A hétvége története álábali-átírva:
Kill Bela
Hosnonk az elettol elszenvedett sorozatos humoreszkek utan ugy dont, kezebe veszi vegre a sorsat. Az adott ponton azonban megis elveti a lepest, ezert buntetesul meg tobb viccet kap fejre, gyomorszajra, combra. Ekkor dont ugy:
megoli Belat.
plusz egy jótanács: 'Használd az erőt!'
es az megvan, amikor ambi a buszon borotvakremet es uszoalsot huzott elo tau bacsikent?
ne feledjuk a jaffas pincerlanyt sem...

Nem akarom leírni.
Gyávaság lenne? Nem. De. Nem.
Vannak dolgok, amiket leíratlanul, kimondatlanul kell hagyni.
Nem.
Vannak emberek, akiknek elmondhatod, és vannak, akiknek nem. Akik nem értenék meg, akik nem érzenék át, akik nem kérdeznék meg, azokra nem tartozik.
Jobb ez így.

Furcsa dolgok az emberi érzések. Vannak olyanok, amelyek annyira természetesek a számodra, hogy el sem tudod képzelni, hogy más sosem érezte ezeket. Hát még hogy meg se értse... Vannak olyanok, amik annyira jók, hogy azt hiszed, igen, ezt sokáig tudnám élvezni, érezni, de aztán egyszer csak rájössz, hogy a kedvenc érzésed is át tud csapni valami nagyon rosszba. És van olyan, amiről azt hiszed, hogy te sosem lennél rá képes, és aztán egy nap arra ébredsz, hogy megtörtént.
Furcsa dolgok ezek, bizony.

Elég volt.
Kiszállok.
És többet nem mesélek el semmit.
Tudod mit, rajtam ne csámcsogjon senki.

Ha a cipőm mesélni tudna,...elmondaná, hogy mi minden is történt ezen az ominózus hétvégén, ezen az ominózus október huszonharmadikai estén...
de nem tud. most már végképp megnémult. kiszakadt a nyelve.

Túl sok lesz ez a négy nap egyedül, Csokival. Félek, hogy olyan lesz, mint a májusi, csak nem lesz benne semmi vidám.
Már elindult, érzem, szép lassan jön.
Tudom, hogy a hétvégén ér majd ide, beterít, rámül, lenyom, hogy levegőt se kapjak, én meg majd hiába suttogom, hogy segítség, nem hallja meg senki...
Mindig így kezdődik. Mindig megérzem, hogy jön.
... teljesen olyan, mint azok a rajzfilmes fekete árnyfigurák...

Ma reggeli kiakadás: Vinetu levágatta gyönyörű barna haját, és bezselézve hordja azt a tüsi kis csonkot, ami megmaradt belőle. Megagáz.

Voltunk tegnap Steve Reich koncerten. És jól érteztük magunkat. Ezek a tények.
Hogy ebből ki mit von le tanulságképpen, azt tartsa meg magának.

Én komolyan nem akartam ezt a mai napot.
Pedig reggel sikeresen megfejtettem zombiságom okát (ez tisztára betmen, a vasfogelhárító szemránckrémet leteszteltem, és ma anélkül nincs zombi. mi ez, ha nem beszarás, egy olyan szemránckrém - Q10, hátpersze - , ami elnehezíti a szemhéjakat, beesetté teszi a szemet, és egész reggel kómában tart, wow, nagy találmány), ki is küszöböltem, de sajnos a tegnap előbújt bdridzsitdzsónsz nem akar eltűnni.
Ma ezáltal sikeresen magamra borítottam az 1%-os (ergo kurvatömény) brómfenolkék-oldatot (etanolban oldódik, és a zöld garbómból sehogysem akar kijönni - kijött!!), eltörtem az utolsó nagy Hoefer-üveget (ergo nem lehet Hoefer-gélt futtatni), és egyelőre itt tartok.
Asszem ma nem megyek sehová, biztonságba helyezem magam, magam elől.
apropó vasfog, apropó trauma, tegnap este nekiálltam újfent kisollóval lenyiszálni a nagyon szemelőttlevő és a láthatósági hosszt elérő ősz hajszálakat. megfogtam, megprobáltam minél több ragaszkodó szomszédtól megszabadítani őket, majd az ominózus nyisszantás után egyenként apám barna zoknijára helyeztem őket, mármint a későbbi számlálás végett. tizenöt után feladtam a számolást. és ezek csak azok, akik elől, látható helyen vannak...

Csak most esett le, hogy nem az álommanó kerített hatalmába.
Nem. Ez a zombi.
Jaj nekem.
Tud valaki adni egy kis zombitlanítót?

Jóreggelt, meggyből a mabdal - mondja egyből a mabdal.
Ügyes legyél.

Ma megint vele álmodtam. Most éppenséggel a Szegénydzsoni és Árnika modern változatát. Ő és S. valami parkban sétált velem, és nagynehezen kinyögték, hogy azért jöttek, hogy tegyek fogadalmat: megvárom, míg R. egy év múlva visszajön Amerikából. A parkban (volt benne valami kiállítás egy labirintusszerű képződményben) összefutottunk Pepével is, meg még fene emlékszik kikkel.
Fárasztó ez az egész.

Kifli lenn vár. Tudom, hogy már ideges, már alig fér a bőrébe. Én is ennélek már, drága, csak még megírom ezt a levelet. Jó, jó, persze, veled kezdem, rólad is írok neki, te kis agresszív provokátor. Te jó ég, mit is akartam neki írni egyáltalán, persze rajtad kívül, kis kifli?

Ja igen, a Mikológia könyv meg a Gombakiállítás kapcsán akartam írni mindenfélét, de végülis inkább csak beillesztem a legkedvesebb részt, amit a itt találtam.
A gombák szaga
A gombák szaga fontos szerepet játszik a határozásban, mivel sok esetben fajhatározó bélyegként is használható. Ilyen például a sárguló csiperke karbolszaga vagy a májusi pereszke lisztszaga. Sok esetben a fajok latin neve utal az illető gomba jellegzetes szagára is, mint pl. Clitocybe odora = jó szagú vagy Lactarius camphoratus = kámforszagú. Több mint 400 gombafaj szagának statisztikai kiértékelése azt mutatta, hogy leggyakrabban a liszt, gyümölcs, retek, ánizs és visszataszító szagok fordulnak elő. A gombák szaga a gombák terjesztésében is fontos szerepet játszik. Erre jó példa az erdei szömörcsög (Phallus impudicus), amelynek a dögszaga odacsalogatja a rovarokat, amelyek megeszik a meglehetősen sok glükózt tartalmazó sötétzöld nyálkás spóraréteget és így gondoskodnak a gomba terjesztéséről. A föld felszíne alatt növő szarvasgombák illata odacsalogatja a különböző állatokat (vaddisznó, szarvas, farkas), amelyek kitúrják a földben lévő gombát és azután már a szél gondoskodik a spórák továbbterjesztéséről. Egyes vélemények szerint a természetben sokkal több szagtalan virág található mint szagtalan gomba. A különböző gombafajokat jellemző szagokra vonatkozó legrészletesebb leírást CLAUS készítette el, munkájában 350 szagot és ezen szagokkal jellemezhető gombát sorol fel. Néhány leggyakrabban előforduló gombaszag a következő:
alma: Russula fellea
ánizs: Agaricus arvensis, Clitocybe odors
avas: Mycena inclinata
banán: Fomes fomentarius
bors: Chalciporus piperatus
burgonya (nyers): Amanita citrina
citromhéj: Lactarius citriolens
dió: Boletus regius
fahéj: Collybia fusipes
fokhagyma: Marasmius alliaceus, Micromphale foetidum, Tuber magnatum
gyümölcs: Cortinarius torvus, Russula emetica, Russula fragilis
hal: Russula delica
hering: Russula xerampelina, Lactarius volemus
ibolya: Lepista irina
kajszibarack: Cantharellus cibarius
karbol: Agaricus xanthoderma, Boletus impolitus
keserűmandula: Hebeloma radicosum, Hygrophorus agathosmus, Russula laurocerasi
klór: Suillus variegatus
liszt: (nagyon sok faj) Clitopilus prunulus, Calocybe gambosa, Rhodocybe truncata
muskátli levél: Russula fellea, Inocybe pelargonium
nitrózus: Entoloma nidorosum
penész: Tricholoma scalpturatum
poloska: Lactarius quietus
rák: Russula xerampelina
retek: Mycena pura, Hebeloma crustuliniforme
szappan: Tricholoma saponaceus
tinta: Agaricus praeclaresquamosus
vizelet: Russula olivascens

Így hónap végén a leggyakrabban előkerülő kérdés a hova megyek ma este után a hova a fenébe ment el a pénzem. Asszem a szelektív memóriám szélére fel kéne nagybetűkkel írnom azoknak a qrvadrága könyveknek a listáját, amit az elmúlt két hónapban vettem (hogy csak a nagyokat említsem: orvosi biokémia, szerves kémia, neurokémia, és a tegnapi gombakiállításon beújított gyönyörű, de valljuk be, tényleg irtó drága mikológia. hoppá, tejóég, most jut csak eszembe, az antikváriumos anatómia atlaszért is el kéne menni a postára!). Ezeket mindig kihagyom az utólagos számításból, akárcsak a ruhavásárlásokat. Na jó, de ezeket legalább fel lehet fogni megtérülő befektetésnek is. Később ezek még drágábbak lesznek, az új kiadások meg már nem túl sok újat tesznek hozzá, azokat meg úgyis nyomon kell követni. Meg hát ugye, az örök közhely, hogy a könyv érték, hátmégha szép ábrák, neaggyisten fotók vannak benne...
Most éppen nyugtatom a sóher énemet. Hogy nem volt hiba megvenni ezeket. Hogy úgyis hülyeségekre költöttem volna a pénzem. Hogy majd igenis elolvasom őket, és igenis benyalom végre a citrátkört és a nukleotidanyagcserét, meg a gombák szaporodásmenetét, mert ezeket mindigis akartam tudni, csakhát....
Mindegy, legalább kéznél lesz mindig valami, ahol meg tudom ezeket nézni, ha kellenek.

