szívembe zártalak

Date: Fri, 25 Jun 2004 17:57:30 +0200 (CEST)
Subject: Re: [Agora] Es Ti mit gyujtotok?
From: papo@tilos.hu
To: "Tilos Agora"
> - elromlott olcso gagyi karorakat (hatha szetszedes...
mar ezer' a szivembe zartalak!
p.

Welcome! This is the home of Dublex Inc.
SECTION: 03 Welcome to the Dublex Inc. diary!
Peep into our world - we?ve got photos and comments from the road, the studios, etc. Get our tour dates and release information.
DATE: Friday, 25.06.2004
SUBJECT: Mokka Cukka
IMAGE:
LOCATION: Budapest/Hungary
CONTENT: Flo's gonna rock the crowd at Mokka Cukka. Thanks for the invitation! See ya there :-)
hát, erre nem akart kijönni velem senkise
és csak kinézni, hogy milyen a buli, kicsit messze van
sajnálom, hogy kimaradt

tegnap bébével kikerekeztünk a mokkacukába, hogy nagakevin zúzást tegyünk magunkévá, de a szigetbejárón egy cetli fogadott minket: ELNÉZÉST KÉRÜNK, MA ESTE HÉTTŐL MAGÁNRENDEZVÉNYT TARTUNK. MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNJÜK. MC
vazzátok meg, ez nem fer, kikerekezni a világ végére egy ilyen cetliért?! szemétség.
így hát fogtuk magunkat, visszakerekeztünk a margitszigetre, ahol bébé mutatott egy jópofa parkos részt, játszótérrel, vanília égbolttal, csodás volt, meg vicces, csak az a sok hülye kis szarság nem kellett volna :)

amikor már túl sokan voltak, meg már hideg is lett, benéztünk a csa3 kertbe, ami megagáz ultrasznob hely, de sikeresen megtudtuk, hogy a különrészen ákos szülinapját ünneplik, és ennek örömére olyan grillcsodákat sütöttek, hogy nyálam csorgott, komolyan, erre a srác, akit faggatam, aszonta, menjetek be, egyetek nyugodtan, egyébként isteni.
hezitáltunk, sokat, bébé beparázott, hogy nem mer bemenni, aztán végülis rávettem magam, bementem, dumáltam a szakácssráccal, egykét arccal, kaptam körriscsirét meg mézesmustáros húst, meg salikat, maga volt a világmindenség összes gyönyöre. aztán nem akaródzott táncolnunk, mert olyan gáz sznob arcok voltak ott, hogy szép lassan leléptünk. sebaj, majd ma este...

eddig a konferenciarol 20 embert tamadtak meg keselosok fenyes nappal, ez 5%-os arany, ugy, hogy mindenki tudta, hogy milyen durva itt a varosi dzsungel. basszameg, ne gyertek ebbe az orszagba. legalabb 10 evig nem szabad. szeretnek hazamenni a nyugodt hatodik keruletbe. felek.

ma is voltam úszni, leúsztam a kilométert, szaunáztam, sőt, még napoztam is tíz kemény percet. ez tényleg már a tűrőképességem határa :)
kicsi az uszodások világa, komolyan, ma radabalázst váltottam a medencében, ő a konczos munkatársa az élettanon, akivel sífutni jár, mellesleg boross régi haverja :)
most este megyünk évfolyamfocinézésre a platánosba. rájöttem, hogy ezek a focimeccsek érdekesek, nézhetők, lehet rajtuk izgulni, tényleg. na, de most komolyan, tényleg.

na, hát, ugye már a hétvégén is teljesen tropa volt a hátam meg a derekam meg a nyakam meg a vállam, és persze a talpmasszázs is jólesett volna, ha van valaki aki erre hajlandó, ígyhát már a hétfő reggelt is úgy terveztem, hogy az usziban kezdek, de mivel a felkelés sem igazán ment, maradt a késve munkábajövetel. de ma reggel aztán felkeltem jó korán (hétkor), felpattantam a fekete paripára, és elmentem úszni. miközben usziztam a két megmaradt sáv egyikében, elmerengtem azon, hogy milyen vicces lenne elhívni a petykát vagy bébét úszni. hogy tök jó lenne velük rötyögve úszni. motiválna, biztosan. hát és akkor balra nézve ki látok? bébét, úszószemüvegben.
- bali? bali! - szólok neki félve, merthát persze eszembe jutott, milyen ciki, ha nem ő az.
- igen? - néz rám, miközben lerí róla, hogy a fejében ez jár: miaf van már, kiez, mitakar, haggyámá békén hüjepicsa, nemismerkedek.
na és akkor megismert, és egymásra nevettünk, hogy már megint milyen kicsi a világ, és mi milyen viccesen pont ma mentünk el sok idő után újra úszni, és pont háromnegyed kilenckor egy sávban, egymás mellett úsztunk.
és tényleg. íme egy újabb bizonyíték arra, hogy minden mindennel.
és ez bizonyíték, nem ígéret.

kicsit piszkosul fáradt vagyok. már kezdek besokallni a minden estés stefán-szórakoztatástól. csütörtökön voltunk az akkor megnyíló sarkudvarban nusival hármasban, söröztünk maroyákossal meg tomanekkel meg mihaellel, néztünk focit és hallgattunk suhaidot. pénteken julával hármasban kimentünk a mokkacukkába, kejzershurikenre, ambi nem volt sehol, de hideg az bezzeg volt, meg tök pangás, meg persze részeg tomanek, aki megint felemelt, és ünnepélyesen kijelentette, hogy nem megyek haza, mire én azt mondtam, hogy de, erre aztán még ünnepélyesebben kijelentette, hogy akkor ő most lóg nekem egy punnyadással :) szombaton julánál lecsót főztünk, én meg vittem epres sütit, aztán kimentünk a hídünnepre, ahol összefutottunk judittal meg annamariékkal, aztán megjöttek veráék, de aztán lemaradtak, mi meg felmentünk a várba, aztán meg lementünk a dudgigzsúfolt ráckertbe, ami nincs zárva, sőt. tegnap este meg a presszóra elhozta stefán három kollégáját, és a film után beültünk sörözni a ferencjóskába. mára szabit veszek ki. nem akarok ma is hullafáradtan vigyorogni. meg a tegnapi viccmesélés kifejezetten nem volt valami feldobó dolog... főként nem a biológusvicc.
- mit mond egymásnak két biológus?
- ?
- egy sültkrumlit kérek kecsappal.
ugye hogy nem vicces? egy csöppet sem. főleg négy elméleti matematikustól nem.

nagyinak igazán jó érzéke van az abszurdhoz. komolyan, eldobom az agyam, annyira eszement helyzeteket produkál. tisztára olyan, minta vudielen magyar reinkarnációja lenne. a legutóbbi helyzet:
jön szembe a folyosón, kezében két emberesen leszelt, legalább öt-tíz centi vastag szelet kenyér.
-szia
-szia
-kérsz?
-mi ez?
-friss kenyér a pékségből.
-jó, egy kicsit.
-csak akkor adok, ha én adhatom a szádba.
-??!! na jó, akkor azt a kis csücsköt kérem. te, kisebbet, ez nem fog beférni a számba!! kössz.
-szia
-szia

Ami a moziünnepbe belefért:
Az utolsó hárem Özpetektől, ami istenien finom és szép, és maximálisan profi volt. Vagy egy tíz percig agyaltam, hogy a főszereplő lány honnan ismerős, de aztán leesett, hogy a


A Kőtutaj már nem volt annyira jó választás, gyenge volt, na. leggyengébb a sztori volt gyenge, mármint hogy az ibériai félsziget leszakad, és elindul a tengeren, meg hogy meseszerű dokumentumfilmnek próbálták eladni. Az idővel nem tudom hogy mahináltak, egyszerűen nem volt időkonstrukció a filmben. Zavart nagyon.
és persze a presszó.

"Presszó. Máshol ilyen nincs. Sajátosan magyar jelenség. Talán a háború elôtti híres kávéházi világ kommunista transzformációja hozta létre; itt egy helyen lehet kapni mindent, amit cukrászdában, kocsmában és kisvendéglőben adnak. Puncstortát, Unicumot és tojást pohárban. Tojást pohárban: toj. poh.-ot, a legjellegzetesebb presszó-ételt, amelyet máshol hiába is keresnénk. Mára persze alig maradt presszó a belvárosban. Vagy elit kávéházak, vagy egyetemi törzshelyek, vagy egyszerű kocsmák váltak belőlük. Talán csak az egy Bambi presszó tartja magát.
Pedig a presszó a legdemokratikusabb vendéglátó-ipari létesítmény. Itt minden társadalmi réteg megfordul. A munka előtti pálinkáért betérő munkástól az olcsó kávéját szürcsölô egyetemistáig és a magán- és üzleti ügyeit jobb híján itt intéző vállalkozóig. A presszó intézményének ez a sajátossága különösen érdekes, hiszen a társadalom egészét lehet egy presszó bemutatásával reprezentálni. A presszó a társadalom mindenkori keresztmetszetét adja.
Sas Tamás Presszó című filmje, amely az 1998-as év legnagyobb meglepetése volt, szintén keresztmetszetfilm. A különböző társadalmi rétegekhez tartozó szereplőket azonban nem a trükkös cselekményvezetés foglalja egy keretbe, hanem egyszerűen a helyszín: a presszó. Ezen a ponton válik fontossá az, hogy egy presszóban - ellentétben például egy sörözővel, egy kávéházzal, egy kocsmával, egy cukrászdával - a vigécektől a bérből és fizetésből élő polgárokon és az egyetemistákon keresztül a félalvilági figurákig mindenki jelen lehet. Az összekötő kapocs, amely egy keretbe helyezi e különböző embereket és jeleneteket, tehát maga a presszó.
Sas Tamás filmjének társadalmi keresztmetszet jellegét tovább hangsúlyozza az a technikai ötlet, amelyet első helyen szokás kiemelni e film kapcsán. A kamera ugyanis nem mozog. Ott áll a presszó egyik asztala előtt, rögzítve azokat a szereplőket, akik épp az objektív előtt vannak. Ez a megoldás persze elsősorban azt szolgálja, hogy ne kelljen a drága plán- és helyszínváltásokra pénzt költeni. Ennél fontosabb azonban, hogy explicitté teszi a film keresztmetszetjellegét: aki bekerül a képbe, aki a kamera előtti asztalhoz ül le megbeszélni lelki életét, az a film szereplőjévé válik. "

Kedves Éva!
Örülök, hogy az IBM hajón tudtunk egy kicsit beszélgetni. Kellemes este volt, köszönöm a társaságot, és a türelmed.
Másnap délelőtt még beültem okosodni egy kicsit, fél sikerrel. Mostmár (csak) az a kérdés, hogy az IBM a laptop-szerű jegyzettömb után igazi laptoppal (vagy valami hasonlóval) hajlandó lesz-e támogatni bennünket. Bár azt hiszem addig még sok víz fog lefolyni a Tiszán (Dunán) amíg úgy gondolják, hogy jobban kinyitják a pénztárcájukat.
Sok sikert és kellemes nyarat kívánok!
Szabados Laci

Kedves Laci!
Köszönöm a jókívánságokat, meg a hajós estét, ritkán adódik alkalom arra, hogy jót beszélgessen az ember olyan emberekkel, akiket addig nem igazán ismert, úgyhogy én is köszönöm a kellemes társaságot.
Remélem adódik még ilyen alkalom.
Minden jót a nyárra, jó munkát, aztán kellemes pihenést!
Éva

Szia Éva!
OK, majd kereslek es ha Pesten járok, felhívlak. Ha ne adj isten Szegedre vetődnél, szólj! Hajós vacsorát nem tudok garantálni, de egy fagyit vagy sört igen.
Üdv:
Laci

voltam ájbíem konferencián. az ájbíem és az élettudományok. ez volt a címe. vicces volt, mert a biokémiai szekció apraja-nagyja ott volt, köztük medve, attila, szabadoslaci, a kisduda, a biokémtanszék, pattyiék, lángandris, meg a genetikatanszékröl azok, akik kimentek gödöllöre. nem volt túl nagy szám, de végülis nem volt szar, az esti hajókázás meg kifejezetten mókás volt.

főnök bekattant. tutira. jó, az tényleg durva volt, amikor kiderült, hogy sredinek nem volt jegyzőkönyve. hogy csak cetlikre jegyzetelt, aztán meg beírt mindent a gépekbe, amik elég sokszor beszartak, van olyan, aminek a vincseszteréről az adatokat szépen lassan kis adagokban lehet már csak lementeni. okés, hülye volt a gyerek, ezt eddig is tudtuk. de velünk többiekkel miért kell szivatózni?
főnök még úgy két hónapja elküldte az általa (vagy ki tudja ki által) tervezett jegyzőkönyv oldalának prototípusát: egy bekockázott lapot, aminek a tetejére oda van írva a főnök neve, az intézet neve, a dátumnak hely, meg az oldalszám, alul meg két kipontozott hely két aláírásnak. merthogy minden nap este alá kell írni a jegyzőkönyvet, plusz alá kell valakivel irattattani, ellenőrzésképpen. persze. nincs semmi pénzünk, de majd nyomtatunk nyomdában!!! kockás füzetet. nem okos, mondaná peti. meg minden este aláiratattjuk valakivel. ismételten nem okos. az meg, hogy azokat a kockákat, ahová nem írtunk, tollal ki kell húzni, szintén qrvára nem okos. hogy lehet egy ilyen kisatírozott izén kiigazodni? sehogy.
két hete sikeresen lebeszéltük főnököt néhány elszállt ötletéről, de az aláíráshoz meg az aláíratáshoz ragaszkodott.
a jelenlegi helyzet: kata vett húsz olyan fűzött műanyagborítású puhafedelű kockás füzetet, mint amilyeneket én használok (bele van nyomva, hogy 100 lap, és látszik, hogyha kitépsz belőle), oldalszámozó még nincs, de majd az is lesz, pecsét már van az elején. bravó, éljenéljenéljen éljenkunkori.
ismételten volt egy felesleges hiszti, és ismételten bebizonyosodott, hogy évike az okosügyes jófejkiscsaj, aki pont úgy vezeti a jegyzőkönyvét, ahogy kell. mert az egész vita végeredményéből született konszenzus = évike jegyzőkönyve + oldalszámozás.

