gratulálok

A KEFIR
A kefirt a Kaukázusban a tehéntej erjesztésével állítják elő. A kefir gombája a Bacilus saneaensián. Ez okozza az erjedést. A kaukázusiak a kefirt víz helyett isszák, és élelmiszerként fogyasztják. Az emberek itt 110 éves átlagéletkort érnek meg, és nem ismerik a tuberkulózist, a rákot, és nincsenek emésztési zavaraik.
Elkészítése:
A kefirgombát egy porcelán-, üveg- vagy műanyag edénybe kell helyezni (de soha nem vas, vagy fémedénybe). A dió nagyságú gombára 1/4 liter felforralt és 20 fokra lehűtött tejet kell önteni. (A tejet a bőrétől meg kell tisztítani!) Az edényt légmentesen le kell zárni! A tejet hagyjuk állni 18-20 fokon, sötét helyen (szekrényben) 12, 18, 24, 30, 36, de legfeljebb 38 óráig (48 óra után - ha friss tejet nem kap - a kefirgomba szétbomlik, elromlik). Az erjesztési időtől függően lesz a kefir különböző mértékben kövér, és eszerint különböző hatása van.
A kefirt kiöntés előtt jól fel kell rázni, és tésztaszűrőn átszűrni (ne fémedénybe)! A szűrőben visszamaradt gombákat azonnal fel kell önteni tejjel. A kefirrel úgy kell bánni, mint a friss hússal, mert éppoly romlékony. Csak a friss tejet szabad felhasználni, savanyított, aludt tejet nem. A gombákat soha nem szabad tej nélkül tartani, mert elpusztulnak (éhen halnak). Legalább hetente egyszer a gombákat és az edényt langyos vízben át kell mosni!
Figyelmeztetés:
A kefirgombát fénynek kitett és hideg helyen nem szabad tartani. A gombáról leszűrt kefirt már nyugodtan tarthatjuk hűtőszekrényben a felhasználásig. 20 fok felett a gombák gyorsabban dolgoznak, alacsonyabb hőmérsékleten lassabban. A gomba 3-4 héten belül kétszeresére szaporodik. Akkor meg lehet osztani, és egy részét tovább lehet adni. Adjon belőle barátainak és ismerőseinek!
Kérem, hogy soha ne semmisítse meg a gombákat, ahhoz túl drágák.
A kefirt naponta kell fogyasztani! Leginkább vacsoraidőben (önálló ételként is). Megakadályozza a testben visszamaradt anyagok rothadását. Kedvezően befolyásolja a betegségből lábadozó állapotát. Az anyatejet is pótolja. Komolyabb megbetegedéseknél naponta legalább agy litert kell inni!
A kefir nemcsak gyógyszer, hanem élelmiszer is. Fel lehet használni tejföl helyett saláták, szószok ízesítésénél.
Kézírással a lap alján:
Hűtőszekrényben 2 hétig vízben, zárt edényben eltartható!
Asszem az első sor elolvasása után kidobtam volna ezt a lapot. Mióta borsónyi fehér többsejtes, mondhatnánk telepes szervezet, sőt, ácsi, mióta gomba egyáltalán bármelyik Bacilus faj?? És mióta nem Bacillus?? ja, és hogy kerül ékezetes á a latin névbe? az meg hogy megakadályozza a testben maradó anyagok rothadását, bazmeg, tipikus áltudományos hüje rizsa, miafene rohadna meg az ember testében... az anyátokhüjeúristenit...
köszi günter, végre egy korrekt alak. meg még egy. már kezdtem ideges lenni..

ó, ió, ció, áció, váció, innováció

apám, nemhiába műszaki ember, rájött, hogy az a majdnem átlátszó trutyi, amit a szakzsargon savónak hív, nem tartozik a kefírhez, és persze az az irtózatosan savanyú az egészben, szóval ha az ember előbb leönti a savót, vagyis hagyja kicsöpögni a szitából, nem trutymákol közben, csak hagyja csöpögni, és aztán csak a kefírállagú és -izű cuccot gyűjti külön a gombáról lekavargatva, akkor ehetővé fajul a dolog.
és tényleg.
erre a nagy örömre tegnap kettészedtük a gombaadagot, és felét átvittük sosó szüleihez, akik (láss csodát) tátott szájjal figyelték, hogyan kell vele bánni.
gyere, tartozz te is hozzánk, a kefírt otthon gyártók titkos szövetségébe (KOGY TSZ-be)!
(na jól kitatláltam ezt viccnek, de télleg van nilyen, most találtam meg a kefírgombatopikot, hasznos infók mindenütt, nemrossz, nemrossz:
A felesleges gomba hideg vízben, hűtőben, zárt műanyag edényben hetekig elél... )

nincs okom

rosszkedvűnek lenni, szomorkodni, kiakadni, mégis ez van.
fáradt vagyok, folyamatosan, egyfolytában, elmúlaszthatatlanul.
nincs kedvem emberekhez, nincs kedvem semmihez, csak kifeküdni a melengető őszi napra, aludni, forralt bort inni egy meleg kályhához dőlve, bebújni egy meleg szobában a dunyha alá, olvasni, aztán aludni, meg gombát találni, beleszagolni, és persze elvágódni egy nagy kupac aranysárga falevélbe...
szomorkás a hangulatom, pont olyan, mint a mentiras a duplextől...
valami üres itt, valami nem jó, valami fáj.

megy a szekér

na, lekopogom azért, de úgy tűnik, az uccsó pillanatban kezd el menni minden, lehet, hogy én nyugodtam meg, vagy csak egyszerűen az most a dolgok rendje, de megy az átépéáz az új fehérjével, és úgy tűnik, mégiscsak megy a luciferáz dénes fehérjéjével (az egyik piszkosul szépen gátol, nagyon durván koncentráció függően). beszarás, olyan szép eredmények jöttek ki a héten.

háziállat

nem, nem tamagocsi, ugyan nem kakál, meg nem kell vinni sétáltatni, beszélni sem kell hozzá, viszont nem kell nevelni sem, és akár mindenhova magaddal is viheted, de ez él, van színe (fehér) meg szaga is (fincsi), és csinál nekem minden reggel reggelit. merthogy kefírgomba a lelkem. vagyis kefírgombák, mert többen vannak. próbálják magukat szerényen hófehér galuskának álcázni, de én tudom már, hogy mire képesek a kis rafinált jószágok. még szokni kell ugyan az ízét, mert piszkosul savanykás kefírt adnak, ami ugye nem egy megszokott dolog, de végülis nem rossz az íze, csak savanyú. de télleg meg lehet szokni. télleg...

nagyon szép a mosolyod, szerintem a bortól van...

igen, ma is sikeresen bebasztam, két pohár vöröbort ittam csak, de hogy azok milyen jók voltak, asztamindenit...
andráskát ünnepeltük, meg a munkabeszámolóját, azt, hogy túlélte, azt, hogy elmondta, meg azt is, hogy a pingvinek nevét is odabiggyesztette a köszönetnyílvánítás jobb alsó sarkába, pedig aszittük, nemmmeri, és persze miki pont kiszúrta, és rákérdezett...
szóval bebasztunk, az inkubálás alatt, amíg kisült a sreen, amíg inkubálódott a tlc lemez a screenen, amíg beszkennelte a screent a typoon (és igen, működik, jessz, időkinetika, enzimaktivitás, asztakurvamindenit, sikerül a féléve nem működő kisérlet), és amíg újra nem kezdtem a másodikkal. pedig nem akaródzott annak a fránya dugóhúzónak sehogysem a dolog, beletört a parafába a kölcsöndugóhúzó, aztán sehol nem találtunk másikat, de mi jól benyomtuk az üvegbe, prosztó módra, ahogy kell, és aztán a második üveget is, jutott mindenkinek egy-egy pohár mindegyikből, (csak úgy egy egydecis, de az is elég volt a bebaszáshoz), jaj.

a pornóbiznisz amatőrjei

édes egy film, tényleg, nem egy durva hardpornó, szoftos szaftos jelenetek vannak csak benne, de emberi, vicces, és tényleg nagyon retrohangulatú.
a német derékpornó-producer is nagyokat kacagott rajta, és az álomszuszék pasim se aludt be.

az ő embere, igen, de mi kerülgetjük naphosszat

kavarodik a szar, kavarodik, szépen lassan, de alaposan.
maria, az új lány, aki doktori nélküli posztdok, bejelentés nélküli egyévigittleszalaborban, a nemköszönök csakakkorszólokhakellvalami szende amcsi leányzó, aki elvileg azért van itt egy évig, hogy péter könyvét angolosítsa, vagyis hogy a stílusát meg a nyelvtanát rendberakja, merthogy matematikát meg biológiát tanult, és ugye amcsi, ja és közben csabával kísérletezik, na hát ez a maria ma odafenn a phdszobában próbált anyukával suttogva kiabálni a mobilján. oroszul.

subject: Rebeka, mint gomba-dealer

Szia,
akkor, ha neked is megfelel, csütörtökön találkozhatnánk a gomba-átadás ügyében. Majd addig még írok, vagy beszéljünk, nálam sose lehet tudni...
Remélem, nem bánod, de leírok neked egy idézetet (Kundera), én talaltám valamelyik könyvében, és szerintem tetszeni fog :-)
" Csak a véletlent foghatjuk fel üzenetként. Ami szükségszerűen történik, ami várható, ami naponta ismélődik, az néma. (...) Ahhoz, hogy a szerelem felejthetetlen legyen, úgy kell röpködnie körülötte az első pillanattól a véletleneknek, mint a madaraknak Assisi Szent Ferenc vállainál. "
És most emelkedett hangulatban indulok végre haza...
Udv,
R
előzmény:
Szia Éva,
csak kérdezem, hogy kitartasz-e amellett, hogy szeretnél a csodálatos tibeti kefirgombámbol... Csak mert a heten nagyon szeretnék lepasszolni egy adagot, kezdik kinőni a befőttesüvegemet. Esetleg be tudnám neked vinni az Astoriához szerda délelőtt, vagy találkozhatunk pénteken valamikor. Még nem látom pontosan, hogy alakul a hetem, ezert is kérdezem, hogy neked mikor lenne jó.
Üdv,
Rebeka

Végre híresek lettünk!

Sziasztok,
Végre híresek lettünk.
Botrány a Madách miatt!!
Botrány a Madách miatt!!
Botrány a Madách miatt!!
Csalás, Lopás!!
Csalás, Lopás!!

