Kettős

Asszem sosem fogom igazán megérteni, de talán nem is kell. Csak elfogadni a háklijait, nem berágni minden egyes alkalommal. Vagy ha nem megy, akkor annyi. Még megy.
Szeret, sőt imád utazni, szeret kajáldában jókat enni, de legtöbbször ki van borulva, ha egy kisváros főterén sok a kajálda, mert tuti turistás helyek, és sokszor sajnálja rá a pénzt. De az a hely, ahol nincs senki, szintén nem jó, ott tutira nem jól főznek, meg romlottak az alapanyagok, hiszen nincs senki.
Az étteremválasztás szempontrendszerében még egy csomó elmagyarázhatatlan irracionális szempont van, amiről nem is igazán akarok már tudni, mert ekkor már vagy két térdem összeszorítva járok, annyira kell pisilni, vagy az ordibálós stádiumban vagyok az éhségskálán. Szóval ilyenkor vagy bemegyek az első kocsmába vagy előveszem a csomagolt szendvicset, és kivárom, mire ő is megéhezik.

szenil

ismerős volt a név meg a cim, de csak most, hogy visszaolvasom a Hannás bejegyzéseket, döbbenek rá, hogy ezt a könyvet én olvastam, sőt, tetszett is.

beszarás, hogy mennyi mindent elfelejtek.

na mindegy, most legalább nagy elánnal nekikezdek a a dafkének.
Két szuszra végeztem vele, ezt is letehetetlen volt és megragadóan emberi.

ma más a kása, mása

Hanna le sem tagadhatja az orosz nagyanyját, reggelire kását szeret enni (a nutellás kenyér meg lekváros pirítós mellett). kicsit jobban csipi a tejbegrízt, de a zabkása is istenes csúszik. ma például kakaót kért a zabkására - ha a tejbegrízre szórunk a másikra miért is nem?
apám takonyfőzeléknek hívja a zabkását, és mint mindent, megeszi azt is, de valami azt súgja nekem, hogy sosem volt a kedvence. mint nekem a dácsán a fekete kenyér. mellesleg sosem értettem, miért hiszi mindenki azt, hogy a dácsa az egy családi nyaraló. mi - Juli meg én - kisgyerekként minden évben lementünk (hehe, lementünk, anyámék levittek) nyaralni a dácsára. de az egy gyerektábor volt az erdő közepén, ahol nagynéném, Ljúsza volt a zenefelelős, amíg az ízületi gyulladástól virslikké nem dagadt minden ujja, és nem tudott többet zongorázni, később meg már járni sem. azt persze nem az ujjai, hanem a bedagadt térde meg a bokája miatt. de amíg jól volt, vitt minket a dácsára, ahol erdei gyümölcsökből egy húszliteres vájdlingban főztük a lekvárt, ahol a mosdó a tisztáson állt, hideg víz folyt belőle, és olyan nyomós pöcke volt a csapnak, hogy ha nem nyomtad, akkor nem jött a víz, de hát hogy lehet úgy mosakodni, hogy egyik kezeddel nyomod a pöcköt?
meg aztán voltunk vele az azovi meg a fekete tengernél, és valamelyik partján megtanított horgolni, én meg nagy lelkesen ismételtem utána, hogy tak i tak (így és így).
Nagyanyámra csak úgy emlékszem, hogy nappal a befont haját feltekerte a feje köré, este meg kifésülte, aztán befonta, és az olyan nagyon lengének tűnt, hogy csak úgy lóg a befont derékig érő ősz haja. meg hogy mielőtt indultunk volna vissza pestre pirogot sütött nekünk a háromnapos vonatútra.
egyik nyáron apámmal mentünk hármasban vonattal, anyu pesten maradt, és apu vett kinn egy színestévét (amikor is az áruházban azt játszottam, hogy én nem vagyok fontos senkinek, és hogy észre sem vennék, ha elvesznék, és próbáltam lemaradni, és hátra sem néztek, és nagyon rosszul esett, de nem mertem teljesen elveszni, ezért aztán csak mentem utánuk, de persze vérig sértve és duzzogva). azt a tévét is a vonaton hoztuk haza, de apu nem engedte, hogy az én lábamnál legyen, pedig hát én még kis prücsök voltam, neki meg biztos baromi kényelmetlen volt azzal aludnia.

anyák napja???

voor mijn liefste mama van Hanna, momentje voor jezelf.
két zsírkrétával "kiszínezett "kávés vagy teáskanna összetűzve, rajta a fenti szöveg bölcsisnéni-betűkkel, benne egy kávés és egy teás filter.
ezt kaptam anyák napjára: a bölcsisnénik meg Hanna kooprodukciója.
múlt vasárnap este meg a a címben szereplő smst apámtól, aki így próbálta menteni a helyzetet, ugyanis a nagy kirándulás közben elfelejtődött az anyák napja, és csak este hívtuk a szülőket.
most persze mentegetőzhetnék, hogy eddig bárhol jártunk, mindig máskor volt az anyák napja (itt most éppen ma van), és persze nem a magyar anyák napja előtt, hanem mindig szigorúan utána, de hát lehetne ennyi eszünk, hogy felírjuk ezt is valamelyik hülye naptárba, hogy május első vasárnapján hívd fel anyád, ha jót akarsz.

papirom van róla...

úgy terveztük, hogy még pénteken nekivágunk az útnak, aztán este beesünk egy útmenti szállóba, de annyira vacak időt jósoltak KA-ba is, hogy még a pakolást is szombat délelőttre hagytuk, hát még az indulást...
Hanna persze még mindig az "inkább hazamennék" korszakát éli, úgyhogy élvezetes volt a hatórás (megállásokkal hét) út, de délután ötre már Marcoéknál voltunk, és még egy gumicsizmás mezei séta a ház környékén is belefért a napba. vasárnap kirándulni mentünk az alb forrásához, amit Marco úgy számolt, hogy két és fél kilométer oda meg vissza, az gyerekekkel is max egy óra séta, de persze nem ott volt a forrás, ahol Marco gps-e mutatta, a doboz meg (geokeselni mentünk, mint nekem utóbb kiderült) nem volt sehol, valószínűleg rápakolták a kivágott faágakat. szóval röpke három óra séta után teljesen kiéhezve végre beültünk a hüttébe ebédelni - még szerencse, hogy mindenki vitt a gyerekeknek rágcsát, az ő cukorszintjükkel semmi gond nem volt :)
aztán hétfőn bementünk KA-ba sétálni, és délután meg miután átvettem a doktorit, őrjöngtünk egyet egy közeli erdei játszón, majd jöttünk vissza leidenbe.
na de most már tényleg a kezemben a papír, hivatalosan is doktorfaktor vagyok. gratulálok.

fotók

a poronty-cikken felbuzdulva átnéztem az indás képeket, hogy van-e köztük olyan, ami sértheti Hanna személyiségi jogait, vagyis inkább, hogy pucér képet felraktam-e róla, és ennek kapcsán most megint rájöttem, hogy őrült módon el vagyok maradva a fényképnyomtatási projekktel. tavaly nyáron csináltattam egy kiskönyvet Sosó szülinapjára, de abban csak pár kép van Hannáról, és a Hanna előtti időszakból való képeket is ki akartuk nyomtatni meg albumba berakni.
szóval most, hogy ők ketten elmentek a májusi őszben (tíz fok és borongós nyálkás idő) az ugrálóba őrjöngeni, nekiálltam átnyálazni az albumot. eddig a 2004-es képekből a párizsiakat sikerült berakni, az kábé húsz kép. szóval most éppen nyomtatom a kínai sorozatot - az mindig elrettentett, annyira sok kép, de mivel múltkor felraktam őket is az indára, válogattam belőlük rendesen, az alapján nyomtatok most.
szóval aztán jönnek az amerikai meg a török utazós képek, meg a német francia kirándulások képei, aztán Hannának nyitok egy új albumot, hamar betelik majd az is.
szóval most nyomom ezerrel...

Heti összes

A hétfői nyugis nap után kedden megazúzós napunk volt: babazene, ami egyébként isteni volt, hajvágás Hannának a fodrásznál, amit Hanna szupernyugisan végigsasolt a tükörben, nagyjátszó, majd vacsifőzés Hannának meg Merelnek, aztán Sosóval kettesben gyors vacsi a belga sörözőben és irány a bölcsis videózás.
Szerdán a migrén után befejeztem a szoknyát, az övrész meg az alja felhajtása volt még hátra. Még azért a bölcsiből elhozás előtt belefért a rég tervezett cipővásár, aztán kiültünk Hannival a csatornapartra kacsákat etetni.
Tegnap Andiékkal állatkerteztünk, de annyira tutyimutyizás és időelcseszésvolt az egész nap, hogy estére tök ideg lettem.
Ma a királynő szülinapján két hét kánikula után esett, úgyhogy csak délután mentünk ki a bolhára, de azért sikerült 3 ajróért bicajt meg 50 centért elektrót venni.
Holnap indulunk KA-ba, hétfő délután átveszem végre a doktorimat Heidelbergben, aztán ha esik, hazajövünk, ha nem, kircsizünk egy nagyot.

Négy órás roham

Ma reggel korán keltünk, fél nyolckor már Hanna is kukorékolt. 8 körül kezdődött az a furcsa dolog: mintha a napba néztem volna, és a nap beleégett volna a retinámba, egy helyen a szememben nem láttam, aztán annak a "napfoltnak" elkezdett villódzni a széle. Ez kábé húsz percig tartott, gondoltam amint elkészülök Hanna tejbegrízével, és végre leülünk enni, meg beveszem a vitaminomat, elmúlik. A-vitaminhiány, egyértelmű. El is múlt, de szép alattomosan bekúszott a fejfájás, az az agyadon az abroncs-szerű, ami élénk hányingerrel és fénykerüléssel jár (népnyelven csak úgy hívják, migrén). Bevettem egy kvarelint, felvettem a napszemem, és bölcsi után beestem az ágyba, fejem felpolcolva, hogy ne hányjak, fejemre a takaró. Most keltem, 12 körül, enyhe fejfájással és sértődött gyomorral.
Nem esett jól, egy csöppet sem, pláne hogy így elment vele a délelőtt.

Miért éppen?

Amikor Hannával voltam terhes, volt a Jóbarátok - Veráéktól kaptuk kölcsönbe. Aztán Sosó rátalált az MTV videótárára, na ott néztük az 5 perc múlva jövöket meg a Tűzvonalbant, míg valaki szóba nem hozta a Miért éppen Alaszkát a fb-on. Karácsonyra meg szülinapomra is kaptam részeket, így aztán van mit néznünk, ha éppen nem a gépeinket püföljük egymás mellett ülve. Vagy ha éppen nem egymás kezéből vesszük ki a Dűne könyveket. Az első könyv fergetegesen magával ragadott, a másodikat csak most hoztul el Pestről, és Sosóegyből lecsapott rá, így kénytelen vagyok a többi jó könyvemet olvasni. Pl Lábass Endre Felnőttláncfű.

cora

ma ültem a fodrásznál a hajmosónál, néztem a szürke plafont, a falra felmásztatott szürke padlószőnyeget, dumáltam a holland társtalan karinnal, akinek göndör a haja, de kihúzatja és aki már elvárja, hogy tudjak hollandul, és coráról nosztalgiáztam.
cora fodrászszalonja ott volt egy saroknyira az intézet vendégházától a mühlburger tornál. a plafont egy háló takarta el, amire száraz leveleket szórtak, az egyik fal terepszínűre volt festve, a hajmosók überdizájnosak voltak, ők meg egész elfogadható áron vágtak festettek. sőt. cora mindig lelkesen készült, bújta a fodrászmagazinokat, hogy milyen frizurát csináljon éppen aktuálisan, mert hogy a göndör haj kuriózum volt náluk. sokat dumáltunk, magánéleti dolgait, anyjával való viszonyát, keletnémetségét a nyugaton, a sulit, ahova beiratkozott mind-mind elmesélte, és beszéd közben meg- megállt az olló a kezében. eleinte angolul beszéltünk, de aztán elvárta, hogy tudjak németül.
gabriellel együtt csinálták a szalont, ő a pasija is volt egyben, egy kigyúrt gombócfejű nintendó-őrült, akiből corának már rég elege volt, de azért elvoltak együtt. aztán mikor végülis szakítottak, gabriel lelépett, otthagyta corának a szalont, amit egyedül nem tudott fenntartani, így aztán a szalon bezárt, és cora a fürdőszobájában tupírozta a vendégeket.
már nagy hasam volt Hannával, amikor a fürdőkádja előtti kis szőnyegen térdelve mosta meg a hajam hajvágás előtt.
aztán többet nem hívtam, máshoz jártam festetni meg hajat vágatni, oda, ahol Hannával sétáltunk nap mint nap, egyszerűbb volt, csak beszóltam babakocsitologatás közben, hogy holnap jönnék.
így múlnak el az évek, a korszakok, fodrászokban számolva is megy az élet. feri, cora, karin...

apja lánya

mostanában rendeződni látszik az apa-lánya viszony, már nincsenek nagy hisztik, hogy inkább mamához, Hanna önfeledten megy le az apjával a játszóra, miközben vigyorogva integet nekem, sőt, két napja az apja mesél meg énekel neki este, és bár nem alszik még el vele, de próbál. mindezek hatalmas lépések, büszke vagyok rájuk, na.

tavasz

Kedden uszoda után elmentünk leadni Sosó jelentkezési lapját az egyetemi nyelvtanfolyamra, és beugrottunk egy teára meg sütire a botanikus kertbe - Hanna kérésére. És ha már ott uzsonnáztunk, jól be is vásároltunk virágmagokból meg vettünk eper és paradicsom magot is. Ma jól elültettük őket, kíváncsian várom, hogy kikeljenek, olyan izgi!

