Az ókori egyiptom napi öt debenből

Még ezer éve volt az az egyiptomos előadás a leideni történelmi múzeumban (két éve, úristen), amikor ezt a könyvet vettem. Azóta nem tudtam elolvasni, pedig szuper jó, csak valamiért nem tudtam haladni vele (persze közben a Katedrálist meg a folytatását is kiolvastam, de erről még írnom kell).
Na de most nekikezdtem újra, és tetszik. A könyv a II. Ramszesz uralkodása alatti Egyiptomi Birodalmat mutatja be, és (mint a sorozatbeli társainak is) az a koncepciója, hogy egy időutazónak úgy mutassa be az adott eltűnt kultúrát az adott időben, mint egy Lonely planet: mikor érdemes utazni, hogyan lehet oda eljutni, mit érdemes megnézni, milyen az egészségügyi ellátás, hol érdemes egy jót enni, stb. Irtó vicces és érdekes egyben, piszok nagy kihívás lehetett ezt így megírni.

Amúgy ahogy olvasom, egyre jönnek elő az egyiptomi utazás élményei. Meg amik ahhoz kapcsolódnak.
Hm, nagy levegő, na jó, akkor most elmesélem, ami előjött. Vigyázat, comingout, az összes érdektelenségével. Én szóltam.
Szóval érettségi után nem vettek fel biológusnak, mert akkor Szegedet írtam be, és abban az évben ott volt magasabb a ponthatár, de biosz-kémia tanárnak igen, az ELTE tanárképzőre. Na de oda én mégsem akartam menni, így aztán anyámék szemfüles észrevételének köszönhetően átjelentkeztem vegyésznek az ELTE TTK-ra. Merthogy abban az évben sokkal kevesebben jelentkeztek, így a hivatalos felvételik után rendeztek egy "pótjelentkezést", ami azt jelentette, hogy aki kémiából felvételizett valahova, és 72 pontnál többet ért el összesítve (a 120-ból!), azt átvették vegyésznek. Kvázi felduzzasztották selejttel az első évfolyamot, hogy megkapják a fejkvótát. Kemény volt az az év, nagyon sokan voltunk ott olyanok, akik biológusok akartunk lenni, de egy évig nem akartunk csak úgy lébecolni, na meg azt az egy év vegyészetet be akartuk számíttatni a következő felvételin, hogy csak bioszt kelljen már tanulni (mint pl Ádám és Bea a későbbi biológusok közül). Durván megszívattak minket az oktatók, sokan lemorzsolódtak az első félév után. Én az első év végéig bírtam, minden vizsgám sikerült végül, a szervetlen kémia szigorlatot kivéve. Amiből nem mentem el aztán uv-ra, mert ad1 már megkaptam a felmentést a kémia felvételi alól, ad2 az utóvizsga az egyiptomi utazás napjára esett.
Merthogy nemcsak a kémia-felvételi elfogadása miatt érte meg ez az egy év, megnyertem az ELTE HÖK egyiptomos pályázatát. Egy dolgozatot kellett beadni magyarul és angolul az ókori Egyiptomról, és csak egy oda-vissza repülőjegyért cserébe egy kéthetes fullextrás programot adtak. Annyira kevesen jelentkeztünk egyébként, hogy a csoportot HÖKösökkel duzzasztották fel fullra.
Nem is emlékszem, hány egyiptológus szakos volt velünk, de annál durvább élményben talán sosem volt részem, mint amikor Botond a karnaki templom falán lévő hieroglifákat olvasta fel nekünk, vagy amikor a még eredeti színű festett oszlopokat néztük az egyik fedett oszlopcsarnokban.
Asszem a részletes emléközöntől mindenkit megkímélnék, egyrészt mert iszonyatos hosszúra nyúlna ez a poszt, másrészt meg kit érdekel, hogy a pécsi jogász hökös fiúk miatt kaptak a lányok vadiúj légkondis szállást, vagy hogy Líviával azért vodkáztunk be az ötödik napon, mert körülöttünk ugyan mindenki fosott, de mi az érkezés óta nem kakáltunk.
Bejártuk a must-see helyeket, voltunk a piramisoknál, Karnak, Luxor, Asszuán, elvittek minket a Sínai-félszigetre valami katonai emlékhelyre, voltunk Alexandriában az egyetemi luxushajón, ahol hastáncos adott műsort a fiúk nagy lelkesedésére. Persze volt protokoll-műsor is, voltunk a kairói egyetemen, ahol beszédet tartott nekünk a rektor, de abszolút a tűréshatáron belül volt.
Fura, mert annyira élénken él bennem, hogy mennyire naiv voltam még akkor, hogy a társaság nagy része (vagyis inkább az értelmesebb és szimpatikusabb része) százszor jobb volt angolból, a beszélgetések egy részébe nem tudtam belefolyni, hogy kihagytak a teraszos drugs and booze estékből, mert én nem vagyok olyan. Igazából sokszor eszembe jutott, hogy kár, hogy nem pár évvel érettebben mentem el arra az útra, valahogy sokkal több volt abban a társaságban, mint amennyit én akkor befogadni voltam képes. És a legfurább az, hogy ez az érzés jön elő, ha ezt a könyvet olvasom.

szkájp

hát megvagyok köszi, most a keverékkutya VB-t nézzük neten keresztül :D

készülődés

Körbenéztem itt fenn meg a pincében, hogy mi az, amire már igazán nincs szükségünk, és felraktam még egy rakás hirdetést a marktplaatsra. A múltkori adagból csak a Feritől kapott jogger babakocsi kelt el, remélem ez a kör szerencsésebb lesz. A babybjörn hintaszéket áron alul vitte el valaki, nem voltam figyelmes, rábólintottam, hogy vigye, a Karlsruhében guberált régi bútoros Siemens rádiót meg ma vitték el, na azt ingyen adtuk, csak valakik fogják meg és vigyék. Mondjuk nem igazán működött a lemezjátszó része, a rádión meg már semmi sem jött be, csak recsegett, de talán egy ráérő szaki meg tudja bütykölni.
A gyümölcscentrifuga, a fürdőszobai hősugárzó és a babafüggőágy nem igazán kelendő, sem pedig a nagy kombi babakocsi. Sebaj, egy hét múlva leszedem, majd újra felrakom őket fix árral, hátha úgy jobban elmennek, mint licitálással.

pszeudokrupp

Vasárnap reggel Hanni úgy ébredt, hogy zihál és hörögve veszi a levegőt. Nem akart elmúlni egy óra alatt, úgyhogy felhívtam az ügyeletet, és kilenckor már a kórházban is voltunk a háziorvosi ügyeleten. Asztma, mondta a pasas, valszeg allergia miatt. Ha belázasodik, akkor nem az, úgyhogy akkor telefonáljunk. Kaptunk egy hörgőtágító sprét babáknak meg gyerekeknek való inhalálóval, ami egy félméteres műanyagpipa, eléggé impresszív, hogy bármely gyerek beszarjon tőle, pláne, hogy abba kell belelélegezni, hát nem csodálom, hogy hiszti volt abból, mikor eljött a napi négy "lélegzés" ideje.
De segített. A vigantol megtette, amit kell, tágította a hörgőket, a gyerek kevesebbet zihált tőle. Aztán belázasodott, de csak 38-ig ment fel a láza, úgyhogy telefonáltam újra. Az ügyeletes doki szerint 39 felett kezdődnek a gondok, lélegezzünk csak napi négyet tovább.
Hétfőn maradtunk itthon, bár Hanni már egész jól volt, délután egy picit még a játszóra is kinéztünk, pont suli után, és összefutott pár barátnőjével, akiket már nagyon hiányolt. Kedden már ment is suliba a reggeli "lélegzés" után, és ugyan jól bírta, de azért BSO-t aznap kihagytuk. Tegnap amúgy is rövid napja volt, de most már úgy tűnik, vége az egésznek, már nem is kell inhalálnia. Már csak köhög. Na de az egy átlag holland gyerek köszönése, nemdebár.

majmok bolygója

Babyboom van az Apenheul-ben, mindenhol kismajmok csimpaszkodnak az anyjuk hátára vagy hasára. Őrület jó ez a park, teli van jobbnál jobb majmokkal, és tényleg mókásak a picik, főleg az orangután meg a gorilla bébi isteni, nagyon vicces produkciókat nyomtak le.

Aztán hihetetlen egy élmény, hogy vannak olyan részek, ahol a majmik szabadon vannak (ezek a részek vízzel vannak körülvéve - valszeg ezek a félmajmok nem tudnak úszni, és a látogatók vadátjárón mennek tovább, ahol ők nem tudnak továbbjutni, szóval kerítés nélkül vannak egy adott részre "bezárva"). Főleg, hogy ezek a majmok irtózatosan pofátlanok, mondják is, hogy ne legyen elérhető helyen ennivaló, mert ezek kiszedik és megeszik. Csak zippzárral záródó táskában lehet kaját bevinni, vagy adnak majombiztos táskát, amibe berakod a sajátodat. Sokan voltunk, nagyon sokan, de így is messziről kiszúrtak minket ezek a kis pofátlanok. Először csak egy-egy kismajmi ráugrált a babakocsi tetejére. Jó, semmi gond, odaraktam a kezem, majmi rámászott, átraktam a kezem a korláthoz, majmi lemászott. Na de mikor arrébb mentem, hogy lefotózzam Lizit szemből, ezek a kis dögök csapatosan letámadták a babakocsit, majdnem a farkuknál fogva kellett őket kihúzni a babakocsira aggatható, zárnélküli zacsijából, amiben - aztán kiszórtam belőle mindent - csak három szem morzsa volt.

bealvás

Múltkor szóltam a bölcsiseknek, hogy csak naponta egyszer altassák Lizit, mert ha délután ötkor ébred, este tízig-tizenegyig csak vigyorog ránk, de alvás az nincs. Szóval mostanában már csak napi egy alvás van, és azt idáig egész jól abszolválta a kis prücsök, míg valamelyik nap délelőtt fél tízkor a körülöttem sündörgés közben egyszer csak elnyomta az álom a konyhakövön, és még arra sem ébredt fel, hogy átraktam az ágyába :)