Szép film ez. Nagyon szép. Nem akartam hinni a szememnek. Hogy így is lehet élni. Lehetne. Ha. Mindig van egy ha. Sosem elég az, amink van. Sosem. Milyen ember lehet az, akinek elég inger az, ami belőle fakad? Akinek elég inger az, hogy ilyen helyen él? Nagyon jó kis film ez. Nyugodt, higgadt, bölcs, rámutat az emberi gyengeségre, butaságra, kegyetlenségre, melynek sosincs vége. Vajon mennyit kell hibázni ahhoz, hogy bölcs legyen az ember?

'TÁNCTERÁPIÁra akarok menni, utaljon be legyen szíves.'...eltáncolod az álmodat, a véleményedet, bármit...
szomorkásan vidám, megható, emberi, esendő, de legfőképpen meglepően őszinte volt mindenki tegnap petyka lakásavatóján. igen, ez a lakásavatók hétvégéje volt, eszpéék szombat esti bulija után vasárnap délután petyka lakását avattuk öten, aztán meg csak négyen. petykáét, aki olyan kajákat varázsolt elénk, hogy majdnem leestünk az asztal alá. a legjobb a tojásos (asszem tükörtojás) alapokon nyugvó joghurtos cucc volt, aminek a tetején pirospaprika mosolygott, és jócskán látott fokhagymát is, mielőtt az asztalra ért. a legbizarabb kaja címet a hagymás narancssaláta kapta, de ízre flitteres ötös volt az is. jó volt még a klasszikus görögsali, meg a rántott cukkini, amit a fokhagymás joghurtos cuccba mártogatva kellett enni, meg persze a barna rizs is. a tiramisu meg egyszerűen hallatlan, csak egy csöppnyit maradt el az enyémtől, de tényleg csak egy csöppet.
...agresszív vagyok. az egyetlen pozitív dolog, amit a pszichológus mondott, az az volt, hogy az emberekkel alkotott kapcsolataim normálisak. az egyetlen...
najó, ez csak a kaja része volt a dolognak. a beszélgetés, basszus, az tényleg durva volt, szinte csoportterápia. durva, de pont olyan emberekkel dumáltunk nagyon nagyot, akikről már lemondtam ilyen szinten. akikről azt hittem, hogy velük nem tudok őszinte lenni, ők meg nem akarnak, sosem akartak. de nem. nem tudtak. megadurva.
...néha azt érzem, hogy egy pallón járok, egy vékony pallón, amikor tudom, hogy rám figyelnek, és hogy nekem mondanom kell valamit, és akkor nem tudok már másra figyelni, csak arra, hogy figyelnek, válaszolnom kell, a mondandómra már nem...

reggel konkrétan nyolckor keltem, kimentem a konyhába, kiakadtam, mert anyám a két napja becukrozott, levet eresztett és mármár buggyanásnak indult eperrel ismételten nem csinált semmit, szóval kiakadtam, és nekiálltam lekvárt főzni. mire elkészültem, megreggeliztem, és elkezdtem volna fürdeni, megcsörrent a telefon, hogy ma vizsgáztatok, vagyis csak ülnök vagyok, és már egy fél órája ott kéne lennem, balhé van, teperés be. az egyébként édes aranyos humoros jópofa miki a fejemet vette, bedöngölt arccal a szarba, hogy ezt hogy képzelem, neki kellett helyettem ülnie, míg a srácok tételt írtak, neki, helyettem, értem, érzem a hangsúlyt, jogos a letolás, de a lábbal tiprás és megalázás talán egy kicsit sok. nem, nem kell elnevetgélni a linkségemet, én ezt nem kérem senkitől. csak legfeljebb azt, hogy ha beismerem, hogy hibáztam, csak én, senki más, bocsánatot kérek, és legközelebb mélyen koncentrálva odafigyelek, akkor miért kell tovább anyázni...a helyzetkomikum persze nem hiányzott, sas, aki vizsgáztatott, szintén elfelejtette ezt a napot, mondjuk ő reggel nyolctól a szobájában volt, őt nem hívták fel, perig ő kivételesen egy olyan vizsgáztató, aki hajlandó ülni is. namindegy.
az egészben az a leggecibb, hogy ezen a héten persze a miki szobájában levő qrva hangos temperálóval működő luminométerrel kellene mérni, amihez az egyik küvettának a sarkát letörtem, baszki, elegem van, nincs kedvem megalázkodva felmenni, engedélyt kérni a mérésre, amit egy másik labornak csinálnék, akinek csaba ígérte ezt meg a nevemben. hányok ettől az egésztől, hogy nincs egy qrva műszerünk, hogy nekem kell szívességet koldulni a környező laboroktól, ha mérni akarok, ha péhádét akarok, egyáltalán. így nem akarok. utálom magam mások nyakrára tunkolni. utálom. menekülök ezektől a helyzetektől. és persze utálom, ha pikkelnek rám, egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel, legfeljebb elkerülni a konfliktust. az meg azt jelenti, hogy el innen.
és utálok itt benn bőgni, mert bárki bejöhet, és megint kenhetek mindent erre a qrva allergiára.
baszki, és reggel nem volt időm bevenni a zirteket sem.
akkor most legalább tényleg kenhetem az allergiára...

Sziasztok!
Nem tudom Csaba, elert-e Joska.
Az a kerese, hogy a ket tervezett labort mashogy osszuk fel. Ne 30+30 negyzetmeter legyen hanem 45+15. Az a helyzet allt ugyanis elo, hogy az intezet minden laborja 30 negyzetmeteres es o szeretne ha nem egyforma kockak lennenek mindenutt. En ugy veltem ezen nem erdemes frontot nyitni. Igyhat arra kerlek benneteket, ha majd szukseg lesz ra tervezzetek at a 30+30-at 45+15-re.
Reszvetem...
egyben bizzatok: ez nem az utolso...
Szeretettel:
Peter

hú, hát ma reggel sem volt kedvem felkelni, nemhogy bejönni, hátmég dolgozni. de aztán mindhárom sikerült, és végülis nem is volt annyira szar dolog felkelni (már úgyis kakilnom kellett), bejönni (útközben vettem narancsot A TRAFIKban A NÉNItől), sem pedig dolgozni, bár ez utóbbi ment a legkevésbé lelkesen, de az erőltetett kezdet után a bevett rutin vette át a terepet, és végülis elég nyugisan katával beszélgetve telt el a nap meg a radioaktív átépéázos kísérlet.
most már kész vagyok, mindkét vékonyréteg végigfutott, a második ugyan még szárad, de asszem lassan hazamegyek. majd holnap berakom a leolvasó kazettába, meg beszkennelem. vagy hétfőn. még meglátjuk.
hjaj. nincs kedvem kibringázni a szigetre, sem pedig szalonnát sütni a többiekkel, a velvetes baszakodáshoz, a sok tiptop trendi csinpicsával meg főként nincsen hangulatom. nem is értem, hogy detti miért lelkesült be annyira ettől. mindegy, nincs kedvem megérteni őt sem :)
rendet kéne rakni a szobámban, mosni kéne, mert persze újabban megint csak én mosok mindenkire, aztán meg Mrozeket olvasni. folytatni a Lolot, mert még ott vár a polcon két másik novelláskötete is, amik még ennél is jobbak, csak pont ezt kezdtem el, de nem baj, mert így pozitív lesz a végkifejlet. ja, és még három novelláskötete jelent még meg, na azokat meg még meg is kéne előbb venni.
véletlen ez a lengyelmánia egyébként. már régebben megvettem a könyveket, csak most lett időm olvasni. meg a vasárnapi film is csak úgy véletlenül került a szemem elé. ha direkt lengyel cuccokra pályáznék, tuti nem menne. :)
mond ki azt, hogy zsubruvka

stefán, az igazi, mármint akit tényleg így hívnak, szóval máté svájci amerikai, vagy inkább amerikai svájci ivócimborája tényleg jófej srác. matematikus, de nem fafej, lazagyerek, ahogy jula mondta, szeret bulizni, szereti a sört, és úgy tűnik, bejön neki budapest. már amit mi mutogatunk neki. és hogy főzőklubbjuk is van, az külön pirospont. ma ezért jó kis vacsit kap ajándékba.

Kedden Bébével a ship factory island-en voltunk párbajozni. merthogy vett digikamot, és aszonta, kihív párbajra. már délután kimentünk, napoztunk a réten, sütit fotóztunk és szülinapi sünit ettünk, csokitotát, édeset és krémeset (most is látom magam előtt, hogy vigyorog, a foga csupa csokikrém, és aszongya: jó édes és krémes, hangsúlyozva, őszinte lelkesedéssel, isteni, hogy lehet ezen nem nevetni) szóval csokitortát, rajta fehér franciadrazséból kirakva, hogy BB. ettünk még olyan pékségből való sajtos csípős lapocskákat is, meg narancsos csokit. nade nem ezért mentünk ugye, hanem a megmérettetés, ugye, hát az volt a fő attrakció.
eredmény hírdetés: bébé győzött, mint mozigépész, isteni blervicsprojekteket forgatott, megzakattunk a nevetéstől, olyan jókat, meg a sünifotói neki jobbak lettek, mert látszik a süni nózija is, bezzeg nálam nem. az én kis masinám meg hát ugye optikában verhetetlen, olyan messzi dolgokról csinál piszok jó felbontású nagyítást, hogy csak na. születtek vicces képek még a mokkacukkában is, ahol a felolvasósrác, sanyi, és szaxiscsávó hármast felosztotta a favázas szerkezet, megadurva.
jó kis nap volt, bizony, jó kis zenével, jó szöveggel megsuhintva. csak a hazafele út ne lett volna olyan hosszú...

tegnap megtörtént a műtét. ami ugye nem az a kis szimpla nyisznyasz, merthogy csak az egyik heréje szállt le, hanem ultrahanggal meg kellett keresni a másikat, és hasfalat is nyisznyasz, hogy mindkettő kinn legyen egy kis szürke fémszínű tálcán.
amikor bökbandit műtötte nálunk a sági, aki házhoz jött, rutinműtét, tényleg, ha csak a herezacskót kell felvágni, a két gombócot kikapni, semmi az egész, pár perc, az altatás a legmacerásabb dolog, szóval akkor anyámmal elbújtunk a szobába, mert nem mertük, bírtuk nézni, hogyan veszti el szegény kiskandúr a férfiasságát és a büdösetvizelési képességét. így apám maradt ott a dokinál, aki ugye nem bírja a vért meg a kórházat, úgy anblokk, mert nagy a képzelőereje, és mindent átél, nos igen, apám konkrétan átélte a macskaherélést is, és elvágódott a padlón, amikor a doki a kezébe adta a nejlonzacskóba csomagolt heréket. az állatorvos meg nem tudott vele mit kezdeni. nem látott még ájult embert...
szóval most úgy volt, hogy akkor mindenképpen csinálják rendelőben, nélkülünk, jó, tudom, gázos dolgok ezek, de ha már együttélés, akkor nem jó a büdös kandúrhúgy. ez nem vita tárgya, lehetetlen meglenni olyan szagban. tényleg.
a sors fintora, hogy szegény cicus visszafelé a rendelőből, meg visszafelé az altatásból maga alá pisilt, még azt a jó kis büdöset, és a jó hosszú kis szőröcskéje most át van itatva ordenáré szaggal, és persze a friss sebe miatt most nem ajánlatos fürdetni. szegénykém, olyan kis sajnálatraméltó volt tegnap este pisisen, kábán, ahogy megállt az ajtóban, és úgy nézett, mint aki elfelejtette, hogy hol van, egyáltalán hova indult, meg még talán azt is, hogy ő kicsoda.
szegénykém.

