eric truffaz még mindig ütős

ja nem is, fúvós :)

Caro Emerald koncerten voltunk szombat este Utrechtben

ez a hang, te jó ég, ez valami hihetetlen, a hideg futkosott a hátamon, annyira szép, könnyed, érzelmekkel teli. Ééés, megtanultak show műsort adni, úgyhogy beszarás jó kis koncert volt ez …
Ja, és őrület, hogy a zenészek fele igazi multitalent zenebohóc volt, tangóharmonika után dobolt, majd szintizett, a fúvós punk gyerek meg simán bendzsózott…

minden egyes szava arany :)

Vitamin

Ma délután megint itt volt Lili, Liza barátnője, fenn játszottak a gyerekszobában. A fürdőszobából kihozták a fellépőt, és kipakoltak minden fellelhető játékot a szekrényből, majd alaposan szétszórták a padlón. Egy betű nem maradt a szókirakó dobozában, egy  miniatűr kanál sem a playmobilházban. Amikor Lizivel nekiálltunk együttesen elpakolni, az is kiderült, hogy egy szem tabletta sem maradt a D-vitaminos dobozban - amit tegnap este a Márta, a bébiszittyó a gyerekpolcra rakott @( 

Remegő kézzel kezdtünk utánanézni, mekkora adag vezet túladagoláshoz, meg mik annak a tünetei, de aztán inkább felhívtam Lili apukáját, hiszen ő orvos, ő biztos jobban tudja. Utánanézett a könyveiben, meg közben mi is a netet bújtuk, szóval semmi para nincs, ha csak egyszer benyaltak akár fejenként 20napi adagot, a túladagoláshoz hónapokig kéne a napi adag 100-szorosát bevenni.

Tanulság nincs, más gyógyszer-szerű dolog nincs és nem is volt elől, annak ellenére, hogy Hanni sosem csinált ilyet, az alap, hogy vegyszert, gyógyszert nem tartunk elől. Most már a D-vitamint sem.

Sisak

Persze tudom, försztvördproblem, megint, de basszus, hogy a tízalkalmas korcsolya-tanfolyamra kötelező a sisak (oké, féltik a gyereket, rendben, bezzeg az én időmben...), de nem jó a biciklis (eddig ez volt itthon, azt azért vettünk minden gyereknek, meg van a pasimnak is, mert ő versenycangán nyomult) pedig az görkorihoz jó is volt. Vettünk így egy síeléshez, snowboardhoz és korcsolyához való sisakot, ami egy árnyalatnyilag különbözik csak a hiteles lovagló kobaktól (védi a fület is), de ez éppen elég ahhoz, hogy a lovagláshoz az ne legyen jó. Ez abban merül ki, hogy jön az edző, és szól, hogy ez a sisak nincs erre a sportra hitelesítve, de nekik kötelező előírni a sisakot, és csakis olyat lehet hordani, amit a szabályzat előír. Persze lehet mindenhol kölcsönözni, de a legutóbbi tetű-invázió pont a kölcsönzős kobak után jött, szóval ezt annyira nem favorizálom.

Az egy dolog, hogy ez tök felesleges pénzkiadás, de basszus hát hol a francban tartsak ennyi kemény sisakot?!?!

Jeessssz

És akkor ünnepélyesen megnyomtam a bestelling afronden gombot, ami azt jelenti, hogy mégiscsak megyünk a modern hipphopp-cirkusz amsterdami előadására, Márta bevállalta a gyerekeket. Márta amúgy hivatalosan bábszínész, le se tagadhatná, annyira előadóművészesen mesél, hihetetlenül magával ragad, ahogy beszél, és én feltétel nélkül imádom, talán mert egy kicsit régi barátnémra, Juditra emlékeztet, de ami a legfőbb, hogy a lányok is imádják.
Win-win szituáció; amíg mi hipphopp cirkuszt nézünk, addíg egy kvázi Halász Judit mesél a gyerekeknek esti mesét

Modderdag

Hétfőn Interationale Modderdag, vagyis nemzetközi sárnap lesz Szutyoksári országában. Sarazni fognak a gyerekek. Egy ismerős gyerekének bölcsije ill napközije nem vesz benne részt, mert egy-két szülő félti a gyerek ruháját. A kicsi bölcsije írt egy emailt, hogy legyünk szívesek nem szép ruhát adni a gyerekre.

Az első hollandiai fizetős munkám ;)
Csak 3 és fél óra, és a bevételem harmadát tegnap este előre el is költöttem a neten vásárolva, de akkor is, csirió!
És akkor most kávé, és utána interjú az egyetemen

Mandulakő

hogy basznád meg, hogy létezel.
Köszönöm, hogy elmondhattam

Bagrettion

Igy hivják a kicsi pandájának a levesét. Akkor kap belőle egy kanállal, ha brummog egy nagyot.

Olcsó babilon

Szar az idő, jön plusz 2 gyerek vendégségbe, úgyhogy megyek, veszek olyan tudod, gyümölcsös, gúlára hajazó zselés cukrot meg két adag fogpiszkálót, aztán indulhat az építőverseny!!!!

