Elég régen voltam már a jaffában, pedighát volt olyan, hogy hetente (keddenként)...
Ma mindenesetre odavittem sredit, amikor kinyögte, hogy forraltbor, ha már egyszer ünneplünk, ha már egyszer szabad az út a doktori eljárása előtt, ha már egyszer most már tényleg nemsokára hazamegy.
Van egy új pincérfiú, bunygyurka, zsuzsi volt még ott, de aztán valami öreg muksóval elment, meg egy barátnőjével üldögélt ági (ha jól emlékszem, így hívják), és jól köszönt nekem, meg persze a régi pincérfiú széleset mosolygott.
szeretek olyan helyekre járni, ahol ismerem az embereket, és szeretek olyan helyekre járni, ahol ismernek. ezért volt nagyon jó az erdős, amíg jó volt, ezért volt jó a könyvtár, amíg jó volt, meg egyáltalán, amíg volt...

Hohohó, kedves dolgok ezek, merthát mint magyar péhádés, itt és most, a lehető legkönnyebb dolog elérni a céljainkat, illetve kitartó munkával sikert elérni.
Kedves freundbácsi, tessék már szíves lenni mondani egy elérhető célt is.
Köszönöm szépen.
"Súlyos probléma azonban, hogy rendszeres fogyasztás esetén ennek az idegsejthálózatnak megemelkedik az ingerelhetőségi küszöbe, azaz rendkívül nehéz lesz természetes úton - például célok elérésével, kitartó munkával szerzett sikerekkel - aktiválni ezt a központot. Egy füves cigarettával sokkal egyszerűbb, még emelkedett küszöb esetén is, öröm- vagy kielégültségérzetet elérni. Minden bizonnyal ez magyarázza, hogy a marihuánafogyasztók között gyakori a céltalanság és alulmotiváltság, illetve a hedonizmus, a kielégülés folyamatos, esetenként gátlástalan keresése."

re: hogy ööö
Helyesbitek: en tudtam, hogy te vagy, a hektor pedig nem hitte el, aztan ezzel bizonytalansagot keltett bennem.
Nekem is vannak valahol a pinceben orosz meselemezek: kisebbek, mint egy nagylemez, de nagyobbak egy kislemeznel, es szepen beszelnek rajta. Mondjuk a bekakiralyosra emlekszem inkabb, ilyen csiburacska nekem nem volt asszem.
Nem fogadtunk, mert a hektorek hazamentek, feltek, hogy a kutya beszarik es kulonben sem isznak sort, igy aztan nem tudtunk teged kellokeppen kifejteni. Pedig lehet, hogy hektor tudott volna valamit a szigorusagodrol. Szigoru az mér vagy?
...
Hat igen, gondoltam, hogy nem is vagy te igazabol szigoru.
>na hat akkor most en jovok. te mert lettel turorudi?
Mer a nagyapam talalta fel a turorudit, aztan az iranta valo tiszteletbol. :)

hogy ööö
Date: Sun, 22 Feb 2004 04:38:50
Subject: hogy ööö
Hentessel azon vitatkoztunk, hogy te az vagy e, akivel Blindman koncerten voltunk. Merugye ez a listas yelenletedbol nem derul ki pontosan. Persze most nekiallhacc azt mondani, hogy nem, kozben de, vagy de, kozben nem, meg minden...
Es ha igen, akkor mi az a csibu?

szabit kéne talán kivenni, az kéne már nagyon, hogy csak úgy üljek, vagy fetrengjek a napon, valahol sehol, ahol hallani a harangot, ahol hallani a madarak reptét, a szárnyak surranását, ahogy elrepülnek felettem, ahol hallani a csendet, ahol meleg van, benn is, kinn is, és van paprikáskrumpli, jól szétfőve, indulás előtt még tíz adag :), és ahol van kocsma, ami persze kilenc után bezár hétköznap, de addig jó meleg, persze cserépkályhás, de azért kellőképpen lepattant, hogy a sáros bakancs és esőkabát beleolvadjon a környezetbe.
és persze már csak valaki kéne, mert egyedül nem megyek.
háhá, most jut eszembe, annával pont ezt beszéltük szombat este, hogy el kéne menni, így, több napra. haha. aj de jó lesz.
ja, csak ez az esős-havas-havasesős-ónosesős cucc nem kéne. tessék intézkedni.

blindman után petykabuli, igazi generációs problémákkal. többet istenmencs piroska barátaitól.

trafó, február 21. | 20:00
ELECTR!C BL!NDMAN Quartet, Belgium
Érdekes, hogy minden második tetszett csak. de azok jók voltak, nagyon. akkoris, ha kat bealudt rajtuk :)
A BL!NDMAN Saxophone Quartet nem elégszik meg azokkal a hangokkal, amelyeket a hangszer eredetileg is képes megszólaltatni. A zenészek természetesen a hagyományos módon is használják a fúvókát és a billentyűket - de nem kizárólag. "Egy erdőnyi mikrofon használata, sőt magának a fúvókának a bemikrofonozása, a légzés és az ujjbegyek zaja, a billentyűk zörgése, valamint egy 750 cm3-s Suzuki hangja - ezek jellemzik Eric Sleichim kompozícióit és a BL!NDMAN játéktechnikáját." (The Herald) A zeneszerző/szaxofonista Eric Sleichim 1988-ban alapította meg a BL!NDMANt. A név Marcel Duchamp The Blind Man címmel 1917-ben New Yorkban kiadott folyóiratának címére utal, amely egy, a közönséget a kiállításokon végigvezető és a műalkotásokat kommentáló vak ember dadaista ötletén alapult. Sleichimet az foglalkoztatja, hogy hogyan lehet képzőművészeti koncepciókat a zene nyelvére lefordítani. Ez a fajta érdeklődés a későbbiekben más művészetekkel való találkozásokhoz vezetett. Írt zenét multimédia projektekhez, koreográfiákhoz, performanszokhoz és kiállításokhoz, de komponált zenét Buster Keaton, Telinosuke Kinugasa és Jean Epstein némafilmjeihez is. A BL!NDMAN mára a legjelentősebb kamarazenekarok sorába lépett. Olyan világhírű művészekkel és társulatokkal dolgoztak együtt, léptek fel vagy vettek föl zenét, mint pl. Jan Fabre, William Forsythe, Amanda Miller, Ulrike Gabriel, Ictus Ensemble, Heiner Goebbels, Rosas, Transparant, Paul Van Nevel, Steve Lacy, Gerry Hemmingway ... Több CD-jük is megjelent, köztük az egész világon terjesztett BL!NDMAN plays Bach (Universal 2000), vagy a Steve Lacy-vel felvett Antonymus (Sub Rosa 1994). A nagysikerű Bach lemezt bemutató koncertturné után a BL!NDMAN folytatja a régi zene területén megkezdett kutatását. 2002-ben adták elő a flamand és észak-francia többszólamú zenét bemutató programjukat. A program létrejötte azon a meggyőződésen alapul, hogy a szaxofon az a hangszer, amelyik a leginkább megközelíti az emberi hangot. Eric Sleichim 2003-ban készítette el Jan Fabre Angel of Death című performanszának és videoinstallációjának zenéjét, amelyet a világhírű táncos-koreográfussal, William Forsythe-tal adtak elő. A BL!NDMAN 2003-ban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, amelyet idén a szintén világhírű holland Mondriaan Quartettel közös turnéval ünnepelnek, melyen egy elektroakusztikus programot adnak elő. A BL!NDMAN ELECTR!C program az elektronika élő zenében való részvételének különböző fokozatait mutatja be, az akusztikustól a teljesen kompjuterizált hangzásig. Jacob Ter Veldhuis Grab it című darabja tenor szaxofonra és rádiómagnóra íródott, Heiner Goebbels a zenekari harmóniákat sample-ek használatával hozza létre a Stadt Land Fluss-ban, míg Steve Reich a New York Counterpoint-ban egy egész kánonrendszert épít fel, miközben négy élő szaxofon hangját hét, előre felvett, magnóról lejátszott szaxofonéval konfrontálja. Jonathan Harvey Ricercare una melodia című darabja egy hangszerre (itt tenorszaxofon) lett komponálva és egy késleltető rendszerre, amely egy ötszólamú kánont hoz létre. A BL!NDMAN frontembere Eric Sleichim már a kezdetektől fogva kutatja a szaxofon hangjában rejlő lehetőségeket. A Storm at Low Tide azokat a hangokat erősíti fel, amelyek általában a hangszer belsejében maradnak rejtve: a zenészek lélegzésének és hangszerük szopogatásának, valamint a billentyűk csapódásának hangjait A Domestic Disruptions-ban a zenészek egymás hangjait manipulálják rezonátorok, szűrők, dobgépek és delay-ek segítségével. Ebben a műben a szaxofonokat csak az elektromos manipulációk forrásaként használják. Az elektronika ilyen bevonásának, valamint az erősítésnek köszönhetően a szaxofon billentyűinek ritmikus ütögetésével a drum'n'bass vagy a techno atmoszférájához hasonló hangzás jön létre.

