A balek

kiolvastam doktorbubó doktorház könyvét, és találtam egy hozzáillő frappáns kritikát róla, úgyhogy beszéljen helyettem kovacsne:

Ilyen regényeket az ember gimiben szokott írni – én is írtam, sőt annak idején az összes ismerősöm is. A főhős (csekélységünk) valamilyen bizarr helyzetbe kerül (egyik mélabúra különösen hajlamos barátom három és fél oldalas regényfolyamában például orkok térítik el a mogyoródi hévet...), ahonnan számos egzotikus kaland során vágja ki magát, miközben szédítő filozófiai mélységek peremén egyensúlyozva, ám könnyedén humoros stílusban megosztja az erre kíváncsiakkal a világ lényeges dolgairól (pénz, szex) kialakult véleményét.
A Balek annyival több ennél, hogy igazi stílusbravúr: írójának sikerül ötvöznie, mégpedig kitűnő érzékkel, a fordulatos krimit a három sörrel éjfél után elhangzó morális eszmefuttatásokkal éppúgy, mint a tobzódó (angol)nyelvi humort az egészen feketére kiégett cinizmussal. Hugh Laurire rajongói számára ennek a regénynek az az előnye, ami a hátránya: szinte lehetetlen objektíven értékelni. A könyv a fegyverkereskedelem és a hátterében meghúzódó setét politikai játékok szövevényes világába kalauzol el bennünket, a Brit Korona egy hajdani, lezseren intellektuális 0.07-es ügynökének segítségével, aki hegyeken, völgyeken és (vénusz)dombokon átküzdve magát végül is legyőzi a gonoszt (vagy mégsem?). A főhős szimpatikus, a cselekmény fordulatos, az egyes fordulatok pedig éppen annyira váratlanok, mint amennyit egy modern krimitől elvárhatunk.
Az egyes szám első személyű elbeszélés azonban felzavarja az amúgy becsületes családanya szerepben domborító olvasó lelkének állóvizét. A rajongó az események forgatagába óhatatlanul beleképzeli magát az írót, ahogy elbűvölő kék szempárba és három éve gondosan ápolt háromnapos borostába öltözötten pofonokat és hangsúlyozottan értelmiségi poénokat zúdít minden irányba, a könyvben isten tudja miért oly gyakran előforduló heresérülések esetében pedig agyunk egyik rejtett pornográf zugában 3D-ben elképzeljük, ahogy óvatos kezekkel kamillás borogatást helyezünk a kitűnő színművész sanyargatott célszervére. Ez így nem fair. Tessen szíves lenni hagyni, hogy az olvasó a főhős iránt önmaga okán tápláljon gyengéd érzelmeket.

Valószínűleg nem véletlen, hogy pont a főszereplőről nem találunk klasszikus leírást: a könyv 2004-ben jelent meg, mire Laurie-t a Dr. House kapcsán már a fél világ megismerte. Ha pedig valakinek esetleg mégsem esne le a tantusz: a sármos ügynök, akárcsak nem kevésbé sármos kiötlője, nyíltan felvállalja motor-másságát (hogy politikailag korrekten fogalmazzak...), többször elbüszkélkedik azon képességével, hogy brit létére akcentus nélkül képes amerikai akcentussal beszélni, és minden lehetséges alkalommal utal rá, hogy 180 centi magas (ez megfigyeléseim szerint a Nagy-Britanniában önmagában véve is valamiféle hőstett). Ezek után kicsit furcsán hangzanak a főhős szájából a „jóképű, igen tehetséges faszi vagyok, akinek morális tisztaságához nem férhet makula, ezenkívül minden fegyverhez értek, és bárkit félkézzel lenyomok” jellegű mondatok, viszont azt eddig is tudtuk, hogy a színművészetet és az Y kromoszómát kizárólag Hugh Laurie miatt találták fel. Férjem, aki példás türelemmel viseli asszonykája infantilis rajongását a különböző mértékben férfiasan borostás filmszínészek iránt, annyi kommentárt fűzött a dologhoz, hogy „ a csávó úgy látszik sajnálja, hogy nem ő a Bruce Willis”. A rosszmájú megjegyzésre először csak legyintettem, de aztán szörnyű gyanú verte magát a szívembe: lehet, hogy a férfiak jobban megértik egymást, mint mi őket?

A könyv stílusa és nyelvezete valahol P.G. Woodhouse, Quentin Tarantino korai zsengéi és annak angol következményei (Blöff és társai), valamint Douglas Adams közt manőverez. Az utóbbi kapcsán merül fel bennem a kérdés, hogy a mű fordítását vajh miért nem bízták rá Molnár Istvánra, aki a Galaxis útikalauz stopposoknak című kultuszkönyvet magyarul is felejthetetlenné művé tette, vagy ha már nem őrá, akkor valakire, aki ha angolul nem is, de legalább a saját anyanyelvén szalonképes. Tisztában vagyok vele, hogy a fordító is ember, ezért nem is szoktam feltétlenül fennakadni azon, ha valaki a „zömítési dudor” hegesztéstudományi szakkifejezés megfelelő lefordításán fél napig tűnődik, míg végre elszúrja. Azt azonban igenis felháborítónak tartom, ha egy fordított szövegben ilyenekkel találkozom, hogy „lágyan szénsavas ásványvíz”, egyrészt, mert ez arra utal, hogy a lingvo-transzformációs szakmunkás a szótárban a „mild” kifejezésnél csak a legelső jelentést volt hajlandó elolvasni, másrészt pedig arra, hogy nevezett illető életében nem járt még boltban vagy étteremben, ahol megtanulhatta volna az „enyhén szénsavas” terminus technicust. Ráadásul a könyv vége felé mintha a fordítót az output oldalba döfött tüzes hajsütővassal ösztökélték volna gyorsabb munkára (gondolom, a könyvnek piacra kellett kerülnie, mielőtt Bleifrei Tamás végképp kitúrja Dr. House-t a TV2-ről...). A kapkodás az utolsó fejezetek felé haladva egyre nyilvánvalóbb és sajnos egyre zavaróbb. (Kiadvány menedzser helyett esetleg alkalmazhattak volna például egy nyelvi lektort is)

A regény hangulatán talán az ront egy kicsit, hogy egyszerűen nem lehet nem észrevenni, hogy valójában filmnek írták. Természetesen azonnal nyilvánvaló, ki is játszaná a központi szívdöglesz szerepét, de a brit filmművészetben akár csak alapfokon is jártasaknak nem okozhat problémát Steven Fry felismerése sem (akivel Laurie számos BBC sorozatot írt és csinált végig), a bölcs, bár kissé különc jóbarát hálás szerepében. A film véleményem szerint 2-3 éven belül várható, és én már jó előre rettegek, mi lesz belőle, mert a könyv verbális poénjainak ¾-ét a fergeteges leírások adják, maradék ¼-e pedig, jóllehet leírva gyermekeink nyugalmának és belénk vetett hitének megzavarására alkalmas harsány röhögésre fakaszt, filmbéli dialógusként maximum kínos feszengésre adhat okot...

Hugh Laurie kedvelőinek a könyvet mindenképp ajánlom. Árnyalni fogja a rajongás tárgyáról eddig kialakult képüket, vagyis egy sablonos, ámde hamis kép helyett immár egy merőben újszerű, jóllehet nem kevésbé hamis képpel fogunk rendelkezni kedvenc színészünkről, miközben ő, gondolom, ezen jókat röhög a markába. Az el nem kötelezett olvasóközönség pedig végre megtudhatja, hogy a kórházban fekvők miért mindig csak félig fejtik meg a keresztrejtvényeket, mit tehet az ivarszerveinkkel egy japán motor tanksapkája, illetve miért van eleve és megmásíthatatlanul kudarcra ítélve az ellenkező nemű partnerek közti szex. Jó szórakozást!

a magyarovi-teszt napja

Anikó már egy éve viszi Levit a hágai magyar oviba, ami kéthetente szombat délelőtt van, és magyar dalocskákat tanulnak, körtáncolnak meg az egyik nő bábozik nekik. Ez iskola is egyébként, és van korrekt programjuk, magyar hagyományőrzéssel meg hittannal, ami eddig konkrétan elijesztett minket ettől az egésztől, de mivel Anikó értékrendjében megbízom, és ő azt mondja, hogy nem annyira gáz és ultramagyarkodó az egész, úgy döntöttünk még a nyáron, hogy Hannival teszünk egy próbát.
Merthogy nyáron volt az az ominózus antiszociális-para, amit Sosó gerjesztett, és ami tutira vaklárma volt, de azért akkor meghívtam Annikát vendégségbe, és azóta Hanni nem akar hazajönni a bölcsiből, ha Annika vagy Celine, az új, ferdeszemű barátnő MÉG ott van. Legutóbb egy fél órán át néztük, hogy hármasban ugrálnak-táncolnak-játszanak az udvaron, míg a másik két kiscsajért megjöttek a szüleik. Azóta Hanni kiadta ukázba, hogy ha jóidő van, ergo udvaroznak, akkor csak zárórára menjünk érte.
Na de akkor nyáron elhatároztuk, hogy jó lenne közösség-építésnek ez a hágai ovi, meg egyébként is, Levivel hihetetlen nagy haverok, kéthetente miért ne járnának együtt oda ökörködni, szóval az idei tanév első órájára, ami most van 10-től, elvitte Anikó Sosót meg Hannit. Én maradtam itthon, mert ez a kettejük programja lesz, ha tetszik a mai foglalkozás nekik, de közben megöl a kiváncsiság ;)
Vicces amúgy, mert három hete Wassenaarban megismerkedtünk egy jófej magyar házaspárral, ahol a nő mintha azt mondta volna, hogy ő tart az oviban vmi foglalkozást, meg múlt héten Barbarával, Tara szomszédjával, aki szintén magyar, és a kétéves Kristófját mostantól viszi majd oda. Szóval kezdenek összefutni a magyar szálak a hágai magar oviban... Majd ha hazajöttek és beszámoltak, mesélek. Addig felrakom a levest főni, és elgurulok a piacra. Kirúgok a hámból.
update: Az első órát tartotta Marianna, a wassenaari nőci, és Sosó szerint  piszokjó volt, a gyerekek nagyon élvezték. A másodikat az a nő, akire Anikó már tavaly is panaszkodott, hogy nem tud mit kezdeni a gyerekekkel, úgyhogy az óra felénél leléptek, akárcsak Anikóék és Barbaráék, szóval maradt egy gyerek a foglalkozáson. Talán kritikának veszik.

csak úgy

level 2 vagyok a buklájnon, most látom csak, hogy rendeltem 5 könyvet, hogy anyám, ha jön, hozza ki. rendeltem még agymenők 2. meg doktorház 1. évadot, azt a dividótól, de ők még nem tudják, mikor viszik. remélem azért anyu ki tudja hozni valamelyiket, hogy legyen mit bambulni esténként három egész héten át. szombaton kánikula volt, 27 fok, itt voltak Anikóék. lementünk a kisjátszóra, én cipeltem magammal a műanyagszéket, és az aktuális játék mellett letelepedtem az árnyékba, míg Hanni meg Levi eljátszottak. vasárnap óta megint zuhog az eső, kisebb nagyobb kihagyással, de ma pl szinte alig akar elállni, és a szél is eléggé orkánikus. ma reggel a közértben elkapott egy kis vacakullevés, azóta időnként fájok, és háromszor voltam már wécén, szóval gyanús a dolog, hogy a közeljövőben kézzel fogható realitás lesz a tesó. amúgy Sosó kijelentette, hogy mégsem tetszik neki a Liza, mint név, úgyhogy megint név nélkül vagyunk. vagyis a Terkára tett javaslatomon elgondolkodott. az nem hangzik olyan szarul angolul, mint a Janka mindezek örömére megyek és alszom egy picit.

az időzítés, ugye....

Hello Eva,  My apologies for not responding sooner however I spoke at length with Nikon today and although they felt you were a strong candidate they would be looking for someone to be office based full time and before the end of the year hopefully.  Michelle said to thank you for your time and that she wishes you happiness with the new baby, you understand that they will look for candidates now and if they fail to find the right person by the end of the year then she will be contacting us to discuss your application then.  Thanks again Eva and I hope everything goes well with the birth

elektrosokk

megjött a TENS-masina, aminek a bérlését végülis az egészségbiztosító már kifizette. hurrá. még jó, hogy vannak jóslófájásaim, így legalább tényleg ki tudom próbálni, nem csak felapplikálni.

program hozzáadása a naptárhoz

ma, este hét, telefoninterjú a nikon europpal.
apámnak múlt héten meséltem a sztorit, amire vicces benyögte: öt perccel szülés előtt? amilyen szívatás az élet, vagy éber Murphy, tényleg pont ma este indul majd be a szülés.
egyébként napok óta esténként masszív jóslófájásokat produkálok, néha hányingerrel megspékelve, úgyhogy most vasárnap Sosó meg Hanni összeszerelték a kiságyat is, biztos, ami biztos alapon. kicsit vacak ez a két hete tartó "még pár napot bírjak ki, legalább a 37. hetet töltsem be, hogy ne legyen koraszülött" állapot. nade már csak tényleg pár nap addig. és két hét múlva jön ki anyu.

