megingás

Júni 15-én aláírtuk az adásvételi szerződést. Mivel ez egy péntek volt, a három munkanap gondolkodási idő kedden éjfélkor járt le. Kedden kiraktak egy hirdetést a fundára egy 329ezres házról, az egyik álomutcából. Nagyobb a kertje, százszor jobb helyen van, azon az utcán, ami a cronenstijn parkba vezet. Persze ezt csak csütörtökön vette észre Sosó, és elkezdett agyalni, hogy mi lett volna ha.
És hiába mondtam neki, hogy hülye és hogy hagyja azonnal abba ezt az egészet, addig agyalt mindezen, míg kedden lelkibeteg lett tőle, hogy az az ő álom-háza, és ő most visszamondja a másik szerződést. Annyira irracionális lett, mint egy szerelmes kamasz, nem bírtam nem a képébé nevetni, de ő csak jajongott meg fizikailag szenvedett, egész nap alig evett.
Elintéztem aznapra, hogy megnézzük ezt a másik házat, ő meg felhívta a rabobankos nőt. Egyrészt ez a ház egy százezerrel drágább, mint a másik, így a hitel törlesztőrészlete havi ötszázzal lenne drágább alapból, de mivel megváltoztatják az nhg feltételeit, egy fél százalékkal eleve több kamatot kéne még fizetni, szóval az ötszáz plusz az inkább hatszáz plusz, és ahogy most állunk, ezt egyáltalán nem engedhetjük meg magunknak. A 10% büntetést meg pláne nem. Másrészt az átépítés később kezdődne, a mesterekkel már eleve lebeszélte, hogy mikor jönnek, és asszem elég nagy mosolyszünet lépne fel, ha most mindez borulna. Harmadrészt az álomház tetőszerkezete rohad, a padlója recseg-ropog, százszor vacakabb állapotban van, mint az aktuálisan megvett házunk.
Szóval kedd estére Sosó kijózanodott. Azóta nyugi van, szépen folytatjuk a csempe-hajópadló-konyhabútor-fürdőszoba-tervezést.

Szállás

A mostani egyik nagy cselendzs két hétre szállást találni Imrének, a víz-gáz-szerelőnek, a fiának, aki jön neki segíteni, meg a feleségének, mindezt úgy, hogy ha lehet, napi 50 ajró körül.
A legolcsóbb szálló 80-nál kezdődik, egy b&b szintén, kamertjét legtöbbször csak diákoknak adnak ki. Van egy minimál-kemping a szomszédunkban, a vizes parkban, egyébként az egyetlen leidenben, ahol egy kisházban van 4 ágy, egy rezsó meg egy hűtő, na az 29. Már ott tartottunk, hogy mi kiköltözünk oda aludni, Imréék meg laknak nálunk, de azért napközben mi is használjuk a lakást, míg a leideni expat levlistán jelentkezett egy szerb progmatos doktoranduszlány, hogy neki pont arra a két hétre kéne extrában fizetnie a diákszállós konyhás-fürdős kislakásáért feleslegben, mert ad1, átköltözik máshova, ad2, hazamegy. Szóval hivatalosan ezt nem szabadna, nade a doktorandusz-fizetés nem végtelen, a két hétért kért 290 sokat dobna rajta. Úgyhogy egyelőre úgy néz ki, ez a feladat kipipálva, azért fingers crossed, hogy ne legyen vele galiba.

Berregô kommandós

Liza megtanult berregni, vagyis szájjal pukizni, és berregve vagy óbégatva kúszik egy-egy játéka után, amelyik van olyan pofátlan, hogy elguruljon. Most éppen Hanna ágya alá próbál bemenni, de mivel kúszva beveri a fejét a lécbe, próbál begurulni illetve hátonfekvésben bearaszolni. A nappaliban tegnap magára borította Hanni társasait, az elérhetetlen legofigurákkal meg nekiállt veszekedni. Hanni mindig is "rendes" gyerek volt, sosem evett földet, pancsolt a wcben, vagy ilyenek, ellenben Liza már kóstolta a lámpa zsinórját, és boek felkiáltás után elkezdte lepakolni a dossziékat a polcról. Imádja a tollakat rágni, a papírokat csócsálni, úgyhogy nála abszolút igaz, hogy ha csöndben van, rohanni kell kiszedni a cuccot a szájából. Az új házban asszem kénytelenek leszünk A) rendet tartani, B) bevetni az itt doboznak becézett járókát.

Hernyó

Ma visszamentünk Zoetemeerhez, ahogy múlt héten strandoltunk, és hernyóveszély felirat fogadott minket minden tölgyfán.
Rákerestem gyorsan mi a fene ez az egész: a hernyó szőre kiütéseket okozhat.
Na, hát akkor megvan, hogy mi a fene az a sok viszkető folt a jobb karomon. Dr Jurgens nem trafált nagyon mellé a szteroidos kenőccsel...

Öreg szem

Már egy ideje észrevettem, hogy ha valakivel beszélgetek, sokszor újra kell állítanom a fókuszt, valami nincs rendben a közelre látásommal. Ma voltam a féléves kontaktlencsés kontrollon, és kiderült, hogy mindkét szemem javult egy negyedet. A woosteres őszülő jóképű optikus, aki a szemhéjamon lévő anyajegyet is minden alkalommal leméri az amúgy ingyenes kontrollon, azt mondta, hogy ez a javulás átlagban 40 körül kezdődik, úgyhogy megelőzöm a kortársaimat ;)

Kettő

A tegnapi első után kibújt Liza màsodik foga is! Hip hip hurrá!

A nagy felfedezés

Liza tegnap óta körbekrúzolja a nappalit, élvezettel forogja, pörgi és néha kússza be a teret, vigyorogva kóstolgatja az ipad töltőjét, kapja fel Hanni földgömbös tollát, hogy pár perc múlva a radiátor alá rejtse el, vigyorogva igent majd nemet bólogatva, amikor rákérdezek, hogy tényleg ő tette-e oda, lelkesen hintáztatja a hintaszéket, bababát kántálva rugdossa a kosarakat vagy az alaptévé asztalát, kergeti a labdát, kockát vagy a guruló, csörgő katicás duplo figurát.
Gyógytornászi javaslatra van most nálunk kapitális kupi a földön, hogy a szétszórt játékok mozgásra motiválják. Mondjuk a kisszék körüli diónyi kekszmorzsákról nem ő tehet, hanem a tegnap frissiben kibújt első és a kibújni készülő másik fogacska, meg Liza türelmet nem ismerő követelődző éhsége. Ugyanis egy kis keksz morzsolgatása és alapos szétszórása, időnkénti rágcsálása annyira mókás, hogy kapok pár perc haladékot a kaja elkészültéig.

iedereen, pak maar een!

Hanni ma gastvrouw vagyis háziasszony a suliban, ami azt jelenti, hogy vinnie kellett sütit meg szörpöt, és megkínálni vele a gyerekeket. Nagyon készült rá, már számolta, hány nap van még hátra, mennyit kell még addig aludni, sőt, hétfőn még játékból gyakorolt is: járt körbe körbe az asztal körül, és kínálgatta a többieket. Tegnap együtt sütöttük meg az epres muffint, meg vettünk gyümölcsöket, amiket ma reggel nyársra húzva vittünk be. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond majd este, hogy milyen volt.

kuszkusz

Liza kúszik! Ma reggel már nem csak forgott hasról-hátra, hátról hasra, vagy pörgött a tengelye körül, hanem megtette az első két kúszást az egyik játékáért. Kedden a gyógytornász megdicsérte, hogy mennyit erősödött, meg hogy hogy kinyomja már magát, pedig Lizi végig bömbölt, amikor éppen nem a kezemben volt, hanem a szőnyegen vagy a nőnél. Na jó, amikor rákezdett az "Op een grote paddestoel"-ra, akkor elmélázva figyelte, de amint vége lett a nótának, megint csak kiborult. A gyógytornász megmutatta, hogy hogyan lehet Lizinek segíteni, hogy rájöjjön a kúszás mozdulataira, de eddig inkább csak hátráltatta az, ha olyankor hozzáértem, amikor éppen nekilódult, megadta magát és tőlem kérte a játékot, úgyhogy inkább hagytam a csudába. Erre tessék, ma reggel magától megindult. :)

Apóssal beszélgettünk Móriczról, aki a felújítást vezette náluk, hogy kijönne ide is, mikor Hanni csak úgy mellesleg benyögte:
-I like to Móricz, Móricz...

Igen, itt tartunk

"Your baby may like to see things fall down, get picked up (by you, of course), and then get thrown down again. This isn't intended to drive you mad. Your baby just finds the spectacle interesting and naturally wants to see it again and again."
Ez a dobigálós egyike a vicces, de masszívan szivatós korszakoknak. Eddig a mindent elkapok és a számba tömöm korszak volt egészen a vacsora közepéig, amikor is a zacskó zsepit elvettem Lizitől, hogy tudjam etetni. Merthogy a zacskó zsepi konkrétan kitöltötte a szájüregét, nem volt hely a kajának. A szokásos kiborulós ordítást a műanyag kanállal szereltem le, és Hanna kanalával folytattam az etetést. Na ekkor Liza a műanyag kanállal felfedezte a gravitációt. Egyszer, kétszer, hatszor, hússzor.
Jé, ez a 20x de fura így leírva...

nyár van

olyan meleg van, hogy ma kettőkor hideg alkoholmentes sört kellett innom :)
amúgy voltunk kempingezni, volt nálunk Flip de beer, veszünk egy házat, voltam állásinterjún meg állásbörzén, szervezem a hiteles dolgokat meg a ház értékbecslését, játszóterezek Hannival meg Jasminnal, miközben napszúrást kapok, próbálok hollandot tanulni, ha éppen fog az agyam, szeretném felszámolni valahogy az indás fotókat és csinálni egy spéci blog-fotó napló-sorozatot, ja és Liza alig hagy minket aludni mostanában. szóval bizi az élet, de majd azért próbálom behozni magam.

barbi

Az eheti zöldségcsomagban a rebarbara volt az újdonság, amiről már sokszor olvastam meg hallottam, hogy pölö tejszínhabbal kell enni, mert egyébként az oxálsav-tartalma kiszedi a kalciumot a fogakból, de még sosem ettem-vettem.