Varrónők Pesti
Jean-Claude Grumberg Varrónõk címû darabja a színmûvek azon csoportjába tartozik, amelyek kiindulópontja az úgynevezett "véletlen-dramaturgiát" hozza mûködésbe: véletlenszerûen lehet összeterelni egy csapatot például a fodrásznál, a gõzfürdõben, a focimeccsen vagy egy varrodában, mint Grumbergnél. És ha az idõpont a második világháború és az azt követõ néhány év, akkor adottak a sémák, kiszámítható a cselekmény, ha van. Grumbergnél nincs: élés van, azaz sorsok.
Eszenyi Enikõ rendezése a Pesti Színházban azt az egyetlen lehetõséget használja ki, ami adódik: a színészi játékot. A franciás intonációt a háttérben vetített képsorok és a zene biztosítják, eléjük-föléjük pedig kolléganõinek biztosít tágas terepet a sors- és jellemformálásra. Azt lehet hát nézni, hogy ki mit tud.
Pap Vera a "szoanyírt" kispolgár, státusát tekintve makulátlan háttérrel. És bár õ is cekkerben, lábasban hozza mindennapi ebédjét, mégis a többiek felett finomkodik-kényeskedik: külön ül, és szinte minden megszólalásával külön áll. És remekül múlik felette az idõ. Igó Éva a rangidõs bölcsességével próbálja simítani a konfliktusokat, igyekezete, embersége legbelülrõl jön. Hegyi Barbara harsány és sprõd egyéniséget játszik, akiben ott az örök lázadó - és nem érik, nem öregszik, nem csitul. Börcsök Enikõ köré épülne a cselekmény, ha lenne ilyesmi: õ kerül újonnan a varrodába, õ zsidó, õ küzd megölt férje halotti bizonyítványáért, hogy némi pénzt kaphasson - és õ tagozódik be szépen a varrónõk közé. Börcsök finom és tétova gesztusai, a beilleszkedés és elzárkózás közti lebegés egy magányos, de mély belsõ biztonságban élõ figurát rajzolnak, tragikus véget vetítve elõre. Tetszett nagyon Kútvölgyi Erzsébet és Kern András párosa: a zsidó házaspár a varrodatulajdonosi lét bonyolult szociológiai és lélektani térképét mutatja, nem beszélve kettõjük viszonyának eleven színeirõl. A többiek is hitelesen illeszkednek, a díszlet és a jelmez is rendben van, de ez az este elsõsorban mégiscsak a színészekrõl szól.
KI

Asztalomon egy kétszáötvenes erlenmeyerből hóvirág kandikál ki.
Alatta cetli:
Kedves Évi!
Legyen szép a napod!
Cs.
nem is emlékszem, mikor kaptam utoljára virágot. valamikor tavaly tavasszal.

sajnos ez kiba...ttul nemvicces, sajnos ez annyira jellemző, kiba...tt hülye humanoidok
"_Animal_ means any live or dead dog, cat, nonhuman primate, guinea pig, hamster, rabbit, or any other warmblooded animal, which is being used, or is intended for use for research, teaching, testing, experimentation, or exhibition purposes, or as a pet. This term excludes: Birds, rats of the genus Rattus and mice of the genus Mus bred for use in research, and horses not used for research purposes and
other farm animals, such as, but not limited to livestock or poultry, used or intended for use as food or fiber, or livestock or poultry used or intended for use for improving animal nutrition, breeding, management, or production efficiency, or for improving the quality of food or fiber. With respect to a dog, the term means all dogs, including those used for hunting, security, or breeding purposes."

Gracias por su pedido, a la brevedad le informaremos de los costos de envío a su domicilio.
Por cualquier consulta, escriba a: mensajes@gourmetmusical.com o llámenos al (54 11)4801-7961 GOURMET MUSICAL - Music and Musicology of Latin America
S. Ruggeri 2733 3°C, C1425DLA, Buenos Aires, Argentina
Tel: (54 11) 4801-7961 ; Email: mensajes@gourmetmusical.com
Website: www.gourmetmusical.com

Es magacska hogy van?
Irogasson, de jovo heten valoszinuleg azert sorozunk majd egyet!
Nemsoka majd egyutt kesergunk, es az jobb, mint egyedul, mert ugy unalmas. De azert nem kesergunk majd annyira, hanem orvosoljuk a bajt - majaztatassal, herbal intake-kel, tomisen.Es akkor lesz szep gorbe, meg sav a gelen, ami csak szem-szajnak ingere.
Ez az ajanlatom. Kezet ra!
Olel-csokol

húha, miket találtam, kár, hogy nem tudok egyik latinamerikai nyelven sem...
pedig ez sem egy utolsó oldal...
mindegy, azért sikerült egy-két izgalmasnak ajánlkozó mp3-at leszedni, jaj, nagyon kiváncsi vagyok, milyenek
na, abbahagyom, muszáj elkezdeni dolgozni.

Ezt kapjátok ki, baszki! Hoppáré! Micsoda megérzések, mennyire uptodate!
2004 • Año Internacional Cortázar

ajajajaj
ezek a képek a sírba visznek
ez az ember egyszerűen irtózatosan jó fej lehetett. van egy-két ember, akit annyira-de-annyira szívesen ismertem volna (persze ő is most már köztük van), komolyan, ilyenkor érzem csak igazán, rossz helyen, rossz korban születtem.
jézusom. ez NAGGGGYON KELL NEKEM:
Trottoirs de Buenos Aires - 1980
Tangos de Edgardo Cantón y Julio Cortázar, cantados por Juan Cedrón
Medianoche, aquí 4'14
Guante Azul 3'16
Tu piel bajo la luna 4'10
Tras su rastro 5'20
Veredas de Buenos Aires 2'52
El Buscador 3'32
Java 3'18
La camarada 3'00
Paso y quiero 3'09
La Cruz Del Sur 3'09
Grabado en París, estudio ADAM, 1980
Polydor
Reeditado en CD en 1995
Remasterización: estudio ADAM, 1995
Fabricado por EPSA
GOTAN 1995

Emésztés

tegnapi álom: para van, mert kakálnom kell, de a fürdőkád tele van vízzel. ötletek a megoldásra: majd kihalászom egy újsággal. nem jó, elázik. aztán az ébredésközeli racionalitás rámtör: van wc-nk is. hurrá.
mai álom: a kakaóscsiga kaotikus elegyet képez Cora kisasszonnyal, miközben Sámsonról nem tudni, miért terjesztik, hogy buzi. egyébként a kakaóscsiga meg a Cora kisasszony tegnapi, ezek szerint meg nem emésztett olvasmányélményeim, az előbbi stmworktől, a másik pedig Cortázartól. baszki, ez a Cora kisasszony nem semmi, komolyan. maga a történet is frappáns, azt a zavart feszültséget, ami a csinos nővérke meg a kamaszodó fiú között lebeg, azokat az agresszív kitöréseket és az utána következő zavarbajövéseket annyira-de-annyira frappánsan elkapta, hogy az már maga mennyei, de az, ahogy ezt tálalja, ahogy az egészet először az anya szemével látjuk, aztán a MONDAT KÖZEPÉN!!! átvált a fiú szemszögére, aztán meg ugyanígy, mondat közben a nővérére, és így tovább, körbe-körbe, baszki, komolyan ez a világirodalom legremekebbül megírt novellája.

Megtettem, megírtam, most jó, ügyesen nem is hazudtam nagyot, csak hogy a párommal megbeszéltem, és inkább nemet mondok erre a kilátástalan dologra. Meg hogy nem vállalom, hogy hat évig nem szülök. Ha továbbra is kekeckedik, sajnos kénytelen leszek bunkó lenni, de legalább megtudja, mi fán terem. ajaj, nem jó dolog kakadémikusokkal összebalhézni...

akartam mondani, hogy végre valahára, sikerült a fenti fluoriméteren stabilan beállítani a saperonesszét, és van hatása a két peptidnek is, szóval nagy nagy hurrá.
meg azt is, hogy irtózatosan ciki, de nem lehet lerázni a bonobós fickót. ma felhívott, hogy közölje, én vagyok a kiválasztott (ezt a döntést december végére ígérte), és hogy még nincs ugyan pénze, egy rohadt fillér se, de ugye márciustól kezdés. mondtam neki mindenféleképpen nemet, de csak nem fogadta el, úgyhogy kénytelen vagyok írni neki egy imélt, hogy szálljon le rólam, nem megyek én sehová. ilyen kókler akadémikust sem láttam még... hogy ígérgetett mindent, basszus, de lefogadom, egy árva petákja sem lesz egy hónap múlva, meg egyébkéntis, majmokat nem bántok. nem én. asszem megírom neki, hogy terhes vagyok. az biztosan leszereli. hah, ez jó, megvan a tuti kamu indok.
na igen, ez egy olyan dolog, ami a világképem szerint abszolút elfogadható. lehet, hogy gyarló dolog, de végülis tökmindegy, ezzel senkinek nem ártok, nem?

Persze, minden relatív. Az meg pláne, hogy mi fontos, mi meg abszolút mellékes. Hogy mi az, amire mindig odafigyel az ember, mi az, ami másodlagos, harmadlagos, ésigytovább. Hmm, jó kérdések ezek. Nap mint nap szembetalálkozik velük az ember. Vagy legalábbis én. Merthogy ezek szerint létezem. Nem direkt, csak így alakult. Hogy mindig bennem van az, hogy mik azok a határok, amiket nem lépek át, mik azok a dolgok, amiket nem teszek meg, mikor mondok nemet egy bármiáronra. Anélkül, hogy ezt bárki megmondta, belém sulykolta volna. (Egyébként ezért nem értek egyet egyik vallással sem, mert nekem ne rágják a számba, hogy mi a fontos, legfeljebb adjanak támpontokat, értékes, megfontolandó gondolatokat, de kész érvrendszert, kész véleményt, köszönöm szépen, de nem kérek) Érdekes az is, hogy másokban mi ez a belső tartásnak nevezhető dolog. Vagy, hogy egyáltalán van-e ilyenjük. Vagy hogy azt hiszik, hogy van, de persze ez csak ál-gondolatvilág, amit hangoztatni szép és jó, de persze az egész egy üres léggömb, ami az első konfliktusnál szétpukkan, vagy csak akkor veszik elő, amikor megjátsszák magukat valaki előtt...
Az meg még viccesebb kérdéskör, hogy ki fontos. Meg hogy az ember vajon kinek fontos. Vajon annak fontos-e, aki szarik ugyan felhívni, de örül, ha a másik megteszi ezt. Meg hogy mi a fontos a másikban. Hogy mennyire az ember maga, vagy a kép, amit róla alkottunk, vagy esetleg az a sok közös emlék, amit együtt átéltünk, legyen akár minimális a jelenlegi kapcsolat vele...
Az meg egyesen egy flitteres ötös kérdés, hogy megéri-e fenntartani egy olyan világképet, amelyben az egyes konkrét emberek, az ő kis lelkiviláguk a legfontosabb, ha azok nagy ívben szarnak az egészre...

