Ma reggel megint voltam úszni, irtó fincsi volt, de egyszercsak bekattant a nyakam, és aszonta, hogy én most fájni fogok, ha rendesen tartasz. Rendetlenül meg nem tudtam tartani, úgyhogy jól kitoltam vele, és bementem a szaunába, és az izzasztó hőségben jól kimasszíroztam, bizony.

Sredi kezd bekattanni. Pénteken, amikor átadtuk a Kata által vett szülinapi ajándékmacit, meg ma, amikor megkapta a szülinapi tortáját, iszonyat fancsali fejet vágott. Ez azért is tök gáz, mert ha belegondolok, hogy nekem még csak meg sem húzták a fülemet, őt pedig ennyire ellepik a meglepik, szerintem örülnie kéne. Még akkor is, ha halál depis, meg kőszikla.
Na jó, nem agyalok azon, hogy ki miért ilyen meg olyan, ki miért mondta azt, hogy, meg mit értett is azalatt, mert ez egyrészt nem én vagyok, kettő kiba fárasztó, három: megöli a társalgást meg a normális baráti beszélgetést, ha egy harmadik viselkedését elemzi két ember.

Nem voltam a Balcsin. De voltam a hajógyári meg a margit-szigeten, meg veresen, nem láttam a napfogyatkozást, de a sarki fényt sem, asszem ennyi, igen ennyi volt a hétvége.
Jaj, iszonyat jó volt a mokkacukkás buli, irtó finom, irtó édes, kellemes, jaj, nagyon jó. Kár, hogy nem sikerült Ferinek felvennie, pedig már hogy elképzeltem, milyen jól lehet rá gépelni, meg melózni. Hmm, na mindegy. Vicces volt, hogy ott volt Anna meg Zozó, Zozó marha édes volt, amikor bepörgött, és vadul ropta a táncát. Vicces volt, hogy Bébé is letolta a képét, csak valami (na vajon mi) nagyon beparáztatta, állandóan attól félt, hogy otthagyjuk egyedül, meg hogy nem engednek vissza a biztonságiak (akik teljesen jogosan ránk szóltak, hogy nem illik az ő padukon otthonról hozott sült csirkeszárnyakat enni zsömlével, hozzá pedig ebsik almalevét inni). Irtóra strammok voltunk Balival, négyig nyomtuk a bugit teljes gőzzel, de akkor aztán kidőltünk, mint a nyugdíjasok: Fáj a lábam, tropára ment a derekam, jaj nekem, stb. Nagy hévvel mentünk haza (javítok, normál hév volt, nem hiszem, hogy van nagyobb), szerencsére, mert irtó hideg volt.
Rajczy szülinapi bulija a csónakházban, hát az is jó móka volt, kár, hogy Judit nem tudott eljönni. Veráék összeszedtek az oktogonon, együtt brinyóztunk ki. Ott volt egy csomó ismerős, mókás volt velük találkozni, beszélgetni. Nagy élvezettel ittam a mindenkiből áradó irigykedést, amikor megkérdezték, mizujs, és én rájuk zúdítottam, hogy két év kréta. Jó dolog is az.

Utálom azt, amikor egy csomó idő van az elhatározás és a megvalósítás között. Már semmi kedvem nincs lemenni Balatonra Zsófiékkal. Utálom ezt a nihilsta állatot, aki itt szunnyad bennem, és néha előjön, és ilyenkor mindig akkorát csap a szarba, hogy mindenkire fröccsen. (Mi nem mindegy? Szarba csapni vagy csapba szarni. - Ősrégi, de nagy kedvenc) Utána nem győzök napokig rendet rakni magam körül. De annyira sok a de, ami ellene szól.
de1. elfogyott a pénzem, és jövő hétene be kéne fizetnem 40ezret a görögtanfolyamra, meg szerdán, ha minden igaz apámék lelépnek Szentpétervárra, és akkor jól éhen fogok veszni ha nincs lóvém, meg még Nusinak sem adtam meg a részemet az ajándékból...utálok elúszni, de ha tudom, hogy ez az utolsó péncsekém, úgy szórom, hogycsak na, legalább ezt még élvezzem, utána lesz, ami lesz. ez nagyon szar taktika, de hát ez vagyok én.
de2. szombaton kezdik a konyha szétverést, és kéne segíteni elpakolni a dolgokat. Kedvem nem mintha lenne, de hallgatni sem akarom évekig, hogy bezzeg....
de3. most már nemcsak a pénteki ingyen mokkacukka vonz, hanem a rajczy-féle szombati margitszigetes pörgés is. rég nem láttam se Verát, se Juditot, Rajczyékat meg főleg. meg különbenis Verának most van a szülinapja. (ja, és ajándékra sincs pénzem, basszameg)
de4. nem vagyok benne biztos, hogy jól fogom magam érzeni velük. és ez nyomaszt leginkább. ha a biorobotokkal mennénk, nem lenne ez, meg akkor leszarnám a lóvét is, tőlük simán lehet kölcsönkérni, de Zsófiékkal még nem voltam így hétvégézni soha. igazából Gábortól tartok, de nem tudom miért.
Asszem meggyőztem magam, nem megyek.

Tegnap a G-fehérjés gyakorlat után, kaja előtt eszembe jutott otthon nihizáló apámra rácsörögni. 1 óra volt, és még mindig nem evett. Cukros létére ez öreg hiba. Kérdeztem, hozzak-e valamit, mire nagy nehezen rábeszléltem egy főzelékre. Vittem tökfőzeléket, petrezselymes krumplit, rántott tököt meg rántott karfiolt, de mindegyikre csak húzta a száját. Bezzeg a túrós és meggyes pite felvillanyozta. Vén kujon:) Mondjuk biztos én is arra startoltam volna rá, ha évek óta nem ettem volna rendes cukrászsütit. Még szerencse, hogy valami a Dobutca felé húzott, és észrevettem a nemrég nyílt diabetikus cukrászdát...
Kettőkör aztán rájöttem, hogy még mindig kiba. fáradt vagyok, és különben sem lesz benn senki négy után, akkor meg minek bumlizzak ki kőbányára, így hát fogtuk magunkat és elkezdtük visszapakolni a könyveket a kisszobába. Találtunk 87-es PopPeriszkópot, benne C.C.Catch és Alphavill poszterrel, meg 74-es Magyar Ifjúságot, amiben van egy kép apámról meg nővéremről, ahogy esznek, profi propagandakép. Meg van még benne sok minden jó, majd ha lesz időm begépelem. Aztán jött az eső. Nem is emlékszem mikor aludtam ennyit délután. Hétközben meg pláne.

Szürkemaci meglepő felfedezéseket tett tegnap.
1. Az álomkór alvással (sok alvással) orvosolható. Legalábbis tüneti kezelésnek ragyogó.
2. A wella természetes göndör hajra való extra erős fixáló hab extragöndör hajat varázsol a fejemre, de abszolút semmit sem fixál. Megint olyan a fejem, mint egy kelet-európai boniem-imitátornak.

időt és rendet felrúgva, sms-takarítás előtti kétségbeesett megörökítás-vágy lenyomatok:
függő picsának írt lógó fasz :)
figyi, kutyorogj erre please úgy n9 fele aztán startoljunk. útközben veszünk zsemlét meg májkrémet, okés?
Tegnap Béci lőtt egy kocát, tőle 5 méterre malacok (nem az övéi) visítva szaladtak szét... Egész éjjel bőgtem.
álmomban londonban egy telefonfülkéből 197 fontot szedtem ki, papírpénz és fém 5 fontos is volt benne. aztán ebből a pénzből megebédeltünk (eszpee is ott volt) és félretettem lemezjátszóra. félálomban tudtam, hogy ezt csak álmodtam, de olyan szép volt, hogy inkább visszaaludtam...

Zűrtech - special edition of the famous anti-allergic drug, with some additional neural side-effects.

Hagyj most, agyat mosok. Vagy éppen szárítok?

És tegezz nyugodtan.

Hiába mondom frímélnek, hogy azokat ott mentsd el, ezeket meg itt töröld ki, makacskodik, dacol az akaratommal. Még öt percig szarakodhatok vele, hogy legalább egy-két fontos levél beleférjen a ládámba (ha már egyszer rávettem magam, hogy írjak olyan embereknek is, akiknek csak úgy nemírnék, és fontos lenne, hogy válaszolnak-e).... ámítógép-antitalentum akcióban.

Mostanában nagyon vicces ingekben jársz. És nézd meg a dzsonnidarkót, bár az lányoknak nem szokott annyira bejönni.

A tegnap este durva volt, totálisan. Nusival megvettük Virágéknak nászajándékba a poharakat meg a tálakat a Kátayban, azok még tűrhetően néztek ki valahogy. Igazából legszívesebben az epres gyümölcstálat vettük volna meg, amihez olyan kanál jár, aminek a végén eper van. De azt nem írták fel a listára. Aztán kapucsinót ittunk, kemény száz forintért a körúton egy casino teraszán, aztán heinekent, egy pohárral, közben zengett az ég, esett az eső, a víz az ernyőről pedig éppen az én pohár sörömbe csorgott bele. Aztán ismételten kemény összegért (na jó, ez most 500 Ft volt) megnéztük az újudvarban a mártix2-t. A legdurvábban a bulijelenet jött be. És genya dolog volt csak úgy abbahagyni. Nem volt ez így fer.

Terhes vagyok. Remeg kezem-lábam, úgy félek. Mit kell ilyenkor csinálni? Hogy fog onnan kijönni? Nem cserélhetem be kutyára inkább?

Kapafogú őselefánt van Krétán. :)

El ne felejtsem, hogy holnapután 10,30 géfehérjés gyakszi!

Mókás.
Expasi megjelent a péhádészobában, szájában pirszing, jobb gyűrüsujján a karmos egészujjas metálgyűrű (brrr ismételten), és visszaadta egyik nagyon becses, relkiviaértékű (ezekből nagyon kevés van!!!) kazimat: Sz. O. T. Üdülő Hangulat - Minden, ami téged meghatároz 1996.
Azok a régi szép idők, amikor még a Borossék a Kispálék előtt zenéltek az e-klubban, és Judit még Pepével volt, Erbé pedig Noémival, mi meg egyemisták voltunk, hajaj, azok voltak a régi szép idők...

Miért van az, hogy a jó dolgok csőstül akarnak jönni, és te nem mondhatod azt, hogy igen, kéremszépen, akkor kérném ezt is, azt is, meg egy kicsit abból a fincsi kis valamiből? Miért kell valami nagyon jóról lemondani egy másik nagyon jó miatt? És miért parázom mindig attól, hogy a lehető legszarabbul döntök? Mert általában szarul döntök....

