szánalmas

persze, máshol sem fenékig habostorta az élet, mindenhol vannak idióták és begyöpösödött másfóbok, de egyrészt nem konfrontálódik velük annyit az ember, mert nem ha nem az anyanyelvedet beszélő országban vagy, valamelyest tompulva érkezik minden, kettő, nem szerveződnek félkatonai szervezetbe.
egy erős indok pest ellen. nemcsak a dobálók. nemcsak a vida. az egész akadémia. az egész közélet. a szimpla kommentezők. megáll az eszem, mennyi skatulyafejű előitéletes balfasz él itt. inkább maradok eneszkás magyar, menjünk inkább bárhova, csak ne haza.
amúgy is tökjó a kedvem, az utóbbi pár napban megadurván megsoroztak az emberek. bali szólt be kétszer is úgy, hogy asszem nemigazán tudnék neki örülni, csak kényszeredett mosolyra futja ezek után; aztán meg feri próbálta rámhúzni az elbasztálmindent lepedőt, de aztán persze nem is, de semmi bocs, vagy bármi, nem, azóta is kurvanagy kuss van onnan, csak jochen hajlandó beszámolni. sosó apja eladta mindkét autót, mikormáskor mint most, hogy egy hónapra megyünk haza, pedig semmit nem kértünk tőle, csak azt, hogy tudjunk mivel ide-oda menni. apámnak hálistennek bejött egy meló, ami miatt időnként bécsbe kell mennie, de asszem vonatozik majd ilyenkor, úgyhogy talán tőle időnként elkérjük a skodát. bár azt sosó utálja, mert teli van kutyaszőrrel, mindig viszkethetnékje támad, ha beleülünk, de ez ellen egy kiadós porszivózás csak segit.

költözés - kicsiben

ma éjjel kinn aludtunk a nagyszobában, mert már egy ideje tervezzük, hogy szétköltözünk, kiscsaj meg mi, és hát mivel még egy ideig nem lesz új lakás - a költözés még távol, és mivel a lakás adottságai olyanok, amilyenek, mi költözünk majd ki. de ma még csak kipróbáltuk, és semmi reakció, kiscsaj szuperül aludt, szóval majd ha visszajövünk pestről, nemcsak a matracot, hanem az egész ágyat átcipeljük.
amúgy ma reggel sikerült neki először átfordulnia hátról hasra, és a kúszás is egyre jobban megy neki, már nemcsak oldalra forog, hanem halad egy picit előrefele is.

huhh

új fejlemények, fellélegezhetek :)
igazából én totál lepadlóztam, mikor Jochen irta, hogy a minikben is van a cuccbol, hogy az nem lehet, két plazmid nem lehet egy miniprepben: egy rekombinációs reakció utáni trafóból kinőtt kolóniák antibiotikum rezisztenciára voltak szelektálva, pluszban a kolóniáról leoltott kultúra is, amiből a miniprep készült, na jó, lehet, hogy a másik plazmid is Amp rezisztens, de ha az kisebb, akkor a miniprepes kultúrából biztos, hogy a nagyobb plazmid (amit felnöveszteni akartam) kiszelektálódott volna. de akkor nem kaptunk volna expressziót. mert ha mondjuk ugyanaz a plazmid, csak valami hiányzik belőle, akkor azért nem nőhetett volna ki az egyik, mert ugyanolyan replikációs origójú két plazmid egy baciban nem nő. szóval nekem valahogy nem akaródzott ezt lenyelni, de szerencsére kiderült, hogy nincs is így.
huhh.
akkor tehát maradnak az eredmények, és írhatom tovább a doktorim.
Hi Eva
I am just checking the gel images. We have digested ~250 plasmids, if there was more than one mini we used the one with the higher concentration. It looks good, not a single mini seems to be contaminated. Whatever this plasmid in the stock is, it is not going into the Minis. Maybe it contains a ccdB gene so it kills cells receiving it. So that's good news :)
However when doing the digests it became obvious that we have a concentration problem, so the Nanodrop measurements are inaccurate (some are lower, some are higher). But there is nothing we can change about that, just makes the results less comparable. If that will be mentioned or not, I don't know.
Also, there might be some mixups, because the pattern is different than expected. But when we did the pipettings that involved >500 single pipetting steps, we might have mixed it there as well.
Cheers
Jochen

reszkessetek

pénteken megyünk haza!!!!

linda

három hetes szünet után megint itt van veszprémi linda, kiscsajszink megint sikitozik, teljes tüdőből, úgyhogy ha közel hajol éppen az ember, esélyes egy kis halláskárosodás.
amúgy mostanában egyre többször sikerül neki az átfordulás hasról hátra, de még egyszer sem fordult hátról hasra. mindegy, majd jön az is. viszont hason már remekül forog körbe körbe, általában az óramutatóval ellentétes irányban, szóval ha lerakom a matracára, akkor esélyes, hogy öt percig elvan magában azzal, hogy a hasán pörög, hogy elkapjon egy játékot, majd azzal hátra fordul, és játszik.
ma éppenséggel hipernyűg napja volt, én folyamatosan azt hiszem, hogy a foga jön, pedig eddig nyoma sincs, de hát kituggya, miért nyűg egy gyerek? egyébként arra meg, hogy a bőg egy hangutánzó szó, tegnap jöttem rá. merthogy hanna tegnap óta mondja nagyban, hogy bőőőő, ha valamin ki van akadva :)
a héten nem voltunk úszni, mert szombat óta náthás a lelkem, sikeresen elkapta tőlem, és persze pont akkor, amikor itt voltak jocóék meg fesó, szóval vasárnap sosónak egésznapos program, én meg itthon hannával, úgy, hogy éjjel kétóránként keltünk orrot szivni. azóta sokkal jobb a helyzet, már csak napi egy-két takonyszivás van (ha szörcsög, szivunk), láz pedig egyáltalán nem is volt, max alig egy kis hőemelkedés.

sziváááás

na, igy kezdődött
Hi Eva,
I have started the modification f the C9 main vector (to put the tol2 transposon arms into it) but I have found out that the C9main stock, which we use for LR recombination actually is a mixture of two plasmids. One seems to be the right size (7.6 kb) but there is a smaller one around 5.5-6 kb. So is this normal (you need the second plasmid to be able to grow the C9main in the ccdB, cells, e.g normally is co-isolated (co-transformed) with C9main form (into) these cells) or the vector is contaminated.
Thank you.
All the best,
Yavor
aztán meg igy folytatódott
Hi Eva
Regarding the screen it looks quite bad at the moment, it seems that there is a general contamination of the plasmids because also 0102 which was cloned quite early shows it. Maybe already the stock was contaminated. We will check now each plasmid made by restriction digest, because the second one is only visible after digestion. With undigested plasmid it is hard to see. If we will find thta the ratios between different preps are different the biological part of the project is actually dead. Let's hope they will be at least comparable.
Jochen
na és tegnap meg igy
Hi
I am just sorting the plasmids for the big digest :)
I have digested 19 in a test and just 1 was contaminated (0410). lets hope the problem is not as big
cheers
Jochen
na, majd irom még, csak hanna csapkodja az asztalt

annyiragáz

ez az ember, az üzenőfalon jönnek a gázabbnál gázabb üzenetek, hogy kitartást, meg hajrámagyarország, meg éljentrianon. a legutóbbi sem kevésbé durva:
Tóth Tibor [Freddy] (282) Üzenek
Figyelem! Mentsük meg Budapestet a melegektől!!! Ma fél 4-kor az Oktogonon gyülekező!!! Mindent bele!!! Hajrá!!!
július 5., 09:23
plánehogy
sosem volt ilyen ismerősöm, ennyire fanatikus szélsőjobbos, sőt, nemfanatikus sem, még volt osztálytárs sem, pedig általánosban nem szelektáltak, csak sportra, talán dtt volt pasija, marci, róla tudnám elképzelni, de ő nem ir ilyeneket, csak a nővérem volt férje, ő igen. apám mesélte, múltkor büszke volt magára, hogy macskakövet dobált rendőrökre, mostanában simán tomket mellé tudom elképzelni a "kedves rokont"...

lábujj

a mostani legújabb műsorszám a lábbujj a szájba, persze pelus nélkül a legkönnyebb, úgyhogy sokat pucérkodik a kishölgy, ami ebben a jóidőben sosem baj.
aztán van még a pityeregve elalvás, mikor már félig meddig alszik, és lerakom az ágyába, hannácska keservesen elkezd sirni, de egy két másodperc múlva már alszik is. aztán ma meg elkezdte a kvázi idegenektől való félést, Fesót már látta ugyan egyszer, pár hónapja, de azért inkább idegen ő Hannának, mint régi ismerős, és ma, ahogy meglátta a felé közeledő mosolygó szakállas fejet, elpityeredett.
Kezdődik a szeparációs szorongás, úgy tűnik.
Meg az akaratos hiszti - eddig csak kaja ügyben j9tt elő: tegnapelőtt krumplit kapott két kanállal, hogy lássuk, hogy birja a rendes kaját, fintorgott, de megette, és aztán jött a barack. aztán tegnap meg délben ugyanúgy kicsi krumpli, nagy fintorgás, de barackot még nem csináltam neki, gondoltam szopizik utána. hát nem, olyan hisztit vágott le helyette, hogy hol a barack, ő itt beöltözik előkébe, kistányér, kanál, miegymás, és csak ez a szar krumpli, meg utána a tejci? na nem, barackot kéééééreeeek! pár perc sosón ringatózás után persze azért csak szopizott, és délután meg jött a barack.

spenótos, azannya

ma reggel, mig sosó és hanna (vissza)aludtak, kimentem a piacra, és nem bírtam ellenállni egy csomó mindennek. vettem sok-sok gyümit (körte, áfonya, szeder, málna, sárgadinnye, cseresznye, hogy legyen majd mindentbele gyümölcssali, mint esztinél volt), vettem rókagombát, shitakét és laskát a már otthon meglevő csiperkéhez, hogy legyen majd jófajta rókagombaleves, meg vegyes gombapöri, édesburgonyát, tököt (sosem szokott lenni, ez azért hatalmas szám, úgyhogy rögtön két nagyot is vettem), mert már ezer éve úgy hiányzik már egy jó kis tökfőzi pörivel, meg teljesen natúr kukoricát, négy csövet, ilyet sem láttam még sehol, most éppen a bioboltosoknál volt. főtt sós kukorica!!!!!
szóval akkor irány a sok zöldséges kaja, amúgy mindketten fogyni szeretnénk egy csöppet, nem árt, ha inkább gyümölcsöt nassolunk, és nem vaníliás karikát (azt a biztonság kedvéért még ma fel kell zabálni).
a többi kajára már mind volt ötlet, de a spenótot frissen kell megcsinálni, vagy belerohad a zacskóba, a hűtőbe sem fér már be, annyi van. és ráadásul mi legyen belőle?
hát lett spenótos azannya, kábé ugyanúgy készül, mint a dzsemiolivérféle spenótos-tejszínes tészta, csak két spenótos réteg közé kell egy sajtos besameles.
isteni (persze az élvezeti faktor még növelhető lenne, ha az ember nem rakna bele túl sok tésztát, mert volt olyan, ami nem ázott át eléggé. sebaj, így jártunk)

ez nem más, mint sznobizmus

kurvára lehettek dühösek akár rám, akár minden biorobotra, aki nem megy a brk2-re, de valaha azért pestre látogat még, de azért valljátok be őszintén, kibaszottul sznobok vagytok ahhoz, hogy jól érezzétek magatokat akár a krisztuval, akár a stefánékkal, csakmert az ede vagy a mátéék vagy a mitoménkik nem mennek, attól még nem lesz egy őrségi hétvége szar, nem, attól lesz szar, mert te csak x-et és y-t ismered el jófejnek, csak velük vagy hajlandó jól érezni magad.
én kifejezetten ki nem állhatom a pistit, mégis elmentem volna, ha nem jön össze ez a hüje kavarás, mert persze nem kell vele kvaterkálni, attól még, hogy ott van, de simán lehet, hogy úgy jöttem volna el onnan, hogy a pisti mégicsak jófej, de a többiek meg igenis érdekes emberek, kikérem magamnak a nevükben ezt az egész hüje hajcihőt. de ha nem akartok velük hétvégézni, akkor meg miafasznak meghirdetni a bioroboton, akkor csak menjen meghivó a szűk kebelbaráti körötöknek, aztán csá, menjetek egyet nyaralni együtt. eszemmegáll ettől a hisztitől. bali, rád ez amúgy annyira tipikus, dehogy az anna is beszállt az öngerjesztésbe, az fura nagyon.

na kitől?

egy csöppet para, hogy ma belázasodtam meg fáj a fejem és az izmaim, meg náthás lettem, mert simán ugyanezek a tünetei az agyhártyagyulladásnak is, de a doki szerint ez csak szimpla nyári nátha, mert a torkom égővörös, szóval reméljük tényleg csak esztitől kaptam el valamit, nem a belga kullancstól.

pukbácsi és puknéni

voltunk mikkamakkával brüsszelben meg utrechtben, mert sosónak szerdán brüsszelben volt mítiengje, csütörtökön meg autókáztunk volna a borossékhoz, így hát hármasban elmentünk belgiumba, ahol egy szupi szállóban szálltunk meg kedden meg szerdán, és csütörtök délután mentünk át hollandiába.
szegény manócska eléggé kivolt az autóúttól, mert az autósülése marhára melegítette, így félóránként-óránként meg kellett állni szellőztetni, mert különben bőgött, és persze ettől még inkább melege lett - így hazafele mi ketten vonatoztunk. de egyébként irtóra tetszett neki a séta, az erdő, a városnézés, a boross is meg az eszti is, annyira, hogy elkezdett nekik oldalra forogni. a b, p, f és v betűket már odafele úton elkezdte gyakorolni, és a nyelvét is irtó jól nyújtogatja.
az oldalra forgást meg úgy kezdte, hogy vasárnap reggel már el tudta kapni a lábát, és szorongatta, majd aztán mikor pucérkodni hagytam pelenkázás közben, elkezdett oldalra fordulni a játéka után a lábát fogva, közben nyelvét nyújtogatta és próbálta azt mondani, hogy pö. borossék szerint azt akarta mondani, hogy pukk. így lettek ők hanna pukbácsija és puknénije.