Sok

Most a pesti otthonlét alatt sikerült annyira besokallnom Sosó apjától, hogy ne nagyon akarjak többet náluk lakni, ha Pestre megyünk. Mondjuk karácsonykor nem is férünk majd el, mert Krisztiék kimennek Kanadába, és a házrészüket kiadják, és ők alszanak majd apóséknál, ha hazamennek. Bár a terv szerint mi is ott alszunk, egy szobában négy felnőtt és egy másikban meg apósék a három unokával, de inkább nem megyünk vagy max Andiékhoz. A húsvét hétfő annyira erőltetettre sikeredett ( a családi háttér ismeretében meg pláne érthetetlen is, hogy miért), hogy a családom is megirigyelte volna, nade az, ahogy ránk akaszkodtak az utolsó este, csak hogy még egyszer lássák Hannát, dühítő volt. Ezenfelül sikerült elérniük, hogy a szuperül evő gyerek a jelenlétükben alig egyen - nem is csoda, ha félpercenként rám szólnának, hogy egyek, rágjam meg a falatot, ne ezt egyem, hanem azt, én is hagynám az egészet a csudába. Sose bosszantottak fel ennyire, mint most, amikor ráadásul nem vették le, hogy anyám nem éppen vendégváró állapotban van - annyira rekedt volt, hogy nem volt semmi hangja. Na mindegy, majd elmúlik a dühöm, mint ahogy talán nyárra elfelejtem Berconka agresszivitását is, és megjön a kedvem vele együtt táborozni. Bár egyelőre keresztbeszervezett a korai hazaútnak az élet: Hannát el kell vinnünk szemészhez, mert a gyerekdoki szerint esélyes, hogy az egyik szemét kevésbé használja, és csak július 21-ére kaptunk időpontot a kórháztól. Ha már időpont, behülyített Sosó
meg a bölcsisnő, hogy valamit kezdeni kéne Hannával, nem igazán viselkedik okésan a többi gyerekkel. Szóval május 10-én elviszem az én hollandul nem beszélő, zárkózott szemlélődő kis mimózámat, hogy a védőnők gyöngye megmondja, mit tegyünk, hogy a gyerek társas kapcsolatait tisztába tegyük. Juteszembe, rákeresek a babazenés tanfolyamra, annak több esélyt adok arra, hogy hasznos legyen erre a problémára, mint ennek a beszélgetésnek.

Uszoda-mánia

A babaúszás eddig is tuti befutó programnak számított, de most, hogy Hanna ismeri a bölcsiből a dalokat, meg hogy tudja, mit kellene a mancsával rá művelni, még jobban élvezi az egészet. Nade most már rákattant a csúszdára is, de persze azt egyedül akkor se hagynám, ha eszébe jutna, hihetetlen fárasztó egy uszodás délelőtt: 15 perc bringázás oda, általában ellenszélben, 30 perc gyerekemelgetés vagy elkapás, aztán féktelen lépcsőmászás és csúszás. Kaja nélkül nem is menne a hazaút, az tuti.

Aranyköpések

Elhatároztam, hogy ezentúl gyűjtöm Hanna beszólásait az utókornak. Íme pár eddigi emlékezetes:
- Anya, levetkőztetted az ágyat!
- Anya, kimostad a kupakokat is véletlenül? Furcsaság!
- Buszozzunk villamossal!
- És mondd Hannika, hogy repültél? - A kezével is mutatva: Gurult, gurult, felszállt, repült, repült, sűllyedt, gurult.

trafó

amikor megnéztem, hogy milyen programok lesznek a pesti ottlétünk alatt, valahogy rátaláltam a trafóbeli bicajos-cuccra (Medence Csoport, Bélaműhely, MobilBrigád: Mini-a-Túrák), rögtön tudtam, hogy erre bébé rögtön vevő lesz. és lett is. vicces volt, voltunk vagy tízen, nagyon kis otthonos hangulat volt. az első felvonásban volt az arc-színház, na az nagy átverés volt, kultúrszívatás, de a többi marha jó volt, a bicajalkatrész-zenélés pedig egyszerűen zseniális. irtó jó zene ötletes "hangszerekkel" előadva.
aztán bónuszként ráakadtunk a termelőszervezetes kiállításra, ahol egy elektromos orgona meg egy eminent szinkopátor várta a jónépet zenélésre. persze hogy kipróbáltuk, nagyon vicces volt.
aztán hazafele sétáltunk egy csomót, mert gyalog indultunk a szimpla kertbe és eltévedtünk, és mire odaértünk volna, már indulhattunk is az utolsó hévhez, szóval akkor már inkább sétáltunk tovább, szóval séta közben megváltottuk egymást meg a világot. komolyan, felért ez az este egy pszichiátriai ráncfelvarrással. mindenfajta segédeszköz nélkül.

Tavasz

Végre itt a jóidő, lehet huzamosabb ideig kinn lenni anélkül, hogy szétfagyna az ember, bár még csak 15 fokra megy fel, ami ugye nem egy hőségriadó, de a napon isteni. Szóval most már lehet játszózni, ma meg kinézünk a parkba, vasárnap meg a hortusban jártunk az orchidea- kiállításon.

Telefon-poszt

Na azért nem ugyanaz a klaviatúra meg a tapiképernyő, ha ír az ember, de azért ezt is meg lehet szokni. A legviccesebb, h szkájpolni is lehet bele, meg bevásárlólistát írni, meg zenét hallgatni, receptet keresni, meg emailt olvasni, szóval mindent, ami
miatt bekapcsolnám a laptopot.

fürge ujjak szakkör

most újra gépközelben vagyok, de ez ritka, mint a fehér holló, és nem csak azért, mert pesten voltunk egy hétig, hanem mert kaptam szülinapomra egy ájfónt témobilos előfizetéssel, ahol megnézhetem a leveleimet, meg lehet faszbukolni, így alig van miért bekapcsolni a laptopot, hanem mert kötök meg elkezdtem varrni is. tegnap bevitettem magam sosóval hágába, hamár úgyis ügyfélhez megy oda, és vagy másfél órát töltöttem a helyi röltexben. merthogy hágában van anyagbolt, na ilyet pl itt sehol nem láttam, és ez nem is akármilyen. katalógus alapján lehet szabásmintát venni, aztán hozzá segítenek anyagot választani, ahhoz varrógépcérnát meg zippzárt meg gombot. egy kisebb vagyont otthagytam két kislányruha, két női szoknya meg egy női ruha szabásmintáért, meg a hozzávaló anyagokét plusz extrákért, szabóollóért, szabásminta-másoló papírért, krétáért stb. de tegnap este nekiestem egy kisruhának, amire egy helyett két zsebet is varrtam, és ma délre már Hanna abban szaladgált fel-alá, és azt mondta, nagyon ügyes voltál :)
az egyik női szoknya is elég egyszerű, asszem annak jövő szerdán (szigorúan bevásárlás után, mert pénteken az a varrási láz miatt elmaradt) nekiállok.

vizsga

Az eddigi bejegyzésekből is világosan látszik, mennyit is foglalkozom a ma esedékes hollandvizsgámmal :)
pénteken volt a szóbeli, ma lesz délután az írásbeli, de a múltheti próbatesztem hihetetlen szuperül sikerült (93%), ami miatt mindenki eminensnek tart, csak mert készülök az órára, és mert vettem egy nyelvtankönyvet, hogy megértsem a tanárnő által el nem magyarázott nyelvtant.
na mindegy, most ráveszem sosót, hogy menjünk be a városba kajálni meg fonalat venni, aztán egyszer átfutom a nyelvtant és csók.
9-es átlagom lett a 10-ből

hardcore

megjöttek a könyvek, a hüjeállatos, a vadállatos meg a mesésállatos. Hanna mesekönyvként nézegeti a hüjeállatosat, és nagyokat röhög a sziámi iker-nyuszin, a krumplifejűn meg a hüjébbnél bizarabb állatokon. szóval azok közül lesz mit megkötni, de azokhoz még be kell szerezni spéci eszközöket, mint pl. "kábel" kötőtűt (amiben van egy kis kanyar, ami megtartja a szemeket, ha valami extra kötésminta van) meg "szemtartót" - stitch holder (ami megtartja a szemeket, ha kétfelé megy a kötés, pl. a test egyszercsak két lábban folytatódik, és egyszerre csak egy lábat kötsz), meg két pár kötőtűt vagy kishurkú körkötőtűt a körkörös kötéshez.
nade hogy nekikezdjünk, Hannát rávettem, hogy válasszon a másik két könyvből, és ő a békára bökött, szóval nekiláttam a brekusznak. ez sem egy egyszerű példány, mert spéci módon kell szaporítani meg szűkíteni úgy, hogy közben szép is legyen, és a csomó rövidítést tartalmazó háromoldalas leírást követni sem gyerekjáték. pláne, hogy a rövidítések olyan fogalmakat jelölnek, amiket eddig sosem próbáltam, mint pl. kfb - knit front and back. na ezzel konkrétan nem tudtam mit kezdeni, kénytelen voltam a youtube-on utánanézni, hogy hogy is megy, és hát ekkor derült ki, hogy én másképp kötök, mint az átlag, szóval nem teljesen ugyanúgy néznek majd ki az állatkák, hacsak nem állok át a hátul öltős kötésről az elöl öltősre.

állatok

a héten már alig vártam, hogy jöjjenek a könyvek, de csak nem jöttek, csak nem jöttek. aztán nekiálltam a netről letöltött pacit megkötni, és hát, hogy is mondjam, sokat tanultam az esetből. először is, lusta kötést nem érdemes használni. másodszor duplán kell használni a vett fonalat, hiába akkora tűt vettem, amit a gombolyag szövege ajánl. de a második már tök szuper lett.

ragacs

boxoló vagyok - mondja Hanna, miközben az orrára és az arcára ragaszt egy-egy virágos matricát.

A Hemában lehet venni mindenféle öntapadós szivacsból készült formát, van virág, katica, elefánt, majom, kisautó meg helikopter. eleinte nagy lelkesedéssel ragasztgatta ezeket egy-egy papírra az asztalnál, de mivel ezt vittem magunkkal nyaralni (kicsi és könnyű), majd aztán Sosó elkezdte ezekkel díszíteni a bútorokat, elszabadult a ragacspokol: mindenhol virágok és katicák virítanak, és ez az arcra meg kézre ragasztgatás csak a végkifejlet volt.
de asszem ezzel végleg lecsengőben van a ragasztásmánia, ma este bölcsi után eséllyel nem fog rákérdezni, hogy hova raktam a kis virágocskáit.
dehogynem. kért még egy adagot - kellett a fiókjára meg az arcára pár darab...

bébicsősz

csütörtökön járt itt Merel. Már jó előre ledumáltuk, hogy közvetlenül a nyaralás utánjön, egyszer már közbejött egy olasz utazás meg egy betegség a részéről, de most jött.
Merel egy helyes huszonkét éves csaj, vagány, de nem kihívó, énekesnőnek tanul, közben színészkedik meg statisztál meg bébiszitterkedik, hogy megéljen. ez utóbbit tíz kemény éve. és hogy hívjuk bármikor, mert kell neki a meló. irtó szimpatikus meg aranyos volt, Hannával egy húsz-harminc perc alatt összehaverkodtak.
kérdezgettem, hogy szerinte hogy jobb ez az egész, és ő azt mondta, hogy jobb, ha ő fürdeti-altatja a gyerkőcöket, ha ő vigyáz rájuk este, mert ha nem, és felkelnek, nagy szokott lenni a pánik, egyébként meg okés a dolog.
szóval most csütörtökön este jön, egy fél órát négyesben leszünk, mi sosóval teszünk veszünk, ők eljátszanak, aztán mi ketten lelépünk, és Merel elaltatja Hannát. remélhetőleg nagy bőgés-szekció nélkül.
aztán ha jól megy minden, jöhetnek a mozis meg vacsis esték, de holnap este - látom magunkat - egy térerős zugban a telefonra pillantgatva fogjuk szürcsölni a kólánkat, és egy nagy sóhajjal engedjük majd haza Merelt.