szerintem igenis jó film volt ez
lassú, szemlélődő, mélázó, durva, de jó, ütősen jó film
nekemvaló

múltkor aszonta a fogorvos néni, hogy szépek a fogaid, laci, de...
szóval aszonta a néni, hogy örököltem valakitől valami csúnya gént, ami miatt nekem ilyen korán elkezdett sorvadozni az ínyem. hát és ez nincs az ínyemre. bizony. aszonta, hogy vegyek elektromos fogkefét, meg szájzuhanyt, orálbé, braun. aha. megnéztem, és helyből a fal adta a másik plafont, harminc kilóba fáj egy ilyen kombinált ketyere, ami mindkettőt tudja.
tegnap aztán jól kicseleztünk mindenkit apámmal, mert megvettük külön a szájzuhanyt tizenhétért, meg megvettük hozzá a legszimplább elektromos fogkefét, négyért. ez sajnos nem mér időt, csak forog, forog, nem megy magától jobbrabalra, csak szimplán mossa nekem a fogaimat, helyettem.
kipróbáltam, megyez, modern technika itt a számban, pazar dolgok ezek, csak egyet nem értek, miafasz kerül egy pumpán tizenhétezer forintba.

nem is írtam, hogy múlt szerdán, miután petykával megnéztük a franciaintézetes meztelennőcis kiállítást, egy kis gyomorbevéreztetés után eljutottunk a millenárisba, ahol pont ez fogadott minket:
Varga Filmklub: Animáció és horror
Raoul Servais: Harpya
Phil Mulloy: The Sound of Music
Quay Brothers: Street of Crocodiles
Jan Svankmajer: Down to the Cellar
Don Hertzfeldt: Ah L?Amour
Gahan Wilson: Gahan Wilson?s Diner
Paul Berry: The Sandman
Webster Colcord: Mad Doctors of Borneo
Voltaire: Rakthavira
Masayoshi Obata: Organ House
Vincent Lavachery: Gring Gallet?s Reward
Josko Marusic: Fisheye
Na ezek közül a Phil Mulloy volt a királyság, jó volt még a Quay Bros, bár egy kicsit kusza, izgis volt a pincés is, de a többi már sem nem volt vicces, sem nem izgis, vagy ironikus. pedig olyan jól kezdődött...

megyek, gyorsan megnézem az elbaszott képek kiállítását, a hórusz arcképcsarnokot. hátha felvidít.

asszem jobb, ha leállok ezzel a szarral, különben agybajt kapok.
ugye szerdán volta az a szép kis helyzet, hogy aszittem akkor jön a színházjegyes amálka, és egyenesen apámhoz mentem, mert persze nincs pénzem egy szál se, szóval legomboltam egy tízesre, és mivel ő is csak aznap kapott benn pénzt, mindezt benn a glédában vittük végbe.
aztán mikor beértem a laborba, aszonták, ácsi, csüccsle, nesze, itt van egy űrlap, rendezd be a leendő új épületben a laborokat, úgyhogy eszterrel csak néztünk egy darabig, szidtuk, akit értünk, hogy mekkora egy hülyeség ez így, alaprajz és méretek nélkül. hogy mondjam meg, miből mennyi kell, hogyha semmi leírás nincs hozzá, pölö hogy mi a külömbség a kézmosó, a mosdó meg az orvosi mosdó között, mekkora a kétmedencés mosogató, mekkorák a kicsi és mekkorák a nagy szekrények, mekkorák a laborasztalok, a polcok, mekkora a terem belmagassága, mekkorák az ablakok, hol vannak az ajtók, mennyi van belőlük...
őrület
totál agyleszívás volt, mire megalkottuk a 2 labort, a bacis, a déeneses meg a sejtes szobát, persze ráadásként kiadták, hogy adjunk javaslatot is a közös helyiségekre, mint izotóp labor és hidegszoba.
aztán csütörtökön jött az, hogy az irodákat is be kell rendezni, de addigra már csak én szarakodtam ezzel az egésszel. berendeztem aztán már simán azt a két irodát, ahol a főnök meg csabika lesz majd, be a két péhádészobát, be én. aztán meg ráadásként ágota rámtukmálta az intézeti állatházat is, hogy szedjem össze intézeti szinten mekkora kell, kinek milyen állat kell majd öt vagy tíz év múlva és hány db.
eszemmegáll, komolyan.
mire mindennel végeztem, előálltak azzal, hogy mégiscsak van alaprajz-tervezet, meg néhány előrajzolt labor- meg iroda-terv is, ezek közül kéne választani.
anyátok.
most kell ezt odaadni, mi? a tervek leadási határideje után két nappal?
idióták gyülekezete...

Sikeresen kiújult a szarkedvem meg az emberundorom, vagyisinkább az elegemvan mindenből és mindenkiből, haggyatokbékén, dögöljetekmeg kedvem.
itt abba is hagyhatnám...

a tegnap este? hát, a vodka elfogyott az biztos...
aldom az eget, hogy neked olyan jo, turelmes, es bolcs egyeniseged
valamint magas alkoholszazaleku italaid vannak

jaj, mit találtam, el ne felejtsem:
http://www.budgettravel.com/beijing.htm
na, most az van, hogy van egy hetünk arra, hogy mindent kitaláljunk, hogy mikor, hol, meddig stb, mert megjött a pénz, és el kell költeni.
szóval most mát tuti, hogy megyünk Pekingbe, azaz Beijingbe.
el sem hiszem, basszus

Krakkó alapjában véve randa, szürke, romos. Az óváros meg kaotikus, minden utcasarkon egy templom, amit annyira felcsicsázott a barokk, hogy megadurva. Jó, oké, a lengyel katolicizmusról már sokat hallottunk, meg persze a gótika végén, a barokk elején lett sok nemes, akinek sok volt a pénze, oké, mutassák is meg, de miért pont így? A vár szintén kaotikus, annyira eklesztiszkus, hogy az már fáj a szemnek. Minek az a szörnyű randa szürke modern épület oda a várudvarra? Minek az a sok rátoldás a katedrálishoz? Randa, ízléstelen. Hülyék voltak az építészeik, vagy nagyon megalomániások. A zsidó negyed meg egyszerűen lepukkant, mint a hunyaditér, pedig gyönyörű lehetne.
Hát látleletileg kábé ennyit Krakkóról.
Persze vannak nagyon szép házak is, de mellettük vagy az udvarukban van egy bedeszkázott omladozó másik, és ez annyira elveszi az ember jókedvét. Vannak nagyon kedves utcák, vannak irtózatosan szép visztulapart-részek, ahol csak bicajosok és gyalogosok mennek, csönd van, park van, zöld fű és sakkasztal. Ó, és persze vannak jó kis helyek, beülős, kiülős helyek, irigylem ezekért a krakkóiakat nagyon, sőt piszkosul, ide nekünk az alkimistát (istenem, miért pont krakkóban találtam meg a világ legjobb, legszebb, legharmonikusabb és legotthonosabb, na és legviccesebb kávézóját, sörözőjét?), azt a ráckertnél hússzor jobb kiülős kertes helyet, a régi zsidótemetőre néző teraszú ópiumot, aminek olyan fotelei és görbelábú kovácsoltvas székei, asztalai vannak, hogy hazavinném magát az egész helyet.
Hát igen, Krakkó egy jó kis diákváros, az éjszakai büfék, zakopinkák, zsurekek, azok feledhetetlenek. A legjobb rész éjszakai élet szempontjából a zsidó negyed. Vicces volt látni, hogy a móriczhoz hasonló körtér alakú piac büféi (ahol a lengyel feliratokból próbáltunk értelmet kicsikarni, aztán találomra választottunk kaját, de még milyen finomakat) éjjel is nyitva vannak, és kábé ugyanakkora sor áll előttük, mint piacnapon.
Ja, azt azért ki ne hagyjam, hogy totál véletlenül a negyedik európai sárkányparádéra érkeztünk, persze sárkány-felvonulással, tűzijátékkal és vidámparkkal fogadtak minket. Az megadurván vicces volt. Ahogy a kivilágított sárkányok ott úsztak zenére a visztulán, felettük puffog a tűzijáték... na az, édes volt, aranyos, kedves.
nem úgy, mint a pirat, amire felültünk. attól nem volt kedves, hogy a felénél csigalassúsággal ment fel, fejjel lefele megállt vagy fél percre. nem, az nem volt szép

ma este operába megyek
vagyis az operába megyek balettre
detti most sózott rám két jegyet ezerötért a seherezádéra
aludni akartam volna, de ez asszem kihagyhatatlan

kipróbáltam
igaza volt
a legistenibb és legviccesebb élmeny, amit valaha átéltem testápolás szintjén
marha viccesen bizserget, masszíroz, enyhén csíp is, de csak annyira, hogy jó legyen
marha jó
és tényleg nem kell utána testápoló, sem bőrfeszesítő, sem anyámkínja
az ember csak bedörzsöli magát az illatosított és növényi olajos brómos-jódos fürdősóval, lemossa, és már kész is
és ráadásul jó mindenre, pölö asztma, ízületi gyulladás, meg még nememléxem
annyira jó fej volt az a nő ott a sóbánya melletti boltban, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, adott kedvezményt, meg ha kettőt vettünk az illatosított olajos fürdősóból, adott mellé fél kiló natúrt is. és elmondta, hogy nincs még egy olyan város a világon, mint budapest. se koppenhága, se prága, komolyan, nincs egy olyan sem. persze ezt lengyelül mondta, és persze lengyelül magyarázta el, hogy mire jó és hogy hogyan kell használni a sót, de mindent megértettünk, mert amit nem értettünk volna, azt mutogatással kísérte, úgyhogy teljesen tiszta volt a kép.
wielickába hétfőn mentünk, amikoris a sóbánya világörökségbe vételének huszonötödik évfordulója volt, díszruhába öltözött bányászzenekarral, meg valami főmuftival, aki szerencsére nem okozott fennakadást. irtó érdekes, hogy ezeknek a lengyel sóbányászoknak volt erejük, kedvük, indíttatásuk, hogy bányászkodás után még kősóból szobrokat farigcsáljanak. és nem is akármilyeneket. és az sem semmi, hogy a főnökség ezt hagyta. nálunk a farigcsálókat rég kirúgták volna, ott meg büszkék rájuk. joggal. végre van egy normális nép is a világon.

ma reggel negyed tizenkettőkor keltem. előtte fél nyolckor, de akkor egy szempillantás alatt (ami reggel nem feltétlenül egy pillanat) rájöttem, hogy ez most nem fog menni. mármint ez a felkelésdolog. valszeg az agyam meg az ágyam összefogtak, és aszonták: nem, nem, ezt most mi neked nem engedjük meg. nem. ellentmondás nincs. nem mintha lett volna :) a kémiai felvételikkel is végeztünk már, terveztem mára kísérletet, de mi sem történik, ha nem kezdek ma el semmit. nem is kezdtem.
mindjárt jön főnök a linkek élen, aztán meg rohanok haza macskát heréltetni, aztán meg tamáspéterékhez paprikáskrumplizni meg tangóharmónikát hallgatni. ezt inkább kihagynám, de félő, már nem lehet nemet mondani. pedig kurvanagy már a szobámban a kupleráj, össze is kéne holnapra pakolni, meg anyámmal tisztázni, vajon emlékszik-e arra, hogy holnap én spec elutazom négy napra.
aludni kéne. még.
vagy inni egy kávét.
csaba kiment az ovis gyerekének interovisztikus futbalmérkőzésére szurkolni. remélhetőleg visszaér a megbeszélésig. ami fél négykor (?), nem basszus, el vagyok havazva, fél ötkor kezdődik. ó, akkor van idő egy röpke kávéra a trefortkertben. okés, akkor kiveszek pénzt, meg veszek tusfürdőt, aztán megiszok egy kávét, istenien süt úgyis a nap.
nem hangzik rosszul.
meggyőzte én ént.

tegnapelőtt és főként tegnap nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy most jött el az ideje annak, hogy felnőjek. fel kell nőnöm. igen, a feladathoz, meg egyáltalán. egy pont után nem lehet azt csinálni, amit csinálok. magamra figyelni, a sarokban gubbasztva figyelni másokat, esetleg felszabadulni magam alól, és persze jókat mókázni ismerősökkel. persze az lenne a szépésjó, ha az ember egész életében azt csinálná, amit szeretne, én pölö elvacakolnék a laborban, elnevetgélnék barátokkal, és persze jól nem kéne szerepelnem meg döntéseket hoznom. de persze ez a világ nem az a világ, ahol csak az számít, amit az ember szeretne. vannak olyan dolgok, amiket meg kell tenni, lépések, amiket meg kell lépni, és ha már lép az ember, akkor lépjen úgy, ahogy lépni kell, ne botorkáljon, bukdácsoljon, ha lépni kell, lépjen.
úgy hozta a dolgok egymásutánisága, a véletlenek és kevésbé véletlenek sora, hogy főnököm megtanított lépni. kis lépés az emberiségnek, kurvanagy lépés szürkemacinak.
az emberek nagy része sosem hallott arról, hogy testbeszéd. még nagyobb része hallott már róla, de nem tudja, hogyismitis. én egész jól elvagyok mások jeleinek detektálásával és elemezgetésével, de persze a saját mozdulataimat, jeleimet kontrollálni sosem tudtam, de asszem nem is akartam. na, hát ez jellemezte idáig az előadásosaimat. főnök irtózatosan jó tanárként szembesített magammal, együtt ki is nevettük magamat, csiszoltuk, fényezgettük az eddig nem létező stílusomat, módszert adott, követendő szabályokat, elfogadható ötleteket, jó tanácsokat, és tegnap délutánra sikerült elérnem azt az állapotot, hogy nem voltam már annyira ideges és suta, mint amikor neki adtam elő. és ez kurvanagy szám. leginkább az, hogy kevésbé voltam ideges azon az előadáson, amit harmincegynehány intézeti ember előtt tartottam, mint azon, amit csak neki.
ezt tényleg köszönetre méltó, és abszolút riszpekt a türelméért.
úgy érzem magam, mint egy mai todományos májferlédi.