Egy piszok egyszerű receptet találtam a nosalty-n, aminek a tésztáját irtó szuperül lehet nyújtani meg tortaformába rakni, igazgatni, nem szakad, nem morzsálódik és isteni finom is. A rebarbara pedig valami hihetetlen finom benne, édesen savanykásan csodálatos. Másfél nap alatt felfaltuk a nagy tortát hárman, vaniliás joghurttal leöntve.

A mandulát vagy mogyorót kifelejtettem belőle, és csak feleannyi rebarbarám volt, de így is maga volt a tökély. Ja és egy félóra alatt megbarnult a teteje, úgyhogy egy negyed órát még fóliával letakarva sütöttem.

Rusztikus ír rebarbaratorta 

Hozzávalók:

• 250 g liszt
• késhegynyi só
• 1/2 tk szódabikarbóna
• 150 g cukor
• 115 g szobahőmérsékletű vaj
• 1 tojás
• 80 ml joghurt / kefir / aludttej
• 8 szál rebarbara  (kb. 70 dkg)
• 20 g darált mandula / mogyoró

Elkészítés

1. A rebarbaraszárak végeit levágjuk, ha kell, meghámozzuk őket (legalábbis lehúzzuk a kemény rostokat), majd fél cm vastag szeletkékre vágjuk.
2. A lisztet tálba szitáljuk a sóval és a szódabikarbónával. Hozzáadunk a cukorból 2 evőkanálnyit.
3. A kis kockákra vágott vajat elmorzsoljuk a lisztes keverékben, míg egységes morzsás állagot nem kapunk.
4. A tojást villával felverjük, majd a 2/3-át a tésztához adjuk, s kézzel összedolgozzuk.
5. Beleöntjük a joghurtot is, gyúrni kezdjük, de ezt már könnyebb egy jól meglisztezett deszkán befejezni. A deszkán egységes tésztát készítünk, majd kétfelé osztjuk.
6. Az egyik felet kinyújtjuk, s kibélelünk vele egy 24 cm-es forma alját és oldalát.
7. A rebarbaradarabokat összeforgatjuk a maradék cukorral, majd az egészet az előzőleg a (nedvszívó) darált mandulával megszórt formába öntjük.
8. A tészta másik felét is kinyújtjuk, ezzel beborítjuk a tortát. A széleket összecsippentjük, illetve keretet is készíthetünk. A maradék tojáshoz pici vizet adunk, ezzel bekenjük a tetejét.
9. Előmelegített sütőben 1 óra alatt megsütjük a sütit, egy tepsit alátéve, hogy a levek esetlegesen ne a sütőbe folyjanak. Ha a teteje túlságosan égne, az utolsó 10 percre letakarjuk alufóliával.

sütési hőfok: 180°C

sütési mód: hőlégkeveréses

tepsi mérete: 24 cm

te

először csak halkan, suttogva mondja Liza, a tét olyan szép ízesen ejtve, vagy úgy hatszor-nyolcszor, hogy te-te-te-te-te-te, aztán nagylevegő, és sikítva énekeli, hogy tetetetetete, és akkor már utána jön más is, hogy babalába meg minden.
az igen még mindig szuperül megy, Hannát is próbálja mondani, bár még a legtöbbször csak Ha vagy Han sikerül.
A beszéden kívül a forgás is egyre jobban megy, most már turbó fokozaton van a kiscsaj, a habtapi szőnyegről fél percen belül legurul, és a nagyszobában már semmi nincs biztonságban. Irtó szépen kinyomja magát, és már szeretne hason kúszni, legalábbis felbosszantja magát azon, hogy nem megy, szóval hamarosan teljesíti a gyógytornász kívánságát, hogy egyéves kora előtt kússzon, másszon.

újabb körök

írtam a cra-képzést tartó cégnek, bobra hivatkozva, hogy magyarázzák el legyenek szívesek, hogy hogy jön ki a 18 hónapos képzés, meg egyáltalán, meséljenek már erről az egészről. másnap egy vaskalapos nő felhívott, hogy én nem vagyok jó nekik, mert nem tudok hollandul. vitatkoztunk egy adagot, hogy egy angolul megírt levél alapján miért dönti ezt el, aztán átváltottunk angolról hollandra, mert az ő angolja nem volt elég profi, hogy kifejezze magát. kiszedtem végül belőle pár infót, és a végén kegyesen megengedte, hogy elküldjem neki a cévémet.
tegnap fél ötkor a nagyjátszón az angribördös fagyi fotózása után kikapcsolt a telefonom. persze, hogy akkor hívtak, hogy hívjam őket vissza, szeretnének látni baarnban egy interjúra.
ezennel visszaszívom a mobilos üzenetrögzítővel kapcsolatos megjegyzéseimet.
jövő hétfőre kérném a drukkolást.

egy reményteli nap (volt)

apicsába. és mégegyszer, apicsába.
tegnap felhívtam azt a céget, amelyik a karrierbörzén nagyon ígéretes volt, rögtön kitöltettek velem egy netes jeletkezési lapot, de azóta csak egy levelet kaptam, hogy majd április folyamán megkeresnek, hogy most akkor mizujs a jelentkezésemmel. egy bob pasashoz irányítottak át, aki először próbált lerázni, hogy lassan megy a processz, de ha gondolom küldjek neki egy mélt a cévémmel. először angolul dumáltunk, majd átváltott hollandra, én meg felvettem a bokszkesztyűt, és hollandul dumáltunk.
rákerestem a pasira a linkedinen, és láttam, hogy éppen tegnap rakott ki egy amszterdami cta álláshirdetést.
elküldtem neki a cévémet, meg hogy láttam, éppen keresnek is embert, erre pár percre rá felhívott, hogy szuper az anyagom, neki éppen ilyen ember kell, de tudom-e, hogy a cta munka milyen, stb stb.
megbeszéltük, hogy ma reggel fél tízkor hív, hogy kifaggasson, és ha okés a dolog, mehetek interjúra hoofddorpba.
hát ma hívott. hogy most tudta meg, hogy speciel ez a cta meló 90%-ban adminisztratív, hogy akták szkennelése meg adatbevitel, és hogy másfél évig ez qrvára demotiváló egy ennyire képzett embernek, nem igazán tudnék beletanulni a cra munkakörbe sem, blabla, szóval bocsi, hogy tegnap belelkesített, de nem én vagyok az ő embere, nekem ezt a melót nem adja, ezért én nagyon utálnám őt.
értem én, sőt, alapvetően hálás vagyok neki, korrekt a pasas.
adott javaslatot is, hogy a smeltnél tanuljak ki cra-nak, velük ők együttműködnek, így a gyakorlati részét náluk csinálhatnám, szóval akkor nem kéne cta-ként kezdeni. vagy várjak, 2-3 hónapon belül tuti lesz másik cta pozíciójuk, ő megtartja az anyagomat, mert szerinte szükségük lesz rám.
hát, volt egy lelkes délutánom, meg egy izgatott reggelem.
nade sebaj, azért annyi sikerélményem volt, hogy mindkét utóbbi beszélgetést hollandul nyomtuk végig, szóval most nyomatom tovább a tanulást, hogy profi szintre jussak hollandból.
amúgy hétfőn jelentkeztem egy heidelbergi újság-szerkesztői, meg egy amszterdami posztdok állásra.
és holnap visszahív a smeltes traininges nő. szóval nincs akkora nagy depi, csak megint ledobott magáról a hullámvasút.

has

A legutóbbi consultatiebureau-s látogatásunkkor a dokinő úgy látta, hogy Lizi háta meg válla nem elég erős, nem a korának megfelelően tartja magát, pedig minden más okés nála, ezért beutalta fizioterápiára. A gyógytornász nőci szerint is le van maradva egy csöppet, már rég fel kéne könyökölnie, de ő alig tartja magát hason. Persze, mert ahogy hasra kerül, rögtön fordul vissza hátra, ott meg jól elvan.
A gyógytornász azt javasolta, hogy tartsuk sokat hason, vegyünk új, izgalmas játékokat, amik nem túl könnyűek, hogy hason felkapja őket, aztán hátrafordulva magával vigye, de nem is túl nehéz, hogy megüsse magát velük, ha mégis.
Mindez két hete volt. Még aznap rohantunk lelkiismeret furdalások közepette megfelelő fejlesztő dolgokat szerezni. Hanni persze mindent megtett, hogy elcsaklizza Liza elől az új játékokat, úgyhogy felhoztam a pinyóból egy zacskó plüss aranytartalékot, Vivi régi játékait, hogy legyen Hanninak is új zsákmánya, de valahogy mindig a másik cucca izgalmasabb :) Mindegy, szerencsére van jó pár játék, így ha éppen az egyikkel Hanni babrál, Liza kap mást.
Holnap megyünk vissza kontrollra és Lizi már magától hasra fordul, nyúl a játékokért, eljátszik velük hason, felemeli magát, szóval úgy látszik csak meg kellett egy kicsit motiválni őkelmét.
Amúgy már alig várom, hogy tudjon rendesen megtámasztva ülni anélkül, hogy kidőlne valamelyik oldalra, mert már pépet nem akar enni, ha az ölemben van, csak azt, amit mi is, főleg ami a tányéromon van, és persze azt is csak úgy, hogy ő fogja meg és rakja a szájába, különben fejhangon visít és egy hirtelen mozdulattal hátra vágja magát. De ez a szájbarkás dolog még nem mindig sikerül, úgyhogy mostanában szinte mindig lezabálja a ruhámat. Ha már tud végre ülni, mehet a tálcás etetőszékbe, ott meg azt randalírozik a kajával, amit csak tud, nem érdekel. Remélhetőleg idővel jól is lakik majd :)

meivakantie

Hétfőn volt a királynő szulinapja, aztán kedden szerdán bölcsiben meg BSO-ban voltak a kölkök: Hanni Martinnal bögrét festett, Liza meg élvezte, hogy minden gyerek őt akarja simogatni (most komolyan, tényleg élvezi), aztán viszont jött a hadd-el-hadd.
Csütörtökön átjött Myrthe játszani, péntek délelőtt Aletta, péntek délután mi mentünk át Estherékhez (ahol is most otthon volt Rifka is meg a kétéves Timothy, aki Judith elmondása szerint mell-mániás, minden nőnek a mellét fixálja, és ha lehet le is tapizza, úgyhogy utólag érthetővé vált a pénteki akciója, amikor is az ölembe ülve egyik kezét a mellemre helyezte, miközben én azt próbáltam lefejteni onnan, másikat a szájába dugta, és szemét lehunyva hozzám bújt. na de a lényeg az, hogy nem tudtam otthagyni Hannit, mert megszeppent Rifkától, úgyhogy én addig Haikóval dumáltam, míg a csajok játszottak), szombaton Sosó átvitte Hannit Anikóékhoz Levivel őrjöngeni, aztán vasárnap kimentünk a tengerpartra Andiék búcsúbulijára.
Mindezt úgy, hogy szerda óta rajtunk van valami iszonyat furcsa nyavalya (Sosón meg rajtam), amitől csak úgy tudunk járni, mint egy nyolcvanéves terminátor, rogyasztott lábakkal, nyögve, majd a fájdalomcsillapító után kutya bajunk. Azt hiszem, hogy Liza múlt heti háromnapos láz utáni üvöltözése és Hanni múlt pénteki-szombati láb-és karfájása ugyanez lehetett, szegénykéim, ha akkor tudtam volna, hogy ez ennyire gáz, kaptak volna fájdalomcsillapítót, az biztos. Azt mondta az ügyeletes doki asszisztense, hogy ez magas láz és takonykór nélküli influenza. Legyen neki igaza, és pár nap múlva nyoma se legyen.