Szerencsére a mostani legnagyobb paráim a nyaralás körül forognak, mint pl. pénteken menjek-e le Zsófiékkal Zánkára, és szombat hajnalban hálózsákból nézzük-e meg a részleges napfogyatkozást, vagy elmenjek-e a péntek esti mokkacukkás bulira, ami szintén jónak igérkezik és ingyen is van. Nagy dilemmák. Asszem ha ma kéne dönteni, Zánka, hálózsák, napfogyi, Balaton, lángos, májashurka, Borsodi, frizbi, bicaj rulez.

utálom ha hosszu ü-t és ö-t használsz

Próbálom nem úgy érteni.
Próbálom nem magamra venni.
Mert akkor kiakadnék.
Pedig tutira rólam mesélt ma nekem ebéd közben.
Ezt a zavart mosolyt, a sokat sejtetően az asztalt nézem, majd utána bizonyos mondatoknál meg egyenesen a másik szemébe, ezt annyira ismerem, ez annyira egyértelmű, annyira durva.
Aszongya hogy 'from the first day', meg hogy 'we are too shy to do it'...
hohohóóóó
Szép kilátások. A legközelebbi ebédre igérem nem megyek el, mert még megkéri a kezemet, és azzal a hévvel cibálna is haza Indiába.
Utálok pontokat gyűjteni. Pedig Bálint és Ákos után most Sredi van soron. Pontos labdákat dobok vissza szép sorban. (Peti nem pontos labda volt. Nem, ő nem.)
Pontos labda visszadobása egyenlő társadalmilag elfogadott módon, kultúráltan közölni az illetővel, hogy nem, és utána megpróbálni úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, és a következő találkozáskor mosolyogva megkérdezni, hogy telt a hétvégéje....

Csúsznak szét a napjaim. Egyik ma megy a másik holnap után, céltalan, tervtelen.
Írnám, mi volt, hogy egyszer majd meglegyen, ha elfeledném, de ahhoz sincs kedvem.
(rivjúírás, hajó, misziszipi, bárzongorista, rozé a napozóágyon, utazás nagyanyámékkal hajdúszoboszlóra, hajó, veres, tó, napsütés, eső, villám, égzengés, harcsahalászlé és túróscsusza - Poroszló, Kormorán - nyárfíling, utazás, nap, tisza, gólyák, luiamsztrong, minek és a kékfényes valóvilág be-és kiszavazósó)
Alapvetően dolgozni nincs kedvem. Bonyolultnak tűnik eltervezni a holnapokat, hogy hova is menjek, mivel is kezdjek, mit is csináljak.
- Hallott már kegyed a felnőtt nőkről? - kérdezte múltkor Somogyi prof. Ja, asszem. És igen, asszem én nem is akarok felnőtt nő lenni. Akkor meg mi van? Ugye, alapproblémába ütköztünk ismételten. Felelősség. Túl sok mindenkiért vállaltam már hasztalan felelősséget, magamért már nincs kedvem...
Utálom, ha nyűgös és unott és fáradt meg lusta vagyok, és nincs kedvem a trehányságom miatt magyarázkodni. Elúszom ebben a nagy szabadságban, az ittvagyok-ottvagyok-ittsem-ottsem-seholsem létemben.
Nyarat akarok, vízpartot, madarat, békát, halat, rétet, erdőt, gombát, naaaagy alvást, aztán meg kirándulást meg biciklizést meg úszást, meg ovódás dolgokat, mint ringlispir és pingpong, meg lángost, meg a boross hülyeségein nagyokat rötyögni, igen, csak nevetni bele a langyos, olcsó, szúnyogszagú nyárestébe. Hmmmmmmmmmmm

Jaj, elmesélem, mikre költöttem el tegnap olyan nagyonsokat. Jaj, csak gyorsan, mert aztán mennem kell Spityuhoz.
Szóval vettem egy csomó könyvet, köztük egy angolnyelvű, francia nőci által írt, fényképes gombahatározót (destroying angel lesz ezek után a becenevem), egy görög kézikönyvet és szótárt spéci kajamelléklettel, meg egy kvantumelméleti vitát Penrose és Hawkins között, amit sajna nem teljesen értek, hogy miért is vettem meg,de sebaj. Aztán meg vettem a hétvégére (péntek-szombat) jegyet a hajóra a mélyben, ahol Bali aszonta Negro elmenekült előlünk. Szerintem nem tud minket hova tenni. Kicsi a raktár biztosan.
Olyan homályos ez a billentyűzet baszki. beájulok.....

TamásPéter.
Ma neki volt egy másfél órás védése, ami után a laborban volt egy kis állófogadás. Perzsegő, szendvics, sztrapacska, szlovák és cseh sörök ÉÉÉÉÉS: TANGÓHARMONIKA.
A villámlátogatás után a labormegbeszélésen Ákost ünnepeljük pezsegővel, Sredi pedig epret hozott: imádnivaló együttes. A maradék perzsőt Sredivel ketten most pusziljuk éppen be, ő a Graphics gépnél, én pedig az Lcd-nél....
mileszSpityunál, aztamindenit

(Ha nem lennének korrektek a mondataim, az azért van, mert a labormegbeszélés után írom ezt is. Lásd fönn.)
Utálok házi feladatot csinálni. Amit ugye muszájból feladnak, amit ugye meg kell csinálni, mert baj van abból, ha nem csinálod meg. És én általában elhatározom, hogy jólvnanna, megcsinálom, nekem ez bakfitty, aztán inkább elmegyek hétfő este Zsófiékkel meg Balival a westbalkánba, kedden Zsófiékkal moziba (albérlőt keresünk), meg minden egyébre, csak nehogy azzal kelljen foglalkoznom, amivel kéne.... a háespékilencven expressziós rivjúval.....
Baszki, utálom. Alig van hozzá irodalom, alig van hozzá kedvem, és főleg az gáz, hogy rákos témakörbe kéne behelyezni, de akkor meg mi a faszt írjak az arabidopsziszról?!?! Jaj. Nincs kedvem megírni, nagyon nincs. Mondjuk a mai délelőttöm erre ment rá, már másfeles sorközzel (nekik az kell) már van három oldal. Rivjúnak az bolhafing, de sebaj....

Én lettem a ma reggel sztárja, a fekete özvegy. A hangom is jónő. Hmmmm. Elégedettség.

Rájöttem, miért nem vagyok jónő.
Minden nőben van egy jónő. (Kicsit ellentmondok magamnak, de igen, bennem is. Tegnap egy pár perces bámulás után leszólított egy srác a közértben.)
Minden nőben van egy szőkenő. (Hívhatjuk BridzsitDzsónsznak is akár)
Minden nőben van egy hisztis picsa. (hohohohó, de még mennyire)
Minden nőben van egy angyal. (Tündér, ugye)
Minden nőben van egy ribanc. (Csúnya, rossz Essneki!)
Minden nőben van egy kislány. (A trafikmániás ovis talált egy új körúti trafikot!!!)
Csak az arányaik mások mindenkiben.
Azt nem tudom, hogy minden nőben van-e, de bennem biztosan van egy állati véglény. Nemtörődöm véglény lényem vulgáris, de nem perverz. Csak konstatálja a természetesen végbemenő, errőlnemillikbeszélni dolgokat,és naivan mosolyogva kimondja, leírja. És uralja az összes többi nőcit bennem. Amikor jónő van elől, szoknyában meg szűk ingben, akkor is kontrollálja az egész lényemet, olyanokat súgdos a fülembe, hogy puki, meg kaki.
És mivel Zsotti óta tudjuk, hogy egy jónő nem szarik, ergo megvan, hogy miért vagyok nemjónő.
Bizonyítás levezetve, elvi hiba, kettes.

Paramanó nődokihoz megy ma délután. Merthát azt mégsem hagyjuk, ami tavaly is volt, és akkor felírt rá a doki bogyót, és amitől (szerintem tutira attól) bekattantam és irtó depis lettem, és kipróbáltam, abba is maradt ahogy leálltam vele, de most megint minden kezdődik előről. Kéthetente akkor sem normális dolog menstruálni. Na.

Mi a jó abban, ha az ember tagja egy on-line antikvárium vevői körének, és küldenek neki ajánlót, ha kéri?
Hát pl az, hogy ilyeneket ajánlanak neki....

Pénteken délután: teaparti Eszterrel és Sredivel Alexnál, majd közös turkálás Sredivel a retrockban. Isteni a függönyingem, annyira isteni!!!! Teljesen olyan, mint a gyerekkori tornazsákom.

Trendi dolog, ha valakinek díjé a haverja, tudja, hogy szombat este vidéken játszik, - mondja Suze nevetve.
Igen, péntek este Balival keményen spannoltunk. Nehéz meló az. Mármint, hogy izlésesen, visszafogottan és természetesen műveld, és közben ne röhögd szénné az arcodat.
Nagyanyám 77. születésnapja alkalmából elkövetett családi förmedvény után Balival kicangáztunk a WB-ba. Like a zöldpardon. MatekMárk. Sör. A péhádéssrác az élettanról. Mindegy, beszélgetni jó ez. Aztán A38, ahol SuhaidÉsNegro lettek társaink a mókás zene élvezetében. Londonfíling (DJ Yoda rulez!!!), igen, az idei nyár nagyon, de nagyon jó lesz, érzem. Tényleg nagyon mókás este volt, szinte rég volt ennyire. ONE-TWO PAAA PARARA PAMPARARAMPA TARA WHY DID YOU DO THAT? WHY DID YOU DO THAT THING TO ME?

A NYARAT EZENNEL MEGNYITOTTNAK NYILVÁNÍTOM! - az egymondatod :)

Szombaton aztán a több, mint kétórás bevásárlás után rájövünk, hogy az alapötlet nem igazán jó, nem, most nem szabad sárgarépával, retro képeslapokkal, és a klauzáltéren turkált használt kislemezekkel bemennünk a mély-be. Nem, az már sok lenne.
Este piknik a szigeten. Májkrém, paprika, zsömle. Nyáridéző hangulat. Indiai bolt izű cukorka, gumidinók, gyümölcskonzerv. Miki örül ugyan a JLo fan club ajándékának, bár nem tudja igazán hova rakni... Már megint amorfak ezek az ördögök. Suze mogorca szépen lassan rámtelepszik, bús-melankólikus bágyadtságba burkolódzom, amíg a fiúk gregori jánost játszanak.
Most kezdődika, most kezdődika tánc... csak hazafele el ne feledjük levenni a napszemüveget!

Ég és nő között. Nusival. Elbasszák az egyik jelenetet, viccesen reagálja le Enci az egészet. Mókás nagyon, szinte azt hihetné az ember, hogy direkt csinálták ilyenre. Dzséró. Régen voltam már nagyon. A tojásos lecsójuk egyszerűen isteni.

Paramanó aggódik.
Két és fél nap degeszre zabálás után is ugyanannyi vagyok, mint előtte.
baszki, hova fogyok?

Nem tudom leírni azt a sok jót, ami lenn volt Tihanyban...
Majd. Szép lassan.
Nem megy. Inkább berakom ezt a levelet. Ebben kiirtam magamból az egészet.