elég
éhes
üres
fáradt
fáj
szem
térd
váll
hát
agy
hagynám a picsába, de stresszel az, hogy lebőgés lesz belőle, ha hagyom a picsába, de már fáradt vagyok, legszívesebben csak bedőlnék az ágyba, és péntek délben kelnék csak fel, amikor megyünk krakkóba, és akkor már ide sem kéne bejönni, merthát átaludtam a munkabeszámolómat, fúj, idetöbbetnegyere ébresztő!
leszívta az agyamat a reggeli kémiafelvételijavítás (mert persze az is most van, mikormáskor), aztán meg ez a röpke háromórás átbeszélés, ami már a múlt hét óta a sokadik, kétszeri előadás, hibakijavítás
netáncolj, gesztikulálj, hangosssabban, lassssabban ...
jólvanna, télleg jobb lett, én is érzem, hogy mennyire volt ez gáz, de könyörgöm, ez most már elég
elég!!!!!!!!
legyen már holnap este, berúgok a hámba, de nagyon, ígérem, csak legyek túl már ezen hányinger és idegeskedés, és elcsukló hang meg minden ilyen nélkül

Evam
sajnos a Pegazus mail-rol file-t csak KULON emailben a send file
optionban tudsz kuldeni. Semmi nem jott at abbol amit kuldtel, a hotmail-es accountomat pedig sikeresen lefagyasztottad. Kerlek a jovoben a most javasolt modon probalkozz. Ami a jelenlegi file-t illeti, ha elolvasod ezt a levelet, akkor kerlek kinyomtatva tedd az asztalra es ettol fuggetlenul csak a puskin-os cimemre kuldd el ujra a mondott modon.
Kosz. Peter

Hát szépjóestét, szép jó munkás estét mindenkinek.
szevasz, énekli a soul quality quartet. más van címnek odaírva, de tényleg azt éneklik, hogy szevasz. ezer éve nem hallgattam ezt a cd-t, annyi minden van rajta, amit meg még talán sohasem, pl. ezt sem. ezt asszem még a csabitól kaptam. szóval jópár éves, jazzanova, colorstar, meg ilyenek. még szerencse, hogy csak ez van itt benn, meg az amorf, de ahhoz most nem volt kedvem.
szevasz, aszongya.
igen, még benn vagyok, a gép 10.17-et mutat, én most végeztem, most küldtem el főnöknek a ciszplatinos kísérletek összefoglalóját, amit vasárnap estig kellett volna elküldenem neki emilben, de hát ezt csak pénteken olvastam ugye, amikoris nem csináltam meg, hétvégén meg minden összejött, szombaton vivi, meg nagyanyám szülinapja (ezer év után megint ott voltak eszterék is), aztán meg balival utaztunk a citadellára, jött a dzsihánkamion. ugyan defektet kapott útközben, de sikerült új kereket találni, és megint minden gurult tovább. na, aztán vasárnap meg nem bírtam felébredni. volt már olyanod, hogy felébredtél, felkesz, kimégy pisilni, eszel, beszélgetsz, de az agyad csak arra bír gondolni, hogy valami szürke felhőbe burkolózzon? hogy minek, azt fene sem tudja, még ő sem, csak valami miatt (na mi) megharagudott, megmakacsolta magát, és nem hajlandó működni. nem, az istennek sem, egy cseppet sem. tévénéző funkcióra tökéletes, de beszámolót írni, előadás-diákat gyártani, cikkeket olvasni, statisztika-könyvet feldolgozni képtelen. ha erőlteted, hanyattesik, és te bealszol. félóránként, óránként, kávémennyiségtől függetlenül.
köszönet neked mariska, köszönet neked zirtek, és neked is, légnyomás.

nade ma már frissen, lelkiismeretfurdalva szépen nekiálltam megírni a beszámolót, amihez persze az adatokat is kellett számolni a mikroszkópos képekből, mert szépek ugyan az ábrák, de sejtet számolni nem a rivjúer fog, úgyhogy szépen lassacskán hat menetben lehoztam a képeket a pendrájvval (nem fértek rá mind, van ilyen), szépen megszámolgattam őket, átlagot, szórást számoltam, rajzoltam szép grafikont, megtaláltam rajta az errorbárokat is (höhö, új hely lett volna a hajón, az orrbár mellett, de elrontották: errorbár), beszkenneltem a blottot, összeraktam a fluoreszcens képeket is, sőt írtam hozzá körítést. és most már kész vagyok. ja, és még csak lebaszást sem kaptam főnöktől, csak megkérdezte, hogy mikor lesz kész.
holnap jönnek majd a diák, aztán meg a statisztikakönyv.
csak hajrá, hajrá.
kár, hogy lefagyott a kezem, és alig áll már a derekam...

sopron

Jó volt ez a pár nap konferencia végülis, csak sajnos rá kellett jönnöm, hogy a toleranciaszintem erősen megcsappant, sokkal hamarabb befáradok az idióta és önző emberektől, kikészítenek a hülyék, erőltetetten viccelődök, a magukat humorosnak, de mindenekelőtt irtózatosan értelmesnek, intelligensnek, és persze műveltnek tekintő pojácák. Sopron csodaszép, nemcsak a belváros, és még ráadásul jó időnk is volt, szóval egy szép kis pihentető négy nap kerekedett ebből ki, ami nagyon, de nagyon jól esett, rámfért... Ja, ráadásul két előadó is felhozta, hogy van egy-egy jó kis péhádéhelyük, egy londonban, egy strasburgban, egyik sem piskóta. És ezen felül kaptam egy állásajánlatot is, de ezt nem kiabálom már el, ezt majd még meglátjuk...
Ott volt egy csomó biorobot, nusi, detti, ariel, aki poszterével elsődíjas lett, zsotti, meg még pár olyan ember, aki évfolyamtársunk volt, de sokszor nem beszéltünk, ákos, aki vegyészévfolyamtársunk volt, de mindig katának hív, meg az a fickó, aki vegyészkoromban fejre ejtett roki közben, ott volt medve is, meg müllerferi meg attila, meg....
ja, és megtudtam, hogy expasi megnősül, sőt, munkát vált, orvoslátogatónak készül.

na, mára is kitaláltam egy mújzeumot magamnak, csak a bicót kéne valami jó helyre elmenekíteni addig, amíg végigjárom ezt:
Saját bevallása szerint gyerekkorában legszívesebben magányosan üldögélt a fa tetején és nagy élvezettel bámulta a semmit. A belső csendesség és a jelentéktelennek tetsző dolgok iránti vonzalom azután fontos motívumai lettek művészetének. Figyelmének középpontjában látszólag az ember áll, valójában a környezeti és tárgyi világot képein azonos hangsúllyal szerepelteti. Banális helyzetek, lényegtelen pillanatok, jelentéktelen tárgyak; otthonos szemlélődés egy idegen és abszurd világban. Minden csupa árnyék, a történetek széle látszik csak. "Ami van, széthull darabokra".
Szilágyi Lenke retrospektív kiállítása az Ernst Múzeumban
Ernst Múzeum, 2004. május 6 - május 30.

Ez komoly :)

Az Ultrakonzervatív Magyarok Csoportjának (UMCS) tagjai liberálkommunista pálinkatermesztőket lepleztek le a héten.
Gratulálunk az UMCS lelkes csapatának és szégyelljék magukat a termesztők!!!

azért a tegnapot elmesélem, hamáreccer a waitinglinet éneklik a hangszórók, és hamár nincs kedvem elindulni...

Wait in line
'Till your time
Ticking clock
Everyone stop

Everyone's saying different things to me
Different things to me
Everyone's saying different things to me
Different things to me

Woooohh
Do you believe
In what you see
There doesn't seem to be anybody else who agrees with me

Do you believe
In what you see
Motionless wheel
Nothing is real
Wasting my time
In the waiting line
Do you believe in
What you see

Nine to five
Living lies
Everyday
Stealing time
Everyone's taking everything they can
Everything they can
Everyone's taking everything they can
Everything they can

Woooohh
Do you believe
In what you feel
It doesn't seem to be anybody else who agrees with me

Do you believe
In what you see
Motionless wheel
Nothing is real
Wasting my time
In the waiting line
Do you believe
In what you see

Ah and I'll shout and I'll scream
But I'd rather not have seen
And I'll hide away for another day

Do you believe
In what you see
Motionless wheel
Nothing is real
Wasting my time
In the waiting line
Do you believe
In what you see

Everyone's saying different things to me
Different things to me
Different things to me
Different things to me
Different things to me
Everyone's taking everything they can
Everything they can

szóval a tegnap.
tegnap nekiálltam az kábé-kácépé sejtvonalak átépé-hasításos összehasonlításához, és hamár kísérlet, odaraktam még az élesztő háespéket is, szóval volt mintám rendesen. pluszban még háromtól volt nagyfőnökkel megbeszélés, eredménybemutatás, diskurzus, és a beszkennelt géleket meg blottokat is össze kellett pofoznom meg kinyomtatnom. mindez nem lett volna olyan nagy gáz, ha nem nekem kellett volna minden géles oldatot kihígítanom. jó, persze előfordul, hogy az ember siet, és nem veszi észre, vagy elfelejti, hogy mindjárt elfogy ez vagy az az oldat, és nem hígít ki az utána következőnek, de hogy mindegyikből csak pár csepp legyen, az már gáz. erre jött az, hogy az egyik hűtőt már két hete csak nagylevegővel lehet kinyitni, annyira büdös volt valami odabenn, de persze mindenki baszott benézni, hogy mi a büdös. tegnap eldurrant az agyam, és elkezdtem feltúrni, és sikeresen előhalásztam jópár gondosan becsomagolt, már-már oszlásnak indult bacis agarlemezt, meg persze az okostojás által a hűtőben rejtegetett rohadó húsvéti tojást. bűz megszűnt, de én egyre jobban kiakadtam, így nekiálltam elpakolni sredi polcán, asztalán, lemostam azokat, rendet raktam csabi asztalán és polcán, lemostam azokat is (jobb nem tudni, mi volt azokon, baszki)... reggel mindenki meglepődve kérdezte, hogy mi történt. semmi, válaszoltam, csak elpakoltam.
van ilyen is.

hogy elment ez a hét is...
basszus.
lassan ráveszem magam, hogy hazamenjek, viszem a kis cikkecskéket, a kétzacskónyi cikket, amit el kéne, kellett volna már rég olvasni, meg amit persze most halásztam le a netrol, mert nem tudom, mit rakjak a diáimra, nem tudom mitismondjak, hogyismondjam majd az intézeti beszámolón.
nede elötte beugrom a maimanóban, ezért:

meg ezért is:

na és persze ezért is:

Igen, François Kollar kiállítás van. Amit meg kell nézni.

Oviblog folyt.

mivel sredi elutazott (háromszoros hihiphurrá), megüresedett itt fenn az asztala, és mivel nagyember nem szeretné, hogy valaki másnak kiadják (nahát, erről is kiderült, hogy intézeti tulajdon), beültette ide okostojást, akire ugye múlt hét óta pikkelünk. (mert beszólt, aztán én is beszóltam, és aztán eszterrel elment kettesben fagyizni, engem meg jól nem hívtak.)
na, szóval akkor most ő is itt fenn tanyázik, ha nincs éppen kísérlete, úgyhogy gondoltam abbahagyom a nemszólokhozzádot, ez így összezárva nem működik, nem is szóltam be, rendes kislány voltam, de ennek ellenére megint kettesben mentek el fagyizni. ma már hiszti és odaajópajtásiviszony mizéria nélkül fogadtam a dolgot, merthát vannak ezeknél az ovis dolgoknál fontosabb dolgok is az életben, amiken jól ki lehet akadni :) fejlődök, fejlődök...
csabi csak nem jön, pedig megcsináltam már az ábrákat, és hatra ígérte magát...
nemvárommeg, hazamegyek.

marhajó volt a kirándulás, ragyogó volt az idő, basszus, egy kistrikóban mászkáltam az erdőben szombaton, tök jó volt a ház, a nyolcszáz forinthoz képest, édes volt a gondnokbácsi, jó fej volt a kisvasút, ami a ház előtt zakatolt el három szinten is, mindenki jó fej volt, csak ági hisztizett meg nyafogott néha, basszus, őt egyre kevésbé bírom, de mindegy, alapvetően irtó jól éreztem magam, csak hazajönni volt szar.
belecsöppenni újra anyám ordítozásaiba, anyáknapján ordibálni, ezaz, hajrá, csakígytovább, még jó, hogy arról leszokott, hogy nekem azt üvöltse: kurvaanyád.
kihagytam a legjobbat, rádöbbenni arra, hogy juli kemény két napig bírta a faszi nélkül, pedig megint végleg dobta ki, mert hát megvágta negyvenezer forintra, dehát ő a hülye, mért adta oda neki a bankkártyáját, hogy hozzon neki ötezret. apám szerint úgy bőgött, mint a záporeső, amikor rájött, hogy a balu negyvenezret vett ki, és a szomszéd kocsmában verte el szerencsejátékra. na ezek után ismét ott volt a papucsa, a cipője meg a két horgászbot az előszobájukban, bravó, hajrá, csakígytovább, ha van még hiteled, aranyom, tartsad csak el ezt az ingyenélő főfaszt... aki félórára bezárja a vivit a sötét szobába. bazmeg. idióták mind a ketten.
reggel arra ébredni, hogy legszívesebben elbőgném magam, de nincs kedvem magyarázkodni, hogy mi a baj, pedig már abba is beledöglöm, hogy nincs egy ember sem, akihez hozzábújhatnék, aki egyáltalán megérintene (bazmeg, ez a legőrjítőbb, hogy már nem is emlékszem mikor ért valaki direkt a kezemhez)
ááááááááááááááááááááá
legszívesebben ordítanék, és persze itt benn a laborban meg az alaptalan lebaszó levelek várnak, meg az okostojás által csütörtökön csurig töltött desztilláló, baszik mindenki nagy ívben mindenre, és persze csabikának, toni jobbkezének meg a poszterére ma délutánra meg kell csinálnom az ábrámat, viszi ki ámerikába, mint sajátot.
igaza van a főnökömnek, nem labor ez, hanem kupleráj, de baszki, ő tette azzá, igénytelen faszok gyülekezetévé, és megértem Katát, hogy belefáradt, hogy húsz éve hiába próbál rendet tartani, hiába, nincs értelme, ha ilyenek...
de így nincs értelme dolgozni sem.
meg kedvem sincs.
mennék vissza a madárcsicsergős, melengetőnapos, halványzöld börzsönybe...