Fővárosi Fidesz-MKDSZ: törvénysértés a Madách Imre Gimnázium felújításánál
Budapest, 2004. szeptember 27., hétfő (MTI) - Az erzsébetvárosi Madách Imre Gimnázium épületének felújításánál konkrét törvénysértés van - mondta Tirts Tamás, a Fidesz országgyűlési és fővárosi képviselője hétfőn budapesti sajtótájékoztatóján.
"Egy konkrét törvénysértés van a VII. kerületben a Madách gimnázium felújítása, illetve túlköltekezése kapcsán" - jelentette ki Tirts Tamás. Mint mondta, a középiskola épületének a felújítása eddig több mint másfélmilliárd forintot emésztett fel. A felújításhoz szükséges összeget az önkormányzat csak hitelfelvételből tudja biztosítani - jegyezte meg. Kecskés Gusztáv, a Fidesz VII. kerületi frakcióvezető-helyettese elmondta: a nyár végén az általuk delegált bizottsági elnökkel visszamenőlegesen akartak aláíratni többmilliós számlákat. A számlák kifizetéséhez három bizottsági elnök döntése szükséges - tette hozzá. Elmondta: érthetetlen, hogy lehetett ezeket az összegeket kifizetni úgy, hogy testületi döntés szerint "a projektet végig három bizottsági elnök ellenjegyzésével lehet finanszírozni". A politikus amellett, hogy vitatta a kifizetések módját, sokallta a felújításra szánt összegeket is. A bizottsági elnök egy ad hoc bizottság felállítását kezdeményezte, amelynek a feladata az lenne, hogy kivizsgálja miért emelkedik egy milliárd forint fölé az épület felújítása - közölte Kecskés Gusztáv. Megjegyezte: a közbeszerzési pályázatoknál is rendre ugyanazok nyertesek. "A VII. kerületi polgármesterre is vonatkozik az önkormányzati törvény, (...) a testületi döntéseket be kell tartani" - hangsúlyozta Tirts Tamás.

artúr

fú, ennek a képnek nagyon örülök, mármint, hogy találtam egy ilyet, ez a pacák ebben a filmben volt nagyon ütős, ebben láttam először, de irtó jó karaktere van, télleg.
maga a film (gosford park) is állat, annak ellenére, hogy ezt balival láttuk moziban, és félpercenként felszűkölt, hogy ez iszonyú, nem, nagggyon jó ez a film, igazi altman, elveszve a részletekben, talán a watelnél is jobb, pedig az is klasszis ebben a kategóriában.
de sajnos szegény srác artúriusként nem tudott nagyot alakítani, eccerűen mert a film irtózatosan gyenge. szegénykémnek adtak egy szomorú, de igazságos hős arcot, azt hordta egész végig, szerelmes is szomorúan volt, na, szóval a mimikája elégé eccerűre sikeredett. akárcsak a film története.
na jó, nem rossz, mondjuk poénnak, hogy artúr király félig római, félig britt volt, de könyörgöm, ilyen bakikat nem kéne elkövetni egy történelmieskedő filmben, hogy a rómaiak kivonulását a britt szigetvilából átrakták 407-ről 445-re, vagy hogy a leszarmatázták az ott élő szkótuszokat. ezek nagy bakik, hatalmasak, akárcsak pápáról beszélni konstantin idején. mindegy, a gagyi sztorinak úgysem néz utána senki más, csak én, a csatajelenetek a fontosak, meg a gonosz mocskos és alpári szászok, akik végülis (a film erről sem beszél) végülis a mai angolok ősei, nem pedig a kékfejű piktek...
ja, az meg tényleg csak mellékszál, hogy zsönövjev nem lehetett merlin lánya, merlin lánya fata morgana volt, a hírhedt boszorkány...
ahh, mindegy, ne kötöszködjünk, ez csak egy gagyi amcsi akciófilm. mi mást vártunk...

A filmesek valahogy nem bírják a rómaiakat, hiszen mindig kegyetlen és rafinált intrikusokként ábrázolják őket: lám, most is éppen sorsukra hagyják az elkeresztényesedett britanniai telepeseiket, pont amikor megindul a protonáci szász invázió.
Csakis egy legény marad a gáton, a félig brit, félig római Arturius és az ő szarmata lovagjai. Bezony ám, ezek a lovagok kicsit más lovagok, ugyanis egy homályos, régi biznisz folytán messze kerültek a szép ukrán mezőktől és a végeket védik - bár leginkább a Chelsea B-középre emlékeztetnek és ennek megfelelően elsőre nem igazán szimpatikusak, de ki más küzdene meg a barbárokkal, mint ezek a kemény férfiak?
A radikálisan új nézőpont Antoine Fuquának (Kiképzés) köszönhető (ki más látná a régi, amúgy is homályos legendát ennyire más fényben, mint egy afroamerikai rendező, akinek aztán tényleg semmi köze az egészhez?), a sok harcjelenet pedig a hírhedten fegyvermániás Jerry Bruckheimer producer érdeme, hiszen a meglehetősen zöld történet célja mégiscsak az, hogy nagy csatákat láthassunk. Az események azonban csak akkorra gyorsulnak fel, amikor megjelenik a vad és dögös brit hercegnő, Guinevere, aki kínzásoktól elgyötört, de gyorsan gyógyuló kezébe veszi a dolgok irányítását. Maga Arthur - vagyis Clive Owen - ugyanis meglehetősen mélabúsnak mutatkozik, egészen addig, amíg a végén fel nem veheti a vasárnapi páncélját, és onnan kezdve valóban karizmatikusan aprítja a gyanúsan orkszerű szászokat.
A jó szemű néző nemcsak A Gyűrűk Urából talál idézeteket, hanem a Gladiátoron át a Rettenthetetlenig még vagy féltucatnyi más alkotásra ismerhet rá. Mindemellett a látványvilág remek, minden korhű, és amikor megkezdődnek a csaták, akkor a vitézek végre vitézkednek, és tényleg lehet izgulni - és pontosan ez itt a lényeg.
est.hu

levélszüret

Kedves Eva,
koszonom a koremail-t mellekelten kuldom a labortagok mar korabban is megkuldott teljes email listajat. Kerlek a jol tedd el es a tovabbiakban mindenkinek kuldd ki az ismeretoket, amelyek a te eloadasaidrol szolnak.
Koszonom:
Peter

Kedves Eva,
Sajnalom hogy csak ilyen keson irok neked. A helyzet az, hogy csak
Szeptember elejen tudtam meg hivatalosan hogy az EU RTN palyazatom nem lesz
tamogatva. Azert nem irtam azonnal, mert kozben egy masik grant (kollegame)
bejott es egy csere megallopodast beszeltunk meg hogy fel tudjalak venni.
Tegnap tudtam meg a noveremtol hogy kozben talaltal egy masik labort
Nemetorszagban. Nem tudom melyik ez, de remelem jo hely. Megertem, hogy nem
lehetett tovabb huzni a dolgot.
Remelem nem haragszol.
Szia,
Janos

Hello,
bocs Tubingenben voltam egy meetingen, ezert nem valaszoltam.
utannajarok mi kell a burokraciahoz es a napokban irok.
a halak koszonik, szepen adtak ma reggel is ikrat.
udv
ferenc

templom és böjt

sosem éreztem azt, hogy valamilyen mások (isten? ember?) által létrehozott kategóriába, mint származási vagy vallási közösség, tartoznék, vagy kéne tartoznom egyáltalán. maximum az általam választott, barátnak definiált emberek közösségébe. az is önkényes, hiszen volt olyan, akit barátomként szerettem volna, viszonzás azonban nem jött, és persze vica versa.
de azt, hogy csak azért, mert apai ágon van bennem ez, anyai ágon meg az, nekem ide vagy oda tartoznom kéne, vállalnom a közösséget vadidegen emberekkel, hit nélkül, meggyőződés nélkül képviselni valamit, ami valamilyen származási szolidaritásként fogható fel, tőlem ugyanúgy idegen, mint bármelyik más vallás vagy közösségi lét, erőltetett, felesleges és mesterkélt.
olyan, mint tógában és merrell bakancsban sétálni a körúton, harekrisnát énekelve matrát ebédelni.
(nem, nem vallás- és szokásrendszer ellenes vagyok, csak ki nem állhatom, ha valakik magukra vesznek felnőtt fejjel valamilyen totálisan irracionális és felesleges, a mindennapi létet felforgató szokásrendszert. pont az alaptalansága miatt.)
lehet, hogy gyerekes lázadás volt, vagy csak szimplán bunkóság, vagy a másságom hirdetése "a mások" előtt (elég paradox helyzet), de igenis jólesett elfogadni judit kajáját, és bort inni azzal a sráccal, míg ők négyen meggyőződés nélküli szokásoknak hódolva éheztek.

fáradt

és hisztoid vagyok, nyűgös inkább, nehezen viselek bármit, amit el kell viselni.
betelt valami pohár, valami cipő, nem fér ma bele több kaki, sőt, nemcsak kaki, semmi sem fér már bele.
eddigeddigeddddiiig vagyok
és ma még ki kéne találni, miről fogok jövő héten labormegbeszélést tartani, mge kéne írni az összefoglalót, és el kéne küldeni emailen az összes kis- és nagyérdeműnek. asszem ma csak anyagot gyűjtök, túlélek, és aztán holnap megszülöm a dolgot. asszem.
asszem ma haggyon mindenki békén. mindenki. még ő is. menjen ahova akar, ahova elígérkezett, és ne kérdezze, hogy lemondja-e.
túl bonyolult dolgok ezek most...

dj intercontinental

olyat kevert az első emeleti folyosóra, hogy az valami beszarás.
amikor az avalacsíz után megszólalt a lejoésbusvaka, aszittem nem bírom tovább, és menten elröhögöm magam, vagy odavonulok a kiskösztümömben a panorámaablakhoz, és nekiállok ropni a bugit, mint bébé tette az ebédszünet alatt (persze akkor senki nem látta).
persze nem tettem, úgyhogy csak annyi maradt, hogy álldogálás közben elképzeltem, milyen jó kis videoklipp ez az egész, naphosszat álldogálni a panorámaablakkal szemben, közben megy a nyúdzsezz vagy a lágy darenbézz, a jobb felső sarokban ott a vár, teljes életnagyságban, középen a duna, felette a süvítő szélben sirályok vitorláznak vagy süvítenek a szelek szárnyán, alul meg két lombkorona hajladozik a szélben, időnként pedig bevillan a kettesvillamos áramszedője a képbe.
nemrossz, elhihetitek.
ó, és a csilles csilingelő csillárról, meg a gombás liftről még nem is meséltem, na meg a dílernéniről, aki holland virág világkiállításokra jár...
kiváncsi vagyok már nagyon a reakciókra, mert ez az egész sztori olyan lesz, mint amilyeneket bébé szokott annáéknál mesélni a konyhában, és mi halálra röhögjük magunkat, hogy ilyen nincs, ekkorát nem lehet kamuzni... most mi leszünk rebivel a tanuk, hogy igen, macskát meg kisfiút meg kislányt hajtogattunk az intercontinental folyosóján...
egyébként rebeka a legnagyobb partiarc. majdnem minekhez költözött albérletbe, partizik mint állat, pasija meg, vagyis az expasija meg hjudit mostani pasija. és olyan zenéi vannak, hogy beszarás. bébével leesett az állunk, komolyan. rebi, a minimálbarbi.

kinnafarkas

kezd egyre zavarodottabb lenni ez a kínai út. sosó a fejébe vette, hogy ő is velünk szeretne jönni, csaba meg eszter elvileg benne van, nincs semmi kifogásuk, de a repcsijegy egyelőre elég cinkes, mert csabának nem jó a 11-e, 12-én nincs malév, csak sas, az meg 10 helyett 16 órán át repül koppenhágai átszállással és várakozással, 13-ára meg ma foglaltattam jegyet, de vagy várólistások vagyunk, vagy többet kell fizetni, és nincs itt csaba, hogy eldöntsük a tutit, meg a véglegest, és a szállásról sem tudok semmit, nem mond ez a gyerek el nekünk semmit, baszki, kicsit már nagyon elegem van belőle. sosó repcsijegye meg még cinkesebb, és neki a vízumhoz meg a szálláscímet is meg kell adni...
mindegy, hétfőn elkezdem intézni a vízumot, lesz ami lesz, mert aztán sosem lesz semmi ebből.

pánik

tegnap, mikor délután ötkor totál szétesve hazaértem, és bezuhantam az ágyba, bevillant, hogy hány nap van még hátra november elejéig.
meg hogy mennyi mindenkivel kéne még addig találkozni. hogy legalább személyesen beszéljünk, mielőtt elmegyek.
monát már hívtam, megbeszéltük, hogy valamikor lemegyek, de hogy mikor, még passz.
ma este kéne judittal meg verával találkozni, de hulla vagyok, legszívesebben átaludnám az egész hétvégét.
képtelen vagyok ma bármilyen társasági létre.

