Vendégség

az az igazság, hogy nálunk ritkán volt vendégség. mármint hozzánk nagyon ritkán jött fel valaki. jó, családi összeröffenések voltak ugyan, de abból van mondjuk évente három vagy négy, abból nálunk volt egy vagy max. kettő. anyámékhoz nem nagyon jártak fel barátok. legfeljebb még erzsébeten jött át edit meg tamás, de akkor attila is jött velük, ő meg az én barátom volt, szóval az más tészta. még mondjuk a poroszkáék, a szomszédok jöttek át minden második szilveszkor. szülinapi bulim is csak egyszer volt, hatéves koromban. szóval annak ellenére, hogy nálunk ritkán volt vendégség, igencsak korrekt vagy inkább mondjuk így, konkrét elképzeléseim vannak a VENDÉGSÉG, mint fogalom mibenlétét tekintve.
az ember vagy vendégségbe megy, vagy vendégeket fogad, ez az első alapvető didaktikus felosztás :)
a vendégfogadásnak van a spontán, azaz gyertekfel módja, aminek nincsenek sem stílusbeli, sem formai követleményei, ez a vendégség általam igencsak kedvelt, a lehető legszabadabb formája. aztán persze van a másik, az előzetes meghívás útján történő vendégség, ami előzetes szervezést igényel. mert ha az ember vendégségbe igyekszik, arra számít, hogy ott teljes ellátást kap, ital-étel viszonylatban, ha nem is vacsorát meg pezsgőt, de csipszet-sört/szörpöt legalább. ezért készül az ember a vendégségre, ezért vásárol előtte be mindenféle földi jót, hogy a vendégek, akik hozzá jönnek, jól érezzék magukat, és a jólérzésükben sem az éhség, sem a szomjúság, sem pedig a túlzott komolyság illetve józanság ne zavarja meg őket. ennek biztosítása a házigazda kimondatlan kötelessége. akárcsak a meghívottak összeválogatása. merthát én sem fogok örülni gimnáziumi osztályfőnöknőmnek vera esküvőjén, judit mégkevésbe, de hát ha vera apjának szíve s vágya, hogy őt elhívja, akkor legyen ott, majd mosolygunk egymásra, azt annyi.
na, szóval csak azt akartam ezzel illusztrálni, hogy számomra az előre megtervezett vendégeskedősdi komoly dolog, nem olyan, amit komoly indok nélkül visszamond az ember, arra készülni kell, mind lelkileg, mind fizikailag, előre meg kell szervezni dolgokat. hogy minden klappoljon. hogy minden a maga útján haladjon. hogy ne legyen hiszti, sírás, hazautazás, sem pedig törés-zúzás.
lehet, hogy túl idealista vagyok, meg maximalista, de én így gondolom...
monológ vége

jaj, istenem
miért?
>Szia Eva,
remelem, h jol telik a nyarad.
Ha ajanlhatok ket programot spontan, akkor ezt a kettot mondanam:
- Crate Soul Pressure @ Mokka Cuka, juli 24, szombat:
Dj Vadim, MC Yarah Bravo, Keyser, Shuriken, Erik Sumo & Pipedome
(http://blog.tilos.hu/cratesoul/archives/004077.html)
- mintha egyszer irtad volna az Agora-n, h tetszett egy KFT koncert.
Ha rosszul emlekszem, akkor bocs, ha nem akkor kuldom a bizti kedveert, h a Kapolcsi Fesztivalon is lesz O:cs-on, juli 31-en, szombaton (http://kapolcs.szinhaz.hu/pr_ocs31.php)
Tovabbi kellemes nyarat! :-)
Tomanek>

Hollandia (Vigyázat, hosszú!)

kibaszottul jó volt. az idő tipikus holland időjárás, 18-20 fok, néha napos, de inkább szeles, felhős, esős. kicsit elviselhetőbb, mint ez a hőség itthon.
leiden gyönyörű, mondhatnám álomszép mesebeli középkori város, álomszép csatornácskákkal, hangulatos kiülős kocsmákkal. nagyon kedves hely, mondjuk megértem borosst, hogy három év után már meglehetősen egyhangú és unalmas, és tényleg engem sem dobna fel, ha mindenhol ugyanazokat az arcokat látnám. de ennek ellenére sokkal jobban tetszett leiden, utrecht és delft a koragót katedrálisaikkal, csendes kis utcácskáikkal, meghitt légkörükkel, mint amsterdam vagy den haag (hága).
mókás volt, kedden, mikor megérkeztem, körbejártam leident, aztán este közösen főztünk aszaltszilvás csirkemellet baconbe göngyölve (eszter receptje), hozzá kruplipüré, majd elmentünk tájsszal és marcsinnal sörözni az ejnstejnbe. emlékeim szerint sikeresen bebasztam a nemtudomhány pohár sörtől, de az biztos, hogy beszélni már alig tudtam.
másnap elmentem hágába, de egy óra esős séta után visszafordultam, nagyon nem tetszett sem a belváros, sem az egész város. inkább bementem a de valk nevű leideni szélmalomba, ami sokkal mókásabb és kedvesebb élmény volt. szerda este aztán anikóval és márkkal moziba mentünk, megnéztük a herripotter harmadik részét holland felirattal, félidőben szünettel, ahogy kell, persze :) utána beültünk egy ír kocsmába anikóékkal és egy indiai nyelvészproffal, aki a tanítványai miatt nézi a buffy, a vámpírnő vagy hasonló sorozatot.
csütörtökön aztán fogtam magam, és elmentem utrechtbe, ami gyönyörű, csodaszép. bolyongtam a városban, beestem egy kórus koncertjére, ami után a karmester elejétől a végéig végigelemezte a kórusművet, sajnos hollandul, de így is nagyon impressziv volt, bolyongtam a dómot meg a többi templomot nézegetve (az egyikben megkínáltak az önkéntesek teával, leültettek, beszélgettünk egy jót, irtó kedvesek voltak, és meg sem próbáltak megtéríteni. valószínűleg eszükbe sem jutott, hogy egy ateista is járhat templomot nézni, ha az a templom a tizenkettedik században épült). komolyan nagyon nagy hatással volt rám a város, annyira, hogy be is tértem egy koffisopba, meglepve magam egy cigivel. na az szintén megadurva volt. mondta a srác, hogy erős, nade azt nem, hogy ennyire. az egynyolcadától szétestem darabokra, kóvályogtam a városban, a vonaton megadurva volt így utazni, úgyhogy belemélyedtem a mrozek novellákba. hát, asszem új dimenziók nyíltak meg előttem. betépve a legjobb ezeket az abszurd írásokat olvasni. megfoghatatlan gyönyörűség volt az az élmény, komolyan. délután bementem péterhez a laborba, begépelni és elküldeni a cikk-bírálatot, majd este fasírtot sütöttünk és boroztunk egy jót.
pénteken delftbe mentem, ami szintén gyönyürű, varázslatos, meseszép, léleksimogató kisváros. felmásztam a főtéren levő újtemplom tornyának legtetejére, és hát őszintén bevallom, régen volt ilyen szívbőljövő wow érzésem. annyit mászkáltam delftben, hogy épp csak egy háromnegyed órám maradt hágára, mielőtt péter befutott volna. azalatt végigjártam a modern negyedet, meg megnéztem egy szabadtéri fotókiállítást, ahol a budapestparádés fotó szólt egyedül magyarországról, amit jól a balkánhoz soroltak (sicc). aztán beültünk kajálni egy hangulatos kis arab grill-kifőzdébe, majd kisütött a nap, és kisétáltunk seveningenbe, a tengerpartra, ahol a felkapott helyektől távol mindenféle hangulatos kiülős helyek vannak. mint például a karaván, ahol bőrfotelek állak a homokban, és sörrel az ember kezében lehet végignézni, ahogy a nap belebukik a tengerbe. wb a tengerparton. vagy valami hasonló :)
szombaton bevásároltunk egy tipikus holland szupermarketben, ahol zenélő állatok csinnadrattáznak hüje kis gyerekdalokból átírt reklámokat, majd bementünk amsterdamba, ahol anikóval, anikó apjával és markkal megnéztük a van gogh múzeumban lévő manet kiállítást, ahol speciel 11 monet is ki volt állítva, nem úgy mint az itthoni monet és barátai című sikercsodán... amsterdamban persze fagyiztunk, aztán söröztünk, meg kajáltunk egy tibeti kajáldában (azt a zöld csípős csodát sosem feledem :), amikoris elkezdődött a nagy zuhé. már csendesedett az eső, amikor elmentünk kocsmát keresni, de így is szarrá áztunk, én meg még ráadásul le is égtem, útközben számoltam össze, hogy közel 50 euro ment el aznap, és maradt összesen 6 a további három napra. illetve júliusra, merthogy a kártyámat is leszívtam, szóval búslakodva üldögéltem mark és péter mellett a kocsmában. aztán amikor továbbálltunk, és sétáltunk a szombat esti amsterdami éjszakában, feldobódtam, nagyon durva éjszakai élet megy ott, ott komolyan veszik a szombat estéket, az biztos.
vasárnap kibicajoztunk katvájkba, a tengerparti bícsre, ahol sikeresen leégtünk mindhárman, majd este gulyást főztünk meg palacsintát sütöttünk anikóéknál.
hétfőn még egyszer körbejártam leident, aztán este tájsz főzött ránk, nála ettünk (milyen durva macskája van már tájsznak, olyan édesen bumfordi és ostoba tekintete van, hogy az már komolyan nagyon imádnivaló), majd nóra csatlakozott hozzánk, és kiültünk valahova sörözni.
és akkor eljött a tegnap, amikor haza kellett jönni.
na, hát röviden ennyi, hosszan hosszabb lenne, de már éhes vagyok, abbahanyom.
ha eszembe jut még valami, majd úgyis mesélek...

Arács

hát, a balatoni hétvége botrányosan szar volt, de többet nem lesz ilyen szar, merthogy "ezek utan a balatonon nem lesz semmi".
hát, talán nem is baj. többet ilyen hisztérikus lelkiterrorból köszönöm, nem kérek. amit bali péntek estétől vasárnap délutánig levágott, megadurván gáz volt. az, ahogy annával, julával, velem beszélt egész végig, már elég ahhoz, hogy többet ne is akarjam látni, de amit vasárnap csabiékkal rendezett, az kész, az totális elmezavarra utal.
persze, mi kergettük el a kicsit, amikor a megérkezésünk után rögtön lefeküdt aludni, mert szarul érzete magát...
persze, intoleráns szarházi faszfejek vagyunk mindannyian, oké, nem veszünk be A KÖZÖSÉGBE (ami mint entitás sosem létezett) senkit, csak a zozót, meg a lángandris haverját, akit akkor láttunk ugyan másodszor, de tök jól elvolt velünk...
nem kötelező ebbe az intoleráns közösségbe beletartozni. semmi nem kötelező. főleg nem egy olyan embernek, aki így beszól csabinak, a világ legjámborabb emberének, konkrétan elküldi az annyapicsájába, annak, aki állandóan, szünet nélkül lehüjézi julát, aki mindent, de tényleg, mindent magára vesz...
> Akkor lett nagyon fagyos a
> hangulata, mikor kiderult,
> hogy ti indultok es meg sem alltok Bp-ig. Elkezdett
> hisztis lenni. En ugyan
> mondtam neki, hogy mi Andrassal vele tartunk es
> ihatunk egyutt egy sort, de nem
> hatotta meg a dolog. Talan nem voltunk szamara az
> elkepzelt tarasasag...
> Ezek utan csak hummogott, duzzogott. En erre
> megjegyeztem, hogy minden buli vege
> ilyen, mire azt valaszolta, hogy ez volt az utolso
> aracsi buli, az biztos. Ezek
> utan neman mentunk az allomasig. Itt kiderult, hogy
> eppen elment a vonat es a
> kovetkezo tobb mint harom ora mulva indul vagy at
> kell menni Furedre, ahonnan
> ket ora mulva indult egy.
> Na, ekkor kiborult a bili. Elkezdett kiabalni teli
> torokbol (ott az allomason).
> Hogy milyen egy szanalmas, szarhazi tarsasag
> vagyunk. Nincs bennunk semmi
> szeretet, semmi odafigyeles. Szarunk mindenre, csak
> elbasszuk az idonket,
> szivjuk azt a szanalmas fuvet (!!!). Nem is erti,
> hogy mi tartja ossze ezt a
> tarsasagot. Majd ratett meg egy lapattal. Menjetek
> az anyatok budos picsajaba,
> orditotta, majd felenk fordult es biztositott
> minket, hogy ez nekunk is szol,
> nem csupan nektek. Szep jelenet volt.
> Nekem, szemely szerint, kedvem lett volna egy kisse
> megpofozni...
> Helyette meghivtam egy sorre (a masodikra).
persze, szemét dögök vagyunk, hogy a balatoni bulin a ház teraszán voltunk. igaza van, le kellett volna húznunk a picsába, a dzsindzsás kertbe sötétedés után, ott kellett volna enni, inni, kaját tárolni, meg miegymás...
ahhh
abbahagyom, csak újra felhergelem magam ezen az önző makacs seggfejen. pedig nemérimeg. lehet egy hangyának beszélni bétovenről, csak minek.
tudodmit, bali, ha magánéletet akarsz, ne hívj meg senkit magadhoz. magánéletet nem társaságban kell élni, főleg nem házigazdaként, hanem otthon, kettesben.

Mi ez a lazsálás? Elvonási tüneteim vannak.

elnézést, bocsánat, szorricsek, mostanában sok sok mindent elfelejtek, verának sem szóltam, hogy mikor megyek ki leidenbe a borosshoz, meg is dorgált, én meg próbáltam esemesben kiengesztelni. nem könnyű feladat, főleg ha az ember szélviharban egy szélmalomban mászkál, aminek a lapátja úgy pörög, hogy aszittem én leszek a malmos méripoppins...

szóval eltűntem, először a balcsira, bali arácsi hétvégéjére, amiről jobb nem beszélni, de mégis fogok, aztán meg egy hétre hollandiába, keddtől keddig, ami isteni volt, csak kár, hogy szombat estére maradt összesen hat euróm, amiből négyésfél volt a vonatjegy vissza a reptérre. édes hungarikumnak is fel lehetne fogni ezt a fajta csóró lepukkantságot, ha nem lenne ciki, hogy mindenki rendeli a többieknek a kör söröket, csak én mosolygok ártatlannak tűnő arccal, adom a szőkenőt, aki nem érti, mi itt a szokás... mindegy, néha nem baj, ha halálciki az ember.

hát, elég furán kezdődött a mai mérés, de végülis mennek a dolgok, a hsp90-et meg a hsc70-et sikerült felkötni az spr-chip aranylapocskájára, de a hsp70 az istennek sem akart felkötni. lesz azzal még egy-két probléma, érzem én. mindegy, működik a rendszer, nem is olyan nagyon ördöngős, csak persze ha gáz van.
nusit sikeresen lecsábítottam az ortopédia büféjébe, nincs annyira szarul, hálistennek, remélem jön pénteken a balatonra.