Most jovok a Club Tihanybol, ahol vegulis nem bolingoztunk, de
Eszterrel ezen kivul minden tolunk telhetot megtettunk, hogy botrany
legyen. megint ovodas voltam, kar hogy nem voltatok ott.

Eloszor is masfel nappal a kezdes utan ertunk le, volt ra ugyan indok:
az izotopos vizsga - hu de errol kulon kene egy orat meselni. a lenyeg:
sikeresen negy orat aludtam elotte (persze, mert tanulas helyett
nusival voltam moziban, meg sorozni, egy kiba durva undorito
kiakaszto filmet neztunk meg, a cime kinzo mindennapok, bali te
nehogy megnezd, osszetornel). szoval minimal szemekkel reggel
nyolctol ott ultunk a vizsga elotti negyoras konzultacion a kettes belen,
az eloadoteremben, ahol van egy fresko a falon. mit fresko, egy orvosi
oltar, harmas tagolassal, kozepen egy meztelen no barack-keblekkel.
sikerult megfejtenunk nagyival es bartacsabaval, hogy a szentkep mit
abrazol, birizgaltuk az elottunk ulo zsofi hajat, meg minden volt, ami
egy visegrad-fele idetlenkedessel megfeleltetheto. vagyis mi voltunk
az ovi szekcio - orvosi vegytani intezet.
aztan elkezdodott a vizsga, aminek a szabalyait az atomcsaszar maga
ismertette. szegeny nem tudott beszelni, ami valami durva dolog miatt
volt, de egyszeruen nem lehett kibirni rohoges nelkul, amint
osszefuggestelen szavakat pakol egymas utan egy maffiozofeju alak.
sajnos bugyogva rohogtunk, mar-mar sikitozva tomtuk az oklunket a
szankba, bujtunk az asztal ala, amikor az ANTSZ foasszonya lebaszott
minket,hogy nem jartunk rendesen az orara, sokkal tobben vagyunk a
vizsgan, mint az oran voltunk.....

tihanyba eszterrel kb. 5re ertunk le. nyolcvan fok, clubtihany,
madarcsicserges, viragzo fak, alomszep part. igen, bementunk uszni.
igen, eloadas helyett. persze hogy ekkor jelent meg CsP, amikor is
eszterrel rohogve egymasra neztun: bukjunk le? nem volt nehez. senki
mas nem furdott, csak mi.

nem ragozom tovabb, mert irto hosszu mar igy is, csak kulcsszavak:

graf voros fejjel egyszerre ket not szorongatva probal a makarenara
tancolni, es egy otezrest lobogtat a zenekarnak, hogy jatszanak meg,

egyutt borozunk a medveekkel, amikor tarsul hozzank a hegyi meg a
nyitrai, mullerferi hatodszor meseli el a kigyos sztorijat, a nyitrai
rakontrazik, egyetemista elmenyeit meseli, amikor ket es fel oran at
probaltak menekulni a bogo szarvasbikak elol (apropo nyitrai: most
jelenik v jelent meg egy NATURE cikke!!!!!)

szemtanui vagyunk annak, hogy fonokunk flortol egy fiuval

eppen azt meselem hogy egy vegyesz fiu par eve fejre ejtett, mert
reszegen rokiztunk, mikor a srac megjelenik reszegen, es nekiporget
rokizas kozben egy not a hangfalnak.....

es meg hasonlok.....
szoval durva napok voltak ezek, es kar hogy nem veletek voltam ott

pa

Irtózatosan kiakasztóan megadurva volt a film. Kínzó mindennapok.
De ami tökre vicces volt benne, értékeltük nagyon Nusival, hogy mutattak labort, ahol a feszültséget a mágneses keverő, meg a félrerakott keverőbaba adta. Állat.
Ja, az is vicces volt, hogy a tökre üres teremben pont Dia és Ákos mellé szólt a jegyünk.... :)

Döntöttem.
Bárhogyis lesz, bármit is mond szeptemberben János, Nusival albérletbe költözöm. Szeptembertől. Úgyis annak drukkolok, hogy a januári indulás jöjjön össze. De ha csak két hónap lesz az albiból, az sem érdekel. Kiba nagy változások kellenek, hogy kikaparjam magam ebből a híg kakából, amiben kalimpálok már egy jóideje. És Kréta még messze van. És ahogy ismerem magam, minél közelebb lesz az indulás, annál kevesebb lesz a türelmem. Ez majd jól lefoglal.

A feje tetejére állt a lakás. Felújítjuk a kisszobát, kifestetjük az ablakokat meg a konyhát. Ma reggel kezdték, de már méteres a por mindenhol. Persze pont akkor kell apámnak segíteni villanyt vezetni, amikor semmi hangulatom tanulni a holnapi vizsgára, meg megírni azt a g-fehérjés tesztet. Mindegy, a 25-ből már csak 7 kérdés van hátra, egész jól haladok vele, ugyan az izotópba még bele sem néztem, és most indulok Nusival moziba. Mindegy, lesz ami lesz. Holnap úgy is a szánkba rágják a válaszokat a konzultáción, meg legfeljebb nem alszom ma éjszaka. Úgy is meleg van.
Ami viszont para, hogy elfelejtettem, hogy ma munkamegbeszélés lett volna. De mondjuk Eszter se jött be. Így azért már nem annyira gáz. Mégiscsak holnap van a vizsga, nem? Meg lehet ezt érteni, kéremszépen. Csak jószándék kéne hozzá...

Kaptam egy tollat Sreditől, amiért kimentem vele vasárnap reggel a pecsába. Nem találtunk ugyan pamut zoknit, de sebaj, vettünk helyette marcipánt, meg fagyit.

Picsába a péntek estével.
Engem ne akarjanak összeboronálni senkivel ilyen nyilvánvalóan. Ezt nem bírom. Kiakadok, és kikészítem az illetőt. Szegény Peti. Bocs. De akkor is. Utálom az ilyen hülye helyzeteket, és nem vagyok hajlandó normálisan viselkedni. Titeket kellett volna jól a Dunába dobni, hülye köcsögök.
Úgy érzem, irtózatosan pofára ejtettek. Utálom ezt az egész hülye világot.
Nekem miért nem jön össze semmi?!?!?!

Most már van egy viszonyítási pont, amihez mérhetem magam. Ami már megvan, a mikor az még kérdéses ugyan, de a feladat megoldva. Kicsit hiányzik az a fránya szikla, ami kedd délben legurult a vállamról, megszoktam már azt a fájó sóhajt, amit a jelenen és a jövőn való mélázás szakított ki belőlem napi rendszerességgel. Az életemnek szakmai része elboronálva. Vagyis hát egyelőre úgy néz ki, mintha.
BASZKI!!! :DDDD
Ez zsenialis!! Eva! Zsenialis!
1 oran belul indulok Fro-ba, hetvegen irok majd. KURVARA ORULOK, foleg azert , mert TE KURVARA ORULSZ! :)))
most akkor ereszdelahajam? ;)
azert majd bovebben is beszamolhatsz, rendicsek?
ppee
Ja. Szerettem volna egyereszdelahajam partit, vagy valamit, de senki sem hívott. Csak Zerge emelte a kóláspoharát az utazásra....
Variációk a reakciókra (érkezési sorrendben):
MIKOR MÉSZ KRÉTÁRA? JANUÁRBAN?????
na szep ugy... gratulalok.
*en meg meg mindig a rosszkedvu ficko imidzst eroltetem, de mar nem
sokaig.
r.
Evi cica,
ezer gratula :-). Majd megyunk megnezni ;-)).
Mate cica
Gratula! Nagyon irigykedünk! A magam részéről ezerszer inkább én is oda mentem volna, mint ebbe a putri országba.
És mit kellett villantanod?
Jula
biztos vagy benne?
n (:))
gratula!
remélem a pasi is zsír, és nem hiába szoptam / : ) /!
ne baszki, má, Nyanya, ez kurva jó!
gratulalok! nagyon allat!
fasza vagy!
hivlak.

Hullámzok, mint egy felturbózott hullámvasút.

Irtó jó lett a fejem. Nekem legalábbis qrvára tetszik a frizu, amit Ferike csinált, és momentán csak ez számít. Végülis ezért mentem el hozzá, mert az eddigi már nem jött be. Egy csomót gondolkozott, mielőtt nekivágott volna, próbálgatta a különböző hosszakat, egyszóval nagyon szimpatikusan csinálta a dolgát: a kuncsaftnak való frizura kiválasztása pedig igenis időbe tellik. Még trükköket is mutatott, hogy hogyan lehet variálni. Irtó viccesek, tutira megcsinálom majd azokat is, a bepödrőset pölö Virág esküvőjére.

Csak aztán az a családi dumaparti nagyon nem kellett volna. Tisztára kopasz énekesnő. Egy az egyben. Mikor a kényszer-míting véget ért, betértem a könyvtárba egy jó pofa srekre. Köszi fiúk, lányok, jólesett. Irtó édes, jópofa, imádom.

A Bag1-es előadás jól sikerült. A zizivel is nagy sikert arattam. A sajtos tallér már nem volt akkora nagy sztár. De a sarki fűszeres olaja jobb, mint a ....
Most pedig megyek a fodrászhoz, aztán haza a nagyanyámékkal elterécselni.
Izgulok, nagyon, hogy mi lesz a fejemmel. Csak el ne baszd, jóképűsrác, mert megharagszom!

Ma reggel, tessék elképzelni elmentem, mit elmentem, elbicikliztem a margitszigetre, és úsztam. Ja, majdnem el is ütöttek. Naggyon szarul teljesítettem a Hogyan oldjunk meg nem olyan vészes közlekedési helyzeteket versenyben. Azóta ismételgetem magamban: koncentrál, koncentrál, és hétfőn megjavítattja a féket, megjavítattja a féket.

Szerda:
- Érdekes, magát mindig meg tudom lepni valamivel! - mondja a királyutcai tarfikos néni, mikor széles vigyor kerül arcomra a rózsaszín, citromsárga és tavaszi frisszöld kínai pinyonglabdák láttán.
Igen, pinyoglabda, mert elhatároztam, hogy péntek délután óvodás akarok lenni. Ha nem pinyogozok, akkor legalább ringlispireznem kell az orczykertben. Valami ereszdelahajam kell!! Majd megoldjuk, mondja nevetve Robi, bár mindkettőre egy nagyot legyint.
GYÁR van gyár, röpke lepke....
Ebéd Nórival.
Délután röpke beszámoló Zsófinak és Zsófitól.
Este bealvás, fáradtvagyok.