halak

tegnap volt a hétéves első iskolai kiselőadása. szabadon megválaszthatták a témát, a tantóbácsi kicsit valszeg besegitett ötletekkel, mert a többség a háziállatát cipelte be és arról mesélt. a nyúl amúgy már eddig háromszor volt téma, és még csak az osztály felénél tartunk.
nekünk ugye szomszédmacskánk van csak, meg egy bazinagy akváriumunk két óriási algaevővel (darabja harminc centi), dinamikusan változó molli-csapattal (a 2 sárga és 2 fekete eredeti molli megszámlalhatatlan számú, kicsit kopott szürke hasú, de amúgy fekete utódot hagyott hátra, majd szépen egyenként elhalálozott, most meg már az F2 generáció első példányai nőnek), és egy-egy stabil 6-6 fős neonhal- és vörösfejű pontylazac-csoporttal (ezek amúgy egyetlen nagy csoportot alkotnak, és piszok gyorsak, nagy móka volt reggel suli előtt kihorgászni őket).
szóval a téma adta magát, vannak ezek a halak, lehet róluk sztorizni, hogy pl a blékók háromcentisek voltak, de hogy megnőttek, meg hogy múltkor azt hittük, megeszi az egyik a bléko a sárga mollit, de aztán kiköpte, meg ilyenek :)
kifaggattam a lányt, mit is akar mondani, mert az oké, hogy a halak a téma, de erről öt percet kell majd beszélni. elmondta. azt tanácsoltam, hogy meséljen arról is, hogy mi van még az akváriumban (szűrő, lámpa, stb), minek - pl a neonhalak kifakulnak lámpa nélkül, meg hogy hova pisilnek, kakilnak, meg hogy mit esznek a halak. ezek amúgy is vicces dolgok, hallgatni meg mesélni is. nem csináltunk ppt, csak irtunk egy cetlit a kulcsszavakkal, meg bevitt pár halat egy mobil kis akváriumban, egy kis halkaját (a szúnyoglárva viccesen néz ki), meg a viz minőségét ellenőrző teszcsikot (az volt amúgy a jutalma annak, aki jól válaszolt a kérdésire, hogy megnézhette a vizminőséget, meg megetethette a halakat). párszor elmondattam vele a szöveget, hogy begyakorolja, miről akar beszélni, nem vittük túlzásba a dolgot. van amúgy olyan szülő, aki powerpointos prezit rak össze a gyereknek zenével, van olyan is, aki mekintoson rakja össze, aztán az szépen szanaszét esik a teremben levő számitógépen, aztán a gyerek ott áll lefagyva, hogy most akkor is van ilyenkor, és van olyan szülő is, aki ezek után kiborulva meséli, hogy tanár azt mondta erre, hogy talán egy kevésbé entertaining előadás jobb lenne legközelebb, és van aki a gyerek által válogatott képekhez megirja az elmondnandó szöveget, agyam megáll.
na de a lényeg, hogy tegnap volt a nagylány előadása - irtó zűrös nap volt amúgy, teli ezer fontos programmal, úgyhogy a reggel eléggé izgalmas volt: az amúgy is kalandos horgászás után a halakat bicajon vittük be suliba, a kicsi mögöttem ült az ülésében, ölében a bezacskózott mobilakváriummal. szerencsére nem lett senki vizes.
amúgy jó lett az előadás, annyira, hogy ma Justinnel (ejtsd jüsztinnel), egy osztálybeli kisfiúval (akivel amúgy eddig még sosem játszott) akar ma együtt lenni, mert neki van pecabotja, és ma kimennének valamelyik csatornára halat fogni. a két halas :)

Cserreg

Ma reggel besokalltam attól, hogy egy ideje ordibáló szarkák keltenek hajnalok hajnalán, és fél hatkor kimentem a teraszunkon cserregőhöz, hogy tisztázzuk ezt a dolgot négyszemközt. A szárítón üldögélt, és a szomszéd teraszát nézte, miközben irtózatosan hangosan cserregett, majd megszeppenve távozott. Erre a szomszéd teraszról átsomfordált Fleckie (Foltos), a lányok saját szomszédmacskája hihetetlen meglepődött pofát vágva. Nem tudom, milyen bizniszt folytatnak itt le nálunk minden reggel, őszintén szólva mindez nem is zavarna, hiszen toleráns vagyok, csak tennék ezt a négy fal között. na jó, legalább Fleckiék teraszán.

Az időjárás

Este hétkor én a háromésfélévesnek:
- Te nagyon fáradt vagy, babi!
Erre ő:
- Szerintem az édességtől. Vaaaagy az időjárástól.

a meglepetés erejével

az egyik témavezetőm (a négyből :) megkérdezte a minap, hogy tartanék-e egy 2-3 órás workshopot Kutatók és a közösségi média cimmel, amire végül igent mondtam. most derült ki, hogy még fizetnének is érte, és én választhatom ki a dátumot. elkezdtem izgulni…

Banán- és eperfagyi egyben. A banán hihetetlen édes, az eper édes és savanykás, isteni kombináció, csak turmixolni kell a cuccost.

És akkor most lelépek tojást venni, mert a tegnapi buli miatt nem működik úgy az agyam, ahogy szokott (a hülye sör miatt), muszáj vmi édességet ennem (az agyam azt sikítja: cukrot!), de nincs itthon semmi, ergo csinálni kell, de a rebarbara-pitéhez csak a tojás hiányzik.

“Sziasztok világcsavargók, milyen az élet itt? Hova lesz a séta a diplomával?” Nemzetközi turnén a Quimby és a Kispál, végiglátogatják a legnagyobb magyar városokat. Amsterdam után holnap Brüsszel jön.

megoldás

Asszem be kell vezetnünk, hogy csak tavasszal-nyáron jövünk családozni, amikor valami virágzik. Az allergiagyógyszer kellőképpen leszedál, hogy ne akadjak ki a családjainkon, legfeljebb délután szundikázok egy-egy órát tőle, de hát elvégre nyaralunk vagy mi és nem is kell sokat inni rá, hogy becsípjek. Isteni.

Hosszúlépés városi séták

“Nem érsz rá utazni 8000 kilométert, hogy megpillantsd a mesés Kínát, de megfordult már a fejedben? Akkor ez a séta neked szól. A helyi kínai kolónia a rendszerváltást követően az egykori Ganz művek környékén telepedett le, ahol a hírhedt kínai piac standjai mellett éttermeket, fűszerboltokat, utazási irodákat is fenntartanak, hogy otthon érezzék magukat az itt lakó ázsiaiak.

• Leírás

  Felkeressük a ruhaboltok között megbújó minipacokat, streedfood árusokat, hogy aztán az igazi gasztro-kalandok felé vegyük az irányt. A “Nem étterem” feliratú kínai étkezdében hamisítatlan ázsiai hangulatban ételkóstolót tartunk a leghíresebb fogásokból, hogy aztán egy kis “főzőiskola” játékra hívjunk titeket. A séta közben persze nem csak gasztronómiáról lesz szó, megismerkedhettek Petőfi kínai népszerűségének történetével, és a Kolónia telep titkaival is. Ha van kedved igazi ázsiai ízeket kóstolni, megismerni a kínai konyha egzotikus fűszereit, akkor tarts velünk, fedezzük fel együtt a budapesti Kínát!
• A végén természetesen visszakanyarodunk az ételek világához, s egy “húsostáskagyárba” látogatunk el, hogy sétánkat méltó módon befejezve meg is kóstoljuk a kínaiak eme kedvenc ünnepi ételét.”

