tegnap éjjel, szana, széjjel

szégyen és gyalázat, de totál, és méginkább, régi volt, mert eldugtam jó kis helyre, aztán meg hiába kerestem, de aztán meglett, és már egy hónapja terveztem, hogy majd valami jó kis alkalomra félreteszem, és az most jött el, tegnap este, a kultiban, tilosklubbon, kejzersurikenericsumon.
jaj.
volt.
a.
reggel.
neve.
bugi volt a lábamban.
bugi volt a levegöben.
ambi volt a szinpadon, aztán zsupsz, lenn mellettünk ropta a saját zenéjére.
csak mi roptuk. senki más.
ez volt az elsö hivatalos "ki tud több embert hazazavarni a táncparkettröl" verseny, és ambi jelesen az élmezönyben végzett.
jaj, de hiányzott már egy ilyen wb-os hétfö estéket idézö nyáresti vidámság...

Örülünk, hogy hamarosan üdvözölhetjük a fedélzeten

Köszönjük, hogy Germanwings járaton foglalt helyet. Kérjük, nyomtassa ki ezt az oldalt, amely minden, repülőútjával kapcsolatos részletet tartlamaz. Helyfoglalási száma és igazolványa felmutatása ellenében a jegykezelő pultnál (check-in) beszállókártyát kap. Germanwings kellemes repülést kíván.
Az Ön útiterve:
Budapest (BUD) Stuttgart (STR) - one-way Szerda, 15 Szep 04
Stuttgart (STR) Budapest (BUD) - one-way Csütörtök, 16 Szep 04

megint utazom

Kedves Eva,
epp irni akartam. Szeretnem javasolni hogy gyere ki egy-ket napra elbeszelgetesre. Megismernenk egymast, meg lehetoseged lenne korulnezni, hogy mennyire tetszik a hely es a projekt stb. Stuttgartba repul fapados ahova erted tudunk jonni es az utat ki tudjuk fizetni. A kezdest illetoen, gyakorlatailag szinte azonnal lehet kezdeni adminisztrativ tenyezoket figyelembe veve (nem tudom milyen engedelyek kellenek az EU csatlakozas utan). A penz rendelkezesre all es a munkat minel elobb kene kezdeni, realisan oktoberben, legkesobb novemberben szeretnem. Ha a kijoveteled utan ugy dontenenk mindketten hogy csatlakozol, es ha neked valami miatt kicsit kesobb kellene kezdeni, arrol is tudunk targyalni.
udv
Feri

otthon hagytam a büdös sajtjaimat, mondjuk eszter sincsen, akivel megettem volna öket, na jó, nusinak is hagytam volna, de most már éhen halok, és úgy ennék büdös sajtot, de úgy, de nem lehet, mert otthon fáznak a hütöben, mert pont akkor telefonált judit, amikor elindultam, akinek egyébként ma van a szülinapja, és már kora reggel küldtem neki egy boldogszülinapot smst, na és ezért hívott, hogy megköszönje, de emiatt kiment a fejemböl, hogy sajt.
na jó, összeszedem magam, és kimegyek enni a menzára.

olaszfelvágott és párizsi

na, hát az történt, hogy mégiscsak eljutottunk párizsba (pedig lemondták azt, amit, de nem tudódott ki), mégiscsak mégérkeztünk a szállásra (pedig a tizennégy metro- és három rer vonalból pont azt újították fel, pont ott, ahol nekünk át kellett volna szállni, de megoldottuk, kerültünk, komolyan, péntek éjjel szétmetróztuk az agyunkat), volt hol aludnunk péntek éjjel (pedig a szállóban letagadta a recepciós azt, hogy sosónak azt mondták, jöhetünk egy nappal korábban, de legalább átcsörgött egy nemolyanmesszi haver-szállóba, és ott volt helyünk), és jó volt.
tényleg.
csak piszkosul fárasztó.
piszkosul ámokfutás jellege volt a dolognak, fáradtak voltunk mindketten, és aztán mikor megéheztünk, nyűgösek is, asszem ezentúl mindenesetre beújítok egy túlélő csomagot a táskámba, mert ez nem műküdik, hogy ha lemegy a vércukrom, rosszkedvű, morcos és annyira ideges leszek, hogy beharapott szájjal eszek, hogy ne lássa rajtam, hogy remeg a szám széle a dühtől. csak mert éhes vagyok.
na.
erről ennyit.
párizs egyébként gyönyörű, hatalmas, sokarcú, rendkívül tágas terekkel és szűk kis utcácskákkal, hangulatos helyekkel, amik piszkosul drágák, valamint rendkívül zajos és koszos. párizsban is gondatlanok az emberek, szemetelnek, mint állat, tolakodnak és egymásralépnek, mint túlélő nagyvároslakók. de a fiatal pasik szépszeműek, szépen tudnak nézni :) (nem is tudom, mikor nézegettem meg ennyi pasit), a nőcik meg szépek, vagy legalábbis ápoltak és csinosak. és persze sokszínűek, piszkosul sokszínűek. ami jó.
sok még a homlessz, akik büdösek, de orrfacsaróan, és majdnem mindenhol ottvannak.

láttunk egy csomó-csomó mindent, főként egy csomó metrót :), egy csomó utcát :), egy csomó kajáldát (nekik ez a világ legfontosabb dolga, hogy minden sarkon legyen legalább három kajálda), ettünk finomakat, drágát is és olcsót is, franciát is és görögöt is, ettünk csokitortát is kávéval, amit nem fizettünk ki, mert szenya volt a pincér, inkább elrohantunk (ej, mincsoda csibészek vagyunk, de megfogadtuk, hogy többet ilyet sosem), és láttunk egy csomó-csomó szépséges dolgot. mint például notre dame, louvre (vasárnap ingyenes volt, be is néztünk szépen), eiffel torony este kivilágítva, diadalív, új diadalív, modern városrész, sacre coeur, montmarte, moulin rouge, champs elisée, pompidou központ, mellette a niki de saint phalle szökőkutas szobraival díszített tér, latin negyed, szajnapart, hidak, terek, utcácskák, stb, stb.
irtózatosan sok élmény, szinte feldolgozni sem volt idő mindet...

varró világ

sörhasam lett a tegnapi szimplás meg a38-as három korsó sörtől. (a perec az nem számít. az kerek perec.)
biztos azért, mert nem ugráltuk le a kalóriákat.
bulizni úgy érdemes, hogy az ember az alkoholmámort meg a kalóriát kiugrálja magából, mert az egyrészt még jobban feldob, kettő: ez a bíróica-féle konditornánk alapja.
végülis virtuális búcsút vettem mátécicától, aki szombaton megy vissza filibe, és akitől el szerettem voilna köszönni, mert fontosnak tartom, hogy megmaradjon barátnak. mert egy okos, értelmes (fokozatok, ugye, ő a legeszesebb fickó, akivel valaha is találkoztam), vicces és jó problémamegoldó meg emberismerő barát, akit nem szeretnék elveszteni. (nemtom miért, de úgy érzem, most kell odafigyelni a barátokra, hogy el ne engedjük egymás kezét, mert akkor elúszik egymás mellett az életünk.)
(csak így zárójelben jegyzem meg, hogy tigrincs felbukkanásának ijesztően örültem. de pszt, ezt jól elnyomjuk, nem vesszük észre, jelentőséget meg főleg nem tulajdonítunk neki)

tegnap este

fura egy este volt. ott volt sosó két volt osztálytársa, judit meg anna, meg az exnője, zsófi, aki novemberben hozzámegy a pasijához.
fura dolog olyanokkal beszélgetős buliba csöppeni, akiket nem ismer igazán az ember, akiket nem feltétlenül akar megismerni, de mivel a pasijának a barátai, illik, akik közül kilóg, mert nem ismeri x-et vagy nem élte át azt a sztorit, amikor...
ennek ellenére jól éreztem magam, mindezek ellenére jópofa beszélgetős, fáradt, felnőttes este volt ez.

holnap

este nyolckor megy a repülőnk párizsba, jajdeizgis, még mindig alig merem elhinni, itt legbelül még nem merek ujjongani, nem akarok csalódni, nem merek előre örülni. pedig már megkaptam a párizs utikönyvét is, hogy nézegessem, válogassam ki, mit szeretnék megnézni, pedig már tudom, hogy hol lesz a szállás, de akkor is.
jaj, de azért még sosem kaptam senkitől ilyen meglepetést.
igazából csak annyira vagyok képes, hogy balgán vigyorogjak, nem tudván, mit tegyek, mit mondjak. egy elrebegett köszönömre azért képes voltam...

rájöttem

hogy mi volt a tegnapi para. imádom a nőgyógyászom, Laci egy irtó édes, kedves, és mindenekfelett ügyeskezű és figyelmes jó doki, de ennek ellenére beparáztam a tegnap esti vizsgálattól. évente egyszer kap el a rettegés, hogy biztosan rákos vagyok már, és hogy májusban kellett volna elmenni szűrésre, és nem mentem, idáig elhúztam, ésatöbbi, ésatöbbi. ahogy kijöttem tőle, lenyugodtam, az idegesség paramanóval együtt odébbállt, pedig nem is vett le mintát, mert összeszedtem valamit az usziban. kezelés után, jövő szerdán újra megyek. remélhetőleg paramanó nélkül.

---------- Továbbított levél -------------
> Címzett: filmklub@origo.hu
> Tárgy: rossz nevelés
> A.) Az élet nélkülem
:))) bazmeg aszittem h ez valami burkolt uzeneted a szamomra :)))

paramanó

rossz megérzésem van
valami itt belül rosszat sejt
mondhatnám, valami sötétség kavarog idebenn, még nem manifesztálódott, de nem is akarom, hogy azt tegye
szabadulnék ettől az érzéstől, mit nem adnék, ha valaki egyetlenegy szóval, vagy akár anélkül elkergetné a gomolygó, meg nem fogalmazódott félelmemet
belé csimpaszkodnék, hogy nyugtasson meg, hogy kergesse el azt ott benn, anélkül, hogy szólnék, anélkül, hogy meg kéne fogalmazni, mi a szar is ez, de félek attól is, hogy ez tőle jön, félek, hogy rámászom, nem akarok túl ragaszkodni, nem akarom magam rátukmálni (ez is a kibaszott paramanó műve), de nem akarok magamban parázni sem, utálom ezt, hogy azon agyalok, hogy gáz-e felhívni, azt meg még jobban, hogy amikor felhívom, nem nyugtat meg, sőt, azt mondja, besértődött a reggeli incselődő smsemen, majd megkérdezi, hogy van-e valami sürgős, és leráz, hogy majd este beszélünk
(mikor szokom már le arról, hogy azt remélem, olvasnak a gondolataimban, és megérzik a gondosan összeszedett szavaim mögött, hogy valami gáz van, csak nem merem, nem akarom, nem tudom elmondani? miért várom el másoktól, hogy mentsenek meg? miért van az, hogy nem tudom megfogalmazni, mi bajom van, és miért várom el mástól, hogy az irracionális félelmeimet elűzze, anélkül, hogy akár egy halvány utalást tennék egyáltalán arra, hogy vannak ilyenek? hogy a szarban tudnék ebből az ördögi körből kimászni? help!)
hess, paramanó, hess innen, ma dolgozni kell, és remegő kézzel nem megy a pipettázás...

rosszcsont peti

tegnap egész este rosszalkodott a koncert alatt. dumált, vigyorgott, hangosan fújt orrot, aztán megfájdult a füle a doboktól, és csinált magának füldugót zsebkendőből, fogta magát, és csak úgy megharapta a kezemet.
apám megkérdezte, hogy elaludt-e.
mondtam, hogy majdnem.
erre csak annyit mondott, hogy kezdi igazán megkedvelni...

eszter vigyorogva lobogtatja a kulcsát. az albérletét, amit ma délelőtt vett ki. igen, meglépte. együtt örülünk.

amadinda

volt még jegy rá bőven, pedig hétre értünk csak oda, jó-jó nem volt olcsó, de szerintem megérte, nekem legalábbis mindenképpen, irtózatosan jó volt a koncert első fele, amikoris párhuzamba volt mindig állítva egy tradícionális ütős zene, meg egy hasonló stílusú modern zeneszerzemény. és mindegyik irtó jó volt, kivéve talán az utolsó darab, egyikük saját szerzeménye.
mindenesetre sikeresen megtudtam, hogy vizitúrán a baszk népzene botos verzióját találtuk fel:
A hangszer, amit következőként behoznak, minden részletében elszabott hentes pultra emlékeztet. Különböző hosszúságú vastag deszkák, nagyjából össze-vissza, lábakra fektetve. Ez a Txalaparta, és ez a következő mű címe is. Papíromon a hangszer érdekes történetét olvasom. A baszk deszkaácsolatot valószínűleg alma széttöréséhez használták eredetileg, így készült az ízletes almabor. A munkából, mint oly sok esetben, zene lett, a szerszámból pedig hangszer. Ketten állnak a txalaparta mögött, kezükben két-két óriás fogpiszkáló. Marokra fogják a botokat. És nem is üti a különböző hangú deszkákat (bizony, itt még a deszkának is hangja van, s bizonyára a falnak is füle), hanem valahogy szúrja, böködi felülről azokat a két feketemellényes szabólegény, Holló Aurél és Váczi Zoltán. A variációk végtelensége, és az a könnyedség, amivel a már-már primitív hangzást lyuggatják díszesre a játszók, lenyűgöző. A végén ordítani kell. Mint húsz hektó borra való alma széttörése után.

És igenigen, túlvagyok, nemvolthiszti, sem nem para, egy marék őszinteség, egy leheletnyi udvariasság, egy csipet családiügyekbeavatás, és igazadvan, ez jogos, részemről, még egy hét haladék, beszéljcsabával és addátamittucc az ő részéről, és mosolyogva váltunk el.
hú
nagykő
igyekeztem nem izgulni, de azért öt előtt már idegesen pakoltam a tíz mikroliteres hegyeket a tartóba...
mondtam már, hogy utálom az adrenalin szagát?

nagy nap

"Szia Éva! Hétfőn kb 5-re befutok a laborba. Ha ott leszel: beszéljünk, ha nem: marad az email. Jó hétvégét! Péter"
ps. itt járt épp az előbb Laci, hogy ő is megkapta müfe levelét, és hogy a héten megírja a levelet, és megkérdezte, hogy beleírhatja-e azt, hogy ő is azt szerette volna, ha nála dolgozom ezután...