Szombat délután meló után felkerekedtem, hogy jól kultúrálódjak. Terveim közt szerepelt a Spinóza-ház megismerése, valamint a Besnyő Éva kiállítás megtekintése. Az ismerkedés megtörtént, a pincérek jó fej fiatal srácok, állva sakkoznak a kiszolgálás közti üresjáratot kitöltendő, a kiállítás elég jó, bár kicsi. Szereztem programfüzetet is, és ismételten eljutottam arra a felismerésre, hogy ez a város tényleg egy olcsó ringyó, és ott nevet a szemedbe, ahol csak tud. Nusival pont szerdán beszélgettünk arról, hogy milyenek leszünk vénlányként, amikor eszünkbe jutott, hogy meg kéne tanulnunk bridzselni. Nesze nekünk: hétfőnként bridzstanfolyam a Spinóza-házban.
Továbbisvan, mondjammég?
Mondom: nov. 3. hétfõ 20:30 Idézetek Julio Cortázar és Esterházy Péter írásaiból Charlie Parker zenéjével. Zene: Balázs Mátyás - fuvola, Bencze Gábor - bõgõ, Ormay Csaba - gitár, Próza: Varga Tamás Varga Tamás Varga Attila (óvodás nagy szerelmem) apja, szinkronszínész, színész, gyermelyi-tészta-reklámozó. :)
Na, és ez még nem minden: nov. 19. szerda 13:00 Brahms dalok és zongoradarabok. Ének - Herczenik Anna (Eszter ikertestvére), zongora - Dinyés Dániel.
Na jó, van ilyen, összekacsintottam a dobuccával, de azért mentem rendületlenül tovább a maimanóházba, ahol még pár napig tart a Szilasi Gábor kiállítás. Erzsébetváros határán túl péntektől vasárnapig dúlt a Terézvárosi búcsú, mindenfajta gagyi programot ajánlva (persze a legjobb: az állatparádé a lisztferenctéren jól elmaradt), de azt meg kell hagyni, hogy egy fotókiállításhoz kísérőzenének senki sem kívánhat jobbat egy élő spanyolgitár-duónál.

ÉBRESZTŐ! - adtam ki a parancsot magamnak, megdörgöltem a szemeimet, mintha az bármit is befolyásolna. Hát befolyásolt. Jól elcsúszott a kontaktlencsém. Ezt úgy utálom. Kotorászni az ember saját szemüregében... Ennél jobban csak más szemüregében utálok kotorászni.
Na, jóreggelt.

És jöjjön el a te évszakod - mondta szürkemaci álommanónak, persze ekkor nem volt sem ébren, sem magánál. De álommanót ez nem érdekelte, eljött.

Vászka eltűnt. Az ominózus bepisilős-verekedős nap másnapján eltűnt, és azóta se híre, se hamva, senki nem látta kisurranni, senki nem hallotta verekedni. Hiányzik a kis szaros.

Annyira jóság volt ez a tegnapi cirkuszosdi. Annak ellenére, hogy piszkosul meleg volt, és biztosan irtózatosan izzadtak szegények, és biztos emiatt esett le a picike lány, akit a tagbaszakadt másik tartott a hintán (basszus ilyet tényleg még nem láttam. ilyen figurák, meg egyáltalán, az, hogy egy nő tartson egy másikat...). Annyira vicces volt az egész, tele bájos humorral, összekacsintással, kifigurázással (az a labdás fazon mekkora arc volt, ahogy állandóan pózolt, meg a robotsrác, aki a rózsáért cserébe az arcára puszit kért az első sorban ülő nőcitől, de elrántotta a fejét, és így csók lett belőle, meg a pici lány, jaj, ő annyira, de annyira jól csinálta ezeket a rájátszásokat, aztán meg amikor a roxánra a molerúzsból elkezdtek táncolni, meg a fiúk vetkőzni, Nusival nem bírtunk nem bugyborogva kacarászni...) A két öreg figura azért már-már kicsit sok volt, túl sokszor túl sokáig szálltak rá ugyanarra a poénra, az állandóan megállás nélkül beszélő lány pedig idegesítő volt, de mondjuk az elképesztő volt, hogy milyen madárhangokat volt képes kiadni, az a vijjogás és az a prüttyögés, az nem volt semmi. Fú, és az a srác, aki a dupla lepedőn lógott, jézusom mekkora figurákat vetett be. Csak néztem, és nem tértem magamhoz, annyira durvákat pörgött lefele, és közben olyan pózokat vett fel, hát az kész, fotózni kellett volna, az tuti. (jobb volt mint a frenákos lógós srác, pedig annak milyen teste volt már, de a trükkökben ez a fiú egyértelműen verte) És aztán a madaras résznél annyira megadurva ezüstszínű tollmintás boleróban parádézott a dróton, hát igen, asszem becsalta magát a szívembe: szép is, jó is, kettes faktor :)

...Úgy érzem magam, mint egy öreg varjú, ülve egy karó tetején, nézegetve az embereket, és fejemet csóválva károgok. Mert már mind tudom, mind láttam, mind átéltem.
Vén kurva...
...Igen, péntek este van, majdnem fél 10, és itt csücsülök, mert nincs kedvem szocializálódni. Ill egyedül szeretnék lenni, és Rád gondolni, pl. mintha elmennénk egy kocsmába, iszogatnánk, és nőies filozófiáról beszélgetnénk. Kis pletykálkodással vegyitve. Aztán hazamennénk, joe ott várna, szőkén.
Az a baj azzal, h "shared" házban élek, h elvárják, h szocializálódjon az ember minden nap. Pedig 12 óra meló után nincs mit mondanom, mert teljesen üres az agyam. És ami még rosszabb, nagyon fáradt vagyok ahhoz, h egy számomra teljesen idegen labor szociális viselkedését elemezzem. De még ahhoz sincs ilyenkorra türelmem, h a sztorikat hallgassam. Általaban ez kellemes esemény a napban, főzünk, kajálunk, kis fáziseltolásokkal, és élvezem. Csak vannak azok a bizonyos napok, ugye. Amikor nem is az ember méhe menstruál, hanem az elméje vérzik.
Ez ma egy ilyen nap....

Minek ez a cirkusz?
A cirque noveau vagyis az új cirkusz műfajának egyik legizgalmasabb, világszerte ismert társulata a svéd Cirkus Cirkör: a merész és szellemes előadásairól ismert társulat két éve már Budapesten is bemutatkozott zajos sikerrel. A fiatal artisták által 1995-ben, Stockholmban alapított Cirkör megteremtette a svéd kortárs cirkusz alapjait, és – számos izgalmas, összművészeti szellemben készült előadást létrehozva – bevezette a cirkusz műfaját a svéd előadó-művészetbe.
A társulat vezetői két-, illetve hároméves, Cirkuspiloterna (cirkuszpilóták) névre keresztelt tanulmányi programot hoztak létre, melynek keretében fiatal akrobaták és artisták képezhetik tovább magukat, elmélyülve a műfaj valamennyi ágában. A program alapját a cirkuszművészet alkotja, de az más művészeti ágak (a színház, a kortárs tánc, a zene) technikáival és elméleti képzéssel is kiegészül.
A most látható, legfrissebb, tizenhárom szereplős diákprodukció, a Miss. Lyckad 2003 nyarán került színre, és fantasztikus légtornász-, zsonglőr- és akrobatamutatványok sorát foglalja magában. A lelkes, fiatal és szeretetre méltó csapat tagjai mestereik munkáihoz méltó, meghökkentő, szellemes, fergeteges jeleneteket mutatnak be.
Jaj, már alig várom, olyan kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz ez.

Van abban egy csöppnyi helyzetkomikum, vudielenes báj, hogy így mondjam (kedvenc szófordulatommal páváskodva), amikor egy érzéki női arcról (a nő szeme lehunyva, kócos vizes haja az arcába hullik, nyitott száján és vakítóan fehér fogain megcsillan a fény) készült irtózatosan jó feketefehér képet ajnároz az ember főnöke (rakd hozzá azt, amit most nem írok le róla).
Egyébként ez az album, Claus Wickrath albuma tényleg iszonyatosan gyönyörű. Az aktok is, pedig tényleg ritka, hogy valaki úgy fotózzon meztelen testeket, hogy meglepődve azt mondjam rájuk, hogy aztamindenit, ez mennyire kurvajókép.

Mindenki elment, egyetlen szürkemaciként kutyorgok a laborban, belerévedve az oszlopból kibuggyanó csöppek univerzumába.
Mindenki elment, igen, mert kettőkor kezdődött Gábor doktori védése, amire én is el akartam menni, de persze nem bírtam ma reggel kilencre beérni, így aztán jó későn kezdtem el az affinitás-kromatográfiát, amit félúton nem nagyon illik abbahagyni, mert hát akkor dobhatja ki az ember ugye a mintákat a ... (megfogadtam, hogy nem írok többet csúnyán, mert nagyon alpári lettem, és ez nem jó, de most momentán nem jut eszembe szebb szó annál, hogy a picsába, na baszki, leírtam, nabasszameg.) Szóval mondtam főnöknek, hogy nem tudom félbehagyni a kísérletet, mentsen ki Gábornál, amire ő széles vigyorral válaszolta, hogy az jó, az jó, sok sikert, mintha sose látott volna a laborasztal mellett valamit is csinálni, mintha két évig a kisujjamat se mozdítottam volna, de mindegy, ez most nem lényeges, nem ezt akartam elmesélni. Hanem azt, hogy mennyire jóság egy vízcsepp. Egy csepp fehérjével teli puffer (ez de szarul hangzik... pedig konkrétan tényleg gyönyörű). Néztem a cseppeket, mert 5 cseppenként kellett frakciókat gyűjtenem, és persze mindezt manuálisan (biorobot használat közben). És ahogy számoltam a szépen lassan, kényelmesen előbuggyanó, majd növekedő, aztán szépen komótosan babapiskóta formát öltő, és végül lehuppanó cseppeket, azt, ahogy a halványbíbor eppendorállvány és a gélfuttató képe mennyire gyönyörűen tükröződik, képződik le rajtuk, elvesztem a részletekben, de furcsamód a számolás ugyanúgy ment, nem volt semmi hiba (biorobot a számolóprogram mellett egy csodálkozóprogramot is le tud futtatni ezek szerint). Hmm. Ritka percek édes egyike.