fura

érzés nem otthon tölteni a munka utáni időt csütörtök estétől hétfő reggelig. és nem úgy, hogy elutazik az ember. csak nem otthon van. otthon, itthon, nálad otthon, nálunk itthon, jaj.
ha már elkezdtük ezt a hétvégét együtt, fejezzük is be rendesen. :) tudod, dolgoznom kell még este, de önző módon szeretem, ha mellettem sertepertélsz, ha tudom, hogy itt vagy. nem baj?
(szokom még ezeket a mondatokat, mosolygok, ha eszembe jutnak, fura, jóleső érzés, hogy valaki mond nekem is szép, aranyos, kedveskedő szavakat. már nem vagyok annyira cinikus, hogy valami hátsó szándékot keressek mögöttük, már csak örülök nekik, már szokom, hogy lehet nem zavarba jönni tőlük, hogy valakinek ezek természetesek. az ember mindig tanul valamit :)
fura dolgok ezek.
otthon az embernek annyi félbehagyott dolga van, annyi minden kerül háttérbe, ha majd lesz rá időm, megcsinálom státuszba, úgyhogy otthon az ember mindig tud csinálni valamit. vagy nem csinál semmit, de tudja, hogy ha lenne rá ideje meg kedve, mit kéne, mit lehetne.
nemotthon meg ha az embernek akad egy kis ráérő ideje, fel kell találnia magát. lehet ugye olvasni vitt könyvet, talált könyvet :), lehet zenét hallgatni (vitt és talált zenét :), lehet ugye főzni valami finomat, főleg ha van miből (jajajaj, juteszembe, rohanok is ki, veszek ki pénzt - még talán van vagy ötezer forintom októberig - és veszek csicseriborsót, meg paradicsomot. baszki, elfelejtettem, milyen fűszer kell hozzá a boltból. na mindegy...

nehéz

tegnap este volt eszter lakásavató bulija.
villamossal mentem, rövid táv, de nem akartam táskázni, és akkor már a bort meg a fagyit nem viszem bicóval. mindegy, lusta is voltam tán, a lényeg az, hogy a villamoson üldögéltem, volt mindenkinek ülőhelye, sőt, üres hely is volt még néhány, de azért nem volt töküres a kocsi. a blahánál elkezdett készülődni leszállásra egy mankós lány.
gondban voltam, látszott, hogy nehezen boldogul már a táskafelvétellel is, de nem akartam megbántani. amikor megállt a villamos, azért mégiscsak megkérdeztem, hogy segíthetek-e. bólintott, hogy köszöni, jó lenne. felugrottam, megfogtam a kezét, mire ő feltápászkodott, de elkezdtünk ketten szép lassan dőlni. befeszítettem minden izmomat, hogy visszaálljunk függőlegesbe, baszki, irtózatosan nehéz megtartani egy felnőtt női testet, nagyon nehéz.
szegény mondta, hogy ne így segítsek, fogjam meg inkább a botjait, és adjam a jobb kezemet. eljutottunk az ajtóig, ahol egy felszálló festőruhás fickó lesegítette a lépcsőn, én közben fogtam a kezét, majd úgy álltam oda az ajtóba, hogy a türelmetlen sofőr ne rá zárja be a berregő ajtót. leadtam a botját, az ajtóban állva megvártuk, míg megtámasztja magát a mankóival, és stabilan elindul.
addigra már megtelt a villamos, én mindenki elfordított szemmel próbált másfele nézni. úgy tenni, mintha az ilyen lányok nem léteznének. mintha azzal minden probléma megoldódna.
nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni, tudom, hogy ordítanék a tehetetlen dühtől, hogy nem segít senki, és egyedül meg nem boldogulok.
beleőrülnék, azt hiszem.

Mielott vegleg elmegyek,
Kapsz egy kepet rolam
iooooo... tekila.
ize...
figyi, talalkozunk mielott elmesz vagy csak
karacsonykor? (sem) :)

Corrugating Materials - Cartonboards - Label/FlexPack Papers - Sack/Wrapping Papers

A forum for packaging producers, their suppliers and customers to meet and discuss common opportunities and challenges in the region.
This major conference, the 10th to be organised in the region by Pyrabelisk, will bring together leading experts, suppliers and users from the region to address these questions.
Pyrabelisk is the only company specialising in marketing & industry information and conferences on the paper, packaging and printing industries of Central/Eastern Europe and the former Soviet Union. The company's database on the paper and printing industries in Central/Eastern Europe and Russia/CIS has been developed continuously since 1993.

na, hát az a nagy helyzet, hogy három biológus diplomás emberke éhbérért, mert vagy nincs fizuja, vagy nagyon kevés, témábavágó és érdekfeszítő konferencián fog bilétát osztogatni és mikrofont cipelni.
Alázkodjon meg Ön is két napig 100euróért!
a megélhetési hosztok és hoszteszek szövetsége

ön dönt

megyek
megírtam
könnyű vagyok, mint párnából szabadult pihe

terápiás gondűző hétvége

mint indiai bolt izű cukorka a számban
lebegés
lebegni, hátradőlve a forróvízben, szemlecsuk, átölel
lebegtetek mindent és mindenkit
gombapaprikás, nokedli, mekszikói ereszdelahajamparti közben csípős vacsi
úgy sírni a karjaiban, hogy ne lássa, ne tudja
kirándulás, majd piknik a keresés után (látjátok a pokrócot?)
miattam ne maradj, ha csak miattam maradnál
de nem ennyire egyszerű, nem ennyire szomorú az egész, már utánakérdezett, már próbált tudakozódni, hogy hogy lehetne kimennie, de addíg ugye semmit nem léphet, amíg én nem mondom azt, hogy igen, megyek, jó itt kinn, gyere te is
ezt nem tudom nyugodt szívvel kimondani
pedig már megálmodtam azt, hogy úgy döntök, hogy kimegyek
és azt is tudom, hogy ez senkinek nem jó, hogy halogatom a döntést
még ma döntök
még ma

na jó

natessék

Kedves Eva,
remelem zavartalan volt a hazautad.
Amilyen a szerencsenk, ma reggel szepen adtak ikrat a halak es a vizminoseg problema is ugy tunik megoldodott.. Sajnalom hogy tegnap nem tudtunk tobbet mutatni, de ugyanakkor orulok hogy nincs komolyabb baj a rendszerben.
A lenyeg: ezuton felajanlom a a harom eves PhD allast. Legyszives jelezd lehetoleg a jovo het kozepeig hogy elni kivansz-e a lehetoseggel. Azert kernem gyors valaszodat, mert nem szeretnem a masik ket jeloltet sokaig varakoztatni valaszadassal. Amennyiben tovabbi kerdeseid vannak, irj mihamarabb. Varom valaszodat
udv
Feri

kisbogár

felébredt tündérálmából, mit felébredtt, két marokkal felrázták, pedig szépet álmodott, hogy ők ketten majd ott kinn szépen jól megéldegélnek, utazgatnak, dolgozgatnak, mit megéldegélnek, jól éldegélnek, sőt, jól elvannak.
élet bácsi, a kegyetlen, jól megmarkolta a két vállát, és teli torokból megrázta, kejjmáfel, veddmáészre magad, a dolgok nem olyan szépek és eccerűek, mint gondoltad.
nem is.
vagyis de.
a dolgok önmagukban szépek és eccerűek, de ha egy (vagy neaggyisten több) embertől függnek, megváltoznak, és már minden más jellemző rájuk, de az egyszerűség és a szépség nem.
kibaszott nehéz dolog szembenézni egyszerre több szertefoszlott igérettel, álommal.
kibaszottul nehéz nem észrevenni a szertefoszlást.
kibaszottul nehéz másra gondolni, mosolyogni, nem itthagyni csapotpapot és világgámenni, hagyni minden eddigit a csudába.
hagyni mindenkit, aki mond valamit, aztán úgy tesz, mintha nem tette volna, hagyni mindent, ami már nem lelkesít, hagyni mindenkit, aki hiába drukkolt, mert nem tudhatta, nem tudta mindazt, ami az ébredéskor kiderült.
nem akarok egyedül élni egy idegen helyen úgy, mint most, hogy fillérre kiszámoljam minden pénzemet, mert különben felkopik az állam.
és nem akarok itt maradni, ezen a helyen, ahol magamra borítottam a vasárnapi ebédet.
nincs erőm lemenni, és mosolyogva elmondani, hogy igen, moinden oké, de nincs kedvem elmondani azt sem., hogy a mézedmadzag sárgarézdrótból van, és felsérti az ember ínyét.
semminemjó úgy, ahogy van.
ezt hívják életnek.
az élet egy kibaszott nagy szívás, kéremszépen.

globál

"Szerintem pedig a fogamzásgátlót expresszáló növényeken kellene dolgozni.
Ha tizedennyien volnánk, mindenkinek jobb lenne!"

lustaság

szombaton, amikor délig lustálkodtunk az ágyban, majd megnéztük a vicces átalakítjuk_a_valaki_lakását majd a vicces autósmagazint, majd ismételten döglöttünk egy kicsit a nagy fáradtságra való tekintettel, eszembe jutott kundera lassúság című könyve, meg az idézet, amit abból kiírtam. hogy mennyire igaza van.
íme, egy pillanat, ami pár órán át tartott, egy pillanatnyi semmittevés, jóleső bambulás, lustálkodás, a napsütés, az ágymeleg, a másik mosolyának öröme.
jóisez.
kellisez.
annyira, hogy este jött a repeta:
- kislány, jó veled.- mondta, majd arcát az ölembe fúrta, és elaludt. én meg csak hallgattam az új zenéket, és ízleltem a pillanat ízét. végigpörgött a fejemben, hogy olvasnom kéne cikkeket, vagy legalább valamit, ne menjen hiába az idő, de aztán nem akaródzott megmozdulni, mert akkor felébredt volna, meg akkor nem lehet mélázni, mosolyogva gondolkodni, csak a zenére meg rá figyelve. úgyhogy maradtunk így, ő lealudt engem, én meg hagytam :)

mégsem mentem még haza, megvárom az ebédet, mert eszter hozott kaját, és ezt 11-kor közölte velem, úgyhogy megvárom az ebédet, aztán megyek haza.
én és a hüje kompromisszumaim.
hüje én és a kompromisszumaim.

szög és zsák

péntek este főzőcskéztünk annáéknál. anna, zozó, nusi, bébé és bali.
- jófejek a barátaid. és az enyémekkel ellentétben csöppet sem sznobok.
köszi édes, hogy kimondtad. ott a pont.

fázom

pedig a narancssárga csíkos hosszúujúmra még a kapucnis zöld felsőt is felvettem, megyek is haza, viszem magammal az előadásábrákat, otthon lefordítom őket, tegnap mégsem sikerült magamat százasra felhozni, hát így jártam, megfáztam, fehér lepedő ül a nyelvemen, amit a kávé barnára színez, már nem fáj ugyan annyira a torkom, merthát ittam gyógyteát, meg bérescseppet, meg kasvirágot, ami még mindig borzasztó ízű, de talán most már nem leszek szerdára beteg, merthát az lenne a slusszpoén, ha egy hüje nátha miatt nem tudnék kimenni, baszki

ja, és még ez is

SZia Eva,
utolagos engedelmeddel beirtalak a jovo csutortoki laborszeminarium programba eloadonak... Remelem nem terhellek nagyon ha megkernelek hogy tarts nekunk egy osszefoglalot az eddigi munkadbol. nagyon kotetlenul, semmi stressz. Elore is koszi
udv
feri

távol

áll tőlem, hogy magamról megírjak akár egy pársoros kis ajánlólevelet is. nem az én stílusom magamat eladni, magamről objektív véleményt adni valakinek a kezébe. pedig ezt várja most el tőlem somogyiprof, aki édes, aranyos, és tudom, hogy maximálisan a legjobbat kívánja nekem, és ebben is biztos tanító-nevelő célzat van, de nem megy, az agyam meghátrál a feladat elől, még arra is képtelen vagyok, hogy nekikezdjek.
na majd most hétvégén.
most hétvégén kiállításokra is kell menni, meg moziba, meg nagyokat aludni az álomszuszék pasival, meg elolvasni müfe cikkeit és bemagolni a projecttervet, meg átolvasni a fejlődésbiológia könyvet.
jó sok, mi?
hát akkor jóhétvéget!