Luca baba

az első pillanatban a szívébe zárt, az anyját is elkergette, amikor velem beszélt, megmutatta a kincseit, az előző kutyus sírját, az arcomat csípdeste, mint kis szúnyog, odabökött a fotelre, hogy abba üljek, majd gondolkodás nélkül az ölembe mászott, a tortaevésnél pedig ellentmondást nem tűrően kijelentette, csakis melletem hajlandó ülni, végül pedig megkért, hogy én rakjam be a babaülésbe, ja és a szülinapjára ő is olyan szép csokrot kér, mint az anyukája.
Zita nagyi meg próbált belőlem szövetségest faragni a család többi tagja ellen, persze előadta a szerencsétlen, meg nem értett öregasszony szerepét, amit úgy tűnik, jól reagáltam le, mert felajánlotta a szentistvántéri lakásának másik szobáját, arra az esetre, ha Sosó bántana...
szerencsére a nagyi meg a cserfes dédunokája egy perc nyugtot sem hagytak Sosó és nővére szülinapi ebédjén, így legalább elmúlt a bőghetnékem, ami a héven manifesztálódott (mekkora egy idióta helyzet, ülni a tömött héven napszemüvegben, két csokor virág a kézben, szipogva, szemet és orrot törölgetve...), hála anyám egésznapos lelkiterrorjának...
így múlik el az ember józan esze is, szépen, lassan...

www.fejergabor.hu

igen, a fejérgábor fotókiállítást is egyedül néztem meg, a film előtt. hát, nemistom mit mondjak. egyike volt azoknak a kiállításoknak, amiken csak álltam, néztem, és bólintottam, hogy igen, ez az, ez az ember tudja a titkot. hogy hogyan fogja meg a pillanatot. hogy hogyan kell észrevenni, meglátni és másnak megmutatni azt, ami egyszeri és megismételhetetlen.ami nem azért megismételhetetlen, mert történt valami, hanem mert az az arc, az a grimasz, az a mozdulat csak akkor és ott van jelen...

my life without me

annyira, de annyira a zsófira emlékeztet, annyira, de annyira olyan az arca, a szeme, az orra, a haja, a karaktere, az egész film szólhatna akár róla, ez jár végig a fejemben, pedig egyébként nem is.

végülis egyedül mentem el megnézni, be is sértődött soso egy kicsit, de hát ha egyszer kategórikusan kijelentette, hogy ő vasárnap a nővére anyósához megy a nővére családjával, és nem tudja mikor jön, akkor ne találja ki, hogy én mit csinálhatok vagy nem csinálhatok. pláne, ha mint később kiderült, közben az exnőjével is találkozott.
mindegy, szóval egyedül moziztam, mint eddig oly sokszor, és jó volt egyedül bőgni egy olyan filmen, ami egy olyan nőciről szól, aki... aki... aki tudja, hogy meg fog halni pár hónapon belül, huszonhárom évesen.
szép film, kicsit túl érzelmes, de hálistennek nem csöpög, jó kis szociofilmes részekkel, és sok sok bájjal, kedvességgel.
- anya, olyan nincs, hogy normális ember...

Haliho! Mar napok ota furdalja az oldalam a veled tortent suru esemenyek, a legfontosabb persze a pasi ugy, de mivel ezen a heten mar eleg sok munkam van, bent nem igazan tudok arra idot szanni hogy regeljek magamrol, pedig tudom, hogy addig en se fogok reszletekbe meno aprosagokrol hallani! Hat akkor kezdem:
...Igy alakult aztan, hogy Nori jott ki harom hetre, amibol 2 hetre kocsit bereltunk es lementunk New Orleansba es Floridaba, aztan a nagy ut utan Gabor el, mi meg elmentunk ket napra New Yorkba aztan Nori is el, igy aztan egymagam maradtam. Vegulis nem banom, hiszen en is ezt akartam, csak az elso par nap volt szomorkas, amiben a nyaralas vegetert erzes is jocskan benne volt, olyan nehezen esett a munkaba valo visszateres, na de most munka-terapiaba kezdhetek. Aztan meg jovo heten koltozom az uj lakasba, legalabb az is le fog foglalni valamelyest.
...Mind az sokszor megesik, fazis-kesesek vannak a kapcsolataimban, amikor Istvan gyerekeket akart volna, akkor en meg tapasztalni szerettem volna es kirepultem a jo kis csaladfeszkes helyrol, par evre ra mar szerettem volna gyereket, de hat Gabor mellett ez ugyse jott szoba, s nekem menni kellett kulfoldre (belso es pici kulso kesztetes) itt meg jobban megerosodott bennem a csalad erteke, de hat Gabor tovabbra is az "OK, de par ev mulva" meg hat en sem vagyok biztos abban, hogy Ot szeretnem apanak. Csak aztan lehet, hogy sohase jon el a tokeletes, a tokeletes persze hogy nem, de legalabb akirol eleinte azt hiszem hogy O lenne az igazi. Nem tudom, hogy mi lesz, nem panikolok, csak neha elmelazok, hogy nem vagyok mar annyira vidam, mint tizenevesen, s ugyan a sok tapasztalatnak vannak jo oldalai, de talan kicsit megkergesit, s nem tudom, hogy egy kerges 30 kozeli kinek is fog kelleni, na de tenyleg nem akarok depis hangulatot megutni, valahol kivancsi vagyok, hogy mit kezdek az egyedul-lettel, bar a munka mellett lehet, hogy hamar elszallnak majd a honapok, meg szeretnek sokat olvasni, es hala jo egnek oktoberben lesz egy dublini konferencia az otthoniakkal, ugyhogy lesz menet kozben kikapcsolodas.
...Azert remelem rendezodni fognak a dolgaid es kivancsi vagyok merre mennek majd, azert ha egyik hely se jon ossze, Miklosnal ujra megemlitem hogy az a plusz kez, ami ugy hianyzik neki az par honapra Te lehetnel!
Zsofi

KAFKA

Chief Clerk: I understand you fancy yourself as a writer.
Kafka: In a small way.
Chief Clerk: You should find a more...athletic hobby. Put some color in your cheeks.

fura egy film is ez. egy kafka-izű film. stílusgyakorlat, ami kicsit erőltetett. feketefehér képek, amik jók, ötletesek, szépek, de mégis, egy kicsit erőltetett. kicsit lassú, kicsit lehett volna ez jobb is.
korai film a traffic rendezőjétől...

- Eliza - mondtam -, a könyvek közül, amelyeket felolvastam neked, igen sok azt állítja, hogy szeretni a legeslegfontosabb. Talán el kell hogy mondjam most neked, hogy szeretlek.
- Hát mondd - mondta Eliza.
- Szeretlek Eliza - mondtam én.
Ezen elgondolkodott.
- Nem - mondta nemsokára, ez nekem nem tetszik.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert olyan, mintha pisztolyt szegeznél a fejemhez - felelte. - Csak arra jó, hogy valakivel olyasvalamit mondassunk, amit valójában bizonyára nem gondol. Mi mást mondhatnék erre én, vagy akárki más, mint azt, hogy "Én is szeretlek"?
- Hát nem szeretsz? - kérdeztem én.
- Mi szeretni valót találhat bárki Bobby Brownon? - válaszolt Eliza.
...
Olykor a Gyertyatartók Királyának neveznek, mert több mint ezer gyertyatartó van a birtokomban.
De a középső nevemet jobban kedvelem: Nárcisz-11. Verset is írtam róla, no meg persze az életről is:
Magként kezdtem,
hússá lettem,
rossz, ha fájok,
jó, ha ettem.
Aludnom kell,
álmot látnom,
röhögnöm és
ordibálnom.
De ha végem
már mint húsnak,
ültessetek
el nárcisznak.
...
Van énnekem némi tapasztalatom a szerelemmel, vagy legalábbis azt hiszem, habár a szívemnek legkedvesebb tapasztalatok inkább az "elemi tisztesség" kategóriába sorolhatók. Valakivel rendesen bántam egy darabig, vagy éppenséggel iszonyatosan sokáig, és viszonzásul az illető is rendesen bánt velem. Szeretetnek, szerelemnek vajmi kevés köze volt ehhez.
Meg aztán magam sem tudom, hogyan szeretem az embereket, hogyan a kutyákat.
Gyerekkoromban, amikor épp nem néztem filmvígjátékot vagy nem hallgattam rádiókomédiát, kritikátlanul szeretetteljes kutyáinkkal sokat hemperegtem a szőnyegen.
Ma is gyakran megteszem. Még javában bírom, amikor a kutyák már rég elunták, belezavarodtak, elröstellték. Én akár örökké is bírnám.
Hehe.

Vonnegut: Börleszk, avagy nincs többé magány (1978, '81-es magyar kiadás, Réber László rajzaival)

elegem van ebből a postból.
már egy órája szarakodom, hogy egy normális képet berakjak a margó királynéből, de mindig az eredeti, nem megjelentíhető képek jönnek vissza, meg be is raktam az első fejezetet franciául a dumas könyvből, de ott meg a spéci karakterek helyére kérdőjelet rak be, és így élvezhetetlen, baszki elment a kedvem az egésztől.

pedig elmeséltem volna, hogy mennyire visszahozta a film a tíz évvel ezelőtti olvasmányélményeimet. több is tán, mint tíz éve volt az, hogy ültem a madáchban a portán, éppen mi voltunk az ügyeletesek, és én elvállaltam a kétórás portaszolgálatot, mert akkor nem kellett bemenni órára, és lehett tovább olvasni a merle francia históriáját, ami több két-hátomszázoldalas kötet volt már akkor is, azóta már jópár új kötettel gyarapodott, és persze olvastatja magát, viszi az embert bele a francia történelem sötét bugyraiba, izgalmas, élvezetes, véres, bonyodalmas idők voltak azok, amikről írt, de olyan stílusban, amit csak nagykanállal lehetett zabálni, eztnemlehetmegunni élmény volt. merle szerettette meg velem a történelmi regényeket, na.
és ez a film, a margó királyné, ami tényleg durva, hogy '94-es, és csak nemrég jött be hozzánk a mozikba, és csak most jött ki dvd-n, annyira irtózatosan jól adta vissza ezt az élményt, ezt a bele a történelmi hétköznapokba hangulatot, ezt a lássuk a nagyembereket emberként, gyarlóként, lássuk a kisemberek és a nagyemberek kapcsolatát, viszonyrendszerét, úgy, hogy a hétköznapi apró dolgok ott vannak a helyükön, úgy, hogy navarrai henrik tényleg borotválatlan és ápolatlan, medici katalin meg randa és sovány, jó, margó perszehogy szép, meg a pasija is, mégiscsak lovesory...
ja, és az azért tényleg vicces, hogy én csak a merle féle sztorit olvastam, de az teljesen átfedett ezek szerint a dumas féle történettel. mármint amit abból a film átadott. pedig ez tényleg ritka.

az aranykezű

Vivi ezen a héten rajzfilmes táborban van, ahová úgy mehetett el kilencévesen (ő a legfiatalabb), hogy apám elmesélte, korrekt kilencvenoldalas lilóéssztics könyvet rajzolt és színezett. amikor hétfő délután apám ment a gyerekért, megkérdezték: csak nem az aranykezű Viviért jött?
asszem itt nyugodott meg mindenki, hogy nem szubjektív a tény, Vivi tényleg jól rajzol.

felkészülés

már megírtam nagyembernek, hogy szeretnék vele beszélni, most már csak arra várok, mikor, próbálom összeszedni újra, hogy mit lehet elmondani, mi nem tűnik szemrehányásnak, és mindezt persze hogyan tálaljam. persze minden attól függ, hogy ő mennyire lesz emberevő hangulatban, és én mennyire leszek idegbeteg.
baszki, utálom az ilyen helyzeteket, mindigis ilyenek elől menekültem, annyi elvarratlan szál van már eddig az életemben, de ezt most nem akarom így hagyni, ezt szépen, emberien el kell rendezni. magam miatt, nekem kell, hogy tudjam, meg tudok oldani egy problémás helyzetet. meg kell tanulnom problémát megoldani. meg kell tanulnom...

meglepetés

készül, már folyamatban van a dolog, már szivat vele rendesen, de ez még okés, ez így vicces, még csak egy kicsit furdal a kiváncsiság, hogy hova is megyünk szeptember 4. és 6. között. merthogy azt már elárulta, hogy akkor érjek rá, mert akkor elvisz engem valahová. (segítek, a meglepetés az, hogy hová)
izgis...

Kedves Feleim a Robotban es Bali!
Öcsi kutyám október 16-a környékén betölti fennállásának 10. jubileumát (de akkor már nem leszek itt), továbbá mint azt tudjuk, Máté cicánk es Jula nővérünk hamarosan megint lelép a színről.
Többetekkel történt előzetes egyeztetés után Mindannyiótokat sok szeretettel meghívunk SZEPTEMBER 3-án pénteken 7 órától tartandó zsúrunkra.
Bármi nemű Kedvest, Barátot, Háziállatot (Öcsike lehet, elfogyasztja, ha nála kisebb), utánfutót, járulékos személyt (definiálás nem szükséges) szivesen látunk.
Menü a szokásos. (amit hozunk)
Várunk Mindannyiótokat!
Öcsike, d
u.i. zene van, de elég elhaló a hangja. Erősítésre ezúton tendert írunk ki.

gyáva

vagyok, nem merek lemenni és beszélni nagyemberrel, mert még nem gondoltam át, hogy mit is akarok neki mondani, úgyhogy itt ülök most fenn, míg ő lenn ül, és bőszen cikkeket keresek, és olyan durvákat találok a GR-rel kapcsolatban, baszki, hogy eldobom az agyamat. irtó menő téma lett, neuronfejlődés, emóciók szabályozása, ugye...
magyarázat: kaka van, végleges választ vár, hogy akkor most megyek vagy maradok. menni akarok, de nem tudom ezt még jól tálalni. még folytatom.