Már nem is emlékszem, mikor éreztem ezt a tehetetlen dühöt, ezt az anyázhatnékot, ezt a megtelikaszememkönnyel és legszivesebbenszétvernémeztkiba.asztaltmegmindent érzést. Talán akkor, amikor a fagyasztó tetején találtam meg a fagyasztandó mintáimat. Mint most is. Kurvára elegem van ebből. Ezt most már nem hagyom annyiban, tartsanak hisztis picsának, de akkoris akkora jelenet lesz ebből, hogy megemlegetik.

és az baj, hogy nincs már rajta rozsda?

mennyire jó, ha az embernek vannak bejáratott helyei, ahol tutira megmarad akkor is a hó, amikor már minden más helyen csak lágy, avarral kevert sarat tapos a szánkó. mert akkor langymeleg vasárnap délután egyedül lehet lesiklani a jó kis buckás lejtőkön. a sebességnek meg korlátot csak a lejtő szélessége, a belógó faágak, a bukkanók, meg az egyéni merészség szab. és persze annak a legjobb, akinek nem kell kormányoznia, és becsukhatja közben a szemét :)

Szombat este, a palacsintasütés után mire összekészültem, hajat festettem, megfürödtem, hajat szárítottam, meg egyáltalán, rendbe szedtem magam, addigra elment a kedvem az egész estétől. Vagyis csak attól, hogy én most kimozduljak otthonról. Annyira jó volt bebújni az ágyba és olvasni (Cortázar: Összefüggő parkok, az összes novella egyben, nyolcvanas évekbeli román kiadás :)
Jaj, ha már a nincskedvemnél tartunk, annyira para, hogy belementem abba, hogy találkozok a zergével. Semmi kedvem hozzá, egyrészt mert már régen is, amikor még volt egymáshoz valami kis közünk, akkor sem tudtunk miről beszélgetni, csak valahogy mindketten abban a társaságban voltunk, ott voltunk minden kiránduláson, minden gólyatáborban, ugrattuk egymást, de semmi már. Vagyis de, amikor az egyik gólyatáborban megkötözött, és úgy csikizett a tanáriban, és hiába kértem, hogy engedjen el, még legalább öt percig csikizett, nem hitte el, hogy ez egyáltalán nem vicces, és egyáltalán nem jófejség. Asszem azóta nem tartom normális emberi lénynek. Meg igazából sajnálom a húgait, akikhez sokkal de sokkal több közöm volt valaha is, és akiket csak úgy otthagyott (az apjuk után) abban a fene nagy lakásban az ápolandó, ágyhozkötött nagymamával, miközben mindketten egyetemisták voltak, max. tízezres ösztöndíjjal, amiből ugye megélni sem lehet, nemhogy lakást fenntartani meg ápolót fizetni, úgyhogy évente más halasztott, és maradt otthon a nagyival. Nem tudok neki mit mondani. Akkor sem tudtam, amikor nyáron találkoztunk, ültünk egymással szemben, üdítőt szürcsölve a napfényes rádaiutcában, és nem tudtunk egymásnak mit mondani. Mindegy, majd valahogy lemondom.

Pénteken Annánál a vaginaparti befuccsolt, mármint a játék hamar magába fulladt, Anna szerint azért, mert igazából ketten jó játszani, mi meg négyen voltunk, ha nem öten, de a kajálás része, meg persze a fotószakkör magában is jó móka volt. Sőt. Mekkora móka volt az már! :O

Nem elég, hogy Vinetu levágatta válligérő szép haját, de még színész is lett, halljatok csodát, azok után, hogy teát árult az ambientfesztiválon, most egy darab stáblistáján köszön vissza. vicces. kicsi...

Szerelőt kellett volna ma hívnunk a nyomtatóhoz, mert nagyfőnök aszonta, mert ugye tegnap nyomtatni akart, de nem sikerült, szörnyű hangokat adott ki a gép, és ráadásul a papíradagolót sem nem lehet már kinyitni önmaga valójában. Éppen akkor futottam be a laborba, amikor Kata meg Eszter próbálta szépszóval forgatni a masinát, és kivarázsolni belőle az adagolótálcát, így sietve én is bekapcsolódtam a mentsükmeganyomtatót projectbe. Örömmel jelenthetem, hogy csak egy csavar kicsavarása, a nyomtató különböző pozíciókba hozása és némi gondolkodás után sikerült megjavítanunk a nyomtatót, bármifajta szervíz nélkül.
És ha már így belelendültünk, megszereltük a desztillálót is, amire egy dugaszt kellett szerelni, megoldottuk ragyogóan azt is, annak ellenére, hogy az egyik zsinórban egy kék és egy barna drót, míg a másikban egy barna és egy fekete drót futott, de mi ügyesen megcsillogtattuk intuitív mérnöki tudásuk, és elsőre a jó kombinációt passzítottuk össze, mondanom sem kell, hibátlanul, majd heroikusan összeszereltük a desztillálót, és most gyönyörűen duruzsol a tévések álma.
Hurrá. Mégiscsak jók valamire ezek a fránya duplaikszesek...

Hát, az az igazság, hogy köszönettel tartozom Árpinak, mert hát visszajött ez a fenenagy hűvösség, kőkemények napközben a pocsolyák, és mivel Árpinak kicsi, de extra hosszú (és ráadásul gyönyörű olívzöld), no meg kétszázas, vagyis jó meleg az akciós cucca, nem mondhattam neki nemet. El kellett hoznom a polárt is a sapkához (ami miatt ugye bementem Árpiékhoz, merthogy otthon hippszhoppsz eltűnt a jó meleg sapikám), és persze a nadrágok is akciósak voltak, és hát ugyan nem vízállót vettem, hanem azt a sűrűszövésű kekiszínűt, ami a térdénél külön meg van erősítve, és az alját úgy varrták fel, hogy az nehogy bármikor is ki merjen rojtosodni. Szóval nem tartott sokáig az a húszas, amit kaptam, de nagyon mókás az új sapim, és nagyon meleg a seggvédő hosszúságú kabátalábeférő új polárom, ugyan a gatya kicsit még idiótán áll rajtam, merthogy csípőben szűk egy csöppet, de hát ezt tavaszig úgyis le kell adni, egyszóval jól bevásároltam, a feneegyemeg, mármegint.

Hsp parti

Hát, asszem az nekem már tegnap megvolt, amikor az általam tartott vérszegény labormegbeszélés után szépen átsétáltunk hatan a csendesbe, megittuk a kis sörünket, megettük a kis vacsinkat, dumáltunk, nevetgéltünk, sztoriztunk, aztán nyolckor szépen mindenki ment a dolgára.
Miért kaptam én ezt? És egyáltalán, mi a fene ez az egész?!
Kedves HSP látogató!
Valentin napi HSP február 13-án (pénteken) a Bambooban!
Ugye hogy nem múlhat el a szerelmesek napja egy csp buli nélkül! Valentin nap előestéjét szemeltük ki, hogy akinek kedve van 2 éjszaka is mulathasson. A megszokott helyen, igazi házibuli környezetben várunk Benneteket a 6. kerületi Dessewffy u. 44 szám alatti Bamboo music clubban. Az időpont pedig péntek 13-a! Egyszer már bejött, emlékeztek nyáron a Mosquitóban.
Ami Rád vár:
# Igazi bulizenék hajnalig, szigorúan megszakítva lassú blokkokkal!!!
# Egzotikus táncbemutató
# A buli alatt összejött párok csókversenye vacsora nyereményért
# Az este folyamán keressük a legnagyobb hódítót
# Tenyér és tarottkártya jósok a jósdában
# Fellép rettenetes Mangiaro, a csodafakír
# Süvít a labda a csocsó arénában
Most is 21.00 - kor kezdünk, s a korán érkezők belépőjüket egy bájitalra válthatják 23 óráig.
A belépő 800 Ft
Csak 18 éven felülieknek!
Hozd el nyugodtan barátaidat is!
Aztán goggle kedves megadta a megoldást, mármint hogy mi is az a hsp. mármint szerintük. öhöm. minden hárombetűs rövidítésnek megvan a ciki párja, de ez, ez azért gyönyörű, nem?

Szombaton Petykával megnéztük és kipróbáltuk a trafós Touch kiállítást, ami felettébb mókás volt, főként az állathangos meg a madzagos móka, de a bárzongorista-tologató is ötletes volt, csak hamar meguntuk. Petykának az űrhajósszék jött be nagyon, igen sok időt töltött ott lehunyt szemmel, majd elmesélte, hogy megtalálta a vezérlőn azt a gombot, amelyikkel a szék rezgetését lehet szabályozni. Kifelé menet meg megihletett minket a zöld folyosó, ahol nagyokat fotóztam ( a legjobb az a sorozat lett, amelyiken Petyka egyre közeledik terpeszállásban és égnek álló karokkal. állati :)
Aztán megnéztük a magyarvándort, ami felettébb iszonytatóan erőltetett egy film, irtózatosan megagagyi poénokkal és mercsandájzinggal, meg persze rakjunk bele minél több híres magyar színésszel. Nagy csalódás volt, úgyhogy muszáj volt lenyugtatni a kedélyeket a szimplában, leöblíteni a rossz szájízt egy körözöttes deszkával meg egy aranyló sörrel.

Észrevétel

Kezd ez az egész úgy kinézni, mint egy kritika-blog.
Apró kritikus vélemények azokról a dolgokról, amiket megnéztem. Csak semmi személyes.
Nem tudom, miért alakult így.
Talán azért, mert mostanában alig van időm erre, és csak a legfontosabbakat írom le.

Ma meg ez lesz: élő elektronikus koncert hangszórózenekarra.
Hát nem hangzik hátborzongatóan csábítóan?
A GRM Experience három zeneszerző, az osztrák Christian Fennesz, a finn Mika Vainio és a francia Christian Zanési közös élő eletronikus szerzeménye. A szerzők a párizsi GRM stúdió megbízásából készítették el munkájukat a Radio France stúdiójában. Három eltérő személyiség, a pop-rock gitáros laptop virtuóz, a hipnotikus remix-gyáros, és a "klasszikus" konkrét zenész találkozása izgalmas zenei kísérletet ígér.
A koncert a párizsi GRM által kifejlesztett, "Acusmonium" névre hallgató hangszóró-zenekaron kerül bemutatásra. Az Acousmonium előadástól függően 24-60 hangszórót használ, melyek formája, hangzása, színe eltér egymástól. A megszólaló zenének így szerves részét képezi, hogy melyik időpillanatban melyik hangszórón szólal meg, a keverőpultnál ülő "hangmester" egyenrangú társa a hangszalagot előállító zenszerzenőnek, ill. a színpadon játszó zenésznek. A hangszórók elhelyezése teremről teremre változik, de általában a közönség köré és fölé is kerülnek hangforrások, ami által a hallgató a koreografált térbe belsejébe kerül. Az Acusmonium egy rugalmas környezet, melyben a teret a hangzások formálják, és a mozgás és a gesztusok éppoly egyéniek, mint maguk a művészek.