királynő-szülinapi hétvége

A Koniginnedag-os háromnapos hétvége örömére Bali körbeturnézta a baráti köreit - jé, nem is írtam még, hogy április eleje óta kiköltözött Maastrichtba. Na szóval itt van Hollandiában, és majd júliusban jönnek utána családék, addig munkába beszokik, házat bérel, ügyet intéz és intenzíven elszakad illetve megszokik. Ennek egyik markáns stációja volt a háromnapos hétvége, ami hosszú és barátok nélkül eléggé deprimáló lett volna, pláne ha hozzávesszük a pénzügyi- és lelkiállapotát. Szóval szombat este érkezett hozzánk, vasárnap együtt bolondoztunk Leidenben, találkoztunk egy locsolókanna fejű hölggyel, megnéztük a malmot, ettünk törököt, Hannit megugráltattuk a vursliban, áztunk, fáztunk.
Aztán Sosó hirtelen ötletétől vezérelve este átruccantam én is vele Utrechtbe Bépéékhez paradicsomos mókusagyat és mókusherét vacsorázni, fogat piszkálni, kellemes szabadtéri zene mellett sört nem iszogatni és lovasrendőrös tömegoszlatást nézni. A szuper kis estére az rakta fel a habot, hogy az utolsó vonatot sikerült csak elérnem, ami ráadásul még később is indult, mert a tömegre való tekintettel még három vagont rákapcsoltak, és a Bali által hozott elmondhatatlanul szar tétékás nyúzon dühöngve voltam csak képes ébren maradni.

Másnap, magán a királynőnapon testületileg kivonultunk a boszinénis bolt, mint epicentrum köré települő kisgyerekes zsibvásár és gyerekszórakoztató ünnepségbe, ahol Andiékkal sikerült két percre összefutnunk. Még szerencse, hogy ezt jó előre leegyeztettük :) Viszont valakinek meg azt sikerült jó előre lebeszélni, hogy aznap szuper idő legyen, kvázi hőgutát kaptunk egy szál pólóban, pedig előtte meg utána kabát kellett. Amúgy itt volt Hanni haveri körének tetemes része, Bree a kidsdance-ről, Martin és Annika a BSO-ból, az osztályból is vagy hatan. Idén nemcsak ettünk-ittunk, hanem mi is kivettük a részünket a gyerekszórakoztatásból. Hanni a tizenvalahány választható móka közül kipróbálta az ugrálóvárat, felült az omnibuszra (paardtrein), megdobálta a királyi családot kislabdával, zsinórt húzott, aminek a végén meglepi volt, megpróbált leeső műanyag tengeri csillagokat elkapni, és macskává festetette ki magát, mindezt kemény 3 tajróért. ja és ebben még egy süti meg szörp is benne volt a kölköknek.
Szuper tömény programunk volt, azt kell hogy mondjam. És csak ekkor kezdődött a meivakantie...

zöldségek

Na, asszem lekopogom, de az egyetlen visszaesés, amit Hanni Liza miatt eddig produkált, az a fenéktörlésben tapasztalható, egyébként csak csupa jó dolgokat "tanul el" Lizitől, mint pl a zöldségevés. Mostanában egymásra licitálva tömik magukba a csajok a főtt brokkolit, zöldbabot, sőt Hanni múltkor a rakott karfiolját elcserélte az én tonhalas salátámra, miután Liza egy határozott mozdulattal elcsórt egy salátalevelet a tányéromról, és benyomta a szájába. Hanni először csak tonhalat kunyerált tőlem, aztán kért zöldséget is, aztán már tányért cseréltünk, és láss csodát, a zöld salátát is megette belőle az utolsó darabig.

suli

Bedurvultak az események Hanni osztályában.
Szerdán Sponsorloop volt, a környező kis utcákon versenyt futottak egy argentin iskola megsegítésére (ez a kép ott készült, de Hanninak csak a copfja látszik egy zöldkabátos kisfiú mögött).
Aztán csütörtökön zárva volt a bölcsi, így nem volt BSO, Hanni pedig lebeszélte Fenával, hogy együtt játszanak délután, úgyhogy mire érte mentem, már kvázi kész tények elé állítottak, és Hanni boldogan ment át Fenáékhoz egy fél délutánra. Fenával egyébként aznap haverkodott össze, Hanni sztorija a következő: Fena szomorú volt, hogy neki nincs egy barátja sem, és ő megvigasztalta, ezért aztán Fena áthívta játszani. Pénteken aztán alig várta, hogy Fena jönnön át hozzánk, de sajna ő péntekenként BSO-s, de ezt napközben nem beszélték meg a csajok, mi meg csak vártuk anyukáját, Utit, hogy egyeztessünk, ő csak nem jött. A várakozás közben Julie megkérdezte Hannit, hogy van-e kedve együtt játszani vele, és mivel Fenáért megérkezett a BSO-s néni, Hanni felszárította könnyeit, és elment Juliékhez, akik itt laknak az utcánkban.
Szombaton volt egy kis iskolán kívüli program: magyar ovi volt, és utána délután nálunk volt Levi, meg este Anikóék nálunk vacsiztak, de aztán meg vasárnap délután a kisjátszón osztálytalálkozó volt, vagyis inkább ismerkedési délután a szülőknek. Tök jó fejek voltak átlagban, jó kis nap volt, és csak nekünk meg Aletta (ő Hanni nagy barátnője) anyukájának nem volt evidens, hogy erre mindenkinek illett volna valami enni- vagy innivalót hoznia. Sebaj, majd legközelebb.

Amúgy

A rövidfilmek többnyire jók voltak, nem bombasztikusak, de jók, a Kriterion, ahol a vetítéseket tartották, pedig egy szuper hely, jó arcokkal meg dj pulttal a kávézóban. Odafele sétáltam, vitt a navi az integető macskás, gőzgombócos kínai negyeden át egészen az új piacig, ahol tizenötféle friss gombát árultak meg lilahagymakompótós bárányhamburgert. Hihetetlen jó élmény volt Amsterdam olyan részein barangolni, ahol még sosem jártam, de mivel moziba mentem, nem voltam turista, csak egy cinkos mosoly ült a képemen, mutatva, hogy azért nem hétköznapi séta ez.
Jó élmény volt, na.

3-4 órával később

Tegnap A'damba vonatoztam a rövidfilmekre meg vissza, útközben gyönyörködtem az éppen virágzó tarka tulipán-, jácint- és nárciszmezőkben, olvastam a mancsban az Eszterházy-riportot, whoppert ettem és hoztam haza az amsterdami nieuwmarktról szerzett vegyes gombacsomagot. Nem láttam egy szembevonatot sem. Ha 3-4 órával később jövök vissza, akkor talán én is közelebbi kapcsolatba kerülök azzal a bizonyos szembevonattal...
Na jó, nem is, mert Nijmegenbe ment az a vonat, azon biztos nem ültem volna, de azért durva belegondolni, hogy tényleg csak pár órával azelőtt jártam Sloterdijknál.

tuti befutó

Nem vagyok egy csöppet sem bevállalós a rövidfilmekkel, tudom, de örülök, ha legalább egy vetítésre sikerül a két gyerek mellett elszabadulni a fantasztikus filmek fesztiváljára A'damba, főleg, ha az utolsó pillanatban vettem észre, meg ha Sosó Marseillbe meg Maastrichtba utazgat közben, úgyhogy tutira kell mennem, nem szeretnék valami idegölő vérfürdőt vagy egy szánalmas animét kifogni. Kisfilmes válogatásokban még sosem csalódtam, köztük mindig vannak hihetetlenül jók, meg persze gyengék is, meg közepesen jók, de egy szekcióban mindig van egy bombasztikus.
De a lényeg az, hogy már meg is vettem a jegyet, és hogy szombaton délben moziba megyek rövidfilmeket nézni. Juhhé!

hal-lak

Már hónapok óta gondolkozunk azon, hogy lecseréljük az akváriumot egy olyanra, amelyiknek passzentos a teteje, ergó nem folyik, nem csöpög ki belőle a tetőre lecsapódott víz, és nem kezd el penészedni a szekrény alatta, ráadásul van hozzá új szűrő, aminek nem mentek tönkre a tapadókorongjai, ergó nem rezonál be amikor az üveghez hozzáér a nagy szűrésben, van hozzá lámpa, hogy a barna algák ne szaporodjanak el benne, ha nem süt eleget a nap, stb stb.
Volt is egy akvárium, ami akciós volt benn a városban, csak hát hatvan centi széles, és a kisszekrény, akin az eddigi állt, csak negyven, az pedig alapelv, hogy akvárium széle pedig ne lógjon le sehonnan, úgyhogy Sosóval csak a szokásos bemegyünk, körbenézünk, és nem veszünk semmit kört tettük meg.
Nade most, hogy visszajöttünk Pestről, és az akvárium háromnegyedéig érő víz elég koszos is volt, tehát igencsak ráfért már egy nagygenerál, és mivel egy nagygenerálnál nemcsak a víz harmadát cserélem le, meg a szűrőt mosom ki, hanem ki kell szedni a halakat, meg kimosni a sódert, az meg felér egy új akvárium telepítésével. Így hát fogtam Hannit, és az autóval bementünk a kisállatbolthoz, megvettük az akciós hatvanliteres komplett tetős akváriumot állványostul, és tegnap turbó üzemmódban be is üzemeltem, sőt a másikat ki is pucoltam. Szuperül néz ki, nagyon profi. Csak kár, hogy Sosó reggel elkezdte birizgálni, hogy miért nem bugyborékol az a szűrő, és sikeresen leszedte a lámpatartót a tetőről. :)
Pár napig még hagyom, hogy beálljon a rendszer, aztán veszünk bele szép és aranyos halakat, és az agresszív, az összes társat sikeresen kinyíró szumátrai díszmárnát, aki csak az óriásira megnőtt algaevő harcsákat kímélte meg eddig, egyik este véletlenül elküldöm a szigetre.