The molecular mechanisms that control the range and stability of emotions are unknown, yet this knowledge is critical for understanding mood disorders, especially bipolar illness. Here, we show that the glucocorticoid receptor (GR) modulates these features of emotional responsiveness. We generated transgenic mice overexpressing GR specifically in forebrain. These mice display a significant increase in anxiety-like and depressant-like behaviors relative to wild type. Yet, they are also supersensitive to antidepressants and show enhanced sensitization to cocaine. Thus, mice overexpressing GR in forebrain have a consistently wider than normal range of reactivity in both positive and negative emotionality tests. This phenotype is associated, in specific brain regions, with increased expression of genes relevant to emotionality: corticotropin-releasing hormone, serotonin, norepinephrine and dopamine transporters, and 5-hydroxytryptamine(1A) receptor. Thus, GR overexpression in forebrain causes higher "emotional lability" secondary to a unique pattern of molecular regulation. This finding suggests that natural variations in GR gene expression can contribute to the fine-tuning of emotional stability or lability and may play a role in bipolar disorder.

a vizitúra

jó is volt, meg nem is.
alapjában véve jó volt, csak otília nem kellett volna oda. vagy ment volna haza balival. az, hogy olyan kevesen maradtunk a végén (heten négy hajóra), csak még jobban kihozta az akarnokságát és pökhendiségét. nem bírta elviselni, hogy nem az történik, amit ő javasol. nem vett minket figyelembe. azt, hogy mi lassan nyolc éve ismerjük egymást, tudjuk, ki mit miért mond, annak mennyi a valóságtartalma, tudjuk, ki mit miért poénkodik, ki mihez ért, kinek lehet bízni a véleményében. őt még nem ismerjük. és ahogy ránktukmálta magát, nem is akarom jobban megismerni.
kár, hogy miatta volt pár feszkó, ami számomra elkerülhetetlen volt, mert a sátramban aludt, és a hajónkban evezett. én nem vele akartam volna vizitúrázni. én vele többet nem akarok vizitúrázni.
mert a vizitúra nem erről szól.
nem arról, hogy arielékkel azon kapjunk össze, hogy ki mennyire fer módon reagálkta le otília aroganciáját.
nem arról, hogy türelmes legyek, meg visszafogott, meg megértő, hanem hogy jól érezzem magam azokkal az emberekkel, akiket szeretek ezer éve.
na mindegy, nem puffogok, jó volt alapvetően a vizitúra, a végére olyan isteni szálláshelyeket találtunk, hogy azt el sem lehet mesélni, esztivel meg bébével bálát görgettünk, szélviharral küzdöttünk meg, pánkokkal haverkodtunk, jókat ettünk, jókat ittunk, felavattam a laposüvegemet is, láttunk soksok kacsát, gémet és jégmadarat...
és kaptam a pasimtól egy állathangos cédét, amit montenegróból hozott.

Datsa watching Tasha watching Duma watching 99 watching Snowball...

igaza van a homeomamának, mostanában túl racionális vagyok.
szeretném elmesélni, amit átéltem, átélek, de túl rideg az, ahogy most le tudnám írni, elkerülnek a szép szavak, pedig úgy szeretném, ha ez az érzés, ez az élmény megmaradna. legalább itt.
de nem megy.
eszterrel túlságosan is két lábbal a földön jártunk most vagy egy másfél órán át, olyan dolgokról beszélgettünk, amiket jó volt kimondani, elmondani a másiknak, beavatni egymást a hétköznapi parákba, összenevetni a párhuzamokon, átérezni a másik gondját, elmélázni, mit kéne vagy kellett volna tenni...
ilyenkor nem jönnek a szép szavak...

ájem betmen

és végre igen otthon, vizsgáztatás újra, csütörtökön is, mert miért ne pont én üljek gergő helyett is, és pont belenyúltam a kakiba, főnöktől már két hete kért ajánlást müfe, ő meg berágott, régen írt ilyen anyázás nélküli durva levelet a nagyember, de állom a sarat, megírtam neki szépen és őszintén, mert még tart a nyugalom, még él bennem az a meleg, ami az egésznapos naponüldögélés alatt bennem felgyűlt.
és igen, ájem betmen.
vagy talán ketvumen?
tényleg, ketvumen vajon fogta-e betmen kilókenyerét a bérelt buszon, útban a vasútállomástól a pánkfesztiválig?
szerintem igen.
szóval ájem ketvumen.

-mi lesz veled, kislány, nélkülem?

pasim ma délben autóra szállt két bartátjával. tíz nap múlva jönnek csak vissza montenegróból. addíg én vizitúrára megyek, aztán meg huszadika után meg monát látogatni. izgi lesz.

csillagom

csak úgy potyogtak azok a hullócsillagok tegnap este, pedig későn is indultunk neki, meg aztán a lupaszigeten a réten csak úgy haraptak a szúnyogok, ahogy hanyatt dobtuk magunkat a pokrócon, aztán a bányatónál már jöttek a felhők is, a szúnyogok már csak ritkábban, de tényleg egy-két percenként böktünk az égre és kapkodtuk a fejünket: Ott, látod? Mekkora!
igazi hullócsillagos augusztusi langyeste volt ez, kettesben, pizzasütés és beggamon után.

beszarás

hogy van egy pasim, aki másfél hét után arra bíztat, hogy nehogy megalkudjak magammal, és igenis pályázzam meg németországot, ha szakmailag meg anyagilag az a jobb. legfeljebb átkéreti magát frankfurtba.
baszki, nemhiszemel.

elmúlt

a tegnapi parahangulat, ünnepélyesen jelentem...
mondjuk ettem is, tettem is az ügy érdekében: lecsúszott egy csokis kroászan, ami nem segített, úgyhogy kellett enni egy túrós rétest, és inni hozzá egy haboskávét, és persze ez a gyönyörű narancssárgából sötétbordóba átsimuló turkált ruci is segített felülkerekedni a rosszkedven. bár apám csak annyit mondott róla: jobb, mintha az orrodat turkáltad volna :)

ügyintézés beindult, kezd komoly lenni a dolog :)

olcsón eladó

úgy tűnik, másnak is rossz napja volt...
Termék adatok:
Árukódja: 937976
Eladó: B.Gyuri(60)
Áru helye: Somogy
Áru mennyisége: 1
Kikiáltási ár: 100Ft
Minimál ár: 150Ft
Villám ár: 200Ft
Licitek száma: 2 - Licitek
Legmagasabb licit érkezése: 2004/08/10 20:07:42
Eddigi látogatók száma: 247
Állapot Használt
Aukció kezdete: 2004/08/08 16:45:54
Befejezés Dátum/Idő: 2004/08/10 20:07:42
Szállítási Költség: Vevő
Fizetésmód: Banki átutalás, Postai utánvétel, Készpénz
kategória: Főoldal / Kisállatok, vadállatok / Kisállatok

mi van velem

nem tudom elmondani, szavakba önteni, valami rossz beköltözött tegnap este, valami kis rosszkedv-féreg, vagy szorongás-vírus, és érzem, hogy szép lassan belémnő, és nagyon rossz érzéseket köpköd belém.
mindig ez van, ha egy gondolatot, egy érzelmet vagy egy mozdulatsort nem viszek végig, mert pörög az agyam, és azt pörgi, hogy most ezt ne. mert a gondolat, érzelemkifejezés és mozdulat helyén csak egy kicsike rosszízű üresség marad, ami pusztító hatású, pusztítóbb, mint bármi más a világon. a rosszízű ürességbe beköltöznek gonosz kis lények, igen, akik addig is bennem voltak, csak nagyon mélyen, de az a kis űr elég nekik, hogy megkapaszkodjanak, életre keljenek, és ... nem. nem hagyom, hogy eluralkodjanak. nem hagyom, hogy pánikot keltsenek. nem hagyhatom. nem akarom.
nem akarok még egy tegnap estét, nem akarok többet a fotelben keresztben átkulcsolt lábakkal várakozást, ami alatt bepánikolok, várni, amíg fürdik, hogy aztán lenyugtasson, nem akarom, hogy szinte ordibálnom kelljen magamban azt, hogy nem igaz, nem lehet, hogy ez csak ennyi legyen, nem akarok más szemével látni, nem akarom más véleményét érezni, nem akarom tudni, hogy ki mit gondol éppen, mert az, mint egy fal, megállít, mit megállít, nekikoppanok, majd fájó fejjel legubbasztok előtte, bólogatva, mint egy autista.
tudom, hüjén reagáltam le a tegnap estét, de úgy éreztem, szégyelli, hogy én is tépek bébéékkel, aztán meg bármikor odamentem hozzájuk, nem éreztem jól magam, hiányzott valami közös kapocs, valami közös energiaátadás, szavak nélküli lélekpuszi, valami, ami összekötne minket, erre aztán ráparáztam, és aztán a hazafele tett megjegyzései meg még egy lapáttal rátettek, és erre úgy éreztem, elbombáztak a negtív hullámok, én meg elsűllyedek köztük.
remélem ez csak egy depressziós másnap, és holnapra kialszom magamból...

állati ausvicc

az első élmény a legmeghatározóbb, ezt ugye mindannyian tudjuk.
az első állatházi élmény méginkább.
az állatház az a hely, ahol az embernek le kell gyűrnie az őt megcsapó undort, szánalmat, keserű dühöt és a rohamokban jövő rosszullétet. egyszerűen meg kell tanulnia legyűrnie.
amikor először voltam jelen patkányvágáson itt az intézeti állatházban, és anti egy negyvencentis rozsdás ollóval nyiszatolta le szerencsétlen kis pirosszemű fehér cukorbeteg patkánykák fejét, kapszkodnom kellett a boncasztalba, és befeszítenem minden izmomat, nehogy odanézzek. mert ha odanézek, éreztem, elájulok. remegő kézzel keztem el felvágni a fejetlen kis meleg állatkák hasán a bőrt, aztán a hasfalat, ollót váltva kivágni a májukat, ha lehet egészben, minél kevesebb egyéb szövettel rajta. a második állatnál már gyorsan, rutinosan ment minden, a sokadiknál talán már a kezem sem remegett, és talán meg is tudtam szólalni.
egyébként ilyenkor a beszéd sokat segít. segít túltenni magadat azon, amit látsz, azon, amit csinálsz. segít elterelni a figyelmedet arról, hogy egy kis ártatlan állatka hasát nyiszálod, aki egész életét egy szobában levő ketrecben élte le. egy ketrecben, ahová a nap sosem süt be, egy ketrecben, ami a kezelés után pont a boncasztallal szemben áll. ahonnan rálát a többiek haláltusájára.
szegény kicsi nyusziknak is csak a boncasztallal szemben levő polcon van hely. ott tengődnek egy akkora ketrecben, ahol meg tudnak fordulni, így nem kell a tápos és vizesedényük mellé üríteniük. ők minden egyes kezelést, minden egyes levágást és boncolást látnak.
borzasztó ez az egész.
amilyen körülmények között vannak ezek a szerencsételenek, amit végigélnek, amit végignéznek...

(valamelyikük, tényleg nem tudom melyik lehetett, talán torgyánjózsi volt az, amelyiket én raktam vissza a ketrecbe a kis futtatás után, megkarmolta a lábamat. normál esetben nem zavarna, hagynám a picsába, de sajnos tudom, hogy kik kezelik az állatokat, azt azonban nem, hogy mivel, akárcsak azt sem, mikor volt felmosva a padló, és egyáltalán. na, szóval kerestem jódot, és elláttam a bajom)
...
megöltünk egy haldokló kisegeret. elaludt szépen. remélhetőleg így jobban járt. úgy tűnt, már csak szenvedett...