Ez nem fer.
Ez nem vicces.
Sőt. Ez szemétség.
A robbanós cukrot meg az arab terroristák miatt tiltják majd be?!?!
Cigirágó és mentolos pipácska
2005. július 31-étől az Európai Unió tagállamaiban tovább szigorodik a dohánytermékek reklámjának szabályozása. A hatályba lépő; újabb korlátozások szerint tilos lesz minden dohányáru reklámozása a rádióban (a televízióban már korábban megtiltották), napilapokban, folyóiratokban, sőt az interneten is. Törvénybe ütközik majd az ilyen jellegű; ingyentermékek reklámcélból való osztogatása is.
Cigarettára, pipára hasonlító játékok, édességek sem kerülhetnek a boltokba. Így Magyarországon is megszűnik a cigirágó és a mentolos pipácska is.

Vászka szénája eléggé rosszul áll.
Nem elég, hogy tegnap megint kisurrant verekedni (pedig Olga macskái a világ legbarátságosabb macskái, Csokit is jól tűrik, pedig ő puszilgatni szokta őket), és a hátán szép lassan csordogáló vérrel jött haza, de bosszúból, vagy talán finnyáskodásból, amiért két napja nem takarította ki senki az almát (hogymongyákezetet: alomját?), a nagyszobába pipilt egy akkorát, és egy olyan büdöset, hogy anyám elszánta magát a szankcionálásra. Remélhetőleg pár napig Vászka nyugton marad, és akkor nálunk éri meg öreg napjait...

Összevissza mindenfélét álmodok mostanában (a tegnapelőtti sem volt kutya: berendeltek a kórházba, mert tüdőgyulladásom volt, és mire beértem olyan szarul lettem, hogy fel kellett fektetni egy olyan gurulós ágyra, egykettőhárom-átemelés - jó, tudom, kedd este volt vészhelyzet, de az azutánit honnan vettem, meg nem magyarázom egykönnyedén: biciklivel mentem egy ismerős lánnyal - talán Lívia - valamelyik hídon, és a bal kanyarban rövidíteni akartam, és valahogy lementem jobbra, ahol aztán már nem volt út, csak olyan bütykös csavarok, meg göröngyök, és aztán iszonyatosan nagyot kellett szenvedni, hogy visszajussunk a járdára. szép kis metafora, most látom csak át :)
Na de a ma reggeli... asszem sürgősen lépnem kell valamit az ügyben.
...le kéne már az erotikáról pöckölni az éhenhalt legyet...

Összevissza írkálok minden hülyeséget, pedig tegnap tökre másmilyen nap volt.
Sőt, a tegnap egy totálisan szokatlan, de a tegnapelőtthöz képest egy kurvajó nap volt. Már reggel nyolcra beértem, tízkor elő is hívtam a blottot (baszki, simán szerepelhetnék egy rexona-reklámban: aszittem, hogy kiver a víz, amikor a nagy rohanásban nem fóliába raktam a membránt, és a filmre ráragadva beraktam az előhívógépbe a blottot is, de nem, egy kicsi kis folt sem, ezasztán az izzadásgátló! egyébként az egyetlen felvétel, amit csináltam, tökéletes lett - ezt csinálja valaki utánam, ha tuggya), és tizenegyre meg is érkeztem a franciaintézetbe, hogy betolakodjam magam a Mandelbrot-előadásra. (aztakurvaanyjukat a hülyepicsáknak, baszki, hogy lehet két idióta bölcsészpinát berakni tolmácsnak egy matematikus előadására???? hogy lehet a dimenziót - a fraktálelmélet alapját - méretnek fordítani? hogy lehet olyan tolmácsolást produkálni, hogy a magyar társaság fele félidő előtt szitkozódva távozott, a másik fele pedig végigröhögte kínjában az egészet???).
Az előadás után szitkozódva megebédeltem (a kurvaanyjukat a kifőzdéseknek, hogy lehet a rágós dinsztelt csirkemájra kiírni, hogy sült kacsamáj? és hogy lehet ezért 540 forintot elkérni? odasemegyektöbbet), majd septiben megírtam az elmúlt másfél hét munkájának jegyzőkönyvét ámítógépen (ez ugye azért nálam ritkaság, mindent manuálisan vezetek, de ez most olyan csodaszép lett, hogy csuhaj, holnap meg is írom ugyanígy a mai melót....)
Na, asszem ez volt tegnap.
Jaj nem, kihagytam azt a röpke tizenkétezret, amit a retrockban elvásároltam (hát igen, hogyis felejthettem el, hiszen az a csuda szoknya van ma rajtam, meg az a narancssárga felső, le is csöpögtem coomassieval basszus, ügyetlenhülye)
Ugyehogy semmi köze ahhoz, amiket írtam?

Négy.
Négy szem gombát szedtünk (kettő csiperkét és kettő kicsi kis pöffeteget), meg négy vaddisznót (na jó, ebből három még csak vadmalac volt) láttunk négyen (persze ha Csokit is beleszámoljuk) szombat délután a Pilisben.

Irtózatosan édes, félelmetesen emberi, kedvesen vasárnapdélutáni film volt ez.

Jótanács, mint józombi, felvidít, megvígasztal. Akárcsak Zsófi, aki elcibál Nórihoz sörözni és grillcsirkét zabálni (telipofával, kétkézzel, csakis), amikor senkihez sincs kedvem, senki előtt nincs erőm...

Szia Évi! Még egyszer kicsit lassabban. nem értem a 2 dolog között az összefüggést. miért maradsz te itthon? és miért marad itthonra a vizitúra?
basszameg. es megegyszer basszameg.
büdöskurvaélet. ez nem vicces.
Kurvaélet. Ha tehetném jól berúgnék most veled. Szerintem tedd azt.
A kovetkezo lehetosegig meg tessek elvezni amit mi nehanyan nem tudunk (sor/unikum :)
nézd a jó oldalát, majd megint berúgunk, jó? :))
Nezunk neked szep napos helyet mashol Europaban!

Édesek vagytok, imádlak titeket.

Vajon ő nem hallja azt, hogy miket mond? Vajon ő nem látja, miket csinál? Hogy van az, hogy miután nekünk azt magyarázza, hogy mennyire érzékeny, milyen jó pszichikai érzéke van, amikor mi mesélünk, nekiáll telefonálni, újságot olvasni, aztán meg bealszik? Minek erőltetni egy barátságot? Vagy kettőt? Minek, ha nincs ideje, kedve, türelme hozzánk? Minek, ha van más elég, aki meghallgatja őt?
Nem értem.
Vagyis de. Csak iszonytató kimondani, hogy most már nem veszi az energiát ahhoz, hogy felülkerekedjen a sznobságán. Iszonytató kihallani a szavai közül, hogy csak azok a barátok, akiknek valamilyen szerepe van a jövője építésében, a bété leendő tagjai, vagy potenciális ügyfelek, megbízók, közvetítők.
Kiábrándító, hogy még csak nem is leplezi, hogy azért jött fel péntek este Verához, mert el akarta hozni az EU-s pályázatokat. Engem meg addig teleltet, amíg újra nem indul a navigátor - ki tudja, jól jöhet még egy-két információm.
Kiábrándító ez az egész.
Múlt héten bementünk Évanénihez a madácsba. Vicces volt. Előjöttek az emlékek, bejött trécselni Margónéni, az osztályfőnökünk Évanéni, MolnárVera - a kémiatanárnő, a mi időnkben még kezdő tanárként avanzsáló igazgató, Kacsa, a testvérosztályunkból, akiből magyarszakos tanárnő lett (ő csinálja most a tháliát, baszki). Ja, vicces volt. Ahhoz képest még durvább ez az egész.

És most akkor megyek, megeszem a szombati töltött káposztát, meg a tegnap sütött kakaós kuglófot.
Merthogy a legjobb recept, bármi is legyen: vegyél egy jó nagy csokis/kakaós sütit, és egyél belőle annyit, amíg többet már mozdulni sem bírsz.

Biorobot
Tompa üzemmód beindításához előkészül.
Asszociációs, spekulatív és integratív funkciók kikapcsol.
Emlékezés leállít.
Vegetáció bekapcsol.
Automatikus vezérlés indít.
... és te hogy vagy?

Micike, a világ legcsudaaranyosabb tacskója meghalt. Kimászott a kerítésen és elütötték.

Sikerélmény. Kicsi ugyan, de hasznos.
Az drága kis bacik jól dolgoztak, csináltak nekem sok sok fehérjét, csak kár, hogy elkezdték jódolgukban zabálgatni (na jó, valljuk be, ők sem tökéletesek). Az már nem az ő hibájuk (hehe, és nemis az enyém), hogy a taxolkötéses fityfene ma nem sikerült, vagy legalábbis is fluoriméteres eredmények abszolut nem használhatók semmire.
Vége a hétnek.
Csak most realizálódik.
Fárasztó volt.
Fárasztó volt sokáig bennmaradni, sokáig biorobotolni.
Fárasztó volt alkalmazkodni, tolerálni.
Fárasztó volt expasi újra látni, másik kezén is egy ilyen szörnyedvénnyel.
Fárasztó volt a tegnapi labormegbeszélés.
De a legfárasztóbb az egész hétben az volt, hogy Zsófiék a rosszidőre hivatkozva lemondták a hétvégét, pedig 20 fok lesz és ragyogó nap, nem is beszélve a gombácskákról, akiktől majd csak úgy hemzseg majd az erdő...
És nem megyek a titanikra, mert nem vettem jegyet, mert fáradt voltam, mert későn végeztem egész héten, meg mert vártam a wice levelét, meg azt, hogy a zsófi visszaadja a programfüzetet, meg egyáltalán, hogy valaki megfogja a kezem, és aszongya: gyere, elmegyünk moziba...

Annyira bosszantó ez az állandó éhség dolog. Szerintem ez a függőségnek az egyik legelterjedtebb formája. Nem kéne, csak mondjuk naponta kétszer ennünk, az is bőven fedezné az energiaszükségleteinket. Az, hogy négyóránként belegebedek az éhségbe, az már egy kicsit túlzás. Igen, megint legszívesebben kétrét görnyednék, annyira üres a gyomrom, pedig ma is meleget és eleget ettem ebédre. Ma éppenséggel az A épület alagsorában levő bétékás menzát próbáltam ki: 330-ért adtak fás karfiolból főtt krémlevest, meg lehetett választani a milánói meg a lecsós szelet tarhonyával között. (Hát perszehogy a tarhonyát, meg egyébként is, tegnap ettem milánóit a minimajában, pont amikor ömlött az eső - egyébként sokat romlott a minimaja, egyáltalán nem olyan jó, mint régen volt, és az árai is elég szemtelenek.)
Kakaót akarok, jó meleg habos tejből, és hozzá meleg, foszlós kalácsot. Vajjal. Hijjj. Mazsola nélkül.