azeneazeneazene

az egy dolog, hogy a skeewiff mindig feldob, mert az ugye elvárható egy vidám zenétől, hogy a rosszkedvből kimozdítson, a semmilyenkedvet meg messze elsodorja, de hogy a bonobo-mixektől miért érzékenyülök el könnyekig, örök rejtély marad. (asszem mondanom sem kell, hogy a zero7-t és az új moloko-t már ki sem mertem próbálni...)
mostanában olyan kevés zenét hallgatok, olyan keveset, komolyan sír a lelkem. ha lesz pénzem, veszek egy mp3 lejáccót, és ki sem veszem a fülemből a zsinórt hetekig, amíg meg nem unom az eddigi zenéimet, és aztán (mivel akkor már lesz pénzem), megveszem az összes cd-t, amelyik csak teccik. komolyan. tudnék én élni :)

az isteni bűz

kecskekamamber a neve neki, és már annyira érett, hogy konkrétan oltári büdös, és hidegen is folyik. konkrétan élvezet volt vele embereket elriasztani a konyhából. de még nagyobb élvezet volt rákenni kenyérre.

csütörtökött mondott a mérés

a mai napot végig kellett volna aludnom. éreztem én reggel hétkor, hogy ebből a felkelés nevű dologból semmi jó nem fog kisülni. nem is sült. beértem ugyan kilencre, de semmi nem volt előkészítve, és én meg konkrétan mosottszar állagú voltam. mindegy, dénesnek megmutattam, hogy milyen az, amikor nem aggregál az a kurva luciferáz, mert 1. találtam ugyan többtíz régi alikvotot, de azok 2001-esek, és valószínűleg egytől egyig rohadtak már, 2. találtunk ugyan egy üveget, amiből megpróbáltunk fehérjét beoldani, de nem volt benne semmi, mint utóbb kiderült, 3. megtaláltuk az új üveget, beoldottuk a fehérjét, volt benne anyag, de nem aggregált.
szóval sikeresen elbasztuk a napunkat oldatgyártással és a fenti gép bökdösésével...
mindegy, valamikor a jövő héten újra megpróbáljuk, ma már felesleges erőltetni.
ja, mondtam már, hogy holnap megint vizsgán ülök?

valaki mondja meg

mit keresett tegnap este nyolc és kilenc között eszpé, spityu és annamari pont a szentendrei úti osanban, mikor mindannyian a belváros közepén laknak?
mert az egy dolog, hogy mi sosó felé félúton oda ugrottunk be megvenni a rántott patiszonhoz meg rizibizihez valókat, meg akkor már megvettük az akciós popcsajoksatöbbi dvd-t is, de hogy ők hogy kerültek pont oda?
kész rejtély az élet...
egyébként a rántott patiszon is, meg a popcsajokstb is isteni volt. tényleg. a rizs egy kicsit mázgás lett, de zöldborsóval ehetővé tettük. (asszem átmentem a konyha-teszten, a patiszon szőrén-szálán eltűnt, és még ráadásul finom is volt :)

tegnap éjjel, szana, széjjel

szégyen és gyalázat, de totál, és méginkább, régi volt, mert eldugtam jó kis helyre, aztán meg hiába kerestem, de aztán meglett, és már egy hónapja terveztem, hogy majd valami jó kis alkalomra félreteszem, és az most jött el, tegnap este, a kultiban, tilosklubbon, kejzersurikenericsumon.
jaj.
volt.
a.
reggel.
neve.
bugi volt a lábamban.
bugi volt a levegöben.
ambi volt a szinpadon, aztán zsupsz, lenn mellettünk ropta a saját zenéjére.
csak mi roptuk. senki más.
ez volt az elsö hivatalos "ki tud több embert hazazavarni a táncparkettröl" verseny, és ambi jelesen az élmezönyben végzett.
jaj, de hiányzott már egy ilyen wb-os hétfö estéket idézö nyáresti vidámság...

Örülünk, hogy hamarosan üdvözölhetjük a fedélzeten

Köszönjük, hogy Germanwings járaton foglalt helyet. Kérjük, nyomtassa ki ezt az oldalt, amely minden, repülőútjával kapcsolatos részletet tartlamaz. Helyfoglalási száma és igazolványa felmutatása ellenében a jegykezelő pultnál (check-in) beszállókártyát kap. Germanwings kellemes repülést kíván.
Az Ön útiterve:
Budapest (BUD) Stuttgart (STR) - one-way Szerda, 15 Szep 04
Stuttgart (STR) Budapest (BUD) - one-way Csütörtök, 16 Szep 04

megint utazom

Kedves Eva,
epp irni akartam. Szeretnem javasolni hogy gyere ki egy-ket napra elbeszelgetesre. Megismernenk egymast, meg lehetoseged lenne korulnezni, hogy mennyire tetszik a hely es a projekt stb. Stuttgartba repul fapados ahova erted tudunk jonni es az utat ki tudjuk fizetni. A kezdest illetoen, gyakorlatailag szinte azonnal lehet kezdeni adminisztrativ tenyezoket figyelembe veve (nem tudom milyen engedelyek kellenek az EU csatlakozas utan). A penz rendelkezesre all es a munkat minel elobb kene kezdeni, realisan oktoberben, legkesobb novemberben szeretnem. Ha a kijoveteled utan ugy dontenenk mindketten hogy csatlakozol, es ha neked valami miatt kicsit kesobb kellene kezdeni, arrol is tudunk targyalni.
udv
Feri

otthon hagytam a büdös sajtjaimat, mondjuk eszter sincsen, akivel megettem volna öket, na jó, nusinak is hagytam volna, de most már éhen halok, és úgy ennék büdös sajtot, de úgy, de nem lehet, mert otthon fáznak a hütöben, mert pont akkor telefonált judit, amikor elindultam, akinek egyébként ma van a szülinapja, és már kora reggel küldtem neki egy boldogszülinapot smst, na és ezért hívott, hogy megköszönje, de emiatt kiment a fejemböl, hogy sajt.
na jó, összeszedem magam, és kimegyek enni a menzára.

olaszfelvágott és párizsi

na, hát az történt, hogy mégiscsak eljutottunk párizsba (pedig lemondták azt, amit, de nem tudódott ki), mégiscsak mégérkeztünk a szállásra (pedig a tizennégy metro- és három rer vonalból pont azt újították fel, pont ott, ahol nekünk át kellett volna szállni, de megoldottuk, kerültünk, komolyan, péntek éjjel szétmetróztuk az agyunkat), volt hol aludnunk péntek éjjel (pedig a szállóban letagadta a recepciós azt, hogy sosónak azt mondták, jöhetünk egy nappal korábban, de legalább átcsörgött egy nemolyanmesszi haver-szállóba, és ott volt helyünk), és jó volt.
tényleg.
csak piszkosul fárasztó.
piszkosul ámokfutás jellege volt a dolognak, fáradtak voltunk mindketten, és aztán mikor megéheztünk, nyűgösek is, asszem ezentúl mindenesetre beújítok egy túlélő csomagot a táskámba, mert ez nem műküdik, hogy ha lemegy a vércukrom, rosszkedvű, morcos és annyira ideges leszek, hogy beharapott szájjal eszek, hogy ne lássa rajtam, hogy remeg a szám széle a dühtől. csak mert éhes vagyok.
na.
erről ennyit.
párizs egyébként gyönyörű, hatalmas, sokarcú, rendkívül tágas terekkel és szűk kis utcácskákkal, hangulatos helyekkel, amik piszkosul drágák, valamint rendkívül zajos és koszos. párizsban is gondatlanok az emberek, szemetelnek, mint állat, tolakodnak és egymásralépnek, mint túlélő nagyvároslakók. de a fiatal pasik szépszeműek, szépen tudnak nézni :) (nem is tudom, mikor nézegettem meg ennyi pasit), a nőcik meg szépek, vagy legalábbis ápoltak és csinosak. és persze sokszínűek, piszkosul sokszínűek. ami jó.
sok még a homlessz, akik büdösek, de orrfacsaróan, és majdnem mindenhol ottvannak.

láttunk egy csomó-csomó mindent, főként egy csomó metrót :), egy csomó utcát :), egy csomó kajáldát (nekik ez a világ legfontosabb dolga, hogy minden sarkon legyen legalább három kajálda), ettünk finomakat, drágát is és olcsót is, franciát is és görögöt is, ettünk csokitortát is kávéval, amit nem fizettünk ki, mert szenya volt a pincér, inkább elrohantunk (ej, mincsoda csibészek vagyunk, de megfogadtuk, hogy többet ilyet sosem), és láttunk egy csomó-csomó szépséges dolgot. mint például notre dame, louvre (vasárnap ingyenes volt, be is néztünk szépen), eiffel torony este kivilágítva, diadalív, új diadalív, modern városrész, sacre coeur, montmarte, moulin rouge, champs elisée, pompidou központ, mellette a niki de saint phalle szökőkutas szobraival díszített tér, latin negyed, szajnapart, hidak, terek, utcácskák, stb, stb.
irtózatosan sok élmény, szinte feldolgozni sem volt idő mindet...

varró világ

sörhasam lett a tegnapi szimplás meg a38-as három korsó sörtől. (a perec az nem számít. az kerek perec.)
biztos azért, mert nem ugráltuk le a kalóriákat.
bulizni úgy érdemes, hogy az ember az alkoholmámort meg a kalóriát kiugrálja magából, mert az egyrészt még jobban feldob, kettő: ez a bíróica-féle konditornánk alapja.
végülis virtuális búcsút vettem mátécicától, aki szombaton megy vissza filibe, és akitől el szerettem voilna köszönni, mert fontosnak tartom, hogy megmaradjon barátnak. mert egy okos, értelmes (fokozatok, ugye, ő a legeszesebb fickó, akivel valaha is találkoztam), vicces és jó problémamegoldó meg emberismerő barát, akit nem szeretnék elveszteni. (nemtom miért, de úgy érzem, most kell odafigyelni a barátokra, hogy el ne engedjük egymás kezét, mert akkor elúszik egymás mellett az életünk.)
(csak így zárójelben jegyzem meg, hogy tigrincs felbukkanásának ijesztően örültem. de pszt, ezt jól elnyomjuk, nem vesszük észre, jelentőséget meg főleg nem tulajdonítunk neki)

tegnap este

fura egy este volt. ott volt sosó két volt osztálytársa, judit meg anna, meg az exnője, zsófi, aki novemberben hozzámegy a pasijához.
fura dolog olyanokkal beszélgetős buliba csöppeni, akiket nem ismer igazán az ember, akiket nem feltétlenül akar megismerni, de mivel a pasijának a barátai, illik, akik közül kilóg, mert nem ismeri x-et vagy nem élte át azt a sztorit, amikor...
ennek ellenére jól éreztem magam, mindezek ellenére jópofa beszélgetős, fáradt, felnőttes este volt ez.

holnap

este nyolckor megy a repülőnk párizsba, jajdeizgis, még mindig alig merem elhinni, itt legbelül még nem merek ujjongani, nem akarok csalódni, nem merek előre örülni. pedig már megkaptam a párizs utikönyvét is, hogy nézegessem, válogassam ki, mit szeretnék megnézni, pedig már tudom, hogy hol lesz a szállás, de akkor is.
jaj, de azért még sosem kaptam senkitől ilyen meglepetést.
igazából csak annyira vagyok képes, hogy balgán vigyorogjak, nem tudván, mit tegyek, mit mondjak. egy elrebegett köszönömre azért képes voltam...

rájöttem

hogy mi volt a tegnapi para. imádom a nőgyógyászom, Laci egy irtó édes, kedves, és mindenekfelett ügyeskezű és figyelmes jó doki, de ennek ellenére beparáztam a tegnap esti vizsgálattól. évente egyszer kap el a rettegés, hogy biztosan rákos vagyok már, és hogy májusban kellett volna elmenni szűrésre, és nem mentem, idáig elhúztam, ésatöbbi, ésatöbbi. ahogy kijöttem tőle, lenyugodtam, az idegesség paramanóval együtt odébbállt, pedig nem is vett le mintát, mert összeszedtem valamit az usziban. kezelés után, jövő szerdán újra megyek. remélhetőleg paramanó nélkül.