Pedig jó volt, amire hívtam őt is. A földönkívüliek Einsteinje, by David Moss. Isteni. Meglepő és mulatságos. Mint pölö ez az ének.
Shoe Song Flashback
Verse 1:
My father said "Son, the most important thing is to FUNCTION"
My Mother said, Always show your emotion
My Father said, are you still wearing those pointy red Italian shoes?
My Mother said, I don't care if you break all the rules......
CHORUS: Play the drums/Go to school/Discover noise/ Oh what a fool/ like me
Verse 2:
Dad told me, Now you must be INDEPENDENT
Mom asked what my funny moods meant
He warned, In this life you are always ALONE
She smiled, Just please please please phone home
Chorus: Play the drums/Go to school/ Discover noise / Oh what a fool/ I was
Verse 3:
I said, Dad you've got to listen to John Coltrane
and Mama, you're right, it feels good to be singing in the rain.
Hey, I've found a strange way to mix my drums and voice,
And you might wish I had made a different choice, BUT.....
CHORUS: Play the drums/ Improviser / funny songs // A little bit wiser

Sajnos muszáj beraknom az univerzum hét bolygójának leírását, bármilyen hosszú.
EUDOSSIA for example is a six-metre-high ocean of swaying grasses in every imaginable shade of green, a flood of structures, uniform and yet rhythmically in flux, with astonishing mirages, shots of blue and red, flaring up in colourful rhythmic visions. as the animal life of Eudossia dives in and out of the grass.
BAUCIS is scattered with gigantic amoeba-like. creatures, gliding motionless over a shirnrnering rnetallic landscape, cliffs, rock formations, shingle; absorbing objects from the landscape into their protoplasm. When — at the end of their lives - this protoplasm dissolves, they create rhythmic melodies which tell the tale of their life’s wanderings as all their inner objects fall into a crater covered by a super- membrane.
ZIRMA, the third station, a 20 090 mile-long tube in the middle of a gigantic tsunami wave, no land - only the wave, carried around the world at 1000 kph; a marine world made up of artificial seaweed and plankton, the roaring swell all around. This is where the musician realizes that the aliens don1t need to hear his music at all, but that they are directly involved in the decisions which his brain is making and sink deeper and deeper into ecstacy the more surprising and unpredictable these decisions become.
ANASTASIA, a must for every touring musician :amazing cuisine and fantastic drinks, prepared by squid-like beings with fluorescent heads and hyper-sensitive tentacles with an extraordinary combination of smell and feeling. These creatures communicate, talk and. Philosophise with each other while exchanging their artistic delicacies. How do Wittgentstein's words taste?
DIOMIRA, the strangest planet of them all, where everything seems to be moving and shifting, where sounds come out of the nothingness, incorporeal voices talk, rading in and out, pulsing walls glow in ever-changing shades of colour, every shape dragging a trail of countless reflections behind it, shadows that move too slowly. This is the place where the aliens have found a way to make sound travel at the speed of light, and light travel at the speed of sound.
MELANIA, an artificial globe between a quasar and a black hole, orbiting on invisible superstrings, collecting energy and strange particles to itself, and listening to the barely intelligible babble of stars beyond death. A place where the creatures who guard the universe meet to exchange outlooks, information, stories and bodies.
TRUDE with its huge cities, its multitude of alien races, its constant building and destruction, the rising and falling of voices, loudly and artificially amplified.

Örülök Évi, hogy megggyógyultál, én nem vagyok túl jól, pillanatnyilag konzervatívnak érzem magam és meg akarom változtatni az életmódomat, ezért holnaptól tornázni fogok járni.
jobbulast
egyebkent miert erzed magad konzervativnak? miben? komolyan erdekel.
Félek az újdonságoktól. Különösen zenében. Mert az érdekesek általában nem tetszenek. Leramaradtam Sosztakovicsnál. Már Bartók sem megy lazán. Nem szeretek erőlködni. Alapvetően lusta vagyok a befogadásra. Asszem. Ma egész jól mennek a hat szónál rövidebb mondatok. Nálam ez nagyon ritka. Lehet hogy súlyosbodott 1 szintet a depresszióm. Asszem este ellátogatok a Csacsacsába. Ott lesz JJ is, aki ma ünnepli mellrákja második évfordulóját. Minden nap ajándék.
n

Csak még annyit akartam mondani, hogy qrvajó ez a meleg, ez a tavaszi langymeleg, ez a februárthazudtoló enyh.

Az impulzus

Kicsit azért frusztráló volt először, komolyan, megfoghatóan éreztem, ahogy az alfarészecskék becsapódnak a duplakesztyűn keresztül a bőrömbe, kicsit megrökönyödve és talán le is lassulva továbbmennek az izmokig meg a csontokig, éreztem, mondom, hogy szinte zsibbad már a kezem, ahogy pipettáztam az izotóppal jelölt ATP-t, de aztán ahogy minden egyes mintavétel után lecsekkeltem, és nem kontamináltam össze semmit, kicsit lenyugodtam, semmi ez, nagyjából annyira kell vigyázni, mint a steril munkánál, és akkor semmi baj nem lehet. És akkor tegnap megfuttattam a kis radioaktív mintácskákat, és még mindig nem volt semmi gikszer, hát, komolyan azt hittem, én vagyok a császár.
Hát. Csak majdnem. Ma szépen összemaszatoltam izotóppal a 10 mikroliteres pipetta gombját, jó, nem súlyos a dolog, a háttér kétszeresét mutatja csak a geigermüller, de akkoris, zavar, egyrészt mert hibáztam, másrészt meg, baszki, jön belőle az impulzus, jaj.
Kicsit sem vicces viszont ahogy kinézek. A köpeny alatt kising, mert persze mindig a legszarabb köpenyeket kapom meg, ezen pl csak mellvonalban van egy szem gomb, a többi helyén snájdig madzag lifeg, szóval a lifegő köpeny alatt hercig kis ingecske, szememen vagy hajráfként feltolva az átláthatóság küszöbét elérő karcoltságú plexiszemüveg, duplakesztyű a köpenyujjra ráhúzva, egyszóval nagyon szkafa a dizájn. Igazi labortündér, szárnyak nélkül. Habár ha lesz még pár ilyen összedzsuvázásom, lehet, hogy az is szépen lassan kinő...

Bölcsi, ovi után

Mindennek megvan a maga rendje.
Buli után takarítás, munka után szórakozás, mármint ovi után bölcsi.
Na jó, ez utóbbi sántít egy kicsit, hiszen munka közben is ki lehet ugrani az trefortkerti oviból a gólyavári bölcsibe, mondjuk egy 150-es hotdogra, vagy egy jópofa teára, belesüppedni a fonott nádfotelekbe, elmélyülten nézegetni a falikendőket. Mint a régi szép időkben, amikor még tarkabirka volt, és persze nem voltak fotelek, meg bakardibrízert sem árultak a büfében, de legalább akkor még nem nézték ki az embert az a-épületből, ha köpenyben furikázott ide-oda, jó, mondjuk nem is volt ilyen menza-szerű kajálda sem az alagsorban, legfeljebb az oda lemerészkedő macskák lakmároztak csak a muslincák miatt nem irtott csótányokból, nem úgy, mint most, amikor az elvont köpenybámuló bölcsészek tömik az arcukba a kelkáposztát fasírttal, hozzá eperlé plusz nyolcvanért.
ezt most nem direkt írtam így, véletlenül basztam el, kábé ennyire fejlődöm visszafele, hogy már assem tudom, hogy ez fordítva szok lenni. mármint az ovi meg a bölcsi. baszki, egy fél napba tellett, hogy rájöjjek. mindegy.

MOTEL
"A történet a befejezéssel kezdődik, melyet a darab közepén egy nyitányszerű epilógus fog közre, mintegy záró akkordként visszautalva az utána következő előzményekre, amit egy visszaemlékezés indukál, s így a kezdet a vég nélküliség látszatát kelti, miközben az ellenkezőjét bizonygatja azzal, hogy kezdet és vég nem létezik, vagy hogy a két fogalom egy és ugyanaz."
Az előző körmondat természetesen híján van mindannak, amit az emberi elme elfogadhatónak tart, de nincs olyan lehetetlenség, amit ne lehetne lehetségesnek, vagy legalábbis hihetőnek feltüntetni. És amikor ez sikerült, jöhet az igazság, melynek a legnagyobb hazugságnak kell tűnnie, hogy aztán még egy hazugsággal el lehessen hitetni róla, hogy nem volt igaz, vagy igaz volt.
Ez a fajta dramaturgiai terror egy narrátor kezében összpontosul, aki természetesen elfogadhatónak feltüntetett ürügyekből kifolyólag, úgy aknázza alá a történetet fordulatokkal, hogy egy teljesen egyszerű, követhető, logikus történetet mesél végül el, és ez végképp nem igaz."

flitteres ötöst nekik! megadurva fiatal színészek, csupa ismerős arc, isteni mestermunka minden egyes karakter, elekferi egy tucat szerepben, a köpenyes kutatók, mint kísérleti alanyok, az idétlenül vihogó szobalány, mint álruhakészítő, és mint robot :), a boldogszületésnapos srác megdöbbentően buta arca, ónodieszter mellékszerepben, az a kamuzás az impulzusról, meg a hatásairól, ahogy a kutatók - mindegyik szemüveges pasas persze - bekattanak az impulzustól, ahogy beszélnek, ahogy vakaródzik az egyik a begörbített villával (lásd fotó), a másik, a mikiszerű meg fetreng a padlón vörösre vihogott fejjel miután tangóharmonikázott a laptoppal, és ahogy közben elrontják a szavakat, istenem, mennyire mókás ezt látni színpadon, a két idióta bérgyilkos, akik közül a vékony sráccal bulizott régen a Dini egy csomót, és a befejezés, a bizottsági ülés, na, kész, komolyan, jobb, mint a kopaszénekesnő, télleg, bodó viktor flitteres ötös.
irtó vicces utólag elolvasni a kritikákat. nem ad prekoncepciót, sem rossz szájízt, csak úgy szimplán vicces összevetni, hogy ő hogy gondolta, meg én milyennek éltem meg. vicces. és eszembe juttatta az attackot, ami szintén jó volt.

