pancsi meg séta

szombaton leesett a köldökcsonk (kéthetesen, nem túl korán), vasárnap még Karoline jött, hogy megnézze, milyen, aztán hétfőn Elisabeth hivatalosan először megfürdette (a kórházban fürödtünk már egyet, aztán mi is beraktuk egy kis vízbe, mert már kicsípte a kaki a fenekét). nagyon élvezte kicsi Hanna, öröm volt nézni. azóta mi csak egyszer pancsiztunk, tegnap este, mert tegnapelőtt elment az este, és későn már nem akartunk ezzel vacakolni - a változatosság kedvéért sosó apjának kellett valamit vacakolni megint a számítógépével, igen, 1000 km távolságból, ez lassan mindennapos, amióta szombat este, amikor itt voltak, kapott egy újabb használtat, és persze most semmi sem műkszik úgy, mint a régivel, namindegy, ebbemost nemenjünk bele. amúgy a hétvége nem volt olyan szörnyű, mint azt péntek este elképzeltem - a második vigasztalhatatlanul bőgős estém volt ez a szülés óta. anyám plusz sosó szülei péntek estétől vasárnap délutánig, ez nem tűnt túl szívvidítónak, úgy éreztem, hogy a családozás elszívja minden energiámat, és már semmi nem marad szegény gyerekre, aki esténként sír, éjszaka is háromóránként eszik, és persze akkor is egyórás egy-egy etetés, mert lassan eszik a szentem... de nem volt olyan szörnyű, mondom, mindenki szinte a legjobb formáját hozta, Kati is csak egyszer jött elő azzal, hogy mi lesz, ha a gyerek fejére esik minden a szekrény tetejéről, a kaja-ügyeket is egész jól megoldottunk - Tamás nem eszik együtt tejes meg húsos dolgokat, meg persze disznót sem nagyon, de végülis itt sem volt nagy ütközés, anyám meg jól elsztorizgatott Katinak, neki majndem minden sztorit újra el lehetett mesélni...
szóval tegnap is fürcsi volt, mi azonban nem a szobában, a vasalódeszkán fürösztöttük, hanem a fürdőszobában, pedig ott ugye kihívás, mert nincs olyan felület, ahova le lehetne fektetni a gyerkőcöt pelenkázni vagy vetkőzni vagy akár törölni, csak a zuhanyzóba fér el az állvány, amin van a kiskád, merthogy ugye kádunk az sincs. szóval vetkőzés a szobában, pelenkába csavarva irány a fürdő, aztán fürcsi után törülközés, és vissza a szobába beolajozásra.
de ezt is imádta, ügyesen lassan csináltuk, hagytunk neki időt, hogy elengedje magát a vízben, és úgy tűnik, ebben tényleg Elisabethnek van igaza, ez bejön.
a sétával meg nagy mázlink van, mert múlt hét csütörtöktől egészen tegnapig ragyogó napsütéses időnk volt, így minden nap délután kimentünk egy-egy órára sétizni. volt úgy, hogy a nagyszülők meg az apja mentek vele császkálni, amíg én aluszkáltam. marha jó dolog ez a babakocsis séta, egyelőre élvezem nagyon.
tegnap az autósüléses változatot is kipróbáltuk, elvittük őkelmét igazolványfotózásra, kell a kép az útlevélhez...

kedves szüleim

fájnak a beleim
hanna
kaptunk sab cseppeket, hátha a büfizéssel van baj, és azok a gázok okoznak bajt később, de nem segített. kaptunk kúpot is, valami gyógynövénykivonat, az talán enyhíti a görcsöket, mintha utána jobban lenne a pocak.
egyébként szörnyű hallgatni, ahogy sír, nézni, ahogy segélykérően néz rád, jaj, nehéz ügy ez...

nyugi-nyügi

ma nyugodt napunk van - eddig szépen sokat evett és sokat aludt kicsi Hanna.
apu tegnap hazament, úgyhogy csak anyám van már itt - eddig egész jól elvoltunk, főz, mosogat, néha elringatja Hannácskát, talán már nem érzi az ittlétet téblábolásnak. és csak párszor kellett rászólni, hogy hagyja abba a vészjósló hüjeségeit a mérleggel meg a "biztos hogy elég a tejed" témában. (szerinte azért nem ártana méricskélni, hogy mennyit szopik, én erre meg nem vagyok hajlandó. a védőnő hetente leméri, és ha valami gáz van, majd kiderül, de nincs értelme a paráztatásnak.) egyébként kicsi Hanna már pénteken (hat naposan) többet nyomott, mint a születési súlya, azóta meg hörcsögképet növesztett, szóval nincs itt baj a hízással meg a tejjel. próbáljuk betartani a kétésfél-háromórás szopikat, hogy ne amiatt fájjon a hasa, hogy túl gyakran eszik, de néha bealszik a szopizás alatt, és ágybarakás után negyed órával felébred, hogy még éhes, na ilyenkor megkapja a másik cicit. de ez elég ritka, általában azért sír, mert puki-kaki felébresztette, vagy mert foglalkozni kell egy picit vele.
egyébként nagyon komótosan eszik, és annyira belefárad az evésbe, hogy majdnem mindig kómás lesz tőle (ilyenkor yoda-néninek hívom, annyira vicces feje van), és azért rendesen nógatni kell, hogy folytassa. kezdünk beállni arra, hogy a két cici között pelenkázunk (mármint nem helyileg, hanem időben :), mert akkor már nem üvölt, hogy éhes, és a szopi utáni bealvásból sem kel fel, és ilyenkor igazán kisangyalként viseli a pelenkacserét. bár a szaros rucik cseréjére általában már elfogy a türelme, akkor már közben fel kell venni nyugtatgatni.
egyszer már pancsiztunk is, nem hivatalosan, merthogy elizabet csak a köldökcsonk leesése után akarta először fürdetni (a kórházban egyszer fürcsizett), de nagyon nem akart lejönni a sárga kaki a fenekéről, és már piros is volt, nem akartuk dörzsölni, így egyszerűbb volt kiáztatni.
egyelőre éjjel az ágyunkban alszik, kétszer kel fel enni, a reggeli hat-hétórás szopi után már azért átrakom a sajátjában, és utána nappal meg végig a kiságyában aluszkál, ha elnyomja a buzgóság.
irtó édes egyébként, hatalmas szemeivel úgy tud nézelődni, és nagyon megnyugszik, ha mesélek neki a világ dolgairól (pl hogy már virágzik a hóvirág odakinn), és már ide-oda mozgatja az ujjacskáit. az nagyon vicces, amikor próbálja az öklét betunkolni a szájába cumiként (kaja után, ergo nem éhes már), és ha a kisujjam van a szájában, két kézzel rácsimpaszodik arra a kezemre - elég fura ujjlazító gyakorlat, nem mondom...
vasárnap nem jött védőnő, mert mint utóbb kiderült, a kis kínai nőci túlvállalta magát - saját kuncsaftok plusz elizabetéi, így aztán csak hétfőn jutott ránk ideje. aranyos kis nőci egyébként, elizabettől kaptam valami olajat, amit ő készített sebgyógyulásra, és marha gyorsan segített begógyítani a kicsit kinyílt gátsebet, szóval nemcsak aranyos, de ügyes is. jaj, meg még ezt is kaptam, hogy igyam, meg néha kenegessem be Hannát is, hátha segít megnyugtatni. az biztos, hogy mindketten sokkal nyugodtabbak vagyunk, de lehet, hogy csak megszoktuk egymást meg a világunkat...
egyébként a gátseb már jól van, nem is érzem egyáltalán, a méhem már visszament az eredeti méretére, sőt két napja olajos hasmasszázst is kapok a védőnőktől, hogy az izmok jól visszataláljanak a helyükre - elizabet odáig volt a hasizmaimtól, úgy tűnik a primatornás évek nem vesztek el a semmiben... szóval most már nemcsak gáttornát kell csinálnom, hanem naponta háromszor hanyattfekve, felhúzott lábbal hasbeszívást, hogy a köldököm a hátamat érintse - ez elvileg segít az izmok visszatérésében.
na, megyek, kajálok valamit, peti meg anyám éppen vásárolnak, ebből nem lesz korai ebéd...
ja, és elizabet áldását adta a sétára, szerinte csak az anyán múlik, hogy mikor menjen ki a pici, úgyhogy ha nem esik és elmegy ez a nagy szél máshová, holnap kivisszük pár percre sétizni. ma meg kirakjuk az ablakba, hadd szellőzön egy picit.

bőgés

most még szokjuk a dolgot, szegénykémnek próbáljuk értelmezni a jeleit, de most is nagy bőgés van, sosó próbálja nyugtatni, de szegény hanna annyira felpörgött, hogy ordít, és nem tud elaludni.
persze a védőnő - elizabet - összevissza tanácsokat ad, hogy ilyenkor mellre kell rakni, meg szorongatni, merthogy hanna most próbál túllenni a kórházi stresszen - huszonhat órás kékfényterápia plusz extra tápszerezés, majd elmesélem.
na tegnap egész délután kézben volt a kis nyűgös, irtó sokat szopott, de nem nagyon aludt, és éjjel tizenkettőtől hajnali fél háromig ordított. én bőgve szoptattam meg éjfélkor, aztán felkeltettem sosót, hogy csináljon vele valamit, mert én totál kész vagyok. amíg aludtam két órát, ő tartotta a frontot, aztán bealudt a kisvacak, és csak szopizni kelt fel egyszer hajnalban, aztán reggel hét körül. aztán meg a tegnapi sok etetéstől fájó hassal ismét nem tudott elaludni, úgyhogy volt délelőtti hiszti is.
és most este mikor már ásítozni kezdett, kábé fél órája, beraktam a kiságyába az újra nyűgöst, de valamire felkapta a fejét, és azóta sír. vagyis talán most hagyta abba.
visszavonok mindent, ami rosszat a suttogós könyvre mondtam. komolyan.

szombat, január 26.

hajnali ötkor riadok fel, rohanok ctg-re, mert nem tudom, hogy a bogyóktól nem érzem a fájásokat, vagy tényleg elmúltak.
sehol semmi fájás, aztán sehol semmi doki, még mindig az éjszakai műszak van, és közel a váltás, elküldenek a picsába, jöjjek vissza fél nyolcra.
közben egy flaska antibiotikum megint belémcsorog, vért vesznek, vérnyomás, láz miegymás méricskélés.
reggeli, majd sosóval vissza, hogy beszéljünk a dokival.
doki sehol, egy már sokkal szimpibb szülészlány (hebammen) vizsgál meg. méhszáj még csak egy ujjnyi. rákérdezek, hogy mi volt ez az esti szarakodás, és elmondja, hogy este altatót kaptam, de ha igazi fájásaim lettek volna, azok nem múltak volna attól el.
kapok egy kapszulát a méhszájamba, hogy fellazítsa azt, meg hogy beinduljanak a fájások.
sétálunk vissza a szobába, a nővérkék tátott szájjal néznek, pedig csak fiz-só megy az infúzión, nem értem min vannak kiakadva. az ágyamat már elvitték, mondják, mert a laborvizsgálat szerint mintha fertőzés-gyanús lennék, és a szülészet már elkérte az ágyamat a sürgősségi császárhoz.
aztán jön az ágyam, meg az előző hebammen, és mondja, hogy volt szó ugyan róla, de aztán a doki úgy döntött, délben újra vérvétel, és egyébként este hatig várunk, akkor aztán tényleg császár.
ebéd után ctg, már megint ordítok a fájások alatt a kényelmetlen ctg-ágyakon, fél óra oldalfekvés, hiába mondom, hogy nekem az kényelmetlen.
ctg után már nem megyünk vissza a szobába, megkapjuk az egyik vajúdószobát, bordásfallal, labdával, nagy ággyal, szomszédban káddal. rámkötik a zsinórnélküli ctg-t, lehet sétálni, bármit.
kettőkor ülök a labdán, kapaszkodom a bordásfalba, és ordítok. két óra alatt három centire tágult a méhszáj. sosó elrohan kajálni, mert elájul az éhségtől. én az egyik fájás alatt kidobom a taccsot, pedig reggeli óta nem ehetek-ihatok. szenvedek, kérek infúziós fájdalomcsillapítót. először az antibiotikumot csorgatják, utána a fájcsillt, de nem érzem a hatását. kapok még valamit, amitől a szünet nélkül jövő összevissza fájásoknak rendeződniük kell. sosó ekkor ér vissza. ekkor már az ágyon fekszem, a méhszáj hét centis, én meg sugárban hányok.
ekkor bejön egy doki, hogy ő a helyemben elgondolkodna az edipurálon (itt PDA-nak hívják), mert a másik fájdalomcsillapítónak ez a hányás a mellékhatása.
belemegyek a PDA-ba, félájult vagyok a fájdalomtól, az egymás után szünet nélkül jövő fájásoktól kikészülök. aláírom a papírokat, bekötik a katétert a hátamba, persze pont akkor jön egy fájás, amikor mozdulnom sem szabad, ekkor már megy a koncentrálás, ellazulás, légzés, de annyira nincs már erőm ehhez. négy körül kezd el hatni a cucc, annyira megkönnyebülök, nincs több fájdalom, csak összehúzódás.
a méhszáj teljesen kinyílt.
irtó könnyű lett minden, beszélgetünk a hebammenekkel, akik istenien kedvesek és segítőkészek, mondják, hogy ha nyomni kéne, még ne nyomjak, próbáljam kiszuszogni, hadd dolgozza ki magát szép lassan a gyerek.
ez megy is, csak aztán bejön a doki, és azt mondják, hogy most akkor ha jön a kontrakció, meg a nyomhatnék, nyomjak ahogy tudok.
erről elfeledkeztem, sosó segít, ne fejbe nyomjál, hanem hasban, gondolom vörösödök, mint rák, sokáig tart, míg ráérzek, hogy mitishogyis, közben mindenféle testhelyzetbe pakolnak, oldalfekvéstől guggolásig minden van itt, és sokáig tart, marha sokáig az, hogy mindogatják, már látszik a haja, a feje, és aztán egyszercsak kinn van a feje, és a következő nyomással Hanna kicsusszan. sosó elvágja a köldökzsinórt, én meg megkapom hannát a mellemre... délután háromnegyed hat...
ekkor jön a dolog elrendeznivaló része, még a méhlepényt kinyomni, a gátmetszést összevarrni, de hanna mindvégig rajtam, már csak rá lehet figyelni.
aztán kapunk két órát hármasban, néha bejön az egyik hebammen, hogy segítsen mellre rakni, aztán fürdetés nélkül becsomagolják valami ruciba, és átgurulunk a szobába.
éjjel jön a csecsemősnővér, hogy akkor kéne etetni, meg hogy megmutatja, hogyan kell pelusozni, meg ilyenek.