Date: Wed, 7 Jul 2004 01:33:28 -0700 (PDT)
Subject: tanulni kell ezt is :)
Kérlek Éva,
nézd át ezt a cikket és bíráld el. A bírálatot küldd át nekem emailben, ha lehet a jövő hét szombatig (júli 17) hogy hivatalosan is benyújthassam.
KÖSZ! Peter

szia, koszonom a leveledet, mar hetek ota a fejemben van, hogy irjak Neked, csak hat a szimpla eletrol eleg nehez nekikezdeni, es nagyon jol esett, hogy Te nekilattal a levelirasnak. Gabor mar regota kint van, probalunk kirandulgatni, hogy legyen valami ertelme is az itt-letnek a munkan kivul, irok majd reszletesen is, de most csak egy gyors figyelmeztetes, ha veletlenul megkeresne Teged Sahin-Toth Miklos, az oreg fia, ne lepodj meg, en ajanlottalak, mert lehet, hogy ha lesz penze, ujabb embert felvenne, es ha nem Kreta, akkor Boston, eleg poen lenne egyutt dolgozni, na de ami fontos: ne ijedj meg, az elso alkalom azert eleg mellbevago, annyira hasonlit az apjara, de egyebkent ertelmes es jofej, persze vannak hulyesegei, de hat kinek nincsenek, en egesz jol kijovok vele, nagyobb problema nincsen, szerdaig lesz, ugyhogy egyedul a holnap, kedd jonne szoba, ha egyaltalan Budapesten van es bemegy meg az intezetbe, na de hat lehet emailen is
kapcsolatot felvenni. Irok majd, most bucsuzom, Zsofi
nem jött. vagy pont akkor, amikor prof greg tartotta az előadását a hop-ról.

de facto
tények röviden, avagy ez van, csak sosem írom le, pedig...
szóval:
1. Verocska július végén férjhez megy. és ezt Judit még mindig nem tudja. merthogy mostanában úgy háromhavonta találkozunk, és sosem úgy, hogy alkalom adódna arra, hogy Vera ezt elmondja neki. most pénteken a stexben például felvetődött egy esküvői téma, csak hát takiék is ott voltak...
2. sikerült a hsp90 izolálás, minden buktató ellenére, van egészen tiszta frakció is, és nem is olyan kevés. éljen. megérte a múlt hét.
na most bezzeg nem jutnak eszembe, pedig... majd folytatom
(most le kell mennem a sejtekhez)
3. ja igen, tamáspéter megy dundie-ba, még mehetne londonba is, de ők (brigi is megy) skóciát választották. megértem, ha jobban belegondolok nekem is dilemma lett volna, főleg, hogy ott van ugye ede, akihez lehet menni látogatóba... na de ebben az a lényeg, hogy ugye e helyét ajánlotta fel nekem anno a főnöke, szóval fenesetuggya hányas számú menekülési útvonal nyitva. mellesleg krétáról semmi válasz, pedig megint rákérdeztem.
4. eszter lodzban van konferencián. lodzban, david lynch kedvenc városában. azt írta, megérti lynchet :)
5. megjöttek a délafrikaiak. édesek, jófejek, sőt, greg, a nagyfőnök a legjobb fej. tipikus angol, vagyis egyáltalán nem, nyitott, humoros, kedves, és újzélandi. :) na mindegy, én értem, és az a lényeg.
6. hú, és ami még ennél is fontosabb, több napos késéssel ma este hatkor megérkezett az a sok-sok kontrukció, amit az utóbbi két hétben versenytfutva expresszáltak, tisztítottak, és próbáltak elküldeni, és amivel mérni szerettek volna, habár most már mondhatjuk, mérni szeretnének.
7. apámék veresen tanyáznak, anyám ideiglenesen kiviszi a székhelyét, időnként meg itthon alszik, random módon, na jó, nem random, csak majdnem. tapsihapsi élvezi a vidéki életet, és irtózatosan kedves volt vasárnap, ahogy mellém feküdt, a lábamhoz simult. azt mondta vele, hogy hiányoztam neki. a kis hülye szőrösnek. :)

Budapestportál
Budapesti hírek
Újra kinyit a West Balkán
Ha nem is az építkezés előkészületei miatt immár megközelíthetetlen Kopaszi-gáton, de ismét kinyit a West Balkán. Az új helyszín a VIII. kerületben, a Kisfaludy utca 36. szám alatt található, a Corvin mozi mögött. A nyitóbulit július másodikán, pénteken tartják.
Forrás: origo.hu
2004.07.02.
lecsekkoltuk, állatkirály megadurván kedves hangulatos, bokrosfás, és egyáltalán wb-os qrvajó. ja, és közelebb van, mint a kopaszigát...
háromszoros hurrá, hogy megnyílt!

Hallo Eva,
Figyelj, azt ird meg legyszi, h mikor erkezel menetrend szerint ok? Skyeurope, igaz? Nem tudom, h ki tudok-e menni a repterre, mert jovo hetfo/kedden indul egy hatalmas kiserletem, es egesz nap egereket fogunk immunizalni...
Ott lehet jegyet venni, persze, semmi gaz. Leiden Centraal-ra kell erkezned, Den Haag v Rotterdam v Dordrecht iranyba indulnak altalaban az 5b vaganyrol es altalaban negyed orankent vonatok. A megallot elteveszteni nehez, ugyanis az elso es kb 15 perc az ut.
Bizony, Eszter jon aug vegetol fel evre! :) Oriasi makunk volt, megkapott egy osztondijat, szoval ez tenyleg nagy orom! Apropo, hogy all a kretai ize? (most, h Europa Bajnokok, igazan adhatnanak penzt is..)
Az ido altalaban meleg, de _barmi_ tortenhet, az esokabatot semmikeppen ne hagyd otthon! 1 pulcsi eleg szerintem, habar en fiu vagyok.. ;)
Melorol majd szoban, hat persze, h szarul megy.. sajnalom, h nalad is, de lesz egy kis pihid legalabb! Apropo, nekem hetkoznap dolgozni kell majd, de 5 korul probalok majd eljonni. Probalok szervalni egy 2. bringat addigra azzal lehet vicces dolgokat csinalni.. Meg egyebkent sem vagy elveszett tipus, nem igaz?
Na, hajra, ne vidd tulzasba nagyon a (bio)robotot!
ciao
rutabaga

Sült hal paradicsomos-kókuszos mártásban
- Fél kiló tengeri halfilét bedörzsölünk sóval és kurkumával, majd forró olajban kisütjük.
na ez már önmagában isteni, simán önálló kaja, főként grillpartira isteni...
- Egy kis olajban két gerezd összenyomott fokhagymát, és két száraz kisebb darab csilipaprikát (összetörve) két percig sütünk.
- Hozzáadunk egy kis zacskó kókusztejporból készült kókusztejet, két feldarabolt paradicsomot, és fél citom lereszelt héját.
- Besűrítjük a szószt pár perces forralással.
- Ekkor hozzáadunk egy kis paradicsompürét, majd belerakjuk a haldarabokat. Együtt rotyogtatjuk pár percig.
- Na ekkor jön bele egy csomó minden, ami átvarázsolja az ízeket: egy kis darabka reszelt gyömbér, friss zöld csili apróra vágva, zellerzöld és a fél citom leve.
- Megforgatjuk a halak, és aztán már csak öt perc és szeretni fogjátok. :)

ps. - Kókusztej
Főképpen a délkelet-ázsiai konyhában használják. A kókusztej valójában nem a friss kókusz belsejében található folyadék, hanem a kókusz húsából kipréselt folyadék. Használható leves alapként, currykhez, ragukhoz és desszertekhez.

zombi
hát asszem így érzi magát egy élőhulla
mint én most
pedig este teljesen fitt és top voltam
hát ez reggelre tovaszállt
pedig hát hat órát aludtam
úgy tűnik túl sok volt :)
vagy ez a hét volt túl sok
vagy a tegnap
a tegnap a vizsgával kezdődött (nándival, hét ember, két bukás, két ötös, egy négyes, meg egy hármas meg egy kettes), aztán felraktam gélre a a csabi által potenciálisnak vélt frakciókat, aztán jött a stetákattila előadása, amire persze be kellett menni, aztán elindítottunk még egy kromatográfiát, mert a háespé90 az oszlopon maradt. délután, mit délután, este hétkor, teljesen felborult az időértékelésem basszus, szóval este hétkor meg találkoztam julival, aki hozott nekem verestől apanázst, így hálistennek nem kellett kivonatoznom. ezen felbuzdulva nekiálltam megcsinálni azt a régóta áhított sült hal paradicsomos kókusztejes mártásban cuccot (lásd keretes írásunk:), ami egyszerűen isteni ízű volt minden egyes fázisában, hálistennek a végtermék is isteni. mókás egyébként, hogy hogy változtatták meg az ízvilágát az egyes hozzáadott fűszerek.
közben hívott zozó, hogy hol vagyok már, menjek sörözni, már csak rám várnak, úgyhogy a röpke kóstoló után kirobogtam a platánosba, ahol már egy csomóan nézték a meccset (íme egy reprezentatív példa, hogy mennyit számít, kinek drukkolok, a hosszabításban elkezdtem drukkolni a görögöknek, hát nem benyaltak tőlük egy gólt a csehek), és befizettem arielnek a lovetta felét. hosszas dilemmázás után bodorcsabival úgy döntöttünk, mégiscsak elnézünk az a38-ra, mégiscsak wb búcsúbuli, de mire eljutottunk a döntésig, orkánerejű szél támadt, meg vihar, meg eső, meg minden. így aztán rávettem csabit, hogy menjünk úgy, hogy ő teker, én meg ülök a csomagtartón, így talán nem ázunk szarrá a hajóig. de szarrá áztunk így is.
ott aztán végülis jó volt minden, kivéve a zenekart, na azért soha többet nem adok ki ennyi pénzt, az már biztos, de hát már benn voltunk. összefutottunk minekkel, aki beszédes kedvében volt, de ez lehet, hogy némi befolyáltság alatt következett be, egy fél óra múlva már nem tudta fókuszálni a szemeit. de végülis mindegy mitől, meg hogyan, mókás volt, édes, aranyos, a szokásos breki. a könyvtáros pincérsráctól sikeresen megtudtam, hogy ma este nyit a wbkert a korvinmozi mögött, meg augusztusban újranyit a könyvtár is. összefutottam még ilyenolyannal is, akivel jól megbeszéltük, hogy unalmas az életünk, és ezért jól telefonszámot cseréltünk (nem, engem nem az ő számán lehet mostantól elérni), és megegyeztünk, hogy ha nincs kivel elmenni valahova, hívjuk egymást.
huh
de fáradt vagyok
meg éhes
legyen már dél, hogy ehessünk halat
legyen már este, hogy alhassak
holnap szombat
holnap ki kell mennem a reptérre
kétszer is
a délafrikaiak elé
vicces lenne, ha baliék is ugyanazzal a géppel jönnének, mint a péhádés srácok.

mindenjóha
végülis a tegnap este sem végződött olyan tragikusan, mint az várható lett volna. lementem a holdudvarra egy csirkés salátáért meg egy fácános üdítőért. persze hatalmas tömeg szurkolt egymás vállát veregetve, üvöltve, hogy góóóóóóól, hogyvoooooooolt meg ilyenek. persze az éppen aktuális hangulatomon ez semmit nem változtatott, leültem a pult előtt levő padlózat szélére (persze máshol nem volt már hely), kedélytelenül falatoztam, időnként elhárítva a felém közeledő lábak a söröspoharat fenyegető megrázó vagy feldöntő veszélyét, mikor észrevettem egy szempárat. egy nagyon ismerős barátságos barna szempárat. amihez egy ismerős mosolygós, huncut kerek arc tartozott. egy arc, ami nem változott semmit az elmúlt öt év alatt. hát igen, kábé öt éve nem láttam sanyilacit, aki tétékás hökelnök volt, akinek én a külügyi elnökhelyettese voltam egy kerek évig.
úgy kábé fél pillanatig tanakodtam, hogy ráköszönjek-e, simán olyan ember volt ő mindig is, aki nyílt, barátságos és mindenekelőtt egyenes. szóval megmondja, ha zavarom, legfeljebb csak köszönök, és kicsit nagyobb ívben megyek ki a kapun. de nem zavartam. leültetett az asztalukhoz, dumáltunk sokat, nagyon sokat. mindenféléről. rebekáról például, aki kikezdett vele, bodorcsabiról, aki valahol ugyanott volt a tömegben, csak én már nem láttam sehol, emberekről, akiket ezer éve nem láttam, dolgokról, amik azóta történtek, a világról, a matematikáról, meg minden.
régen volt ilyen jó beszélgetőtársam.
tényleg.
ritka az olyan ember, akivel öt év után egy órán át folyamatosan beszélgetve, nevetgélve jól éreztem magam. szóval köszi sanyilaci, feldobtad az estémet. annak ellenére, hogy megtudtam, te basztad el az erdőst, miattad lett olyan ótvar sznob és gáz hely, amit viszont soha nem bocsátok meg. :)

itt vagyok fáradtan, éhesen, dühösen, és rámtört a bőghetnek, mint mindig, amikor kibaszott sok melóm van valamiben, amiből semmi nem jön ki. persze egy kibaszott frakcióban sincs fehérje, szar az egész, valahol eltűnt, és persze szombaton jönnek a délafrikaiak, jövő héten már kéne ezzel mérni.
utálom ezt, baszki, április óta mondogatom, hogy meg kéne csinálni ezt az izolálást, de nem, az utolsó hétre kellett ezt halasztani, úgy, hogy ki se próbálja, jó-e az a szar készülék.
elegem van.
nem bírom ezt. egyszerűen nem bírom elviselni, ha valami nem megy. illetve, hogy semmi nem megy.
az egész kurva életemben semmi nem működik.
semmi.
az egész egy kalap szar.

