na, kezdődik megint

hatodik hét.
ma délutánra kaptam időpontot a házidokihoz - itt ugye mindennel hozzá kell menni, de csoda, hogy meg sem kérdezte az aszisztens, hogy mi van, csak adta az időpontot.
aztán meg ma reggel felhívtam a közeli bábákat, merthogy ezentúl csak velük lesz dolgom, dokit nem látok, csak ha nagy gáz van. szóval a kilencedik héten kivizsgálás, vérvétel meg miegymás, és aztán a tizenegyediken az első ultrahang egy spéci kórházban - már oda is megvan az időpont.
és ha igazak a rémhírek, kábé ennyi lesz az össz vizsgálat az egész kilenc hónapra. bár a bábahonlapon azt írják, lesz még egy uh a 20-22. héten, meg hogy csinálnak tripla tesztet meg ultrahangos down-kór szűrést, de a biztosító csak akkor fizeti, ha indokolt. mindegy, a cukorterhelésre még majd rákérdezek, de asszem apám miatt csak megnézik. több vacakolás aztán nem is kell.
kivéve az anti-D szurit a harmincadik héten merthogy rh- vagyok, és Hanna meg pozitív.
csak havonta egy pocaknyomogatás, vérnyomásmérés, és kedves bábacsevely.
az viszont irtó jól jön ki, hogy a pilatesstúdióban meg pont szerdán és pénteken van terhestorna kettőtől, a hollandóra meg negyed négykor kezdődik. így egy csöppet szoros lesz a két délután, de legalább le lehet tudni mindent, amíg a kiscsaj bölcsiben van.

az idei sziget sztárja

kimentünk, kirángattam sosót, merthát ez volt az egyetlen nap, ami élvezhetőnek tűnt: fatboysslim, buenavista, és lieden világsztárja, a duplán nagydíjas dj. egyik sem jött be, a fatboysslim élvezhetetlen volt, a buenavista unalmas, a dj meg jó lett volna, de töküres arénasátorral, este tízkor semmi hangulat nem volt. aztán elértünk a jazzszínpadhoz, és ott voltak zubolyék, és annyira viccesen gázok voltak, hogy maradtunk. és tetszett nagyon.
kérsz taslit?

dumaszínház

már össze sem lehet számolni, hány szót mond Hanna, a kismillió hasznos főnév (mint pocsolya és pénztárca) és tulajdonnév mellett a melléknevek (meleg, nagy) és igék is itt vannak (pl pakol, mász, pancs, megyek, nem megyek).
és mindez semmi. ahogy visszaérkeztünk a lakásba, felmászott egyedül az etetőszékébe, aztán a játszón felmászott a lovacskás körhintára, majd persze pocsolyázott egy hatalmasat.
ja, és főzni is ő akar. holnap ezért perecet gyártunk, azt gyurmázhatja kedvére, és az se baj, ha belenyal a tésztába. (bevállalom a német receptet, de NaOH helyett szódát rakok majd a forró vízbe, amibe a pereceket sütés előtt bele kell rakni. így nem hangzik annyira brutálnak a recept.)
őrület mennyit fejlődött ezalatt a három hét alatt.
amúgy Nonót, Marcit, Verát naponta emlegeti, és tegnap elsírta magát, mert félreértette az apját: azt hitte most rögtön meglátogatjuk őket, és már húzta "apukát" - most így hívja őt - az ajtóhoz, hogy akkor indulás. Persze Dadával is naponta cseveg a játéktelefonon, és Bodzának nevezte el a kíváncsi kiskutyust.

pozitív jövőkép

háromszorosan is.

normális???

körlevél a wiwről, egy régi ismerőstől (nem, nem évfolyamtárs):
"Kedves Baratok Ismerosok,
vallalok biologia temakorben szakdolgozat, diplomamunka, beadando stb irast kerlek Titeket terjesszetek,
Koszi,
x"
az egy dolog, hogy vállal ilyet, már az is gusztustalan, de hogy köríméltben leírja ilyen nyíltan, meg hogy arra kér, terjesszem, az már abszolút hüjeségre vall. kábé mintha az expressben vagy a pestiestben hirdetne...

kalandtúra

mivel tegnapra kánikulát jósoltak (huszonhat fok, az itt kőkemény napszúrás és hőség, mi lesz holnap, a huszonnyolccal!!), összepakoltam nagytörölközőt, fürdőbugyogót, kislapátból kettőt, enni, inni, sapkát, pelenkát (persze ebből nem sok minden kellett, de mindig az kell, ami otthonmarad), és irány a tó. teli lett a hátizsák, amit a hátsó gyerekülés miatt nem tudtam igazán hova tenni. raktam a hasamra - nem jó, nem tudok pedálozni. raktam a kormányra, felém nézve - nem jó, nem tudok pedálozni. raktam a kormányra, kifelé nézve - nem jó, ráül a kerékre. na ekkor valamelyik pánt beakadt, megrántotta a váltót, próbálom visszaváltani, de a szorzó kiskarja kiakad, meg se mozdul.
kaland van!
gyerek ki az ülésből, telefon elő, kiborulva Sosót hívom, miafszt lehet ezzel csinálni.
nyugtat, javasol.
megyünk tovább kiskeréken levő váltóval, nem kattog, csak nem mozdul, és tekerni kell, mint egy mókuskerékben. sebaj. hátizsákot próbálom gyerekülésre hátulra szerelni - nem jó, kormányozhatatlan. marad a hátam - úgy meg Hanna van kiborulva, ha át akar fordulni a másik oldalra, taszajt egyet a zsákon, a bicikli ilyenkor hatalmasat kileng, ő nyöszörög, megállunk, leszállok, több-kevesebb higgadtsággal győzködöm, hogy most már nincs sok hátra, és hogy csakazértsem fordulok már vissza, és most már bírja ki.
sokszor megállva végülis eljutunk a tóhoz, ahol egy zaher meg egy kapucsínó a vigasz. neki almalé és almatorta - ő jár jobban, a zaher egy ócska olcsó vajas krémes csokitorta csak. (a jegeskávéval már múltkor póruljártam, kávé izű jégká
sát hoztak ki, brr, kiráz a hideg ma is, ha eszembejut.)
na most aztán irány a tópart! elő a lapáttal, fürdőgyatyával, meg persze a napkrémmel!
a víz kicsit hideg, a parton hemzseg a kárkárkaka, úgy kell egy szarmentes övezetet keresni, ahol leülhet a gyerek a homokba. Hannának az egyedül homokozásból egy idő után elég, csak úgy üldögélni meg egy gyereknek sosem jó móka, így sétálunk a fűben, a homokban, a bokáig érő vízben - Hannának volt egy gyenge próbálkozása a kaviccsal felszórt "járdán" is. közben bambuljuk az embereket, a madarakat, a kishajókat, a vicces szivárványszínű vitorlásokat, amiken edzenek a gyerekek.
enyhe nyárfiling szivárog elő, mégsem volt ez rossz ötlet, persze a visszaút a hátizsákkal és a váltó nélküli bicajjal enyhén nyomasztó leghátul (nem ok nélkül, mint utóbb kiderült), de azért a megérte után jöhet egy pont.

az első három róka

szegény kismanó tegnap rontotta el először a pocakját. eddig - másfél évig - max egy pár csöpp tej jött vissza, a hányást hírből sem ismerte, szerencsére azt a fosós-hányós vírust sem kapta el, ami úgy tarolt le minket, mint egy interszitiexpressz. de a tegnapi sonkás tojás kenyér nélkül vacsira túl sok volt neki.
hajnali fél kettőkor átsétált hozzánk, kómásan elhelyezkedett az apja párnáján, majd egy babatenyérnyi tojássárgáját ráhányt. mosakodás, párnamosás, pizsamacsere után vissza ágyba. kérdeztük, hogy most jobban van-e, és szinte kiabált, olyan hangosan mondta, hogy jó. pár perc múlva beterítette az egész lepedőt. mosdás, pizsamacsere, ágylehúzás, matracsikálás, majd visszaalvás kisszobai matracon - matracon törölköző, azon pelenka, matrac mellett hányóstálka. bólogat és hangosan mondja, hogy jó, mikor kérdezem, hogy van. rá pár perccel újra hányt szegénykém, ezúttal sikeresen a tálkába, merthogy már alig volt mit. ekkor az újabb altatás már az ölemben ülve, hogy semmiképpen ne forduljon hasra, és ne nyomja meg a gyomrát. el is aludt, hányás abbamaradt, aztán már nyugis volt az éjszaka, és reggel nyolckor vidáman keltegetett mindkettőnket...

monthly report

na, most már elmondhatjuk, hogy a három hétig tartó hányinger és émelygés nem kistesót jelentett. valamit elkaptam, az australnál evett fagyi után kezdődött, másnap konkrétan azt hittem, hogy ha megmozdulok, akkor behányok és beszarok, de aztán mégsem, de aztán három hétig el-elkapott az öklendezés. nem volt egy vicces dolog. de hálistennek csak volt.
Hanna már második hete már szerdán is jár bölcsibe, mostanában az apja viszi, ha teheti, és most már egészen jól bírja mindkettő. merthogy sosó is ugyanúgy kiborult, amikor a gyermek szívszaggató bőgést vágott le, amikor az első alkalommal próbálta otthagyni a kegyetlen bölcsisnéniknél. tizenegyig nagy nehezen kibírta, hogy ne hívja fel őket, de amikor azt mondták, hogy minden oké, megnyugodott.
Hanna is egyre jobban bírja a bölcsit, imád kinn lenni a kertben, játszik a nagyokkal, meg átkéredzkedik egy másik csoport nénijéhez - most már nem a hintában ül, ha érte megyünk. ma már kenyeret is hajlandó volt enni ebédre, meg reggel is ivott egy kis gyümölcslevet, ami tényleg nagy szó.
amúgy hihetetlenül sokat mozog, ha éppen van kedve sétálni, akkor a világ végéig el elmegy, felmegy a játszón a dombra, sőt, most már elég keményen önállósodik: ott marad a kisszékén, ha elmegyek üdítőért, vagy ha ülök a padon, pápávál elköszön és elmegy egy körre. nade ha nem akar sétálni, akkor kiborító jeleneteket rendezünk, mert én nem akarom felvenni és hazacipelni, ő meg nem akar jönni, megáll, elfordul, bőg, és meg sem mozdul, hiába megyek nélküle haza.
most már hihetetlenül sok szót mond, mondanom sem kell, hogy túlteng köztük az állatok neve, mint vauvau, kárkár, cica, pók (pó), patkány, kacsa (kaca), béka (békabékabéka), de már mutogat az ablakra, ha teherautót hall, hogy kukásautó (kuká). persze naponta hatvanszor mondja, hogy apa, anya helyett meg néha napján mond egy nyanyát. tisztán mondja, hogy kakaó, kávé, tea, rágó, pedig ebből csak kakaót kap, és a számok közül a kettő irtó nagy kedvenc. sokszor megjelenik két békával-kacsával-teletabival, és vigyorogva mondja, kettő. a régi szavak is néha elő-előkerülnek (popó, kaka, lámpa, nyamnyam, kukucs), de azért az újak gyakoribbak.
persze sokat mutogat, meg bólogatva mutat dolgokra, és kérdezi közben, hogy jó?, ha valamit szeretne csinálni. sokszor másra mutogat, ha pukizik, és kérdezzük ki volt az :)
az esti mesét meg úgy kéri, hogy mondja, ki szerepel benne, a vauvau, kárkár vagy békabékabéka - ezek mind a könyvtári szerzemények, hihetetlen kedvencek, nem is tudom, mi lesz, ha vissza kell őket vinni. talán az utazás majd elfeledteti vele a könyveket, majd jönnek más kedvencek.
merthogy jövő szombaton megyünk haza, három kemény hétre, már várom azért, kíváncsi vagyok, milyen időnk lesz, meg hogy fogjuk a családokat bírni - én már előre borsódzom a kötelező ebédektől, beszólásoktól, stb. na, majd meglátjuk, milyen lesz...

szopókalap

vannak dolgok, amik rosszul érintik az embert.
mint például az, hogy wilkoék gyereke, akit annyira izgatottan és szeretettel vártak, a szülés beindulásakor előreesett köldökzsinór miatt súlyos agykárosodást szenvedett. nem hitték, hogy egyáltalán életben marad. de túlélte azt egy egy napot, amit a dokik jósoltak neki, sőt, pár hétre rá haza is vihették a kórházból. egy éves lehetett, amikor meglátogattuk őket, Gero akkor a mindennapos fizikoterápia ellenére még csak a földön kúszva közlekedett, és egyértelműen látszott rajta, hogy nem teljesen ép. de élt, kommunikált, mosolygott.
vagy az, hogy wilko, a mindig vidám, jókedélyű, a németek közül a legnyíltabb, legközlékenyebb és legjobbfej srác, akivel irodalomról, művészetekről vagy akár az élet dolgairól úgy lehetett beszélgetni, mint senki mással, és aki a főnöke elköltözése miatt megkapta a laborvezetői poziciót, napról napra karikásabb szemű és kialvatlan, és hogy vicc nélkül mondja, nem érdemes gyereket vállalni, mert szívás az egész.
és persze az, hogy amikor eljöttünk KA-ből, nem tudtunk elbúcsúzni, és akkor sem jelentkezett, amikor meghívtam a védés utáni mulatságra.
persze mindennek van oka, most jött egy levél tőle.
"Dear Eva,
I wanted to write you for a long time, but unfortunately, we are quite stressed since this April. Gero started to suffer from epileptic fits and since then, we regularly have to call the ambulance and stay in hospital for a couple of days. As the fits are not predictible and the medication has to be given in slowly increasing concentrations, and several drugs usually have to be tested (we are administering the second drug now), we are never safe from being in an emergency situation from one minute to the other. Quite often I already had to interrupt or terminate experiments and leave for hospital and things are left undone and you work extra hours, etc. I guess, you can imagine.
Be that as it may, finally now I manage to sit down and write these few lines. How are you? How are Peter and Hanna doing? How is it going in the Netherlands? What about your paper?
All the best
Wilko "

hányadán is állunk?

megyek, mindjárt letesztelem.

durva

persze egy özpetek filmtől ne várjon az ember önfeledt vidám szórakozást.
de azért ez most eléggé ütős volt. amin sokat rágódik az ember utána is.
kellett már egy ilyen.
még.