Netrendel, házhozszállít

Ma felbuzdultam azon, hogy Hanni három éve vett, két éve hordott esögatyája már a térdéig csúszik fel, ha leül, és nekiálltam felkutatni a netet egy 104 centis gyerekre való esöszerkóért. Persze rózsaszín tündéres van csak lányszínben, ami nem egy vagyonba kerül, de sebaj, a mostani úgyis sötétkék volt.
Aztán, ha már neten rendelek, és jön a tesó, gondoltam ideje beszerezni a testvérek rivalizálás nélkül könyvet, hátha már az elejére is vannak jó ótleteik. Ugyanaz a szerzöpáros írta, mint a Beszélj úgy, hogy meghallgasson... könyvet, ami nekem nagyon bejött.
Meg aztán a nagy pihenésre tekintettel itt az ideje, hogy a közértes házhozszállítást is kipróbáljuk. Az AH ugyanis árul a neten, és házhoz is hozza a cuccot. Persze nem ingyen, és van minimum rendelési limit is, meg a brioche-nak csúfolt kalácsot nem adják a webwinkelben, de ha egyszer Sosó utál oda járni, nekem meg jobb nem pakolászni meg soppingolni, talán ez a legegyszerübb megoldás. Persze lehet menni a kisközértbe is, meg a dekába, de ott sokkal kisebb a választék.
Szóval ma virtuális soppingot tartottam, végigjártam egy csomó sport-, gyerek- meg könyvesboltot, söt, még be is vásároltam jóvö hétre. Csak kár, hogy a vett cuccok közül egy sincs a táskámban. Még :)

breaking!

ez az álláskeresősdi totál felpörgött, ma délelőtt beszéltem az angol fejvadász nőcivel egy fél órát, aki a beszélgetés után átküldte az anyagomat a mikroszkópos céghez, akik Amsterdamtól egy icipicit délre vannak, és jövő héten várnak interjúra.
az állás egy európai product support meló, nagyon izgis.
el sem hiszem, hogy ez velem történik.

az angol fejvadász

a májusi amszterdami karrierbörze óta vagy öt holland fejvadász cégnél van fenn az önéletrajzom, kapom is a heti-havi hírlevelüket, mindenféle szarabbnál irrelevánsabb állásajánlatokkal, amiket persze nem személyre szabottan, csak úgy ömlesztve küldenek ki.
még a pesti szabi alatt küldött át Peter a laborból egy levelet, hogy hátha érdekel, egy angol cég keres sales support embert hollandiába. kicsit későn írtam vissza nekik, már nem reagáltak. de a dolog valahol mélyen rögződött, mármint hogy angol cégek is keresnek hollandiába embert, és múlt héten, mikor nekiálltam újra előröl kezdve állást keresni, belefutottam két angol fejvadász cégbe is, akik amszterdamba kerestek embert scientific writing témakörben. az egyik cég (reed) rögtön válaszolt, hogy bocsi, de az állás már elkelt, de majd szólnak, ha lesz valami jó meló, a másik azóta sem jelentkezett.
és alig egy hétre rá írtak a reedesek egy emailt, hogy van egy bizonyos (hollandiai mikroszkópos) meló, érdekel-e. végülis igen, átírtam a cover lettert, nyomtam a sendet, és öt perc múlva kaptam is a válaszlevelet a másik fejvadász cégtől, akik igazából keresik a reed-en keresztül az embert:
"Hello Eva,
Thank you for sending your cv through, please let me know when we can speak in more detail?, I am available in the office tomorrow but will be out then till Weds next week
Best regards"

hahh, ennyit a holland fejvadászokról. ezennel elmehetnek melegebb éghajlatra.

lang zal hij leven

amikor Sosó szétszedte és átpakolta a hálóban a ruhásszekrényemet, hogy legyen helye a kiságynak, megtalálta a jól eldugott szülinapi ajándékát, amit a neten rendeltem, és már július óta dugdosok. de mivel pihenésre lettem ítélve, nem is nagyon tudtam Sosónak extra ajándékot nézni, így Hannival gyártottunk egy békás képeslapot, és a Sosó által gyártott isteni kókuszos kockával meg ezekkel a szerény ajikkal köszöntöttük tegnap fel.
délután volt Martijn szülinapi bulija kinn Scheveningenben a tengerparton, így aztán Sosó szülinapját is ott töltöttük. piszok mázlista időnk volt, meleg volt, de nem tűzött a nap, fújt a szél, de kellemes volt. Hanni imádta a tengert, fel-le rohangált a parton pucéran, bekente magát iszappal, aztán berohant a vízbe, aztán újra kente magát iszappal...
vicces egyébként, mert szombaton meg Sosó egyik hollandtanfolyamos társával, Tarával meg az ő három kisfiával voltunk tengerpartozni Wassenaarnál, ahol is összeismerkedtünk egy irtó szimpi kétgyerekes magyar házaspárral, akik aztán vasárnap is ránk köszöntek a partra menet...

kemény

igazából akkor kezdődött ez a haskeményedés, amikor Pesten voltunk, vagyis Veresen, és sokat rohangásztunk meg pakolásztunk meg vacsit főztünk meg bevásároltunk, és estére be-bekeményedett a hasam rendesen, le kellett ülnöm, hogy kilihegnem magam. azóta egyre gyakrabban előjön. amikor visszajöttünk, rögtön volt egy bábavizit, akkor azt mondták, hogy pihenjek, és én azóta nem járok be dolgozni. persze még kimostam egy adag babaruhát, felcipeltem a babajátékokat a pinyóból, kimostam őket kétszer is, hogy a pinceszag kijöjjön belőlük, ágyat húztam, ágymatrachuzatot mostam, porszívóztam, akváriumot pucoltam, Hannival játszóztam, közérteztem, Hanninak új őszi kollekciót vettem, a babának meg a hiányzó apróságokat próbáltam beszerezni, szóval minden volt az utána következő két hét, csak a szó "orvosi" értelmében vett pihenés nem. persze mindez fel sem tűnt, csak a múlt héten már elkezdtek komolyan fájni is a keményedések, és akkor nagynehezen visszavettem a rohamtempóból, és tényleg maradtam a fenekemen, nem sétáltam, nem bringáztam, a porszívózást is Sosóra hagytam. és még így is fájtak a keményedések. úgyhogy szerdán felhívtam a bábákat, hogy mit is csináljak. az asszisztens azt mondta, hogy hívjam a "vészszámon" az ügyeletes bábát. upsz. az ügyeletes kedves volt, mondta, hogy vigyek azonnal pisit a házidokihoz, a hugyúti fertőzésektől lehetnek korai fájások, de kapok rá antibiotikumot, és akkor minden oké lesz.
délután egyre vihetem a pisit, kettőkor kapom a hírt, hogy nincs fertőzés. a bába kérésére hívom a vészszámot, fél négykor látni szeretne, menjek be a praxisukba. kikérdez, szerinte csak a méhet tartó szalagok fájnak, de azért megvizsgál, ha nincs ellenemre. merthogy itt normál esetben nincs nyúlka-piszka, nincs is náluk nőgyógyászati szék kengyellel, csak egy sima lapos orvosi ágy, amire felfekszik az ember, és ők kitapogatják a babát, hogy mekkora, meg hogy fekszik, és meghallgatják egy percig a szívhangját egy kis kézi kütyüvel. szóval megvizsgál. méhszáj másfél centire nyitva, a szalag-elmélet elvetve. hívja a leiderdorpi kórházat, hogy mehetek-e azonnal ctg-re. mehetek. aszongya, hogy ez eltart pár órát, de ha fájásokat látnak a ctg-n, benn is tartanak éjszakára. csöppet beparázok, hogy ez most itt a 34. betöltött héten koraszülésbe csap át, bőgve hívom Sosót, hogy vigyen be a kórházba.
ott egy irtó kedves bába jön egy negyed óra várakozás után, pisit kér, merthogy lehet hugyúti fertőzés, nem baj, hogy ma ezt a kört már lefutottuk, az ő tesztjeik érzékenyebbek. aztán rámpakolja a ctg-t, kiskölök meg próbálja kézzel lábbal lerúgni az érzékelőket a hasamról. jönnek is a keményedések, hercig kis harmincas görbéket produkálok, kiskölök pulzusa meg a szokásos 145-ról felmegy 190-re is, annyira belelovalta magát az érzékelők lerugdosásába. a masina rögzíti a gyerek rugásait is, és a görbékkel összevetve felmerül az az opció is, hogy a túl aktív gyerek miatt is keményedhet a hasam rendesen.
mivel az újabb vizsgálat szerint nincs további tágulás, nincs hugyúti fertőzés sem, így hazaküldenek azzal, hogy most aztán komolyan pihenjek, jobban, mint eddig.
azóta tényleg sokat fekszem meg ücsörgök, nem ugrálok, és így most már csak átlag napi egy fájdalmas összehúzódást produkálok. talán így kihúzzuk még pár hétig ezt a szülést. mindenesetre a kórházi pakkot már félig összeraktam, meg tegnap este újra elővettük a névlistát, és megegyeztünk a Lizában (azt lehet Lilinek is becézni).
most hirtelen felindulásból visszaolvastam a 2007-es bejegyzéseket, és már Hannival terhesen is voltak események bőven másfél hónappal a szülés előtt: naponta párszor érzem azt, hogy összehúzódik a méhszáj környéke - vagy valami akörül. és az nem egy vicces érzés, kábé akkor jelentkezik, amikor megyek, és akkor éppen csak úgy tudok menni, mint aki beszart.

hiszti reloaded

már egy jó ideje fellélegeztünk, hogy ennyi volt, vége van, a lányunk már nagylány, de murphy sosem alszik, és perszehogy Hanni újrakezdte a hisztiket. az utóbbi pár napban megint tobzódunk a sírásban végződő mégegyet-ekben, sokszor fogalmunk sincs miért durcáskodik, vagy ha tudjuk, az sem jobb, annyira makacsan ragaszkodik az elképzeléséhez (pl hogy a biciklisávon szemben akar menni a menetiránynak a pótkerekesével a száguldozó motorosok felé), hogy az épeszű magyarázat semmit sem ér, max csak elkezdi az apját csépelni.
ennek ellenére - vagy pont ezért, mostanában imád bölcsibe járni. pénteken annyira fáradt volt reggel, hogy még reggeli után is támolygott, úgyhogy visszaraktam az ágyba, és kilenctől negyed egyig még visszaaludt. amikor felkelt, elsírta magát, hogy lekéste a bölcsit, annyira bölcsibemehetnékje volt. tegnap meg annyira isteni napja volt a bölcsiben, trécselt a lányokkal, játszott a többi gyerekkel, hogy Helen csak áradozott róla percekig. úgy látszik ez a hiszti csak nekünk szól. valahol rosszul is kell éreznie magát :)

tyuvutyuvi és az elefántbébi

Hanna szerint azt mondja a telefonom, hogy tyuvityuvi.
Sosó szerint a szimkártya a ludas, de a témobilnál a csávesz berakta a kártyát egy másik telcsibe, és azzal semmi gond nem volt. persze akkor még csak minden második hívásnál csinálta ezt, most viszont az utóbbi napokban nem emlékszem egy normális fogadott vagy indított hívásra sem, csak ez a tyuvityuvi szól, ami tisztára olyan, mint egy telefonos perverz szuszogása géphangon.
szóval nincs más, mint lementeni róla mindent a gépre, és beadni garanciális javításra. remélem adnak cseretelefont, hogy ha éppen rámjönne a szülhetnék, legyen miről hazarendelni a pasimat, meg felhíni a bábát. merthogy mostanában éjszakánként, mikor felriadok vagy átfordulok a jobb oldalamra (azon hagy végre aludni a kiskölök), valahogy fájogat a hasam, és most már akkor is sokat keményedik, ha nem ugrálok egész nap. ma éjjel persze azt álmodtam, hogy szülök, aztán hirtelen átváltott a kép, és már nem én szültem, hanem egy elefántmama. mindenesetre a kis elefántbébi nagyon édes volt.
lekopogom, de a szoftverfrissítés után elmúlt a tyuvityuvi.