Apró dolgok ezek, apró, gesztusértékű dolgok, amik piszkosul fájnak, mert az ember arcát a szarba döngölik, csak két mondat, ami kellőképpen szarul esik, csak egy kérdés, ami nem nekem szól, vagyis nekem nem szól, köszi szépen, mit jófejkedek én itt, fasz fog ezentúl hozzádszólni, fasz fog viccelődni veled, jó, lehet, hogy ma éppen nem vagyok jó passzban, de nem, mostanában jó passzban vagyok, nem ez a baj, az a két hülye megjegyzés, az nem esett jól, meg aztán hogy úgy mentek ki fagyizni, mintha ott se lettem volna, mintha én nem akarnék fagyizni, mintha én nem érnék rá fagyizni, legalább megkérdezhették volna, de nem, baszki, meg se kérdezi, hülye kis senki, jól rámhoztad a nemvagyokénsenkisem meg az énmindenkinekfeleslegesvagyok érzést újra, pedig ki vagy te, komolyan, egy kis hülye okostojás. baszki. rég nem bőgtem, főleg nem idebenn. kapjátokbe mindannyian.

Megvettem a repcsijegyet, most már végleges, júli 13-20, leiden, amszterdam, erbé.
ja, és a kurvaannyukat, hogy nem szóltak, hogy kéterzeröt az, hogy én kápéban az irodában veszem meg a jegyet, szóval akkor holnap kell átvennem az idiótára a két színházjegyet, pedig csak egy ezres, de már a számlámon csak kétszáz forint van, a tárcámban négyszáz kápé plusz párezres kajajegy, otthon meg egy ötezres a hétvégére, amiből akkor ugye lesz négyezer, baszki, baszki, utálom, ha le vagyok égve.

Na, mára még annyit, hogy megnéztem a köcsög védése utáni bulin készített képeket, és kibaszottul látszik, hogy híztam. Baszki, fogyókúra indul, cél: segg, comb, has.
Biciklit ezért ünnepélyesen beizzítottam, combos zsírégetés beindítása végett, szóval ma reggel lámpát aplikáltam, aztán nyeregre pattanva rögtön időpontot is kértem a fodrászsráctól, kaptam is, jövő keddre, reggel nyolcra, persze most néztem meg a naptáramat, és pont kedd délután megyek fogorvoshoz is, namindegy, halúdkövér.
Ja, és apám aszonta, ma este odaadja a pénzt repcsijegyre, szóval holnap véglegesítem az útitervet, aztán sipirc Amsterdamba.

Gazsó, a magyar depargyiő. Randa, mackós, és mégis megfoghatatlanul kedves, aranyos, édes. Ki nem mondhatóan hasonlít, igen, úgy tűnik, ez az én zsánerem. Vanilyen.
"- De van az életedben egy-egy olyan időszak, amikor megszűnik a rohanás, és megszűnik az említett összemosódás is: minden évben az Őrségben töltesz néhány hetet. Ott nincs mozgólépcső, és nincs "magasabbrendű" művészet sem.
- Nagyon fontos napok-hetek ezek. Jó biciklizni, mászkálni az erdőben, jó gombát szedni, úszni, főzni, fát vágni, jó beszélgetni a szalafői emberekkel. Jó befűteni a cserépkályhába, havat lapátolni, áthívni a szomszédot, meginni együtt egy felest. Semmi különös. Az ember megmosakszik a természetben, a valóságban.
- Elemi, zsigeri, céltalan létezés. Nemcsak néhány hét, az egész életed szólhatna erről: erdészeti egyetemet végeztél, diplomás erdész vagy."
baszki... no more comment... hajj...
"Van egy kedvenc szóösszetételem: megszenvedett egyszerűség. Ide el kell jutni. Végül is a megszenvedett egyszerűség felé halad minden emberi élet..."
el is felejtettem már, hogy az Ébrenjárókban játszott, igen azt a filmet két éve néztük meg Zsófival, valamikor nyáron, irtóra tetszett, az még a valami amerika előtt volt talán, egy totál váratlan, fordulatos jópofa magyar film volt az. igen, mennyire jó is az a film...

Tegnap este Bébével a mennybe jutottunk. Ahol húslevest osztanak. Ilja mondta, menjünk mi is. És mi mentünk. Mentünk a végtelenül buta, végtelenül egyszerű és befolyásolható lengyel falubeliek után, akik keresztre akarták feszíteni Ilját, de aztán az addig bolondnak hitt, káromkodó és a fekete jércéjét mutogató, ám Iljába viszonzottan beleszerető Olga leállította őket. Szóval szépen felsétáltunk a mennybe. Bébé vigyorogva mondogatta, nem véletlen, hogy pont most nem hozott cuccot, hogy pont most megyünk a mennybe, le kell állni vele, le kell állni.
Ha leáll, Ilja második csodájának leszünk tanúi.
Ámen.
Tadeusz Słobodzianek Ilja prófétájának alapja egy megtörtént kelet-lengyelországi eset az 1920-30-as évekből. Bizonyos Eliasz Klimowicz a század elején felkerekedett, hogy elzarándokoljon a Kotlin szigetén élő Joan Krosztadzkihoz, a csodatévő pópához. Célja az volt, hogy anyagi támogatást szerezzen a Grzybowszczyzna-i templom építésére. Pénz helyett ugyan csak áldást kapott, ám útjáról hazatérve az a hír fogadta, hogy a környéket rémületben tartó haramia meghalt, s ezt az eseményt a zarándoklat eredményeként kezdte hirdetni. A "próféta" köré egyre több tanítvány gyűlt, s nem kevesen úgy hitték, hogy az ég magát Eliasz küldte, hogy a földön rendbe hozza a dolgokat.
Klimowicz egy idő után felvette az Ilja nevet, s kihasználta a nép meggyőződését az Utolsó Ítélet közeledtéről. S nem ő volt az egyetlen a környéken: a szomszédos falvakban ugyancsak felbukkantak próféták, angyalok és arkangyalok, sőt maga keresztelő Szent János is. Közülük Ilja volt a legnépszerűbb, legkomolyabb konkurenciáját 'Romanov Miklós cár' jelentette, aki szentképárus alakjában bukkant fel egy közeli falu piacán, s akinek alakját szintén Słobodzianek örökítette meg Miklós cár című drámájában. (Ebben a drámában is megjelenik Ilja, népesebb kísérettel, mint az Ilja prófétában: szent asszonyok, apostolok, arkangyalok és maga Szűz Mária követi, ahogy ezt a korabeli dokumentumok is leírják.)
A Biblia szerint Éliás próféta azért jött a földre, hogy hirdesse Krisztus második eljövetele, s az Utolsó Ítélet közeledtét. Klimowicz hívei azonban hamarosan elkezdtek ragaszkodni ahhoz, hogy Eliasz maga az Isten fia, aki megváltja az emberiséget bűneitől. Klimowicz megjövendölte a "világ végének" időpontját, s elkezdte építeni Wierszalint, vagyis az Új Jeruzsálemet az igaz hívőknek. Önmagát messiásnak, kísérőit pedig apostoloknak nevezte.
A helyieknek tetszettek Ilja szigorú tanításai, ám amikor az Utolsó Ítélet nem következett be a várva várt napon, Wierszalin lakói elhatározták, hogy a prófétának újra végig kell szenvednie Jézus kínjait: keresztet faragtak, hogy arra felfeszítsék Ilját, így bizonyítva istenségét. Iljának szégyenszemre az ablakon keresztül kellett elmenekülnie.
Słobodzianek szerint a Białystock-i Ilja-legenda "kristálygömb, amelyben tükröződik az egész huszadik század annak ideológiáival: a kommunizmussal, a nacionalizmussal, a nyelvek és vallások keveredésével". A szerző a misztériumok alapanyagához hasonló szövegekből állította össze drámáját, hiszen nemcsak a kanonizált történetet használta fel, hanem az apokrifokat és a népi hagyományt is, s utóbbiakat a bibliai forrással egyenrangúként kezelte.

Köcsög

csurig volt már jóideje, ki is csurrant, ki is cseppent jópárszor, de most már kibaszottul kurvára egy lavórnyit öntött bele a poharamba, baszki.
Az eddigi legmegadurvábbak: Kata+Péter, Kata+Csaba, Eszter+Csaba, az öngyilkossági kísérlete a kétheti nemevéssel (amikor mindennap CSAK ebédelt Csabával), és az, amit a haverja levágott az utcán: lába elé letérdelés, bokaátölelés, lábak csókolgatása, sírás, rívás, többet érsz te bárkinél, ne tedd ezt...
az utóbbi sztorira egyébként Bébé tegnap azt mondta, hogy buzik között simán el tud ilyet képzelni.
baszki, erre most mit mutat nekem? a feliratozott fényképeket, amiket a haverjainak küldött el, amik őt ábrázolják a lakásban, a szobában, a szentistvántéren, stb, stb, ÉS a fürdőkádban, félmeztelenül, illedelmesen lenyesve a kép alját, de baszki, tisztára gay-magazinbeli képek. aztán kép, amin a szobatársa és ő ülnek a kanapén, pólóban és alsógatyában. bravó. aztán a laborfotókat keresgélve nézegette a benti gépen levő többi képet, odanézek, hát nem megint félmeztelenül vigyorog a kamerába?
mindjárt hányok.
félreértés ne essék, nem a buzikkal van bajom. ezzel az álszent köcsöggel, aki kiakadva szidta a főnökömet, aki játszotta a jófiút, aki imádkozik, aki istenfélő, aki meg akarja őt javítani, blablabla, akinek már egy rohadt szavát nem hiszem, akinek már csak két napig kell néznem a képét, aki nem fizeti a számláit és az albérletét január óta, aki valszeg azért tartott magánál annyi valutát, amikor betörtek hozzá, mert kurvára azzal seftelt, aki kibaszottul kihasznált mindenkit, merthogy őt itt nem érti meg senki, senki nem beszél ebben a kurva városban angolul, baszki velem ne akarja elhitetni, hogy a kopidzseneralnál egy ember sem ért angolul... baszki. baszki. baszki.
dejólesz, ha elmegy innen. még nem örültem soha ennyire annak, ha valaki elmegy.

Szavak tárháza

Bár volna tél még, bár havazna hó!
De vigyorog a nap. Tavasz van, ó.
Nyúlik megint a vágyak kurta titka,
miként ha füst, fonódik ujjaidra.

Volnék nyakadra csöppent körtelé,
volnék ruhádba kent hasonlatok,
apró göröngy, ha megbotolsz belé,
kicsiny bogár, ha eltaposgatod.

Dacolnék érted kisgyerek gyanánt,
peregne rólam minden intelem,
köhögnék érted, szívnék rossz dohányt,
vacognék érted éjjel ingtelen.
/Sóhajnyi vers a szerelemről, Varró Dániel/

gondoltam, megnézem, hogy mondják azt angolok, hogy mandulavirág, mert nem teccik a mandulafás kép, és gondoltam, rákeresek angolul is.
ígyhát felmentem a sztakiszótár oldalára, és ez a kis versike fogadott.
kedves meglepetés. édes, bájos dolog meglepni egy ilyen versikével a fáradt szótárazót.
almond, persze, tudtam én, csak elfelejtettem.
micimackó
neszenekem hogymondják a mandulát

Mandula

Mandulavirág még nagyon iciripiciri, igazából még csak mosolyogni tud, meg sírni, meg nézni nagy szemekkel, nézni azokat a kis szaros csörgő biszbaszokat,meg enni, meg persze aludni. Édes csöppség. De ez a két nap elég volt arra, hogy átérezzem, mennyire fárasztó egy ilyen kisbaba, meg mennyire helyhez köt. Két-három óránkánt etetés, este hétkor fürdetés, aztán kaja után alvás, ami azt jelenti, hogy délután már nem lehet alvás, mert akkor este nem alszik el rendesen, és annál szarabb nincs is, mint egy átsírt éjszaka...