hétvége

itt voltak sosó szülei, csüt éjjel jöttek, és tegnap este mentek vissza pestre. a péntek csak úgy elment, sokat aludtak, mint eddig mindig, amikor kijöttek hozzánk, aztán mikor felkeltek, addigra hanna aludt be, aztán ebédeltünk, aztán hanna megint aludt, aztán délután sétáltunk egyet, és elfelejtettünk úszni menni.
aztán szombaton elküldtük őket sétálni, mig hanna aludt délelőtt, mert megint tiz körül keltek (normál munkanapon ötkor kelnek, mint hannababa), aztán együtt ebédeltünk a szomszédban, a francia étteremben, ahol a meleg pincér vigyorgott, hogy hanna most már kinn van (december óta még nem voltunk, de azelőtt elég sokat). jó három óra elment a kajálással, de isteni volt a kaja, fenomenális.
aztán vasárnap délután kimentünk a parkba kacsákat nézni, és máris eltelt a hétvége, és a szülők fancsali képpel mentek haza, mert hanna mostanában nagyon anyás, és náluk eléggé nyavalygós volt, és ők ezt rossz néven vették. mert ők az a "megzabállak" típusú emberek, Kati szeme néha elborult, és lelki szemeim előtt már láttam, hogy puszi helyett inkább beleharapna a kicsi kis lábakba (erről mindig anyám jut eszembe, aki idegenként halálra rémült a magyar kannibáloktól, akik mosolyogva mondták neki, hogy ennék a szívemet, husikámat), szagolgatták kicsi kis Hanna fejecskéjét, és hát egy-egy nagyszülőnél töltött alkalom után irtó pacsuli szaga lett szegénykémnek, annyit szorongatták, ölelgették :) és persze Kati mindentől frászt kapott, lelki szemei előtt minden elképzelhető katasztrófa lepörgött, és már vasárnap reggel csak sóhajtoztak, hogy már mennek haza.
Tamás meg folyton azzal nyúzott, hogy a gyerek minél több nyelven tanuljon meg már most, de minél hamarabb, annál jobb, és hogy mindenképpen járjon minél előbb bölcsibe, hogy tanuljon németül, mert ez a kvázi anyanyelve. persze én meg elkezdtem neki magyarázni, talán inkább nem kéne ilyenekbe belemennem, de hát én is elfelejtem, kivel hogy kell bánni, magyaráztam nagyban, hogy a holland bölcsiben valószínűleg nem németül fog megtanulni, és egy éves koráig biztos nem akarom még beadni, de lehet, hogy másfél-két év is lesz belőle, majd meglátjuk, meg persze ki tudja, hogy bezavar-e a holland a beszédfejődésébe. na hát ezt nem kellett volna mondani, mert hát ő ugye tudja, hogy nem, ki hallott már olyat, hogy bezavarjon. kapásból mondtam neki a nővéremet, miatta nem tanultam meg én oroszul, mert a magyar suliban gondjai voltak a kétnyelvűséggel, aztán ott a feri gyereke, aki három nyelven beszél, de sajnos egyszerre, egy mondaton belül. de apósom szerint ilyen nincs, és igenis kell hannának a német bölcsi, ha már itt született. asszem akkor kapcsoltam, hogy igen, persze, persze, amikor megint előhozta a saját lányát, hogy miért nem beszélt angolul a gyerekekhez, merthát ezt már hatvanszor megbeszéltük, hogy miért is beszélt volna egy magyar anyuka a gyerekeihez angolul, de szerinte ez nagy hiba volt.
na, azért nem volt olyan nagy gáz a hétvége, csak elszoktunk már az emberektől, meg persze a rokonoktól :)

hajnal

pénteken volt a harmadik oltás, szombatra pici láz, inkább hőemelkedés jött elő tőle a gryllusvilmos koncerten, ami a csodaszarvas gyereknapján volt, igazából túléltük, mindkettőt, nem volt egyik sem nagyon komoly :)
de ami egyre jobban aggaszt, hogy hanna mostanában egyre korábban kel. az öt még okés volt, pedig ritkán aludt vissza utána, de ez egyre ment négy félnégy felé, ami idegölő. próbáltam visszaaltatni, hogy biztos nem éhség miatt kelt fel, de csak nagy bőgés lett belőle,és végül is etetés. aztán tegnap megegyeztünk sosóval, hogy akkor ha hajnalban kel, bármikor is, etetés lesz rögtön, nem szivatjuk szegény kölyköt, biztos van oka annak, hogy felébred, talán a fokai jönnek (már régóta ömlik a nyála, es rág mindent ezerrel), vagy talán a forgásra készülődik, fenetudja, és aztán amikor már fenn van, éhes, és nem tud visszaaludni. na erre ma hajnalban fél egykor kelt, aztán négykor, és aztán hétkor.
nem megy ma a munka, nem is értem miért...

tipitapi

szombaton bútorboltban jártunk, hogy vegyünk új zuhanyfüggönyt, legyen min szép gombatelepeket tenyészteni, a régi már gyönyörűen penészes alul. na és hát a mannmobiliában van gyerekrészleg is, ahova be kellett menni, és ott vettünk ilyen izét, mozaikos polifómot, mert a pokróc mindig begyűrődik hanna alatt. irtó vicces, mert most ezen azt játszottuk, hogy ő tipitopizik a lábával (a földhözcsapja a talpait), én meg a kezemmel visszadübörgöm a ritmust. és közben még kakilt is egy jó nagyot.

pötty

na ez a következő musthave, ha fene fenét is eszik, ilyet kell szereznem hannának. persze tudom, hogy még odébb van az, amikor ezt meg tudja fogni (bár mostanában az az egyik kedvenc hobbija, hogy az orromat meg a számat birizgálja, sőt a hüvelykujját a számba nyomja), de addigra tutira elfelejtem, vagy felrobban a cég, vagy bármi. csak kár, hogy nem lehet neten rendelni, és a német disztribútor szarik válaszolni az emailemre.
amúgy juteszembe, ma elkezdett szarakodni a céges emailem, valószinűleg lejárt az akántom, másfél hónappal a szerződésem lejárta után.

masszázs

hanna ma megint végigsikongatta a babamasszázst, már mindenki rajta röhögött, annyira vicces, ahogy igy juhhhéj-szerűeket kurjongat. vagyis inkább azt mondja, hogy nyii-hao, ami ha jól emlékszem kinaiul jónapot. a szomszéd kiscsávó elkezdett válaszolgatni neki, kedélyesen elcsevegett hannácskával, ő nézte, nézte moriczot, moritz meg őt, szemeztek egy jó nagyot, de aztán ennyiben maradt a románc. nem is bánom, moricz egy duci tápos baba, hatalmas hájfeje van, mint egy nagyseggűnagyhasú focidrukkernek. szegény, még csak három hónapos, és ilyen randa. remélem, hogy hanna nem kezd ki vele jövő héten...
aztán utána elmentünk mártával ebédelni egy közeli menzára, kiültünk a gyerkőcökkel az árnyékos kerthelységbe a fapadokra, sült pisztrángot ettünk (nyolcat fizettem a komplett kajáért, ami pisztránggal igazán meglepő). igazán nyári hangulatom volt, csak egy sör hiányzott volna hozzá, meg a kultis pincérek...
aztán anyám mesélte, hogy ágyra jár, van valami masszázságy, amit reklámcélból bárki ingyen használhat, és ő hetente kétszer eljár kezelésre, és hogy tök jó, mert nem csak massziroz, de hő-és mittoménmégmi-terápia is egyben, de hetente kétszer elmegy emiatt a renoudvarba, és ez már maga nem semmi. naszóval utánanéztem, hogy itt ka-ban is van-e ilyen, de sajna nincs, de találtam egy masszőrnőt a neten, aki nem veszi fel a telefonját, pedig már úgy beleéltem magam.

vi-dejó

megint betelt egy kazi a videófelvevőben, és ahogy sosó keresgélte a betevőt, előkerültek az eddigiek. és akkor nekiálltunk megnézni azokat. vagyis belenézni, és a közöseket meg elkezdtük nézni. viccesek. többet kéne ilyeneket csinálni, jó dolog is ez. sosó mondjuk most sokat vacakol rajtuk, felrakta a gépére az egyik kazit, és próbálja dvd-re kiirni.
na megyek, elrángatom egy jóbarátokra. már a hatodik évadnál járunk, a lasvegasos rész után.

hiperpara

mire jók a kedves mamák? ha már nem áraszthatnak el éjjel-nappal a keresetlen jótanácsokkal és szemrehányásokkal, akkor a távolból gonoszabbnál gonoszabb intrikákat küldenek az ember szerencsétlen lányára...
"Jaj, anyukam eloallt azzal a kerdessel a minap, hogy mi lesz ha en megbetegszem, gondoskodjunk babaszallorol ahova ejjelnappalra le lehet passzolni. En nem tudom, szerinted ez realis problema? Mennyire kellene betegnek lenni hogy lelencbe adjam a gyereket? Ugy, hogy Zoli is itt van? Az ilyesmi nem tor ki egyik naprol a masikra az emberen, vagy igen? De szerinte gondolni kell erre. Hat en nem tudom, ugy vagyok vele, hogy majd ha felmerul a problema megoldjuk. Irtam neki hogy a temetesemrol is majd kesobb gondoskodunk, ezen meg megsertodott. Viszont az felmerult ennek kapcsan, hogy ha netalan minket er valami, mindkettonket, akkor ki legyen a gyam. Ugye a csalad az automatikusan, es nem tudom, hogy ha van alkalmas csaladtag akkor lehet-e egyaltalan mast megjelolni, de erdemes talan elgondolkozni rajta."

korrek(t)ció

azért ez biztos hiányozni fog. hogy ha reklamálok, nem szájat tépve, hanem körmondatban ráutalva, akkor elnézést kérnek, hogy valami félreértés lehetett, és máris intézkednek, és harmadnapra probléma orvosolva, pluszköltség nélkül.
rendeltem cédéket a klasszikrágyótól, egy klassikloungewerk5-öt, meg egy ludovicoeinaudi liveinberlin-t, és csak az elsőt küldték ki. rákérdeztem, mikorra várható a másik, és erre harmadnapra a postaszekrényben várt a második, postaköltség nélkül.
a jóhoz könnyű hozzászokni, nehéz lesz visszaállni, az biztos.

az elektronok és a lúgos kémhatás???

A SuperGreens összetevői tiszta, biotermesztett zöld füvekből, csírákból, zöldségekből, illetve szerves ásványi anyagokból állnak, és szuperkoncentrá lt töménységűek. Egy napi adag a termékből kb. 1,5 kg friss zöldség lúgosító erejének felel meg. A termékek különlegessége, hogy az InnerLight elektromosan feltölti a zöld koncentrátumban lévő parányi részecskéket (az elektromos vagy sztatikus feltöltés elektronok, azaz negatív töltések hozzáadását jelenti, ami a lúgos kémhatást növeli). Egy különleges eljárás során ezeket az anyagokat olyan apróra porítják, hogy azok vízbe keverve kolloidot képeznek. A kolloidban a részecskék szilárdak maradnak ugyan (kémiai értelemben nem oldódnak fel), de a keverék oldatként viselkedik. A hatóanyag rendkívül kicsiny részecskéinek összfelülete óriási, ezért a kémiai/élettani hatások nagyon hatékonyak. Egy szabadalmaztatott
eljárással, a "mikro-ionizá cióval" érik el, hogy ezek a részecskék a későbbiekben is különállók maradjanak.
http://www.aphcsoda.org/
balitól

ez milyen izé már igy????

olvasom, hogy megjelent egy blogkönyv, szivszoritó téma, hálistennek eddig hepienddel, gondolok egyet, uccu, nézzük meg a blogot, amiből készült, nade az nem olvasható, merthogy a teljes szöveg megjelent könyv alakban, azt vedd meg, ha érdekel a dolog.
nemtom, lehet, hogy velem van a baj, de ez egy csöppet gusztustalan igy nekem...

szájborgéknál ég a világ

szkájpon dumálok a pasimmal. ő a konyhában robotol (micsoda munkamegosztás, mi, de azért lelövöm a poént, persze nem főzsütfűt, hanem ott pötyög a gépén), én meg a nagyszobában. még jó, hogy van szkájp, mert már alszik a gyerek a szomszéd szobában :)

lepedő

na, hát ez vicces nagyon.
pomporzoli reklámozza magát a wiwen, hogy megjelent a könyve, és a könyvhéten dedikálni fogja (lázárervin elemzést irt). ráklikkelek a beajálnott linkre, és hát ki mosolyog ott oldalt? egy ismerős pasi, nem jut eszembe honnan ismerem. aztán mellette két név, meg hogy könyvhét blog. igen, ez józsi, aki virág anyukájának józsija, aki ismeri a nagybátyámat, merthogy papir, könyv, egybiznisz...
"Mindegy, mindent el kell kezdeni egyszer, és amúgy is azt olvastam valamikor az elmúlt nem túl régi időkben a Népszabadság számítástechnikai rovatában, hogy a blogírás lesz egy-két évtized múlva a Ratkó-nemzedék menedéke a magány, a társtalanság és a többi szörnyű kortárs elől, mert a blogírók nemzetközi közösségében egyesül lélekben majd a világ, legalábbis az öregebbik fele, a fiatalok továbbra is szórakozni járnak majd, és munkára fogják használni a számítógépet. (Persze az is lehet, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak: tényleg régen olvastam azt a bizonyos cikket.)"

nyári időszámitás

mostanában, úgy két hete, hanna hajnali ötkor kel, és nem nagyon alszik vissza, de eddig legalább délelőtt aludt piszok nagyot, aztán meg délután is, ergo bepótolta, sőt, hagyott dolgozni. nade most tegnap óta ugyanúgy ötkor kel, de nem akar délelőtt aludni, ami viszont azért is szuper, mert igy alig alszik, meg persze mi is alig alszunk, és persze már nekem sincs idegem őt szórakoztatni egy idő után...
ma volzunk babamasszázson elizabetnél, amit szuperül viselt hanna, jókedvűen sikongatott közben, és megismerkedtünk egy magyar csajszival is, akinek hét hetes a csemetéje. ő mondta, hogy két hét múlva grylluszvilmos koncert lesz itt kinn.

pörgés

nem is írtam, hogy tegnap este fürdés után Hanna hasról átfordult hátra, és mivel eléggé közel volt a pelenkázó pereme, elkaptam, és aztán visszaraktam egy picit arrébb, és ott újra megcsinálta, teljesen egyedül. bár utána kiborult valamin, valószínűleg nem érezte magát tőle biztonságban, vagy ki tudja miért, talán mert én nagyokat nevetve örültem, hogy tényleg minden gyerek először a pelenkázón fordul meg, de hüppögni kezdett.
ma végül is elsőre sikerült a hallásteszt, ami azért nagy szám, mert alapból szünet nélkül dumál a kiscsaj, ha éppen nem sikongat örömében vagy nyöszörög rágás közben, szóval bejött a cumi, mint kussoltató-eszköz arra az egy percre... szerencsére minden oké.