szótlan vagyok
mennék már haza, de ma este (ha vera felveszi végre azt a telefont, és megmondja, hogy hol) színház is lesz...
majd rakok be képeket. az ufósképekből mindenképpen, azok mennyire jók lettek.
meg gollamról, jaj, nagyon nem tetszett most az utolsó rész, nemtommiért, de megülte a gyomromat ez a háromésfélóra nyáltenger. egyébként vasárnap este a écsbijó leadta az első részt, és direkt figyeltem, baszki, mindenkinek kék szemet csináltak. minden embernek, hobbitnak, tündének, sőt, még a törpének is. fassság az egész.
meg a vasárnapi kirándulásról, ami vicces is volt, meg nemis.
nem történt semmi.
kivéve, hogy juditnak mától nincs munkája, mona meg ma ment be a kórházba, de mandulának nagyon nem akaródzik ez a megszületés dolog...

na, kész, ez a csaj totál kész :)
Helo Évi,
nem tudnád nekem előkeresni az Oláh Edit féle előadássorozatból azokat az órákat, amiket a Kovács János tartott, mert nem értem miről magyarázott most ezen a mikrotubulusos órán amire jártam.
Ha nincs meg, nem baj, én eltüntettem a sajátomat valahová. Mostanában néha szoktam azon gondolkodni, hogy hasonlítok az Anyádra. Remélem azért maradhatunk még barátok. Majd mondjad hogy mit kell csinálnom, hogy ne legyek olyan. A jegyzeteimet legközelebb akkor tudom rendbetenni, ha ki lesz festve a szobám.
Előre is köszönöm,
n

szombat este

tizenhárom órás ses-szeánsz
csirkemáj, pulykamell sárgaborsóval és szalmakrumplival (perzsa brassói), tortijja, májashurkakrumplipürélilakáposzta, dióscsirke, megasaláta, szegfűszeges mezítlábas
dzsenga, uno, mocsár, römi, rikiki
evés, ivás, móka, kacagás, sírás, nemértés, mocsárkirály

szombat:
A tegnap estével kapcsolatban le kell szögeznem néhány dolgot.
1. A whiskyt idáig utáltam, de most megszerettem. Ez különösen jó minőségű volt, mert nem lettem másnapos.
2. Ha töményet iszom tisztán, határozottam mindig jó kedvem lesz, ami addig nem aggaszt, amíg van jó kedvem másképp is.
3. A Péter annak ellenére nem lehetett tag, hogy láthatólag nagyon jól érezte magát. Mert nem felevevő buli volt, mint az utólag kiderült. Bár a fecskés számnál kicsit elbizonytalanodtam.
4. Egy buli mindig egyértelműen vagy alapítóbuli vagy nem az.
5. Vizsgabiztosnak lenni rendkívül szórakoztató dolog, főleg ha az ember naggyon szigorú.
6. Szexuális irányú megvesztegetési kísérletekkel csak akkor lehet taggá válni, ha a vizsgabiztos aláveti magát a megvesztegetésnek.
7. Tag nem lehet olyan, aki megvesztegethető.
Kiegészítő pont: Mindenkinek csak annyira kell rendesen viselkedni, amennyire tud.
Vizsgabiztosnak lenni azért nagyon szórakoztató, mert valaki nem attól válik taggá, hogy a vizsgabiztos felveszi.Tehát teljesen értelmetlen.
Egyébként megnyugodtam, mert szerintem nem én vagyok rámenős részegen, hanem a Péter az, még józanul is. Amennyiben bárkit megbotánkoztattam volna tegnap, kiemelve az ex-Tilos rádiós Jóri Balázst, ő megérdemli, emlékezzünk csak vissza nyári West-Balkános estéinkre, de ha valahogyan meg kellene magyaráznom, akkor asszem a legközelebb az áll hozzá, amikor a Grammy díj átadóján Madonna (Koncz Péter) megcsókolta Britney Spears-t (szerénységem).
A különneműséget jelen esetben nem gondolom enyhítő körülménynek.
Remélem nem fog többet ilyen előfordulni.
n

péntek
összefoglalás:
meló matrica férjével
kártyakreálás
kvantik buli műcarnok
részletezés:
- nagyon de nagyon szépen kijött azon az izén (nemtomhogyhíjják azt a műszert, talán luminométer, legyen az) a citrátszintázos mérés, amit sehogy sem tudtunk összehozni az elizaríderen. hurrá.
- ultimátum. mégiscsak felmentem balihoz, hogy megkreáljuk a djkártyákat, amik a fraktálháttérrel meg a többi frappáns kütyüvel abszolút pöpecek lettek. dizájnból jeles. hurrá.
- kvantikbuli. előtte nusiféle alapozás a mekiben, majd konczmíting, aztán irány a műcsarnok. ott volt mindenki, najó, nemis, tényleg, hol volt tomanek, hol maradt minek, és ambrus, sőt, anna miért nem jött el... volt dj riszörcs, jó volt, vicces zenét játszott, volt kvantik, jó volt, mi több, megadurván kurvajó volt, sőt asszem én is elérzékenyültem az aprikotmorning alatt, és valahogy a csabiféle mókától (mint eddig mindig) valahogy sehogy nem akaródzott hazamenni, de aztán már a lábam felmondta a szolgálatot, és ülve bólogattam, de ülve pont genyára láttam, és mivel a fülembe sugdosó kisördög nem hagyott nyugton, fogtam magam, odaültem mellé, megböktem a vállát, és aszontam bártan (mint aki eddig leszarta volna a témát, de ha már így találkoztunk, tisztázzuk az ügyet): - csak azt szeretném megkérdezni, hogy miért nem köszönsz nekem.
lehajtott fejjel nagy érdeklődéssel vizslatta cipője aktuális állapotát - mert szégyellem magam.
hohohó, csillant fel a kegyetlen tanítónő szeme idebenn. - és ezért nem köszönsz? - mondta belőlem a korbácsát disznóvérben melengető szadista. az ezutáni pár mondatot feledje továbbra is bárgyú homály, a sztori vége három pontban végződik... hurrá.

anyád

semmi baja, csak halálra unja magát abban vacak kórteremben, ahová reggel beviszik a kaparásra várókat, aztán este hazaengedik őket, ő pedig ott gubbaszt már kedd reggel óta, ahol se egy szekrény, se egy tévé. egyébként a vérminta alapján valami gyulladása van, de hogy hol, mi, azt nem tudják. remélhetőleg ma már beszélt a dokival.

baszki, iszonyúan zavar, hogy mostanában durván izzadós lettem. pedig ma direkt hoztam váltópólót (jó, az izotópos kisérlet miatt, de akkoris), szóval semmi hosszúujjú, semmi meleg felső, csak póló meg köpeny. vagy itt a péhádészobában van ilyen irtózatosan meleg?
hehehe, paramanó benyögése: már érződik a karácsonyi plussz...

boldogság

Rákerestem. Hátha megtudom a tutit.

Ezeket találtam, illetve ezeket találtam viccesnek a találatok közül.
* előszöris ahonnan a kép van
* ÉS IGEN, A RUSZVURM MAGA flitteresötöst a szerzőnek :)
* a titka: légy facér
* jó tudni :)
* a pénz nem segít
* vagy mégis?
* az új ember szerint a megpróbáltatásokban van
* take that blue pill
* or the yellow one
* már készül!!
* jézusom!
* kontemplatív és monasztikus közösség, evangelizáció, szegények befogadása:)
amen
ha engem kérdeztek, vasárnap a koncert alatt nekem a boldogság a tavasz volt, a nap, meg a meleg szellő, a hosszú, libbenő szoknya a biciklin, a szalmakalap, és a sok sok virág a mezőn, annyira sok, hogy elveszik köztük az ember.
tegnap viszont a boldogság más értelmet nyert: olyan jó, hogy jóban vagyunk, és ilyen helyekre eljárkálunk :)

Mekkora egy este!

MERÉNYLET A VILÁGŰRBEN
DIAVETÍTÉS FELNŐTTEKNEK

Micsoda előadás! Milyen kevés néző! Milyen zenék! Milyen szövegek! Milyen mókás zenés betétek! a legjobb a kakalinkás verekedés, meg az előtte levő pankráció. nem. nem is az, hanem amikor hipnotizálja az egyik űrlény, és aztán kimennek talpig (inkább nyakig) harisnyában az előtérbe, majd visszajönnek, és úgy dumálnak, mintha nem lennének nézők :)
örök szerelem a társulattal, flitteres ötöst érdemel a jelmez, az ötletek, a diaválasztás és a zene is. mesteri, isteni, imádlak titeket
az már mellékes, hogy az előadás helyett majdnem egy sítúrára fizettünk be, és kész hercehurca volt, mire sikerült a diavetítés bácsinak előhalásznia egy kasszát...
Az akciós előadás után (mivel eleinte - úgy tíz perccel az előadás előtt - csak mi ketten voltunk, a bácsi kijelentette, hogy féláron lehet megnézni a darabot, csak jöjjenek már emberek a kávézóból, de persze a hülye sítúrázók szartak bejönni - mindegy, az ő bajuk) a toldiban kötöttünk ki, és olyat-de-olyat dámáztunk, hogy szinte csorgott a könnyünk a nevetéstől. hát igen, parasztbuktató egy este volt ez, rendesen...

Fura egy hétvége volt ez.