Kim

Kim egy szőke, rövidhajú, fiús jüff a bölcsiből, akit először nem nagyon csípett Hanni, de aztán elrepült télen Afrikába, mint Gombóc Arthúr, és amikor két hét múlva visszajött, nagy haverok lettek.
Amikor Merelt lapátra tettük, mert Hanni nem szívesen maradt vele kettesben, ha mi leléptünk valahova, megint megkérdeztem a bölcsisnéniket, hogy tudnak-e ajánlani valakit. Helen azt mondta, körbekérdezi a csajokat, hogy ismernek-e bébiszittyókat, és végül Kim jelentketkezett, hogy ugyan szabályellenes, ha a csoportjában lévő gyerekre szittel sokat, de havonta, kéthavonta egy este azért belefér.
tegnapra bejelentkeztünk a leiderdorpi kórházba a terheseknek szóló infó-estre (lassan ideje lenne kórházat választani a szüléshez), és ezen jeles alkalomból bevetettük Kimet. Hanni hihetetlen lelkes volt, már irtóra várta őt, örömében ugrált, mikor megérkezett, és minden játékát, könyvét megmutatta neki, pörgött ezerrel. még az sem kottyant meg neki, hogy mi leléptünk. Kim csak fél kilenckor tudta berakni az ágyba, és kilenc körül aludt el, és persze ma bölcsinap van, de remélhetőleg ebéd után kipiheni magát a lelkes kismacskánk.
a kórház amúgy szipi-szupi, irtó guszta menzája van, csillog-villog mindene, de a szülőszobák picik, a wc meg a zuhanyzó kinn van a folyosón, kemény 3 darab a hat szülőszobára, és van összesen egy labdájuk meg egy szülősámlijuk. a diakonissenhuis ugyan messzebb van, merthogy át kell vágni a városon, de a négy szülőszoba tágas, meg wc-s, zuhanyzós. ja, és a diakonissenben éjszaka is van ügyeletes anesztesztes, míg a leiderdorpiban nem. szóval asszem irányelvnek belőjük a diakonissent, de ha nagyon rohanni kell, jó lesz a másik is.

kisnyúl

múltkor a bábánál rámköszönt egy kismama, nekem pedig tekert az agyam, de rettenetesen, hogy ki is lehet ő, mikor is rákérdezett, hogy akkor csütörtökön megyek-e pilatesre. dumáltunk egy sort, többek között kiderült, hogy ő Ausztriából jön, meg hogy tök jófej, így aztán telefonszámot cseréltünk, és egy hétre rá elmentünk koffeinmentes kávézni a városba. aztán meg sétálni a polderparkba, meg persze kávézni egyet a nagy sétára. Christina akkor volt a 39. héten, és amikor elment Carlához a shiatsu masszázsra, kérte, hogy masszírozza meg a szülést beindító pontokat. két nappal később jött az sms, hogy megszületett a kislányuk. szóval ezek a pontok kincset érnek, legalább lesz valami a kezünkben, ha megint előbb megy el a magzatvíz, mint hogy beindulnának a fájások.
szerdán megyek hozzá látogatóba, azt írta, majd mesél, én meg viszek neki egy sárga plüssnyulat, amit ma varrtam, és Hanni segített a tömésnél.

az elmosott nyaralás

azért az a két hét sok volt Hanninak nélkülünk, az utolsó napokban már szinte csak az ujját szopva láttuk a szkájpon. de nagyon örült nekünk, és persze kellett pár nap, hogy helyrebillenjen minden (amikoris párszor kurvaéletezett meg lehülyézett ok nélkül embereket - köszönet érte a nagyszülőknek, főként anyámnak, aki képtelen volt visszatartani az ordibálását), de jó volt újra visszakapni a nagylányt.
merthogy megnyúlt, kinőtte a gatyáit, egy-két cipőjére azt mondta, hogy már kicsik (most persze jó rá ugyanaz a kiscipő, nem értem), és a pólókat alig lehet ráhúzni a fejére. szóval lassan aktuális lesz egy nagybevásárlás neki, de próbálom őszig húzni a dolgot.
a nyaralás része a pestenlevésnek nem igazán jött össze, ugyanis két nappal az érkezésünk után beköszöntött egy hidegfront, amit ugyan előre jósoltak, de nem ekkorát, és nem két hétig tartót. még a melegben sikerült egy horányi dunázást megejteni Juditéknál, de amúgy a nyári ruhákat tök feleslegesen vittem magammal. nem vittem zárt cipőt, így Sosó ősrégi barna cipőjében jártam, vittem kemény egy darab viszonylag vastag pulcsit, ami kapucnis és kenguruzsebes, úgyhogy megalepattant szerkóban nyomtam végig a két hetet.
a kertipartit sikeresen megtartottuk, bár hideg volt és a kert csuromvízes, de jöttek a népek, és ették a bográcsos lecsót, a kölkök őrjöngtek egy nagyot Zozóval a kertben, és jöttek a picik is, szóval nagy volt a kavarodás. Hanni az elején bezárkózott a dolgozószobában, aztán mikor kihoztam onnan, vagy rajtunk lógott, vagy a nagyszülein, neki ez nem igazán jött be, túl sok ember volt.
terveztünk egy három-négynapos balatonozást Veráékkal, akik irtó macerásak lettek (nekik négyüknek kell minimum két, de inkább három hálószoba), szóval mi az egy kisszobából álló kisházat kaptuk volna meg révfülöpön, aminek nincs fűtése, és ők aggódtak, hogy megfagyunk, főleg, hogy Hanninak csak egy matraca lett volna a betonyon. szóval a balatonról lemondtunk, és beszerveztünk egy veresezést. nagybátyáméktól elkértük a szomszéd házat, ott laktak Veráék (két hálószoba meg egy nappali-konyha), mi meg Juditékkal heten elvoltunk a mi ugyanilyen veresi vityillónkban. voltunk medvéket etetni, meg tábortüzet raktunk és szalonnát sütöttünk, meg grilleztünk az esőszünetekben, és a kölkök szuperjól elvoltak. Samu Hannával folyton együtt lógott, nagyon jó haverok lettek, aztán mikor ők hazamentek, a két kiscsaj is édesen eljátszott.
voltunk mozizni (ennyire idegesítő filmet rég láttunk, mint a mosás vágás, ámítás), isteni gőzgombócokat meg thai tésztát ettünk a momotaróban (ahol az irtó közvetlen meg helyes pincérlány az orrom előtt flörtölt Sosóval), voltunk még fogaskerekűzni (mert persze akkor is zuhogott, és a vadaspark helyett kellett valami mást találni), a közlekedési múzeumban meg az állatkerti játszóban is. szóval volt programunk rendesen, persze a kötelező családlátogatásokkal megspékelve.
a végén Hanni már naponta többször kérdezgette, hogy még hányat kell aludni leidenig, szóval asszem ez az egy hónapos szünet tényleg túl hosszú volt neki. na nembaj, jövőre úgyis minden másképp lesz.
hmm, jó újra itthon.

Tornabajnok

Néha komolyan fáj, ahogy belém rúg a kis boxbajnok. Irtóra érzem minden mozdulatát, és mostanában irtó sokat keményedik a hasam, ha nem pihenek eleget. Most már kéthetente van bábavizit, a mai tapogatáson (33. hét) azt mondta a bába, hogy kezd leszállni a kölök. Remélem azért a kiscsaj megvárja a nagyanyját, hogy ne kelljen agyalni, kire hagyjuk Hannit.

vízió

tegnap este hétre kaptunk időpontot Oestgeestbe (ami egy Leidennel összenőtt falu) a babyvision nevű "nem diagnosztikai célú" ultrahangos céghez. nagy nehezen megtaláltuk a házat, bár semmi felirat nem segített, és persze éppen akkor kezdett rá az azóta is tartó orkán erejű széllel megtoldott eső. szóval megtaláltuk a házat, aztán a mellette levő fémlépcsőt, amire rá volt applikálva a babyvision felirat, de a lépcső ajtaja bezárva, csengő sehol, eső esik, orkán tombol.
hm. megcsörgetem őket, egy pasas veszi fel a telefont, aki aztán átadja egy nőnek, aki azt kéri, mondjam már meg hol vagyok. egy perc alatt tisztázzuk a helyzetet, de mivel a nő az ultrahangos, és éppen "ügyfél" van nála, várjunk, mindjárt kitalál valamit.
egy perc múlva jön a nő, kinyitja a kaput, felmegyünk a lépcsőn, és egy irtó lepukkant tetőn sétálunk egy felújítás alatt levő szobához. a nő próbálja kinyitni az ajtót, de nem megy, próbálja a kulcsokat, egy sem nyitja. ekkor kap észbe, és arrébb megy a következő ajtóhoz, az nyitva van. azt mondja, itt a váróban várjunk, majd eltűnik. maga a hely nem annyira lepukkant, mint ahogy a tetőn keresztüli megközelítés sejteti, de eléggé bizarr az egész.
pár perc múlva kiderül, hogy az éppen szkennelt kismama egyik rokona volt a nő, aki beengedett minket, azért nem ismerte a járást.
mi következünk.
a vizsgáló szupermodern. nem kérünk dvd-t, köszönjük, elég lesz pár fotó, nem, háromdét sem, csak a szimpla kétdé miatt jöttünk (az is "csak" 55 euró), hogy megtudjuk, fiú-e vagy lány.
kölök fejjel lefele van (úgy látszik tényleg imád forgolódni, kíváncsi vagyok ma délben a bába mit mond, hogy fekszik), egy picit mocorog a lábával, nem látszik a lényeg. sebaj, pár perc múlva visszanézünk, addig nézzünk körbe, minden más okés-e. a váróban több példányban kiraktak egy papírt, hogy ők nem adnak diagnosztikai vizsgálatot, csak az esztétika meg a szülők öröme satöbbi. ennek ellenére a nő biztat, hogyha van orvosi kérdésünk, csak szóljunk, neki van tapasztalata. nincs kérdésünk, csak hogy fiú-e vagy lány.
nézegeti a fejét, mellkast, minden rendben, megméri a megmérhetőt, a méretek alapján szeptember 24. helyett 17-re rakja a szülés várható időpontját. ám legyen.
kiskölök közben elalszik odabenn, már nem mocorog, és végre kiderül, hogy még egy kislányunk lesz. ugye megmondtam?
ráadásképpen, mivel kiscsaj éppen alszik, szuperul lehetne háromdére szkennelni, nem akarunk-e ingyen egy arcképet. felőlünk jöhet. eltart egy kemény percig, míg rájövök, hogy hogyis mitis mutat a kép, ott egy kis helyes pofika, édes alvó kisbabaarc egy belifegő köldökzsinór-darabbal, nade várjunk csak, mi az a luk a feje tetején?!
ezt nem tudták?, kérdez vissza a nő, bennünk meg megfagy a vér, de aztán kiderül, hogy ez csak a kutacs, semmi baja a kölöknek. na tessék, ezért nem akartunk mi háromdét, nézünk egymásra Sosóval megkönnyebbülve, ennyi elég is ebből, köszönjük.
a nő felvágja a kis helyes képecskéket, berakja egy borítékba, majd kijelenti, hogy csak kápét tud elfogadni, nincs masinája. nincs gond, van nálunk 55. 60, mondja, az esti felárral, majd hiába várunk valami bizonylatot vagy számlát.
majd ha legközelebb jövünk, biztosan jobb állapotban lesz a tetőn átvezető bejárat, mondja búcsúzóul a nő.
persze, mondjuk, de közben tudjuk, hogy nem lesz legközelebb.

sztárfotó és bevásárlás

hétfő délután rámcsörgött Stephanie, az Eppstein-Barr fertőzött bölcsisnéni (aki szegény egy jó félévet lehúzott otthon lázasan és gyengén, de most már fokozatosan jön vissza dolgozni), hogy kész vannak Hanni fotói.
merthogy az a szokás, hogy a bölcsiben csinálnak egyéni meg csoportképet, és aztán ha kér az ember, egy tízesért nagyítanak egy 9x13-as csoportképet, egy ugyanekkora egyéni képet, meg egy 9x13-as felezős képet, aminek a felén van az egyéni kép, aztán a felének a felén, és aztán a maradékon meg négy miniatűr képecske.
amióta Marianne, a Dikkie Dik csoport egyik bölcsisnénije a fotós, szuper képek születnek, bár eddig azt hiszem egy csoportkép sem született Hanniról, amin ne fintorogna/pislogna/rémült fejet vágna. most éppen pislog és a polóját gyömöszköli a szájába. de az egyéni kép isteni helyes, nagyon vagány nagylányos. imádom.
szóval tegnap reggel felkerekedtem, és Hanni nélkül bementem a bölcsibe, ami eléggé fura volt. aztán benyomultam a városba holland-angol meg angol-holland szótárt venni, mert a szeptemberi vizsgán elektrongyos kütyüt nem lehet használni, csak nyomtatott szótárt. meg vettem egy nyelvtani gyakorlatos könyvet is (Klare taal), amiből egy csomó fénymásolatot kaptunk anno az első két tanfolyamon, úgyhogy nem lehet ez annyira rossz.
a könyvesboltban, ahogy nézegettem a holland nyelvkönyv-kínálatot, szép csendesen elszédültem, alig kaptam levegőt, úgyhogy minden maradék méltóságomat összeszedve találomra levettem a polcról egy könyvet, és szép lassan, csillagokat látva becéloztam a nyitott ablak melletti széket. pár perc olvasgatás után fizettem, és a biciklit tolva beszédültem valahova egy életmentő kávéra, amikoris apám megcsörgetett a szkájpon. egy háromnegyed óra lábadozás és beszélgetés után már semmi bajom nem volt, úgyhogy nekilódultam, hogy elköltsem az ezeréves húszeurós utalványunkat a hasamat eltakaró méretű polókra, aminek a vége persze az lett, hogy annyi szatyrom lett, hogy a közértbe már nem volt értelme bemenni.
az majd a mai program lesz.