áttörés

na, tegnap csernus doktor büszke lett volna ránk, ugyanis bevállaltam újra a babakocsit, és láss csodát, hanna majdnem két órán át elvolt benne - elmentünk a sétányon a kis terecskéig, ott kivettem, és bambultuk a szökőkutat, majd visszafele beugrottunk a patikába meg a pékhez, és csak a legvégén, a péktől hazafele nyűgött csak egy csöppet.
szóval lehet, hogy csak egy nyűgös korszaka volt az előző, a nagyon korai lázadó korszak :)
ma megyünk újra a hallásvizsgálatra, mert hétfőn csak a bal fülét tudták rendesen megvizsgálni, a jobb fülét elkezdték vagy tízszer nézni, de sosem jutottunk a végére rendesen, mert hannácska nem bírt egy teljes percig csöndben lenni. az egész úgy ment, hogy egy pici rózsaszin izét dugtak be a fülébe, ami egy számitógéphez volt kötve, és elkezdtek hangokat adni azon keresztül, na és akkor csöndben kellett mindenkinek lenni, hogy a vevőt ne zavarja meg semmi. a végén persze már annyira utálta azt, hogy a jobb fülébe dugják azt az izét, hogy egy másodperc után nyűglődött, és persze a gép rögtön kiirta, hogy túl nagy a háttérzaj. úgyhogy ma újra próbálkozunk. most viszek cumit, hátha az jobban bejön, mint a cici. amúgy a bal füle rendben, a jobb is annak tűnik, de rendalelkemindennek, meg kell csinálni, mondta a dokinéni...

kiskertek alatt

mostanában itt szoktunk sétálni, de mivel a honlapon valami ezeréves kép van, feltettem egy reprezentativabbat, bár azt nem itt fotózták. szóval ez a kleingartenverein ez itt van egy köpésnyire, az ember kisétál a kanonier-on, átmegy a hardt-on, és rögtön ott van egy lejáró a spárral szemben, és már ott is vagyunk. mondjuk át szoktam sétálni először középen, ahonnan nem látszanak a kertek, és megyek még két keresztutcányit, visszafele a kepeleren jövök és aztán visszefele a kajáldánál bejövök a kapuval elválasztott kiskertekhez vezető ösvényre. itt mindig sok a virág, főleg ilyenkor, mondhatni virágdömping van, Hannának mutogatom a szagokat meg a szineket, bár múltkor megijedt, mikor az egyik rózsából előmászott egy kis zöld pók. vicces egyébként, mert itt irtó kedvesek az emberek, muszáj is valszeg, mert egymás hegyén hátán vannak a kertecskék, a szomszéd, najó, legalább hat szomszéd látja, hogy mit csinálnak, kénytelenek jóban lenni egymással. mindig köszönnek nekem, és az öregasszonyok pedig lelkendeznek, hogy deszépkisfiú.
mondjuk ez még egészen jó helyen van, nem autópálya és vasút mellett, merthogy nagyon sok kiskertet lehet ezek mellett is látni, itt nincs akkora hangzavar.
amikor még babakocsiztunk - négy hónap alatt mennyi minden történik, ez már a távoli múlt :)- akkor a kanonieron a másik irányba mentünk, át a tristan és az isolde strassén egészen a seldeneckig, ami már a sétány maga. ott a sarkon van az iskola, meg a játszótér, ami mindig hangos a gyerekektől...

update

próbálok írni, több-kevesebb sikerrel (egyelőre olvasok cikkeket, gyűjtöm az infokat azokról a témákról, amikről feri szerint többet kéne írni, de ma már összegyűlt pár dolog, és írtam is).
apropó irás, feri tegnap átküldte a cikk piszkozatát. khm, ha ezt én küldtem volna át neki, irtóra lehordaná. namindegy.
ismét megnéztünk vagy egy tucat jóbarátokat, (egsézestés filmbe nehezen kezdünk bele, de a húszperces epizódokból kettő pont elég egy estére). már az ötödik évad második dvd-jét is befejeztük, múlt hétvégén meg még carcassoneztünk is, amikor hanna nagyokat durmolt.
voltam fodrásznál hajat festetni, meg végülis vágattam is, rövidre, bár eléggé elnagyolta, így nem vagyok teljesen elégedett, de azért nem rossz. csak így persze nem lehet összefogni a hajamat, és hanna egyre többször csimpaszkodik bele. asszem kénytelen leszek csittcsattozni.
járunk rendszeresen uszizni a kiscsajjal, aki egyre jobban pedálozik a vízben, és aki azóta egyre jobban kiemeli magát hason fekve, szóval biztos segít ez az uszizás.
hétfőn megyünk hallástesztre, mert a dokinő szerint a kórházban nem csinálták meg, és mivel rutinvizsgálat, el kéne menni rá.
voltunk marco szülinapi bbq-ján egy erdei tűzrakóhelynél, jó volt, bár az emberkék nem nagyon voltak barátkozósak, és csak marcot, esthert és a gyerkőcöket ismertük. de az már biztos, hogy gyerekekkel ezt kell csinálni, három évestől felfele mindegyik irtó jól elvolt az erdőben (találtak varangyot, és hívtak minket biológusokat szakérteni)
ja és a legfontosabb, tegnap éjjel negyed tizenkettőkor megszületett mecsérinoémi ötvenkét centivel és 2700 grammal. éljensoká!!!

ajvé

..."Az iskolában most limóőrület van. A limó olcsó, a limó jó. A limót zacskóban árulják, és eredetileg arra találták ki, hogy egy pohár vízbe tegyék és limonádé legyen belőle. De azt még senkinek sem jutott eszébe kipróbálni. A limót nyalni kell. Ki kell önteni belőle egy kicsit a tenyérbe, és egyszerűen fel kell nyalni. Kicsit savanyú, kicsit édes, és pezseg az ember nyelvén, ahogy olvad."...
Lugosi Viktória: Ajvé
tényleg letehetetlen, és irtó emberi. egy csöppet a szamárköhögés-re emlékeztet...

barack és hal

éppen sütök, főzök, előkészülök a holnapi BBQ-ra (vivienne szülinapja lesz), amíg hanna és sosó benn szunyálnak a nagyszobában. hanna tegnap óta éppen nő a két napig tartó kétóránkénti szopi után, tegnap is vagy öt órát aludt fél tíztől, úgyhogy végülis egyedül mentem el a piacra. eredetileg hárman akartunk menni, dehát egy alvó oroszlánt nem érdemes egy piacozás miatt felébreszteni.
szóval voltam tegnap piacon, marha jó volt, vettem sokféle gyümit meg pulykafelvágottat, meg feketeerdei pisztrángot.
naés akkor most két fontos mérföldkő jön kicsiny kis életünkből:

1. mivel hanna nagyon megszenvedi a hat-nyolcnapos kakikat, amik ugyan rendes állagúak, de most már maguktól szinte sosem jönnek ki, csak segítséggel, úgy döntöttünk, inkább barackot egyen, minthogy folyamatosan kúpozzuk vagy kapja a mikroklistet a seggébe. úgyhogy ma leturmixoltam neki egy őszibarackot, és hanna fintorogva ugyan, de zokszó nélkül benyammogott belőle három csapott kanállal.

2. merthogy (zebrahalakkal foglalkozó biológus létemre) ez volt életem legeslegeslegelső alkalma, amikoris egyben nyers (nem fagyasztott filét, vagy olajos konzervet, vagy szeletelt pucoltat) halat vettem, és ma a legeslegelső alkalom, hogy ilyen halat megcsináltam kajának. najó, még csak pácolódik a sóban, még pár perc, és berakom a sütőbe, és majd utána kiderül milyen lett, de asszem ezt elrontani nem lehet - követve anyám meg a mindmegette receptjét.
mondjuk kellett némi nagylevegő, hogy levágjam a fejüket, és mivel a nyálkától alig lehetett őket megmarkolni, meg már a csirkecombfilézéskor elvágtam az ujjamat, inkább kesztyűben pikkelyeztem, de azért irtó jó ez az ájdidit érzés. persze ettől még nem fogok jövő héten bontatlan tanyasi csirkét venni.
fura egyébként, azon méláztam közben, hogy a kaja, a hús mennyire eltárgyiasodik manapság, egy áruházi fóliázott kimért szeletelt sztékhez nem látod már oda a marhát, nem neked kell belevágnod a húsába.
erről jut eszembe a sörgyári kapriccsó hangoskönyv, amit petsről hazafele jövet hallgattunk, abban van egy nagyon szuper disznóöléses jelenet.

pörgés

ez annyira durva, hogy az ember egyik nap egyszer csak elkezdi emelgetni a fenekét, meg csavargatni a testét, és megtanul hasról oldalra fordulni, mig egy nappal előtte eszébe sem jutott a dolog, maximum csendesen vagy kevésbé csendesen tűrte, hogy a szülei forgassák.
meg hogy egyszercsak megjelenik a hang a nevetéshez, először jön ugye az elalvás közbeni mosoly, ami még csak grimasz inkább, aztán a széles mosoly, az őszinte öröm, aztán a sikongatások jönnek, de azok inkább különálló örömjelzések, de aztán megjelenik a hangos rötyögés, mondjuk a trombitálós pocakpuszi apropóján.
fincsi dolgok ezek...

uszi

voltunk babaúszáson, bár múltkor félreértettük azt, amit a pénztároscsaj mondott, igy már fél hatkor ott voltunk, de csak háromnegyedkor mehettünk be, mert igazából hatkor kezdődött, és a kisérő olcsó jegye csak igy érvényes (negyed órát adnak előtte meg utána). sétáltunk addig egy picit, szerencsére kismanó istenien tűrte (ma százszor jobb napja volt, mint tegnap, vagy előtte). aztán az öltözést meg az egész macerát nagyon jól tűrte, az úszás meg igazán nagy élmény volt. ő volt a legfiatalabb baba, és mivel először voltunk, meg mert a másik pici baba orditott a vizben és őt ki kellett vinni, velünk sokat foglalkozott a nőci. hannababa hamar megszokta a medencét, a vizet, nézelődött körbe, lehetett ide-oda libegtetni, felraktam egy matracra, és ide-oda hordozgattam, aztán még a hasrafektetést is tűrte, sőt a lába, aztán a keze is járni kezdett, de ekkor már teleförcskölte a saját arcát vizzel és kiborult, szóval kijöttünk, és bementünk a melegedőbe pár percre.
de alapjában nagyon jó volt a pancsi, irtó jó volt vele fürcsizni, szerintem megyünk pénteken is, mert jövő hétfőn ünnep van, biztos nem lesz babauszi.
hoppá, most jöttem rá, hogy én ma elfelejtettem babaúszás után tornára menni. na sebaj, majd legközelebb...

norah

mostanában norah jones Hanna legjobb altatózenéje. amúgy az utóbbi egy hétben nyűgöske, alig játszik egyedül, rajtunk akar lógni, és már kirándulni sem szeret annyira - tegnap végig üvöltött az autóban hazafele, jól kikészitve Sosót... de legalább mostanában már nem feszit annyira sokszor kajálás közben, na az engem boritott ki.
amúgy most már megfog ez csomó mindent, és a szájába próbálja betömni, visitva élvezi azt, amikor egy pelussal leteritem, és aztán lehúzom róla, hogy végigsimizi a fejét meg a testét. egyébkéntis imád pucérkodni, de ezt visitozva élvezi.
pénteken elindultunk babaúszásra, de sajnos rendezvény miatt elmaradt, úgyhogy ma este újra megpróbáljuk. remélem tetszeni fog neki, bár Sosó kételkedik, szerinte rosszat sejtet, hogy nem engedi ki a mancsát fürdés közben, hanem ökölben tartja. szerintem meg őt úgy ismerjük, hogy egyértelműen szól, mit szól, üvölt, ha valami nem tetszik neki, a vizet meg a kezdetektől imádja, úgyhogy szerintem pár próbát megér. ha nem jön be, nem erőltetjük.

ehnaton nőiessége

na, hát ez kábé olyan, mint a barlangrajzok alapján megmondani, hogy mekkora volt az átlagéletkoruk a neander-völgyieknek...
khm, jók ezek az egyiptomiak, jó sok baromságot lehet rájuk húzni, az már biztos...