a döntés

A tíznapos pesti tavaszolásunk alatt Sosó beszerzett egy szemgyulladást, Hanni benyalt egy fél napig tartó, de masszív hasgörcsöket is okozó hányós cuccot (persze épp moziban voltunk, a Szex felsőfokont néztük már egy fél órája a Művészben, amikor a második hányás után sikított a hasfájástól anyáméknál), amit aztán önzetlenül továbbadott nemcsak nekünk, de mindegyik nagyszülőjének meg Lucának is. Ezek ugyan nem estek jól, sem az, hogy Liza orra minden éjjel úgy bedugult a pesti szmog feltornászása miatt, hogy hajnalban orrot kellett szívni.Viszont a szigeten a csend meg a már zöldellő erdők már annál inkább, úgyhogy most úgy döntöttünk, komolyra fordítjuk a régen dédelgetett terveket, és idén nyáron elmegyünk lakókocsival Norvégiába, ahol olyan tuti helyeken parkolja le az ember a kempert, ahol csak akarja. Mondjuk lehet, hogy egy hétre azért lemegyünk Veresre is Vreáékkal meg Juditékkal, annyira jól elvoltak a kölkök, hogy öröm volt nézni.

Pedig ma senki sem megy suliba

Martijn magyarul köszöntött fel ma reggel. Boldog sulinapot kívánt ;)

Diagnózis

Megvan, hogy mitől fáj néha piszkosul a hasam, hogy még a derekam is belesajog, és csak szenvedek egy fél napot, míg magától el nem múlik.
Saját magamon végzett gyógyszerkísérletek alapján kilőttem a savtúltengést - a Rennie nem használt; a hasnyálmirigy alultermelést vagyis a túl zsíros kaja szindrómát - a Dipankrin sem segített. Ma isteni sugallatot kaptam (kettőt is, de az elsőt elhessegettem magamtól és nem ettem naracsot) amikor a gyerekeket fürdettem majdnem kétrét görnyedve, mert Sosó csapatépítő hajókázáson van ma este. Szóval a konyhában a citrom hívogatóan nézett rám, így ittam egy cukormentes fele víz fele citromlé arányú limonádét, és láss csodát, a hasfájás egy tíz perc múlva tovaszállt.

Szóval a diagnózis: kevés a gyomorsavam és túl sok drhouset néztem az utóbbi időben.

Paksoi avagy a bordás kel

Brassica rapa var. chinensis 

Még jó, hogy van a terebess.hu, mert így legalább megvan a paksoi magyar neve :) 
Na szóval, ez a múltheti egzotikum. Még nem használtam fel, de most csütörtökig fel kell élni a romlandó zöldség-tartalékainkat, mert megyünk 10 napra Pestre. Az odin (tőlük rendelem a zöldségeket) honlapján szerencsére van fen egy csomó recept, ebből egy saláta meg egy bordás keles rakott krumpli hangzik izgalmasan. Majd holnap kitaláljuk, melyik legyen.
Ezen a héten kaptunk csicsókát, céklát, cukkinit meg valami madársaláta-szerűséget. A csicsókalevest Sosó a múltkori óta emlegeti, hogy milyen finom volt, szóval azzal nem kell kreatívkodni, csak előásni a receptet, a céklát meg Liza eszi nagy lelkesen, majd megsütöm és leturmixolva lefagyasztom neki.
Még a nagy rakás kivivel kell még valamit kezdeni, lehet, hogy nézek valami sütireceptet...

Aktuális FÜSZ híreink

Szerdán már jól volt a két gyerek, bár Lizi még nem volt hajlandó anyatejen kívül bármi mást enni, Hanni meg kilencig szunyált, szóval egyik se ment intézménybe. Délelőtt kimentünk a piacra anyagot válogatni, hogy az idei szoknyaszezont eská darabokkal is feldobjuk, ugyanis siralmas a boltok szoknya- illetve ruhafelhozatala.

Vettünk egy csomó gyerekmintás pamutanyagot: egy sötétkéket kutyamintával, egy halványrózsaszínt virág meg katicamintával, egy kékes barnás összevissza mintásat, egy lila-fehér kockásat meg egy fehéret, amin tarka lepkék vannak. Vicces, hogy a cippzárakért, gombokért és gumikért majdnem ugyanannyit fizettünk, mint az anyagokért. Persze vettünk sznupjét meg virágot is, meg bementünk kornflékszes kenyérért is a pékhez.

Ma Hanni már ment suliba, úgyhogy nekikezdtem a virágmintás kisruhának. A felsőrész megvan, még pár óra meló van vele, de legközelebb akkor varrok, ha a gyerekek alszanak vagy máshol vannak. Iszonyat nehéz koncetrálni meg varrni, ha a kicsi bőg vagy a nagy a gombostűkkel játszik illetve tolja el a kezem, hogy látnia akarja hogyan varr a varrógép.

Update: ilyen lett. Tök szuper, majdnem profi. Egyre jobb vagyok.

Szemmelversz egyetem

Nem gondoltam volna soha az alatt a három év alatt a vaniliáskarika-szemüvegű balek által lejáratott egyetemen, hogy végül nem lesz meg a doktorim. Persze így arra sem gondolhattam, hogy az európai menő egyetemek előkelő helyezettje ad helyette nekem egyet. És persze azt sem, hogy pár évre rá örülni fogok annak, hogy nem kell a lejáratott egyetem miatt magyarázkodnom egy-egy állásinterjún.

Ja, arra meg végképp nem gondoltam, hogy a heidelbergi doktori is ugyanúgy semmit sem ér a munkaerő-piacon, mert annyi az állástalan molekuláris biológus posztdok, mint légy a szaron.

Angina, angina, angina

Kellemes napjaink vannak mostanság. Liza sztrájkol a bölcsiben, összeszorítja az állkapcsát, ha cumiból akarják etetni, és mivel a felmelegített anyatejet újrahasználni nem szabad, 20ml betrüközzött tej után a maradék 80-at kiöntik. A héten volt olyan, hogy kemény 90ml-t ivott meg egy nap alatt, de nem hívtak, hogy gáz van. Persze éjjel kellett bepótolnia, kétóránként szopott, hurrá.
Ráadásul köhög, tüsszög, taknyos, úgyhogy hiába van itthon, éjjel emiatt felkel. Meg amiatt, hogy Hannihoz kijárkálunk, szóval kaland az élet.

Merthogy Hanni csütörtök óta lázas, tegnap délután 39,6-os rekordot döntött, ami priznic után lement 39,4-re, de az ibuprofenes paracetamol kezelés csak levitte, az ügyeleten már csak 37,8-at mértek, és akkor ő már virgonc volt. Torokgyulladása van, úgy tűnik, komoly, ha a holland doki antibiotikumot írt fel neki. Persze a hétvégén ügyeletes patika hatkor bezárt, így végigautóztam vele este nyolckor a várost, mire kiváltottuk azt a rosszízű löttyöt, amit tíz napig szednie kell, pedig bőg, ha csak szóba kerül. Amúgy irtóra szenved, nyögve sír, sokszor nincs étvágya illetve hány a darabos kajától, így két napja tejbegrízen meg probiotikus joghurtitalon él.
Csak legalább a láza lemenne, egész éjjel szenved tőle, nem viszi le semmi sem.

holland

Belelkesültem megint. Vettem egy új hollandkönyvet, ami az nt2 (nederlands als tweede taal) 2-re készít elő. Elég komoly, szöveghallgatási feladatok vannak fenn a neten hozzá, egy-egy fejezetben van újságcikk, meg táblázat vagy grafikon alapján szöveges feladat, nyelvtan meg beszéd- és szókincs-fejlesztés. Szóval most próbálom nyomatni megint ezerrel az álláskeresés mellett a hollandozást. Főleg, hogy Liza heti három napot jár már bölcsibe.

kemping

Lefoglaltam a játszótér és a fűtött vizes medence melletti kanalasgém-házak (igazából ezek is huurcaravan-ok) egyikét a májusi közepi hemelvaart-os hosszú hétvégére babaszékestül, babaágyastul, úgyhogy vigyázz waterbos, megyünk!!!

Vicces

Hihetetlen édesek voltak ma a csajok vacsora alatt. Liza éppen befalta a három kockányi cékláját, amikor még Hanni a májkrémes tésztáján nyammogott (ezt a förmedvényt Sosó kreálta egyik este, és őszinte sajnálatunkra Hanni imádja), amikor is rákapott egy szelet sajtra, és nagyokat harapva befalta. Liza mosolyogva nézte, majd elkezdett nevetni, végül már kacagott azon, hogy hogy eszi Hanni a sajtot. Felbuzdulva a kistesó reakcióján, a csámcsogás után jött a nyelvkidugdosás, nem kevesebb sikerrel. Persze ez a kacagás eszméletlenül ragadós, nekem már folyt a könnyem a végén a nevetéstől.