szabadságon a szülők

a keddi vizsga után megjött Sosó is Pestről, belevetettük magunkat a nagy gyerekmentes szabadságba. persze nem felhőtlen az egész ekkora hassal meg egy rendszeresen csukló illetve rugdalódzó kölyökkel, de ő még egyelőre odabenn van.
pénteken, miután Sosó letette az evezésvizsgáját, este elmentünk megünnepelni az ötéves házassági évfordulónkat a porto pinóba. ez egy olasz kajálda, amit Sosónak ajánlott az egyik evezőstársa, és ahol csak egyféle menüt főznek, de azt két és fél órán át eszed. tisztára mint Szardínián a casa ruralban.
hát, őszintén, Szardínián finomabbat ettünk, de attól még jó kis esténk volt. legalább hatféle előételt hoztak ki, persze ezek közül a nyershúsos carpacció meg a friss osztriga ment rögtön Sosó elé, de azért már az előételekkel én is jóllaktam. ekkor jött a sült bárányborda, ami hihetetlenül sós és hihetetlenül picurka volt, meg a spéci egybesült fasírt sült zöldség-körettel. aztán meg a "hal": főtt kagyló meg homár. és az est kulináris fénypontja ez volt, hogy megkóstoltam végre a homárt. finom volt. ezek után kihoztak egy gombával töltött, szarvasgombával meghintett canellonit, ami fura volt, hogy így a hús meg miegymás után jött, de legalább ez isteni volt, míg a többi olyan ehető kategória (szerintünk az Olive-es olasz pasas főzte ezt a tésztát, az ő ízvilága volt egy az egyben).
degeszre zabálva megállapítottuk, hogy az ilyen vacsorák csak évente egyszer kellenek, nem is hiányoznak, tisztára kikészítik az embert ezek a nagy zabálások.
aztán szombaton jött a north sea jazz.
fura volt, mert volt vagy tíz színpad, ebből kettő kinti, egy sátras, kettő kistermes, a többi benti. kicsit sziget-fílingünk volt, ahogy próbáltuk megtalálni a színpadokat. ami viszont nagyon zavaró volt, az az, hogy a benti koncertek hangosítása pocsék volt, a fájdalomküszöböt jócskán meghaladta a hangerő, élvezhetetlen volt, de most komolyan. és persze a nagyok mind ezekben léptek fel. Sergio Mendez meg Amadou és Mariam még élvezhető volt, habár egy csöppet hangos, a Ben L'Oncle Soul is, de Chaka Chan hangja konkrétan fájdalomként érkezett be agyunkba. ha kimentünk a bádogbunkerből a mellette levő udvarra, akkor meg összevissza keveredtek a hangok, szóval végülis tizenegykor csalódottan leléptünk, még mielőtt mindhárman tartós halláskárosodást szenvedtünk volna.
most már értjük, miért visz magával Martijn minden koncertre füldugót.
tegnap levezetésképpen elmentünk sétálni meg csónakázni a kecskefarmhoz.

szabadságon a gyerek

már jó egy hete van Hanni a nagyszüleinél Pesten meg Veresen, és irtóra élvezi. próbálunk naponta szkájpolni velük, sokszor bejön a dolog, és Hanni édesen köszön, kérdezi, hogy hogy vagyunk, meg pár dolgot mesél, de tegnap nagyon vicces beszélgetésünk volt. keddig Sosó szüleinél volt Hanni Sosóval, aztán szerda reggel anyuval meg anyósommal lementek Veresre. Kati aztán péntek este hazament apóshoz, úgyhogy a hétvége csak anyáméké volt. egész hétvégén hőségriadó volt, ordenáré meleg, eleinte csak a kertben pancsikolt a kölök a medencében, de tegnap végre lementek a veresi strandra. ez annyira bejött neki, hogy még nekünk is hajlandó volt elmesélni, hogy tengerparton volt :) aztán délután kinn voltak Erzsiéknél Miciék, akik Vivinél pár évvel fiatalabbak, de ez HAnnit, úgy tűnik, egy csöppet sem zavarta. amikor este rájukcsörögtünk, úgy rángatta be apu a szkájphoz Hannit. nem sok kedve volt dumálni, ment volna vissza a csajokhoz, de azért örülök, hogy láttuk így, mert nagyon viccesen nézett ki.
"tisztára, mint egy vadember" - mondta Sosó a kiscsaj lesült arcára, strand utáni fürtös hajára, meg ahogy jött is, hogy lásson minket, de inkább ment volna vissza haverkodni.
jó látni, hogy így élvezi az életet a nagyszülőkkel, Vivi is odáig van érte, mert Hanni naponta elmondja neki, hogy szereti. ez most egyébként egy új szokása, imád hízelegni, mint egy kismacska, mindenkit levesz ezzel a lábáról.
kíváncsi vagyok, mi lesz, ha vasárnap érte megyünk.

vérengzés

júniusban jól megvolt a véleményem azokról, akik elvágják holmi ártalmatlanan sarokpengével a lábukat, erre tessék, a tegnap már nagyon esedékes szépészeti ápolóest végén (persze az utolsó húzásnál) jól belekaptam a lábujjamon lévő bőrkeményedésbe a lábhámozóval. annyira, hogy patak vér folyt, szó szerint, amit szegény hullafáradt pasim takarított fel. szerencsére a ragtapasz alá rakott géz éjjel már nem ázott át, de mikor reggel lecseréltem a kötést, persze a varr a gézben maradt, úgyhogy újrakezdte a lábujjam az egész vérzős mókát. na jó, nem elölről, az öt percig patakbanfolyást nem tudom már reprodukálni(nem is akarom), de örültem volna, ha ma már géz nélkül megúszom.
kész őrület, hogy milyen hülyeségekből tudok szokást teremteni: tavaly a pesti nyaralás előtt a hüvelykujjamat hasítottam keresztbe, most meg a nagylábujjam van bepólyálva...

elektrosokk és agyhugykő

28. hét, éppen aktuális látogatás a bábánál. minden oké, a múltkori vércukor-teszt eredménye szuper, az alsó határértéken volt. a méhem négy-öt ujjnyira van a köldököm felett, hosszában 26 centi. a baba visszafordult, most megint fenn van a feje - érzem is, hogy megint a méhszájamon táncol -, a szívverése normál, az én vérnyomásom még mindig a béka segge alatt. szuper. mivel rh negatív vagyok, még mindig, vesznek vért, hogy megnézzék, a baba milyen. ha pozitív, jövő héten kapok anti-D szurit.
a terhesborítékon ott van a postit-os lista a kérdéseimmel, végigmegyünk rajtuk. repüléshez igazolás: oké, az asszisztens megírja jövő csütörtökre. megkaptam a kramzorgpakkettet a biztosítótól (egy óriási csomag - még szerencse, hogy otthon voltam, és a postás felhozta - teli matracvédővel, szülés utánra való betéttel, meg hálós eldobható bugyival, van benne köldökcsonkápoláshoz alkohol meg vatta, meg ilyen apróságok), de nincs benne ágyemelő. mindenki azt mondta, hogy ágyemelő az kell, akkor is, ha kórházban szül az ember. hol lehet azt beszerezni. elmondja, oké, mehetünk a harmadik pontra: GeboorteTENS-bérlés. hogyan, honnan? hívjam fel a biztosítót, hogy van-e valami spéci megállapodásuk. oké.
hívom a biztosítót. egy öt perces beszélgetés után megtudom, hogy a biztosításom nem fedezi ennek a bérlését. mondom neki, hogy de. megint mondja a nő, hogy nem, ott áll feketén-fehéren a rendszerben, hogy nem.
megnézem újra a papírjaimat, ott áll benne, hogy fizetik. felhívom őket újra. újabb nő, újra azt mondja, hogy nem fizetik.
most már nézem a neten is, a biztosító honlapján, ott is az áll, hogy az én biztosításommal azt fizetniük kell. már qrva idegesen hívom őket, hogy milyen már az, hogy megváltoztatják a szerződést egyoldalúan, és nem is küldenek értesítést?! a harmadik nő segítőkész, megnézi ő is azt a pdf-et, amit a neten találtam, azt mondja nekem van igazam, fizetik, valszeg valaki elírta ezt az ő rendszerükben. szuper. persze azt nem tudtam meg, ami miatt már egy fél órája beszélek velük, mármint hogy hogyan meg kitől kell azt a vackot bérelni, de legalább hihetetlenül ideges vagyok.
rákeresek a masina honlapjára, ott lehet rendelni, és ott kiderül, hogy a bábával ki kell töltetnem egy papírt ahhoz, hogy a biztosító ténylegesen fizessen. szuper.
a lényeg, hogy mindenki képben van :)

egyébként ez egy olyan elektromos kütyü, amit hátfájásra fejlesztettek ki, de a vajúdás alatt is szuperül szuperál, és csökkenti a fájásokat, és nem kell hozzá kórház meg injekció, hanem mi magunk is tudjuk kezelni. fel kell ragasztani a négy tappancsot az ember hátára, és ha jön a fájás, felnyomni a elektrosokkoló potmétert, és akkor remélhetőleg ordítozás nélkül kibírom otthon addig, míg a bába azt nem mondja, hogy mehetünk a kórházba.

ünneplés

felbuzdulva azon, hogy enyém lett a legjobb eredmény a tegnapi vizsgán, bementünk Sosóval ebédelni a városba. persze egész délelőtt hétágra sütött a nap, csak amikor biciklire pattantunk, akkor borult be, és jött a szél, ami meghozta a zivatart. ritkán esik itt nagyon, de most olyan dézsából öntik típusú esőt fogtunk ki. szerencsére már benn ültünk a dentében, amikor rákezdett, de olyan sokáig esett, hogy kénytelenek voltunk még desszertet is kérni. szörnyű volt :)
most megint süt a nap.

Gefeliciteerd!

Beste Eva ,
Het doet me genoegen je te kunnen meedelen dat je geslaagd bent voor het examen Nederlands Niveau 3 van dinsdag 5 juli 2011. 
Van harte gefeliciteerd!!  (Je was de beste !)
Jouw resultaat: 74 punten
Het maximaal haalbare aantal punten: 81
Het door de deelnemers gemiddeld behaalde aantal punten: 56
Minimaal aantal te behalen punten om te slagen: 57
Ik zal ervoor zorgen dat het secretariaat zo spoedig mogelijk het certificaat produceert en naar je opstuurt.
 Met vriendelijke groet en hopelijk tot ziens,
Hans

Beste Hans,
Dank je wel voor je email. Goed nieuws! Je was heel snel met de correcties.
Bedankt en hopelijk tot ziens!
Eva

Je hebt het echt uitstekend gedaan, Eva !
En de aanwezigheid van jou en van Laia heeft me in deze sympathieke maar wel bijzondere groep vaak veel troost gegeven …
Dank daarvoor!
Voor de schrijfopdracht had je de maximale 16 punten ! :) en bij het lezen had je maar 1 fout (bij de tekst over kleine klassen)Je had drie foutjes in A (geen fouten in B). Voor C (zinnen afmaken) had je 10 van de 12 te behalen punten : kleine foutjes (de ziekenhuis, onse directeur) maar de woordvolgorde was meestal goed!
Met vr groet en nogmaals bravo!
Ongeveer de helft van de groep is geslaagd, trouwens, maar enkelen naar nét …
HANS

Ariel imár egy fél éve megmondta

Már a negyedik cikk jelent meg a narancsban a kormány agrárpolitikája kapcsán - Rebi írt egy választ a fikázó első cikkre, arra jött az első cikk szerzőjétől egy válasz, és most meg a magyar greenpeacesektől egy meglepően korrekt és meggyőző cikk, ami Rebi véleményét erősíti a Világbank és az ENSZ által, mellesleg 110 kormány közreműködésével végzett IAASTD-jelentés alapján.
Sajna a teljes cikk nincs fenn, csak az első bekezdés egy része, de a lényege az, hogy a nagyüzemi gazdálkodás hanyatlóban van, nem képes fedezni az élelmiszerigényt, az olajra alapul, és ezért a közeljövőben irtó drága lesz, kihasználja a környezetet és aztán otthagyja, ha már nem gazdaságos, ami helyi viszonylatban nem túl nyerő. Szóval ez a jelentés is a helyi kis gazdaságok és a bio-termelés mellett voksol.
Aztán az előtte levő mancsban meg van egy jó kis összefoglaló az olajhelyzetről, és ez is sajna elég kiábrándító helyzetképet fest.
És akkor erre Sosó nevetve annyit mondott, hogy ezek szerint ne lakást nézzünk Pesten, hanem földet kéne vennünk, és akkor beugrott Ariel, aki irtóra maga alatt volt az utószilveszteri bulin, és már akkor azt mondta, hogy ha valakinek van egy kis pénze, azt földbe kell fektetnie Magyarországon, mert lassan csak azt eszi mindenki, amit maga megtermel.