ősz inte

ha őszinte akarok lenni, akkor most nagy szarban vagyok.
másfél hete még csak arra tudtam gondolni, hogy elinnen, és egy, a tegnapihoz hasonló levéltől a plafonig ugrottam volna (ami nem nagy dolog itt fenn, mert alig két méter a belmagasság, de ha jobban belegondolok, székenülésből plafonig ugrani azért érdekes akrobatamutatvány lehetne).
még nem agyalok, csak egy kicsit, még nem nehezedik rám a döntés súlya, csak egy kicsit, még azért van egy nagyon pici időm, ameddig húzni tudom, de csak egy kicsi, de tudom, hogy amint egy konkrét válasz is megérkezik, irtózatosan nagy szarban leszek. hogy nekem kell döntenem. hogy el kell döntenem, mit akarok elveszíteni. nem akarok belegondolni, nem akarok még mérlegelni. túl nagy szavak ezek: jövő, karrier, szerelem, kapcsolat. eldönteni, melyik fontosabb. most, illetve később.
jézusom.
tudom, tudom, időhúzásból és döntésképtelenségből nem lehet megélni.

hasgörcs

nem is meséltem, hogy kedvesem mindenáron meg akar tanítani vezetni. vagyis elöhozni és korrigálni a régi vezetési emlékeimet. ennek egyik legelfajultabb megnyílvánulása zajlott le szombat délután, sopron felett egy kicsit balra, ahol direkt tanpályát alakítottak ki a kezdö autósok. itt keringtünk pár kört, majd nekiindultunk az országútnak, és sikeresen be is vezettem egy kisfaluba. hálistennek személyi sérülés nem történt, anyagi kár sem érte a személygépjármü tulajdonosát, de a vezetö két órán túl múló egészségügyi károsodásokat szenvedett - alig bírtam átvonszolni magam az anyósülésre, annyira begörcsölt a hasam az idegességtöl...

nagyi nösül

-még sosem voltam zsinagógában.
-és akarsz menni?
-hogyhogy? mire?
-október tizedikén eljöhetsz.
-mi lesz akkor?
-az esküvöm.

nemsemmi

Kedves Eva,
Tora Laci tovabbitotta cimedet mivel o nem tud felvenni PhD-re. ha erdekelne teged egy halembrrion inditott PhD projekt, akkor legyszives irj es irnek reszleteket is.
udvozlettel,
Ferenc Mueller
Institute of Toxicology and Genetics
Forschungszentrum, Karlsruhe

-majd mesélek

-akkor pasi van a dologban!
-igen
-és most miért nem mesélsz? mész be dolgozni, és nem tudsz?
-hát igen, meg itt ül mellettem.
-jaj, úgy tényleg ciki.
:)
elöntött a lelkiismeretfurdalás sopronból hazafele, amikor eszembe jutott mona, meg hogy mikorra igértem magam hozzájuk, és nem lett belőle semmi, sőt még csak fel sem hívtam.
annyira jó volt beszélni vele, hogy csak na, meg is dumáltuk, hogy akkor 19-én hazajövök a vizitúráról, és 20-án vagy 21-én lemegyek vajszlóra a hétvégére, sosó úgyis monakóban lesz vasárnapig.
-mi van? nem akarsz előttem mesélni a füvezős pasizós sztorijaidról?
-nem, rólad nem akarok mesélni előtted...

buzi-e vagy

...a doktorjelölt predoktori pályázatát melegen támogatom...
mekkora öngól :)

fertő

hát mégiscsak elmentünk sopronba, pedig eléggé úgy tűnt, hogy jobbrólis, balrólis keresztbetett minden. pénteken apám kitalálta, hogy veresen parkettázni akar, és én menjek ki vele szobát pakolni. aztán persze pénteken lett meg nővérem új kocsija (igen, juli vett egy új autót, részletre, vadiúj, zöldeskék, és dévumatiz), és persze apám vitte el az autókereskedésbe, és persze későn jöttek, hétkor akaródzott csak elindulni, amikoris anyám úgy döntött, hogy mégsem akar parkettát, én meg akkor maradtam takarítani meg pakolni meg mosni...
aztán nyolckor telefonált pasim, hogy úgy tűnik lázas, meg nyamvadt, és kérdezte, mi legyen. lelkes doktornéniként bevetettem vele algopirint, meg ágyba parancsoltam, mire visszahívott, hogy egyre csak megy föl a láza, úgyhogy abban maradtunk, majd reggel tartunk kupaktanácsot, legfeljebb átmegyek, viszek húslevest meg egy jó filmet, borogatom a fejét, és jókat dumálunk.
na, ebből persze nem lett semmi, mert reggelre újjult erővel ébredt, és sűvítettünk le sopronba, a nagyszülők üres kis lakáskájába. isteni időnk volt, napoztunk, fürcsiztünk a fertőtóban, ettünk halat meg palacsintát, amiért elfelejtettek pénzt kérni, megnéztük a fertőrákosi kőfejtőt, a negycenki ósdi mozdonyokat, meg a megtorló című filmet, ami nagyon nagyon nagy hiba volt.
ti ne tegyétek.

day5 - first confrontations

hát, úgy tűnik mégiscsak sziget lett a tegnap estéből, délután helyett meg este, így lekéstük judit (úristen, mennyi judit van már az ismerősök között, hogyafenébe különböztessem meg őket, jaj) márnempasijának, ádámnak a koncertjét, de sajnos a kispált sikerült elkapni.
hát hát hát
kispálért még gimis illetve egyemista koromban sem rajongtam igazán. kimaradt az életemből, de jól elvoltam nélküle is. voltam ugyan koncertjükön, de ott ugye a hangosítás miatt nem lehet érteni a szöveget, pedig a szövegen kívül nincs másuk, szóval az egész kispál számomra egy olyan letűnt kultusz volt, amiről lemaradtam, de nem sajnálom. de most így kétezernégyben kispál a nagyszínpadon, kábé olyan, mintha uhrinbenedek lenne...
na mindegy, egy óra tinidiszkorock még megbocsájtható, feledhető, mégsem hörgős metálzúzás, haladunk azért.
az, hogy sem csacsacsázni sem tangózni nem tud, csak rumbtökrázást imitálni, hát, igazából csak egy csöppet ugyan, de elszomorító :)
na de az, hogy az űrhajós diavetítésen bealudt, illetve hogy kiakadt, amikor a két ufó ordibálva üvöltötte a régi orosz konformista népdalocskát bele a mikrofonba, már már elgondolkodtató. :) (na jó, bevallom, az tényleg bébével betépve volt irtózatosan mulattató, józanul és fáradtan talán mégsem a legjobb választás)
aztán még ott van ugye a mindenhova beállított rádiókávé, amit én fönn a kishifin mindig áttekerem a tilosra...
hmmm.
megvan az első konfrontációs felület. remélhetőleg csiszolható. remélhetőleg kiművelődik zeneileg a fiatalember, különben kénytelen leszek nélküle bulizni :)

egy gondolat bánt engemet...

"Leszeka Kordagyorgy ha leszel a Klarim
Erre a sorra ide kellene egy kinrim,
Amig mi nem megyunk el Amerikaba,
Elalszom most es holnap nem leszek kaba.
Mamma Ma Mamma Maria
Mamma Ma Mamma Maria
Mamma Ma Mamma Maria
Mamma Ma Mamma Maria"
bali verset ir. nem szívesen. :)

ezt rágcsáld, bébi

mit lehet tenni, ha az ember (munkatársának) értékes transzgén egerei nem akarnak szaporodni? egyre csak öregszenek, hiába vannak vegyesen a ketrecben, nem dugnak, az istennek sem.
már viccelődtünk mindenfélével, a legmókásabb ötlet főnökömé volt, miszerint nude (azaz genetikai okok miatt szőrtelen, azaz meztelen) egerek fotóival kéne kitapétázni a ketreceket...
oké ezeken lehet nevetni, de csak nem szaporodnak szegénykék, csak nem.
ma van az a nap, amikor a férfiasság kék tablettáját próbálják ki szegény egérkéken. hogy legalább a fiúknak legyen kedvük. hátha aztán a lányoknak is lesz. megadurva.
...
most jártunk lenn, kiganézni a nyulakat, megetetni, megitatni őket. azt a szagot, ami a régi ganés zsákokból jön... na az a megadurva...
egyébként jól vannak a fiúk. viktor balra szarik, péter jobbra végzi a dolgát, a név kötelez, ugye, torgyán enyhén vedlik, beckem pedig szarul néz ki és sántít, mint mindig. de legalább már eszik és kakál, és ez már valami.

ma délután ismerkedési est lesz a legjobb barátokkal. mármint az ő legjobb barátaival. remélem nem a szigetet választják. oda ma este nincs kedvem kimenni. nincsen se pénzem, se kedvem, se erőm a tömeghez, szombat óta piára még csak gondolni sem tudok...

day 4, gyorshajtás

a negyedik napon ott ültünk körben az asztalnál, sosó és apukája kérdezte, miért nem akarom reggel elvezetni a szervízig az autót, anyuka mellettem ült és mellettem állt, nem olyan könnyű vezetni a peti autóját, meg a forgalom, sokan lesznek, én meg csak próbáltam megértetni velük, hogy májusban lejárt a jogsim, és az előbb is, amikor sosó átrakott a vezetőülésbe, és mentem vagy három saroknyit a kisutcán, éppen kimerítettem az ügyetlen és bizonytalan női vezető fogalmát, akire rádudálnak, akit nem engednek ki a kanyarban, aki nekimegy a parkoló autóknak, amikor jobbra néz.
nememlékszem, hány éve volt az, hogy apám utoljára engedett vezetni, de az is úgy történt, hogy egy évvel azelőtt vezettem előtte utoljára, tehát a rutinom, amit csak enyhe túlzással nevezhetünk rutinnak, már akkor odavolt...
"aszittem bevállalósabb nőci vagy"
baszki, ennél bevállalósabb még sosem voltam

kicsit frusztrált vagyok, csodálkoztam is eddig, hogy mivan, mitörtént, de sajnos nem nyugodtam meg attól, hogy a régi vagyok...
legszívesebben bemennék a retrockba, venni valami mókás vagy vad cuccot, ami feldob és megvígasztal, de félő, hogy csak holnap küldik a pénzemet... az utolsó ösztöndíjat... bazmeg, nemakadokki, nemakadokki.
nem szeretnék racionálisan gondolkodni, nem akarom végigvenni, hogy mi van, mi nincs, mi lesz, mit szeretnék, mennyi az esély arra, hogy csabi tegnap komolyan mondta azt, hogy szeptember végéig meglesz mindkét cikk, aztán már csak írni kell a doktorit, amit meg a predokos ösztöndíj mellett simán tudnék.
nem akarok dönteni, vagyis de, tudom, hogy nem akarok itt még egy évet lezúzni, és tudom, hogy bármi más eu-s dolog bejönne, isteni lenne, de...
de nem tudok nyugodtan hártadőlni, és várni a holnapot, leszamilesz címszóval. nem tudom, hogy valaha képes leszek-e erre. hogy ne akarjam irányítani a dolgokat. vagy legalábbis tudni arról, hogy mi van, mi lesz.

na jó, szeddösszemagad, az élet szép, meg egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl.
majdcsak lesz valami. olyan még nem volt, hogy ne lett volna valami...

két homeobox

van a neszeszeremben, benne apró pici bogyók, amikhez kézzel nem szabad hozzányúlni, akik félnek a mentoltól és a levendulától, mert akkor a bennük levő információ (mert anyag az már nincs bennük, csak információ) másként rezeg.
este kellett volna elkezdeni szedni, de valahogy elmaradt, úgyhogy reggel a fogmosás után és a közértkeresés előtt ügyeskedtem be ötöt-ötöt ezekből a számba, kézrátétel nélkül, majd nemszétrágni, nemlenyelni, szépen lassan, mint cukorkát, hagyni elolvadni. édes, kellemes, jóízű, izgalmas.
várom, mit hoznak, mit csinálnak.
jaj, egyébként tegnap elmeséltem a sztorit csabinak, ő meg kijelentette, hogy ez a nő az egyik legjobb a városban. upsz.

!!!!!!!ELVIS RAJONGÓKNAK- VAGY RÁDIÓGYŰJTŐKNEK!!!!
Elvis Presley rádió a 70-es évekből. Egy retró őrült lakásából nem hiányozhat!

és igen, van más is a világon, van élet ideát is, tudom, tudom, időnként leszállok.
tegnapelőtt például az uborkavégfinnyás péter hozott nekem egy könyvet kölcsönbe, mert úgy gondolta, a fotóim alapján nekem ez tutira bejön. de még mennyire bejött. Rádaynak a képeskönyve: Jelenetek a pesti utcán, NKósaJudit írásaival. (judit egyébként a népszabiba írogat, és természetesen madácsos volt, goldi osztálytársa...)
maga a könyv zseniális, irtózatosan vicces épületdíszek fotói vannak benne, szobrok, mozaikok, domborművek, tematikusan és szisztematikusan csoportosítva. Kedvencek: ELEMI LEÁNY felirat a dózsagyörgyúti iskolán, az összegrafitizett szocreál idill mozaikok a nagylajoskirályútján, a tököliúti erkélyről kihajoló szobornőci, stb, stb...
marha jók.
mondtam már, hogy imádom ezt a várost?

Honnan

ez a hétmérföldes csizma?
ez a tabuk nélküli feltétlen őszinteség?
ez az örvény, aminek a kabátszélét elkaptam, és az felrepített, bele a közepibe?
Hihetetlen ez az egész. Annyira sok, annyira hirtelen.
Lecsukott szemmel, arcom a szélben, kitárt karokkal keringek, szállok a magasban.

kicsi a világ

annyira, hogy ha kinyújtom a kezem, egy rakás ismerőst kaszálok el.
például ágit, akivel az aztékban futottunk össze a csípős kávé és édes csoki mellett. nem tudom, hányszor piruiltam el fülig egész idő alatt, de a legviccesebb helyzet mégiscsak az volt, amikor az egynapos pasimhoz odafordult, és megkérdezte: akkor ugye te is jössz vizitúrázni?

segítség
löjjön le valaki
itt vigyorgok, mint egy fakutya, és bambulok bele a füzetembe, pedig nézni kéne, olvasni, érteni a számokat, emlékezni, meg gondolkodni, meg kitalálni, hogy akkor hogyan tovább, de én meg csak itt vigyorgok, mint egy fakutya, mert már csak egy fél óra, és megyünk ebédelni ... még negyed óra ...
hüje szentimentális picsa, ordítja a racionális énem, de én meg csak vigyorgok...
löjjetek le, könyörgöm, löjjetek le.

és hogy a fenében fogom most ezt megmondani annak a lökött tomaneknek, hogy ne dögöljön bele?
baszki, nem én szelíditettem meg őt, én nem tartozom felelősséggel iránta, ő szállt rám, miért van mégis lelkiismeretfurdalásom?
miért félek, hogy ettől irtózatosan kiakad?
mert ki fog.
mindegy, megírom neki a kegyetlen igazságot, lesz, ami lesz.
ez lett:
"koszonom, h megirtad a levelet, igen korrekt dolog volt! Semmikeppen ne csinalj belole olyan nagy ugyet, tulelem. Es bocsanat, hha tul masszivan ostromoltam volna. (Csak orexem, es nem akartam lemaradni ;-) )
Azert megmaradok titkos hodolodnak, ha nem baj :-) es benne vagyok meg egy-ket jo kozos tanciban-iszogatasban!"