Pumping at the invalide toilette

Életkép:
Nemzeti állásbörze van a RAIban, és persze nincs egy kis szobájuk, ahol fejni tudnék, hiába kérdeztem meg vagy hat szervezőt, úgyhogy a nyomivécében (itt legalább sok a hely, és benn van a mosdó) állva, a bokáig érő ruhám nyakamig felhúzva, állammal lefogva, két kezemben a két tölcsérre csatlakoztatott cumisüveggel járatom a zumm-zummmot, 15 percre stokkolva a helyet.
Amúgy piszkosul hasznos volt az egész, százszor jobb, mint a tavalyi spéci cucc, megérte annyit pedálozni, hogy mindkét csaj kapjon egy extra napot a bölcsiben, mert persze mikor lenne Hanninak tanítási szünete, ha nem ma.
Na de ma a börzén kikupáltam magam cra és társai munkakörből, sőt egy leideni technolgy and innovation céget is találtam, akik izgis preclinical kutatást is csinálnak.

Répa

Lizának bejönnek a zöldségek, jobban, mint a gyümölcsök. A héjában sült répából óriási adagot megeszik már, és az almával turmixolt sült cékla is jól csúszik. Lassan főzök majd újabb finomságokat is. A jégkockaként fagyasztás irtó jól bevált: először csak egy, majd egyre több kockát olvasztok ki neki.
Ma voltunk consultatiebureau-ban, a védőnő szerint már naponta egy gyümölcs meg egy zöldség nyigodtan mehet.

Kidsdance

Hanni szerda délutánonként jár táncolni Kikihez. Egy rakás 6-7 éves lány meg Floris, Valéria félig magyar félig holland négyéves kisfia társaságában. Az első órának csak a második felére értünk oda, és ketten néztük, mit csinálnak a többiek, de a végén feloldódott Hanni, és beállt ő is a "megy a zene, táncolsz, megáll a zene, megdermedsz" játékba. Azóta kétszer voltunk, ő táncikált a többiekkel, én teáztam az anyukákkal vagy beszélgettem Valériával.

(Valéria amúgy Rita szomszédja. Rita meg az a kézilabdás csaj, aki egy hollandtanfolyamra járt Sosóval két éve. Egyszer összejöttünk egy kávéra így négyesben plusz gyerekek, de kölcsönös nemvonzódás miatt ennyiben maradtunk. Amúgy Valéria egyszer találkozott Andival is vagy öt éve, de őt nagyon nem találta szimpatikusnak, viszont Judithék örökbefogadott lánya, Esther egy gastouderhez járt Florissal. Ja, és Valéris ugyanabba a bioboltba jár, ahol összeszedem a zöldségcsomagot. Le pe dő)

Tente

Biztos én csinálok valamit szarul, vagy ezek a kölkök nem úgy vannak huzalozva, ahogy kéne, de piszkosul idegesít ez az altatás dolog. Miért van másnak "lerakom álmosan és magától elalszik" gyereke? Ha mindenki más is szívna az altatással, nem lennék én irigy...
Persze én sem vagyok következetes, sokszor szoptatásba alszik bele Liza, vagy a babakocsiban, az esetek 2%-ában próbálom az ágyában altatni napközben.

Egészestés és PG filmek

PG — Parental Guidance Suggested. Some Material May Not Be Suitable For Children.
A PG-rated motion picture should be investigated by parents before they let their younger children attend. The PG rating indicates, in the view of the Rating Board, that parents may consider some material unsuitable for their children, and parents should make that decision. The more mature themes in some PG-rated motion pictures may call for parental guidance. There may be some profanity and some depictions of violence or brief nudity. But these elements are not deemed so intense as to require that parents be strongly cautioned beyond the suggestion of parental guidance. There is no drug use content in a PG-rated motion picture.

Egy kicsit ledöbbentem a multkor, mikor Hanni a hosszúhajú lányról mesélt, akinek az anyukája a haján ereszkedett le a magas házból, meg egy fiú elbújt a szekrényében, és milyen vicces volt. Meg hogy a halacska azt hitte, hogy meghalt a másik halacska, és elkezdte keresni. Azt tudtam, hogy a BSO-ban van tévé, meg néha, ha nincs suli, és egész napos BSO van, néznek rajta valamit, nade hogy a Cars-t, a Nemo nyomábant (Hanni szerint Limoen nyomábant) vagy hogy a Rapunzelt (!), az eléggé brutál. Jó, hogy vannak nagyobb gyerekek, de nem Hanni az egyedüli négyéves, és egy másfél órás film nekik azért egy csöppet sok, pláne, ha szülői felügyeletes filmeket is beraknak, mint a Tangeled (Rapunzel). Mondjuk a jelek szerint a sztorikból nem mindent vesz még le, a gonosz boszorkányt anyukának hitte, nem értette az elrablás és fogva tartás vonalat, de azért egy csöppet dühít az egész. Egyrészt simán kicsi még hozzá, másrészt itthon nem néz hercegnős nyálcsöpögős diznit. Ráért volna még ezzel.
Amúgy mondtam már valaha, hogy kiráz a hideg a hannamontána-utánzat kiscsajoktól?

hajó, hajó (mindenki befut a vízbe), ha jól látom, cápák közelednek...

Még a Madách szervezett csereutakat az angolt és franciát tanulóknak, nyelvgyakorlás céljából. Így voltam 1994 körül Hollandiában, 95-ben meg Svájcban.
Hollandiában Williaméknél laktam, a csereiskola városkájától pár kilométerre levő kis faluban, bicajjal jártunk be a suliba, ahonnan mentünk mindenfelé. PEmlékezetes kirándulást tettünk Amsterdamba, ahol három óránk volt várost nézni, és ebből egy jó nagyot elvett a Madam Tussaud; meg persze az Ede melletti Hoge Veluwe-be, ahol is akkorát taknyoltam a fehér bicajok egyikével, hogy a fehér murva felvágta a térdemet, és a dokinál a tetanusz-oltást és a sebtisztítást-kötözést ki kellett zsebből fizetnem, mert a magyar biztosításra csak annyit mondtak, hogy oké, hazatérve biztos visszatérítik a költségeimet.
A két hét alatt volt egy szabadprogramos hétvége, amikor is két autót kölcsönkérve négyünket elvittek a fogadóink Einkhuizenbe, a Zuiderzee Múzeumba (ami a gáttal édesvízzé változtatott és részben feltöltött Zuiderzee menti régi parasztházakból álló szuper kis skanzen) és a gáton átkocsikázva Lelystadba, ahol a Batavia horgonyoz.

A Bataviát 1628-ban építtette a Kelet-Indiai Társaság Amsterdamban. Ez egy 24-ágyus kereskedőhajó volt, Hollandia és Kelet-Indiai között furikázott. Volna. Merthogy 1629-ben, történetesen az első útján, Jáva felé tartva, 332 fős legénységgel hajótörést szenvedett Nyugat Ausztrália partjainál. A kis szigeten, ahol partra kerültek, nem volt se elég víz, se táplálék, így egy kis evezős csónakkal a kapitány, a legénység pár tagja és néhány utas 33 nap alatt átevezett Jakartába, régi nevén Batáviába. Jakarta kormányzója azonnal parancsba adta, hogy mentsék meg a maradék túlélőt. Amikor két hónappal a hajótörés után a nyomukra akadtak, kiderült, hogy egy helyes kis lázadás és egy kellemes kis vérengzés következményeképpen már csak alig százan maradtak életben. Már a hajóúton volt egy csöpp zendülés, és a zendülés vezetője, Jeronimus Cornelisz, egy tönkrement haarlemi patikus, úgy gondolta, hogy elrabol egy arra járó hajót, hogy egy új királyságot alapítson, és ezen messzemenő terveit úgy gondolta végrehajtani, hogy először is leszámol azokkal a túlélőkkel, akikkel nem egyezett a véleménye. Elszánt férfiakból összeállított egy kis csapatot, akik száztíz embert gyilkoltak le röpke két hónap alatt.
A megmentő jakartaiak helyben felakasztották a főkolomposokat, majd Jakartában elítélték a kevésbé veszélyes elemeket. Végül is a 332 emberből 68 élte túl a kalandot.
1963-ban megtalálták a Batavia roncsait, 1985-ben egy holland hajóépítő mester, Willem Vos nekiállt, hogy megépítse a Batavia replikáját, olyan eszközökkel és anyagokkal, mint amilyenekkel az eredeti építették. Mi akkor láttuk a hajót, amikor már a legtöbb része kész volt, azt hiszem már csak az ágyukat öntötték, vagy valami hasonló kaliberú pár apróság hiányzott hozzá.1995-re kész is lett minden, és Beatrix királynő felszentelte a hajót. 1999-ben uszályon elvitték Ausztráliába, ahol is a 2000-es olimpián a holland csapat zászlóshajója volt, majd 2001-ben visszavitték Lelystadba, ahol a hajó mellé építettek egy outlet várost.

Ma, amikor ott voltunk, teli volt a parkoló több ezer autóval, de a hajón alig lézengett pár ember. Úgy tűnik, mindenki más az akciós tommi hillfigerekért jött.

és ennyit a gyakornokoskodásról...

Dear Eva,

Thank you for your mail and your interest in the CHDR. I am the coordinator of internships at our research institute. We offer a wide range of internships to undergraduate students, however, we do not accept post-graduates for internships. Therefore, I cannot offer you a position but of course I encourage you to apply for a job as a researcher. You can find available positions on our website, unfortunately we are not hiring at the moment.

Please let me know if you have any further questions.

Best regards,

Robert

ennyit a technikusi állásról...

Re: application to job opening Research Technician CNS targeting

 Thank you very much for your interest in joining our team!

