Tudtam, hogy Zsófi valamikor januárban utazik, valamikor január végén. (Megy ki az ifjabb tótmiklóshoz amerikába, mert a francia kapcsolat megszakadt, nem műkszik.) De nem január végén megy, jövő pénteken. Basszus. Jövő péntekig már alig van idő. És már decemberben sem tudtunk egy épkézláb dumálást összehozni, az üvegfestésről és az úszásról akkor meg már ne is beszéljünk. A ma estét-délutánt lefixáltuk, de félő, hogy a nagy rohanásban ez lesz az idei, vagy a kiutazás előtti utolsó...
basszus, kivel fogok akkor ezután ad hoc meló után sörözni, mozizni, vagy ugrabugrálni valami nyári nyitott helyen???? ááááááááááááááááááá

nem hittem el, hogy létezik szemátültetés. azt hitem, hogy ez megint egy hülye vicc, amivel szivatózik. azt meg pláne nem bírtam ki nevetés nélkül, hogy a faszi, aki megkapta a balesetben meghalt fószer szemét, le tudta írni a baleset körülményeit. ja, minden kibaszott országnak meg városnak megvan az urbanlegendje.
és most besértődött, hogy mi mindig csak kinevetjük, hogy senki nem hisz neki, de olyan látványosan, olyan teátrálisan, komolyan, ilyet csak egy hisztis picsa tud produkálni. és persze lepereg róla minden magyarázat és bocsánatkérés.
régen húztak fel ennyire.
mondjuk tényleg igaza van, már kurvára nem hiszek el neki semmit, mert paranoiás, mindent belemagyaráz mindenbe, mert kétszínű, mert tudom, hogy ő hagyta kinn a dobozaimat a szobahőn, mert tudom, hogy turkál a főnök szemetesében a kidobott iratok között, és mert már egy csomó mindent nem is akarok tudni róla, azt meg pláne nem akarom, hogy ő ezek után bármit is megtudjon rólam. iszonyatosan olyan, mint anyám, csak még durvább kiadásban. már egyre kevésbé bírom elviselni és tolerálni. keresztbetett ujjakkal szorítok, hogy elmenjen innen minél hamarabb.

El sem akartam hinni, amikor ültem benn a meleg szobában, egésznapos semmittevés után, hogy a hírekben leadott tüntetés és zászlóégetés nálunk történik. Értsd itthon, nálunk, Pesten, a belvárosban, a kulti előtt. El sem szeretném hinni, hogy ezek már megint azok az idióták, hogy már megint beetették és megmozgatták a nekik kurvára mindegy mi ellen, de tüntessünk, és legyünk együtt faszokat.
Nincs is félelmetesebb, mint az emberi sötétség.

csak igazat tudok adni suzének meg eszpének, újat mondani nincs kedvem, sem erőm.
még szerencse, hogy nem vagyok tizenhárom éves amerikai tini...
ambivalens, ha belegondolok, hogy én is kerülhetek ilyen helyzetbe, mint szülő, de alapjában véve nem akarok belegondolni, úgyhogy inkább elzárkózom...

Ma délben én voltam fligófbenedek, szép lassan változtam át, az ő szemével láttam, az ő agyával gondolkodtam. Kikértem a hotdogot meg a nagyonhabostejes kávét, és mivel már nem volt bárszék, és az ablaknál is voltak, meg a pulthoz közel is, beálltam középre. Ez volt az a pozíció, ahonnan nem láthattam a nemtomhonnanismerős bicajos srácot, pedig felém fordult, de legalább a két beszélgető srác sem látott engem, de minden egyes szavukat jól hallottam. Először elnevettem magam ("Nem gondolkodtál el azon, miért csalod meg mindíg? Nem gondolkodtál el azon, hogy miért tekinted őt mindíg meghódítandónak, ha el akarsz menni valahová? Ez egy évezredes csapda, bazmeg..."), de aztán ahogy folyatódott a beszélgetés - ami egyébként elég egyoldalú volt, a bal oldalon ülő srác mosta a másik fejét, az meg néha reagált egy-két provokatív kérdésre - egyre durvábban láttam magam előtt a kirakatban ezt a két srácot, kintről, a rákócziról filmezve, ahogy az egyik bámul bele a poharába, miközben a másik felé forulva mondja a magáét, próbálja talpra állítani, hogy ne dőljön vissza, hogy meg bírjon állni hét év után a saját lábán, hogy ne rántsa vissza a megszokás, a szavahihetőségét cáfolva, a barátságát megkérdőjelezve minden érzelmi eszközt bevet a szerinte áhított cél érdekében. Az már mindegy, mi lesz ebből holnap, az már senkit nem érdekel, hogy Lajos visszamegy-e Klárihoz, de ez a beszélgetés, ez teljes mivoltában teljesen beleillett egy olyan filmbe, ahol csak két ember beszélgetését látod, hallod. mondjuk ki, a rengetegbe. amit az oscarra akartak nevezi, pedig hát kit érdekel...

kituggya hány fok lehet a folyosón, mennyi a laborban, és mennyire fagyos a lépcsőház? nincsenek hőmérők, csak fagyott kezek, dermedt lábak, és az istennek sem dermedő poliakrilamid gélek...
kéremszépen, ilyen hidegben nem szabadna dolgozni!!!! és nem is lehet!!!

- Min nevettetek apáddal? Nem hagytatok aludni...

Meggondolatlanul, akaratlanul, tudatlanul pontosan neki felállított görbe tükör. Egy az egyben ülő mondatok, egy az egyben ütő mondatok, egy ez egyben levehető ismerős helyzetek. Amikben ő nem tudott így mosolyogni, amikben ő nem tudott ilyen szépeket mondani, amiket ő is átélt, amiket éppen ő is gondol.
Fene ebbe a fránya világba, sosincs semmi új a nap alatt...

a tavaszi szél olyan, mint a bor, a nyári szél, mint a tea, az őszi szél, mint a füst, a téli szél, mint a gyömbér.
...A gyerek, aki a tányérján játszik a spenóttal és a répával, és titokban egy kertet épít, boldog. Miért ne lehetne hasonlóan fantasztikus egy kínai utazás a rizsestálkában? Tegyünk hát kívánságunk szerint és hagyjunk fel azzal, hogy kötelességből és praktikus kényszerből eszünk!... A kínai szakácsművészet nem kevésbé őszintén szólítja fantáziánkat, természetes kalandvágyunkat, és valóságos lázadást provokál a táplálkozás monotóniája ellen. A kínai gondolkodás szerint a helyes táplálkozás a testnyílások, az érzékszervek, az érzések és erények, valamint a belső szervek összjátéka...
A bölcs kínaiak a hagyománynak köszönhetően az étkezést még ma is úgy élik meg, mint az életet, bár mindkettő ugyanazt szimbolizálja: beteljesítés a mostban...

Zuhogó hóban az egyetlen dolog, amit élvezettel lehet művelni, az a jégtánc. És a forraltbor-ivás. Vicces lehetett, ahogy hárman (Mátéval és Bébével) tátott szájjal vigyorogva bámultuk a belső körben keringő öregeket a keringő hóesésben. Ja, és megtanultam hátrafele menni. De sajnos el is felejtettem, vagy csak nem tudtam később újra előhozni. De a forgás azért megy, sőt, megtanultam fékezni (túlzás, ha gyorsan megyek, nem merek úgy megállni)
Mennyire régen éreztem magam ilyen felszabadultan...

Röpke naplószerű számvetés a szünetről:
dec. 18 csüt. laborkarácsony nyugodt, semmilyen, sütis, pezsgős, barátságtalan. este műcsarnok kedvetlen, szivatós, sőt, élvezhetetlen. egyébként haze szülinapi bulija. tisztára olyan, mint egy egyszemélyes lakodalom.
dec 19. péntek intézeti karácsony minden várakozást felülmúl (na ja, ha valami nagyon szarra vársz, és nem szar, akkor az már felemelőnek érződik), másfél óra mókás zabálás és egymás körbevigyorgása, bár teljesen kedves és vicces hangulatban. utána fiatalos uno-csata (istenem, ez milyen édesre-helyesre sikeredett, imádom ezeket az embereket, komolyan). este irány Anna, itt van már Bébé is, meg persze Zozó, irány a műcsarnok (ismét), ahol irtózatosan idióta részegek tántorognak, ordenáré az egész, hányingert keltetek, emberek, majd Balinál hamburger Esztivel és Duncével, nemkevésbé jó hangulatban.
dec 20. szombat Zsófival Grázia szigete édes, kegyetlen, aranyos, megható, és brutális egyben. nagyon ottvan, nagyon. top-esélyes, komolyan. este Bonobó a trafóban. na ezt inkább hagyjuk. megagáz. nem elég, hogy genya amint rámnézett, elkapta a fejét, ez az idióta állat bali nekiállt velem ordenáré módon, artikulálatlanul ordibálni. a legdurvább rész (persze az ordibálós jelenet után) az az volt, amikor mintegy bocsánatkérés képpen bali odaállitott, és kijelentette: ugye tudod, hogy csak akkor bántalak, ha kivánlak?, miközben genya éppen próbál felszedni egy nőt. gyönyörű, mondhatom, meseszép.
karácsony hagyjuk. túlvagyunk rajta. a séták jók voltak, a fotómasina pedig egy álom. éljen a zúzmara. ja, és lizingeltük a fenyőt - éljen a természetvédelem
dec. 25. csütörtök Vivitől egy általa rajzolt képeskönyvet kaptunk. Julitól semmit. No comment. Ha már kibejgliztétek magatokat és épp nem tudtok magatokkal mit kezdeni, csakis abban az esetben várunk a Pótkulcsban egy forraltborozásra. Ez az, igen. Pontosan ilyenkor, a kényszeres mézeskalácssütések idéjén, ilyen spontán módon, ilyen hangulatban kellett ez, ahogy tavaly meg tavalyelőtt, csak most másképpen hármasban, és ez most pontosan Esztivel és Duncéval volt jó. tényleg. istenit beszélgettünk, őszintét, kiváncsit, emberit, gátlások és feszültségek, ki nem mondható és ki nem mondott érzések és gondolatok kényszere nélkül. felemelőt. karácsonyit, mondhatnám.
dec. 26 péntek Péterék ismételten nem ettek semmit, Erzsi meg csak konyakozott. Mivel a jól kitalált frappáns ajándékötletemet nemcsak apám felejtette el, hanem én is, tőlük csak egy óriásmilkát meg egy ir kazettát kaptam, meg egy kisboritékban egy huszast - lesz itt móka szilveszterig :) családi scrabble, majd utána ajándékozás a lányokkal a jaffában, utána meg buli a trafóban. rossz a szájiz, rossz a kedv, ne erőltessük ezt, kéremszépen, gyere Andi, irány haza...
dec. 27. szombat némo nyomában és nupagagyi. kemény játszmák, nagy győzelmek. este Juditbuli (elég jó, jobb, mint vártam, de erről persze nem Judit tehet, hanem Buvi meg Pepe, meg Ivánék is édesek voltak), majd irány Dini kajapartija (kár, hogy nem forditva csinaltuk ezt). egészestés nonsztop zabálás (istenem, az a mennyei csokikrémes süti, sosem feledem el)
dec. 28. vasárnap Álllá Kokoáááá... Vájvátááá. Isteni dolog Krisztu kacagását hallani, és mellette megszakadni a röhögéstől, és ámuldozni a szinpadi technikákon, és várni, hogy AZT majd hogy oldják meg... JÓ. SŐT. Rég voltam ilyen jó szindarabon.