dugig

most épp úgy érzem magam, mint Mona néhai macskája, aki csak feküdt a padlón lihegve, miután elpusztított két emberes túrós táskát.
hihetetlen, hogy visszajönnek a régi bejáratott szokások több, mint három év távlatából. ha az ember egyedül van, nem áll neki főzni, max egy sajtos tésztát (tegnap esti vacsi) vagy berak egy pizzát a sütőbe (ma esti). egy ilyen pizzát egyébként egy hete még hármasban ettünk meg - innen a macskás hasonlat.
kéne hollandot tanulnom a holnapi vizsgára, valamennyit sikerült is, de persze inkább a gépet püfölöm, meg ma délután sikeresen napoztam is - ez annyit jelentett, hogy kinyitottam a hálóban az ablakot, ráfeküdtem az ágyra, és napoztattam a lábamat, meg nagy nehezen a hátamat, és persze ennek az lett a vége, hogy bealudtam.
na, érzem, hogy lassan megint elővesz a lelkiismeret, úgyhogy megyek, és átnézem a rendhagyó múltidejű igéket meg a vonzatos igéket. nyami.

nagy csalódás

na ez is egy olyan dal, amitől az ember szíve összeszorul, ami jólesően fáj, régi kedvenc. persze lehet, hogy csak annyira hozzánőtt már a leon a profi hangulata is hozzá, pont a film végén szól, ott van a katarzis nagyon.
múltkor a velvetben beszerezetem egy bestof sting cédét, mert csak egy ronygosra hallgatott kazim volt még tinikoromból, nade azon sem volt ez rajta, de most akkor hallgatom meg ezt, amikor csak úgy kell nekem.
ezen felbuzdulva rákerestem a szövegére, mert sosem igazán értettem és basszus, nagyon nem ütős a szövege. nem tudom, mit vártam, de ez a kártyás sztori, hát, abszolút nem illik ehhez a szomorkás keserédes zenéhez.

Annika

ma délelőtt megtartottuk az első "bölcsis barátnő átjön játszani" programot, és tökre jól ment minden. pedig szegény Annika épp ma reggel taknyolt egy akkorát, hogy feldagadt az alsó ajka, és még akkor is vérzett, amikor megérkeztek hozzánk, de egy húsz perc anyuka ölében csücsülés után feloldódott, és nagyot játszottak Hannival. remélem neki is tetszett, meg Henrike is jól érezte magát nálunk, mert tök jó lenne velük még egy pár ilyet összehozni.
persze a tegnap este hullafáradtan sütött  és a "nem életem remekműve" jeligéjű almáspitéből nem ettek, max Annika egy falatot, és Sosó hiába rohant le a közértbe felvágottért, nem itt ebédeltek. sebaj, ráérünk még a közös kajáláskora, nem eszik olyan melegen azt a kását :)

üres a lakás

már csütörtök este (az ugráló és a Marcelék-féle barbekjú után) elbőgtem magam, hogy Hanni nélkülem lesz két hétig. annyira fura elképzelni egy ilyen kettesben eltöltött hét után, hogy nem leszek vele, hogy attól bőgni kell. ma kivittem Sosót meg Hannit a reptérre, és amikor láttam a biztonsági ellenőrzéshez menet az arcán a döbbenetet, hogy anya tényleg nem jön, na akkor ismételten elbőgtem magam (meg most is, ahogy ezt írom), muszáj volt lemennem és a reptéri burgerkingben ennem egy csirkés hambit, hogy a kisírt szemeim egy csöppet lenyugodjanak, és hogy haza tudjak vezetni.
jaj, ez a hormongőzös anyatigris állapot nem igazán jó ahhoz, hogy a keddi hollandvizsgára tudjak tanulni...
na mindegy, holnapra összeszedem magam és tanulok, aztán meg bevonszolom magam a városba, és átveszem a megrendelt cédémet a velvetben.

day off

ma reggelre volt időpontunk a dokinál. kész kaland volt pénteken beszélni velük, kész kavarás volt az időpontkérés, nem is adtak, és hiába beszéltem a másik dokival is. na mindegy, ma reggelre kaptunk időpontot (anélkül ugye nem lehet menni, csak ha vészeset van).
már lassan egy fél éve van egy ekcémás folt Hanni kezén, amit néha nagyjából eltűntet a drogériában recept nélkül kapható krém, de aztán megint visszajön. múlt héten már véresre is vakarta a kiscsaj, úgyhogy a hazaút előtt gondoltam megmutatjuk a dokinak, hátha ezen már csak a szteroid segít.
aztán szerdán szóltak a bölcsiben, hogy pisiléskor vakarta a puniját, meg egy picit piros, lehet, hogy vmi gombás fertőzés kezdődik. előtte csütörtökön voltunk megint sok sok hónap kihagyással usziban, simán belefér a gomba. bekentem gomba elleni kenőccsel, a pirosság eltűnt, nem viszket hurrá. vasárnap reggel fájt neki a pisilés, meg fájt az alhasa - Sosó szerint ez meg felfázás. beültettük kamillás ülőfürdőbe, a fájdalom eltűnt. tegnap aztán nagy faggatásomra kinyögte, hogy most már csak a pisilés végén fáj neki. még jó, hogy van időpontunk a dokihoz.
ma hajnalban arra ébredtem, hogy artikulálatlanul ordít. mint kiderült, bepisilt, életében először, és irtóra kiborult ezen. nagy nehezen visszaaludt, aztán reggel kicsit melegen ébredt, nem evett, aludt volna még tovább szegénykém.
a doki adott egy szteroidos-gombakrém kombót, az biztosan legyűri az ekcémát, és szerinte azzal kenjük az alfelét is. ha pár nap alatt nem múlnak a tünetei, vigyünk be pisit.
hazajöttünk, ő alig állt a lábán, úgyhogy a bölcsinek meg az én mai napomnak annyi. most éppen alszik, ami semmi jót nem jelent. bár lehet, hogy ez a hirtelen meleg utáni hirtelen hidegfront készítette ki - ma reggel olyan fülledt volt az idő, hogy alig kaptam levegőt, most végre elkezdett esni, és holnapra megint 17 fok lesz. mindegy, a lényeg, hogy lemondtam mára a labort, a fodrászt meg a hollandórát, és legalább lesz egy kis nyugi az egész napos rohangászás helyett.
update: a hidegfront volt a ludas, este hétkor, mikor jött az újabb vihar, megint kidőlt szegénykém, irtóra lefáradt, alig bírt beszélni, és fél nyolckor már aludt is. de aztán másnap reggel már kutya baja sem volt. a kezén az ekcéma azóta javul, a pisilés meg már régóta fájdalommentes.

Levi

tegnap délután Anikóéknál voltunk látogatóban. Levi meg Hanni irtó jó haverok, sokat majmolják egymást, de irtó jól eljátszanak, ráadásul a szabályokat is türelmesen betartják (egyszer te játszol az ugrálós labdával, aztán én). Anikó meg egy irtó laza csaj, vele bármiről lehet beszélgetni, sosincs olyan kényszeredett szünet, amikor nem jutna eszünkbe valami téma. Rob egy csöppet zárkózott, nála kezdeményezni kell a beszélgetést, de ő is jó fej. jó kis délután volt, na, és aztán még irtó finom vacsit is kaptunk Anikótól, a végén isteni fagyis diótortával, hmmm....
szeptembertől, úgy döntöttünk, Hanni meg Sosó is eljár a hágai magyar oviba Anikóval meg Levivel. ez kéthetente szombaton van, és Anikó szerint tök jópofa nő tartja a kicsiknek a foglalkozást. és így akkor kéthetente tutira együtt lesz a két gézengúz.

madárles

mára 28 fokot jósoltak a szombati 17 (és egész napos eső) után, és mivel Sosó megint lelépett egy hétre (most éppen Párizsba), miénk a kocsi, úgyhogy valami olyan helyre vágyódtunk, ahol  van valami izgis, meg túl lehet élni a kánikulát. végülis az avifaunában kötöttünk ki, ami autóval egy húsz percnyire van tőlünk, meg ahol két éve Vivivel voltunk. egészen tűrhető volt a meleg (bár az autó szerint 33 fok volt négykor, mikor hazaindultunk), és irtó vicces programokat sikerült elcsípni: láttunk pelikán- és pingvin-etetést, nektárral itattunk lórikat, meg kétféle madár-bemutatóra is beültünk (találtam egy árnyékos placcot a bemutató ülőrészén, a sok balga a napon aszalódott, közben meg pont a fejünk fölé szállt be a legtöbb madár, gondolom pont az árnyék miatt).
Hanni irtóra élvezte, szuper egy napunk volt, kétszeri fagyizással meg egy csomó vicces élménnyel.

vizsga

valamelyik hollandórán Jelena beszélt az inburgersexamenről, de már akkor sem értettem, hogy ő, mint lett, miért akarja azt megcsinálni, hisz az eu-s útlevéllel rendelkezőknek azt nem kell letenni. na mindegy, de így szóba került az nt2 programma I és II, a holland állami nyelvvizsga. Hans szerint az elsőnek érdemes nekifutnom, úgyhogy hirtelen felindulásból jelentkeztem is, szeptember 6-án megyek Rotterdamba az olvasás és beszéd részére, az írás és hallgatás részre nem volt októberig időpont, viszont csak és kizárólag októberi opciókat kaptam, úgyhogy azokra majd később jelentkezem, ha már lehet mondjuk decemberi időpontot kérni.
szóval most akkor hajrá, mindent bele, július elején meg augusztusban nyomulok ezerrel a hollandban. még jó, hogy múltkor vettem mindenféle könyvet szókincset fejleszteni.

mi ez a cirkusz?

az úgy volt, hogy most hétvégén Borossékkal megyünk kempingezni, de már ezer éve pocsék időt jósoltak, ami be is jött, úgyhogy lemondtuk az egészet, és egy vasárnapi leideni találka lett belőle. mivel már múltkor kiderült, hogy se Eszti, se Boross nem volt még a Boerhaave múzeumban, aminek tök szuper tudománytörténeti kiállítása van (a hollandok elég jók voltak mikroszkópokban, csillagvizsgálókban meg mindenfélében), szóval elmentünk oda körbenézni. és láss csodát, Hanna nagy örömére, meg persze a miénkre pont volt egy szuper kis Circus Boerhaave kiállítás (Cabaret Mechanical Theatre) szuper kis masinákkal.
utána beültünk palacsintázni, ekkora gigantikus palacsintákat még életemben nem láttam...

international

megvan az első indiai látogatóm!

beszámoló

már megint hulla vagyok estére, mint mostanában mindig, nem megy a naplózás sem, csak a bubble exploder vagy a tévébambulás.
pedig egy csomó minden történik, amit jó lenne leírni mielőtt totál elfelejtődnének.

pölö, hogy múlt héten csütörtökön elmentünk Hannival kettesben Blijdorpba, a rotterdami állatkertbe. volt kis elefánt, kettő is, egy icipici, meg egy nagyobb (most az elefánt a kedvenc), meg pont lemaradtunk egy vikunya-születésről, de a reszketeg lábakra tápászkodásnak szemtanúi voltunk.
meg megnéztük a múltkor kihagyott pókos-békás-kígyós pálmaházat, ahol volt izgis tojáskeltető-szoba is, de sajna sok izgalmas dolog csak felnőtt-magasságban volt. a sok emelgetéstől aztán pénteken alig bírtam mozogni, ígyhát aztán nem mentem be a laborba, csak a városba hollandkönyveket venni meg ebédelni, aztán csak egész délután döglődtem, mint egy partra vetett hal.

a szombati pihenőnap után vasárnap, amikor végre nem esett az eső, elmentünk bicajozni a Hoge Veleuwe-be, ami szuper volt, isteni mohás erdőszag, meg meleg homokdűnék, meg sült hal ebédre, meg szuper játszó.

hétfőn, az esős pünkösdhétfőn aztán belevetettük magunkat a nagytakarításba, függöny- és redőnymosástól kezdve a kanapé mögötti és szőnyeg alatti felmosásig volt itt minden durvulás, ami csak eszünkbe jutott, ki is fáradtunk rendesen.