Ezennel ünnepélyesen jelentem, hogy kitűnően sikerált életem első piramisuja, pontosan olyan finom, mint annak lennie kell, a krém pont annyira krémes, amennyire kell, nem folyik, nem túl szötyögős, nem túl édes, nem is savanyú, és remélhetőleg mára még nem is romlott meg, de talán nem, mert a szaga jó volt, és izre sem volt vele semmi baki, az úton sem folyt ki, nem romlott meg, merthát ugye jókis szaridőt fogtunk mi ki, úgyhogy szombat este be is faltuk a monáéknek vitt nagyadagot, ma meg az otthoni kicsit is.
Szóval flitteres ötöst ide nekem (kitárom a köpenyem, ide, pontosan ide kérem azt a flitteres ötöst :)

megyek, és megveszem monának az ajándékot, aztán sipirc haza, amig süt a nap.
remélem pécs környékén azért nem fog esni az eso egész hétvégén. az nem lenne vicces. mindegy, mindenesetre megpróbálom megcsinálni a tiramisut, és ha sikerül, egy adagot elviszek nekik.

Nagy napok közelednek.
Holnap lesz Sredi hivatalos védése.
Harmincadikára már megvan a jegye hazafele.
WOW HURRÁ ésatöbbi
Szombaton megyek le Monához látogatóba. Már megvettem neki a kért paprikás mézes vodkát, azt adja majd a Bélának névnapjára, még majd néznem kell valami ajándékot nekik is. OPersze ma nézelődtem, de hát lámpát kellett venni már a bicóra, meg meg kellet venni azt az csábos felsőt a jaffában, meg azt a másik kettőt a retrockban, szóval kicsit most elanyátlanodott a bankszámlám, de sebaj, majd apámtól kérek kölcsön repcsijegyere, mert már kinéztem, és le is dumáltam, hogy júliusban megyek ki borosshoz, és már megvan az a két dátum, amikor csak hatezer a jegy a szkájnál.
hajj, megyek haza, már megint későre jár, tegnap is jól elücsörögtünk Nattal, jó, azért jót dumáltunk, meg isteni volt a cirtomos pitéje, aminek megadta a receptjét, franciául :)

Na ne

Ez a címe annak a német könyvnek, akinek az íróját persze elfelejtettem, de majd jól utánakeresek, ha Eszter visszaadja. Megvan. Claudia Frenzel.

Húha.
Megadurván jó fej az a csajszi.
Megadurva már a kezdőjelenet, ahogy követi egy fickó éjjel, vagy este egy kietlen utcán, ahogy izgul a csajszi, hogy elérje a metrómegállót, aztán ahogy megnézi magának az üldözőjét a metrókocsiban, ahogy észreveszi, hogy a srác elkezd a gatyájában matatni, és ahogy erre reagál (elkezdi túrni az orrát, hogy gusztustalannak találja a perverz állat)...
Megadurván jó. Szinte letehetetlen egy könyv.
Irtózatosan érdekes a csajszi élete, merthogy alvászavaros, és ezért nem tud éjszaka egy-két óránál többet aludni, viszont nappal is időnként elalszik, ahol éppen rájön az alvás, templomban, sufniban...
Irtó jó, hogy kik a barátai, hogy kiről mit gondol, pl. hogy sznobnak tartja a dorfmaistert szeretőket :)
jaj, nagyon büszke vagyok magamra, hogy csak úgy találomra levettem a polcról, és csak úgy megvettem. Ügyes kislány, még megvannak a megérzéseid...

Voltunk Sesnél, ettünk ismét magunk degesz, merthát volt ugye borscs, aztán kókusztejes majdnemgyömbéres gombás csirkeleves, újgúr húsos lepény, muszaka, zöldsaláta-saláta rikottával, kókuszos lében párolt csípős marha, perszehogy irtózatosan csípős szósszal, na ekkor nadrág kigombol, nagyot sóhajt, de még azt a perzsa izét muszáj megkóstolni, és még a tiramisu a hűtőben figyel, jéézusom.
Persze volt megint rikiki, meg sok bor, ami a végére táncra és énekre perdítette Nathot a villamoson, aztán meg volt hajó, ahova Annáék már nem fértek be, de scs bejutott, pedig Annáéknak jobban örültem volna, az már biztos. De mr. scruff azért jó volt, köszönjük ezt a túlzsúfolt napot is, meg a túlzsúfolt londoni hajóutat is.

holnap fárasztó egy nap lesz.
délelőtt főzőcske (de lehet, hogy ma este főzzünk anyámmal, igen, megint orosz kaja lesz, asszem most valami céklásat alkotunk, vagy borcsot, vagy azt a salit, aminek a nevét már elfelejtettem...)
aztán seskajadélután
aztán meg miszterscuff és medprofesszor
hmm

Alessandro Baricco: Tengeróceán
Verától kaptam, többek között ezt is, meg kaptam még egy fogpiszkálóméretű marokkót, meg egy felhúzhatós csipegetős csibét, meg salátáskanalakat is, asszem ennyi. igen.
de hogy ez mennyire egy édes könyv. hétvégén, amikor az egyik délutánt átkómáztam, aztán meg este kaptam egy kávét, és persze ettől jól nem tudtam elaludni, egy éjjel kiolvastam az egészet. nem sok, alig kétszáz oldal, de úgy viszi a történetet, a különböző sztorikat úgy hagyja félbe, hogy nem lehet letenni a könyvet, csak fél percre. annyira jók a karakterek, pl. a festőé, aki minden nap a tengert festi le, tengervízzel (és az a tárlat-katalógus, ami a műveit összegzi, megadurván szürreálisan absztrakt gyűjtemény), a professzoré, aki a természet határairól (ezen belül a Hol van a tenger vége kérdésről) ír végeláthatatlanul enciklopédiát, a mindenttudó bölcs asszonyé, aki megcsalta a férjét, és a tengernél próbál 'gyógyulni', vagy a törékeny kislányé, és az őt kisérő papé, aki verses imádságokat ír bárkiért, aki éppen eszébejut. jaj, és a háttértörténet ott középen, mindkét szemszögből, az milyen jól van már megírva, tényleg fantasztikus a stílusa.
jaj, fincsi kis könyv volt ez, megyek, asszem veszek tőle valami mást is.

ma már sütött a nap. najó, tegnap is. már-már kezdem azt hinni, hogy tényleg itt a tavasz.
pedig a két hete elültetett hagymák is derekasan kihajtottak a gangon a ládikákban, van amelyik a szőrös kacsait nyújtogatja, és van olyan is, amelyik a zöld kardját dugja csak ki először a földből. szeretnélek már látni titeket, skacok, virágosan.

hamár szórakozás...
LONDON ELEKTRICITY
Jaj, kellemes londonfíling a dunai orosz állóhajón, igen, kellemes londonképek, megspékelve egykét fehérjeszerkezetes ábrával meg borítógörgével, hang és látvány éppen jó, sőt, a hangok de még mennyire rendben vannak, még a hátamon is futkosnak, meg a számat is mosolyra húzzák, csak hiányzik a topshopos napszemcsi, meg a sok lézer, meg a cikázó fények a parketten, meg a sok feka csávó... de egyébként flitteres londonfíver volt ez a tegnap este. kedveltem nagyon.

hamár mozi...
Sztárszkiésháccs
a másik véglet: gigagagyi, megaszar utánlövés. egyedül ő volt benne jó, de ő nagyon.
najó, a diszkóversenyes jelenet azért ott volt.

Vozvrasenyje



Megadurva egy minimálfilm. Nem gondolnád, hogy ez az lesz a vége. Nem gondolnád, hogy nem tudod meg, miért is volt ez az egész. Sem azt, hogy mi volt az elmúlt tizenkét évben. De ez nem zavaró. Na jó, nem annyira. Merthát a képek, baszki a képek elvarázsolnak. A beállítások, a kameramozgás, a jelenetek, kész, irtózatosan JÓ dolog nézni ezt a filmet. Mert gyönyörű, mert szokatlan az, amit megmutat a pillanatban, és az is, ahogy megmutatja. A történet meg, hát igen, a történet. Végülis - mondta Vera - ha az istenes verziót figyelembe vesszük, akkor oké.
Na de hogy ez hogyan jött a képbe, nem értem:
"Aki szerette a No, megállj csak! epizódokat, az most sem fog csalódni, hiszen A visszatérés bátor hasonlattal akár a gondolatfarkasok és nosztalgia-nyuszik slow-motion küzdelmének is tekinthető. "

zsófi írt. azt írta halihó. meg azt is, hogy nem nagyon csinál mást, mint bemegy a munkahelyére, meg a környéken barangol, ha eljön a hétvége, meg hogy várja már gábort, meg hogy hiányzik neki pest azzal a sok szórakozóhellyel...
apropó.
jóhírek, mégiscsak lesz itt élet nyáron, lesz hova kiülni, beülni, kimenni, bejönni. lesz (idén még) wb, lesz szimplakert kertmozival (mennyire jó, hogy ezt pénteken találtuk ki verával, aztán most szépen megvalósítják nekünk így pikkpakk), persz e lesz mókakutya, aztán hogy még mi lesz, azt majd meglátjuk.
szóval hedzap. leszmég nyár, leszmég jóidő, egyszálpólós esték, hazafele meg de jó lesz az a kis szellő a biciklin...

komolyan csodákat művel a kasvirág 50%-os alkoholos kivonata. na nemcsak azért, mert hát ez ugye egy jó kis tömény pia, nem, komolyan csodákat tesz az ember fuldoklásos köhögési rohamaival, orrfolyásával, meg az összes ilyen hülye náthanyavalyával. vettem még bérescseppet is, meg lándzsásutifű szirupot is, de azok egyike sem újdonság, azok már legalább egyszer beváltak...

szerdán voltunk balinál zenitet nézni. ottvolt miki, aki öltönyben kikenve, kifenve jelent meg, spityu és annamari, akik hamar leléptek, eszpé, akit ufókkal üldöztünk, és persze ede, akinek majdnem az anyja az erdei tündér :)

HÚSVÉT

hullafáradt vagyok, mert tegnap előszöris reggel lejártam a lábamat, hogy fehér tojást vegyek, de sehol ebben a qrva városban nincs fehér héjú tojás, mert azt nem szeretik az emberek, aki meg húsvétra festeni akar, az kapja be, aztán meg este irtó sokáig benn voltunk, és tojást festettünk eszterrel meg szpéterrel a labormegbeszélés után. csalódottan tapasztaltuk, hogy a ponceau nem marad meg a tojásokon, a coomassie meg 7%-os ecetben van feloldva, ergo kioldja a tojás kálciumtartalmát, irtó izgisen pezseg benne, és persze összetoggyad, megpuhul, de legalább a szép kék színe megmarad, ha legalább tíz percig fortyog benne... a kálciumfestés majd csak jövő hétre lesz meg.
hát ma reggel aztán kiderült, hogy nem fenékig tejfel az élet, mert a coomassie-s tojáskák nagyon elhagyták magukat, csak az az egy gyönyörű, ami egy kicsit megrepedt, a repedés mentén megmaradt a ponceau, majd beleraktam a coomassieba, és jól tovabbi hajszálrepedéseket csinált az ecetsav rajta, és azok meg mind kékek, de magam a héj kifehéredett, és még nem kékült meg, meg nem is puhult meg, mert nem hagytam benne olyan sokáig, szóval olyan szép márványos az egész. ez az egyetlen szép darab, de ez gyönyörű.

és most elérkeztünk a hétfőhöz, ami ugye a szülinapom volt, ami egy szokványos napként telt el, este megspékelve egy kis színházzal (Mulatság, Bárka), meg csokika sokkból való vigasztalásával. anyám rajta élte ki a rohamát, szegény kutya pánikrohamot kapott, és vagy egy óra kellett, hogy lenyugodjon...

a múlt hét, hát az úgy nézett ki, hogy dolgoztam, mint állat, két nap alatt lezavartam a fehérjetisztítást meg annak az ellenőrzését, aztán hétfő este elmentünk a budaifiúkkal, meg az asszonyaikkal sörözni, aholis péter nagyon benyomott, de legalább őszinte volt, aztán kedden már eléggé beteg voltam ahhoz, hogy egész héten csak kómázva aluggyak...
pénteken veráékkal moziztunk (almodóvar), szombaton balinál volt fondüparti, aztán meg vasárnap nem volt kedvem semmihez, de azért jó volt délután kimenni a hármashatárhegyre virágokat fotózni anyámékkal.

ilyen se volt még, hogy egy kerek órán át tartott volna egy munkamegbeszélés... hát, tényleg volt mit átrágni, és ha most ügyesek meg szemfülesek leszünk, meg persze minden úgy alakul, ahogy, még egy jópofa kis cikkecske kerekedhet ki nemsokára...

Amikor a szervezet szólít meg bennünket.