---------- Továbbított levél -------------
> Címzett: filmklub@origo.hu
> Tárgy: rossz nevelés
> A.) Az élet nélkülem
:))) bazmeg aszittem h ez valami burkolt uzeneted a szamomra :)))

paramanó

rossz megérzésem van
valami itt belül rosszat sejt
mondhatnám, valami sötétség kavarog idebenn, még nem manifesztálódott, de nem is akarom, hogy azt tegye
szabadulnék ettől az érzéstől, mit nem adnék, ha valaki egyetlenegy szóval, vagy akár anélkül elkergetné a gomolygó, meg nem fogalmazódott félelmemet
belé csimpaszkodnék, hogy nyugtasson meg, hogy kergesse el azt ott benn, anélkül, hogy szólnék, anélkül, hogy meg kéne fogalmazni, mi a szar is ez, de félek attól is, hogy ez tőle jön, félek, hogy rámászom, nem akarok túl ragaszkodni, nem akarom magam rátukmálni (ez is a kibaszott paramanó műve), de nem akarok magamban parázni sem, utálom ezt, hogy azon agyalok, hogy gáz-e felhívni, azt meg még jobban, hogy amikor felhívom, nem nyugtat meg, sőt, azt mondja, besértődött a reggeli incselődő smsemen, majd megkérdezi, hogy van-e valami sürgős, és leráz, hogy majd este beszélünk
(mikor szokom már le arról, hogy azt remélem, olvasnak a gondolataimban, és megérzik a gondosan összeszedett szavaim mögött, hogy valami gáz van, csak nem merem, nem akarom, nem tudom elmondani? miért várom el másoktól, hogy mentsenek meg? miért van az, hogy nem tudom megfogalmazni, mi bajom van, és miért várom el mástól, hogy az irracionális félelmeimet elűzze, anélkül, hogy akár egy halvány utalást tennék egyáltalán arra, hogy vannak ilyenek? hogy a szarban tudnék ebből az ördögi körből kimászni? help!)
hess, paramanó, hess innen, ma dolgozni kell, és remegő kézzel nem megy a pipettázás...

rosszcsont peti

tegnap egész este rosszalkodott a koncert alatt. dumált, vigyorgott, hangosan fújt orrot, aztán megfájdult a füle a doboktól, és csinált magának füldugót zsebkendőből, fogta magát, és csak úgy megharapta a kezemet.
apám megkérdezte, hogy elaludt-e.
mondtam, hogy majdnem.
erre csak annyit mondott, hogy kezdi igazán megkedvelni...

eszter vigyorogva lobogtatja a kulcsát. az albérletét, amit ma délelőtt vett ki. igen, meglépte. együtt örülünk.

amadinda

volt még jegy rá bőven, pedig hétre értünk csak oda, jó-jó nem volt olcsó, de szerintem megérte, nekem legalábbis mindenképpen, irtózatosan jó volt a koncert első fele, amikoris párhuzamba volt mindig állítva egy tradícionális ütős zene, meg egy hasonló stílusú modern zeneszerzemény. és mindegyik irtó jó volt, kivéve talán az utolsó darab, egyikük saját szerzeménye.
mindenesetre sikeresen megtudtam, hogy vizitúrán a baszk népzene botos verzióját találtuk fel:
A hangszer, amit következőként behoznak, minden részletében elszabott hentes pultra emlékeztet. Különböző hosszúságú vastag deszkák, nagyjából össze-vissza, lábakra fektetve. Ez a Txalaparta, és ez a következő mű címe is. Papíromon a hangszer érdekes történetét olvasom. A baszk deszkaácsolatot valószínűleg alma széttöréséhez használták eredetileg, így készült az ízletes almabor. A munkából, mint oly sok esetben, zene lett, a szerszámból pedig hangszer. Ketten állnak a txalaparta mögött, kezükben két-két óriás fogpiszkáló. Marokra fogják a botokat. És nem is üti a különböző hangú deszkákat (bizony, itt még a deszkának is hangja van, s bizonyára a falnak is füle), hanem valahogy szúrja, böködi felülről azokat a két feketemellényes szabólegény, Holló Aurél és Váczi Zoltán. A variációk végtelensége, és az a könnyedség, amivel a már-már primitív hangzást lyuggatják díszesre a játszók, lenyűgöző. A végén ordítani kell. Mint húsz hektó borra való alma széttörése után.

És igenigen, túlvagyok, nemvolthiszti, sem nem para, egy marék őszinteség, egy leheletnyi udvariasság, egy csipet családiügyekbeavatás, és igazadvan, ez jogos, részemről, még egy hét haladék, beszéljcsabával és addátamittucc az ő részéről, és mosolyogva váltunk el.
hú
nagykő
igyekeztem nem izgulni, de azért öt előtt már idegesen pakoltam a tíz mikroliteres hegyeket a tartóba...
mondtam már, hogy utálom az adrenalin szagát?

nagy nap

"Szia Éva! Hétfőn kb 5-re befutok a laborba. Ha ott leszel: beszéljünk, ha nem: marad az email. Jó hétvégét! Péter"
ps. itt járt épp az előbb Laci, hogy ő is megkapta müfe levelét, és hogy a héten megírja a levelet, és megkérdezte, hogy beleírhatja-e azt, hogy ő is azt szerette volna, ha nála dolgozom ezután...

Luca baba

az első pillanatban a szívébe zárt, az anyját is elkergette, amikor velem beszélt, megmutatta a kincseit, az előző kutyus sírját, az arcomat csípdeste, mint kis szúnyog, odabökött a fotelre, hogy abba üljek, majd gondolkodás nélkül az ölembe mászott, a tortaevésnél pedig ellentmondást nem tűrően kijelentette, csakis melletem hajlandó ülni, végül pedig megkért, hogy én rakjam be a babaülésbe, ja és a szülinapjára ő is olyan szép csokrot kér, mint az anyukája.
Zita nagyi meg próbált belőlem szövetségest faragni a család többi tagja ellen, persze előadta a szerencsétlen, meg nem értett öregasszony szerepét, amit úgy tűnik, jól reagáltam le, mert felajánlotta a szentistvántéri lakásának másik szobáját, arra az esetre, ha Sosó bántana...
szerencsére a nagyi meg a cserfes dédunokája egy perc nyugtot sem hagytak Sosó és nővére szülinapi ebédjén, így legalább elmúlt a bőghetnékem, ami a héven manifesztálódott (mekkora egy idióta helyzet, ülni a tömött héven napszemüvegben, két csokor virág a kézben, szipogva, szemet és orrot törölgetve...), hála anyám egésznapos lelkiterrorjának...
így múlik el az ember józan esze is, szépen, lassan...

www.fejergabor.hu

igen, a fejérgábor fotókiállítást is egyedül néztem meg, a film előtt. hát, nemistom mit mondjak. egyike volt azoknak a kiállításoknak, amiken csak álltam, néztem, és bólintottam, hogy igen, ez az, ez az ember tudja a titkot. hogy hogyan fogja meg a pillanatot. hogy hogyan kell észrevenni, meglátni és másnak megmutatni azt, ami egyszeri és megismételhetetlen.ami nem azért megismételhetetlen, mert történt valami, hanem mert az az arc, az a grimasz, az a mozdulat csak akkor és ott van jelen...

my life without me

annyira, de annyira a zsófira emlékeztet, annyira, de annyira olyan az arca, a szeme, az orra, a haja, a karaktere, az egész film szólhatna akár róla, ez jár végig a fejemben, pedig egyébként nem is.

végülis egyedül mentem el megnézni, be is sértődött soso egy kicsit, de hát ha egyszer kategórikusan kijelentette, hogy ő vasárnap a nővére anyósához megy a nővére családjával, és nem tudja mikor jön, akkor ne találja ki, hogy én mit csinálhatok vagy nem csinálhatok. pláne, ha mint később kiderült, közben az exnőjével is találkozott.
mindegy, szóval egyedül moziztam, mint eddig oly sokszor, és jó volt egyedül bőgni egy olyan filmen, ami egy olyan nőciről szól, aki... aki... aki tudja, hogy meg fog halni pár hónapon belül, huszonhárom évesen.
szép film, kicsit túl érzelmes, de hálistennek nem csöpög, jó kis szociofilmes részekkel, és sok sok bájjal, kedvességgel.
- anya, olyan nincs, hogy normális ember...

Haliho! Mar napok ota furdalja az oldalam a veled tortent suru esemenyek, a legfontosabb persze a pasi ugy, de mivel ezen a heten mar eleg sok munkam van, bent nem igazan tudok arra idot szanni hogy regeljek magamrol, pedig tudom, hogy addig en se fogok reszletekbe meno aprosagokrol hallani! Hat akkor kezdem:
...Igy alakult aztan, hogy Nori jott ki harom hetre, amibol 2 hetre kocsit bereltunk es lementunk New Orleansba es Floridaba, aztan a nagy ut utan Gabor el, mi meg elmentunk ket napra New Yorkba aztan Nori is el, igy aztan egymagam maradtam. Vegulis nem banom, hiszen en is ezt akartam, csak az elso par nap volt szomorkas, amiben a nyaralas vegetert erzes is jocskan benne volt, olyan nehezen esett a munkaba valo visszateres, na de most munka-terapiaba kezdhetek. Aztan meg jovo heten koltozom az uj lakasba, legalabb az is le fog foglalni valamelyest.
...Mind az sokszor megesik, fazis-kesesek vannak a kapcsolataimban, amikor Istvan gyerekeket akart volna, akkor en meg tapasztalni szerettem volna es kirepultem a jo kis csaladfeszkes helyrol, par evre ra mar szerettem volna gyereket, de hat Gabor mellett ez ugyse jott szoba, s nekem menni kellett kulfoldre (belso es pici kulso kesztetes) itt meg jobban megerosodott bennem a csalad erteke, de hat Gabor tovabbra is az "OK, de par ev mulva" meg hat en sem vagyok biztos abban, hogy Ot szeretnem apanak. Csak aztan lehet, hogy sohase jon el a tokeletes, a tokeletes persze hogy nem, de legalabb akirol eleinte azt hiszem hogy O lenne az igazi. Nem tudom, hogy mi lesz, nem panikolok, csak neha elmelazok, hogy nem vagyok mar annyira vidam, mint tizenevesen, s ugyan a sok tapasztalatnak vannak jo oldalai, de talan kicsit megkergesit, s nem tudom, hogy egy kerges 30 kozeli kinek is fog kelleni, na de tenyleg nem akarok depis hangulatot megutni, valahol kivancsi vagyok, hogy mit kezdek az egyedul-lettel, bar a munka mellett lehet, hogy hamar elszallnak majd a honapok, meg szeretnek sokat olvasni, es hala jo egnek oktoberben lesz egy dublini konferencia az otthoniakkal, ugyhogy lesz menet kozben kikapcsolodas.
...Azert remelem rendezodni fognak a dolgaid es kivancsi vagyok merre mennek majd, azert ha egyik hely se jon ossze, Miklosnal ujra megemlitem hogy az a plusz kez, ami ugy hianyzik neki az par honapra Te lehetnel!
Zsofi

KAFKA

Chief Clerk: I understand you fancy yourself as a writer.
Kafka: In a small way.
Chief Clerk: You should find a more...athletic hobby. Put some color in your cheeks.

fura egy film is ez. egy kafka-izű film. stílusgyakorlat, ami kicsit erőltetett. feketefehér képek, amik jók, ötletesek, szépek, de mégis, egy kicsit erőltetett. kicsit lassú, kicsit lehett volna ez jobb is.
korai film a traffic rendezőjétől...