Lagzi

Csak két ember lett totálisan koki, csak két ember hányt be Verák tökéletesen édes, aranyos, barátságos és hangulatos esküvőjén, Misi, Andi pasijának öccse, meg én.
Az elmondások alapján úgy tűnik, hogy éppen Sosóval dumáltam, amikor szarul lettem, és végülis ő pátyolgatott egész este, míg jobban nem lettem.
Azt azért nagyon sajnálom, hogy lehánytam.
De úgy tűnik, ezen azért később túltette magát.
Akárcsak én a masszív alkoholmérgezésen, és a durva másnaposságon.
Egyedül nem ment volna.
És úgy tűnik, most már minden más jobb nem egyedül...
azért a fene egye meg ezeket a hüje esküvői szokásokat. hiába léptem hárta hat métert, volt tele a kezem pezsgővel meg cigivel, csak előttem esett le az a fránya menyasszonyi csokor...
natessék
velem? ilyen? kihitte volna?

mélyvíz, zsupsz bele

- Na, akkor add meg a számodat, én meg rádcsörgök, és akkor nem kell kitalálnom a saját telefonszámomat, meg te úgyis vezetsz.
sms: Kedves Valaki, aki hívtál! Sajnos nem tudtam felvenni, mert ma egész nap egy cuki lánnyal voltam és nem értem rá! Ugye megérted? Csak rá tudok gondolni, a kis hercegnőmre. So
válaszsms: Kedves Ismeretlen, aki mellett (felett, alatt) aludtam az éjjel! Nálad hagytam a libabőrömet. Ha megtaláltad, szólj, hiányzik nagyon!
sms: Megtaláltam! Képzeld kerestem mindenfelé, a székek és az ágy alatt, még a szekrényben is. Végül a lepedő egyik szegletében találtam megbújva. Próbáltam kicsalogatni, hogy holnap ebéd közben visszaadjam, de nem sikerült. Azt hiszem, hogy ide kell jönnöd, kettőnk unszolkására biztos előbújik. Puszi, P

...és akkor még a fenekedről meg arról, hogy táncolsz, még nem is beszéltünk...

szeretlek - mondta.
akár romantikus is lehetett volna.
ő totál részeg volt, én meg masszívan berúgtam. akárhonnan is nézzük, ez nem egy romantikus alaphelyzet.
az sem volt épp a romantika csúcspontja, amikor huszadszor emelt fel az este folyamán, én a szokásos koreográfia szerint kérleltem, hogy tegyen le, mire a letevés helyett laterálisan engedtünk a tömegvonzás törvényének, és az aszfalton landoltunk mind a ketten.
jaj, micsoda este volt ez.
még emésztenem kell ezt az egészet.
úgy kezdődött, hogy döncit, gabinak a vadászgörényét kivittük a ligetbe sétáltatni, majd a dunateraszra siettem borossékhoz sörözni. jó sokan összegyűltünk, alig tudtunk elég széket szerezni. megjelent bali is, akivel mindenki próbálta kerülni a konfliktust, de azért mindig volt egy-két ember, aki rákérdezett bébé vagy bali bulijára. ekkor ő kissé zavartan elment sörért, vagy pisilni. aztán megjelnt tomanek, meg a haverja, dani, akikkel elkezdtünk beszélgetni, aztán ezen felbuzdulva, balival egymás fejéhez vágdostunk dolgokat, majd bocsánatot kért. na asszem ezután kezdtünk el esztiékkel latint táncolni, majd átmentünk badihoz, nehogy nélkülünk menjen az a diszkófívör.
na, ezután lett sok mindenből. először a dülöngélésből, aztán a sörből, aztán az alkoholból egyáltalán, utána a cigiből, és végül a szerelmi vallomásból.
asszem szerelmi vallomást ennél szarabbul soha nem reagáltam le. nem mintha olyan sokat kaptam volna, de akkor is. álltam ott, mint egy fabábú, miközben ő cirogatta a kezemet, hajamat, és mondta, mondta, nekem meg a testem megszűnt létezni, csak fejem volt, amivel próbáltam felfogni ezt az egészet, meg egy tenyerem, amivel őt toltam el magamtól. az automatikus reflexem. az automatikus reflexes elhárításom. az enyém, bár nem kértem, kinőtt, lett nekem, és nem tudom elsózni sehova.
egyébként nagyon durva volt a helyzet, mert miközben ösztönösen hárítottam, kielégíthetetlen kiváncsiság hajtott mégis tovább, hogy mi lesz, hogy mit mond, hogy mi fog ebből kisülni. hogy mi történt vagy nem történt, nem tudom. az biztos, hogy egy idő után ez a kiváncsiság elmúlt, és hazajöttem. na jó, balit magammal cibálva elmenekültem.
I-
időt kérek, bár tudom, ezen nem kéne agyalni, vagyis nem agyalni kéne, hanem tudni, hogy megvan-e az a szikra, vagy sem. de közben tudom, hogy nincsen. és közben tudom, hogy a világ legcudarabb dolga úgy szeretni, hogy nem szeretnek vissza. akkor is, ha azt mondják, ennyi elég...
másnap:
gyülölni fogsz. tehetetlen másnapos faszként sodródom, tomanek elkérte a számodat (rájött, hogy a régi nemmegy), én meg hebegvehabogva megadtam. faszvagyok. logoff.
Szia! Épp az asoria közelében vagyok. Meglephetlek egy virággal? Tmnk
még szerencse, hogy a ragyogó spanyol ötvenes évek meg a vacak picasso kiállításon voltam éppen. piszkosul nem tudtam volna lereagálni a helyzetet...

Fricipapa

alapvetően ma reggel szar kedvem ma. olyan besokallós. olyan asztalborogatós. olyan elegemvanmindenből, kiakasztó az életem, kiakasztó a jövőtlenség, hagggyatokaludni, átalszom inkább az életem kedvem van.
de.
de a tegnap este olyan kis kedves volt, hogy megfogadtam, mindenképpen le kell ide írni valahogy frappánsan, viccesen, helyből megírva, nem előre megfogalmazva, és azt nem lehet rosszkedvűen. szóval most próbálgatom a szavakat, próbálgatom a tegnap este ízét visszahozni, és akkor már semmi nem tűnik annyira gáznak, akkor már nem is olyan szar a kedvem. hát erre jó ez az egész.
-magyarázom a bizonyítványomnak vége-
szóval tegnap este a szemerkélő esőben próbáltam visszaszokni a leideni kontrás kempingről a kézifékes paripára, ment is elég rendesen, csak az első öt percben tekertem kétségbeesve hátrafelé a pedálokat, aztán ment minden ahogy mennie kell (ismét beleszerettem a kis fekete párducba, annyira jó, annyira megbízható...). szóval volt időm elmerengeni azon, hogy valójában nem csoda, ha este háromnegyed nyolckor piszkosul éhes vagyok, ha végiggondolom, hogy összesen ettem egy pirítóst, egy szotyis kisperecet meg egy negyed óráskiflit. bevillant a piros lámpa, hogy otthon üres a hűtő, konkrétan semmi nincsen, vásárolni nincs kedvem, úgyhogy hirtelen kiraktam a bal kezem, hogy akkor keresek valami kajáldát, és még az összeesés előtt eszek valamicskét. Végülis fricipapánál kötöttem ki a bringát, amikor köszönésképpen (gondolom bicajos örvendezés gyanánt) rámdudált bentről a nyitott ablakon a bicajához nyúlva egy francia srác. Beültem, kértem egy lecsót (fogyózom vagy mi, hatvan fölé már magam előtt ciki hízni) meg egy pohár ászokot (nyár van vagy mi). mosolyogva számolgattam, hogy ez a kettő együtt lesz vagy két kemény euró, itt a beváros közepén, ez aztán elképzelhetetlen lenne amsterdamban, ahol csak a kétdecis(!) pohár sör maga két euro (jobb esetben). na ekkor léptek be a holland kiscserkészek azokban az idétlen kendőjükben meg egyenkabátjukban, amiken már idefele a szkájurópon is nevettem, hátmég azon a kis csődörön, aki egész úton tette a nagy vagányt, még egy bemutatós oxigénmaszkot is elcsórt a népszerűségnövelés céljából. nagyot nyerítettem, hálistennek senki nem fordult felém homlokotráncolva, hogy ez az idióta mit röhög itt magában. pedig...
aztán a következő megálló a dzsémszdín volt, ahol főnökúr éppen élcelődös hangulatban volt, jókat nevetett rajtam meg a kis sárga esőkabimon, de cserébe adott egy olyan filmet, amit a felétől sikeresen végigbőgtem.

http://www2.foxsearchlight.com/inamerica/

koppenhága

itt van a boríték az asztalomon, benne minden, mi a pályázathoz kell. ez az aktuális álom, reménysugár, évi 31,000 euro, dánia, koppenhága, téma egyeztetés szerint a nanotechnika és a sejtosztódás témakörén belül.
ne féljetek, holnap feladom.
ne féljetek, egyelőre csak a borítékot.

para-psziho-lógus

Voltam ma természetgyagyásznál, vagyis inkább hoemomamánál, aki egy érdekes, bizalomgerjesztő nőci volt, és végülis elérte, hogy ne röhögjem körbe vagy ne ordibáljak, hogy apám kemény kilencezer forintjába került az az egy órás beszélgetés, ami jó volt, kábé egy kedves pszichológusnál érzetem magam, kibeszéltünk engem, visszakérdezett, hogy jól értett-e, és végülis adott egy tippet anyámhoz: anyám érzelmi lény, én pedig túlságosan racionális lény vagyok, ezt a problémát úgy tudom megoldani, ha eltávolodom a racionalitástól, na szóval ennek a beszélgetésnek a végén felírt egy homeopátiás kálium klorátumot (igen, káliumklorid, bakker), meg ambróziát, ami a parlagfű virágporából készült.
hmmm.
asszem szakmát tévesztettem.
szarból készült szirupot árulni hülyéknek, ez az, ez a jövő szakmája.

Kispöcs

itt őrjöng, nem megy haza, és hisztizik, hogy nem érti a feladatokat, amiket adok neki.
háááát, sajnálom öcsibogyó
tizenöt évesen menjél inkább stand-labdázni, ne az öregeket szívasd...
ami nem megy, azt ugye hiába erőltetjük.
nem, és nem.
amíg nem mennek a feladatok, nem dolgozol SEMMIT
baszki, megagáz, nem mer hazamenni anyucihoz, lefogadom, azért szenved itt a példákkal estig, nem meri elmondani, hogy hazaküldtem, parkba menni meg nem lehet, mert hát ugye zuhog...
szívás

Strucc-hadjárat

Miután Grész szép lassan felszívódott, elillant, vagy csak icipicire összezsugorodott (ki tudja, ki tudhatja), elkezdtem felszámolni a bennem lakozó lusta struccot, aki minden problémát úgy próbál megoldani, hogy próbálja meg nem észleltnek tekinteni, kikerülni azt, esetleg jó alaposan megfutamodni előle.
A nagy helyzet ugyanis az, hogy ugyan János azt mondta a nővérének, hogy mindenképpen azt szeretné, hogy menjek ki Krétára, de egyelőre ő maga nem írt, és ha jól tudom, még pénzügyi fedezete sincsen, jelenlegi főnököm szarik arra, hogy velem mi van, lesz, Zsófi ugyan próbál Bostonban engem beprotezsálni, de ez még korántsem biztos.
Szóval egyenlőre úgy tűnik, hogy szeptembertől vagy otthon ülök, vagy ingyen dolgozom ugyanitt, vagy egy emelettel feljebb költözöm, de az sem az ideális megoldás, az csak struccnak megnyugtató hír.
Szóval rászántam magam, és nekiálltam levelet írni, a tegnapira már meg is jött a válasz:
"Dear Applicant,
Your application has been considered for the PhD. studentship position, but unfortunately your candidature has not been retained.
Thank you for your interest.
Best regards,
Laszlo Tora"
Ez csak olaj volt a tűzre, nekiálltam, és elkezdtem keresgélni a marikürin, és nagyon, de nagyon sok jó péhádé meg egyéves ösztöndíj-lehetőségeket találtam. Az egyiknek neki is állok, 31-én van a jelentkezési határidő.
hajrá

Uszi

Veresen tavaly felhúzták a vadiúj iskolát, aztán télre befejezték a hozzá kapcsolódó sportépületet is. És ami a legpoénosabb, nemcsak a kisiskolások használhatják. Baromi jól néz ki az uszodájuk, egy favázas épulet, aminek egy felfordított hajófenék a teteje. És milyen fények vannak benne! Reggel hattól este fél tízig vannak nyitva, este nyolckor viszont lekapcsolják a nagylámpákat, és felkapcsolják a medence belső lámpáit. hú, nagyon durván jó. És közben megy az emtíví vagy a vivaplusz. Igaz, hogy 120-180 centis a víz, de kevesen vannak, tiszta, nagyon hangulatos, és irtózatosan olcsó.
Szerelem első látásra...

Cuki, mi?

Íme az Eszti-féle kiváló cukkinis süti receptje:
40 dkg cukkinit lereszelni, hozzáadni 3 kiskanál cukrot és fahéjat. Min. fél óra állás után ki kell nyomkodni a levet, amit eresztett.
3 tojást
+ 25-30 dkg cukrot
+ van. cukrot
+ 1 dl olajat összekeverni, majd a kinyomkodott cukkinit hozzákeverni. A masszába még 35 dkg lisztet keverünk, ennek a mennyiségnek a fele lehet dió/zsemlemorzsa. (én diót tettem bele). Nem kell bele sütőpor!
5 percig erős lángon, utána közepesen, tűpróbáig sütni.

velencesukoró

jaj, a velencei hétvége isteni volt.
kárpótlás, mindenért.
irtó édes meg jófej volt mindenki, eljött hancsi a pasijával, és nagy meglepetésemre a tökéletes, de embertelen jégkirálynő megnyílt, édes volt, vicces, közvetlen, és nagyon emberi. eszti, noja, nóruc is nagyon édesek voltak, jula, csabi, annáék a szokásosan jófejek, bébé pedig egyszerűen csúcsszuper nambervan házigazda. amikor egyik este körbejárt, és mindenkitől megkérdezte, hogy mit kér, és kistálcán kiszervírozta a kért dolgokat, annával majd behaltunk. hiába mondtuk bébének, hogy már nem kell tepernie, így is övé a babérkoszorú, nem hagyta abba. csak szombat hajnalban, kábé fél ötkor kapott a fejéhez, és kiálltotta el magát, hogy micsoda kupleráj van, de aztán vasárnap meghatódott, hogy összetakarítottunk.
nagyon nagyon jó volt, irtó jókat kajáltunk (hú, azok a mézes-fahéjas, meg a mézes-kakukkfüves grillezett csirkecombok vacsira, a petyka-féle joghurtos buggyantott tojás reggelire, a csípős hal, a cukkinis süti, hú...), vetítettünk, csak kár, hogy bébé gépe beszart, és nem tudta elhozni a képeit, az én hüje fotósprogramom meg csak a városi képeket mentette el, a bulizósakat nem, de sebaj, jó volt ez így is.
nagyon jó.

szörnyen büdös a benti papucsom. a kis masszírozós műanyag bizbaszok közé besomfordáltak mindenféle csúnya szöszök, és azok közt gondolom komisz kis bűzcsináló bacik meg gombák rágicsálnak...
haza kéne vinnem, kikaparni a cuccot a kis műanyagoszlopok közül, de az annyira macera, hogy lusta énem rögtön elfelejti az egészet, de sajnos már zavaróan büdös. tényleg. lépnem kell az ügyben.