ül, áll

Lizi csodaszépen ücsörög már egy jó ideje. Két hete voltam vele a fizioterapeutánál kontrollon, aki azt mondta, minden oké, szépen mozog, mindkét oldalát használja, változatosan és szívesen mozog, érdeklődik, szóval többet nem is kell mennünk. Mondjuk a consultatiebureau-s nő (két nappal később kapott szurit, meg nézték a fejlődését) visszarendelt minket hat hét múlva, csak hogy lássák, stabilan tud-e ülni addigra. Merthogy akkor még csak valahova félig felmászás után csüccsentette le magát, de most már bármikor bárhonnan felnyomja magát ülésbe, és szépen megtartja a hátát, miközben két kézzel machinál. Kirámolja a dobozait, sőt a minap felmászott az egyik dobozra, csak hogy elérjen egy másikat.
A kiságyát lejjebb eresztettük, mert már kapaszkodik a rácsba, és nyújtja a lábát, meg nagyokat vigyorogva rugózik, ha  rajtam áll fel. Tegnap meg nyitva marad a szekrényajtó, és a téli pamutharisnyáimat pakolta ki éppen, meg tekerte azokat sálként a nyaka köré, aztán a szekrénypolcba kapaszkodva felállt, hogy jobban belásson a polc mélyére a kis szaros.
Szóval szerencsére felesleges a consultatiebureau-s aggodalom, de inkább ez a "felállás" :) legyen, mint hogy nem figyelnek rá oda.

Vilmos Sándor hercerg-strand

A bicajos strandos kirándulás után vasárnap sikerült rávenni Sosót meg Tamást, hogy egy fél nap szabit legalább kivegyenek, és elkocsikáztunk Rajnahidegtemplomba (Koudekerk aan de Rijn), ahol pár hónapja kinéztünk egy klasszikus nyitottmedencés-csúszdás-füves strandot, a Prins Willem Alexander badot. Isteni tömeg volt, bár az autóval nem kellett küzdeni a parkolóért, mint mondjuk a tengerparton kellett volna, és a fagyiért is csak öt-tíz percig álltunk sorba. A víz  szuperjó volt, Hanni iszonyatosan élvezte, a nagycsúszdára ugyan még nem mehett fel, de kiscsusziról is elég nagyot huppant a vízbe, szóval az is élmény volt. Lizivel a babamedencét próbáltuk ki, de ő nem lelkesedett a hideg vízért, úgyhogy inkább a kicsit árnyékos füves parton nézelődtünk, ahol aztán a babakocsiban aludt is egy nagyot, míg Hanni békásat játszott meg lubickolt a vízben.
A tömegre (nagy büszkén jelentették be a hangosbemondón, hogy elértük a hétvégi 1800. belépő eladását) és a kánikulára való tekintettel egy órával meghosszabbították a nyitva tartást, ami azért nagy szó, mert ezt a helyet is, mint a játszóterek többségét, önkéntesek működtetik.

Utánfutó

Elegem lett abból, hogy egy szimpla "elmegyek a gyerekekért a bölcsibe/BSO-ba" vagy az "elhozom Lizivel a zöldségcsomagért" egy egyórás program, és végül hiába mondta Sosó, hogy nekünk ez totál felesleges cucc, a neten megrendeltem egy középkategóriás bicajos utánfutót babaüléssel. Pénteken végre meg is jött, apóssal összeraktuk, beleapplikáltuk a babaülést (na ez macerásabb volt, mint magát a cuccot összerakni), és a lányokkal felavattam egy kis körrel.
Szombaton aztán a kánikulára való tekintettel elbicajoztam velük a Vlietlandig (ez egy szuper kis tó Voorschoten határán), ami kábé 13 km oda-vissza - Sosóék ismét villanyszereléssel töltötték a hétvégét, és náluk volt az autó. Hát, nem mondom, hogy egy sétagalopp volt, nyomtam rendesen a pedált, de asszem a hőség jobban zavart, mint az a hatalmas rakodósúly a bicajra aggatva.
Az utánfutó amúgy Hanninak egy csöppet kicsi, nem tudja kinyújtani benne a lábát, ennek ellenére imádja. Lizinek csak a napsütéssel és a meleggel volt problémája, az út végén még el is aludt a rózsaszín csodában. Így, hogy Lizi aludt, a babakocsi verziót is kipróbáltuk, hogy az árnyékba rakjuk szegény alvó gyereket.
Babakocsiként nagyon könnyű, könnyen irányítható, könnyű fel- meg leapplikálni a kis kereket. Utánfutóként szinte észre sem lehet venni, fordulásnál meg az út szélén nem kell rá odafigyelni, csak egy csöppet nehezebb tekerni a bicajt.
Hihetetlen sok cucc elfér a hátuljában, irtó kényelmes bele pakolni.
Szóval most az elkövetkező pár alkalom kvázi kardio- meg combizom edzés lesz nekem, mire formába jövök, de asszem nagy kedvenc lesz ez a rózsaszín Croozer.

egy nap Leidenben :)

Bali felutazott a két gyerekkel Leidenbe, hogy Peti és Hanni együtt tudjon játszani. Tök szupi egy nap volt, a nagyjátszón piknikeztünk, a nagyok jól eljátszottak együtt. Aztán megijedtünk az esőfelhőktől, és haza akartunk menni, de Sosó elfeledkezett arról, hogy GijsdeKok meg a főbérlő aznap ment volna lefotózni a lakást. Késett vagy egy órát, nem rakott rendet, így a főbérlő meg az ingatlanos pakolászta a száradó ruhákat meg a gyerekjátékokat, az olvasásra váró újságokat, hogy publikálható képeket tudjanak csinálni.
Naszóval még nem tudtunk hazamenni, mert éppen fotóztak, így a kisjátszót vettük célba, de Hanni besértődött, valami levendulás szappant akart volna gyártani a levendulamagjaiból, és leállt az utca közepén. Felküldtem az apjához, mi meg mentünk a kisjátszóra. Na ekkor Sosó ahelyett, hogy utánunk hozta volna őt, elvitte az új házba, ahol is kiderült, hogy valami gebasz van a csatornával, így órákig ott voltak. Aztán bementünk a városba, megvacsiztunk, és Baliék mentek vissza Maastrichtba. Sajnáltam azt a pár óra Hannira-várást, bár azért tényleg jó kis nap volt ez.

Nina

Megszületett Nina, Bépé meg Eszti kislánya, és már voltunk is látogatóban náluk a lányokkal. Sosó persze mostanában a hétvégéit is az új házban tölti, de ez a poszt most nem erről szól.
Szóval Nina nagyon kis helyes baba, eszik, alszik, bőg, ahogy kell. Esztiék jól néznek ki, bár Bépé eléggé ramaty fizikai állapotban volt, a Hannival folytatott fogócska egy öt perc után zihálásba fulladt a részéről, így maradt a bújócska, meg a padlástérben való elbújás.
Ott volt éppen náluk Eszti anyukája, aki nagyon szimpi volt, összehaverkodott Hannival, és mindkét gyerekemet féltette, nehogy megfázzanak mezítláb.

Szemfényvesztés

Szerencsére csak majdnem, de azért egy fél napot a szemklinikán töltöttünk.
Az úgy volt, hogy Imre, a víz- és gázszerelő elkezdte vésni a téglát a radiátor-felrakáshoz, és ebben a házban minden iszonyat kemény, a habarcsot, amit általában olyan óvatosan kell leütögetni a tégláról, hogy nehogy eltörjön a tégla, itt aztán ütheti, nem jön le. A tégla meg nemhogy nem törik, a véső is majdnem kifogott rajta. Aztán lepattant róla egy darab, és egyenesen belerepült Imre szemébe. Másnap szólt csak, hogy be van dagadva a szeme, fáj meg könnyezik, kéne valamit csinálni. Sosó elvitte a háziorvoshoz, ahol le kellett perkálni 26 eurót, hogy aztán elküldje őket a szemklinikára. Merthogy egy darabka tégla még mindig ott volt a szemében, pont a pupilla közepén. Szerencsére csak a szaruhártya felülete sérült, de azt a téglát csak ki kellett szedni, szóval betelefonált a szemklinikára, délre kapott is időpontot. Sosónak halaszthatatlan confcall-ja volt, így bevállalta Lizit egy babakocsis sétára meg hogy leadja Hannit Juliehez, én meg mentem Imrével a szemklinikára. Ott gond nélkül elfogadták az eu-s biztosítási kártyáját, viszont úgy, mint Hannit két éve, őt is orvostanhallgatók vizsgálgatták. Mondjuk alaposak voltak és sokáig nézegették, meg minden, de akkor is elkezdett felmenni bennem a pumpa, mikor a fiatal srác egy jó félóra nézegetés után azt mondta, hogy szól a supervisorának, hogy ő is nézze meg. A supervisor-nak látszó rangidős csajt éppen láttam elmenni ebédelni, míg kinn vártunk, úgyhogy helyette jött a másik orvostanhallgató, egy lány, aki ugyanazt a félórás vizsgálatot eljátszotta, csak most Imre mindkét szemén, és még pupillát is tágított neki. Mindegy, a lényeg, hogy akkor már nem volt semmi cucc a szemében, a háziorvos és a klinika között kimosta a könny a féltéglát, és a sérülés nem súlyos, gyorsan fog gyógyulni. Kapott egy adag antibiotikumos kenőcsöt a szemébe, leragasztották egy fél napra, aztán még pár napig nyomni kellett bele a kencét. Kifele menet odaadtam neki a napszemüvegemet, hogy a pupillatágítás után ne égjen ki a szeme, míg a szerb lány diákszállására nem ér. Így másfél napja kiesett, de legalább a szeme nem.
Utána már hordta a védőszemüveget.