dec. 29. hétfő békés nyugodt családi korcsályázás a parkolóban, lágy zene szól, gyerekek lökdösődnek szeliden, éljen a miniszerelnök, akinek biztosan volt jégpályája az áltisi focipályáján (nekemis, most mérnincsen? mér luxus fellocsolni az aszfaltot?)
dec. 30. kedd Durrbele-torna, szerintem elszakadt mindkét combom, felpuuadtak a bicepszeim, jézusom, segitség!! este rokkantan főzés Veránál, végül mégiscsak benéz Nusi, aki már rá se bir néyni a kajára, Anna meg Zozó, akik befáradtak, de azért elhozták a turmixgépet meg a beigért luxuxgyümölcsöket, és aztán megjelenik Máté Jula és Dani, kész biológusbuli lesz esz, kéremszépen. ennek örömére földhözvágom a desszertet. sebaj, vigasztal a jukkapogácsa juhtúróval.
szilveszter lovi: 200-2000: tizszerezze meg ön is pénzét! ha megveszi a könyvemet, elárulom, hogyan! ezt meg kell ünnepelni, sőt, azt is, hogy Judit is Gólyalábra fogadott, és ő is nyert, mindenféle óvás ellenére. balinál kötünk ki egy kis kotyvasztásra, majd klauzáltél, aztán kulti. robbanás sehol, utcabuli viszont annál inkább, aztán hirtelen az ajtón fejvesztve behatoló tömegben találjuk magunkat, majd a kertben a westbalkánt idézik, nyár van baszki, hajnali kettőkor polóban táncolunk a kertben!
jan. 1. csütörtök Életem első Cinetripje. Tetszik. Bejön. Melegviz, fürdőruciban táncoló emberek, nyár van, baszki, most már két napja! isteni ez a törökfürdő, a hastánc pedig egyszerűen levesz a lábamról. utána nagymedence, mozi van, már nincs táncolhatnék, az agyhullámokat egyenletesre ringatják a nagyok, jó nézni, jó hallgatni. és vicces pont akkor átöltözni és hazaindulni, amikor az elvesztett többiek is öltöznek és indulnak.
jan. 2. péntek majdnem szinház Judittal meg Árpival (még nem mondtam, de igen, megint), de mégsem, heveny rosszuléte miatt én a Pótkulcsban kötök ki a sisa, a forraltbor, Ede, Máté, Jula, meg a már beszélni is alig biró Bali mellett, aztán jön még Csabi, és a végén a magábaroskattan üldögélő Kicsi.
jan. 3. szombat A38, palotai, nusival, lásd alant. flitteres ötös.
jan. 5. hétfő torna Verával, majd Swimming pool. huh. durván letaglóz. még gondolkodom, hogy tetszik vagy sem...

Andinak vagy Anikónak hívják azt a vasmarkú lányt, aki újra használatba helyezte egy röpke fél óra alatt a nyak nevű képződményt itt a fejem és a vállam között. Mozog. Hajlik. És csak egy kicsit ropog már. A hátam is jobb lett egy csöppet, a derekamat azonban épphogy csak megpaskolta, azzal nem tudott mit kezdeni. Mindegy. Ha folytatom azt a Pilatest, amire tegnap Verával elmentünk, van remény a fájdalommentes létre.
Micsoda igények!
Mondjuk az már nagyon durva volt, amilyen hangot a gerincem tegnap délelőtt kiadott. Komolyan berezeltem, hogy valami gáz van. Remélem azért nem visszacsinálhatatlan.
Az sem volt rossz, ahogy a harmincadikai torna után bekeményedtek az izmaim, és a cinetripen tudtam csak egyenesbe hozni magam... megadurva érzés, amikor ülsz a forró vízben, irtóra semmit nem látsz a gőztől meg a sejtelmes fényektől, körülötted iszonyat sok ember, a zene egyszerűen leírhatatlanul isteni, és közben érzed, hogy a lábad kilazul, ahogy húzogatod a sarkadat a fenekedhez. Mennyei örömök... :)

Successful Submission Confirmation 27 Dec 2003 14:58
Your manuscript has been successfully uploaded to FEBS Letters.
You will receive future communications via e-mail.
Your manuscript number is: FEBS-03-3477

Szombat este az A38-on, valami osztrák live act után a MESTER zenélt, de valami olyat, valami olyan-de-olyan fergetegeset, hogy azt felülmúlni képtelenség. És igen, bevállalt mindent, mindent, gagyitól a csúcsszuperig, tutira a kedvenceit rakta fel, 4 órán át, kifáradáig. És igen, berakta az ájfíllávot is, meg a busvakától azt a dobosat, meg a brádörsallit, meg... Az év partija volt, kizárólag elvetemült partiállatoknak. Merthát ki más megy el január harmadikán palotaira, ha nem az elvetemült partiállatok. Nusival mi is azok voltunk, kivételesen.
Üdv Ferikének, a köcsög nőfalónak.
Csak annyit akarok mondani, hogy lehet, hogy ez volt életem partyja,
lett egy vérhólyagom és egy vízhólyagom, begyulladt a szemem, izomláz
van a nyakamban és akkor volt részem utoljára ilyen buliban, amikor anno
gimnáziumi anarchista barátnőimmel mulatni jártunk.
Szóval örülök, hogy egyforma az ízlésünk (legalábbis nagyjából), meg
hogy végülis elmentünk. Legközelebb akkor megyek bulizni, amikor
Tilosrádió búcsúparty lesz a Jórinál!
n:)

Tisztelt Cím!
Nemrég, rendszerhiba miatt, egy csekk kiutalásra, illetve a hiányzó kézbesítési címre vonatkozó e-mailt kapott tőlünk. Ezért elnézést kérünk. A levelet, kérjük, tekintse tárgytalannak. A hibát elhárítottuk, az a jövőben nem fog megismétlődni.
Engedje meg, hogy az alkalmat kihasználva, ismételten kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánjunk.
Üdvözlettel:
Mohácsi Gábor
Eurorest Információs Iroda

A leggyengébb láncszem - avagy semmi közöd hozzám
Viszlát
Movin' to non-public

Gyávaság.
A legelső azok közül az emberi értéktelenségek közül, amit a legjobban utálok. Utána jön csak a sunyiság, a kétszínűség, a hazugság és szépen sorban a többiek.
Terjed. Iszonyatosan terjed az emberek között. Pedig senki nem halt még bele egy másiktól kapott nembe, egy kimondott bocsánatba, neharagudjba. Nem mintha valami ilyesmi elég lenne, most nem, de legalább egy értékelhető gesztus lenne. De valakitől még ennyi sem jön...

mennyi telt el? két perc? öt? tíz vagy húsz?
nem sok. de épp elég, hogy kiakadjak
beszéltem balival az estéről, és kiborított. bevillant az, hogy minden mindegy, hogy minden hiába, hogy soha, hogy senki, hogy semmi, hogy nincs holnap, vagy van, de irtózatosan üres
szoba kilátással
ja, pont a temetőre
minek
minek folytatni
minek a holnap, ha nem hoz semmit, mint egy kibaszott mikulás, akit igérnek, de a te házadnál nem áll meg
minek mondanám el
úgysem érdekel senkit
emberek, mint felhúzott üres zenedobozok járkálnak körülöttem, kántáják saját hülyeségeiket, amig csak tart a rugó...
üres dobozok
nincs bennük semmi, semmi, amit meg kéne látni, meg kéne ismerni
semmi empátia, semmi kíváncsiság
minek strapálom magam
ez itt a baj
ez itt a bibi
ez az egész egy mission impossible
és illúzió, hogy szükséged van valakire, vagy hogy fontos vagy valakinek
kibaszott illúzió

éééééééééés igen
fájtkláb élőben, önmagammal küzdök rendesen, de most én győztem, jöhet a következő fokozat!
az olasz fickó iszonyatosan olasz akcentussal elkövetett angol előadása után hirtelen felindulásból összekaptam magam, elmentem a másoló hadnagyhoz, hogy megtegye azt, amit a haza megkövetel tőle. meg is tette, gyorsabban, mint hittem, drágábban, mint gondoltam, de egye fene, ajándék lónak... szóval elkészült a cucc, bele is pakoltam az ajit meg a pecsás gülüszemű kismacit a vicces karácsonyis zacsiba, és nekilódultam, hogy eljuttassam neki a csomagot. akár ott van, akár nem. akár személyesen, akár közvetítőn keresztül. a hülye villamos csak döcögött az oktogonig, én meg nagyokat sóhajtoztam, szekretáltam bőszen az adrenalit, a szívem a fülemben dobogott, és csak sóhajtoztam nagyokat, de közben nem érdekelt az egész, ha már egyszer elhatároztam, hogy adok neki ajándékot, meg is csináltam, akkor oda is adom, mert frappáns, mert róla szól, mert egyébkéntis csakazértis összezavarom, meg titokzatos leszek, és feladom neki jól a leckét, mert csakazértsem írok egy sort sem, nem, még a nevemet sem, egy boldog kareszt sem, semmit, és ha ő nincs ott, és később kapja meg, akkor csak találgasson, hogy ki lehett az. de aztán közben nagyokat sóhajtottam, mert elképzeltem, hogy milyen ciki lesz, ha bemegyek, és ő ott van, és nemtok neki mit mondani, de aztán eszembe jutott, hogyha meglát, biztos bebújik a barlangjába, ami persze nem jobb helyzet, egyáltalán, de aztán eszembe jutott egy csomó minden, ami vicces és frappáns, amit lehetne mondani.
és aztán az utolsó nagy levegő után benyitottam, ő persze sehol, én meg odamentem az egyik eladósráchoz, és megkönnyebbülve előadtam a jópofa, lazacsaj dumámat (egy csomagot hoztam. gyalogos csomagfutár vagyok. odaadnád ezt a fónöködnek?) majd vigyorogva kititkolództam magam az ajtón, egészen az oktogonig, nem fordulva hátra, és persze jól elfeledve a nagy büszkeségtől, hogy a vörösmartin is felszállhattam volna a földalattira, de sebaj, mert ujjongott a lelkem, mert megcsináltam, ájdidit, és működött az A terv, biztosan azért, mert kigondoltam egy B-t is....
és most jól be vagyok csiccsenve, mert pont elkezdődött a laborkarácsony, mire beestem, és volt irtózatosan sok pija, és mindenki becsípett, Attila szerintem nagyon durván...
hajjj. leírtam. és igen, ájdidit. ezt fogom ma még párszor ünnepelni. meg haze szülinapját. jólesz. érzem. csak be ne jöjjön az, amit még elgondoltam...