de hát a gotánprodzsekt is buzi!
hát igen, most őket hallgatom, ők zenélgetnek, a gotángotángotán, jóhogy nem kecsír a nevük :)
ma én vagyok a soros, tegnap este, mit este, ötkor leléptem eszterrel meg tamáspéterrel sörözni, később jött brigi is, perszehogy ludovika, perszehogy nécsör, bebasztam, mint atom. szóval csabi egyedül maradt itt benn éjfélig, ma meg ö ment haza előbb, család meg miegymás, én sem örülnék, ha a pasim egy álló hétig éjfélkor jönne haza, aztán én meg legyek jófej.
szóval most megy a hidroxiapatit oszlopos fplc, jönnek a kicsike frakciók, hálistennek ez most működik. mennyit szívtunk tegnap is meg ma is basszus ezzel a vacak kromatográfiás cuccal. két éve használták utoljára, és persze gondolom hagyták úgy, ahogy volt, tisztítás nélkül rohadni az egészet. nem csoda, hogy beszart a pumpa (nem annyit mért, mint kéne), beszart az UV-detektor, beszart a konduktométer, még szerencse, hogy tegnap csabi valahogy kihámozta a frakciók közül azokat, amikben a háespé kilencven van. ma megpróbáltuk kipucolni még jobban a cuccost, a pumpa így rendbe is jött, de az UV-detektor ugyanúgy szar, át kellett kötni a másik masinának az detektorát, össze-vissza van kavarva mindkét rendszer, remélhetőleg valami működőképes hibriddé.
szóval most ülök, és várok, mint reggel a vizsgán (persze erre a hétre osztottak be három vizsgára ülnöknek, ebből a hétfőt elcseréltem), csak ülök és várok. na jó, a vizsgán tudtam olvasni, rutinos csóka vagyok már, vittem könyvet (Mrozek), most meg lehet zenét hallgatni, meg netezni. aztán majd ha fut a gél, talán a holdudvarba is kinézek, eszek olyan pitás csirkés cuccot, az fincsa, csak folyik mint atom.
tititirimtim tititirititim
pam pam pam pam buenosaires pam pam pam pam santamaria
tirötirötirarám
ez a kedvencem, igen, ez most haddszóljon

folytköv
Szia Éva!
Hétfő délután - kedden Pesten leszek egy workshopon. Ráérsz esetleg egy kávéra vagy egy sörre? Egyébként lehet, hogy téged is érdekelhet. Mellékelem a programot.
Üdv: Szabados Laci
A program, benne sárgával kijelölve a neve :)
Retreat in Budapest 2004
Monday, 5th July
Openning talk
17:00-18:00 Bela Novak Mathematical modelling of the cell cycle
Session 1 Cell biology, Arabidopsis T-DNA mutants
18:00-18:10 John Doonan Introduction
18:10-18:30 Matthew Tomlinson Systematic determination of protein localisation in Arabidopsis cells
18:30-18:50 Andrey Korolev A novel family of microtubule-associated proteins (MAP)from Arabidopsis
18:50-19:10 Laszlo Szabados T-DNA mutant collection, activation tagging
19:10-19:30 Discussion

Pofoneccerű, ócó, kicit cípős, de finom, nadon finom, szőt, grillpartira iszteni: japán dömbéres cirke
kell hozzá:
- egy csirkemell, felaprózva kockákra, meg egy kevéske csirkemáj, ha nincs jó egy kis békönszalonna változatosságnak,
a páchoz:
- fél deci rizspálinka (nálam csak rizsbor volt, de azzal is isteni)
- fél deci szójaszósz
- bors
- reszelt gyömbér (minél több, annál csípősebb a dolog)
pácolni kell jó sokáig, majd felszúrni a mellkockákat meg a májakat/szalonnát váltakozva, és grillen megsütni.

isteni, irtózatosan fincsa :)

és igen, és megvan a kis hamis háespé, és szép, és jó, és akkor holnap folyt köv, még három nap megfeszített meló, hogy csak ő legyen, mert csak egy maradhat. addigra megszárad a köpenyem is, amire most borult rá az ecetsavas festéktelenítő.
és most irány a pékség, jön a megérdemelt jutifalat. vagy legalább zsömle a világ legfinomabb kecskekamamberéhez.

hát, ezen a héten hosszú műszak van.
reggel nyolckor kezdtük, és még mindig tart. lassan tíz óra van.
már megöltünk tíz patkányt (na jó, nem mi, anti vágta le a fejüket egy rozsdás ollóval, basszus, nem bírok odanézni, amikor vágja, brutális), kiszedtük a májukat, összevágtuk apróra, aztán összeturmixoltuk, aztán megpottereztük, aztán lefugáltuk, aztán megszűrtük, mert a zsír kiült a trutyi tetejére, közben összeraktuk a kromatográfiás cuccot a hidegszobában, aztán szép lassan hozzáadtuk az ammóniumszulfátot a trutyihoz, aztán még keverődött a hidegben, aztán megint centrifugáltunk, közben mostuk a butilszefaróz oszlopot vízzel, húszszázalékos etanollal, pufferrel, puffert csináltunk, péháztunk egész nap, aztán felvittük a mintát az oszlopra, aztán leszedtük, gyűjtöttük a frakciókat, közben gélt öntöttünk, aztán most meg felvittük a második csúcs frakcióit gélre, közben markert kellett készíteni, meg futtatópuffert, meg hétszázalékos ecetet a festéshez...
még leírni is hosszú.
hátmég végigcsinálni.

Élősködő Évák

Jamada Maszahiro, a tokiói Gakugei Egyetem szociológusa egy új elnevezést talált a jelenségre. A parazita szinglik kifejezés azokat a fiatal nőket és férfiakat írja le, akik - minden külső kényszer ellenére - szüleikkel élnek, akik gyerekkorukhoz hasonló kényelmet biztosítanak számukra, ugyanakkor már önálló jövedelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy luxuscikkeket, drága, divatos ruhákat vásároljanak, és rendszeresen utazzanak, szórakozzanak. Jamada szerint az "örök parazita szingliség" elsősorban a nőket fenyegeti, miután a fiatalemberek többségének a munkahelyi karrierépítés igen nagy felelősséget és önállóságot követel, előbb-utóbb szűkösnek érzik a szülői fészket.
Mindazonáltal elgondolkodtató, hogy a kifejezés olyan népszerű lett, hogy egyedülálló nők előszeretettel írják névjegyeikre: "parazita szingli".
ööööö

szívembe zártalak

Date: Fri, 25 Jun 2004 17:57:30 +0200 (CEST)
Subject: Re: [Agora] Es Ti mit gyujtotok?
From: papo@tilos.hu
To: "Tilos Agora"
> - elromlott olcso gagyi karorakat (hatha szetszedes...
mar ezer' a szivembe zartalak!
p.

Welcome! This is the home of Dublex Inc.
SECTION: 03 Welcome to the Dublex Inc. diary!
Peep into our world - we?ve got photos and comments from the road, the studios, etc. Get our tour dates and release information.
DATE: Friday, 25.06.2004
SUBJECT: Mokka Cukka
IMAGE:
LOCATION: Budapest/Hungary
CONTENT: Flo's gonna rock the crowd at Mokka Cukka. Thanks for the invitation! See ya there :-)
hát, erre nem akart kijönni velem senkise
és csak kinézni, hogy milyen a buli, kicsit messze van
sajnálom, hogy kimaradt

tegnap bébével kikerekeztünk a mokkacukába, hogy nagakevin zúzást tegyünk magunkévá, de a szigetbejárón egy cetli fogadott minket: ELNÉZÉST KÉRÜNK, MA ESTE HÉTTŐL MAGÁNRENDEZVÉNYT TARTUNK. MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNJÜK. MC
vazzátok meg, ez nem fer, kikerekezni a világ végére egy ilyen cetliért?! szemétség.
így hát fogtuk magunkat, visszakerekeztünk a margitszigetre, ahol bébé mutatott egy jópofa parkos részt, játszótérrel, vanília égbolttal, csodás volt, meg vicces, csak az a sok hülye kis szarság nem kellett volna :)

amikor már túl sokan voltak, meg már hideg is lett, benéztünk a csa3 kertbe, ami megagáz ultrasznob hely, de sikeresen megtudtuk, hogy a különrészen ákos szülinapját ünneplik, és ennek örömére olyan grillcsodákat sütöttek, hogy nyálam csorgott, komolyan, erre a srác, akit faggatam, aszonta, menjetek be, egyetek nyugodtan, egyébként isteni.
hezitáltunk, sokat, bébé beparázott, hogy nem mer bemenni, aztán végülis rávettem magam, bementem, dumáltam a szakácssráccal, egykét arccal, kaptam körriscsirét meg mézesmustáros húst, meg salikat, maga volt a világmindenség összes gyönyöre. aztán nem akaródzott táncolnunk, mert olyan gáz sznob arcok voltak ott, hogy szép lassan leléptünk. sebaj, majd ma este...

eddig a konferenciarol 20 embert tamadtak meg keselosok fenyes nappal, ez 5%-os arany, ugy, hogy mindenki tudta, hogy milyen durva itt a varosi dzsungel. basszameg, ne gyertek ebbe az orszagba. legalabb 10 evig nem szabad. szeretnek hazamenni a nyugodt hatodik keruletbe. felek.

ma is voltam úszni, leúsztam a kilométert, szaunáztam, sőt, még napoztam is tíz kemény percet. ez tényleg már a tűrőképességem határa :)
kicsi az uszodások világa, komolyan, ma radabalázst váltottam a medencében, ő a konczos munkatársa az élettanon, akivel sífutni jár, mellesleg boross régi haverja :)
most este megyünk évfolyamfocinézésre a platánosba. rájöttem, hogy ezek a focimeccsek érdekesek, nézhetők, lehet rajtuk izgulni, tényleg. na, de most komolyan, tényleg.

na, hát, ugye már a hétvégén is teljesen tropa volt a hátam meg a derekam meg a nyakam meg a vállam, és persze a talpmasszázs is jólesett volna, ha van valaki aki erre hajlandó, ígyhát már a hétfő reggelt is úgy terveztem, hogy az usziban kezdek, de mivel a felkelés sem igazán ment, maradt a késve munkábajövetel. de ma reggel aztán felkeltem jó korán (hétkor), felpattantam a fekete paripára, és elmentem úszni. miközben usziztam a két megmaradt sáv egyikében, elmerengtem azon, hogy milyen vicces lenne elhívni a petykát vagy bébét úszni. hogy tök jó lenne velük rötyögve úszni. motiválna, biztosan. hát és akkor balra nézve ki látok? bébét, úszószemüvegben.
- bali? bali! - szólok neki félve, merthát persze eszembe jutott, milyen ciki, ha nem ő az.
- igen? - néz rám, miközben lerí róla, hogy a fejében ez jár: miaf van már, kiez, mitakar, haggyámá békén hüjepicsa, nemismerkedek.
na és akkor megismert, és egymásra nevettünk, hogy már megint milyen kicsi a világ, és mi milyen viccesen pont ma mentünk el sok idő után újra úszni, és pont háromnegyed kilenckor egy sávban, egymás mellett úsztunk.
és tényleg. íme egy újabb bizonyíték arra, hogy minden mindennel.
és ez bizonyíték, nem ígéret.

kicsit piszkosul fáradt vagyok. már kezdek besokallni a minden estés stefán-szórakoztatástól. csütörtökön voltunk az akkor megnyíló sarkudvarban nusival hármasban, söröztünk maroyákossal meg tomanekkel meg mihaellel, néztünk focit és hallgattunk suhaidot. pénteken julával hármasban kimentünk a mokkacukkába, kejzershurikenre, ambi nem volt sehol, de hideg az bezzeg volt, meg tök pangás, meg persze részeg tomanek, aki megint felemelt, és ünnepélyesen kijelentette, hogy nem megyek haza, mire én azt mondtam, hogy de, erre aztán még ünnepélyesebben kijelentette, hogy akkor ő most lóg nekem egy punnyadással :) szombaton julánál lecsót főztünk, én meg vittem epres sütit, aztán kimentünk a hídünnepre, ahol összefutottunk judittal meg annamariékkal, aztán megjöttek veráék, de aztán lemaradtak, mi meg felmentünk a várba, aztán meg lementünk a dudgigzsúfolt ráckertbe, ami nincs zárva, sőt. tegnap este meg a presszóra elhozta stefán három kollégáját, és a film után beültünk sörözni a ferencjóskába. mára szabit veszek ki. nem akarok ma is hullafáradtan vigyorogni. meg a tegnapi viccmesélés kifejezetten nem volt valami feldobó dolog... főként nem a biológusvicc.
- mit mond egymásnak két biológus?
- ?
- egy sültkrumlit kérek kecsappal.
ugye hogy nem vicces? egy csöppet sem. főleg négy elméleti matematikustól nem.

nagyinak igazán jó érzéke van az abszurdhoz. komolyan, eldobom az agyam, annyira eszement helyzeteket produkál. tisztára olyan, minta vudielen magyar reinkarnációja lenne. a legutóbbi helyzet:
jön szembe a folyosón, kezében két emberesen leszelt, legalább öt-tíz centi vastag szelet kenyér.
-szia
-szia
-kérsz?
-mi ez?
-friss kenyér a pékségből.
-jó, egy kicsit.
-csak akkor adok, ha én adhatom a szádba.
-??!! na jó, akkor azt a kis csücsköt kérem. te, kisebbet, ez nem fog beférni a számba!! kössz.
-szia
-szia

Ami a moziünnepbe belefért:
Az utolsó hárem Özpetektől, ami istenien finom és szép, és maximálisan profi volt. Vagy egy tíz percig agyaltam, hogy a főszereplő lány honnan ismerős, de aztán leesett, hogy a


A Kőtutaj már nem volt annyira jó választás, gyenge volt, na. leggyengébb a sztori volt gyenge, mármint hogy az ibériai félsziget leszakad, és elindul a tengeren, meg hogy meseszerű dokumentumfilmnek próbálták eladni. Az idővel nem tudom hogy mahináltak, egyszerűen nem volt időkonstrukció a filmben. Zavart nagyon.
és persze a presszó.