Annyira régen írtam

és a felére nem emlékszem annak, ami azóta történt. De azért megpróbálom lenaplózni. Kicsit összevissza lesz.

fotók

Kati, anyósom múltkor megkért, hogy ne rakjak fel pesti képeket az indára, merthogy Marikanéni rendszeresen nézegeti őket, és hát Sosó megint nem hívta fel a nagyapját, akinek a felesége a Marikanéni, és így Kati nem merte elmondani nekik, hogy mi Pesten voltunk, mert akkor illett volna meglátogatni vagy legalább felhívni őket, és ha meglátja a képeken, hogy voltunk Pesten, de mégsem hívtuk őket fel, nagy lesz a sértődés.
Már egy ideje érlelődik bennem az érzés, hogy az egészre ráküldjek egy dilitet, de az, hogy a Marikanéni meg a veresi Szomszédjuli is nézegeti a mindennapjainkat, az kezd zavarni. Azon kívül nehogy már anyósom beleszóljon abba, hogy a netes fényképalbumomba mit pakolok, de ne is sértődjön meg azon a mostohadédanyósom vagy kim. Asszem első körben átpakolom máshova, aztán csinálok belőle kézzel fogható albumokat, végül felszórom sóval az ípécímét.

bélpokol

fel nem foghatom, hogy képes egy alacsony, cingárlábú, -kezű, kicsit ugyan pocakos hatvanéves férfi minden étkezésre annyit enni, mint mi négyen együttvéve.
apósomra főzni kész őrület, feneketlen bendője van. most, hogy cukros, reggelire csak három-négy sajtos kenyeret eszik meg. minden reggel sajtos kenyeret. én már attól hetven kiló lennék, ha minden reggel kenyeret ennék, a sajttól meg nyolcvan. nem csoda, hogy anyós akkora, amekkora, és nem tud lefogyni.
nála az ebéd vagy a vacsi az leves, főétel, és az se baj, ha van utána (diabetikus) süti. mi a levessel jóllakunk, vagy az ő főétel-adagjának a felével, amit meg ő nem ért meg, mindenkit noszogat, hogy egyél még.
csöppet úgy éreztem magam az utóbbi egy hétben, mint egy háztartási alkalmazott vagy egy szakácsnő, sosem tudtam igazán két napi adagot főzni.
két hét szünet után újra jön egy hétre, addig remélem túlteszem magam a sokkon :)

Aszinkron reggel

Ha mindkét gyereknek szabadnapja van, és semmi sietős program nincs, Hanni általában megpróbál kilencig aludni. Vagy legalábbis az ágyban lustul. Liza valamikor hajnalban átkerül hozzánk (meséltem már, hogy egy szobában alszanak?), és f7-f8 között tutira felébred, sikongat, kurjong, kúszik, játszik és persze megéhezik. Ilyenkor nem bírjuk kivárni Hannit a reggelivel. Lizának keverek tejet, kenek kenyeret, én is eszek valamit. Aztán felkel Hanni, ő is eszik, én leülök hozzá kávézni, és mire Hanni megreggelizik, Liza kifárad eléggé, hogy 10-f11-kor menjen aludni. Aztán Hanninak öltözés-fogmosás, persze csendben meg óvatosan, nehogy felkeltsük a tesót. Mire Lizike felébred, jöhet újra kaja, és végre vmi program, Hanni eddig igényli a lustareggelt, utána mehetnékje támad.
Amúgy most kezd bedurvulni a kettejük viszonya, Liza menne Hanni után a wc-re is, meg persze az a játék kell, amivel Hanni játszik, meg vica versa, sőt Hanni mindent kivesz a kistesó kezéből és folyton neveli. Rivális lett Lizi, mióta közlekedik meg felfedez mindent, amit elér, úgyhogy a szinte sosem látott féltékenység sajnos most megjelent a színen...

Ella

Nem vagyok babonás, de azért pár percig hezitáltam, hogy a kollekció melyik darabját vegyem meg, nehogy aztán megkapjuk, ha megvettük. Aztán elhessegettem magamtól a rossz gondolatokat és csak a kinézet alapján válogattam.
A plüss emberi sejttípusok flancolósak, a plüss patogének az eredeti vicces cuccok. Azok közül is nagy kerek sejtes bacik meg pufi vírusok olyan egyszerűek, mint egy plüss paradicsom. Az ebola tetszett, az olyan karakán, ahogy tekeredik, aztán végül megláttam a fehér szalmonellát piros ostorokkal, és nem volt mese, ő kellett.
Liza persze lenyúlta, és az ostorait cibálva játszik vele.

A pesti nyaralás hozadéka

Hanni néha énekelget magában. Ma a komplett "Mi mozog a zöldleveles csipkebokorban?"-t fújta, a bokorból előbújó komámasszonnyal meg az úrral.
Apámon kívül nem jut eszembe más, aki ezt megtaníthatta volna neki...

Macska-fogó

Móriczék feltankolva jöttek ki. Két kiló zsír áll a hűtőben. A sufninkban meg lóg tíz pár kóbász. És mivel kánikula van, nekiálltak olvadni, csöpögni. Alájuk raktak pár zsírpapírt, de már a kertben, sőt a biciklis sikátorban is messziről köszön a füstölt szag.
Mikorra fog ez a kiszellőzni?!?

Nyaralni tudni kell

A pesti nyaralás tömören fogalmazva szívás volt, kezdve azzal, hogy Hannát lázasan utaztattuk, és amikor a reptéren beült após mercijébe, és az újabb paracetamolt egy kis almalével gurította le, a tabletta azzal a svunggal jött is vissza, magával hozva a fristit meg a többieket. Na akkor már nem morogtam, hogy após miért hozott ki két nagy gyereknek való ülést, az összehányt ment hátra a bőröndökhöz, míg a tisztában utazott szegény kiscsaj. Ez volt ugye pénteken, hétfőn azért már leugrottunk a gyerekdokihoz, hogy azért a 39,7 talán nem annyia okés. Az antibiotikumtól szerencsére keddre láztalan lett Hanni - így 5 nap után ez már magában nagy szám volt, bár a délutáni párórás alvás(!) meg az alig evés eltartott még pár napig. Pontosan addig, amíg a jóidő. Amint Hanni jobban lett, beborult az ég, ahogy lementünk Veresre, esni kezdett és vagy tizenöt fokkal lett hűvösebb.
Sebaj, legalább hőgutát nem kapott egyikünk sem.
És persze lábgombát sem a strandon, mert hát húsz fokban kinek van kedve hullámfürdőzni...
Na de így legalább volt időnk átnézni a pincében tárolt cuccokat. Kiszelektáltam az egyetemi jegyzeteket, a könyveket kettéosztottam eladandó ill megtartandó csoportba, majd a többnapi pakolás és a Baliékkal való egyeztetés után sikerült hihetetlenül összevesznünk azon, hogy minek is kell ezeket a cuccokat kicipeltetnünk. Ezután újabb szeletálás és pakolás jött, persze ekkor már nem volt senki sem beteg, viszont Baliékhoz már vészes időn belül jött a költöztető.
Nem ragozom tovább, mindenesetre egy ideig a pincébe biztosan be nem teszem a lábam.

Na de azért voltak jó pillanatok, pl Veres egész pihentető volt, és még a kismackókat is láttuk. Eljutottunk egyik este Juditékhoz, egy másikon leugrottunk kettesben halat enni a rómaira, egyszer meg Veráékkal beültünk a szimplakertbe és utána a mellette levő indiai gyorsbüfébe. Közben volt Laci szülinapja, és húst sütöttünk a teraszon nagycsaládilag.
Voltunk Bali meg Ancsi búcsubuluján, Veráék is átjöttek gyerekestül egyszer, meg aztán indulás előtt még egyedül elmentem a gyerekes biorobot mítingre.
Nem is volt annyira rossz, na.

Kezdődik

Átutalták, átvettük, megvettük, aláírtuk. Beázik ugyan, ez biztos a negyven napos esőnek köszönhető, de bádogost sürgősen keresnünk kell.
Vasárnap jön após, meg a kőműves a két szakival. A kőműves amúgy após szerint Zsigmond dédunokája, Hanni csak annyit mondott, mikor róla beszéltünk, hogy "I like to Móricz, Móricz" (ezek szerint a Madagaszkárt is megnézték valahol).

Sosó idegbeteg, mert még az I idomot áruló vaskereskedő is nyaralni megy jövő héten egy hónapra, nemhogy a csempés, a konyhabútoros vagy a parkettás. Július-augusztus "dead season" a holland építőiparban.
Na mindegy, majd lesz fagerenda (ahogy az építész is kigondolta).

A konyhabútort ma rendeltük meg, szeptember utolsó hetében hozzák. Szeptember végén akarunk költözni, úgyhogy ez szuper időzîtés.
A fürdőszobacsempét is megrendeltük ma a konyhabútor után, hardcore-ban nyomjuk két gyerekkel a nyakunkon, de muszáj, hogy a szünet után rögtön tudjanak szállítani.
A konyhacsempe még ráér, amúgy lehet, hogy Mosa lesz, mert nekik van normális kisméretű csempéjük mindenféle színben, és az nem is olyan drága. Ma megálmodtam egy szivárványszerű csempesort, aztán egy szolíd mozaikot, amibe néha bekeveredik egy bordós árnyalat. Ha már a bútor egyszínű, valamivel fel kell dobni a konyhát...
Az óraállásokat bejelentettem, van vizünk, gázunk, áramunk. Majd szeptemberben ráérünk tv-t meg internetet beszerezni.
A parkettarendelést elbaltáztuk, már csak szeptemberben szállítanak, így majd velük kell lerakatni, de ez legyen a legnagyobb bajunk.

Most már csak egy hűtőt meg egy rezsót kell keríteni Móriczéknak, akik a házban fognak lakni a felújítás alatt (és biztosan ők is vödörbe fognak szarni, mint Veráék szakijai).