Ilyeneket mond: Hányj! baszki nem bírom abbahagyni a röhögést Szarj be! Ájulj el! Remegj! Hogyan érthetünk szót vele, miképp nyerhetünk feloldozást a szigorú parancsok alól? Mint minden normális kapcsolatnál, ez esetben sem szabad hosszú pórázra engednünk partnerünket. HA MA ELHÁNYJUK MAGUNKAT, HOLNAP BESZARUNK. basszus, ezt vagy négyszer megismételtük bébé előtt, ízesen szótagolva, mire szólt, hogy hanyagoljuk ezt a témát, majd nagyokat hörögve megszemlélte a mosogató lefolyóját. többször is. aztán a sárga vödröt lóbálva vihogott, hogy ez mennyire vicces helyzet... Nem táncolhatunk úgy, ahogy a szervezetünk fütyül ránk. Álljunk a sarkunkra, és éreztessük vele, hogy nem ő a világ. Titkoljuk el ezidőre, hogy igenis ő az. Hitessük el vele, hogy ezzel az egész porhüvellyel nekünk csak alkalmi a kapcsolatunk, így aztán ha el is ájulunk, csak vele basznánk ki. Minél jobban sikerül ezt magunkkal elhitetni, annál jobban beveszi.
Persze zsarolni fog. Ha nem szarsz be, kiszakad a vastagbeled, és meghalsz autointoxikációban. Ha nem ájulsz el most, elpattan egy ér az agyadban, és süketnéma leszel halálodig. Hogy még jobban nyomatékosítsa követeléseit, izzadni kezd. Tudnod kell, hogy ilyenkor valóban próbára tesz, istenigazából ő sem szeretné, hogy lehányd. Ki szeretné provokálni, hogy imponálhass neki, és ez az egyetlen dolog, amiben engedned kell. Gyűrd le a tarajos rosszulléthullámokat, szorítsd össze a gyűrűizmaidat, csípj magadba és lazíts: ez a hosszú távú kapcsolat titka!

from Varga János: EGÉSZSÉGTAN

bazmeg, hülye himsovén faszfej.
bazmeg, én tehetek róla, hogy vagy az eszter vagy ez az idióta tnt-s elkavarta a levelét?
engem úgy ráncigált le eszter a typhoon scannertől az emeletről, hogy már itt a tnt-s és nálam van a pénz. mire leértünk, az asztala fel volt túrva, és a fickó már rakta bele a levelet a csomagba, én fizettem, aztán csókolom.
tudom én, hogy melyik kiba csomagot kell feladni? érdekel engem? baszki, egyikünk sem titkárnő, vegyen fel egyet, vagy egy titkárt, nemérdekel, intézze más a hivatalos dolgait, ne rohangáltasson itt kísérlet közben, mert akkor tutira mindkettőt elbaszom.
és ezek után persze jó, hogy nem hülyepicsáz le, csak idegesen hümmögi, hogy lányok, lányok...
hjaj, de felbaszta az agyamat.
és amikor megkérdeztem, hogy felhívjam-e őket (én hülye, idióta, pancser állat), aszonta jó, és elhúzott a fenébe. most várhatom a tnt-s nőci telefonját, aszonta visszahív, de nem emlékszem, hogy jó számot mondtam-e. mindegy, tíz percet mondott, tizenötöt kap, aztán megint hívom.
alig öt perc elteltével hívott a nő, hogy igen, kettő levél van egy helyett, és hogy holnap reggel hozza vissza a csákó.
ffffffffff
nagylevegő, elintéztem, megvan.

Kedves Eva,
Meg mindig varom a hireket a grant-tel kapcsolatban. Ugy nez ki hogy Aprilis vegen- Majus elejen lesz vegleges lista. Ha sikerul akkor meg eltelik par honap a contract negotiation-nal, ugyhogy a szeptember-oktober lehet egy realis kezdesi idopont.
Amint van valami ujsag szolok.
Szia,
Janos

Fuentes kellemes, jól olvasható, érdekes, ír Riveraról meg Frida Kahloról, ami már önmagában vicces,és mindezt könnyedén, ráérősen meséli el. szóval nemrossz az öreg, csak egyenlőre nincs semmi olyen meglepő, olyan szokatlan, mint Cortázarnál, de hát mitisakarok, még csak a tizenhetedik oldalon tartok... :)

Tegnap este megszállt a rosszkedv. Megcsináltam sesék EQ-tesztjét, és kidobta, hogy 45%-os az érzelmi szintem, nem tudok kommunikálni az érzelmeimet... Biztosan igaza van, csak hát, ugye, ki miben nőtt fel... nálunk nem szokás megbeszélni azt, ha valami gáz van. legfeljebb apám panaszkodja ki magát nekem, az én bajaimra általában senki nem kíváncsi.
tejóég, hányszor volt olyan helyzet, hogy a padlóba döngöltek azzal, hogy csak a saját bajaikat mesélték el mások, amikor én kezdtem volna rá, oda se figyeltek. így hogy legyen az ember extrovertált? sőt messzebb megyek, így hogy legyen az embernek barátja?
így maradok kedves mosolygós, érzelmeit ki nem mutató magányos farkas.
kell ez az egész a francnak.
szar ez a légüres tér, ez a gomolygó semmi, ami mindenkit senkivé degradál.

Tegnap este moziban voltam.

ENGLISH TITLE Okay DANISH TITLE Okay CATEGORY Bitter-sweet comedy TECHNICAL DATA 35 mm (1.85:1) Dolby Digital RUNNING TIME 93 min; 2544 m; 6 reels DIRECTOR Jesper W. Nielsen SCREENPLAY Kim Fupz Aakeson DIRECTOR OF PHOTOGRAPHY Erik Zappon PRODUCTION DESIGNER Peter de Neergaard EDITOR Morten Giese SOUND ENGINEER Kim Dalum MUSIC Halfdan E., Nikolaj Steen, Jesper Winge Leisner APPEARANCES Nete/Paprika Steen; Kristian/Troels Lyby; Father/Ole Ernst; Martin/Nicolaj Kopernikus; Kathrine/Molly Blixt Egelind; Tanja/Laura Drasbćk; Janni/Lotte Andersen; Trisse/Trine Dyrholm; Lćge/Jesper Christensen

Most eppen Fuentest olvasok.
A neves mexikói író, Carlos Fuentes - kinek muvei hazájában és sok latin-amerikai országban kötelezo olvasmányok - két új könyvet dob piacra a napokban. Az egyikben van egy furcsa, kicsiny szereplo, akit Bushnak hívnak: a bizarr lény valójában egy vámpír.

isten bele, drága barátom

vasárnap legurultunk bébével a lupa-szigetre, uzsiztunk, tutajt építettünk, én a vizet fotóztam, élveztük a felhők mögé elbúvó napot, meg a langymeleget, meg a vasárnapi semmittevést, meg a szembeszelet, aztán visszamentünk a rómaira lángosozni (fokhagymás-sajtos-tejfölös) meg palacsintázni (NUTELLÁS!!! a mennyei csoda maga), és aztán már jöttünk is haza.
szépen elment a nap, tizenegykor indultam el itthonról, és kábé hét volt mikor hazaértem.
de mennyi minden hülyeséget találtunk ki már megint ...
beszélgettünk a tér-idő szalagszerű milétéről, amikor beugrott egy kép, hogy igazáből ez a tér-idő cucc, ez végülis olyan, mintha egy csőbe betuszkolt szalag lenne. vagyis mintha isten belei lennének ezek a tér-idő kontinuumok. vagyis a létezésünk, az amit megélünk, itt és most, az az emésztési folyamat egyik állomásának észlelése. vagyis az univerzum egésze az isteni emésztés. keletkezése egyenlő az emésztés kezdetével, a nagy bumm valószínűleg a rágás volt maga, és a vége pedig szar lesz. az emberi élet pedig azért mulandó, mert addig élünk, amig fel nem szívódunk istenbe. vagyis eggyé válunk vele.
úristen, ez így visszagondolva is gyönyörű.
filozófusnak kellett volna mennem.
ami ebből következik, hogy az emésztés maga egy gyönyörű dolog, ha mi például a bolygónk és azon belül a saját magunk emésztését így éljük meg (lásd a csobogó duna partján üldögélve élvezzük a kacsák hápogását, az árnyékok táncát a vizen stb). ne nézzük tehát le az emésztést, sem pedig annak végtermékét. merthát mi van akkor, ha a mi belünkben is egy univerzum létezik, mi van akkor, ha ez az egész egy kibaszott nagy fraktál, és a mindennapi kakinkban egy új világ maradványait húzzuk le a csatornába?
ami még ebből következik, az az, hogy mennyi mindent képes érzékelni egy lebontási folyamatban résztvevő dolog, mint például az ember. képes tudományosan bebizonyítani, hogy a világa szalagszerű (azt még nem tudja, hogy ez egy bél), de ezt a tudást isten vajon érzékeli-e.
az is szép még, hogy isten azért teremtette a világegyetemet, hogy megegye.
és persze az is, hogy lehet, hogy ő is egy emésztési folyamat részese....
no de ne lovalld bele magad loretta...
ha tehat a letezes nem mas, mint emesztes, es isten azert teremtette a vilagot es benne az embert, mert kedves neki, es az emesztes is kedves neki, akkor isten egy gourman, egy fo-szakacs, jezuskrisztus pedig az O kuktaja. marmint a kereszteny konyha kuktaja, mert az arab konyha kuktaja mohamed, a zsido konyha kuktaja mozes, es a keleti izek szakertoje pedig buddha.
azt hiszem, gyonyoru, onnon laban megallo vilagkepet sikerult alkotnotok a szigeten, mig mi a madonnas hajgumis emberrel beszelgettunk kispesten, es a mikivel hacseksajo vicceket gyartottunk.
bali megjegyzese

a péntek olyan nagyon jóra sikeredett, hogy végülis nem akartam elrontani azzal, hogy bejövök dolgozni.
kezdődött azzal, hogy elmentem úszni. vettem bérletet, úsztam, aztán szaunáztam, és jókislányként megint úsztam. aztán vettem finomságot, és kiültem a dunapartra enni meg nézelődni. aztán olyan nagyon melegen sütött a nap, hogy rájöttem, most a platánosban lenne a helyem egy sör mögött. megírtam balinak, aki visszaírta, hogy a rákócziúti cédéárusnál leragadt, mert olyan jó a zene, én meg jól visszaírtam, hogy várjon már meg, mindjárt ott vagyok. találkoztunk, kiültünk a mikszáthra sörözni meg kávézni, aztán elsétáltunk a kálvinra balinak kontaklencsét venni, aztán meg bicajt nézni. utána bementünk a vásárcsarnokba pisilni meg ebédelni (kolbász és májashurka mustárral, kenyérrel, uborkával és szódával, igen), meg neki szójaszósz venni. közben megnéztük a nyúzott nyulakat meg az összepasszírozott élőhalott ponytokat. ezután kivettem pénztet, és megvettem scottot, az olcsóbbikat, amelyiknek jobbak a felnijei, és hazahoztam, büszkén suhanva a dobuccán.
este meg amorfkoncert volt a süsiben, ami viccesen sült el, és sikeresen berúgtam, de nagyon, sőt irtózatosan, mondjuk mindig tudtam magamról, csak szédültem nagyon, meg csillapíthatatlan táncolhatnékom és beszélgethetnékem támadt időről időre. sikeresen túléltem az estét, hajnalt, aztán meg a másnapot, de azért ilyet nem akarok még sokáig...

Na, most akkor tisztázzunk néhány dolgot. Arról ne is álmodjak, hogy én írom meg a cikket. Merthogy a legtöbb eredmény az övé, amikről egy kukk háttérinfót sem tudok, és ő meg valszeg nem adja a kezembe, hogy nesze, tessék, ezt így csináltam, ezt meg úgy. Mert hogy fizikai kémiai dolgok ezek, amikről én biztos keveset tudok (na ez télleg így is van). Úgyhogy majd áprilisban nekiállunk valahogy ketten, hogy hogy, azt még tisztázzuk, de addig is van még mit csinálni.
Aztán. Nehogymá asziggyem, hogy azzal a levéllel leráztam a majmos fickót. Nem bizony. Múlt héten hívott, hogy akkor áprilisban mennénk ki belgiumba. Mondtam neki, hogy, bocsika, de én nem megyek, mire rákérdezett, hogy na miért is, és hát erre bármit is mondtam, próbálta lepergetni magáról. Asztán a végén bevetettem a családi probléma-aduászt, ami előtt fejet hajtott, majdnem, de asztán rájött, hogy őt nem olyan fából faragták, hogy beadja a derekát, és még kijelentette, hogy ő így nagy slamasztikába fog kerülni, úgyhogy vagy gondoljam meg magam, vagy szerezzek valaki mást.
Ma reggel meg újra telefonált, beolvasta a belga csákó levelét, amiben név szerint meg vagyok említve, mondtam neki, hogy sajnálom, de én még továbbra is nemet mondok, erre megint jött azzal a szöveggel, hogy akkor ő mekkora nagy slamasztikába...., és hogy fel fogja hívni a főnökömet. Kérdeztem, hogy miért is, erre aszonta, hogy ajánljon neki valakit, aki helyettem kimegy. Mondtam, hogy felőlem hívja. Komolyan, már lassan ki sem akaszt ez a faszi, csak egyszerűen lefáraszt az erőszakosságával, aminek már nagyon szépen ellen tudok állni (ami persze egy hatalams előrelépés, éljek, éljek). Merthát mi lesz, ha kiderül, hogy nemet mondtam egy pályázatra? semmi.