amúgy Sosó úgy jött vissza La Ciotából, hogy kapott egy texasi ajánlatot, amitől nekem a hátam borsódzik, semmi kedvem a sivatagba költözni, pláne hogy Hanni épphogy kezd hollandul gagyogni, de Sosó belelkesedett, hogy változás, vagy nem is tudom, mitől, de agyal, mérlegel, és nyűglődik. és ettől aztán már rossz kedvvel nézi a hollandokat, és talán ez is belejátszott abba, hogy annyira kiboruljon Hanni eheti bölcsis rosszkedvén, hogy itthon ez hatalmas probléma-felhővé növekedett. napok óta téma az, hogy Hanni megint nem érzi jól magát a bölcsiben, hogy az udvaron nem játszik a gyerekekkel, csak a sarat rugdossa, hogy nem fárasztja ki magát, és este rajta ugrálva vezetné le a fölös energiát, stb. én meg, hormongőzös, és egyébként kilátástalan álláskereső meg ezt anyai kudarcként értelmezem félre, és két napja bőgőrohamokat produkálok, és az önértékelésem a (valamelyik plüss vagy kis műanyag) béka segge alatt van.
ma reggel eljutottunk oda, hogy amikor valahogy szóba került, hogy elfogyott a tej (de már Hanni a második macikávéja kész volt, csak Sosónak kellett egy kicsi vízzel a sajátját felturbóznia), Hanni - ki tudja miért- kiborult, és mikor Sosó elkezdte faggatni, hogy mi a baj, ő rávágta, hogy az apját látni sem akarja. én elkezdtem hárítani meg terelni, mire Sosó odabökte, hogy na ilyet biztosan nem csinálnak odabenn, és akkor elszakadt a cérna, bőgve ordibáltam, hogy nem lehet úgy élnünk, mintha mi lennénk a bölcsi, és nem kell minden hülyeséget kielemezni meg beszélni.

na de azóta voltunk Hannival úszásórán, ahova ezer éve nem jutottunk el, és Hanni imádta, szóval megérte a zuhogó esőben a bicajutat, pláne hogy az én rosszkedvem is egy csapásra elmúlt. délután meg másfél óra önként bicajozás után (tegnap este a bölcsi utáni "fárasztáson" vette rá Sosó, hogy tanuljon végre rendesen pedálozni, és teljesen egyedül bicajozni, hogy a bölcsiudvaron legyen mivel játszania, és úgy tűnik, bejött Hanninak nagyon, külön kérte, hogy úszás után még menjünk cangázni) még egy húsz percet trambulinozott a kiscsaj, szóval jócskán sportnapot tartottunk. remélhetőleg holnap reggel kipihenten kel majd, és a bölcsit is jobban veszi.

következő menet

most volt öt nap kvázi fegyverszünet, mert Sosó lelépett técé-szeminárra La Ciotába, és kettesben nyomtuk végig Hannival a hetet, úgyhogy nagyjából rendes kiscsaj volt, illetve könnyen le lehetett beszélni a hisztiről, de ahogy Sosó hazajött, kezdődött minden előröl.
mármint az akaratoskodás, a vállrándítással az "ezt nem szabad csinálni" semmibevétele és csakazértis csinálása, a nemakarom, nemengedem, tiltakozom és társaik, ezek keserítik meg a mindennapokat. ilyenkor a "menj a szobádba" felszólításra jön a "nem megyek", aztán becipelem és az ágyára rakom, ahol üvölt, majd bőg, aztán megnyugszik, és kijön, és sokszor bocsánatot kér. ezek itthoni jelenetek, hálistennek ezt máshol nem gyakorolja. sokszor az apján ugrálás vagy lógás során bevadul, és amikor rászólunk, hogy azt már ne csinálja, akkor kezdi a jelenetet. vagy tipikusan a fürdés és úgy átlagban az este elkezdése ellen tiltakozik hevesen. van egy-két trükk, ami néha bevethető, mint pl a babák is jönnek fürdeni, és akkor lehet őket igazi vízzel itatni a kádban, akkor persze nincs hiszti, de ezek sajna nem mindig jönnek be.
kíváncsi vagyok, hány nap alatt készíti majd ki Hanni a két nagyanyját, mikor július elején Veresen lesznek hármasban - igen, idén először lepasszoljuk Hannit a nagyszülőknek, úgy, hogy mi itt leszünk. kemény tizenkét napot lesz nélkülünk, aztán megyünk, és felszabadítjuk a szerencsétlen nagyszülőket. én két napok szavazok meg nekik kiborulás és nagyjelenet nélkül. na jó, hármat.
azt még el sem tudom képzelni, én hogy fogom kibírni nélküle azt a két hetet. de így legalább a north sea jazzre tutira megyünk az ötéves házassági évfordulónk alkalmából. meg vacsizni a nagyon puccos olaszhoz. meg moziba. oda sokszor. minden szart megnézünk, amit csak a környéken adnak :)

bizi

heti háromszor jár Hanni bölcsibe (ahol egyre jobban oldódik és egyre többet dumál), így aztán én heti háromszor járok be a laborba, kétszer van hollandórám, a maradék napokon kell mosni, takarítani, bevásárolni, Hanninak hollandkönyvet olvasni, játszóterezni, könyvtárazni, uszodába járni, emberekkel találkozni, tornázni, hollandleckét írni és rendhagyó igéket tanulni, ami most egyelőre rendkívül lefáraszt, szóval este csak arra vagyok már képes, hogy a telefonomon bubble shooterezzek (már a 14. menetig jutottam el!).
most éppen hemelvaart van, Jézus mennybemenetele, ami itt szünet, és a péntek is az sok helyen, szóval most négynapos hétvége van, aztán következő héten meg pünkösd, szóval szabadnapok dögivel, és az jó, mert az EHEC (uborkát nemEHECc) miatt nem mentünk Németországba (meg mert későn kaptunk észbe, és a szokásos panziónk is már dugig van), szóval csak max egynapos programjaink vannak, meg pihi.
ma van polderdag, ami biciklizős polder-nézést jelent, vagyis inkább a poldereken lévő farmokat meg ültetvényeket lehet biciklivel meg egy spéci térképpel  körbejárni, ha az ember befizet 3 ajrót a meghirdetett kiindulópontokon. mivel hetente egyszer bicajjal járok be a laborba, ami 20-30 perc egy irányban, és az eheti éppen tegnap volt, én combizomlázra hivatkozva lemondtam a 20 km-es távról, szóval most egy csöpp nyugi van kettőig, amikoris jön Anikó Levivel.elvileg Sosóék is hazaérnek addig, ha nem, majd jönnek utánunk a parkba.

darázs inkább

ma voltam bábánál, aki meglepődött, hogy már a köldököm felett van a méhem két ujjnyival, szóval elég hosszú, de ahogy kitapogatta, igencsak vékonyka. (egyébként ugyanez volt akkor, amikor Hannival voltam terhes, mindig megkaptam, hogy nagyobb a méhem, mint az átlag, de most legalább tudjuk, hogy vékony is.)
amúgy meg milyen ez már, én minden vagyok, csak nem hosszú  és nem vékony, a méhem meg igen. az persze nem látszik :)
ez definíció szerint akkor már inkább darázs, nem?
vajon Loretta milyen méhet szeretne magának, ha választhatna?
.

prezentáció

a mostani hollandtanfolyamon mindenkinek kell tartania egy kábé tízperces előadást, bármilyen témában. kedden rajtam volt a sor. előttem Ana arról tartott kiselőadást, hogy miért lett bálna-és delfinkutató (Galapagoszon, basszus), és aztán miért hagyta abba, aztán Saradju mesélt az itteni hármashatárról, és aztán jöttem én, és az emberi agy erejéről beszéltem. múlt héten beszabadultam az angol könyvesboltba, és vettem egy irtó izgis könyvet a memóriáról, és az megihletett. még nem olvastam ki, de amit addig elolvastam, beraktam az előadásba, meg hozzáraktam egy kis meditációt meg jógik-sztorikat, meg placebós kutatásokat. Sosó rávett, hogy tegyek bele egy kis interakciót is, úgyhogy egy rövid felvezetés után teszteltem a többiek emlékezőtehetségét. eléggé sokszor kellett a papíromba nézni, de asszem tetszett mindenkinek a téma, csak úgy záporoztak utána a kérdések.

ervin

nem is meséltem, hogy vasárnap, amikor aradipeti éppen nálunk volt, itt jártak sesék: ervin meg az új barátnője. Wassenarban szálltak meg, voltak Utrechtben meg Brüsszel környékén, aztán Amszterdamban is, és vasárnap este beugrottak Leidenbe, hogy együtt vacsizzunk. elsétáltunk az Einsteinig, ahol éppen thai kajákat adtak, ami igazán szokatlan volt és meglepő, ugyanis az Einsteint eddig úgy ismertem, mint egy (helyi viszonylatban) olcsó diákkocsmát, ahol viszonylag vacak a kaja, de most istenit ettem ott. egész este próbáltam menekülni attól a benyomástól, hogy ses a nagybátyámmá öregedett (mert ez nem volt egy pozitív élmény), és próbáltunk dumálni mindenféléről. az új barátnő valszeg nagyon fáradt volt, és ezért nem nagyon dumált, legalábbis próbáltam magamnak ezt bemagyarázni, de aztán a pályaudvar felé menet elejtett egy megjegyzést, amitől kibújt a szög a zsákból: zozó filmjéről annyit bírt mondani, hogy csupa gusztustalan állatról szól.
és akkor nagyon megsajnáltam ervint, hogy egy olyan lányt szeret, aki nem szereti a csípős kajákat, hogy a holland nyári kánikulában (a nappali 28 fok után este rajtam csak egy kardigán volt) steppelt téli dzsekiben vacog, hogy harminc éves koráig még nem járt Amszterdamban, és a békákat meg a balinokat gusztustalannak  tartja.

titok

tegnap voltunk a 20. heti ultrahangon (most így a 21. héten), és a kiskölökkel minden oké. ez eddig a második, és egyben az utolsó ultrahang, amit a biztosító fizet, kivéve ha valami gáz van, akkor persze csinálnak még.
lemérték a fejkörfogatát, a haskörfogatát, megvan mind a négy szívürege, az agykamrái szépek, a kisagya is megfelelő méretű, mindkét ajka rendben, az arca is- sokat néztük a fejét, mert törökülésben ült a méhszájamon, akkorára összekuporogva, amekkorára csak lehet. ez persze azt jelenti, hogy a nőci úgy nyomta belém az ultrahang-fejet, hogy valamit lásson odalenn, pl. hogy lemérje a combcsontot, hogy majdnem beszakadt a hasam, és persze azt is jelenti, hogy a medencecsontom jól eltakarta a gyermek alsó részeit, így csak a szüléskor tudjuk meg, hogy mi van a kölök lába között. vagy leperkálunk egy százast az orvosi indikáció nélküli ultrahangért, ami egy kétes sikerű bébi-nemiszerv-kukkolásért igencsak sok pénz.

kempingezős hétvége

mikor múltkor a Rotterdamtól délnyugatra levő Vorrnse duinen-nél jártunk, elhatároztuk, hogy egy hétvégét májusban ott töltünk, méghozzá a waterbos kempingben, merthogy szuper helyen van: tíz percnyi sétára van a tengerpart, de a kemping az erdő közepén van, egy kacsaúsztató mellett, szóval lehet túrázni is, és mivel ez egy vizes erdő, van vízimadár dögivel. foglaltam is nagy lelkesen egy huurcaravant, és most pénteken bölcsi meg hollandóra után felkerekedtünk, és leautóztunk Rockanjébe.
persze amekkora mázlink van, most jött be egy hidegfront, és kemény 14 meg 13 fokok voltak hétvégén, a szél keményen fújt, de szélárnyékban majd megsültünk, mert a nap azért sütött ezerrel. szerencsénkre csak este nyolc körül kezdett esni szombaton meg vasárnap is, amikor már egyébként is olyan hideg volt kinn, hogy a kis kerti asztalnál már nem lehetett kinn ülni. (ha bazi meleg lett volna, mint eddig, akkor szuper lett volna egy sátorhely is, de így én is piszkosul örültem azért annak a lakókocsinak.)
nagyon szuper egy hely volt, a kerekeken és téglákon álló kis faházikók közötti füves placcon három üregi nyúl lakott, akik a nagyközönséget (amúgy nem volt sok ember, vagy nem tűnt fel) azzal szórakoztatták, hogy nagyokat ugráltak és a házak között futkároztak.
szombaton lementünk a strandra, és egy beach club privát strandágyain heverésztünk a szélárnyékban (a rossz időre való tekintettel ingyen), miközben Hanni levezette homokozás-igényét. Sosó sárkányozott egyet, majd elhatározta, hogy egyszer csakazértis kipróbálja a kitesorf-öt.

vasárnap 10-re bejelentkeztünk egy természetjáró-túrára, ami a kanalasgémekről szólt. egy természetvédelmi őr vezetett minket körbe a Qauckjeswater nevű tó körül, mesélt sok érdekeset, néztünk kanalasgémeket (jó messziről), néztünk vad orchideákat, meg néha az erdőben meg-megálltunk, és az éppen hallott madárcsicsergést beazonosítottuk egy-egy madárhoz. szuper volt, bár egy csöppet vontatott volt a csoport miatt, így aztán amikor Hanni bemondta az unalmast, előrementek Sosóval.