Kedd este: Zerge. A már régóta beígért, múltkor is elhalasztott beszélgetés, összekötve a MayerAndrás vitorlázós diavetítésével.
(Aki nem látná át a helyzetet, Zerge is meg MayerAndrás is Madáchos volt, azaz VoMa)

Barátaim és Barátaim Barátai a Wiwben!
ÉS A HAJÓ MEGY ...
avagy: A távolban 18 fehér vitorla...
avagy: Tradícionális nagyvitorlással az Atlanti Óceánon
avagy: "... és tényleg vannak még ilyen hajók?"
avagy: Hány delfin nem látszik a képen?
avagy: Két hónap alatt Londontól Budapestig. Átszállás a Kanári Szigeteken.
Diavetítés és útibeszámoló 1 (egy) részben.
(már megint)
kedden (holnap)
2003. május 6-án 21°° órakor
a KUPOLA ZENEHÁZBAN
1084 Budapest, Orczy út 1.
az Orczy út - Üllői út sarkán
(Metróval a Nagyvárad térig, az Orczy Kert bejárata mellett)
Kép és szöveg: Mayer András (még mindig)
www.mayermayer.hu (itt lehet még
néhányat megnézni a képekből)
20-3473332
andras@mayermayer.hu
belépő: most van, mert nem én szervezem. "jelképes" 300Ft
MayerFotoAndris

KRÉTA!!!!

Összenevetős délután, összenevetős este.
Az almásitéren hómleszbácsi tejfölt iszik. Tejföl danonból van, nem akaródzik folyni. Tudod, az az ömlengős típus, ami egyszer csak elindul, hömpölyög, de folyni az istennek sem folyik soha. Egymásra nézünk, és nagyot nevetünk szegény hómleszbácsival, akinek háromcentis nagymagyar bajuszát jól telehömpölyögte a danontejföl.
Loreál. Új. Kicsi, de barátságos. És ami a legnagyobb pozitívum, a vörömartiuccában van. Helyes, félhosszú, göndörhajú srác sertepeltéli a kuncsaft válláról a szőröket. Kérek is egy időpontot csütörtök estére. Mert megérdemlem.
A villamoson két MIIB figurával szemben utazom. Egyikük a nagyszájú kutya,aki szolídan visszafogja magát, és csöndben csücsül a szétvert boxolónak álcázott kétméteres benga ufó térdén. Mikor a blahán leszállok, benga boxman csendesen rámköszön: Kezitcsókolom.
Meghat. Meghét. Megnyolc. Belváros. Az én világom. Imádom.

Este fél nyolckor Nusi hív.- Rá érsz ma este? - Mintha magamat hallanám. Totálisan kibukott a BurgerKinges fickóra, aki - ki tudja, talán tréfából, vagy szemétkedésből - műanyag muffint adott neki. Nusi csak rágta, rágta a lakkozott műanyagot, érezte, hogy ez nem fog menni, majd vinnyogva nevetve visszavitte. Nevető szemekkel meséli még a napját: megadurva. Adrienkó terhességi tesztje, lenyelt papírok, a verést is vállaló arisztokrata szerep...
Sör, cigi, kávé: Nusimenü. A Platánosban és a Kultiban.

Mission complete. Még este befejeztem az uccsó Bag1-es cikket is, már csak annyi van hátra, hogy valami szép egészet fabrikáljak össze az öt cikkből.

A tegnap esti azt álmodtam, hogy felébredtem beszélgetés után azt álmodtam, hogy felébredtem. Mert csöngött a telefonom. Mindig ott van mellettem az ágyamon, így hát odanyúltam, hogy megnézzem ki keres ilyen későn. Nem láttam semmit sem. Akkor lámpát kapcsolunk - gondoltam, de a lámpa fényét sem láttam. Érzetem ugyan, hogy valami kicsi kontrasztváltozás van a ki és a bekapcs állapot között, de látni még mindig nem láttam semmit. A telefoncsörgést sem hallottam már, csak a zizegését érzetem a kezemben. Akkor halkítsuk le a hifit - jött a következő ötletem, de hiába tekergettem a hangerő gombot a lehető legminimumabbra, semmi nem változott. Egyre inkább elhatalmasodott rajtam a páni félelem, hogy megvakultam, meg még más dolgok sem stimmelnek, mikor bekattant a helyzet kulcsa. Oda kell mennem az íróasztalhoz, ott tutira jó a lámpa, ott minden kiderül. Arra ébredtem, hogy ekkor fordultam át a bal oldalamra. Pont ekkor kapcsolt ki az időzített hifi. Odamentem az íróasztalhoz, megnéztem a töltődő telefont, persze sehol semmi hívás. De legalább álmomban is paráztam egy jó nagyot.
Attól, hogy valami nem stimmel velem.
Akárcsak napközben.

Utállak Titeket.
Utállak,
mert elmentél leidenbe, és nem tudom a számodat, pedig tudom, hogy szombat este ha találkozunk és dumálunk, nem akadok ki vasárnap, de hát leiden az leiden,
mert a mecsekben iszonyat messze vagy, és különbensem tudnám neked elmondani, mi a bajom,
mert megígérted, hogy a négy nap alatt valamikor feljössz, merthogy dolgoznod kell, és úgyis pesten kell maradnod, és persze még annyi fáradtságot sem vettél, hogy lemondjad, mert valszeg már csak kötelességből, vagy megszokásból vagyok a barátnőd,
mert rá kell hogy jöjjek, barátnak sem vagy barát, azon felül, hogy másnak se voltál más, mit is vártam tőled, önző dög vagy,
mert hiába jöttél haza egy hétre, hiába hívtalak már szombaton, nem érsz rá találkozni,
mert téged meg nem ismerlek felhívni, nem merem magam rádtukmálni, mert attól is parázom, hogy neked is túl sok vagyok, túl mohó,

mert ti mindannyian elhiszitek, hogy tényleg jól vagyok, és nem halljátok meg (egyébként maximálisan kontrollált) hangomból, hogy SEGÍTSÉG, MENTSETEK MEG!, hogy kivagyok, hogy rámtört a para, és kiakadtam magamtól, meg kiakadtam tőletek, hogy nem halljátok, és nemet mondtok, és mással mentek és fáradtak vagytok és nemértekrám, és ettől még jobban kiakadok, és aztán magamtól akadok ki még inkább, hogy hogy lehet ilyeneken kiakadni, és ekkor van az, hogy az utolsó esélyt neked adom, már csak sms-ben, és napszemüvegben cigarettázva bőgök a körúton.

Köszi Bébé az összekaparást, köszi Robi a lenyugtatást. Mert sikerült. Annak ellenére, hogy olyan nyomott voltál, mint egy csikk :)

Bag1. Egész nap. És még csak a negyedik cikk.
(A kedvenc mondatom: Bag1M/RAP46/Hap46 competes with Hip and Hop for the binding to Hsp70/Hsc70.)
És még a Hsp90 expressziós review-t is meg kéne írni mielőbb, mert már megvan a helye.
És jövő kedden izotópos vizsga.
És jövő hétfőtől csütörtökig Keszthely, konferencia, magyarbiokémiaitársaság.
És jövő csütörtökig kell leadni a G-fehérjés dolgozatot.
Hol állsz, fejem?
Hol vagy, munkakedv, lelkesedés?
Kelletek most nagyon.

Szombaton összehaveroztam két verébbel.
Ültem a Károlyi kertben egy padon, virgácsaimat melengetve a napon, a szél elől elbújva, amikor előjött az egyikük. Alig pár centivel ugrotta át a lábamat, és jobbról is, balról is szemügyre vett. Adtam neki a kakaóscsigából, hátha bejön nála is a cucc. Bejött. A másodikat már egy nagyobbacska morzsával én csalogattam a padhoz. A finom falattal csőrében felugrott mellém a padra, csak mosolyogtunk egymásra, aztán megjelent rondanőci idiótagyerekkel, és a pillanat varázsa szertefoszlott.

Álomba illő töltött paprika.

Tiszacipő=Budapest retro.
Meseszép.
Sajna otthonhagytam a kigyűjtött finomságokat. Sebaj, majd holnap visszatérünk rá.

Kedves Barátunk!
Meggondolatlanul megadtad az e-mail címed, most elvesszük a pénzed, jól!
És még örülni is fogsz neki. Mert május 6-án, kedden a budapesti Károly körút 1.
szám alatt megnyitjuk az árufridzsidert, ahol az old school cool lengi körül
a Tisza lábbeliket, Tisza felsőruházatot és egyéb tiszaságokat.
Hétfőtől péntekig reggel tíztől este hétig, szombaton tíztől délután négyig
mérheted össze magadat a többi, melegítőkért, kulcstartókért, fejpántokért,
cipőkért, táskákért és pólókért utcai harcot folytató, válogatott Tisza-fanatikussal.
A lustábbak e-mailben ( tisza@tiszacipo.hu ) vagy telefonon ( 06-1-266-30-55 )
is biztosíthatják a Tiszáhozjutást
( cipők 36-46-os méretig és, hogy ne áruljunk zsákbamacskát, 18 000 Ft-tól ).

Nem.
Nem hiszem el, hogy nem ma van az a nap.
Nem, nem miattam.
A fránya nátha az oka, az terítette le őt.
Majd holnap. Ha jobban lesz.
ELEGEM VAN A MAJDOKBÓL!!!!!!

Nem.
Nem írom le mind a négy napot. A hullámot a Celebrategoodtimescomeon-tól a teljes, totális hisztérikus kiakadásig. Nem írom le, mert már egyre kevésbé vagyok biztos bármiben is.
Amit biztosan tudok, az dobott fel és az akasztott is ki.
Tranqilliser.
Adj nyugalmat és türelmet.
Adj erőt, mosolyt az arcomra, 1997-es pedagógiai kikicsodát Boksay Zoltánnal.
Szeretnék mindig olyan felszabadult és őrült lenni, mint amilyen csütörtökön voltam a virágzó gesztenyefasoron a találkozásunk után. Szeretném, ha naphosszat elhallgathatnám fáradt, őszinte hangját, elnézhetném kócos fejét, amint végigfekszik az ágyán, és barna szemeit időnként rámveti. Csak úgy vele lenni, csikket dobálni az Erkel színház tetejére, elnézegetni a sárga autót, a ki tudja merre tartó hajókat (nem, nem daruk azok!) a kiözönlő hangyákat, és lenni.
Szeretném, ha mindez lenne még, és szeretném, ha elég lenne.
Falánk vagyok, mohó, nagyokat akarok harapni abba, ami még nincs is kész.
Pedig tudom, Ádámnak igaza van: Még öt perc és szeretni fogjátok!
Csak azt az öt kell percet kivárni.

És a tied mekkora?

:)
Csúnya, rossz Essneki!
Büntesd meg!
Büntess meg minket is!

Miracle Homme
Week end - London
Szagolom Sredit. Ezekkel az illatokkal tömi tele az orromat, kéretlenül mutogatva vadiúj parfümjeit. Nem rosszak, ezt be kell ugyan vallanom, de teljesen kilőtte a receptoraimat, ez a két illat belevésődött az agyamba, nem tudok tőlük szabadulni. Engesztelésül mutat egy-két videolklippet a legjavából. Bejön nagyon.

Harmincadika van. És cirka harminc fok. Ezzel a logikával mi lesz holnap?
Szoknyanap van. - Jé, van lába! - kötöszködik mókásan Irini. Van, bizony. Izzad is a harisnyában, rendesen...