Kezdődött a péntekkel, amikor is Verával megnéztük a Tengert, ami tetszettis meg nemis, aztán elmentünk a szilvupléba, ahol Zsófiék már nyomták magukba a söröket a balkánrockra, ami (hálistennek) abbamaradt, amint mi odaértünk, és kikértük az isteni tésztasalátát meg a vaníliás karamellás izét, úgyhogy maradt nekünk Ambi, akinek irtózatosan botkeze lett a végére, de a zenék azért abszolút fánkisak maradtak. Csak egy sör választott el attól, hogy odamenjek a rengeteges sráchoz, és elmondjam neki a saját szövegét (biológus vagyok, baktériumokat kenek kémcsőből perticsészébe, petricsészéből kémcsőbe), na meg az, hogy a mellette ülő srác állandóan nézett, de bezzeg akkor sem jött oda, amikor Vera kiment pisilni.
Aztán szombaton anyámék elmentek vásárolni, amíg én mackóban és hálóingben tévéztem, és aztán három vendéggel állítottak be, ketten ekvádoriak voltak (szezár meg a felesége), a kerekképű fickó meg venezuelai. Édesek voltak, dicsérték a végre valahára megpuhult mézeskalácsomat :). Aztán nekivágtunk, hogy megnézzük a Monet-kiállítást, de oda már négykor nem engedtek be, úgyhogy kénytelenek voltunk beérni a műcsarnokkal, de így legalább eljutottunk az Altorjai-kiállításra, ami sok sok szempontból irtózatosan érdekes. pl láttam élőben a hírhedt képeket, amik tényleg sokkolók, meg a fiatalkori profi festményeket, meg a durva leveleit...

Vasárnap Beethoven IX. szimfóniájának Liszt-féle átiratára voltunk hivatalosak a házizenésznél. Persze anyám az utolsó pillanatban mondta vissza, én meg elszartam a készülődést, úgyhogy az utolsó pillanatban estünk be, és már csak a kényelmetlen kanapén volt hely...


Azt hiszem, akkor kezdett el bujkálni fejemben a gondolat, akkor még talán csak meg nem fogható érzés szinten, és csak később, a délutáni massiveattack hallgatáskor kezdett testet ölteni, és ma reggelre kristályosodott ki, mint kimondható, megfogalmazható mondat. Előjött annak az emléke, hogy hogyan keltem fel minden nap, hogy milyen számokat kellett meghallgatnom, hogy rávegyem magam, igenis be kell jönni, hogy fokozódott a gyomorgörcs, ahogy közeledtem, hogy néha be kellett térnem a pékségbe, hogy egy kis erőt vegyek magamhoz tejeskávé képében. Vagyis igazából mindezek hiánya lett eleven bennem, az hogy mennyire jó, hogy megszabadultam, hogy lenyugodtam, hogy megbékéltem.

Hétvégén kivételesen tévét néztem, és hétvégén kivételesen jó műsorokat találtam. (oké, az a metálvámpiros film kihagyható lett volna...)

Volt először is egy irtó vicces riport az öreg kékszemű vinetuval a német westernfilm-gyártásról. Aztán egy összeállítás egy itthon ismeretlen építészről, Breuer Marcellről, aki biciklivázból konstruálta meg az első fémvázas széket, és aki Németországban és aztán Amerikában tervezett irtózatosan jó épületeket, de itthon nem kapott semmilyen, értsd semmilyen munkát. Aztán meg az az összefoglaló a modern szteppről, az meg egyenesen fergeteges volt.

ha már az álmoknál hagytam abba: iszonyatosan durva volt a nagymellű fickóval dugni. nagyon durva.

Úgy látszik a telezabálós esték után várható a lidérces álmok megjelenése. Álmomban iszonyatosan feszült és ideges voltam, mert mentünk vízitúrára, és nekem nem volt előre elkészített és előrecsomagolt zsömlés szendvicsem minden reggelre. Emlékeztem, hogy az előző vizittúrát így csináltam végig, mert így kell, és irtó nagy para volt, hogy akkor mit fogok enni, ha ez most nincsen.
de jó is egy ilyen után felébredni, és azzal a tudattal kimenni a konyhába, hogy van mit reggelizni...

Mennyire jól sikerült a tegnapi főzőcske! És milyen jók lettek a képek! Az egyik kedvencem egy Nusi-kép, amikor megláttam, hogy hogy sikerült, a padlóra ültem a röhögéstől. Olyan rajta, mint egy patológia könyvben bemutatott ovis, éppen kinyújtja a valamelyik kínai vacak által feketére színezett nyelvét. Nagyon durva jó. Mondjuk az sem rossz, amelyiken magát fotózza (szintén kinyújtott nyelvvel) a tükörben. És a kajás fotók! A wokban fortyogó, sülő húsok, a tojásos szószba beáztatott halak, a zöldségek, a dizájn, a díszítés... Muszáj lesz felraknom őket valahova, annyira jó visszanézni őket.
Fú, most jut csak eszembe, a megadurva italokat nem is örökítettük meg. Pedig mennyire durván jó volt a virágszirom ízű soursop lé, a papaja meg a licsi dzsúz pedig maga volt a megtestesült jóság. A téli dinnye léről azonban kiderült, hogy téli dinnye tea, és semmi különös, és mivel azt ittuk először, elvette a többiek kedvét a próbálkozástól. Pedig megérte.

szedd össze, szedd össze
próbálom felidézni a nusi által tegnap este bediktált cuccokat...
rizsbor, igen, ez volt az első
kínai ecet, háááá, ez az, megy ez, ez volt a második
már csak egy van, baszki, valamilyen olaj, de ez asszem nem lesz meg, az istennek sem...
mindegy elindulok az ázsiasoppba, a minden mennyek birodalmába, hátha ott meglelem a földi örömök e hordozóit, aztán irány a viráglak (melegház:), és a kínai mesés szakácskönyv rejtelmes-csodás világa.
elhoztam a kamerát, majd jól megörökítek mindent, a kajákat, az alapanyagokat, a beszélő dartsot, meg persze a csajokat, köztük krisztut, aki most egy fél évre a hülye angolokhoz megy. ja, bizony. hmmm, nusi hogy megbántotta a multkor, amikor nevetve kinyögte, hogy pont arra nem gondolt soha, hogy az évfolyamból a krisztunak jön majd össze egy ösztöndíj...

beszéltem nagyfőnökkel, hogy akkor kéremszépen hogy állunk cikkileg meg időileg, és verbálisan a fejéhez kapott, és aszonta, hogy akkor van a predokos izével másfél évem, és ő megígérte, hogy azalatt lesz nekem saját eredményből kézben két cikkem. megígérte.
na, kíváncsi vagyok.
erre, meg hogy mi lesz krétával.
szerintem ez az év szuper lesz, érzem, még a lovin is nyertem szilveszterkor...

csak az ember ember
a gumiember nem ember
eheti jelmondatunk:
pattanjon kerékpárra!
jav: szerk.
koszi a puskat, apuskam :)

a majmoké a világ

csak egy bibi van ezzel a filmmel, hogy ultragagyi, az, hogy kihagytak belőle részeket, szereplőket, még megengedhető lenne, ha javítana a színvonalon, de sajnos nem segít ezen semmi...
az a kicsike jóság, érdekesség pedig valszeg a regényből magából jön, nem pedig a rendezésből...
mindegy, ez kell a népnek, a majmok jó gonoszok, az emberek jók és ártatlanok, a nagydudás fiatal nőci szőke, és állandóan nyitva a szája, a többi ember meg beszél, pedig eredetileg nem tudnak.
mindegy, tényleg, felejtsük el.
hehe, más is így látta:
Csak hogy érthető legyen azok számára is, akik nem látták a filmet, hogy miről is beszélek: például Mark Wahlberg űrhajós úgy hagyja el az űrállomást, mint aki éppen csak kisurran egy ajtón, se zsilipelés, se engedély kérése, még egy nyavalyás komputer sem akadékoskodik, hogy van-e jogosultsága kilépni a világűrbe. Arról már nem is beszélve, hogy Wahlberg űrhajós ékes példáját szolgáltatja azon embereknek, akik egészen biztosan nem kaptak volna munkát egy űrállomáson, mert túl könnyen szegte meg a parancsot, és ezzel a mentalitással talán még mezőgazdasági pilóta sem lehetne, nemhogy űrhajós. A film vége szintén értelmetlen, bár hosszas gondolkodás után találtam valami, akár logikusnak is tűnhető magyarázatot a befejezésre, mindenféle idősíkokkal és párhuzamos univerzumok létének feltételezésével, de félek, hogy itt nem erről van szó, csak a producerek valami frappáns poént kerestek, majd (ki)találtak, ami távolról emlékeztet a könyv befejezésére, és ettől majd mellüket gorillamód verve kijelenthetik, hogy mi a könyv eredeti befejezését követtük, inkább, mint az első film, a Charlton Hestonos. Ám ez egy nagy tévedés, ennek a filmnek annyi köze van a könyvhöz, és az első filmhez, hogy ugyanaz a címe, valamint emberek és majmok szerepelnek benne. Értelmes, nem állati módon élő emberek. És mind közül ez a legnagyobb probléma.

milyen jó is, hogy nem ma van az a sörözés. átrakták a hétfői pilatest szerdára. megyek is. pá mindenkinek.

Emlékszem én mindenre. Vagyis majdnem. Emlékszem, hogy milyen kínos volt Zsófit otthagyni a félig teli korsójával, hogy milyen vicceset dumáltuk az éppen jegyszedőként funkciónáló atommetál, halványkékkontaktlencsés (most nem), rasztahajú (most nem) sráccal, akivel már Bébé és Petyka egyszer már eldumált, emlékszem, hogy hogy bizonygatta, fogjuk csak meg a kendőjét, alatta ott van a rasztahaja, higgyük már el, hogy ez az egyenes fekete haj tényleg paróka, és a raszta pedig az igazi, arra a két gitáros srácra is, tréningfelsőben, akik egy basszusgitárral meg egy szólógitárral, meg pár pedállal olyan állat zenét csináltak, hogy Bébével majdnem berosálltunk, aztán persze emlékszem Ferikére is, aki Bébével olyan kis cinkos vigyorgással beszélgetett, nem úgy, mint múltkor velünk (Nusival meg velem), és persze az esőre is, meg a tréningfelsős kultibulira is, ahol jól tippeltünk, ő volt az, és jól tippeltünk ő jó volt, nagyon jó.
Csak egy valami hiányzik, az álmom. Pedig tudom, hogy az is jó volt, de azt sajnos már nem tudom visszahozni a feledés homályából. a francba.