Hanna messiása

Aradipetit Sosó a kibucból ismeri, ahol mangót szüreteltek a sivatagban, aztán ő elment több évre óceánjáró hajóra fotósnak, és körbeutazta a világot, szinte alig van olyan város, ahonnan ne lenne hűtőmágnese. amikor abból elege lett, hazaköltözött, és az újpesti lakótelepi lakásának nagyszobáját berendezte fotóstúdiónak és gyerek- meg családfotózást vállalt. volt valami szívesség, amire egyszer megkérte Sosót, és cserébe lefotózott minket, amikor még Hannával voltam terhes. aztán megint, amikor Hanna másfél éves volt, aztán most áprilisban megint. mivel ebből él, nagyon lelkes a gyerekekkel, tud velük beszélni, meg meghallgatja őket, sőt, lelkesedik egy csomó dologért, amiért a gyerekek hálásak, mosolyognak a képeken és mindenféle fura dolgot csinálnak, hogy vicces képek kerekedjenek.
nemrég kinézett magának egy új fényképezőgépet, amit Rotterdamban történetesen 75.000 forinttal olcsóbban adtak, mint Pesten, így aztán megkérte Sosót, hogy vegye azt meg neki. Sosó erre kihívta hozzánk egy hosszú hétvégére, hogy vegye meg magának, próbálja ki stb. Peti meg is vette a repjegyeket, de aztán jött a japán földrengés és szökőár meg az atomrettegés, és Peti berezelt, hogy a japánban gyártott masinájának felmegy az ára, vagy éppenséggel kifogy a raktárból, így aztán mégiscask Sosó vette meg neki, és aztán áprilisban el is vittük neki. de persze ettől még a repjegy meg a hétvége nem lett stornó, úgyhogy most itt van nálunk vendégségben. Hanni már nagyon várta őt, mert valami ötlettől vezérelve az utóbbi két hétben előjött nyalóka-igényét Sosó úgy próbálta levezetni, hogy azt mondta, majd Aradipeti hoz neki nyalókát. szóval már napok óta úgy várta, mint a messiást. ráadásul még Hanni véletlenül Pesten hagyott kisjátékos-kincses hátizsákját is ő hozta el utánunk, szóval most ott tartunk, hogy a messiás megérkezett, és Hanni nem csalódott benne. még. merthogy tegnap jött. Sosó tegnap délutánra kibérelt egy elektromos motorcsónakot, hogy a vízről nézzük meg Leident - amióta evezni jár, ismeri az összes csatornát, mint a tenyerét. a hajókázás két órájából Hanni másfelet abszolvált mindenfajta nyűg nélkül (amíg a nyalóka kitartott :), sőt tök jól elvolt. szerencsére amikor már a mentőmellényt le akarta magáról applikálni, éppen a környéken jártunk, úgyhogy mi ketten kiszálltunk, a fiúk meg visszavitték a hajót.
ma Antwerpenbe mentek, holnap meg holnapután megyünk Keukenhofba virágokat fotózni, meg a dűnékhez, meg majd ők kettesben Rotterdamba kikötőt nézni.

Rugi bugi

Most már másfél-két óránként korrekt zumba-szessönöket vág le a kiskölök idebenn, pörög-forog, sasszé balra, plié jobbra, meg minden, tegnap meg még csuklott is. Irtó izgis egy másik embert érezni idebenn, mosolyoghatnékom van mindig tőle, meg persze a hasamat simizem, hogy helló kiskrapek.
Ma reggelre kaptam időpontot a háziorvoshoz, ez a hüje köhögés nagyon betett (egy napra múlt el, aztán visszajött). Ha éppen keményedik a hasam, amikor köhögnöm kell, az beszarás szar, nade az sem szívvidító, hogy egy-egy durvább köhögőgörcs alatt vizeletcsepegésem van. Arról ne is beszéljünk, hogy a bal szemem is fáj. Szóval most kaptam terhes-biztos köptetőt (mentolos banán ízben, lenyomnám a torkán annak, akinek ez eszébe jutott), meg esténként csinálom az intimtornát, ha be nem alszom idejekorán.
Két hét múlva ultrahang, remélhetőleg kiderül, hogy milyen nevet kell választanunk, mondjuk nekem már a Lili egy ideje motoszkál a fejemben.

holland

Hans, az ötvenes köpcös viccelődős pasas a világ legjobb tanára. Sosóék tavaly nyári intenzív tanfolyamán is tanított, és ő már akkor az egekbe magasztalta, és erre most megkaptuk full-time-ra (általában többen tartják a tanfolyamokat). Irtó sokat beszéltet mindenkit, kijavítja a hibákat, szuper jó óráink vannak, imádom. na de most már megyek, mert a délelőttöt leckeirás és tanulás helyett persze blogolással meg miegyébbel szartam el, és dél körül jön Sosó, hozza a kocsit, hogy el tudjak menni bevásásrolni.
szóval gép ünnepélyesen kikapcsol, indul a leckeírás.

pest

Hanna megint beteg lett az utazás előtt, úgyhogy nem volt fenékig tejfel a pesti egy hetünk, mert szerdán délben be is aludt (ami nála komoly bajt jelöl), meg hőemelkedése is lett, de szerencsére egy nap pihi után rendbe jött. én Pesten kaptam tőle el, először azt hittem, hogy egy megadurva allergia jött ki rajtam, úgyhogy bocs mindenkitől, akit véletlenül megfertőztem, de égett szemem, orrom, ami csak allergiakor szokott, de aztán a köhögés visszaigazolta a Hanni-féle takonykórt. most jönnek a zöld élienek, a köhögés már elmúlt.
családoztunk, sokat. anyuéknál voltunk három napot Hannival, ebből egy nap volt a bealvás-hőemelkedés. voltunk Lovas-bemutatón a volt Lovi-n, vagyis azon a részen, ami még megmaradt belőle (istállók meg egy-két kis füves pálya, tribün meg kajálda), merthogy gyereknapot tartottak, és Viviék is tartottak ott agility-bemutatót. volt anyósékkal egy nap Visegrád meg egy másik Kismaros-Királyrét kisvasutazás (azért vicces volt Királyréten az erdőben összefutni a biológus W. Lucával, aki régen a Kokiban dolgozott), aztán családi ebéd meg húsvéti sonka evés Lacival, már kezdett sok lenni. a kajából meg főleg. szénhidrát-mérgezést kaptunk anyós jóvoltából (akinek fogynia kéne a két éve halogatott sérvműtéte előtt, és ráadásul após cukorbeteg, szóval tényleg totál érthetetlen, miért volt minden reggel kakaós csiga és csokis isler és cukros süti az asztalon, mikor kifejezetten kértük, hogy ne legyen, mi szeretnénk már müzlizni, de persze ha kinn van az asztalon a kakiteki, a gyerek nem fog mást választani. ezek után a reggeli előtt a gyerek kezébe nyomott csokinyúl volt a bónusz, és persze megint én lehetettem a kegyetlen anya, aki csak a reggeli után engedte meg a kölöknek a csokizabálást).
Veráéknak sikerült egyik este másfél órát ránk szánniuk, amikor már Áron meg Marci is iszonyat nyűgösek voltak (a négyhónapos Áron jogosan), pedig jó előre egyeztettük a hétfőt, na mindegy. Judithoz-Löpihez felugrottunk lakásnézőbe, aztán meg egyik este gyerekaltatás után dumálni, ez a gyerekmentes program már nagyon hiányzott. voltunk kettesben is moziban, megnéztünk egy pocsék magyar filmet (Ki/Be Tawaret- sajna csak a vetítésen esett le, hogy a Tereskova-imitátor Karafiáth írta a forgatókönyv egy részét, na, hát olyan is a film: bűn rossz), aztán összefutottunk Ottiliával, akivel jót dumáltunk.
viszont, megnéztük Zozó filmjét is a bemutatón, ami szuper jó, mindenkinek kötelező, annyira brutál profi, meg "söröztünk" utána a borobotokkal, ami szintén jó volt.

FUSZ beszámoló

a nagy pályázat-elutasítósdiban megint nekiálltam hülye állatkákat gyártani, szóval beindult újra a fürge ujjak szakkör. megvarrtam Hanninak egy már rég beígért halat, meg rendeltem még három varrott játékos könyvet. múlt szerdán, amikor reggel bőgőrohamot kaptam, és inkább nem mentem be dolgozni, délután kimentem a piacra, és vettem egy csomó színű polár-anyagot igazi plüssöket gyártani. már kinéztem egy édes kutyát, meg egy vicces elefántot, és mivel ezek pár óra alatt megvannak, remélem Áronnak sikerül a héten megvarrnom egyet.
amúgy holnap kezdődik a következő holland-tanfolyamom, kedd-péntek háromtól hatig, három hónapon át. szóval ma este hollandozni fogok, meg holnap napközben is, de a héten muszáj lesz pár órát a kutyusra áldozni.

harmincnégy

ez volt az egyik meglepetés-ajándékom Sosótól: a 2010-es bejegyzések fotókkal szépen rendbe szedve, kinyomtatva és egy gyönyörű könyvbe fűzve. irtó furcsa könyvként olvasni, lapozgatni, de nagyon meghatódtam, irtó sok meló lehetett ezt mind összerakni.

azt a meglepit, amit Hanni meg Sosó vasárnap délután együtt kreáltak, Hanni a nagy lelkesedésében rögtön megmutatta, ahogy hazaértem, de hivatalosan csak tegnap délután kaptam meg, amikor hazajöttek a bölcsiből (tegnap óta ugyanis már heti háromszor jár: kedden, szerdán és pénteken), és miután átadták a meglepetés virágcsokrot.

tegnap délben Sosó elvitt kajálni "az olaszhoz", ahol mi voltunk az egyetlen vendégek, és sajna már ő sem a régi, de azért jó volt. utána meg elmentünk a Corpusba, ami izgalmasabbnak ígérkezett, mint valójában volt. a szlogenje szerint a kiállítás egy utazás az emberi test belsejébe, de sajna az egész belső csupa statikus műanyag, ami pl a hallás érzékeltetésekor igancsak nagy hátrány. sok benne a magyarázó film, van ami 3d-s, de nem elég interaktív a dolog, és nem elég szemléletes. de legalább láttuk. merthogy már ezer éve meg akartuk nézni.
szóval szuper kis szülinap volt, és az esti tortázás is olyan jó hangulatban telt, muszáj volt végig vigyorogni.

waterbos, voornse duinen

rotterdamtól keletre van egy piszoknagy folyódelta, piszoknagy kikötővel, teli ipari területtel meg olajfeldolgozó üzemmel, de egy csöppet délre van egy olyan dűne, ami természetvédelmi terület, és ahonnan nem csapolnak ivóvizet, mint a többi dűnéről. ezért aztán sok a természetes víz, ahol sok sok vízimadár költ, csodaszépek az erdők és vad orchideák nőnek a réteken.
szombatra 20 fokot jósoltak, ebből lett vagy 24, mi meg fogtuk magunkat, és elmentünk, hogy megnézzük magunknak a voornse duinen-t. szép volt, éppen most bújnak elő a levelek, még virágoznak a fák, pár hét múlva harsogó zöldek lesznek az erdők.
mi sétáltunk, Hanni meg bicajozott, úgy, hogy Sosó egy madzaggal húzta őt, mert ha megáll (és ez gyakran fordul elő), még nem tud elég erősen pedálozni, hogy elinduljon.

láttunk döglött menyétet vagy valami hasonlót egy kis patakban, meg jó pár kilapított békát, mert a bicikliúton, ahol könnyebb volt Hannival haladni, néha autók is jártak. meg egy lovat, aki jött velünk szembe egy kis ösvényen tök egyedül. mi megálltunk, ő is megállt, jó 200 méterről néztük egymást, aztán ő elindult, majd a kapun túl elfordult, és elkezdett legelészni, mint akinek nincs jobb dolga :)
meg láttunk egy szuper kempinget, a waterbost, ami mellett lámák voltak egy kis farmon, meg ahol tegnap le is foglaltunk egy huurcaravant egy májusi hétvégére, mert itt közel van a tengerpart, meg itt a szuper kis erdős vidék, és itt a hétvége péntek estétől hétfő reggelig tart. egyébként pont azon a vasárnap lesz egy kétórás kanalasgém-kirándulás is, ahol egy túravezető elvisz a tuti vízimadaras helyekre.
szóval májustól kezdődik a kempingszezon. bevezetőnek kezdjük a lakókocsis puhánykodással, aztán ha bejön a dolog, megyünk Utrechttől kicsit északabbra. sátrazni. vagy lakókocsizni. még meglátjuk, mennyire leszünk vagányok :)

hát ez ez sem jött össze...

Dear Dr. x,

I am sorry to have to inform you that the Fellowship Committee has not found it possible to accept your application for an EMBO long-term fellowship.