- Mi leszel, ha nagy leszel?
- Fiú
Hogy miért is? Íme: Life history: Changing sex at the same relative body size

jóhír

nem is mondtam, hogy tegnap anyámmal sikerült apámat rábeszélni egy olimpusz digikamra. úgy tűnik, hogy anyámmal kettesben megkapjuk karácsonyra, ami azt jelenti, hogy nagyjából az enyém lesz, és időnként meg anyám macerálja majd (szemüveg és mindennemű műszaki érzék nélkül, jó lesz ez...)

1 centi

aszittem, hogy annyi nem számít
vagyis inkább szartam már bele este tizenegykor, amikor észrevettem, és már nem akartam tovább szarakodni vele
aszittem, hogy majd otthon összehajtom, és akkor majd jó lesz, az az egycenti nem számít
az nem is annyira
de volt még egy nagyobb baki, azt már nem lehetett javítatlanul hagyni
úgyhogy most korrigáltam, mindent, még az egycentiket is
most büszke vagyok
mert ügyes vagyok, mert nem rontottam el a számolást, a tervezést, mert állat, ahogy kinéz - mellesleg én is, nem alszom jól, meg főleg eleget mostanában, meg tegnap óta valami heveny gyomoridegesség van rajtam. vagy elkaptam a szaratós vírust - nem, ezt nemakarom - vagy izgulok - ez egyébként esélyesebb. olyan jól elterveztem mindent, csak sejtem, hogy az ilyen tervek nem jönnek be. sosem szoktak. és már be vagyok szarva attól, hogy majd ott állok, mint egy hüjepicsa, idegesen és idétlenül, és secpec alatt elillan mellőlem minden eltervezett titokzatosság és meglepetés.

Pénteken jön haza Erbé, és már estére hívott forraltborozni. Már alig várom...

Alig vettem még karácsonyi ajándékokat. Ma sem jöttem be, hanem anyámékkal elmentünk az emmanuelbe, ahol vettünk egykét ruhát - ajándék egymásnak - aztán meg Monával beültünk egy moziba (igazából szerelem - fú, na ez nagyon nem hiányzott ez a nyáltenger), ahelyett, hogy ajándékot néztem volna, namindegy, és csak hat utántól vagyok itt benn, keményen dolgozom az egyes számú ajándék-projekten. Kemény meló ez, tervezni kell, számolni, sokáig is tart beszkennelni ezt mind, aztán még otthon is lesz vele meló rendesen, de sebaj, kihívás.
...azért titokzatoskodok ennyire, mert te is megkapod, bali, úgy döntöttem...

Megnéztük a Némó nyomábant, ott ültünk a leghátsó sorban, Apu, Vivi meg én, előttünk alig lézengtek, a biztonsági őrrel lehettünk vagy tizenöten. Az őr körbenézett, majd mindenkit figyelmeztetett, hogy vigyázzon értékeire (?!).
Igazából jó volt, édes, néha szivszorongató, alapvetően korrekt, persze a halak fogait kivéve, de mondjuk tényleg nem rossz, ahogy a nagy korallzátonyt ábrázolták, nem rossz. A szóviccek meg egyszerűen édesek, jópofák, szellemesek.
Ennek ellenére sokkal frappánsabb volt az a kisfilm, amit előtte levetítettek a szerencsétlen hóemberről.

A legutóbbi bulink jól sikerült. Jó fej volt a közönség, vették a lapot, értették a viccet, fogták a taktust, és Dzsimmy sem ejtette le a szaksziját, mint az előző koncerten, és Mark is elhozta a tompitót a trombitához. Hiába, gyakorlás teszi a mestert... A koncert után El odajött gratulálni, de a foga hegyéről azért odaszúrt egy megjegyzést (nem birta megállni), hogy a cigaretta nem igazán tesz jót a hangomnak: egyre rekedtebb lesz, és már igy is elég dzsenisdzsoplinos volt, de ha igy folytatom, luiamsztrongos lesz nemsokára... Hülyeség, az én mészigréjes hangomnak igazán nem árt az a kis bagó...

1%

A téma érdekes (a nők 82%-a belülre is mentruál, baszki, befelé, a hasüregbe, bele, oda is vérzik, ez megadurva, és ezek 20%-a endometriosisban szenved, vagyis az endometrium eredetű vér és szövet a hasfalra kitapad, és ott a vérlemezke eredtű növekedési faktor hatására elkezd proliferálni, beereződni, önálló életet élni, és ahogy nő, egymáshoz ragaszt szerveket a hasüregben, ami iszonyatos fájdalmakat okoz mozgáskor, megadurva, megadurva, nem is akarok belegondolni)
Az még csak hagyján, hogy még semmi fedezet nincsen az egészre, hogy még kuncsorognia kell ahhoz, hogy az öt-hatból egy évre legyen elég pénz a kinnlétre, hogy azt sem tudja, a belga csákónak mennyi pénze van erre, hogy még a főnököm is jól jönne neki, mert pénzes kapcsolatai vannak...
Mondom, ez még hagyján. Idáig még csak megagagyi az egész szervezés.
Csábítóan hangzik viszont a beígért kenyai konferencia, illetve csak hangzana, ha nem hallanám meg a mondat végét. Hogy a konferencia igazából arról szól, hogy hogyan lehet a bonobókat ilyen kísérletekhez modellként alkalmazni.
Rákérdezek. És igen. Állatmodellen. És igen. Bonobókon.
Hallom, hogy grész nagyot nyel, és érzem, hogy vörösödik a feje, és legszívesebben nagy ívben hányná képen ezt a fazont, akinek a részvéte csak a humanoidokra terjed ki, az az 1% neki semmit nem számít, pedig mórikálva ecseteli, hogy majdnem állatorvos lett, és időnként máig bánja a döntését.
A legdurvább az egészben az, hogy nem találom a szavakat, a helyes sorrendet, a megfelelő hansúlyt, amivel ráébreszthetném, mennyire megalázó az ajánlata, hogy mennyire a pokolba kívánom az egész kutatási tervét, és azzal együtt őt magát is.
Az már csak hab a tortán, hogy mindez (a szombati bombthejazzes bonobo előtt, illetve) a tegnapi JaneGoodallos előadás után esett meg, ahol viddhazaüzenetként azt kaptuk: tégy úgy, ahogy szerinted a leghelyesebb, akkor is, ha szerinted egyedül az nem ér semmit...
Nem, nem arról van szó, hogy minden mindennel összefügg, nem is arról, hogy mindezt talán csak én látom bele, nem. Ez kibaszottul etika, kibaszottul lelkiismeret, kibaszottul mennyitéralelked kérdése.

Ajánlja fel nekünk 1%-át.
A bonobók nemzetközi egyesülete
megnézte egyáltalán valaki, hogy szignifikáns az az 1 kibaszott százalék külömbség?

Macskát fürdeti hálátlan dolog

Szembesülni azzal a hogytehettélvelemilyenszörnyűséget illetve eztsohasembocsátommegneked tekintettel, és közben nem összeesni a röhögéstől meglátva a hatalmas szőr alatt megbújó girnyó kis testet, na az a legdurvább az egészben.

baszkibaszkibaszki nagylevegő baszki
Telefonált Fülöpdoktor, a Krisztu által ajánlott kutatási programnak a magyar koordinátora.
Hétfő délután megyek az állásinterjúra.
Jaj.
Megkérdezte, hogy van-e családom (asszem itt van egy kis előnyöm Virággal szemben), meg hogy tudom-e, hogy ez hat év kemény munka lenne odakinn, igaz ugyan, hogy csak periódusokban lenne odakinn.
Jaj.
és mivan, ha bejön a kréta is???? tutira az lesz, hogy egyiksem vagy mindkettő, ezt annyira látom előre...
egy azonban biztos: erről senkinek nem mondok egy szót sem, amíg tuti nem lesz

Badi édes és vicces egy ember. Az, hogy mindig berakja a denszingsúzt, amikor meglát minket, az pedig tényleg a figyelmesség netovábbja. Mostantól szerdánként a bramendbészes csákóval uralják a csacsacsát, bizony.
A csacsi előtt a jaffában jártunk, zsuzsiéknál, ahol haze mellénk ült le vacsizni. Úgy tűnik, minden évnek, minden télnek megvan a kedvenc helye...

Egy csésze kávé, sütemény, kellemes patinás környezet, jó társaság.
Tegnap este az ogyiból az összes ismerős megjelent főnökük őssejtes előadásán, amire Nusó elcibált. Lerágott csont, elbagatelizált kérdések, üvegasztalon idegesítően hangosan koppanó langyos kakaók, jó kérdésért ajándékkönyv...
nemértemeg elmenni rá. semmi új info, semmi érdekes vita, ráadásul az ifjúduda meg egy taplóparaszt, az apjához képest meg pláne (hogy van az, hogy egy jóképű, értelmes - najó, ez túlontúl kevés - kibaszottul inteligens, értelmes, udvarias, sármos és vicces apámlehetne fickónak ilyen randa és tapló legyen a fia???)
Nusi egész végig rágta a fülem, hogy ugye átmegyünk utána a kisgildébe, úgyhogy utána felkerekedtünk, és elindultunk a kisgilde felé, de előtte megálltunk egy krémesre a jégbüfében (Nusi kezd visszatérni a normális kerékvágásba, most éppen zabál, mint állat). Aztán jött a hidegzuhany: nincs többé kisgilde. Átalakították, kisebb lett a pult, több az ülőhely, és a néni, a kisgildés néni sincs többé. legalábbis ott. ja, és dréhert csapolnak. Elindultunk helyet keresni: extra, nagygilde (ahol szintén nincs már gilde, de hely sem), aztán végülis múzeum. Ahol Nusi megkapta a magáét egy részeg zsebestől: - ...tegnap két ugyanilyen celofánszemű kurvát loptam meg... Vihogva mentünk át a mekibe (mondom, Nusin a zabálás vett most erőt), ahol a kényszeres széktologatóké a világ, és miért ne pont pár perccel a fenti mondat után próbálta meg a Nusi mögé leülő fickó (nem éppen feltűnés nélkül) ellopni a táskáját. Mikor fennhangon szóltam, hogy vigyázzon, a fickó felpattant, megigazította a haját a szemközti tükörben, majd átült egy másik asztalhoz. wow. szép kis este, mondhatom. mondom.