- Eliza - mondtam -, a könyvek közül, amelyeket felolvastam neked, igen sok azt állítja, hogy szeretni a legeslegfontosabb. Talán el kell hogy mondjam most neked, hogy szeretlek.
- Hát mondd - mondta Eliza.
- Szeretlek Eliza - mondtam én.
Ezen elgondolkodott.
- Nem - mondta nemsokára, ez nekem nem tetszik.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert olyan, mintha pisztolyt szegeznél a fejemhez - felelte. - Csak arra jó, hogy valakivel olyasvalamit mondassunk, amit valójában bizonyára nem gondol. Mi mást mondhatnék erre én, vagy akárki más, mint azt, hogy "Én is szeretlek"?
- Hát nem szeretsz? - kérdeztem én.
- Mi szeretni valót találhat bárki Bobby Brownon? - válaszolt Eliza.
...
Olykor a Gyertyatartók Királyának neveznek, mert több mint ezer gyertyatartó van a birtokomban.
De a középső nevemet jobban kedvelem: Nárcisz-11. Verset is írtam róla, no meg persze az életről is:
Magként kezdtem,
hússá lettem,
rossz, ha fájok,
jó, ha ettem.
Aludnom kell,
álmot látnom,
röhögnöm és
ordibálnom.
De ha végem
már mint húsnak,
ültessetek
el nárcisznak.
...
Van énnekem némi tapasztalatom a szerelemmel, vagy legalábbis azt hiszem, habár a szívemnek legkedvesebb tapasztalatok inkább az "elemi tisztesség" kategóriába sorolhatók. Valakivel rendesen bántam egy darabig, vagy éppenséggel iszonyatosan sokáig, és viszonzásul az illető is rendesen bánt velem. Szeretetnek, szerelemnek vajmi kevés köze volt ehhez.
Meg aztán magam sem tudom, hogyan szeretem az embereket, hogyan a kutyákat.
Gyerekkoromban, amikor épp nem néztem filmvígjátékot vagy nem hallgattam rádiókomédiát, kritikátlanul szeretetteljes kutyáinkkal sokat hemperegtem a szőnyegen.
Ma is gyakran megteszem. Még javában bírom, amikor a kutyák már rég elunták, belezavarodtak, elröstellték. Én akár örökké is bírnám.
Hehe.

Vonnegut: Börleszk, avagy nincs többé magány (1978, '81-es magyar kiadás, Réber László rajzaival)

elegem van ebből a postból.
már egy órája szarakodom, hogy egy normális képet berakjak a margó királynéből, de mindig az eredeti, nem megjelentíhető képek jönnek vissza, meg be is raktam az első fejezetet franciául a dumas könyvből, de ott meg a spéci karakterek helyére kérdőjelet rak be, és így élvezhetetlen, baszki elment a kedvem az egésztől.

pedig elmeséltem volna, hogy mennyire visszahozta a film a tíz évvel ezelőtti olvasmányélményeimet. több is tán, mint tíz éve volt az, hogy ültem a madáchban a portán, éppen mi voltunk az ügyeletesek, és én elvállaltam a kétórás portaszolgálatot, mert akkor nem kellett bemenni órára, és lehett tovább olvasni a merle francia históriáját, ami több két-hátomszázoldalas kötet volt már akkor is, azóta már jópár új kötettel gyarapodott, és persze olvastatja magát, viszi az embert bele a francia történelem sötét bugyraiba, izgalmas, élvezetes, véres, bonyodalmas idők voltak azok, amikről írt, de olyan stílusban, amit csak nagykanállal lehetett zabálni, eztnemlehetmegunni élmény volt. merle szerettette meg velem a történelmi regényeket, na.
és ez a film, a margó királyné, ami tényleg durva, hogy '94-es, és csak nemrég jött be hozzánk a mozikba, és csak most jött ki dvd-n, annyira irtózatosan jól adta vissza ezt az élményt, ezt a bele a történelmi hétköznapokba hangulatot, ezt a lássuk a nagyembereket emberként, gyarlóként, lássuk a kisemberek és a nagyemberek kapcsolatát, viszonyrendszerét, úgy, hogy a hétköznapi apró dolgok ott vannak a helyükön, úgy, hogy navarrai henrik tényleg borotválatlan és ápolatlan, medici katalin meg randa és sovány, jó, margó perszehogy szép, meg a pasija is, mégiscsak lovesory...
ja, és az azért tényleg vicces, hogy én csak a merle féle sztorit olvastam, de az teljesen átfedett ezek szerint a dumas féle történettel. mármint amit abból a film átadott. pedig ez tényleg ritka.

az aranykezű

Vivi ezen a héten rajzfilmes táborban van, ahová úgy mehetett el kilencévesen (ő a legfiatalabb), hogy apám elmesélte, korrekt kilencvenoldalas lilóéssztics könyvet rajzolt és színezett. amikor hétfő délután apám ment a gyerekért, megkérdezték: csak nem az aranykezű Viviért jött?
asszem itt nyugodott meg mindenki, hogy nem szubjektív a tény, Vivi tényleg jól rajzol.

felkészülés

már megírtam nagyembernek, hogy szeretnék vele beszélni, most már csak arra várok, mikor, próbálom összeszedni újra, hogy mit lehet elmondani, mi nem tűnik szemrehányásnak, és mindezt persze hogyan tálaljam. persze minden attól függ, hogy ő mennyire lesz emberevő hangulatban, és én mennyire leszek idegbeteg.
baszki, utálom az ilyen helyzeteket, mindigis ilyenek elől menekültem, annyi elvarratlan szál van már eddig az életemben, de ezt most nem akarom így hagyni, ezt szépen, emberien el kell rendezni. magam miatt, nekem kell, hogy tudjam, meg tudok oldani egy problémás helyzetet. meg kell tanulnom problémát megoldani. meg kell tanulnom...

meglepetés

készül, már folyamatban van a dolog, már szivat vele rendesen, de ez még okés, ez így vicces, még csak egy kicsit furdal a kiváncsiság, hogy hova is megyünk szeptember 4. és 6. között. merthogy azt már elárulta, hogy akkor érjek rá, mert akkor elvisz engem valahová. (segítek, a meglepetés az, hogy hová)
izgis...

Kedves Feleim a Robotban es Bali!
Öcsi kutyám október 16-a környékén betölti fennállásának 10. jubileumát (de akkor már nem leszek itt), továbbá mint azt tudjuk, Máté cicánk es Jula nővérünk hamarosan megint lelép a színről.
Többetekkel történt előzetes egyeztetés után Mindannyiótokat sok szeretettel meghívunk SZEPTEMBER 3-án pénteken 7 órától tartandó zsúrunkra.
Bármi nemű Kedvest, Barátot, Háziállatot (Öcsike lehet, elfogyasztja, ha nála kisebb), utánfutót, járulékos személyt (definiálás nem szükséges) szivesen látunk.
Menü a szokásos. (amit hozunk)
Várunk Mindannyiótokat!
Öcsike, d
u.i. zene van, de elég elhaló a hangja. Erősítésre ezúton tendert írunk ki.

gyáva

vagyok, nem merek lemenni és beszélni nagyemberrel, mert még nem gondoltam át, hogy mit is akarok neki mondani, úgyhogy itt ülök most fenn, míg ő lenn ül, és bőszen cikkeket keresek, és olyan durvákat találok a GR-rel kapcsolatban, baszki, hogy eldobom az agyamat. irtó menő téma lett, neuronfejlődés, emóciók szabályozása, ugye...
magyarázat: kaka van, végleges választ vár, hogy akkor most megyek vagy maradok. menni akarok, de nem tudom ezt még jól tálalni. még folytatom.

The molecular mechanisms that control the range and stability of emotions are unknown, yet this knowledge is critical for understanding mood disorders, especially bipolar illness. Here, we show that the glucocorticoid receptor (GR) modulates these features of emotional responsiveness. We generated transgenic mice overexpressing GR specifically in forebrain. These mice display a significant increase in anxiety-like and depressant-like behaviors relative to wild type. Yet, they are also supersensitive to antidepressants and show enhanced sensitization to cocaine. Thus, mice overexpressing GR in forebrain have a consistently wider than normal range of reactivity in both positive and negative emotionality tests. This phenotype is associated, in specific brain regions, with increased expression of genes relevant to emotionality: corticotropin-releasing hormone, serotonin, norepinephrine and dopamine transporters, and 5-hydroxytryptamine(1A) receptor. Thus, GR overexpression in forebrain causes higher "emotional lability" secondary to a unique pattern of molecular regulation. This finding suggests that natural variations in GR gene expression can contribute to the fine-tuning of emotional stability or lability and may play a role in bipolar disorder.

a vizitúra

jó is volt, meg nem is.
alapjában véve jó volt, csak otília nem kellett volna oda. vagy ment volna haza balival. az, hogy olyan kevesen maradtunk a végén (heten négy hajóra), csak még jobban kihozta az akarnokságát és pökhendiségét. nem bírta elviselni, hogy nem az történik, amit ő javasol. nem vett minket figyelembe. azt, hogy mi lassan nyolc éve ismerjük egymást, tudjuk, ki mit miért mond, annak mennyi a valóságtartalma, tudjuk, ki mit miért poénkodik, ki mihez ért, kinek lehet bízni a véleményében. őt még nem ismerjük. és ahogy ránktukmálta magát, nem is akarom jobban megismerni.
kár, hogy miatta volt pár feszkó, ami számomra elkerülhetetlen volt, mert a sátramban aludt, és a hajónkban evezett. én nem vele akartam volna vizitúrázni. én vele többet nem akarok vizitúrázni.
mert a vizitúra nem erről szól.
nem arról, hogy arielékkel azon kapjunk össze, hogy ki mennyire fer módon reagálkta le otília aroganciáját.
nem arról, hogy türelmes legyek, meg visszafogott, meg megértő, hanem hogy jól érezzem magam azokkal az emberekkel, akiket szeretek ezer éve.
na mindegy, nem puffogok, jó volt alapvetően a vizitúra, a végére olyan isteni szálláshelyeket találtunk, hogy azt el sem lehet mesélni, esztivel meg bébével bálát görgettünk, szélviharral küzdöttünk meg, pánkokkal haverkodtunk, jókat ettünk, jókat ittunk, felavattam a laposüvegemet is, láttunk soksok kacsát, gémet és jégmadarat...
és kaptam a pasimtól egy állathangos cédét, amit montenegróból hozott.

Datsa watching Tasha watching Duma watching 99 watching Snowball...

igaza van a homeomamának, mostanában túl racionális vagyok.
szeretném elmesélni, amit átéltem, átélek, de túl rideg az, ahogy most le tudnám írni, elkerülnek a szép szavak, pedig úgy szeretném, ha ez az érzés, ez az élmény megmaradna. legalább itt.
de nem megy.
eszterrel túlságosan is két lábbal a földön jártunk most vagy egy másfél órán át, olyan dolgokról beszélgettünk, amiket jó volt kimondani, elmondani a másiknak, beavatni egymást a hétköznapi parákba, összenevetni a párhuzamokon, átérezni a másik gondját, elmélázni, mit kéne vagy kellett volna tenni...
ilyenkor nem jönnek a szép szavak...

ájem betmen

és végre igen otthon, vizsgáztatás újra, csütörtökön is, mert miért ne pont én üljek gergő helyett is, és pont belenyúltam a kakiba, főnöktől már két hete kért ajánlást müfe, ő meg berágott, régen írt ilyen anyázás nélküli durva levelet a nagyember, de állom a sarat, megírtam neki szépen és őszintén, mert még tart a nyugalom, még él bennem az a meleg, ami az egésznapos naponüldögélés alatt bennem felgyűlt.
és igen, ájem betmen.
vagy talán ketvumen?
tényleg, ketvumen vajon fogta-e betmen kilókenyerét a bérelt buszon, útban a vasútállomástól a pánkfesztiválig?
szerintem igen.
szóval ájem ketvumen.