GIGAGOMBÓC

a mai labormegbeszélés úgy végződött, hogy akkor ennyi elég is, most már jöhet a cikkecske, amit én fogok meg0rni. hűűűha.

MEGAGOMBÓC

meg még asszem meséltem, hogy április végén intézeti munkabeszámolót kell majd tartanom.
eszternek ma lesz, pedig vagy másfél hónapja lett volna, csak mindig volt valami, ami közbejött, vagy megváltozott. drukkolunk, ezerrel.
aztán meg április végén meg nekem kell majd drukkolni...

Még nem meséltem el azt a szombat esti bulit, amire pepe üzente, hogy meg vagyok hívva, ami a szilvuplében volt, és oltárian sok ismerős volt, amerre léptem, mindenhol voma vagy annak ismerőse. ja, és ott volt oTTo is, aki a haverjaival bemondott egy hasraütök nevet, hogy kinek a bulijára jöttek, és beengedték őket, pedig csak a hely miatt jöttek le, nemis a pepe, buvi, taki vagy a negyedik emberke miatt. ott volt judit, meg detti is, meg bébé is, velük a jaffában melegítettünk be, ahova nusi is befutott, csak aztán hazament a nagyihoz, mert megígérte neki, hogy siet, és éjfél előtt hazaér. az est fénypontja a dettitől kapott camdeni angolzászlós tanga volt, ami annyira bejött bébének, hogy még a szilvuplében is elkérte, és az asztal alatt nézegette. .. nemsemmi állapotban voltunk, annyit elmondhatok...

A CSOKOLÁDÉ ZÖLDSÉG

A csokoládét a kakaócserje babjából nyerik.
A bab zöldség.
A cukrot cukorrépából nyerik.
A répa és a bab is zöldség.
Tehát a csokoládé zöldség.
Hogy egy lépéssel továbbmenjünk - a csokoládéban tej is van, tehát a csokoládé egészséges.
A mazsola, meggy, barack és eper, amivel meg van töltve a csokoládé, a gyümölcsök közé tartoznak, úgyhogy egyél csak amennyi jólesik.
A csokoládé jó a stressz ellen. Nézd meg: a STRESSZED visszafelé olvasva DESSZERT(S).
Küldd el ezt a levelet 4 nőnek, és fogysz 2 kilót.
Küldd el ezt a levelet minden ismerősödnek, akiről tudod (vagy sejted), hogy szereti a csokoládét, és fogysz 5 kilót.
Ha kitörlöd ezt a levelet, azonnal hízol 10 kilót!
"Ezért továbbküldöm ezt a levelet. Ekkora kockázatot nem merek vállalni."
from eszter

Aszongya, hogy scifiparti volt a vasárnap esti móka, amire dettivel benéztünk. irtózatosan vicces volt, hogy egy csomó ideig special vip parti volt kettőnknek, ugyanis senki de senki nem volt rajtunk kívül néző státuszban a teremben. aztán persze jöttek még max tizen, pedig szenzációs volt mindkét film, amit végignéztünk, és persze mindegyik dj. maximálisan nagyon jó volt, tényleg, megközelítette az ufós-diavetítős színdarabot...
az első filmben például szenzációs volt, ahogy megérezték előre a derék katonák, hogy a geci ufók rossz szándékkal közelednek, és ezért jól le is lőtték az elsőt, aki a masinájuk alatt húzódó rezgőlevegőjű védőpajzson kívülre merészkedett az ólomszkafanderében. persze rögtön meghalt, és ebből kanyarodott egy jó kis intergalaktikus konfliktus. sajnos nem volt hangja a filmnek, úgyhogy csak találgattunk, hogy vajon azzal az űrhajóbeli origami rózsával virágnyelven beszélgetnek-e az emberek, de azt jól kitaláltuk, hogy agymosás lesz ebből. szerencsére a derék teniszpólós-vászongatyás gyönyörűtestű zseni jenki félisten, aki a gyönyörű háromnegyedesszoknyás nőjével együtt épp ésszel megmenekült, feltalált egy szuperfegyvert, amivel először elfehéredik a bevilágított tárgy/élőlény, aztán elkezd vibrálni, majd nyom nélkül megsemmisül. valószínűleg ezt az ufók kisujjából rázta ki, merthogy a lények keze úgy nézett ki, mint egy demszkioszlop, és ugyanolyan szupefegyver volt benne, vagyis ők is megsemmisítettek a kezükből kilövet mindent, amit csak akartak. persze először kifehérítve, majd vibráltatva, végül eltűntetve azt.
a másik egy kicsit eseménytelenebbül zajlott, lassan haladt előre a történet az izmos görög halászokkal, akik csak úgy besétáltak egy us army feliratú, épp a tengerbe zuhanó, süllyedés állapotában leleldző űrhajóba, ahonnan két jenki hőst szedtek ki, akiket a gyönyörű ápolónő, filmünk állatorvos hősnője is egyben, aki előző filmünk hősnője is volt, ruhástul, cipőstül takaróval gyógyította meg a szerencsétleneket. a kezelést csak az egyikük élte túl. halála előtt a másik erősen inzultálta, tippünk szerint a nevét akarta megtudni, mielőtt még az meghal. aztán szép lassan kiderült az a kis turpisság, amit a hülye amcsik elkövettek. egy halászkölyök jól ellopta a partra kisodródott us army feliratú dobzit, amiben egy kiba nagy lárva lakozott. na ezt a lárvát a kis hülye elvitte az állatorvos bácsihoz, akinek a lánya volt a hősnő. estére kikelt egy pankrátor-bajszú kétlábonjáró mérges és gonosz gyíkocska a lárvából, lehetett vagy húsz centis. jaj, nagy az ijedtség. gyorsan rakjuk be az állatketrecbe. másnapra úgy megnőtt az állat, hogy csak na. másik másnapra meg mégnagyobbra. aztán már be sem fért a ketrecbe, és menet közben kiszabadult. de ekkor már az egész us army azt kereste. a kiszabadult szörnyeteget mesteri módon elfogták, és egy rejtett állatkerti kivizsgálóba rakták, ahol valamit nagyon elszartak, mert felébredt, és persze megint jól kiszabadult. na ekkor volt a kedvenc jelenetem: a pankráció az elefánttal az állatkerttől majdnem a kolosszeumig (mert ez már róma, igen). a szörny átharapta végülis az elefi torkát, az meg pihegve elvérzett. ekkor szörnyünk felment a kolosszeumra, és ott kergették egymást a hősies katonákkal, akikre jól rázúdította a köveket.
a filmek végét direkt nem árultam el, hátha valakit az is érdekel, és akkor ne lőjjem le előre a poént. a címeket viszont nem tudom.
megtudtam. ezek szerint volt még egy, miután elmentünk
. szia
. ezek voltak (nem biztos, hogy mind pontos)
. U"rszörny
. A földönkívüliek támadása
. 20.000 mérföldre a Földto"l
. nem tudom, hogy ez segített -e ;)
. mindenjókat
. vince

húha
annyit, de annyit ettünk szombaton, hogy az már sok.
előszöris sesnél. jaj, micsoda társaság: annamari, spityu, natali, eszpé, ses, aravin, ali (jemenből), és az az újgúr lány, akinek elfelejtettem a nevét.
aztán annánal. zozó mennyeit alkotott, az a mogyorós csirke, hmm, mennyei volt, tényleg.
hú, és még mennyit nevettünk ott, előszöris a megasztáron, a betépett tillán, meg a leszbiző csajokon, aztán bébé irtózatosan hülye sztorijain, amik annyira szarok vagy hihetetlenek voltak, hogy folyt a könnyünk a nevetéstől...
jó kis nap volt a pirogsütéstől a hajnali faágfotózásig.

- Itt a tavasz!
- Kislány, mondok én magának valamit. Magának bűn gatyában járnia.
- Jé, nőnek öltözött...
és még hasonlókat kaptam ma arcba a lila-fekete-szürke-kék kockás szoknyám miatt. Hát igen, ilyenek ezek a pasik. Amikor télen volt rajtam ez a szoknya, semmi, bezzeg ha ezerrel süt odakinn a nap, és már a hó sem esik, bekattannak. Kivéve az öreg profot. Ő csak mosolyog, de legbelül a régi:
- Pá, aranyom. Legyen jó kislány.

Voltunk még két hete vasárnap színházban, megnéztük az átkozott teheneket, amire már tök sok helyen árulnak jegyeket, de mi a bemutató utáni harmadik napon láttuk, azám. Utána meg beültünk a már hagyományossá vált dámapartira a toldiba. Fincsi volt, bizony. Értékeltük a háttérképeket sugárzó írásvetítőt, a színészeket, a szövegeket, na meg persze a zenéket (pláne a falkó-féle nékidet). Jó volt, sokan kiakadtak rajta, de mi rajtuk is csak nevettünk...
Komolyan, Bébével kezdünk nagyon kultúrdzsankik lenni. Merthogy két hét múlva lesz a támadás a krumpliföldön, aztán meg a mulatság a szülinapomon, majd április végén meg az iljapróféta, amiben lesz valami meglepetés a végén, de a jegyárusnéni nagyon rendes volt, és nem lőtte le a poént.

baszki, hova tunt a blogom?????
jolvan, semmi baj, csak ropke fel orara beszart a rendszer, es azt mutatta, hogy nincs itt semmi.
halistennek csak postot tuntetett el, tobbet nem...

Tegnap volt Vivike budapesti rajzversenye, mármint a másodikosoké, és valahogy megint cicát kellett rajzolniuk. Ez már tényleg boszorkányos dolog, ez a macskás-sztori. Mert véletlen az nem lehet...
Eredményhirdetés kedden. Izgi.
Egyébként megint délutános volt Juli, úgyhogy Vivi nálunk volt egész héten.
Most lehet, hogy elfogult vagyok (egyébként meg nem, elég csak megnézni az én rajzaimat), de úgy rajzol ez a kölyök, hogy az ember nem jut szóhoz sem, komolyan. És mindezek mellett még aranyos is, mindig hoz nekem egy plüsscicát az ágyamra, mert hogy a kiccica nála alszik, és akkor én ne aludjak egyedül, főleg ne cica nélkül. A legjópofább ilyen plüsscica az ágyamon háton fekszik, és két mancsával igazgatja a párnáját a feje alá, és az egyik lábát keresztbe rakja a másik felett. És persze vigyorog...
Kiccica a múltkor, amikor Vivi megint igy nálunk volt egész héten, beleesett Vivi mellé a kádba, és ha már csuromvizes lett, jól meg is fürdettünk macskasamponnal. Szegény, megadóan, beletörődve tűrte a samponozás, fejét a karomra hajtva várta a poklok kínját. Szegényke.

Rejtély

- Még mindig nem jött csomagom?
- Nem, nekem viszont jött.
- Az nem utalvány volt?
- Volt az is, de aztán jött egy csomag. Képzeld, valaki küldött nekem egy cédét Argentínából.
- Most hülyéskedsz, ugye?
- Nem, tényleg, tangók vannak rajta, és valami híres faszi írta a dalokat, de nem értem, mert spanyolul van, nem fordítottak le.
- Apám, te hol voltál, amikor elkértem a kártyádat, hogy rendeljek a neten? Nem tűnt fel, hogy két hete várok egy cédét, és kétnaponta kérdezem, hogy nem jött csomagom?!
- Háát, elfelejtettem. Na, legalább megoldódott a rejtély.
Úgy tűnik, hogy már mindenki valami rejtélyes hódolón, dél-amerikából származó ismerősök rokonain, valamilyen ismeretlen, meglepetéseket küldő cégen filozofált a glédában, mikor lelepleztem a csupasz igazságot.
Hogy megérkezett a megrendelt Cortázaros cédém.

Hmm. megazaba lesz szombaton, az már biztos...
Tudom kicsit későn írok, de remélem még olvassátok. A lényeg szombaton, azaz holnap nálunk szokásos főzés + szétesés. A menü eddig:
Thai csirkemell mogyoró szósszal by Zozo
Meglepetés édesség by Éva
Még gondolkodom valamilyen előételen, de nem igérek semmit. A menü változtatás jogát fenntartjuk, de vmi kaja biztosan lesz.
Gyertek, nekem már létszükséglet a lazítás.
Ü. A.
szombaton főzés, jössz?
bocs a hirtelen szólásért, csak most alakult ki, imádnám, ha jönnél és valami orosz cuccal elkápráztatnál bennünket.
időpont a szokásos: szombat du. 1.
nu, gyévuska?

nincsidőm írni, úgyhogy majd az lesz, hogy otthon irkálok, aztán majd jól idepésztelem mindet.
hát, ez nemjöttössze

Pénteken aztán végülis apámmal mentünk el a pécsi filharmónikusok olasz-koncertjére, ami nem volt rossz, de elég jó sem. tipikus komolyzene: unalmas és semmi különös. kár.

Volt bizony csütörtökön előitalozás, aztán meg fenntartó is...
Végigjártam a belvárost: ludovika, láundzs, jaffa - ez utóbbiban olyan ügyesen jöttünk-mentünk-ültünk, hogy sikerült nem konfrontálódni genyával...