Láttam már a Csigát is. Petykával beültünk tegnap sörözni. Vicces volt, jópofa. Többet nem mesélek. Nem mintha kellene, csak nem merek, nem. Legyen elég ennyi emlékeztetőnek.

Amontobin egy perverzállat. Hogy lehet már így röhögni, hogy lehet már így büntetni???

Vászka kopaszodni kezdett. Na nem azért, amiért a felnőtt férfiak szoktak, vagyis de, pontosan azért. Sok volt benne a tesztoszteron: verekedett a kis hülye, és valamelyik uccai orizatriznyák belémélyesztette jól a karmait, amik olyanok lehettek, mint a csöves keze, tele a körmealja mindennel, amit csak el mersz képzelni. Szóval Vászka hátán a seb elfertőződött, és mint egy jólnevelt elfertőzőben levő sebhez illik, viszketett, és persze mit tesz ilyenkor egy épkézláb macska: vakarja, ahogy csak bírja. Több se kellett nekünk, betuszkoltuk szerencsétlen macsot a kosárba, hiába tiltakozott, önkényuralmi módszerekkel léptünk fel ellene, és elvittük a dokinénihez, aki jól bedugott a seggébe egy digitális hőmérőt (figyelj cica, technika!), és jól megállapította, hogy Vászka lázas. Kapott két szurit, meg egy csodakenőcsöt, és aztán megint eljött az a pillanat, amit mindannyian elkerültünk volna, de már nem lehetett: vissza a kosárba.
Minden jó, ha szép a vége, Vászka épségben hazajutott a zuhogó esőben és mennydörgésben, és amikor otthon leraktuk a kosarat, jól bepisilt, összepisilve Csoki kosarát is (apám nemtom miért pont oda rakta be a macskát kosarastul), és kiszabadulásakor meg jól összekente apám ehtegyapjú nadrágját jó kis heréletlenszagú kandúrpisivel.
Fuss el véle.

Képzeld Évi, szombaton előadást tartok Hőgyészen, a gróf Apponyi kastélyban, Sármay Gabriella, Faragó Anna :) és Friedrich Péter társaságában. Tegnapelőtt este derült ki. Szerintem ha ezt túlélem légyszi ünnepeljük meg ezt a lányokkal, menjünk moziba vagy nézzük meg a Zsolnay kiállítást.
n,
zoknicikiző geci állat :(((

Ps.: Ezentúl mindenki, aki velem találkozik, nagyon vigyázzon milyen zoknit vesz fel, ha nem akar velem összeveszni. szigorúan.

Komolyan, néha elbizonytalanodom. Néha komolyan nem tudom eldönteni, hogy melyik jobb döntés. Inkább semmit nem észrevenni, meghallani, megkérdezni, vagy vállalni a tutit, az őszintét, ami persze mindig rándít egyet a poshadt állóvízen. Nesze nekem barátok, nesze nekem az ő kiakadásuk:

Így huszonhat évesen eljutottam odáig, hogy egy normális pasit sem ismerek. Egyet sem.

Szerintem sosem leszek kepes normalis parkapcsolatot kialakitani: fogalmam sincs hol a hatar a masik szemelyisegenek elfogadasaban. Neha tul sokat, maskor meg semmit sem toleralok. Nem tudom, hogy kell, mikor, meddig.

cseppatengerben
Bazmeg. Az, hogy őrültek rohangálnak a városban szabadlábon, még csak hagyján. De ezek itt vannak, vazze, itt is, a puskinutcában is. Ez az idióta nímand az intézetből, nekiáll szóviccelni (kulcszár elmélet, mi???? menjapicsába), aki azt mondja magáról, hogy péhádé, és hogy én csak akkor vagyok péhádéhallgató, ha egy péhádét hallgatok, ezért aztán belémfolytja a szót, egymás után kétszer kiköveteli a bemutatkozást, kézfogást, aztán nem akarja elengedni a kezem, molesztál, a kurvaannyát.
Egy feletted álló munkatársat, akivel nem vagy semmilyen kapcsolatban, kivéve, hogy egy idióta, és ebből kifolyólag ad hoc rádszáll, hogy a picsában lehet elküldeni bárhova is????

Annyira jellemző, annyira tipikus. Beállítanak ide a péhádészobába, a két köpenyes ember, és azt mondják, kérjek a ritterből fluoreszcensen jelölt anti-patkány másodlagost. De most, ha lehetne, sürgősen. Miért, kérdezem, mikorra kellene? Hááát, a sejtek még úgy kábé két órán át bírják.
Aha. Értem. Hát persze. Nem.
Lúzerbanda.

És igen!
Jaj, de finom, hú, de finom!
Mindjárt megyek vissza faxolni (a nagy Pratt fog nekem segíteni, na jó, csak a protokollt egészíti ki, ha jó fej, de akkor is, csak éppen a kódot felejtettem el, amivel lehet külföldre is...), meg aztán be kell fejeznem a blottot, és a szünetekben meg az előadásomat kéne valahogy előteremteni a félig semmiből, meg majd vásárolni is valami finomat a megbeszélésre, de most annyira jó, hogy reggel jól döntöttem, hogy a leshommes-t hoztam el hallgatni. Nagyon.

min három klón kellene belölem. tudnál engem baciban expresszálni????
express yourself, avagy segits magadon, istenis...ezt eszi

Most komolyan. Aki ismer, tudja, nem vagyok egy rendmániás állat. Nézze meg bárki a szobámat.
De ami itt benn megy, az egyszerűen gusztustalan. Így nem nézhet ki egy laborasztal, így nem lehet otthagyni egy péhámérőt, egy ilyen laborasztalon nem lehet nyitva hagyni a sterilhegyes dobozt, elvileg csak fülke alatt lehetne parafolmaldehidezni (gondolkodjatok már, basszus, a nyálkahártyát is ugyanúgy fixálja, mint a sejteket meg a metszeteket). Unom már, hogy csak akkor van desztviz, ha bekapcsolom a desztillálót, mindenki mindenhol szanaszét hagyja a használt eszközöket, azt meg pláne, hogy Sredi összegyűjti a kis fiókocskájába az összes tollat meg markert.
ELÉG
Besokalltam.
Már megint takarítom a labort.
Tudom, hogy teljesen felesleges, hogy holnapra megint minden szanaszét lesz, de el akarom mulasztani ezt a hányingert.

Hogy megy ez? Mitől van az, hogy valamikor észre sem veszik, hogy bemegyek egy boltba, hát még az ismerősök sem ismernek fel, aztán egyszercsak minden fickó szeme ragyog, amikor rám néz, és egymás után két este vagy hárman kattannak rám levakarhatatlanul. Persze sosem azok, akik pályásak lennének, de ezt most hagyjuk.
Mitől látnak hirtelen némbervannak?
Én nem változtam, most komolyan, ezalatt a pár nap alatt....

Ja, és mitől van olyan irtózatosan sok őrült a kultiban?

Igazából rejtett mazohista vagyok. Jó, ez nem újdonság, sőt, az is lehet, hogy nem is rejtett.
Az, hogy végülis igent mondtam a közös munkára (édeshármasan Csabival meg Sredivel), az teljesen kimeríti a meggondolatlan őrültség kategóriáját.
Na, ne, most komolyan, ne legyek már ennyire pesszimista, hátha ebből most lesz valami (a konfrontáción, a sértődéseken, és az egymásramutogatáson kívül). Ha más nem, legalább megint lelkesen tízórázok itt a város szívében, közel mindenhez, nyakig a melóban, újra nekiugorva azoknak a fránya baciknak, azoknak a fránya élesztőfehérjéknek.
Egyébként rájöttem, hogy akkor kezdtem megbomlani, amikor ezek a dögök állandóan lebomlottak, még 10 fokon is (pedig ott aztán még bacinak nőnie sem illik, nem pedig emésztgetni itt agybafőbe)...

Internetes asztrológia.

Nincs jobb dolgom??? Nincs. Hazamenni már nincs idő, mert fél hétkor találkozom Verával, megyünk moziba (Rengeteg a Művészben), aztán meg spuri a Sherlockba, ahol a Borossal kell sürgősen és nagyon sörözni, persze kollektívan.

Na de addíg lássuk, mi fán termek! (a vastagokat irtó viccesnek találtam)
Berkenyefa vagyok
Höhö
A Berkenyefa pedig:
A tettek embere. Törékenynek látszik, pedig erős, kitartó, tántoríthatatlanul állja az élet viharait. Mindig vezető szerepet akar játszani. Érti is a módját annak, hogy a vezetést magához ragadja. Könnyedén az ujja köré csavarja az embereket. Nyugtalan, élénk és szinte mindig kész meglepetésekkel szolgálni. Nyitott a világ felé. Mindig kész befogadni, sőt keresi is az újdonságot mindenben. Ezzel a szerelemben is így van. Szereti a függetlenséget, a folytonos változást. Ennek a nyugtalan kutató természetnek nem szabad féltékeny társat választania. A szerelemben féktelen, heves, szenvedélyes, sőt érzelmes is. Mivel állandó keresésben van, nem talál beteljesülést a szerelemben. Folyton arra gondol, vannak még olyan partnerek, akik újat, olyat tudnak, amit ő még nem ismer.

Aztán találtam ilyet is, hogy aszcendens-izé.
Míg indíttatásaink, szándékaink, "belső személyiségünk" Nap-jegyünkben fejeződik ki, addig a felkelő jegy - avagy az aszcendens - azt mutatja meg, milyenek vagyunk a külvilág számára, milyen a "külső személyiségünk".
Az enyimé ugye a Bika.
Aszongyahogy
Megjelenés:
A Bika aszcendens közepes testalkatot ad, erős, köpcös, széles homlokkal, telt arccal, kiváló vagy sötét vagy kék szemekkel, rövid nyakkal. Ajka vastag, az orr és a száj általában nagy és széles, sötét arcszín, sötét vagy fekete haj jellemzi. Testalkata masszív, szilárd. Nyaka rövid és vastag. Tekintete barátságos, kedves, derűs - békés természet. Gömbölyded, húsos, lágy, telt formák jellemzik, álla párnás, gömbölyű. Tokásodásra hajlamos. Ha mosolyog vagy nevet, kicsi kerek gödröcskék jelennek meg a szája szögleténél: jellegzetes "vénusz-gödrök".
Viselkedése, érzékeny pontjai:
A Bika aszcendensűek kedvesek, szórakoztatók, derűt és otthonosságot árasztanak. Szeretnek sokat és jókat enni (és keveset mozogni - alapvetően lusták!), ezért hajlamosak az elhízásra. Érzékeny testrészük a nyak. Testbeszédük mindaddig könnyed, amíg jól érzik magukat, ha azonban kellemetlenség éri őket, megmakacsolják magukat, és "befeszítenek". Mivel a Bika irányítja a torok környékét, sokszor küszködhetnek torokfájással - különösen a pénzügyi aggodalmak okozhatnak stresszt a test ezen részén.