-mi lesz veled, kislány, nélkülem?

pasim ma délben autóra szállt két bartátjával. tíz nap múlva jönnek csak vissza montenegróból. addíg én vizitúrára megyek, aztán meg huszadika után meg monát látogatni. izgi lesz.

csillagom

csak úgy potyogtak azok a hullócsillagok tegnap este, pedig későn is indultunk neki, meg aztán a lupaszigeten a réten csak úgy haraptak a szúnyogok, ahogy hanyatt dobtuk magunkat a pokrócon, aztán a bányatónál már jöttek a felhők is, a szúnyogok már csak ritkábban, de tényleg egy-két percenként böktünk az égre és kapkodtuk a fejünket: Ott, látod? Mekkora!
igazi hullócsillagos augusztusi langyeste volt ez, kettesben, pizzasütés és beggamon után.

beszarás

hogy van egy pasim, aki másfél hét után arra bíztat, hogy nehogy megalkudjak magammal, és igenis pályázzam meg németországot, ha szakmailag meg anyagilag az a jobb. legfeljebb átkéreti magát frankfurtba.
baszki, nemhiszemel.

elmúlt

a tegnapi parahangulat, ünnepélyesen jelentem...
mondjuk ettem is, tettem is az ügy érdekében: lecsúszott egy csokis kroászan, ami nem segített, úgyhogy kellett enni egy túrós rétest, és inni hozzá egy haboskávét, és persze ez a gyönyörű narancssárgából sötétbordóba átsimuló turkált ruci is segített felülkerekedni a rosszkedven. bár apám csak annyit mondott róla: jobb, mintha az orrodat turkáltad volna :)

ügyintézés beindult, kezd komoly lenni a dolog :)

olcsón eladó

úgy tűnik, másnak is rossz napja volt...
Termék adatok:
Árukódja: 937976
Eladó: B.Gyuri(60)
Áru helye: Somogy
Áru mennyisége: 1
Kikiáltási ár: 100Ft
Minimál ár: 150Ft
Villám ár: 200Ft
Licitek száma: 2 - Licitek
Legmagasabb licit érkezése: 2004/08/10 20:07:42
Eddigi látogatók száma: 247
Állapot Használt
Aukció kezdete: 2004/08/08 16:45:54
Befejezés Dátum/Idő: 2004/08/10 20:07:42
Szállítási Költség: Vevő
Fizetésmód: Banki átutalás, Postai utánvétel, Készpénz
kategória: Főoldal / Kisállatok, vadállatok / Kisállatok

mi van velem

nem tudom elmondani, szavakba önteni, valami rossz beköltözött tegnap este, valami kis rosszkedv-féreg, vagy szorongás-vírus, és érzem, hogy szép lassan belémnő, és nagyon rossz érzéseket köpköd belém.
mindig ez van, ha egy gondolatot, egy érzelmet vagy egy mozdulatsort nem viszek végig, mert pörög az agyam, és azt pörgi, hogy most ezt ne. mert a gondolat, érzelemkifejezés és mozdulat helyén csak egy kicsike rosszízű üresség marad, ami pusztító hatású, pusztítóbb, mint bármi más a világon. a rosszízű ürességbe beköltöznek gonosz kis lények, igen, akik addig is bennem voltak, csak nagyon mélyen, de az a kis űr elég nekik, hogy megkapaszkodjanak, életre keljenek, és ... nem. nem hagyom, hogy eluralkodjanak. nem hagyom, hogy pánikot keltsenek. nem hagyhatom. nem akarom.
nem akarok még egy tegnap estét, nem akarok többet a fotelben keresztben átkulcsolt lábakkal várakozást, ami alatt bepánikolok, várni, amíg fürdik, hogy aztán lenyugtasson, nem akarom, hogy szinte ordibálnom kelljen magamban azt, hogy nem igaz, nem lehet, hogy ez csak ennyi legyen, nem akarok más szemével látni, nem akarom más véleményét érezni, nem akarom tudni, hogy ki mit gondol éppen, mert az, mint egy fal, megállít, mit megállít, nekikoppanok, majd fájó fejjel legubbasztok előtte, bólogatva, mint egy autista.
tudom, hüjén reagáltam le a tegnap estét, de úgy éreztem, szégyelli, hogy én is tépek bébéékkel, aztán meg bármikor odamentem hozzájuk, nem éreztem jól magam, hiányzott valami közös kapocs, valami közös energiaátadás, szavak nélküli lélekpuszi, valami, ami összekötne minket, erre aztán ráparáztam, és aztán a hazafele tett megjegyzései meg még egy lapáttal rátettek, és erre úgy éreztem, elbombáztak a negtív hullámok, én meg elsűllyedek köztük.
remélem ez csak egy depressziós másnap, és holnapra kialszom magamból...

állati ausvicc

az első élmény a legmeghatározóbb, ezt ugye mindannyian tudjuk.
az első állatházi élmény méginkább.
az állatház az a hely, ahol az embernek le kell gyűrnie az őt megcsapó undort, szánalmat, keserű dühöt és a rohamokban jövő rosszullétet. egyszerűen meg kell tanulnia legyűrnie.
amikor először voltam jelen patkányvágáson itt az intézeti állatházban, és anti egy negyvencentis rozsdás ollóval nyiszatolta le szerencsétlen kis pirosszemű fehér cukorbeteg patkánykák fejét, kapszkodnom kellett a boncasztalba, és befeszítenem minden izmomat, nehogy odanézzek. mert ha odanézek, éreztem, elájulok. remegő kézzel keztem el felvágni a fejetlen kis meleg állatkák hasán a bőrt, aztán a hasfalat, ollót váltva kivágni a májukat, ha lehet egészben, minél kevesebb egyéb szövettel rajta. a második állatnál már gyorsan, rutinosan ment minden, a sokadiknál talán már a kezem sem remegett, és talán meg is tudtam szólalni.
egyébként ilyenkor a beszéd sokat segít. segít túltenni magadat azon, amit látsz, azon, amit csinálsz. segít elterelni a figyelmedet arról, hogy egy kis ártatlan állatka hasát nyiszálod, aki egész életét egy szobában levő ketrecben élte le. egy ketrecben, ahová a nap sosem süt be, egy ketrecben, ami a kezelés után pont a boncasztallal szemben áll. ahonnan rálát a többiek haláltusájára.
szegény kicsi nyusziknak is csak a boncasztallal szemben levő polcon van hely. ott tengődnek egy akkora ketrecben, ahol meg tudnak fordulni, így nem kell a tápos és vizesedényük mellé üríteniük. ők minden egyes kezelést, minden egyes levágást és boncolást látnak.
borzasztó ez az egész.
amilyen körülmények között vannak ezek a szerencsételenek, amit végigélnek, amit végignéznek...

(valamelyikük, tényleg nem tudom melyik lehetett, talán torgyánjózsi volt az, amelyiket én raktam vissza a ketrecbe a kis futtatás után, megkarmolta a lábamat. normál esetben nem zavarna, hagynám a picsába, de sajnos tudom, hogy kik kezelik az állatokat, azt azonban nem, hogy mivel, akárcsak azt sem, mikor volt felmosva a padló, és egyáltalán. na, szóval kerestem jódot, és elláttam a bajom)
...
megöltünk egy haldokló kisegeret. elaludt szépen. remélhetőleg így jobban járt. úgy tűnt, már csak szenvedett...

ősz inte

ha őszinte akarok lenni, akkor most nagy szarban vagyok.
másfél hete még csak arra tudtam gondolni, hogy elinnen, és egy, a tegnapihoz hasonló levéltől a plafonig ugrottam volna (ami nem nagy dolog itt fenn, mert alig két méter a belmagasság, de ha jobban belegondolok, székenülésből plafonig ugrani azért érdekes akrobatamutatvány lehetne).
még nem agyalok, csak egy kicsit, még nem nehezedik rám a döntés súlya, csak egy kicsit, még azért van egy nagyon pici időm, ameddig húzni tudom, de csak egy kicsi, de tudom, hogy amint egy konkrét válasz is megérkezik, irtózatosan nagy szarban leszek. hogy nekem kell döntenem. hogy el kell döntenem, mit akarok elveszíteni. nem akarok belegondolni, nem akarok még mérlegelni. túl nagy szavak ezek: jövő, karrier, szerelem, kapcsolat. eldönteni, melyik fontosabb. most, illetve később.
jézusom.
tudom, tudom, időhúzásból és döntésképtelenségből nem lehet megélni.

hasgörcs

nem is meséltem, hogy kedvesem mindenáron meg akar tanítani vezetni. vagyis elöhozni és korrigálni a régi vezetési emlékeimet. ennek egyik legelfajultabb megnyílvánulása zajlott le szombat délután, sopron felett egy kicsit balra, ahol direkt tanpályát alakítottak ki a kezdö autósok. itt keringtünk pár kört, majd nekiindultunk az országútnak, és sikeresen be is vezettem egy kisfaluba. hálistennek személyi sérülés nem történt, anyagi kár sem érte a személygépjármü tulajdonosát, de a vezetö két órán túl múló egészségügyi károsodásokat szenvedett - alig bírtam átvonszolni magam az anyósülésre, annyira begörcsölt a hasam az idegességtöl...

nagyi nösül

-még sosem voltam zsinagógában.
-és akarsz menni?
-hogyhogy? mire?
-október tizedikén eljöhetsz.
-mi lesz akkor?
-az esküvöm.

nemsemmi

Kedves Eva,
Tora Laci tovabbitotta cimedet mivel o nem tud felvenni PhD-re. ha erdekelne teged egy halembrrion inditott PhD projekt, akkor legyszives irj es irnek reszleteket is.
udvozlettel,
Ferenc Mueller
Institute of Toxicology and Genetics
Forschungszentrum, Karlsruhe

-majd mesélek

-akkor pasi van a dologban!
-igen
-és most miért nem mesélsz? mész be dolgozni, és nem tudsz?
-hát igen, meg itt ül mellettem.
-jaj, úgy tényleg ciki.
:)
elöntött a lelkiismeretfurdalás sopronból hazafele, amikor eszembe jutott mona, meg hogy mikorra igértem magam hozzájuk, és nem lett belőle semmi, sőt még csak fel sem hívtam.
annyira jó volt beszélni vele, hogy csak na, meg is dumáltuk, hogy akkor 19-én hazajövök a vizitúráról, és 20-án vagy 21-én lemegyek vajszlóra a hétvégére, sosó úgyis monakóban lesz vasárnapig.
-mi van? nem akarsz előttem mesélni a füvezős pasizós sztorijaidról?
-nem, rólad nem akarok mesélni előtted...

buzi-e vagy

...a doktorjelölt predoktori pályázatát melegen támogatom...
mekkora öngól :)

fertő

hát mégiscsak elmentünk sopronba, pedig eléggé úgy tűnt, hogy jobbrólis, balrólis keresztbetett minden. pénteken apám kitalálta, hogy veresen parkettázni akar, és én menjek ki vele szobát pakolni. aztán persze pénteken lett meg nővérem új kocsija (igen, juli vett egy új autót, részletre, vadiúj, zöldeskék, és dévumatiz), és persze apám vitte el az autókereskedésbe, és persze későn jöttek, hétkor akaródzott csak elindulni, amikoris anyám úgy döntött, hogy mégsem akar parkettát, én meg akkor maradtam takarítani meg pakolni meg mosni...
aztán nyolckor telefonált pasim, hogy úgy tűnik lázas, meg nyamvadt, és kérdezte, mi legyen. lelkes doktornéniként bevetettem vele algopirint, meg ágyba parancsoltam, mire visszahívott, hogy egyre csak megy föl a láza, úgyhogy abban maradtunk, majd reggel tartunk kupaktanácsot, legfeljebb átmegyek, viszek húslevest meg egy jó filmet, borogatom a fejét, és jókat dumálunk.
na, ebből persze nem lett semmi, mert reggelre újjult erővel ébredt, és sűvítettünk le sopronba, a nagyszülők üres kis lakáskájába. isteni időnk volt, napoztunk, fürcsiztünk a fertőtóban, ettünk halat meg palacsintát, amiért elfelejtettek pénzt kérni, megnéztük a fertőrákosi kőfejtőt, a negycenki ósdi mozdonyokat, meg a megtorló című filmet, ami nagyon nagyon nagy hiba volt.
ti ne tegyétek.

day5 - first confrontations

hát, úgy tűnik mégiscsak sziget lett a tegnap estéből, délután helyett meg este, így lekéstük judit (úristen, mennyi judit van már az ismerősök között, hogyafenébe különböztessem meg őket, jaj) márnempasijának, ádámnak a koncertjét, de sajnos a kispált sikerült elkapni.
hát hát hát
kispálért még gimis illetve egyemista koromban sem rajongtam igazán. kimaradt az életemből, de jól elvoltam nélküle is. voltam ugyan koncertjükön, de ott ugye a hangosítás miatt nem lehet érteni a szöveget, pedig a szövegen kívül nincs másuk, szóval az egész kispál számomra egy olyan letűnt kultusz volt, amiről lemaradtam, de nem sajnálom. de most így kétezernégyben kispál a nagyszínpadon, kábé olyan, mintha uhrinbenedek lenne...
na mindegy, egy óra tinidiszkorock még megbocsájtható, feledhető, mégsem hörgős metálzúzás, haladunk azért.
az, hogy sem csacsacsázni sem tangózni nem tud, csak rumbtökrázást imitálni, hát, igazából csak egy csöppet ugyan, de elszomorító :)
na de az, hogy az űrhajós diavetítésen bealudt, illetve hogy kiakadt, amikor a két ufó ordibálva üvöltötte a régi orosz konformista népdalocskát bele a mikrofonba, már már elgondolkodtató. :) (na jó, bevallom, az tényleg bébével betépve volt irtózatosan mulattató, józanul és fáradtan talán mégsem a legjobb választás)
aztán még ott van ugye a mindenhova beállított rádiókávé, amit én fönn a kishifin mindig áttekerem a tilosra...
hmmm.
megvan az első konfrontációs felület. remélhetőleg csiszolható. remélhetőleg kiművelődik zeneileg a fiatalember, különben kénytelen leszek nélküle bulizni :)

egy gondolat bánt engemet...