Meleg váltás

Csütörtök hajnalban, úgy fél egy fele Liza lázasan bőgve ébred, vígasztalhatatlanul, mint az előtte levő két éjszaka, bőg fekve, bőg, ha felveszem, bőg ha etetni-itatni akarom ebben a kánikulában, és bőg, mikor nekiállok ordítozni, hogy hagyja már abba. Erre felébred már Sosó is, együtt beadjuk a paracetamolt. Ettől lemegy Lizi láza és felélénkül, úgyhogy már nem bőg, de huncut módon karattyol, forgolódik, játszik. Végül ezután a röpke két órás intermezzo után csak elalszik.
Egy óra múlva hüppögve áll Hanni a háló ajtaja előtt - sokszor nem mer bejönni - , hogy "Elkaptam a lábát".
- Rosszat álmodtál? Kinek a lábát kaptad el? - kérdezem.
- Nem! Elkaptam Lizike lázát. Fáj a fejem is - mondja sírva.
Paracetamol be, Hanni vissza ágyába, majd egy óra múlva Liza kel szopni.
Reggel Hanni nyamvadt, de a csempét muszáj megrendelnünk Pestre utazás előtt, mert bezár július végén minden csempés, és aztán ott fog állni a banda munka nélkül, szóval Hannit beadjuk a suliba. Lizán nyoma sincs a betegségnek, mintha ez a három napos alig alvás-láz-bőgés csak egy rémálom lett volna.
Csempe kiválasztva, leendő szomszédoknak beköszönök, szólok, mikor kezdődik a felújítás, majd irány Hanniért a BSO.
27 fok van, holland kánikula, ömlik mindenkiről a víz, Hanni fázik és nyögve sír, hogy a feje fáj.
Éjjel, annak dacára, hogy Lizinek már kutya baja, folytatódik a bőgve ébredés (szerencsére láz nélkül) és 2 óra pörgés, majd egy órával azután, hogy végre mindenki alszik, Hanni ébred nyögve, lázasan. Reggel az apjához bújik izzadtan.
Péntek van, pakolni kéne, aztán este repülünk Pestre. A 38 fokba.
- Szenvedni fogtok- mondja apám.
Nyaralunk, vagy mi...

Megáll az ész

Boszi néni, a szörnyellára hajazó tupírnéni a random módon nyitvatartó cobetstraati kisközértből a troeftmakrtos bunkópasasnál vásárol.

Waterpokken

A bölcsiben már hetek óta kinn van a másik csoport ajtaján a bárányhimlős gyerek volt a csoportban papír, de múlt héten Liziék ajtajára vándorolt. Tegnap délután hívtak, hogy Lizi lázas, menjek érte. Tegnap délután 5-től aludt fél kilencig, majd annak örömére, hogy lement a láza, 11-ig dorbézolt. Hajnalban kétszer kelt, azóta alig eszik, még tápszert se kér, viszont a mellemen lógna egész nap, és sokszor keservesen elbőgi magát, ergó valszeg fáj a torka vagy a hasa, vagy mindkettő. Az arcán már van pár piros pötty, de persze ez még lehet simán más is, valami hüje vírus, meg melegkiütés. Holnapra kiderül, hogy sikítófrászt kapok-e, mert ha tényleg bárányhimlős, nem igazán illik repülni.
Update: nem bárány.

konyha reloaded

Lesz itt még egy-két kör konyha-ügyben.
Egyrészt a dán konyhastúdió ikea-dobozokat ad el fenszi ajtóval és munkalappal, úgyhogy ők nagy ívben ejtve vannak, ahhoz túl drágák, hogy ikeás cuccot vegyen az ember, amit itt amúgy irtózatosan lenéznek.
Másrészt tegnap este az eredeti terveket böngészve Sosó rájött, hogy a mérnök srác a konyhánál kivételesen nem a belső falak közti távot adta meg a tervrajzokon, hanem a kintieket, így a konyhánk egy harminc centivel vékonyabb, mint eddig hittük. Szóval át kell egy csöppet rajzolni a terveket, meg Sosó mégiscsak ragaszkodik a fényes ajtókhoz, úgyhogy most a magnólia színű fogantyús verziót fényesben kell kérni, és a whirpool cuccokat fel akarjuk tuningolni, a siemenses verzió csak 300-zal kerül többe, ami nonszensz, hüjének is megéri.
Szóval szerdán megyünk új ajánlatot kérni.
Közben eszünkbe jutott, hogy villanyra-gázra-vízre kell nekünk előfizetés, mikor itt lesznek a mesterek, nekik kell már minden a felújításhoz, úgyhogy ma annak jártam utána.
Szombaton Sosó elautózott 200 km-t egy parketta-nagykerbe, hogy megnézze, milyen cuccot adnak annyira hihetetlenül olcsón, és egy kétméteres mintával jött haza.
Holnap megyek a csempe nagykerbe.
A fürdőszoba tervei pedig még mindig "under preparation".

Évzáró

Hihetetlen, hogy mennyire jó hangulata volt Hanni évzárójának (még a héten tart a suli, de pénteken a piciknek már nincs tanítás, csak a nagyoknak, így sokan lelépnek, ezért tartották múlt pénteken).
Az egy dolog, hogy nem volt ünnepély, meg semmi hivatalos, kötelező jelleg, semmi felsorakozás meg unalmas szövegelés, se bizonyítványosztás, de hogy az iskolazenekar mai slágereket játszott egy teherautó platóján, aztán meg ment lemezről a zene, hogy felállítottak a nagyoknak meg a piciknek egy-egy ugrálóvárat csúszdával, meg iskola-zsetonért lehetett venni fagyit, palacsintát, isteni hamburgert, szörpöt meg sört és bort, az beszarás volt.

Volt egy kis placc, ahol a gyerekek zsibvásárt tarthattak, ott rendes pénzért cserélt gazdát a megunt játék- és dvd-sereg.
Hihetetlen tömeg volt, alig lehetett átlátni, hogy melyik gyerek hol van, de aztán mikor leült a nagy őrjöngés, az árnyékban összejött az osztálytársak szüleiből egy kis traccsparti, amíg Hanni milliomodszor is a várban ugrált, mi is jól elvoltunk.
Ettünk két hambit, meg benyomtunk egy-egy palit a gyerekekbe, szóval így aztán a vacsit is letudtuk itt. Fél nyolckor úgy kellett elvonszolni Hannit, annyira pörgött.

Pizza

Sütöttem pizzát is a minap. Az első próbálkozás nem volt túlzottan sikeres: a teljes kiőrlésű liszttől fura ízű lett a tésztája, a gombát meg megpároltam és fűszereztem és úgy raktam a bazsalikomos paradicsomszószra és a sonkára, és ettől egy fura ízkavalkád lett az egész.

De most szombaton egy kevés fokhagymát meg bazsalikomot kapott a paradicsomszósz, a laskát vagy a sonkát (külön-külön) csak apróra vágva rászórtam, és mozzarellát raktam a tetejére reszelt sajt helyett, és így sokkal de sokkal finomabb lett. Lizi is ette rendesen :)

Pizzatészta: (2 nagy gáztepsire elegendő) forrás: Zsuzsi főz

50 dkg liszt
két csapott teáskanál só
2 evőkanál olívaolaj
egy zacskó szárazélesztő (7grammos)
2,8-3 dl langyos víz

A tésztát összegyúrom, duplájára kelesztem, kettévágom, majd kinyújtva tepsire rakom, megkenem paradicsomszósszal és rárakom a feltéteket. 250 fokon  10-12 perc alatt megsül.

endívia

Hollandul andijvie.

"Tápértéke és íze a fejes salátáétól kevéssel tér el, valamivel alacsonyabb kalóriaértéke és magasabb ásványianyag-tartalma van: foszforból, mészből és vasból tartalmaz jelentősebb mennyiséget. Kissé kesernyés ízét a szeszkviterpén-laktonok közé tartozó intibin okozza. Inulint is tartalmaz."

Hát nem tudom, ki írta be ezt a műremeket a wikire, de az tutira nem kóstolt még endíviát. Merthogy annak nem kissé kesernyés íze van, hanem piszkosul keserű.
Zöld, salátaszerű cucc ez is, csak salátának ehetetlen, főleg ekkora mennyiségben, mint amennyit két hete hozzánk dobtak belőle, úgyhogy megcsináltam a csomaghoz adott brie-s receptet. Irtó finom lett, és hihetetlenül laktató. És persze annyira intenzív, hogy egy jó időre elég is belőle :)

Endívia brie-vel
1 fej endívia
egy kevés vaj
250g brie
zsemlemorzsa
egy marék dió apróra vágva
só

A megmosott és csíkokra vágott endíviát vajon egy kis sóval megpároljuk. Rárakjuk a felkockázott brie-t és lefedve megolvasztjuk rajta a sajtot. Közben megpirítjuk a diót és a zsemlemorzsát. Amint megolvadt a brie, rászórjuk a diós morzsát. Melegen tálaljuk.

snijbiet vs mángold

Na, hát én már totál nem tudom, hogy melyik zöldség micsoda. A múltkor mangold nevű cuccot adtak a zöldségcsomagban, most meg már másodszor snijbietet, amit szintén mángoldnak ferdít a neten talált összes forrás, pedig az első mangold nevű mángoldnak vastag fehér vastag torzsája volt, míg a snijbietnek hosszú keskeny és zöld szárú levelei vannak, és nem is egy nagy fej, hanem külön levelek. Mondjuk a latin neve alapján (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. vulgaris vagy Beta vulgaris subsp. vulgaris var. cicla) ugyanaz a kettő. Na nem baj, legyen ugyanaz.
Mindegy is, amit írni akartam az az, hogy isteni zöldséges-sajtos táskákat lehet belőlük csinálni.