Háhá, találtam ilyet is.
Születési dátuma szerinti csillagjegyével, azaz a napjegyével szinte mindenki tisztában van, a lélek legbelső világát azonban elsősorban nem a Nap, hanem a Hold befolyásolja. Holdjegyed kiszámításával megfejtheted, melyik asztrológiai jegy uralja valódi érzelmeidet.
Hold a Skorpióban - ez vagyok én.
Erős és elragadó. Misztikus kisugárzása távol tartja a riválisait, lenyűgözi barátait és szerelmi partnereit.
• Hogyan érez? Az Ön érzései a legmisztikusabbak és a legintenzívebbek. Szeretne belelátni a többiek lelkébe, de ritkán adja ki magát. Érzelmileg túlfűtött kapcsolatai tiszta érzésekre épülnek.
• Hogyan cselekszik? Mivel fél, hogy mások megszerezhetik a hatalmat ön felett, reakciói önfejű, makacs emberre utalnak. Állandó szexuális és érzelmi visszajelzéseket igényel. Az idegenekkel szemben gyanakvó.
• Mire van szüksége? Elsöprően intenzív és érzelmektől vezérelt szexuális kapcsolatra. Ha erre épp nincs módja, akkor is ki kell fejeznie Hold-oldalát valamilyen szenvedélyben.

Nem hittem volna, de ennyire jól előhozhatók az emlékképekhez társított hangulatok. És annyira jó, hogy a vízitúrás nyugalom le tud nyugtatni, ha csak meghallom a kvantik aprikotmorningját.
Annyira jó.

Az úgy kezdődött, hogy Oryza Triznyák és Mirr Murr nagy ívben leszarta a rézfúvósokat.
Aztán a magyar hangokkal folytatott pár perces sörözés (mókus-lajhár, el ne felejtsd) után mirrmurr-ral bolgárgyörgyöset játszottunk a rádayutcában. Mikor hazafele indultunk (persze a pékség felé, há nem, ha na, há ugye), meghallottuk A HANGOKAT.
- Ha Izil van, vagy Szupermen, bemegyünk egy sörre.
És igen, Szupermen jelen, valóra váltva az elmúlt másfél év szlogenjét.
Tegnap buli volt a csacsacsában. De mekkora :)

Szösszenetek:
Nincs nagy bajom, csak ingadozik a hormonháztartásom és olyankor mindig szomorú dolgokon gondolkodom, meg síratom az elpusztult petéimet.
évi kedves, szívva tévézel? :) sajnáld a vezért, szánd a kánt.
Éppen a 2000-es Bravo hits 30-at hallgatom és olyan érzésem támadt, hogy el kellene menni igazi dizsibe. Nincs kedvetek?
lesen ülök, itt 1 varjúkolónia (24db), úgy ricsajoznak, játszanak, bazi jól néznek ki.

Mért baszom el az időmet mindig valami hülyeséggel????

Vannak olyan pillanatok, amikor számítasz a rosszra, előre érzed, hogy baj lesz. Vagy azért, mert elővigyázatlan voltál, vagy mert egyszerűen megérezed, valami történni fog.
Hát ez nem olyan volt.
Teljesen váratlanul ért, amikor rutinosan odapillantottam a szokott helyére, és komolyan kivert a nyirkos hideg veríték, amikor megláttam a macskapisifoltos hült helyet és az elvágott láncot.
ELVITTÉK GÖRLSVINNT
A saját kapucsengős házunkból, fényes nappal, az idióta vén banyák pedig otthon trónoltak, és semmit sem láttak vagy csináltak.
Basszákmeg ők is.

The Trouble With Being Myself
hülyehülyehülye
kellett ez?
annyira sokkal egyszerűbb megkérni Őt, hogy szkenneljen be nekem egy bélyeget, mint nekem magamnak beszkennelni egy lemezborítót?
Igen, egyszerűbb. De... de aszittem, hogy csak elküldi, aztán csókolom, vagy még annyi sem.
de nem ilyen egyszerű, merthogy : oke. beszkennelem. jon a napokban. valamikor latogass meg nyugodtan minket. meg még: akarod latni a belyeggyujtemenyem? :]
hülyehülyehülye
most majd ehet a fene, hogy micsináljak
hogy menjek vagy ne menjek

Levelezni jó.
csak egy dolgot kérnék tőled
légy szíves ne fogd rám az egészet
nem miattam nézed a világot egy mogorva manó szemeivel, ez holtbiztos
egyébként köszönöm, de így józanul is csak ugyanazt tudom válaszolni, igen, jól vagyok. így egy röpke másfél éves mélyenszántó (és időnként idegesítően visszakéreckedő) depresszió után végre jól vagyok, amit azoknak az embereknek köszönhetek, akikkel pénteken és szombaton együtt láttál. és igen, jópasi tényleg jó pasi, mellesleg egyike azoknak az embereknek, akik olyan szellemi társaim (gondolom ezt nem néznéd ki belőle, de akkor is az), akikkel mindenfajta gátlás nélkül, őszintén tudok együtt lenni, beszélni, jólérezni magam, egyáltalán, ember lenni, anélkül,hogy a másik neme egyáltalán eszembe jutna.
de ha félre akarsz valamit érteni, csak nyugodtan, de mondom, ne kend rám a kiábrándultságodat és rosszkedvedet. önző dög vagyok, és nem kérek más szemétdombjából. igen, én is csak egy más embereken élősködő vámpír vagyok, aki úgy próbálja a világképét és a gondolkodásmódját szélesíteni, hogy új embereket ismer meg és kebelez be, de a mostani agyam, világrendem nem képed befogadni egy ölés-baszás binaritású gondolatvilágot. lepattan rólam, nem tudom hova rakni, igazából még csak ki sem akaszt, csak egyszerűen annyit tudok rá mondani, hogy én nem.
>Wow. Nagyszerű. Hajrá. Most ezt szerintem meg te nem hiszed, de nagyon teccet.
Emberről pedig nem nyilatkoztam.
Beeeee (nyelv kidug)!
>Annyit még árulj el, hogy mi az a csiburaska, mert itt halok meg, ha szótárazni kell. És benne se lesz, mert majd nem árulod. (Aztán rádcsapom az ajtót. Durr.)
>Én győztem. Ajtó megy.
most akkor mi van? ezt akartam, nem?
de.

Ultrahang

Végtelenül sokféle élmény ért a hétvégén. Szinte felfoghatatlanul, feldolgozhatatlanul sokféle. Párról nem vagyok meggyőződve, hogy pontosan úgy történt, ahogy emlékszem rá (kétséges P. kaján vigyora, amikor azt mondta Bébére a Bábszínházban, hogy jó pasi, és közben megbökte a könyökével a karomat), de hogy mi történt valójában, és mi az én elmém kreatúrája, végülis mindegy.
Először is ott voltak a zenék. Huh. Igen, jól mondta Petyka meg Bali, hogy továbbképzésen vagyunk. Iszonyatosan jó volt befogadni, átérezni, átélni, és persze látni ezeket a zenéket. Kész csoda volt például, amikor Tigrics meseszép zenéjére megjelent el?ttem a pénteki német faszi által használt borítógörbe generátor (na jó, igazából én a borítógömb generátort láttam, de az már majdnem az, nem?), de az sem volt semmi, amikor Bébével fáziskéséssel láttunk a Bábszínházban űrjeleneteket.
Aztán ott voltak az emberek. Az egyik oldalon azok az emberek, akikkel annyira jól érztem magam, akiket ott és akkor tényleg imádtam, nyál, nyál, satöbbi, na szóval hívjuk őket jóbarátnak (Bali, Bébé, Konczos, és Detti!!!!- iszonyat régen nem dumáltunk ilyen durvákat, nem voltunk ilyen közel egymáshoz), szóval annyira jó, hogy velük voltam, annyira feldobott, felemelt. A másik oldalon pedig ott volt a két fickó, a két elvarratlan szál, akik amúgy is össze vannak gabalyodva. Az az igazság, hogy nem tudtam kezelni őket. Egyiküket sem. P-vel nem akartam beszélgetni, főleg nem látva azokat a mélabús, világvége szemeket, amiket rám-rám vetett, de aztán persze nem bírtam nem megszánni, és odamentem hozzá, erre persze jól nekemszegezte a lelkiismeretbemarónak szánt nekedezmostjó??? kérdését. (aztán jól hozzátette, hogy nem ért engem. mert hogy szerinte én nagyon akartam valamit, csak hát lehet, hogy nem őt. - azért annak örülök, hogy nem kapott el az őszinteségi roham, és nem vágtam a fejéhez azt, hogy ezt mennyire jól érzi... vagyis nemtom, mennyire jó is ez... francokat, utálom ezeket a helyzeteket) R-val meg P. miatt nem tudtam beszélni, majdnem mindig együtt voltak. Vagyis ez nem igaz. Az az igazság, hogy a legutóbbi beszólásai után igazából nincs mit mondanom neki. (És ezt a pasit hagytad te futni???) Kivéve Bébé mondatát (Dugunk, vagy kérjek bocsánatot?), ha lenne merszem megkérdezni. De... De akkor megint előkerül a képben P.
Ördögi kör.
Felejtsd el őt, szabadulj meg a másiktól.
de akkor mi marad?
semmi.
a francba. mondatok zakatolnak a fejemben, amiktől nem tudok szabadulni, amiket nem tudok a helyükre rakni, mert lehet, hogy ez a helyük, lehet, hogy az... és főleg az nem hagy nyugton, hogy mi lenne, ha, sőt, mi lett volna, ha...

Apropó fotókiállítás.