sporthét

nakéremszépen, a csillagok együttállása mégiscsak úgy döntött, ma végre elmehetek a szülés utáni tornára, ami este fél nyolctól tart fél kilencig. egész jó volt, kicsit emberek között lenni, meg kirecsegtetni vén csontjaimat...
pénteken meg kezdjük a babaúszást a fächerbadban - elizabet szerint egész jó ott a babauszi, és oda nem kell előre regisztrálni, szóval irány pénteken a medence!

szarügy mgint

amikor hazamentünk, Hanna ugye pont útközben kakált, aztán nyolc napra rá jött a következő, aztán az azt követő is nyolc napra jött, és ma volt a legutolsó kaka óta eltelt nyolcadik nap. tegnap óta eléggé nyűgösek szegénykém napjai, fáj a hasa, nyűg, nyöszörög, sokat sir. elvittük a dokihoz, aki szerint minden okés nála, de a tizedik kakanélküli napon már használjunk mikroklistet, ami egy csőrös tubus, amit a seggébe kell nyomni, és a tubus tartalmát meg jól belenyomni, húsz perc múlva garantált a kaka.
hát mi nem vártunk holnaputánig, benyomtuk a cuccost, és vagy egy óra telt el az első benyomástól, mire sikeresen összekakázta a farmeromat is (pelenka, body, rugdalódzó, én farmerem - 4 réteg, eddig ez a rekord)

hisztinap

a mai nap elég zúzós volt, Hanna nyűgősködött, alig aludt napközben, pedig mindketten dolgozni szerettünk volna Sosóval, és délután háromra mentünk Marcoékhoz vendégségbe. előtte azért szerencsésen befejeztem az ábragyártást, és elküldtem az egyes ábrát Ferinek, aki csak pár javitást javasolt rajta, szerencsére nem nagyokat.

ctraltdel

ez mennyire nem piszi, hogy így kell elindítani mindig a gépet. próbálta már valamelyik számtekes nagyokos úgy benyomni ezt a három billentyűt, hogy az egyik kezében egy gyerek lóg? ide nekem a gyerekbarát egykezes számítógépét!
és egyébként miért pont ezekkel indul el a gép?

ábragyár

határidőssé vált már az ábragyártás, úgyhogy most éppen feszkósak a napok, mert dógozni kéne.
azért amikor szép az idő, kijárunk sétizni, ma fetrengtünk a slosszparkban a füvön, Hanna a mózesben alukált, holnap meg megyünk markóékhoz látogatóba.
ja, és amúgy rohan ez a fránya idő...

egyéniség

mit tehet az ember, ha egy szem kislánya már alig három hónaposan rigolyás?
hagyja üvölteni hazafele menet a babakocsiban, vagy felveszi, és fél kézzel tolja hazáig az üres kocsit.
vagy visz magával kengurut is, hogy ne legyen olyan szivás cipelni őt.
persze mindenki minket bámul, dehát sebaj, ő egyéniség.

utazás

ez az utazgatás azért jól felbolygatta hannát.
a visszaút extrém durva volt, hétfőn nyolcszáz kilométert lejöttünk, mert tök jól elvolt a kiscsaj, azt hittük, lenyomjuk az egészet, de akkor hirtelen hisztérikusan elege lett az autóból, úgyhogy szállást kellett keríteni. az első helyen nem is volt panzió, hiába írták azt, a másodiknál hétfő szünnap, így aztán maradt az egyáltalán nem szimpi kamionos panzió, ahol bűnrossz volt a kaja, de a szoba azért tiszta volt, szóval egy éjszakára elvoltunk.
tegnap, mikor megérkeztünk, szegénykém ki volt borulva, újra meg kellett szoknia a lakást, ami irtó hideg is volt, de mára már a padlók is bemelegedtek, hanna is viszonylag jól van, este kilenctől reggel nyolcig aludt egyhuzamban, és most is elaludt (a karomban ugyan, de sikerült letennem a kis matracra)...
csak ez a hülye kopácsolás kell a fenének, mennének már a fenébe ezzel az örökös épitgetéssel

időzités

dejó, most hogy visszajöttünk, nekiálltak felállványozni a házat a kert felől persze, ahová a háló néz, pont hanna kiságyánál, és pont alattunk zajonganak a pincében valamit.
mikormáskor, lett volna rá kétésfél hetük.
éspersze erről se tudtunk semmit előre.
dejó

naplózás

link alak vagyok, nem írogatom rendesen, hogy Hanna mikor mit csinál. az első mosolyt pontosan nem írtam fel, és az már jó régen volt, fene sem emlékszik, pontosan mikor is. amikor jöttünk, a kocsiban a kétszer hatórás út alatt fedezte fel a mancsait. aztán már itt elkezdte a mozgó tehénkés cuccot püfölni, menet közben (a mackót meg a csigát már jóideje lebokszolja, igazi dzsungelharcos lesz belőle).
aztán meg elkezdte ököllel fogdosni a nyuszika orrát, aztán meg a sajátját, meg a miénket is, ha kérjük, hogy mutassa meg az anya/apa/nagymama/nyuszika/Hanna orrát, és ráadásképpen megfogta anyám szemüvegét is.
ezen a héten a lábacskáit nézegeti már, mutogattam neki a zokni nélküli kis lábujjait meg a lábacskáit, és azokat nézegeti nagy lelkesen.
ma volt először bulizni, Verának volt meglepetés szülinapi bulija, merthogy az igazi szülinapján már valószínűleg babázni fog. kicsi Hanna mindenkit levett a lábáról, odáig voltak tőle. ő meg persze teljesen kifáradt a sok hangos embertől meg a füstölőktől, amik ott voltak, de lehet, hogy csak a hasfájástól bőgött este lefekvés helyett, de előtte még nevetett egy hangosat...

a folytatás

szombat este Veráéknál voltunk vendégségben, ez volt az első együttes esti kimozdulásunk Hanna születése óta. marha fáradtak voltunk ugyan, de tök szupi volt. kiscsaj végig durmolt, nem aktivizálta a nagyszüleit. a jól sikerült főpróba után legalább nyugodtak leszünk szombat este a moziban...
vasárnap kimentünk Horányba Annáékat meglátogatni. kaptunk egy csomó helyes rózsaszín ruhácskát, ízelítőt egy rosszcsont egyéves mindennapjaiból, meg mangalica-kolbászt és hurkát, amitől szegény kicsi Hanna tegnap egész délelőtt hasfájásban szenvedett.
szegénykém, éppen kezdett kijönni a szopássztrájkból, erre egy nagy adag csípős hurkás tejet kapott...
tegnap letudtuk a maradék dédnagyszülőket, Sosó nagyapjánál ebédeltünk, aztán este átjöttek anyámék, és áthozták Vera nagyanyámékat is. ma délelőtt Eszter unokatesóm jött át Dorkával, holnap Vikiék jönnek három gyerkőccel ebédre, csütörtökön ebédre megyünk Zitához. Aztán még meglátjuk, hogy alakulnak a napok, de hétfőn már indulunk is vissza, mert Sosónak szerdán Brüsszelben kell lennie.

látogatók

pénteken (amikor befutottunk) átjöttek anyuék, hozták a babakádat Julitól, meg Zita (Sosó nagyanyja), aki csak átugrott gyereknézőbe, aztán szombaton együtt szülinapoztunk velük meg Katiékkal. vasárnap átjöttek Péterék, aztán Juli is befutott ebédre Vivivel (pedig úgy volt, hogy tizenegyre jönnek, de sikerült egyre megérkezniük), aztán már nem mentünk Horányba, ahogy terveztük, mert Juditék már elindultak vissza Pestre (volt is belőle hiszti), de beugrottak hozzánk Samustul, jött még Feci is a görög nőjével, meg Ancsa, szóval volt nagy kavalkád.
hétfő óta anyu kijár ebédet főzni, jókat dumálunk mostanában.
kedden bejelentkezett Zita egy sétára, de mivel szar volt az idő, inkább átjött, tegnap este Vera jött látogatóba, ma jönnek Baliék Petistűl, holnap délután Mona ugrik fel, a szombat és vasárnap esténket Kati szervezte be, hétfőn este nagyanyámékat hozza ki apu, kedden napközben átugrik Eszter, az unokatesóm, akivel ezer éve nem tartjuk a kapcsolatot, de a héten felhívott. ja, és Zita ma bejelentette, hogy ha már itt lesz jövő héten Sosó is, akkor ő is többször átugrana.
huhh

jaj, ezt el se hiszem!

megyünk moziba, sőt miazhogy moziba, francia filmnapokra! vagyis csak egyre, de hát az is elég!
még jó, hogy vettem ma mancsot, aminek a hátlapján hirdetik, és fel is hívtam a corvint, és foglaltam két jegyet a rövidfilmekre (szombat este lesz a rövidfilmes szekció, fürdetés- és etetésidő után, fél tízkor, pont ideális, meg amikor nagyszülők is kipihentek, mert szombat van, szóval tudnak őrködni)
jaj, nagyon izgatott vagyok! ezer éve nem voltam moziban, tízezer éve nem voltam magyar moziban, pláne nem francia filmen!

az aluminium-öntöde öltözője

csütörtökön indultunk neki az ezer kilométeres útnak, ka-bp. félúton, az osztrák-német határnál megaludtunk egy panzióban, Hanna persze nem tudott elaludni vadidegen helyen, mese után riadtan keresett valami ismerőset, de nem talált, így sokat bőgött, míg vaksötétben cicin be nem ájult.
pénteken már magyarországon jártunk, mikoris sosó odaadta a magyar mobilját, hogy próbáljam meg életre kelteni a nem működő középső gombját, persze nem ment, és ráadásul még szerencsétlenkedtem is egy sort, miközben hanna sírt. erre ő kiakadt, ordított, befékezett az autópálya közepén. álljunk le, mondtam én, hátha az etetéstől hanna lenyugszik. lébény szélén leálltunk, én elkezdtem hannát szoptatni, sosó elbabrált a telefonjával, egyikünk se szólt a másikhoz. sosó rátalált az autó beépített hangérzékelős telefonkönyvére, és próbálta használni, de a szilikonnő nem értette az angolját (kenszöl - mondta sosó. szrí, szevön - mondta a szilikonnő. ken-szöl - mondta sosó. éjt, szevön - mondta vissza a szilikonnő.) ő kitartóan küzdött, én hátul fetrengve röhögtem rajta, mikor is hanna feje elkezdett vörösödni, és közben nagokat nyögött. hanna mostanában ötnaponta kakál, de akkor annyit, hogy tele a gatya, azt nem lehet letörölni, azt mosni kell. és perszehogy péntek volt az ötödik nap az előző óta. szóval lébény határában nekiállt szarni a kis drágám, mi pedig kénytelenek voltunk beszélgetni egymással, hogy akkor hova vigyük mosatni a gyerek seggét.
végülis a lébényi aluminim öntöde férfiöltözőjében került sor a seggmosásra és a tisztábarakásra, kalandra fel! jeligére.

zene

hát egy csöppet berzengtem, amikor anyám bejelentette, hogy vett nekünk babazene cd-t, de ez kivételesen marha jó, kellemes kis zene, és hanna tökre lenyugszik rá, szóval anyám jól beleválasztott. a halászjutka cd-k pedig szenzációsak, nagyon mókás újrahallgatni gyerekkorom dalocskáit...

szuri

ma éjjel tíz és fél óra alvás (!) után jött a hét oltóanyag két szuriban, a két combba beadva, a második csíp is a dokinő szerint, úgyhogy volt bőgés rendesen, de aztán most bealudt picur, reméljük nem is lázasodik be.

távirati stilus

kis édes bogárvirág ma kilenc és fél órát aludt, este kilenckor evett, aztán mese után bealudt, és reggel negyed nyolcig aludt. persze hajnali ötkor én rutinból felébredtem...
ma délután elmentünk a feketeerdőbe a bühlerthali vizesésekhez, itthon tizenkilenc fok volt, ott meg még hó. de azért nagyon szépen sütött a nap, irtó jó volt sétálni.
tegnap volt látogatóban viven és szara, hoztak écsendemes kisrucit ajándékba, cserébe kaptak epres sütit.

meló ezerrel

azt nem is meséltem, hogy a héten elkezdtem szedni a halolaj kapszulát és ezzel párhuzamosan cikket olvasni alvásidőben (a kettő összefügg, anélkül csak kismamaoldalakat érti meg az ember), ergó elkezdtem dolgozni, és ezzel dicsekszem is fűnek-fának.
tegnap jelentkezett feri, hogy beszéljünk szkájpon, és aztán irt levelet, hogy miről: a cikket jó lenne április végéig befejezni, és hát lenne pár kísérlet, amit meg kéne csinálni, és engem is beírt a listán ehhez a ponthoz (najó, egy hopefully megjegyzéssel).
ma tizenegykor beszélünk - bár addig Hanna nem fog visszaaludni, az már tutiziher, mindegy, rásózom sosóra (rásosózom :)

kaja

beszarás, Hanna úgy döntött végigalussza a napot. fél kilenckor evett este, aztán hajnali fél ötkor kelt, most meg fél tíz, és még mindig alszik. ezek szerint eleget evett mindkétszer, pedig már szereztem infót tejserkentő kajákról:
"Ja es szoptatos szakacskonyvet akarok irni, fel ora alatt elkeszitheto etelekkel amik tele vannak tejtermelest segito egeszseges nyersanyagokkal. Kaptam egy listat ezekrol. A ti vedonotok mit tart errol? Es a kerulendo kajakrol? Meg mindig tartja magat a semmi gyumolcs (szerintem) nonszensz?"
Vedono most mar nem nagyon jar, ugyhogy mar nincs nagyon tilto-listas eves, mondjuk kaposztat meg babot azert nem eszek. Tejcsinalo receptek? Jol hangzik. En csak italokat ismerek: alkoholmentes sor-kurat csapok, ha Hanna tul gyakran megehezik, vagy keves neki egy cici egy evesre, hozza malata-kave (maci-kave) meg szoptatos tea. De kajakat nem tudok. Szoval nekem is adhatsz tippeket!
"hat a kaposztat es a babot en sem eszem, de itt tagadjak, hogy ebben lenne igazsag (ehhez bezzeg irodalmazok!).
Amit nekunk javasoltak, az feherrepa, sargarepa, edesburgonya (emlekszel, Kinaban a hejaban sultre?), cekla, fuszerek kozul a bazsalikom, majoranna es a fokhagyma, elsosorban nyersen (kesz etelbe beleapritani javasoljak).
Es allergia, ekcema es kolika ellen elofloras joghurt. Es spenot es mas zold levelek, endivia pl. Es hogy legyen sok telitetlen zsirsav, kokusztej, szezammag (tudtad, hogy sok benne a calcium?). Zsirban sult meg csipos meg nem jo.
Az alkoholmentes sort en is nyomom, (van benne 0.5%!) es orulnek a macikavenak is, de meg itt nem talaltam ra, pedig azt kulon szeretem. "

családom és egyéb állatfajták

bendegúz, eszter nevű unokatesóm férje, nyilt levelet irt az emtéának a kreakcionizmus védelmében...