állati

na, asszem megtaláltam, milyen dögöket szeretnék kötni. ha sosó hazajön, meg is rendelek pár könyvet, mert a netre olyan vacak követhetetlen kötésleírásokat raknak fel, hogy szégyen, de a könyvekben persze szépen érthetően, képekkel illusztrálva írják le, hogyan készülnek a kis állatkák.
ma judit felrakott egy könyves linket a fészbukra, akik ingyé szállítanak mindenhova, és ahogy rákerestem a hobbi címszóra, látom, hogy isteni kötöttállatkönyv kollekciójuk van.
szóval most akkor majd megyek még egy kört vidám színű fonalakért, meg majd tömőanyagért is persze, de már alig várom az első kézzelfogható eredményt, kötőtűkön ülök!

back

múlt hét szerdán jöttünk vissza, hajnali háromkor, azóta próbálom kialudni magam, de eddig sikertelenül.
jó kis nyaralás volt, annak ellenére, hogy a hegyekben tíz fok volt, meg konstans köd, és mi berezeltünk, és visszamentünk Medanoba, ahol a Nigel és Jill keresett nekünk egy kiadó lakást másnapra, ahol egy hétig szuperül elvoltunk.
El Medano egy elég szerencsés beletrafálás volt, igaz, hogy volt néhány sznob német sportfanatikus turinyó, de átlagban spanyolok voltak csak, és azok a helyek, ahova a helyiek ültek be, tök jó kaját adtak.
Innen mentünk aztán kirándulni Anagába, ami szuper egy hegység azért, az a sok páfrány meg moha meg zuzmó, ami azokban az erdőkben nő egyszerűen hihetetlen, egy órányira a kaktuszoktól. voltunk még az Orotava-völgyben is túrázni, ami vicces, hogy völgy, mert ott megy fel az út a tengerpartról a Teidéhez, ami ugye majdnem 4000m, szóval csak mész meredeken felfelé. Na mindegy, ott a La Caleta-nál, 1500m-en egy vulkáni kráterben piknikeztünk egy szál pólóban, meg túráztunk a fenyvesben, hihetetlen volt. Meg átruccantunk körbenézni az apartmanhotelek és pekidzstúristák és műanyag plázák városába, Los Christianosba meg Playa des Americasba, ahol találtunk egy ingyenmedencét, ahova vissza-visszajártunk pancsizni.
Voltunk piacon a fővárosban, ami Hunyadi-tér hangulatú volt, vagy inkább Rácóczi-téri piac, merthogy belül puccosan felújított volt, kívül meg talponállók meg háromasztalos kifőzdék (persze itt kajáltunk), fagyiztunk Medanoban, szóval jó kis pihi volt a javából.

off we go

egyelőre a bőrönd tizenegy kiló, benne van Hanna meg a saját ruhatáram. még jön bele a hálózsákja, pár játék meg könyv, de csak tizenöt kilóig, mert a rájener szigorúan csak ennyit enged. Sosó szokásosan hoz pár pólót, meg gatyát, neki elég egy kistatyó. ó, pelust még nem raktam el, de az asszem megy a hátihordóba meg a kézipoggyászba, aztán azt ott is tudunk venni.
a kézipoggyász lesz még húzós, babakaja meg játék a négyórás útra...
négy óra, asszem. Tenerife messze van. veszélyes hely ám az. néztem, hogy milyen az időjárás arrafele, és egy szekjurititúl-trojant jól bekaptam. Sosó egy hónapja ugyanezt eljátszotta, ugyanúgy Tenerife-oldalakat nézegetve, úgyhogy ezt most gyorsan lepucolta a gépemről. szóval csak óvatosan tessék informálódni, veszélyes hely az.
viszek is szúnyogriasztót, biztos ami tuti, merthogy az első két éjszakán tengerpart alsón leszünk ugyan egy bedendbrekfesztben, de aztán felmegyünk Anagába, Tenerife északi középhegységébe lakni egy kázarurálba - falusi turizmus rulez!
már kinéztünk mindenfélét, lehet menni egy vagyonért egy órás sárga tengeralattjárós tengernézésre, két-ötórás delfin- és bálnanéző hajókázásra, van tuti állatkert meg botkert, még szerencse, hogy van itt turista mindenféle, csinálnak nekik mindenféle izgis helyet. meg persze Anagában és az Orotava-völgyebn lehet jókat kirándulni. Szóval ide nekünk egy zsák napsütést, és rajta, indulunk is holnap reggel Brüsszelbe, ahonnan délben megy a gépünk.

besztof vives "magamról"

Pogácsa, Vivi kutyája:
Szia!
Hát én egy pumi-uszkár keverék vagyok:)
Alapjáraton egy kedves,okos, aranyos kutyus vagyok:D Sokan azt hiszik, hogy egy agresszív kis görcs vagyok, de tévednek.. én csak a kajámat védem, és azért "szólok" rá más kutyákra, de etőtl még nem vagyok agresszív..:)
Imádok a Gazdival lenni, labdázni, trükköket csinálni,tanulni és agilityzniiii:D

fogalmam sincs ki az, valaki a sotéről:
Életem értelme Márk,a Kisfiam.

Szabi, ovistárs, aki a közértből cigit lopott, és a bokorban kipróbáltuk:
Sokat nem szaporítanám a szót: akik ismernek, úgyis tudnak rólam annyit amennyit kell, akik meg nem ismernek kérdezzenek engem, vagy azokat akik ismernek :)
Megkérném a T. ismerősöket, hogy ne sértődjenek meg azon, ha cégüket, vállalkozásukat, kisállatukat, kedvenc éttermüket, stb. nem jelölöm vissza ismerősnek. Eddig sem volt semmi ilyesmi -nem ismerem sem a "nagymellű nők klubját", sem a "szeretem Itáliát" klubot, és bármily hihetetlen még a "vízivók" és az "egészségesen étkezők klubját" sem- az ismerőseim között és vélhetőleg nem is lesz ezután sem. ( a nagymellű nők klubján azért elméláztam, na.. :) )
Köszönöm!

Csépé:
Tudósnak tartottam magam kicsi korom óta. Ötévesen megalapítottam a CSPEMFI-t, a Csermely Péter Egyesült Mindennel Foglalkozó Intézetet, ez azóta is jellemző rám. Közben rájöttem arra, hogy rendkívül jól megértem magam a középiskolás korosztállyal, meg arra is, hogy hálózatszervező vagyok.

Tőgyike, derkó:
Anyai ágon a híres arisztokrata erdélyi Rhédey családból származom. A család legrégebbi őse Aba Sámuel király volt, AKINEK APAI ELŐDEI KABAROK VOLTAK ,A HONFOGLALÁS ELŐTT CSATLAKOZTAK A HONFOGLALÓ HÉT TÖRZSHÖZ ÉS A MAGYAROKKAL EGYÜTT JÖTTEK BE A KÁRPÁT MEDENCÉBE ÉS A HERNÁD VÖLGYÉBAN TELEPEDTEK LE, AHOL MA IS SOK ABA NEVEZETŰ HELYISÉG TALÁLHATÓ. II Erzsébet angol királynő is ebből a családból származik (szöveg mellékelve a képeim között). Szóval igazi MAGYAR vér folyik ereimben és utálattal gondolok, hogy mi lett ebből az országból, amiért elődeink oly sokat haltak, miért kell sok fiatalnak külföldön munkát keresni, miért csökken évente 20 000 fővel a lakosság, miért adunk el földeket, vizeket, gyárakat, értékeket...Miért taszították ezt az országot a szegénység és a bűnözés mocskos bugyraiba nem tudom, csak annyit tudok hogy ebbe NEM TÖRŐDÜNK BELE, NEM, NEM, SOHA!!!
(Ezt csinálom, mikor nem dolgozom: könyvet szerkesztek,kirándulok a hegyekben, gombászok,biokertet művelem, sporthorgászok...meg netezek)

Zsolt, Ferihez jött ki párszor halazni, egyébként Tőgyike ismerőse:
Sosem komolyodom meg, és néha hülye dolgok miatt aggódom... Nem vagyok tucattermék!!!

Dávidcsaba, madács, ribizli:
A nyáron elvégeztem a bőrgyógyászatot levelezőn. A legérdekesebb az epidemiológiája volt: Kaparj kurta! Neked is lesz.

Dávidzoli, dcs öccse, madács, rasztát növesztett, majd emiatt kihullott a haja:
http://www.youtube.com/watch?v=FLXr-S5LbnU

Téem, 71 éves professzor a sotén:
orvos vagyok meg biokémikus professzor és a tudomány doktora
de még nem jottem rá mitől nőtt meg egyesek potroha,
nekem nagyon gyanus, hogy a vegyszerkényszerképzetem lesz a végzetem

Vágipali, apu középiskolás haverja:
Vidáman zsörtölődő természetem jelentős környezeti terhelést jelenthet. Érdekel majdnem minden, és úgy teszek mint aki ért is mindenhez. Dehát mit tegyek ha tényleg. Egy gyengém van a túlzott szerénység.

Fellegi Ádám:
Megpróbálok ember lenni. Néha sikerül...

sznupi, madács, ősribizli:
Időnként gondolkódóba esem, de ha nem fáj nagyon, csak leporolom magam és továbbmegyek.

golyó, petyka haverja:
Nem tudok semmit sem írni magamról. Amúgy nyilván nem is érdemes. És aki azt állítja, hogy érdeklem, az bizonyára csak hízelegni akar. De ki is akarna hízelegni egy elvált munkanélkülinek, aki ráadásul még az állatokat is gyűlöli?

szenil, madács:
"A Gabi komp akart lenni, de nem komp-lett"

hentes, tiloslista, kihagyhatatlan:
'a' kategóriás pornószínész vagyok, tehát. (mindemellett senki ne gondolja azt, hogy olyan könnyű a pornószínészek élete. az ember könnyen beszűkülhet, szakbarbárrá válhat, ha nem szélesíti látókörét. ezért másodállásban egy nagy budapesti tömegközlekedési vállalatánál vagyok másodállásban jegy- és bérletellenőr. feltölt, kikapcsol.)
kisállatok:
templom: leszokóban van a tüzelésről, és már egyre kevésbé hiszi, h ő is pornószínész, mindazonáltal még mindig sípcsontra és - megfelelő körülmények között - lábfejre utazik. a szakirodalom ezt önkielégítésnek nevezi, a mégszakabb irodalom pedig falkában betöltött domináns pozíció önkifejezésének. ez utóbbit a nép az "erősebb kutya basz" leglényeglátásba sűrítette bele.)
tücsök: 'a' kategóriás tenyészhím, a drótosabbik fajtából. csak még nem tud róla. néha megpróbálkozik orális kapcsolatot kiépíttetni templommal szexualice, valszeg azért, mert még nem lett megmutatva neki a másik oldal - ahol az igazsag, you know.

eszti, biorobot:
Nagyon rosszul látok és a vérnyomásom is aggasztóan alacsony. Az életemet végigkíséri az egyenes haj utáni elkeseredett vágyakozás. Utálom a narancsot és a mézet, viszont mindent fokhagymával főzök. A telefonomat általában nem hallom meg.

kicsi:
Ex-kúl-sk8er, most időmenedzsment-specialista: bértollnokoskodó, íróasztal-rendetlenítő, kisembernemesítő kisvállalkozó.
Na és persze terv-szövögető a következő témákban: 1. görkori ("idén újra, most már tényleg, komolyan"), 2. röplabda ("tavaly már sikerült, most miért is ne"), illetve 3. futás, mert mindenki aszondja jó, bár engem egyelőre csak a pulzusmérő kapcsolgatása hoz lázba.

apám:
Valami furcsa véletlen következtében megszülettem, és azóta sem találom a helyem e világban. És egyre kevesebb azok száma, akik segítenének ebben.

anyám:
Egyesek Ilonkának becéznek, mert számukra a Léna név nehezen kiejthető. Hát?!

unokatesóm:
Mások által jóképünek mondott, marketingkommunikációs végzettsége ellenére hallgatag egyed, szolid kétgyermekes életvitelre berendezkedve. Kampányszerűen karcsú, majd passzív rezisztencia miatt medvére dizájnolt külsővel.
Célom a céltalanság alfa, béta, stb .... omega tudatszintű kipróbálása, siker esetén módszer levédetése, jó pénzért sztori eladása, bulvársajtó, stb, stb, irány Hálivúd.