ügyeskislány megtanulta a sejtciklusszabályozást meg az apoptózist meg a tirozinkinázreceptor- és az integrinjelátvitelt, pedig elég lett volna csak az apoptózist, de ügyeskislány átlátta a nagy hálózatok kicsinyített mását, és rájött, hogy mindez kell, hogy az ügyeskislány jól vizsgázzon, és csillogtassa a ma délelőtt újra hárompengés zsilettként vágdosó elméjét.
persze kellett ehhez az is, hogy a pr.asszony a félév során megenyhüljön irányában, ami ki tudja miért és hogyan következett be, de a pr.asszony mostanában már nem bánik csínján a rámosolygással, és most a vizsga végén még azt is odasúgta a jövőtlenséget és disszertációtlanságot sejtető ügyeskislánynak, hogy azért ő nagyon drukkol neki.
jó érzés.
ja, és mindezt egy átbulizott éjszaka után. ezt csinálja utána valaki!

Bonyolódik ez a hét, kezdve a ma estével, pedig én most már egy ideje diszting válni szeretnék (nem kell ezt a nagyvilági létet erőltetni). Holnap ugyebár vizsga, igaz ugyan, hogy délután, és hogy holnap egész nap tanulok, nem csinálok kísérletet, de hát vizsga az vizsga, ez az alap. Most rohanok haza, megcsinálom a túrógombócot, mielőtt megrohad a túró, aztán találkozom a fogorvosnál meggyötört Zsófival, aztán nyolckor beszélünk Bébével, hogy este hova menjünk. Nincs kedvem menni, de nincs kedvem visszautasítani sem. Hát-hát. Majd meglátjuk. Még olyat is láttunk, hogy időközben megjött a kedvem.
A holnapi intézeti sörözés elmarad, vagyis áttettük jövő hétre, így legalább a szerda este nyugis lesz.
Egyelőre csütörtökre tervezzük a Krisztu-búcsúztató főzőcskepartit, amit Nusi megadurva kínai receptkönyvének útmutatásával fogunk véghezvinni, és asszem maradt valamilyen ihatatlan brendije, amiből oltári dolgokat tud kotyvasztani a koktéloskönyvéből. Ereszdelahajam lesz, legalábbis remélem, hogy Virág nem rontja el a kedvünket.
És akkor még nem tudom, mikor nézem meg a gyűrűkurát, meg Verával is csak a tegnapi tornán futottunk össze....
jaj. mi lesz maj akkor, ha előre eltervezek programokat?
semmi, mert akkor tutira nem fog senki ráérni....

Tudtam, hogy Zsófi valamikor januárban utazik, valamikor január végén. (Megy ki az ifjabb tótmiklóshoz amerikába, mert a francia kapcsolat megszakadt, nem műkszik.) De nem január végén megy, jövő pénteken. Basszus. Jövő péntekig már alig van idő. És már decemberben sem tudtunk egy épkézláb dumálást összehozni, az üvegfestésről és az úszásról akkor meg már ne is beszéljünk. A ma estét-délutánt lefixáltuk, de félő, hogy a nagy rohanásban ez lesz az idei, vagy a kiutazás előtti utolsó...
basszus, kivel fogok akkor ezután ad hoc meló után sörözni, mozizni, vagy ugrabugrálni valami nyári nyitott helyen???? ááááááááááááááááááá

nem hittem el, hogy létezik szemátültetés. azt hitem, hogy ez megint egy hülye vicc, amivel szivatózik. azt meg pláne nem bírtam ki nevetés nélkül, hogy a faszi, aki megkapta a balesetben meghalt fószer szemét, le tudta írni a baleset körülményeit. ja, minden kibaszott országnak meg városnak megvan az urbanlegendje.
és most besértődött, hogy mi mindig csak kinevetjük, hogy senki nem hisz neki, de olyan látványosan, olyan teátrálisan, komolyan, ilyet csak egy hisztis picsa tud produkálni. és persze lepereg róla minden magyarázat és bocsánatkérés.
régen húztak fel ennyire.
mondjuk tényleg igaza van, már kurvára nem hiszek el neki semmit, mert paranoiás, mindent belemagyaráz mindenbe, mert kétszínű, mert tudom, hogy ő hagyta kinn a dobozaimat a szobahőn, mert tudom, hogy turkál a főnök szemetesében a kidobott iratok között, és mert már egy csomó mindent nem is akarok tudni róla, azt meg pláne nem akarom, hogy ő ezek után bármit is megtudjon rólam. iszonyatosan olyan, mint anyám, csak még durvább kiadásban. már egyre kevésbé bírom elviselni és tolerálni. keresztbetett ujjakkal szorítok, hogy elmenjen innen minél hamarabb.

El sem akartam hinni, amikor ültem benn a meleg szobában, egésznapos semmittevés után, hogy a hírekben leadott tüntetés és zászlóégetés nálunk történik. Értsd itthon, nálunk, Pesten, a belvárosban, a kulti előtt. El sem szeretném hinni, hogy ezek már megint azok az idióták, hogy már megint beetették és megmozgatták a nekik kurvára mindegy mi ellen, de tüntessünk, és legyünk együtt faszokat.
Nincs is félelmetesebb, mint az emberi sötétség.

csak igazat tudok adni suzének meg eszpének, újat mondani nincs kedvem, sem erőm.
még szerencse, hogy nem vagyok tizenhárom éves amerikai tini...
ambivalens, ha belegondolok, hogy én is kerülhetek ilyen helyzetbe, mint szülő, de alapjában véve nem akarok belegondolni, úgyhogy inkább elzárkózom...

Ma délben én voltam fligófbenedek, szép lassan változtam át, az ő szemével láttam, az ő agyával gondolkodtam. Kikértem a hotdogot meg a nagyonhabostejes kávét, és mivel már nem volt bárszék, és az ablaknál is voltak, meg a pulthoz közel is, beálltam középre. Ez volt az a pozíció, ahonnan nem láthattam a nemtomhonnanismerős bicajos srácot, pedig felém fordult, de legalább a két beszélgető srác sem látott engem, de minden egyes szavukat jól hallottam. Először elnevettem magam ("Nem gondolkodtál el azon, miért csalod meg mindíg? Nem gondolkodtál el azon, hogy miért tekinted őt mindíg meghódítandónak, ha el akarsz menni valahová? Ez egy évezredes csapda, bazmeg..."), de aztán ahogy folyatódott a beszélgetés - ami egyébként elég egyoldalú volt, a bal oldalon ülő srác mosta a másik fejét, az meg néha reagált egy-két provokatív kérdésre - egyre durvábban láttam magam előtt a kirakatban ezt a két srácot, kintről, a rákócziról filmezve, ahogy az egyik bámul bele a poharába, miközben a másik felé forulva mondja a magáét, próbálja talpra állítani, hogy ne dőljön vissza, hogy meg bírjon állni hét év után a saját lábán, hogy ne rántsa vissza a megszokás, a szavahihetőségét cáfolva, a barátságát megkérdőjelezve minden érzelmi eszközt bevet a szerinte áhított cél érdekében. Az már mindegy, mi lesz ebből holnap, az már senkit nem érdekel, hogy Lajos visszamegy-e Klárihoz, de ez a beszélgetés, ez teljes mivoltában teljesen beleillett egy olyan filmbe, ahol csak két ember beszélgetését látod, hallod. mondjuk ki, a rengetegbe. amit az oscarra akartak nevezi, pedig hát kit érdekel...

kituggya hány fok lehet a folyosón, mennyi a laborban, és mennyire fagyos a lépcsőház? nincsenek hőmérők, csak fagyott kezek, dermedt lábak, és az istennek sem dermedő poliakrilamid gélek...
kéremszépen, ilyen hidegben nem szabadna dolgozni!!!! és nem is lehet!!!

- Min nevettetek apáddal? Nem hagytatok aludni...

Meggondolatlanul, akaratlanul, tudatlanul pontosan neki felállított görbe tükör. Egy az egyben ülő mondatok, egy az egyben ütő mondatok, egy ez egyben levehető ismerős helyzetek. Amikben ő nem tudott így mosolyogni, amikben ő nem tudott ilyen szépeket mondani, amiket ő is átélt, amiket éppen ő is gondol.
Fene ebbe a fránya világba, sosincs semmi új a nap alatt...

a tavaszi szél olyan, mint a bor, a nyári szél, mint a tea, az őszi szél, mint a füst, a téli szél, mint a gyömbér.
...A gyerek, aki a tányérján játszik a spenóttal és a répával, és titokban egy kertet épít, boldog. Miért ne lehetne hasonlóan fantasztikus egy kínai utazás a rizsestálkában? Tegyünk hát kívánságunk szerint és hagyjunk fel azzal, hogy kötelességből és praktikus kényszerből eszünk!... A kínai szakácsművészet nem kevésbé őszintén szólítja fantáziánkat, természetes kalandvágyunkat, és valóságos lázadást provokál a táplálkozás monotóniája ellen. A kínai gondolkodás szerint a helyes táplálkozás a testnyílások, az érzékszervek, az érzések és erények, valamint a belső szervek összjátéka...
A bölcs kínaiak a hagyománynak köszönhetően az étkezést még ma is úgy élik meg, mint az életet, bár mindkettő ugyanazt szimbolizálja: beteljesítés a mostban...

Zuhogó hóban az egyetlen dolog, amit élvezettel lehet művelni, az a jégtánc. És a forraltbor-ivás. Vicces lehetett, ahogy hárman (Mátéval és Bébével) tátott szájjal vigyorogva bámultuk a belső körben keringő öregeket a keringő hóesésben. Ja, és megtanultam hátrafele menni. De sajnos el is felejtettem, vagy csak nem tudtam később újra előhozni. De a forgás azért megy, sőt, megtanultam fékezni (túlzás, ha gyorsan megyek, nem merek úgy megállni)
Mennyire régen éreztem magam ilyen felszabadultan...