sopping

ma délelőtt elaltattam hannát, és elszabadultam a városba soppingolni, sosót meg megbíztam a neves feladattal, hogy a kiolvasztott tejjel etesse meg a gyerkőcöt, ha felébred. vettem anyámnak kiplüssözött puzzlet, nagyon izgis, remélem kinyitja, ha megkapja, és majd megtapizhatom. vettem még szoptatós melltartókat, meg persze melltartóbetéteket (abból fel kell mindig tankolni, mert a közelben nincs vékony, csak spéci boltokban), meg egy piros kengurút, amibe beleszerettem. mondjuk pont holnap jön egy nőci (csecsemősnővér a kórházból), aki megtanít mindenféle kendőkötési technikára, de a vasárnapi séta után megfogadtuk sosóval, hogy beszerzünk egy kengurút is.
akartam még menni a bevásárlóközpontba is nézelődni, de hétköznap délben mindegyik parkolója teli volt, így hát hazajöttem két óra elteltével. kiscsaj még mindig aludt, úgyhogy etetés-próba elnapolva.

az istennők anyagi biztonságban élnek

olvasom a hávégében, nepálban jó biznisz nem félős kislányt szülni, akinek olyanok a szempillái, mint a tehénnek, mellkasa, mint az oroszláné, combja, mint a szarvasé és a hangja kacsához illő lágy és tiszta. a képen levő kislány kedvesen szép, bár nekem nem jutna eszembe róla se tehén, se oroszlán...
sírós kislány ugye ma volt dokinál, délután aludt egy nagyot, majd este szenvedett, mert álmos volt ugyan, de aludni nem akart. fél tízkor végre sikerült elaltatni, remélem kibírja egész sokáig...
jövő héten megyünk haza. huh. el sem hiszem.
ezért kellett gyorsan megrendelni az íbéjen vivinek a kutyafuttató alagutat...

doktor hájd

ha tizenegy körül fekszem le, és mostanában ez az általános, és hanna éjfél és egy között felkelt, előbújik belőlem a morcos és igazságtalan énem, aki beleköt sosóba, ideges hannával, és csak egy dologra tud koncentrálni, hogy minél előbb vissza tudjon aludni. kettőkor már nyoma sincs. addigra elnyomódik, és másnap hajnalig elő sem merészkedik.
eléggé skizoid egy állapot :)

csípős

voltunk az ortopéd dokinál, mert hogy alexandránál nincsen csípőficam-vizsgálathoz való ultrahang, szóval beutalt minket dr tägerhez. mint kiderült, ez kábé olyan rendelő, mint húsz éve az erzsébeti esztéká, hiába kaptunk három hete 10.40-re időpontot, fél órát várattak hanna magán egészségbiztosítós kártyájával (ami csöppet kibaszás, mert a magánosok seggét háromszor körbenyalják általában), aztán beraktak minket egy vizsgálóba, hogy vetkőztessük le pelenkára a gyereket, aztán újabb tíz percet vártunk. még szerencse, hogy a tök hideg rendelőben eszünk ágába sem jutott előre levetkőztetni hannát, csak amikor bejött a doki.
egyébként az ötperces vizsgálat azt mutatta, hogy minden rendben, tökéletes a csípője.

húsvét vasárnap

van, és havazik. beszarás, reggel arra keltünk, hogy sosó a redőnyt felhúzva mondja, de szép havas a kert. nevettem, hogy persze, de aztán kiderült, hogy tényleg, sőt egész nap szemerkélt a hó, az északi feketeerdőben meg kábé egy méteres a hó a der sonntag szerint.
délben, mikor sütöttem a báránycombot meg a túrós pitét ebédre, láttam, hogy simicsék az unokával húsvétoznak a kertben.
ezek szerint hóba is tojik a nyuszika?

heti jelentés

hannácska kezd beállni az éjszakákra, az esti etetés után nyolc órával ébred csak fel mostanában enni, najó, néha van egy-két óra visszaesés, de azért ez nem rossz, sőt. persze ilyenkor jönnek mások bezzegjei, de a kezdeti háromóránkénti kajáláshoz képest az ötóránkénti is nagy szám volt, de ez igazán ajándék.
a legújabb játék a hórukkolás, amit a babaúszásra ajánlanak előkészítő játékként, ez úgy megy, hogy a kádban felhúzott lábakkal elrúgja magát a kiscsaj a kád egyik falától a hórukk felkiálltásunk után. a sikeres akció után ezaz hangzik el dicséretképpen, és hannának ragyog az arca a büszkeségtől. és ezt a játékot előszeretettel folytatja a pelenkázón is, az én hasamról elrugaszkodva. irtóra élvezi, hogy mint egy kisbéka, hátralöki magát.
aztán egyre többször talál bele valamelyik hüvelykujj a szájába, egyre többször hallani szörcsögést, ahogy nyammog a kezén, ja és mostanában lett divat a nyelvvel az alsó ajak kitologatása - nem nyújtja ki a nyelvét, az szigorúan a száján belül marad, de az alsó ajka ki-be mozog a nyelvétől. nagyon élvezi, képes nyálhabzásig gyakorolni :)
a mosolygós reggelek meg egyszerűen isteniek, ébredés után (na jó, a helyzet nem olyan idilli, mindig, de tényleg mindig bőgve ébred, nade utána nagyon édes), szóval az ébredés után irtó édesen nézeget minket, és el lehet olvadni a mosolyától. az egész arca, meg a szeme is mosolyog.
egyre élvezhetőbb ez a gyerek-dolog, most már egyikünknek sincs jobblennekidobniazablakon érzése, mint az első két hétben néhányszor, most már tudjuk, hogy ha csuklik, jobb felvenni, és előre nyugtatgatni, mert iszonyatosan utálja, és hisztérikus tud tőle lenni, meg hogy irtóra türelmetlen, és képtelen várni a kajára, az előtte beadandó 15 csepp sab-cseppekre meg pláne nem, szóval most már sokszor röhögünk rajta, amikor kiszámíthatóan elkezd nagyjelenetet csinálni a kis dívánk...

jó kondi

kutya baja, vagyis inkább hogy she is in a good condition - mondta az ügyeletes gyerekdoki, amikor ma este elvittük hannát, akinek tegnap 37,9, ma reggel meg 38,0 volt a láza, a szörcsögő orra mellett, és aki estére már másodszor produkálta azt, hogy mint akinek a füle vagy a torka fáj, végigüvölti az etetést. szóval azt hittük, hogy elkapta sosótól a náthaszerű izét, és ettől a bőgéstől beijedve elvittük az egy saroknyira levő ügyeletre, ahol a mackószerű lapátkezű dokibácsi azt mondta, semmi baja, se piros torok, se fülfájás, sőt igazán jó kondiban van a csajszi.
legalább a lelkiismeretem lenyugodott. annál rosszabb, mint hogy valamit megtehettél volna azért, hogy a gyereked ne legyen rosszabbul, de nem tetted, mert azt hitted, nincs baj, iszonyat érzés lehet, irtóra félek tőle.

vodku

bali küldött linket a kerekesbandhez, és a honlapon, ahol a cd-jüket lehet megrendelni, lehet kapni vodkut is. anyám már ezer éve kérlel, hogy vegyek neki cd-t tőlük, mert régen mindig meséltem róluk, és tökre lelkes volt, de a koncertre persze nem jött el sosem, és eddig cd-t nem nagyon adtak ki. szóval gondoltam jókis szülinapi aji lesz ez, de aztán látom a honlapjukon, hogy ez már nem is ugyanaz a zenekar, teljesen ismeretlen arcok, teljesen ismeretlen nevek. hát, nemistudom, én a régi vodkut akartam volna cédén...
huh, van az is, egy 2004-es lemez, a kikötő, ahol még Gada énekel. ez az, ezt meg is rendelem...

depresszió

anyám tegnap rákérdezett, hogy hogy állok a szülés utáni depresszióval, merthogy olyan sokat hallani róla mostanában.
mondtam neki, hogy szombaton voltam fodrásznál hajat festetni, úgyhogy kössz, jól vagyok...
meg múlt héten, az egyik tizenegytől délig tartó alvás alatt átválogattam a ruháimat, átpakolásztam őket, merthogy terhesen külön raktam azokat, amik már nem fértek fel a nagy hasamra, szóval most újrapakoltam őket, felpróbálgatva, hogy mi jön fel rám, és mi nem, mi ér hasig, mi derékig, és ez kábé felért egy kiadós soppingélménnyel. nade csak majdnem. azért a héten, vagy a jövő héten inkább, napközben sosósra hagyom a gyerkőcöt, és megrohamozom az ettlingentort - anyámnak, nővéremnek meg vivinek is kéne valami szülinapi ajit venni, ha már megyünk haza, és persze egyikük sem tudja mit is szeretne igazából, nehézügy, nehézügy, lehet, hogy két körben lesz csak meg minden...
amúgy most új fodrásznál voltam, ahova nem kell időpont, csak úgy beülsz, és aki szabad, garázdálkodik a fejeden, kábé olyan érzésem volt, mint tizenöt éve a dobuccai állami fodrászatban, ami éppenséggel tanműhely is volt, szóval volt két negyven körüli megfáradt nőci meg két fiatal csajszi, akik közül a legkisebbet (aki kedves és aranyos volt) az idősek csicskáztattak, meg mindenért beszóltak neki, tisztára mintha a szomszédokban lettünk volna, mellettem egy öregnéni nagyítóval nézegette a szelebritihírekkel teli bulvárújságokat, amig a hajcsavarók száradtak az ősz fején. aztán bejött egy nusi-stílusú csajszi, bár göndör hajú volt és nagyorrú, de szemüveges, mindegy, nusi-érzésem volt tőle, és viccesen tincsenként festette be a haját, bevállalt valami durvát, éppúgy, mint nusi szokott (tisztára előttem van, ahogy röhögve felemeli a frufruját, hogy megmutassa, hogy leborotvált egy sávot belőle a fodrász). vagy két órán át tartott, míg újra minden hajszálam középbarna lett, de megérte, nagy élmény volt közben nézelődni...

nátha

sosó hozott valami kis meglepit múlt héten (az aranyszínű doboz belga csokin kívül), és emiatt karanténba vonult vasárnap este, amikor még csak a torka fájt, de azóta is a nagyszobában alszik a matracon, ott fújja az orrát, és krákog bele az éjszakába. szerencsére eddig úgy tűnik, csak ő betegedett bele, hanna is meg én is jól álljuk a strapát...
ja, és elhagyta a sátántangó könyvemet, meg az aktuális mancsot, mondanomsekell, egyiket sem olvastam még ki...

kontroll

ma voltam nődokinál, aki szerint a gátvarratoknál egy polip nőtt, ami elég kemény, de orvosilag jól vagyok, szekszképes, majd három hónap múlva menjek vissza, illetve ha mégiscsak a hormontartalmú spirál mellett döntök, akkor azt mielőbb be kéne ültetni. asszem azért egy ilyen adóvevő-szerű izét mégsem rakatok be, marad a gumi.
a mellbimbómra meg ugyanazt írta fel, mint amit a védőnő adott.

sok

azért a három hasfájós nap viharos erejű széllel és esővel (magyarul a lakásba zárva) egy csöppet betett. mára egészen sikerült besokallnom a kiscsajtól, meg a hasfájós nyűglődésétől, meg a kurva postásoktól, akik mindig ide csöngetnek be, hogyha valakinek csomagja jött, meg magamtól, hogy kiakadtam a tehetetlenségtől, meg hogy a postást sem tudom elküldeni a picsába, mert idegesen még annyira sem tudok németül. és sosó gépe késett, remélhetőleg egy óra múlva (félnyolcra) már itthon is lesz, úgyhogy megvárjuk a fürdéssel, ha nincs nagy hiszti.
ja, és sosó holnap brüsszelbe megy, egy napra ugyan, de hát akkoris hajnalban megy és este jön. és ezt csak úgy mellékesen csak úgy tegnap este ejtette el a volt-e már kakás telefonja során (methogy tegnap találta ki a főnöke) - ja ez is marha izgi, hogy semmi másról nem szólt az utóbbi két nap legalább hat telefonbeszélgetése, mint hogy szart-e a gyerek, és még ő van kiakadva, mikor szólok, hogy beszélhetnénk másról is...
most éppen azon van kibukva, hogy szomorúan megjegyeztem, hogy ezek szerint holnap is nyolcra ér haza (elvileg negyed ötkor száll le frankfurtban - ma ötkor már a kocsiban kellett volna lennie, ebből háromnegyed hat lett, és akkor még ottvan a péntek esti forgalom, de azért én festem az ördögöt a falra), naszóval kapcsolatunk tetőponton...