Vivi

megjárta a hadak útját, 14 évesen egyedül iderepült (életében először repült, szegénykém, nagyon be volt szarva, az elmúlt egy hónapban vagy négy gép zuhant le), eltöltött velünk egy hetet, majd hazarepült.
mindenki egész jól vette az akadályokat, sosó is csak egyszer szólt be vivinek, aki egy tíz perc múlva elő is jött a wc-ről kisírt szemekkel, vivi szó nélkül tűrte, hogy hanna hajnali hétkor keltegesse. hanna volt a legtündéribb, irtó jól elvolt vivivel, sokszor kézenfogta, úgy sétáltak, sokszor odavitte neki a játékait, hogy játszanak, ette a kaját a tányérjáról, és vivi meg nagyokat vigyorgott ezen. magától nem kezdeményezett volna vele semmit, de így, hogy hanna tukmálta magát rá, jól eljátszottak.
voltunk mindenfelé, a libás parkban piknikezni, a tengerparton, amsterdamban kettesben, a piacon, a múzeumok éjszakáján, egy tóparti strandon meg az avifaunában. jó kis hét volt, jól kifárasztottuk magunkat meg a kölköket...

harmadik

altatás után bementem a szobába, sosó a szüleivel beszélt addig, de akkor elhallgattak, én kérdeztem, mivan, de olyan feszélyezett lett a hangulat, és tamás mondta, hogy akkor ő most elköszön, én egyre kevésbé értettem, hogy mi van, mire rákérdeztek, hogy tudom-e hányadika van.
mindketten elfelejtettük a házassági évfordulónkat. aznap vitte ki sosó vivit eindhovenbe, és rakta fel a gépre, valahogy a nyolcadikához idén csak ez kapcsolódott, hogy eddig van itt a vivi, más nem.
a harmadik.
mintha a harmincadik lenne, komolyan úgy érzem. az elmúlt egy-két év mintha két-háromszoros szorzóval telt volna el. vagy tíz. durva.
mindketten néztünk nagyokat, hogy hát igen, papíron nyolcadika, de igazából huszonkettedikén volt a buli meg az egész felhajtás, és persze nem emlékszik egyikünk sem, hogy mit beszéltük meg, melyiket is fogjuk majd tartani.
sebaj, van ilyen.
asszem ez így van determinálva, mindketten elfelejtjük az ünnepeket, szülinapokat, úgy kell mindenhova rimájndereket rakni, hogy nehogy sértődés legyen. (pénteken a masszázsra felejtettem el elmenni.)
másnap kaptam belga csokit meg pezsgőt, aztán pénteken meg én szereztem be egy közös wiis agytornát, ami irtó vicces, de nagyon leterheli az ember agyát este kilenc után nekikezdve. nade erre jó egy kis belga csoki, feltuningol.
csak nehogy sosó beszerezzen egy másik távirányítót, mert akkor mehet a párhuzamos hajsza, na azon tuti összekapunk, ha vesztek :)

könyvtár

csütörtökön Andiékkal a könyvtárban voltunk.
a leideni könyvtár jó nagy, tizennyolc év alattiaknak ingyen van, így hát Andi javaslatára Hanna iratkozott csak be, ő vette ki a három mesekönyvet: a két kutyusost (a nagy Moes, a kicsi meg Noot, persze mindkettő mást szeret csinálni), a kárkárosat (amiben azt álmodja a kisvarjú, hogy ő Jan, a szomszéd kisfiú, aki elárasztja vízzel a szobáját - tipikus holland mese, mosdókagyló van a gyerekszobában), a békásat (aminek a sztoriját nem igazán értem, ki kéne szótárazni), meg a kacsákról szóló ismeretterjesztő fényképes könyvet.
így végiggondolva, lehet, hogy legközelebb vonatosat vagy embereset kéne kivenni, nehogy abszolút nanorobotot neveljek szegény kölökből.
bár talán már menthetetlen a helyzet, minden hangyának örül, minden muslincának vigyorog, a madarakat és egyéb nagyobb állatokat nem is említve.
najó, a kukásautó meg a sorompós vonat is irtó izgi, azokat is mindig meg kell nézni. huhh, van még remény :)

hisztigép

Sosó csütörtök délután lelépett Brüsszelbe egy pénteki míting miatt, ami persze elhúzódott, és csak este fel nyolcra ért haza.
ma délelőtt mondtam, hogy nekem ma dolgoznom kell egy kicsit, leültem a gép elé, ő a sajátja elé, aztán Hanna valamire berágott, és aztán kicsit harapósan szóltam neki, bekattant, épp mint az anyám. egy mondatot volt hajlandó szajkózni ötvenszer, de persze engem nem hallott meg. az egyik gyönyörű mondata: te ne szólj egy szót se - mikor kérdeztem, hogy miért nem alhat a gyerek délelőtt, ha álmos; a másik meg, hogy hüje picsa - amikor kivettem Hannát a kezéből, hogy ne úgy nyugtassa a gyereket, hogy ráordít, fogd be a szádat.
mondtam neki, hogy nyugodjon le, erre fogta a számítógépét, és becsapta a bejárati ajtót, és elviharzott az autóval.
ez már négy és fél órája történt, azóta telefonja kikapcsolva.
jaj, nem is meséltem, hogy kiment a dűnékre lenyugodni, és szerencsétlen úgy leégett, hogy napokig rákvörös volt a háta, majd tenyérnyi foltokban hámlott le.

jöttek, láttak, mentek

Düsseldorfban voltak egy rokon esküvőjén, és mentek tovább Brüsszelbe, és útbaejtettek minket is, hamár. azt mondták, délelőtt jönnek, kérdeztem, maradnak-e ebédre, mondták szuper. aztán végülis délben ideértek, hoztak virágot egy kerülővel, ettünk, dumáltunk, etették Hannát, sétáltatták Hannát, etettünk kacsákat, sétáltunk mi is, játszótereztünk, aztán elment a délután, és elmentek ők is tovább Brüsszelbe vacsizni meg sörörzni Gyuri haverjához. Judit nem sokat változott, bár ezer éve nem találkoztunk, de jófej volt, dumcsiztunk, Árpi szokásos szótlan de kedves, mosolygós, Gyuri meg egyszerűen irtó jófej pótapukaként játszott Hannával, repülőztek, sétáltak, etette őt. jó volt látni mindhármukat, jól esett, hogy beugrottak, édesek voltak nagyon. augusztusban mindenképpen össze kéne hozni egy talit.

fiktív levél, egy hónap után

asszem most ülepedett le annyira, hogy ne zsigerből bántó legyen, hanem korrektül a probléma fogalmazódjon meg. ami igazából már nem is rág annyira, de úgy érzem, tartozom ennyivel, hogy megmondjam, miért éreztük magunkat szarul pár napig. amikor itt voltatok.
ha nincs kérdés, nincs válasz sem. és így nincs párbeszéd. csak monológ. nem is az volt a baj az itt eltöltött pár nappal, hogy felzabáltátok a hűtőt, meg hogy a boross megbetegedett, és nem lehetett utrechtbe menni, helyette itt kellett elcsapni az időt, hanem az, hogy egy csöppet sem érdekelt titeket az, amik és akik mi vagyunk. elmerültetek a problémáitokban, amik napról napra bántanak titeket, és végülis nem tudtatok kikapcsolódni. és nem vetettek minket észre.
ránkhúztátok az unalmas, kényelmesenélő, nekükkönnyű lepedőt, ami alól ki nem bújhattunk, bár erre nem is nagyon adott lehetőséget és kedvet az esti olvasás és számítógépbújás, ikeakatalógusnézegetés.
sosót kvázi úgy kezeltétek, mintha itt sem lett volna, vagy, ami még rosszabb, mint egy ismerős, de balek szállásadót, ami neki mondanom se kell, baromi szarul esett neki. ami engem illet, már nem várom el senkitől a komolyan vett hogyvagyot, mivanveledet, már annak is örülök, ha valaki ír, és elmeséli, hogy vele mi történt, meg persze néha rákérdez, mi élünk-e. ami igazán szomorú, mert azt jelenti, hogy már igazán senkitől nem várom el, hogy érdekeljem, merthát az ember nem akar mindig pofonokat kapni, már nem vár el dolgokat, mert így nem fáj. persze ez nem megy ilyen egyszerűen, fáj az, ahogy idáig eljut az ember, kábé olyan ez, mint egy szuvas fog, fáj amíg eljut a rontás a gyökérig, de utána már mindegy. már nem érzed.
de így persze nincs párbeszéd, meg nincs barátság, csak maximum összenevetés régi emlékeken, vagy vállveregetés.
sajnáltam apámat, amikor ilyenekről mesélt. és tessék, nesze nekem, én is ezt élem át. ez van, ez egy leszari világ. de legalább én is változom: mindig is túl sokat vártam el az emberektől, most már nem fogok.

jaj, ezer éve nem írtam. lett volna mit, de egyik részét inkább mégsem, nincs sok értelme szájbarágni, ami nyilvánvaló, a másik felére meg nem volt idő.
most meg se ihlet, se kedv.
tegnap esztivel egyiket kibeszéltük, másikről majd ma este andival dumcsizunk, majd esetleg később leírom az utókornak. na merthogy tegnap este buli volt, ma este meg megyünk sörözni.
ez van. sosó jövő heti ötnapos müncheni útjának a kontójára kimenőzök.

polder

a wikipedia szerint: "A polder egy alacsonyan fekvő terület, ami – legalábbis időszakosan – a tenger szintje alatt fekszik, és amit az ember mesterségesen hódított el a tengertől gátak segítségével. Van, amelyiket vízszivattyúzással kell kiszárítani, és szárazon tartani, másokat zsilipek kinyitásával alacsony árapályszint esetén. A legismertebb példák, ahol ilyen földvisszahódítás történik tengertől, a tengerszint alatt fekszenek.
A legtöbb polder Hollandiában található, az országot gyakran asszociálják velük, de Hollandia nem kizárólagos helyszín. Mindenesetre a holland döntéshozatalt gyakran polder-modellnek titulálják."
csütörtökön poldernapot tartottak. szünet volt, Hemelvaartsdag, Mária mennybemenetele vagy miaszösz, de mindenesetre erre a napra szervezték a poldernapot. ennek örömére bicajtúrákat szerveztek, amire andiék elhívtak minket is. háromajróért adtak egy térképet a kiindulóponton, rajta bejelölve a poldereket, és az azokon levő gazdaságokat. merthogy az egésznek az volt az értelme, hogy végigjárd a környéket, és megismerd a poldereken gazdálkodó és termelő népeket. így aztán láttunk önjáró (totál automata) fejőgépet, amibe a tehén akkor megy be, amikor kedve van tejelni, a masina először lemossa a tőgyét, aztán lézerrel vezérelve rácuppan a szívófej, és dől a tej, miközben a tehénke a megérdemelt jutifalatot rágcsálja. közben a következő meg áll, és vár a sorára, és nézi a kószáló kisrobotot, ami pucolja a karámot.
aztán láttunk igazi sárga spitz- avagy tévé-paprikát, amit itt sem boltban, sem piacon nem lehet kapni, csak kaliforniait, mert a sárga megy valahova exportra (pl karlsruhébe), kiváló minőség, két darab ötven centért kapható, közben kantrizene ment a hangárban.
aztán voltunk jachtkészítő mesternél, ahol pár hajó készül csak egyszerre, merthogy kézimunka folyik itt, fából, elég durva.
a fagyishoz nem mentünk be, mert úgy tűnt, a gyerkőcök elaludtak, de aztán a sajtosnál muszáj volt megállni, mert Hanna mégsem aludt, hanem ordított.
szuper helyeken jártunk, piszkosul szép tájakon, csak valahogy sehogysem jutott eszünkbe andival az a szó, hogy építőtábor :)

áll a baba áll

csütörtökön Andiéknál a felolvadós félóra után Hanna megmutatta, hogy szerda óta fel tud állni egyedül. pénteken meg egyenesen produkálta magát a nagyszüleinek, vagy egy órán át guggolásból felállt, majd visszaguggolt. és persze pont amikor nekem takarásban volt, lépett kapaszkodás nélkül hármat az ágy pereméig. és azóta is irtóra élvezi az álldogálást, de persze járni még nem mer egyedül, de ez a felállás szuper dolog. legjobb a nagyágy matracán, szegénykém már a végén tiszta ideg, mert nem sikerül neki megtalálni az egyensúlyát a matracon. de azért a hátravágódást élvezi nagyon. meg a hátunkra mászást. nemhiába lovasnemzet a magyar, már egy láblendítéssel rajtunk terem ez a lány...

hiány

hiányzik azért még mindig karlsruhe, a füves strandok bármelyike, ahova ki lehetne heveredni a gyerekmedence mellé a melegben, itt persze nincs füves strand, de persze olyan meleg sem, hogy kiheveredjen a napra az ember. voltunk ma usziban, és az is szuper volt, de azért egy fedett uszi nem ugyanaz, mint egy strand.
pesten meg olyan meleg lesz majd augusztusban, hogy inkább árnyékban döglik az ember, bár az sem rossz, feküdni a pléden, újságolvasás közben beszundítani, felváltva gyereket kergetni, stb. anyám nyaggat, hogy majd menjünk ki hosszabb időre veresre, és bár igaza van, a kert szuper árnyékos, meg vehetünk felfújható medencét, és végülis kell ennél több? pancsolás, virágok, rohadó meggy a fűben, szaladgáló hangyák, kergetnivaló kutya meg macska? feci athéni esküvője pont beleesik a nyaralásba, de még mindig nem tudjuk mennyit leszünk végülis pesten augusztusban - ez attól függ, hogy sosó kivesz-e szabit, vagy ott fog dolgozni. meg persze pont júliustól mehetne hanna szerdán is bölcsibe...