A tegnapi volt az utolsó gyakorlati gyakorlat. Ezután már csak demó lesz, meg konzultácijó. Aztán meg megint a vizsgaidőszak. Brrr.
Szóval tegnap volt az utolsó gyakorlati gyakorlat. Olyan volt, mint egy bizarr főzöcske DzsémiOlivérrel.
A lipidek.
A foszfatidilkolin tulajdonságainak vizsgálata.
Kivitel: 1 tojássárgáját főzőpohárban elkeverünk, majd 3 térfogat etanolt adunk hozzá. Üvegbottal 5 percig alaposan keverjük és száraz kémcsőbe szűrjük. Víztiszta sárga folyadékot kapunk. stb....
Kmmm. Ha valaki csinált már tojáslikőrt, ne habozzon, nyisson nyugodtan PC (azaz foszfatidilkolin) labort!
Koleszterin kimutatása
Kivitel: 1 patkányagyat (mi sertésaggyal csináltuk) kb. 3 rész gipsszel porcelánmozsárban pépesre dörzsölünk, hogy taplószerű pépet kapjunk, amiben a nedvesség jelentős részét a gipsz megköti. A pépet spatulával 10-15 üveglapra kenjük, és rövid ideig szárítjuk. A száradó pépet műanyag kanál segítségével szétosztjuk csövekbe, 1 kiskanálnyit 1 kémcsőbe. 8-10 ml kloroformot mérünk a kémcsőbe, majd a kémcső száját hüvelykujjunkkal befogva függőleges irányban erőteljesen rázzuk. Ezután a kloroformot kémcsőbe szűrjük. A szűrletet...stb
Hmmm. nyami.

Ezt hallgatjuk Sredivel. IMÁDNIVALÓAN ÉDES.

Vesekő-szakértő. Ez lesz a Navigátorban a nevem elé írva. Legalábbis remélem:) Meg azt is remélem, hogy ezeket a sztorikat is berakják.

Basszus, micsoda nap már ez!
Találkoztam Otíliával, telefonszámot és vicces Balisztorikat cseréltünk, és együtt örültünk annak, ami majd hétfőn kezdődik nekije. Ami remélhetőleg annyira jó lesz, mint ahogy hangzik. De pszt, erről babonából még nem lehet beszélni.

Erről sem.
Jaj, annyira izgulok, hogy izzad a tenyerem.
Hétfőn jön, hétfőn beszélünk. Tudom, hogy aranyos, közvetlen ember, és azt üzente, hogy ne kötelezzem el magam máshova, de akkor is nagyokat nyelek, és vörös a képem. Annyira, de annyira akarom, hogy az már szinte fáj.
Megoldaná minden problémámat, mindet.
Csak el ne basszam, könyörgöm, el ne basszam!

Aranyos, beszélgetős, rántottcsirkés, barnasörös, macskagyökérteás és ottalvós este Zolcsival és Pascallal, a kihagyhatatlan szóviccekkel, na meg az atomjaiból összeépülő Imhoteppel, Nakszunamúnnal és a moháskoponyájú szörnyecskékkel (Múmia 2nd edition, live on hábéó).
Reggel kávérotyogás és arcmosás közben csörög Zolcsi telefonja.
Baj van.
BÖLÉNY
KIUGROTT
AZ ABLAKON

Juj, mennyi minden történt!

Hétfő
Sikeres kisérlet után megérdemelt mozi: Hétfő reggel.

Vasárnap
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
Kedves Évi!
Sok szeretettel meghívunk a 2003. június 7-én 17.00 órakor a Szilágyi Dezső téri református templomban tartandó esküvőnkre és az azt követő vacsorára.
Virág, Zoli
A DNS 50 éve kiállítást szakértő szemekkel nézzük végig Virággal, Nusival és Krisztuval. Utána kezdődik az ereszdelahajam: ötyeparti a Ruszvurmban, kiállítás-elemzés a volt Várszínházban (Korga György retrospektív életműkiállítás - női mellekkel).
Este Judittal Kopasz énekesnő.

Szombat
Ahoj Poplacsek, Héricsek!
Kirándulás Törökmezőre. Piszok szemetelő túristákat, faágakat tördelő gonosz kisgyerekeket akarunk fotózni Mona szakdogájába illusztrációnak. Perszehogy ma van a HorváthSzilárd által szervezett országos szemétszedő nap, perszehogy az összes büdös kölyök szemetet szed. Sebaj, majd azt írjuk a kép alá: - A csalafinta gyelrek óvatosan, guggolva lehelyezi a szemetet a bokolr elé....

Péntek
Nem. Részleteket és neveket kivételesen nem. Babonából meg, na, szóval most nem.
Ambient. Egyedül. Vagyis majdnem, mert már az elején összefutunk Á-val. Aztán kellemes meglepetésként Vinetu áll a pult túloldalán, sörrel és csájjal szolgál, meg mosollyal, és titkos recepttel.
Kommunikácijó. Beszélgetünk Á-val a beszélgetésről, az emberi kapcsolatokról, az internetről, az emberi és gépi buktatókról, azt hiszem ért, egyetért, de nem, félreért. Bébéről kérdez, és én lecsapom a feldobott labdát, bocs Bébé, de beléd takarózom, félreérthetően sejtelmeskedem rólad. Galád vagyok tudom, de még mindig jobb, mintha egyenesen mondanám az arcába, hogy nem vetted az adást, öreg, nem vagy pálya nálam. Inkább higgye azt, hogy Bébé a szerencsés szépfiú. :)
T. odakuporodik mellénk, felelőtlenül igérget. Két kisördög susog össze a fejembe. Az egyik azt mondja, na látod, megmondtam, a másik pedig folyton csak legyint, hülyeség, ezt csak úgy mondja. De látva bájos zavarát, lelkes igéretét, nem tudom, hová tegyem. Édes. De aztán ennyi.

Ma délben előbújt belőlem bridzsitdzsónsz.
B.Dzs. átment a szomszéd laborba, bekapcsolta az (megadrága) up-vizet gyártó megagigadrága szűrőt, hogy telefolyassa az ötliteres (kiürült) up-vizes kannát. Tudta, hogy ott kell maradnia mellette, mert nincs senki a szomszéd laborban (mindenki fönn ebédel a negyediken), aki elzárná helyette a csapot, dehát fel kéne vinni közben azokat a fránya mintákat a gélre, meg különbenis...
- Visszajövök öt percmúlva - mondta szilárd meggyőződéssel.
Khmm. Szóval az úgy volt, hogy Judit telefonált, ő meg arra koncentrált nagyon, hogy úgy próbálja meg felvinni a gélre a fehérjéket, hogy közben a fejével a nyakához szorítja a telefont, és próbál beleegyensúlyozni egy-két ühümöt, vagy valami hasonlót. Igen, pontosan ekkor ment ki a fejéből a szilárd elhatározás.
Amikor hirtelen a fejére csapott, és átrohant a másik laborba, már vízállást jelenthetett volna HáBónaMártával, vizes lett a papucsa, a zoknija, meg a nadrágszára. Térdenállva (na jó, négykézláb, a törlőrongyot szorongatva) rimánkodott, hogy "csak most ne jöjjön be senki, csak most az egyszer bírjatok még egy félórát ki az ebédlőben, még kávézzatok, vagy bármi, csak ne jöjjön ide be senki!", amikor nagyokat kacagva belépett BugovicsGyulu, megkérdezve: - Hát Te meg mit csinálsz?
B.Dzs.ekkor idétlenül vigyorogva azt válaszolta: - Gyakorlom a háztartástan óra anyagát...
Gyula, a helyzetet mentve, nekikezdett számtalan, hihetetlenebbnél hihetetlenebb urbanlegend történetének egyikébe (ebben történetesen Gizike vasalt, vasalt, unos-untalan csak vasalt, és amikor megszólalt a telefon, Gizike a füléhez szorította a vasalót). Így bájosan elcsevegve, mintha mi sem lenne természetesebb, Gyula etette a sejteket, B.Dzs meg itatta (fel) a vizet.
A többiek reakciója már nem volt ennyire teátrális és megható, úgyhogy kedves nagyérdemű, most eltekintek ezek ismertetésétől.

undoritó vagyok, köphetsz
Édes, ahogy provokál. Nem, most már csakazértsem reagálok.
Le kell, hogy írjam ezeket a köröket, mert annyira szépek, annyira tipikusak. Megvan a jól bevált koreográfiájuk, működési rendjük. (Aztán nehogy megsértődj ezen, nem nevetlek én ki, csak rajtad röhögök :)
Először van a csönd. Nem, nem is. Először van az, hogy nemet mond azokra a programokra, amit én ajánlok, mert besokall tőlem. Utána néma csönd. Aztán jön 1-2 vicces vagy tájékoztató, vagy programajánló körímél, amit én is megkapok. Aztán már szűkül a kör, ilyenkor már csak mondjuk két vagy három ember kapja meg rajtam kívül a leveleket, ezután jöhetnek a csak nekem szólók, a szólók. Kábé ilyenkor szoktunk találkozni is. Egy vagy két míting után bemondja az elegemvant, és kezdődik minden előlről.
A mi kis heti programunk. Szép nem?
És most az van, hogy itt ülök, és vigyorgok rajta.
Hétfő reggel írt sms-t, felhívtam, mert lusta voltam bepötyögni a választ, meg hogy megtudjam, ő is visszamondja-e a bicajozást. Leszerelt, jólvan. Azóta ír íméleket (lásd fenn). Azóta részemről no reaction. Kivéve a tegnap esti sms-t az antikvárium elől. Mára már bedurvult, azt hiszi sért az, amit ír. Nem, cica, egyrészt nem vagyok budai, kettő nem vagyok liba, három, igen, eltaláltad, azt szeretném, hogy úgy dugjanak meg, hogy közben a lábfejem a tarkóm mögött van. :)

Kimaradok a francia filmekből, nagyon úgy tűnik. Sebaj.
Ma mindenképpen ambient gödör, holnap Monával Börzsönyben fotózás meg sörözés, vasárnap este Judittal Kopasz énekesnő, hétfőn meg ebéd KomássyZsófival (végre), aztán munka után spuri Zolcsihoz vacsira meg dumapartira (esetleges ottalvás felajánlva - mert hát nemegyszer beszélgettünk hajnalig a ház előtt álldogálva az utcán vagy a kocsiban). Húha, telítődik a naptáram, piszkosul.

Jaj, jól megkaptam.
Igen, mostanában kivontam magam az itteni közös dolgokból. Sredi ezért vitt el tegnap vacsizni. A Don Pepében ezért zúdította rám jól az elmúlt pár hét nagy paráit. Jaj, de jó, hogy ezekből kimaradtam. Labilis lelkivilágom nagyon értékeli.