In light of the recent large increase in the number of applications to more than 800 submitted proposals in the current round, the Fellowship Committee introduced a pre-screening of the applications. As a result of the pre-screening carried out by the Fellowship Committee members, only 40% of all eligible applicants are selected for an interview and further consideration. The votes of the committee members are based on the biological significance of the proposal, the quality of the receiving laboratory and the previous achievements of the candidates.

I am afraid that your application was not selected for an interview and therefore I wish to inform you about this unfortunately negative result immediately in order to enable you to apply for alternative funding as soon as possible.

I am sorry to disappoint you and hope that you will be able to find alternative funding.

For other funding opportunities please visit mobility.embo.org.

Yours sincerely

xy, PhD

Manager | EMBO Fellowship Programme

indok

na, ma megjött a project elutasításának hivatalos indoklása.
kurva igazságtalannak érzem, felháborítóan semleges és semmitmondó 4 mondattal indokolták meg az egészet.
"This candidate has a limited publication list that includes only one shared
first authorship. She does seem to have the relevant expertise for the project.
The research proposal is interesting and it has clinical relevance. However,
good background information on the mechanism of GC resistance is lacking in the
proposal. The host lab is a respected group, but is does not belong to the top
groups."

holnap lesz egy "Introdution meeting for new members of staff" az egyetem központi, régi és puccos épületében benn a városban, de momentán semmi kedvem hozzá, főként a következő programponthoz: 10.00-10.45 Coffee/tea and getting acquainted amongst youselfs (speed date facilitator mw. xxx).
asszem lemondom és klónozok tovább.


eddig egész jól bírtam, de most Marcel levele megríkatott:

Hi Eva,
That's bad news indeed.
The only thing we can look at is the apparent lack of info on GC
resistance. Let's try to improve that in the Marie Curie, and wait for
the EMBO result.
See you tomorrow,
Marcel

And for the rest: get a drink, look at the nice weather outside and give your daughter a hug. There are more important things after all.
Marcel

előző megjegyzés visszaszivva

az a kurva horoszkóp elmehet a picsába

Dear Ms X

Some days ago the Council for Earth and Life Sciences has made a decision about your Rubicon grant application. Unfortunately, your proposal will not be funded. The official letter will be sent to you today via regular mail.
I do hope you will find other ways to accomplish your research plans.
Kind regards, 

YZ

érzem

már egy hete érzem, hogy rugdos a kis vacak, pedig még nagyon az elején vagyok. néha, evés után, ha egy kicsit előre hajolok, meglepően nagyot rúg a nadrágom övrészébe, hogy ezt most azonnal tüntessem el onnan, mert nagyon zavarja. :)

aszongya a gyöngy magazin horoszkópja

hogy március 21. után nagy változás áll be az életembe, minden sikerül, stb.
hát, nem biztos, hogy 21. volt a nap, amikor végre sikerült a több hónapja sikertelen pcr egy másfajta polimerázzal, de lehet, hogy igaza van a horoszpóknak, és ezentúl lelkes híve leszek az ilyesfajta dolgoknak :) szóval most lelkesen klónozok, ami a heti két napba belefér, remélve, hogy most már lassan injektálhatom a halakat.
persze az mmp-ket most sem sikerült felamplifikálni, csal az interleukinokat, de azokkal valami nagy gebasz lehet, sehol senkinek nem sikerült eddig, szerintem a szekvenciákkal meg a genomi annotálással valami nagy hiba van.nade sebaj, a lényeg, hogy valami csak sikerült.

nyitott nap és ismerkedés

már egy jóideje piszok jó idő van, langyos napsütés meg minden, persze tegnap, amikor az eladó lakásokat időpont-egyeztetés nélkül lehetett megnézni, esett az eső és megint didergős hideg volt. ráadásul Hanni az elején még lelkesen motorozott, de aztán elkezdte húzni az időt meg a száját, úgyhogy a betervezett két házat épphogy meg tudtuk nézni háromig.
az első házba beleszerettem, szuperül átalakították, előre vitték az utcai frontra a konyhát, ami így irtó szellős, hatalmas nagy tér, egybenyitva a nappalival, ami szintén hatalmas, egy külön kijáróval a kertbe. az emeleten a gyerekszoba kicsit lepusztult, de csak ehhez kéne hozzányúlni a festésen kívül, annyira jó állapotban van az egész ház. persze kurvadrága, de legalább nem happolják el előlünk amíg a pályázatról hírt nem kapok.
persze azóta Sosó osztott-szorzott, hogy nem éri meg házat vennünk, inkább béreljünk, úgyhogy akkor most majd belevetjük magunkat a bérelhető házak keresésébe...

amúgy a háznézés után találkoztunk Sosó egyik régi hollandtanfolyamos társával, Annával, aki egy egy lengyel matematikus, meg a magyar, szintén matematikus férjével, meg a hároméves kislányukkal, akit csöppet megzavart a négy nyelv, amin nap, mint nap beszélnek hozzá, így sok mindenre kitalált szavakat használ. a srác valami borzalom, a lány alapból nem beszédes, a kislánynak meg egy szavát nem értettük, szóval jó kis találkozó volt, mit se mondjak.

hétvége

múlt hétvégén anyósék szórakoztatták Hannit, rajta csüngtek, egy percre nem hagyták egyedül (mondjuk Hanni is élvezte a rajtuk lógást), úgyhogy azt hiszem egy időre kiunokázták magukat. kértünk tőlük paprikamagokat, hogy idén ne kelljen minden egyes lecsóhoz Németországba kiruccanni, és ezeket, meg a paradicsommagokat, meg a pincéből  nárcisz- meg jácinthagymákat szombaton nagy lelkesen el is ültettük. merthogy pénteken kiderült valami gebasz Sosóéknál az egyik kártya-egyik nagymenő telefon kombináció valahogy lefagyott a legújabb OS-frissítés után, úgyhogy ő egész hétvégén próbált rájönni, hogy mi a baj, én meg próbáltam Hannit lekötni, hogy ne az apját nyúzza. szóval elmentünk a kertészboltba, ahol ebéddel meg mindennel együtt vagy három órát elvoltunk, vettünk földet meg cserepet meg egy kertibékát (cserépből) meg három kéteurós, egyébként csodaszép virágot. aztán a parkolóban árultak irtó finom holland epret, úgyhogy vettünk egy rakás zöldséget meg gyümölcsöt, de ezek után gyerekem nem volt hajlandó közértezni, úgyhogy mentünk haza ültetni. ami persze nem annyira kötötte le, mint az apja szekálása, szóval elindultunk a játszóra.
másnap aztán Andiékkal volt randink, de mivel Sosó még nem végzett, Martijn is maradt otthon, szóval négyesben mentünk el a lareni Spookbosba, ami egy nagy csalódás volt. Ez egy farm, aminek csak egy pici része látogatható, és ahol lehetett műtehenet fejni. van még ezenkívül hátul egy kertje, amiben fák vannak, meg érdekes játékok, de azért szellemerdőnek nem mondanám. a legnagyobb csalódás persze az volt, hogy volt ugyan egy kajáldának kinéző része asztalokkal, de csak a hozott kaját lehetett ott megenni. speciel épp pakoltam pirogot a túlélőcsomagba, úgyhogy éhen nem haltunk, bár az egyik húsosba belecsípett az egyik pofátlan tyúk, úgyhogy az sajna a kukában landolt. na nem a tyúk.
na de Andi kinézett aztán Laren másik felén egy szuper játszóteret, ott aztán volt minden, ami a gyerekeknek szimpi, nekünk meg volt még hely a napos teraszon, meg kaptunk kaját is. szóval aztán végül jól elvoltunk, és aztán este, mire visszaértünk Leidenbe, már nem is mentünk haza, hanem mentünk egyenesen Andiékhoz palacsintázni. nyami.

ugri-bugri

tegnap este fél 11-kor érkeztünk meg, Sosó hajnal ötkor beült egy taxiba, és elrepült két és fél napra Párizsba, én meg megpróbáltam a felébredni nem hajlandó lányomat felkelteni, s egy kis reggelit beletömni bölcsibe indulás előtt. fáradt volt szegény, hiába aludt két órát a kocsiban is, nem akart ő semmit, se enni, se fogat mosni, se levetkőzni, én meg csupa ideg voltam, hogy le ne késsem a háromnegyed tízes ultrahang időpontot, meg persze hogy mit találnak majd a hasamban, egy újabb ufó vagy netán egy humanoid lakik ott benn.
nem vagyok büszke erre az agyamat kiordítva üvöltésre. sajna nem ez az első. alapvetően sokszor megy az önkontroll, de néha, nagy ritkán elborul az agyam, és persze utána utálom érte magamat, és sajnálom a kis szarost. bocsánatot is kértem tőle, ő meg bocsánatot kért a hisziért. ekkor már majdnem bőgtem, úgy sajnáltam szegényt.
de beértünk épen, mosolyogva a bölcsibe, én meg aztán az ultrahangra, ahol láttam a másik kis lurkót, aki 11 hetes és 4 napos és majdnem 5 centis fejtől fenékig, ahogy a hátán fekve nagyokat rugózott ott belül, rúgkapált, ugrált, alig tudták elkapni azt a pillanatot, amikor nyugiban van, hogy látszódjon mindene.
és szerencsére megvan mindene, annyi, amennyi kell, és olyan, amilyenek lennie kell, szóval nagyon úgy tűnik, hogy most (eddig) minden rendben.
már ma levették a vért a kombinált-teszthez, mert hogy azt most a 12. hétig el kell végezni, és pénteken megyek a tarkóredő mérésre, amire Sosó sajnos még nem ér vissza, de azon minden rendben lesz, most már tudom. a saját szememmel láttam, hogy minden rendben, de ha már kértük ezt a fránya tesztet, legyünk rajta túl.
és akkor jön a nagy falat, hogy ki mindenkinek kell elmondani, benn a munkahelyen meg a szülőknek mindenképpen. anyámékat már hívtam, de anyám túlságosan el van foglalva azzal, hogy még anyósomék indulása előtt (péntek) beszerezzen nekünk egy sorozatot (agymenők vagy mi a címe), úgyhogy most képtelenség volt velük erről beszélni. na majd később.
a kombinált teszt eredménye meg az újabb uh azt mondta, hogy minden oké. juhhé!

újra itthon

a nyaralás első fele pocsék volt, Hanna az utazás előtti pénteken már nem ment bölcsibe, mert kitört rajta a takonykór, és sajnos ez még eltartott pár napig, amikor is a takonykór mellé hisztériás jelenetek is jöttek az utcán, megfűszerezve egy kis éhségsztrájkkal, amitől konkrétan falfehér volt és szédelgett.
aztán egy átbőgött este után új stratégiát dolgoztunk ki Sosóval, és talán azért, mert kilábalt a náthából, vagy talán mert biztosak voltunk magunkban meg abban, hogy most már valahogy konkrétan kell erre reagálni, Hanna is visszarázódott a napi egy-két kisjelenetbe, és elkezdett enni, és végülis eléggé jó hangulatú napjaink kerekedtek.
mondjuk én a végére sokalltam be, azért ez a siófok-filing az este 11-ig beszűrődő dajdajozással megafárasztó volt. egyik este, mikor iszonyat hangos volt a zene már fél nyolckor, inkább kimentünk bulizni, és Hanni azután minen este azt várta, hogy mikor szólal meg a zene, és mehetünk táncolni az utcára.
voltunk irtózatosan sokat medencében karúszóval pancsolni, meg a tengerparton sétálni. állatkertben is jártunk, ahol az ősöreg és piszkosul fáradt orángutánoknak drukkoltunk, hogy sikerül-e felmászni a fa-állványzat tetejére. megnéztük el Medanót, ahol tavaly szálltunk meg, meg megjártuk Santa Cruz de Tenerifét, ami egy szuper város, nem egy gusztustalan szállodakomplexum, mint ahol megszálltunk, de ott ért minket egy ominózus megahiszti, úgyhogy a városnézés elmaradt, csak a piachoz ugrottunk el utcai árusnál halat enni meg egy gyors piaci vásárlást megejteni. Orotavától nem messze, La Calderánál, egy szuper piknikezős, hússütő meg játszóteres helyen sétáltunk egyet, aztán Hanni felfalta a sült pisztrángomat. na ekkor világosodtunk meg, hogy a gyerekünknek szinte semmilyen helyi kaja nem ízlik, de halat bárhogyan elkészítve, bármilyen mennyiségben képes megenni. innentől kezdve napi egyszer legalább degeszre ette magát hallal. Aricótól nem messze megint megtaláltuk azt az erdei játszót, amit tavaly is, de most kivételesen 18 fok volt 1200 méteren, és ott is kirándultunk egyet, míg Hanni lábai végleg "el nem zsibbadtak".
szóval voltak jó napjaink, meg vicces percek, és szerencsére az elején voltak a nagy kiborulások, nem a végén, de azért, őszintén, nem ez volt a kedvenc utunk.