fizikoterápia

a bicajút odafele eléggé leizzasztott, egyrészt mert késésben voltam és még el is szúrtam az utat, nem találtam az átjárót a hídra (alul ment, nem felül), másrészt paráztam, hogy meg tudjak állni a lóbaszó női bicajjal, amin csak kontra van, és marha magasan van az ülés, meg persze a kormányra szerelt üléstől nehéz leugrani. nameg attól, hogy Hanna hogy fogja viselni a félórás kezelést.
tíz percet késtünk, úgyhogy csak húsz percem maradt. Hanna végig csöndben ült, a csajszi szerint a padlót nézte, hiába vittem neki egy zsák játékot meg nasiznivalót. mondjuk a szőlőből evett, az biztos, de én nem láttam, mit művel, vagy a plafont vagy a padlót kellett néznem.
utána viszont már a bicajon jó sokat dumcsizott, és a játszón meg elemében volt. remélem nem volt neki az egész rossz élmény, csak az új helytől szeppent meg egy kicsit.

hiszti, kétlábon, koffein és related

Hanna mostanában elkezdte durván a dackorszakot. tudom, általában kétévesen kezdődik, de hát akaratos kislányunk nem várt addig, ő már most ellenkezik, ha reggel pelenkát kell cserélni vagy ha bármikor öltözni kell. ívben megfeszül, ordít, rúgkapál és persze még visít is közben, ha olyasmi történik, amire ő előtte nemet intett a fejével. néha ki lehet cselezni, mondjuk a cipőfelvevésnél bejön az a trükk, hogy a macijára vagy a babájára adom rá, na akkor persze rögtön a lábára mutogat, hogy az neki kell.
pluszban tegnap óta feláll egyedül, kapaszkodás nélkül, és vigyorogva álldogál, szóval lassan tényleg elindul kapaszkodás nélkül. meg még mindig nem bújt ki teljesen az alsó rágófoga, szóval van elég oka arra, hogy éjjel megint vacakul aludjon, de ez engem konkrétan kikészít. merthogy apa nem jó éjjel, anya kell, és sokszor csak úgy alszik vissza hajnalban, ha átvisszük a nagyágyba. ott meg mászik rám, ölelget, átkulcsolja a nyakamat, úgy kell lehámoznom magamról, hogy meg ne fojtson.
ma reggel hétkor kelt, én egy kávét reggeliztem egy kis mazsolás zsömivel. aztán kilenckor átmentünk Andiékhoz, hogy majd megyünk lepkézni, ha megjött a számítógépszerelő. amíg vártunk, Andi főzőtt kávét. aztán csak nem jött a szerelő, viszont jött még egy kávé, én meg fél egykor már remegő kézzel mentem hazafele, a lépcsőn már szédültem, most meg lefagynak az ujjaim a kezemen, lábamon. ahogy ettem, kicsit jobb lett, de még mindig tart a túladagolás. jöjjek már le, jöjjek már le...
ma megyek fizikoterápiára, hétfőn felmérték az állapotomat, ami súlyos annyira, hogy fizesse a biztosító: a bal oldalamon nem mozdgnak el a bordák a gerincoszloptól, és az izmok baromira feszesek. a jobb oldalam kicsit jobb. egy csöppet visszajött a kamaszkori gerincferdülésem is. neszenekem. tornázni meg úszni kell. meg járni hozzájuk.
mondtam a csajnak, hogy Sosó nincs, gyereket nincs kire hagyni, erre mondta, hogy hozzam nyugodtan, mindenki ezt csinálja. na majd meglátjuk, hogy bírja azt a félórát...
aztán holnap meg megyünk heidelbergbe, apámékkal meg nagybátyámékkal hétvégezni. mivel Sosó normandiábol jön kocsival, mi Hannával vonatozunk. Hogy hogy megyünk ki az állomásra, meg nem tudom. jó is hogy eszembejut, meg kell nézni a buszokat...

micsoda ötlet

nabasszus, ezen aztán valaki halálra keresi magát. piszokjó ötlet, pláne, hogy állítható az állvány, így tényleg bárhova befér, nade 140 ajrót elkérni érte rablás. bár olcsóbb, mint egy nagykádat beszerelni, az biztos...

ingyé-masszázs

ma volt az első igazán felszabadult Hanna-mentes napom, mióta ledoktoráltam, mert először jöttek Sosó szülei, aztán meg Juditék, szóval ma volt először olyan bölcsinap, hogy nem kellett se tanulni, se másokat szórakoztatni. ennek örömére takarítottam, meg Sosóval bútorokat tologattunk, aztán elmentem úszni meg plázázni Leiderdorpba Sosó vadiúj autójával (hétfőn átvette az insigniát). az usziban én voltam az egyetlen, aki konkrétan úszott, mindenki csak pancsolt, pezsgőfürdőzött vagy ugrált a dobogókról. vagy az élménymedencében úsztatta a gyerekét. egy fél órát úsztam, aztán vízbenpedálozás versenyt rendeztek a nagymedencében (hol máshol, van direkt gyerekmedence, dehát ha csak egy ember úszik, kergessük el azt is). mindegy, így legalább átmentem az épület hátoldalán levő fizikoterápiás rendelőbe - oda küldtek, mikor megkérdeztem, hogy hol van a masszázs. na itt aztán tényleg mamikákat tornáztattak, szóval nem egy exkluzív masszázsszalon az egész, hanem egy rehab-rendelő, de úgy tűnik, hogy az egészségbiztosítás fedezi majd a hát-reparálást, ha tényleg fáj. és hát fáj a hátam, a vállam meg a nyakam. meg a lábam is, de az más tészta, ma reggel belerúgtam a laptoptöltőbe, és maga alá fordultak a lábujjaim. hogy hogy lehet ilyet csinálni, nem tudom, nekem mindenesetre sikerült.
nade a lényeg, hogy hétfő délután megyek egy tébékártyával meg egy lepedővel masszázsra, és ha minden igaz, akkor a biztosító fizeti a kínzásomat. mert ez fájni fog, mint szeptemberben a facherbadban. ott a vasmarkú masszőrbácsi nemcsak kézzel, de vákuummal is kínzott, tiszta kék meg lila lett a hátam, mint akit vernek. kíváncsi vagyok, ez a nőci milyen lesz, milyen a technikája. meg persze, hogy jó lesz-e utána.

sisak

ma a kirakodóvásáron összefutottunk marionnal, aki elmesélte, hogy pár hete thomas, (aki pár hónappal fiatalabb hannánál) a bicikli kormányülésén ült, amikor eldőlt vele az egyébként álló bicaj, és pont oldalt beverte a betonba a fejét. a doki szerint nem volt gond, csak aztán éjjel vér szivárgott a füléből, amivel aztán persze rohantak a kórházba. eltörött a koponyája. de egyébként semmi baj.
ha ilyen ülést veszünk, muszáj sisakot beszerezni, hiába nem divat itt.

akvárium - halpiac

annak örömére, hogy elállt az eső, és ma már hétágra sütött a nap, Hannával ma elmentünk bevásárolni. voltunk játékboltban Molinak egy apróságért (egy bőgő plüsstenehet vettem, nadepersze Hannának meg kellett vettem a hápogó plüsskacsát), a patikában fogbogyóért, meg bementünk a városba a kisállatkereskedésbe halért. jól kinéztem, hogy milyen halak érzik jól magukat ebben a pici akváriumban, ezek közül sosónak csak egy tetszett, persze olyanjuk nem volt, így vettem öt szumátrai díszmárnát. amiknek legalább ötven liter kéne. de sebaj, ezek még nagyon picikék, maximum nem nőnek nagyra (remélem megmaradnak kicsinek, és nem pedig kihalnak). most éppen beszoktatás folyik, apránként merem be a nejlonzacsiba az akváriumvizet hozzájuk. ha bekerülnek végre a "mélyvízbe", kapnak egy kis vizibolhát, hadd örüljenek szegénykék.
azt írják az okosok, hogy a halak vízfoglalása után az első pár nap nagyon kritikus a vízminőség szempontjából, mert a nitrit meg nitrátbontó bacik csak szép lassan növik be a szűrőt. bár direkt vettem filterbacis cuccot, remélem nem lesz gond a halpisi-lebontással. (vettem szűrőpapíros gyorstesztet is, ami mutatja a pH-t, az összes és a karbonát vízkeménységet, és persze a nitrit-nitrát szintet. csak hogy tudjuk, van-e baj. olyan izgis ez az egész!!)
a bolhákat nagyon lelkesen eszegetik, szépen bejárják miattuk az egész terepet. bár, ha jobban nézem, mintha ki is köpnék őket rögtön. na mindegy. persze jól elbizonytalanodtam, hogy kell-e a szűrőnek mennie, ha élő daphnia megy a vízbe, nehogy felszippantsa az összeset, úgyhogy most éppen pihen a szűrő, a halacskák meg alatta csipegetnek. mind az öt betuszkolta magát alá. mintha egy csöppet bestresszeltek volna szegénykéim. gondolom a kihalászás meg a félórás hazaút sem volt egy sétagalopp nekik, ráadásul még szokniuk kell a környéket is...
az egyik elég merész, ki-kikóbolrol a szűrő alól, felfedezi a világot, egy másik meg piszkálja a többieket. kiváncsi vagyok, lesz-e nevük - a békáknak sem volt, bár tőlük megváltunk, mire békák lettek...
megtört a jég, körbe-körbe úsznak, már csak egy piheg a szűrő alatt, a többi csipegeti a bolhákat a kövekről. hú, nagyon izgultam értük, kábé, mint amikor Hannát vittem a bölcsibe legutóbb...
már az utolsó is elhagyta a gyengélkedőt, mind az öt birtokba vette az akváriumot!!!!

akvárium - csigák

szülinapomra kaptam sosótól egy 28 literes akváriumot. az egyik állatkereskedés eladója aszongya, csak aranyhalat lehet benne tartani, a másikban már mindenféle halat rakhattam volna a vízbe aznap, hogy feltöltöm az akváriumot vízzel.
persze mondjuk miért pont az akvarisztikához értsenek azok, akik halakat meg akváriumokat adnak el...
na mindegy, már hat napja érik a rendszer, beültettem növényeket, kitisztult a beopálosodott víz, és már ki is bújt néhány csiga a növényeken hozott csigapetékből. lassan jöhet az a pár halacska, ami ebbe a kis vízbe belefér.

Samu

Itt voltak Juditék hat napot, Judit, Löpi meg az éppen itt hároméves Samu. Ebből egy napot voltak amsterdamban, amikor Hanna meg én itthon maradtunk, mert az mmr oltástól lázas lett a kismanó, aztán meg pénteken meg bölcsi volt, de így is kifejezetten fárasztó volt, bár mindannyian jófejek, és tök jók volt, hogy kijöttek. Szegény Samu állandóan Hanna-utánozósat akart játszani, és ezzel Hanna agyára ment már a végén. Ha Hanna valamivel játszott, ő is azzal akart játszani, ha Hanna valamit csinált, ő is azt akart csinálni. már ha csak a közelébe ment, Hanna kiborult, és legszívesebben arrébb mászott volna, ha Samu ilyenkor nem állja útját. úgyhogy Hannamanó sokszor volt nálunk kézben, és akkor meg persze Samut is felvetette magát, szóval mindenkit nagyon feldobott ez a móka.
De amúgy édesek voltak együtt, Samu puszilgatta sokat, meg simogatta, igazi bátyó-alkat, aki pátyolgatja a kishugit :)
baromi nehéz megállni, hogy az ember ne nevelje a másik gyerekét, pláne, ha az éppen a sajátja idegein táncol...

négysörcikk

már egy jóideje kiment a cikk négy rivjúerhez a nécsör bájotektől, és most visszajött jópár megjegyzéssel, kérdéssel, amikre ügyesen kell válaszolni, és akkor újragondolják a dolgot. mármint hogy leadják-e. mindegyik úgy kezdi, hogy izgalmas a téma, jó a cikk, de.
kíváncsi vagyok, mi lesz végülis belőle.

csodagyerek

Esztiék utolsó koncertjére mindenképpen el akartunk menni, és hát Hannát nem tudjuk még ilyenkor hova tenni, vittük magunkkal. Végülis háromkor kezdődött a koncert, ugyan másfél órányira innen, de sebaj, odakocsikáztunk, végülis szereztünk jegyet. Amikor beültünk az első sor legszélére, az ajtó mellé, hogyha hiszti van, húzás kifele, kábé annyira izgultunk, mintha mi lettünk volna a fellépők, de Hanna hang nélkül végigámuldozta a kétszer negyvenöt perces koncertet. Az első felvonást konkrétan csodálattal teli ámulatban mozdulatlanul ülte végig, a második felvonás alatt, ami már nekem sem jött be annyira (az a reppes-hiphoppos cucc szétzilálta a hangulatot). Utána majdnem minden fellépő odajött hozzánk, és ámuldozva dicsérte Hannát.

nyári szünet

na, végre sikerült emailen választ kapni arra a kérdésre, hogy mikor mehet Hanna több napra is a bölcsibe. merthogy mirjamot telefonon vagy személyesen lehetetlen elérni, az emailre most pár napos késéssel ugyan, de válaszolt. mondjuk csak annyit, hogy szeptemberig tuti nincs több hely, és ha többet tud, jelentkezik. vagyis nem lettünk sokkal okosabbak. de legalább nem kezdek állást keresni a pangó piacon szeptemberig. szóval láblógatás indul.
aztán ha nagyon durva a helyzet, és januárig sem lesz kilátás több napra, Hannát átíratjuk egy peuter-izébe, ami két és négy év közöttieknek van, heti öt nap, de csak délelőtt, de legalább naponta társaságban lesz, és izgalmas dolgokat művelnek. mert hiába jó ez a bölcsi, ha ennyire átláthatatlan a beosztásuk. ahhoz meg túl drága (napi! 65 ajró), hogy ne kérjünk hozzájárulást, az meg ugye nem jár, csak ha én is dolgozom. de ha nincs, csak heti egy napom...
és azért az annyira jó, ha néha Hanna nélkül vagyok. Imádom, nagyon vicces mostanában, és nem is nehéz vele boldogulni, de ezek a péntekek olyanok, mint amikor lóg az ember a munkahelyéről. vagy kimegy ebédszünetben sörözni.
na, egyelőre maradunk is ennyiben, hétközben Hannázás, pénteken nekem szabadnap, aztán hétvégén hajrá, ereszdelahajam.