Jaj, de vicces volt ma gyárlátogatás!
Ma Nórival ebédeltem, és kaja után megmutatta, hogy hol meg kikkel mókázik ő naphosszat. Irtó mókás dolog ez a talettázó cucc. Csupa pörgő-forgó pirula, tejbevonó, kenőcsnyomó, kapszulaportalanító, zsilipes tablettanyomó, meg minden, mi szem-szájnak zingere. Na jó, inkább csak a szemnek. Egy-két napig komolyan élvezném ezt az egész hacacárét, de asszem agyilag nagyon lelombozna. Mindegy, így mókának nagyon vicces volt.
Apropó gyár. Irtó jelek előjelek vannak!!! A pöcörő mintha halványan ugyan, de működne (valami kis csíkocska látszik az alfánál, nem csak az aktin szórakozik), és István megrendelt egy csomó piszokjó ellenanyagot, ja, és megtalálta a P-20-at, amivel beindulhat az IP-dömping!
Talpra! Munkára fel!
Amíg még lelkes vagyok!

Kicsit unom. Kicsit már talán parázok is. Miért kell minden hónapban produkálnom egy-két 38,6-os napot?

Megmértük. Most már sokkal okosabbak és ügyesebbek vagyunk. Most már tapasztalatból tudjuk, hogy az ólom miért jó sugárvédelmi célokra. Meg azt is tudjuk, hogy sokkal jobb, mint a vas és az alumínium. Mesés.

Hétfő
Szépen lassan, komótosan.
Hívtam cangázni egy csomó embert, de a mai napját mindenki mással tervezte be, nem velem.
Sebaj, akkor én ma Andrejjel randizom. De ma nem a szobámban, nem az ágyon, mint eddig. Legyünk ma kinn, Makine! De hol? WB zárva, se híre, se hamva, az Aranyhal elnézésemet kéri, de bizonytalan időre technikai okok miatt zárva. Marad a Ráckert. Felváltva kortyolom a sört, a kávét és Andrej szavait. Most negyedszer kezdünk bele valami rövidebb-hosszabb dologba, és hát negyedszerre az ember már elvárásokkal indít. De Andrej fellázad, meglep, és nem bírok nem nevetni, amikor vele együtt nézek az afgán napba, érzem az atombomba robbantás zörejeit, a hasam alatt morgó földet, és csak mosolygok, mosolygok. Otthon folytatnánk, de seperc alatt elalszom, és ő megértően mosolyog rám a hátsó borítóról.
Hé!
Ki volt az a gennyláda, aki lecserélte a lábaimat két hatalmas kőtömbre?
Segítség! Valaki mutassa meg, hol a térdem, és hogyan kell behajlítani!
Príma volt vasárnap a torna, prí ma ez az izomláz, de a bicózástól nem éppen elmúlnia kellett volna? Utálok zombiként mászkálni!!!

Vasárnap
Judit-nap van. Délután nála fenn nagyokat hallgatunk. Mert ugye minek mindig beszélni. Főleg ha mindketten olyan nembeszélős hangulatban vagyunk. Most jó ez. Nagyokat hallgatni egymás mellett.
Este Három nővér a Radnórtiban Judittal, meg Fruzsival, aki ott szedi a jegyet, meg adja a túróspitét. Jó kis pszihológia gyakorlat...
Rájöttem, én vagyok Irina. Abszolút.

Szombat
Imádom. Csupa homok minden, kiszáradt fűcsomók, kitaposott gyep, de ez így van rendjén, mindig is ilyen volt. Piszokjó kávé habbal, vízzel egy százasért, napsütés a teraszon. Innen látszik a kisközért, ahova az ember akár palacsinta receptért is kirohanhat, a fagyisbódé, ami volt már lángosos, meg réteses is, az étterem (Édenkert, gyönyörű), Péterék telke, meg persze a mienk a tévészerelő táblájával.
Kertész leszek, fát nevelek...
Túrni, ásni, simítani, döngölni mind a tíz ujjammal. Meleg, jószagú, finom tapintani. Még.
Cicó első útja Veresre hatalmas sokkot okozott neki. Meg Vivinek. Hova tűnhetett? Irány a Margita utca, a szomszéd kertek, utcák. Szegényke reszketve alszik két telekkel arrébb a ház tövében. Gyere Cicó, már úgyis indulunk hazafelé!

Délután-este sikerül dolgozni, élvezem a cikkezést, átválogatom a kupacot, kiszelektálom a legfontosabbakat az új szempontok, érvek, cikkek alapján. A francba! Elkéstem. Szegény Bébé vagy 20 percet vár, mire elkámpicsorodik, és felhív. Megyek én, repülök!
Kultiban DeckAttack. Cyborg és Infra iszonyat jók, meseszépet kevernek. A kertben már kinn ragyognak az asztalok, nyitva a kinti pult, Minek haverja meg rendes lánynak néz. Vagyis nem nézi ki belőlem, hogy esetleg...
Para van.
Utálom, ha kategorizálnak. Ilyenkor kitörési kényszerem lesz, ne csináljátok már ezt velem, lécci!
Na nem baj, majd mindjárt jön Dj Morheus, akivel majd a matrixos öngyújtómmal jól lespannolok (Bébével már kitaláltuk jól a szöveget:) Na nem. Gyerekek, mutassátok meg neki, hogy hogyan működnek a potméterek, meg mondjátok meg, hogy itt azért át szokták kötni a számokat. Jézusom. Ez szörnyű. Ráadásul Bébét lefingja valaki. Kész.Tűnés innen.
A Csacsiban sikerül beérnünk a Last night the dj saved my life-ra. Ha Bébé nem kérdez rá, hogy ismerem-e, nem is nézem meg jobban. Pedig ő az. A tavalyi nyár imádott diszkómágusa. Hol a napszemüveg? Hol a piros ing? A jól bevett Eminem, az időben adagolt MissyEliott, valamint a mindenki kiakasztására adagolt lassú megerősít. Nem változtál semmit, Izil drága!

Péntek
Balibuli. Ajjaj. Nagyragadozó-prédának érzem magam, kicsit megrémít, menekülnék, de kiváncsi is vagyok rá. Fokozatosan eresztem el a hajam, nem tudatosan, de mindenkit elkapok pár szóra. Megy ez, ma ismét társasági légy vagyok. De mókázni már nem kellett volna. A hifin lévő sörösdobozon tesztelem magam: a legparább félóra-óra életemben. Igen, még mindig duplán látok. Marasztal, én meg gyenge vagyok. Aztán Rudi előadja meggondolatlan kérdését, ami betesz, helyretesz, hazaküld.
Rendeslány?
Feleségtípus?
Basszátokmeg!

Rengeteg. Sőt, még annál is több ember lézengett tegnap este a Ráckertben. Köztük RácANDrás is. Akivel minél tovább beszélgetek, annál inkább felértékelődik a mi kis londoni utunk. És most ne csak igérd, tényleg menjünk bólingozni!
Ez már majdnem vomamíting!
Itt van Robi is Otival, a beszédes Picur, F. Anna, aki megígéri,hogy most már aztán tényleg videózunk, és csakis gagyit, vagy animációsat, és még sokan, sokan, túlsokan. Túlcsorduló szeretettel övezik a tabáni kis kertecskét az emberek....

Nem, nem attól, de változott.
Zűrös napok, hetek voltak ezek. Átráncigáltak az események, melyek megint a padlóra nyomtak, az emberek, akikkel régen nem beszéltem, valami más szintre, ahonnan nézve (igen, csakazértis kiírom) szánalmas. Mi? Mi. Ez az egész.
Olyan egyszerű ez. Ne ragozzuk tovább feleslegesen.
Nem megy. Szerettük volna, mert adódott. Mert úgy tűnt, csak a kezünket kéne kinyújtani, és akkor minden jó lenne, minden szép, és főleg egyszerű, de tudtunk, hogy ez egy hazug, hamis álom, mely piszkosul hívogat, és amibe újra meg újra beleszenderedtünk. Álom, jóleső tunyaság, hogy nem, mégsem kell erőlködni, megváltozni, nagy levegőt venni, és szembesülni egy esetleg nemet mondó ismeretlennel, szembesülni azzal, hogy nem kellesz senkinek. Elteltünk azzal a hamiskás delejjel, hogy igenis, fontos vagyok valakinek. De az a kicsi kis valami odabenn, ami nem alkuszik, amit nem lehet becsapni, csak legfeljebb elnémítani, mindig előjött. Persze mindkettőnknél máskor. És mindig beledugta az orrunkat ebbe a szánalmas langyos pisibe, ami csíp, de legalább melegít.
Ördögi kör ez, örvény, melyről tudod, hogy nem vezet semmi jóra, de nem bírsz belőle kiszállni, visszaránt a másik.
Jól mondtad. Parátnő.
Az voltam. De most már szeretnék inkább csak Parát lenni. Úgy megosztani veled mindazt, amit eddig, hogy elengedjük egymás kezét. Mert kell, hogy megosszam. Mert hiányzol, ha lökött vagy, és hisztis, és nem akarom, hogy többet fájjon az, ha bántasz, és nem akarom, hogy úgy érzed, bántanod kell, hogy távol tarts magadtól.
Távol, és mégis közel.
Maradjunk ennyiben.

Hmmm
Tolom az arcomba a müanyag flakonos epresítettet, kizabálom magam a görcsökből. Itthagyta a hütőmben, mint megannyi más nyomot az én kis életemben. Fáj, ha hallok róla, mérhetetlenül idegesít, bármit is lesz, bosszant, hogy örülök, hogy mással volt ott, ahol én nem voltam ott. Unom, hogy ragaszkodik és hiányzik, hogy nem hív. Oldalba szúrnám, hogy megnézzem, pofoz-e vagy csókol. A méreg nyelve nem áll egálban, úgy érzem, én beképzelt. Nem szeretném, ha azt szeretném, hogy szeressenek. Gyűlölöm, mert ezt mind tudja. Indulhat a bosszúhadjárat, letépem a tetejét és nagyot kortyolok belőle. A szaftos, ragacsos kulimász rátapad a szájamra, meg kell tőle szabadulnom, a kezemmel törlöm le.
Tudom.
Tudtam.
Attól ugyan nem volt könnyebb.
Attól ugyan semmi nem változott.
Vagy mégis?

Ez már a mai nap.
Jaj, hát ez annyira szép, ez annyira kerek! Gyönyörű. Imádom. Értem. :)
Hú, azért ez így tömény volt. Szánalmas, vagy talán csak sajnálatos, hogy elszoktam az egésznapos koncentrálástól. Kilenctől ötig régen figyeltem, értettem, követtem, fogtam fel egyfolytában dolgokat. Talán szeptemberben Varsóban, az EMBO konferencián. Igen. Kicsit egy agy-knockout-nak érzem magam, hogy így lefáraszt egy nap.
Vera írja, hogy ma nyit a Ráckert. Jajaj, akkor most mi legyen? Ráckert avagy jonderboj?