Na, megvan a vasárnapi ebédünk…

annyira felbasztam az agyam

az egész kurva adminisztráción meg hogy a témavezetőm baszott informálni meg egyáltalán segiteni, hogy orditani tudnék. egy rohadt szó nem volt eddig arról, hogy négy (4!!!!) témavezető kell (a kurva kitöltendő nyomtatványon nincs is négy rublika!!!), pedig nem egyszer beszéltünk már erről.
most ezek után komolyan hogy bizzak meg benne, hogy egy szavát nem lehet komolyan venni? dilettáns hülye. eddig egy kibaszott hónapot vesztettem ezzel.

És akkor öt perc szünet

hozzá kávé, napsütéses kert (a 12 kőkemény fok itt a napon megvan vagy 20 is), és a milka csokinyuszi maradéka.
Szünet van ugyan, de a nagy osztálytársa, Puk, és a kistesója, Lara átjöttek 10-re játszani. Gyümölcsöztek (a pici kisajátította a szőlőt, nem volt hajlandó adni belőle, ebből persze hiszti lett), aztán elvoltak itt benn (egészen addíg, míg teregetés közben rá nem jöttem, hogy az a piszoknagy csend odalenn gyanús, persze hogy a két legkisebb lelépett, míg a nagyok a gyerekszobában bezárkózva játszottak. Szerencsére csak a kertek alatt kóboroltak papucsban és pólóban, de volt egy kör ordibálva futásom az utcában), aztán játszótereztünk egy nagyot (ahol Lara a nagyokat szívatta, hurrá), majd hazajöttünk enni (tósztit kértek, tojással illetve anélkül, de aztán Puk csak a tojást ette meg, mert utálja a magos kenyeret, nálunk meg most csak olyan van), és már mentek is haza.
Még le kéne szedni a reggel óta megszáradt fehéreket, és kirakni a kimosott takarókat (reggel bepisilt a kicsi), de süt a nap, és asszem legurulhat még egy kávé, amíg a dvd a végére nem ér. Annyira jó ez a nyugi, nem tudok betelni vele…

Meglepetések napja

A(z amúgy nálam fiatalabb) főnököm (aki most fog lediplomázni, de már saját cége van, aminél én momentán szakdolgozok) küldött x cikket, hogy a mai mítingünk előtt olvassam át őket, és hihetetlen, de piszkosul qrvajók, a sztori, ahogy meg van írva, az egyiket fel is vettem a blogolnivalók listájába.
Aztán ma beszéltem egy pasival, aki ugyan a marketing és kommunikáció osztályon van, de szeptember óta órát tart a legújabb tudkom-osoknak, mi tesz isten, pont abból a témából, amiből szakdolgoznék, ha lenne külsős témavezetőm. Jó lenne tudni, hogy miért nem ajánlotta senki a tanszékről: hogy szívatnak vagy ez egy teszt a szakdolgozóknak, amin át kell esni…
Mindegy, megtaláltam, elvállanlá, és ez a lényeg.

Letört

a lekvárosüveg teteje kupakostul a bevásárlószatyorban, én meg persze gyanútlanul belenyúltam. A hároméves egy fél percen belül jött le egy ragtapasszal a kezében - hihetetlen talpraesett.
Ez persze azt jelenti, hogy pasim ment a nagylányért az edzés végére, én meg rendeltem egy kínai menüt.

akkor mi van

amikor egy adott téma nagy fejese (egy öt éven át futó angol projekt menedzsere) azt mondja az interjú első öt percében, hogy az a téma, amit most felkarolt az EU is, igazából lefutott dolog, érvényét vesztette, mert úgy, ahogy annó gondolták, nem applikálható, csak hát az EU még nem jutott el oda, amire UK már rájött? Na akkor van az, hogy van még 10 kérdésed az érvényét vesztett, túlhaladott témáról, amiket próbálsz úgy megkérdezni, hogy ne legyen nagyon ciki, illetve improvizálsz.
lefáradtam a félórás beszélgetéstől - igen, kihúztam egy fél óráig :)
irtó érdekeseket mondott amúgy, iszonyat jó, hogy beszéltünk, csak most éppen úgy érzem magam, mintha egy kurva szót sem készültem volna a megbeszélésünkre, akkora hoppá volt az, amit mondott…

Királynap

A király születésnapja alkalmából a kicsi felvette a királylányruháját, és kilenckor testületileg kivonultunk a környékbeli gyerekbuliba, ahol a pasim a szomszéd úrral negyed kilenkor már alig talált egy pokrócnyi helyet. Merthogy van ilyenkor bolhapiac, gyerekcuccokat lehet árulni, venni. Elvileg csak gyerekcuccokat, úgyhogy mi vagyunk a szomszéd úr alibije, egy pokrócon velünk árulja a Calais-ban gyűjtött fossziliákat. Idén a másik oldalunkon eperpalántákat árult egy család. Mind a fossziliákat, mind a palántákat vitték, mint a cukrot. Na jó, mi is eladtunk jópár kinőtt bringát, meg a babakocsit is elvitték. A nagy tizenegykor lelépett, befizettem egy játékbérletre: lehetett ugrálni, tekézni, potyogó műanyagcsirkéket kapkodni, sítalppal kettesben járni, stb. Masszív egy nap volt, fél nyolckor már a két gyerek és a pasim is ágyban volt, utóbbi napszúrás-gyanús, én meg becsíptem egy márciusban lejárt Grolschtól.
Élni tudni kell ;)

Kegyetlenek!