ancsa (najó, ez most itt csalás és ámítás, ez a dolgozom rovatban volt. de kihagyhatatlan a sorból):
Biológus vagyok.
Új medicina minden mennyiségben.
www.ujmedicina.hu

kenyérke, derkó:
Találd meg a miértet,mielőtt a miért talál meg téged!!.....vagy más találja meg neked!!! A múltadnak semmi köze a jövődhöz!!!Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy. Csak az a fontos, hogy éber légy, mert a leckék mindig akkor jönnek, amikor készen állsz a befogadásukra, és ha figyelsz a jelekre, mindig mindent megtanulsz, amire szükséged lesz a következő lépéshez.

máriusz, vegyész:
Bohém vegyész vagyok:) És ha egyszer a vegyszer a vénába hatol, a Lakatlansziget lakó lelke tenger lesz, szíve lepényhal, itt úszik valahol.

laci, sógorom:
"Hány barátod van,
kár nézned;
kicsodák,
ez a lényeg."

gabi, sote:
Görénymániás vagyok... :-)
http://www.gorenymania.hu

csilla, derkó - hű ezt most látom először, piszokjó rajzok!!!!:
http://www.csillustration.co.uk/

mona:
Én normális vagyok! Megmondták a hangok is...

haligali petra, madács:
Szeretem: cicák, mopszok és más kutyák, régi amerikai autók, trüffel torta, világoskék, Joe Pesci, cirkusz, tenger, helikopter, tulipán, western csizma, ókori történelem, rockabilly, hot rodok
Nem szeretem: türelem, elvek, ítélkezés, lovaspóló, csirkecomb, fémbútorok, rózsaszín inges férfiak (különösen felhajtott gallérral), öntudatos nők

robi, áltisi, náluk ebédeltem 5-ben, cserébe együtt írtuk meg a házit:
Szeretek szotyizni!!!

oxi:
Szelektíven gyűjtöm a hulladékot, de túl sok vizet használok. Életem leghülyébb döntése volt, hogy eperszínűre festettem a hajamat. Nem szeretem a Szex és New Yorkot és nem olvasok horoszkópot, de a Csokoládét százszor megnéztem. Sávváltáskor indexelek és tudok kereket cserélni.

tibi, exsógor:
Érdekel az 1956-os forradalom!Pongrátz Gergely,Pongrátz Ödön szabadságharcosoknak,és családjuknak legmélyebb tiszteletem!Igazi HAZAFIAK!Jó lett volna Velük harcolni a HAZÁÉRT!

eszter, unokatesóm:
CSAK 1-2 HAVONTA JELENTKEZEM BE!! NE SÉRTŐDJ MEG, HA NEM JELZEK VISSZA HOLNAP! KÖSZI!
Dióhélyban:"Bár nem kerestem, megtaláltam; nem kértem, mégis kaptam; nem ismertem, mégis láttam Őt. Szívem ajtaján Ő kopogtatott, rohanásban megállított, boldog éltetet adott, mosolyogni megtanított, Jézus, Őt szeretem, Jézus, Övé az életem!"


Vivi:
Hali:D
-szeretek rajzolni és fotózni:P sőőt:P
-Járok agilityzni a kutyámmal, sok ismerősöm szerint hülyeség, de nem túlzottan érdekel más véleménye....;)
-Nem vagyok túl magas... Bár azt mondják, pont normális a méretem a koromhoz képest, én akkor is magasabb szeretnék lenni egy kicsit:P
- Utálom a kétszínű embereket és utálom ha kihasználnak... Sajnos egyesek túlságosan is visszaélnek a jószívűségemmel..De hát mindegy^^
- Nagyon sokat jelentenek nekem a barátaim!!szívecske :)
- Elég érzékeny vagyok, és ezért könnyen meg tudnak bántani mások..
-Néha kicsit pesszimistán állok a dolgokhoz...:) de aztán ráébresztenek, hogy az optimizmussal többet érek, mint a pesszimizmussal!:D
"Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz. "
Happy Dog Agility Team 4ever!!!
♥♥ Agility ♥♥
Na remélem ennyi elég lesz..:)

Virág:
Ma egy lego Dart Vadertől kaptam egy Birodalmi Puszit!
Az erő már velem van!

eifel

elugrottunk havat nézni, na nem egészen uppsalába, csak a német határvidékre, ahol vannak jó kis dombok meg erdők meg túrótorta meg virsli meg borsóleves. a jófajta. újra kipróbáltuk a hátihordozót, amit a két hét múlva esedékes nyaralásra vettünk, és most sosónak sikerült úgy beállítania, hogy nem nyomta sehol, és egész végig vígan vitte hannát a hátán. egy szuper is völgyben találtunk szállást, bár amit kinéztünk, az teli volt, de a másik falubeli panzióban még volt hely. vettünk müzlit, egy féléves-éves adagot, meg ettünk egy jó pisztrángot. voltunk túrázni meg vadasparkban, ami annyira profin nagy volt, hogy a vadak tényleg vadak maradtak, és volt helyük elfutni meg elbújni, és majdnem minden állatnak külön lejárója volt a patakhoz. szóval jó kis hétvége volt, csak kár, hogy hanna vasárnap már nem volt túl jól, és hétfőn kijött rajta a mumpszgyanús izé.

időutazás

sosó megkérte martájnt, hogy grebbeljen be egy nagy adagot a cédéink (vagyis inkább a cédéim) közül, hogy a kocsiban is tudja azokat hallgatni, így most a legjobbak nála vannak. mit hallgat ilyenkor az ember? azt, amiről tudja, hogy sosó úgyis továbbléptetné. pl. dr. valtert.
utánaszámoltam, és asszem azóta szédülök.
1992-ben vagy 93-ban járunk. egy füstös csehóban, asszem a blueskocsmában játszottak kéthetente valterék. tika szerelmes volt bugiba, a villámkezű bendzsósba, aki azóta kilépett valtertől és megasztár próbált lenni. szóval tika rajonott érte, ezért minden koncertjükön ott voltunk. a zergényi ikrek, én meg petra, aki akkoriban még normálisan lökött volt. néha lejött a kiszergék bátyja, zerge is. emlékeim szerint max egy kólát meg egy zsírósdeszkát vettünk a belépő mellé, de valami hihetetlen hangulata volt a koncerteknek.
ótejóég. derégisvolt.
az, amikor még volt miért összemosolyogni a "hello little schoolgirl, good morning little schoolgilr, can i go, can i go home with you" dalon...
kár, hogy csak ez van fenn. de legalább ez fennvan.

memo

Tarhonya házilag

Hozzávalók: 1 kg finomliszt, 4 egész tojás, kb. 1 és fél dl víz, 2 evõkanál só.
A hozzávalókat összegyúrom. A tarhonya tésztájának keménynek kell lennie. 15 percnyi pihentetés után egy nagy lyukú reszelõn (vagy külön erre a célra alkalmas szitán) átnyomom. A tarhonyaszemeket kevés liszttel meghintem, egy tálban összekeverem, majd deszkán szétterítve megszárítom. Legjobb napon szárítani. Közben többször meg is keverem, hogy a tésztaszemek ne ragadjanak össze.

ebv

úgy tűnik, soron következő bölcsis betegségünk a mononukleózis, Hanna lázas, de nem nagyon, viszont nyűgős, fáj mindene, és be van dagadva a füle alatt egy nyirokcsomó, de az piszkosul. ez első ránézésre mumpsz, de az ellen pedig be van oltva, marad a mono.
két hét alatt enyhülnek a tünetek - aszongya valamelyik netes dokioldal. asszem idegroncs leszek két hét beteggyerek-program után, ezt a nyűglődést pár napig tűri az ember mosolyogva, merthát mégiscsak beteg szegény, nade már pár nap kevés vagy alig alvás után oda a jófejség.
na mindegy, holnap felhívom a dokit, aztán ha hajlandó valamikor fogadni, okosabban leszünk. hahaha. valszeg annyival, hogy ez egy vírusfertőzés, és hogy adjunk neki paracetamolt.
update: igen, pont ez volt, egy vírusfertőzés, egy nyirokcsomó-megnagyobbodással megspékelve. és persze paracetamol. és ha egy hét után újra visszajön a láz meg felpuhul a nyirokcsomó, akkor vissza a dokihoz. azóta hanna meggyógyult, cserébe én is elkaptam, egy nap láz után négy nap takony.

berúg a beluga

nem is meséltem, pedig nagyon jó volt, csak ugye a múlt hét egy csöppet kaotikus volt, nem volt idő semmire, szóval nagyon nagyon szuper koncerten voltunk két hete szombaton.
leiden jazz week volt, és (martijn szerint egy nagyon baloldali, de) icipici klubban lépett fel a club de belugas, az isten háta mögött, ami tőlünk szerencsére nem volt messze.
elhívtam andit meg a boross, és hogy martijn meg sosó se járjanak rosszul, előtte elmentünk vacsizni egy török étterembe. miután a férjek leléptek a gyerkőkkel, beültünk egy barnakocsmába sörözni, ahol is andi elmesélte gimis amsterdamba stoppolós meg parkbanalvós történetét, amin boross röhögött, mert ők is ugyanezt csinálták, csak nem pár napig, hanem egy hónapig. aztán mentünk a koncertre, ami -nem tudom eléggé hangsúlyozni - megaszuper élmény volt.

a nugi énekesnő (brenda boykin) a hihetetlen csúnyaságéval, testességével és oldalra kidugott nyelvével hihetetlen gyöngyörű volt, sugárzott belőle a zene, feldobta az egész helységet, tolta felfele a bulit. és a hangja, az egyszerűen leírhatatlanul isteni jazzénekesnőhang. tökéletes. semmi hiba nem volt benne. úgy játszott a hangjával, mint a többiek a hangszereiket. imprózott ő is, játszott, a szó szoros értelmében, és mi élveztük, ahogy élvezte az egész estét.

és akkor félidőben bejött a vagány szexi lány a bandából, aki éppen nyolchónapos terhes lehetett, és az érzéki hangján szem-lehunyva elénekelte azokat a lírai számokat - csodaszép volt, bár egy csöppet elült a pörgés. utána megint jött jazzmamagésa, és újra pörgött a buli. hihetetlen élmény volt, ott zajlott az egész tőlünk két méterre, és bár kétméteres holland ifjak időnként beálltak elénk, de nem merészkedtünk az első sorba, mert boross félt, hogy jazzmamagésa kiszúrja, és vele islkezd flörtölni, mint a többiekkel.

szülinap

múlt héten volt Hanna második szülinapja. szerdán a bölcsiben hiphiphurráztak neki, meg kapott egy koronát, amit már reggel a fejébe húztak, szóval ő volt a nap fénypontja. aztán volt ajándék meg békás torta kedden, a szülinapon, meg egy nagy kockatorta, békás képpel a tetején a szombati szülinapi bulin, amire eljött Pukbácsi (BorossPeti), Andiék meg Anikóék. Jó buli volt, annyira, hogy hét-fél nyolcig eszükbe sem jutott az órára nézni, pedig én már jócskán kifáradtam, és örültem volna egy kis vacsinak. péntek este Hanna elesett a bölcsiben és felszakadt a szemöldöke, így holland után beugrottam hozzájuk a kocsiba, és rohantunk az ügyeletre, hogy beragasszák a sebet - ma már nem varrnak, hanem valami taknyot nyomnak a sebbe, és a széleit összenyomják. ez a mai orvostudomány... naszóval a szombati bulin mindenkinek el kellett külön-külön mesélni, hogy Hannika elesett, mint Piet, az utcazenész az éneklőmacskás mesében, és a kórházban doktorbácsi meggyógyította, és egy néni a kezébe nyomta "csörgőfejűt", amiért olyan bátor volt, hogy végigordította az egészet.

