggel nyolcas érkezés. de amikor pamukkáléba buszoztunk, akkor hajnali négyre értünk a kisvárosba, ahonnan fel kellett buszozni egy másik járattal a hegyre, ahol a romok meg a termálvízből kiváló fehér izé van körbe ameddig a szem ellát. busz hajnali négykor persze nem járt még. viszont voltak hiénák (taxisok, akik tudják hogy milyen tömegközlekedési lukakat kell betömni méregdrágán), úgyhogy egy hiénával felvitettük magunkat. koromsötétben mentünk, csak a port és a kihalt ókori romokat láttuk a reflektorfényben, és amikor kiszálltunk egy kapunál, ahol ordított ránk egy házőrző, az hittem beszarok a félelemtől. elindultunk a sötétben arra, ahol a csobogást hallottuk, de én nem mertem továbbmenni, mert meredeknek tűnt. úgyhogy egy kis fenyvesecskében húztuk meg magunkat napfelkeltéig, amikor is megláttuk a vakító fehér kristályokat körbe-körbe, ahol a termálpatak csak csordogált. meg megláttuk a három japi turistalányt, akik ki tudja, honnan kerültek oda fel, de már nagyban fotóztatták magukat a patakban állva. meg a táblát is megláttuk, hogy csak mezítláb lehet rámenni erre a törékeny csodára, úgyhogy fogtuk a fázós magunkat, és beleálltunk a negyvenfokos vízbe olvadozni. körbejártuk a helyet, hogy hol a legjobb ücsörögni, és szerintem a legtutibb helyet találtuk meg, mert két kutya is csatlakozott hozzánk, és együtt bámultuk a tájat...

kishírek a nagyvilágból

tegnap este sosó editnagyija elaludt. végleg. kilencvenhárom évesen.
hagyományos temetése lesz, azaz minél előbb. ez holnap lesz.
sosó nagy nehezen szerzett jegyet ma estére a 20.20-as malév gépre. egyet, mert én egy karrierista állat vagyok, és ha már nem mentünk emiatt dettiékhez baselbe, akkor ma este és holnap dolgozom. hogy nyugodt szívvel ne kelljen jövő hétvégén dolgoznom. ha jönnek sosó szülei, ami még kétesélyes.
szóval ötkor nekiindult a másfél órás útnak. hatkor hívom, hogy mizujs, mondja a rádió, hogy gebasz van az ötösön. azt mondja áll, de hát van még idő. fél hétkor ordít, hogy most miafasztcsináljon, lekési azt a qrva gépet. a maléves csóka azt mondja, várni fog a gép. három perccel idő előtt kigurult, most hívtam a járatinformációt. sosó még mindig csak negyven kilométernyire van karlsruhétől, százra frankfurttól.
akkor holnap reggel (hajnalban) hat huszonötkor stuttgartból, azzal fél nyolcra ferihegyen van, fél tízre odaér a temetésre.
megnézem az útinfót, saját hibából tanul az ember, vagy mi, és láss csodát, a stuttgartba vezető utat holnap délig zárták le hídépítés miatt (a frankfurti autópályát 19.30-ig csatornaépítés miatt). persze kerülőutak vannak, hetvenes-százas utak, minden egyes pöcsömfalván át. indulás háromkor, hogy ötkor becsekkoljon, aztán én meg hozom vissza az autót, hogy frankfurtból ne kelljen már stuttgartba menniük, ha jönnek együtt szülőkkel szerdán.
PCR-ek felrakva, miniprep rázkódik, ligálás négy fokon overnájt.
jó éjt, gyereket. menjetek ti is aludni.
jó overnájt inkubálást, kis csöveim.

gertelbacher wasserfälle

szombaton takarítgatás után nekilódultunk, merthogy reggel még egészen emberi idő volt, nem rettentett vissza az azóta összegyűlt sok-sok felhő, és nekiiramodtunk a feketeerdőnek. ex hasikusz mentünk le megint az a5-ről, Bühlertal irányába, majd egy wasserfall táblánál szépen beálltunk egy parkolóba, és elindultunk a felhős, szeles erdőbe a patak mellett. mivel hetek óta esik, volt minek csordogálnia. ahogy mentünk, egyre vadabb lett a patak, hatalmas sziklákon tört meg, zúdult le, és az út marha viccesen hol a patak mellett, hol pedig a közepén ment, a hatalmas sziklákon. meseszép szép volt az egész erdő. aztán mentünk még egy kicsit, azzal a tudattal, hogy a szép részén már túl vagyunk, de még sétizzünk egy kicsit, menjünk még egy kicsit felfelé. na ekkor értünk fel A vízeséshez, ami nagy szakaszokon esik le, sok a vize, és úgy zúg, hogy beleszédülsz és belesüketülsz. Fenn a tetőn hüttéztünk egy jót (nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire mázlistának kell ehhez lenni, hogy egy tuti jó helyet találj csak úgy hasraütésre, amihez nem erdészeti kiépített úton vezet az út és a túra végén van egy helyes kis hütte, strúderrel és vaníliafagyival és vaníliaöntettel és tejszínhabbal - mindez persze laktázzal vagy különben lökhajtásveszély - meg jó kis egytálételekkel).
Aztán vasárnap Sosó kinézett egy helyet (szintén vízesés Allerheilegnél), úgyhogy most célirányosan mentünk. Találtunk helyes kis falut az erdőben, Haus 1 illetve Haus 11 utcatáblákkal, meg kenyérvágó deszkának való fenyőszeletet (ami a kupiszobában szárad éppen a ruhák mellett) , hatalmas randa szocreál hotelt a vízesés mellett, csak vízesést nem, pedig legalább hat kilométert gyalogoltunk odafele.

undi

ha lehet fokozni, akkor miért is ne fokoznánk, ugye?
a múlt hét szépen graduálisan összehozta ezt a jó kis kombót:
általános hullafáradtság, mensi, lábgomba, szájherpesz.
eddig ez a legleleményesebb kombináció, amit a szervezetem kitalált, közvetlenül a szívdobogásos cucc után :)
(persze mindehhez bármikor kombinálódhat a menzás tejes kaja okozta fingadozás, de ez már semmi különös :(

:)

Na ezek vannak. Eszternek majd atadom az udvozleted, ha hazaer holland orarol. Utana mindig sokaig soroznek, aztan alkoholszaguan er haza. Addig legalabb kisikalom a WCt.
Udv a tulemancipalt hollandiabol,
P

fáj fej

sokat kell mostanában agyalni, koncentrálni, gondolkozni, tervezni, átgondolni, meg ilyenek. hogy belefájdul az ember feje, és csak bambulja takaróba burkolódzva a csajokat, akik németország topmodelljei akarnak lenni.
asszem itt az ideje egy-két jónőcis cuccot beszerezni. jön a tavasz, vagy mi.