Beloopolták ezt a számot az uszodában, csak ez megy, órák óta, persze a babaúszás közben nem hallottuk, de előtte-utána igen.
Nem mintha nem szeretném, kivülről fújom a szövegét, ütemről ütemre ismerem.
Ugyanis erre a számra volt ezer éve egy primatorna koreográfia, asszem combizom, méghozzá a kegyetlen fajtából. Hónapokig nyomtuk rá a tornát, beégett a tudatomba, erről (is) mindig a primatorna és az az égő érzés ugrik be, amikor már annyira fáj az izmod, hogy ordítanál, de tudod, hogy még négy ütem, és aztán még rosszabb lesz, de aztán jön a lazítás, ami szintén őrülten fáj, de ha nem csinálod meg, úgy mész le a Kálvinon az aluljáróba, mint egy berozsdásodott terminátor.
Beszarás mennyire rá lehet szokni az endorfinra, sosem voltam annyira izmos, mint akkor. Kockahasam volt konkrétan egy ideig, és kis topban meg sortban nyomtam a tornát, mint az igazi tornamacák. A kockahas azóta elmúlt, de több, mint tíz évvel a primatorna után mindegyik szülésznő meglepődve hümmögött, mikor a méh visszahúzódást ellenőrizte, hogy ez aztán a hasizom.

“Kitaláltam egy szabályrendszert, ami a technológiával kapcsolatos hozzáállásunkat írja le:
Minden, ami létezett a világon, amikor megszülettünk, az normális és hétköznapi és a világ működésének természetes része.
Minden, amit 15 és 35 éves korunk között találnak fel, az új és izgalmas, és forradalmi, és talán karriert lehet belőle csinálni.
Minden, amit 35 éves korunk után fedeznek fel, az a dolgok természetes rendje ellen való.”
Douglas Adams

második

mint második gyerek mindig kész voltam attól, hogy rólam feleannyi kép sem készült gyerekkoromban, amit persze egyértelműen annak tudtam be, hogy engem kevésbé szerettek a szüleim, bezzeg a nővéremet hogy imádhatták, róla annyit csináltak, hogy csak úgy kifolytak a fotósdobozból. hát nem egyértelmű?  ugye. teljesen jogosan voltam féltékeny.
és akkor most itt állok, és egy fotókönyv-akció (csak 24 lapért kell fizetni, az extra oldalak ingyen vannak) keretében nézem az öt-hat-hét éve készült képeket a nagyról és visszamenőleg albumokat gyártok a digitális képekből, és basszus leég a pofám, hogy a második lányunkról mennyivel kevesebb kép készült, mint az elsőről. persze nem azért, mert nem szeretjük annyira, mint az elsőt, hanem mert két gyereknél kicsit más a szitu mint egynél, meg persze keményen dolgoztunk azon, hogy a nagy ne legyen féltékeny ezerrel, de igy is akkora lelkiismeretfurdalásom lett, hogy csinálok is neki egy “Az első másfél évem” kiskönyvet, amilyen a nagyról is van, és amit igazából még annó az apjuknak csináltam szülinapjára, de leginkább a gyerekek nézegetik. szóval legyártok neki is egy ilyen kis babaalbumot, amibe összeszedem az összes létező képét, a félpucérakat és előnyteleneket is, nehogy aztán szó érje a ház elejét.

Eljött az a történelmi pillanat is, amikor is sikerült félretenni az összes parazitás ismeretemet, és megkóstoltam a nyers heringet. Mindez egy hónapja esett meg velem, ma az a pillanat jött el, amikor is kizárólag a hagymás-heringes zsömle miatt mentem ki a piacra.

Soldaat van Oranje

Tegnap Andival kultúrálódtunk, elmentünk a Soldaat van Oranje musicalre.
A sztori és a darab totál ismeretlen volt nekem, és mikor megvettük a jegyet, direkt nem néztem utána, hagytam, hadd lepjenek meg.
A darab maga kicsit egyszerűre lett szabva, de a látvány meg a technika egy akkora flitteres ötös, hogy csak na.
SPOILER ALERT
Van itt Leiden mellett egy kis tó Valkenburgnál, ahonnan homokot bányásznak évtizedek óta, megy is még ott a nosztalgia gőzmozdonyos kisvasút, ami annó szállította a cuccot a tótól elfele. A homokbuckák túloldalán van egy nem használt katonai légikikötő, aminek az egyik hangárját kibérelték és átalakították a musical kedvéért.
Ott kezdődött a megdöbbenés, hogy az előadás előtt bemondták, próbáljunk nem kimenni előadás alatt, csak ha nagyon muszáj, akkor integessünk, és kivezet az illetékes segítő. Merthogy az egy dolog, hogy íves a színpad, és 160 fokban vetítenek az elhúzható szürke falakra, amiket ha elhúznak, előbukkannak a különböző színhelyek, de a nézőteret is forgatják körbe-körbe.
Azon már csak nevetni lehetett, hogy időnként körbemotoroztak a színpad szélén.
A fotók, videók fenomenálisak voltak, amiket vetítettek - pl leideni házakat vagy éppen barakkokat díszletnek, de az épített színhelyek fantasztikusak voltak, a diákháztól a királynői palotán át az igazi vízzel teli medencével ellátott tengerpartig, ahol még igazi esőt is csináltak. A háború végén pedig a királynő egy igazi 2. vh-s repülőből szállt ki, ami a kifutópályán állt, vagyis kinyitották a hangár ajtaját, és a színészek kimentek, ott játszottak.
Hihetetlen nagy tereket csináltak, igazi vízzel, homokkal, hihetetlen profin megtervezték és felépítették az egészet, le a kalappal.
A sztori meg, mivel új volt, egyszerű volta ellenére is érdekes volt: leideni diákokról szól, akik fellázadnak az ellen, hogy a zsidókat kizárják az egyetemről a német megszállás alatt, majd Angliába szöknek, ahol létrehoznak egy holland-angol kommunikációs hálózatot, amiért aztán a holland oldalon maradt srácokat kicsinálják (beépítik, Buchenwalba transzportálják vagy csak lelövik őket), a két angol részen ügyködő srácot meg a királynő lovaggá üti.
Andi szerint a Rapenburg-ön kinn van egy tábla azon a házon, ahol a srácok laktak. Itt az ideje megkeresni.