Apropó lagzi...

Tegnap volt vera leánybúcsúja, aminek a szervezését kati meg andi elvállalta, úgyhogy én csak passzívabb résztvevője voltam, értelmi szerzője nem jellemzően.
vicces volt, meg aranyos, kedves, teljesen pozitív és jófej. tényleg.
előszöris valahogyan meglepetésként eljuttatták verát egy masszőrhöz, akitől egy teljes masszázst kapott, majd egy manikűrösnél találta magát, aztán meg kati lakásában. ahol már sok sok leány várta. én kábé öt perccel utána érkeztem, sebaj...
dumáltunk, aztán játszottunk mindenféle vicces dolgot, például mindenkinek mondania kellett egy-két szót vagy egy mondatot, és verának rá kellett jönnie, hogy mi az a helyzet, szituáció, kaland vagy pasisztori, amire az illető gondol. aztán volt olyan vetélkedő, hogy marciról feltett kérdésekre kellett válaszolnia, és a rossz válaszokért vodka járt. aztán megérkezett évi, aki hastáncot tanított neki, és nekünk is, adott ruhákat meg csörgő öveket. vicces volt nagyon, livivel el is kértük a számát, majd szeptembertől belevágjuk magunkat a hastánc rejtelmeibe. kell az a has-hát-combizomerősítés, meg az plusz, amit az ember nőiesség-érzetén dob ez a dolog...
aztán jött egy meleg srác, aki egy szörnyű szerenádot meg egy szép zöldalmát adott verának. ekkor indultunk el a wb kertbe, ahol újabb feladatok vártak szegény menyasszonyra: először ingyenitalt kellett kérnie a pincérektől, aztán kedves jókívánságokat beíratni a kis könyvecskéjébe vadidegenektől, az első megjelenő fiúnak puszit adni (szegény srác sokkot kapott), keresni az udvarban egy marcit, majd pedig megkérni az aznap fellépő kamu zenekart, hogy egy számot neki énekeljenek, játszanak.
nem volt egy utolsó élmény, amikor sena verának énekelt, nem bizony...
és ez most nem kamu :)

Megaciki, gigagáz

péntek délután vera egyik volt osztálytársa hívott, hogy kitaláltam-e már valami nászajándékot veráéknak.
upsz.
jézusom.
fejet falba csapdos, székre leül, fejet megfog.
én hüje feledékeny ostoba fajankó.
ha nem hív fel, szombaton ott állhatnék kínosan vigyorogva a lagzin, hogy izé, igen, az az én csomagom, rámutatva a SZERETETTEL JÓZSBÁ'TÓL feliratú asztalnyi dobozra...
hú, nagy dilemma ez.
ők nem kértek semmit, csak hogy legyünk ott, meg mindenki vigyen sütit vagy tortát. ezért szeretnék valami személyeset adni, amit csak tőlem kaphatnak, és ami az ő személyükre szabott, leginkább veráéra, de egyenlőre fogalmam sincs, hogy mi legyen is az. vagy beszállhatok az utazási utalványba, de attól már egy kicsit húzom a számat. pénteken még jó mentőövnek bizonyult, de ma már nem tetszik annyira...
szombatig nemcsak hogy dönteni kell, cselekedni is.
és ez a legnagyobb jaj.

Csodagyerek

A lehető legnagyobb szívások egyike az, ha valakiről kiskorában kikiálltják, hogy csodagyerek, hogy a korához képest mennyire okos, ügyes, értelmes, aztán pár év múlva kiderül, hogy lehet, hogy akkor az volt, de most már csak egy a sok átlagos, vagy éppen átlagon aluli gyerek közül. Mennyire gáz lehet ez neki. De sajnálom, én nem fogok középiskolai kémiai korrepetálást tartani egy kiszseninek kikiálltott kispöcsnek. Ha nem tudja, hogy mi is az a pH, hogy mi az egy mólos oldat vagy hogy mi is az a tömegszázalék, menjen haza, seggelje be, csinálja végig az ötösöm lesz kémiábólt, aztán majd beszélünk. De könyörgöm, hogy lehet valakinek a gélelfóról beszélni, amikor azt sem tudja, hogy a 9%-os gél mit jelent?
ahhh
nem szabadna felhúznom magam ezen.
hogy persze Péter az én nyakamba varrta ezt a kispöcsöt, közben tudja, hogy nincs pályázati pénze, amiből fizetne szeptembertől, vagyis ki tudta két hónap múlva hol leszek... lehet, hogy nem tudja. lehet, hogy nem érdekli. sőt.
azt mondjuk nem értem, hogy miért nem mer velem mostanában nyiltan beszélni. mindig kavarva beszél, sosem tisztán, egyértelműen.
de végülis mindegy. majd beszélünk szeptemberben. amikor elköszönök tőle.

Vendégség

az az igazság, hogy nálunk ritkán volt vendégség. mármint hozzánk nagyon ritkán jött fel valaki. jó, családi összeröffenések voltak ugyan, de abból van mondjuk évente három vagy négy, abból nálunk volt egy vagy max. kettő. anyámékhoz nem nagyon jártak fel barátok. legfeljebb még erzsébeten jött át edit meg tamás, de akkor attila is jött velük, ő meg az én barátom volt, szóval az más tészta. még mondjuk a poroszkáék, a szomszédok jöttek át minden második szilveszkor. szülinapi bulim is csak egyszer volt, hatéves koromban. szóval annak ellenére, hogy nálunk ritkán volt vendégség, igencsak korrekt vagy inkább mondjuk így, konkrét elképzeléseim vannak a VENDÉGSÉG, mint fogalom mibenlétét tekintve.
az ember vagy vendégségbe megy, vagy vendégeket fogad, ez az első alapvető didaktikus felosztás :)
a vendégfogadásnak van a spontán, azaz gyertekfel módja, aminek nincsenek sem stílusbeli, sem formai követleményei, ez a vendégség általam igencsak kedvelt, a lehető legszabadabb formája. aztán persze van a másik, az előzetes meghívás útján történő vendégség, ami előzetes szervezést igényel. mert ha az ember vendégségbe igyekszik, arra számít, hogy ott teljes ellátást kap, ital-étel viszonylatban, ha nem is vacsorát meg pezsgőt, de csipszet-sört/szörpöt legalább. ezért készül az ember a vendégségre, ezért vásárol előtte be mindenféle földi jót, hogy a vendégek, akik hozzá jönnek, jól érezzék magukat, és a jólérzésükben sem az éhség, sem a szomjúság, sem pedig a túlzott komolyság illetve józanság ne zavarja meg őket. ennek biztosítása a házigazda kimondatlan kötelessége. akárcsak a meghívottak összeválogatása. merthát én sem fogok örülni gimnáziumi osztályfőnöknőmnek vera esküvőjén, judit mégkevésbe, de hát ha vera apjának szíve s vágya, hogy őt elhívja, akkor legyen ott, majd mosolygunk egymásra, azt annyi.
na, szóval csak azt akartam ezzel illusztrálni, hogy számomra az előre megtervezett vendégeskedősdi komoly dolog, nem olyan, amit komoly indok nélkül visszamond az ember, arra készülni kell, mind lelkileg, mind fizikailag, előre meg kell szervezni dolgokat. hogy minden klappoljon. hogy minden a maga útján haladjon. hogy ne legyen hiszti, sírás, hazautazás, sem pedig törés-zúzás.
lehet, hogy túl idealista vagyok, meg maximalista, de én így gondolom...
monológ vége

jaj, istenem
miért?
>Szia Eva,
remelem, h jol telik a nyarad.
Ha ajanlhatok ket programot spontan, akkor ezt a kettot mondanam:
- Crate Soul Pressure @ Mokka Cuka, juli 24, szombat:
Dj Vadim, MC Yarah Bravo, Keyser, Shuriken, Erik Sumo & Pipedome
(http://blog.tilos.hu/cratesoul/archives/004077.html)
- mintha egyszer irtad volna az Agora-n, h tetszett egy KFT koncert.
Ha rosszul emlekszem, akkor bocs, ha nem akkor kuldom a bizti kedveert, h a Kapolcsi Fesztivalon is lesz O:cs-on, juli 31-en, szombaton (http://kapolcs.szinhaz.hu/pr_ocs31.php)
Tovabbi kellemes nyarat! :-)
Tomanek>

Hollandia (Vigyázat, hosszú!)

kibaszottul jó volt. az idő tipikus holland időjárás, 18-20 fok, néha napos, de inkább szeles, felhős, esős. kicsit elviselhetőbb, mint ez a hőség itthon.
leiden gyönyörű, mondhatnám álomszép mesebeli középkori város, álomszép csatornácskákkal, hangulatos kiülős kocsmákkal. nagyon kedves hely, mondjuk megértem borosst, hogy három év után már meglehetősen egyhangú és unalmas, és tényleg engem sem dobna fel, ha mindenhol ugyanazokat az arcokat látnám. de ennek ellenére sokkal jobban tetszett leiden, utrecht és delft a koragót katedrálisaikkal, csendes kis utcácskáikkal, meghitt légkörükkel, mint amsterdam vagy den haag (hága).
mókás volt, kedden, mikor megérkeztem, körbejártam leident, aztán este közösen főztünk aszaltszilvás csirkemellet baconbe göngyölve (eszter receptje), hozzá kruplipüré, majd elmentünk tájsszal és marcsinnal sörözni az ejnstejnbe. emlékeim szerint sikeresen bebasztam a nemtudomhány pohár sörtől, de az biztos, hogy beszélni már alig tudtam.
másnap elmentem hágába, de egy óra esős séta után visszafordultam, nagyon nem tetszett sem a belváros, sem az egész város. inkább bementem a de valk nevű leideni szélmalomba, ami sokkal mókásabb és kedvesebb élmény volt. szerda este aztán anikóval és márkkal moziba mentünk, megnéztük a herripotter harmadik részét holland felirattal, félidőben szünettel, ahogy kell, persze :) utána beültünk egy ír kocsmába anikóékkal és egy indiai nyelvészproffal, aki a tanítványai miatt nézi a buffy, a vámpírnő vagy hasonló sorozatot.
csütörtökön aztán fogtam magam, és elmentem utrechtbe, ami gyönyörű, csodaszép. bolyongtam a városban, beestem egy kórus koncertjére, ami után a karmester elejétől a végéig végigelemezte a kórusművet, sajnos hollandul, de így is nagyon impressziv volt, bolyongtam a dómot meg a többi templomot nézegetve (az egyikben megkínáltak az önkéntesek teával, leültettek, beszélgettünk egy jót, irtó kedvesek voltak, és meg sem próbáltak megtéríteni. valószínűleg eszükbe sem jutott, hogy egy ateista is járhat templomot nézni, ha az a templom a tizenkettedik században épült). komolyan nagyon nagy hatással volt rám a város, annyira, hogy be is tértem egy koffisopba, meglepve magam egy cigivel. na az szintén megadurva volt. mondta a srác, hogy erős, nade azt nem, hogy ennyire. az egynyolcadától szétestem darabokra, kóvályogtam a városban, a vonaton megadurva volt így utazni, úgyhogy belemélyedtem a mrozek novellákba. hát, asszem új dimenziók nyíltak meg előttem. betépve a legjobb ezeket az abszurd írásokat olvasni. megfoghatatlan gyönyörűség volt az az élmény, komolyan. délután bementem péterhez a laborba, begépelni és elküldeni a cikk-bírálatot, majd este fasírtot sütöttünk és boroztunk egy jót.
pénteken delftbe mentem, ami szintén gyönyürű, varázslatos, meseszép, léleksimogató kisváros. felmásztam a főtéren levő újtemplom tornyának legtetejére, és hát őszintén bevallom, régen volt ilyen szívbőljövő wow érzésem. annyit mászkáltam delftben, hogy épp csak egy háromnegyed órám maradt hágára, mielőtt péter befutott volna. azalatt végigjártam a modern negyedet, meg megnéztem egy szabadtéri fotókiállítást, ahol a budapestparádés fotó szólt egyedül magyarországról, amit jól a balkánhoz soroltak (sicc). aztán beültünk kajálni egy hangulatos kis arab grill-kifőzdébe, majd kisütött a nap, és kisétáltunk seveningenbe, a tengerpartra, ahol a felkapott helyektől távol mindenféle hangulatos kiülős helyek vannak. mint például a karaván, ahol bőrfotelek állak a homokban, és sörrel az ember kezében lehet végignézni, ahogy a nap belebukik a tengerbe. wb a tengerparton. vagy valami hasonló :)
szombaton bevásároltunk egy tipikus holland szupermarketben, ahol zenélő állatok csinnadrattáznak hüje kis gyerekdalokból átírt reklámokat, majd bementünk amsterdamba, ahol anikóval, anikó apjával és markkal megnéztük a van gogh múzeumban lévő manet kiállítást, ahol speciel 11 monet is ki volt állítva, nem úgy mint az itthoni monet és barátai című sikercsodán... amsterdamban persze fagyiztunk, aztán söröztünk, meg kajáltunk egy tibeti kajáldában (azt a zöld csípős csodát sosem feledem :), amikoris elkezdődött a nagy zuhé. már csendesedett az eső, amikor elmentünk kocsmát keresni, de így is szarrá áztunk, én meg még ráadásul le is égtem, útközben számoltam össze, hogy közel 50 euro ment el aznap, és maradt összesen 6 a további három napra. illetve júliusra, merthogy a kártyámat is leszívtam, szóval búslakodva üldögéltem mark és péter mellett a kocsmában. aztán amikor továbbálltunk, és sétáltunk a szombat esti amsterdami éjszakában, feldobódtam, nagyon durva éjszakai élet megy ott, ott komolyan veszik a szombat estéket, az biztos.
vasárnap kibicajoztunk katvájkba, a tengerparti bícsre, ahol sikeresen leégtünk mindhárman, majd este gulyást főztünk meg palacsintát sütöttünk anikóéknál.
hétfőn még egyszer körbejártam leident, aztán este tájsz főzött ránk, nála ettünk (milyen durva macskája van már tájsznak, olyan édesen bumfordi és ostoba tekintete van, hogy az már komolyan nagyon imádnivaló), majd nóra csatlakozott hozzánk, és kiültünk valahova sörözni.
és akkor eljött a tegnap, amikor haza kellett jönni.
na, hát röviden ennyi, hosszan hosszabb lenne, de már éhes vagyok, abbahanyom.
ha eszembe jut még valami, majd úgyis mesélek...