szarügy

ma van a hatodik nap az előző kaka óta, és hannának éjjel pocak fájt, de eddig még semmi kaka, csak sirás éjjel, ami nemjó.
nemakadki, nemakadki...
najó, nem olyan szörnyű a helyzet, este kilencig szuper volt a kiscsaj, akkor meg aludt kettőig, majdnem, de akkor nagyon hisztis, sirós volt, de a szopitól bealudt, aztán hatkor kezdte újra, és nyolckor megint...
most a meggymagpárnás melegités meg szopi után megint okés, bár ma még nem mosolygott...

beavatás

szombaton bevetettük magunkat a kocsiba, Hannát meg a babaülésbe, és elviharzottunk a feketeerdőbe, ahol is sosó magára kötötte a marcoéktól kapott hordozókendőt, és elindultunk Hannácskával kirándulni. vicces volt, mert ugyanott sétáltunk, ahol januárban még nagy pocakkal (vicces, mert most is hó volt, pedig már itt a tavasz, vagymi), amikor is megegyeztünk, hogy a szülés után ő cipeli tovább a terheket, és hát eléggé megérezte sosó azt a max ötkiló pluszt. rajtam akkor januárban már tizenkettő plusz volt. most én mentem elől az emelkedőn :)

az új mindennapok

mostanában egyre kevesebbszer eszik Hanna (átlag napi hatszor), és egyre hosszabbakat alszik, kétszer egymás után is volt olyan esténk, hogy leraktam a picilányt az ágyikójába, meséltem neki, és aztán csak nyolc órával az előző szopizás után kelt fel, hogy enni szeretne, ami hihetetlen. ma éjjel már csak hat óra volt a két hami között, de én azért erre is büszke vagyok.
picilány beállt a nagyjából ötnaponta kakilásra, amitől alapvetően megváltozott a beszerzendő anyagok listája, már nem kell annyi törlőkendő, viszont az ötnapi kakaadag meg az éjszakai 6-8 órás pisiadag már nem fér bele a pici pelusba, úgyhogy már a kettes fokozatból az éjszakait használjuk.
a védőnő sem fog már nagyon jönni, csak ha baj van. jövő kedden megyek nődokihoz, kiváncsi vagyok, mit mond a mellbimbómra (még azért látszik két-három luk rajta, a tejcsatornák kivezetései, ezekből spriccelve folyik a tej, ha bekapcsol mondjuk fürdés közben a tejleadó reflex) meg a nehezen gyógyuló gátsebre (még mindig érzékeny ott, ahol szerintem elkezdett berepedni).
mostmár kipróbáltam a fejőmasinát is, ami a védőnő szerint nem a legjobb, de mivel irtósok a tejem, ez is megteszi, valamennyit ezzel is le tudok fejni. meg vettem tejgyújtőkagylót, mert etetés közben a másik cickóból is folyik a tej, azt is lefagyasztom, hogy amikor majd megyek pl fodrászhoz vagy rückbildungsgymnastik-ra, és közben megéhezik a csajszi, akkor sosó is meg tudja etetni. meg persze ha megyünk haza áprilisban, akkor ott tudjuk majd hagyni őt a nagyiknál egy-egy estére.
nade Hannával már egészen jól beálltunk harmonice, mondjuk sokat van mancsban, de este irtó szépen el lehet altatni a kiságyában, az estimese annyira leköti, hogy el sem tudom mondani, mennyire melengeti a szivemet. tegnapelőtt este még nagyokat vigyorgott is hozzá, ahogy belekezdtem a sünis mesébe (ezeket én találom ki, irtó jó agytréning lebutulás ellen. persze ötletet azért néha lehet lopni, de sajna a legtöbb gyerekmese irtó bugyuta, úgyhogy nehéz az ötletbeszerzés. tegnap például a bóbitát próbáltam meg elmesélni egy hosszabb verzióban, felturbózva, többek között hogy aztán nehogy szárnyati gézamalac legyen a versből :)
az ebédet azt hétköznap hozatjuk, és bár nyugdijas adagokat hoznak, elég kényelmes, hogy nem kell, csak este főzöcskézni.
a munkát meg ma már el tudtam képzelni, hogy este, miután leraktuk gyerkőcöt aludni a fürcsi meg a mese után, akkor egy-két órát lehetne pötyögni a gépen egyfolytában, szóval ma már látok rá időt, meg lehetőséget, talán a közeljövőben ki is próbálom.
ma nem, mert ma délben sosó lelépett londonba, és csak csütörtök este jön vissza, szóval most három este leszek egyedül "szolgálatban", bár sylwia megigérte, hogy este beugrik, és segit tartani a frontot, ami szuperrendes tőle, legalább lesz valaki, akivel lehet dumcsizni. ja, és marco is mondta, hogy esetleg beugranának jochennel, ha már jochen úgyis ezen a héten itt tanyázik. naszóval remélem most nem lesznek nagy kiborulások. (nem, szerintem nem lesz gáz, az estéket már jól kezelem, nem lesz kiakadás.)

költözés

úgy tűnik, a srácok átköltöztek börmingembe, marco kivételével, aki múlt héten felugrott hozzánk, és hozott ajándékot (egy irtó ésed badit, egy kordfarmer kisruhát, egy mályvaszinű bézbólsapit, egy nagy szines takarót és egy csörgőt - jochen, andreas és marcoék közös ajándéka).
Hi Eva
Yes, the girls did recover. The question is, what illness did You refer to?
Last week Maria decided to catch the Noro-virus. Than she decided to pass it
on to me. It was not as horrible as it sounds, but I don't think You would
like to have that guest in Your house, do You? At the moment the whole four
of us are fine. Let's hope it lasts for quite a wile.
And Yes, I'm alone. Alone as I could be. The Muller's left, half of the
Uetzen's left. At some days, the last word I say is "have a nice day" to the
family and the next word is "good evening" when I return. I'm alone. I still
have the office to write. But sometimes I just go to the lab to watch the
fishes. Its equally abandoned, so it does not matter where I am.
Writing is a hard job when You are disturbed all the time, but I personally
think its even harder if no one is around. Just because You simply can not
communicate the things You have in mind. But I do make progress. I finished
the results and Ferenc's suggestions for the intro and I'm halfway through
the discussion. I still do some experiments from time to time. Just to keep
my spirits up. Did I already mention that I feel quite lonely here?
To be honest, I keep checking the web-page Peter was referring to in the
mail announcing Hanna's birth. I hope You don't mind. Hanna really is such a
cute baby, You must be lucky! She will have her hips checked? Did she also
have this slight form of hip-dysplasia? Inga and Maria both had it.
I guess Peter went back to work? Did You already get used to being home all
day? For a short period of time the days will be similar. But not for long.
When they realise they have hands to make a mess, the days might still be
similar, but they will not be boring anymore.
And, I already told Jochen that worse than having brown sauce each day is
having brown sauce alone each day.
I start to feel like a stranger in the ITG. The last dinosaur that refuses
to be extinguished. I think I go and make an appointment with Uwe to discuss
if there is a future for me at the ITG.
But why not discuss all this issues at Your place? I don't know if I can
make it this week, because I will have to some injections. Next week might
be better. But anyway, If You feel like company, I might be able to drop by
Tomorrow. Weekends is also always a possibility.
Let me know what You think,
Marco
Hi Eva
Nice to hear from you. Good that everythings fine. 5 hours in a row...
I think you can complain.
Maybe you know it already: Ferenc became a father 2 weeks ago. It is a girl,
called Rosa. He said he could sleep 8 hours already last night :)
We moved to Birmingham 4 weeks ago. It was impossible to find a house fast,
so we decided to move into a Student hall, where we will stay until
September (actually we must, because that's how is the contract like).
Everyone of us has a study bedroom with sink and fridge, the kitchen and
bathroom are shared between approx. 20 people. But there are cleaners each
day, so it is fine. Except at the weekend, when they do not clean, it can be
cruddy. It is on the campus so we have just a 10 min walk to work. The last
weeks we were mainly arranging our contracts and the university
registration, which was a pain, but finely we are officially here (took 2,5
weeks though). At the moment we are setting up the lab and the injection
room, because even very basic things are missing, so no experiments so far.
Overall it is OK here, the people are nice and we have a huge office, it is
one of the rooms of the former mouse facility ;)
Next week I will be in Germany, I present the screen at the Olympus
workshop in the FZK organized by Urban (11-12.3). Ferenc doesn't have time,
so I'll do it. I am the only student speaking, the others are just group
leaders from labs using ScanR. Well...it is a good opportunity to go back
home for a couple of days.
BTW, Can I please ask you for 2 slides. The Gateway slide and the expected
outcome slide. I mean this animated slide showing the different possible
interaction networks.
Thank you
Cheers
Jochen

skype üzenet Dénestől:

Elfogadták az ERD10 14 cikket a plant physiologynál.
Köszönök minden segitséget
Plant Physiology
Impact Factor 6.125 Most highly cited plant journal: 40,798
juhhé!!!

szívás

ma délelőtt leléptem vásárolni, voltam tojzárásban, gartencenterben meg spárban, vettem kaját, virágföldet meg pumpás fejőt, hozzá a tejci lefagyasztásához a pumpához passzoló cumisüvegeket, ahhoz cicialakú cuclikat, egy mikrós sterilezőt meg jópár vékony és nem átázó melltartóbetétet.
és akkor, amikor már teljesen rendbejött a mellem (már csak napok kérdése, iszonyat sokat javult), kipróbáljuk azt, hogy reggel lefejek egy kis tejcit, és sosó megeteti hannát, amíg valahol csatangolok, hogy amikor majd áprilisban pesten leszünk, ne legyen ez vadiúj hannának, ha éppen elmegyünk sosóval moziba, és a nagyszülők vigyáznak rá. merthogy megyünk pestre vagy kétésfél hétre, mert sosónak márszejben lesz egy ötnapos mítingje, amit nem kéne egyedül végignyomnom, így akkor már pesten leszünk, és ott lesznek a nagyszülők segíteni.
előtte még el kell vinnünk hannát csípővizsgálatra, meg megkapja az első szuriját (hét oltás kombinációja: szamárköhögés, torokgyík, gyermekbénulás, tetanusz, hepatitisbé, hemofiluszinfuenzé és meningokokkusz ellen. nemsemmi)

huszonnégyórás szolgálat

tegnap sosó hajnalban elvonatozott amszerdamba, majd éjjel vissza. a délelőtt tök jól ment hannával kettesban, de a délután mér kevésbé, esett, úgyhogy nem is tudtunk sétálni menni, estére meg annyira kifáradtam abba, hogy folyton felsír, és alig alszik, hogy hajnali egykor, mikor sosó hazaért, mindketten bőgtünk. sosó elküldött a nagyszobába aludni, aztán négykor, mikor hanna megéhezett, cseréltünk.
igazi hős pasi, szegénykém. ma alig áll a lábán...

tündér

az az igazság, hogy eddig szinte csak panaszkodtam, pedig ez a kislány egy tündérbogár, irtó édes, alapvetően imádnivaló, és már teliszájjal mosolyog is, amitől elolvad az ember.

tegnap ez is kiolvasva, marhajó, nagyon

mese, mese, mátka

a szokásos szombat este kezdődő hisztit sikerült letompítani, valahogy úgy tűnt, hogy Hanna arra nyugszik meg, hogy beszélek hozzá. Elmondtam neki, hogy alukálnia kell, meg hogy berakom kiságyba, satöbbi, de kiságyban hatalmas ordítás lett, így aztán maradt a kezemben, és vagy egy óra hosszat meséltem neki. már nyuszikás viccekből faragtam mesét, annyira kifogytam belőlük, mire aztán bebugyolálva sikerült elaludnia.
egyébként tegnap más miatt is izgis nap volt: hajnalban arra ébredtem kinn a nagyszobában (Hanna hajnalban annyit nyűglődött a kiságyában alvás közben, hogy nem tudtam aludni), hogy Sosó szólongat a szobából. Kiderült, hogy ő is felébredt a nyűgre, és beadott Hannának egy gyógynövényes kúpot, mert peluscserekor hatalmasnak találta a pociját. aztán fél perc múlva a kúp a polóján landolt, és megindult az öt napja visszafogott kaki. és ekkor hívott engem, mert minden csupa kaka volt a pelenkázón. aztán egész nap kétóránként volt etetés, Hanna lelkem "fejlődési ugráson" esik át éppen (még ma is), úgyhogy kész mázli, hogy emellett tudtam ebédet is főzni, míg Sosó bevásárolt, sőt, este megsült a túróspite is a megmaradt túrópakolásnak szánt túróból. (isteni lett. isteni.)
holnap megyünk U3-ra Hannával a magyar dokinőhöz, aztán kedden Sosó lelép Amsterdamba két napra. A csütörtök-péntek egész jól telt, amíg ő Stuttgartban dolgozott (bár akkor este hazajött), és jövő hétre is rendeltem kaját, szóval elvileg baj nem lehet. remélem azért emma, az orkán lecsillapodik, és akkor ki tudunk menni sétálni egy picit, mielőtt bekattanok a sok itthonülésbe...

mindjárt vége

már az utolsó novellánál tartok, lassan vége a négyszáz oldal iróniának és scifinek. a legmegdöbbentőbb az az, hogy ezeket a negyneves-ötvenes években írta vonnegut, tisztára alig változott azóta a világ...

mázli

most hívtam anyámékat, és apu meséli, hogy szerdán este séta közben majdnem rájuk dőlt egy közlekedési jelzést tartó oszlop a nagy szélben, szerencsére csak a sípcsontjára esett, ami nem tört el, csak fáj, és anyám meg elesett az oszlopban, kicsit felhorzsolva a tenyerét meg a térdét. pár centi, és a fejüket éri. durva...