Elpakoltam a telefonomat

Írtam a pasimnak, hogy csörgessen meg. A lányok hallották meg a 15. csöngetést az emeleten, a 16-nál a csörgést sikerült a hálószobára lokalizálni, majd a telefon előkerült a hálószobaszekrény legfelső polcáról. Ma oda pakoltam a tegnap kimosott ágyneműket. És a telefont. Én idióta.

heuréka!

asszem egy ilyen multiérzékelős filcszörnyeteg lesz az első varrható elektronikás-arduinós projektem - van egy könyvem, telis teli filcszörnyeteg-szabásmintával, egy fiók teli szines filccel, és egy doboz ezekekkel az arduinós cuccokkal, szóval minden adott!
és ezt mosni sem kell, nem úgy mint egy normál hordható ruhát. arra ugyanis elég erős gyanúm van, hogy ezeket a cuccokat nem ajánlatos berakni a mosógépbe… :)

Mese a sajtról és a faragasztóról

A nagylány csütörtökön egy szülinapi buliban járt, tiszta szalma volt mindene, mikor hazaért.
Egy sajtfarmon volt a buli, tehenet fejtek, sajtot csináltak, szalmaparókát vettek fel, stb.
A saját készítésű minisajtját hazahozta, egy használati útmutatóval, amiből kiderült, hogy a kis műanyag tégelyben nem ám kenősajt van, hanem a műanyag, amivel két nap sós szárítás, mosás, majd egy nap szárítás után a sajtot be kell kenni.
Ma volt - többek között - A Kenés napja, és a kis tégely műanyag szaga irtóra emlékeztetett valamire. Pasim megfejtette a rejtélyt, ugyanaz a cucc volt benne, mint a Bison faragasztóban, mégpedig gyorsan száradó PVA. És ez stimmol is, PVA-t használnak sajtokhoz is.
“Food Grade PVA - Poly Vinyl Acetate. Used to coat the surface of hard cheeses prior to waxing. Helps the wax adhere neatly to the cheese.”
De viaszról nem volt szó a leírásban - lehet hogy ilyen pici sajthoz az már luxus lenne. Elvileg 2 hét érlelés múlva a sajt ehető lesz, mondjuk kicsi zsenge sajt, ha érettebbet szeretnénk, várhatunk tovább.

húsvét

Lol, egy egyrórás melóval sikerült a fehér, zsírkrétával összekrixkraxolt tojásokból hagynahéjjal normál, randa, barna tojásokat gyártani. Mi ez, ha nem siker?

Wearable electronics

Nemrég néztem mindenféle videót meg olvastam cikkeket a wearable electronics témában, véletlen futottam bele még januárban, az egyik tudkom témakörben kutakodásomkor. Amúgy tök vicces cuccokat csinálnak, és lelkesen küldtem át egy cikket a pasimnak, hogy nézze csak, ennek is a legtöbbször arduino az alapja.
Erre tessék, mit kaptam tőle ajándékba?! Hordható vagyis inkább varrható elektronikai cuccokat, giroszkópot, hőérzékelőt, ledeket, meg olyan cérnát, ami vezeti az áramot.
Most aztán agyalhatok azon, hogy mit lehet ezekből kreálni, ami nem túl idióta dolog. Pl egy indexelő ujjú kapucnis pulcsi, vagy egy elmozdulást érzékelő villogó sapka.
De az sehogy sem fér a fejembe, hogy egy hőérzékelő mire lehet jó egy ruhában.

Születésnapomra.
Sírok, annyira meghökkentően frappáns, és nevetek, annyira durva szatíra.
Tomaneknek igaza volt, iszonyat jó sci-fi.

Nosztalgia reloaded

Nem tudom, mikor, de szerintem van már 10 éve, hogy Nusitól megkaptam Douglas Adamstől A kétség lazacát, de csak most kezdtem bele. Azon túl, hogy zseniális volt a pasi, kiderül belőle, hogy imádja Wodehouse-t. Olyanokat ír róla, hogy szinte honvágyam van, hiányoznak a fapofájú komornyikok, látom magam előtt a könyveit, újra akarom őket olvasni, de asszem ezután kénytelen leszek angolul beszerezni legalább egyet - Adams szerint fergetesen használja a szavakat. Muszáj megnézni saját szemmel.

Ebihalból béka

Ez a holland gyerekeknek is való természetklub vagy mifene küld nekem mindig vicces meg hasznos üzneteket, most pl hogy eljött a békák párzási időszaka, és esélyes, hogy talál az ember békapetét. Ha valaki meg akarja nézni, hogy fejlődnek ezek a jüszágok, vigyen egy kis műanyag hordozható akváriumot, meritse teli pocsolyavizzel, aztán zsuppsz, mehetnek bele a peték. De mivel mindegyik béka védett, vissza kell őket vinni oda, ahonnan hozta az ember. Fura egy hozzáállás, hogy nem tiltják a békapete-gyűjtést, sőt, kvázi reklámozzák is, bár lehet, hogy igy nagyobb eséllyel nőnek fel békává… és mondjuk ki a fene akarna húsz-harmic varangyot etetni otthon?!?

“Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan”

"Ma 110 éve született Rejtő Jenő, akit írói álnevén, P. Howardként is ismer és szeret a magyar olvasóközönség. Állítólag 1943. január 1 reggelén azt mondta: “ez a nap is jól kezdődik”. Nem érte meg az estét. Mindössze 38 éves volt, amikor munkaszolgálatosként halálra fagyott az ukrajnai Jevdokovóban."

Nem emlékszem pontosan, hány éves lehettem, 12 vagy talán 13, emlékeim szerint éppen befejeztem Naszreddin Hodzsa kalandjait, amikor apám a kezembe nyomta a Vesztegzár a Grand Hotelbent. Ez egy olyan pillanat lehetett az életemben, ami, ha lenne túlvilág, és minden ember megméretettne halála után (akár egyiptomi értelemben), szóval akkor ez a pillanat, mint az életem meghatározó élményeinek egyike, biztos előjönne, és hozná magával a kagylónyelű késeket, afrikai helyőrségeket, és a többi gyerekkori Rejtő-élményt. Talán mert gyerekkoromban faltam a regényeit, apám gyűjteményét egy év alatt kiolvastam, idáig sosem néztem utána, ki is volt ő.
http://konyves.blog.hu/2013/01/01/hetven_eve_halt_meg_rejto_jeno

Hegedű? Nem, nem, sosem!