Jaj, nem is meséltem egy csomó vicces dolgot.
Pl. ott van a péntek, amikor a trafós tánc (amit Zsófiék galád módon egy nappal előbb néztek meg) után Baliék vacsit rendeztek a tiszteletünkre (Mikinek, Suzénak, Spityunak meg nekem). Vicces képek születtek, na, szóval mókás kis kókuszleves, lilahagymás-zöldséges-csirkés mulatság sikeredett.
Aztán ott volt a szombat, amikor is jól kitakarítottam a lakást, aztán meg Nusi kérlelésére kimentünk Szentendrére megnézni egy szüreti mulatságon játszó rockbanda énekesét (nem mi találtuk ki), aztán egy állati jót partiztunk a wb-ban tibióta kedvenc zenéire. Vasárnap aztán jól megnéztük a Sándor palota helyett a Bp 1 napja kiállítást, kávéztunk, napoztunk, és a zsonglőröket bámoltuk. A legjobbak a hullahopp-tájcsis emberek voltak, komolyan.
Aztán volt még a hétfő, ugyebár, amikor is reggel úszásba menet biciklivel összefutottam Verával, aki biciklivel éppen munkába ment, aztán este megint jól találkoztunk, és ettünk ismét egy jót Zolcsinál.
Kedden este meg Balinál bohóckodtunk egy csöppet.
És akkor már meg is volnánk, itt a vége.

Olyan a nyakam, mint a Balitól kapott kézpompon. Éppen olyan vastagságban van a nyakam egy égő vörös sáv. Valami kiütött, és persze sehiol sincsen egy jó kis szteroidos kenőcs, ami levinné a gyulladást. És persze a ritteres dokinéni sem kenőcsöt adott, hanem egy lóadag kálciumszurit a bal seggembe, hogy aztán utána alig voszlotam magam ki a rendelőből. Csalódottan mondom, a nyakam ugyanúgy éget és viszket, mint a szuri előtt. Mindegy, a szederrel töltött túrógombóc egy csöppet azért kárpótolt...

"Képzeld, visszajött a depresszióm a tegnapi filmtől, egyfolytában sírok
vagy sírni van kedvem. Nem megyek többet moziba."
Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem szabad megtenni. Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem látunk. Vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tudunk.
A tegnap este nem a Magdolna nővéreket kellett volna megnéznünk Nusival. Vagy neki is el kellett volna jönnie előtte a szellemkép diplomakiállítására, ahol Petykával jól bepezsgőztünk...

Paramanó, a kis ravasz, pont a 117-es próbálkozott be, kihasználva a feszült tegnap délutánt. Büszkén jelentem be: sikeresen összefogtam ellene, és csatát nyertem felette.

Így hirtelenjében nem is tudnék viccesebb dolgot mondani a rizstésztánál. Komolyan. A legviccesebb formája a lapos, kör alakú, palacsintára hajazó, amelyet meleg vízbe mártva egy medúza-állagú átlátszó, nyakló, kezelhetetlen trutymót kapunk, mely önmagával kibogozhatatlan komlexet képez szakavatatlan kezekben. Megfelelő előképzettséggel (SDS-PAGE, akrilamid gélelfó) rendelkezők azonban kezes bárányt tudnak varázsolni a makacs vizi szörnyből, amibe mindenféle csoda tölthető (a tegnapi tuti recept: darált csirke, káposzta, répa, fokhagyma, tojásfehérje), és hirtelen kisütés után máris élvezhető a friss, ropogós tavaszi tekercs. Természetesen a csigás tányéron körbe-körbe elkent csípős mangószószra tálalva, dartcozás után, a csukamónika énekiskola gálaestjével a háttérben.

Édenkert
Nem is meséltem, hogy múltkor, amikor Judit hívott borozni a Pepéhez, de nem mentem el, mert kimentünk Veresre locsolni, meg mert semmi kedvem nem volt jó képet vágni alig ismert emberekhez, jól berugni, aztán másnap szarul lenni, szóval akkor (múlt kedden) beültünk az Édenkertbe vacsorázni. Iszonyatosan régen nem éreztem olyan gasztronómiai gyönyört, mint amikor szétolvadtak számban a rockfortos csirkemell csíkok... Gyorsan visszaszívtunk minden szidalmat, amit a szombat esti lagzik alatt üvöltő szintipop miatt szórtunk rájuk egész nyáron. Vissza, bizony.

Wabisabi, a tavalyi év legjobb vega étterme, csípős forró tea, mezitláb. Először csak Verával, aztán amikor kihozzák a kicsit kiábrándító körris spagettit meg a meglepően finom sült rizstészta salátát, Judit is befut.
A rendrakásról meg a megtalált naplókról és elrakott emlékekről beszélgetünk, a terápiás és a gimis naplókról, a régi vicces levelekről, Andi elveszett humoráról, és a felejtésről. Főleg Verával. Vele még tudok.

Tessék, itt egy másik. Ezt legalább értem.
"Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát melyin serenrodbn vnanak a bteűk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslő és az ultosó bteűk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteű lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteűt mgaát, hneam a szót eszgébéen."

Nesze nekem levél. Csak azt tudnám, mit kezdjek vele. Csak tudnám, kinek, minek a csupaszsága, alázata...
Nem szeretem az íméleket. Túlkomplikálom őket, gesztusok, visszakérdezések nélkül elveszek a szavak közt.
Egy versben az a szép, hogy mindig másként értelmezheted, ha másmilyen hangulatban vagy. De egy levelet félreérteni, másként értelmezni... ajajaj, újabb para találtatott :)
"Viszonylag gyakran gondolok arra, hogy testem, ez a hűséges társ, aki megbízhatóbb barátom, mint a lelkem, és akit jobban is ismerek, voltaképp alattomos szörnyeteg, s előbb-utóbb széttépi gazdáját. Szófogadatlan, alattomos, kényelmes kutya.
A csupaszság láttán, amellyel csak a halál csupaszsága versenyezhet, az alázat láttán, amely a vereség és az ima alázatánál is mélyebb, ...
Ezek mondatok. Már fáradt lehetsz."

Még jó, hogy eszembe jutottak a kökörcsinek. Kár lett volna őket kihagyni az idén. Kihagyni azt, ahogy körbenézel azon a három kaszált réten, és a ragyogó napsütésben csak a tájat meg zöldet látod, de aztán odatéved a szemed egy árnyékos foltra, és meglátod a kis lila lényeket, aztán már rááll a szemed, és nem győzöl csodálkozni, hogy úristen, az egész rét lila, pedig tudtad, hogy mire számíts, hányszor láttad már ezt, és egyébként is, csakis emiatt jöttél ide, de mégis meghat, ledöbbensz, elámulsz, leheveredsz a fűbe, és mindegyiket egyenként megcsodálod.
És persze a negyedik fotó után vége lesz a filmnek, de kárpótlásként találsz pár gombát meg bítliszfejű makkot, és a koros hölgyek nyarához méltó melegben eszel egy szarvaspörköltet vagy egy cigánypecsenyét.
- Évike, csak össze ne keverjük a sört meg az almalevet!

A szombat, mint esemény eléggé gyengére sikeredett. Ezt mutatja az is, hogy a szombatban a legjobb a pilisborosjenői kirándulásunk volt, a felhős, szeles séta, a rohangáló kutya, a legelésző lovak, meg a sok-sok fotórakéredszedő színes termés.
A borfesztivál már hideg volt és drága, tömeggel, hülye kuponrendszerrel, és kisajnált francia sajtokkal. És persze a kobza savanyú haverjával, aki aztán egész este lovagnak hitte magát, kifizette a spagettinket, taxival vitt minket a kultiba, onnan meg a hatosé vonalán a blaháig illetve a királyuccáig. A kultiban meg persze nem volt minek, hanem 'csak' a globalizáció elleni tüntetés (ezentúl sosem megyek el sehova csak úgy, hogy aszongyák ez meg ez lesz...).
Jójó, azért Verával egész jól becsíptünk, ami nem egy rossz teljesítmény, de mint az említett példa mutatja, nem elég a jó estéhez.

Azt hittem, hogy aranyos, de rájöttem, hogy nem.
Többet vártam.
Lehet, hogy csak el vagyok kényetetve. Túl sok jó film után egy átlagosan jó irtó szarnak tűnik...
Vénusz szépségszalon.

TheoChem - Journal of Molecular Structure, IF: 1.
Sosem felejted az elsőt!

kvakkvakvakvakk pölölölö kvakvakvakvakk
kvakkvakvakvakk pölölölö kvakvakvakvakk
bugivugibugivugi dancing shues
make me queen for a night
bugivugibugivugi dancing shues
make me queen for a night
kvakkvakvakvakk pölölölö kvakvakvakvakk
kvakkvakvakvakk pölölölö kvakvakvakvakk

Asszem tényleg rekreációs jellegű dolog volt ez a vizitúra. Vagy csak Cyntia hasszőrével együtt paramanót (Parement - Cuff - Paramano - Aermelaufschlag) is kitéptük volna? Mindegy, nem érdekel, hogy hol jár, mit csinál, kinek a jókedvét szivogatja éppen. Az a fő, hogy engem békén hagy, még akkor sem jön elő, amikor régebben már örjöngve bőgtem volna az adott helyzetben.
Ősz van, hűvös van, nekem éppen jó. Lassan elpirulnak a levelek, elkezdenek potyogni, berozsdázzák az ösvényeket, gyönyörű hátteret adva a kedvenc kis szimbionta vagy szaprofita haveroknak. Csak jönnétek már! Szombat hajnalban kinéztünk A GOMBÁS HELYÜNKRE, de a hét eleji esőnek nyoma sem volt, G. pedig egy szál sem. Pedig már elképzeltem, hogy túrom bele az orrom a nagy őzláb kalapjába, hogy telítődjön az orrom azzal az el nem téveszthető, szalonnát idéző illattal...
Majd. Eljön ez is. Vagyis majd mi megyünk el hozzájuk. Az Őrségbe, Őriszentpéter közelébe, ahol a meterológianak van egy mérőállomása, aminek a szobáját nekünk olcsón kiadják. Bizony.

Szürke Macinak nincsenek kritériumai. Komolyan. De. Szürke Maci nem kezd olyan fickóval, aki más nők seggét bámulja, amikor vele van. Olyannal sem, aki a két sör utáni életigazságként képes azt mondani, hogy az élet ölés és baszás (vazze szó szerint idézek!!!), ennyi és nem más a bináris leképezés. Olyannal meg pláne nem, aki hirtelen felindulásból kijelenti, hogy minden nő szőke, aztán amikor Sz. M. megkéri, hogy ezt fejtse ki, zavarba jön, és azt mondja, azt hitte, vicces amit mond, egyébként meg azt akarta csak mondani, hogy minden nő gonosz... Nem, nem, akárhogy csillog a szeme, amikor Sz. M.-ra néz, akármilyen kedves és aranyos, akármennyire meghatóan esetlen és megváltanivaló, nem.