spanyolvigasz

a szerda esti majdnem veszekedésünkkor (csak majdnem, mert Hannát nem lehetett lerakni, és előtte mégsem veszekszik az ember) nekiálltunk gondolkodni, mit csinálunk másképp, mint amikor anyu itt volt, mert akkor aludt a kisangyal az ágyában egyedül is, és az csak pár napja volt.
aztán fürdés és egy üveg alkoholmentes sör után eszembe jutott anyu, ahogy elmagyarázza Hannának, hogy egy ilyen pici babának még sokat kell aludnia, berakja őt az ágyába, benyomja a cumit a szájába, és tíz, vagy akár húsz percig is mellette van, simogatja, ha kell, hogy elaludjon.
kipróbáltam, és bejött.
azóta hajlandó nyugodtan meglenni az autósülésban is, ma meg szépen nézegette a játékait is a kiságyban, pedig sosó stuttgartban, mint tegnap, mégis jól elvagyunk. szóval még nincs elkényeztetve a szentem, csak trükközni kell vele....
tegnap szkájpoltunk annazozóval, jól kitárgyalva a gyerekvállalás összes szívását :), majd egy órát dumáltunk Hannáról, Luluról meg thaiföldről. jó volt végre beszélgetni, ebben a kismamalétben nekem ez a legnehezebb, hogy nincs kivel dumálni.

karonülő

a túró bevált, kétszer borogattam vele, és elmúlt a tejpangás, az aloeverás gézlap is segít, szóval van remény, lehet, hogy túlélem a szoptatást.
Hanna mostanában elég gyatrán alszik, leginkább csak rajtunk lógva, ami egyrészt fárasztó, másrészt éjjel mutatvány, és ha lerakjuk, elkezd hadonászni, felébred, és sírni kezd. még szerencse, hogy a séták alatt nyugi van.
már műszakokban alszunk, este én kezdem a nagyszobában a kismatracon, etetéskor csere, és hajnalig próbálom alvásra bírni - ez többnyire sikerül, ha bebugyolálom, és magam mellé veszem. a kiságyat lassan el is pakolhatnánk, a szemránckrémekből viszont lassan utánpótlásra szorulunk ...

jajistenem

ezt már egy ideje hallottuk, mármint hogy vége lesz, vagyis park lesz majd belőle, de hogy már most, hogy ha legközelebb hazamegyünk, nem lesz kulti a kinizsi utcában, hogy nem lesz ebéd meg sör a kertben a magázódós pincérrel, nem lesz senki, akivel összefut az ember a rágyóból vagy a listások közül, a bulikat nem említve (istenem, minden azzal az ursula1000 koncerttel kezdődött), úgy, hogy a végnapjain sem vagyunk ott, ez azért fáj nagyon.
a wébé és az aranyhal után a kulti is...

natessék

ez itt átalakult panaszkodós kakipukibloggá, de ha egyszer ezek a mindennapjaink...
gyerek vasárnaponként hisztis, a hétfő reggelek így sikeresen utálni valóan kialvatlanok, tegnap óta fáj a bal mellem, remélhetőleg nem gyullad be, borogatóm 20%-os zsírtartalmú túróval, a mellbimbómra meg ma kaptam valami vackot, amit elvileg hatra hoznak a patikába.
egyre pozitívabb a hangulat :)

utazás

Anyám ma megy haza, most szállhat fel éppen a gépe Stuttgartból.
Az első hét eléggé nehézkes volt, de aztán én is feloldódtam, már nem nyomasztott annyira a gyerek (valami szorongógép-szerű állapotban voltam sokáig, hogy úristen, gyorsan együnk, mi lesz ha közben felébred a gyerek), meg ő sem téblábolt annyit, keresve a helyét, és végülis nagyon jó volt, hogy főzött (hagymamenteset, fűszermenteset, amit csak a védőnő meghagyott), vasalt, néha ráhagytuk Hannát, amíg ügyintéztünk vagy vásároltunk, esténként dumáltunk sörözés közben. Sosó is bevallotta neki, hogy hiányozni fog, ami egészen nagy szám.
Szóval lehet, hogy két hét múlva, amikor Sosó három-négy napra Londonba megy, megint kicsábítjuk, hogy ne legyek egyes egyedül Hannával, mert ettől már most ki vagyok borulva (egyébkéntis közben kéne mennem a nőgyógyászhoz kontrollra, és jobb lenne hannát nem magammal vinni).

pukikaki

két nappal ezelőttig Hanna majdnem minden egyes kajálás után hatalmasat trotyogott, sőt volt olyan, hogy annyira kakás volt, hogy Sosó elvitte a mosdóhoz lemosni a fenekét, na akkor speciel háromszoris nagyívben a mosdóba kakált (nem, nem a Sosó), de két napja hirtelen nincs nagyon kaksi, alig valami, viszont kénszagú pukik dögivel, eléggé gáz a helyzet...
ja és azt nemis meséltem, hogy a gombaelleni kenőcstől kiütéses lett a segge...

borula bili

szóval az az alap, hogy sebes mindkét mellbimbóm, mert valószínűleg nem mindig harap rá rendesen a kis vacak, vagyis van amikor nagyratát a száj, és van, hogy az istennek sem, és akkor fáj a szoptatás, de piszkosul, de éjszaka meg alig nézem, mert kisfény van, én meg kómás, és már lassan négy hete sebes, közben már behegesedett, de a heg lejött, és megint sebes lett, és néztem a neten, és már aszittem gomba, vagymi, de aztán láttam, hogy az nagyon nemjó, hogy eldeformálódik a mellbimbó szoptatás alatt, szóval technikázunk még mindig, de ez eléggé stresszes, na.
aztán a gátsebem is vacakol megint, a héten elizabet kiszedett két varratot, mert mondtam neki, hogy érzékeny a sebem, és hát a magától felszívódó varratok még bőszen a helyükön vannak, és bőszen zavarnak, és szerinte a seb ezek miatt nem gyógyul be véglegesen...
megjött elizabet
kaptam sóoldatot a mellemre, meg kenőcsöt, szerinte ez nem durva nagyon, ha jövő héten se lesz jobb, elhoz egy másik nőt, egy szakértőt, hogy nézzen rá.

alexandra

kérdeztük elizabetet, meg karolinet, hogy ajánljanak gyerekorvost, merthát fogalmunk sincs, ki jó, meg ki nem, de nem igazán voltak hajlandók neveket mondani.
úgyhogy fogtuk az internetet, és kerestünk magunknak, és valahogy az egyik nőci neve magyarosan hangzott. felhívtuk, és az aszisztenstől rögtön azt kérdeztem, hogy a doki magyar-e, és láss csodát, igen.
szóval bejelentkeztünk hozzá U3-ra, ami majd két hét múlva lesz.
aztán tegnapelőtt meg tegnap Hanna csak a bal lábával kalimpált, a jobbot nem nagyon használta, meg a fenekén sem gyógyult be a piros pötty, meg fáj néha a hasa is, szóval kértünk tőlük egy hamarabbi időpontot is, és mára adtak.
tök aranyos a dokinő, elég jól beszél magyarul, a szülei 56-ban mentek el Magyarországról, és aztán később kerültek ide, ő már itt született.
nade ami a lényeg, kaptunk valami ecsetelőt meg popsikrémet a pirosságra, de a pocakkal minden rendben, csak a szokásos hasfájásról van szó, a lábaival is minden rendben, csak úgy tűnik, eddig olyanja volt, hogy csak a bal lábával táncizott. de azért még nézzük, és ha ez továbbra is így marad, jobban kivizsgálják, de szerinte ne aggódjunk, mindkét lába okés.
ezt a nőcit megtartjuk, ez szimpi.

útlevél

azért az vicces, hogy a müncheni magyar nagykövetség csak a harmadik telefonhívásra volt hajlandó ténylegesen elküldeni a kitöltendő űrlapokat meg a csekket, amin 151 kemény ajrót kell befizetni az anyakönyvezésért és az útlevél készítésért. ami még viccesebb, hogy ha nem szeretnénk személyesen befáradni münchenbe (három óra oda, három vissza kocsival), akkor közjegyző előtt kell aláírnunk Hanna útlevélkérő lapját. ami ugye magyarul van, és az itteni közjegyzők németek. sebaj, túlvagyunk ezen az akadályon is. most már csak a hipergyors magyar ügyintézésre várunk...

nap nap után

tulajdonképpen egyik nap olyan mint a másik, vagyis mégsem, mert vannak nehezebb meg könnyebb napok, és pár apró különbség, hogy hajnali három helyett ma csak fél ötkor evett a szentem az éjféli szopizás után, vagy hogy most már csak negyed óra egy szoptatás, mert olyan gyorsan jön a tej, és már elég egy cici, nem kell mind a kettő, vagy hogy most már nem fáj annyira a pocak, csak egy pici nyűglődés van, ha jön egy puki, meg pölö hogy ma elmentünk elintézni az elterngeldet, és hanna a nagyanyjával itthon maradt, de nagyjából ugyanaz mindennap, és ez tud egy csöppet agyzúzó lenni.
most már logikaújság (szudoku meg fesse feketére) megy szoptatás alatt, a hávégéket, nők lapjákat meg a mancsot mind kiolvastam, amiket hoztak apósék, könyvet azért nem jó olvasni közben, mert ad1 ha az lehányja, azt sajnálnám, ad2, nehéz tartani, ad3 nem tudom megjegyezni, hogy hol tartottam.
szerencsére sosó most újra előfizetett a hávégére, szóval lesz mit olvasgatni, aztán meg majd ha teljesen unom magam, jöhetnek a general transcription factors meg hasonló cikkek. bár most még berzengek tőlük, de gondolom előbb-utóbb folytatni kell majd a doktorit. majd ha meleg lesz kinn, és kiülünk a kertbe, vagy a rajnapartra, sosó hómofiszol, én meg írom a doktorim, míg hannácska édesdeden alszik az árnyékban...

pancsi meg séta

szombaton leesett a köldökcsonk (kéthetesen, nem túl korán), vasárnap még Karoline jött, hogy megnézze, milyen, aztán hétfőn Elisabeth hivatalosan először megfürdette (a kórházban fürödtünk már egyet, aztán mi is beraktuk egy kis vízbe, mert már kicsípte a kaki a fenekét). nagyon élvezte kicsi Hanna, öröm volt nézni. azóta mi csak egyszer pancsiztunk, tegnap este, mert tegnapelőtt elment az este, és későn már nem akartunk ezzel vacakolni - a változatosság kedvéért sosó apjának kellett valamit vacakolni megint a számítógépével, igen, 1000 km távolságból, ez lassan mindennapos, amióta szombat este, amikor itt voltak, kapott egy újabb használtat, és persze most semmi sem műkszik úgy, mint a régivel, namindegy, ebbemost nemenjünk bele. amúgy a hétvége nem volt olyan szörnyű, mint azt péntek este elképzeltem - a második vigasztalhatatlanul bőgős estém volt ez a szülés óta. anyám plusz sosó szülei péntek estétől vasárnap délutánig, ez nem tűnt túl szívvidítónak, úgy éreztem, hogy a családozás elszívja minden energiámat, és már semmi nem marad szegény gyerekre, aki esténként sír, éjszaka is háromóránként eszik, és persze akkor is egyórás egy-egy etetés, mert lassan eszik a szentem... de nem volt olyan szörnyű, mondom, mindenki szinte a legjobb formáját hozta, Kati is csak egyszer jött elő azzal, hogy mi lesz, ha a gyerek fejére esik minden a szekrény tetejéről, a kaja-ügyeket is egész jól megoldottunk - Tamás nem eszik együtt tejes meg húsos dolgokat, meg persze disznót sem nagyon, de végülis itt sem volt nagy ütközés, anyám meg jól elsztorizgatott Katinak, neki majndem minden sztorit újra el lehetett mesélni...
szóval tegnap is fürcsi volt, mi azonban nem a szobában, a vasalódeszkán fürösztöttük, hanem a fürdőszobában, pedig ott ugye kihívás, mert nincs olyan felület, ahova le lehetne fektetni a gyerkőcöt pelenkázni vagy vetkőzni vagy akár törölni, csak a zuhanyzóba fér el az állvány, amin van a kiskád, merthogy ugye kádunk az sincs. szóval vetkőzés a szobában, pelenkába csavarva irány a fürdő, aztán fürcsi után törülközés, és vissza a szobába beolajozásra.
de ezt is imádta, ügyesen lassan csináltuk, hagytunk neki időt, hogy elengedje magát a vízben, és úgy tűnik, ebben tényleg Elisabethnek van igaza, ez bejön.
a sétával meg nagy mázlink van, mert múlt hét csütörtöktől egészen tegnapig ragyogó napsütéses időnk volt, így minden nap délután kimentünk egy-egy órára sétizni. volt úgy, hogy a nagyszülők meg az apja mentek vele császkálni, amíg én aluszkáltam. marha jó dolog ez a babakocsis séta, egyelőre élvezem nagyon.
tegnap az autósüléses változatot is kipróbáltuk, elvittük őkelmét igazolványfotózásra, kell a kép az útlevélhez...

kedves szüleim

fájnak a beleim
hanna
kaptunk sab cseppeket, hátha a büfizéssel van baj, és azok a gázok okoznak bajt később, de nem segített. kaptunk kúpot is, valami gyógynövénykivonat, az talán enyhíti a görcsöket, mintha utána jobban lenne a pocak.
egyébként szörnyű hallgatni, ahogy sír, nézni, ahogy segélykérően néz rád, jaj, nehéz ügy ez...