Nem fenyegetett éppen az instant veszély, hogy bármelyik lányunk most így hirtelen előálljon azzal, hogy hegedülni szeretne, de “note to myself”-ként muszáj felírni, hogy nem, nem, sosem!
Most hívott Sara anyukája, hogy megbeszéljük, mikor hol játszanak együtt holnap a csajok, és közben Sara intenzíven nyenyergett a háttérben. Nem mellesleg alig értettem anyuka szavát, de azt kellett megállapítanom, hogy nagyon kevés dolog idegesít ennyire, mint a kezdő hegedűsök nyeszergése.

Shaun the sheep

vigyázat, spoilerveszély!
na, sikeresen abszolváltuk a kicsi első moziélményét. azt hittem, hogy a mindannyiónknak ismert, és amúgy a világ leghumánusabb és egyik leghumorosabb, felnőtteknek is élvezhető (sőt, szerintem a legtöbb poén felnőtteknek szól) animációs filmjének egészestésdélutános változata nem okozhat csalódást, és tényleg irtózatosan helyes volt, meg hihetetlen poénokban gazdag, egészen az utolsó tiz percig, amikor is a sintér meg nem kattan, és bosszúálló tömeggyilkos nem válik belőle. az nemcsak a háromévesnél verte a ki a biztositékot, hanem mindenkinél.
mellesleg ez a sintéres és kóborkutyás vonal irtóra hajazott a fehér isten hangulatvilágára, ami egy csöppet levett az élményből, de szerencsére pörgött a film, és nem értem rá mélyebben belegondolni mindebbe.
az éttermes jelenet meg az egész fodrászos poén viszont annyira hihetetlenül profin volt felépitve, hogy az maga elvinné az egész filmet. meg persze a disznók házibulijelenete sem kutya. meg a…

Mása és a medve

Nálunk ez hollandul megy, a suliban nézték először, mi folytattuk.
Szerintem zseniálisak a sztorik.

Sport

Van egy olyan iskolasport alapítvány nevű cucc, aminek a keretében a gyerekek kipróbálhatnak mindenféle sportot, anélkül, hogy éves tagdíjat kéne fizetni az adott sportot oktató egyesületnek (normál esetben így lenne). Mondjuk csak 5-10 alkalmat kap az ember, de ez elég ahhoz, hogy megtudja, tetszik-e vagy sem.
Elsőnek a tollast választottuk, nagyon szeretne tollasozni a nagy, de sajna túl sok türelem kell hozzá a mi részünkről. Ha megtanítja más, kész haszon.
Lufival kezdték, a hatodik, utolsó órán vagyunk, már tud ütni, vissza is ütni bizonyis valószínűséggel, és imádja a tollast, akar járni edzésre.
Az utolsó óra bemutató is egyben, az összes edző itt van, mindegyik pocakos…

nap

volt egy hét iszonyat kellemes tavaszi napsütés, és persze rögtön azt vizionáltam, hogy mostantól szansájnhepinesz van időjárásügyileg, mert az előkertben egy szál hosszúújjúban lehetett kávézva olvasgatni, de persze jött egy csöpp hidegfront, meg hát ugye még csak március van, még korai, úgyhogy most egy kicsit nosztalgikus hangulatomban nyári képeket nézegetek, és alig várom, hogy megint vihessük a minimálkempingbe ezt a bazinagy sátrunkat, amiben akár még fogócskázni is lehet. csak ha nagyon muszáj. de valahogy az mindig muszáj :)

A pepszin a gyomor fehérjebontó enzime

Pepsin was historically an additive of Beemans gum brand chewing gum by Dr. Edward E. Beeman. It also gave name to Pepsi-Cola, originally formulated with pepsin and kola nuts.

varrás

Eszti bejelentkezett, hogy tnaitsam meg varrni, én meg nekiálltam felfrissiteni a varrótudásomat, nehogy beégjek - ezer éve varrtam utoljára.
úgyhogy most ezerrel varrok, bevásároltam amúgy pamut jersey varráshoz való varrógép extrákat - ahhoz extrák kellenek, mert különben a rigalmas anyaggal bajok vannak, és már fel is avattam őket. Hanninak varrtam egy rövidujjú, zsebes ruhácskát barna emberkés anyagból, Lizinek meg világoskék alaponkaticás anyagból, mindkettőt kontrasztos passzéval. Ez a passzé is ám nagy kihivás, de kedzek profi lenni, nincs mese...

apró örömök 1

amikor kezd kimenni a bénulás az ember negyed arcából töméscsere után és újra tud artikulálni

Wow, a soundcloud-on ilyen levelet kaptam

AlstonGolden26466 sent you a message:
“Im young with a big round ass and sxxx small tits.come in let me please you!join here Please visit my page below..

A szoknyák bevetésben

Huhh, kész ez is. Ez a kicsié, a nagynak át kell variálni a szabásmintát, mert csak zippzáras van a méretében - olyat meg nem akarok varrni.

Micsoda cirkusz

Ma megvolt a nagylány cirkuszos bulija. Egy parkban tüzezős, alul felnyírt, és félig hosszúhajú vicces csajszi tartotta, tiszta Bébé csak lányban ;)
A csajok Pink Panther, James Bond és különféle Kusturica filmek zenéjére tekeregtek a gyűrűkre lógatott vásznakon, egyensúlyoztak egykerekű cangán meg tanultak labdán járni, eleinte simán, aztán cirkuszos rucikba beöltözve. A végén előadták a szülőknek, hogy mit tanultak, és csináltak egy élő piramist is.
Nagyon nagyon szuper volt, mindenki élvezte, a pici kiwidoval táncikált közben.
Csak a fejem ne fájna…

hát ezt beszoptam

indulás előtt akartam volna berakni a kontaktlencsét, de még előtte összeraktam a chilis babot vacsorára.
vagy van arra módszer, hogy leszedd a kapszaicint a kezedről?

ma reggel a rádió egy ősrégi dzihan & kamien slágerrel egy párhuzamos univerzumot nyitott meg, pedig most a citedella helyett a számitógépem mellett kéne, hogy legyek, és a délutáni előadásomat kéne átirni, hogy “more challanging” legyen

Milyen idő lesz ma?