Tegnap moziban voltam apámmal. Meghívott minket a magyarhírlap sasstamás filmjére a zurániába.
Mindig is tudtuk...
Hogy a barbikkal nem veheti fel a a szarkatípus a versenyt. Hogy a barbifajták még a szarkatípusok pasijait is elveszik. Hogy a szarkák helyes, aranyos lányok, és persze mindenki velük szimpatizál, de a barbik seggét stírölik közben, de persze lehülyekurvázzák is rögtön. Hogy ezek a barbik egyébként (vagy ráadásul) jófejek is.
Hogy Kréta kibaszottulszép hely, és hogy jó lenne ott lenni.
miért kell mindig mindent az ember orra alá dörgölve átismételni?

Hétfő este bementem a királyuccai turkálóba, mert megláttam a csiriviri szilveszteri cuccokat a kirakatban. Alig bírtam ki vigyorgás nélkül, ahogy válogattam a sok flitteres és aranyszállal átszőtt finomság között. Bevittem magammal négy olyan polót ill inget, amiket simán megvettem volna első látásra, csak persze nem volt nálam elég pénz, úgyhogy szelektálni kellett próba közben. Melyik tetszik a legjobban, melyik mennyire használt, hova tudom majd felvenni meg persze mivel ... amikor jött a negyedik csoda. Egy ujjatlan garbó, barna alapon rózsaszín rombuszokkal, mindez aranyszállal átszőve. Maga a retro-álom. És ahogy vettem fel, megcsapott az az illat. Vagyis az ő illata. Hogy a picsában lehet egy turkálói kismosott, kitisztított női topnak (ami mellesleg teljesen én vagyok) teljesen pontosan medve-illata? És hogy ne boruljon ki az ember ezen? Persze hazafele úton percenként vettem ki a szatyorból, és fúrtam bele az orromat. Basszamegajegesmedve. Hülyegenya.

Erbé küldte:

ZÁMBÓ JIMMYT UTOLSÓ ÚTJÁRA KÍSÉRŐ HALOTTAS HINTÓ
kifogástalan állapotban eladó. Iá.: 950.000 Ft. Tel.: 06-70-280-5134

Fogtam magam, és updateltem az önéletrajzomat, beleírtam a megjelenés alatt alló review-t, meg a legújabb skilljeimet, és elküldtem annak a srácnak, aki az ogyiba keres embert egy immunológiai állasba 5-6 évre, jó fizuval, egy nemzetközi bizbaszra. Kiváncsian várom a fejleményeket.

Hülyegyerek még csak annyit sem mond, hogy bocs, vagy hogy sajnálom. Egy icipici szorri elég lenne, és nem dühöngenék azért, hogy hiába mentem a péhádé irodába, hogy hiába vártam rá fél órát. (egyébként ez is jellemző, hogy nekem ennyi is elég, hogy kiengeszteljenek... na, ezt is abbahagyjuk) Csak annyit mond, mikor idegesen megkérdezem, hol volt, hogy nem találja a telefonját. És? Attól még odajöhetett volna, nem? Nem, mert még nem fénymásolta le a leadandó papírokat. És mint az előbb kiderült, nem vitte le az anyagot bemutatásra Ágotához, és nem írta meg az absztraktfüzetet sem. Ja. És még csak annyit sem mond, hogy köszi vagy hogy szorricsek.
Asszem most lett belőle elegem, nem fogok én itt jópofizni még egy önző fráterrel, aki természetesnek vesz minden szivességet. Volt nekem pár dolgom mára, nem csak aző pesztrálása, baszki.
LESZÁMOLOK GRÉSSSZEL, VÉGLEGESEN! Le én.

Kutyafalu

Asztakutyamindenit, hogy csúnyábbat ne mondjak.
Ez megadurva flesh volt tegnap este, megadurva, annak ellenére, hogy csak most esett le, hogy a nőt Grace-nek hívják, meg most ugrott be az, amit az öreg gengszter vág a fejéhez a végén (hogy olyan magas erkölcsi szintről néz le az emberekre, amit úgysem ér el egyikük sem, és ezért mindent megbocsájt nekik, pedig azok a dolgok, amiket megbocsájt, a saját magával szemben állított kritériumrendszer szerint megadurvák).
Szóval tegnap láttunk egy filmet arról, hogy Grace mindig csak nyel, tűr minden béklyót, minden megaláztatást, minden emberi gyengeségből fakadó hülyeséget. Khmm.
Jaj, most egy kicsit olyan, mintha csináltam volna egy helybőlelőreszaltót itt belül a fejemben...
Pedig csak egy képet akartam iderakni, meg leírni Dini véleményét (ami szerintem irtó frappáns), miszerint a film egy nem túl tipikus Jézus-történet, aholis Jézus aktuálisan nőnemű, az úristen meg egy maffiózó (na jó, csak gengszter), és amiben a bosszúállás istene megvilágosítja Jézust, hogy a megbocsájtás néha nem megengedhető.

Huhuhúúú
Először, amikor elkezdtem, akkor még háhá, ez könnyű, persze, naná, de a második lecke után elkezdett bedurvulni. De én nem adom fel, engem nehéz csak így betörni! Mit nekem angol nyelvű magyarázat és szótár? (pár percig tart csak, amíg a centr és downtown szavakat megértem, és összerakom egy magyar szóvá...)
Na, ezzel végeztem is. Nem volt azért rossz. de a legtutibb, hogy adott egy egész kis listát arról, hogy a neten hol vannak orosz nyelvtanfolyamok. hmm. ez a jövő, egyem.

Tánya adott egy-egy papírt azokról a nyelviskoláról, ahol tanítanak oroszt. Összesen kettő van ilyen. A Dint (abszolút ismeretlen) meg a Katedra (utálom őket). Háát, nem túl bíztató. Nincs kedvem a totálisan kezdőre jelentkezni, de valami gyorsított tempójú újrakezdő nem ártana. Ami szépen átismételne mindent. Igen, rendszerbe foglalni, átvenni, és aztán usgyi, tovább. Ez a haditerv. De ezért nincs kedvem 50ezret kiadni.
Úgyhogy úgy döntöttem, megkeresem a régi levelek között a Detti által küldött online orosz-leckét, és elkezdem így. A semminél jobb.
Hajrá

Sredi ma egy digicam-mal jelent meg, úgyhogy össznépi mókás fotózkodás van ma itten, kéremszépen. Variációk egy témára: a három grácia, két grácia között a fekete bárány, köpenyben, köpeny nélkül, pipettával a kézben, a desztilláló előtt, Sredi Csillával, Sredi itt, Sredi ott. Mókás dolog ez, bizony.

Na szóval mostan az van, hogy nem otthon köhögök, hanem itt benn, de itt benn már nem is nagyon köhögök. Hát igen, eléggé úgy néz ki, hogy allergiás vagyok Bubókára. Eddig sosem volt hosszú szőrű macskánk, lehet, hogy ez a bibi oka. Vagy csak mostanra lett elege az immunrendszeremnek a kis szőrös idióta öntörvényű lényekből. Pedig irtó édes kis jószág ő, és olyan jó felvenni és hozzábújni ehhez a kis alattomos csöppséghez...
Már pénteken nem voltam olyan szarul, gyorsan találkoztam is Monával, aki teljesen odavolt a kék macskától, de az is kiderült, hogy még jön egyszer karácsony környékén, kár volt már most odaadni az ajándékot, na mindegy. Cserébe a malőrért ittunk forralt bort, amiből már kiforrt minden bor, meg megnéztük a goodbye lenint, ami fogyasztható volt, bár nem egy örökérvényű megafilm, de péntek délutánra pont jó. Aztán Annánál főztünk Verával hármasban, ami vicces volt, aztán jöttek Baliék is (hisztiiiis faaasz, csakazértis:), de ők csak kajáltak, aztán meg megosztva csöndben voltak illetve aludtak. Pedig mi hárman nagyon vicces kedvünkben voltunk, jókat mókáztunk a karácsonyra kért csodákon (nem egy utolsó ajándéklistát írtunk össze a diszkógömb árnyékában: búgócsiga, szőrös lámpa, belül villámló plazmagömb, múlt századi elől kiskerekes, hátul hatalmaskerekes bicikli, ... , a többire nememlékszem.)
Aztán szombaton vásárolni voltunk, vettünk nekem egy nembeázós, partiképes leértékelt viccescipőt, birkaszőrős talpbetétet, meg megvettük kicsiny kis életünk első dvd-lejátszóját. Orion márkájú a kicsike, és irtó helyes. Aztán este jött Spityuék ház(asság)avató bulija, ami nagyon mókás volt, tényleg. A részleteket inkább hagyjuk. Valahogy nem állnak össze egy egésszé...

3 kívánság

csókolom
nekem van egy pontos labdám
pont eltalált
igen, szeretnék kívánni
nem vicces dolog ez a hányingerbe fokozódó, szemetvörösítő köhögés, egyáltalán nem. le lehetne vele állni? és akkor már kérném szépen a fejfájás és a hasgörcsök elmúlasztását is. ja, és a lemerevedett, bármikor begörcsölhető vádlimat is szeretném az eredeti állapotában visszakapni.
köszönöm
nemtom hogy megélem-e a ma esti szénházat. (ez jó, színházat akartam írni, de félrement a kezem, de ez is jó, haha, tudatalatt poénkodom) nem vicces végigszenvedni égő szemekkel és fulladozva kétszer háromnegyed órát. de a jegyek nálam vannak, és ha már egyszer elmegyek a színházba...
MILEGYEN????

Khmm.
Vicces egy hétvége volt. Pénteken belecsöppentünk egy csacsacsás élő buliba, ami nagyon nagyon jó volt. Szombaton hatalmasat kajáltunk és megcsináltunk tizennégy emeletet a japán módszerrel, és közben voltam a tévében is, de hálistennek nem láttam magamat. Ja, és persze megérkezett hozzánk Dr Bubó, aki egy kéthónapos szürkésfehér perzsa kiscica fehér bojttal a füle hegyén, és azért Bubó, mert olyan okos persze, és mert úgy is néz ki. És persze bolhás meg férges is, mint egy a pecsa előtt árult jólnevelt kiscicához illik, de nagyon bájos, nagyon édes, nagyon aktív, és tényleg úgy tud nézni a kis okos szemeivel, hogy az ember menten elolvad...