Zöldséges táskák 2 főre:

Hozzávalók:
Tészta
150g liszt
70g  vaj
csipet só

Töltelék
1 csokor mángold
1 hagyma
50g sajt (Gruyer, Feta, etc)
2ek zsemlemorzsa
3 ek tejföl

Elkészítés:
A vajat elmorzsájuk a liszttel és hozzáadjuk a sót, és egy kis vízzel tésztává gyúrjuk, majd fél órán át a hűtőben pihentetjük.
Az apróra vágott hagymát olajben megpároljuk, hozzáadjuk a felcsíkozott zöldséget, majd megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a sajtot, tejfölt és a zsemlemorzsát, majd mikor a sajt elolvadt, levesszük a gázról.
A tésztát elnegyedelem, a negyedeket kinyújtom, közepükre rakom a töltelék negyedét, majd feltekerem-felhajtom a széleket. Felvert tojással megkenem, majd előmelegített 200 fokos sütőben megsütöm 15-20 perc alatt.

Piactér

Felavattam a pár éves, de mindeddig használatlan marktplaatsos accountomat, és két hete vettem egy sötétbarna használt stokkét Lizinek. Hanninak a királynőnapi bolhán vettünk egyet tavaly egy huszasért. A második szék, amire licitáltam, az enyém lett 55 euróért -135 újonnan. Anikótól megkaptuk hozzá a kisbaba-háttámlát meg a lábfogót, és így szuperül elüldögél benne a kiscsaj. Kellett vmi, mert Hanni régi etetőszékében vigyorogva lecsúszik, eldobja magát, próbál hintázni, röviden kész katasztrófa, ahogy abban ül. Pláne ahogy eszik.
Aztán ha már ilyen jól ment a licit meg minden, úgy döntöttünk, hogy a pincében porosodó, a jövőben is valszeg felesleges, Borosséknak sem kellő cuccainktól megszabadulunk.
Na szóval felraktam három hirdetést: a Feritől kapott ősrégi jogger babakocsit meg a baba-függőágyat 30-ról induló licitre, a 3in1 abc design babakocsit meg fixen 250-re. Ez utóbbit drágán kínáljuk, de ha vki kifizet érte ennyit, akkor vigye, ha nem, lassan leviszem az árat. Valaki amúgy már így is beajánlott érte egy százast, de még várok.
A függőágy érdekel vkit, de postán kéri, el kéne mennem megkérdezni, mennyi a postaköltsége egy ekkora csomagnak.
A joggert pedig ma vitték el negyvenért.
Szóval kezd beindulni a biznisz. Még meg kell győznöm Sosót, hogy a hasizompad is tök felesleges - 7 év alatt kétszer ha használta, és akkor azt is felrakom. Bár az már inkább őskövületnek számít, és lehet, hogy csak a hulladéktelepet érdekli...
Na, majd még körbe kell nézni jól a pinyóban.

konyha

Na az úgy kezdődött, hogy elmentünk Zouterwoudeba, ahol a Hoge Rijkdijkon egy rakás bútorbolt van, hogy megnézzünk egy konyhastúdiót. Be is mentünk az elsőbe (Brugman), ahol is kiderült, hogy Sosónak már fix elképzelése van, hogy milyen legyen a konyhánk (ugyanolyan, mint itt a bérelt lakásban): fényes fehér elejű és fogantyú nélküli - persze nem ő takarítja le az ujjnyomokat a fényes fehér ajtókról. Én először jól megsértődtem, hogy akkor mi a francnak vitt el engem, ha még beleszólásom sem lehet az egészbe, és a konyhastúdióban ücsörögve azt tervezgettem, hogy ezután én oda be sem teszem a lábam, majd ezentúl ő fog főzni a csilivili konyhájában.
A fiatal srác rajzolt nekünk konyhát, amit aztán a hétvégén újrarajzoltunk, merthogy elfeledkeztünk egy ablakról, ami miatt borult az eredeti terv. Bevetettük az ikea konyhatervezőjét, és végül a negyedik elrendezésben megállapodtunk, hogy az mindkettőnknek tetszik, elég sok munkafelületet és pakoló- meg tárolóterületet tartalmaz, és még jól is néz ki.
Elkezdtem árajánlatot kérni erre az adott elrendezésre és a fényes fehér fogantyú nélküli modellre több stúdióból is (egy árajánlat készítése átlag másfél-két óra), és hát a nyolctól tízezerig terjedő összeg eléggé sokkolt minket. Egy hét összehasonlítgatás, szekrény-nyitogatás, mosogató-beépíthetőség vizsgálgatás (kilóg-e a mosogató pereme a munkalapból vagy sem) és húsz kilónyi mikro-sütő-hűtő katalógus begyűjtése és áttanulmányozása után eljutottunk oda, hogy Sosó feladja az elveit, és rám bízza a döntést. Én szeretnék valami "durvább" színt (pl magnólia vagy krém- na ezekről elsőre meg nem mondod, hogy nem fehérek, csak mondjuk nem annyira vakító a konyha tőlük), és ha lehet, megvadítani azt egy más színű fiókkal vagy egy ütős munkalappal.
Már a sokadik konyhastúdióban kapott ajánlat után felfedeztem egy dán stúdiót, ahol egész korrekt árakon adnak a többitől eltérő konyhákat, amik eléggé tetszenek, sőt még siemens gépekkel is megdobják az embert a nyári akciójukkal (persze csak hármat adnak, de hogy ne legyen már minden összevissza, az ember megveszi a többit is a siemenstől, jó politika. persze a hűtőnél nem leszünk sznobot, azon nem látszik a márka, jó lesz abból egy olcsóbb is). Így ők egy fa munkalapos, jól kinéző, siemenses cuccokkal felszerelt konyhát annyiért adnak, mint máshol a műanyag munkalapos whirpoolost, úgyhogy holnap elviszem Sosót, hogy lemeózza ő is őket, és ha rábólint, a két hete fennálló ámokfutásnak, folyamatos árajánlat-kérésnek véget vetünk.
Ezek után jöhet a többi: a csempe-választás, a fürdőszoba megtervezése, fürdőszobabútor és szaniterek kinézése, a hajópadló beszerzése, amiken még a jövő pénteki hazautunk előtt jó lenn túl lenni.

megingás

Júni 15-én aláírtuk az adásvételi szerződést. Mivel ez egy péntek volt, a három munkanap gondolkodási idő kedden éjfélkor járt le. Kedden kiraktak egy hirdetést a fundára egy 329ezres házról, az egyik álomutcából. Nagyobb a kertje, százszor jobb helyen van, azon az utcán, ami a cronenstijn parkba vezet. Persze ezt csak csütörtökön vette észre Sosó, és elkezdett agyalni, hogy mi lett volna ha.
És hiába mondtam neki, hogy hülye és hogy hagyja azonnal abba ezt az egészet, addig agyalt mindezen, míg kedden lelkibeteg lett tőle, hogy az az ő álom-háza, és ő most visszamondja a másik szerződést. Annyira irracionális lett, mint egy szerelmes kamasz, nem bírtam nem a képébé nevetni, de ő csak jajongott meg fizikailag szenvedett, egész nap alig evett.
Elintéztem aznapra, hogy megnézzük ezt a másik házat, ő meg felhívta a rabobankos nőt. Egyrészt ez a ház egy százezerrel drágább, mint a másik, így a hitel törlesztőrészlete havi ötszázzal lenne drágább alapból, de mivel megváltoztatják az nhg feltételeit, egy fél százalékkal eleve több kamatot kéne még fizetni, szóval az ötszáz plusz az inkább hatszáz plusz, és ahogy most állunk, ezt egyáltalán nem engedhetjük meg magunknak. A 10% büntetést meg pláne nem. Másrészt az átépítés később kezdődne, a mesterekkel már eleve lebeszélte, hogy mikor jönnek, és asszem elég nagy mosolyszünet lépne fel, ha most mindez borulna. Harmadrészt az álomház tetőszerkezete rohad, a padlója recseg-ropog, százszor vacakabb állapotban van, mint az aktuálisan megvett házunk.
Szóval kedd estére Sosó kijózanodott. Azóta nyugi van, szépen folytatjuk a csempe-hajópadló-konyhabútor-fürdőszoba-tervezést.

Szállás

A mostani egyik nagy cselendzs két hétre szállást találni Imrének, a víz-gáz-szerelőnek, a fiának, aki jön neki segíteni, meg a feleségének, mindezt úgy, hogy ha lehet, napi 50 ajró körül.
A legolcsóbb szálló 80-nál kezdődik, egy b&b szintén, kamertjét legtöbbször csak diákoknak adnak ki. Van egy minimál-kemping a szomszédunkban, a vizes parkban, egyébként az egyetlen leidenben, ahol egy kisházban van 4 ágy, egy rezsó meg egy hűtő, na az 29. Már ott tartottunk, hogy mi kiköltözünk oda aludni, Imréék meg laknak nálunk, de azért napközben mi is használjuk a lakást, míg a leideni expat levlistán jelentkezett egy szerb progmatos doktoranduszlány, hogy neki pont arra a két hétre kéne extrában fizetnie a diákszállós konyhás-fürdős kislakásáért feleslegben, mert ad1, átköltözik máshova, ad2, hazamegy. Szóval hivatalosan ezt nem szabadna, nade a doktorandusz-fizetés nem végtelen, a két hétért kért 290 sokat dobna rajta. Úgyhogy egyelőre úgy néz ki, ez a feladat kipipálva, azért fingers crossed, hogy ne legyen vele galiba.

Berregô kommandós

Liza megtanult berregni, vagyis szájjal pukizni, és berregve vagy óbégatva kúszik egy-egy játéka után, amelyik van olyan pofátlan, hogy elguruljon. Most éppen Hanna ágya alá próbál bemenni, de mivel kúszva beveri a fejét a lécbe, próbál begurulni illetve hátonfekvésben bearaszolni. A nappaliban tegnap magára borította Hanni társasait, az elérhetetlen legofigurákkal meg nekiállt veszekedni. Hanni mindig is "rendes" gyerek volt, sosem evett földet, pancsolt a wcben, vagy ilyenek, ellenben Liza már kóstolta a lámpa zsinórját, és boek felkiáltás után elkezdte lepakolni a dossziékat a polcról. Imádja a tollakat rágni, a papírokat csócsálni, úgyhogy nála abszolút igaz, hogy ha csöndben van, rohanni kell kiszedni a cuccot a szájából. Az új házban asszem kénytelenek leszünk A) rendet tartani, B) bevetni az itt doboznak becézett járókát.