Igen, végülis megnéztem. Már régen kinéztem magamnak, már el is olvastam (lehet, hogy kár volt, mert azt a keveset, ami ebben a filmben történik, szóval azt a keveset is ismertem előre), a hely is adott volt, kihagyhatatlan: az átépítés alatt álló Cirkó ideiglenesen a Sark pincéjébe költözött át, és a 300 forintos belépő jegyért 200 forint értékű italt is adtak a filmhez. Igazi múlt század eleji hangulat: hangosan pereg a fülünk mellett a vetítőgép, fordítva rakja be a jegyszedővel kobinált mozigépész a második tekercset, pár perc szünet, villany, kattogás, szerelés, majd újra nekifutunk, kemény fapadok, hideg fal, ahova elalvás közben szürke maci a fejét támaszthatja...

"Bocs elfelejtettem ezt elküldeni, az Ingridet se hívtam fel, az egyetemre se íratkoztam be, nem megyek valszeg aStefánhoz, viszont nagyon jó lenne felmenni a hétvégén a várba enni egy krémest ha valamikor esetleg itthon leszel. Meg nagyon jó lenne gombászni menni is egyszer még az ősszel."
"Szerintem akkor találkozzunk szombaton. "
Szóval szombat délután, koraiőszi napsütés, Nusival mindketten szoknyában, kicsípve, várjuk hogy az a fránya öregúr felálljon végre az asztaltól, de nem, nem megy el, marad, sütteti magát a napon, amíg lehet, sőt, két fránya túrista némber leül mellé, így kénytelenek vagyunk bemenni a Ruszwurmba, és ott benn megenni a krémeseket.
Nézzük már meg, mi van a Galériában! - felkiálltással kerülünk be a Ludwigba, ahol a modern kínaiak sokkolnak le minket. Bitang jók, ötletesek, sokkolók, vagy szimplán arcramosolycsalók, a Duna hihetetlenük gyönyörű kék, a kedvünk meg egyszerűen frenetikus.

Este wb, sejgi a BugzInTheAtticból, előtte Negro. Veszedelmesek, kíméletlenek, de egyben viccesek is...
- Mennyit ittál, Évi? - néz rám cinkosan Nusi, pedig csak jó a zene, megmozgat...
Amikor már Nusiék után Baliék is lelépnek, egy lány áll elém: - Nem pörögnél velem egyet? - De, - mondom, és máris ott simizünk a parketten, mint az oviban, majd utána magyarázza Andi, hogy ez mindig feldobja, ha már kezd fáradni, vagy megy lefele a buli, de a barátnőjének alacsony a vérnyomása, és hamar rosszul lesz ettől, és eddig mindenki hülyének nézte itt, én vagyok az első, aki belement ebbe a bolondságba szó nélkül. Majd megismerem a barátnőt is, meg Zolit is, mindhárman Szolnokiak, és egy testvérpárnál alszanak itt Pesten, akiket Horvátországban ismertek meg....
Vicces este, na.

Szörnyen naív, vak és ostoba voltam a nyáron.
És erre csak akkor jöttem rá, amikor múltkor összefutottam Petivel a 6É-n.
Komolyan nem hiszem el, hogy nem vettem le, ki miért teszi, mondja azt, amit.
Basszus.
Kicsit kiakasztó, hogy R. minden szava őszinte volt, illetve hogy azért bántott, mert nem volt abban biztos, hogy én lennék az, aki (és ezt meg is mondta, basszus, jó, nem így, de akkor is), így inkább ezt az egészet hagyta a francba, nehogy a barátját veszítse el.
Hülye egy helyzet.
Hogy köztem és egy jóbarát között kelljen válsztani...
Ilyen is miért pont velem fordul elő?

Végülis Juditnak egy Aromaterápiás könyvet vettem szülinapjára, meg magamnak egy jógás könyvet (csak úgy, benne minden hétre egy konkrét feladatsorral), meg két indiai szakácskönyvet...és persze ezzel elfogyott minden maradék pénzem.
Illetve a maradékot jól eldorbézoltuk este a kétszerecsenben (ahol annyira szar lett a kiszolgálás, hogy nem derogál nekik tearumot önteni a sangriába) és a wb-ban.
Igen, mert Ádám bátyánk megint nálunk járt, és ismételten jól érezte magát (örjöngött, mint állat), és persze a lelkünket akarta, de nagyon.

Mozi
Hétfőn beültem a Monsoon weddingre, majd hazafele menet kivettem a fiúktól a A bazi nagy görög lagzit. Vicces egy esküvős nap lett...
Kedden aztán jól rákontráztunk az Apokalipszis mosttal. David nem is bírta nézni, tíz perc után kimenekült. De aztán írt Daninak egy sms-t, hogy Verát is meg engem is üdvözöl Dinit meg pusziltatja...

Ma a vadiúj retrockos simianyagú hosszúszoknya van rajtam.
Imádom.
Elveszek a színeiben, a mintáiban, ahogy a barna alapon a türkizkék háromszögek propellereket majd rombuszokat formáznak, míg a narancssárga fürtök egymással incselkednek...

Szombaton Vivivel meg Apuval a Vidámparkban jártunk. Kipróbáltuk a hullámvasutat (Vivi is meg én is most először), a Viharvasutat meg a Szellemvasutat, és benéztünk az Elvarázsolt Kastélyba is. (Apán régen röhögött ennyit, mint mikor Vivivel seggel csúsztunk a forgó hordóban.)
Kipróbáltuk a Hullámvasút legelső fapadját (kétszer is), meg a második kocsiján a Hullámok Hercege mögötti helyet (ezt is kétszer), úgyhogy már kívülről fújom, hol jön a legnagyobb huppanó, hogy melyik hullámnál lehet a legjobban sikítani, és hogy melyik Herceg milyen stratégiával fékez ill. gyorsít (mert nemcsak egy van, dehogy!)
Jó móka volt, jó drága móka...

...Annyira könnyedén megállapítható, hogy az élet értelme önmagában rejlik...
… Az élet önmagában véve nem szent: ideje megbarátkozni ezzel a félelmetes metafizikai pőreséggel, a belőle származó erkölcsi szükségszerűséggel, hogy megfogalmazhassuk következményeit. Az élet csupán származékosan, mellékesen szent: ha szavatolja az emberi lény szabadságát, önrendelkezését, méltóságát, amelyek magasabbrendűek magánál az önmagában vett puszta életnél…
Semprun: Tündöklő nyaraink gyors tüze

Végülis végigrágtam magam a gerlóczy-könyvön, és a végén is arra jöttem rá, hogy szar. Vannak benne jó gondolatok, de nincs stílusa, nyögvenyel, és szar a sztori, a pitiáner lúzersrác kalandjai az iskolában.
Ehhez képest a következő falat egyszerűen mennyei volt. Az első magyar Nobel-díjas író Nobel-díjas könyve egyszerűen IRTÓZATOSAN jó, olvasmányos, stílusos, egyáltalán nem nehézkes, sőt, nagyon is fogyasztható, bár felforgat és kiborít, de így jó...
Apropó Sorstalanság: hát nem szánalmas, amit a Szörényiék próbálnak produkálni? Hogy a pilisi lőtér szakrális hely... hát persze...

Birtokviszony
Vigyázz, hogy mit kérsz, fogalmazz pontosan, menj bele a részletekbe, mert az öregnek irtózatos humora van: hiába tudja pontosan, hogy mit szeretnél, csak annyit ad, amennyit kérsz tőle...

Január előtt semmiképpen sem lesz Kréta...
De ha lesz, havi 1800 eurot vágnak még hozzám.
Valamit valamiért...

Szép sorrendben ez volt tegnap este:

1. -Szigorú, elérhető vagy.
-Igen, itt vagyok egy karnyújtásnyira...
sörözés Petykával és Ferikével a Holdudvarban
naggyon jópofa, édes dolog

2. - Csúnyán csikorog a váltód, meg kéne olajozni... Tudod, neked valami durvább cucc kéne, hogy tudjál perverzkedni.
- Ezt meg hogy érted?
- Profibb bringa, nem ilyen lájtos....
Mivel foglalkozol?
- Szerinted? Találd ki!
- Tanár?
- Majdnem...
- Te biztos kos vagy...
- Hát ezt meg honnét veszed?
- Van benned valami tűz, amit elnyomsz magadban, mint nagyon sok mindent....
Huh...

3. Veránál René és Eddy sörözik, lassan befut Gábor, Dani (unoktesó), KozmaAndris, Amál és Arno, majd legvégül Gyurika elválaszthatatlan haverjával. Már melegszik a kaja, már mindenki kiváncsi, lelkes... A kaja (párolt zöldség sajtkrémmel összekeverve és csirkemellfilébe, majd baconbe tekerve, megsütve, felkarikázva, hozzá sütőben sült krumplipite, mindezeken párolt cukorborsó isteni gyömbéres paradicsommártással) fennséges, imádnivaló, laktató, iszonyatosan sok, de mindenek felett meglepő egy holland szakácstól.
- Miért pont szakács lettél?- lepem meg Eddy-t.
- Hogy miért? Nem tudom. Hát tudod, az úgy volt, hogy imádtam szörfözni, de mivel az egy drága sport, suli mellett dolgoztam. Először földeken dolgoztam, de az nehéz meló volt, úgyhogy elmentem mosogatni egy étterembe. Aztám már mjött minden magától, és elvégeztem egy szakácsképzőt. Ennyi.

4. Dávidzoli kopaszon perszehogy pont akkor sétáltat kutyát meg nőt az andrássyn, amikor éjfél előtt arra brinyózok :)

5. wb: dj format, biorobotok, és mindezek felett Pascal drága.
Hogy kicsoda Pascal?
Igazából pár szóban nem tudom összefoglalni. Annyira sok minden emlék fűz hozzá, hogy nincs rá egy egymondatos kategória, amit rá lehetne sózni. Hétfő este Pascal, a pityókás és jókedvű közalkalmazott, illetve Pascal, a csókos, és Pascal, a kivételezett történeteteit hallhattam in special edition, amit persze Petyka hirtelen elvesztett érzékenysége felszedésnek vett le...