péntek, január 25.

az előző esti ismételt fájásocskák után reggel hatkor arra ébredek, hogy vizes a pizsamám. kirohanok a slozira, hogy megnézzem, mi van, és onnan kajabálom Sosónak, hogy irány a korház, elindult a magzatvíz.
ő visszafektet az ágyba, hogy maradjak nyugton, megnézzük a szakirodalmat, mi ilyenkor a teendő. fájások nincsenek, magzatvíz szivárog, folyamatosan folydogál, irány a kórház.
ctg-re raknak egy fél órára, majd egy újabb félre, miközben rázogatják a hasamat, mert elvileg úgy nem lehet abbahagyni a ctg-t, hogy alszik.
aztán várunk vagy egy órát arra, hogy jöjjön a nőgyógyász, és megvizsgáljon. ultrahang, vizsgálat, minden rendben, gyerek szerinte 3,8 kilós lesz. megpróbál katétert berakni a jobb csuklómnál, de annyira fáj, hogy majdnem beleőrülök, erre a könyökhajlattal próbálkozik, több sikerrel. (egy hét után is lila a csuklóm, úgy szétcseszte az ereket ott.) aszondja, hogy várunk 24 órát, hogy beinduljon a szülés, ha addig nem történik semmi, beindítják. szóval szombat estére meglesz a gyerek. de addig még várunk.
várunk, merthogy most már haza nem engednek, ilyenkor nagy a fertőzésveszély, várunk arra, hogy megkapjuk a szobát.
egy fél óra múlva szólnak, hogy még egy-két óra legalább, mire szabad lesz az ágy, telt ház van, meg kell várni, amíg egy felszabadul. sétáljunk addig az épületben.
reggelit hol kaphatnánk, kérdezzük mi, merthogy ugye ekkor már tíz körül járunk, mi meg hat óta fenn vagyunk kaja nélkül... hát, van valami kávézó odalenn. de.
titokban, merthogy a biztosító ezt nem nézi jó szemmel, hazamegyünk kajálni, majd egyre visszegurulnk a kórházba.
megvan az ágy, beköltözöm a szobába. kétágyas luxusszoba, a szobatárs egy tök szimpi nőci, császár után, egy aluszékony kisbabával, aki max csak nyöszörög, sírni nem hallani.
ebédet kapok, nem annyira szörnyű menzakaja, majd aztán ismét ctg, kétóránként, merthogy legyen mit csinálni.
délután megkapom az első antibiotikumot infúzióban, aztán újrakezdődnek a szokásos délutáni fájásocskák, de ezek egyre erősödnek, mire kilences ctg-re megyünk, már ordítok a fájásoktól, amik öt-hét percenként jönnek, és a ctg mutatója kiakad, olyan erősek.
az éjszakai szülészlányok marhára nem szimpatikusak, angolul sem nagyon beszélnek, sajnálkozunk, hogy pont velük fogunk szülni, merthát ilyen fájásokkal már biztos szülünk.
az egyik hoz két bogyót, hogy vegyem be, fájdalomcsillapító. ellenkezek, meg faggatom, minek, azt mondja a méhszáj még csak egy centis, a fájások meg erősek ugyan, de ez így órákig eltart, aludjak egy kicsit.
fél óra múlva bekábulok az ágyba. seképsehang.

dugó

na, mostmár negyedik este megy úgy, hogy megkeményedik a hasam, kicsit fáj, aztán pihi, és kezdődik minden előről. már kezdem megszokni, és szinte fel sem veszem :)
tegnap meg kiürült a nyákdugó, persze ez sem jelent túl sokat, ettől még akár egy hét múlva is lehet a szülés, csak hát haladunk, egyértelműen lazulunk. :)
na megyek a patikába, kifogytam a málnalevél-cuccból :)
(egyébként eddig a terhes-honlapok közül ezt találtam a leges-legnormálisabbnak, eddig bármilyen hüjeséget kerestem, ott volt rá a válasz. és nem is gagyi.)

jézusom

nahát, ezt eddig egész jól megúsztam, eddig a három év alatt egyszer vagy kétszer értek itthon a jehovások, pedig aztán nem sokat tanyáztam a lakásban, most meg december közepe óta (már jó egy hónapja) az időm nagy részét itthon töltöm, és csak ma csöngettek rám. általában beválik, hogy azt mondom, beszéljenek angolul, ezzel általában egy perc alatt sikerül őket lerázni, adnak valami olvasnivalót, aztán csók.
most persze benne lehetett az is, hogy egy szál pizsamában voltam, reggeli után, de fogmosás előtt. :) persze múltkor cselesek voltak és visszajöttek magyar őrtoronnyal...

főzelék

"Egyéni szocproblémából közelítenék a társadalmi dimenziókra, már megint.
Abból tudniillik, hogy rendes főzeléket magyar vendéglőben évek óta nem ettem. Illetve egyetlen egyszer, egy elegánsnak és drágának számító pestiben, ahol a bonyolult köretkompozíció egyik eleme volt két evőkanálnyi tökfőzelék, sok kaporral, laza lével, hosszú, roppanós tökcsíkokkal, na, az jó volt, de klasszikus főzeléknek nehezen lett volna nevezhető.
De ha az ember betér bármilyen kifőzdébe, akár a legrokonszenvesebb kockásterítősbe, akár bizalomgerjesztőn lepusztultba, biztosan valami csirizesre lisztezett zöldségmaszszát kap, megfordíthatná, és feje fölé tarthatná a tányért akár, magára nem öntené, a magyar vendéglői főzelék makacsul kapaszkodna bele, mint az epokit..."
up, nol.hu/szerda

ja, hát köszönöm a felhozott témát, mi már lassan háromésfél éve (2004. augusztusa óta) próbálkozunk különféle főzelék-kisérletekkel, a klasszikus fagyasztott vagy neadjisten friss zöldségből tejjel, kis liszttel variáció (ami szerintem a legegészségesebb és legfincsibb) volt az első, mert ergó én igy csinálom, de jött a mélyenszántó kritika, hogy "anyám nem igy csinálja". márminthogy az enyém "leves" (nem elég sűrű), és sápadt. ebből aztán először sértődés lett, aztán meg vállvonogatás, hogy jó, akkor csináld meg magadnak olyanra, amilyenre anyád csinálja, én meg eszem igy. (ez egyébként a tejbegriznél bevállt, amikor először csináltam neki, merthogy én azt nem szeretem, meg egyébkéntis tejes, nem lett elég sűrű. azóta magának főzi a tejbegrizt.)
most mondanám, hogy csak büfések és vendéglátósok gyerékvel ne kezdjen az ember, de hát azért legyünk igazságosak, más kajákkal ez a problematika sosem került elő. csak a főzeléknél. meg a tejbegriznél. (najó, még mindig van problémánk a főtt krumplikkal, hogy melyik kajához mekkorára és milyen alakúra kell vágni a főznivaló krumplit, eszemmegáll, hogy a paradicsomos húshoz csak tizcentis krumpli való, nademost nemezatéma)
aztán jöttek mégiscsak a kompromisszumos variációk, próbáltam több liszttel - akkor fogalmazódott meg a problematika igazán, merthogy sűrűbb lett ugyan, de még mindig sok a lé, mármint hogy kevesebb fehér izé kell, az alap baj tehát nem a sűrűség volt, apropó fehér, még mndig nagyon sápadt. próbáltam pirospaprikázni, attól kicsit szinesebb lett, dehát ha pöri jön hozzá, amúgy is eltakarja a pörköltszaft a főzeléket, de sebaj. próbáltam konzerv zöldbabból - anyósom receptjében az áll, brr, annak meg én nem birom az izét, a konzerv zöldségizt, jaj, csak azt ne.
szóval főzelékfronton nyugaton a helyzet változatlan.
max csak annyi történt, hogy múltkor, mikor pesten voltunk, kiderült, hogy már kati (anyósom) zöldbab-főzeléke sem a régi.

papiron még van 8 nap

és a dokinő szerint az, hogy egy ideje éjjelente felkelek a rendszeres fájásokra (tegnap egész este óránként bekeményedett a hasam, de eddig is az akupunktúra után mindig mozgalmasak voltak az éjszakák), azt jelenti, hogy tiz napon belül várható a kölök, bár a félcentis méhszájat tapogatva lebiggyesztett szájjal rázta a fejét. szóval akkor most orvosi rendelvényre szex és málnalevéltea a menü. cél, a méhszájat lazitani.

papirmunka

naszóval az alaphelyzet a következő, németországban jár a szülőknek szülőpénz, összesen tizennégy hónapig, ha mindketten kiveszik, ha csak az egyik, akkor egy évig. ez a fizu 67%. aztán meg a szülő egészségbiztositását ki lehet terjeszteni a gyerekére.
na ezek az elvi alapok, ha valaki gyereket vállal, akkor ez az alap, amit intézni kell.
most jön a gyakorlat. előszöris, sosónak magán egészségbiztositása van, mert három éve, amikor még szingli volt, az piszokolcsó volt neki, olcsóbb, mint nekem, aki harmadannyit keresett. nahát ekkor már nem lehet automatikusan kiterjeszteni az én biztositásomat a gyerekre, meg kell nézni apuci fizetését, és ha az magasabb x ajrónál (perszehogy kétszáz ajróval magasabb csak), akkor a gyereket is a magán eb-hoz kell venni. nade mire ez kiderült, elkezdett motoszkálni bennünk az, hogy mi lesz az én biztositásommal, ha lejár a szerződésem április végén, és szülőpénzen leszek. na, szegény herrayéval futtatunk pár kört, mire ma kiderült, hogy ha szülőpénzt igénylek, akkor annak az időtartalmára a biztositó fizetés nélkül meghosszabbitja a bizositásom. ez eddig szuper, jobb, mint bármelyik előző változat (mint hogy menjek el munkanélküli segélyre, mert akkor az állam állja a tb-t).
na ésakkor most jön az elterngeld.
ami elvileg a fizu 67%-a. igen, de a nettóé. az elmúlt tizenkét hónap netto fizujának átlagának 67%-a (és ha az 1000 ajrónál kevesebb, mint nálam, akkor még valamit vacakolnak a százalékokkal, hogy egy picit több egyen). ami nekem elég szivás, mert a házasság után olyan adókategóriákat választottunk, hogy sosó nagyobb fizujából vonjanak le kevesebbet, az enyémből meg többet, igy az én nettóm kábé fele a bruttónak, ami elég gáz. mindegy, ehhez meg jön a gyerek után járó havi százhúsz ajró támogatás, azzal majdnem a fizumnál vagyunk.
nade ugye azt a szülőpénzt igényelni kell. kideritettem, hogy hol kell igényelni (egy bank intézi az össze ilyen ügyet), leszedtem formanyomtatványt, meg hozzá magyarázatot (persze németül), röpke harminc oldal igy együtt.
mindenesetre kideritettem, hogy miket kell hozzá csatolni (gyerek születési anyakönyvét - ergó a szülés után tudunk ilyet igényleni, a biztositó igazolását, hogy fizeti az anyasági támogatást, a munkaadó fizetésigazolását), szóval nem vagyunk annyira elveszve, illetve már csak az iciri picire részletekben.
szerencsére a mai levelében herraye küldött egy vadiúj szülőpénzes prospektust a legújabb irányelvekkel, amiben már ott a válasz pár nehéz kérdésre (pl. akkor most van azzal a két hónappal, ami alatt anyasági segélyt kapok a cégtől és a biztositótól közösen - beleszámit a szülőpénz hónapjaiba).
úgyhogy ma elkezdem kitölteni a papirokat, aztán még kell menni megcsináltatni a fizuigazolást, aztán megszülni a gyereket, elküldeni az anyakönyvet a biztositonak, a biztositó visszaigazolását, hogy akkor küldi az anyasági támogatást, ezt meg az anyakönyvet elküldeni a kitöltött formanyomtatvánnyal a bankba, és aztán várhatjuk a döntést, hogy megkapjuk-e a szülőpénzt, az arról szóló papirt meg küldhetjük el a biztositónak az egészségbiztositásom meghosszabbitása miatt.
megyek, veszek egy havi bérletet a postára :)

nem fenékig habostorta...