doktor faktor

így hív sosó múlt szerda óta.
merthogy sikerült, túl vagyunk rajta, túléltem, több liter vizet és sót vesztve ugyan, de megvan.
bár eleinte úgy tűnt, hogy az elnök, akit két héttel a vizsga előtt szerkófáltak helyettesként, elfelejtette az egészet. és aztán kiderült, hogy tényleg. Uwe nekiállt újabb elnököt szerezni, de hivatalos vizsga-jegyzőkönyvet már nem tudtak kapni, amikor is végülis felvette a pasi a mobilját, és rémülten annyit mondott, hogy azonnal rohan.
röpke harmincöt perces késéssel érkezett meg, állt előttem, mint egy ideges kisdiák, és annyit mondott: I'm so embarressed.
Én meg kínomban mosolyogva azon gondolkodtam, hogy erre most mit tudnék mondani. Asszem annyi tellett tőlem, hogy tantónénisen odanyögjem, ez mindenkivel előfordul. A Pistike, többet ez ne forduljon elő azért nem csúszott ki :)
Az előadás szuperül sikerült, nyugodt voltam, élveztem, hogy jól megy, nézegettem ide-oda, és bár az elnök el-elbóbiskolt, a többiek figyeltek és jegyzeteltek.
A kérdések első része okés volt, de a második húsz perc, a nem-dolgozat-related kérdések sora megfogott. nem értettem, mire akarnak kilyukadni. de mindegy, válaszolgattam, és a végén csak rájöttem, mire megy ki a játék, és elmondtam a választ is.
Aztán este beültünk az Andreasbrauba, ahova jöttek még páran, tényleg csak nagyon kevesen, pedig sokaknak írtam, és csak ketten írtak vissza, hogy jönnének, de nem érnek rá. na mindegy. kaptam virágokat, meg a labortársaktól egy a3-as lapot félbehajtva, rajta pár fotó. se egy kalap, se más, csöppet fura volt, de hát a mi laborunk híres a töketlenségéről.
Sosó este adta át az ajándékát, egygravírozott kókusznyelű töltőtollat, szuperkönnyű, imádnivaló.
Csütörtökön bejártuk Karlsruhét, vettünk eregetnivaló sárkányt, aztán mentünk Marcoékhoz vendégségbe vasárnapig. Szuper időnk volt, kvázi nyaraltunk egyet a nagy nap után :)

legyen már holnap este

baszki, nem bírom már idegekkel.
vagy szarnék bele, és ledőlök aludni, meg fagyizásról álmodozom, vagy elkap a félsz, hogy még mit nem tudok, meg hogy a tankönyvi jegyzeteket leidenben hagytuk, és persze nem néztem őket újra át, és uwe biztosan hiszton-kódot fog kérdezni (hehe, ez meg egy másik, régebbi para, megbeszéltük, hogy miket kérdez majd, de persze a költözésnél az a papír elkallódott. szóval maradt az, amire emlékszem belőle), és az meg abban volt. most csináltam egy neszekávét, Hanna kétésfélórás alvásból kelve beuzsonnázva elment apjával a húszfokban játszóterezni, de fél nyolckor megyünk flammkuhenezni a sörözőbe, mert persze enni valamit nekünk is kell.
szóval hétig irány a net, hisztonkód. aztán sör, marco doktor receptje szerint :)
meg egyébkéntis, holnap estére be kell melegíteni...

új világnézet

szóval van ugye még pár nap a védésig, és most cikkeket olvasok ezerrel, a vadiújakkal már végeztem, most olvasom át azokat, amiket még régen töltöttem le valamiért, és a kezembe akart ez. a dolgozatba nem raktam bele, mert nem bírtam végigolvasni, húsz kemény oldal összefoglalása egy új világnézetnek, tényeket maga mögé állítva. először nem bírtam elolvasni, azt hittem ez a pasi kész, lila ködbe borult, de most, kismillió témábavágó cikk olvasása után viszont azt mondom, hogy ez egy zseni, aki átlátja a káoszt. sőt, még 2007-ben átlátta, és azóta őt igazolják az újabb cikkek eredményei.
le a kalapom Mattick előtt. Ha Európában dolgozna, mennék hozzá dolgozni, az szent.

óbazzmeg

na ilyenek miatt nem élnék amerikában.
basszameg.
minek olvasok én híreket, amiket a yahoo ajánl...

altató

nem szerettem volna mama lenni. anya, az jobban hangzik. a mama az olyan, nemistudom, na. sose mondtuk előtte, hogy mama vagy papa, mégis mammát mond, ha engem akar. sosónak meg appát. így, két emmel ill. két pével.
úgy tűnik, ebben a kérdésben sem én döntök :)
najó, van, amiben még én. de hogy miért pont ezen a héten fogtam bele az önálló elalvásra szoktatásba, ne kérdezd. hétfőn rámjött az ihlet, és aszontam itt az idő. biztos amiatt, hogy mostanában nagyon szarul aludt éjjel, és már hatvanötödször beszéltünk erről sosóval, hogy máshogy kéne altatni, és majd a védés után nekiállunk. bár ezt már január óta halogatjuk azzal, hogy majd a védés után. mindegy, most belevágtam.
eddig az altatás pár perc kézben, ölben, és már aludt is, ez annyira egyszerű, meg gyors, meg bevált, minek változtatni. de a sok ébredés és nemvisszaalvás viszont nem vicces, a keserves bőgés, és végül a mi ágyunkban fetrengés éjjel még kevésbé az.
nade hétfő óta a napközbeni alvás már egyedül megy, ő eldumálgat az elefánival meg az én kispárnámmal, bár már egyre kevesebbet (először másfél óra kellett, hogy elaludjon), és már egyre kevesebbszer szól, hogy mamma, és így néha, tíz-tizenöt percenként megyek csak be. ilyenkor szólok, hogy alvás van, aludjon el, néha fel is veszem, kap puszit, de megy vissza ágyiba. ilyenkor néha elszomorodik, de eddig nem sírt, max amikor kimentem az ajtón egy fél pillanatig.
ma már csak egy fél óra volt az egész, most már csönd van. egészen odáig vagyok magunktól. nem hittem volna, hogy ennyire fájdalommentes lesz az átszoktatás.
najó, az esti majd csak később jön, most még mindig kézben alszik el este, de tegnap éjjel végre leesett, hogy talán azért ébred szegény óránként, mert meleg a hálózsákja, ideje egy vékonyabbat ráadni. így viszonylag nyugis volt az éjszaka, csak háromszor kelt. gyerekkel az ember rájön, hogy mennyi minden viszonylagos.

tombol a tavasz

persze volt egy hét szünet, pont, amikor anyámék itt voltak - mondjuk ők csak csütörtöktől vasárnapig voltak, de egész héten zuhogott.
de ezen a héten akár tizennyolc fok is lehet!
ma tizenöt volt, és majd megsültünk. az autóban is, amikor mentünk a bankba aktiváltatni a társkártyát, de nem lehetett, mert múltkor a pasas nem osztotta meg mégsem a számlát, úgyhogy mehetünk megint hármasban, meg a napon is a vorschoteni parkban, a kacsástó mellett, a banktól nemmessze.
mostanában parkozunk, ha lehet.
a poltenpark sem rossz, de ez a voorschoteni picit jobb (berkhoutpark, utánanéztem), nem dübörög mellette autópálya.
hanna üvölt a madaraknak, hogy gyere, és jó napozni egy picit a pokrócon.
próbáljuk elkerülni a pokróccal a kutyaszart és a szívós rondaarcú srácokat, de mindkettőt elég nehéz.
még nyolc nap, és védés. az előadásra feri már múlt héten áldását adta pár módosítással, amikkel azóta elkészültem. úgyhogy maradt a cikkolvasás, memorizálás.
anyáméktól ma kaptam a skypeon egy üzenetet, hogy hajrá évike!
nemértem, ez most éppen miért meg hogy, de végülis igazuk van. hajrá évike.

ez vicces

a poénért rá kell kattintani a képre :)
innen

fontosember

még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy a titkárnőjével írasson egy levelet, hogy mivan, de nem, a dékáni hivataltól jön egy körlevél, hogy változás van a bizottság összetételét illetően, merthogy fontosember ist leider aus terminlichen Gründen verhindert, an der Prüfung von Frau xxx teilzunehmen.
Ort und Zeit der Prüfung bleiben unverändert - még csak az hiányzott volna...
na mindegy, feri szerint az új pasi nem fog szivatózni. remélem. nincs kedvem két hétig csalánozó- és laposféreg-fejlődéstant tanulni.

szerencsétlenkedő hüje picsa

négy nap távollét után ezzel fogadott, amikor értementem houtenbe. merthogy nem mentem érte eindhovenbe, felszállt a buszra, ami bevitte eindhoven centralba, felszállt az utrechti vonatra, és utrecht centralban pedig felszállt egy délre menő vonatra. pedig leiden nyugatra van.
leszállt houten után, visszavonatozott egy megállót, én meg háromnegyed órát autóztam érte. egy kávézót kerestem, ő meg hiába integetett nekem, én nem vettem észre a zuhogó esőben, egy pöcsömfalván, ahol a házszámokat kerestem éppen.
naszóval szerencsétlenkedő hüje picsával köszönt, aztán volt még minden pár percig, és annyira agyára ment a düh, hogy nem igazán akarta megérteni, hogy én bepisilek, szóval most nem irány haza, hanem egy wc elsőre.
ilyenkor utálom.
nem először ilyen. sajnos.
az elsőnél hisztérikusan bőgtem, amikor kergettük a volánbuszt a városon át, ami vitt le minket a brk-ra.
a másodiknál, amikor a háromhónapos hannával mentünk haza autóval, és hanna bőgni kezdtett, ő meg az autópályán belelépett a fékbe, és üvöltött, valami eltörött. akkor valami végérvényesen eltörött.
ma már csak szarul érintenek ezek a kitörések, persze nem mondom, bőgök, mint akit pofáncsaptak, de már nincs minek eltörnie.
hú, ezt nehéz ám így leírni bőgés nélkül, főleg, hogy itt ül velem szemben, egész este mogorván a gépét verve.
magyarázkodhatnék, hogy miért nem mentem ki elé a reptérre, hogy a minimum három, de a megállás meg kaja miatt inkább négyórás autókázást ebéd és alvásidőben nem akartam a gyerekemre erőltetni úgy, hogy nem igazán vezettem még itt autópályán, és pláne fogalmam sincs, hogyan kell odamenni. persze van navi, de hanna nem egy jó autókázós gyerek, és elég gáz szórakoztatni a hátsó ülésen is, nemhogy vezetés közben. de nem érti - értené meg, ő csak annyit fog fel az egészből, hogy ő megkért valamire, és én nemet mondtam, ergó cserbenhagytam.
és ráadásul észre sem vettem, ahogy a sarkon állva integetett.
na, ezek után arra nagyon kíváncsi vagyok, mit fog szólni, ha észreveszi, hogy a húsdarálóba beszorul a fakanál letört nyele.

minden vicc új

nekem könnyű újat mutatni, főleg az mtv-n. totálisan ismeretlen volt a beugró. ma láttam belőle egy részt az online adáson, és marhára tetszett, voltak nagyon-nagyon vicces részei. fura, hogy mindig ugyanazok a szereplők, de hát így biztosan összeszokottabban mennek a dolgok :)
néha nagyon üdítő tud lenni egy tv-műsor, főleg, ha érti az ember minden szavát, és nem annyira gagyi, mint pl a holland urigeller-vetélkedő, ahol vért kóstol az egyik csávesz, vagy a másik kalapáccsal ver szét mindent. persze azért az nem utolsó, hogy itt eredeti szöveggel mennek le a filmek, és persze a legtöbbjük angolul, ergo érthetnénk őket, de a beszélgetős, szituációs és poénkodós műsorok hiányoznak. igen, néha még saskabarét is megnéznék, csak az íze kedvéért :)

csoki, ropi

nahát, eléggé sokkolt, hogy a cukiságponthun egy kommentelő csokiropi néven írt be, de aztán körbenéztem a neten, és még jobban ledöbbentem. egyrészt van olyan, hogy csokival bevont ropi, ami a csokisperec koppintása pepitában, másrészt kismillióan használnak ilyen nicket, vacakabbnál vacakabb blogokat írogatva. őrület.
ahelyett, hogy javítanám az előadásomat, ilyenekkel szarakodok. őrület.

állást keresek

adott ugye leiden, meg a zebrahal, úgyhogy adott spaink, aki halazik, és high throughput bio-imaging methodologies a mostani témája, csöppet átfedünk, de ez még semmi, mert nála dolgozik schaaf, aki viszont leírta a glükokortikoid receptor bétát zebrahalban.
keresem a szavakat.
hogy elmondjam, ez mennyire lepedő.
a richterben a gr beta volt a témám. aztán a sotén azt vittem volna tovább, ha ment volna. de nem ment. aztán átmentem a zebrahalas vonalra. és most itt leidenben van egy pasi, aki ötvözte a kettőt.
ekkora szakmai lepedő nincs még egy.
persze nem keresnek embert, de ezt nem hagyhatom csak annyiban. ezt a pasit fel kell hívni, hátha. max kifaggatom, hogy hogy is volt ez a receptorral :)

ittvan!

tavasz van, kéremszépen, ma legalábbis tutira.
már egy jóideje szépen sütöget a napocska, de valahogy nem volt elég meleg, meg mire észbekapott az ember, addigra befelhősödött, de ma egész nap ragyog nap, és finom melegen simogat. ilyenkor kell kiülni a mikszáthtérre sörözni.
ki is vittem a kis taknyost kacsákat nézni, és láss csodát, a kacsás csatornán szökőkút működött. három is!
remélem hétvégén is jó idő lesz, amikor sosó pestre viszi a kocsit, és akkor elmegyünk a botkertbe Hannával piknikezni.
aha, -2, +6 és felhő a jóslat szombatra. neszeneked piknikezés.

hatvány

Hannának most éppen három foga nő egyszerre, pluszban hihetetlenül taknyos, és eltörött a porszívós orrszívónk, szóval ha vannak a nyűgösségnek fokozatai, akkor most a negyedik hatványon tartunk.

hogyan mondjam el neked?