Vicces dolog egynapos csúszással írni. Már kezdem nagyon élvezni.
Szóval ez most a szerda.
Kész. Most már az a törzsasztalunk. Annál fogunk szép barnára sülni, mire vége lesz ennek a kurzusnak.
Konczost meglepjük egy rózsaszín mini-emendemzzel, aztán persze jól besértődik, amikor kiderül, hogy Nusi biztosan nem megy, én meg valószínűleg csak későn érek oda a bulijára. Le is mondja inkább az egészet....
Vivike nálunk alszik. A kis huncut, még fél tízkor sem alszik, ott viháncol az ágyban, lábszag-versenyt játszunk, meg hátrabetűírósat, aztán mikor elfogynak a betűk, jöhetnek az állatok.
Tízkor gyülekező Balinál. Lelkesen mutogatja új szerzeményeit, meséli az elmúlt két hét sztorijait. Ezek szerint elmúlt a túladagolás utáni elegemvanbelőled.
Langyos tavaszi este, hellóturiszt, sétálós, villamosozós, hajókázós idő. Nincs kedvetek korsózni egyet a Dunaparton?
Móka Mikiékkel.
Már megint csupa ismerős, már megint nagy tömeg. Köztünk van MissBliss, a fiatalkorú bakelitpörgető. Jól játszik, vagyis játszana, de megrázó élményként négyszer megy el a biztosíték. Az ötödik után lelépünk, ez azért mégiscsak sokk.

Húha, csak egyszer játszák őket. Jegyet kell rájuk venni, minél gyorsabban.

Elszóltam magam. Expasi tegnap reggel betoppant az órára, kezén egy hatalmas, egészujjas, karomban végződő gyűrű. Azt hittem elröhögöm magam a piszokjó, érdekes, tagoltan előadott RhoGAP-os előadáson (made by Dr. Jeffrey Settleman), amin az egész élettan (konczos kivételével) megjelent. Vicces, hogy Bali is pont ezekre gerjedt a sohoi metal-ékszerésznél....
Nem értem magam, a négy (öt, hat,...) évvel ezelőtti önmagam. Mindegy, vége, ez már a múlté.

Program: mint hétfőn, kaja után Múzeum Nusival. Komolyan mondom, ez a hét vagy három évvel visszarepít a régi szép egyetemi napokba.

Liget, napsütés, napfürdőző emberek, önfeledten rohangáló kutyák, sétáló párocskák.
Apám hamiskásan mosolyog: - Múltkor anyád kutatott nálad, és talált valamit. Zavartan és értetlenül hoztott ki nekem egy dobozt, amihez volt még két elem is csatolva. Mikor elmagyaráztam neki, mi ez (na én ekkor kezdtem el hihetetlenül nevetni. anyám és a dildó. tisztára csehszlovák családi népnevelő kabaré.) Még mindig zavartan azon morfondírozott, hogy szerencsétlen gyerek (azaz én) vette ezt magának, vagy attól az idióta barátnőjétől (Judit) kapta. Meg hogy miért ilyen nagyot.... - Apámból akkor pattan ki a röhögés,amikor elmesélem, hogy expasi adta nekem ajándékba. Mondhatjuk, hogy csak ez maradt belőle. :)

Úgy tűnik, csak a srác csinálja, ő nem. A tegnapi fejlemények: Tibi (exférj, a gyerek apja) megfenyegette őt, hogy a gyámügyhöz fordul, ha nem rakja ki a srácot. Kemény dió, de tényleg a lehető legjobb döntés. Majd elválik, mi lesz.

Csörög a mobilom. Ismeretlen szám. A megválasztott önkormányzati képviselőnk az, intézkedett a ház ügyében, és rajtam keresztül üzen apámnak.
Csörög a mobilom. Ismeretlen szám. - Szia Évi. Otthon vagy? Mert akkor tovább tudunk beszélni. - mondja Erbé Leidenből. Pár percig azt sem tudom, mit mondjak, annyira meglep, hogy felhívott, annyira jó hallani a hangját. Viszlát júliusban. Leidenben. Aztán meg augusztusban. Pesten. Akkor aztán, igérem, megyünk a Múzeumba, a Kisgildébe, a Platánosba, a Rácba, a Szimplába, a WB-ba, és mindent, de mindent bepótolunk!

Tömik az agyamat. Egy hétig intenzíven. Na jó, sok újat tegnap ugyan nem hallottunk, hacsak nem az élettani hátterekről. Te tudtad azt pl, hogy a keserű íznek legalább ezer receptora van, mindegyik más ízmolekulát ismer fel, de mind az ezer kifejeződik az összes keserűt érző sejten? Ezeket szeretem, ezek fincsik (hamár dzsémiolivér is használja, használhatom én is, nem?).
A beígért gyakorlat elmarad, majd szerdán meg csütörtökön veszik csak el a délutánunkat.
A megszokott péhádé-kurzus-arcok, egy-két ismeretlen lézeng csupán. Expasi meggondolta magát, mégsem jön, pedig a lista szerint jelentkezett. Jobb ez így. Nusi kérdőn néz, én meg a múzeumban válaszolok. Fejbeszállunk, megbeszélünk, istenem, semmit nem változott. Nincs igazad bébé, Nusi ugyanolyan, ezek szerint te változol. Mondjuk ezt tudod is...
Így is korán végzünk. Még süt a nap, hívogat a liget, de valami miatt a Toldinál kötök ki. Sajnos visszafordíthatatlan. Jegyszedő srác rámnéz, egyedül? - kérdezi, - durva, ugye tudod? Tudom, - legyintek - hallottam róla. Ezt azért nem gondoltam volna. Ezt nem. Anyám.

Szóval Pista telefonált anyámnak. Hogy aggódnak. El is mondja miért.
Jézusom.
Le kell ülnöm.
Nem, ugye nem?!
Ez iszonyat.
Sajnos mindent összerakva azt kell mondanom, így összeáll a kép. Sajnos igaznak kell lennie, mert így érthető minden. Az, hogy elhanyagolja Vivit, a lakást, az ahogy mostanában kinéz, az, hogy hova megy az a kiba sok pénz, amit emberektől kölcsönkér, de sosem ad vissza (és ez mostanában irtóra bedurvult). Jézusom.
Az még kérdés, hogy tényleg ő is, vagy csak a srác. Meg hogy mi mi a fenét tudunk csinálni. Mit lehet tenni ilyenkor? Segítség, kihúzták alólam a padlót.
Megadurva. Sose gondoltam volna, hogy egyszercsak én is belekerülök egy tipikus filmes sztoriba, tehetetlenül, értetlenül, kétségbeesve.

ide fogom majd leírni azt a sok mindent, ami csütörtök óta történt
majd délután, az egésznapos, egészhetes kurzus után
meg majd ha megnyugodtam, és nem remeg a kezem, és össze tudom szedni magam meg a gondolataim

Vasárnap
Tizenegykor összeszedetlenül, mackónaciban, gólyatáboros pólóban lézengek a nagyszobában (még jó, hogy fogat azért mostam), amikor megjelenik HorváthSzilárd a kislányával, meg az egyik kollegájával. Kezet rázunk, majd bebújok rendetlen kis kuckómba, Vivit kicsalogatom a szekrényből (nem szereti a vendégeket), és elhatározom, hogy mosmáraztántélleg rendet rakok.
A zero7 kivételesen nem akaszt ki, irtó jól lehet rá takarítani.
Ragyog a nap, irány a bicikli, irány a Tabán.
Véletlen? Nem tudom. De tény, hogy összefutunk Sárával, aki elvezet Annához, Zozóhoz és Bébéhez. Anima, Másfél, majd Annánál Zozó-kaja. Isteni.
Hazafele Bébé kormányoz, én hátul ülök, és vigyorgok a kivilágított várra, a városra, meg a gyönyörű kék égre, miközben suhanunk az Erzsébet-híd felé.
Otthon aztán jött az idegzuhany....

Szombat
Good morning sunshine, the earth says hello
Napfény, körtike, ujjas és odvas keltike, pettyegetett tüdőfű, virágzó rókasás, valami sárga virág, széttaposott ganéjtúró, fülbedongóló döngicse, hívogató és megtévesztő gombaillat. Tavaszi erdő szombat délelőtt.
Már megint csak nekem veszünk ruhát, olcsót ugyan, mert nincs pofám drágát nézni, mégiscsak anyám ruhapénzét kell elkölteni, nem az enyémet.
Zsófi ír: Batyesz nyolckor. Az esti program végülis Juditék kontra Zsófiék. Hol ide (Palotai, Infra, Szupermen), hol oda (Dubcity) csapódom. Aztán valahogy az alagút tetején kötünk ki, bámulva a körbe-körbe cikázó fényeket, a kékben, sárgában, majd pirosban cikázó Lánchidat. Imádlak, Budapest, te gyönyörű.

Péntek
Viszlát hínárhumusz, félcentis zöldbalga, aranyhalszar (ez olyanszép, mint a sellőfing, avagy sellőszellő)!
Randi Bébével. Na jó, nem randi, mert a vizitúra óta régi haver vagyok, hálistennek nem vagyok neki nő. Irtó édes beszélgetős este. Bambi a Csacsiban, körbenézés a könyvtárban, majd Lafuente az Urániában. - Bemenjünk? Á ne. De mégis! - így surrantunk be jegy nélkül a Boldog születésnapotra, ami végülis egy nagyon mókás film. Ismét előjön a közös, összemosolygós, huncut hullámhossz, gyorsan lefixálunk pár közös programot. Hogy elmúljon Bébé öregedés-parája.

Csütörtök
Ingyenkaja a péhádé-konferencián, ahol mosolyogva és flegmán mondom mindenkinek: - nem én nem adok elő, én csak az istenihortobágyi palancsita miatt jöttem, meg Zsófit összeszedni.
Mátrix és Roncsfilm a Könyvtárban. Házi feladat: miért építenek a hódok gátat?

Minden olyan kusza.
Nincs kedvem felkelni, enni, sehova se menni.
Idegzuhany.
Aztán elég egy vidám telefon, máris látszik mindennek a napos oldala.
Csak ne menne minden olyan lassan.

Mérlegelek. Tényleg fogytam. Megint. Azonnali hatállyal mindennapos meleg ebédet írok elő magamnak.

Keith Campbell egy bájos britt fazon, bájos britt akcentussal. Kicsit kellemetlen csak, hogy max. ötvenen vagyunk az előadásán. Azon, amiben ismerteti, hogyan, miért, mikor, milyen előzményekkel csinálták meg Dollyt és társait. Sredi örül az angol szónak, Eszter klónozott albínó békákat rajzolgat, én meg buzgón fázok. Mindezt az első sorból.

A pitapalotában a diszkósgotan csendül fel, a villamoson pedig a kisebbségi gotan jár körbe apróért. Igen, ezek jelek, hogy el kell rá menni. Bármennyibe is kerül. Önök érték. Örök, kérték. Csapódom hát Pepéhez, Barbihoz meg Rajczyhoz. Ismerősökkel és szelebritikkel teli a terem, lófrálunk felsál, mosmár igazán kezdődhetne már a gotangotangotango.
És igen. Erre el kellett jönni. Élményfürdő. Kép és hang a csúcson. Hátat borzol, idegen hagy. És a végén az a santamariára rákevert eminem, húha.