Én: 1-10 fok, 8-as idő, egész jó idő lesz.
A 3 éves felkapja a fejét: 10 pók lesz ma??!?
Én: 10 fok.
A 3 éves: 10 fóka? -röhög, tudja, hogy vicces

konferanszié

leszek holnap a holland nemzeti tudománykommunikációs diákkonferencián egy szessiön erejéig. nekem kell felkonferálnom a 6 holland tudománykommunikációs képzést folytató egyetemet képviselő, és az oktatásról egy-egy kiselőadást tartó diákot, pár szót szólni róluk, meg egy-egy kérdést feltenni nekik.
van hozzá egy listám is, és jóbarátom a linkedin, a hatból ötre tételes információt köpött ki, tök jól fel tudtam belőlük készülni, személyre szabott kérdést feltenni. de a groningeni csaj nincs benne. ez még nem lenne baj, de a csaj maga sehol sincs meg a neten, irtam is a főszervezőnek, hogy biztos elirták a nevét, kérem csekkolja. amig válaszol, gondoltam rákeresek az egyetemen, de láss csodát, a groningeni egyetem tudománykommunikációs oldalai is eltűntek, szőrén-szálán. tisztára X-akták filingem van, komolyan izgatott vagyok.

Omfg, ez egy nyugerklub

A Boerhaaven múzeumban Foodtopia - ételinnovációs kiállítás, előadássorozat van, az első előadó ma Mark Post, a maastrichti in vitro burgeres csávó, naná, hogy ittvagyok, de basszus úgy tűnik, hogy az átlagéletkort elég erősen levittem 60-ra.

magyar bolt

A piaci rés betöltetett, avagy végre van pacal Hollandiában. Meg vegeta és delikát. És felvágottak (?!?!). Sőt, borsodi, soproni, dréher és arany ászok.
Lefogadom, hogy tarhonyája nem lesz. Pedig ez az egy, ami kéne…

Micsoda éjszaka volt

Kicsi: - Anya, disznót álmodtam (álmában nekiment a disznó)
Nagy: - Én vicceset álmodtam, azt, hogy Fleckie (szomszéd cica) szaporodott.

need a breake

Be kellett jönnöm a városba, muszáj volt, már majdnem beírtam a portfóliómba, hogy a Science Communication szakmát számomra Ben Stiller személyesíti meg a legjobban a Night at the museum-ban.
Szerintem ez irtó vicces, de tudom, hogy kurvára senki nem értékelné.
Nadrágot veszek a kicsinek, tormás szendvicsen örömkök, és várom, amíg elmúlik a késztetésem, hogy ezt írjam meg.

kisért a múlt

az úgy volt, hogy ma a tumbleren ezt irta egy reblogban az egyik csaj, akit követek:

Hé, ti betegszemű alakok!

Melyik szemetekbe kell nézni? Honnan kell tudnom melyik a kacska és melyikbe beszéljek? Látom hogy emberek ettől zavarba jönnek, olykor ti is ha konzekvensen a másikkal kokettálok, de illik e rákérdezni, hogy szia, Hush Campo vagyok, melyik szemedbe beszéljek?
Mi ilyenkor a megfelelő viseljedés?

az úgy volt, hogy a torkibácsi aki a szervetlent tanította, üvegszemű volt. de sose tudtuk melyik szeme az. aztán zh közben amikor azt mondta, hogy “hé maga ott, álljon fel a helyéről és fejezze be a puskázást”, az egész terem összeszarta magát amíg fel nem állt valami szerencsétlen, nem tudtuk hova néz. én hülye a szóbeli uv-ra egy ilyen görög rontáselhárító üvegszem medállal mentem, amit az utolsó pillanatban az ajtó nyitásakor téptem le a nyakamból és raktam zsebre. beszélgetéskor természetes esetben vándorol a két szem és a száj között a tekintet, szóval tökmindegy hova nézel, csak ne az egyikbe folyamatosan.

hát mit ne mondjak, Torkos Kornél minket is tanitott, hogy mikor és mit, azt már fejből meg nem mondom, de emlékszem az üvegszemére és erre a jelenetre, úgyhogy irtam a lánynak egy mailt, aztán kiderült, hogy jó 10 évvel később tanult "torkibácsinál", környezettan szakon.

nade közben én előkaptam az indexem (két éve le kellett forditattnom a delfti mesterképzés miatt), és szembesültem olyan nevekkel, mint Szalma József, Meszena Géza, Hudecz Ferenc, Szőke Zója és még sorolhatnám. megdöbbentő, de jön vissza a gyomorgörcs a vizsgajegyeket látva, meg a csomó  emlék.
pl. hogy jajdedurva volt a csonttan beszámoló, ami egy átkocsmázott este után volt, meg Farkas Jancsinál az állatrendszertan beszámoló: egy fiók rovarlábtörmelék közül kiválasztott párat, és azt kellett megmondani, hogy az pontosan micsodának a micsodája.
hogy a Kristóf akkor tőzsdézett, amikor növénytan szigorlatunk volt, és mindenkit megszivatott akkor a ludovikán, mert mentek le a részvényárak. meg kiröhögték a virágot, hogy hogy lehet valakinek ilyen neve.
hogy állunk az imafalnál, és próbáljuk bebiflázni a kifakult, kiszáradt kórók jellegzetességeit.
hogy a fodor hármast adott genetika vizsgán, mert szerinte nem értettem a genetikai kódot.
na arra mondjuk nem emlékszem, hogy miért is kaptam pont a biokémiai és molekuláris biológia gyakorlatra kettest, mikológiából hármast, ésatöbbi, ésatöbbi, de talán mindegy is. szarni bele.
de emlékszem arra, hogy a biokém gyakorlaton a csabi meg a boross meg a máté meg akartak szivatni, hogy amikor rakom fel a gélre a déenes mintát, akkor csörögjön a zsebemben a beállitott laboróra, de nem működött a csel, valszeg kimerült az elem benne, és nagyon csalódottak voltak.
meg hogy edével meg nusival a múzeum körút túloldalán a trafikban kávéztunk genetika gyakszi (vezette Mohai Jolán, omfg, akinél ecsettel sepergetve számoltuk a piros meg a fehérszemű muslincákat, meg sorba kellett rakni a meiózist) szünetében, mert ott segafredot főztek.
meg persze a téli iskolák meg a genetikai szakirány spéci órái visegrádon, a sarki puccos meg a this fucking is not the same fucking.

hajjjajjjaj, csak pereg, pereg....

Szalvéta

Azért az olyan vicces, amikor az ember nem szól rá mindenért a gyerekre, és ezért cserébe felelevenednek a szanaszét cincált szalvétafecnik, és beszólnak egymásnak, játszanak egymással, bölcsibe mennek, ajándék lesz belőlük, stb…

Minden normában van. Én így akarom, így van és így lesz.

A PROBLÉMATEKERCS TEKERCSELÉSE
1. Képzeljen el a jobb kulcscsontnál, közel a pajzsmirigyhez, egy nem annyira nagy tekercset, akkorát, mint egy gyapjú labdagombolyagot. Ezek – a problémáink: fájdalmak, betegségek, szituációk.
2. Tekercseljen, vezesse a gyomron, szíven, belső szerveken keresztül.
3. Vizualizálja, ahogy csökken, kisebb lesz, letekerődik. A probléma is gyorsan kisebbedik, és feloldódik: teljességben letekert és eltűnt.
4. Vezesse ezt az információt az agykéregbe, igazolva: „Minden normában van. Én így akarom, így van és így lesz.“

Minden normában van. Én így akarom, így van és így lesz.

A PROBLÉMATEKERCS TEKERCSELÉSE
1. Képzeljen el a jobb kulcscsontnál, közel a pajzsmirigyhez, egy nem annyira nagy tekercset, akkorát, mint egy gyapjú labdagombolyagot. Ezek – a problémáink: fájdalmak, betegségek, szituációk.
2. Tekercseljen, vezesse a gyomron, szíven, belső szerveken keresztül.
3. Vizualizálja, ahogy csökken, kisebb lesz, letekerődik. A probléma is gyorsan kisebbedik, és feloldódik: teljességben letekert és eltűnt.
4. Vezesse ezt az információt az agykéregbe, igazolva: „Minden normában van. Én így akarom, így van és így lesz.“

Ma este, hazaérés után elsőként egy könyvet vett elő.
Visszakapta a könyvtári jegyét, mondta aztán, azzal, hogy csak könnyű könyveket olvashat, és kikölcsönzés előtt megmutatja őket a tantóbácsinak.
Nem értem az egészet. Rögtön Kierkegaarddal kezdte, vagy mi?

pedagógia

A nagylány múlt héten kiérdemelte az iskolai könyvtárlátogatást, mert már elég jól olvas, és pénteken sem jött hozzá tutor (felsős, aki segít az olvasástanulásban), mert már jól olvas, de ma reggel az osztályban közölte, hogy a tantóbácsi elvette tőle a könyvtárjegyet, mert szerinte a magyar miatt keveri a szavakat, és mégse tud annyira olvasni.
Eddig tökre okés voltam meester Jannal, de most egy csöppet eldobtam az agyamat.
Elvenni egy kiérdelmelt juttatást? Ez vajon milyen pedagógiai elvnek felel meg? Ügyes vagy, tessék, mehetsz könyvtárba. Jaj, bocs, mégsem vagy ügyes.
Eddig tök lelkesen olvasott, de most hogy így visszagondolok, hétvégén nem vett könyvet a kezébe. Mondjuk teli voltunk programmal, de ha ezzel elveszi a lányom kedvét az olvasástól (és a magyarul írástól-olvasástól), esküszöm, leharapom a tanerő vadiúj ősz bajuszát, szőröst, bőröstül.

A nő olyan, mint a sör

"A nő olyan, mint a sör, kezdte el magában a mondatot, de nem tudta folytatni. Ezek a viccek, hogy a férfi olyan, mint, és a nő olyan, mint. Meg hogy mi a különbség az anyós és a villamos között. Minden. Az anyós nem villamos. A nő meg olyan, mint a sör, és pont. Ő kirágott tejes zacskó sok tojással, Szabina meg egy rekesz sör. Az anyósa karmosállat. "
Szaniszló Judit

Lassan lecseng az esti kodein, este nyolckor vettem be, kilenckor koki, tizenegykor, mikor sírva ébredt a kicsi a takonnyal teli orra miatt, konkrétan azt hittem, infarktust kapok, de a heves szívverés csak egy az opiumszármazékok mellékhatásai közül. Nappal nem veszem be, no way, egyszer elég volt, két gyerek mellett nem fogom a józanságom feláldozni a köhögéscsillapítás oltárán. 10 mg kiüt engem, pedig elvileg ennyivel még vezetni is lehetne. Na nem. Éjjel az más, akkor úgyis alszom. Mondjuk vicceseket álmodom, pl Zozóval meg Bébével hajókáztam ma éjjel, és vizilovakról forgattunk filmet.
Reggelre kimegy a kábaság, visszatérek én, és akkor lehet reggel nyolckor barchobázni, kilenckor meg megtanítani a lányokat gumizni.
Most éppen szünet van, megjött Fleki, a mi szomszédmacskánk, akinek a lányok szerint ma reggel halszagú a szája.

Even geduld A.U.B

“Megszakadt a holland köztévé csütörtök esti 8 órás híradója, mert egy fegyveres férfi jutott be a stúdió épületébe, az Amszterdam melletti Hilversumben lévő médiaparkban. A támadó 10 perc műsoridőt követelt magának, de gyorsan ártalmatlanították.”

Hát, jelentem, semmi izgalmas nincs abban, hogy reggel háromnegyed kilenckor áldom a józan eszem, hogy a pasimra bíztam a gyerekek intézménybe vitelét, miközben ülök az ágyban, csukott szemmel és nyitott szájjal a könyespolcra hajtott fejjel mozizva, majd utána negyed kettőkor térek magamhoz, amikor is éppen jegeseső esik.

on drugs 2.

A pasim elküldött a háziorvoshoz, mert vagyok olyan makacs, hogy nem hagyom magamtól abba ezt az idióta köhögést. A doki kivételesen paracetamol helyett kodeint írt fel, hogy csillapítsa a köhögést, úgyhogy izgalmas napoknak nézek elébe.