Hernyó

Ma visszamentünk Zoetemeerhez, ahogy múlt héten strandoltunk, és hernyóveszély felirat fogadott minket minden tölgyfán.
Rákerestem gyorsan mi a fene ez az egész: a hernyó szőre kiütéseket okozhat.
Na, hát akkor megvan, hogy mi a fene az a sok viszkető folt a jobb karomon. Dr Jurgens nem trafált nagyon mellé a szteroidos kenőccsel...

Öreg szem

Már egy ideje észrevettem, hogy ha valakivel beszélgetek, sokszor újra kell állítanom a fókuszt, valami nincs rendben a közelre látásommal. Ma voltam a féléves kontaktlencsés kontrollon, és kiderült, hogy mindkét szemem javult egy negyedet. A woosteres őszülő jóképű optikus, aki a szemhéjamon lévő anyajegyet is minden alkalommal leméri az amúgy ingyenes kontrollon, azt mondta, hogy ez a javulás átlagban 40 körül kezdődik, úgyhogy megelőzöm a kortársaimat ;)

Kettő

A tegnapi első után kibújt Liza màsodik foga is! Hip hip hurrá!

A nagy felfedezés

Liza tegnap óta körbekrúzolja a nappalit, élvezettel forogja, pörgi és néha kússza be a teret, vigyorogva kóstolgatja az ipad töltőjét, kapja fel Hanni földgömbös tollát, hogy pár perc múlva a radiátor alá rejtse el, vigyorogva igent majd nemet bólogatva, amikor rákérdezek, hogy tényleg ő tette-e oda, lelkesen hintáztatja a hintaszéket, bababát kántálva rugdossa a kosarakat vagy az alaptévé asztalát, kergeti a labdát, kockát vagy a guruló, csörgő katicás duplo figurát.
Gyógytornászi javaslatra van most nálunk kapitális kupi a földön, hogy a szétszórt játékok mozgásra motiválják. Mondjuk a kisszék körüli diónyi kekszmorzsákról nem ő tehet, hanem a tegnap frissiben kibújt első és a kibújni készülő másik fogacska, meg Liza türelmet nem ismerő követelődző éhsége. Ugyanis egy kis keksz morzsolgatása és alapos szétszórása, időnkénti rágcsálása annyira mókás, hogy kapok pár perc haladékot a kaja elkészültéig.

iedereen, pak maar een!

Hanni ma gastvrouw vagyis háziasszony a suliban, ami azt jelenti, hogy vinnie kellett sütit meg szörpöt, és megkínálni vele a gyerekeket. Nagyon készült rá, már számolta, hány nap van még hátra, mennyit kell még addig aludni, sőt, hétfőn még játékból gyakorolt is: járt körbe körbe az asztal körül, és kínálgatta a többieket. Tegnap együtt sütöttük meg az epres muffint, meg vettünk gyümölcsöket, amiket ma reggel nyársra húzva vittünk be. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond majd este, hogy milyen volt.

kuszkusz

Liza kúszik! Ma reggel már nem csak forgott hasról-hátra, hátról hasra, vagy pörgött a tengelye körül, hanem megtette az első két kúszást az egyik játékáért. Kedden a gyógytornász megdicsérte, hogy mennyit erősödött, meg hogy hogy kinyomja már magát, pedig Lizi végig bömbölt, amikor éppen nem a kezemben volt, hanem a szőnyegen vagy a nőnél. Na jó, amikor rákezdett az "Op een grote paddestoel"-ra, akkor elmélázva figyelte, de amint vége lett a nótának, megint csak kiborult. A gyógytornász megmutatta, hogy hogyan lehet Lizinek segíteni, hogy rájöjjön a kúszás mozdulataira, de eddig inkább csak hátráltatta az, ha olyankor hozzáértem, amikor éppen nekilódult, megadta magát és tőlem kérte a játékot, úgyhogy inkább hagytam a csudába. Erre tessék, ma reggel magától megindult. :)

Apóssal beszélgettünk Móriczról, aki a felújítást vezette náluk, hogy kijönne ide is, mikor Hanni csak úgy mellesleg benyögte:
-I like to Móricz, Móricz...

Igen, itt tartunk

"Your baby may like to see things fall down, get picked up (by you, of course), and then get thrown down again. This isn't intended to drive you mad. Your baby just finds the spectacle interesting and naturally wants to see it again and again."
Ez a dobigálós egyike a vicces, de masszívan szivatós korszakoknak. Eddig a mindent elkapok és a számba tömöm korszak volt egészen a vacsora közepéig, amikor is a zacskó zsepit elvettem Lizitől, hogy tudjam etetni. Merthogy a zacskó zsepi konkrétan kitöltötte a szájüregét, nem volt hely a kajának. A szokásos kiborulós ordítást a műanyag kanállal szereltem le, és Hanna kanalával folytattam az etetést. Na ekkor Liza a műanyag kanállal felfedezte a gravitációt. Egyszer, kétszer, hatszor, hússzor.
Jé, ez a 20x de fura így leírva...

nyár van

olyan meleg van, hogy ma kettőkor hideg alkoholmentes sört kellett innom :)
amúgy voltunk kempingezni, volt nálunk Flip de beer, veszünk egy házat, voltam állásinterjún meg állásbörzén, szervezem a hiteles dolgokat meg a ház értékbecslését, játszóterezek Hannival meg Jasminnal, miközben napszúrást kapok, próbálok hollandot tanulni, ha éppen fog az agyam, szeretném felszámolni valahogy az indás fotókat és csinálni egy spéci blog-fotó napló-sorozatot, ja és Liza alig hagy minket aludni mostanában. szóval bizi az élet, de majd azért próbálom behozni magam.

barbi

Az eheti zöldségcsomagban a rebarbara volt az újdonság, amiről már sokszor olvastam meg hallottam, hogy pölö tejszínhabbal kell enni, mert egyébként az oxálsav-tartalma kiszedi a kalciumot a fogakból, de még sosem ettem-vettem.

Egy piszok egyszerű receptet találtam a nosalty-n, aminek a tésztáját irtó szuperül lehet nyújtani meg tortaformába rakni, igazgatni, nem szakad, nem morzsálódik és isteni finom is. A rebarbara pedig valami hihetetlen finom benne, édesen savanykásan csodálatos. Másfél nap alatt felfaltuk a nagy tortát hárman, vaniliás joghurttal leöntve.

A mandulát vagy mogyorót kifelejtettem belőle, és csak feleannyi rebarbarám volt, de így is maga volt a tökély. Ja és egy félóra alatt megbarnult a teteje, úgyhogy egy negyed órát még fóliával letakarva sütöttem.

Rusztikus ír rebarbaratorta 

Hozzávalók:

• 250 g liszt
• késhegynyi só
• 1/2 tk szódabikarbóna
• 150 g cukor
• 115 g szobahőmérsékletű vaj
• 1 tojás
• 80 ml joghurt / kefir / aludttej
• 8 szál rebarbara  (kb. 70 dkg)
• 20 g darált mandula / mogyoró

Elkészítés

1. A rebarbaraszárak végeit levágjuk, ha kell, meghámozzuk őket (legalábbis lehúzzuk a kemény rostokat), majd fél cm vastag szeletkékre vágjuk.
2. A lisztet tálba szitáljuk a sóval és a szódabikarbónával. Hozzáadunk a cukorból 2 evőkanálnyit.
3. A kis kockákra vágott vajat elmorzsoljuk a lisztes keverékben, míg egységes morzsás állagot nem kapunk.
4. A tojást villával felverjük, majd a 2/3-át a tésztához adjuk, s kézzel összedolgozzuk.
5. Beleöntjük a joghurtot is, gyúrni kezdjük, de ezt már könnyebb egy jól meglisztezett deszkán befejezni. A deszkán egységes tésztát készítünk, majd kétfelé osztjuk.
6. Az egyik felet kinyújtjuk, s kibélelünk vele egy 24 cm-es forma alját és oldalát.
7. A rebarbaradarabokat összeforgatjuk a maradék cukorral, majd az egészet az előzőleg a (nedvszívó) darált mandulával megszórt formába öntjük.
8. A tészta másik felét is kinyújtjuk, ezzel beborítjuk a tortát. A széleket összecsippentjük, illetve keretet is készíthetünk. A maradék tojáshoz pici vizet adunk, ezzel bekenjük a tetejét.
9. Előmelegített sütőben 1 óra alatt megsütjük a sütit, egy tepsit alátéve, hogy a levek esetlegesen ne a sütőbe folyjanak. Ha a teteje túlságosan égne, az utolsó 10 percre letakarjuk alufóliával.

sütési hőfok: 180°C

sütési mód: hőlégkeveréses

tepsi mérete: 24 cm

te

először csak halkan, suttogva mondja Liza, a tét olyan szép ízesen ejtve, vagy úgy hatszor-nyolcszor, hogy te-te-te-te-te-te, aztán nagylevegő, és sikítva énekeli, hogy tetetetetete, és akkor már utána jön más is, hogy babalába meg minden.
az igen még mindig szuperül megy, Hannát is próbálja mondani, bár még a legtöbbször csak Ha vagy Han sikerül.
A beszéden kívül a forgás is egyre jobban megy, most már turbó fokozaton van a kiscsaj, a habtapi szőnyegről fél percen belül legurul, és a nagyszobában már semmi nincs biztonságban. Irtó szépen kinyomja magát, és már szeretne hason kúszni, legalábbis felbosszantja magát azon, hogy nem megy, szóval hamarosan teljesíti a gyógytornász kívánságát, hogy egyéves kora előtt kússzon, másszon.