"Presszó. Máshol ilyen nincs. Sajátosan magyar jelenség. Talán a háború elôtti híres kávéházi világ kommunista transzformációja hozta létre; itt egy helyen lehet kapni mindent, amit cukrászdában, kocsmában és kisvendéglőben adnak. Puncstortát, Unicumot és tojást pohárban. Tojást pohárban: toj. poh.-ot, a legjellegzetesebb presszó-ételt, amelyet máshol hiába is keresnénk. Mára persze alig maradt presszó a belvárosban. Vagy elit kávéházak, vagy egyetemi törzshelyek, vagy egyszerű kocsmák váltak belőlük. Talán csak az egy Bambi presszó tartja magát.
Pedig a presszó a legdemokratikusabb vendéglátó-ipari létesítmény. Itt minden társadalmi réteg megfordul. A munka előtti pálinkáért betérő munkástól az olcsó kávéját szürcsölô egyetemistáig és a magán- és üzleti ügyeit jobb híján itt intéző vállalkozóig. A presszó intézményének ez a sajátossága különösen érdekes, hiszen a társadalom egészét lehet egy presszó bemutatásával reprezentálni. A presszó a társadalom mindenkori keresztmetszetét adja.
Sas Tamás Presszó című filmje, amely az 1998-as év legnagyobb meglepetése volt, szintén keresztmetszetfilm. A különböző társadalmi rétegekhez tartozó szereplőket azonban nem a trükkös cselekményvezetés foglalja egy keretbe, hanem egyszerűen a helyszín: a presszó. Ezen a ponton válik fontossá az, hogy egy presszóban - ellentétben például egy sörözővel, egy kávéházzal, egy kocsmával, egy cukrászdával - a vigécektől a bérből és fizetésből élő polgárokon és az egyetemistákon keresztül a félalvilági figurákig mindenki jelen lehet. Az összekötő kapocs, amely egy keretbe helyezi e különböző embereket és jeleneteket, tehát maga a presszó.
Sas Tamás filmjének társadalmi keresztmetszet jellegét tovább hangsúlyozza az a technikai ötlet, amelyet első helyen szokás kiemelni e film kapcsán. A kamera ugyanis nem mozog. Ott áll a presszó egyik asztala előtt, rögzítve azokat a szereplőket, akik épp az objektív előtt vannak. Ez a megoldás persze elsősorban azt szolgálja, hogy ne kelljen a drága plán- és helyszínváltásokra pénzt költeni. Ennél fontosabb azonban, hogy explicitté teszi a film keresztmetszetjellegét: aki bekerül a képbe, aki a kamera előtti asztalhoz ül le megbeszélni lelki életét, az a film szereplőjévé válik. "

Kedves Éva!
Örülök, hogy az IBM hajón tudtunk egy kicsit beszélgetni. Kellemes este volt, köszönöm a társaságot, és a türelmed.
Másnap délelőtt még beültem okosodni egy kicsit, fél sikerrel. Mostmár (csak) az a kérdés, hogy az IBM a laptop-szerű jegyzettömb után igazi laptoppal (vagy valami hasonlóval) hajlandó lesz-e támogatni bennünket. Bár azt hiszem addig még sok víz fog lefolyni a Tiszán (Dunán) amíg úgy gondolják, hogy jobban kinyitják a pénztárcájukat.
Sok sikert és kellemes nyarat kívánok!
Szabados Laci

Kedves Laci!
Köszönöm a jókívánságokat, meg a hajós estét, ritkán adódik alkalom arra, hogy jót beszélgessen az ember olyan emberekkel, akiket addig nem igazán ismert, úgyhogy én is köszönöm a kellemes társaságot.
Remélem adódik még ilyen alkalom.
Minden jót a nyárra, jó munkát, aztán kellemes pihenést!
Éva

Szia Éva!
OK, majd kereslek es ha Pesten járok, felhívlak. Ha ne adj isten Szegedre vetődnél, szólj! Hajós vacsorát nem tudok garantálni, de egy fagyit vagy sört igen.
Üdv:
Laci

voltam ájbíem konferencián. az ájbíem és az élettudományok. ez volt a címe. vicces volt, mert a biokémiai szekció apraja-nagyja ott volt, köztük medve, attila, szabadoslaci, a kisduda, a biokémtanszék, pattyiék, lángandris, meg a genetikatanszékröl azok, akik kimentek gödöllöre. nem volt túl nagy szám, de végülis nem volt szar, az esti hajókázás meg kifejezetten mókás volt.

főnök bekattant. tutira. jó, az tényleg durva volt, amikor kiderült, hogy sredinek nem volt jegyzőkönyve. hogy csak cetlikre jegyzetelt, aztán meg beírt mindent a gépekbe, amik elég sokszor beszartak, van olyan, aminek a vincseszteréről az adatokat szépen lassan kis adagokban lehet már csak lementeni. okés, hülye volt a gyerek, ezt eddig is tudtuk. de velünk többiekkel miért kell szivatózni?
főnök még úgy két hónapja elküldte az általa (vagy ki tudja ki által) tervezett jegyzőkönyv oldalának prototípusát: egy bekockázott lapot, aminek a tetejére oda van írva a főnök neve, az intézet neve, a dátumnak hely, meg az oldalszám, alul meg két kipontozott hely két aláírásnak. merthogy minden nap este alá kell írni a jegyzőkönyvet, plusz alá kell valakivel irattattani, ellenőrzésképpen. persze. nincs semmi pénzünk, de majd nyomtatunk nyomdában!!! kockás füzetet. nem okos, mondaná peti. meg minden este aláiratattjuk valakivel. ismételten nem okos. az meg, hogy azokat a kockákat, ahová nem írtunk, tollal ki kell húzni, szintén qrvára nem okos. hogy lehet egy ilyen kisatírozott izén kiigazodni? sehogy.
két hete sikeresen lebeszéltük főnököt néhány elszállt ötletéről, de az aláíráshoz meg az aláíratáshoz ragaszkodott.
a jelenlegi helyzet: kata vett húsz olyan fűzött műanyagborítású puhafedelű kockás füzetet, mint amilyeneket én használok (bele van nyomva, hogy 100 lap, és látszik, hogyha kitépsz belőle), oldalszámozó még nincs, de majd az is lesz, pecsét már van az elején. bravó, éljenéljenéljen éljenkunkori.
ismételten volt egy felesleges hiszti, és ismételten bebizonyosodott, hogy évike az okosügyes jófejkiscsaj, aki pont úgy vezeti a jegyzőkönyvét, ahogy kell. mert az egész vita végeredményéből született konszenzus = évike jegyzőkönyve + oldalszámozás.

Szép film ez. Nagyon szép. Nem akartam hinni a szememnek. Hogy így is lehet élni. Lehetne. Ha. Mindig van egy ha. Sosem elég az, amink van. Sosem. Milyen ember lehet az, akinek elég inger az, ami belőle fakad? Akinek elég inger az, hogy ilyen helyen él? Nagyon jó kis film ez. Nyugodt, higgadt, bölcs, rámutat az emberi gyengeségre, butaságra, kegyetlenségre, melynek sosincs vége. Vajon mennyit kell hibázni ahhoz, hogy bölcs legyen az ember?

'TÁNCTERÁPIÁra akarok menni, utaljon be legyen szíves.'...eltáncolod az álmodat, a véleményedet, bármit...
szomorkásan vidám, megható, emberi, esendő, de legfőképpen meglepően őszinte volt mindenki tegnap petyka lakásavatóján. igen, ez a lakásavatók hétvégéje volt, eszpéék szombat esti bulija után vasárnap délután petyka lakását avattuk öten, aztán meg csak négyen. petykáét, aki olyan kajákat varázsolt elénk, hogy majdnem leestünk az asztal alá. a legjobb a tojásos (asszem tükörtojás) alapokon nyugvó joghurtos cucc volt, aminek a tetején pirospaprika mosolygott, és jócskán látott fokhagymát is, mielőtt az asztalra ért. a legbizarabb kaja címet a hagymás narancssaláta kapta, de ízre flitteres ötös volt az is. jó volt még a klasszikus görögsali, meg a rántott cukkini, amit a fokhagymás joghurtos cuccba mártogatva kellett enni, meg persze a barna rizs is. a tiramisu meg egyszerűen hallatlan, csak egy csöppnyit maradt el az enyémtől, de tényleg csak egy csöppet.
...agresszív vagyok. az egyetlen pozitív dolog, amit a pszichológus mondott, az az volt, hogy az emberekkel alkotott kapcsolataim normálisak. az egyetlen...
najó, ez csak a kaja része volt a dolognak. a beszélgetés, basszus, az tényleg durva volt, szinte csoportterápia. durva, de pont olyan emberekkel dumáltunk nagyon nagyot, akikről már lemondtam ilyen szinten. akikről azt hittem, hogy velük nem tudok őszinte lenni, ők meg nem akarnak, sosem akartak. de nem. nem tudtak. megadurva.
...néha azt érzem, hogy egy pallón járok, egy vékony pallón, amikor tudom, hogy rám figyelnek, és hogy nekem mondanom kell valamit, és akkor nem tudok már másra figyelni, csak arra, hogy figyelnek, válaszolnom kell, a mondandómra már nem...

reggel konkrétan nyolckor keltem, kimentem a konyhába, kiakadtam, mert anyám a két napja becukrozott, levet eresztett és mármár buggyanásnak indult eperrel ismételten nem csinált semmit, szóval kiakadtam, és nekiálltam lekvárt főzni. mire elkészültem, megreggeliztem, és elkezdtem volna fürdeni, megcsörrent a telefon, hogy ma vizsgáztatok, vagyis csak ülnök vagyok, és már egy fél órája ott kéne lennem, balhé van, teperés be. az egyébként édes aranyos humoros jópofa miki a fejemet vette, bedöngölt arccal a szarba, hogy ezt hogy képzelem, neki kellett helyettem ülnie, míg a srácok tételt írtak, neki, helyettem, értem, érzem a hangsúlyt, jogos a letolás, de a lábbal tiprás és megalázás talán egy kicsit sok. nem, nem kell elnevetgélni a linkségemet, én ezt nem kérem senkitől. csak legfeljebb azt, hogy ha beismerem, hogy hibáztam, csak én, senki más, bocsánatot kérek, és legközelebb mélyen koncentrálva odafigyelek, akkor miért kell tovább anyázni...a helyzetkomikum persze nem hiányzott, sas, aki vizsgáztatott, szintén elfelejtette ezt a napot, mondjuk ő reggel nyolctól a szobájában volt, őt nem hívták fel, perig ő kivételesen egy olyan vizsgáztató, aki hajlandó ülni is. namindegy.
az egészben az a leggecibb, hogy ezen a héten persze a miki szobájában levő qrva hangos temperálóval működő luminométerrel kellene mérni, amihez az egyik küvettának a sarkát letörtem, baszki, elegem van, nincs kedvem megalázkodva felmenni, engedélyt kérni a mérésre, amit egy másik labornak csinálnék, akinek csaba ígérte ezt meg a nevemben. hányok ettől az egésztől, hogy nincs egy qrva műszerünk, hogy nekem kell szívességet koldulni a környező laboroktól, ha mérni akarok, ha péhádét akarok, egyáltalán. így nem akarok. utálom magam mások nyakrára tunkolni. utálom. menekülök ezektől a helyzetektől. és persze utálom, ha pikkelnek rám, egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel, legfeljebb elkerülni a konfliktust. az meg azt jelenti, hogy el innen.
és utálok itt benn bőgni, mert bárki bejöhet, és megint kenhetek mindent erre a qrva allergiára.
baszki, és reggel nem volt időm bevenni a zirteket sem.
akkor most legalább tényleg kenhetem az allergiára...

Sziasztok!
Nem tudom Csaba, elert-e Joska.
Az a kerese, hogy a ket tervezett labort mashogy osszuk fel. Ne 30+30 negyzetmeter legyen hanem 45+15. Az a helyzet allt ugyanis elo, hogy az intezet minden laborja 30 negyzetmeteres es o szeretne ha nem egyforma kockak lennenek mindenutt. En ugy veltem ezen nem erdemes frontot nyitni. Igyhat arra kerlek benneteket, ha majd szukseg lesz ra tervezzetek at a 30+30-at 45+15-re.
Reszvetem...
egyben bizzatok: ez nem az utolso...
Szeretettel:
Peter

hú, hát ma reggel sem volt kedvem felkelni, nemhogy bejönni, hátmég dolgozni. de aztán mindhárom sikerült, és végülis nem is volt annyira szar dolog felkelni (már úgyis kakilnom kellett), bejönni (útközben vettem narancsot A TRAFIKban A NÉNItől), sem pedig dolgozni, bár ez utóbbi ment a legkevésbé lelkesen, de az erőltetett kezdet után a bevett rutin vette át a terepet, és végülis elég nyugisan katával beszélgetve telt el a nap meg a radioaktív átépéázos kísérlet.
most már kész vagyok, mindkét vékonyréteg végigfutott, a második ugyan még szárad, de asszem lassan hazamegyek. majd holnap berakom a leolvasó kazettába, meg beszkennelem. vagy hétfőn. még meglátjuk.
hjaj. nincs kedvem kibringázni a szigetre, sem pedig szalonnát sütni a többiekkel, a velvetes baszakodáshoz, a sok tiptop trendi csinpicsával meg főként nincsen hangulatom. nem is értem, hogy detti miért lelkesült be annyira ettől. mindegy, nincs kedvem megérteni őt sem :)
rendet kéne rakni a szobámban, mosni kéne, mert persze újabban megint csak én mosok mindenkire, aztán meg Mrozeket olvasni. folytatni a Lolot, mert még ott vár a polcon két másik novelláskötete is, amik még ennél is jobbak, csak pont ezt kezdtem el, de nem baj, mert így pozitív lesz a végkifejlet. ja, és még három novelláskötete jelent még meg, na azokat meg még meg is kéne előbb venni.
véletlen ez a lengyelmánia egyébként. már régebben megvettem a könyveket, csak most lett időm olvasni. meg a vasárnapi film is csak úgy véletlenül került a szemem elé. ha direkt lengyel cuccokra pályáznék, tuti nem menne. :)
mond ki azt, hogy zsubruvka

stefán, az igazi, mármint akit tényleg így hívnak, szóval máté svájci amerikai, vagy inkább amerikai svájci ivócimborája tényleg jófej srác. matematikus, de nem fafej, lazagyerek, ahogy jula mondta, szeret bulizni, szereti a sört, és úgy tűnik, bejön neki budapest. már amit mi mutogatunk neki. és hogy főzőklubbjuk is van, az külön pirospont. ma ezért jó kis vacsit kap ajándékba.