"Leszeka Kordagyorgy ha leszel a Klarim
Erre a sorra ide kellene egy kinrim,
Amig mi nem megyunk el Amerikaba,
Elalszom most es holnap nem leszek kaba.
Mamma Ma Mamma Maria
Mamma Ma Mamma Maria
Mamma Ma Mamma Maria
Mamma Ma Mamma Maria"
bali verset ir. nem szívesen. :)

ezt rágcsáld, bébi

mit lehet tenni, ha az ember (munkatársának) értékes transzgén egerei nem akarnak szaporodni? egyre csak öregszenek, hiába vannak vegyesen a ketrecben, nem dugnak, az istennek sem.
már viccelődtünk mindenfélével, a legmókásabb ötlet főnökömé volt, miszerint nude (azaz genetikai okok miatt szőrtelen, azaz meztelen) egerek fotóival kéne kitapétázni a ketreceket...
oké ezeken lehet nevetni, de csak nem szaporodnak szegénykék, csak nem.
ma van az a nap, amikor a férfiasság kék tablettáját próbálják ki szegény egérkéken. hogy legalább a fiúknak legyen kedvük. hátha aztán a lányoknak is lesz. megadurva.
...
most jártunk lenn, kiganézni a nyulakat, megetetni, megitatni őket. azt a szagot, ami a régi ganés zsákokból jön... na az a megadurva...
egyébként jól vannak a fiúk. viktor balra szarik, péter jobbra végzi a dolgát, a név kötelez, ugye, torgyán enyhén vedlik, beckem pedig szarul néz ki és sántít, mint mindig. de legalább már eszik és kakál, és ez már valami.

ma délután ismerkedési est lesz a legjobb barátokkal. mármint az ő legjobb barátaival. remélem nem a szigetet választják. oda ma este nincs kedvem kimenni. nincsen se pénzem, se kedvem, se erőm a tömeghez, szombat óta piára még csak gondolni sem tudok...

day 4, gyorshajtás

a negyedik napon ott ültünk körben az asztalnál, sosó és apukája kérdezte, miért nem akarom reggel elvezetni a szervízig az autót, anyuka mellettem ült és mellettem állt, nem olyan könnyű vezetni a peti autóját, meg a forgalom, sokan lesznek, én meg csak próbáltam megértetni velük, hogy májusban lejárt a jogsim, és az előbb is, amikor sosó átrakott a vezetőülésbe, és mentem vagy három saroknyit a kisutcán, éppen kimerítettem az ügyetlen és bizonytalan női vezető fogalmát, akire rádudálnak, akit nem engednek ki a kanyarban, aki nekimegy a parkoló autóknak, amikor jobbra néz.
nememlékszem, hány éve volt az, hogy apám utoljára engedett vezetni, de az is úgy történt, hogy egy évvel azelőtt vezettem előtte utoljára, tehát a rutinom, amit csak enyhe túlzással nevezhetünk rutinnak, már akkor odavolt...
"aszittem bevállalósabb nőci vagy"
baszki, ennél bevállalósabb még sosem voltam

kicsit frusztrált vagyok, csodálkoztam is eddig, hogy mivan, mitörtént, de sajnos nem nyugodtam meg attól, hogy a régi vagyok...
legszívesebben bemennék a retrockba, venni valami mókás vagy vad cuccot, ami feldob és megvígasztal, de félő, hogy csak holnap küldik a pénzemet... az utolsó ösztöndíjat... bazmeg, nemakadokki, nemakadokki.
nem szeretnék racionálisan gondolkodni, nem akarom végigvenni, hogy mi van, mi nincs, mi lesz, mit szeretnék, mennyi az esély arra, hogy csabi tegnap komolyan mondta azt, hogy szeptember végéig meglesz mindkét cikk, aztán már csak írni kell a doktorit, amit meg a predokos ösztöndíj mellett simán tudnék.
nem akarok dönteni, vagyis de, tudom, hogy nem akarok itt még egy évet lezúzni, és tudom, hogy bármi más eu-s dolog bejönne, isteni lenne, de...
de nem tudok nyugodtan hártadőlni, és várni a holnapot, leszamilesz címszóval. nem tudom, hogy valaha képes leszek-e erre. hogy ne akarjam irányítani a dolgokat. vagy legalábbis tudni arról, hogy mi van, mi lesz.

na jó, szeddösszemagad, az élet szép, meg egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl.
majdcsak lesz valami. olyan még nem volt, hogy ne lett volna valami...

két homeobox

van a neszeszeremben, benne apró pici bogyók, amikhez kézzel nem szabad hozzányúlni, akik félnek a mentoltól és a levendulától, mert akkor a bennük levő információ (mert anyag az már nincs bennük, csak információ) másként rezeg.
este kellett volna elkezdeni szedni, de valahogy elmaradt, úgyhogy reggel a fogmosás után és a közértkeresés előtt ügyeskedtem be ötöt-ötöt ezekből a számba, kézrátétel nélkül, majd nemszétrágni, nemlenyelni, szépen lassan, mint cukorkát, hagyni elolvadni. édes, kellemes, jóízű, izgalmas.
várom, mit hoznak, mit csinálnak.
jaj, egyébként tegnap elmeséltem a sztorit csabinak, ő meg kijelentette, hogy ez a nő az egyik legjobb a városban. upsz.

!!!!!!!ELVIS RAJONGÓKNAK- VAGY RÁDIÓGYŰJTŐKNEK!!!!
Elvis Presley rádió a 70-es évekből. Egy retró őrült lakásából nem hiányozhat!

és igen, van más is a világon, van élet ideát is, tudom, tudom, időnként leszállok.
tegnapelőtt például az uborkavégfinnyás péter hozott nekem egy könyvet kölcsönbe, mert úgy gondolta, a fotóim alapján nekem ez tutira bejön. de még mennyire bejött. Rádaynak a képeskönyve: Jelenetek a pesti utcán, NKósaJudit írásaival. (judit egyébként a népszabiba írogat, és természetesen madácsos volt, goldi osztálytársa...)
maga a könyv zseniális, irtózatosan vicces épületdíszek fotói vannak benne, szobrok, mozaikok, domborművek, tematikusan és szisztematikusan csoportosítva. Kedvencek: ELEMI LEÁNY felirat a dózsagyörgyúti iskolán, az összegrafitizett szocreál idill mozaikok a nagylajoskirályútján, a tököliúti erkélyről kihajoló szobornőci, stb, stb...
marha jók.
mondtam már, hogy imádom ezt a várost?

Honnan

ez a hétmérföldes csizma?
ez a tabuk nélküli feltétlen őszinteség?
ez az örvény, aminek a kabátszélét elkaptam, és az felrepített, bele a közepibe?
Hihetetlen ez az egész. Annyira sok, annyira hirtelen.
Lecsukott szemmel, arcom a szélben, kitárt karokkal keringek, szállok a magasban.

kicsi a világ

annyira, hogy ha kinyújtom a kezem, egy rakás ismerőst kaszálok el.
például ágit, akivel az aztékban futottunk össze a csípős kávé és édes csoki mellett. nem tudom, hányszor piruiltam el fülig egész idő alatt, de a legviccesebb helyzet mégiscsak az volt, amikor az egynapos pasimhoz odafordult, és megkérdezte: akkor ugye te is jössz vizitúrázni?

segítség
löjjön le valaki
itt vigyorgok, mint egy fakutya, és bambulok bele a füzetembe, pedig nézni kéne, olvasni, érteni a számokat, emlékezni, meg gondolkodni, meg kitalálni, hogy akkor hogyan tovább, de én meg csak itt vigyorgok, mint egy fakutya, mert már csak egy fél óra, és megyünk ebédelni ... még negyed óra ...
hüje szentimentális picsa, ordítja a racionális énem, de én meg csak vigyorgok...
löjjetek le, könyörgöm, löjjetek le.

és hogy a fenében fogom most ezt megmondani annak a lökött tomaneknek, hogy ne dögöljön bele?
baszki, nem én szelíditettem meg őt, én nem tartozom felelősséggel iránta, ő szállt rám, miért van mégis lelkiismeretfurdalásom?
miért félek, hogy ettől irtózatosan kiakad?
mert ki fog.
mindegy, megírom neki a kegyetlen igazságot, lesz, ami lesz.
ez lett:
"koszonom, h megirtad a levelet, igen korrekt dolog volt! Semmikeppen ne csinalj belole olyan nagy ugyet, tulelem. Es bocsanat, hha tul masszivan ostromoltam volna. (Csak orexem, es nem akartam lemaradni ;-) )
Azert megmaradok titkos hodolodnak, ha nem baj :-) es benne vagyok meg egy-ket jo kozos tanciban-iszogatasban!"

Lagzi

Csak két ember lett totálisan koki, csak két ember hányt be Verák tökéletesen édes, aranyos, barátságos és hangulatos esküvőjén, Misi, Andi pasijának öccse, meg én.
Az elmondások alapján úgy tűnik, hogy éppen Sosóval dumáltam, amikor szarul lettem, és végülis ő pátyolgatott egész este, míg jobban nem lettem.
Azt azért nagyon sajnálom, hogy lehánytam.
De úgy tűnik, ezen azért később túltette magát.
Akárcsak én a masszív alkoholmérgezésen, és a durva másnaposságon.
Egyedül nem ment volna.
És úgy tűnik, most már minden más jobb nem egyedül...
azért a fene egye meg ezeket a hüje esküvői szokásokat. hiába léptem hárta hat métert, volt tele a kezem pezsgővel meg cigivel, csak előttem esett le az a fránya menyasszonyi csokor...
natessék
velem? ilyen? kihitte volna?

mélyvíz, zsupsz bele

- Na, akkor add meg a számodat, én meg rádcsörgök, és akkor nem kell kitalálnom a saját telefonszámomat, meg te úgyis vezetsz.
sms: Kedves Valaki, aki hívtál! Sajnos nem tudtam felvenni, mert ma egész nap egy cuki lánnyal voltam és nem értem rá! Ugye megérted? Csak rá tudok gondolni, a kis hercegnőmre. So
válaszsms: Kedves Ismeretlen, aki mellett (felett, alatt) aludtam az éjjel! Nálad hagytam a libabőrömet. Ha megtaláltad, szólj, hiányzik nagyon!
sms: Megtaláltam! Képzeld kerestem mindenfelé, a székek és az ágy alatt, még a szekrényben is. Végül a lepedő egyik szegletében találtam megbújva. Próbáltam kicsalogatni, hogy holnap ebéd közben visszaadjam, de nem sikerült. Azt hiszem, hogy ide kell jönnöd, kettőnk unszolkására biztos előbújik. Puszi, P