újabb körök

írtam a cra-képzést tartó cégnek, bobra hivatkozva, hogy magyarázzák el legyenek szívesek, hogy hogy jön ki a 18 hónapos képzés, meg egyáltalán, meséljenek már erről az egészről. másnap egy vaskalapos nő felhívott, hogy én nem vagyok jó nekik, mert nem tudok hollandul. vitatkoztunk egy adagot, hogy egy angolul megírt levél alapján miért dönti ezt el, aztán átváltottunk angolról hollandra, mert az ő angolja nem volt elég profi, hogy kifejezze magát. kiszedtem végül belőle pár infót, és a végén kegyesen megengedte, hogy elküldjem neki a cévémet.
tegnap fél ötkor a nagyjátszón az angribördös fagyi fotózása után kikapcsolt a telefonom. persze, hogy akkor hívtak, hogy hívjam őket vissza, szeretnének látni baarnban egy interjúra.
ezennel visszaszívom a mobilos üzenetrögzítővel kapcsolatos megjegyzéseimet.
jövő hétfőre kérném a drukkolást.

egy reményteli nap (volt)

apicsába. és mégegyszer, apicsába.
tegnap felhívtam azt a céget, amelyik a karrierbörzén nagyon ígéretes volt, rögtön kitöltettek velem egy netes jeletkezési lapot, de azóta csak egy levelet kaptam, hogy majd április folyamán megkeresnek, hogy most akkor mizujs a jelentkezésemmel. egy bob pasashoz irányítottak át, aki először próbált lerázni, hogy lassan megy a processz, de ha gondolom küldjek neki egy mélt a cévémmel. először angolul dumáltunk, majd átváltott hollandra, én meg felvettem a bokszkesztyűt, és hollandul dumáltunk.
rákerestem a pasira a linkedinen, és láttam, hogy éppen tegnap rakott ki egy amszterdami cta álláshirdetést.
elküldtem neki a cévémet, meg hogy láttam, éppen keresnek is embert, erre pár percre rá felhívott, hogy szuper az anyagom, neki éppen ilyen ember kell, de tudom-e, hogy a cta munka milyen, stb stb.
megbeszéltük, hogy ma reggel fél tízkor hív, hogy kifaggasson, és ha okés a dolog, mehetek interjúra hoofddorpba.
hát ma hívott. hogy most tudta meg, hogy speciel ez a cta meló 90%-ban adminisztratív, hogy akták szkennelése meg adatbevitel, és hogy másfél évig ez qrvára demotiváló egy ennyire képzett embernek, nem igazán tudnék beletanulni a cra munkakörbe sem, blabla, szóval bocsi, hogy tegnap belelkesített, de nem én vagyok az ő embere, nekem ezt a melót nem adja, ezért én nagyon utálnám őt.
értem én, sőt, alapvetően hálás vagyok neki, korrekt a pasas.
adott javaslatot is, hogy a smeltnél tanuljak ki cra-nak, velük ők együttműködnek, így a gyakorlati részét náluk csinálhatnám, szóval akkor nem kéne cta-ként kezdeni. vagy várjak, 2-3 hónapon belül tuti lesz másik cta pozíciójuk, ő megtartja az anyagomat, mert szerinte szükségük lesz rám.
hát, volt egy lelkes délutánom, meg egy izgatott reggelem.
nade sebaj, azért annyi sikerélményem volt, hogy mindkét utóbbi beszélgetést hollandul nyomtuk végig, szóval most nyomatom tovább a tanulást, hogy profi szintre jussak hollandból.
amúgy hétfőn jelentkeztem egy heidelbergi újság-szerkesztői, meg egy amszterdami posztdok állásra.
és holnap visszahív a smeltes traininges nő. szóval nincs akkora nagy depi, csak megint ledobott magáról a hullámvasút.

has

A legutóbbi consultatiebureau-s látogatásunkkor a dokinő úgy látta, hogy Lizi háta meg válla nem elég erős, nem a korának megfelelően tartja magát, pedig minden más okés nála, ezért beutalta fizioterápiára. A gyógytornász nőci szerint is le van maradva egy csöppet, már rég fel kéne könyökölnie, de ő alig tartja magát hason. Persze, mert ahogy hasra kerül, rögtön fordul vissza hátra, ott meg jól elvan.
A gyógytornász azt javasolta, hogy tartsuk sokat hason, vegyünk új, izgalmas játékokat, amik nem túl könnyűek, hogy hason felkapja őket, aztán hátrafordulva magával vigye, de nem is túl nehéz, hogy megüsse magát velük, ha mégis.
Mindez két hete volt. Még aznap rohantunk lelkiismeret furdalások közepette megfelelő fejlesztő dolgokat szerezni. Hanni persze mindent megtett, hogy elcsaklizza Liza elől az új játékokat, úgyhogy felhoztam a pinyóból egy zacskó plüss aranytartalékot, Vivi régi játékait, hogy legyen Hanninak is új zsákmánya, de valahogy mindig a másik cucca izgalmasabb :) Mindegy, szerencsére van jó pár játék, így ha éppen az egyikkel Hanni babrál, Liza kap mást.
Holnap megyünk vissza kontrollra és Lizi már magától hasra fordul, nyúl a játékokért, eljátszik velük hason, felemeli magát, szóval úgy látszik csak meg kellett egy kicsit motiválni őkelmét.
Amúgy már alig várom, hogy tudjon rendesen megtámasztva ülni anélkül, hogy kidőlne valamelyik oldalra, mert már pépet nem akar enni, ha az ölemben van, csak azt, amit mi is, főleg ami a tányéromon van, és persze azt is csak úgy, hogy ő fogja meg és rakja a szájába, különben fejhangon visít és egy hirtelen mozdulattal hátra vágja magát. De ez a szájbarkás dolog még nem mindig sikerül, úgyhogy mostanában szinte mindig lezabálja a ruhámat. Ha már tud végre ülni, mehet a tálcás etetőszékbe, ott meg azt randalírozik a kajával, amit csak tud, nem érdekel. Remélhetőleg idővel jól is lakik majd :)

meivakantie

Hétfőn volt a királynő szulinapja, aztán kedden szerdán bölcsiben meg BSO-ban voltak a kölkök: Hanni Martinnal bögrét festett, Liza meg élvezte, hogy minden gyerek őt akarja simogatni (most komolyan, tényleg élvezi), aztán viszont jött a hadd-el-hadd.
Csütörtökön átjött Myrthe játszani, péntek délelőtt Aletta, péntek délután mi mentünk át Estherékhez (ahol is most otthon volt Rifka is meg a kétéves Timothy, aki Judith elmondása szerint mell-mániás, minden nőnek a mellét fixálja, és ha lehet le is tapizza, úgyhogy utólag érthetővé vált a pénteki akciója, amikor is az ölembe ülve egyik kezét a mellemre helyezte, miközben én azt próbáltam lefejteni onnan, másikat a szájába dugta, és szemét lehunyva hozzám bújt. na de a lényeg az, hogy nem tudtam otthagyni Hannit, mert megszeppent Rifkától, úgyhogy én addig Haikóval dumáltam, míg a csajok játszottak), szombaton Sosó átvitte Hannit Anikóékhoz Levivel őrjöngeni, aztán vasárnap kimentünk a tengerpartra Andiék búcsúbulijára.
Mindezt úgy, hogy szerda óta rajtunk van valami iszonyat furcsa nyavalya (Sosón meg rajtam), amitől csak úgy tudunk járni, mint egy nyolcvanéves terminátor, rogyasztott lábakkal, nyögve, majd a fájdalomcsillapító után kutya bajunk. Azt hiszem, hogy Liza múlt heti háromnapos láz utáni üvöltözése és Hanni múlt pénteki-szombati láb-és karfájása ugyanez lehetett, szegénykéim, ha akkor tudtam volna, hogy ez ennyire gáz, kaptak volna fájdalomcsillapítót, az biztos. Azt mondta az ügyeletes doki asszisztense, hogy ez magas láz és takonykór nélküli influenza. Legyen neki igaza, és pár nap múlva nyoma se legyen.

királynő-szülinapi hétvége

A Koniginnedag-os háromnapos hétvége örömére Bali körbeturnézta a baráti köreit - jé, nem is írtam még, hogy április eleje óta kiköltözött Maastrichtba. Na szóval itt van Hollandiában, és majd júliusban jönnek utána családék, addig munkába beszokik, házat bérel, ügyet intéz és intenzíven elszakad illetve megszokik. Ennek egyik markáns stációja volt a háromnapos hétvége, ami hosszú és barátok nélkül eléggé deprimáló lett volna, pláne ha hozzávesszük a pénzügyi- és lelkiállapotát. Szóval szombat este érkezett hozzánk, vasárnap együtt bolondoztunk Leidenben, találkoztunk egy locsolókanna fejű hölggyel, megnéztük a malmot, ettünk törököt, Hannit megugráltattuk a vursliban, áztunk, fáztunk.
Aztán Sosó hirtelen ötletétől vezérelve este átruccantam én is vele Utrechtbe Bépéékhez paradicsomos mókusagyat és mókusherét vacsorázni, fogat piszkálni, kellemes szabadtéri zene mellett sört nem iszogatni és lovasrendőrös tömegoszlatást nézni. A szuper kis estére az rakta fel a habot, hogy az utolsó vonatot sikerült csak elérnem, ami ráadásul még később is indult, mert a tömegre való tekintettel még három vagont rákapcsoltak, és a Bali által hozott elmondhatatlanul szar tétékás nyúzon dühöngve voltam csak képes ébren maradni.