Kedden Bébével a ship factory island-en voltunk párbajozni. merthogy vett digikamot, és aszonta, kihív párbajra. már délután kimentünk, napoztunk a réten, sütit fotóztunk és szülinapi sünit ettünk, csokitotát, édeset és krémeset (most is látom magam előtt, hogy vigyorog, a foga csupa csokikrém, és aszongya: jó édes és krémes, hangsúlyozva, őszinte lelkesedéssel, isteni, hogy lehet ezen nem nevetni) szóval csokitortát, rajta fehér franciadrazséból kirakva, hogy BB. ettünk még olyan pékségből való sajtos csípős lapocskákat is, meg narancsos csokit. nade nem ezért mentünk ugye, hanem a megmérettetés, ugye, hát az volt a fő attrakció.
eredmény hírdetés: bébé győzött, mint mozigépész, isteni blervicsprojekteket forgatott, megzakattunk a nevetéstől, olyan jókat, meg a sünifotói neki jobbak lettek, mert látszik a süni nózija is, bezzeg nálam nem. az én kis masinám meg hát ugye optikában verhetetlen, olyan messzi dolgokról csinál piszok jó felbontású nagyítást, hogy csak na. születtek vicces képek még a mokkacukkában is, ahol a felolvasósrác, sanyi, és szaxiscsávó hármast felosztotta a favázas szerkezet, megadurva.
jó kis nap volt, bizony, jó kis zenével, jó szöveggel megsuhintva. csak a hazafele út ne lett volna olyan hosszú...

tegnap megtörtént a műtét. ami ugye nem az a kis szimpla nyisznyasz, merthogy csak az egyik heréje szállt le, hanem ultrahanggal meg kellett keresni a másikat, és hasfalat is nyisznyasz, hogy mindkettő kinn legyen egy kis szürke fémszínű tálcán.
amikor bökbandit műtötte nálunk a sági, aki házhoz jött, rutinműtét, tényleg, ha csak a herezacskót kell felvágni, a két gombócot kikapni, semmi az egész, pár perc, az altatás a legmacerásabb dolog, szóval akkor anyámmal elbújtunk a szobába, mert nem mertük, bírtuk nézni, hogyan veszti el szegény kiskandúr a férfiasságát és a büdösetvizelési képességét. így apám maradt ott a dokinál, aki ugye nem bírja a vért meg a kórházat, úgy anblokk, mert nagy a képzelőereje, és mindent átél, nos igen, apám konkrétan átélte a macskaherélést is, és elvágódott a padlón, amikor a doki a kezébe adta a nejlonzacskóba csomagolt heréket. az állatorvos meg nem tudott vele mit kezdeni. nem látott még ájult embert...
szóval most úgy volt, hogy akkor mindenképpen csinálják rendelőben, nélkülünk, jó, tudom, gázos dolgok ezek, de ha már együttélés, akkor nem jó a büdös kandúrhúgy. ez nem vita tárgya, lehetetlen meglenni olyan szagban. tényleg.
a sors fintora, hogy szegény cicus visszafelé a rendelőből, meg visszafelé az altatásból maga alá pisilt, még azt a jó kis büdöset, és a jó hosszú kis szőröcskéje most át van itatva ordenáré szaggal, és persze a friss sebe miatt most nem ajánlatos fürdetni. szegénykém, olyan kis sajnálatraméltó volt tegnap este pisisen, kábán, ahogy megállt az ajtóban, és úgy nézett, mint aki elfelejtette, hogy hol van, egyáltalán hova indult, meg még talán azt is, hogy ő kicsoda.
szegénykém.

szerintem igenis jó film volt ez
lassú, szemlélődő, mélázó, durva, de jó, ütősen jó film
nekemvaló

múltkor aszonta a fogorvos néni, hogy szépek a fogaid, laci, de...
szóval aszonta a néni, hogy örököltem valakitől valami csúnya gént, ami miatt nekem ilyen korán elkezdett sorvadozni az ínyem. hát és ez nincs az ínyemre. bizony. aszonta, hogy vegyek elektromos fogkefét, meg szájzuhanyt, orálbé, braun. aha. megnéztem, és helyből a fal adta a másik plafont, harminc kilóba fáj egy ilyen kombinált ketyere, ami mindkettőt tudja.
tegnap aztán jól kicseleztünk mindenkit apámmal, mert megvettük külön a szájzuhanyt tizenhétért, meg megvettük hozzá a legszimplább elektromos fogkefét, négyért. ez sajnos nem mér időt, csak forog, forog, nem megy magától jobbrabalra, csak szimplán mossa nekem a fogaimat, helyettem.
kipróbáltam, megyez, modern technika itt a számban, pazar dolgok ezek, csak egyet nem értek, miafasz kerül egy pumpán tizenhétezer forintba.

nem is írtam, hogy múlt szerdán, miután petykával megnéztük a franciaintézetes meztelennőcis kiállítást, egy kis gyomorbevéreztetés után eljutottunk a millenárisba, ahol pont ez fogadott minket:
Varga Filmklub: Animáció és horror
Raoul Servais: Harpya
Phil Mulloy: The Sound of Music
Quay Brothers: Street of Crocodiles
Jan Svankmajer: Down to the Cellar
Don Hertzfeldt: Ah L?Amour
Gahan Wilson: Gahan Wilson?s Diner
Paul Berry: The Sandman
Webster Colcord: Mad Doctors of Borneo
Voltaire: Rakthavira
Masayoshi Obata: Organ House
Vincent Lavachery: Gring Gallet?s Reward
Josko Marusic: Fisheye
Na ezek közül a Phil Mulloy volt a királyság, jó volt még a Quay Bros, bár egy kicsit kusza, izgis volt a pincés is, de a többi már sem nem volt vicces, sem nem izgis, vagy ironikus. pedig olyan jól kezdődött...

megyek, gyorsan megnézem az elbaszott képek kiállítását, a hórusz arcképcsarnokot. hátha felvidít.

asszem jobb, ha leállok ezzel a szarral, különben agybajt kapok.
ugye szerdán volta az a szép kis helyzet, hogy aszittem akkor jön a színházjegyes amálka, és egyenesen apámhoz mentem, mert persze nincs pénzem egy szál se, szóval legomboltam egy tízesre, és mivel ő is csak aznap kapott benn pénzt, mindezt benn a glédában vittük végbe.
aztán mikor beértem a laborba, aszonták, ácsi, csüccsle, nesze, itt van egy űrlap, rendezd be a leendő új épületben a laborokat, úgyhogy eszterrel csak néztünk egy darabig, szidtuk, akit értünk, hogy mekkora egy hülyeség ez így, alaprajz és méretek nélkül. hogy mondjam meg, miből mennyi kell, hogyha semmi leírás nincs hozzá, pölö hogy mi a külömbség a kézmosó, a mosdó meg az orvosi mosdó között, mekkora a kétmedencés mosogató, mekkorák a kicsi és mekkorák a nagy szekrények, mekkorák a laborasztalok, a polcok, mekkora a terem belmagassága, mekkorák az ablakok, hol vannak az ajtók, mennyi van belőlük...
őrület
totál agyleszívás volt, mire megalkottuk a 2 labort, a bacis, a déeneses meg a sejtes szobát, persze ráadásként kiadták, hogy adjunk javaslatot is a közös helyiségekre, mint izotóp labor és hidegszoba.
aztán csütörtökön jött az, hogy az irodákat is be kell rendezni, de addigra már csak én szarakodtam ezzel az egésszel. berendeztem aztán már simán azt a két irodát, ahol a főnök meg csabika lesz majd, be a két péhádészobát, be én. aztán meg ráadásként ágota rámtukmálta az intézeti állatházat is, hogy szedjem össze intézeti szinten mekkora kell, kinek milyen állat kell majd öt vagy tíz év múlva és hány db.
eszemmegáll, komolyan.
mire mindennel végeztem, előálltak azzal, hogy mégiscsak van alaprajz-tervezet, meg néhány előrajzolt labor- meg iroda-terv is, ezek közül kéne választani.
anyátok.
most kell ezt odaadni, mi? a tervek leadási határideje után két nappal?
idióták gyülekezete...

Sikeresen kiújult a szarkedvem meg az emberundorom, vagyisinkább az elegemvan mindenből és mindenkiből, haggyatokbékén, dögöljetekmeg kedvem.
itt abba is hagyhatnám...

a tegnap este? hát, a vodka elfogyott az biztos...
aldom az eget, hogy neked olyan jo, turelmes, es bolcs egyeniseged
valamint magas alkoholszazaleku italaid vannak

jaj, mit találtam, el ne felejtsem:
http://www.budgettravel.com/beijing.htm
na, most az van, hogy van egy hetünk arra, hogy mindent kitaláljunk, hogy mikor, hol, meddig stb, mert megjött a pénz, és el kell költeni.
szóval most mát tuti, hogy megyünk Pekingbe, azaz Beijingbe.
el sem hiszem, basszus

Krakkó alapjában véve randa, szürke, romos. Az óváros meg kaotikus, minden utcasarkon egy templom, amit annyira felcsicsázott a barokk, hogy megadurva. Jó, oké, a lengyel katolicizmusról már sokat hallottunk, meg persze a gótika végén, a barokk elején lett sok nemes, akinek sok volt a pénze, oké, mutassák is meg, de miért pont így? A vár szintén kaotikus, annyira eklesztiszkus, hogy az már fáj a szemnek. Minek az a szörnyű randa szürke modern épület oda a várudvarra? Minek az a sok rátoldás a katedrálishoz? Randa, ízléstelen. Hülyék voltak az építészeik, vagy nagyon megalomániások. A zsidó negyed meg egyszerűen lepukkant, mint a hunyaditér, pedig gyönyörű lehetne.
Hát látleletileg kábé ennyit Krakkóról.
Persze vannak nagyon szép házak is, de mellettük vagy az udvarukban van egy bedeszkázott omladozó másik, és ez annyira elveszi az ember jókedvét. Vannak nagyon kedves utcák, vannak irtózatosan szép visztulapart-részek, ahol csak bicajosok és gyalogosok mennek, csönd van, park van, zöld fű és sakkasztal. Ó, és persze vannak jó kis helyek, beülős, kiülős helyek, irigylem ezekért a krakkóiakat nagyon, sőt piszkosul, ide nekünk az alkimistát (istenem, miért pont krakkóban találtam meg a világ legjobb, legszebb, legharmonikusabb és legotthonosabb, na és legviccesebb kávézóját, sörözőjét?), azt a ráckertnél hússzor jobb kiülős kertes helyet, a régi zsidótemetőre néző teraszú ópiumot, aminek olyan fotelei és görbelábú kovácsoltvas székei, asztalai vannak, hogy hazavinném magát az egész helyet.
Hát igen, Krakkó egy jó kis diákváros, az éjszakai büfék, zakopinkák, zsurekek, azok feledhetetlenek. A legjobb rész éjszakai élet szempontjából a zsidó negyed. Vicces volt látni, hogy a móriczhoz hasonló körtér alakú piac büféi (ahol a lengyel feliratokból próbáltunk értelmet kicsikarni, aztán találomra választottunk kaját, de még milyen finomakat) éjjel is nyitva vannak, és kábé ugyanakkora sor áll előttük, mint piacnapon.
Ja, azt azért ki ne hagyjam, hogy totál véletlenül a negyedik európai sárkányparádéra érkeztünk, persze sárkány-felvonulással, tűzijátékkal és vidámparkkal fogadtak minket. Az megadurván vicces volt. Ahogy a kivilágított sárkányok ott úsztak zenére a visztulán, felettük puffog a tűzijáték... na az, édes volt, aranyos, kedves.
nem úgy, mint a pirat, amire felültünk. attól nem volt kedves, hogy a felénél csigalassúsággal ment fel, fejjel lefele megállt vagy fél percre. nem, az nem volt szép

ma este operába megyek
vagyis az operába megyek balettre
detti most sózott rám két jegyet ezerötért a seherezádéra
aludni akartam volna, de ez asszem kihagyhatatlan

kipróbáltam
igaza volt
a legistenibb és legviccesebb élmeny, amit valaha átéltem testápolás szintjén
marha viccesen bizserget, masszíroz, enyhén csíp is, de csak annyira, hogy jó legyen
marha jó
és tényleg nem kell utána testápoló, sem bőrfeszesítő, sem anyámkínja
az ember csak bedörzsöli magát az illatosított és növényi olajos brómos-jódos fürdősóval, lemossa, és már kész is
és ráadásul jó mindenre, pölö asztma, ízületi gyulladás, meg még nememléxem
annyira jó fej volt az a nő ott a sóbánya melletti boltban, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, adott kedvezményt, meg ha kettőt vettünk az illatosított olajos fürdősóból, adott mellé fél kiló natúrt is. és elmondta, hogy nincs még egy olyan város a világon, mint budapest. se koppenhága, se prága, komolyan, nincs egy olyan sem. persze ezt lengyelül mondta, és persze lengyelül magyarázta el, hogy mire jó és hogy hogyan kell használni a sót, de mindent megértettünk, mert amit nem értettünk volna, azt mutogatással kísérte, úgyhogy teljesen tiszta volt a kép.
wielickába hétfőn mentünk, amikoris a sóbánya világörökségbe vételének huszonötödik évfordulója volt, díszruhába öltözött bányászzenekarral, meg valami főmuftival, aki szerencsére nem okozott fennakadást. irtó érdekes, hogy ezeknek a lengyel sóbányászoknak volt erejük, kedvük, indíttatásuk, hogy bányászkodás után még kősóból szobrokat farigcsáljanak. és nem is akármilyeneket. és az sem semmi, hogy a főnökség ezt hagyta. nálunk a farigcsálókat rég kirúgták volna, ott meg büszkék rájuk. joggal. végre van egy normális nép is a világon.