Vet: Hm. I see. Well I think I may be able to help you. You see ... (he goes over to armchair, puts on spectacles, sits, crosses legs and puts finger tips together)... your cat is suffering from what we Vets haven't found a word for. His condition is typified by total physical inertia, absence of interest in its ambience - what we Vets call environment - failure to respond to the conventional external stimuli - a ball of string, a nice juicy mouse, a bird. To be blunt, your cat is in a rut. It's the old stockbroker syndrome, the suburban fin de siecle ennui, angst, weltschmertz, call it what you will.
Mrs B: Moping.
Vet: In a way, in a way ... hum ... moping, I must remember that. Now, what's to be done? Tell me sir, have you confused your cat recenty?
Mr A: Well we ...
Mrs B: Sh! No.
Vet: Yes ... well I think I can definitely say that your cat badly needs to be confused.
Mrs B: What?
Mr A:Sh! What?
Vet: Confused. To shake it out of its state of complacency. I'm afraid I'm not personally qualified to confuse cats, but I can recommend an extremely good service. Here is their card.
Mrs B: (reading card) Oooh. 'Confuse-a-Cat Limited'.

Here we have the typical, unconfused cat. Note the sleepy expression in his eyes.

Here at Confuse A Cat, our cat confusion experts will go to great lengths to confuse your cat.

A film pereg tovább...

A mai nap is (pedig még csak két óra van, de máris) elég durván alakul. Sőt, ahhoz képest, hogy hogyan kezdődött...
Reggel épphogy kikászálódtam az ágyból, megreggeliztem, kipreparáltam magamat, hogy valami utcakész formát öltsek. (ja igen, már megvan. az egész ott kezdődött, hogy amikor legutóbb valami nagy bevásárló vacakban voltunk, vettünk egy 15dines testszínű nájlonharisnyát, amit másnap jól fel is akartam venni, mert éppen szoknyás kedvemben voltam, az idő is ennek kedvezett, csak éppenséggel a harisnyát magát nem találtam sehol. és csak nem találtam. felforgattam az egész lakást, de nem találtam. még volt arról valami halvány emléknyomom, hogy a hifi közelébe raktam, de így sem lett meg. aztán tegnap átnézegettem a cédéimet, és láss csodát, az alsó cédéről kiderült, hogy az a harisnya. (jótanács: sose vegyél olyan harisnyát, aminek a tokja olyan, mint egy cédétok) na ezen felbuzdulva vettem ma fel az ősz-szoknyát a naracssárga retrockos felsővel.) A villamoson egy majdnem csöves csókot dobott felém, majd a következő kijelentését tette meg olyan hangerővel, hogy a fél vagon ránk nézett: - Aranyos vagy. (Odáig nem jutott, hogy aszittem..., nem.) Elfordultam, próbáltam nem vihogni, amikor is felállt, odajött az ajtóhoz, és megkérdezte, hogy Birkás vagyok-e. Mondtam, hogy nem. Ezt valahogy nem hitte el nekem, és próbálta bizonygatni, hogy de, én abból a bizonyos maléves Birkás-familiából származom, csak még hazudok is. Amikor végigstírölt, és azt mondta: - Jó a lábad is, csak görbe - fogtam magam, és elmentem a másik ajtóig. Ennyi cirkusz mindenkinek betesz
Na, és ez még csak a kezdet.
Beértem, kiakadtam egy fotón (mindegy, nemmondomel, de akkoris, miértvanaz, hogy, úgyláccikcsakénnemkelleksenkineksem?), nekiálltam hívni, mikor jött a telefon: jönnek a tévések, de majd a szemináriumi szobába vigyük őket. Aha. Hát perszehogy a nagydarab operatőr kinézte magának a desztlillálót, az elé ültette be a nagyfőnököt. Az eddig nem lett volna baj, ha éppen nem megy senkinek semmilyen kísérlete, mert hát éppenséggel az ajtó mellett, pont a közlekedőrészre állították be a kamerát. sekisebe. A röpke egy órával meghosszabbított inkubáció után bementem, hogy felrakjam a mintáimat a gélre, amikor az operatőr kitalálta, hogy a KÖPENYBEN lévő főnököm meg én csináljuk valamit. Na ez a valami végülis az lett, hogy kivettem a mintapuffert a fagyasztóból, odavittem a mintákhoz, remegő kézzel kinyitottam az eppendorfokat, belepipettáztam mindegyikbe 5 mikroliter mintapuffert, majd főnököm kezébe adtam, aki megvortexelte őket. (parasztvakítás - mondta vigyorogva S. prof)

Nem, félreértés ne essék, nem lovalom magam bele a helyzetbe. Nem. Csak éppenséggel olyan, olyan, szóval olyan izé ez a helyzet. Na, vagyis nem akárkivel szokott olyan megtörténni, hogy rám gondol, éppen amikor rá gondolok, és ez persze ki is derüljön e-mail, telefon vagy valami hasonló kapcsán. Ez olyan hátonfutkosós vicces érzés, ami azt sejteti, hogy ez nem véletlen, hogy van valami kapocs aközött a két ember között, akik között ez megtörténik. Közöttünk, na. Legyen az csak valami kicsike kis összemosolygás vagy a másik kíváncsi fürkészése, bármi, de valami kis kapcsocska működik. Mint a hátmosós telefon. Pontosan.
Na, ez az. Csak kinyögtem valami értelmeset erről az egészről. Vagy nem?

Ők olyanok nekem, mint ..., mint ..., jaj, ezt nem lehet elmagyarázni. Kezdem akkor az elején.
Életem első abszurd élménye emlékeim szerint Rejtő volt. Az a bizonyos nyelű kés abban a bizonyos hátban, a furcsaruhás ember a vesztegzár alatt levő hotelben... Aztán anyámék elvittek a Kopasz énekesnőre. Na, az aztán kész, az aztán betett nekem, meg a világnak, az biztos. És akkor utána jöttek a gimnazista évek, amikor is a jóöreg emtévé elkezdett olyan finomságokat adni, mint a tvinpix meg a montipájton.
Savanykás, mosolygós, kesernyédes habok az élet rohadó tortáin.
Jó kis kérdés: vajon milyen lennék nélkülük?

Hát, Csiburáska most már kezd egy kicsit pofásabb lenni. Kicsit olyan, mint amilyennek elképzeltem. Még kellenek fotók, meg még kellenek ötletek, hogy miket tegyek még fel, de mostmár asszem hazamegyek. Qrvára elment az idő ezzel a vacakolással, basszus, már fél tíz is elmúlt...

- milyen lett a chapatti? :)
- zsirprofi, de azt hiszem a ghee-profi illene ra a legjobban, bar az nem annyira frappans... :)
szoval jo lett, es veletlenul pont teljes kiorlesu lisztet vettunk hozza, bar rozsliszt volt a lelkem, de igy csak meg szebbek lettek a kis chapatik, olyan kis edesen barnak sotet pettyekkel - mondtak is a tobbiek, hogy ez aztan lepeny a talpan. (oke, abbahagytam. engem is faraszt)
de volt meg mindenfele finomsag, koztuk enyhen csipos csirke-curry, paradicsomos csicseriborso-curry, tojas-curry, meg persze fuszeres bashmati rizs. minden irto finom lett (na jo, a tojas-curry nem lett tokeletes, mert mar keves volt a ghee, es a fuszerek nem rotyogtak eleget benne, igy egy kicsit darabos izu lett, de ezt senki mas nem vette eszre, csak az egyik `kukta` meg en), egy fel ora alatt minden el is fogyott. jo, voltunk ra tizenketten...
csinaltunk meg olyan fincsi kis tejes-tesztas-gyumolcsos edesseget, es ugy emlekszem, az volt az utolso csepp, amivel beloptam magam az ehes tobbiek szivebe.
de a legjobb resze akkor is a fozocskezes volt, a kihivas, a feladat-megoldas, en azt elvezem a legjobban, hogy latom, hogyan alakul, milyen szine lesz vegulis, es amikor mar bele lehet kostolni, es kiderul, hogy irtozatosan finom, jaj, az a legszebb. egyszer csinaltunk tavaszi tekercset, az meg plana nagyon vicces dolog, ahogy az ember beaztatja a rizslisztbol keszult lapocskakat es aztan megprobalja belebohockodni a tolteleket...
meg jo, hogy most kajaltam:)
- ha humorod fűszeres-currys,
vigyorog a baráti curr ys!
+ a chapatival is tudok ilyet! :D

Kontroll

- Volt-e olyan állomás, vagy alagút, amely valamilyen szempontból számodra különös jelentőséggel bírt?
- Hát a legérdekesebb helyszínek azok voltak, ahová civilként nem jutsz el. Az utasok csak a töredékét, a jéghegy csúcsát látják nap, mint nap a metróból. Ezer kilométernyi szellőzőakna, alagút van lent. Ezeknek egy része a polgárvédelemhez tartozik, mivel óvóhely. Például voltak olyan helységek, amiket atomtámadás esetére terveztek, oda egy méter vastag kapukon keresztül lehetett bejutni. Az elég ijesztő volt.
- És az ellenőrzések mennyire voltak eltervezve?
- Az ellenőrzésekben sok improvizáció volt. Inkább valósághű, dokumentumos jelleget akartunk adni a jelenetnek, ezért vállamra vettem a kamerát és próbáltam követni az eseményeket, amik hol veszekedésbe, hol szaladgálásba csaptak át. Ott bármi megtörténhetett.

A kemény meccs

Chad Rahman (left), the 2002 CIEH-FSA Curry Chef of the Year, will be defending his title against this year's 7 regional winners. The final of the 2003 National Curry Chef Competition will be held at the BBC Good Food Show at the NEC Birmingham on 26th November. David Smith will be there reporting for The Curry House so watch this space for the result if you can't get there yourself.

Az ablakon túl, avagy mi történik az F-épület előtt

Van egy kopasz fickó az udvaron, innen a szobából pont rálátok, akinek az egésznapos elfoglaltsága az, hogy egy konténer mellett álldogálva egy széklábbal kitörögeti az éppen soron következő leszerelt ajtó vagy ablak üvegeit. Most éppen egy Hofiszerű melós-figura áll mellette, zsebretett kézzel kíséri figyelemmel a szakmunkát. Hát, mitmongyak, amikor a karmesterszakosok gyakoroltak, az jobban feldobott.

Hohohó!
Már tökre aszittem, elsumákolták a dolgot, de nem, ma megérkezett a sigmás zsebrádióm, ami piros és átlátszó, látni benne a fogaskerekeket, van hozzá fülhallgató, van rajta három gomb, meg egy kislámpa, ami tökjól világít.
Aszta, deszupi!

Na, holnap megint osztálytalálkozó lesz. Derkovicsos. Vicces, mert alig egy hete futottam össze Fanni anyukájával, aki felismert ugyan, de nem tudott hova rakni, úgyhogy bemutatkoztam neki, aztán elmesélte, hogy előző szombaton anyós lett. Vagyis Fanni férjhez ment. Az a jó, hogy rájuk legalább kíváncsi vagyok.