Másnap, magán a királynőnapon testületileg kivonultunk a boszinénis bolt, mint epicentrum köré települő kisgyerekes zsibvásár és gyerekszórakoztató ünnepségbe, ahol Andiékkal sikerült két percre összefutnunk. Még szerencse, hogy ezt jó előre leegyeztettük :) Viszont valakinek meg azt sikerült jó előre lebeszélni, hogy aznap szuper idő legyen, kvázi hőgutát kaptunk egy szál pólóban, pedig előtte meg utána kabát kellett. Amúgy itt volt Hanni haveri körének tetemes része, Bree a kidsdance-ről, Martin és Annika a BSO-ból, az osztályból is vagy hatan. Idén nemcsak ettünk-ittunk, hanem mi is kivettük a részünket a gyerekszórakoztatásból. Hanni a tizenvalahány választható móka közül kipróbálta az ugrálóvárat, felült az omnibuszra (paardtrein), megdobálta a királyi családot kislabdával, zsinórt húzott, aminek a végén meglepi volt, megpróbált leeső műanyag tengeri csillagokat elkapni, és macskává festetette ki magát, mindezt kemény 3 tajróért. ja és ebben még egy süti meg szörp is benne volt a kölköknek.
Szuper tömény programunk volt, azt kell hogy mondjam. És csak ekkor kezdődött a meivakantie...

zöldségek

Na, asszem lekopogom, de az egyetlen visszaesés, amit Hanni Liza miatt eddig produkált, az a fenéktörlésben tapasztalható, egyébként csak csupa jó dolgokat "tanul el" Lizitől, mint pl a zöldségevés. Mostanában egymásra licitálva tömik magukba a csajok a főtt brokkolit, zöldbabot, sőt Hanni múltkor a rakott karfiolját elcserélte az én tonhalas salátámra, miután Liza egy határozott mozdulattal elcsórt egy salátalevelet a tányéromról, és benyomta a szájába. Hanni először csak tonhalat kunyerált tőlem, aztán kért zöldséget is, aztán már tányért cseréltünk, és láss csodát, a zöld salátát is megette belőle az utolsó darabig.

suli

Bedurvultak az események Hanni osztályában.
Szerdán Sponsorloop volt, a környező kis utcákon versenyt futottak egy argentin iskola megsegítésére (ez a kép ott készült, de Hanninak csak a copfja látszik egy zöldkabátos kisfiú mögött).
Aztán csütörtökön zárva volt a bölcsi, így nem volt BSO, Hanni pedig lebeszélte Fenával, hogy együtt játszanak délután, úgyhogy mire érte mentem, már kvázi kész tények elé állítottak, és Hanni boldogan ment át Fenáékhoz egy fél délutánra. Fenával egyébként aznap haverkodott össze, Hanni sztorija a következő: Fena szomorú volt, hogy neki nincs egy barátja sem, és ő megvigasztalta, ezért aztán Fena áthívta játszani. Pénteken aztán alig várta, hogy Fena jönnön át hozzánk, de sajna ő péntekenként BSO-s, de ezt napközben nem beszélték meg a csajok, mi meg csak vártuk anyukáját, Utit, hogy egyeztessünk, ő csak nem jött. A várakozás közben Julie megkérdezte Hannit, hogy van-e kedve együtt játszani vele, és mivel Fenáért megérkezett a BSO-s néni, Hanni felszárította könnyeit, és elment Juliékhez, akik itt laknak az utcánkban.
Szombaton volt egy kis iskolán kívüli program: magyar ovi volt, és utána délután nálunk volt Levi, meg este Anikóék nálunk vacsiztak, de aztán meg vasárnap délután a kisjátszón osztálytalálkozó volt, vagyis inkább ismerkedési délután a szülőknek. Tök jó fejek voltak átlagban, jó kis nap volt, és csak nekünk meg Aletta (ő Hanni nagy barátnője) anyukájának nem volt evidens, hogy erre mindenkinek illett volna valami enni- vagy innivalót hoznia. Sebaj, majd legközelebb.

Amúgy

A rövidfilmek többnyire jók voltak, nem bombasztikusak, de jók, a Kriterion, ahol a vetítéseket tartották, pedig egy szuper hely, jó arcokkal meg dj pulttal a kávézóban. Odafele sétáltam, vitt a navi az integető macskás, gőzgombócos kínai negyeden át egészen az új piacig, ahol tizenötféle friss gombát árultak meg lilahagymakompótós bárányhamburgert. Hihetetlen jó élmény volt Amsterdam olyan részein barangolni, ahol még sosem jártam, de mivel moziba mentem, nem voltam turista, csak egy cinkos mosoly ült a képemen, mutatva, hogy azért nem hétköznapi séta ez.
Jó élmény volt, na.

3-4 órával később

Tegnap A'damba vonatoztam a rövidfilmekre meg vissza, útközben gyönyörködtem az éppen virágzó tarka tulipán-, jácint- és nárciszmezőkben, olvastam a mancsban az Eszterházy-riportot, whoppert ettem és hoztam haza az amsterdami nieuwmarktról szerzett vegyes gombacsomagot. Nem láttam egy szembevonatot sem. Ha 3-4 órával később jövök vissza, akkor talán én is közelebbi kapcsolatba kerülök azzal a bizonyos szembevonattal...
Na jó, nem is, mert Nijmegenbe ment az a vonat, azon biztos nem ültem volna, de azért durva belegondolni, hogy tényleg csak pár órával azelőtt jártam Sloterdijknál.

tuti befutó

Nem vagyok egy csöppet sem bevállalós a rövidfilmekkel, tudom, de örülök, ha legalább egy vetítésre sikerül a két gyerek mellett elszabadulni a fantasztikus filmek fesztiváljára A'damba, főleg, ha az utolsó pillanatban vettem észre, meg ha Sosó Marseillbe meg Maastrichtba utazgat közben, úgyhogy tutira kell mennem, nem szeretnék valami idegölő vérfürdőt vagy egy szánalmas animét kifogni. Kisfilmes válogatásokban még sosem csalódtam, köztük mindig vannak hihetetlenül jók, meg persze gyengék is, meg közepesen jók, de egy szekcióban mindig van egy bombasztikus.
De a lényeg az, hogy már meg is vettem a jegyet, és hogy szombaton délben moziba megyek rövidfilmeket nézni. Juhhé!

hal-lak

Már hónapok óta gondolkozunk azon, hogy lecseréljük az akváriumot egy olyanra, amelyiknek passzentos a teteje, ergó nem folyik, nem csöpög ki belőle a tetőre lecsapódott víz, és nem kezd el penészedni a szekrény alatta, ráadásul van hozzá új szűrő, aminek nem mentek tönkre a tapadókorongjai, ergó nem rezonál be amikor az üveghez hozzáér a nagy szűrésben, van hozzá lámpa, hogy a barna algák ne szaporodjanak el benne, ha nem süt eleget a nap, stb stb.
Volt is egy akvárium, ami akciós volt benn a városban, csak hát hatvan centi széles, és a kisszekrény, akin az eddigi állt, csak negyven, az pedig alapelv, hogy akvárium széle pedig ne lógjon le sehonnan, úgyhogy Sosóval csak a szokásos bemegyünk, körbenézünk, és nem veszünk semmit kört tettük meg.
Nade most, hogy visszajöttünk Pestről, és az akvárium háromnegyedéig érő víz elég koszos is volt, tehát igencsak ráfért már egy nagygenerál, és mivel egy nagygenerálnál nemcsak a víz harmadát cserélem le, meg a szűrőt mosom ki, hanem ki kell szedni a halakat, meg kimosni a sódert, az meg felér egy új akvárium telepítésével. Így hát fogtam Hannit, és az autóval bementünk a kisállatbolthoz, megvettük az akciós hatvanliteres komplett tetős akváriumot állványostul, és tegnap turbó üzemmódban be is üzemeltem, sőt a másikat ki is pucoltam. Szuperül néz ki, nagyon profi. Csak kár, hogy Sosó reggel elkezdte birizgálni, hogy miért nem bugyborékol az a szűrő, és sikeresen leszedte a lámpatartót a tetőről. :)
Pár napig még hagyom, hogy beálljon a rendszer, aztán veszünk bele szép és aranyos halakat, és az agresszív, az összes társat sikeresen kinyíró szumátrai díszmárnát, aki csak az óriásira megnőtt algaevő harcsákat kímélte meg eddig, egyik este véletlenül elküldöm a szigetre.

a döntés

A tíznapos pesti tavaszolásunk alatt Sosó beszerzett egy szemgyulladást, Hanni benyalt egy fél napig tartó, de masszív hasgörcsöket is okozó hányós cuccot (persze épp moziban voltunk, a Szex felsőfokont néztük már egy fél órája a Művészben, amikor a második hányás után sikított a hasfájástól anyáméknál), amit aztán önzetlenül továbbadott nemcsak nekünk, de mindegyik nagyszülőjének meg Lucának is. Ezek ugyan nem estek jól, sem az, hogy Liza orra minden éjjel úgy bedugult a pesti szmog feltornászása miatt, hogy hajnalban orrot kellett szívni.Viszont a szigeten a csend meg a már zöldellő erdők már annál inkább, úgyhogy most úgy döntöttünk, komolyra fordítjuk a régen dédelgetett terveket, és idén nyáron elmegyünk lakókocsival Norvégiába, ahol olyan tuti helyeken parkolja le az ember a kempert, ahol csak akarja. Mondjuk lehet, hogy egy hétre azért lemegyünk Veresre is Vreáékkal meg Juditékkal, annyira jól elvoltak a kölkök, hogy öröm volt nézni.

Pedig ma senki sem megy suliba

Martijn magyarul köszöntött fel ma reggel. Boldog sulinapot kívánt ;)

Diagnózis

Megvan, hogy mitől fáj néha piszkosul a hasam, hogy még a derekam is belesajog, és csak szenvedek egy fél napot, míg magától el nem múlik.
Saját magamon végzett gyógyszerkísérletek alapján kilőttem a savtúltengést - a Rennie nem használt; a hasnyálmirigy alultermelést vagyis a túl zsíros kaja szindrómát - a Dipankrin sem segített. Ma isteni sugallatot kaptam (kettőt is, de az elsőt elhessegettem magamtól és nem ettem naracsot) amikor a gyerekeket fürdettem majdnem kétrét görnyedve, mert Sosó csapatépítő hajókázáson van ma este. Szóval a konyhában a citrom hívogatóan nézett rám, így ittam egy cukormentes fele víz fele citromlé arányú limonádét, és láss csodát, a hasfájás egy tíz perc múlva tovaszállt.

Szóval a diagnózis: kevés a gyomorsavam és túl sok drhouset néztem az utóbbi időben.