ma reggel negyed tizenkettőkor keltem. előtte fél nyolckor, de akkor egy szempillantás alatt (ami reggel nem feltétlenül egy pillanat) rájöttem, hogy ez most nem fog menni. mármint ez a felkelésdolog. valszeg az agyam meg az ágyam összefogtak, és aszonták: nem, nem, ezt most mi neked nem engedjük meg. nem. ellentmondás nincs. nem mintha lett volna :) a kémiai felvételikkel is végeztünk már, terveztem mára kísérletet, de mi sem történik, ha nem kezdek ma el semmit. nem is kezdtem.
mindjárt jön főnök a linkek élen, aztán meg rohanok haza macskát heréltetni, aztán meg tamáspéterékhez paprikáskrumplizni meg tangóharmónikát hallgatni. ezt inkább kihagynám, de félő, már nem lehet nemet mondani. pedig kurvanagy már a szobámban a kupleráj, össze is kéne holnapra pakolni, meg anyámmal tisztázni, vajon emlékszik-e arra, hogy holnap én spec elutazom négy napra.
aludni kéne. még.
vagy inni egy kávét.
csaba kiment az ovis gyerekének interovisztikus futbalmérkőzésére szurkolni. remélhetőleg visszaér a megbeszélésig. ami fél négykor (?), nem basszus, el vagyok havazva, fél ötkor kezdődik. ó, akkor van idő egy röpke kávéra a trefortkertben. okés, akkor kiveszek pénzt, meg veszek tusfürdőt, aztán megiszok egy kávét, istenien süt úgyis a nap.
nem hangzik rosszul.
meggyőzte én ént.

tegnapelőtt és főként tegnap nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy most jött el az ideje annak, hogy felnőjek. fel kell nőnöm. igen, a feladathoz, meg egyáltalán. egy pont után nem lehet azt csinálni, amit csinálok. magamra figyelni, a sarokban gubbasztva figyelni másokat, esetleg felszabadulni magam alól, és persze jókat mókázni ismerősökkel. persze az lenne a szépésjó, ha az ember egész életében azt csinálná, amit szeretne, én pölö elvacakolnék a laborban, elnevetgélnék barátokkal, és persze jól nem kéne szerepelnem meg döntéseket hoznom. de persze ez a világ nem az a világ, ahol csak az számít, amit az ember szeretne. vannak olyan dolgok, amiket meg kell tenni, lépések, amiket meg kell lépni, és ha már lép az ember, akkor lépjen úgy, ahogy lépni kell, ne botorkáljon, bukdácsoljon, ha lépni kell, lépjen.
úgy hozta a dolgok egymásutánisága, a véletlenek és kevésbé véletlenek sora, hogy főnököm megtanított lépni. kis lépés az emberiségnek, kurvanagy lépés szürkemacinak.
az emberek nagy része sosem hallott arról, hogy testbeszéd. még nagyobb része hallott már róla, de nem tudja, hogyismitis. én egész jól elvagyok mások jeleinek detektálásával és elemezgetésével, de persze a saját mozdulataimat, jeleimet kontrollálni sosem tudtam, de asszem nem is akartam. na, hát ez jellemezte idáig az előadásosaimat. főnök irtózatosan jó tanárként szembesített magammal, együtt ki is nevettük magamat, csiszoltuk, fényezgettük az eddig nem létező stílusomat, módszert adott, követendő szabályokat, elfogadható ötleteket, jó tanácsokat, és tegnap délutánra sikerült elérnem azt az állapotot, hogy nem voltam már annyira ideges és suta, mint amikor neki adtam elő. és ez kurvanagy szám. leginkább az, hogy kevésbé voltam ideges azon az előadáson, amit harmincegynehány intézeti ember előtt tartottam, mint azon, amit csak neki.
ezt tényleg köszönetre méltó, és abszolút riszpekt a türelméért.
úgy érzem magam, mint egy mai todományos májferlédi.

elég
éhes
üres
fáradt
fáj
szem
térd
váll
hát
agy
hagynám a picsába, de stresszel az, hogy lebőgés lesz belőle, ha hagyom a picsába, de már fáradt vagyok, legszívesebben csak bedőlnék az ágyba, és péntek délben kelnék csak fel, amikor megyünk krakkóba, és akkor már ide sem kéne bejönni, merthát átaludtam a munkabeszámolómat, fúj, idetöbbetnegyere ébresztő!
leszívta az agyamat a reggeli kémiafelvételijavítás (mert persze az is most van, mikormáskor), aztán meg ez a röpke háromórás átbeszélés, ami már a múlt hét óta a sokadik, kétszeri előadás, hibakijavítás
netáncolj, gesztikulálj, hangosssabban, lassssabban ...
jólvanna, télleg jobb lett, én is érzem, hogy mennyire volt ez gáz, de könyörgöm, ez most már elég
elég!!!!!!!!
legyen már holnap este, berúgok a hámba, de nagyon, ígérem, csak legyek túl már ezen hányinger és idegeskedés, és elcsukló hang meg minden ilyen nélkül

Evam
sajnos a Pegazus mail-rol file-t csak KULON emailben a send file
optionban tudsz kuldeni. Semmi nem jott at abbol amit kuldtel, a hotmail-es accountomat pedig sikeresen lefagyasztottad. Kerlek a jovoben a most javasolt modon probalkozz. Ami a jelenlegi file-t illeti, ha elolvasod ezt a levelet, akkor kerlek kinyomtatva tedd az asztalra es ettol fuggetlenul csak a puskin-os cimemre kuldd el ujra a mondott modon.
Kosz. Peter

Hát szépjóestét, szép jó munkás estét mindenkinek.
szevasz, énekli a soul quality quartet. más van címnek odaírva, de tényleg azt éneklik, hogy szevasz. ezer éve nem hallgattam ezt a cd-t, annyi minden van rajta, amit meg még talán sohasem, pl. ezt sem. ezt asszem még a csabitól kaptam. szóval jópár éves, jazzanova, colorstar, meg ilyenek. még szerencse, hogy csak ez van itt benn, meg az amorf, de ahhoz most nem volt kedvem.
szevasz, aszongya.
igen, még benn vagyok, a gép 10.17-et mutat, én most végeztem, most küldtem el főnöknek a ciszplatinos kísérletek összefoglalóját, amit vasárnap estig kellett volna elküldenem neki emilben, de hát ezt csak pénteken olvastam ugye, amikoris nem csináltam meg, hétvégén meg minden összejött, szombaton vivi, meg nagyanyám szülinapja (ezer év után megint ott voltak eszterék is), aztán meg balival utaztunk a citadellára, jött a dzsihánkamion. ugyan defektet kapott útközben, de sikerült új kereket találni, és megint minden gurult tovább. na, aztán vasárnap meg nem bírtam felébredni. volt már olyanod, hogy felébredtél, felkesz, kimégy pisilni, eszel, beszélgetsz, de az agyad csak arra bír gondolni, hogy valami szürke felhőbe burkolózzon? hogy minek, azt fene sem tudja, még ő sem, csak valami miatt (na mi) megharagudott, megmakacsolta magát, és nem hajlandó működni. nem, az istennek sem, egy cseppet sem. tévénéző funkcióra tökéletes, de beszámolót írni, előadás-diákat gyártani, cikkeket olvasni, statisztika-könyvet feldolgozni képtelen. ha erőlteted, hanyattesik, és te bealszol. félóránként, óránként, kávémennyiségtől függetlenül.
köszönet neked mariska, köszönet neked zirtek, és neked is, légnyomás.

nade ma már frissen, lelkiismeretfurdalva szépen nekiálltam megírni a beszámolót, amihez persze az adatokat is kellett számolni a mikroszkópos képekből, mert szépek ugyan az ábrák, de sejtet számolni nem a rivjúer fog, úgyhogy szépen lassacskán hat menetben lehoztam a képeket a pendrájvval (nem fértek rá mind, van ilyen), szépen megszámolgattam őket, átlagot, szórást számoltam, rajzoltam szép grafikont, megtaláltam rajta az errorbárokat is (höhö, új hely lett volna a hajón, az orrbár mellett, de elrontották: errorbár), beszkenneltem a blottot, összeraktam a fluoreszcens képeket is, sőt írtam hozzá körítést. és most már kész vagyok. ja, és még csak lebaszást sem kaptam főnöktől, csak megkérdezte, hogy mikor lesz kész.
holnap jönnek majd a diák, aztán meg a statisztikakönyv.
csak hajrá, hajrá.
kár, hogy lefagyott a kezem, és alig áll már a derekam...

sopron

Jó volt ez a pár nap konferencia végülis, csak sajnos rá kellett jönnöm, hogy a toleranciaszintem erősen megcsappant, sokkal hamarabb befáradok az idióta és önző emberektől, kikészítenek a hülyék, erőltetetten viccelődök, a magukat humorosnak, de mindenekelőtt irtózatosan értelmesnek, intelligensnek, és persze műveltnek tekintő pojácák. Sopron csodaszép, nemcsak a belváros, és még ráadásul jó időnk is volt, szóval egy szép kis pihentető négy nap kerekedett ebből ki, ami nagyon, de nagyon jól esett, rámfért... Ja, ráadásul két előadó is felhozta, hogy van egy-egy jó kis péhádéhelyük, egy londonban, egy strasburgban, egyik sem piskóta. És ezen felül kaptam egy állásajánlatot is, de ezt nem kiabálom már el, ezt majd még meglátjuk...
Ott volt egy csomó biorobot, nusi, detti, ariel, aki poszterével elsődíjas lett, zsotti, meg még pár olyan ember, aki évfolyamtársunk volt, de sokszor nem beszéltünk, ákos, aki vegyészévfolyamtársunk volt, de mindig katának hív, meg az a fickó, aki vegyészkoromban fejre ejtett roki közben, ott volt medve is, meg müllerferi meg attila, meg....
ja, és megtudtam, hogy expasi megnősül, sőt, munkát vált, orvoslátogatónak készül.

na, mára is kitaláltam egy mújzeumot magamnak, csak a bicót kéne valami jó helyre elmenekíteni addig, amíg végigjárom ezt:
Saját bevallása szerint gyerekkorában legszívesebben magányosan üldögélt a fa tetején és nagy élvezettel bámulta a semmit. A belső csendesség és a jelentéktelennek tetsző dolgok iránti vonzalom azután fontos motívumai lettek művészetének. Figyelmének középpontjában látszólag az ember áll, valójában a környezeti és tárgyi világot képein azonos hangsúllyal szerepelteti. Banális helyzetek, lényegtelen pillanatok, jelentéktelen tárgyak; otthonos szemlélődés egy idegen és abszurd világban. Minden csupa árnyék, a történetek széle látszik csak. "Ami van, széthull darabokra".
Szilágyi Lenke retrospektív kiállítása az Ernst Múzeumban
Ernst Múzeum, 2004. május 6 - május 30.

Ez komoly :)

Az Ultrakonzervatív Magyarok Csoportjának (UMCS) tagjai liberálkommunista pálinkatermesztőket lepleztek le a héten.
Gratulálunk az UMCS lelkes csapatának és szégyelljék magukat a termesztők!!!

azért a tegnapot elmesélem, hamáreccer a waitinglinet éneklik a hangszórók, és hamár nincs kedvem elindulni...

Wait in line
'Till your time
Ticking clock
Everyone stop

Everyone's saying different things to me
Different things to me
Everyone's saying different things to me
Different things to me

Woooohh
Do you believe
In what you see
There doesn't seem to be anybody else who agrees with me

Do you believe
In what you see
Motionless wheel
Nothing is real
Wasting my time
In the waiting line
Do you believe in
What you see

Nine to five
Living lies
Everyday
Stealing time
Everyone's taking everything they can
Everything they can
Everyone's taking everything they can
Everything they can

Woooohh
Do you believe
In what you feel
It doesn't seem to be anybody else who agrees with me

Do you believe
In what you see
Motionless wheel
Nothing is real
Wasting my time
In the waiting line
Do you believe
In what you see

Ah and I'll shout and I'll scream
But I'd rather not have seen
And I'll hide away for another day

Do you believe
In what you see
Motionless wheel
Nothing is real
Wasting my time
In the waiting line
Do you believe
In what you see

Everyone's saying different things to me
Different things to me
Different things to me
Different things to me
Different things to me
Everyone's taking everything they can
Everything they can

szóval a tegnap.
tegnap nekiálltam az kábé-kácépé sejtvonalak átépé-hasításos összehasonlításához, és hamár kísérlet, odaraktam még az élesztő háespéket is, szóval volt mintám rendesen. pluszban még háromtól volt nagyfőnökkel megbeszélés, eredménybemutatás, diskurzus, és a beszkennelt géleket meg blottokat is össze kellett pofoznom meg kinyomtatnom. mindez nem lett volna olyan nagy gáz, ha nem nekem kellett volna minden géles oldatot kihígítanom. jó, persze előfordul, hogy az ember siet, és nem veszi észre, vagy elfelejti, hogy mindjárt elfogy ez vagy az az oldat, és nem hígít ki az utána következőnek, de hogy mindegyikből csak pár csepp legyen, az már gáz. erre jött az, hogy az egyik hűtőt már két hete csak nagylevegővel lehet kinyitni, annyira büdös volt valami odabenn, de persze mindenki baszott benézni, hogy mi a büdös. tegnap eldurrant az agyam, és elkezdtem feltúrni, és sikeresen előhalásztam jópár gondosan becsomagolt, már-már oszlásnak indult bacis agarlemezt, meg persze az okostojás által a hűtőben rejtegetett rohadó húsvéti tojást. bűz megszűnt, de én egyre jobban kiakadtam, így nekiálltam elpakolni sredi polcán, asztalán, lemostam azokat, rendet raktam csabi asztalán és polcán, lemostam azokat is (jobb nem tudni, mi volt azokon, baszki)... reggel mindenki meglepődve kérdezte, hogy mi történt. semmi, válaszoltam, csak elpakoltam.
van ilyen is.

hogy elment ez a hét is...
basszus.
lassan ráveszem magam, hogy hazamenjek, viszem a kis cikkecskéket, a kétzacskónyi cikket, amit el kéne, kellett volna már rég olvasni, meg amit persze most halásztam le a netrol, mert nem tudom, mit rakjak a diáimra, nem tudom mitismondjak, hogyismondjam majd az intézeti beszámolón.
nede elötte beugrom a maimanóban, ezért:

meg ezért is:

na és persze ezért is:

Igen, François Kollar kiállítás van. Amit meg kell nézni.