"1989-ben vagyunk, a kelet-európai szocializmusok összeomlásának nevezetes esztendejében. A színhely egy lerobbant, ételszagú lakótömb a VIII. kerületben, melynek központja a Gólyának nevezett kocsma és annak közvetlen környéke, ahol az emberek összejönnek, isznak, verekszenek egy kicsit. Aztán hazamennek, és olyan dolgokat tesznek, amik lassacskán követhetetlenek: a házmester túszul ejti a feleségét, lángra kap az olajkályha, kidurran a disznó..."
"A legviccesebb és a legjellemzőbb alkotás a "nyolc ker"-ről.
A Roncsfilmben minden roncs. Nemcsak a házak, a tárgyak, az emberek, hanem maga a történet is töredékes, amit senki sem képes objektíven előadni, sőt a videóra forgatott és tovább torzított kép is ilyen. A film kezdő képsoraiban szubjektív magánrendszerváltást látunk, a berlini fal helyett a Gólya téglakerítését döntik be a szomjas látogatók. S borul Gizi is (Szirtes Ági életvidám alakítása), aki sántasága miatt "nem áll meg a lábán" - mégis ő veszi magához Kapát (Mucsi Zoltán - ld. még Jancsó legújabb trilógiájában). Szomjas alakjainak nincsenek nagy céljai, igényei, sem magukkal, sem a világgal szemben. Csak (túl)élni akarnak. A nők prostituáltak és/vagy munkanélküliek, gyerekeik neveletlenül nőnek, a férfiak alkoholizmusba menekülnek. A körülmények újfajta életstratégiát hoznak elő az emberekből, amelyben a cél szentesíti az eszközt - a mindennapi összecsapások túlvészelését. Van-e élet az élet után? A filmben majdnem láthatjuk az élet pusztulását is. A besokalló, családirtással fenyegetőző házmester (Szőke András) sírva borul az őt megmentő pszichiáternő nyakába, és abban a pillanatban az addig vidám alkotás a visszájára fordul. Mert akkor hisszük el, hogy a minket megnevettető lények mégiscsak emberek. És hogy egy kis szeretetre azért még itt is szükség van. És hogy Gizi is csak akkor marad életben, ha legalább Kapát maga mellett tudhatja.
A Roncsfilm burleszk, és ez a műfaj mindig is a tragikumból építkezett.
Pancsikó"
megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért is jó film ez, hogy nekem igenis tetszik, és igen, én ezt már éáttam, és azért vettem meg dvd-n, mert tetszik, és azért mondtam tegnap este, hogy nézzük meg, mert szerintem jó film.
de valahogy nem ment. merthogy sosó szinte örjöngött. majdnem végignéztük, amikor kibukott, hogy neki ebből elég, ebből a szarból. és hogy meséljem el, nekem mi tetszik ebből.
de ezt így nem lehet. ha valakinek nem vicces, hogy a hüje angolok, angol hüjék fejéhez egy tehenet dobnak le a vár tetejéről, akkor nem lehet azt elmagyarázni, hogy de az azért vicces.
talán ismerni kell hozzá a nyóckert (vagy a hetet), a kiskocsmákat, az alkesz helyeket, ahhoz talán ott kell lakni, megtapasztalni hogy a nyuggerek az állateledestől veszik a csirkecombot, mert ott olcsóbb, látni verekedéseket, csak mert valaki (apám) megkérdezte, hogy kell-e segítség, a hunyadi piacon hurkát enni, vagy bedobni egy sört a sarki kocsmában. de elmesélni ezt sem lehet.

bakfitty

hehe, ez jó kis összefoglaló a holland gyerekszállítási módszerekről :)
az úgy volt, hogy Andiék akarnak venni már egy hátsó bicajülést Woutnak, mert most már lassan kinövi a kormányra szerelhető elsőt, és úgy volt, hogy féláron átvesszük.
de aztán kedvet kaptunk múlt héten, hogy kipróbáljunk egy bakfiets-et, és ezt ma meg is tettük. sosó ma elment a bicajboltba, ahol ingyen odaadtak egy hosszú cargobike longot egy másfél órás próbaútra. haza is hozta, hogy próbáljam meg én is. persze Hanna nélkül. hú, irtó fura érzés átszokni arra, hogy az első kerék több, mint egy méterre van előtted, és hogy ha egy picit mozdítod a kormányt, akkor egy hatalmasat fordulsz :) szerencsére a parkoló autók egyben maradtak. és én is. de aztán ha megszokod, szuper ám, nagyon könnyű hajtani, tényleg, nem érzed azt a plusz soksok kilót.
na, holnap felhívjuk a noordwijki csáveszt, aki harmadáron hirdeti a használz rövidebb cargobikeját, hátha még megvan.

assholes are not wellcome

a fészbukon belinkelte mikolaj a blogját, ahol éppenséggel leírja egy ebédjének grandiózus történetét. azt eddig is tudtuk, hogy vannak érdekes ötletei, de alapvetően egy anarchista fazskalap, és hát ez a szösszenet sem bizonyít mást. igen, igazságtalan dolog, hogy nem lehet egész nap reggelit kapni a kávézókban (bár azért egyre több kiskocsmában lehet hétvégén brunch címszó alatt egészen koradélutánig - kettőig asszem - reggelizni, legalábbis KA-ban simán három ilyen helyről tudok.) de hogy ennyire geciláda legyen valaki, hogy beanyázzon, csak mert valaki egy gyerekkel, neadjisten babakocsival képes legyen beülni valahova kajálni, ahhoz igazából tényleg mikolajnak kell lenni. és sajnos továbbmegy:
"szoval lecci mar ne vigye az uvoltozo kis szarost kiallitasra, meg moziba, meg bevasarlokozpontba. ne kelljen mar a teszkoban a kibaszott babakocsikat kerulgetnem a polcok kozt (...). es plane etterembe ne vigyek. azert mert masokat 99%ban annyira fog idegesiteni, mintha mondjuk direktbe odafosna az asztalukra."
kábé azt javasolja, hogy aki gyereket szül, az inkább kösse föl magát, vagy legalábbis húzza meg magát otthon, a bölcsiben, oviban és játszóházakban, de ahova felnőtt ember megy, oda be ne tegye a lábát. inkább dögöljön éhen, de ne vásároljon.
idióta fazskalap.
szeretném látni, hogy hogy reagálna, ha nem szolgálnák ki, mert büdös, nincs gyereke, vagy mert fehér. vagy mert egyszerűen lerí róla, hogy bunkó.

túljó

ezt kaptuk több, mint egy éve elizabettől, hogy ha Hanna nagyon nyugtalan, én meg hisztis, akkor én rakjak a vizembe, Hannának meg kenjünk egy cseppet a mellkasára. használtuk ímmel-ámmal, aztán egyszer felborult és kiömlött, és utána a cseppentőjét arra használtuk, hogy anyatejet csepegtessünk Hanna orrába ha éppen taknyos volt.
aztán most a három utcával arrébb levő drogériában láttam az egész készletet, és valami arra késztetett, hogy megvegyem a rescue remedyt. és ha rámjön a para a vizsgával kapcsolatban, négy csepp egy pohár vízbe, és minden oké.
vagyis nem, mert túlságosan jól műkszik, leszarom hangulatom lesz tőle, nehezen veszem rá magam, hogy nekiálljak olvasni meg újraszerkeszteni az előadást.
úgyhogy most éppen nagyon próbálom magam szuggerálni, hogy nagyon akarjak én dolgozni ezeken...

annyira várom a napot, amikor

- túl leszek a védésen, és nem leszek emiatt idegbeteg
- hogy olyan melóm és főnököm legyen, ami/aki miatt nem vagyok idegbeteg
- Hanna el tudja mondani, hogy miért őrjöng, nem csak a fejével int, hogy nem, és dobálja a keze ügyébe kerülő dolgokat
- nem szoptatok (ez már ugye itt van), és túl vagyok a védésen, és lehet ünnepelni, és inni, rágyújtani egy cigire, és ütemesen rázni a fejem egy zajos füstös koncertteremben. vagy mondjuk dumálni, enni és inni haverokkal, az sem lenne rossz.
vagy mondjuk elmenni sosóval kettesben randizni.
najó, most egyelőre kábé ennyi a vágyaim első netovábbja, később meglátjuk, mik jutnak a felszínre.

ideg

faszkivan van megint.
nem reagál az elnök e leveleimre, péntekig adtam neki magamban haladékot, hogy felhívjam, de pénteken nem voltam jól, úgyhogy ez azóta elfelejtődött. ma aztán este rámszakadt a pánik, hogy akkor most mi is lesz a védéssel, lesz-e, meg hogy a feri sem reagált semmit az átküldött előadásvázlatra, legszívesebben hagynám az egészet a pcsába, de ez rémisztett meg talán a leginkább.
nem megy a tanulás, ezer mindent csinálok inkább helyette, vagy amikor megy, akkor meg rámjön a Hannától kapott fosókór (mint péntek-szombaton), enyhe lázrohammal megspékelve (37-ről 39,8 tíz perc alatt merevrángások közepette, cseppet sem vicces, sosót sikeresen felkeltettem a hörgéseimmel a szomszéd szobában).
Hanna az utóbbi két napban megint vacakul van, folyton rajtam akar lógni, nyíg, rángatja a nadrágszáram, kiborul, ha lerakom a földre, lehet, hogy lappang benne még valami. a heti egyszeri bölcsi pont erre jó, hogy mire meggyógyul, megy bölcsibe, majd két nap lappangás után megint beteg. vagy kiborította a szombati nap, amikor nem voltam vele szinte egy percet sem, csak addig, amíg sosó priznicelt, és Hannicsek meg azt játszotta, hogy leszedte a fejemről a vizes borogatást. de talán az zavarhatja méginkább, hogy szombat óta, amikor is a bögre tea öt perccel megivás után zubogva távozott a seggemből, nemigazán van tejem. már egy ideje nyűg nekem ez a szoptatás, nem is igazán fáj, ahogy ráharap, csak valahogy mostanában, ha nem figyel eléggé (pl elalvás előtt), ráharap egy idegre, és én idegbajt kapok, a falat kaparom. ezt nem lehet igazán elmondani, hogy elegem van abból, hogy valaki több mint egy éve folyamatosan szadizza a mellemet. szóval igazán nem érint nagyon szarul a dolog, csak Hannát sajnálom, aki eléggé cicfüggő. sebaj, idővel leszokik róla. mondjuk pont szombaton volt ez vacak ügy, mert pénteken enyhén kiszáradt a kiscsaj, és mást nem akart inni, de hát aztán sosó főzött egy jó húslevest, amiből szuperül evett-ivott...
sosó ma este kollegákkal féláron vacsizik valami posch szálloda posch éttermében, mert amszterdamban ezen a héten féláron lehet ezeken a helyeken háromfogásos vacsikat enni. annyira várom a napot, amikor...
hanna felébredt, megyek visszaaltatni.
nemtom, kik vállalnak még egy gyereket...

tanulás

turbó-fokozatban halad Hanna, hihetetlen gyorsasággal tanul meg új dolgokat.
egyik nap beültünk egy kávéházba benn a városban hálózsákvásárlás után, és szívószállal adtam neki narancslevet: felszívtam egy adagot, befogtam a másik végét, és a szájába folyattam. persze csurom narancslé lett mindene, de másnap, mikor az usziban kajáltunk, már szívószállal itta az italát. azóta főként így iszik. pár napba tellett, míg rájött, hogy a szívószálat fújni is lehet, de szerencsére csak ritkán bugyborékol. aztán tegnapelőtt az apja megtanította gurítani, az asztalon játszottak a savanyú szőlővel - ma meg már teljesen profin gurította nekem a nagy labdát.
a bölcsiben a kezébe adtak egy kisvillát, amivel tök jól evett, azóta a kiskanálra is felszúrja a kaját :) vennünk kell még villát, az az egy, ami nekünk van, nagyon picike.
és most már hollandul is tanul: úgy köszön el, hogy elkezd integetni, és azt mondja, daa. ma például konkrétan lerázta a szkájpon a nagyszüleit, egy félóra dumálás után elkezdett integetni, és daa-zni, hogy akkor ő most megy a dolgára, szevasztok ősök.

védés

az elnök íratott egy emailt a titkárnőjével, hogy hívjam fel. Felhívtam, és erre kijelentette, hogy nem ér rá márc 5-én, rakjuk át negyedikére, hívjam föl az embereket, hogy jó-e nekik. Mindenkinek jó lett volna, Ferit kivéve. Így aztán úgy néz ki, napolódik ápr 8-ig a dolog.
nemvicces.
ja, és az sem vicces, hogy a titkárcsaj a doktorin elcseszte, és rossz papírt adott nekem. Így beszerveztem a hivatalos díjátadóra májusra apámékat meg nagybátyámékat Heidelbergbe. Most mondja a titkárcsaj, hogy de hát novemberben lesz. Mindegy, elmegyünk egyet a családdal kirándulni Heidelbergbe. Ez van.

csajok

Szombaton találkoztunk a harmadik wiwes csajszival, Beával aki gyógytornász, és kilenc hónapos a kislánya. Jó fej nagyon, és kinn laknak a tengerpartnál Norwijknél, szóval ha kicsit jobb idő lesz, kimegyünk majd tengerpartozni, az tuti.
Aztán hétfőre megbeszéltük Mariommal, hogy elmegyünk farmozni. Jött a nővére is három gyerekkel, meg a nővére szomszédasszonya is, szintén gyerekestül. Irtó szuper egy hely, egy kecskefarm, de van mindenféle állatuk, egy pár marha, malac meg póni is. Láttunk egynapos kiskecskéket, aztán meg láttunk kiskecske-születést is. Hanna nagyon élvezte, főleg, hogy a kecskeistállóban irtó sok madár lebzselt. Aztán a kajáldájukban jól megebédeltünk, persze Hanna nem a kásáját kérte, hanem megette a toastomat, úgyhogy kellett még egyet kérnem, hogy ne maradjak éhen.
Kedden Hanna megkapta a negyedik oltását, de előtte a védőnpvel jól eldumáltunk. Jó fej volt nagyon, nem túl okvetetlenkedő, de kedves és értelmes. Másnapra beszervezte a kolleganőjét családlátogatásra, hogy kikérdezzen a családi betegségekről, Hannával való terhességemről meg a szülésről. Ő is jófej nőci volt, egészen szimpik ezek az itteni védőnők.
Csütörtök reggel aztán felhívott Andi, hogy van-e kedvünk úszni menni, merthogy 11-től van szabad gyerekes úszás a leiderdorpi usziban. Elmentünk, nagyon szuper volt, sokkal jobb, mint a zilj, Hanna nagyokat sikongatott, imádta az élménymedencét, meg persze a picivizes gyerekmedencében is jól elpancsizott. alig akart kijönni a vízből egy óra pancsi után. Itt is jól megebédeltünk, és hát most a toast az megmaradt nekem, mert a sültkrumpli mellett az sem rúg labdába Hannánál...