Arács

hát, a balatoni hétvége botrányosan szar volt, de többet nem lesz ilyen szar, merthogy "ezek utan a balatonon nem lesz semmi".
hát, talán nem is baj. többet ilyen hisztérikus lelkiterrorból köszönöm, nem kérek. amit bali péntek estétől vasárnap délutánig levágott, megadurván gáz volt. az, ahogy annával, julával, velem beszélt egész végig, már elég ahhoz, hogy többet ne is akarjam látni, de amit vasárnap csabiékkal rendezett, az kész, az totális elmezavarra utal.
persze, mi kergettük el a kicsit, amikor a megérkezésünk után rögtön lefeküdt aludni, mert szarul érzete magát...
persze, intoleráns szarházi faszfejek vagyunk mindannyian, oké, nem veszünk be A KÖZÖSÉGBE (ami mint entitás sosem létezett) senkit, csak a zozót, meg a lángandris haverját, akit akkor láttunk ugyan másodszor, de tök jól elvolt velünk...
nem kötelező ebbe az intoleráns közösségbe beletartozni. semmi nem kötelező. főleg nem egy olyan embernek, aki így beszól csabinak, a világ legjámborabb emberének, konkrétan elküldi az annyapicsájába, annak, aki állandóan, szünet nélkül lehüjézi julát, aki mindent, de tényleg, mindent magára vesz...
> Akkor lett nagyon fagyos a
> hangulata, mikor kiderult,
> hogy ti indultok es meg sem alltok Bp-ig. Elkezdett
> hisztis lenni. En ugyan
> mondtam neki, hogy mi Andrassal vele tartunk es
> ihatunk egyutt egy sort, de nem
> hatotta meg a dolog. Talan nem voltunk szamara az
> elkepzelt tarasasag...
> Ezek utan csak hummogott, duzzogott. En erre
> megjegyeztem, hogy minden buli vege
> ilyen, mire azt valaszolta, hogy ez volt az utolso
> aracsi buli, az biztos. Ezek
> utan neman mentunk az allomasig. Itt kiderult, hogy
> eppen elment a vonat es a
> kovetkezo tobb mint harom ora mulva indul vagy at
> kell menni Furedre, ahonnan
> ket ora mulva indult egy.
> Na, ekkor kiborult a bili. Elkezdett kiabalni teli
> torokbol (ott az allomason).
> Hogy milyen egy szanalmas, szarhazi tarsasag
> vagyunk. Nincs bennunk semmi
> szeretet, semmi odafigyeles. Szarunk mindenre, csak
> elbasszuk az idonket,
> szivjuk azt a szanalmas fuvet (!!!). Nem is erti,
> hogy mi tartja ossze ezt a
> tarsasagot. Majd ratett meg egy lapattal. Menjetek
> az anyatok budos picsajaba,
> orditotta, majd felenk fordult es biztositott
> minket, hogy ez nekunk is szol,
> nem csupan nektek. Szep jelenet volt.
> Nekem, szemely szerint, kedvem lett volna egy kisse
> megpofozni...
> Helyette meghivtam egy sorre (a masodikra).
persze, szemét dögök vagyunk, hogy a balatoni bulin a ház teraszán voltunk. igaza van, le kellett volna húznunk a picsába, a dzsindzsás kertbe sötétedés után, ott kellett volna enni, inni, kaját tárolni, meg miegymás...
ahhh
abbahagyom, csak újra felhergelem magam ezen az önző makacs seggfejen. pedig nemérimeg. lehet egy hangyának beszélni bétovenről, csak minek.
tudodmit, bali, ha magánéletet akarsz, ne hívj meg senkit magadhoz. magánéletet nem társaságban kell élni, főleg nem házigazdaként, hanem otthon, kettesben.

Mi ez a lazsálás? Elvonási tüneteim vannak.

elnézést, bocsánat, szorricsek, mostanában sok sok mindent elfelejtek, verának sem szóltam, hogy mikor megyek ki leidenbe a borosshoz, meg is dorgált, én meg próbáltam esemesben kiengesztelni. nem könnyű feladat, főleg ha az ember szélviharban egy szélmalomban mászkál, aminek a lapátja úgy pörög, hogy aszittem én leszek a malmos méripoppins...

szóval eltűntem, először a balcsira, bali arácsi hétvégéjére, amiről jobb nem beszélni, de mégis fogok, aztán meg egy hétre hollandiába, keddtől keddig, ami isteni volt, csak kár, hogy szombat estére maradt összesen hat euróm, amiből négyésfél volt a vonatjegy vissza a reptérre. édes hungarikumnak is fel lehetne fogni ezt a fajta csóró lepukkantságot, ha nem lenne ciki, hogy mindenki rendeli a többieknek a kör söröket, csak én mosolygok ártatlannak tűnő arccal, adom a szőkenőt, aki nem érti, mi itt a szokás... mindegy, néha nem baj, ha halálciki az ember.

hát, elég furán kezdődött a mai mérés, de végülis mennek a dolgok, a hsp90-et meg a hsc70-et sikerült felkötni az spr-chip aranylapocskájára, de a hsp70 az istennek sem akart felkötni. lesz azzal még egy-két probléma, érzem én. mindegy, működik a rendszer, nem is olyan nagyon ördöngős, csak persze ha gáz van.
nusit sikeresen lecsábítottam az ortopédia büféjébe, nincs annyira szarul, hálistennek, remélem jön pénteken a balatonra.

Date: Wed, 7 Jul 2004 01:33:28 -0700 (PDT)
Subject: tanulni kell ezt is :)
Kérlek Éva,
nézd át ezt a cikket és bíráld el. A bírálatot küldd át nekem emailben, ha lehet a jövő hét szombatig (júli 17) hogy hivatalosan is benyújthassam.
KÖSZ! Peter

szia, koszonom a leveledet, mar hetek ota a fejemben van, hogy irjak Neked, csak hat a szimpla eletrol eleg nehez nekikezdeni, es nagyon jol esett, hogy Te nekilattal a levelirasnak. Gabor mar regota kint van, probalunk kirandulgatni, hogy legyen valami ertelme is az itt-letnek a munkan kivul, irok majd reszletesen is, de most csak egy gyors figyelmeztetes, ha veletlenul megkeresne Teged Sahin-Toth Miklos, az oreg fia, ne lepodj meg, en ajanlottalak, mert lehet, hogy ha lesz penze, ujabb embert felvenne, es ha nem Kreta, akkor Boston, eleg poen lenne egyutt dolgozni, na de ami fontos: ne ijedj meg, az elso alkalom azert eleg mellbevago, annyira hasonlit az apjara, de egyebkent ertelmes es jofej, persze vannak hulyesegei, de hat kinek nincsenek, en egesz jol kijovok vele, nagyobb problema nincsen, szerdaig lesz, ugyhogy egyedul a holnap, kedd jonne szoba, ha egyaltalan Budapesten van es bemegy meg az intezetbe, na de hat lehet emailen is
kapcsolatot felvenni. Irok majd, most bucsuzom, Zsofi
nem jött. vagy pont akkor, amikor prof greg tartotta az előadását a hop-ról.

de facto
tények röviden, avagy ez van, csak sosem írom le, pedig...
szóval:
1. Verocska július végén férjhez megy. és ezt Judit még mindig nem tudja. merthogy mostanában úgy háromhavonta találkozunk, és sosem úgy, hogy alkalom adódna arra, hogy Vera ezt elmondja neki. most pénteken a stexben például felvetődött egy esküvői téma, csak hát takiék is ott voltak...
2. sikerült a hsp90 izolálás, minden buktató ellenére, van egészen tiszta frakció is, és nem is olyan kevés. éljen. megérte a múlt hét.
na most bezzeg nem jutnak eszembe, pedig... majd folytatom
(most le kell mennem a sejtekhez)
3. ja igen, tamáspéter megy dundie-ba, még mehetne londonba is, de ők (brigi is megy) skóciát választották. megértem, ha jobban belegondolok nekem is dilemma lett volna, főleg, hogy ott van ugye ede, akihez lehet menni látogatóba... na de ebben az a lényeg, hogy ugye e helyét ajánlotta fel nekem anno a főnöke, szóval fenesetuggya hányas számú menekülési útvonal nyitva. mellesleg krétáról semmi válasz, pedig megint rákérdeztem.
4. eszter lodzban van konferencián. lodzban, david lynch kedvenc városában. azt írta, megérti lynchet :)
5. megjöttek a délafrikaiak. édesek, jófejek, sőt, greg, a nagyfőnök a legjobb fej. tipikus angol, vagyis egyáltalán nem, nyitott, humoros, kedves, és újzélandi. :) na mindegy, én értem, és az a lényeg.
6. hú, és ami még ennél is fontosabb, több napos késéssel ma este hatkor megérkezett az a sok-sok kontrukció, amit az utóbbi két hétben versenytfutva expresszáltak, tisztítottak, és próbáltak elküldeni, és amivel mérni szerettek volna, habár most már mondhatjuk, mérni szeretnének.
7. apámék veresen tanyáznak, anyám ideiglenesen kiviszi a székhelyét, időnként meg itthon alszik, random módon, na jó, nem random, csak majdnem. tapsihapsi élvezi a vidéki életet, és irtózatosan kedves volt vasárnap, ahogy mellém feküdt, a lábamhoz simult. azt mondta vele, hogy hiányoztam neki. a kis hülye szőrösnek. :)

Budapestportál
Budapesti hírek
Újra kinyit a West Balkán
Ha nem is az építkezés előkészületei miatt immár megközelíthetetlen Kopaszi-gáton, de ismét kinyit a West Balkán. Az új helyszín a VIII. kerületben, a Kisfaludy utca 36. szám alatt található, a Corvin mozi mögött. A nyitóbulit július másodikán, pénteken tartják.
Forrás: origo.hu
2004.07.02.
lecsekkoltuk, állatkirály megadurván kedves hangulatos, bokrosfás, és egyáltalán wb-os qrvajó. ja, és közelebb van, mint a kopaszigát...
háromszoros hurrá, hogy megnyílt!

Hallo Eva,
Figyelj, azt ird meg legyszi, h mikor erkezel menetrend szerint ok? Skyeurope, igaz? Nem tudom, h ki tudok-e menni a repterre, mert jovo hetfo/kedden indul egy hatalmas kiserletem, es egesz nap egereket fogunk immunizalni...
Ott lehet jegyet venni, persze, semmi gaz. Leiden Centraal-ra kell erkezned, Den Haag v Rotterdam v Dordrecht iranyba indulnak altalaban az 5b vaganyrol es altalaban negyed orankent vonatok. A megallot elteveszteni nehez, ugyanis az elso es kb 15 perc az ut.
Bizony, Eszter jon aug vegetol fel evre! :) Oriasi makunk volt, megkapott egy osztondijat, szoval ez tenyleg nagy orom! Apropo, hogy all a kretai ize? (most, h Europa Bajnokok, igazan adhatnanak penzt is..)
Az ido altalaban meleg, de _barmi_ tortenhet, az esokabatot semmikeppen ne hagyd otthon! 1 pulcsi eleg szerintem, habar en fiu vagyok.. ;)
Melorol majd szoban, hat persze, h szarul megy.. sajnalom, h nalad is, de lesz egy kis pihid legalabb! Apropo, nekem hetkoznap dolgozni kell majd, de 5 korul probalok majd eljonni. Probalok szervalni egy 2. bringat addigra azzal lehet vicces dolgokat csinalni.. Meg egyebkent sem vagy elveszett tipus, nem igaz?
Na, hajra, ne vidd tulzasba nagyon a (bio)robotot!
ciao
rutabaga

Sült hal paradicsomos-kókuszos mártásban
- Fél kiló tengeri halfilét bedörzsölünk sóval és kurkumával, majd forró olajban kisütjük.
na ez már önmagában isteni, simán önálló kaja, főként grillpartira isteni...
- Egy kis olajban két gerezd összenyomott fokhagymát, és két száraz kisebb darab csilipaprikát (összetörve) két percig sütünk.
- Hozzáadunk egy kis zacskó kókusztejporból készült kókusztejet, két feldarabolt paradicsomot, és fél citom lereszelt héját.
- Besűrítjük a szószt pár perces forralással.
- Ekkor hozzáadunk egy kis paradicsompürét, majd belerakjuk a haldarabokat. Együtt rotyogtatjuk pár percig.
- Na ekkor jön bele egy csomó minden, ami átvarázsolja az ízeket: egy kis darabka reszelt gyömbér, friss zöld csili apróra vágva, zellerzöld és a fél citom leve.
- Megforgatjuk a halak, és aztán már csak öt perc és szeretni fogjátok. :)

ps. - Kókusztej
Főképpen a délkelet-ázsiai konyhában használják. A kókusztej valójában nem a friss kókusz belsejében található folyadék, hanem a kókusz húsából kipréselt folyadék. Használható leves alapként, currykhez, ragukhoz és desszertekhez.