Oviblog folyt.

mivel sredi elutazott (háromszoros hihiphurrá), megüresedett itt fenn az asztala, és mivel nagyember nem szeretné, hogy valaki másnak kiadják (nahát, erről is kiderült, hogy intézeti tulajdon), beültette ide okostojást, akire ugye múlt hét óta pikkelünk. (mert beszólt, aztán én is beszóltam, és aztán eszterrel elment kettesben fagyizni, engem meg jól nem hívtak.)
na, szóval akkor most ő is itt fenn tanyázik, ha nincs éppen kísérlete, úgyhogy gondoltam abbahagyom a nemszólokhozzádot, ez így összezárva nem működik, nem is szóltam be, rendes kislány voltam, de ennek ellenére megint kettesben mentek el fagyizni. ma már hiszti és odaajópajtásiviszony mizéria nélkül fogadtam a dolgot, merthát vannak ezeknél az ovis dolgoknál fontosabb dolgok is az életben, amiken jól ki lehet akadni :) fejlődök, fejlődök...
csabi csak nem jön, pedig megcsináltam már az ábrákat, és hatra ígérte magát...
nemvárommeg, hazamegyek.

marhajó volt a kirándulás, ragyogó volt az idő, basszus, egy kistrikóban mászkáltam az erdőben szombaton, tök jó volt a ház, a nyolcszáz forinthoz képest, édes volt a gondnokbácsi, jó fej volt a kisvasút, ami a ház előtt zakatolt el három szinten is, mindenki jó fej volt, csak ági hisztizett meg nyafogott néha, basszus, őt egyre kevésbé bírom, de mindegy, alapvetően irtó jól éreztem magam, csak hazajönni volt szar.
belecsöppenni újra anyám ordítozásaiba, anyáknapján ordibálni, ezaz, hajrá, csakígytovább, még jó, hogy arról leszokott, hogy nekem azt üvöltse: kurvaanyád.
kihagytam a legjobbat, rádöbbenni arra, hogy juli kemény két napig bírta a faszi nélkül, pedig megint végleg dobta ki, mert hát megvágta negyvenezer forintra, dehát ő a hülye, mért adta oda neki a bankkártyáját, hogy hozzon neki ötezret. apám szerint úgy bőgött, mint a záporeső, amikor rájött, hogy a balu negyvenezret vett ki, és a szomszéd kocsmában verte el szerencsejátékra. na ezek után ismét ott volt a papucsa, a cipője meg a két horgászbot az előszobájukban, bravó, hajrá, csakígytovább, ha van még hiteled, aranyom, tartsad csak el ezt az ingyenélő főfaszt... aki félórára bezárja a vivit a sötét szobába. bazmeg. idióták mind a ketten.
reggel arra ébredni, hogy legszívesebben elbőgném magam, de nincs kedvem magyarázkodni, hogy mi a baj, pedig már abba is beledöglöm, hogy nincs egy ember sem, akihez hozzábújhatnék, aki egyáltalán megérintene (bazmeg, ez a legőrjítőbb, hogy már nem is emlékszem mikor ért valaki direkt a kezemhez)
ááááááááááááááááááááá
legszívesebben ordítanék, és persze itt benn a laborban meg az alaptalan lebaszó levelek várnak, meg az okostojás által csütörtökön csurig töltött desztilláló, baszik mindenki nagy ívben mindenre, és persze csabikának, toni jobbkezének meg a poszterére ma délutánra meg kell csinálnom az ábrámat, viszi ki ámerikába, mint sajátot.
igaza van a főnökömnek, nem labor ez, hanem kupleráj, de baszki, ő tette azzá, igénytelen faszok gyülekezetévé, és megértem Katát, hogy belefáradt, hogy húsz éve hiába próbál rendet tartani, hiába, nincs értelme, ha ilyenek...
de így nincs értelme dolgozni sem.
meg kedvem sincs.
mennék vissza a madárcsicsergős, melengetőnapos, halványzöld börzsönybe...

Apró dolgok ezek, apró, gesztusértékű dolgok, amik piszkosul fájnak, mert az ember arcát a szarba döngölik, csak két mondat, ami kellőképpen szarul esik, csak egy kérdés, ami nem nekem szól, vagyis nekem nem szól, köszi szépen, mit jófejkedek én itt, fasz fog ezentúl hozzádszólni, fasz fog viccelődni veled, jó, lehet, hogy ma éppen nem vagyok jó passzban, de nem, mostanában jó passzban vagyok, nem ez a baj, az a két hülye megjegyzés, az nem esett jól, meg aztán hogy úgy mentek ki fagyizni, mintha ott se lettem volna, mintha én nem akarnék fagyizni, mintha én nem érnék rá fagyizni, legalább megkérdezhették volna, de nem, baszki, meg se kérdezi, hülye kis senki, jól rámhoztad a nemvagyokénsenkisem meg az énmindenkinekfeleslegesvagyok érzést újra, pedig ki vagy te, komolyan, egy kis hülye okostojás. baszki. rég nem bőgtem, főleg nem idebenn. kapjátokbe mindannyian.

Megvettem a repcsijegyet, most már végleges, júli 13-20, leiden, amszterdam, erbé.
ja, és a kurvaannyukat, hogy nem szóltak, hogy kéterzeröt az, hogy én kápéban az irodában veszem meg a jegyet, szóval akkor holnap kell átvennem az idiótára a két színházjegyet, pedig csak egy ezres, de már a számlámon csak kétszáz forint van, a tárcámban négyszáz kápé plusz párezres kajajegy, otthon meg egy ötezres a hétvégére, amiből akkor ugye lesz négyezer, baszki, baszki, utálom, ha le vagyok égve.

Na, mára még annyit, hogy megnéztem a köcsög védése utáni bulin készített képeket, és kibaszottul látszik, hogy híztam. Baszki, fogyókúra indul, cél: segg, comb, has.
Biciklit ezért ünnepélyesen beizzítottam, combos zsírégetés beindítása végett, szóval ma reggel lámpát aplikáltam, aztán nyeregre pattanva rögtön időpontot is kértem a fodrászsráctól, kaptam is, jövő keddre, reggel nyolcra, persze most néztem meg a naptáramat, és pont kedd délután megyek fogorvoshoz is, namindegy, halúdkövér.
Ja, és apám aszonta, ma este odaadja a pénzt repcsijegyre, szóval holnap véglegesítem az útitervet, aztán sipirc Amsterdamba.

Gazsó, a magyar depargyiő. Randa, mackós, és mégis megfoghatatlanul kedves, aranyos, édes. Ki nem mondhatóan hasonlít, igen, úgy tűnik, ez az én zsánerem. Vanilyen.
"- De van az életedben egy-egy olyan időszak, amikor megszűnik a rohanás, és megszűnik az említett összemosódás is: minden évben az Őrségben töltesz néhány hetet. Ott nincs mozgólépcső, és nincs "magasabbrendű" művészet sem.
- Nagyon fontos napok-hetek ezek. Jó biciklizni, mászkálni az erdőben, jó gombát szedni, úszni, főzni, fát vágni, jó beszélgetni a szalafői emberekkel. Jó befűteni a cserépkályhába, havat lapátolni, áthívni a szomszédot, meginni együtt egy felest. Semmi különös. Az ember megmosakszik a természetben, a valóságban.
- Elemi, zsigeri, céltalan létezés. Nemcsak néhány hét, az egész életed szólhatna erről: erdészeti egyetemet végeztél, diplomás erdész vagy."
baszki... no more comment... hajj...
"Van egy kedvenc szóösszetételem: megszenvedett egyszerűség. Ide el kell jutni. Végül is a megszenvedett egyszerűség felé halad minden emberi élet..."
el is felejtettem már, hogy az Ébrenjárókban játszott, igen azt a filmet két éve néztük meg Zsófival, valamikor nyáron, irtóra tetszett, az még a valami amerika előtt volt talán, egy totál váratlan, fordulatos jópofa magyar film volt az. igen, mennyire jó is az a film...

Tegnap este Bébével a mennybe jutottunk. Ahol húslevest osztanak. Ilja mondta, menjünk mi is. És mi mentünk. Mentünk a végtelenül buta, végtelenül egyszerű és befolyásolható lengyel falubeliek után, akik keresztre akarták feszíteni Ilját, de aztán az addig bolondnak hitt, káromkodó és a fekete jércéjét mutogató, ám Iljába viszonzottan beleszerető Olga leállította őket. Szóval szépen felsétáltunk a mennybe. Bébé vigyorogva mondogatta, nem véletlen, hogy pont most nem hozott cuccot, hogy pont most megyünk a mennybe, le kell állni vele, le kell állni.
Ha leáll, Ilja második csodájának leszünk tanúi.
Ámen.
Tadeusz Słobodzianek Ilja prófétájának alapja egy megtörtént kelet-lengyelországi eset az 1920-30-as évekből. Bizonyos Eliasz Klimowicz a század elején felkerekedett, hogy elzarándokoljon a Kotlin szigetén élő Joan Krosztadzkihoz, a csodatévő pópához. Célja az volt, hogy anyagi támogatást szerezzen a Grzybowszczyzna-i templom építésére. Pénz helyett ugyan csak áldást kapott, ám útjáról hazatérve az a hír fogadta, hogy a környéket rémületben tartó haramia meghalt, s ezt az eseményt a zarándoklat eredményeként kezdte hirdetni. A "próféta" köré egyre több tanítvány gyűlt, s nem kevesen úgy hitték, hogy az ég magát Eliasz küldte, hogy a földön rendbe hozza a dolgokat.
Klimowicz egy idő után felvette az Ilja nevet, s kihasználta a nép meggyőződését az Utolsó Ítélet közeledtéről. S nem ő volt az egyetlen a környéken: a szomszédos falvakban ugyancsak felbukkantak próféták, angyalok és arkangyalok, sőt maga keresztelő Szent János is. Közülük Ilja volt a legnépszerűbb, legkomolyabb konkurenciáját 'Romanov Miklós cár' jelentette, aki szentképárus alakjában bukkant fel egy közeli falu piacán, s akinek alakját szintén Słobodzianek örökítette meg Miklós cár című drámájában. (Ebben a drámában is megjelenik Ilja, népesebb kísérettel, mint az Ilja prófétában: szent asszonyok, apostolok, arkangyalok és maga Szűz Mária követi, ahogy ezt a korabeli dokumentumok is leírják.)
A Biblia szerint Éliás próféta azért jött a földre, hogy hirdesse Krisztus második eljövetele, s az Utolsó Ítélet közeledtét. Klimowicz hívei azonban hamarosan elkezdtek ragaszkodni ahhoz, hogy Eliasz maga az Isten fia, aki megváltja az emberiséget bűneitől. Klimowicz megjövendölte a "világ végének" időpontját, s elkezdte építeni Wierszalint, vagyis az Új Jeruzsálemet az igaz hívőknek. Önmagát messiásnak, kísérőit pedig apostoloknak nevezte.
A helyieknek tetszettek Ilja szigorú tanításai, ám amikor az Utolsó Ítélet nem következett be a várva várt napon, Wierszalin lakói elhatározták, hogy a prófétának újra végig kell szenvednie Jézus kínjait: keresztet faragtak, hogy arra felfeszítsék Ilját, így bizonyítva istenségét. Iljának szégyenszemre az ablakon keresztül kellett elmenekülnie.
Słobodzianek szerint a Białystock-i Ilja-legenda "kristálygömb, amelyben tükröződik az egész huszadik század annak ideológiáival: a kommunizmussal, a nacionalizmussal, a nyelvek és vallások keveredésével". A szerző a misztériumok alapanyagához hasonló szövegekből állította össze drámáját, hiszen nemcsak a kanonizált történetet használta fel, hanem az apokrifokat és a népi hagyományt is, s utóbbiakat a bibliai forrással egyenrangúként kezelte.

Köcsög

csurig volt már jóideje, ki is csurrant, ki is cseppent jópárszor, de most már kibaszottul kurvára egy lavórnyit öntött bele a poharamba, baszki.
Az eddigi legmegadurvábbak: Kata+Péter, Kata+Csaba, Eszter+Csaba, az öngyilkossági kísérlete a kétheti nemevéssel (amikor mindennap CSAK ebédelt Csabával), és az, amit a haverja levágott az utcán: lába elé letérdelés, bokaátölelés, lábak csókolgatása, sírás, rívás, többet érsz te bárkinél, ne tedd ezt...
az utóbbi sztorira egyébként Bébé tegnap azt mondta, hogy buzik között simán el tud ilyet képzelni.
baszki, erre most mit mutat nekem? a feliratozott fényképeket, amiket a haverjainak küldött el, amik őt ábrázolják a lakásban, a szobában, a szentistvántéren, stb, stb, ÉS a fürdőkádban, félmeztelenül, illedelmesen lenyesve a kép alját, de baszki, tisztára gay-magazinbeli képek. aztán kép, amin a szobatársa és ő ülnek a kanapén, pólóban és alsógatyában. bravó. aztán a laborfotókat keresgélve nézegette a benti gépen levő többi képet, odanézek, hát nem megint félmeztelenül vigyorog a kamerába?
mindjárt hányok.
félreértés ne essék, nem a buzikkal van bajom. ezzel az álszent köcsöggel, aki kiakadva szidta a főnökömet, aki játszotta a jófiút, aki imádkozik, aki istenfélő, aki meg akarja őt javítani, blablabla, akinek már egy rohadt szavát nem hiszem, akinek már csak két napig kell néznem a képét, aki nem fizeti a számláit és az albérletét január óta, aki valszeg azért tartott magánál annyi valutát, amikor betörtek hozzá, mert kurvára azzal seftelt, aki kibaszottul kihasznált mindenkit, merthogy őt itt nem érti meg senki, senki nem beszél ebben a kurva városban angolul, baszki velem ne akarja elhitetni, hogy a kopidzseneralnál egy ember sem ért angolul... baszki. baszki. baszki.
dejólesz, ha elmegy innen. még nem örültem soha ennyire annak, ha valaki elmegy.

Szavak tárháza

Bár volna tél még, bár havazna hó!
De vigyorog a nap. Tavasz van, ó.
Nyúlik megint a vágyak kurta titka,
miként ha füst, fonódik ujjaidra.