As much as I am impressed with your professional and international background and as much as I want to support your step-over from academia to industry, I am equally concerned about the fact that you would indeed be over qualified in terms of educational level and at the same time not having sufficient experience in the lab techniques we use (HPLC, liposomal encapsulation) or the field we are working in (CNS, drug targeting). I can therefore unfortunately not justify any further recruitment steps at this point in time.

alább

Kiderült, hogy a science based business képezést nem lehet külön megcsinálnom, szóval most új stratégiát kell keresni.
Hétfőn találtam egy utrechti állásközvetítő céget, akik szintén élettudományokra specializálódtak. Feltöltöttem a cévémet, és tegnap felhívott tőlük a nő, hogy mit is szeretnék tőlük. Végre egy cég, akik végzik a munkájukat, nemcsak begyűjtik az emailcímemet, azt kiküldik a heti hírlevelet, hanem személyesen felveszi a kapcsolatot, kikérdez, és a végén tanácsot is ad. Amint azt már sejtettük, nem vagyok egyedül állás nélkül ilyen önéletrajzzal, és mivel a richteres szakdolgozás nem igazán számít ipari tapasztalatnak, nem tudnak máshova berakni, csak kutató pozícióba, abból meg nagyon de nagyon kevés van. A tanácsa az volt, hogy szerezzek valahogyan ipari tapasztalatot. Az első reakcióm persze az volt, hogy majd veszek az ecserin. Azt ajánlotta, hogy keressek rá időszakos helyettesítési melókra, ott nem annyira válogatósak a cégek, vagy próbáljak meg valami internshipet. Ha meg már van egy éves tapasztalatom, akkor nyert ügyem van.
Szóval tegnap este Sosó megint nekiállt nekem állást keresni, míg mi Hannival nyammogtunk a vacsi végén, amivel csak azt érte el, hogy halálra idegesített azzal, hogy nem ül oda hozzánk az asztalhoz, és hogy miért ő néz nekem melót.
Aztán persze este, mikor már elaludt mindkét csajszi, átvettem tőle a keresést, és találtam is egy háromnegyed éves technikusi melót egy izgalmas leideni cégnél, meg egy bazi nagy klinikai kutatásokkal foglalkozó céget, akik szerveznek internshipeket.

mángold-krémleves

Az elmúlt két hétben semmi extra növényt nem kaptunk, szinte csak káposztát dögivel: savanyú káposztát, sima fej káposztát, kínai kelt és normál kelkáposztát. Az eheti csomagban levő csúcskáposztát kicseréltettem sárgarépára, ami sok az sok. Viszont kaptunk céklát meg egy kiló mángoldot, ami szintén egy izgalmas növény. Ezt írja róla Bálintgazda:

Akad jó néhány kerti növény, amely azáltal számít az újdonságok közé, hogy miután évszázadokig termelték, valamilyen ok miatt (ez nemcsak az ízlés változása, hanem valamilyen speciális, akkor még le nem küzdhető betegség vagy kártevő is lehetett!) elfelejtették őket. Később - felmerülve az ismeretlenség homályából - ismét divatba jöttek. Ezen újra felfedezettek közé tartozik a mángold is. A Földközi-tenger környékének népei már az i. e. V-IV. században fogyasztották. Valószínű, hogy előbb lett kultúrnövénnyé, mint a takarmányrépa és előkelő rokona, a cukorrépa. A mángold levele és nyele viszonylag sok nyers cukrot, pektineket és értékes szerves savakat (oxál-, alma-, citromsav) tartalmaz, ezért jelentős a táplálkozás-élettani értéke. Vitamintartalma se jelentéktelen: A-vitamin-értéke a sárgarépának a felét teszi ki, és annyi C-vitamint tartalmaz, mint a paradicsom gyümölcse. A levéllemezeket spenótszerű főzel
ék készítésére lehet hasznosítani. A levélnyeleket pedig spárga módjára készítik el. Mindkét hasznosítási módja ízletes és egészséges, könnyen emészthető ételhez juttatja a fogyasztót.

Krémlevest (a la borsa.hu) főztem az egyik fej mángoldból, újhagyma helyett belement a maradék póré, tejszín helyett tejfölt használtam, és az ecetet kihagytam, mert csak balzsamecetet találtam itthon, azzal meg nem akartam megbolondítani. Nekem nagyon ízlett.

Hozzávalók
1 csokor újhagyma
2 nagyobb szem burgonya
50 dkg mángold levél
3 gerezd fokhagyma
2,5 dl tejszín vagy 1 doboz creme fraiche
só frissen őrölt bors
4 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál fehérborecet

Elkészítése: Az újhagymát felkarikázom, majd 2 evőkanál olívaolajon megpárolom. Amikor már majdnem puha, hozzáreszelek/nyomok 3 gerezd fokhagymát. A burgonyákat ez idő alatt megpucolom, és felkockázom. Ha a hagyma puha, hozzákeverem a burgonyát, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Sózom, borsozom, és a burgonyát majd teljesen puhára főzöm. Ekkor kerülnek bele a megmosott, laskára vágott mángold levelek. Nagyjából 10 perc alatt megpuhul a burgonyával egyetemben. A levest botmixerrel egyneműsítem, majd belekeverem a tejszínt, ízesítem az ecettel.

a műtét sikerült

Tegnap reggel menetrend szerint megműtötték aput, anyu elmesélése alapján a csípőjéből kellett kivenni valamit, hogy azzal pótolják ki a vállízület egy darabját, merthogy azért az a tizenegy nap, ami a baleset és a műtét között végül eltelt, soknak bizonyult, és ... ekkor anyu nem tudta elmondani, hogy mi is történt. De a lényeg az az, hogy a műtét sikerült, apámat sem kellett újraéleszteni, és ha minden igaz, hétfőn engedik ki a kórházból.

van másik!

Ilyen nincs.
Az hagyján, hogy néha beszűkül a témaválaszték, és mondjuk csupa recept áll itt egy csokorban, na de hogy egy ideje csak eü-s címkéket pakolok a bejegyzésekhez, az azért nem vicces.
Komolyan, ha ez így megy tovább, beletelefonálok a bépétévébe, hogy vegyék le rólunk a rántást.
Éjjel belázasodtam és hánytam, Sosónak meg fáj a torka, fájnak az ízületei meg a háta, lába, pedig nem tornázott, és paracetamollal bújt be most hatkor az ágyba.
Legalább a gyerekek jobban vannak. Mondjuk az a hüje köhögésük és a takonykór is elmúlhatna már.

Csőstül jár ránk a rúd

Jó volt a saját magamon tegnap felállított diagnózis, övsömöröm van, amit a gerinc melletti idegdúcban meglapuló bárányhimlő vírusának (Varicella zoster virus) aktiválódása okoz. Szudokrémet írt rá fel a doki.
Szerencsére csak viszket, valakinél piszkosul fáj, és eddig csak 6 kiütésem van.
De Hanni két hete tartó takonykórjához és köhögéshez illetve Liza náthájához plussz fosós hányós vírusához már csak a bárányhimlő hiányzott.

Háhá

Dave Matthews a dr Houseban :) Hogy felismertem!

Otthon, édes otthon

Apuval szkájpoltunk szombaton meg vasárnap is, hazaengedték hétvégére. Van egy karszalagja meg egy kendője, amivel a jobb vállát tehermentesíti. Hihetetlen virgonc meg jókedvű volt, annak ellenére, hogy anyám elővette a maszkos-köntösös "lázasan náthásan kell téged ápolnom és még a kutyát is nekem kell sétáltatni" nagyjelenetét. Úgy látszik a szokás nagy úr, vagy ennél is nagyságrendekkel szarabb volt benn feküdni a kórházban.
Elmondta, hogy csütörtökön nem találta az anesztes a megfelelő pontot apu nyakán, ahová az érzéstelenítőt kellett volna beadni, és amikor harmadszor szúrt, nyaktól lefelé lebénult. Szerencsére csak ideiglenesen. Mint kiderült, túl szélesek apu csigolyái, azért nem tudott beletrafálni a vállhoz menő érzőidegbe. Ma reggel megy vissza, aztán holnap gyenge altatásban próbálkoznak újra.

Apósom újított

Most apósom vásárolt be nekünk. A mostani "behozatal": 40 darab tejcsokis túró rudi (Sosó utálja a tejcsokisat, szólt, hogy olyat ne), 2 rúd pulykakolbász (sosem ettünk ilyet, szerintünk ők sem), 2 rúd sima párizsi és (dobpergés) 1 rúd füst ízű párizsi (kértük, hogy sajtot, selyemsonkát, párizsit ne hozzanak). Mondjuk azt is megbeszéltük, hogy ha nagyon akarnak, hozzanak 1 zacskó tarhonyát (ők ajánlották, hogy hoznak), kaptunk hatot. Sebaj, felkerült a tavaly kapott fél kiló pirospaprika mellé. Rákérdeztek a vaniliás karikára, rábólintottunk, hoztak belőle vagy hat dobozzal. Na de túrót sem kértünk, azt most nem is hoztak.

Persze most hálátlan meg szemtelen vagyok, ők szívesen hoznak nekünk mindenfélét, mi meg vágjuk rá a pofákat. Csak fura érzés, hogy örülnöd kéne egy rúd füstaromával ízesített húsipari mellékterméknek.

Hétvége

Aput kiengedték az intenzívről, de ő haza szeretne menni, hiszen csak keddre van kiírva az újabb műtét. Anyám hárít, arra hivatkozik, hogy nem simán náthás, hanem tutira influenzás, apámnak viszont elege van a folyosóvégi, cigiszobának használt ezért folyton szellőztetett és hideg, valamint hugyfoltos zuhanyzóból, az érzéketlen nővérekből stb.
Most a nagyvizit alatt megkérdezi, hogy hazamehet-e. Hogy miért nem anyám vagy a nagybátyám intézkedik, passz. Hogy miért bunkók a nővérek? Apám elvből nem akart előre fizetni, és mivel bunkók, nem is fog. Így viszont szív.

Amúg itt is zajlik az élet: tegnap jöttek anyósék Lucával, Hanni unokatesójával egy hosszú hétvégére. Mikor máskor jött volna ki Lizán a köhögés és takonykór mellett egy kellemes fosós-hányós kór, lázzal és étvágytalansággal megspékelve, ami tuti recept a kiszáradásra. Megjártuk a háziorvost, aki a lelkünkre kötötte, hogy itassuk a gyereket, bármivel (tej, lefejt tej, tápszer, kiszáradás elleni fizsó oldat, víz), amúgy meg jött a szokásos diagnózis: vírusfertőzés, 4-5 nap alatt magától gyógyul, max paracetamol a lázra.
Vízszintesbe lerakva vagy bőg vagy bőg és hány, úgyhogy leginkább kézben kómázik vagy alszik Liza, és mivel éjszaka nem sokat aludtam, ma pedig szinte szó szerint letehetetlen a lány, már fáj a fejem a fáradtságtól. Kitartást, lassan belejövök az ülve alvásba.

Nebassz

Kiabálni tudnék a tehetetlenségtől és attól a baszakodástól, ami a kórházban folyik.
Apámat ma reggel 9-re előkészítették a műtétre, tegnap este óta nem kapott enni, mint eddig minden nap, csak eddig más reggeleken nem készítették elő. Várt, váratták egyig, ami azért egy cukrosnál nem igazán poén. Anyunak folyton küldte az infót, hogy ne menjen még, még nem kezdték el. Egykor írta, hogy most gurítják be. Anyám 2-3 felé bement Péterrel, a nővér azt mondta a műtő előtt, hogy nemrég tolták csak be, így anyu várt, Péter elment. Amikor Péter 6-ra visszament, anyám ugyanott ült. Végül kiderítették, hogy apám már egy ideje az intenzíven fekszik szürkésfehéren, oxigénmaszk a fején, mindenhonnan csövek lógnak ki belőle, mert mikor beadták neki az érzéstelenítőt (nem altatásban akarták műteni, 3 órán át, miközben a vállát csavarozzák össze, ez is egy agyrém) elájult és komplikáció lépett fel. Túl van az életveszélyen. Dájng. Ez bazmeg, ez kész. Az, hogy ezt a kibaszott műtétet hétfő óta naponta elhalasztják, aztán éheztetik a cukorbeteget, akit aztán kvázi újra kell éleszteni egy érzéstelenítés miatt, ez kész, ez egy balkán-horror.
Az már csak hab a tortán, hogy tegnap apósom beszólt anyámnak, hogy mi az, hogy még nem beszélt az orvossal, hát emiatt tologatják apám műtétét, mert azt látják, hogy senki le sem szarja, mi folyik ott. Anyám persze halálosan megsértődött ezen. Amúgy fingja nincs arról, hogy hogy működik egy magyar kórház, őszintén, nekem sincs, hálistennek eddig nem volt hozzá szerencsénk, meg amúgy sem egy pattogós, kiharcolós, de én a főorvossal akarok beszélni típus.
Most komolyan, ez tényleg így megy? Ez egy fajta evolúciós szelekció? Ha valakinek nincsenek rámenős, nyomulós rokonai, hagyják megdögleni? Ha nem tejelsz, nem gondoskodnak rólad a nővérek? Ha nem nyalsz br vagy pampogsz a dokinak, nem műt meg?
Agyam eldobom, ilyen nincs, ilyen nem lehet, hogy legyen.

bölcsi

Liza abszolút lazán veszi a bölcsis beszoktatást, semmi sírás vagy akár csak egy lefelé görbülő szájacska, semmi szomorkodás, hogy én lelépek, ő meg ott marad. Valószínűleg van benne valami, hogy fél éves kor előtt érdemes ezt elkezdeni, akkor még bárkit elfogad gondozójának egy gyerek, míg 8-9 hónapos kora után nagy eséllyel probléma az anyától elválás.Majd kiderült, hogy mi lesz akkor, egyelőre jól elvan a bölcsiben, eszik, alszik, nézegeti a többi gyereket, játszik a járókában meg nézelődik a kisszékben.

konzíliumra várva

Fejlemények csak tervben vannak, apám válla még mindig szilánkokban. Szombaton azt ígérték a Merényi traumatológiáján, hogy ma reggel műtik, de holnapra hívtak össze neki egy váll-sebészekből álló konzíliumot, és majd azután lesz csak valami érdemleges.
Közben Juli felhívta azt a tenyésztőt, akitől Vivi Kelsi kutyáját vették, merthogy ő amúgy orvos, hogy megkérdezze, mennyit illik adni a dokiknak, meg hogyan, erre ő elkezdett telefonálni, hogy tud-e ismerőst szerezni a Merényiben, és úgy hívta vissza Julit, hogy meneküljön, ki merre lát, mert a Merényiben hentesek az orvosok. Beajánlotta viszont a balesetibe egy váll-specialistához, akihez ma reggel nyolcra bement Juli egy borítékkal meg egy xy-ra hivatkozással, de a doki azt mondta, hogy apunak most jobb, ha nem cipelik egyik kórházból a másikba, illetve ha már konzíliumot hívtak össze, nem lesz gond, jó kezekben lesz. A következő műtétet viszont vállalja, merthogy lesz majd még egy, valszeg valamivel összeillesztik az áramütés miatti izomrángásoktól szilánkosra tört vállcsontjait meg lapockáját, amit ki is kell majd szedni, ha a csontok összeforrtak.
Tegnap, mikor Sosó apja bevitte anyut apuhoz, sikerült telefonon apuval is beszélnem egy picit. Nem örült, hogy anyu elmondta, mi történt (hülye, miért kéne titkolódzni, nem is értem, nagyanyámnak még mindig nem szóltak), szerinte felesleges aggódni. A hogy vagyra csak annyit mondott, hogy büszkén. Anyu tegnap sikeresen lefürdette a férfi zuhanyzóban, megmosta a haját meg adott rá tiszta ruhát. Ma vesznek neki olyan pizsamát, ami elől gombolós, ergo nem kell felemelnie a kezét, hogy belebújjon. Szerencsére itt legalább kap fájdalomcsillapítót, nem úgy, mint a kardiológián, ahol a nővérek beszóltak neki péntek este, hogy ne sápítozzon, és próbálja meg inkább mozgatni a karját, hogy elmúljon a fájdalom.

Eltört

Ma reggel anyám üresen találta apám ágyát, átvitték ugyanis a traumatológiára kivizsgálni, ahol is kiderült, hogy eltört a válla meg a lapockája, műteni kell, ott tartják. Anyámnak odaadták a zárójelentést, hogy vigye apám után, ő meg Julit várja, hogy elvigye kocsival.

"csak álltam ott a létrán, mint a szabadságszobor"

Aput megrázta az áram. Miközben lámpatestet cserélt az egyik lépcsőházban, felkapcsolta egy lakó a lámpát. Hogy nem áramtalanított, sajnos tipikus, mostanában sok mindenhez leszarom-hozzállása van. Kórházban van, az intenzíven, szerencsére nem tört el semmije, ahogy esett a létráról, de anyu etette meg ebédkor, mert annyira fáj a válla, hogy enni maga nem bír. Juli meg anyu benn vannak most este nála, remélem majd többet tudnak mesélni, hogy a dokik mit mondtak.

30+

"...A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák...
Fázós, szép lábadon fölfeslett sarkú zoknik.
Hol van a fény a szemedből? És mi az ott a szád-
Az a kis biggyedés a szád sarkában, ott ni. ..."
Varró Dániel: Szívdesszert

Bali itt járt még januárban, egy endhoveni állásinterjúra jött, és nálunk aludt vasárnap este.Tök jó volt. Nem vették fel. Viszont a fizujának nagy része elment erre a kis kiruccanásra.

Borossék hétvégén átjöttek ebédre. Esztinek átadtam a terhesruhákat. Fél a szüléstől. Nem vették fel egy állásra, mert terhes. Házat akarnak venni. Fura volt érezni a különbséget, ők általában röhögcsélnek, hülyéskednek, nem mesélnek annyit magukról, most meg komoly meg gondterhelt volt mindkettő.

"A kedvem sokkal jobb, mint volt 1 hónapja, úgy érzem, mély gödörből rángattam ki magam a hajamnál fogva, mint a Münchausen (jól írom?)... Nyáron megyek vissza, amikor letelnek a kötelezően kiadandó szabadnapjaim. Elkezdtem zumbára járni, imádom! Talán ez és az úszás is segített, hogy sokkal jobban vagyok."
Detti írt. Egy emberi levelet. Mint régen. Nemcsak nekem kezdtek hiányozni az emberek, úgy tűnik.

Eszter meg gürcöl, mint egy igásló és elartja a családját, mert pasi tanul.
"Brutal sokat dolgozom, az elmult negy hetben non-stop jonnom kellett, hetvegen is, a vegen mar sirni tudtam volna amikor felszalltam a buszra es leharaptam a fejet barkinek, aki hozzamszolt. Allatkiserlet volt, minden nap gyogyszerezni kellett, es kozben meg random pillanatokban telefonaltak, hogy menjek emberi vermintakat felvenni, plusz folyton ugyeletben vagyok az ejszaka zajlo szulesek miatt. Nincs gyakran ez, de sosem tudom elore, es ez onmagaban is kimerito. A karacsony is ennek jegyeben telt, ugy keszulni, sutni-fozni, hogy kozben arra szamitok, hogy csorog a telefon es szaladni kell, nem konnyu. 24 es 25 ejjel is be kellett jonnom emiatt, aztan 28-an es 29-en is napkozben. Es ez volt az a het, amikor szabin voltam. Birom a fonokom es vannak eredmenyek is, az allatkiserlet dramai kulonbsegeket hozott, tulsagosan is, de eleg keves a fizu, es igy, hogy csak en keresek es fogunkhoz kell verni a garast, mikozben heti het napot dolgozom, hat nem annyira erzem, hogy megfogtam az Isten labat.
De remelhetoleg csak atmeneti ez, beszeltem a fonokommel (aki szabadsagon volt majd elutazott Ugandaba tiz napra) hogy nem tudom ezt egyedul csinalni, es azt mondta kitalalunk valamit. Hat jo."

"tudod, nekunk nem vizitura kellene mar, hanem szanatorium. gyerekeket lerakni, es gyerunk, essunk neki, nehez-pszichiatria. jol felkeszult moderatorral, mint egy rossz addikciotol szenvedo tarsasagot."

suli - hullámvölgy

Na, most jött el a beszoktatásnak az a nagykönyvben leírt fázisa, amikor a gyerek nem akar suliba menni. Az első heti lelkesedés alábbhagyott, tegnap reggel sírt, hogy neki nincs helye leülni a kispadokon (egy faszfej nagypapa nem akart felkelni a padról a gyereke mellől, így tényleg nem volt hova leülnie), ma reggel meg a kabát levételekor azt mondta Hanni, hogy inkább egy másik iskolába szeretne járni. Nagy nehezen kihúztam belőle, hogy mi a baja: olyan suliba szeretne járni, ahol nincsenek fiúk. Na, lesz ez még másképp :)
Mindenesetre most már mindjárt hétvége, aztán hétfőn nincs tanítás, viszont van egész napos BSO, ahova hétfőn és csütörtökön Annika is jár, szóval az csudajó móka lesz, aztán péntektől kezdődik a tavaszi szünet (hogy miért februárban van, passz), így több mint egy hétig nem lesz suli. Naszóval a jövő hét az rövid lesz, aztán szünet, remélem kipiheni magát meg lassan azért hiányozni is fog neki a suli, mire újra lesz tanítás.

Hó, hahó

Mikor múlt héten Hanni elkezdte a sulit, bejött a hidegfront egy kis hóeséssel, aztán brutál mínuszokkal, pedig addig az egész tél enyhe volt, 6-10 fokokkal. Mondtam már, hogy a suliban naponta kétszer kimennek az udvarra? Igen, minusz 12 fokban is. Tiszta kiképzőtábor.
Csütörtökön és pénteken leesett egy nagyobb adag hó, és még hidegebb lett, és azóta sem olvadt el. Persze idén sem takarítják a járdákat, de amíg nem olvad vagy jön egy ónoseső, nincs nagy gáz.
Szóval itt a tél, meg a szánkószezon. Szombaton Sosó vett egy origami-szánkót (össze lehet csukni), a bicikli után kötve hazahúzta, és kimentünk a kisjátszóra, mert ott a nagycsúszdánál van egy domb. Biztos van egy honlap a szánkósoknak, ahol Hollandia összes kitüremkedése fel van sorolva, na az egyik itt van tőlünk egy köpésre. Előtte Sosó taknyolt egyet a kisjátszó és a házunk közötti csatorna jegén, amiért valszeg az összes jegen lévő gyerek utálta, ugyanis szépen betört a jég ott, ahol a háta padlót fogott, és így már senki nem mert azon a jégen korizni. Másnapig. Sebaj, a kisjátszós domb szuperül szuperált, mint szánkópálya, kár, hogy Hanni a sokadik keritésnek csúszáskor beverte a térdét az egyik oszlopba. Amúgy szikrázott a nap, Liza dupla kabátban meg bundazsákban aludt a babakocsiban, míg mi csúsztunk.
Másnap átmentünk a Kanalweg túloldalán levő parkba, ahol szuper meredek dombok vannak, persze a kráterben szánkóztunk, mert az lankás, és ott Hanni egyedül is mehet hason fekve a szánkón, de hazafele menet kipróbáltuk a hardcore lejtőt is. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy végig nyomtam a sarkam a hóba, mert bevállalós vagyok ugyan, de azért annyira mégsem.

méghogy a skillset nem olyan fontos, mint a mindset

I regret to inform you that we have decided not to invite you for a follow up job interview.

The main reason for this is that your "competing" candidate matched the job profile better because of the experience with in vivo and in vitro transcription-translation studies. Though his acceptance our job offer is not certain yet, we feel it is not proper to keep you uninformed longer.

We did appreciate your positive and proactive attitude very much, We are very pleased for you considering ProteoNic and wish to thank you for the pleasant interview. Next to this, we also wish you success in meeting matching job opportunities.

Best regards

waterzooi

Na, lassan már tényleg eldugulok itt recept-fronton, de Chili és vaniliánál találtam egy szuper belga receptet, amiben van sok répa, zeller meg póréhagyma (a mai zöldségcsomag jelentős része), és ezt muszáj ide is beraknom. Asszem ezt főzöm meg szombaton Borosséknak. Persze csak ha Eszti felhagyott a vegetarizmussal. Rá is kérdezek gyorsan.

Flamand zöldséges-tejszínes csirke (waterzooi)
Hozzávalók (4adag)
4 csirkecomb
5dkg vaj
1l húsleves (vagy víz)
1,5dl fehérbor
2 póréhagyma
2 sárgarépa
½ kisebb zellergumó
2 petrezselyemgyökér
opcionális: babérlevél, kakukkfű, tárkony, petrezselyemzöld
2dl tejszín
1 tojássárga
só, fehérbors

A zöldségeket (sárgarépa, zeller, póréhagyma, petrezselyemgyökér) megtisztítjuk, meghámozzuk, majd nagyjából egyenlő méretű gyufaszál csíkokra szeleteljük. Nagy lábasban felolvasztjuk a vajat, majd bőrös oldalán megpirítjuk benne a csirkecombokat. Felöntjük a húslevessel, a száraz fehérborral, hozzáadjuk a babérlevelet, néhány szál petrezselyemzöldet, esetleg pár szár kakukkfüvet, tárkonyt. Sózzuk, borsozzuk. Fedő alatt, alacsony hőmérsékleten kb. 40 percig főzzük, amíg a hús megpuhul. A főzés alatt, kb. 25 perc után hozzáadjuk a zöldségeket (a végén maradjanak enyhén roppanósak). Amikor a hús megfőtt, kivesszük, és melegen tartjuk. Simára keverjük a tejszínt a tojássárgával, hozzáöntünk a forró léből, majd óvatosan belekeverjük a levesbe. Összemelegítjük, de semmiképpen ne forrjon, mert kicsapódik a tojás. Pici szerecsendióval és citromlével is ízesíthetjük. A mártást a csirke köré öntjük. Főtt burgonyával, vagy friss bagettel kínáljuk.

feketegyökér

Ez nem egy előítéletes és bunkó jelző, hanem a zöldségcsomag eheti meglepetése, ez volt a kiló sárgarépa, négy póréhagyma (mihez kezdek 4 póréhagymával?!), egy nagy zeller és egy csomag gomba mellett. Ez is egy mostanság menő éttermi zöldség, ami régen a szegények eledele volt, csak mára totál elfelejtődött, de szerencsére a fantáziadús séfek hatására újra elterjedt. Sosem hallottam róla, és persze sosem kóstoltam, szóval izgat, hogy milyen. Magyarul chili és vanilia áradozik róla, és beatbullnál találtam egy jó kis feketegyökeres receptet. Nyúl helyett csirkével, és persze a lilahagymás "hülyeség" nélkül kipróbálom ezt is :)
Íme a recept:

Mossuk le alaposan a földet a feketegyökérről, majd hámozzuk meg. Csavarjuk ki egy citrom levét és öntsük fel kb. 1l hideg vízzel. A feketegyökereket vágjuk 4-5 cm-es darabokra, majd tegyük a citromos vízbe, nehogy elszíneződjenek. Enyhén forrásban lévő sós vízben főzzük 10-12 perc alatt puhára a feketegyökeret, majd alaposan csöpögtessük le.
Száraz serpenyőben pörköljük meg egy kicsit a tökmagot, majd tegyük félre. Olvasszunk fel 1ek vajat egy forró serpenyőben, majd dobjuk bele a megfőtt feketegyökeret. Sütés közben szórjuk meg 1 csipet cukorral, 2-3 csipet sóval, valamint 1-2 csipet borssal.

Paradicsomos-sajtos karalábé

hú, ez a recept is eléggé izgalmas (ugyanonnan, hij receptje), még van egy kevés karalábé, lehet, hogy abból ilyet főzök:

Hozzávalók:

• 1 kg karalábé
• 80 dkg paradicsom
• 1 hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 ek olaj
• 1 tk instant levespor
• ½ tk cukor
• 2 csomag mozzarella
• 5 dkg reszelt sajt vagy gorgonzola
• 1 ek fenyőmag
• kakukkfű
• só, őrölt bors

Elkészítés:

1. A karalábét meghámozzuk, megmossuk, szeletekre, majd csíkokra vágjuk. A paradicsomot forró vízben röviden blansírozzuk, leöblítjük, majd a héját leszedjük.
2. A karalábé csíkokat enyhén sós vízben 5 percig blansírozzuk, leszűrjük. A paradicsomokat nagyobb darabokra vágjuk.
3. A hagymát és a fokhagymát megpucoljuk, a hagymát apró kockára vágjuk. Olajon a serpenyőben a hagymát megdinszteljük, a fokhagymát hozzápréseljük. Adjuk hozzá a levesport, sózzuk, borsozzuk, és végül a cukorral, valamint a kakukkfűvel is ízesítjük. Forgassuk bele a paradicsomot.
4. Egy tűzálló tálat kenjünk ki kevés olajjal, osszuk el benne a karalábét. Erre jöhet a fűszeres paradicsom, majd a szeletekre vágott mozzarella, a fenyőmag és a reszelt sajt (vagy elmorzsolt gorgonzola).
5. 190 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük.

a céklás tócsni

A múltkori zöldségcsomagban volt egy bazinagy (majdnem félkilós) karalábé, ami konkrétan olyan nagy és rózsaszínes volt, hogy elsőre fel sem ismertem. A csicsóka-krémleves (ami irtó finom lett, de egyébként jól megmozgatta a beleinket) után Sosó fogadni mert volna rá, hogy a karalábé a kukában landol pár hetes hűtőben tartózkodás után, úgyhogy most csakazértis nekiláttam, hogy keressek olyan receptet, amiben több itthon levő zöldséget is kivégzek. Így jött a képbe a céklaburger, alias céklás és karalábés tócsni, amit a tutitippek.hu-ról szedtem le, pocak receptje. Őrölt zabpehely helyett hajdinalisztet raktam bele, és egész jó lett.

Hozzávalók

•  25 dkg cékla
• 25 dkg sárgarépa vagy karalábé
• 20 dkg őrölt zabpehely
• 2 tojás
• 1 salotta hagyma
• 4 ek aprított kapor
• 2 ek aprított kakukkfű
• 2 ek aprított petrezselyem zöld
• 1 ek szezámmag
• Olaj sütéshez

Elkészítés

1.  A céklát és répát megpucoljuk, majd durván lereszeljük, a hagymát felaprítjuk.
2. Egy keverőtálban a hozzávalókat eldolgozzuk. Lefedjük, 1 órán át a hűtőszekrényben pihentetjük.
3. A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
4. A céklás masszát kivesszük a sütőből, és 8 hamburger formát alakítunk belőle. Egy tálcán 10 percig tovább hűtjük.
5. 1-2 kanál olajat egy serpenyőben felmelegítünk, a burgereket mindkét oldalon kb 3-5 percig aranybarnára sütjük. Egy tepsibe helyezzük és a sütőben 15 percig átsütjük.

Csupa ideg

vagyok, azt álmodtam, hogy nem engem vettek fel az állásra, és most százszor jobban izgulok, mint az interjú előtt. Percenként nézem, jött-e levél, pedig még csak 9 óra van.
Na, nagylevegő, nyugi, felöltözöm, összeszedem a kiscsajt, elviszem a bölcsibe, aztán minusz 7 fokban irány a piac figyelem-elterelőnek.