Tegnap este Eszter mondott egyedül igent főnökünk sörmeghívására, aztán én is rábólintottam, elvégre mégsem hagyhatom cserben a bajtársamat, nem? De aztán minden ellenkező elvárás ellenére irtó viccesre sikeredett a sörparti így hármasban, nagyon emberire, közvetlenre, én nagyon jól éreztem magam.
Van ilyen is.

Vivi első lett élete első rajzversenyén. Igaz, hogy csak a másodikosok között, és 'csak' a kerületben, de ez azt jelenti, hogy ő megy a budapesti döntőre. Elvitték őket valami múzeumba, ahol egy vadmacskát kellett lerajzolniuk. :) Ez azért vicces, mert Vivi képeinek fele macskarajz, másik felén kutya van, a harmadikon pedig ilyen pikacsuszerű izék, szóval van egy kis gyakorlata a macskák lerajzolásásban. Hát igen, aki már nyolcévesen tapasztalt róka...

Na, tiszta retro-napom van.
Ez volt az a kép, amit hetedikes koromban kiválasztottam a Nemzeti Galériából, hogy ezt fogom a budapesti művészettörténeti versenyen a zsűri előtt elemezni. Paizs Goebel Jenő: Aranykor: Önarckép galambokkal Imádtam ezt a képet rágcsálni, nézegetni, aztán már egy kicsit meguntam, és azóta nem láttam. Mekkora színei vannak már, nem?

Meglep, de korántsem bánom, sőt, irtózatosan pozitív dolog, hogy nem akasztott ki a tegnap este. Sőt. Még csak egy icipicit sem volt szívszorongató, ahogy tegnap este a jaffában összefutottunk Genyával. Mit futottunk? Igazából ő is ült egy asztalnál, mi meg egy másiknál. És? És semmi. És ez jó. Ez nagyon jó.
Az már más kérdés, hogy Bali ki van akadva, totálisan, úgy anblokk. Recharge battery kéne. De hogy hogyan, azt neki kéne tudnia. Kéne.

Másnap

Nekem kiflis gyermekkorom volt. Asszem zsömlét csak nagyritkán ettem, majdnem mindig kifli volt a menü. Emlékszem, Anitával mindig a padba dugtuk el a friss kifliket (lehettünk vagy hét-nyolc évesek), hogy jól kiszárítsuk, és másnap vagy harmadnap úgy rágcsáltuk a kőkemény pékterméket, mintha csak mi tudnánk, mi a tuti. És asszem arra is rájöttünk (de az is lehet, hogy ez már csak egyedül az én találmányom), hogy a másnapos kiflit lehet a legjobban meghámozni, legombolyítani, kiteríteni, szétszedni, mint a kakaós csigát.
Na ez az élmény köszönt rám ma reggel, feledtetve azt a frusztrációt, hogy csak két üres másnapos kiflim van a teához. De a pékségből vannak, ezért legombolyíthatók. :)

- Te, neked nem olyan a Satchmo zenéje, mint egy születésnap vagy egy jó cselekedet?

Már senki sem mert Johnnynak hangszert kölcsönadni, mert vagy elveszti, vagy rögtön tönkreteszi. Bordeaux-ban elvesztette Louis Rolling szaxiját, azt a szaxit pedig, amit Dédétől kapott az angliai turnéra, három darabba törte, összevissza verte, taposta. Ki tudja, hány hangszert vesztett már el, tört össze vagy tett zálogba. És mindegyiken úgy játszott, ahogy szerintem csak egy isten tud altszaxizni, feltéve, ha már lemondott a lantról és a fuvoláról.
J. C. Az üldöző
EZ AZ

Ez több szempontból is egy irtózatosan vicces könyv. Egyrészt tudománytörténeti kuriózum (Oparin csinálta a legelsőként a lombikba berakunk őslégköri vegyületeket, szórunk rájuk egy kis villámot, majd megnézzük mi "sül ki" belőle kísérleteket. Hát éppenséggel egyszerű szerves vegyületek sültek ki. Hoppá, ugye?), másrészt a lektor történetesen a mi intézetünk egyik tébláboló nyugdíjasa, aki éppen tegnap tette nekem a szépet, és faggatott, milyen fickó az, aki így megszépített engem...
Hát igen. Igen kicsi a világ. Ilyen kicsi, ni, most mutatom.

Mondhatnám azt is, hogy tipikus.
Tegnap este végülis 8 előtt sikerült eljutni a keletihez, a csomaglelőhelyre, persze közben a hetesen elkapott egy kaller, adott csekket is, rendesen, nem volt fogékony a feledékeny-kislány szitura, nem akart meghatódni sehogysem, a postán meg sikeresen találtam ugyan egy olyan ablakot, ahol nem álltak huszonnyolcan, de a könyvem sem volt ott. Merthát arra a hülye cetlire is rá van írva, hogy hársfaucca, csak el kéne olvasni, vagy mi, nem pedig rutinból a keletihez bumlizni... Hársfaucca pedig hatkor zár, mint egy rendes, jólnevelt postafiók, úgyhogy ma reggeli program lett az irodalom puffogós zacsiból és barnapapírból való kiszabadítása, némi nemű ellenérték és személyazonosság-igazolás fejében.

Ez olyan tipikusan Mikis, nem?
nekem a 120-as rajtszamu "az elso ember aki keresztropit rakott" cimu tetszik, es nem azert mert en vagyok rajta hanem mert jol adja vissza az est hangulatat. mit vissza!? visszább! :)

Olyan nemistudom kedvem van. Mesélnék is, meg nem is, fáradt is vagyok, meg nem is... Olyan most a kedvem, hogyha most valaki felkapna, és elcibálna valahova, tutira jól érezném magam. De egyedül most semmihez sincs kedvem. Semmihez.
Hohohó. Csak most jut eszembe, hogy megjött a Cortázar könyvem, csak el kell mennem érte a Keletihez. Na, céltudat rendben, esti program rendben, már csak azt a fél órát kell tűkön ülve kivárni, amig lemegy a transzfer, és berakom a blottot a blokkolóba. Az elsődleges ellenanyagot most már tutira csak holnap rakom rá. Tutira.

Mike Leigh: NAKED
Ott a pont, Vinetu, de rosszul emlékeztél, nem feketefehér, csak sötét.
De azért ott a pont.

Lilja 4ever

Pénteken megnéztük Verával és Andival. Andi azt hitte, hogy ez egy romantikus film. Aztán meg hogy a végén felébred a lány, és minden jóra fordul.
- Az nem egy szomorú film? - kérdezte Ervin.
De. Az. Vagyis inkább kiábrándítóan keserű, képet a pisibe döngölő. De mindemellett sajnos nagyon mindennapi, és nagyon igaztörténet. Kurvajól megfilmesítve.

Most hiányzik csak igazán. Most, hogy megyünk le az Őrségbe, és ő nem jön. Tegnap hasitott belém, hogy hol mindenhol jártunk együtt, mennyi minden hülyeséget bevállaltunk, hogy mennyit röhögtünk egymáson, magunkon, mindenen... Fel is hivtam rögtön, őt legalább fel lehet hivni. Ő csak pár száz kilométerrel van arrébb, őt meg is lehet olcsón látogatni, ő is jön időnként (még), csak éppenséggel ez nemugyanaz. Ez nem olyan, mint amikor elmentünk túzokfészket őrizni, és a keleti főcsatornában kellett fürdenünk, és az általánosiskolás kisfiúk beégettek madarakból, és amikor Mona két májkrémkonzervvel tágitotta a fürdőrhuháját. Vagy amikor darvakat számoltunk, és a természetvédelmi őr háza olyan hideg volt, hogy sapkában-sálban járkáltunk a szobában, és amikor Mona kiment a wc-re, sikoltozva jött vissza, aztán kiderült, hogy csak a tükörképére hitte azt, hogy betörő. Vagy amikor lementünk Ócsára, és szedegettük ki naphosszat a pipiket (ő igy hivja őket) a hálóból. Vagy amikor lementünk a Balatonra, és annyira jónők voltunk, hogy a kempinges elengedte nekünk a szállásdijat. Vagy amikor lementünk a Tiszára, a Timp házába, és ott volt a Bonca meg a Csoki is, meg a Robi, jézusom, az a Robi, aki sikitozva futott ki az ártéri erdőből, mert attól félt, hogy a hozzáérő ágakról bogarak meg mindenféle gonosz dolgok kerülnek rá, amiktől beteg lesz. Vagy amkior lementünk az Ágiékkal az Őrségbe, és beleestem azon az április eleji estén a jéghideg megáradt patakba, és ők először tágra nyilt szemekkel aggódtak, aztán kipukkant belőlük a nevetés, és aztán úgy mentünk vissza a faluba, hogy én két pokrócba voltam bebugyolálva, a ruhámat Ágiék hozták ketten egy vastag faágra kiteritve, Mona meg a menet elején egy aznap este talált szarvas alsó állkapcsot cipelt. Vagy amikor eltévedtünk október közepén, sötétedés előtt nem sokkal, Ipolytarnóc és nemtom mi között félúton, aztán a vadcsapást követve kijutottunk egy legelőre, ahol találtunk szénát, meg vadászlest, ahol majd elalhatunk, és ahol Mona menet közben a saját lélegzésére azt hitte, hogy kutyaugatás valahonnan messziről, de aztán mindig kiderült, hogy nem, mégsincs közelben a falu, de aztán valahogy egyszercsak megjelent előttünk az a zöld jelzés, ami egy órával azelőtt eltűnt, és mi boldogan, bár egy kicsit megázva trappoltunk be a buszmegállóval szemközti kocsmába. Vagy amikor a timpesekkel voltunk a Zemplénben... vagy amikor... és akkor még az egynapos kirándulásokat nem is meséltem...
sem a szilvesztereket, sem azt a sok mindent még, amit itt Pesten műveltünk...
mi

It's such a perfect day...