Anita

szerda délelőttönként Natascha kegyetlen fia tartja a pilatest, megkínoz minket, direkt ráerősít a gyakorlatokra egy-egy labdával, egykilós minimedicinnel, de persze rámfér.
múltkor megjelent Otília alteregója is, teljesen kezdőként, hogy ő nem ért egy kukkot sem hollandul, de reméli ez nem lesz baj. nem volt baj, a srác szart bele, végig hollandul dumált, nem mutatta meg neki, hogy kéne tartania magát, így aztán óra után mondtam neki, hogy a legszadistább órára jött, és ha jót akar, kérdezze meg, mikor tart órát Natascha. és akkor leültünk egy kávéra, és kiderült, hogy Oti alteregója Anita névre hallgat, és hogy komolyzenével foglalkozik, karmester vagy koncertszervező, nem igazán értettem, és hogy nemrég költözött Leidenbe. telefonszámot cseréltünk, és ma óra után felugrottam hozzá egy kávéra. másfél órát dumáltunk, nagyon vicces egy nő, van vagy harmincöt-negyven, de irtó jó fej. az a "fajta", aki nagyon szeret dumálni, és persze angol, tehát anyanyelvi szinten szellemesen humorizál angolul, és csöppet ironikus a humora, élvezet vele dumálni. a meg férje egy francia rocket scientist, aki nordwijkban dolgozik az európai űrkutató központban. most éppen egy hágai angolul éneklő kórust próbálnak ki, hogy megfelel-e mindkettejüknek - Anita kirakatta a pasijával az elektronikus orgonáját, amikor Angilában összeköltöztek, ő meg a zongoráját nem tudta magával hozni, mert pici a lakás, szóval hiányzik nekik a zene, na...

programok

szombaton csatornakoriztunk családilag, aztán vasárnap borossékkal voltam moziban, elmentünk a'damba, hogy imaxban nézzük meg az avatart. szuper élmény volt mindkettő.
aztán jövő szombaton a leiden jazz week keretében lesz club de belugas koncert, jön az egész zenekar, jön rá a boross, meg az andi is, remélem jó lesz.
aztán rákövetkező kedden lesz hanna szülinapja, szombaton rendezünk egy kis bulit pár embernek (borossék, andiék, anikóék).
aztán valamelyik hétvégére jó lenne átruccani a németekhez egy kis havas kirándulásra (ez már csak februárban lesz), és aztán valamikor februárban átjön nijmegenből emese (aki azon kevés madáchos közé tartozott, aki kémiaszakkörre járt, aztán biomérnök lett, aztán ő kapta meg azt az állást strassburgban, amire a toralacinál pályáztam, és mivel feri meg toralaci haverok, így karlsruhében a laborban összefutottunk, és aztán most meg feri ősellenségéhez ment át nijmegenbe). és aztán február végén megyünk melegedni tíz napra olcsójeggyel a kanárira.
a márciust még ráérünk betáblázni :)

hollandóra

megkaptam a diplomámat, hogy sikeresen teljesítettem az A1-es szintet, és elkezdődött az újabb tanfolyam. Új tanárnőnk van, egészen szimpatikus, sokat beszél hollandul, néha fordít angolra, érthetően beszél, jól magyaráz, szóval szerintem nem lesz gáz. ja, és csak ő tanít majd, így sokkal egyszerűbb lesz majd az élet, és azt mondta, hogy nemcsak a leckét rakja fel a blackboardra, hanem azt is, hogy mit vettünk az adott órán.
sosó egy nagyot sóhajtott, hogy akkor most március végéig esténként csak a fülhallgatót látja majd, engem nem...

bevásároltam

megvettem az új dzihankamient, az új zerosevent, az új clubdebelugast (lásd fenn), a walz for koopot, és vettem egy gelkát ahol sena énekel, meg egy roomelevent - ők a baujszoscsávók meg a csinilány a képről, nagyon nagyon viccesek és egyébként még jók is.
és aztán taknyoltam egy akkorát a jeges aszfalton, hogy percekig hangosan káromkodtam, és még a c&a-s szatyrom is elszakadt.



jaj, ezt muszáj felraknom, annyira ottvan:

összefoglaló

- első és legfontosabb, nem a rozáliában voltunk, hanem a donáti lett a főhadiszállás, andiék lakása a batyin. igaz, hogy azért amikor sosó szarul volt, ott aludtunk a szüleinél, amikor elmentem a pótkulcsba vagy julival meg vivivel moziba, akkor is ott aludtunk, mert sosónak derogált egyedül lenni este altatás után. de azért voltunk eleget külön, és volt hova visszavonulni, ami most kifejezetten jól jött, hogy kitört a nagy családi botrány: laci és kriszti összebalhéztak, és laci levitte a kölköket gyöngyösre kriszti tudta nélkül, mire ő azt mondta, hogy csak a cuccaiért jöjjön vissza. na a végén kibékültek, de ment a feszkó ezerrel.
- és hogy most nem a rozáliában voltunk, anyu sokkal többször hívott át minket, meg ők is jöttek, hoztak kaját, de persze ez sem volt neki elég :)
- viszont sikerült elrángatnom őket múzeumba, megnéztük a lumúban az amerigotot meg a csörgő-kiállítás, és mellesleg összefutottunk norbi építész öccsével.
- most is azzal az érzéssel jöttem vissza-haza, hogy megint csak végigrohatuk azt a két hetet, és semmire sem jutott idő, de azért voltam/voltunk
- sörözni (forraltborozni) családias hangulatban a pótkulcsban
- gyerekelőszilveszterezni mátééknál dettiékkel és ariellel meg ágival, ami minden előítéletemmel ellentétben nagyon vicces és jó hangulatú volt, annak ellenére, hogy moli tényleg egy szumóbirkozó, és hogy berci nem vezette le aznap a feszkót, és ott jött rá a tombolda, de ezt mindegyik szülő példásan kezelte. hanna mindezt szokás szerint a sarokból figyelte miközben a játéktojásokat pakolászta, illetve dehogy, mert közben úgy összehaverkodott ágival, hogy a végén ági legnagyobb meglepetésére odahajolt hozzá, és adott neki két puszit,
- moziban, bár mindkét film felejthető volt: alkonyat 2 és az informátor,
- kettesben sosóval kiruccani: megnéztük az ominózus informátort, aztán forraltboroztunk egy kávézóban, aztán bementünk a szimplába, és egy öt perc után kifordultunk onnan, hogy az már nem nekünk való, és elmentünk falattámasztani az eriktruffaz előzenekarára az a38-ra, mert persze a forraltbor nem tartott ki és asszem egyébként sem az lett volna a megfelelő alapozás az elektrojazzhez,
- az állatkertben, ami szuper volt, láttunk mindent, ami számít: elefántot, lajhárt, egeret, oroszlánt meg tigrist, fókát és pingvint, halakat, pókokat és kukacokat,
- balcsin szilveszterezni veráékkal, ami persze egy olyan kisgyerekes langy-szilveszterre sikeredett, és azzal ment el az időnk, hogy azt tervezgettük, hova menjünk el közösen, de konszenzusra nem jutottunk, és valszeg jövő nyáron majd lejövünk hozzájuk a balcsira,
- egy ötperces sétán a hármahatárhegyen, mert samu bevágta a durcát, és nem volt hajlandó kirándulni,
- aztán látogatóban juditéknál meg veráéknál
na, lemerült a memória-tápegység, megyek berakom magam töltésre...

ész

itt a hollandoknál egytől tízig megy az osztályzás, egyes a legrosszabb, a tízes a legjobb. összesítve 9,7-es lett a hollandvizsgám, ami azért mégsem akkora nagy szám, hogyha figyelembe vesszük, mennyire piszok könnyű volt.
voltunk a consultatiebureau-ban, ahol nézik, hogy hogyan fejlődnek a gyerekek fizikailag meg szellemileg, merthogy gyerekorvos nincs, a háziorvoshoz meg akkor megy az ember, ha baj van. most odáig volt a csaj hannától, szerinte egy hároméves szintjén van a beszédkészsége - múlt idő, többesszám, három-négyszavas mondatok. ezen felbátorodva letesztelte a háromévesekre jellemző dolgokat: adott egy képeskönyvet, hogy mondja el, miket lát, és hanna mondta. persze magyarul. és persze nem mindet. meg a teherautóra vonatot mondott. aztán elővett a nő egy babát, és mutogatta a testrészeit, és hanna meg mondta, hogy mi micsoda. persze magyarul. aztán meg mondott testrészeket, és azokat meg kellett rajta mutatni. és ez is többé-kevésbé ment. na és ekkor azt mondta, hogy nem csoda, hogy nem alszik délután. az ilyen intelligens gyerekek általában nem alszanak. natessék.

lencse

péntekre rendelt vissza az optikus szemvizsgálatra, hogy megnézze, hogyan reagált a szemem az új lencsére. azt mondta, hogy sokkal kevesebb az ér a bal szememben, mint három hete, úgyhogy nincs túlérzékenységi reakció, sőt.
szóval az új lencse marad, viszont most csinált egy teljeskörű éleslátás vizsgálatot - múltkor csak úgy nagyjából nézte azt, inkább a szemem felszínét meg a szemfenekemet nézegette - és így kiderült, hogy mégsem javult a szemem, bár olyan sokat nem is romlott. a bal 2,75 volt úgy hat éve, amikor elkezdtem lencsézni, és most hármas, a jobb viszont, ami eddig jó volt, szerinte egyes. úgyhogy most kaptam egy-egy 2,75-ös lencsét a balra és egy 0,75-öst a jobbra. pár napig szédelegtem a térlátás-zavar miatt, pont mint hat éve, bár most ajtófélfát azért nem fejeltem le, és még bicajozni is tudtam, de közelre nagyon gáz volt nézni. most már azért kezd okés lenni a dolog.
pénteken még megnéz a pasi, mielőtt odaadná a féléves adagot, és majd akkor ráérek fizetni. kíváncsi vagyok, miket számol fel.
és akkor majd januárban kicseréltetem a szemüvegben is a lencsét, egyébként is olyan karcos már az üveg, hogy iszonyat.

túl

a vizsgán, nevetségesen könnyű volt, húsz perc alatt kész voltam a teszttel (egy óra volt rá), és öt perc alatt a diktálással (arra meg húsz volt). persze nem egyedül, hárman végeztünk kábe egyszerre. és persze volt egy-két csajszi, aki kihasználta az összes időt, így öt lett, mire beültünk utána valahova, amikoris sosó telefonált, hogy hanna irtó lázas. ő kapott paracetalmolt, én meg egy pohár búzasört (mindenki teázott vagy kakózott, csak Joyce, az amcsi nő ivott velem sört), aztán húsz perc után leléptem.
remélem nem néztem félre a dolgokat, és januárban indulhat a következő felvonás.
mindenesetre a szerda meg péntek szabad, ha hanna holnapra jobban lesz, és megy bölcsibe, jöhet az utolsó karácsonyi beszerző körmenet, meg aztán pénteken a csomagolás.

hollandvizsga

a héten még van két óra, aztán hétfőn jön a teszt, másfél óra, kell a következő szintre bejutáshoz. aszongyák könnyű lesz, de azért mindenki parázik. megyek is, csinálom a teszteket, amiket felrakott a tanárnőnk a blackboardra (az egyetemi netes cucc, minden tanfolyamnak van külön accountja).

esett

szarul esett, hogy nem jöttek tegnap, sőt, úgy kellett őket délben felhívni, hogy akkor most mi a helyzet, jönnek-e ebédre vagy koraesti vacsira, vagy mi. namindegy, nem megyek bele, csak sértődött picsogásnak hangzik az egész...
lehet, hogy tényleg csak az, csak a hüje hormonok tombolnak bennem, nyár óta most először jött meg.

láttuk a szinterkláááászot

mondja hanna mostanában naponta többször.
pedig hogy meg volt szeppenve, mikor elmentünk a házába. merthogy még november közepén megjött ugye hajóval spanyolhonból, a mór rabszolgái kíséretében, akiket fekete pétereknek hívnak (mindegyik piet, kivétel nélkül), és beköltözött a városháza melletti házba.
na, ott látogattuk meg. be volt rendezve a ház rendesen, volt egy nagy ágy, egy nagy kád (ugyan teli lekelekeleke-pepernotetal=fahéjas keksszel), és középen volt egy kis pódium, ott ült sinterklaas és táncoltak a feketére pingált péterek. irtó hangos tucctuccra énekeltek télapó-dalokat, hanna meg is szeppent rendesen, nem is élvezte, amíg ki nem mentünk.
nade már a hullapelyhes is megmondta, hogy jöjj el hozzánk télapó, úgyhogy jön. és hoz a csizmába ajándékot. a nagy kavarás miatt, hogy akkor most itt mikor is jön, végül úgy döntöttünk, hogy ma este kipakoljuk a csukákat az ablakba, és akkor holnap reggel lesz nagy ajándéközön. merthogy itt a gyerekek ilyenkor kapnak ajit, karácsonykor nem nagyon. szóval idén lesz pepernote, meg chocolate flavoroured sticks, meg szájharmónika, meg kacsás búgócsiga meg egy formadoboz. több, mint egy átlag télapó, de azért nem egy igazi holland ajándékdömping...

állati zene

kicsit a dö(wecomeinpeace)-re emlékeztet :)
a pasas pesten dolgozik, a többi kisfilm sem rossz...

gyár-képek

jaj, nagyon viccesek ezek a képek, már nem is tudom, ki mutatta, de ez a fabrik-sorozat különösen jó lett, élén ezzel: ez az a dj, akiről beszéltem :)

nincs lepke

nem hívtak be az interjúra. kilencen pályáztunk, ebből négy lepkés csókát behívtak, a többieket nem. vanilyen.

este

megvolt a nagyágyon fetrengés, aztán a zuhany (merthogy mostanában nem volt hajlandó kádban fürdeni, így együtt zuhanyoztunk, majd aztán én nem másztam be, így most csak őt zuhanyozom, de azt nagyon élvezi), fogmosás, az extra pohár langyosvízivás közbeni bilibepisilés (fürdőköpenyben még kér inni, a zuhany alatt issza kispohárból a meleg vizet, úgyhogy ilyenkor is azt kap, és végülis mindegy, hogy a sámlin ül vagy a bilin, és mivel a bilipisilés az nagy szám, nagyon élvezi, ha véletlenül sikerül), öltözés, apától puszi majd a kukacosmese, mégegyszer kukacosmese, lámpaoltás és bóbitatáncol, de nem tudott elaludni, hiába volt nagyonfáradt.
elkezdett valamit motyogni, úgyhogy megkértem, beszéljen hangosan.
elmondta a napját:
hogy apa elvitte az autót (hajnalban ment be dolgozni, és mikor reggel mentünk a játszóra, szinte sokkolta Hannát a tény, hogy az apja elvitte az autót, és mi - szokás szerint - biciklivel megyünk a játszóra), majd láttuk a papíros kukást, amelyik a szelektív papírhulladékot rázta ki, meg láttunk kecskét meg bárányt meg malacot meg etettünk kacsákat (akik annyira éhesek voltak, hogy majdnem a lábunkra léptek), és az egyik megcsípte Hanna kezét, mert persze mindig úgy etetünk, hogy én dobálom a kaját a kacsáknak, Hanna meg pakolja a kaját be a saját szájába. szóval ez a pofátlan kacsalány csak Hanna kezéből akart enni, de mellényúlt.
szerencsére az nem maradt meg benne, hogy a játszón csak öt percet voltunk, mert végigtörölte a hajnali esőt a gatyájával a csúszdáról, és mivel már így is taknyos, mentünk haza. meg az sem maradt meg említés szintjén, hogy anya egész nap nyűgös meg bepöccenős volt, és még porszívózta is az orrát. mármint a Hannáét.

süt

egy kiló mézeskalács kisütve, a rugelach előkészítve - tészta a hűtőben pihen holnapig.
a mézeskalács isteni lett, egy csöppet már kezd száradni, de a vastagabb darabok nem annyira, és nem lett túl fűszeres, sem nagyon édes, nagyon eteti magát. Hanna is nagyon büszke magára, hogy segített: mézet nyalogatott tésztakészítés közben, majd segített formákat vágni a tésztába, úgy tíz percig, míg meg nem unta. még szerencse, hogy telefonáltak sosó szülei, és így a maradék egy órában hagyott engem ezzel szöszmötölni. most éppen sosó alkot egy gigafenyőt, kiváncsi vagyok, hány darabban lesz majd sütés után :)
még sütés előtt átalakult jópár kisfenyővé. de persze mikor szóltam, hogy rakjon alá lisztet, mert különben odaragad a tészta, és nem tudja majd a fenyőcskéit kiszedni a selejt újragyúrása után, megkaptam, hogy utálja a lisztízű szarjaimat. merthogy én mindent agyonlisztezek. és akkor grész elgondolta, hogy az egészet kivágja egy teátrális mozdulattal a kukába. de persze nem tette. mert grész már csak ilye. cserébe jól nem szól hozzá bosszúból.
update: rugelach tészta a fagyasztóban, elég volta egy időre a sütésből, bár a mézeskalács irtó finom még mindig, nem keményedett be egyáltalán.

válasz

eszti egyszer régen mesélt egy honlapról, ami alapján találta a mostani állását, és most elkértem tőle megint a címét. találtam egy, azaz egy darab leideni postdoc állást, egy hete lejárt jelentkezési határidővel, de hát az köztudott, hogy pár nap nem a világ vége egy pályázatnál, gyorsan regisztráltam is a honlapon, felraktam a cv-met és bepötyögtem valamit nagy hirtelen a kitöltendő rublikákba. az egyikről kiderült, hogy a jelentkezés cover lettere volt, de erre csak akkor jöttem rá, amikor megkaptam cc-zve a jelentkezési levelemet, amit a szerver elküldött.
tegnap jött válasz.
Dear candidates,
Thank you for your interest in the post-doc position in our lab. I have received your applications and we have started going through them to make a short list of candidates to interview. We hope to have this short list by the end of November and to be able to schedule the interviews for the first half of December. This will be commmunicated to you in due course.
Feel free to contact me if you need any additional information at this stage.
Best regards,
Patricia
evo-devo labor, lepkékkel dolgoznak, és a csaj, aki a válaszlevelet írta tegnap, irtó szimpatikus. a részmunkaidőhöz nem tudom, hogyan állnak majd, arról nem szólt rublika. mindegy, majd legfeljebb az interjún kiderül. már ha behívnak. Már a válaszlevéltől is a fellegekben jártam, ha behívnak beszélgetni, el leszek magamtól ájulva. ha fel is vesznek az első és eddig egyetlen állásra, amire a jelentkezési anyagot fél perc alatt csaptam össze... kétlem azért. ennyire nem vagyok még elszállva :)
persze akkor rohanni kéne még bölcsinapokat kunyerálni.

gesztenye

vettem egy rakás gesztenyét meg diót, meg pucolt mandulát, merthogy jön az advent meg mikulás meg karácsonyvárás, ilyenkor nincs is jobb egy kis süti sütésnél, karácsonyfaformával luggatni a fincsi tésztát, főleg ha kinn zuhog az eső, és sehova se lehet elmenni, viszont cserébe hetekig lehet enni a fincsi sütiket.
napersze a gesztenyével kezdtem, megfőztem, aztán meg később kiderült, hogy nincs is gesztenyés karácsonyi aprósüti, amit formával lehetne szaggatni.
sebaj, lett belőle gesztenyemassza (amit iszonyat macerás ugyan megcsinálni, de itt amúgy sem kapható), amiből majd lehet mindenféle egyéb finomat fabrikálni, mint pl. gesztenyével töltött vaniliás kifli, vagy gesztenyés-csokis rugelach ala chili. vagy amit ede javasolt, csak azzal az a gond, hogy piskótalap kell hozzá...

oltás

Hanna behívót kapott.
itt csak a gyerekek kapnak ingyen influenza-oltást, fél és 4 év között, meg persze a veszélyeztetettek.
nekünk, gyerekeseknek egy nagy sportcsarnokba kell mennünk, ahova leiden összes másfél-kétévesét egyszerre összegyűjtik, aztán beoltják, jövő csütörtökön aztán meg három hétre rá megint. merthogy itt két részletben oltanak.

hame

volt a hemába ajándékkártyánk meg kuponunk, és mivel sosem megyünk oda, most felkerekedtünk, hogy levásároljuk a pénzt. persze a kártyát nem tudták beolvasni, de legalább a kupontól megszabadultunk.
vettünk hannának egy hollandsztenderd gyerekpaplant meg párnát, amire itteni iso-huzatok vannak, de persze túl meleg neki a paplan, marad a hálózsák, a párnát meg egy ideje hanyagolja. sebaj.
vettünk még celluxot, ami hasznos, és sosó már ragasztott is vele.
meg vettünk egy hema márkanevű fejhallgatót, ami olyan, mintha profi lenne, olyan puhafülű, szóval párnás, meg fejen felül vezetős műanyagizé, szóval télyeg olyan, mintha profi lenne, csak a száj elé hajthatós mikrofon hiányzik róla. sebaj, így is jó, hollandozni tökéletes.
sőt, suhaidot hallgatni péntek délután meg kifejezettem szuper.

megytovább

az egy dolog, hogy kezdek újra beleférni a normál gatyáimba, de hogy meglegyen az entalpia vagy entrópia, vagy mi,, ugye, cserébe lukadnak ki a cipőim talpai (először a tisza, na jó, az egész sokáig bírta, legalább hat évet nyúztam, de hogy a hároméves siebel is kezd vészesen kikopni a nagylábujjam alatti dombnál, ugyanúgy, mint az előző, csöppet bosszant. ezzel is rossul jártam :) - ergo muszáj vásárolni. csizmaszerű cipőt már vettem, de kell egy rövidszárú is, meg vennék olyan háromnegyedes gatyát a csizmacipőhöz. szóval kéne menni soppingolni.
aztán mindjárt megyek optikushoz, mert most már talán nem zavarja a szememet a kontaktlencse, és ugyan már megrendeltem a neten már az éves adagot, azért megnézetem a szemem, hogy minden oké - az fzkban évente nézték a szememet (metanollal is dolgoztunk, muszáj volt nekik), akkor nem kellett optikushoz járni, de ennek már két éve.
aztán délután megpróbálok bebringázni a hollandórára, ha kicsit alábbhagy a szélvihar, és lehet, hogy akkor soppingolok is, bár azzal vigyázni kell, nehogy elfelejtsek emiatt órára menni. de asszem a tornával azért asszem várok még a jövő hétig, egyébkéntis befizettem terhestornára decemberig, és azt még el kéne intézni, hogy átrakjanak normálra.

megvan

a genetikai vizsgálat eredménye: 18-as triszómia, másnéven Edwards-kór. legfeljebb 2 évet élt volna, ha megszületik. egyébként fiú volt. a következő gyerkőc esélye erre kicsit kisebb, mint a Down-kórra ( ez a második leggyakoribb triszómia a 21-es után).

buborékdzsungel

hétfőn délelőtt minden zárva van, ráadásul esett is, nagy tanácstalanságomból hogy mit is csináljunk, sosó billentett ki: menjünk el a bubblejungle-ba, a leiderdorpi játszóházba. már voltunk ott kétszer az utóbbi fél évben, nekünk nagyobb csoda volt, mint hannának, de végülis nyitva van, és zárt, és gyerekek között vagyunk.
hanna hihetetlenül élvezte, megtanult végre ugrálni a trambulinon, felmásztunk a kismászótoronyba, és mérhetetlenül bejött neki a bob (rollerbaan). eljött ez ideje annak, hogy ilyen mozgatós helyekre vigyük, irtó vicces kedve lett utána, elpakolta a plüssöket az ágyáról az ágy alá, meg mindenféle mókás dolgokat dumált meg csinált.
tegnap meg reggel alig bírta kivárni, hogy tíz óra legyen, és kinyisson az uszoda, már reggeli előtt elindult volna, és aztán meg ötpercenként elmondta, hogy uszoda meg pancsi.
persze végülis ez érthető, mióta vacak az idő, nem nagyon járunk játszóra, ezek szerint mozgáshiány van eléggé, amit orvosolni kell :)

szakma

megjelent a cikk tegnap elektronikusan, papíron majd decemberben.
átírtam, feltuningoltam az életrajzomat, belerakva az új cikket is és elküldtem spainknak, aki itt van leidenben az egyetemen és halazik, feri őt emlegette, hogy hozzá nem lenne rossz menni.
várom válaszát - ez tisztára olyan, mint egy társkereső hirdetés szövege.
aztán ha azt mondja, nem gond a heti 3 nap, addíg ütjük az asztalt a madeliefben, míg megkapjuk azt a harmadikat ott is.
és akkor újra húzom a zigát.
válaszolt. aszonta, hogy legfeljebb júliustól van üresedés. ha más nem adódik addig, marad ez, addig meg hollandozom gőzerővel.

kismadár

elmentünk sétálni, visszavittük a könyvtárba Hanna könyveit. ott már csak ülni tudtam, Sosó visszasétált az autóért, és mire kettőkor megérkezett, meg mi kisétáltunk a könyvtárból, mintha valami kidurrant volna, és elöntötte a nadrágomat - valószínűleg elment a magzatvíz. rohantunk a kórházba, és amíg Sosó parkolt, mentem fel a szülészetre (péntekre oda kaptunk időpontot). Sosó elvitte Hannát Andiékhoz, mert anyámnak péntekre vettünk repülőjegyet. kaptam szobát, jött aztán doki is, megultrahangozott, azt mondta, már nincs semmi odabenn, csak a méhlepény néhány darabja. mikor kiment, jöttek még a görcsök, és állva jobb volt elviselni őket. tényleg minibirth volt ez, ahogy a prof mondta kedden, olyan mint egy igazi szülés, csak piciben. egyszer csak éreztem, hogy jön valami, és megnéztem mi az. ő volt az. olyan volt mint egy kismadár, egy fészekből kiesett kismadár. amikor felismertem, sokkot kaptam, hisz a doki azt mondta, már csak méglepény jöhet. remegő lábakkal kimentem a mosdóba, és a betétet mindenestül kiraktam a "higeny box"-ba. amikor megint jött a doki, elmondtam neki, rohantak a nővérkével kiguberálni a cuccot a wc-ből, de a boxot nem lehet kinyitni. szegény kis madárkám eltűnt a süllyesztőben, a tudomány oltára üresen álldogál, hiába akarták megnézetni valakivel, hogy van-e még valami baja. még benntartottak estig, mert görcsöltem, meg erősen véreztem és mert még maradt benn méhlepény. de kilenc körül minden leállt, úgyhogy a tizes vizsgálat után beraktak egy taxiba, és a lelkemre kötötték, hogy ha nagyon vérzek, rohanjak be azonnal.
na szóval túl vagyunk rajta. fizikailag. lelkileg meg még meglátjuk.

sikeres mintavétel

hárman voltak benn, csupa nő, de aztán az ultrahangos képhez behívták a profot.
háromszor (kétszer a fiatal dokinő, harmadjára a prof) próbáltak a méhszájon át bevezetett kanüllel kivenni pár sejtet a chorion-boholyból, de nem igazán volt semmi a műszeren, szóval úgy döntöttek hasfalon át vesznek mintát.
ekkor elmehettem pisilni (a vizsgálathoz teli hólyag kell - megaszivatás, egy nőgyógyászati vizsgálat pisilhetnék közben), és persze már remegtem az idegességtől, és a kéztörlőbe töröltem az arcom bőgés után.
kaptam helyi érzéstelenítést, de attól a méhen áthatoló tűt nagyon is lehetett érezni. szerencsére elég lett a minta elsőre, ha nem lett volna, akkor és ott azt mondom, hagyjuk abba, én ezt nem csinálom tovább.
aztán megegyeztünk a folytatásban. az első tablettát már megkaptam, folytatás pénteken a kórházban.

ez csak nem akar összejönni

okt. 22-én nem mentem haza öt napra, mert pont a hisztihegyek közepén volt Hanna, Sosó meg előre félt ettől a pár naptól, jobbnak láttam megfutamodni.
hogy emiatt vagy sem, azóta alábbhagyott a dac, Hanna sokkal jobban kezelhetőbb, elfogadott néhány szabályt, és az apjával is hajlandó együttműködni - most már van pár dolog, amihez én nem vagyok jó, csak apa.
aztán anyámék unszolására hogy vettem jegyet nov. 13-ára, hogy Hannával hazamegyek pár napra. most ezt a jegyet is bukjuk. egy második trimeszteres abortusz nem egy egyszerű móka, a normál szippantás után csak öt nap vérzés, az indukált vetélésnél tovább tart a felgyógyulás. másfél hét múlva nem hiszem, hogy fitt lennék egy repülőútra. most éppen azon gondolkodunk, hogy anyámat kihozzuk-e.
azért remélem karácsonykor hazamegyünk.

nincs tovább

elmentünk az általunk külön kért, a biztosító által nem is fizetett tarkóredő-mérésre (Down-szűrés), de az ultrahangos csajszi nem találta a tarkót, és valami gebaszt talált a hasnál is, azt mondta, úgy néz ki, mintha a gyerek belső szervei kinn lennének.
felhívta a kórházat, megszervezte, hogy egy fél órán belül megnézzen minket egy doki egy nagy felbontású ultrahanggal.
az Árpi-szerű fiatal pasi nézegette gyerkőcöt, és közben mondta, hogy miket lát, avagy nem lát. nem látott agykoponyát, csak az orrig vagy a szemgödörig van csont, felette nincs, az agy nagy része lifeg a magzatvízben. valószínűleg rosszul záródott a hasfal, mert a hasból kitüremkedő dolgok a belek, a köldökzsinór körbeveszi őket két oldalról, és utána lép csak be a hasba.
nincs esélye.
kedden megyek kromoszómavizsgálatra, hogy megtudjuk, mik a következő gyerek esélyei. ami azt jelenti, hogy a méhlepényből (egyébként az is nagyobb, mint kéne lennie) vesznek mintát tenyésztésre, aztán a sejtenyészetből néznek kromoszóma-festést. eredményhirdetés (hogy van-e törés, triszómia vagy duplikáció) egy (gyakori kromoszóma aberrációkra) - illetve két hét múlva (ha az előző negatív, végignézik az összes kromoszómát). addig azonban bármikor sor kerülhet a terhesség befejezésére, azt majd kedden végigbeszéljük, hogy kiszippantják őt vákuummal, vagy koraszülést/vetélést indukálnak.
további jó hétvégét mindenkinek.

szívás

pár napig nem voltunk otthon, és azalatt átváltozott a lakás: akváriumból szökőkút lett a nappaliban, parkettából tengeribeteg hajópadló. reméljük, hogy ahogy szárad, nem lesz még púposabb - ide-oda pakolgatjuk a könyvespolcot, hogy nyomja le, de esélytelennek tűnik a küzdelem.

dührohamok

sosónak eszébe jutott, hogy tavaly mennyire ki volt zozó borulva, hogy mekkora szívás a gyereknevelés, és asszem tényleg, mi is elértük azt a kort, amikor hihetetlenül fárasztó az egész.
mert persze lehet figyelemelterelést alkalmazni, mielőtt kitörne a nemnemnem után a vihar, de ahhoz friss agy és fantázia kell, aztán ha nem jött be, figyelmen kívül hagyni a nagyjelenetet, ahogy a sértődött fél ledobja az akarata tárgyát, és elvonul a sarokba duzzogni, aztán pár perc múlva, mintha mi se történt volna, átölelni a mosolygó tündérkét.
és ez azt jelenti, hogy az ember napjában többször vesz nagylevegőt, próbál ötletes és kedves lenni, majd nem ordítani, elfordulni, nem nevetni kínjában.
és ez fárasztó, lelkileg.
amúgy az utóbbi héten állandósult a délutáni nemalvás, de szerencsére csendespihenőre rávehető a gyermek, eddig nagy átlagban egy órán át csöndben elvolt, hagyott aludni maga mellett. de az nem túl feldobó, hogy úgy ébreszt, hogy rámászik a hátamra...

és igen, jessssz, vididit, megcsináltuk, hiphiphurrá meg ilyenek

I am very pleased to inform you that your Article, "Automated high throughput mapping of promoter-enhancer interactions in zebrafish embryos", has now been accepted for publication in Nature Methods. Your paper is tentatively scheduled for publication online on Sunday, November 1 at 1:00 PM EST and in our December print issue.
Kedves szerkesztők, kedves bírálók, köszönöm szépen ezt az igen becses megtiszteltetést!
Köszönettel tartozom főnökömnek, Ferinek, aki végignyomta a projektet úgy, hogy közben teherbe estem, és bár jócskán alábecsültük az egészet, valamint annak ellenére, hogy nem olyan eredményeket hozott a projekt, amiket ő remélt tőle, nem adtuk fel, és megcsináltuk, befejeztük. Aztán még azért is köszönet neki, mert ugyan megmosolyogtuk az ötletét, hogy a sztorit kétfelé adjuk el, a biológia menjen a naturebe, a technika meg a naturemethodsba, két nature cikk egy projectből, persze, de aztán a biológia nem őt meg a kezdeti hipotézist igazolta, vagyis nem úgy, hogy az nagyot szóljon, így maradt a methods, mint terv, és ő végignyomta. Kiosztotta, ki mit ír, összeszerte, összeeszkábálta, átírta, és nymota, nyomta, nyomta, míg el nem fogadták. El sem hiszem, hogy tényleg összejött az egész.
És persze köszönet Urbannak, aki nem hurrogott le, amikor az intézeti előadása után odamentem hozzá, hogy az ő szupermikroszkópos cuccait mi is tudnánk használni, sőt, hanem komolyan vette a projektet, de még mennyire komolyan. Mennyit szívtunk a robotkarral, ami adagolta a pléteket a mikroszkópnak, hányszor volt az, hogy engem hazaküldött péntek este kilenckor, hogy majd ő felügyelni a mikit, jól viselkedik-e. Meg persze köszönet a hurráoptimizmusáért, ami mögött azért hihetetlen realitás van, meg a mindig a szája sarkán levő mosolynért, a besötétített, lehűtött mikroszkópszobában elmesélt hihetetlenebbnél hihetetlenebb sztorikért.
És persze Markusnak, akinek éppen nem volt akkor projektje, amikor Urban megkereste azzal, hogy írjon nekünk algoritmusokat. Szegény, hányszor írta át azokat, amíg olyanok nem lettek, mintha egy profi programozó biotech cég csinálta volna őket.
Jochen a következő, akit köszönet illet, most már tényleg sírok a meghatottságtól, aki eleinte csak besegített, mint a többiek, azontúl, hogy laborasztaltársként sokszor kiöntöttük egymásnak a lelkünket, aztán mikor súlyosodott a projekt, és látszott, hogy Ferivel kettesben ezzel nem bírunk, Feri kérésére betársult a projektbe, pedig az angliai átköltözés előtt jó lett volna befejeznie a sajátját. és aztán mindent együtt csináltunk, vagyis sokmindent váltva, hogy azért ne szívassuk meg magunkat, de a meló iszonyatsok macerája ránk hárult, kettőnkre. Ketten nyomtunk végig jópár hónapot heti hat napos kőkemény melóval. És aztán ő vette át a projektet egyedül, amikor elmentem szülni, ő csinálta meg azokat a kísérleteket, amiket a bírálók kértek. Nélküle tényleg nem lenne sehol az egész projekt, sem pedig a cikk.
És persze az egész 222-es labornak köszönöm a segítséget, elsősorban Marcónak, Andreasnak, Yavornak és Songnak, aki zokszó nélkül raktak ki nekünk százasával halakat, szedték ezresével az ikrát, és injektáltak órákon át, heteken keresztül. Simonénak külön köszönet, hiszen ő még sok ezer apróságban is benne volt, a plétöntésben, a halválogatásban, dekorionálásban, a halak kiplételésében és aztán az orientálásban.
-először viccnek szántam ezt a patetikus köszönetnyilvánítást, de halálosan komolyan gondolom minden szavát.-

taktikát váltottam

az új taktika a következő: azt mondom, hogy csendespihenő jön, alvásról szó sincs, csak rászólok hogy csöndben legyen, én meg alvást imitálok. párszor ez most be is jött. bár lehet, hogy nem a csel vált be, hanem a vasárnapi láz miatt volt szombattól hétfőig nagy délutáni alvás.
bezzeg ma, ma már semmi baja, és megint semmi nem volt az alvásból.
kivagyok, lelkileg, nincs erőm ezekhez a csatákhoz. persze nem kéne csatának felfogni, de kibaszottul lefáraszt, hogy mindenre nemet mond, amit csak kérünk tőle. mindenre. persze egy tündér, ha az ember nem szól hozzá, vagy ha az ember azt csinálja, amit ő kér, de ha nem, teátrális sértődés van, ha még mi kérünk valamit, hiszti.
persze, tudom, a határainkat próbálgatja, de könyörgöm, oda már ezerszer elért, miért jó azt tovább feszegetni, nem értem. azt meg pláne nem, hogy miért jó neki hullafáradtan végigpörögni a délutánt.
lehet, hogy délelőtt ki kéne jobban fárasztani, és nem ebédet főzni, hanem rászokni most már tényleg a szendvicsezésre, de az, hogy egy hete nem sütött ki a nap, hogy bármikor eshet az eső (és esik is), hogy a jobb játszó október egytől május egyig zárva, nem igazán tesz lelkessé a délelőtti csavargáshoz.
na, lassan összeszedem magam, aztán kimegyünk megnézni a kacsákat, meg venni kell fogbogyót, mert persze megint egyszerre jön négy foga a gyermeknek.

nagylány

ja, és azt el is felejtettem írni, hogy egy hónap múlva már nagycsoportos lesz a mi kis akaratos lányunk, elhagyja Dikkie Dik-et és Balou-s lesz, megy a nagyok közé. persze lesz három beszoktatós napja, először két óra, aztán három, aztán ott is alszik, még nov.1 előtt. izgis!

vissza a jövőbe

kedden együtt vacsiztunk Williammal, a gimis holland cserediákkal, akiknél másodikban, vagyis 1992-ben vagy 1993-ban voltunk kinn, ciki, de már nem emlékszem hol, és aki egy évre rá jött hozzánk Pestre.
meséltem sosónak, hogy mennyire ciki volt akkor ez az egész, hogy a srác egy hétig nem fürdött, hogy a haverjainak nagy többsége csak Pesten látott először metrót, hogy a mekibe beülve elővették a délről maradt zsömlét, és azt majszolták a hambi helyett, hogy az angolul nem beszélő szülei szigorúan csak egy kekszet adtak a teához, hogy hiába kértem anyukát, ne tíz szendvicset adjon másnap uzsira, mert nem tudok olyan sokat enni, erre tizenkettőt kaptam, stb...
hihetetlen távolinak tűnik az egész, de ez a találkozás olyan közelivé hozta, hogy egészen megrettentem gyerekkori önmagamtól. mennyire más voltam, úristen. elmondhatatlan.

holland

elkezdődött a nyelvtanfolyam az egyetemen, a drága tanfolyam, amiről viszont azt mondják, hogy egy év alatt perfekt lesz az ember, heti kétszer három óra, elég tömény, iszonyat sok leckével. a ma délutáni óra elmaradt, mert az október harmadikai őrjöngést már ma elkezdték, és a tanár jogosnak érezte azt a hozzászólást, hogy délután hatkor már simán meg sem lehet mozdulni a városban. már most behallatszik az utcáról valami nagy dajdajozás.
egyébként a szerdai meg a pénteki órát más-más tanár tartja, ami egyrészt jó, mert kétféle magyarázatot meg rálátást ad a dolgokra, de rossz is, mert kétféle magyarázatot meg rálátást ad a dolgokra, és mert más a kiejtésük.
a csoport egészen kezd feloldódni, bár iszonyat sokan vagyunk (16-an), és ebből három a pasi (egy kolozsvári román srác, egy dán , intézetvezető és egy thai srác), de alapvetően viccesek és nyitottak.
na megyek, nekilátok a leckének, hadd fogyjon.

nem hagy (h)idegen

egymás idegein táncolunk, jelentem nem igazán büszkén, de hát a dackorszak nem a legeslegfelemelőbb korszaka egy gyereknek.
hanna mostanában MINDENRE nemet mond, és nem, nem esem bele a gyakorlatlan szülő hibájába, hogy bármi fontos dolgot is megkérdeznék tőle, mint pl. megyünk fürdeni? kérsz ebédet? ebéd után lesz alvás?
nem, kérem, én csak kijelentek, de ő ellenkezik. pedig hagyok neki választási lehetőséget sok minden másban.
már két napja megy az, hogy ebéd alatt mondja vigyorogva "alvász", én mondom, igen, most jön az alvás, mire ő vigyorogva nemet mond. én mondom, hogy de ebéd után alvás van, tegnap sem aludtál, fáradt vagy, és tényleg, fekete karikák vannak a szeme alatt, annyira kialvatlan, de az akarat mindenek felett diadalmaskodik. átlagban eddig két-három órát aludt délután, ami ha kimarad, nem pótolja be reggel, sőt, egyre hamarabb kel hajnalban, és jön át hozzánk.
szerdán kezdte a nemalvást a bölcsiben, tegnap egy óra próbálkozás után idegbetegen őrjöngve feladtam, és azt mondtam neki, hogy nem is akarom látni, csináljon amit akar, de engem hagyjon most békén. persze nem hagyott.
ma egy órán át bírtam ordítás nélkül, amikor leordítottam a fejét, majd visszaraktam a párnájára, és simogattam a hátát, végre elaludt. nem egy édes győzelem, hogy megint elveszett az önkontrollom.
de mi van, ha elmegy egy óra mesével, összebújással, gyengéd unszolással, és semmi hatása? mit lehet ilyenkor bevetni?
persze vissza lehetne rakni a rácsoságyba, és hagyni üvölteni. de azon már fél éve túlléptünk, ott nem tudott aludni, mert állandóan beverte a fejét a rácsba a nagy pörgés-forgásban...
tanácstalan vagyok, fáradt és ingerült. össze kéne szednem magam, és úgy maradni.

agyalágy

kész vagyok magamtól.
az egy dolog, hogy sok mindent elfelejtek, mindent fontosat fel kell írnom, de hogy a hatodszori sikertelen feltöltési próbálkozás után vegyem észre, hogy kpn helyett vodafon feltöltőkártyát vettem, az beszarás.
jó, mondjuk kismillió intéznivaló van most, ezer felé áll a fejem, egyébként is gyagya lennék: heti hat-hét lakás- és háztűznézés elintézése majd megvalósítása, közben heti kétszer terhestorna, meg ma kezdődött a hollandórám, meg holnap jönnek hétvégére anyósék, meg persze takarítani, bevásárolni, heti háromszor gyereket boldogítani egész nap, kezd egy csöppet sok lenni ez.
még szerencse, hogy hétvégén ad hoc leléptünk a német eifel-hegyekbe, irtó jó kis kikapcsolódás volt, végre erdő, végre hegyek.
na megyek, sütök pizzát, hogy mire megjön a sosó meg Hanna, legyen valami vacsi.

személyi tréner

hát az a vicces helyzet állt most elő, hogy egyedül én fizettem be a szerdai meg a pénteki terhestornára, de a kedvemért mindkettőt megtartották. kettesben voltunk mindkétszer, először is Natascha huga meg én, aki body-balance-ot oktat, és irtó jó volt, tetszett nagyon - tai chi, jóga meg pilates keveréke, de nagyon izomlázam lett tőle, szóval nem éppen egy időskori rehab-torna jellegű volt, mint az eddigi terhestorna, amire jártam. persze hasra nem dolgoztunk, csak az oldalsó hasizmokra max, de attól, hogy terhes az ember, a segge meg a lába lehet izmos. a hátnak meg kifejezetten jót tesz, ha erős. sajnos a szerdai terhes-body balance ezzel az egy órával megszűnt, de Natascha hajlandó terhes-pilatest tartani helyette. ami pénteken is volt, és alapvetően tök jó, mert ez is erősít, meg vicces, mert nagylabdán kell egy csomó mindent csinálni, de az a body-balance nagyon megtetszett. na mindegy, emiatt nem megyek hétfő este kilenckor tornázni...
ja, és most pénteken már ketten leszünk terhestornázók, szóval a személyi edzés csak egy hétig szólt.

lakás

a főbérlőnk bejelentette, hogy el akarja adni a lakást, amiben lakunk. október végéig van szerződésünk, majd kötünk újat, de hogy milyen feltételekkel, nem tudjuk. és ez így leendő kétgyerekesként nem túl felemelő. úgyhogy keresünk új lakást, de kiadó lakás nagyon kevés van, ennyiért, mint ez, szinte nincs is. eladó lakás meg ház van sok, hitelből talán tudnánk egyet venni, aztán majd eladni, ha lelépünk innen. elvben. gyakorlatban meg kell tudni, hogy ha eladnunk egy ingatlant, mekkora adót vagy jutalékot vagy mit kell fizetni utána, meg hogy mekkora hitelt lehet felvenni, és annak mekkora a törlesztő részlete. de közben nagyban nézelődünk, álmodozunk, felébredünk, kiábrándulunk, és mindezt kezdjük előlről. szombaton azért már egy lakást megnéztünk. ház-árban van, vagyis ennyiért már házat is kap az ember, meg pont egy kisjátszóra néz, ahonnan úgy kellett kölköt elvonszolni, szóval több sebből vérzett. szerdán kéttő, csütörtökön meg egy házat nézünk meg, a feltett fotók alapján mindegyik kompomisszumos, de majd persze minden akkor derül ki, ha az ember belülről is látja.
izgalom az van, na.

open monumenten dagen

most hétvégén nyitva volt egy csomó olyan intézmény meg ház meg miegymás, ami egyébként nem, vagy pénzért látogatható, pl múzeumok, templomok, zsinagóga, diákszálló, ami egyébként egy kastély, és aminek a kertjében van egy hihetetlen gyönyörű tuinkamer. sajna csak szombat délben találtunk programfüzetet, és aztán Hanna mindkét nap irtó sokat aludt délután, ezek a lököttek meg ötkor bezártak, szóval csak pár helyre jutottunk el, de sebaj, jövőre is biztos lesz ilyen...

tea

lejártam a lábam, mire sikerült minden hozzávalót összeszednem. először is lefordítattam a guglival a stadelman-féle terhestea hétféle összetevőjét hollandra, utánéztem, hogy az tényleg jelentenek ezek a szavak valamit, aztán elindultam, hogy beszerezzem őket. az egy dolog, hogy itt nincsenek olyan patikák, ahol ezt a keveréket úgy szimplán összekeverve árulnák, de csak kamilla és csalántea van a polcon, az is filteres kivitelben. menjek a reformboltba, mondták. kiírtam öt reformbolt címet, ebből kettő megszűnt, egy zárva. az egyikben három tea volt a hétből. bandukoltam tovább, mire rátaláltam egy drogériára, ahol a padlótól a plafonig tartó polcon kismillió gyógynövény volt, főleg Bulgáriából és Magyarországról. Végre! aztán otthon húsz-húsz grammokat kimértem a teákból, és egy nagy bádogdobozban összekevertem őket - így most van egy nagy kübli tea, meg persze egy zacskóban a maradék mindegyikből, ez egy évig elég lesz. így aztán naponta lefőzök belőle egy-egy litert, és próbálom lelkesen iszogatni, mint anno Hannával.
hogy ettől, vagy sem, de szerencsére elmúlt az émelygés meg az esti gyomorsavtúltengés. jövő héten bába, aztán három hét múlva kukucska. addig is kétóránként éhenhalás...

jé

miket tud meg az ember...
"Caffeine absorption into the body is also inhibited by nicotine. Therefore people who smoke normally need to drink twice as much caffeine to feel the same effects."

na, kezdődik megint

hatodik hét.
ma délutánra kaptam időpontot a házidokihoz - itt ugye mindennel hozzá kell menni, de csoda, hogy meg sem kérdezte az aszisztens, hogy mi van, csak adta az időpontot.
aztán meg ma reggel felhívtam a közeli bábákat, merthogy ezentúl csak velük lesz dolgom, dokit nem látok, csak ha nagy gáz van. szóval a kilencedik héten kivizsgálás, vérvétel meg miegymás, és aztán a tizenegyediken az első ultrahang egy spéci kórházban - már oda is megvan az időpont.
és ha igazak a rémhírek, kábé ennyi lesz az össz vizsgálat az egész kilenc hónapra. bár a bábahonlapon azt írják, lesz még egy uh a 20-22. héten, meg hogy csinálnak tripla tesztet meg ultrahangos down-kór szűrést, de a biztosító csak akkor fizeti, ha indokolt. mindegy, a cukorterhelésre még majd rákérdezek, de asszem apám miatt csak megnézik. több vacakolás aztán nem is kell.
kivéve az anti-D szurit a harmincadik héten merthogy rh- vagyok, és Hanna meg pozitív.
csak havonta egy pocaknyomogatás, vérnyomásmérés, és kedves bábacsevely.
az viszont irtó jól jön ki, hogy a pilatesstúdióban meg pont szerdán és pénteken van terhestorna kettőtől, a hollandóra meg negyed négykor kezdődik. így egy csöppet szoros lesz a két délután, de legalább le lehet tudni mindent, amíg a kiscsaj bölcsiben van.

az idei sziget sztárja

kimentünk, kirángattam sosót, merthát ez volt az egyetlen nap, ami élvezhetőnek tűnt: fatboysslim, buenavista, és lieden világsztárja, a duplán nagydíjas dj. egyik sem jött be, a fatboysslim élvezhetetlen volt, a buenavista unalmas, a dj meg jó lett volna, de töküres arénasátorral, este tízkor semmi hangulat nem volt. aztán elértünk a jazzszínpadhoz, és ott voltak zubolyék, és annyira viccesen gázok voltak, hogy maradtunk. és tetszett nagyon.
kérsz taslit?

dumaszínház

már össze sem lehet számolni, hány szót mond Hanna, a kismillió hasznos főnév (mint pocsolya és pénztárca) és tulajdonnév mellett a melléknevek (meleg, nagy) és igék is itt vannak (pl pakol, mász, pancs, megyek, nem megyek).
és mindez semmi. ahogy visszaérkeztünk a lakásba, felmászott egyedül az etetőszékébe, aztán a játszón felmászott a lovacskás körhintára, majd persze pocsolyázott egy hatalmasat.
ja, és főzni is ő akar. holnap ezért perecet gyártunk, azt gyurmázhatja kedvére, és az se baj, ha belenyal a tésztába. (bevállalom a német receptet, de NaOH helyett szódát rakok majd a forró vízbe, amibe a pereceket sütés előtt bele kell rakni. így nem hangzik annyira brutálnak a recept.)
őrület mennyit fejlődött ezalatt a három hét alatt.
amúgy Nonót, Marcit, Verát naponta emlegeti, és tegnap elsírta magát, mert félreértette az apját: azt hitte most rögtön meglátogatjuk őket, és már húzta "apukát" - most így hívja őt - az ajtóhoz, hogy akkor indulás. Persze Dadával is naponta cseveg a játéktelefonon, és Bodzának nevezte el a kíváncsi kiskutyust.

pozitív jövőkép

háromszorosan is.

normális???

körlevél a wiwről, egy régi ismerőstől (nem, nem évfolyamtárs):
"Kedves Baratok Ismerosok,
vallalok biologia temakorben szakdolgozat, diplomamunka, beadando stb irast kerlek Titeket terjesszetek,
Koszi,
x"
az egy dolog, hogy vállal ilyet, már az is gusztustalan, de hogy köríméltben leírja ilyen nyíltan, meg hogy arra kér, terjesszem, az már abszolút hüjeségre vall. kábé mintha az expressben vagy a pestiestben hirdetne...