6. Meet people late at night, Véletlenül. Akár a Kálvin téren a piros lámpánál (VargaFeri, Bali, Kicsi), akár a Dob utcában (EgediGergő)...

Többen is súlyosan megsérültek, amikor robbanás történt a Nyugati pályaudvar előtti villamosmegállóban - tudta meg a HavariaPress. A robbanás hétfőn délután, kevéssel negyed négy előtt történt a nagykörúti csomópontban. A hírügynökség értesülései szerint a megállóban álló villamos első kocsijában egy hátizsák robbant fel. A helyszínre már legalább hat mentőautó érkezett.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság helyszínre érkező szóvivője az [origo]-nak megerősítette a robbanás hírét, egyéb részleteket ugyanakkor egyelőre nem közölt.
[origo]

Szürkemaci vásárolni volt.
Először is vett egy rakás melltartót, mert ugye múltkor is egyszerre vett egy rakás melltartót, és azok, mintegy varázsszóra, pár napos csúszással ugyan, de egyszerre mondták fel a szolgálatot.
Szürkemaci, mondhatnánk, válogatós, vagy egyesek szerint konzervatív, sőt puritán, mert a fehérneműboltban csak a minimálcsipkés pamutot keresi. Rendszerint sikertelenül. A tutitipp persze most is az aranypók volt, ahol a negyven fazonból négy mondjuk általában azért pamut. A belváros négy aranypókját végigjárva nagy nehezen sikerült is négy elfogadható, méretben passzoló, nem ízlésficamos cicifixet beszereznie.
Aztán a veresi piacon vett még egy vicces-csíkos nadrágot, aztán meg egy fekete alapon ciklámvirágos kisszoknyát is.
Bizony.

A múlt hét nyertes sms-e:
Tilos sms
Cső Éva
Ha jó nő vagy gyere be rádióba
puszóka

Nincs kedvem turkálni az emlékekben, leírni, hogy mi volt a szigeten, a számtalan wb-os sörözésen, a vizitúrás vetítésen, a tüzijátékon, nem akarok a veresi parákról írni, sőt, Juditról sem, sem a szombati bulikról, sem pedig a tegnapi Balinapról.
Pedig lenne mit.
Ez van.
Vége a szabinak, elment, elröppent, szép volt, jó volt, szar is volt, mert hát mértisne, de azért összességében jó két hét pihi volt, jó sok élménnyel.

Most itt ülök, irtózok, mert mi is bekaptuk az épp aktuális kedves kis férgeket, mindkét gép akadozik, meg várok, mert elvileg ma bejön János, és beszélünk, meg elvileg ma tudnék beszélni a nagyfőnökkel is. Ez utóbbi macerásabb dolog, de túl kell esni rajta, remélem még ma ráér...
Aztán megyek este 8-ra Verához, mert a nála vendégeskedő hollandok közül a szakács srác ma este összeüt egy össznépi thai-francia egyveleget, ezt ki nem hagynám, még djformat kedvéért sem. De reméljük hamar meglesz a kaja, és ő is belefér a ma esti programba...

Hernád
Fel. Töltés. Nopara.
Csak ragyogónap, pecsenyepír, sokkaja, jóemberek (kivéve Gabit).
Meg naplemente a felhők szárnyán, mellette kvantik, előtte a képbe beúszó fecskék.
Meg kicsi sziget a hernád közepén, rajta mesefa.
És löszfalak, 300 fokos kanyarok, hegyek, dombok, erdők, mezők.
Nagy piros labda.
A fára, majd a csajkába potyogó sárgolyók.
Paróka.
Cosmolányok cosmopapucsban, kezükben literes borsodi, vagy borsodival töltött vizipisztoly.

Tékhómmeszidzs, azaz sosefeledd:
Az ember nem azért szül gyereket, hogy guppit neveljen.
Illetve:
MEEG FOGUNK DÖÖÖGLENIII!

A Hernád Hidasnémetinél apad, jelenleg 21 fokos, és -83-as a vízállása.

Fel a fejjel!
Az élet nem mindig ennyire szar.
Van, amikor nem ennyire.

Lekopogom, mert ha melóról írok valami jót, utána mindig kiderül, hogy mégsem olyan jók azok az eredmények.
DE
Most kivételesen tényleg úgy néz ki, hogy nagyon is vannak a transzformánsok között olyanok (méghozzá hárman), akikben igenis benne van a háespékilencvenalfa. Perszehogy jövő héten kezdődik a leállás (ugyan be lehet menni, de ilyenkor no szupláj), meg aztán szerdától vizitúra...
Apropó vizitúra. Jaj, már alig várom, remélem naggyon mókás lesz.
Hmm. Na jó, mennem kell, még át kell oltanom a bacikat, meg elbúcsúztatjuk Jánost, és ki tudja, lehet, hogy egy görögóra is belefér még a sziget előt. Igen, végülis úgy döntöttem, kimegyek. Merthát lesz Boross, Máté, Jula, Bali, Csabi, Vera, Zsófi, talán Judit is, és persze Minek gulyást főz, Izil meg varázsolni fog a transzvesztiknek, és persze közben meghallgatjuk a Morcoscsibét is. Ha már egyszer idetolják a képüket :)

Zsófi úgy néz ki, mint egy félvér-nugi énekesnő - magyar kiadásban. (Marcellina, mondhatnánk)
Hogy érthető legyek: Gábor befonta a haját apró kicsi fonatokba, és le van sülve, mint állat.
Vicces.

Kutyának.
Kutyának, akivel szerda reggel összenéztünk.
Kutyának, aki tudta, hogy hiába, de tudta azt is, hogy ennél rosszabb már semmi sem lehet, ezért inkább csak lehajtotta bús fejét, oda a szakadt papucs mellé, és csak várt, várt, egész nap, még délután is, az esőben, amikor már kapott egy tálka tápot meg vizet.
Kutyának, akiért végül is eljött valaki.
Kutyának, akire csütörtök reggel csak a papucs meg a két tálka emlékeztetett.

Pokorny Szilárd
Medvék én is

szeretnék én is mint medvék
a medvéknek bőre szőrös
medvék a szeretik mézet
engedik szőrüket nőjön

medvék lenni én is nagyon
brummogni mint tél a kályha
aludni barlangban hosszú
lennék nem ember nem fájna

Lassúság
Ha már egyszer idézgetek...
Ez is olyan, hogy az ember csak néz, kápráznak a szemei, és azt mondja, baszki, ezt nagyon megfogta...
Igen, nem akarok felnőni, mert ődöngő szeretnék maradni. Nézelődni, lófrálni, semmittenni.
Az extázisnak ezzel a formájával, a sebességgel a technikai forradalom ajándékozta meg az embert. A motorossal ellentétben a futó ember mindig érzékeli a testét, kénytelen a vízhólyagjaira, a lihegésére figyelni, amikor fut, érzi a súlyát, a korát, soha ennyire nincs tudatában önmagának és életidejének. De mindjárt más a helyzet, ha a sebesség képességét egy gépre ruházza: ezzel kikapcsolja a testét, testetlen, anyagtalan sebességnek adja át magát, a tiszta sebességnek, az extázis-sebességnek.
Furcsa párosítás: a technika hideg személytelensége és az extázis lángjai. Erről az az amerikai nő jut eszembe, aki harminc évvel ezelőtt mint az erotika hivatalnoka, szigorú és lelkes arccal (jegesen elméleti) leckét adott nekem a szexuális felszabadulásból, leggyakrabban az ’orgazmus’ szót használta, megszámoltam, negyvenháromszor. Az orgazmus kultusza: a puritán utilitarizmus a szexuális életre kivetítve, a hatékonyság a tétlenséggel szemben, a coitus puszta akadállyá való lefokozása, melyen a lehető leggyorsabban túl kell jutnunk, hogy eljussunk egy eksztatikus robbanáshoz, mivel ez a szerelem és a világmindenség egyetlen igazi célja.
Miért tűnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani ődöngők? Hol vannak a népdalok semmittevő hősei, a vándorlegények, akik malomról malomra járnak és a csillagos ég alatt alszanak? Eltűntek volna a mezei ösvényekkel, a rétekkel, tisztásokkal, a természettel együtt? Egy cseh mondás szép hasonlattal határozza meg édes semmittevésüket: nézegetik a Jóisten ablakait. Aki a Jóisten ablakit nézegeti, az nem unatkozik, az boldog. Világunkban a semmittevés tétlenséggé változott, ami egészen más: a tétlen ember frusztrálva van, unatkozik, s egyfolytában a hiányzó mozgást keresi.
Milan Kundera: Lassúság 1995.

Élet. Érzés.
Nem, ez nem egy konkrét nap.
Ez úgy valamelyik.
Néhány.
Csak azért kell ide, mert... miért is?

Ma egyszerűen semmi sem működik. Nem érzem az ízeket, ennek következtében nem eszem és csak szükségből iszom, ... Itt ülök a vadiúj billentyűzetemmel, nem érzek mozgásokat, halott a világ, pedig le se vagyok törve, nincs rosszkedvem, aludtam is sokat, tiszta fejjel ébredtem...Egyszer csak merészeltem szembeszállni az érzelmeim ellem harcoló valósággránátokkal, és rájöttem, hiányzik Florisse. De utána meg arra jöttem rá, nem ő hiányzik, csak a szerelem, az érzés. Az elzárkózás lehetősége, a masina, amibe beledobálom szótlanul bánataimat és örömeimet, és pillanatok alatt minden megszűnik, aztán átvarázsolódik, hogy utána megnyugodhassak, örüljek csupán annak, hogy dobog és dobolja szívem, hogy élek, tökmindegy, miért. Nincs tökmindegy, ha nincs semmi, és ez a mai egy ilyen nap... És ezért ma nem fogok csinálni semmit, még berúgni sem, kétségtelenül kritikus állapot. Szünet van. Itt is, nekem is, nektek is ott. Én ugyanis ma nem gyakorlok semmilyen hatást, ma biztosan nem is gondol rám senki. Az érzés kellene, hogy homlokomon a bőr hátrahúzódtassék, és kivirágoztassa arcom, hogy szememnek színe és kisugárzása meghatározóvá tehesse hangulatom, hogy benne minden apró fénynyaláb, mint tükörből verődjön vissza. Ölelni szeretnék hosszan, tökéletesen üres fejjel.
Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás