Mindig is azt szerettem bennük, hogy bármi bajuk van, volt, közvetlenül meg tudták Vele vitatni. Mintha bármi alku tárgya lehetne. Mintha egyáltalán lenne Ő. Mintha mi bármibe is beleszólhatnánk. Mintha csak a mi rábeszélő képességünkön múlna az, hogy valóra váljanak vágyaink, álmaink, kéréseink.
Ha én is így gondolkodnék, most megbeszélném vele, hogy köszönöm szépen, de azt hiszem jól megtanultam már a Felesleges, a Hasztalan leckét. Nem kérnék több szép példát rá, hogy megértsem milyen is az, amikor huszadszor csinálom meg ugyanazt a kisérletet kicsit másképpen, kicsit jobban odafigyelve, kicsit precizebben, mégsem jön ki jó eredmény, mégsincs semmi, amit elmondhatnék a munkamegbeszélésen, vagy kirakhatnék egy poszterre. Vagy hogy milyen az, amikor hetente kell az ember lányának nagytakarítást csinálnia otthon a munkaidejében, csakazért, mert az anyja ki akarta festetni és csempézni a konyhát, kifestetni a kisszobát, meg aztán lecsiszoltatni és lelakkoztatni az előszobai parkettát, ezek között egy-két hét szünettel, folyamatos ki-és bepakolással, és persze ezek egyenként is hatalmas kosszal járnak, főleg, ha az ember anyja levetette a konyhaajtót, mert ugye minekaz, és akkor persze nem neki lesz legszívesebben sírhatnékja, amikor meglátja a múlt héten kinyalt konyhát egyenletesen beborító kétcentis parkettafűrészport, mert még mielőtt hazaérne, ragyog a lakás, hogy azért legalább ne cirkuszoljon. Csak a kivitelezés miatt, vagy amiatt, hogy a gyerek mindig a minimaxot nézi, vagy hogy nincs söre, vagy hogy megint elmegyek este valahová, vagy hogy miapicsánakdobodkiafizetésipapírjaimat...
hétfő, június 23, 2003
Hát szevasz! - mosolyogtam rá a Puskin utcai olaszsáskára, majd konstatáltam, hogy ez hangosan sikerült, és ismét mindenki totális idiótának néz. Legyen nekik igazuk....
Pár napja csupa csoda állatkák nyüzsögnek a belvárosban: pénteken bejött a szobába (harmadik emelet!!!) egy nem sántító kabóca (nem, nem járkálta össze a frissen lakkozott parkettát), majd amikor kiszabadítottam görlsvinnt a szobafogságból, odajött hozzánk egy nappali pávaszem. Ez már aztán nem semmi, pedig a Jósika utcai rókalepke és a körúti kardoslepke is igazi ínyencségnek tűnt. Szombaton Veresen (na jó, az nem annyit ér, az zöldterület) pedig a béta-sugárzás fejezetcímre ült rá egy gyászlepke. :)
Pár napja csupa csoda állatkák nyüzsögnek a belvárosban: pénteken bejött a szobába (harmadik emelet!!!) egy nem sántító kabóca (nem, nem járkálta össze a frissen lakkozott parkettát), majd amikor kiszabadítottam görlsvinnt a szobafogságból, odajött hozzánk egy nappali pávaszem. Ez már aztán nem semmi, pedig a Jósika utcai rókalepke és a körúti kardoslepke is igazi ínyencségnek tűnt. Szombaton Veresen (na jó, az nem annyit ér, az zöldterület) pedig a béta-sugárzás fejezetcímre ült rá egy gyászlepke. :)
Ordítani tudtam volna, de csak hatalmasakat lélegeztem be, és irtózatosan nagyokat sóhajtoztam, miközben száguldottam fájós térdemmel a Szépvölgyi felé, ahol Bébével megbeszéltük a találkát. Már az első slukk lenyugtatott, a következőnél pedig megéreztem a szinteket, amiken szépen lépdelt lefele minden dühöm, tehetetlenségem és ordítani-akarásom. Hát igen... Ha nem lett volna ennyire hipphoppos a zene, irtó jó lett volna a péntek esti mókacuka...
Hazafele menet ismét beigazolódott, hogy jól tudok hallgatni, jó közönség vagyok, ha valaki ki akarja borogatni a teli hócipőjét. De legalább hozzá lehetett szólni utána, és reggel gőzölgő kávé várt.
Hazafele menet ismét beigazolódott, hogy jól tudok hallgatni, jó közönség vagyok, ha valaki ki akarja borogatni a teli hócipőjét. De legalább hozzá lehetett szólni utána, és reggel gőzölgő kávé várt.
péntek, június 20, 2003
Régóta halasztom. Talán azért, mert egész héten nem se kedvem, se erőm embereket látni, beszélgetni, elmondani a banális kérdéseket, megadni a banális válaszokat, elmondani a hétköznapi hétköznapokat, csak annyira voltam képes, hogy este egyek, és bedőljek az ágyba. Olvasni? Azt már nem. Legfeljebb a buszon meg a mertón.
Egyébként már lassan befejezem a Makine könyvet (Keletsirató), csak közben ki kellet olvasni az Übü királyt, meg a Gaugain könyvet, meg a még karácsonyra kapott (és egyébként kurvajó, izgis, érthető, és tényleg jól megírt, csak az az utolsó hét fejezet nem kellett volna) Sykes-féle Éva 7 lányát. De érzem, ma már végzek vele, és akkor nagyon jó lesz.
Szóval régóta kerülgetem. Nem tudom mit is tudnék neki írni.
Írta, hogy bocs, amiért nem ért rám egyszer sem a két hét alatt, aztán meg hogy hiányzom neki. De nem tudok mit írni neki. Nincs rá szükségem. Mármint, hogy leírjam neki, hogy mi van velem.
Egyrészt, mert nem akarok szembesülni azzal, hogy mi van. Tudom, és a hétköznapok álltató bugyra alatt szépen el is homolyásul minden. Nincs kedvem beledugni a képem megint a trutyiba.
Másrészt meg mostanában megint nem tudok mit kezdeni az emberekkel.
Feleslegesnek érzem azt, hogy közeledjek feléjük, azt úgyis félreértik. Meg most nem is kell senki. Megyek majd ki a Borosshoz, és vele tudom, hogy irtó jókat fogunk dumálni. Annak ellenére, hogy egy fél éve találkoztunk utoljára, meg pár hónapja beszéltünk egyszer telefonon. Mert vele lehet beszélni őszintén, ő nem ért félre, valszeg mert már ismer, ismeri a hülyeségeimet, paráimat, a pasisztorikat, a munkahelyi parákat, meg az otthoniakat... Nem kell elmesélni az életemet ahhoz, hogy megértse, mit is akarok mondani...
Ja, és érezteti, hogy érdekli az, ami velem van. Ez olyan ritka. Annyira, de annyira ritka.
Egyébként már lassan befejezem a Makine könyvet (Keletsirató), csak közben ki kellet olvasni az Übü királyt, meg a Gaugain könyvet, meg a még karácsonyra kapott (és egyébként kurvajó, izgis, érthető, és tényleg jól megírt, csak az az utolsó hét fejezet nem kellett volna) Sykes-féle Éva 7 lányát. De érzem, ma már végzek vele, és akkor nagyon jó lesz.
Szóval régóta kerülgetem. Nem tudom mit is tudnék neki írni.
Írta, hogy bocs, amiért nem ért rám egyszer sem a két hét alatt, aztán meg hogy hiányzom neki. De nem tudok mit írni neki. Nincs rá szükségem. Mármint, hogy leírjam neki, hogy mi van velem.
Egyrészt, mert nem akarok szembesülni azzal, hogy mi van. Tudom, és a hétköznapok álltató bugyra alatt szépen el is homolyásul minden. Nincs kedvem beledugni a képem megint a trutyiba.
Másrészt meg mostanában megint nem tudok mit kezdeni az emberekkel.
Feleslegesnek érzem azt, hogy közeledjek feléjük, azt úgyis félreértik. Meg most nem is kell senki. Megyek majd ki a Borosshoz, és vele tudom, hogy irtó jókat fogunk dumálni. Annak ellenére, hogy egy fél éve találkoztunk utoljára, meg pár hónapja beszéltünk egyszer telefonon. Mert vele lehet beszélni őszintén, ő nem ért félre, valszeg mert már ismer, ismeri a hülyeségeimet, paráimat, a pasisztorikat, a munkahelyi parákat, meg az otthoniakat... Nem kell elmesélni az életemet ahhoz, hogy megértse, mit is akarok mondani...
Ja, és érezteti, hogy érdekli az, ami velem van. Ez olyan ritka. Annyira, de annyira ritka.
Na az van, hogy ma reggel bemondtam az unalmast, és mivel amúgyis találtam jó kifogást, sőt kifogásokat, ma nem megyek ki Kőbányára. Ez van. Az is igaz, hogy tegnap sem voltam, dehát valamikor fel kellett készülnöm a labormegbeszélésre....
A tegnapi nap valami naggggyon fura nap volt.
Előszöris a kellemes huzatban reggeli nélkül a második kávéval ültem a gép előtt, bömbölt a moloko, amikor valami egy hatalmasat csattant. Válaszként kutyaugatás és egy permenens jajajajajajaj jött. Kikandikáltam az ablakon, így lettem én a vörösmarty utcai front huszonötödik kikandikáló buksija. Kész hangyaboj gyűlt össze a baleset helyszínén, mindenki látni akarta a szerencsétlen jajveszékelő nőcit, akit elütött a szabályosan közlekedő autó, amit megtaszajtott a másik, a csúnya, a rossz, a gonosz. A hányinger kerülgetett, amikor visszarángattam magam a géfehérjékhez.
A sikeres felkészülés után csalhatalan szimattal sikerült vennem egy édesnek már jóindulat nélkül is mondható sárgadinnyét, amikor megláttam egy szembejövő nénit a kedvenc ágynemű huzatomba öltözve. Alig magamhoz térve jött a következő sokk: a hetes buszról egy csapat felül félmeztelen, alul kockás szoknyát viselő fickó szállt le.
A labormegbeszélés után sikeres időelbaszás után próbáltam kisutcákon kerülve, rövidítve megközelíteni a toldimozit, ahol a norvég filmhét első darabját (Thrane módszere) adták, amire már kedden megvettem a jegyet, amit persze farzsebembe gyűrtem, hogy ott ne kelljen keresgélni. Simán olyan utcákba botlottam, amik le voltak zárva, és hatalmas (kábé 50 méteres) daruk álldogáltak rajtuk, és annyit kavartam, hogy kétszer annyi idő alatt értem az andrássy útra, mintha a kiskörúton jöttem volna. Sűrű bazmegelés közben futásnak eredtem, ami valószínűleg vicces látvány lehetett, mert Boros Lajos meredven bámult rám mindeközben. Az aranyjános utcánál sikeresen elejtettem a táskámat is, amikor eszembe jutott elővenni a jegyet. Ami nem volt meg.
Vegyük át a helyzetet még egyszer.
Alap: nincs nálam pénz. Késésben vagyok. Ha késsel fenyegetnének, se tudnám felidézni, hogy a fenébe jutottam el a moziig.
Ezt add össze.
Lesz, ami lesz, mondtam, és rábíztam magam a pénztáros srácra. Aki kedvesen, édesen, angyali módon kisegített, így a kábé húsz perccel a megadottnál később kezdődő filmre simán be tudtam ülni.
Hogy a film milyen volt?
Hát. Ja. Hogyismondjam, tipikus korrajz, tipikus jellemrajz. Thrane úgy tesz, mint aki tudja mit akar, közben nem tud magával meg senkivel sem mit kezdeni. Ismerős, nem?
(Egyébként még ezekre
Elling
After a two-year stay at Brřynes Treatment Center, Elling is set to return to the so-called normal world. Along with his roommate, Kjell Bjarne, he has been granted an apartment in Oslo with orders to take care of himself. For someone who finds crossing a restaurant floor comparable to a South Pole expedition, Elling´s new life involves a number of challenges. Directed by Petter Nćss.
The 7 Deadly Sins
Seven modern short films with classical themes derived from the Seven Deadly Sins tell a story about emotion in the extreme. Seven moral dilemmas from Norway year 2000.
Seven directors: Řrjan Karlsen, Margreth Olin, Maria Sřdahl, Frank Mosvold, Lars Gudmestad, Marit Ĺslein, Dag Johan Haugerud.
megyek. Remélem jók lesznek....)
A tegnapi nap valami naggggyon fura nap volt.
Előszöris a kellemes huzatban reggeli nélkül a második kávéval ültem a gép előtt, bömbölt a moloko, amikor valami egy hatalmasat csattant. Válaszként kutyaugatás és egy permenens jajajajajajaj jött. Kikandikáltam az ablakon, így lettem én a vörösmarty utcai front huszonötödik kikandikáló buksija. Kész hangyaboj gyűlt össze a baleset helyszínén, mindenki látni akarta a szerencsétlen jajveszékelő nőcit, akit elütött a szabályosan közlekedő autó, amit megtaszajtott a másik, a csúnya, a rossz, a gonosz. A hányinger kerülgetett, amikor visszarángattam magam a géfehérjékhez.
A sikeres felkészülés után csalhatalan szimattal sikerült vennem egy édesnek már jóindulat nélkül is mondható sárgadinnyét, amikor megláttam egy szembejövő nénit a kedvenc ágynemű huzatomba öltözve. Alig magamhoz térve jött a következő sokk: a hetes buszról egy csapat felül félmeztelen, alul kockás szoknyát viselő fickó szállt le.
A labormegbeszélés után sikeres időelbaszás után próbáltam kisutcákon kerülve, rövidítve megközelíteni a toldimozit, ahol a norvég filmhét első darabját (Thrane módszere) adták, amire már kedden megvettem a jegyet, amit persze farzsebembe gyűrtem, hogy ott ne kelljen keresgélni. Simán olyan utcákba botlottam, amik le voltak zárva, és hatalmas (kábé 50 méteres) daruk álldogáltak rajtuk, és annyit kavartam, hogy kétszer annyi idő alatt értem az andrássy útra, mintha a kiskörúton jöttem volna. Sűrű bazmegelés közben futásnak eredtem, ami valószínűleg vicces látvány lehetett, mert Boros Lajos meredven bámult rám mindeközben. Az aranyjános utcánál sikeresen elejtettem a táskámat is, amikor eszembe jutott elővenni a jegyet. Ami nem volt meg.
Vegyük át a helyzetet még egyszer.
Alap: nincs nálam pénz. Késésben vagyok. Ha késsel fenyegetnének, se tudnám felidézni, hogy a fenébe jutottam el a moziig.
Ezt add össze.
Lesz, ami lesz, mondtam, és rábíztam magam a pénztáros srácra. Aki kedvesen, édesen, angyali módon kisegített, így a kábé húsz perccel a megadottnál később kezdődő filmre simán be tudtam ülni.
Hogy a film milyen volt?
Hát. Ja. Hogyismondjam, tipikus korrajz, tipikus jellemrajz. Thrane úgy tesz, mint aki tudja mit akar, közben nem tud magával meg senkivel sem mit kezdeni. Ismerős, nem?
(Egyébként még ezekre
Elling
After a two-year stay at Brřynes Treatment Center, Elling is set to return to the so-called normal world. Along with his roommate, Kjell Bjarne, he has been granted an apartment in Oslo with orders to take care of himself. For someone who finds crossing a restaurant floor comparable to a South Pole expedition, Elling´s new life involves a number of challenges. Directed by Petter Nćss.
The 7 Deadly Sins
Seven modern short films with classical themes derived from the Seven Deadly Sins tell a story about emotion in the extreme. Seven moral dilemmas from Norway year 2000.
Seven directors: Řrjan Karlsen, Margreth Olin, Maria Sřdahl, Frank Mosvold, Lars Gudmestad, Marit Ĺslein, Dag Johan Haugerud.
megyek. Remélem jók lesznek....)
csütörtök, június 19, 2003
F.Á.R.A.D.T.
hétfő, június 16, 2003
Heveny idegesség van ma rajtam. Nem tudom elképzelni, mitől parázom, de a gyomrom romokban, kezem remeg, mintha valami vizsga lenne ma, vagy életbevágóan fontos találkozás, döntés. Tudtommal nincs ilyen. Most vagy totál kivagyok idegileg, vagy a tudatalattim megsúgta,hogy ma nagy nap van, és tudat alatt halálra parázom magam. Nem tudom, melyik jobb. Ha engem kérdezném, egyik sem.
Hétfőn sikeresen magamra öntöttem 20ml 100mg/ml-es ampicillint, a gél, amire felvittem a mintáimat, rossz volt (a minták átfolytak egyik zsebből a másikba), szóval jó kis nap volt... De utána megnéztem Nórival a 10 perc Csellót, ami jó volt, mindenesetre elgondolkodtató.
Hétfőn sikeresen magamra öntöttem 20ml 100mg/ml-es ampicillint, a gél, amire felvittem a mintáimat, rossz volt (a minták átfolytak egyik zsebből a másikba), szóval jó kis nap volt... De utána megnéztem Nórival a 10 perc Csellót, ami jó volt, mindenesetre elgondolkodtató.
Ez a rosszkedvem nyara, rosszkedvemmel tele...
Csütörtök: megkésett nászajándék átadás, csöppnyi műmosoly-borozással egybekötve, Nusi nyaralásra el.
Péntek: megátalkodott munkatempó, hajtás, pajtás, Mona-míting, majd este kedvetlen sramlizene-hallgatás sokakkal, hajó-hanemjóját, de leültem a falat támasztva, és de jó is ez a zene, ha nem kell rá csakazértis táncolnom meg jóléreznem magam, csak üldögélni térdet átkulcsolva, nem nézni a seggetrázó macákra, a göndorhajú álomfickóra, aki persze nem jön oda hozzám, csak átkulcsolni a térdemet, ittsevagyok, csak hallgatom a sramlit, és nem kell beszélgetni, nem kell a társasági légyott, és nem kellek én sem.
Szombat: Mona-mozi: Felix és Rose. Könnyű. Igen, így könnyű. Megírják, és aztán hidd el, hogy van ilyen. És hidd el, hogy veled is, bármikor. Ja, persze. Nemveszembe. Utána veres, vasárnapig. Újra elhatározom, hogy soha többet. Tényleg.
Csütörtök: megkésett nászajándék átadás, csöppnyi műmosoly-borozással egybekötve, Nusi nyaralásra el.
Péntek: megátalkodott munkatempó, hajtás, pajtás, Mona-míting, majd este kedvetlen sramlizene-hallgatás sokakkal, hajó-hanemjóját, de leültem a falat támasztva, és de jó is ez a zene, ha nem kell rá csakazértis táncolnom meg jóléreznem magam, csak üldögélni térdet átkulcsolva, nem nézni a seggetrázó macákra, a göndorhajú álomfickóra, aki persze nem jön oda hozzám, csak átkulcsolni a térdemet, ittsevagyok, csak hallgatom a sramlit, és nem kell beszélgetni, nem kell a társasági légyott, és nem kellek én sem.
Szombat: Mona-mozi: Felix és Rose. Könnyű. Igen, így könnyű. Megírják, és aztán hidd el, hogy van ilyen. És hidd el, hogy veled is, bármikor. Ja, persze. Nemveszembe. Utána veres, vasárnapig. Újra elhatározom, hogy soha többet. Tényleg.
csütörtök, június 12, 2003
Most ez a levél éltet, tartja a lelket bennem. Ne kérdezd, miért. Nem tudom. Talán mert annyira kijön belőle az ő stílusa, annyira borosspetis, hogy szinte látom az arcát, amikor ezt mondja, hallom az idétlen nevetését, dehogy nevetését, idétlen vihogását, rosszindulatú gúnykacaját... hjaj, hiányzik, na. Mégiscsak az egyik legjobb barátom, vagy mi....
hello leo!
hat igen, itt setalgatok, mert a tobbieknek meg hire se hamva, de nagyon elvezem, hogy egyedul vagyok! legkozelebb is igy kene.. na mindegy. szoval akartam irni egy hosszabbat meg otthon, aztan az indulas elotti napok hipersurure sikeredtek. foleg - nem munka - jellegu elfoglaltsag miatt.. tegnap este pl. egyik baratom szulinapi bulija volt.. boozing ezerrel - de a gepem reggel 4.30 kor indult, szoval most kihagytam egy ejszakat..
Eva! Nemsokara neked ezek a vicces karakterek, amiket most itt olvasok, mindennapi elmenyek lesznek! Egy biztos: en megyek Kretara latogatoba ! ;) neked meg addig kene hollandiaba jonnod, amig nem vagy kretan, mert szerintem otthonrol konnyebb.. de mindegy, nem tudom biztosra.
a tenger egyszeruen csodas. szuperjo, gyonyoru.. aaaah.. :) maris irigyellek..
nekem holnaptol konferencia. :((((
grrrr.. es megegyszer az. grrr..
udv, erbe kollega
hello leo!
hat igen, itt setalgatok, mert a tobbieknek meg hire se hamva, de nagyon elvezem, hogy egyedul vagyok! legkozelebb is igy kene.. na mindegy. szoval akartam irni egy hosszabbat meg otthon, aztan az indulas elotti napok hipersurure sikeredtek. foleg - nem munka - jellegu elfoglaltsag miatt.. tegnap este pl. egyik baratom szulinapi bulija volt.. boozing ezerrel - de a gepem reggel 4.30 kor indult, szoval most kihagytam egy ejszakat..
Eva! Nemsokara neked ezek a vicces karakterek, amiket most itt olvasok, mindennapi elmenyek lesznek! Egy biztos: en megyek Kretara latogatoba ! ;) neked meg addig kene hollandiaba jonnod, amig nem vagy kretan, mert szerintem otthonrol konnyebb.. de mindegy, nem tudom biztosra.
a tenger egyszeruen csodas. szuperjo, gyonyoru.. aaaah.. :) maris irigyellek..
nekem holnaptol konferencia. :((((
grrrr.. es megegyszer az. grrr..
udv, erbe kollega
Diszkóbaleset
Kemény munkába és iszonyat sok időbe meg energiába került, de végülis délre-egyre sikerült magam korrektül összeszedni. A legnehezebb rész tízkor volt, amikoris próbáltam magam meggyőzni arról, hogy már hat a második, már nem kihányt kvarelin, már nem fáj a fejem, már nem vörösek a szemeim, most már fel kell kelni, nem szabad visszaaludni. Nagy harc volt, de megvívtam, és nyertem. Szar is volt utána buszozni meg metrózni, tutibiztosan mindenki levette, hogy annyira, de annyira másnap van...
Próbálom összeszedni, hogy mikor csúsztam szét tegnap a hajón, hogyan csúsztam el a vizes aszfalton a vámházkörúton, de csak olyan emlékképek jönnek elő, hogy Anna sokat mesél, vicces meg munkahelyi sztorikat, sörözünk sokat, megérkeznek Pepéék, aztán összefutunk Fruzsival, utána megjelennek Juditék, meg Bali, aki dúl-fúl a vírusai miatt. Igen, asszem a Juditéktól kapott unikum után kezdett elmaszatolódni a kép, aztán meg már csak habos hullámok voltak, amikor Mezősivel meg Picurral (aki valójában Breki jelmez nélkül) beszélgettünk valami korszakalkotóan vicces dologokról. Igen, ezután már csak a zene hullámai jöttek, és én úsztam rendesen. Ekkor úszott be a képbe Anna meg Bali, akik jól megbeszélték, hogy indulnak haza, és én mentem velük. És valahogy egy piszok nagyot zakóztam a kálvinon.
Akárcsak ő: Képzeld, tegnap a lábégető projekt után még zakóztam egy óriásit a biciklivel hazafelé menet a vízes villamossínek között (képtelen voltam egyenesen menni).
Kemény munkába és iszonyat sok időbe meg energiába került, de végülis délre-egyre sikerült magam korrektül összeszedni. A legnehezebb rész tízkor volt, amikoris próbáltam magam meggyőzni arról, hogy már hat a második, már nem kihányt kvarelin, már nem fáj a fejem, már nem vörösek a szemeim, most már fel kell kelni, nem szabad visszaaludni. Nagy harc volt, de megvívtam, és nyertem. Szar is volt utána buszozni meg metrózni, tutibiztosan mindenki levette, hogy annyira, de annyira másnap van...
Próbálom összeszedni, hogy mikor csúsztam szét tegnap a hajón, hogyan csúsztam el a vizes aszfalton a vámházkörúton, de csak olyan emlékképek jönnek elő, hogy Anna sokat mesél, vicces meg munkahelyi sztorikat, sörözünk sokat, megérkeznek Pepéék, aztán összefutunk Fruzsival, utána megjelennek Juditék, meg Bali, aki dúl-fúl a vírusai miatt. Igen, asszem a Juditéktól kapott unikum után kezdett elmaszatolódni a kép, aztán meg már csak habos hullámok voltak, amikor Mezősivel meg Picurral (aki valójában Breki jelmez nélkül) beszélgettünk valami korszakalkotóan vicces dologokról. Igen, ezután már csak a zene hullámai jöttek, és én úsztam rendesen. Ekkor úszott be a képbe Anna meg Bali, akik jól megbeszélték, hogy indulnak haza, és én mentem velük. És valahogy egy piszok nagyot zakóztam a kálvinon.
Akárcsak ő: Képzeld, tegnap a lábégető projekt után még zakóztam egy óriásit a biciklivel hazafelé menet a vízes villamossínek között (képtelen voltam egyenesen menni).
szerda, június 11, 2003
Mondtam már, hogy a fas kivan?
embertelen a meleg
nincs kedvem dolgozni
utálom a kiismerhetetlen, megbízhatatlan, nemtudjákmitakarnak embereket, köztük magamat is
hol vannak a normális emberek?
egyáltalán, vannak olyanok?
és miért van az, hogy az a valaki aki egyszer teljesen jófej, máskor halál para?
jó kérdés, és én miért vagyok ilyen?????
melegem van mindenből és mindenkiből
és olyan hullafáradt vagyok, hogy napokat tudnék átaludni
piroska aszonta: megérdemled. te olyan szorgalmas lány vagy. az ember akaratlanul is látja, hogy mások hogy dolgoznak.
hoho
höhö
hehe
ezt most a két évvel ezelőtti munkámra mondta, vagy a mostanira?
ha a mostanira, nevetnem kell
ég a pofám magam előtt, de most komolyan, ha a munkára gondolok
de nem tud lelkesíteni, akkor meg micsináljak?!?
embertelen a meleg
nincs kedvem dolgozni
utálom a kiismerhetetlen, megbízhatatlan, nemtudjákmitakarnak embereket, köztük magamat is
hol vannak a normális emberek?
egyáltalán, vannak olyanok?
és miért van az, hogy az a valaki aki egyszer teljesen jófej, máskor halál para?
jó kérdés, és én miért vagyok ilyen?????
melegem van mindenből és mindenkiből
és olyan hullafáradt vagyok, hogy napokat tudnék átaludni
piroska aszonta: megérdemled. te olyan szorgalmas lány vagy. az ember akaratlanul is látja, hogy mások hogy dolgoznak.
hoho
höhö
hehe
ezt most a két évvel ezelőtti munkámra mondta, vagy a mostanira?
ha a mostanira, nevetnem kell
ég a pofám magam előtt, de most komolyan, ha a munkára gondolok
de nem tud lelkesíteni, akkor meg micsináljak?!?
kedd, június 10, 2003
Hétfő
A fas kivan. - mondaná Pákó, és küldöm sms-ben Balinak, mikor felpattanok este kilenckor a biciklire és kivágtatok az árpádhídhoz cigizni és könyvet olvasni. Nem akarok kiakadni azon, hogy kegyetlen és igazságtalan dolgokat vágott a fejemhez. Nem, mert nincs értelme. Mert nem ismer, mert nem tudja mit akar, és főként mert nem tud engem hova rakni a maga kis csapzott világában. Nem, nem akarom leírni, nem akarok róla beszélni sem, de egy-két dolog akaratlanul is kibuggyan. Szerencsére Bali visszatuszkolja ezeket az agyamba, mesél, táncol, mókázik, nevettet. Ketten nevetünk, én rajta, ő magán. Úgy, ahogy régen nevettem már.
Mellesleg a zene is irtó jó, nem hiába van hétfő, és nem hiába vagyunk mi a wb-ban.
A fas kivan. - mondaná Pákó, és küldöm sms-ben Balinak, mikor felpattanok este kilenckor a biciklire és kivágtatok az árpádhídhoz cigizni és könyvet olvasni. Nem akarok kiakadni azon, hogy kegyetlen és igazságtalan dolgokat vágott a fejemhez. Nem, mert nincs értelme. Mert nem ismer, mert nem tudja mit akar, és főként mert nem tud engem hova rakni a maga kis csapzott világában. Nem, nem akarom leírni, nem akarok róla beszélni sem, de egy-két dolog akaratlanul is kibuggyan. Szerencsére Bali visszatuszkolja ezeket az agyamba, mesél, táncol, mókázik, nevettet. Ketten nevetünk, én rajta, ő magán. Úgy, ahogy régen nevettem már.
Mellesleg a zene is irtó jó, nem hiába van hétfő, és nem hiába vagyunk mi a wb-ban.
Szombat
nememlékszem micsnáltam
valószínűleg aludtam
sokat
meg vettem kaját
ja és voltam a virág esküvőjén (IRMA NÉNI VAGYOK, IGYATOK EGY NAGYOT!)
nememlékszem micsnáltam
valószínűleg aludtam
sokat
meg vettem kaját
ja és voltam a virág esküvőjén (IRMA NÉNI VAGYOK, IGYATOK EGY NAGYOT!)