káosz kapitány

a főbérlőnk totál káoszkapitány lett, kikészítette a londonba költözés, meg persze az, hogy a három hónapos próbaidő alatt rájött, hogy az nem a neki való meló, és újat kellett keresnie - mi legalábbis ezt a verziót hallottuk. meg hogy egész éjjel vezetett, de a nővére miatt korán kellett kelnie, szóval ezért néz ki mosott szarnak.
nagyon durván kokszos alkesznek nézett ki az októberben totál pedáns srác.
így nem is nagyon volt kedvünk cirkuszt csinálni abból, hogy nem fizette be a telefonszámláját decemberben, és ezért két hétig nem volt net. mert persze amikor befizette, rossz számlára fizette be, de mire ez kiderült, az is jópár nap volt, így sosó fizette be a 88 ajrót, és azután pár nappal visszakapcsolták.
remélem egyik nap arra ébredünk, hogy kikapcsolták a gázt vagy a villanyt...

bölcsi

ma volt harmadszor Hannamanó bölcsiben. Múlt héten már hajlandó volt enni, inni ugyan nem ivott semmit, és az alvás sem jött össze, így háromnegyed egykor rámcsörögtek, hogy inkább vigyem haza. Ma amikor egykor felhívtam őket, hogy mizujs, azt mondták, hogy fél órája alszik, és majd hívnak. Fél négykor hívtak, hogy mára ennyi, de addig evett, ivott, aludt és játszott, sírni csak akkor sírt, ha valaki kiment vagy bement azon az ajtón, ahol én is eltűntem.
Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan beleszokik, heti egy napos szoktatással. Szuper egy kiscsaj, azt kell mondanom.

heti bontás

szakad a hó. megint.
hétfőn is szakadt, amikor kávézni voltam Mariommal, ő egy holland nőci, akivel a játszótéren ismerkedtünk össze, aki egy csomó helyen járt (Dél-Amerika, USA, India), mielőtt a két gyereke megszületett (kétésfél éves és kilenc hónapos a két kölök), és így tudja, milyen, amikor senkit nem ismer az ember. jó fej, jókat dumáltunk három gyerek mellett is a kávézóban.
aztán csütörtökön felugrottunk az egyik wiwes leideni kisgyerekes csajszihoz, Andihoz, ahol másfél éves a kislány, a nagymama a bébiszitter, és a pasi valami kertépítésen dolgozik, de egyébként vendéglátós és szintizik. hát, nem igazán a mi világunk az a család, a holland paprita dvd-re táncikáló kislány, akinek annyi játéka van, hogy egy bölcsinek is elég lenne, és hiába "csecse" mindegyik, ő csak dobálja őket. na mindegy, szegények úgyis sokat dolgoznak, ritkán érnek rá.
a másik wiwes kapcsolat, szintén Andi, vele már kávéztunk januárban, inkább az én emberem, hozzájuk ma délután megyünk családostul.
Aztán szerdán beszéltem Ferivel a védésről, és elég ideges lettem meg beparáztam, már alig egy hónap, és védés, és még mennyi mindent kéne tanulni, meg megcsinálni az ábrákat. jaj.
Pénteken volt Hanna első bölcsis napja. Itt a beszoktatás anya-mentes, úgyhogy tízre vittem a kiscsajt, és egykor kellett volna értemennem. Egy fél percet sírt utánam, amikor otthagytam (hallgatózás a folyosón), és kértem, hogy ne hozzák az ablakhoz integetni. Utána azt mondták, tök jól eljátszott egyedül, de aztán háromnegyed tizekettőkor hívtak, hogy jobb lenne, ha már most értemennék: nem eszik, nem alszik, és nyűglik. Sosó szerint a bölcsisnénik úgy vártak minket, mint a messiást, már nagyon le akarták passzolni őkelmét. Szegénykém nagyon éhes és fáradt volt, három órát aludt a bölcsi után. Azóta nagyon szarul alszik. Remélem rendbe jön.

bábú

asszem ez lett az első értelmes, mások által is érthető szava Hannának. bábú.
Borossékkal vasárnap jól kitárgyalta Hanna a bábú-témát, bólogatott nagyokat, meg nemet intett, meg kiröhögte Borosst, mikor egy kamionnyi bábút akart tőle rendelni. aztán mikor befejezték a tárgyalást, még azért magában eldünnyörészett, hogy bábú így, meg bábú úgy. persze azért a kockatologatós járkálást is bemutatta nekik, meg a nagy szerepelni vágyásban még hanyatt is vágta magát, de kivételesen nem az ágyon, hanem a parkettán.
ma reggeltől meg még azt is dünnyögi elég gyakran, hogy mammamm, szerintem hammot jelent, bár nem vagyok benne biztos. a mmmbobót viszont egyértelműen a zöldborsóra mondta, nemet intett a répára, a husira, sőt, néha a levesre is, és csak a zöldborsót volt hajlandó enni ebédre.
kíváncsi vagyok, milyen hatással lesz rá a holland bölcsi - jövő péntektől hetente egyszer Hanna bölcsibe fog járni. méghozzá a tuti szuperbe. kedden voltam ismerkedős beszélgetésen, kitárgyaltuk, hogy miket szeret, mikor alszik a kismanó, meg hogy nekünk miket kell majd bevinni. tényleg, majd fotókat el ne felejtsek nyomtatni magunkról meg róla. meg kértek egy mappát, amibe mindenféle vicces emléket raknak majd bele, meg mi is irkálhatunk bele. először három órát lesz ott, aztán ötöt, majd aztán még többet. bár nem hiszem, hogy hatnál tovább bennhagynánk, reggel nyolctól este hatig azért még nem szeretném, hogy ott legyen. hat óra elég a tanulásra meg vizsgára készülésre...

hiányzik németország

biztos megszokjuk ezt is, ami itt van, csak kell még egy kis idő.
minden annyira más itt, annyira logikátlan, kiszámíthatatlan, annyira nyakatekert, annyira nem kényelmes, annyira zsúfolt, annyira igénytelen vagy ha nem, akkor meg annyira hihetetlen drága.
hiányzik a megszokottság érzése, a bejáratott rutin, hogy az elmegyünk vásárolni, uszodába, (majdnem) barátokhoz, moziba, könyvesboltba, ruhát venni, bababoltba ne kihívás és megoldandó probléma legyen.
hiányoznak az erdők, a hegyek, a kirándulás...
és különben is, engem vigyen fel a padlásra...

patópál-egészségügy

kiborító a holland egészségügy. iszonyatosan spórolnak az emberek mindenen. de hogy az átlagember nem akar nagy összeget költeni egészségbiztosításra, az egy dolog. de a biztosítók sem akarnak ám költeni az emberekre.
ezért aztán nincsenek felesleges szakorvosok, mint pl gyermekorvos, nőgyógyász, stb. vagyis vannak, de nekik nincs magánrendelésük, csak a háziorvos utalhat be a kórházi szakorvosi kivizsgálásra. vagyis minden egyes gyerekbetegséggel, kötőhártya gyulladással, hüvelygombával a háziorvoshoz kell menni, a gyereknek is. a háziorvos aztán megvizsgál, mondom, nőgyógyászati panaszok esetén is!, és kezel, és csak akkor mehetsz tovább szakorvoshoz, ha szerinte nagy a baj, túlnőtt az ő kompetenciáján.
ekkor rákérdeztünk, hogy normális-e az, hogy az aszisztense telefononos időpont-kéréskor tegnap eldöntötte, hogy ráér az az egyéves gennyesszemű gyerek kivizsgálása másnap is. flegmán mondja a doki, hogy az aszisztensének nagy ebben a gykorlata, és különben is igaza volt, sima vizes lemosással is meggyógyult volna a gyerek pár nap alatt. de ha mi ennyire aggódunk, felír antibiotikumos szemcseppet.
egyébként a gyerek két napja úgy kel fel reggelente, hogy nem bírja kinyitni a szemét a rászáradt zöld gennytől - és ez tegnap óta egyre rosszabb. perszehogy kértük a szemcseppet.
najó, hogy mindent ő vizsgál meg, de mi a helyzet a rákszűréssel? - kérdeztem tőle.
hollandiában, kéremszépen, ötévente hívják be a nőket méhnyakrák szűrésre, mellrák szűrés viszont csak negyven év felett van, szintén ötévente. majd kapok én is behívót, akkor majd mehetek.
köszike. asszem majd következő alkalommal úgy megyünk haza, hogy előre bejelentkezek a régi nődokimhoz.
A méhnyakrák leggyakrabban a 40 év feletti nőknél alakul ki, Magyarországon évente több mint 1000 (2001-ben 1219) új beteget fedeznek fel és kezelnek. A méhnyakrák korai felismerésére jó módszerek állnak rendelkezésre, a kezelés lehetőségei a sebészi, a sugaras és a gyógyszeres terápia oldaláról maradéktalanul biztosítottak. Hazánkban a méhnyakrák szűrése megoldott, de sajnos a nők tekintélyes hányada nem él ezzel a lehetőséggel, részben ezért nem ismerik fel korai stádiumban a betegséget.
A méhnyakrák szűrése szempontjából a legfontosabb a rendszeres, évente végzett nőgyógyászati, illetve citológiai vizsgálat! A 0. stádiumban felfedezett méhnyakrák túlélési aránya a kezelés után 100%!
A vizsgálatok kezdetének ajánlott időpontja: a 18. életév, illetve a nemi élet megkezdésének időpontja. A szakma ajánlása, hogy a nemi élet megkezdésétől évente el kell végezni a vizsgálatokat!
A méhnyakrák kialakulását a méhnyak felszínét borító hám különböző súlyosságú elváltozásai előzik meg. Ennek során a normálistól eltérő megjelenésű (eltérő méretű, alakú, számú) sejtek jelennek meg. A szöveti elfajulás leggyakrabban 25-40 év között alakulhat ki, és állapota egyre súlyosabbá válhat. Ha nem észlelik időben, akkor a sejtek a méhnyak felszínéről betörhetnek a mélyebb szövetrétegekbe és tumorsejtekké fejlődhetnek. Ekkortól már méhnyakrákról beszélünk.
Magyarországon évente harminckétezer ember hal meg daganatos betegségben, közülük hétezren méhnyak-, emlő-, valamint vastag- és végbélrákban veszítik életüket, holott hatékony szűréssel, korai fölismeréssel mindegyik jól gyógyítható. A vastag- és végbélszűrések 2008 januárjától megszűntek, a méhnyakrák 2002 óta tartó rendszerszerű kiszűrése pedig totális csődöt mondott. A betegségben elhunyt nők számát 1971 óta nem sikerült csökkenteni, ezt Gilly Gyula egészségpolitikai szakértő világbotránynak nevezte.

apró csodák

vannak olyan kis dolgok, amiknek örülni kell, észrevenni őket, akár a nagyobb balfaszságok mögött is, és igenis megállni, és örülni. najó, persze ettől még a nagy balfaszságokat nem felejti el az ember (max a végén őrjöng, amikor ezek akkumulálódnak :)
- öt nap láz után végre ma nem rázott a hideg, max csak hőemelkedésem volt.
- a doki megnyugtatott, hogy ez teljesen normális, semmi bajom nincs, csak egy kis vírusfertőzés, ami már hatodik napja tombol ugyan, de ez teljesen normális, nincs bakteriális felülfertőződés, szedjem csak a paracetamolt meg a köptetőt, ha kell. mindezt potom 25 ajróért. (persze a biztosító ezt is visszafizeti, ha végre sikerül minden szükséges szart végre bekérniük. mert persze még nincs érvényes biztosításunk, mert kábé egy hónap alatt dolgozták fel a regisztrációnkat a városházán. de most éppen útlevélmásolatot kért a biztosító, aztán meglátjuk mi kell még.)
- Hanna szó nélkül tűri az orrszívást - lefordítom: ő is jól elkapta, két napig lázas volt, újra naponta kétszer aludt, másodszor a kezemben, tűzforrón, hadakozva, ketten a takaró alatt, hogy lemenjen a láza. most már csak taknyos, és mivel tegnap sosó már bement dolgozni, egyedül kellett kitaknyolnom, és láss csodát, ha nem fogtuk le ketten, hanem csak az ölemben üldögélt, nem volt nagy ellenállás, és aztán már bőgés sem.
- az altatás sem horror most már, már a szörnyű éjszaka másnapján tök jól le lehetett tenni. most csak fel-felébred néha, de hát jön a foga. de az mondt már szinte megállás nélkül.
- tegnap este sosó ment el a flowerkids bölcsi nyílt napjára, de bíztató hírekkel jött haza, nemhiába mondták erre, hogy ez a környék legjobb bölcsije. itt legalább foglalkoznak a kölykökkel, van nyuszi meg kecske a kertjükben (külön a játszórésztől), meg délelőttönként elcipelik a kölköket valahova majdnem minden nap. ja, és a legkisebbek vannak a földszinten, ergó ők is kijutnak az udvarra. szóval ha várólistás is a hely, ez a mi helyünk. de lehet, hogy van helyük február 1-től, heti egy napra ugyan, de beszoktatásnak jó lenne, meg talán tudnék a védésre is így készülni. figerzkrosszd.