Volnék nyakadra csöppent körtelé,
volnék ruhádba kent hasonlatok,
apró göröngy, ha megbotolsz belé,
kicsiny bogár, ha eltaposgatod.

Dacolnék érted kisgyerek gyanánt,
peregne rólam minden intelem,
köhögnék érted, szívnék rossz dohányt,
vacognék érted éjjel ingtelen.
/Sóhajnyi vers a szerelemről, Varró Dániel/

gondoltam, megnézem, hogy mondják azt angolok, hogy mandulavirág, mert nem teccik a mandulafás kép, és gondoltam, rákeresek angolul is.
ígyhát felmentem a sztakiszótár oldalára, és ez a kis versike fogadott.
kedves meglepetés. édes, bájos dolog meglepni egy ilyen versikével a fáradt szótárazót.
almond, persze, tudtam én, csak elfelejtettem.
micimackó
neszenekem hogymondják a mandulát

Mandula

Mandulavirág még nagyon iciripiciri, igazából még csak mosolyogni tud, meg sírni, meg nézni nagy szemekkel, nézni azokat a kis szaros csörgő biszbaszokat,meg enni, meg persze aludni. Édes csöppség. De ez a két nap elég volt arra, hogy átérezzem, mennyire fárasztó egy ilyen kisbaba, meg mennyire helyhez köt. Két-három óránkánt etetés, este hétkor fürdetés, aztán kaja után alvás, ami azt jelenti, hogy délután már nem lehet alvás, mert akkor este nem alszik el rendesen, és annál szarabb nincs is, mint egy átsírt éjszaka...

Ezennel ünnepélyesen jelentem, hogy kitűnően sikerált életem első piramisuja, pontosan olyan finom, mint annak lennie kell, a krém pont annyira krémes, amennyire kell, nem folyik, nem túl szötyögős, nem túl édes, nem is savanyú, és remélhetőleg mára még nem is romlott meg, de talán nem, mert a szaga jó volt, és izre sem volt vele semmi baki, az úton sem folyt ki, nem romlott meg, merthát ugye jókis szaridőt fogtunk mi ki, úgyhogy szombat este be is faltuk a monáéknek vitt nagyadagot, ma meg az otthoni kicsit is.
Szóval flitteres ötöst ide nekem (kitárom a köpenyem, ide, pontosan ide kérem azt a flitteres ötöst :)

megyek, és megveszem monának az ajándékot, aztán sipirc haza, amig süt a nap.
remélem pécs környékén azért nem fog esni az eso egész hétvégén. az nem lenne vicces. mindegy, mindenesetre megpróbálom megcsinálni a tiramisut, és ha sikerül, egy adagot elviszek nekik.

Nagy napok közelednek.
Holnap lesz Sredi hivatalos védése.
Harmincadikára már megvan a jegye hazafele.
WOW HURRÁ ésatöbbi
Szombaton megyek le Monához látogatóba. Már megvettem neki a kért paprikás mézes vodkát, azt adja majd a Bélának névnapjára, még majd néznem kell valami ajándékot nekik is. OPersze ma nézelődtem, de hát lámpát kellett venni már a bicóra, meg meg kellet venni azt az csábos felsőt a jaffában, meg azt a másik kettőt a retrockban, szóval kicsit most elanyátlanodott a bankszámlám, de sebaj, majd apámtól kérek kölcsön repcsijegyere, mert már kinéztem, és le is dumáltam, hogy júliusban megyek ki borosshoz, és már megvan az a két dátum, amikor csak hatezer a jegy a szkájnál.
hajj, megyek haza, már megint későre jár, tegnap is jól elücsörögtünk Nattal, jó, azért jót dumáltunk, meg isteni volt a cirtomos pitéje, aminek megadta a receptjét, franciául :)

Na ne

Ez a címe annak a német könyvnek, akinek az íróját persze elfelejtettem, de majd jól utánakeresek, ha Eszter visszaadja. Megvan. Claudia Frenzel.

Húha.
Megadurván jó fej az a csajszi.
Megadurva már a kezdőjelenet, ahogy követi egy fickó éjjel, vagy este egy kietlen utcán, ahogy izgul a csajszi, hogy elérje a metrómegállót, aztán ahogy megnézi magának az üldözőjét a metrókocsiban, ahogy észreveszi, hogy a srác elkezd a gatyájában matatni, és ahogy erre reagál (elkezdi túrni az orrát, hogy gusztustalannak találja a perverz állat)...
Megadurván jó. Szinte letehetetlen egy könyv.
Irtózatosan érdekes a csajszi élete, merthogy alvászavaros, és ezért nem tud éjszaka egy-két óránál többet aludni, viszont nappal is időnként elalszik, ahol éppen rájön az alvás, templomban, sufniban...
Irtó jó, hogy kik a barátai, hogy kiről mit gondol, pl. hogy sznobnak tartja a dorfmaistert szeretőket :)
jaj, nagyon büszke vagyok magamra, hogy csak úgy találomra levettem a polcról, és csak úgy megvettem. Ügyes kislány, még megvannak a megérzéseid...

Voltunk Sesnél, ettünk ismét magunk degesz, merthát volt ugye borscs, aztán kókusztejes majdnemgyömbéres gombás csirkeleves, újgúr húsos lepény, muszaka, zöldsaláta-saláta rikottával, kókuszos lében párolt csípős marha, perszehogy irtózatosan csípős szósszal, na ekkor nadrág kigombol, nagyot sóhajt, de még azt a perzsa izét muszáj megkóstolni, és még a tiramisu a hűtőben figyel, jéézusom.
Persze volt megint rikiki, meg sok bor, ami a végére táncra és énekre perdítette Nathot a villamoson, aztán meg volt hajó, ahova Annáék már nem fértek be, de scs bejutott, pedig Annáéknak jobban örültem volna, az már biztos. De mr. scruff azért jó volt, köszönjük ezt a túlzsúfolt napot is, meg a túlzsúfolt londoni hajóutat is.

holnap fárasztó egy nap lesz.
délelőtt főzőcske (de lehet, hogy ma este főzzünk anyámmal, igen, megint orosz kaja lesz, asszem most valami céklásat alkotunk, vagy borcsot, vagy azt a salit, aminek a nevét már elfelejtettem...)
aztán seskajadélután
aztán meg miszterscuff és medprofesszor
hmm

Alessandro Baricco: Tengeróceán
Verától kaptam, többek között ezt is, meg kaptam még egy fogpiszkálóméretű marokkót, meg egy felhúzhatós csipegetős csibét, meg salátáskanalakat is, asszem ennyi. igen.
de hogy ez mennyire egy édes könyv. hétvégén, amikor az egyik délutánt átkómáztam, aztán meg este kaptam egy kávét, és persze ettől jól nem tudtam elaludni, egy éjjel kiolvastam az egészet. nem sok, alig kétszáz oldal, de úgy viszi a történetet, a különböző sztorikat úgy hagyja félbe, hogy nem lehet letenni a könyvet, csak fél percre. annyira jók a karakterek, pl. a festőé, aki minden nap a tengert festi le, tengervízzel (és az a tárlat-katalógus, ami a műveit összegzi, megadurván szürreálisan absztrakt gyűjtemény), a professzoré, aki a természet határairól (ezen belül a Hol van a tenger vége kérdésről) ír végeláthatatlanul enciklopédiát, a mindenttudó bölcs asszonyé, aki megcsalta a férjét, és a tengernél próbál 'gyógyulni', vagy a törékeny kislányé, és az őt kisérő papé, aki verses imádságokat ír bárkiért, aki éppen eszébejut. jaj, és a háttértörténet ott középen, mindkét szemszögből, az milyen jól van már megírva, tényleg fantasztikus a stílusa.
jaj, fincsi kis könyv volt ez, megyek, asszem veszek tőle valami mást is.

ma már sütött a nap. najó, tegnap is. már-már kezdem azt hinni, hogy tényleg itt a tavasz.
pedig a két hete elültetett hagymák is derekasan kihajtottak a gangon a ládikákban, van amelyik a szőrös kacsait nyújtogatja, és van olyan is, amelyik a zöld kardját dugja csak ki először a földből. szeretnélek már látni titeket, skacok, virágosan.

hamár szórakozás...
LONDON ELEKTRICITY
Jaj, kellemes londonfíling a dunai orosz állóhajón, igen, kellemes londonképek, megspékelve egykét fehérjeszerkezetes ábrával meg borítógörgével, hang és látvány éppen jó, sőt, a hangok de még mennyire rendben vannak, még a hátamon is futkosnak, meg a számat is mosolyra húzzák, csak hiányzik a topshopos napszemcsi, meg a sok lézer, meg a cikázó fények a parketten, meg a sok feka csávó... de egyébként flitteres londonfíver volt ez a tegnap este. kedveltem nagyon.

hamár mozi...
Sztárszkiésháccs
a másik véglet: gigagagyi, megaszar utánlövés. egyedül ő volt benne jó, de ő nagyon.
najó, a diszkóversenyes jelenet azért ott volt.

Vozvrasenyje



Megadurva egy minimálfilm. Nem gondolnád, hogy ez az lesz a vége. Nem gondolnád, hogy nem tudod meg, miért is volt ez az egész. Sem azt, hogy mi volt az elmúlt tizenkét évben. De ez nem zavaró. Na jó, nem annyira. Merthát a képek, baszki a képek elvarázsolnak. A beállítások, a kameramozgás, a jelenetek, kész, irtózatosan JÓ dolog nézni ezt a filmet. Mert gyönyörű, mert szokatlan az, amit megmutat a pillanatban, és az is, ahogy megmutatja. A történet meg, hát igen, a történet. Végülis - mondta Vera - ha az istenes verziót figyelembe vesszük, akkor oké.
Na de hogy ez hogyan jött a képbe, nem értem:
"Aki szerette a No, megállj csak! epizódokat, az most sem fog csalódni, hiszen A visszatérés bátor hasonlattal akár a gondolatfarkasok és nosztalgia-nyuszik slow-motion küzdelmének is tekinthető. "

zsófi írt. azt írta halihó. meg azt is, hogy nem nagyon csinál mást, mint bemegy a munkahelyére, meg a környéken barangol, ha eljön a hétvége, meg hogy várja már gábort, meg hogy hiányzik neki pest azzal a sok szórakozóhellyel...
apropó.
jóhírek, mégiscsak lesz itt élet nyáron, lesz hova kiülni, beülni, kimenni, bejönni. lesz (idén még) wb, lesz szimplakert kertmozival (mennyire jó, hogy ezt pénteken találtuk ki verával, aztán most szépen megvalósítják nekünk így pikkpakk), persz e lesz mókakutya, aztán hogy még mi lesz, azt majd meglátjuk.
szóval hedzap. leszmég nyár, leszmég jóidő, egyszálpólós esték, hazafele meg de jó lesz az a kis szellő a biciklin...

komolyan csodákat művel a kasvirág 50%-os alkoholos kivonata. na nemcsak azért, mert hát ez ugye egy jó kis tömény pia, nem, komolyan csodákat tesz az ember fuldoklásos köhögési rohamaival, orrfolyásával, meg az összes ilyen hülye náthanyavalyával. vettem még bérescseppet is, meg lándzsásutifű szirupot is, de azok egyike sem újdonság, azok már legalább egyszer beváltak...

szerdán voltunk balinál zenitet nézni. ottvolt miki, aki öltönyben kikenve, kifenve jelent meg, spityu és annamari, akik hamar leléptek, eszpé, akit ufókkal üldöztünk, és persze ede, akinek majdnem az anyja az erdei tündér :)

HÚSVÉT

hullafáradt vagyok, mert tegnap előszöris reggel lejártam a lábamat, hogy fehér tojást vegyek, de sehol ebben a qrva városban nincs fehér héjú tojás, mert azt nem szeretik az emberek, aki meg húsvétra festeni akar, az kapja be, aztán meg este irtó sokáig benn voltunk, és tojást festettünk eszterrel meg szpéterrel a labormegbeszélés után. csalódottan tapasztaltuk, hogy a ponceau nem marad meg a tojásokon, a coomassie meg 7%-os ecetben van feloldva, ergo kioldja a tojás kálciumtartalmát, irtó izgisen pezseg benne, és persze összetoggyad, megpuhul, de legalább a szép kék színe megmarad, ha legalább tíz percig fortyog benne... a kálciumfestés majd csak jövő hétre lesz meg.
hát ma reggel aztán kiderült, hogy nem fenékig tejfel az élet, mert a coomassie-s tojáskák nagyon elhagyták magukat, csak az az egy gyönyörű, ami egy kicsit megrepedt, a repedés mentén megmaradt a ponceau, majd beleraktam a coomassieba, és jól tovabbi hajszálrepedéseket csinált az ecetsav rajta, és azok meg mind kékek, de magam a héj kifehéredett, és még nem kékült meg, meg nem is puhult meg, mert nem hagytam benne olyan sokáig, szóval olyan szép márványos az egész. ez az egyetlen szép darab, de ez gyönyörű.

és most elérkeztünk a hétfőhöz, ami ugye a szülinapom volt, ami egy szokványos napként telt el, este megspékelve egy kis színházzal (Mulatság, Bárka), meg csokika sokkból való vigasztalásával. anyám rajta élte ki a rohamát, szegény kutya pánikrohamot kapott, és vagy egy óra kellett, hogy lenyugodjon...

a múlt hét, hát az úgy nézett ki, hogy dolgoztam, mint állat, két nap alatt lezavartam a fehérjetisztítást meg annak az ellenőrzését, aztán hétfő este elmentünk a budaifiúkkal, meg az asszonyaikkal sörözni, aholis péter nagyon benyomott, de legalább őszinte volt, aztán kedden már eléggé beteg voltam ahhoz, hogy egész héten csak kómázva aluggyak...
pénteken veráékkal moziztunk (almodóvar), szombaton balinál volt fondüparti, aztán meg vasárnap nem volt kedvem semmihez, de azért jó volt délután kimenni a hármashatárhegyre virágokat fotózni anyámékkal.

ilyen se volt még, hogy egy kerek órán át tartott volna egy munkamegbeszélés... hát, tényleg volt mit átrágni, és ha most ügyesek meg szemfülesek leszünk, meg persze minden úgy alakul, ahogy, még egy jópofa kis cikkecske kerekedhet ki nemsokára...