Nagykanállal. Péntek óta. Megrémiszt, hogy totál véletlenül mind egy téma köré. Ajjaj. Lássuk csak, vagyis, na, ezt láttam:
Tíz perc Trombita - Sokkol, a földbe dönget az indiános sztori, rémisztő, mégis gyönyörű a ff kisbabás filmecske, a többi elmegy.
Félelem és reszketés Las Vegasban - Na erre hajaz rá durván a Tíz percből a sivatagos sztori. Ajaj. Nemcsák Károly nemcsak meghízott, de nagyon durva gyerek is lett. Szegény Dzsonni meg ennyire kopaszodik? Szép és durva, vontatott és pergős, semmi nem történik, mégis mindig van valami. Tetszik. Nem hiába Terry Gilliam.
Mme Sata - Na ettől egy kicsit több pörgést vártam, de nem jött. Kaptam arcba viszont nagy(k)anállal sok mást.
Attack - Kicsi a terem, de teli. És jó. Csak Bodónak ne lenne ez a fránya késztetése arra, hogy énekeltessen embereket. De egyébként tényleg nagyon, kiba, irtóra atomjó.

Platá nos?
Fázok egy sört. Fej beszáll, hely retesz, rend berak.
As a matter of act, játsz újra, Öreg Sam.
Sekélység az egész, nincs semmi gong.

Arcom vörös, szívem a nyakamban dobog, mindjárt bőgök, amikor már öt perce a gyakorlaton kéne lennem.
Miért akadok ki? Pedig nem is... sőt talán sose... és különbenis...
Nyelem a levegőt, nyugalom, ezerszer elmondom magamban, hogy tudtam, meg hogy ez így van jól, ez így van rendjén. Már majdnem minden okés, amikor Magdi kijelenti: már megint fogytál, és nyúzott is vagy. Erre meg mit feleljen az ember?
Hogy üresnek érzek mindent, ami csak körülvesz?
Hogy hiába próbálom körülbástyázni magam érdekesebbnél izgalmasabb programokkal, elegem van az egész világból és nem látok kiutat az értelmetlenségből?
Hogy amikor már azt hittem, túl vagyok minden hülye depin, megint rámtör, maga alá teper, és még csak egyetlen ember sincsen, akinek azt tudnám mondani, segíts?
Hogy már megint küszködöm a bőghetnékemmel, pedig semmi konkrét okom nincs rá?
Nem, ember lánya ilyenkor meglepődik, és azt mondja, hogy nem is vette észre. Meg hogy nehéz az átállás, az ide-oda rohangálás. Vagyis melléhablatyol, aztán lenyugszik, és kényszeredetten feltölti az üres desztvizes flaskákat, majd szépen levezényli a gyakorlat gyakorlati részét.

Soha többé nem veszek két színházjegyet. Soha.
Egy nap hét embertől nemet kapni, soha többet.
És ha valaki még egyszer megkérdezi, hogy miért megyek bárhova egyedül, miért nem hívok valakit, elevenen felfalom.

Tegnap jutott az is eszembe, hogy expasi nem jelentkezett. Pedig ez nem szokása.
Aztán az is eszembe jutott, hogy hohó, március, igen március 6-án én sem telefonáltam.
Egy-egy.

Tegnap a villamoson mellettem állt ElekFeri. Ráköszöntem volna széles mosollyal, de tudtam, hogy nem ismerne fel, magyarázhattam volna, hogy ő is derkó, én is derkó, meg hogy ő is a bal karzaton énekelte a karminaburánát, de nem volt kedvem hozzá. Inkább csak magamban mosolyogtam, és hang nélkül mondtam neki: Szevasz ElekFeri, jó voltál a Tesóban, nagyon jó.

Aztán a kilencesen megláttam őt. Akit csak egyszer láttam, egy bulin, akivel csak egyszer beszéltem, akkor sem sokat, de aki így is felkavar. Akiről semmit nem tudok, még a nevét sem, akit elérni meg főleg nem tudok. Akiről csak annyit tudok, hogy másfél év óta ő az első, aki úgy kavar fel, hogy...
Sőt, ha belegondolok, több is annál, sokkal több.

Kszanzsalenju, deny razsdenyja tolka raz v gadu.....
Csiburáska sajnálja. Én nem. (Na most ezt rakd össze, akkor én nem Csiburáska vagyok? De, de mégsem.)
Szóval nem sajnálom. Köszönöm minden résztvevőnek, mindenki irtó édes volt, de sok volt ez egy napra.

Hogy is kezdődött?
Három szál rózsa: egy sárga, egy narancssárga és egy vörös, és egy jóreggelt.
Aztán számla és kosztümvadászat, amiből csak nekem lett egy leárazott top-rongy, meg egy eszementül olcsó lenvászon nadrág.
Ebéd után Millenáris, a Zimmermann-féle EEpromCrash konstelláció (mint ahogy elolvastam) a csendről, a nőiségről, a termékenységről és még sok egyéb megfejthetetlen dologról. Számomra nagggyon, de naggyon nyomasztó volt. Jaj. Zsoltifiú, mért kellett pont ilyen durva depressziós meg sikítós zenéket kreálni? Anélkül is durva, de így....
Enyhülésnek gondoltam egy kis sétafikát az Európa sugárúton,a jeges szélben és az esőben persze. Lehet, hogy iszonytatóan tukkó gecó vagyok, de számomra az egyetlen normális program az egészben a kaja része volt (irtó régen nem ettem ilyen isteni pizzát), meg az, hogy ingyen volt a Niki de Saint-Phalle kiállítás az Ernstben. Naná, hogy nanák. A legjobbak akkor is a képeslap-szerű rajzok. Irtó viccesek. Imádom. (p.s. irtó jó az a Doisneuau kép, amin a nanák között ül.)

Na és akkor jött el fél 8, amikoris Monára vártam a Nyugatinál. (Ritka helyzetek egyike: én várom őt, találkozunk, beszélünk).
Igen, megcsináltuk. Szóba állunk, találkozunk, emberként viselkedünk, sőt, régen nem látott barátként. És csak mesél, mesél, és én igazából nem is tudom, mennyire is irigylem őt. Mindenesetre örülök. Neki, annak, hogy leköltöztek, megcsinálták, megvették, beköltöznek, hogy mindennap szabadság, hogy látta Karakot, hogy megijedt egy kocától és a malacaitól, akik az orra előtt motoszkáltak, hogy az őzek nem félnek tőlük, hogy néha már iszonytató a csend, és hogy lehívott magukhoz.

Utána spuri a Két szerecsenbe Judithoz és Verához egy kaja- és táskapartira. Majd az estére és az íre a pont: Műcsarnok.

Trendi voltam megint.
Megint bevasaroltam a Retrockban.
Es elmeseltem a sracoknak a Bomondos sztorit. Fonoksrac mosolyogva mondta, hat igen, ez nem a mi lapunk.... Na ekkor jott be a boltba Gonnok egy uveg sorrel a kezeben.
:)

Tegnap este jó nő voltam.
Jön a tavasz, már nagyon jön.
Rámköszöntek teljesen ismeretlen fickók, H. Péter ki is mondta, hogy milyen jól nézel ki, a kirakatból pedig egy tökre jópofa csajszi nézett vissza rám. Én, narancssárga kardigánban, és kócos, ugribugri, sehogysemálldömötör hajammal. Igen, kéremszépen, ez az új londoni divat. :)

Ma reggel elvittem girlschwinnt felülvizsgálatra. Aszonták, csak jövő héten van rendelés. Mutattam, hogy kinn vár az ajtó előtt, és így megkegyelmeztek neki. Kicserélték a nyereg alatti fogaskerekes micsodát, ami miatt ősszel annyit billegtem. És igen, ma reggel (na jó, délelőtt) biciklivel és napszemüvegben jöttem be. Fíling. Élek. Tavasz. És jövő héten már tényleg el kell menni úszni (irtó kínos egy ötperces bicikliút után izomlázat kapni).

Meglepibuli készül a hétvégére. Vera elszólta, meg elnevette magát tegnap este a telefonban.
Édesek vagytok lányok, irtó édesek.

Kitöröltem, ami itt volt.
Igazságtalan volt. De annak ellenére mégis igaz.
És igen, én is változom, sokkal kevésbé vagyok toleráns, mint régebben. És sokkal jobban unom az emberi sutaságot és butaságot.
És igen, hülye vagyok.
hülye vagy. már megint mindent túldimenzionálsz. ilyenkor gondolj a papucsállatkára, milyen bölcsen teszi, hogy csapdos a csillóbundájával, meg fagocitál.

Miért az az első reakcióm a mákra, hogy köszönöm, nem, inkább diósat?
Pedig szeretem a mákos dolgokat.
Igen.
A mostani mákos guba vanílilaöntettel kifejezetten mennyei volt. De régen is mindíg mákos tésztát ettünk Julival a Tátra Önkiszolgálóban Erzsébeten, sőt, a máktortáért kifejezetten bolondulok.
Apropó mák, apropó EU. Londonban mákkal megszórt bucit vettünk a közértben.

Mint egy régi kuncsaftot, hívnak telefonon, hogy itt vagyok, gyere a jegyekért.
Megint színházjegy, most éppen háromféle, isteniek, megajók.
Attack, Három nővér, és Kopasz énekesnő.
És el ne felejtsek ránézni a Varangyokra.
Kultúrdzsanki tipikusszingli újra akcióban. Attack indul.

LONDON
Szép volt, jó volt, sőt, minden rájeneres igyekezet ellenére haza is jutottunk, aznap, időben. Szép időben.
Megatömény, intenzív London-tanfolyam volt ez, komolyan.
Ha megpróbálnám összefoglalni, nem menne.
Na jó, egy próbát megér.
BigBen, Parlament, Westminister, Trafalgar Sq, Picadilly, földalatti, Ede napszemüvegben, don't forget to tern of the toaster, insist to flush, lookleft-para, cc. lábszag, három csoki egy ötvenesért automata, vihogó nyuszi a mertón, bakELIT, esti parádés zenék, nyomulós lánypopsik dörgölődzése (miért csak csajok nyomultak rám?! ez nem fer) angol megazenék rádión a telefonból, éjjeli tengerentúli busbrothers és bussisters, fabric, British Museum, Bar Rumba, Tate, Plastic People, sültkrumpli papírból a töröktől, szétesett bazár Dettiékkel és a divatmágus Julival, ufóruha, narancssárga napszemüveg és kardigán, Café Néros kilencet vesz tizet kap cetli, az örökös Oxford street, ebéd a parkban, majom a parkban, fagyi a parkban, Ede megmutatja DÖt amíg Bali internetezik, tarhonya füstölt kolbásszal, esetlenebbnél tökéletesebb szóviccek (lásd Robinson Cursor), checkinclosed-nagylevegő-nemparázunk-Klagenfurtba-megyünkakkor...
ésatöbbi, ésatöbbi