nyugi-nyügi

ma nyugodt napunk van - eddig szépen sokat evett és sokat aludt kicsi Hanna.
apu tegnap hazament, úgyhogy csak anyám van már itt - eddig egész jól elvoltunk, főz, mosogat, néha elringatja Hannácskát, talán már nem érzi az ittlétet téblábolásnak. és csak párszor kellett rászólni, hogy hagyja abba a vészjósló hüjeségeit a mérleggel meg a "biztos hogy elég a tejed" témában. (szerinte azért nem ártana méricskélni, hogy mennyit szopik, én erre meg nem vagyok hajlandó. a védőnő hetente leméri, és ha valami gáz van, majd kiderül, de nincs értelme a paráztatásnak.) egyébként kicsi Hanna már pénteken (hat naposan) többet nyomott, mint a születési súlya, azóta meg hörcsögképet növesztett, szóval nincs itt baj a hízással meg a tejjel. próbáljuk betartani a kétésfél-háromórás szopikat, hogy ne amiatt fájjon a hasa, hogy túl gyakran eszik, de néha bealszik a szopizás alatt, és ágybarakás után negyed órával felébred, hogy még éhes, na ilyenkor megkapja a másik cicit. de ez elég ritka, általában azért sír, mert puki-kaki felébresztette, vagy mert foglalkozni kell egy picit vele.
egyébként nagyon komótosan eszik, és annyira belefárad az evésbe, hogy majdnem mindig kómás lesz tőle (ilyenkor yoda-néninek hívom, annyira vicces feje van), és azért rendesen nógatni kell, hogy folytassa. kezdünk beállni arra, hogy a két cici között pelenkázunk (mármint nem helyileg, hanem időben :), mert akkor már nem üvölt, hogy éhes, és a szopi utáni bealvásból sem kel fel, és ilyenkor igazán kisangyalként viseli a pelenkacserét. bár a szaros rucik cseréjére általában már elfogy a türelme, akkor már közben fel kell venni nyugtatgatni.
egyszer már pancsiztunk is, nem hivatalosan, merthogy elizabet csak a köldökcsonk leesése után akarta először fürdetni (a kórházban egyszer fürcsizett), de nagyon nem akart lejönni a sárga kaki a fenekéről, és már piros is volt, nem akartuk dörzsölni, így egyszerűbb volt kiáztatni.
egyelőre éjjel az ágyunkban alszik, kétszer kel fel enni, a reggeli hat-hétórás szopi után már azért átrakom a sajátjában, és utána nappal meg végig a kiságyában aluszkál, ha elnyomja a buzgóság.
irtó édes egyébként, hatalmas szemeivel úgy tud nézelődni, és nagyon megnyugszik, ha mesélek neki a világ dolgairól (pl hogy már virágzik a hóvirág odakinn), és már ide-oda mozgatja az ujjacskáit. az nagyon vicces, amikor próbálja az öklét betunkolni a szájába cumiként (kaja után, ergo nem éhes már), és ha a kisujjam van a szájában, két kézzel rácsimpaszodik arra a kezemre - elég fura ujjlazító gyakorlat, nem mondom...
vasárnap nem jött védőnő, mert mint utóbb kiderült, a kis kínai nőci túlvállalta magát - saját kuncsaftok plusz elizabetéi, így aztán csak hétfőn jutott ránk ideje. aranyos kis nőci egyébként, elizabettől kaptam valami olajat, amit ő készített sebgyógyulásra, és marha gyorsan segített begógyítani a kicsit kinyílt gátsebet, szóval nemcsak aranyos, de ügyes is. jaj, meg még ezt is kaptam, hogy igyam, meg néha kenegessem be Hannát is, hátha segít megnyugtatni. az biztos, hogy mindketten sokkal nyugodtabbak vagyunk, de lehet, hogy csak megszoktuk egymást meg a világunkat...
egyébként a gátseb már jól van, nem is érzem egyáltalán, a méhem már visszament az eredeti méretére, sőt két napja olajos hasmasszázst is kapok a védőnőktől, hogy az izmok jól visszataláljanak a helyükre - elizabet odáig volt a hasizmaimtól, úgy tűnik a primatornás évek nem vesztek el a semmiben... szóval most már nemcsak gáttornát kell csinálnom, hanem naponta háromszor hanyattfekve, felhúzott lábbal hasbeszívást, hogy a köldököm a hátamat érintse - ez elvileg segít az izmok visszatérésében.
na, megyek, kajálok valamit, peti meg anyám éppen vásárolnak, ebből nem lesz korai ebéd...
ja, és elizabet áldását adta a sétára, szerinte csak az anyán múlik, hogy mikor menjen ki a pici, úgyhogy ha nem esik és elmegy ez a nagy szél máshová, holnap kivisszük pár percre sétizni. ma meg kirakjuk az ablakba, hadd szellőzön egy picit.

bőgés

most még szokjuk a dolgot, szegénykémnek próbáljuk értelmezni a jeleit, de most is nagy bőgés van, sosó próbálja nyugtatni, de szegény hanna annyira felpörgött, hogy ordít, és nem tud elaludni.
persze a védőnő - elizabet - összevissza tanácsokat ad, hogy ilyenkor mellre kell rakni, meg szorongatni, merthogy hanna most próbál túllenni a kórházi stresszen - huszonhat órás kékfényterápia plusz extra tápszerezés, majd elmesélem.
na tegnap egész délután kézben volt a kis nyűgös, irtó sokat szopott, de nem nagyon aludt, és éjjel tizenkettőtől hajnali fél háromig ordított. én bőgve szoptattam meg éjfélkor, aztán felkeltettem sosót, hogy csináljon vele valamit, mert én totál kész vagyok. amíg aludtam két órát, ő tartotta a frontot, aztán bealudt a kisvacak, és csak szopizni kelt fel egyszer hajnalban, aztán reggel hét körül. aztán meg a tegnapi sok etetéstől fájó hassal ismét nem tudott elaludni, úgyhogy volt délelőtti hiszti is.
és most este mikor már ásítozni kezdett, kábé fél órája, beraktam a kiságyába az újra nyűgöst, de valamire felkapta a fejét, és azóta sír. vagyis talán most hagyta abba.
visszavonok mindent, ami rosszat a suttogós könyvre mondtam. komolyan.

szombat, január 26.

hajnali ötkor riadok fel, rohanok ctg-re, mert nem tudom, hogy a bogyóktól nem érzem a fájásokat, vagy tényleg elmúltak.
sehol semmi fájás, aztán sehol semmi doki, még mindig az éjszakai műszak van, és közel a váltás, elküldenek a picsába, jöjjek vissza fél nyolcra.
közben egy flaska antibiotikum megint belémcsorog, vért vesznek, vérnyomás, láz miegymás méricskélés.
reggeli, majd sosóval vissza, hogy beszéljünk a dokival.
doki sehol, egy már sokkal szimpibb szülészlány (hebammen) vizsgál meg. méhszáj még csak egy ujjnyi. rákérdezek, hogy mi volt ez az esti szarakodás, és elmondja, hogy este altatót kaptam, de ha igazi fájásaim lettek volna, azok nem múltak volna attól el.
kapok egy kapszulát a méhszájamba, hogy fellazítsa azt, meg hogy beinduljanak a fájások.
sétálunk vissza a szobába, a nővérkék tátott szájjal néznek, pedig csak fiz-só megy az infúzión, nem értem min vannak kiakadva. az ágyamat már elvitték, mondják, mert a laborvizsgálat szerint mintha fertőzés-gyanús lennék, és a szülészet már elkérte az ágyamat a sürgősségi császárhoz.
aztán jön az ágyam, meg az előző hebammen, és mondja, hogy volt szó ugyan róla, de aztán a doki úgy döntött, délben újra vérvétel, és egyébként este hatig várunk, akkor aztán tényleg császár.
ebéd után ctg, már megint ordítok a fájások alatt a kényelmetlen ctg-ágyakon, fél óra oldalfekvés, hiába mondom, hogy nekem az kényelmetlen.
ctg után már nem megyünk vissza a szobába, megkapjuk az egyik vajúdószobát, bordásfallal, labdával, nagy ággyal, szomszédban káddal. rámkötik a zsinórnélküli ctg-t, lehet sétálni, bármit.
kettőkor ülök a labdán, kapaszkodom a bordásfalba, és ordítok. két óra alatt három centire tágult a méhszáj. sosó elrohan kajálni, mert elájul az éhségtől. én az egyik fájás alatt kidobom a taccsot, pedig reggeli óta nem ehetek-ihatok. szenvedek, kérek infúziós fájdalomcsillapítót. először az antibiotikumot csorgatják, utána a fájcsillt, de nem érzem a hatását. kapok még valamit, amitől a szünet nélkül jövő összevissza fájásoknak rendeződniük kell. sosó ekkor ér vissza. ekkor már az ágyon fekszem, a méhszáj hét centis, én meg sugárban hányok.
ekkor bejön egy doki, hogy ő a helyemben elgondolkodna az edipurálon (itt PDA-nak hívják), mert a másik fájdalomcsillapítónak ez a hányás a mellékhatása.
belemegyek a PDA-ba, félájult vagyok a fájdalomtól, az egymás után szünet nélkül jövő fájásoktól kikészülök. aláírom a papírokat, bekötik a katétert a hátamba, persze pont akkor jön egy fájás, amikor mozdulnom sem szabad, ekkor már megy a koncentrálás, ellazulás, légzés, de annyira nincs már erőm ehhez. négy körül kezd el hatni a cucc, annyira megkönnyebülök, nincs több fájdalom, csak összehúzódás.
a méhszáj teljesen kinyílt.
irtó könnyű lett minden, beszélgetünk a hebammenekkel, akik istenien kedvesek és segítőkészek, mondják, hogy ha nyomni kéne, még ne nyomjak, próbáljam kiszuszogni, hadd dolgozza ki magát szép lassan a gyerek.
ez megy is, csak aztán bejön a doki, és azt mondják, hogy most akkor ha jön a kontrakció, meg a nyomhatnék, nyomjak ahogy tudok.
erről elfeledkeztem, sosó segít, ne fejbe nyomjál, hanem hasban, gondolom vörösödök, mint rák, sokáig tart, míg ráérzek, hogy mitishogyis, közben mindenféle testhelyzetbe pakolnak, oldalfekvéstől guggolásig minden van itt, és sokáig tart, marha sokáig az, hogy mindogatják, már látszik a haja, a feje, és aztán egyszercsak kinn van a feje, és a következő nyomással Hanna kicsusszan. sosó elvágja a köldökzsinórt, én meg megkapom hannát a mellemre... délután háromnegyed hat...
ekkor jön a dolog elrendeznivaló része, még a méhlepényt kinyomni, a gátmetszést összevarrni, de hanna mindvégig rajtam, már csak rá lehet figyelni.
aztán kapunk két órát hármasban, néha bejön az egyik hebammen, hogy segítsen mellre rakni, aztán fürdetés nélkül becsomagolják valami ruciba, és átgurulunk a szobába.
éjjel jön a csecsemősnővér, hogy akkor kéne etetni, meg hogy megmutatja, hogyan kell pelusozni, meg ilyenek.

péntek, január 25.

az előző esti ismételt fájásocskák után reggel hatkor arra ébredek, hogy vizes a pizsamám. kirohanok a slozira, hogy megnézzem, mi van, és onnan kajabálom Sosónak, hogy irány a korház, elindult a magzatvíz.
ő visszafektet az ágyba, hogy maradjak nyugton, megnézzük a szakirodalmat, mi ilyenkor a teendő. fájások nincsenek, magzatvíz szivárog, folyamatosan folydogál, irány a kórház.
ctg-re raknak egy fél órára, majd egy újabb félre, miközben rázogatják a hasamat, mert elvileg úgy nem lehet abbahagyni a ctg-t, hogy alszik.
aztán várunk vagy egy órát arra, hogy jöjjön a nőgyógyász, és megvizsgáljon. ultrahang, vizsgálat, minden rendben, gyerek szerinte 3,8 kilós lesz. megpróbál katétert berakni a jobb csuklómnál, de annyira fáj, hogy majdnem beleőrülök, erre a könyökhajlattal próbálkozik, több sikerrel. (egy hét után is lila a csuklóm, úgy szétcseszte az ereket ott.) aszondja, hogy várunk 24 órát, hogy beinduljon a szülés, ha addig nem történik semmi, beindítják. szóval szombat estére meglesz a gyerek. de addig még várunk.
várunk, merthogy most már haza nem engednek, ilyenkor nagy a fertőzésveszély, várunk arra, hogy megkapjuk a szobát.
egy fél óra múlva szólnak, hogy még egy-két óra legalább, mire szabad lesz az ágy, telt ház van, meg kell várni, amíg egy felszabadul. sétáljunk addig az épületben.
reggelit hol kaphatnánk, kérdezzük mi, merthogy ugye ekkor már tíz körül járunk, mi meg hat óta fenn vagyunk kaja nélkül... hát, van valami kávézó odalenn. de.
titokban, merthogy a biztosító ezt nem nézi jó szemmel, hazamegyünk kajálni, majd egyre visszegurulnk a kórházba.
megvan az ágy, beköltözöm a szobába. kétágyas luxusszoba, a szobatárs egy tök szimpi nőci, császár után, egy aluszékony kisbabával, aki max csak nyöszörög, sírni nem hallani.
ebédet kapok, nem annyira szörnyű menzakaja, majd aztán ismét ctg, kétóránként, merthogy legyen mit csinálni.
délután megkapom az első antibiotikumot infúzióban, aztán újrakezdődnek a szokásos délutáni fájásocskák, de ezek egyre erősödnek, mire kilences ctg-re megyünk, már ordítok a fájásoktól, amik öt-hét percenként jönnek, és a ctg mutatója kiakad, olyan erősek.
az éjszakai szülészlányok marhára nem szimpatikusak, angolul sem nagyon beszélnek, sajnálkozunk, hogy pont velük fogunk szülni, merthát ilyen fájásokkal már biztos szülünk.
az egyik hoz két bogyót, hogy vegyem be, fájdalomcsillapító. ellenkezek, meg faggatom, minek, azt mondja a méhszáj még csak egy centis, a fájások meg erősek ugyan, de ez így órákig eltart, aludjak egy kicsit.
fél óra múlva bekábulok az ágyba. seképsehang.