elvek

nem hinném, hogy sok tanító célzat lenne azok mögött a műanyag elemes izék mögött, amikre hangzatos nagy betűkkel az van írva, hogy touch and learn, pedig csak arról szólnak, hogy a szerencsétlen gyerek megnyom egy gombot, és az a baszomnagy műanyag monstrum meg nekiáll zörögni, nyávogni, csörögni vagy zenének nevezett valamit kiadni.
hálistennek, mikor hazamentünk, hanna elé raktak egy régi ilyent, hogy azt az unokatesói annó hogy szerették. ez még hagyján. de karácsonyra még kettő ilyet kapott. vadi újat. mindegy, Hanna élvezettel dídzsézik ezen a kettőn, amit elhoztunk, néha szimultán nyomogatja a kettőt, miközben szól a halászjuci a háttérben...
a kedvencem az, amikor egy felnőtt, vagy mondjuk egy hatéves gyerek nyomkodja a gombokat a kicsi helyett. ergó a cselekvés része sincs a gyerek kezében. kitűnő játék neki. persze hiába pofáztam, csak ők nyomkodták. jó dolog a család :)

blogreview

nem szoktam ilyet csinálni, de ez a csaj sokszor frappánsan leírta, hogy mi a szitu, sokszor pont telibe leírta, hogy mit csinál Hanna, és hozzá mindazt, éppen miért lehet az.
most éppen Hanna pár napja este letehetetlen, nálunk az este egy ideje így néz ki: játékok elpakolása, levezető játék vagy nagyágyon fetrengés, fürdés, olajozás - plusz masszázs, ha én csinálom -, öltöztetés, mese, D-vitamin és vízivás, esti szopi, és kézben elalvás után lerakom, és jobb esetben ha felriad, visszaaltatás. nade mostanában felébred, ha lerakom a kiságyába. pedig a nappali alvásnál ez működik. keservesen sír, pedig most már ráálltam arra, hogy beviszem a könyvemet is az altatáshoz, hogy nyugodtan megvárjam, amíg tényleg elalszik, de nem, amikor ágyat fog, bőg. próbáltam ott altatni, simogatva, bóbitázva, eddig bejött, de tegnap este már az sem. én meg két napja náthás vagyok, és a két és félórás altatás nem igazán esett jól. sőt. kiborító volt. mindegy, tegnap minden elvet feladva együtt aludtunk el a nagyágyban. de most hajnalban nem kelt fel, csak mocorgott az orrfújásaimra.
vidaági erre ezt írja: "ugyanakkor a járástanulás időszaka ijesztő is a baba számára, ezért néhány hétig nyugtalan lehet, nehezebben alszik el, többször akar kézben lenni, állandóan cumizni vagy szopizni akar, felsír alvás közben. Ez az állapot nagyjából 3-4 hétig tart, amíg a baba túl nem jut az első önálló lépegetés időszakán és nem tanul meg teljesen önállóan járni."
szóval nem túl kecsegtető, de legalább most már érthető, hogy miért csinálja a kis szaros.

bölcsi

irtózatos nagy szívás, hihetetlen várólisták vannak (a védésig esélytelen, hogy akár egy napra is bekerüljön, a leghamarabb áprilisban mehetne heti két napra), őrület drágák (NAPI 16000 forint!, aminek egy részét visszafizetik, ha mindketten dolgozunk), és ennyi pénzért irtó keveset adnak. kvázi gyerekmegőrzőként működnek, vagyis tisztába teszik őket, adnak nekik háromszor vagy négyszer enni (gyümölcs, aztán ebédre kenyér, utána keksz, semmi főtt kaja, semmi zöldség), és hagyják őket játszani. de semmi foglalkozás, semmi énekelgetés. néhol nagy kegyesen leviszik a kicsiket is levegőzni, de nagy átlagban csak a kettő-négyéveseket engedik ki az udvarra.
ja, és tízen vannak két dadusra a kicsik, a nagycsoportosok meg 14-en.
hajjaj, lehet, hogy maradunk még itthon...

séta

Hanna múlt hét óta sétafikál.
már belül körbejárta a kiságyát, és azóta néha nyávog, hogy fogjam a mancsát, és sétáljuk körbe a szobát. vagy hogy rakjam a kis tologathatós dobozához, ami mögött vigyorogva trappol.

túlélni karácsonyt

hú, hát ez is a szokásos őrültekháza otthonlét volt, sok-sok nagylevegővel, nyeléssel, nemakadokkivel, de voltunk sok helyen látogatóba, meg sokszor el tudtunk szabadulni kettesben (általában vásárolni), meg este bulizni, még moziba is eljutottunk, sőt egy rakás könyvet is sikerült beszerezni az utolsó napon.

rágyó

sosó mutatta, hogy leidenben is bejön az arrow jazz fm, neki ez megy a kocsiban. hát mitmongyak, beszarás jó, azóta, hogy belehallgattam nem is megy se cd, se már, csak ez.
ja, és ráadásul még ez is...

ideg

hogy miért azok tudnak annyira kiborítani, hogy őrjöngeni tudnék, akik tényleg fontosak, nem értem. legszívesebben a szomszédon idegeskedném magam, hogy miért pont a Hannáéval szomszédos szobában tartja a bimmbammóráját, vagy Markón, aki nem mondta el, hogy két példányt le kell adni az efzékában is a doktoriból, és most cseszegetnek érte. de nem, ők hidegen hagynak. mondjuk Feri levelétől már összerándult a gyomrom, amikor megírta, hogy:
"nemi meglepesre ma megkaptam egy bekotott peldanyt a dolgozatodbol, es azt kell mondjam vegyesek az erzeseim, mert orulok hogy befejezted, de annak egyaltalan nem, hogy nem lattam a vegso verziot, kulonosen a results masodik felet. Ha lattam volna, lett volna nehany javaslatom. A fo gond az, hogy az adatok meg most is elemzes alatt vannak (amiket a dolgozatban megadtal nem mind jok) es csak holnapra lesznek keszen Markus es JOchen ezerrel dolgozik rajtuk. Peldaul a fig 60 mar nem igaz, ujra lett szamolva, figyelembe veve a promoterek alapaktivitasat masok az enhanszerhatasok mertekei es igy mar nincs osszefugges. A cikkbol is ki lesz szedve. Ez azert szivas, mert Uwet es NIck-et is megkertem, hogy nezzek at a cikket es hulyen fogja adni magat,hogy mast latnak a cikkben es mast a dolgozatban es vlszinuleg az eloadasban is. Varni kellett volna meg a leadassal, tudom hogy surgos, de most ez igy elegge kellemetlen.",
pedig minden fejezetet elküldtem neki, csak jópár levelemre nem reagált, én meg nem erőltettem a dolgot. direkt azért analizáltam ki eská tizenötezer képet, mert Markus másfél éve analizálja az adatokat, és minden héten az megy, hogy jövő héten elküldjük a cikket, mert Feri minden héten mást gondol ki. és Feri jól tudta, hogy mi az ábra, hogy nekem le KELLETT adnom költözés előtt. ez van.
nade a legeslegjobban a családom borít ki. pölö az anyám, aki szkájpon jelenetet rendez, besértődik, és nem akar velem beszélni, mert apám mondta el azt, hogy mi történt a bécsi útján. apám próbálja menteni, ami még menthető, és decemberben léptek egy nagyot, de ezt inkább majd csak akkor mesélném el, ha túl vannak a dolgon. mindegy, szóval újra bécsben járt, anyám persze nem volt ott, mert nem tud németül, de ő akarta elmesélni a sztorit. mert ő jobban tudja. Sosó jön utána a sorban, ő annyira ki tud borítani, nem is találok rá szavakat, valahogy nem tudja kezelni az idegeskedéseimet, és én egyre jobban belelovalom magam. de a ranglista legelején Hanna áll, az ő hisztériáitól kiakar az agyam néha, akkor nem én vagyok ott, hyde elő akar bújni és legszívesebben őrjöngene. még azért van kontroll, de most ez az itthon egyedül a gyerekkel összezárva, ő meg nem hagy egy percre sem nyugton nem igazán a kisgyerekes anyák álma. (najó, legyünk korrektek, ma hihetetlenül jó napunk volt, annak ellenére, hogy majdnem négy órát voltunk kettesben a városban: városházára babakocsival séta, városházán regisztráció, tízórai egy kajáldában, majd hazafele vásárolgatás. de ha panaszkodni kell, meg magamat sajnáltatni, akkor nem feltétlenül korrekt az ember.)

hírek

tegnap óta híreket is olvasok.
"Huszonöt Odessza megyei lakos vakult meg, miután egy kötelező szemészeti szűrővizsgálaton estek át egy ukrán klinikán. Szemcsepp helyett valamilyen maró folyadékot csepegtettek a szemükbe. Huszonöt egészséges ember vakult meg amiatt, hogy az egyik klinika szemészeti vizsgálata során az előírt gyógyászati készítmény helyett egy eddig ismeretlen összetételű folyadékot csepegtettek a szemükbe.
Az esetről az Ananyevai Járási Önkormányzat egyik képviselője értesítette a hatóságokat azt követően, hogy a közigazgatási hivatal 14 munkatársa vakult meg egy szemészeti szűrővizsgálat során. Mint kiderült, a klinika szemészetének egészségügyi alkalmazottai a vizsgálat előtt - valószínűleg tévedésből - valamilyen maró hatású folyadékot csepegtettek a páciensek szemébe, ami a látásvesztést és súlyos égési sérüléseket okozott."
vagy
"Az eddigi információk szerint a sarki trafikba egy fegyveres férfi lépett be, aki odabent fejbe lőtte az eladónőt, majd a bevétellel elmenekült a helyszínről."
"Belehalt életveszélyes sérüléseibe az a nő, akit fejbelőtt egy egyelőre ismeretlen tettes egy fővárosi üzletben."
"Korábbi értesülésekkel szemben nem fejbelőtték, hanem agyonverték azt a trafikosnőt, akivel ismeretlen támadója végzett a főváros XVIII. kerületében."
vagy
"Az amerikai lány az éjszakai fürdőzésről tartott hazafelé barátaival december 6-án. A IX. kerületi Bakáts téren elvált tőlük, onnan egyedül ment tovább. A támadók ekkor estek neki, bántalmazták, majd megerőszakolták. A történtek után a meztelen diáklányt egy taxis vitte be a IX. kerületi kapitányságra. A hvg.hu úgy tudja, a lányt a saját barátai is alig ismerték fel, kihallgatni pedig nem tudták a nyomozók."
asszem megyek, bezárkózom a gyerekszobába és max a játszótérig megyek el...

ja, amúgy

meg kinyomtattam, leadtam. az utolsó pillanatban, a költözés napján mentünk Hannával Heidelbergbe intézni a doktori eljárásra való jelentkezést. védés március hatodikán.
de jó lenne megünnepelni, úgy istenigazából, egy pohár pezsgővel, hogy meglegyen a befejeztem-érzés, mert az momentán nincs sehol, akkora a sürgés-pörgés. csak az újabb hétköznapok vannak, és nincs még ez a fejezet lezárva, pedig az most nagyon kéne lelkileg. egy nagy lelki vállveregetés, hogy megcsináltam, egy nagy örülés meg hepinesz. most csak megjegyzések vannak, hogy azt gondoltam, már nem leszel hisztis, hogy leadtad.
mondjuk ez az egész leadás annyira elhúzódott, hogy szinte alig tudtam elbúcsúzni emberektől, szóval egy csöppet lezáratlan emberileg is karslruhe. na de majd a védés után csapunk egy nagy búcsú meg ájdidit bulit.

hisztisek

Hanna tünetegyüttesének leírását lásd itt: apjával irtó jól elvan, de ha meglát, nyávog. főzéskor, mosogatáskor, pakoláskor ez momentán annyira megőrjít, hogy leizzadok, annyira felhúzom magam rajta.
persze jön a két felső foga is, meg ugye az új lakás is szokatlan, meg a felfordulás, pakolászás sem lehet túl megnyugtató.
és hát mindettől, meg Hanna nyávogásától sosóval mi is feszültek vagyunk, sokszor egymásnak esünk.
amúgy már nagyjából lakható a lakás, konyha okés, fürdő okés, háló okés, az ottani szekrényt megkaptam én, sosóé a nappaliban van. na a nappali még rumlis, de még a bútorok egy része ív, másik része még mozogni fog, meg jön új íróasztal meg könyvespolc és szekrény. na és az előtér is csupasz. a konyába tervezünk egy lehajtható kisasztalt, elég gáz mindig bevinni mindent a nappaliba. nade ezt majd januárban, merthogy szombaton irány haza.

programváltozás fokozódik

hát, a hányós hétvége miatt nemcsak a leadás csúszott, hanem minden más is.
wilkóék múlt szombaton jöttek volna, nekik szóltunk, hogy ne jöjjenek, nehogy elkapják. meg egyébként is kómás voltam, nem éppen vendégfogadó kedvben.
sarahoz nem jutottam el, egyszerűen nem volt rá idő.
sylwiáék nem voltak konkrétan betervezve, de azért elköszönés nélkül nem mentünk volna el. írt is a héten, de nem válaszolt a levelemre. holnap felhívom, hogy mi van velük.
marcóék nem jelentkeztek, ma délután mentünk volna hozzájuk, de ma délután írt, hogy jobb lenne a holnap. hát nem túl konkrét.
holnap délután lenne a wunderhirsch-es mikulásbuli, de Sosó kapott egy értesítést, hogy járvány miatt megváltozott a helyszín. így nemigazán van kedvünk az új helyre elmenni, nehogy pont a költözésre kapjunk el valami szart. egy taknyos vagy már éppen nem hányó nyűgös háromévest úgysem hagynak otthon, ha már beígérték neki a mikuláscsokit.
vasárnap azért remélem összejön a vacsi Mártáéknál.

a programlistából egy maradt a helyén, sőt túl is vagyunk rajta, ma délelőtt itt járt herrbantle, a főbérlő, és megbeszéltük, hogy kedden átveszi a lakást.
tegnap meg itt járt herraye haverja, hogy megnézze, milyen bútorokat hagynánk itt, de nem kellenek nekik. mondjuk nyamvadtak nagyon, Sosó nagyanyjának húszéves ülőgarnitúrája eléggé randa, csak letakarva használható, ráadásul kényelmetlen is, a hűtő sem egy mai csirke, és állt benne a jég, biztos nem volt túl bizalomgerjesztő.
mindegy, mára kiderítettük, hogy hol van szemétlerakó, és oda el lehet cipelni ezeket majd holnap. ezt a pár napot majd matracon ücsörögve is kibírjuk. Hanna egyébként is a földön él manapság, neki nem kell kanapé.