zombi
hát asszem így érzi magát egy élőhulla
mint én most
pedig este teljesen fitt és top voltam
hát ez reggelre tovaszállt
pedig hát hat órát aludtam
úgy tűnik túl sok volt :)
vagy ez a hét volt túl sok
vagy a tegnap
a tegnap a vizsgával kezdődött (nándival, hét ember, két bukás, két ötös, egy négyes, meg egy hármas meg egy kettes), aztán felraktam gélre a a csabi által potenciálisnak vélt frakciókat, aztán jött a stetákattila előadása, amire persze be kellett menni, aztán elindítottunk még egy kromatográfiát, mert a háespé90 az oszlopon maradt. délután, mit délután, este hétkor, teljesen felborult az időértékelésem basszus, szóval este hétkor meg találkoztam julival, aki hozott nekem verestől apanázst, így hálistennek nem kellett kivonatoznom. ezen felbuzdulva nekiálltam megcsinálni azt a régóta áhított sült hal paradicsomos kókusztejes mártásban cuccot (lásd keretes írásunk:), ami egyszerűen isteni ízű volt minden egyes fázisában, hálistennek a végtermék is isteni. mókás egyébként, hogy hogy változtatták meg az ízvilágát az egyes hozzáadott fűszerek.
közben hívott zozó, hogy hol vagyok már, menjek sörözni, már csak rám várnak, úgyhogy a röpke kóstoló után kirobogtam a platánosba, ahol már egy csomóan nézték a meccset (íme egy reprezentatív példa, hogy mennyit számít, kinek drukkolok, a hosszabításban elkezdtem drukkolni a görögöknek, hát nem benyaltak tőlük egy gólt a csehek), és befizettem arielnek a lovetta felét. hosszas dilemmázás után bodorcsabival úgy döntöttünk, mégiscsak elnézünk az a38-ra, mégiscsak wb búcsúbuli, de mire eljutottunk a döntésig, orkánerejű szél támadt, meg vihar, meg eső, meg minden. így aztán rávettem csabit, hogy menjünk úgy, hogy ő teker, én meg ülök a csomagtartón, így talán nem ázunk szarrá a hajóig. de szarrá áztunk így is.
ott aztán végülis jó volt minden, kivéve a zenekart, na azért soha többet nem adok ki ennyi pénzt, az már biztos, de hát már benn voltunk. összefutottunk minekkel, aki beszédes kedvében volt, de ez lehet, hogy némi befolyáltság alatt következett be, egy fél óra múlva már nem tudta fókuszálni a szemeit. de végülis mindegy mitől, meg hogyan, mókás volt, édes, aranyos, a szokásos breki. a könyvtáros pincérsráctól sikeresen megtudtam, hogy ma este nyit a wbkert a korvinmozi mögött, meg augusztusban újranyit a könyvtár is. összefutottam még ilyenolyannal is, akivel jól megbeszéltük, hogy unalmas az életünk, és ezért jól telefonszámot cseréltünk (nem, engem nem az ő számán lehet mostantól elérni), és megegyeztünk, hogy ha nincs kivel elmenni valahova, hívjuk egymást.
huh
de fáradt vagyok
meg éhes
legyen már dél, hogy ehessünk halat
legyen már este, hogy alhassak
holnap szombat
holnap ki kell mennem a reptérre
kétszer is
a délafrikaiak elé
vicces lenne, ha baliék is ugyanazzal a géppel jönnének, mint a péhádés srácok.

mindenjóha
végülis a tegnap este sem végződött olyan tragikusan, mint az várható lett volna. lementem a holdudvarra egy csirkés salátáért meg egy fácános üdítőért. persze hatalmas tömeg szurkolt egymás vállát veregetve, üvöltve, hogy góóóóóóól, hogyvoooooooolt meg ilyenek. persze az éppen aktuális hangulatomon ez semmit nem változtatott, leültem a pult előtt levő padlózat szélére (persze máshol nem volt már hely), kedélytelenül falatoztam, időnként elhárítva a felém közeledő lábak a söröspoharat fenyegető megrázó vagy feldöntő veszélyét, mikor észrevettem egy szempárat. egy nagyon ismerős barátságos barna szempárat. amihez egy ismerős mosolygós, huncut kerek arc tartozott. egy arc, ami nem változott semmit az elmúlt öt év alatt. hát igen, kábé öt éve nem láttam sanyilacit, aki tétékás hökelnök volt, akinek én a külügyi elnökhelyettese voltam egy kerek évig.
úgy kábé fél pillanatig tanakodtam, hogy ráköszönjek-e, simán olyan ember volt ő mindig is, aki nyílt, barátságos és mindenekelőtt egyenes. szóval megmondja, ha zavarom, legfeljebb csak köszönök, és kicsit nagyobb ívben megyek ki a kapun. de nem zavartam. leültetett az asztalukhoz, dumáltunk sokat, nagyon sokat. mindenféléről. rebekáról például, aki kikezdett vele, bodorcsabiról, aki valahol ugyanott volt a tömegben, csak én már nem láttam sehol, emberekről, akiket ezer éve nem láttam, dolgokról, amik azóta történtek, a világról, a matematikáról, meg minden.
régen volt ilyen jó beszélgetőtársam.
tényleg.
ritka az olyan ember, akivel öt év után egy órán át folyamatosan beszélgetve, nevetgélve jól éreztem magam. szóval köszi sanyilaci, feldobtad az estémet. annak ellenére, hogy megtudtam, te basztad el az erdőst, miattad lett olyan ótvar sznob és gáz hely, amit viszont soha nem bocsátok meg. :)

itt vagyok fáradtan, éhesen, dühösen, és rámtört a bőghetnek, mint mindig, amikor kibaszott sok melóm van valamiben, amiből semmi nem jön ki. persze egy kibaszott frakcióban sincs fehérje, szar az egész, valahol eltűnt, és persze szombaton jönnek a délafrikaiak, jövő héten már kéne ezzel mérni.
utálom ezt, baszki, április óta mondogatom, hogy meg kéne csinálni ezt az izolálást, de nem, az utolsó hétre kellett ezt halasztani, úgy, hogy ki se próbálja, jó-e az a szar készülék.
elegem van.
nem bírom ezt. egyszerűen nem bírom elviselni, ha valami nem megy. illetve, hogy semmi nem megy.
az egész kurva életemben semmi nem működik.
semmi.
az egész egy kalap szar.

de hát a gotánprodzsekt is buzi!
hát igen, most őket hallgatom, ők zenélgetnek, a gotángotángotán, jóhogy nem kecsír a nevük :)
ma én vagyok a soros, tegnap este, mit este, ötkor leléptem eszterrel meg tamáspéterrel sörözni, később jött brigi is, perszehogy ludovika, perszehogy nécsör, bebasztam, mint atom. szóval csabi egyedül maradt itt benn éjfélig, ma meg ö ment haza előbb, család meg miegymás, én sem örülnék, ha a pasim egy álló hétig éjfélkor jönne haza, aztán én meg legyek jófej.
szóval most megy a hidroxiapatit oszlopos fplc, jönnek a kicsike frakciók, hálistennek ez most működik. mennyit szívtunk tegnap is meg ma is basszus ezzel a vacak kromatográfiás cuccal. két éve használták utoljára, és persze gondolom hagyták úgy, ahogy volt, tisztítás nélkül rohadni az egészet. nem csoda, hogy beszart a pumpa (nem annyit mért, mint kéne), beszart az UV-detektor, beszart a konduktométer, még szerencse, hogy tegnap csabi valahogy kihámozta a frakciók közül azokat, amikben a háespé kilencven van. ma megpróbáltuk kipucolni még jobban a cuccost, a pumpa így rendbe is jött, de az UV-detektor ugyanúgy szar, át kellett kötni a másik masinának az detektorát, össze-vissza van kavarva mindkét rendszer, remélhetőleg valami működőképes hibriddé.
szóval most ülök, és várok, mint reggel a vizsgán (persze erre a hétre osztottak be három vizsgára ülnöknek, ebből a hétfőt elcseréltem), csak ülök és várok. na jó, a vizsgán tudtam olvasni, rutinos csóka vagyok már, vittem könyvet (Mrozek), most meg lehet zenét hallgatni, meg netezni. aztán majd ha fut a gél, talán a holdudvarba is kinézek, eszek olyan pitás csirkés cuccot, az fincsa, csak folyik mint atom.
tititirimtim tititirititim
pam pam pam pam buenosaires pam pam pam pam santamaria
tirötirötirarám
ez a kedvencem, igen, ez most haddszóljon

folytköv
Szia Éva!
Hétfő délután - kedden Pesten leszek egy workshopon. Ráérsz esetleg egy kávéra vagy egy sörre? Egyébként lehet, hogy téged is érdekelhet. Mellékelem a programot.
Üdv: Szabados Laci
A program, benne sárgával kijelölve a neve :)
Retreat in Budapest 2004
Monday, 5th July
Openning talk
17:00-18:00 Bela Novak Mathematical modelling of the cell cycle
Session 1 Cell biology, Arabidopsis T-DNA mutants
18:00-18:10 John Doonan Introduction
18:10-18:30 Matthew Tomlinson Systematic determination of protein localisation in Arabidopsis cells
18:30-18:50 Andrey Korolev A novel family of microtubule-associated proteins (MAP)from Arabidopsis
18:50-19:10 Laszlo Szabados T-DNA mutant collection, activation tagging
19:10-19:30 Discussion

Pofoneccerű, ócó, kicit cípős, de finom, nadon finom, szőt, grillpartira iszteni: japán dömbéres cirke
kell hozzá:
- egy csirkemell, felaprózva kockákra, meg egy kevéske csirkemáj, ha nincs jó egy kis békönszalonna változatosságnak,
a páchoz:
- fél deci rizspálinka (nálam csak rizsbor volt, de azzal is isteni)
- fél deci szójaszósz
- bors
- reszelt gyömbér (minél több, annál csípősebb a dolog)
pácolni kell jó sokáig, majd felszúrni a mellkockákat meg a májakat/szalonnát váltakozva, és grillen megsütni.

isteni, irtózatosan fincsa :)

és igen, és megvan a kis hamis háespé, és szép, és jó, és akkor holnap folyt köv, még három nap megfeszített meló, hogy csak ő legyen, mert csak egy maradhat. addigra megszárad a köpenyem is, amire most borult rá az ecetsavas festéktelenítő.
és most irány a pékség, jön a megérdemelt jutifalat. vagy legalább zsömle a világ legfinomabb kecskekamamberéhez.

hát, ezen a héten hosszú műszak van.
reggel nyolckor kezdtük, és még mindig tart. lassan tíz óra van.
már megöltünk tíz patkányt (na jó, nem mi, anti vágta le a fejüket egy rozsdás ollóval, basszus, nem bírok odanézni, amikor vágja, brutális), kiszedtük a májukat, összevágtuk apróra, aztán összeturmixoltuk, aztán megpottereztük, aztán lefugáltuk, aztán megszűrtük, mert a zsír kiült a trutyi tetejére, közben összeraktuk a kromatográfiás cuccot a hidegszobában, aztán szép lassan hozzáadtuk az ammóniumszulfátot a trutyihoz, aztán még keverődött a hidegben, aztán megint centrifugáltunk, közben mostuk a butilszefaróz oszlopot vízzel, húszszázalékos etanollal, pufferrel, puffert csináltunk, péháztunk egész nap, aztán felvittük a mintát az oszlopra, aztán leszedtük, gyűjtöttük a frakciókat, közben gélt öntöttünk, aztán most meg felvittük a második csúcs frakcióit gélre, közben markert kellett készíteni, meg futtatópuffert, meg hétszázalékos ecetet a festéshez...
még leírni is hosszú.
hátmég végigcsinálni.

Élősködő Évák

Jamada Maszahiro, a tokiói Gakugei Egyetem szociológusa egy új elnevezést talált a jelenségre. A parazita szinglik kifejezés azokat a fiatal nőket és férfiakat írja le, akik - minden külső kényszer ellenére - szüleikkel élnek, akik gyerekkorukhoz hasonló kényelmet biztosítanak számukra, ugyanakkor már önálló jövedelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy luxuscikkeket, drága, divatos ruhákat vásároljanak, és rendszeresen utazzanak, szórakozzanak. Jamada szerint az "örök parazita szingliség" elsősorban a nőket fenyegeti, miután a fiatalemberek többségének a munkahelyi karrierépítés igen nagy felelősséget és önállóságot követel, előbb-utóbb szűkösnek érzik a szülői fészket.
Mindazonáltal elgondolkodtató, hogy a kifejezés olyan népszerű lett, hogy egyedülálló nők előszeretettel írják névjegyeikre: "parazita szingli".
ööööö

szívembe zártalak

Date: Fri, 25 Jun 2004 17:57:30 +0200 (CEST)
Subject: Re: [Agora] Es Ti mit gyujtotok?
From: papo@tilos.hu
To: "Tilos Agora"
> - elromlott olcso gagyi karorakat (hatha szetszedes...
mar ezer' a szivembe zartalak!
p.

Welcome! This is the home of Dublex Inc.
SECTION: 03 Welcome to the Dublex Inc. diary!
Peep into our world - we?ve got photos and comments from the road, the studios, etc. Get our tour dates and release information.
DATE: Friday, 25.06.2004
SUBJECT: Mokka Cukka
IMAGE:
LOCATION: Budapest/Hungary
CONTENT: Flo's gonna rock the crowd at Mokka Cukka. Thanks for the invitation! See ya there :-)
hát, erre nem akart kijönni velem senkise
és csak kinézni, hogy milyen a buli, kicsit messze van
sajnálom, hogy kimaradt