Ma reggel, ahogy felkeltem és kiadtam a padláskulcsot a mestereknek, tudtam, hogy akkor fogják majd visszaadni, amikor éppen fürdök, amikor hajat mosok. Bármikor is legyen az. Bármit csinálhatok előtte vagy utána, bármilyen sorrendben, pontosan akkor fognak csöngetni, amikor senki nincs már otthon, csak én, én pedig ülök a kádban, folyik rám a víz, és a hajam csupa hab. És lőn. Persze, a helyzet nem volt tökéletes, ugyanis már a balzsamnál tartottam, az pedig ugye nem annyira habos, mint a sampon, könnyebb lemosni, gyorsabban pattanhat ki az ember a kádból, erőltethet csuromvizes testére egy köpenyt, tekerhet a hajára egy törölközőt, és rohanhat ki az ajtóhoz, hátha még ott vannak. Emberünk már nem volt ott, de a lépcsőházból visszafordult, és megmutatta, hova rakta a kulcsot.
Aztán amikor jöttem befele, rájöttem, hogy régen voltam ilyen kipihent, ilyen nemálmos, ilyen nemfáradt. És ez jó érzés. De tényleg. Mármint ilyennek lenni.
Aztán rájöttem arra is (ez is útközben történt), hogy miért is szeretem a gombákat - a világ legcsalafintább és legsokfélébb lényeit. És ez is jóérzéssel töltött el. (nemmondomel most, túl hosszú lenne)
Aztán meg itt benn leültem, összeraktam a fejemben meg a gépen azt a három kísérletet, amit kellett ma csinálnom, kiszámoltam a hozzávalókat, gyártottam helyes kis táblázatokat, meg jegyzőkönyveket (már nagyon profi vagyok), Katával megittunk egy kapucsinót, aztán szépen beosztottam az időmet: ezt a kísérletet kezdem el, közben megöntöm a gélt hozzá, aztán elkezdem a másikat, amíg az inkubálódik, addig felviszem az előzőt a gélre, aztán jöhet a harmadik kísérlet, ami innentől ugyanúgy megy, mint a kettes, csak ugye neki nem kellett előinkubáció, és akkor most jöhet az ehhez a kettőhöz való gél, és most akkor megforraljuk a mintákat, és most felvisszük, közben ránézni az elsőre, ami kinn fut a hidegszobában, merthát natív a lelkem...
És ez megy egész nap, és megy, mint a karikacsapás, minden a helyén, minden időben, úgy, ahogy a nagykönyben le van írva.
IGEN
Ilyen is tudok lenni, ha össze vagyok szedve.

Chapatit is fogunk sütni, bizony, jövő héten Veránál, amikoris sort kerítünk végre a Főzzünk valami indiait című estre. Jaj, már alig várom...

Na, intézkedtem. Most már a két onlájn és a szemközti offlájn antikváriumban is mutató- és középujjat összeszorítva megígérték, hogy szólnak, ha bejön a könyvem. A második kötet. Merthogy az antikváriumokban is hiánycikk. És az olcsóésszarkönyveket kiárusítok boltokban is. Micsoda egy világ! De persze nem jöttem ám vissza üres kézzel, nem ám. hülyeliba, nembírtadki???? Megvettem a Titán szirénjeit (Vonnegut) - már a háromnegyedéig eljutottam, amikor vissza kellett adni, szemét dolog ez, egy ilyen könyvnél meg pláne - meg Cortázartól a Bestáriumot. Ezt asszem tovább fogom ajándékozni valakinek, mert az Antikváriumban megrendeltem egy Cortázar 'összest', amiben ez is benne van. Na mindegy.

Önkísérlet

Hát ismételten bebizonyítottam, hogy nem bírja a bélrendszerem a tejet és a közvetlen, tejállagú izesített tejtermékeket (kivételt képez a forró kakaó és a kapucsinó, na meg a tejeskávé. de azokban forralva van a tejnek nevezett ipari váladék). Tipikus, hogy aszittem, valami félliteres pudingról beszél Kata, hogy majd abból hoz nekem vaníliásat meg csokisat, de úgy tűnik ez valami ízesített tejital, merthogy folyik, nem olyan pudingos. Pedig én azokat szeretem. Ezeket meg nem bírom. Én hülye megittam a vaníliásat, pedig sejtettem, hogy baj lesz, meg én az egész fél litert, és most aztán itt ülök, és mocorog a belem, lassan elkezd hangoskodni, kiabálni, sikítani... jaj nekem. puffadok. segítség!

Mindenhol (najó, eddig három helyen jártam, de akkoris) hiánycikk a vendéglő a világ végén. Így hát kénytelen vagyok a Krisztutól kölcsönkapott testbeszédet olvasni. Nem mondom, ez sem semmi. De annyira jó lenne folytatni az útikalauzt. pl, hogy ilyeneket tudjon meg az ember...

Na, kéremszépen, hát ez volt tegnap a kultiban. Először aszittem, hogy nincs hozzá gyomrom, sem humorérzékem (fél kilencig szarakodtam itt benn, kinek lett volna ezek után humorérzéke), de aztán amikor a fickó beleszart az ekszikkátorba, és az a lecsapolt izzadtságától meg egy kis melegítéstől (na jó, kellett hozzá egy kis hókusz-pókusz is) arannyá változott, kifakadt belőlem a röhögés, nem bírtam tovább komolyan venni, sem kiakadni rajta többet. Így elég élvezetessé vált a film elkövetkezendő másfél órája :)
Na jó, azért többet nem nézném meg, az biztos.
Aztán meg Balival beültünk (csakazértis, nemérdekelkimitgondol, basszátokmeg egyébkéntis) a jaffába forraltborozni meg zenére lábat lóbálni. Mert ott a legjobb a városban a forraltbor (forró, bor van benne jó sok, és pontjó a fűszerek aránya), meg mert ott dolgozik a világ legaranyosabb pincérlánya, és mert Haze jó gyerek, kedves zenét játszik. És jó volt.

Szia Dunce anyuka...
...Egy hettel ezelott ment el az Eszter, itt volt kb 10 napot. Iszonyu jo volt, sokat kocsmaztunk utazgattunk stb stb es foleg vegre egyutt voltunk. Sajnos azonban nem tudom, h karacsony elott lathatom-e meg, es az sem biztos (habar jo eselyei vannak) hogy kijohet a Melinda munkajat folytani... Mindenesetre mi nagyon szeretnenk... Tehat ez igy eleg gazos egy helyzet... jol kitalaltuk ezt magunknak.. :((( mit szolsz hozza egyebkent?? ...
Na. Most mennem kell, meg van egy kis melo, aztan megyek haza. Kezdek kikeszulni a sok munkatol.. :(
Irjal Te is, sokat, hogy hogy mennek a dolgok benn, meg kinn meg egyatalan.. :)
Udv,
Erbe apuka
Ma valahogy egész nap az az érzés bújkált bennem, hogy este a kultiban meglepetésszerűen megjelenik Eszti meg a Boross. Hogy mennyire örülnék nekik. Nekik így kettőjüknek.
Aztán jött egy levél tőle, és rájöttem, hogy így hirtelenjében nincs mit mesélnem neki. Annyi mindent kihagytunk, annyi mindent nem beszéltünk meg, és ez így annyira rossz. Nagyon.
Most a könnyeimet morzsolom, ne kérdezd miért, és várom, hogy végre lefusson az a fránya natív gél, hogy aztán megmérjem a fluoreszcenciáját, aztán meg megfessem, aztán irány a kulti.

Sárga erdő, fotó, pszihodráma, sárga erdő, fotó, meredek sárga út, domboldalról repülőtér-nézegetés, süti, ropi, Tarkan, és mellette saját, kézzel készített Catan. Igen, ez volt most ez a hétvége.
Jajaja, csak most jut eszembe, hát perszehogy a vadiúj polár kipróbálásra került. Kifordítva-befordítva. Mindenhogyan irtózatosan meleg. Olyan jó pihe-könnyű pihe-puha melegség van benne, ami, ha becsukod a szemed, elringat, körülvesz, magábazár. És szép is. Meleg , puha, könnyű, és szép. Mint egy cica... - tele van a város vászka-plakátokkal. ajjj.

Medve gyáva. Embertelenül gyáva. És inkorrekt.
Palack sikeresen bezárva.

Azt írták, hogy Praliné, Praline, Pralinka. Meg azt is, hogy réz árnyalatú világosbarna. Meg, mindenekfelett, hogy egyenletesen kenjük szét. Na, hát ezek közül egyik sem jött be. Ahol megfogta, ott megfoghatatlan vörös, ahol nem, ott olyan, mint eddig.

...Végtelen mínusz egy - lelkendezett a komputer. - A Valószínűtlenségi összeg ezzel teljes. ... Az Arany Szív csöndesen suhant át az űr egén, ezúttal a hagyományos fotonhajtóművet használva. Négyfős személyzete meglehetősen feszélyezetten vette tudomásul, hogy nem saját akaratuk s még csak nem is a véletlenek összjátéka hozta össze őket, hanem a fizika valamely különleges perverziója - mintha csak az emberi kapcsolatok is azoknak a törvényeknek engedelmeskednének, amelyek az atomok és molekulák kapcsolatait megszabják.

Kikapcsolom, kikapcsolom, kikapcsolom az idegrendszerem. Irtó jó újra átélni ezeket a kalamajkákat, valótlan, eszement űrzűröket a Mohó Poloskapattintó Fenevadakkal és a gonosz versolvasó Vogonokkal. :) Igen, végre most már csak az enyém, nem másnak vettem ajándékba, nem kölcsönkaptam, az egész az enyém, négy kötet az ötből, sajna a második éppen hiánycikk volt a boltban, de megszerzem, meg én, ha addig élek is. Addig is törölközőt a vállra...

Szemét banda. Csak ma küldték az ösztöndíjat. Már megint irtózatosan nullán voltam. Sőt. A pénz megérkezését sikerült megünnepelnem egy narancssárga tisza polár megvásárlásával.
hülyehülyehülye, nem azt beszéltük meg, hogy novemberben és decemberben spórolunk????
de. csak olyan régóta vágytam már egy naracssárga polárra. de tényleg. és nem is volt annyira drága, mint a külföldi márkás polárok. és a másik oldala meg vízhatlan, és ki is lehet fordítani, szóval polár és esőkabát egyben. tu-in-van. van-tu.

A tegnapi nap nem a munka jegyében telt. Nem ám.
Koradélután találkoztam Monával, akivel aztán nem moziztunk, mert rosszul lett az intruderben, és késett. Ittunk egy fantát, dumáltunk, aztán elkísértem az Örsig.
Aztán jött az eső. És az álomkór. Konkrétan leterített, muszáj volt hazamennem és aludnom pár órát. Aztán Zsófival meg Gáborral megnéztük a kiskakas tavalyi angol bestofját, ami irtózatosan vicces volt. Na jó, nem mindegyik, mondjuk az első jó volt (Dick), aztán a második inkább édes, mint jó (Ear meets foot), a homokórás meg elgondolkodtató (Hourglass),
de a Hill farm volt egyértelműen a legeslegviccesebb.
Utána rohantam át Bébéhez a Hősök terére, a Műcsarnokba, ahol Lafuente zenélt két gyerkőccel. Mókás volt, főként amikor valamelyik pici berakta a Bakermant :)

ilyeneket találtam. jók.

esz-kéj-i-i-dáblejú-áj-ef-ef ismétli itt a benti hangfal, ami azt jelenti, hogy a következő számra ugrálni fogok (SPIDER), vagy legalábbis intenzíven mocorogni a széken, mint a férgeskutya a szőnyegen, csak én a fejemet is ingatom közben és néha a kezemmel is kalimpálok mindenfélét.
ritmusra nehéz gépelni, főleg, ha gyors az a ritmus...