na nyomás

végül ma a negyedik félórás pdf-gyártás után minden rendben találtatott, már egyik header2 sem lógott át a pagebrakek miatt az előző oldalra, és végül kora reggel helyett egykor sikeresen bementem, de szerencsére minden klappul ment, kaptam repro-űrlapot project-számmal, ami azt mondja, hogy honnan fizetik a cuccot, aztán meg leadtam a dolgozatot a digigrafie-n a reproűrlappal együtt, és hétfőn kettőre meglesz a tíz példány bekötve.
nagysóhaj.
az utolsó pár nap azért nagyon húzós volt: utoljára hagytam a gázos részeket, mint absract, objectives és conclusions. Ebből feri az abstractot étnézte és beleirkált, de az objectives-es levelemre nem reagált, sem a múlt héten elküldött results-ra, úgyhogy úgy döntöttem, ő elmondta azt, amit hozzá akart fűzni. ja, és marco most írt, hogy csak ma kapta meg a keddi levelemet, amiben arra kérem, hogy fordítsa le az abstractot németre. mindegy, neki sem volt benne, mégis summacumlaude lett.
még egy nagy sóhaj.
azért az a múlt pénteki hányós éjszaka, meg a kómázós szombat nem hiányzott, sem pedig a vasárnap éjjel, amit Sosó hányt és fosott végig, persze ő is zombi volt másnap, így aztán Hannát nem lehetett ráhagyni, szóval két teljes nap kimaradt a nagy hajrából. nade most már mindegy, hétfő délután berohanok, elhozom a cuccot, és kedden délelőtt, a költözés napján elhúzok Hannával Heidelbergbe leadni a jelentkezési anyagot.

a következő egy hónapunk:

- szerdán, dec 4-én bevinni a pdf-et, nyomtatás, köttetés, majd meglátogatni Sarát, az indiai lányt
- csütörtök, dec 5, reggel elhozni a tíz példányt, hármat beadni az illetékesek fakkjába, egyet postán feladni Prof Frau Mullernek, néggyel és a hivatalos papírokkal irány Heidelberg
- pénteken jön a Herrbantle, megbeszéljük, mi maradhat a lakásban, adunk neki kulcsot, meg minden, délután Markóékkal találkozó, ezt csütörtökön pontostítani
- szombat, dec 6-án gyerek mikulásbuli a wunderhirsch ungarische kulturverein-ban Mártáékkal
- vasárnap, dec 7-én koradélután búcsúvacsi Mártáéknál
- hétfő, egyelőre szabadprogram, ami kábé csomagolást jelelnt, merthogy
- kedden, dec 9-én reggel nyolcra jönnek a költöztetők, és
- szerdán, dec 10-én kipakolják a cuccainkat Leidenben, a Scholtenstraat-on.
- kedden, dec 16-án Hannával beregisztrálunk a városházán, majd végül
- szombaton, dec 20-án irány Pest.
na, nézzük csak, ajándékokat mikor is veszek????

egyszerűbb lett volna, ha

a terhesnadrág és a könyv visszament apámék címére, mert nem vették át egy hónapig, és a lyoni postán várakozott hiába. apám újra elküldte, átküldtem a hivatkozási számát, kértük Dettit, hogy érdeklődjön a postán, nehogy megint visszajöjjön. ahhoz egy csöppet drága mulatság ez a csomagküldözgetés.
balinak igaza volt, ez az egész apszolút egy szituációs játék, szánalom jeligével...
Szia Éva!
Ma is voltam a postán, semmit sem tudnak a levélről. Azt tanácsolták, reklamáljon a feladó.
Talán apukádnak és nekem is egyszerűbb lett volna, ha nem rázol le, amikor mindketten otthon voltunk. Nemcsak elég szarul esett, de néhány bonyodalmat okozott is. Legkevesebb, hogy vettem nadrágot és szerencsére a könyv is megjelent azóta mégegyszer. Azért próbálkoztam csupán olyan kétségbeesetten visszakapni a dolgaimat, mert már tudtam, hogy terhes vagyok, és gondoltam, bonyolultabb lesz egy nemzetközi transzport. Csak emiatt hívtalak kb. 15-ször, annak ellenére, hogy elutasítottad a hívásomat, nem vetted fel és nem is hívtál vissza, küldtem üzenetet is, mindhiába. A végén már csak el akartam értük menni.
De sebaj, remélem, a 9. hónap végéig azért csak visszatérnek valahogyan.
Üdv,
Dtt
a hirtelen felindultságból elkövetett válasz pedig:
Kedves Detti!
Apu ismét bead egy hivatalos tudakozványt, mint múltkor, reméljük az segít valamit a helyzeten, és nem csak az derül ki belőle, hogy a francia posta ül a küldeményen, de ennek ellenére nektek azt mondják, sehol semmi.
Sajnálom, hogy így alakult, hogy nyáron nem tudtunk találkozni, nem minden alakult úgy, ahogy terveztük - többek között Hanna négy napig tartó, majd egy hét múlva újra visszatérő lázas kötőhártya gyulladása sem volt a terveinkben. És azt is sajnálom, hogy ennyi sértett vagy egy nadrág és egy könyv miatt. Talán egyszerűbb lett volna ha..., valóban, talán akkor is, ha kölcsön sem adod, ha már ennél a gondolatmenetnél tartunk, sőt, fokozhatnánk a sértődősdit.
Ha összeszámolod, hogy mennyi extra kiadást jelentett ez az egész számodra, átutalom az összeget. A sajnálatomon kívül ezt tudom felajánlani. Leveledből nem igazán tudom kivenni, melyik az, amelyik enyhítené a "bonyodalmak" okozta sérelmedet.
Üdv,
Éva

na, megjött a válasz:
Szia Évi!
Te sem gondolod, hogy egy nadrág és egy könyv miatt érzem magam szarul. Inkább a lerázás az, ami megfekszi a gyomromat.
Sajnálom, hogy Hanna beteg lett, ráadásul, amikor otthon voltatok. Szerinted nem ismerem a problémát? Valósznűleg megértettem volna, ha szóba állsz velem.
Már van nadrágom is, könyvem is, tk. ráér. Az anyagiak felajánlásán már nem sértődöm meg. :)
Üdv,
Dtt

családi körkép

hol is kezdjem?
na, talán nővéremnél. neki egy jóideje nincs bejelentett munkája, tavasszal még dolgozott feketén egy nyomdának, de persze őt rakták ki legelőször, amikor valakit ki kellett, azóta néha kutyákat nyír pénzért, sokszor késő estig, így Vivi sokszor egyedül van otthon a három kutyával. na ő is külön sztori, ki van borulva mindenkire, szerinte mindenki utálja, ha valaki mond neki valami kritizálót, akkor már a világ is összefogott ellene. az anyját meg persze mindenekfelett utálja.
aztán apám ugye majdnem egy éve nyugdíjban, nagybátyámék cége inkább nyugdíjazta. hogy tudjon segíteni Juliéknak, elvállalt egy állást, mi hiába könyörögtünk neki, hogy ne tegye, kamu az egész. egy bécsi építési vállalat nemtommilyen igazgatója lett, akinek "csak" alá kell írnia dolgokat, havi fixért meg kiutazásonkénti pénzért. mondtuk neki, hogy ennek olyan szaga van, mintha rá akarnák húzni a vizes lepedőt, de ő meg váltig állította, hogy milyen rosszhiszeműek vagyunk, nem mindenki gazember. na ez a bécsi cég nem igazán fizet, sőt, alig jelentkezik, apám meg nem igazán áll a sarkára, félek, ebből még nagy gáz lesz.
kérdeztem apámat, hogy hogy állnak anyagilag, ha nincs most ugye ez a fizetés, amire számított, hogy vannak-e kölcsöneik, aminek most ugye a törlesztő részletei még magasabbak, stb, kell-e nekik pénz, de most azt mondta, még ellavíroznak valahogy. a két nyugdíjból. effektíve négyen.
anyám közben meg az angoltanfolyam mellett dianetikára jár a szcientológusokhoz, hiába meséltem neki róluk, szerinte hasznos, és olyan, mint az agytorna.
nővérem most vár egy állásinterjú eredményére, kábé ennyi a család összes pozitív jövőképe.

kibújt

Hanna első fogacskája, majdnem tíz hónapos korában. úgy tűnik sok mindent nem siet el, de ez még belefért simán a normálisba a dokinő szerint akár egyévesen is kijöhet az első fog. a mászás még nem igazán megy, hiába áll már négykézláb vagy másfél hónapja, ha el akar onnan indulni, levágja magát a földre, és inkébb kúszik. de az már turbósebességgel megy, akár kisszőnyegen át is, kéz-láb átlós mozgás, szóval reméljük diszlexia nem lesz :) pár napja próbál felállni, tegnap meg rajtam tornázva rájött, hogy először fel kell térdelni, onnan felállni, szóval lehet, hogy a mászsá tényleg kimarad, és most már álldogálás meg járás jön. majd meglátjuk.
nade visszatérve a fogtémára.
már jóideje be volt dagadva a két alsónál az íny, pár napja meg már igazán nyálzott, ki is csípte a popsiját, meg éjjel néha keservesen felsírt. szerencsére az osanit (homeobogyó), viburcol (homeokúp) meg a dentinox sokat segített, ma éjjel este kilenctől háromnegyed hétig aludt, úgy hogy ma reggelre jött ki a foga. na jó, délelőtt extrém nyafi volt, aztán meg rákezdett egy nagy adag hisztire, alig ette a banánját, és az etetőszékben rákezdett egy tombolásra (ettől én kiborultam, és persze jótanács ide vagy oda, én is ordibáltam vele). aztán nyugtatgatás közben bekentem dentinoxszal a fogát, és hát akkor éreztem, hogy az már ott recés. szóval vagy a másik is elkezdett kijönni mellette, vagy ennek a kijövetele zajlott éppen, nem tudom, de a nagy hiszti után most éppen alszik a kiscsaj, fél tíztől. na, pont most ébredezik, a babausziról pont lekéstünk, csak a végére érnénk oda, amikor a paraolimpiás edzés meg az idősek akvafitnesze kezdődik már a kismedencében...
mindegy, hisztis gyerekkel úgysem lehet úszni...

csöcs

na, kész, sosem gondoltam, hogy idáig süllyedek, hogy hanna elaltatása és a kepes műsora közti időben porontyot olvasok, onnan egy másik fórumra átugrok szoptatás témakörben, és egy belinkelt oldalon csöcsöket nézegetek...
ja, amúgy az egész onnan ered, hogy hanna mostanában cicimániás, ha meglátja a mellemet, már rögtön rákezd az éhesvagyok röhögés-köhögés-nyöszörgés közötti jelzésre, amit csak a cicire ad. úgyhogy próbálok úgy öltözni, hogy ne lásson, ami eléggé macerás, mert most már irtóra önjáró, és utánam kúszik bárhova, illetve az uszodaöltözőben mégsem viszem el messzire, ha öltözünk.
amúgy már éppen kezdtem büszke lenni magunkra, hogy a hajnali szopizást sikeresen elhagytuk, de pont ma hajnalban nem tudott egyedül visszaaludni, és amikor ötkor már egy órája fennvolt, nyöszörgött meg rágta a cippzárját, bementem elaltatni, és hát perszehogy már éhes volt, egy óra ébrenlét után, nem akart tej nélkül visszaaludni. na mindegy, vannak visszaesések, remélem, a költözés után már nem lesz ilyen, addig pedig hetente három napot egyedül leszek hannával, így nem megy a következetesen apa megy be akció...
szóval van a reggeli szopi, meg napközben is azért még kétszer szopizik, déleőtt meg délután, meg az esti, lefekvés előtti is van, szóval ki kéne valamit találni a délelőtti szopi helyett, de mostanában sokszor sztrájkol kajaügyben, elég a reggelit, ebédet meg a vacsit variálni, meg eltalálni az időt, amikor jókedvűen megeszi. amúgy nemcsak kajaügyben van hiszti. már nagyon akar dolgokat, és irtó nehéz kitalálni, hogy mi az. és amilyen konok meg akaratos, ha nem történik az, amit szeretne, hiszti van. pl, mikor rakom be az etetőszékbe, kinéz valamit magának, és onnantól nem akar enni, mert nem kapja meg. vidám az élet, na.
ja, és egyre macerásabb a nappali alvás, úgyhogy dolgozni csak este tudok, tudnék, meg marad a hétvége, ha sosó éppen nem beteg, mint most hétvégén volt....
ma egyébként irtó vicces volt, mert Mártival meg Stellával voltunk úszáson, és Stella elvette előle a kiskacsát, hát azon úgy ledöbbent, hogy más is elveheti azt a játékot, amit ő kinézett magának, hogy csak nézett, nézett, aztán elbőgte magát :)
na elkezdődött a kepes. megyek.
ma este szabin vagyon :)

pölö ilyenek miatt

Dear Ms,
Thank you very much for your interest. I will send you a reprint if you provide your postal address.
With best wishes,
Walter Schaffner
P.S. Although we have not found evidence for it in our work, there is evidence for specific cases of preferential enhancer-promoter cooperation, at least in Drosophila.

> Dear Professor Schaffner,
> I am a PhD student in the Forschungszentrum Karlsruhe, and I have found an interesting paper from your laboratory:
> Gene Expr. 1991 Apr ;1:71-81 1668145
> Every enhancer works with every promoter for all the combinations tested: could new regulatory pathways evolve by enhancer shuffling?
> M Kermekchiev, M Pettersson, P Matthias, W Schaffner.
>
> Could you please send me a pdf format of this article? I would need it for my thesis.
> Thank you very much in advance,

amúgy ő nagyember, úgyhogy igazából olyan furán izgalmas írni egy (volt) intézetigazgató profnak, hogy "helló, el tudná küldeni a cikkét?". kicsit olyan, mint odamenni a ursulához, és megkérdezni, hogy "figyu, te didzsé vagy?" :)

bizi

na nem rizi, csak szimplán elfoglalt.