> Hello Eszter!
> Megpróbálok ide is irni, a freemail-es cimedről mindig
> visszajönnek a levelek, már jóideje (nekem is kellett egy
> kis idő, hogy rájöjjek, itt is lehet emailezni)
> Hogy s mint vagytok?
> Ezer éve nem hallottam felőled, csak látom a pocakos
> képeket...
> Mikor jön a poronty?
> Hogy birjátok a Kanadát? És milyen a munkahelyed?
> Ha van egy kis időd, irj, irtó kiváncsi vagyok!
> Éva

Szia Eva!
jajdejo jadejo, en is mindig akartam neked irni, aztan meg elmaradt!
Szoval, napok kerdese, februar 5 a szulesnap hivatalosan, de mostan mar ott tartunk, hogy barmikor barmi megtortenhet...
Kanadat szerettyuk, az elet itt sem fenekig habostorta, de azert konnyebben es vidamabban elunk.
Nyaron voltunk otthon es a 10 nap is sok volt szinte kis hazankbol, a legkort nehez kibirni, ha mar egyszer elszokott tole az ember. Meg persze a legnagyobb hohullam volt, nekem meg reggeli rosszulleteim (amik a jet-lag miatt nem kotottek magukat napszakhoz), es mivel meg egy darabig titkoltuk a dolgot, jo kepet kellet vagni es reszt venni a nagy csaladi kajalasokon. Azert a tesom gyanakodott mikor nem birtam megenni a papirvekony szeletet a szulinapi tortambol .
Meg dolgozom, be kellene fejezni egy nagy kiserletsorozatot mire eltunok, hogy idokozben a fonokom tudjon palyazatot meg cikket irni belole...es persze nem akar mukodni a modszer. De majd holnap mar...ket hete vagyok ugy, hogy "meg ket nap es vegeztem mindennel"...csak azoknak sikeres ket napoknak kellene lenniuk.
Egyebkent a kutatas irant erzett lelkesedesem jelentosen megfakult, korral jar vagy ez a szinte diagnosztikai labor- felallas tul monoton nekem (minden a quality control meg a szep parhuzamosok, semmi eredeti otlet, semmi "milenneha", neha ugy erzem, egy technikus is tokeletesen alkalmas lenne a munkam elvegzesere...igaz tobbe kerulne valoszinuleg.
Zolival nagyon jol megvagyunk, a felesegevel a viszony labilis de legalabb nem mindennapos elfoglaltasg mar. A kislany aranyos, felforgatja az eletet, bosszanto, szoval gyerek, mar egeszen megszoktam.
Zoli most iskolaba jar (a M.o-i vegzetssegeit nem tudta hasznalatba helyezni itt), fogorvos asszisztensnek tanul, aztan menne tovabb higienikusnak, az mar feligmeddig fogorvos es rettento jol keres (es csak 3-4 napot dolgozik egy heten). Persze oda bekerulni sem egyszeru, de igyekszunk. Eddig nagyon jol megy neki (nana, biologiat meg anatomiat tanulnak...).
Macskaink jo rosszak, eroszakos, es hamarosan lesznek trilobitaink is, kepzeld! Tojasokat kuldenek majd es nalunk fognak kikelni! Mar nagyon varom! (Gyerekjatek hivatalosan, de minek felnoni?)
Na es irjal te is hogy hogyan vagy es hogyan vagytok, mi van a kutatassal es ehhez hasonlok. (Meg hogy anyukad megnyugodott-e az eskuvo utan vagy mar megy a gyerek-project? Nekem remek anyas sztorijaim vannak terhesseg es gyerekgondozas kapcsan, aldom az eget, hogy itt vagyunk, de meg neha ekkora tavolsag sem eleg!)
Abbahagyom, irj gyorsan, es add meg az emilcimedet mert a freemail-el az is elveszett!
Pusz es udv Sosonak is! (en meg mindig meselem a kinai sztorikat, ha talalok embert aki hajlando meghallgatni!)
Eszter

megbeszéltük

most raktuk le, és én ki vagyok borulva.
sejtettem, hogy az, hogy szerintem tök jó lett, nem jelent sokat, nade hogy ezután a megbeszélés után romokban legyek, ezt nem hittem volna...
najó, most akkor elkezdjük mantrázni, hogy nemérdekel, decemberig kaptam hosszabitást, és ez csak az első, lehet még kérni, dehát addigis még tengernyi időm lesz, nem kell itt csodát tenni két hét alatt...
és még csak csoki sincs itthon

meló

tegnap meg tegnapelőtt benn voltam, hogy a minuszhúszon levő dobozkáimat átnézzem, mit kell elküldeni angliába, mit lehet kidobni, satöbbi, és az elküldendő anyagokat bezacskózzam - úgy kevesebb helyet foglalnak az eppik, mint dobozban. feri még azt is javasolta, hogy fűzzem fel a csöveket egy madzagra, hogy hogy jönnek sorrendben egymás után, de mire kiröhögtem, azt mondta, hogy nem muszáj.
elég volt a fóliahegesztővel zacsikat gyártani, merthogy decemberben elvitte az összes rafinált, zárható zacskómat, nem hagyott semmit, szóval fóliahegesztővel gyártottam két napig custom-desgined zacsikat, raktam bele a csövecskéimet, feliratoztam a zacsikat, és raktam vissza a minuszhúszra.
aztán tegnap úgy volt, hogy háromkor megbeszélés lesz cikk ügyben, ez valahogy négy órára átpakolódott (vagy inkább ferinek volt három, az nekünk négy, csak nekem a hármat mondta), de aztán mikor beértem, urban átrakatta ötre. szóval csöppet hosszú lett a tegnapi nap, hiába csak délután mentem be, két héttel a szülés előtt hatig megbeszélni egy csöppet fárasztó. főleg, hogy megint ugyanazokról vitáztunk, mint két hónapja. értelmetlenek ezek a megbeszélések, most ebbe ne is menjünk bele.
de legalább feri átnézte a bevezetőmet, és aszonta ma megbeszéljük.

na már megint tű

a mai akupunktúrás szessön egész izgire sikeredett.
a kezdet sem volt rossz: a doki éppen egy császámetszésről jött le, megszúrkodott minket, aszonta húsz percig legyen benn a tű, ő tizennégy perc múlva jön vissza, és rohant fel kikapni a gyerkőcöt.
ma irtó sokan voltunk, a múlt heti másik három nőcin kívül jött két újonc is. az egyik múlt heti nőci még csak a tizedik héten jár, szegénynek valami spéci baja van, és ezért neki spéci terápia jár, két tű a lábába, kettő a csuklójába, és egy a feje búbjába, heti tíz ajróért. elég bizarr a fejébe szúrt tű...
amikor már a doki ki tudja merre járt, az egyik újonc csajszi egyszer csak megkérdezte, hogy az normális-e, és akkor nem hallottam mit mondott, de úgy tűnik, majdnem elájult, a vérnyomását megmérte a nővérke, és aztán felpolcolta a lábait, és kétségbeesve orvosért kezdett telefonálni, talált is egyet, akitől engedélyt kért arra, hogy a tűket kihúzza, majd egy öt percre rá megjelent egy dokinő.
engem csak szimplán kivert a víz, de a vérnyomásommal minden rendben volt, semmi ájulás, vagy ilyesmi, csak patakokban folyt a hónom alól az izzadság. a nővérke erre csak annyit mondott, hogy ha a héten valami szokatlant észlelek, hívjam őket.

kukimonszerteres keksz :)

nem emlékszem, hogy írtam-e róluk, vagy sem, de mindenesetre most fogok :)
naszóval, múltkor besétáltunk egy nemrég nyílt bioszupermarketbe, kíváncsiak voltuk, mi a fenét lehet ekkora hatalmas alapterületen árulni, ami mind bio. persze volt minden a biozöldségpulttól a bioszójacuccokon át bioborig, sőt, biokozmetikumokig és biomacskakajáig! És volt biosüti meg biokeksz is, méghozzá szezamisztrites, meg kukimonszteres. nem is rossz.
és azóta már megjelentek a normál szupermarketben is, úgyhogy most a kétrétegű töltöttet próbáltuk ki (lásd a mellékel ábrát), és kéremszépen, nemrossz. és kukimonszteres :)
vettem még ernie és bert kekszet is, ami keksz, és a két pasi van rajtuk, vigyorogva, de ezeket még nem bontottuk ki.

halad

a munka is, ma elküldtem ferinek az introductiont és a materials and methods-ot javitásra és kommentálásra. délben jelentkezett is, hogy beszéljük át. persze csak az anyagésmódszert nézte át, abban javasolt pár változtatást, hogy kicsit logikusabban kövessék egymást a bejegyzések, meg persze hiányolta a gateway általános leirását (ami jogos), meg hogy hol fogom leirni, hogy mi alapján választottuk ki az enhanszereket meg a promótereket. de ez szerintem az eredményekhez kerül majd (azt is elkezdtem már rendesen megírni, tökre összeállt a fejemben, hogy hogy lesz) - de ő most a cikkben gondolkodik, azért kötött bele...
amúgy ma este elküldte a cikk vázlatot, kiosztva, hogy ki milyen részt ír bele.
szóval megy a szekér, remélem mindkettőt befejezem, mielőtt babóca megszületne. a cikkhez nem kell sok mindent csinálnom, úgyhogy az reális, a doktorit meg irni kell, keményen, nem lazsálni, az most itt a legnehezebb. mert ugye mindig van valami izgis a neten, meg hát hogy itthon vagyunk mindketten, együtt ebédelünk, amit én főzök, szóval, megy az idő rendesen...

kórház

na, ma végülis megnéztük azt a kórházat, amit a hebammenek annyit istenítenek, de igazából semmivel sem tud többet, mint a tőlünk öt percre levő városi kórház, sőt, nekik nincs gyerek intenzív osztályuk, és a főorvos egy annyira nemszimpatikus havaiimintásinges, gyűröttzakós szatír csávó, hogy az már önmagában elég ahhoz, hogy ne oda menjünk. másrészt, negyedóra a gyorsforgalmin, az ötperchez képest, az épület is elég ocsmány, míg a másik vadiúj, nem, asszem nem kell meggyőzni magunkat, maradunk a közeli jobbnál. egyébkéntis, a nődokinő is aszonta, hogy a városi a legjobb választás.
na.
akkor jövő hétfőn, ha megyek megint szúrkálódásra, bejelentkezek. merthogy itt be kell jelentkezni szülésre (najó, nem muszáj, be is lehet esni, de azt nem nagyon szeretik), előre felveszik az ember adatait, hogy ne a fájások között kelljen vacakolni. az anyakönyvezési macerára már előre kíváncsi vagyok :)

na, utánanéztem,

hogyanis meg mitis csinál ez az akupunktúra
(most ez tűnik, mintha mátét kéne valamiről meggyőznöm, pedig csak kíváncsi voltam, találok-e valami izgalmasat :)
sok sok honlap ir mindenféle okosat, mint pl:
Akupunktúra "Egy német felmérés szerint azok, akiket a terhesség harminchatodik hetétől a finom tűkkel kezeltek, két óra alatt, kevés fájdalom közepette hozzák világra gyermeküket, mivel az apró szúrások serkentik a fájdalom elnyelő hormonok termelését. "- ez a fájdalomelnyelő hormon ez tetszik, ez jó szöveg :)
Preparation for Labour Acupuncture Can Help
* cervical ripening
* prepare the perineum for labour and prevent tearing.
* help to shorten duration of labour
* reduce the rate of caesarean sections
* reduce the requests for pain medications or epidurals
* less need for oxytoxin to speed up labour
* greater satisfaction with birth experience
* boost energy and help with pain relief

de egy igazi összefoglaló cikket is találtam:

"For example, in the largest clinical trial to improve labor outcomes, Roemer et al. used a standardized approach known as the Mannheim model to treat 329 primiparous women every week using four acupuncture points (25 min per session) from the 36th week of pregnancy onward (Roemer, Weigel, Zeiger, & Melchert, 1998). This approach was based on “morphological acupuncture,” which is the idea that acupuncture acts directly on cervical tissues to accelerate softening and maturation. Outcomes were compared to two control groups: (a) 224 women receiving only “emotionally balancing” acupuncture (the placebo group) and (b) 325 primiparous women receiving conventional care. For the true acupuncture group, there was a significant reduction of labor duration, increased Bishop scores (based on position, cervical consistency, effacement, dilation, and station of baby’s head), and funnel formation of the cervix."
"Zeisler et al. demonstrated that acupuncture reduced the duration of the first stage of labor by about 30% and was associated with significantly less oxytocin augmentation compared to no acupuncture (Zeisler et al., 1998). Harper et al. compared acupuncture to no acupuncture in a randomized clinical trial involving 56 women. Acupuncture was associated with a higher rate of spontaneous labor (70% vs. 50%, p = .12) and a lower incidence of cesarean sections (17% vs. 39%, p = .07) (Harper et al., 2006). Dunn et al. used transcutaneous electrical stimulation
of acupuncture points SP6 (lower leg) and LR3 (foot) to examine uterine contraction patterns (Dunn, App, Rogers, & Halford, 1989). Participants were randomized to an active or inactive (placebo) stimulation. Experimental participants had significantly more contractions than controls, but initiation of labor did not occur within 24 hr. The study population was too small to offer definitive results. The authors suggested that the mechanism for this finding is mediation through afferent nerve pathways to the hypothalamus thereby releasing oxytocin and adrenocorticotropic hormone (ACTH) with consequent effects on the uterus."
Acupuncture for Birth Preparation and Delivery: How Investigating Mechanisms of
Action Can Generate Research
Peter Curtis, Remy R. Coeytaux and Patrice Hapke
Complementary Health Practice Review 2006; 11; 176

tű 2.

na, túlestünk az első akupunktúrás kezelésen. nem fájt nagyon, amikor beszúrta a három-három tűt a lábamba, de a húsz perc lassan telt, főleg, hogy az állítható székben előttem egy debella ülhetett, mert a lábtámláját csak lábujjhegyen értem el, és mozogni a tűkkel már nem lehet. szóval kicsit elzsibbadt lábakkal jöttem el, de asszem heti öt ajrót és húsz perc lábzsibbadást megér az, hogy pár órával rövidebb legyen a szülés.
aztán persze meglátjuk, hogy ért-e az egész valamit...

a szombati cirkusz

egészen jó volt, csöppet visszakaptuk ugyanazt az élményt, mint amikor pekingben beültünk egy cirkuszi előadásra - nagyjából ugyanazok a számok voltak, csak hát itt kicsi volt a szinpad, csak négy bringás lány fért el egymás mellett, de igy is szuperek voltak.
ami vicces volt, hogy buddha volt az előadás cime, és igy egész végig indiai filingben csinálták a számokat, vicces kis ferdeszeműeket nézni, ahogy indiai cuccban táncikálnak a buddhabar válogatott zenéire. merthogy a táncikálás nem volt éppen az erősségük. a cirkuszi rész, mármint a tányérpörgetés vagy égő gyertyákkal megrakott gyertyatartókkal való egyensúlyozás közbeni gerinckicsavarás, vagy a körbe forgó karikákon való átugrálás, meg persze a libikókáról való ugrálás szuper volt, a dobolást kihagyhatták volna, a kárytatrükkös csajszi sem volt feltétlenül odavaló, de a kiscsaj vállán tartott négyméteres rúdra mászó kiscsajok száma félelmetes volt.
az is vicces volt egyébként, hogy hogyan jutottunk el oda.... szombat délelőtt sosó elment tornázni, és onnan hozta a fritz-et, amiből kinéztem az aznapi mókát, és simán volt tök jó helyre szóló jegyünk kábé tiz perccel kezdés előtt...
de az is vicces volt, hogy elértük a cirkuszt, mert egy csöppet feszes volt a nap, főleg sosónak. reggel tornázott ugye, aztán elmentünk megvenni a babakocsit, aztán nekiállt összerakni az ikeás szekrényt, amit megvariált azzal, hogy kombinálta egy fiókos komóddal, közben megetettem, aztán elmentünk a bauhausba polcokat vágatni, merthogy ez egy akasztós szekrény eredetileg, csak a felső részébe (a fiókok fölé) mi polcokat akartunk. aztán barkácsolt tovább, majd fél nyolckor el is indultunk a koncertterembe, ahol az előadás volt...
a szekrény egyébként tök szuper, már csak az ajtókat kell levágatni egy asztalossal, a babakocsi is marhajó, tegnap este sosó végigrallizta vele az egész lakást, sőt, tegnap még a babaágyat is összeszerelte.

tű

na, sikerült holnap délre időpontot kapnom a fogorvoshoz (mára is kaptam volna, de a nődoki miatt nem klappolt a délelőtt), remélem akkor rendesen meg is csinálja a pótlást.
a nődokit is megjártuk, kisasszony már leszállt, beállt a buksija a medencémbe. amúgy minden rendben, mint mindig, és szó nélkül kaptam a következő vastabletta-adagot is (írtam magamnak egy emlékeztetőt, hogy iron tablet, és rajtahagytam a füzeten). a dokinő szerint nem pici a baba, és úgy tűnik, nem akar a kiirt időpont előtt jönni, úgyhogy legközelebb két hét múlva megyek megint ellenőrzésre (bár a kórházi beutalót már berakta a kiskönyvembe). kérdezgettem a szülés alatt fájdalomcsillapítókról, és próbált rábeszélni arra, hogy legyek nyitott, ne vessem el helyből az epidurált, bár lehet injekció formában is kérni fájdalomcsillapítót. aztán megkérdezte, hogy szoktam-e hegyet mászni. mondtam, hogy igen, erre azt mondta, akkor menni fog a dolog. a szülés egy az egyben olyan, mint a hegymászás. hogy van olyan, amikor azt hiszed, nem bírod többé, legszívesebben visszafordulnál, de aztán meg tudod csinálni, és amikor felérsz a csúcsra, az valami hihetetlen. hogy nem feltétlenül lesz kellemes, de ha elfogadod, hogy fájdalommal jár az, hogy világra jöjjön a baba, és a fájások közötti szünetekre koncentrálsz, azokat kiélvezed, a fájásokat meg elfogadod, mint szükséges rossz, akkor simán menni fog. csak ne menjünk be túl korán. mert az nagy szívás, tíz órát a kórházban vacakolni. menjünk minél később, ha rá hallgatunk. aztán rákérdeztem a kórházban tartott akupunktúrás szülés-előkészítésre is, azt mondta, hogy hajrá, az pont nekem való, mert még egy centis a méhszájam, menjek csak.
úgyhogy akkor ma délután beslattyogok a kórházba, és jól megszúrkáltatom magam. nagyon kíváncsi vagyok, milyen. még sosem akupunktúráztak meg. nagyon izgi.

perszehogy szombat este

törik le a fogamból egy darab, hogy basszameg...
éppen bagettet ettem, valahogy szarul haraphattam rá a héjára...
az időpontkérés marad hétfő reggelre, remélem nem kell sokat várnom. de fél tizenegyre mennem kell nődokihoz, szóval csak a délután jó. előre látom, hogy nem lesz könnyű időpontot kapni...
(kipróbálom sosó dokiját, akinél legutóbb tömést cseréltetett, egy kis indiai nőci.)
mondjuk legalább nem fáj, csak piszkosul zavar.
najó, lépjünk túl ezen, vár a kínai cirkusz (ha sosó befejezi hamar a fúrást faragást)

szánkó

január elsején elmentünk a feketeerdőbe szánkózni, én csak kísérő voltam, sosó csúszkált. marha jó volt a párolgó erdő meg persze a hó, ami egyszercsak ott volt a kanyaron túl :)
amúgy az a pici pötty ott lenn, az sosó :)

bye-bye, london

rékáék ma költöznek karlsruhéből londonba, három gyerekkel. merészek. (tegnap felugrottunk hozzájuk elköszönni, amíg jöttek-mentek a fogjukmegésvigyétek legények, dumcsiztunk a konyhában, a konyhabútort nem vitték magukkal)
mi asszem maradunk amsterdamnál, vagy a környékénél. inkább nem london, kisgyerkőccel jula alapján nem igazán ideális, akkor már egy amsterdam melletti városkában egy kisházikó egy kis kerttel, ahova ki lehet csapni a kölköt napközben játszani a csirkék közé :)
egyébkéntis, májusban amsterdamba megy a szirkdüszolej, és ott is marad pár hónapot, azt ki nem lehet hagyni! (valamelyik nap leadta az arte az egyik régebbi LA-i showjukat, majd beszartunk, annyira szuper, amit csinálnak, ezt látni kell. najó, azzal már nem lépnek fel, de ez az új cucc sem lehet annyira rossz. és ha jól sejtem, ha hónapokig maradnak, heti tiz előadással, akkor az csak nagy szám lehet, nem az a kétnapos vacakság, amivel pestre is mentek)

hamár beszopás...

nemcsak a babakocsival voltunk ám úgy, hogy addig odáztuk a megvételt, míg a kinézett darab elfogyott...
tegnap kaptam a hírlevelet, csődbe ment a soulseduction, és ezen alkalomból 30%-kal olcsóbban kiárusítanak mindent, amijük csak van. mondanom sem kell, hogy mindig csak arra vártam, hogy végre itthon legyek, és akkor majd házhoz jön a csomag, majd akkor rendelek egy valag cd-t, ha nem kell a postán sorbaállnom a csomagért.
na persze, hogy már egyik cd sincs meg nekik, amit anno kinéztem...
kezd érlelődni egy tanulságféle az amitmamegtehecc-ről...
bánatomban a nemrég a médiamarktból beszerzett cd-t hallgatom (nabasszus, a nyolcas és kilences szám egy az egyben a csiburaska szülinapos száma, lol, ez de durván passzolt volna a hidegháborúba)

a koccsi, a koccsi, ....

naszóval visszatértünk a régen feltett kérdésre, hogy vajon milyen babakocsit vegyünk. így, röpke három héttel a szülés várható időpontja előtt kezd megint aktuális lenni a téma :)
a dolog úgy kezdődött, ha valaki elfelejtette volna, hogy kaptunk feritől egy régi háromkerekű terepjáró babakocsit, amit tisztába tettünk ugyan, de rájöttünk, hogy piszok nehéz mozgatni. és nincs hozzá mózes, amibe a nagyon picit tudnánk rakni.
aztán körbekérdeztem egy csomó sorstársat, hogy nekik mi a tapasztalatuk az ügyben, és persze jött mindenhonnan okos válasz, de sajnos a legjobb tanácsokat nem igazán tudjuk megfogadni.
mint pl vegyünk nyugodtan használtat, mert egyikünk sem ért rá idáig elrohangászni, hogy megnézzük a használt cuccot, amit hirdetnek, a bababörzékre sem igazán jutottunk el (tudom, tudom, aki jópár hónapig szombat délutánonként is dolgozik terhesen, magára vessen), vagyis egyre elmentünk, de ott csak rucit meg sterilezőt meg játékot árultak, kocsit nem (kábé pecsa hangulat volt az oviban, ahol rendezték a kiárusítást, csak itt kolbász és hurka helyett kávét meg sütit lehetett venni).
akkor megnéztük a helyi bolti kínálatot, ami két kemény boltot jelent, az egyik a toyrusnak a babarészlege (itt találtunk egy szupi modellt, abc design rodeo, háromkerekű csoda, kettőhetven ajróért), a másik meg a babycenter, egy nagy raktár-áruház teli babacuccokkal (a legviccesebb a honlapja, egyébként tényleg nem kell neki reklám, mindenki úgyis eljön ide, más bababolt nem lévén). na itt voltunk ám nagy gondban, merthogy itt aztán kismillió modell volt, persze az eladók el akarják sózni a baznagy, bazidrága nagggyon márkás modelleket is, hiába tudják, hogy egy négy hónap múlva mindenki a kukába dobná ki azt a bazinagy használhatatlan monstrumot, és veszi meg a kicsire összehajtható, egyébként rozogának tűnő babataligát, ha már tud ülni a kölyök.
na ekkor kaptunk krisztától (sosó nővérétől) egy ilyen babataligát, ami még mindig szuper, csak ezt nem lehet vizszintesbe dönteni, és persze nincs hozzá mózes.
és akkor egyszer valahogy (pelenkázóasztal keresgélés közben) betévedtünk az egyik monstre bútoráruházba, aminek a negyedik emelete babaosztályt rejteget, aholis megláttuk azt a babakocsit, ami picire összhajtható, van hozzá mózes, sőt, adtak hozzá autósülést is, amit a kocsira lehet szerelni, csak éppenséggel hétszáz ajrót kértek érte.
gondoltuk csak lemegy karácsony után az ára, de ezt beszoptuk, mert a kocsi fogyott el, nem az ára.
és akkor most újrakezdtük a keresgélést, sőt, még bruchsalba is elkocsikáztunk, de asszem maradunk a legeslegelső kiszemelt áldozatnál, a toyrusban még mindig van a kettőhetvenes tökszuper háromkerekűből...

bujjék

ebédre megettük sosó nagyijának sóletjét (eddig a fagyasztóban senyvedett szegény), ittunk hozzá cidre-t, istenit, egyenesen a strassburgi corából, és közben hol a bahama mama, hol az i cant stand the rain ment. szuper eddig a szilveszterünk, este kibontunk még egy cidert, de szerintem most délután ledőlünk egy csöppet, hátha akkor nem nyomja a kis gazember annyira a gyomromat (vagy a rekeszizmomat, nem tudom mi fáj, csak azt hogy nagyon).
ma délelőtt elmentem még lencséért a familába, ennyire durván sokan régen nem voltak ott, az üzlet feléig állt a pénztárakhoz a sor, de én a szokásos pesti pofátlansággal előrementem (elvégre terhesen mégsem állhatok én ennyit), így csak a polcok előtti verekedés miatt tartott sokáig a vásárlás...
mindenesetre este nem megyünk be a városba, annyi tűzijátékot vettek az emberek, hogy jobb nem az utcán lenni...

oóó

a frissen sütött isteni almáspite sem enyhiti azt a feszkót, amit a bárányos játék váltott ki most sosóból. most látom csak, mennyire gáz tud lenni az, amikor kiakadok egy játékon, persze, csak amikor vesztek, vagy vesztésre állok, és azt érzem, a másik miatt.
csak most éppen ő produkálja ezt.
nem is játszottuk végig a meccset, pedig szerintem isteni a játék maga, csöppet bonyolult, de marha izgi, és nem is álltam annyira durván nyerésre.
most elment zuhanyozni.
remélem lenyugszik...

zsákmány

a tegnapi vacsorán (sarah rendezett egy vacsit a ka-ban rekedteknek, hatan voltunk, és tök jópofa volt, örülök, hogy elmentünk) sikeresen zsákányoltunk két kávésbögrét meg egy zacskó grillázzsal bevont mogyorót, meg egy olyan golyós játékot, ahol a golyókat egy egy lukba kell beügyeskedni. a szemgolyós marsmellónk sajnos nem aratott akkora sikert, mint a fingólufi vagy az egérfogós rágó, de ezért a kettőért mindenki nagyon odavolt...

nagy buli

megy idebenn a pocakomban, kiskölök egy ideje olyan figurákat produkál, hogy kilóg keze-lába a hasamból, rendszeresen csuklik, legalább tíz-tizenöt percig, és néha, ha olyan kedve van, jól megrugdossa az apját is :)
az utóbbi pár nap elég nyugis volt, nem rohangáltunk túl sokat, erre persze ő mindig rákezd a nagy bulira...
sebaj, az a dolga, hogy mozogjon :)
ja, és most már csak három név maradt a listánkon: Anna, Dóra, Sára, ezek versengenek már csak.

anyámék karácsonya

vivi írta szkájpon:
nagymama meg a nagypapa összeveszett, és nagypapa kivitte a Csokit sétálni fél 2-kor. És mikor hazaért, nagymama kizárta, úgyhogy nem tudtak bemenni. És utána meg a Csoki elrohant (furcsállom, hogy pip nem kereste meg) és kiment Veresre. Nagymam persze nem tudta ezt, és felhívott minket fél 5-kor, hogy nagypap nincs meg... És attól féltünk, hogy rosszul lett... ezért kimentünk a Népligetbe megnézni, hogy ott van-e. nem volt. Már nagyon meg voltunk ijedve (persze, otthon hagyta mindkét mobilját nagypap) aztán otthon anyu rájött, hogy pipnek van egy 3. mobilja is de annak a száma csak nekem volt meg. na azon felhívtuk, és felvette. Aztán mondta, hogy azért ment ki, mert nagymam kizárta, és mondta, hogy menjen a francba, nagypap el is ment "a francba"... és anyu meg elment a 9-ik kerület-be megkeresni a Csokit. Megkérdezett egy kutyást, hogy nem látott-e egy németvizslát, mondta, hogy egy tanárnő bevitte abba a házba, ahol nagymamáék laknak. De a Csoki meg hirtelen odaszaladt anyuhoz :P úgyhogy Csoki szerencsére meglett :)
nagymamának bevitte... és ő meg balhét csapott, hogy nagypap akkor maradjon is kint Veresen. De nagypapa hazament, de nagymam nem akarta beengedni, de végül mégiscsak beengedte... úgyhogy volt egy kis izgalom :S
persze amikor az előbb felhívtam őket, szóba sem került a tegnap délután, és amikor elmeséltem, hogy vivike elpletykálta, hogy apu tegnap veresen járt, témát váltottak... csak a szokásos...

lányból fiú

jaj, ez egy izgi topik, múltkor zsomboréknak nem hittünk, amikor ezt a sztorit elmesélték, mert persze nem volt teljesen tiszta, mitől is van ez, de aztán olvastam a gyermek pszichológiai fejlődése könyvben is róla, de ott sem írják le, mitől is van ez az átalakulás, és aztán tegnap a vacsi alatt is előkerült, de senki nem tudott róla, én meg nem emlékeztem rá annyira részletesen...
szóval akkor a sztori az az, hogy van egy törzs a Dominikai Köztársaságban, akiknél a lányok egy része átalakul fiúvá a pubertás alatt.
az ok pedig:
Az 5-ARD-vel (5-Alpha-Reductase Deficiency) született gyermekek genetikailag férfiak egy XY kromoszóma-kombinációval. Ám heréik nem szálltak le és külső nemi szerveik bizonytalanok vagy kifejezetten nőiesek. A péniszük kicsi lehet (először gyakran összetévesztik egy nagy csiklóval), van hüvelyük és hüvelybejáratuk, de nincs petefészkük és petevezetékük. A látszólag női nemi szervekkel rendelkező gyermekeket rendszerint lányként nevelik, ám a serdülőkorban a herék gyakran leszállnak és férfias másodlagos nemi jegyek alakulnak ki. Ők ilyenkor elhagyják a női szerepet és férfinek tartják magukat.
A biológiai vagy orvosi részletkérdések mellőzésével az alábbiakat mondhatjuk ezen állapot okairól. Hiányzik az 5-alfa reduktáznak nevezett, fontos enzim, s így a fiú-magzat normális fejlődése gátolt. A prosztata még a felnőtt férfinél is kicsiny marad,s elég valószínű a terméketlenség. Szakáll is alig nő (másrészt nincs férfiakra jellemző kopaszság sem). Az állapot öröklött, de igen ritka. Néhány csoportja csak a dominikai köztársaságban található és néhány más országban, ahol viszonylag elszigetelt közösségek vannak, sokan rokonai egymásnak...

khm

na, kéremszépen, ez lett a fenyő.



annnnnyira, de annyira büszke vagyok magamra!
már csak fel kell díszíteni, de azt majd 24-én...

mint a karicsapás

ahhoz képest, hogy éjjel aszittem, megszülök, egészen normálisan alakult a mai program - pedig csak egy kálciumszandozt nyomtam be hajnalban. aztán reggel kiderült, hogy csak hidegfront volt az éjjel, minden csupa zúzmara a környéken, marha szép így fehéren a város. de persze a nyolcas felkelés ettől elég nehézkes lett... azért nem sokat késtem a dokitól, mondjuk öt percet, ahol egy fél óra alatt lezavartak mindent, nem is kellett semmire sem várnom, rögtön kivizsgált a doki, aztán mentem a laborba, a ctg-t meg ma kihagytuk, bár azt nem igazán bánom. de talán ezért, mert nem volt előtte ctg, ma a gyerkőc nagyon kis nyugis volt, igy aztán most már 100%-osan tuti, hogy kiscsaj. a méhszájam fokozatosan lazul vagy puhul, de még nincs nyitva, és a dokinő szerint ez így teljesen normális. már kevesebb, mint hat hetünk van hátra...
aztán elmentem a médiamarktba, hogy megvegyem sosónak az általa kiválasztott lemezjátszót - hogy tudjunk szilveszterkor nagyot bulizni itthon - , aztán meg bementem a kertboltba, hátha van nekik szobanövényállványuk, de sajna nekik sincs, elküldtek bútorboltba, pedig eddig egy bútorboltban sem láttunk olyat. na mindegy, vettem egy csokor fenyőágat, meg egy küblit, amibe majd összerakom őket, két kemény habszivacsot, amibe bele lehet tűzdelni az ágakat, egy csomag narancssárga fűcsomót, meg egy csomag barna bongyori botot. és akkor ma ez lesz a koradélutáni program, hogy ezekből összekreativkodjak valami karácsonyfapótlékot, ami ráadásul valahogy ki is néz.
biztos, ami tutti, tegnap vettem azért egy fából faragott fenyőfát a papírboltban (amihez - mint a kasszánál kiderült - járt két fából faragott rénszarvas is), szóval ha nagyon gáz lesz a kreálmányom, akkor marad a fa-karácsonyfa :)
ja, és amúgy mínusz négy fok van odakinn délben, és szemerkél a hó.

kari

idén csak képeslap ment a családnak (hú, azért ez sem volt annyira egyszerű, a címekkel nagyon hadilábon álltam)- ez volt a tegnapi program, elsétálni a postára, borítékot és bélyeget venni, megcímezni a borítékokat, és feladni a leveleket -, de sosóval azért ajándékozunk. csakhogy mit.
ő is azt mondta, hogy eddig mindig sokkal korábban megvolt már az aji, nemhogy az ötlet, most meg ötlete sincs. hát nekem sem volt, de mondjuk ez mindig úgy van nálam, hogy neki kell indulni a városnak, és akkor jönnek az ötletek.
az egyik ajit tegnap este találtam ki, ma reggel álltam neki, de még be kellett mennem a városba beszerezni hozzávalókat. már majdnem kész van, és annyira viccesre sikeredett, hogy még nem is merem elmondani, mi az, nehogy véletlenül lelőjem a poént. majd ha megkapta, elmesélem. a másikat meg vettem a játékboltban. bárányos társas, plüss báránybábukkal. remélem jópofa :)
egyébként most fenn volt sylwia, felugrott lovaglás után egy teára, úgyhogy egy másfél órás szünet után megpróbálom befejezni az ajit, hogy holnapra már ne maradjon nyoma sem - fél tízre megyek dokihoz, aztán meg be kéne ugrani a hüjeazértnemvagyokba a lemezjátszóért, mielőtt még az uccsópillanatos tömeg ellepné, szóval holnap fárasztó nap lesz.
akárcsak a mai - a vásárolgatás után még el kellett hozni a kocsit a szervizből. bár ebből a vásárolgatás volt inkább fárasztó, ahogy elindulok ebben a hidegben sétálni, rögtön elkezdődnek az összehúzódások, amitől csak csigatempóban tudok csak menni, néha sziszegve egyet. és ha jól beöltözöm, akkor az extranagy kabát is feszül rajtam :)

varáék

szóval csütörtök este jöttek Veráék, vonattal frankfurtból, kimentünk értük az állomásra a karácsonyi bulink után (amin csak a vacsoráig maradtam, ami már a sütik miatt alig ment le - szóval a nagy zabálás már nélkülük elkezdődött). aztán pénteken elmentünk strassburgba a karácsonyi vásárba, meg hajókáztunk egyet, meg próbáltunk ebédelni, de a pincérek annyira szartak a pofánkba, hogy megterítettek maguknak, és megcsinálták a maguk kajáját, és mikor már egy fél órája vártuk csak a levest, de az egész személyzet már éppen evett, nekiálltunk volna kérdezősködni, hogy akkor mi most mikor is kapnánk kaját, de a pincércsaj csaknem jött oda hozzánk, hiába integettünk, hiába mentünk mi hozzá, csak kihozta azok kajáját, akik utánunk kb 20 perccel jöttek, naekkor aztán fogtuk magunkat, ledobtunk pár eurót az asztalra a vízért, és kimentünk.
rohant utánunk a csaj, hogy nem lesz elég a zsé a vízre, hiányzik hatvan cent.
nem mentünk vissza, és nem is fizettük azt ki, négy euróból biztos kijött neki az a víz...
szóval kénytelenek voltunk bepalacsintázni, aztán elmentünk a corába bevásárolni.
másnap a városban császkáltunk, boltoztunk meg karácsonyi vásároztunk, aztán vacsira csináltam borscsot meg juhtúróval és spenóttal töltött levelestésztát, utána meg lenyomtunk egy nagy játékt a balatoni nyomozóssal, amit tőlük kaptunk.
vasárnap aztán elmentünk vonatozni, vagyis inkább hévezni a feketeerdőbe, alagutakon és völgyeken át, sétálni is akartunk, de minusz négy fok volt, és persze rossz úton indultunk neki, úgyhogy egy fél óra után feladtuk, és héveztünk vissza.
tegnap aztán elment a napunk azzal, hogy le kellett adnunk sosó skodáját szervizbe, de előtte kitakarította, meg minden, szóval veráék elmentek durlachba sétálni, mi meg addig vacakoltunk a kocsival, aztán néztünk lemezjátszót, és aztán elment a nap, mehettünk az állomásra felrakni veráékat a vonatra, aztán hétkor meg kiraktam sosót a badeni buszra, mert ő meg londonba ment négy napra...
szóval most hirtelen nagy csönd meg nyugalom lett...

miazhogy

nehéz a finish, úgy néz ki, megint nagy gubanc volt pénteken...
nem mentem be pénteken, a csütörtöki injektálás után, csak ma papírokat intézni, és persze szegény jochen marhára ideg volt, mint kiderült, megint szívások voltak, egyrészt fél plétek lettek nagyrészt az injektálásból, de ami még nagyobb baj, hogy szombatra a robot beszart, és úgy tűnik elég nagy a baj, mert a tegnap éjjel felrakott tesztplétek egyike valahogy beszorult a masinába valami eléggé észveszejtő módon - urban meg sehol. szóval a projekt befejezése várat magára januárig...

finish

mindig a legvége a legnehezebb, ez nem újdonság, és asszem nemcsak egy dologra igaz...
tegnapi - úgy hittük - lesz az utolsó injektálási nap, húsz oldatot sikerült már megszúrnunk egy nap alatt, gondoltuk, simán lezavarjuk a kontrollokat.
de persze a halak sem adtak olyan jól, és mitteszisten, megint markó segített az ikragyűjtésben, és megint a fele ikra szar volt. amikor mi gyűjtöttük, semmi bajuk nem volt. megkértem markót, hogy gyűjtse őket úgy, hogy előbb átrakja a halakat rácsostul egy új, vízzel teli kádba, vár egy percet, és csak aztán szedi őket össze, mert szerintünk ezek nem betegek, csak nem szívtak még fel elég vizet, és ezért összeesnek, és megdöglenek. jó, mondta, aztán persze semmi nem lett belőle. megkértem jochent, most szóljon ő, erre markó úgy besértődött, ilyennek még sosem láttam, egész ebédig anniyra durcás volt, mint egy gyerek, akinek elvették a kedvenc cumiját. de az ikraminőség azért sokat javult.
de mire idáig eljutottunk, egy csomót elvesztettünk, bár mint utóbb kiderült, nem is lett volna baj, mert reggel, amikor összeraktuk az injektálóoldatokat, három piroslötyis cső volt az asztalon, amik közül egy csak fenolvörös volt, a másik kettőben volt viz is meg cfp rns is, és persze nekünk a keverék kellett volna, én meg a sima fenolvöröset használtam, ergo az oldatok fele használhatatlan. de persze erre csak az injektálás után jöttünk rá, pedig én az elején rákérdeztem, hogy ez a cucc miért ilyen sötétpiros... na mindegy.
nem volt egy könnyű nap, de remélem azért valami csak kijön belőle.
amúgy markó ebéd után elmesélte, hogy napok óta max négyórákat alszanak, most már mindkét gyerek beteg. így könnyű kiakadni, azt elhiszem...
folyt köv holnap.
ha nem végzünk holnap, akkor jochen egyedül viszi tovább...

doki

ma voltunk megint nődokinőnél, aki szerint ha napi tíznél kevesebbszer érzem azt, amit érzek (ezt a méhszáj körüli összehúzódásos dolgot), akkor minden oké, szerinte ezek csak a jósló fájások vagy mik, amikre szükség van.
szóval minden oké, gyerkőc már két hónapja fejjel lefele csücsül odabenn, a méhnyak egy csöppet megint vékonyodott, de szerinte ez igy teljesen rendben van. megnéztük egy röpke ultrahanggal hogy még mindig lány-e (most éppen egy kis méhlepénydarabka miatt nem biztos, hogy az :), megint csináltunk ctg-t - ez úgy tűnik most már minden alkalommal lesz. a mai vérből csinálnak még egy hepatitis b ellenanyag tesztet (ez is kötelező, mint a terhesség elején a szifilisz- és az aids-teszt), aztán valószínűleg ennyi a tesztekből, ezután már csak rutin-kontrollra megyek, következőleg jövő pénteken, aztán karácsonyi szünet meg újév után január hetedikén, és aztán már közeledünk a finishez...
a biztosítónak meg a cégnek kell majd még valami igazolást kérnem, ami szigorúan nem később, mint maximum hét héttel a kiirt időpont előtt kelteződött, szóval valamikor a héten vagy a jövő hét elején kell kérnem megint egy öteurós cetlit, és küldözgetni mindenfelé. jó móka, a mutterschutz alatt rohangászni és intézkedni, okos dolog, mondhatom. (ja, ez az utolsó hetem, mondtam már, jövő héttől nem dolgozom!!!!)
kifaggattam a gátmasszázsról is, szerinte ártani nem használ, úgyhogy nyugodtan csináljam, ha van hozzá kedvem...

új mániánk van

mostanában, sosó felfedezte, hogy az emtévegynek van egy interneten teljesen simán hozzáférhető médiatára, ahol vicces filmeket lehet nézegetni.
valahogy beletrafált elsőre egy sorozatba, címe egy óra múlva itt vagyok amit a hetvenes években forgattak, és a negyvenes években üldözött kommunistákról szól (többek között). ami a legjobb, hogy olyan a színészgárdája, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaljuk minden rész után (14 részes, eddig a hatodikig jutottunk el, de egyre izgalmasabb. tegnap pl kettőt is lenyomtunk belőle), és pl lehet látni benne a magyar népmesék hangját is egész alakos formában (ahogy éppen megásatja harsányi gáborral a saját sírját), és gobbihildát még viszonylag nem olyan öregen. ja, és a tanu kállaija egy kvázi ávéhás főrendőrt alakít, ami egy csöppet kellemesen összezavarja az embert :)
csak egy baj van, hogy sosó most elutazott vilniuszba, és megkért, hogy nélküle ne nézzek meg egy részt se, úgyhogy szerda estig kényszerszünet... maximum az éntáncolnékveledet nézegethetem, de abból csak a slowfox van fenn :(
huh, mit találtam, h.g. honlapja. nemsemmi :)

régi darab

asszem nem irtam még butti 49 habit-jéről, pedig meglepően iszonyat jó, hihetetlenül észrevétlenül megy át bulizenéből kedves, ülős ringatós zenébe...
még amszertdamból hoztam idén nyáron, de asszem csak nemrég szoktam rá teljesen, nyáron alig raktam be. pedig isteni. a loving you egyenesen érdemtelenül nem lett világsláger, komolyan...
A norvég Butti 49, Snorre Seim és Oyvind Jackson duója, néhány igen sikeres maxi után, melyek olyan kiadóknál jelentek meg, mint a Guidance, vagy a Nuphonic, végre elkészült az elsõ albumával. A korong a Flying címû számmal indul, amiben a broken beat ütemek Emo vokáljával kiegészülve válnak tökéletes párossá, és hívják táncra azokat, akik a zongora pezsdítõ hangjától sem riadnak vissza. A Kongo Mongo-val Buttiék a feszes tempót nem törik meg, csak instrumentálisba mennek át. A soron következõ Lucurable címû számot az egyre felkapottabb angol énekesnõvel, Mayia James-szel karöltve alkották, errõl készült a lemezhez tartozó elsõ maxi is. A legszembeszökõbb különbség az eddigiekhez képest, hogy az ütemek négynegyedre cserélõdtek a változatosság kedvéért. Az Action-ben újabb Butti & Emo koprodukció fültanúi lehetünk, ami legalább annyira jól sikerült, mint elõbbi testvére. Lucy May varázslatos hangjával párosul a Loving You, ami szintén egy emlékezetes, befordultabb kis dal. Az Alan Accelentes címû hatodik nóta, hangszerelésével, húzós és nyers ütemeivel, melodiáival rögtön kedvencem lett. Az album címadó dala két részre lett osztva, egy lassabb és egy gyorsabb változatot és így talán dupla annyi élvezetet kapunk. Egyébként egy régi harcostárs, a Fenomenon énekese Kay hallható a mikrofonnál. A Boogaloo mutatja meg legjobban a Butti 49 csodás virtuozitását, felejthetetlen! A záró darab, a Sun vs Moon, egy a ’30-as éveket idézõ finom filmzenés hangulatú szwing Azhar gyönyörû hangjával. Kiváló album, igazi profi zenészek közremûködésével, megérte kivárni ezt a bemutatkozást!
innen

zsufi

hat egy csöppet zsúfolt lett a mai nap, reggel tízre mentünk szüléselőkészitőre, ahonnan kettőkor szabadultunk (de legalább megvan a párnám, most mar csak huzatot kell mosni, és mar alhatok is az oldalamon), összeütöttünk egy másodikat a tegnapi palócleveshez, megkajoltunk, aztán nekiálltunk flódnit sütni. aztán bejöttem embriókat orientálni meg berakni őket a mikroszkópba, a második plate éppen most fenyképeződik, úgyhogy rohanok is, mert ma este sylwianal élőkarácsonyi zabaparti van, elvileg fél héttől. szóval rohanás haza, összeszedni sosót és aztán rohanás kajálni...
remélem a flódni jól sikerült...

aszta

de felhúztam magam ma, amikor ebéd után bejöttem (ma reggel kimostam a babaágyneműt, a törölközőket meg a pelusokat, közben írtam egy oldalt a bevezetőbe, aztán elmentünk kajálni az egyetemi menzára).
először is andreas az asztalomra pakolta a laptopját, és kihúzta a töltőmet, bekapcsolva a sajátját (ez asztal alá mászást jelent, ami nem megy annyira könnyen már), az egeremet meg markó elcsaklizta.
mindez hagyján, de amikor lementem ellenőrizni, hogy a halacskák fluoreszkálnak-e, kiderült, hogy valaki kicseréltette a yfp filtert cfp-re, így nem tudjuk megnézni az expressziót. persze mariamot, az egyetlen embert, aki cserélhet filtert a mikroszkópokban, nem lehetett elérni, de az azért kiderült, hogy markó kérte őt meg, hogy cseréljen filtert.
mindegy, átmegyek a halházba, mondtam én, de ahhoz persze kellene hungarocell doboz, amit drágalátos főnököm mind elvitt, mehettem le a garázsba, hogy ma megint szerezzünk egyet. át a halházba, ahol a három kibaszott fluoreszcens mikroszkóp egyikén sincsen yfp filter, valaki azokat is mind cfp-re cseréltette, ergo szintén nem látni semmit.
el sem tudom mondani mennyire pipa lettem, ez így egy fél óra alatt kicsit sok volt, majdnem elbőgtem magam, mikor jochen rákérdezett, mi a helyzet...
rég nem tudtak a srácok ennyire felbosszantani...

legújabb hasfájásom

eléggé ijesztő, mert múlt kedden a doki azt mondta, hogy elkezdett vékonyodni a méhnyak, ez ugyan normális, és minden oké, de azóta naponta párszor érzem azt, hogy összehúzódik a méhszáj környéke - vagy valami akörül. és az nem egy vicces érzés, kábé akkor jelentkezik, amikor megyek, és akkor éppen csak úgy tudok menni, mint aki beszart.
szombaton, amikor a szüléselőkészitőn voltunk, elisabeth körbekérdezett mindenkit, hogy ki érzi a méhösszehúzódásait. én mondtam, hogy nem érzem, hogy mikor keményedne meg a hasam, vagy hogy összehúzódna-e, csak ezt, ott alul, mire azt mondta, hogy van olyan nő, aki nem érzi, de amúgy meg próbáljak meg ne nagyon rohangászni, és többet pihenni, vagyis nem hangzott nagyon megnyugtatóan.
aztán ma végiggondoltam a dolgot, és ezek a furcsa fájások azóta vannak, (azon kivül, hogy a doki megvizsgált) mióta elfogyott a magnéziumom, amit szeptember óta folyamatosan szedek. szóval öngyógyító kúrába kezdtem (szerencsére recept nélkül lehet kapni ezt a lóadagot is), és reméljük, hogy csak ez a fájó izék oka.
de azért egész hétvégén pihiztem, még ma is otthon maradtam írogatni. (vicces egy dolog egyébként, hogy mindketten itthon vagyunk, és dolgozunk, csak ebédidőben kimegyek a konyhába, elkergetem az asztaltól sosót, megterítek, és együtt kajálunk. de jobb lesz beleszoknom, mert két hét múlva már nem járok be dolgozni, és egész januárban egymás nyakán leszünk naphosszat. azért már várom.)
holnap azért bemegyek, elvégre itt van feri, és holnap 11-kor előadást tart a témámról :)

komódosan...

kellett egy kis idő, mire eljutottunk oda, hogy végre elszánjuk magunkat a döntésre.
és akkor, amikor ez a kis idő letelt - lassan most már nekiállnék kismosni a babarucikat, de ahhoz nem ártana valami, amibe majd a tisztákat be tudnám rakni - nekiálltunk nézelődni az interneten meg persze a környező boltokban. végülis - hála az ikeának, hogy nincs nekik már sem komódjuk, sem szekrényük, amit mi jó szívvel megvennénk, meg a bababoltnak, hogy saját szemünkkel láttuk, milyenek a neten képen látott dolgok valójában, emellett a pelenkázónál és kispolcnál maradtunk:

sosónak ugyan volt még egy másik választottja, ami igazából a szíve csücske lett, de annyira drága és annyira január közepére ígérték csak, hogy inkább lebeszéltem arról, és választottam ezt a szép kis sárgásat.
szerdán megyünk, és elhozzuk a komódot, és megrendeljük a falipolcot meg a polcos szekrénykét.
babakocsitéma egyelőre hanyagolva, most éppen két babakocsi áll lenn a pincében, mindkettő nagyobb gyereknek, de van hordozóerszényem, az csak elég addig, amíg dönteni nem tudunk, hogy akkor mitishogyis...

kissé megkésve...

asszem egy jó féléves szívás után nyugodtan mondhatom, hogy a dolog, amiről a levél szól, nálunk nem működött, akkor és azután sem, hogy három hetet elvacakoltam Marseilleben, de ezzel a vektorral nem volt szerencsénk, semmi nem ment bele, és miután számtalanszor felvetettem, hogy esetleg-e nem lehet-e valami hiba a vektorban, íme a kissé elkésett tájékoztató körlevél....
csak azt nem tudom, hogy erre most mit is reagáljak...

Dear Gateway Users,
Did you try to use the pDONR-P4R-P5 from the release, involved in the BP reaction to get an entry clone pENTRY-R4-basal promoter-L5 ?
If yes, did you get troubles??? :'(
It could be that this clone carries the wrong sequence. So if you use it or plan to use it, please send me a message I will send you DNA.
Sincerly
Agnes

tél

ma reggel, amikor tízkor végre bejöttem, fél fok volt és zúzmara, de a nap már akkor is sütött. szépnek szép, csak marha hideg.
nincs kedvem sok mindenhez, dolgozni pláne nincs, nagy átlagban az utóbbi egy hétben még éhes sem vagyok, csak felkelés után reggelizek, ebédidőben ebédelek, este meg ha hazamegyek, eszek egy kis pirítóst vagy mostanában sütit, mert annyi van, mint a nyű. de éhes, az pl kivételesen napok óta most először vagyok. persze, mert ma megint süti-kakaó vagy zsömle helyett müzliztem, attól mindig hamar megéhezem.
a derekam estére nagy átlagban kikészül, már nem jó sehogysem ülni, úgyhogy vagy a kanapén szenvedek, vagy lefürdök és megyek be az ágyba olvasni. tegnap átválogattam a nővéremtől kapott könyveket, van köztük marha jó is, pl a bóbitás meg egy rakás régi könyv jó kis versikékkel, fel is olvastam néhányat a kölyöknek, annyira tetszettek. szóval most már ezek is ott vannak az ágy mellett, ha felolvasni lenne kedvem...
ja, meg hirtelen felindulásból kiolvastam a kitolást, amit most hozott sosó, és akkorákat röhögtem egy egy beszívós jeleneten, vagy akár a szobafestős sztorin, mint régen egy zseralddarellen. az feldobott egy időre, bizony...

kupler állj

vasárnap este sosó meghozta a hadizsákmányt, amivel egészen konkrétan teli volt a kocsi:
- babaerszény, amit végülis pénteken kihoztak anyuékhoz, másfél héttel a megrendelés után (ezt egy magyar család rendeli londonból a cégtől, és ők maguk kiviszik házhoz, ha párszor rájuk telefonál az ember. ezt még annó anna ajánlotta, hogy szerinte jobb, mint a kendő, bár most már azt is kaptunk markóéktől)
- babaruhák sosó nővérétől, babaruhák az én nővéremtől (ezt azért ne hagyjuk ki- Vivi most tizenegy éves, a kis bodyjain fodros csipke van a seggrészen, beszarás), összesen egy rekesz meg négy zsák, jó, köztük van akár egyévesnek való ruci is, meg jócskán olyan, amit asszem sosem adok rá a kölökre,
- mese- és gyerekkönyvek meg gyerekpszihológia könyvek a nővéremtől, két nagy zacskó, meg egy rekesznyi hogyan neveljük jól a gyereket könyv innen-onnan (a bobésbobeket már elkezdtem olvasni, naggyonjó)
- 6 doboz vaníliás karika, és két doboz anyósféle házisüti, valamint télapóra négy tábla csoki és két télapó, valamint 15 túrórudi és négy doboz túró, és hat darab tvpaprika
- egy zacskó teli azokkal a könyvekkel, amiket legutóbb vettünk Pesten, hogy legyen olvasnivalónk,
- egy indulabakterház és egy montekrisztó dvd (nyami)
na most akkor képzeljük ezek a dolgokat el, megvan, az is, hogy mennyiségre ez kábé mekkora, aha, na hát ennyivel van most több cuccunk, de pakolófelületünk nem lett több, sőt, a gyerekcuccok eddigis zacskóban álltak a kupiszobában. szóval tegnap felkerekedtünk az innen 40 km-re levő ikeába, hogy akkor most veszünk a gyerekruciknak egy aneboda polcos szekrényt meg egy kiskomódot, merthogy olyenuk már éppen van, és amúgyis piszokolcsó, de mitteszisten, csak valami iszonyatfehér rendelőintézetes verziójuk van már csak belőle, a barna kiment. ezt a szivást, de legalább vettünk egy iróasztallámpát, meg egy kacsát, ami zenél, ha kihúzod a nyakát. mindezért utaztunk 40 km-t. és a kupi ugyanakkora...

lista

sosót csütörtökön kivittem a vasútállomásra, elvonatozott stuttgartba, onnan meg repült pestre, és holnap jön csak vissza, hozza a levizsgázott opelt.
én meg, hogy teljenek az esték, nekiálltam a babás bevásárlásnak. a ma esti egyenleg: már csak babakocsit, pelenkázóasztalt, és a pelenkázó fölé való hősugárzót kell vennünk, minden más asszem kipipálva, az újszülöttpelenkától és babaolajtól a fürdőkádállványon, kiságymatracon és babarucikon át a babafüggőágyig. ez utóbbi eddig a nagy kedvencem, ez egy fakeretre akasztható hintaágy vagy függőágy, irtó szupinak tűnik, ahogy ott áll a hálóban, legszívesebben kipróbálnám, milyen, de asszem engem nem bírna el. ja és még fel kell hozni a pincéből meg össze kell szerelni a babaágyat.
rucik terén asszem ma estem csak túlzásba, de azok a gyapjúcuccok irtó jó melegek lehetnek (azon kívül nem kell őket mosni, csak szellőztetni, ez sem utolsó), és a januári kölyökre igenis ráfér majd egy kis meleg, úgysem tudjuk sosem 21 fok felé fűteni ezt a fránya lakást, ha kint hideg van. ezért vettem birkaszőrt meg gyapjútakarót meg mackóba bújtatható meleg vizes palackot is, ezeket majd lehet a függőágyba meg a babakocsiba is rakni, mindegy, inkább legyen sok a meleg cucca...
egyébként úgy tűnik marha nagy már a hasam télikabát ide vagy oda, mert akárhova mentem, mindenhol kérdezgették, hogy mikor jön a baba, sőt, ahol vettem a fürdőkádállványt meg a hintaágyat, ott az eladócsaj segített lehordani a cuccokat a kocsihoz (a teásboltban viszont a thai eladó ajándékba egy ajurvédikus vágyfokozó teát adott :)
ez egy november eleji fotó...

tanfolyam

azt persze már lehetett sejteni, hogy a hebamme megpróbál mindenkit rábeszélni arra, hogy textilpeust használjon, és végülis mutatott egy csomó alternatívát (gumibugyi helyett gyapjúgatya kerülhet a pelusra, ami beszívja a kifolyó pisit, de nem fülled be a gyerek segge, meg van egy olyan kombi, hogy popolino, ami szintén eléggé felhasználóbarátnak tűnik, és a nőci szerint kibír egy egész éjszakát pisikieresztés nélkül), kaptunk is egy igazi textilpelust ajándékba, hogy otthon gyakoroljunk rajta. meg persze pólya, meg kising, minden biopamutból meg gyapjúból legyen, kisingnek darabja akciósan 5 tajró...
viszont rendeltem nála szoptatóspárnát, ami egy hosszú kifli alakú babzsák, amire rá lehet pakolni a gyereket szoptatás közben, és nem kell nagyon előrehajolni, meg amin remélem oldalt is tudok majd aludni - mostanában mindig háton alszom, mert a gyerek visszarugdos, ha oldalra fekszem...
de pénteken inkább elméleti óra volt, arról mesélt, hogy mit érez már a babóca a pocakban, izgalmas kísérleteket mesélt, mint pl felolvastattak a kismamákkal egy mesét mondjuk egy héten minden nap, és a gyerkőc születés után ráismert - valószínűleg a dallamát meg a ritmusát jegyezte meg. meg arról is mesélt, hogy az utóbbi húsz évben hirtelen megnőtt a logopédushoz járó gyerekek száma, amit arra vezetnek vissza, hogy a kismama nem beszélt eleget a gyerekhez, vagy egyáltalán még pocaklakó korában.

3 oldal

tegnap elkezdtem írni, és a termés egyelőre három oldal a bevezetőből. az anyag és módszert már réges régen elkezdtem írogatni, az eredményeket kábé egy hónapja, de hát az igazából sehogy sem áll, de a bevezetőnek a vázlatát irtó jól megírtam, és most csak az (újra)olvasott cikkeket kell a vázlatpontok szerint kiírogatni. Na tegnap így írtam három oldalt, meg csináltam egy táblázatot is, persze a referenciákat közben endnotozva, nehogy azt a végén kelljen bogarászni...
ja, egyébként amikor tegnap közöltem a srácokkal, hogy levonulok a könyvtárba, markó, aki elfoglalta yavor után (ő most bergenben van) feri irodáját, kiszólt, hogy osszam meg vele az irodát, ne menjek már olyan messzire le. szóval lementünk a pincébe asztalt szerezni, áthoztam a laborból az internetkábelt, szóval most végülis nincs olyan hideg sem, a fény ugyan nem ideális, de majd veszek asztali lámpát, és legalább nem maradok le az ebédről amiatt, hogy máshol ülök :)
aztán persze ha megjönnek a primerek, kezdődik a klónozás, de december elején abbahagyjuk a manuális munkát.
én legalábbis biztosan...

vasgyúró

ja, és tegnap azzal ébresztett a nődoki asszisztense, hogy kevés a vas a véremben, úgyhogy menjek be hozzájuk a vastabletta receptért.
és persze az köztudott, hogy a vas felszívódását a tea, kávé, satöbbi eléggé lerontja, tartózkodnom kell minden feketeteától, ami eléggé fejbebasz, és már délben úgy ásítozom, mint egy lajhár. (jaj, tegnap egy nagyon vicces állatos vetélkedő ment a tévében, amihez állatkertből hoztak be a stúdióba bemutató állatkákat, gondozóval együtt. köztük egy lajhárt.)
amúgy kábe nulla fok van kinn, itt a laborban meg a négy fűtőtest közül egy működik, a felettem levő neon kiégett, a saját behozott íróasztali lámpám meg érintkezéshibás lett, és ráadásul fáj a derekam ezeken a szar székeken.
elegem van, ebéd után megyek haza a jó kis ugribugri-labdámra, aztán este meg holnap reggel babaseggtörlő-tanfolyam.

törülköző

na asszem most mondom be az unalmast, ezennel ünnepélyesen elegem van, nem vagyok hajlandó többet dolgozni ezen a témán.
feri ugye augusztus közepén kiment börmingembe, azóta színét sem láttuk (najó, a srácok látták márszejben, de én nem voltam ott, kivettem az idei első szabimat), pedig azt ígérte havonta egy hetet itt tölt. most van valami halas baszás börmingenben, ahova a srácok markó kivételével kimentek, és ennek kapcsán johen elvitte neki az adatokat, merthogy az itteni szerverre feri nem tud rácsatlakozni, a kinti szerverre pakolt adatokba meg eddig szart belenézni, csak a cikkben publikálandó ábrákat tervezgette, így klaszteranalízis, úgy projekciók, meg hőtérkép, meg miafaszom.
na, johen megírta, hogy mik a további javaslatai, miket kell még megklónozni és persze beinjektálni. mindezt úgy, hogy én már novemberben nem akartam dolgozni, csak írni, december közepétől meg akkor sem teszem be a lábam ide, ha fegyvert fognak rám...
asszem most kéne azt mondani, hogy nem, feri, ez ezt nem lehet megcsinálni már, nekem nem, én nem fogom, majd esetleg tavasszal, ha megvédtem a doktorimat, és ad nekem valaki itt szerződést, akkor esetleg félállásban, de még az is lehet, hogy akkor sem...
ez a projekt elcsúszott, de a gyerek attól még jön januárban, és erről ennyit.

klara

vasárnap délután Marcoékhoz voltunk hivatalosak, babaruci-válogatásra, merthogy náluk már a legkisebb baba (Maria) is már kilenc hónapos, szóval szelektálnak rucikat, és ha nekünk nem kell, elviszik őket a bolhára.
kaptunk kuglófot meg teát, meg egy rakás babarucit, meg aztán a végefelé megkaptuk Ingától Klarat, a kedvenc babát, hogy vigyük csak magunkkal haza őt is. Persze a szülők könyörögve néztek ránk, hogy még csak viccből se jusson eszünkbe, annyi lenne a nyugodt elalvásoknak, úgyhogy Klara maradt Ingaval, de másnap jött az üzenet az apján keresztül, hogy nehogy aztán túl sokára menjünk legközelebb...

iksziksz

már másodjára volt ez a válasz, hogy: I do not see any testicles, but it's not 100% sure, that it's a girl.
szóval még lehet, hogy fiú, de nagyon szégyellős, vagy csak mi vagyunk nagyon vaksik, de egyelőre úgy tűnik, kislány ez a kickbox-bajnok idebenn :)
Ma voltunk ctg-n is, ami itt ugye rutin még a terhesség alatt is, na hát azt elég nehezen bírtuk. először is az asszisztens azzal kezdte, hogy hoztunk-e törülközőt. nem, mondtam, senki nem szólt, hogy hozzunk.
na, akkor legközelebb hozzunk. azzal rakott egyet a hátam mögé. mondanom sem kell, hogy nem is igazán hiányzott.
aztán felcsatolta az övet, alatta a magzathang-detektorral és a méhösszehúzódás-figyelővel, majd azt mondta, húsz perc, és otthagyott minket.
nade ugyebár kisbéka még ctg nélkül is hiperaktív, hát még ha ultrahanggal baszogatják, akkor miket mozog, és most akkor képzeljük el azt a szitut, hogy az egyetlen öv alá helyezett két detektor közül az egyiket nem szabad mozgatni, a másikkal viszont kergetni kell a gyerkőcöt. húsz percen keresztül.
vicces egy mutatvány, szerintem kandikameráztak minket közben...
aztán lemérték mind a tíz kiló súlytöbbletemet, meg a vérnyomásomat, kaptam egy antiD szurit a seggembe, mert Rh negatív vagyok, és itt már a terhesség alatt is adnak, aztán jött a dokinő, és jól megvizslatta a gyerkőcöt. megnéztük a száját, mindkét ajka nagyon szép, megnéztük a pociját meg a teli húgyhólyagját, dolgozott a rekeszizma is, szóval már gyakorolja a légzőmozgásokat meg a nyelést. megmértük a megmérendőket, és ezek alapján teljesen átlagos kölyök lesz belőle, ha így folytatjuk, nem egy extra óriás, de nem is picike. átlagos. na és ekkor kezdtük volna el nézegetni a fenéktájékot, de ezt már nem vette jó néven őkelme, eddig bírta nyugton, szóval elég nagy eséllyel lány, de nem biztos.
tisztára, mintha ajgnerszilárd jósolna időjárást :)

kicsikocsi

végül is pénteken levizsgázott, de a papírjait nem adták ki, mert ad1, nem a tulaj vitte el vizsgáztatni, és persze előtte lehetett volna meghatalmazást írni, ha tudjuk, hogy kell, ad2 betelt a forgalmi, és újat kellett igényelni az okmányirodában, hogy belepecsételjenek, és hát ezt is ugye lehetett volna előtte is intézni, ha nem péntek délután szóltak volna.
sosó jól bepipult, hogy akkor most hogy menjen haza, és hogy hozza vissza a kocsit, mert kedd reggel uh, azon itt akar lenni, de ha hétfőn szivatóznak az önkormányzatnál, utána 10 órát vezetni nem lesz könnyű...
na mindegy, az időjárásjelentés amúgy is havat jósolt hétvégére (ausztriában eddig ez bejött, hólánc nélkül nem lehet felmenni az autópályára, ami nekünk ugye miért is lenne), szóval elhalasztotta a hazautat, kicsikocsi pihen még egy kicsit a garázsban...
amúgy kiderült, hogy autópiacon van forgalmival kapcsolatos ügyintézés szombaton is, és sosó apja sikeresen elintézett minden papírt...

hétvégi műszak...

Sent: 2007. november 11. 11:39
Subject: robot

Hi Eva
Last night the robot dropped one plate and the robot got stucked at the position where the plates are oriented, so the last 2 plates were not screened so I screened them again. The embryos did not look too old.
I also started the screen of the 02`s. I will leave around 1 pm, that means I cannot watch the entire screen today. Maybe 2-3 plates will remain. Have a look if everything is fine.
Just in case:
If the robot stucks, switch everything off and push it back in the initial position.
If the screen does not start (Error: Stage not reached within time limit...) try to reboot everything. I had to reboot it twice until it started, I could not even move the stage using the joystick...bloody machine :)
Cheers
Jochen
PS: I did not transfer any data to the server

kórházlesen új kabátban

tegnap jött el az idő, mármint tegnap lett hirtelen annyira vacak idő, hogy fél négykor, mikor elfogyott a munka, annyira álmos voltam, hogy cikket olvasni lehetetlen erőfeszítésnek tűnt, szóval felkerekedtem, és elmentem az écsendembe, mert ott van extranagyméret, és vettem magamnak télikabátot, amit remélhetőleg még január végén is be tudok majd gombolni.
azért ott, mert a kismamaboltban aszonta az eladó, hogy náluk nincs kabát, mert idén a lezser a kabátdivat, menjek be bármelyik boltba, és vegyek ott, nade kérem ennyire egyik sem lezser.
szóval most van egy kizárólag terhesség és iszonyatos meghízás esetére való télikabátom, 36-os helyett 44-es.
és akkor már perszehogy vettem az écsendemben hosszúujjú pólókat, amik leérnek a derekamig, meg egy féliggyapjú garbós pulcsit, ami vajszínű - a rámjövő pulcsik vagy feketék vagy sötétbarnák, már nagyon uncsik -, aztán a pimkiben a kabáthoz egy vagány csíkos sálat, meg két irtó vicces felsőt, naszóval jól bevásároltam, mongyukki.
ja és a két pizsamát még ki is hagytam a sorból...
és aztán este felavattam a kabátot, benne mentem el a kórházi nyílt estére, amikor is egy félórás diavetítéssel bemutatták a szülészeti osztályt, az ott dolgozókat, és válaszoltak a felmerült kérdésekre (egy főorvos nőci meg egy bába), majd megmutattak két vajúdószobát a négyből, meg egy kórházi szobát, ahol a három-öt napot tölti majd az ember.

nem egy luxusszálloda, érződik rajta a kórház-fíling, de nagyon modern (négy éve adták át az épületet), a szülőszoba barátságos, emberi, sőt..., a kórházi szoba meg, istenem kétágyas, de ez legyen a legnagyobb hibája ennek a kórháznak, amiben csak egy percnyire van a műtő a szülőszobától, és a gyerek intenzív osztály a műtőtől...
szóval asszem maradunk az eredeti elképzelésnél, hogy a gyalog nyolcpercnyire levő kórházba megyünk szülni...
egyébként jogos a kérdés, hogy mi van, ha mind a négy szülőszoba foglalt, de a statisztikájuk szerint évente 1700 szülésük van, az napi 4,6, szóval esélyes, hogy az a napi öt szülő nő közül egy gyorsan végez, vagy császárral szül...

gotan

asszem ez egy nagy kedvenc lesz, a buddha bar 3-ról ma már másodszor szól a gotan tripticoja, és már megint nagy tánci van rá. mindjárt be is rakom kisbékának az egész gotan cd-t. van izlése, én mondom :)
az egész cd bejött neki, majdnem védigugrálta az egészet. aki azt mondja, hogy a babazene jön be a legjobban a gyerekeknek, kamuzik. a klasszikrádión sosem pörög ennyire...
jaj, és az is vicces volt, hogy ma mondtam neki, hogy megyünk tornázni, és ő is végigmozogta velem a terhestornát. imádnivaló egy kölyök már most...

natessék

úgy tűnik elhamarkodottan dicsértem én itt a családom, anyám most kezdi a sértődősdit játszani a szkájpon keresztül...

otthon, édes...

szóval túl vagyunk a négy napon, elmebaj, rohanás, zabálás ismételten, sikeresen lemaradtunk az egyetlen szórakoztató programról, a moziról is, de sebaj, látogatási terv beterjesztve, elfogadva, letudva, most már irány a kettesben levés egészen januárig...
volt egyszer egy családi ebéd sosóéknál, az apai nagymama szülinapja alkalmából, aztán másnap nálunk, aztán megint sosóéknál, mert kati kivételesen iszonyat erőszakosan meghívta az apját is ebédre, aki imádja sosót, szerinte, aztán másnap is náluk ebédeltünk, most ismét a nagymamával, aki persze hisztérikus sértődéseket adott elő, hogy a nagypapás ebédre túl későn hívták meg. Kriszta összeveszett a férjével, és sikeresen kétszer is otthagyta őket a hétvége alatt, először még gyöngyösre menet borult ki, így kocsival őt visszahozták, aztán a szülők rábeszélték, hogy menjen le, de másnap reggel már buszozott is vissza. de persze nem mintha ebből vette volna bárki is a tanulságot, hogy ennyit ér belebeszélni más életébe. na mindegy, jó a családi kör, imádom. komolyan, most az én családom teljesen normális volt, semmi erőszak, semmi hisztéria, semmi kötelező erőltetett protokoll-találka, semmi sértődés, hogy most akkor miért nem megyünk haza karácsonyra, sőt még a nővérem is normális volt...
na mindegy, azért belefért egy-két baráti találka, meg egy fotózás - aradipeti bevállalt minket páros fotózásra cserébe sosó honlap-szerkesztgetéseiért.
ezen most akár át is suhanhatnánk, de végülis érdekes egy dolog volt ez, én, aki ki nem állhatom, ha fotóznak, egy fehér vásznon pózolva, váltott ruhákban, sosóval és nélküle is, végülis hajlandó voltam feketeneműs képekhez is modellt ülni a pocak kedvéért - nem, képeket nem rakok ide fel, csakazértsem... :)

fotó

hát azért azt nem hittem volna, hogy ennyien bambulják meg a fotókat a wiwen. felraktam egy pocakos szardínai képet, de csak úgy, nem főképnek, és az egy dolog, hogy mona jelentkezett, sőt, úgy tűnik, megyünk csütörtökön vagy pénteken vörösoroszlánozni, mint a régiszépidőkben, mikor mindkettőnknek udvarolt a pincérsrác, de még egy ilyen levelet is kaptam a múltkori levelei miatt még az ismerőseim közül is kitörölt expasitól:
Gratulálok a kis dinnyemaghoz!
Üdvözöl titeket: Barátságos Norbi

fény

már tisztul a kép, már látjuk a végét, és ez nagyon jó. még öt vagy hat injektálási és ugyanennyi szkrínelős nap, és befejezzük a projektet. vagyis jó esetben jövő héttől kezdve még két hét, és aztán letesszük a pipettát meg az injektort, leáll a robot, sőt, a villamos is aluszik...
persze, ha addig minden jól megy.
azt utóbbi egy hét elég jól ment, kivéve, hogy a végefele rossz ikrákat kezdtek adni a halak.
asszem most már csak babonából is megvárom az egész végét, hogy összeírjam a mi romlott el eddig listát... hátha nem kerül már hozzá új elem...

huszonhét

most már nem is tudom fejben tartani, hogy hanyadik hétben vagyunk, mindig elfelejtem, mondjuk mást is, tisztára szenilis kezdek lenni, nade szóval most már elő kell venni a naptárt, amibe minden héten oda van írva szépen, hogy hanyadik héten is vagyunk, mert már fejben nem megy...
holnap lépünk be a huszonhetedikbe, még egy hétig nem kell orvosi papír arról, hogy repcsin utazhassak, úgyhogy holnap papír nélkül megyek frankfurtba, aztán onnan pestre. sosó szerint úgysem fognak rákérdezni a malévosok, de ha igen, az orruk alá dörgölöm a mutterpasst, és okoskodják ki ők is, hogy most akkor hanyadik hét :)
amúgy kezdek fáradni, estére kifárad a derekam meg a hátam, nemjó sehogysem ülni, csak kipárnázva. gyerkőc meg irtó aktív, ha éppen nem érzem, hogy rugdos (amit egyébként már a pocakomat ruhában nézve is látni, másfél-két centiket mozdul meg a hasam, ha rugdos), akkor csak a kezemet a hasamra téve veszem észre, hogy mocorog, helyzetet vált- vagyis annyira erősen rugizik, hogy a sima mocorgás már fel sem tűnik. most éppen a múltheti találmányát gyakorolja - feltúrja magát a gyomromhoz, amivel úgy nyom, hogy alig kapok levegőt...
egyébként jól megvagyunk, amikor beszélek hozzá, általában megélénkül, válaszol a lábacskáival, sőt múltkor sikeresen az apját is megpofozta - általában abbahagyja a tombolást, ha sosó rárakja a kezét a hasamra, de múltkor az arcát rakta oda, és majdnem odalett a fogsora :)
kinéztem egy csomó pszihológiakönyvet, köztük gyerekpszihológia is van, amiket a libriből akarok majd beszerezni, irtó izgisek, csak azt tudnám, hogy hova raktam a listát...

kommunikáció

na azért az egy csöppet ledöbbentett, hogy drágalátos főnököm egyetlen egy szóval sem említette egyszer sem, csak a srácoknak mesélte, hogy kedvese is gyermeket vár, februárra...
ahhoz képest, hogy hetente beszélünk skypon, meghogy az erdei háromkerekű babakocsit nekünk adta...
nem mintha eddig bőbeszédűbb lett volna magánügyekben, vagy akár egyszer is meghívott volna magukhoz, amikor még itt laktak.
nemnagyügy, csak egy csöppet vesz semmibe...

hétvége

szuper volt, kezdve a péntek estével, amikor is elmentünk a café blueba, az első hely ka-ban, ahol még annak idején kajáltam (olcsó és irtó barátságos diáksöröző, ha a menühöz italt is veszel, a menü csak 2.90), aztán meg szemben vele a bábszinház felnőtt előadására (Ballermann – der ultimative B–Western), ami egy egyszemélyes sztendap-bábsó volt, nem mindent értettünk belőle, mármint a németjéből, de igazából marha jó volt az árnyjáték része, meg a pasas maga is...
aztán szombaton nem dolgoztam, úgyhogy végülis rucikat vettünk nekem, amik jók a nagy hasamra, és elfedik a derekamat is, és mégsem (annyira) debilek, meg átrendeztük a lakást, vagyis csak egy részét. áttoltuk a ruhásszekrényemet a kupiszobába, ami átalakult így egy kvázi ruhatárrá, a nagyszobát már két hete megvariáltuk: az átjáróba sosó vágatott egy könyvespolcot, hozzátoltuk az íróasztalt, áttoltuk a könyvespolcot, arrébb húztuk a kanapét, a fotel most átkerült a hálóba, a helyére került az ősrégi rádiós komód a kupiból. a hálóval még várunk egy picit, mert még az ikeából meg kell szerezni egy ágy-háttámlát ahhoz, hogy áttoljuk a másik falhoz, mert anélkül nem lenne hova pakolni könyvet vizet szemüveget, meg még amúgy is ráérünk pelenkázót meg kiságyat szerelni (pelenkázónk még nincs is).
aztán vasárnap autókáztunk a franciáknál, de náluk is minden zárva volt, aztán meg ettünk sütit a zkm-ben, ami a 10. szülinapját ünnepelte.
szóval jó kis mozgalmas hétvége volt, el is felejtettem a melót, meg vele együtt minden parát...

hagyjuk inkább

ez az utóbbi két hét, ez megaszívás volt, a mai 50 minipreppel bezárólag, amiknek még hazamenetel előtt gondoltam jókislánymódra megmérem a koncentrációját, és kérem, az átlag 10 nanogram per mikrolitert ha elérik, akkor szépazélet, de ez nemjó, valami más szívás van a kittel, nem az erenáz bomlott le a p1-ben, mert azt kicseréltem, hanem valami átlag-szívás van, és akkor még az injektálásokról nem is meséltem, hogy az előző miniprepekben valószínűleg valami fehérjemaradék is lehetett, mert a cfp rns úgy lebomlott, mint a sicc. és akkor az új fakírpadok meg mint a linzertészta, úgy omlanak szét, pedig műanyagból vannak, és persze a robot, ami rakosgatja a lemezeket a mikroszkópba, mindig valami új hibát tud produkálni, és így persze nem szkenneli le a mikroszkóp a maradék lemezeket...
najó, megyek haza, holnap pihinap, ma nem injektáltunk, szóval most hétvégén intenzíven próbálom elfelejteni a munkát, mert van egy pasim, aki csöppet kivan, hogy csak este nyolc körül megyek mindig haza, meg egy gyerkőc a hasamban, aki már ezer éve nem hallgatott zenét...
de legalább nincs terhességi cukorbetegségem, és ez is valami.

vacsi

és akkor tegnap elmentünk dőzsölni, a pasim elvitt egy igazi francia étterembe (nem elzászi zauerkrautos, hanem foágrás, na jó van elzászi kajájuk is, sőt tartflambéjük vagy flammkuhenük is, de a lényeg, hogy nem csak az), légvonalban öt tíz kilométer, de a rajna és a határ miatt huszonöt az út oda (húsz perc kocsival, és tényleg francia), és hűdejót ettünk...
mondjuk kisember nem nagyon hagyott engem sokat enni, mert annyira ugrabugrált idebenn, hogy nem bírtam csak egyenes háttal ülni, úgy meg nem igazán kényelmes enni :)
sebaj, valaki legalább vigyáz a vonalaimra (ez jó, pont ő...)

intéz

kezdek egyenesbe jönni:
- járok terhestornára, meg jelentkeztem szüléselőkészitő- és baba-ápolás tanfolyamra is, szóval lesz védőnőm a szülés utánra (ja és azt mondta, hogy több oka lehet annak, hogy nagyobb a méhem, mint az átlag, az egyik az, hogy jóval a kiirt idő előtt fogok szülni, vagy a gyerkőc túl sokat mozog, és kitágitja - ami eléggé esélyes, vagy mindkettő :)
- beszéltem herrbantléval a kulcs meg a fűtéses telefonhívás miatt
- múlt héten időben alá is írtam, sőt vissza is vittem a szerződésemet, nyilatkoztam arról, hogy felmentést kérek a máignemértempontosanmilyen, de választható nyugdíjpénztár alól, merthogy az új szerződéssel megváltozik a státuszom, és mostantól majd lehet választanom, de effektive a muttersucc alatt (ami majd december közepétől március végéig tart) úgysem lenne befizetés, a maradék időt meg hanyagoljuk...
- és ráadásul még a hivatalos igazolást is elintéztem arról, hogy terhes vagyok
ja, mindezek mellett dolgozom a megatémán, ami sosem akar befejeződni, de szerencsére mindig találkozunk valami helyes kis gikszerrel, a legviccesebbeket persze a mikroszkóp robotkarja meg a mikroszkóp plét-tartója tudja művelni, azokat szeretjük a legjobban :)

biorobot...

ezt még múlt héten találta jochen, az XL típust pont zebrahalra dolgozták ki, persze sehol még csak utalásszerű megjegyzés sincs az árra, és persze egy ilyen beszerzése nem egy nap, pedig mennyi munkát megspórol(t vol)na nekünk ebben a szkrinben...
2. GENERAL PERFORMANCE SPECIFICATIONS
The objects referred to in the specifications below are specifically for zebrafish embryos, with broad application for other objects of similar size and shape. A selected region refers to operator specified ranges in EXT, TOF and FLU.
Analysis and Counting Rate:
Maximum 15 objects per second, based on maximum sample concentration and nominal sample flow rates.
Automated Dispensing Fill Time for 96 Well Microtiter Plates:
3 – 5 minutes per plate with 1 object per well selected, coincidence check software operating, nominal sample concentrations, and an acquisition rate of 1-5 objects per second in a selected region.
Automated Dispensing Accuracy:
Greater than 95% of wells filled have one or more objects. Of the filled wells, less than 5% may have 2 or more objects.
Sample Viability after Sorting and Dispensing:
There is no decrease in the viability of a live organism after having passed through our machine.

a sors fintora :)

hát....vannak hírek :).
a gyermekünk nem várta meg a lombikot :)
úgy tűnik terhes vagyok
tegnap voltunk orvosnál, még persze pici, hathetes, de él, jó helyen van meg minden:)
hát ezek vannak...
októberben kezdték volna a gyógyszeres kezelést a lombikhoz....
annyira örülök nekik, hogy el sem tudom mondani...