Egy dobozossör és egy óriás túrórudi.
Ezt kaptam Szucitól a Jurkat sejtekért cserébe.
Hát nem édes?

Tükröm, tükröm...

Életjel 3

aki nem keresi a bajt ...
kellett nekem pont a jaffát kiválasztani?

Életjel 2

Telefoncsörgés. Anyám el, felveszi a telefont. - Igen, máris adom - mondja, és nyújtja a kagylót.
- Halló, tessék.
- ???
- Halló, nem hallom, ki beszél?
- Detti vagyok.
... (röpke fél óra)

Életjel

Hali!
Hát igazad van tényleg eltűntem. A munka hőse szerepében tetszelgek. Ezer konferencia, cikk, kollaboráció, már egy kicsit kezdem unni. Azt nem tudom, hogy mondtam-e már, hogy a kis versenygépemet megdurrantották az egyetem elől, így egy fék nélküli kölcsön MZ-vel döngetek.
Szóval egy igazi lúzer kezdek lenni! De legalább a kedvem jó.
Sajnos a focipálya némi fűtani hiányosságban és vakondtúrás overexpresszióban szenved. Remélem tavasszal majd végre gatyába rázzuk!
Üdv: Szucimama

Kavarognak, kergetik egymást, és mindegyiknek akkora súlya van, mindegyik olyan nehéz, csoda, hogy ilyen fürgén kergetőznek. Irtó érdekes, ha képes az ember őket kívülről szemlélni, hogy ezek a gondolatok, emlékek, döntések, okozatok, konklúziók súlya nem is az ember fejét nyomja, pedig hát ott születnek meg, hanem rátelepszik a bordákra, mintegy egyre szorosabb fűzővé állva össze.
Kicsi vagyok, éhes vagyok, fázok.
Egyre kisebb.

Holnap délután ráérsz megnézni velem azt az NDKs filmet? Ma este érkezem, péntek délelőttig vagyok.
Persze, majd úgy intézem. Nézek mozit, és hívlak.
Ügyes lány vagy, ezt szeretem benned. Várom hívásod.
Ahhoz képest, hogy pénteken még mentők vitték be a kórházba, ma felutazik több, mint 200 km-et egy akkora hassal. Nem vagy semmi, öreglány :)

Sredi

Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.

Amik kiakasztanak 1. rész - Felelősség avagy a kisherceg dilemmája

Valamit valamiért.
Felelősség egy másik emberért. Több másik emberért. Barátokért. Családtagokért.
Ott van Vivi, akivel (ez tényleg észveszejtő) csak nekem jut eszembe verseket meg meséket olvasni (egy mondat vagy versszak a tiéd, egy az enyém), beszéltetni, meséltetni. Vivi, aki másodikosként bekerült az iskolai rajzkörbe. Vivi, akinek másodszor volt idén nyáron fényképezőgép a kezében, és olyan képeket csinált Móni kislányairól, hogy eldobtam az agyamat (nyolc évesen ilyen porték, megadurva). Vivi, aki most már nem bújik be a szekrénybe, ha idegen jön.
Ott van aztán apám, aki tavaly karácsonykor a kezembe adta nagyanyám pötyögős írógéppel írt 44-45-ös visszaemlékezéseit, a gettót, a menekülést, nagyapám heroinista életét, majd öngyilkosságát. Apám, aki nem sokkal előtte kijelentette, hogy igazából sokat gondolkodott nagyapám megoldásán, és igazából sokszor kedve lenne követni őt. Apám, aki annyit csalódott az emberekben, hogy igazából nincs senki, akivel beszélgetni tudna, mert tudja, senkit nem érdekel az, amit mond, és igazából így már őt sem érdekli az, amiről a másik beszél. Apám, akivel nagyokat tudunk hallgatni, nagyokat tudunk enni, nagyokat tudunk utazni, nagyokat tudunk boxolni, nagyokat tudtunk és talán még mindig tudunk nevetni, és tudjuk élvezni a semmi csöndjét, a magányt, a könyv vagy az újság ízét, az ezeréves templomromot, a várudvarból ránkköszönő harsonásokat, az utat, a sebességet, szacsmót és a zokogó trombitáját, a ligetben csillogó hajnali párát...

Nem vagyok egyedül.

Ez most egy ilyen labilis időszak.
...érzem, hogy nemsokára összeszedem magam. csak azt már senki nem győzi kivárni...
...En is bekattantam a mult heten. Neha kijon a kisordog. Mi a hazszamod? Na, megyek, mint a meri popinsz. Nem is vagyok normalis. Eva, vigyazz a mackodra. Ha jofiu, ne legy kegyetlen hozza...

Na, végülis a tegnap este egész jól alakult, hisztisliba énem kicsit lenyugodott, bár izgult azért, amikor ... de ezt majd később. Szóval Nusival megnéztük a Charlie Parkeres előadást, ami nekem iszonyatosan tetszett, főleg a Cortázár részlet, az istennel, aki nem tudott szaxofonozni. Azt a könyvet meg kell szereznem. Muszáj. De az Esterházy-idézet is irtózatosan jó volt. Frappáns, városimádó, őszinte. Jaj, nagyon tetszett. (mint az imént kiderült, főnököm ezalatt magával Esterházyval vacsorázott :) Egyébként voltunk vagy huszan a harmincfős teremben, szóval majdnem teltház volt :) Hazafelemenet gondoltam egyet, ha már az andrásiúton vagyok, benézek az aradiba, odaállok az ajtóba, odanyomom az orrom az üveghez, miközben azt kopogom: MEGLEPETÉS. De csiburáska, úgy tűnik, egy igen kicsiny állat, medve nem hallotta a kopogását, így aztán csibu egyre lohadó mosollyal próbált hol kopogni, hol telefonálni, míg az a bizonyos bozontos ki nem bújt az irodájából. Így aztán, végülis, a meglepetéskommandó sikeresnek bizonyult (we worked hard :)

Karácsonyi ajándék-lista

Szeretnék egy mindentlátó-szemüveget (bármikor fel- és levehetőt), amivel belelátnék mindenkinek (akire csak kíváncsi vagyok) a szívébe meg a fejébe, hogy tudjam mit érez, mit gondol. És persze kérném szépen hozzá az empátia-szatyrot, és a türelem-kosarat is, hogy beleférjen mindaz, amit látok.

Pi
From: FabianMarconi (fmarconi@mit.edu)
Organization: MIT Media Lab
Date: Thu, 26 Mar 1998 07:54:46 -0500
>> Does anyone know anything about Maximillian Cohen?

Ah, yes. Max Cohen is a real living legend in computer science, the renegade number theory genius who dropped out of Columbia ten years ago and has built a big homemade supercomputer in his apartment in NY Chinatown. His mission is to predict movements in the NY Stock Exchange. Cohen believes that any system complex enough to be "chaos" must have a natural order within it, and that this order can be cracked by number theory. I've heard he is getting close. His senior thesis, in which he proposed the idea, was published by Horizon and became a sort of collector's item and running joke among Wall Street types. But last year, a stockbroker at Lancet-Percy somehow got hold of some of Cohen's stock picks and played the market with them...just before the big Asian downturn last year. Butterfly effect? You decide. Cohen is also supposed to be a migraine sufferer, and very shy. Somepeople say he is really crazy. I guess time will tell if he's a genius or just another obsessed dropout.
If anyone knows more about Max Cohen or his work, tho, please let me know.

Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményeim ma a következők:
- forró csoki
- a pontjó arányban összekevert kávé, tejpor, cukor (nescafé 3in1)
- Kata spentótos palacsintája rántottával és juhsajttal töltve
- Koop és LemonJelly, mindenek felett

Tarts ki, este már jó lesz.
20:30 Idézetek Julio Cortázar és Esterházy Péter írásaiból Charlie Parker zenéjével.
Zene: Balázs Mátyás - fuvola, Bencze Gábor - bőgő, Ormay Csaba - gitár
Próza: Varga Tamás

...van amit nem gyógyít meg az idő sem, de kezeli minden nap...
visszavonom. nem volt kár. csak most nehéz, nekem most nagyon nehéz.
de majd csak lesz valahogy.
te csak ne robbants fel mindent magad körül, csak mert szar napod volt!
türelmetlen vagyok, és mohó.
és jókedv-függő, piszkosul.
Keep on walk by
To a brighter day a better day
Keep on walk by
The sun reheals my soul

Vasárnap

Fájok. Megint. Piszkosul. Padló.
Olyan ez az egész, mintha belül be lennék drótozva. Sok-sok elvarratlan, leszigeteletlen drót gabalyog idebenn, és hogy ne szúrjanak, sikerült találnom egy olyan pozíciót, hogy a lelkem összekuporodva, lábakat átkulcsolva éppen elfér, nem ér hozzá egyik dróthoz sem. Hát igen, csak ha megmozdul, rögtön belémered néhány. És a drótot kitépni is irtózatosan fáj.
Kár volt megmozdulni...
Nem, ez nem kényelmi szempont. A kényelmetlen és a majd belegebedek között azért van egy pár fokozat.
Tudom, hogy mivel magamból indulok ki, iszonyat sokat várok el mindenkitől, hátmég... Kibaszott elvárások. Hogy utálom őket, ha velem szemben támasztják őket. Próbálom az enyéimet lenyomni, visszatuszkolni, és elég lenne a másik részéről egy apró gesztus, hogy ott is maradjanak, de...
Olyan most, mintha a tipikusszingli kultúrdzsanki, aki már egy ideje teljesen jól elvan magával és a palackból kiengedett, iszonyatosan szeretetéhes és a másikhoz túlzottan ragaszkodó énem nekifutásból összecsattant volna, és most még nem ért ki a mentő a helyszínre...

Szombat

Honnan kerültek elő ezek az irtózatosan gyönyörű sárgászöld színek? Hol voltak eddig? Vagy csak itt, a kutyadöglesztőnél ilyen varázslatos az erdő? Csak itt ilyen méregzöldek a mohák, hihetetlen világoskékes-zöldek a zuzmók, rozsdássárgás az avar és eszement sárgászöldesek a levelek?
Kultúrdélután Zsófival: Pedrazzini a Nemzetiben, Mai Manó a Mai Manóban, Aranyfácán a Szimplában.
Halott egy este a belvárosban. Nincs meg a csakra, sőt, sehol semmi, sehol senki. És csak esik, egyre csak esik, visszalopva a semmit a sztrapacska-álom révületébe.