Röpke naplószerű számvetés a szünetről:
dec. 18 csüt. laborkarácsony nyugodt, semmilyen, sütis, pezsgős, barátságtalan. este műcsarnok kedvetlen, szivatós, sőt, élvezhetetlen. egyébként haze szülinapi bulija. tisztára olyan, mint egy egyszemélyes lakodalom.
dec 19. péntek intézeti karácsony minden várakozást felülmúl (na ja, ha valami nagyon szarra vársz, és nem szar, akkor az már felemelőnek érződik), másfél óra mókás zabálás és egymás körbevigyorgása, bár teljesen kedves és vicces hangulatban. utána fiatalos uno-csata (istenem, ez milyen édesre-helyesre sikeredett, imádom ezeket az embereket, komolyan). este irány Anna, itt van már Bébé is, meg persze Zozó, irány a műcsarnok (ismét), ahol irtózatosan idióta részegek tántorognak, ordenáré az egész, hányingert keltetek, emberek, majd Balinál hamburger Esztivel és Duncével, nemkevésbé jó hangulatban.
dec 20. szombat Zsófival Grázia szigete édes, kegyetlen, aranyos, megható, és brutális egyben. nagyon ottvan, nagyon. top-esélyes, komolyan. este Bonobó a trafóban. na ezt inkább hagyjuk. megagáz. nem elég, hogy genya amint rámnézett, elkapta a fejét, ez az idióta állat bali nekiállt velem ordenáré módon, artikulálatlanul ordibálni. a legdurvább rész (persze az ordibálós jelenet után) az az volt, amikor mintegy bocsánatkérés képpen bali odaállitott, és kijelentette: ugye tudod, hogy csak akkor bántalak, ha kivánlak?, miközben genya éppen próbál felszedni egy nőt. gyönyörű, mondhatom, meseszép.
karácsony hagyjuk. túlvagyunk rajta. a séták jók voltak, a fotómasina pedig egy álom. éljen a zúzmara. ja, és lizingeltük a fenyőt - éljen a természetvédelem
dec. 25. csütörtök Vivitől egy általa rajzolt képeskönyvet kaptunk. Julitól semmit. No comment. Ha már kibejgliztétek magatokat és épp nem tudtok magatokkal mit kezdeni, csakis abban az esetben várunk a Pótkulcsban egy forraltborozásra. Ez az, igen. Pontosan ilyenkor, a kényszeres mézeskalácssütések idéjén, ilyen spontán módon, ilyen hangulatban kellett ez, ahogy tavaly meg tavalyelőtt, csak most másképpen hármasban, és ez most pontosan Esztivel és Duncéval volt jó. tényleg. istenit beszélgettünk, őszintét, kiváncsit, emberit, gátlások és feszültségek, ki nem mondható és ki nem mondott érzések és gondolatok kényszere nélkül. felemelőt. karácsonyit, mondhatnám.
dec. 26 péntek Péterék ismételten nem ettek semmit, Erzsi meg csak konyakozott. Mivel a jól kitalált frappáns ajándékötletemet nemcsak apám felejtette el, hanem én is, tőlük csak egy óriásmilkát meg egy ir kazettát kaptam, meg egy kisboritékban egy huszast - lesz itt móka szilveszterig :) családi scrabble, majd utána ajándékozás a lányokkal a jaffában, utána meg buli a trafóban. rossz a szájiz, rossz a kedv, ne erőltessük ezt, kéremszépen, gyere Andi, irány haza...
dec. 27. szombat némo nyomában és nupagagyi. kemény játszmák, nagy győzelmek. este Juditbuli (elég jó, jobb, mint vártam, de erről persze nem Judit tehet, hanem Buvi meg Pepe, meg Ivánék is édesek voltak), majd irány Dini kajapartija (kár, hogy nem forditva csinaltuk ezt). egészestés nonsztop zabálás (istenem, az a mennyei csokikrémes süti, sosem feledem el)
dec. 28. vasárnap Álllá Kokoáááá... Vájvátááá. Isteni dolog Krisztu kacagását hallani, és mellette megszakadni a röhögéstől, és ámuldozni a szinpadi technikákon, és várni, hogy AZT majd hogy oldják meg... JÓ. SŐT. Rég voltam ilyen jó szindarabon.

dec. 29. hétfő békés nyugodt családi korcsályázás a parkolóban, lágy zene szól, gyerekek lökdösődnek szeliden, éljen a miniszerelnök, akinek biztosan volt jégpályája az áltisi focipályáján (nekemis, most mérnincsen? mér luxus fellocsolni az aszfaltot?)
dec. 30. kedd Durrbele-torna, szerintem elszakadt mindkét combom, felpuuadtak a bicepszeim, jézusom, segitség!! este rokkantan főzés Veránál, végül mégiscsak benéz Nusi, aki már rá se bir néyni a kajára, Anna meg Zozó, akik befáradtak, de azért elhozták a turmixgépet meg a beigért luxuxgyümölcsöket, és aztán megjelenik Máté Jula és Dani, kész biológusbuli lesz esz, kéremszépen. ennek örömére földhözvágom a desszertet. sebaj, vigasztal a jukkapogácsa juhtúróval.
szilveszter lovi: 200-2000: tizszerezze meg ön is pénzét! ha megveszi a könyvemet, elárulom, hogyan! ezt meg kell ünnepelni, sőt, azt is, hogy Judit is Gólyalábra fogadott, és ő is nyert, mindenféle óvás ellenére. balinál kötünk ki egy kis kotyvasztásra, majd klauzáltél, aztán kulti. robbanás sehol, utcabuli viszont annál inkább, aztán hirtelen az ajtón fejvesztve behatoló tömegben találjuk magunkat, majd a kertben a westbalkánt idézik, nyár van baszki, hajnali kettőkor polóban táncolunk a kertben!
jan. 1. csütörtök Életem első Cinetripje. Tetszik. Bejön. Melegviz, fürdőruciban táncoló emberek, nyár van, baszki, most már két napja! isteni ez a törökfürdő, a hastánc pedig egyszerűen levesz a lábamról. utána nagymedence, mozi van, már nincs táncolhatnék, az agyhullámokat egyenletesre ringatják a nagyok, jó nézni, jó hallgatni. és vicces pont akkor átöltözni és hazaindulni, amikor az elvesztett többiek is öltöznek és indulnak.
jan. 2. péntek majdnem szinház Judittal meg Árpival (még nem mondtam, de igen, megint), de mégsem, heveny rosszuléte miatt én a Pótkulcsban kötök ki a sisa, a forraltbor, Ede, Máté, Jula, meg a már beszélni is alig biró Bali mellett, aztán jön még Csabi, és a végén a magábaroskattan üldögélő Kicsi.
jan. 3. szombat A38, palotai, nusival, lásd alant. flitteres ötös.
jan. 5. hétfő torna Verával, majd Swimming pool. huh. durván letaglóz. még gondolkodom, hogy tetszik vagy sem...

Andinak vagy Anikónak hívják azt a vasmarkú lányt, aki újra használatba helyezte egy röpke fél óra alatt a nyak nevű képződményt itt a fejem és a vállam között. Mozog. Hajlik. És csak egy kicsit ropog már. A hátam is jobb lett egy csöppet, a derekamat azonban épphogy csak megpaskolta, azzal nem tudott mit kezdeni. Mindegy. Ha folytatom azt a Pilatest, amire tegnap Verával elmentünk, van remény a fájdalommentes létre.
Micsoda igények!
Mondjuk az már nagyon durva volt, amilyen hangot a gerincem tegnap délelőtt kiadott. Komolyan berezeltem, hogy valami gáz van. Remélem azért nem visszacsinálhatatlan.
Az sem volt rossz, ahogy a harmincadikai torna után bekeményedtek az izmaim, és a cinetripen tudtam csak egyenesbe hozni magam... megadurva érzés, amikor ülsz a forró vízben, irtóra semmit nem látsz a gőztől meg a sejtelmes fényektől, körülötted iszonyat sok ember, a zene egyszerűen leírhatatlanul isteni, és közben érzed, hogy a lábad kilazul, ahogy húzogatod a sarkadat a fenekedhez. Mennyei örömök... :)

Successful Submission Confirmation 27 Dec 2003 14:58
Your manuscript has been successfully uploaded to FEBS Letters.
You will receive future communications via e-mail.
Your manuscript number is: FEBS-03-3477

Szombat este az A38-on, valami osztrák live act után a MESTER zenélt, de valami olyat, valami olyan-de-olyan fergetegeset, hogy azt felülmúlni képtelenség. És igen, bevállalt mindent, mindent, gagyitól a csúcsszuperig, tutira a kedvenceit rakta fel, 4 órán át, kifáradáig. És igen, berakta az ájfíllávot is, meg a busvakától azt a dobosat, meg a brádörsallit, meg... Az év partija volt, kizárólag elvetemült partiállatoknak. Merthát ki más megy el január harmadikán palotaira, ha nem az elvetemült partiállatok. Nusival mi is azok voltunk, kivételesen.
Üdv Ferikének, a köcsög nőfalónak.
Csak annyit akarok mondani, hogy lehet, hogy ez volt életem partyja,
lett egy vérhólyagom és egy vízhólyagom, begyulladt a szemem, izomláz
van a nyakamban és akkor volt részem utoljára ilyen buliban, amikor anno
gimnáziumi anarchista barátnőimmel mulatni jártunk.
Szóval örülök, hogy egyforma az ízlésünk (legalábbis nagyjából), meg
hogy végülis elmentünk. Legközelebb akkor megyek bulizni, amikor
Tilosrádió búcsúparty lesz a Jórinál!
n:)

Tisztelt Cím!
Nemrég, rendszerhiba miatt, egy csekk kiutalásra, illetve a hiányzó kézbesítési címre vonatkozó e-mailt kapott tőlünk. Ezért elnézést kérünk. A levelet, kérjük, tekintse tárgytalannak. A hibát elhárítottuk, az a jövőben nem fog megismétlődni.
Engedje meg, hogy az alkalmat kihasználva, ismételten kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánjunk.
Üdvözlettel:
Mohácsi Gábor
Eurorest Információs Iroda

A leggyengébb láncszem - avagy semmi közöd hozzám
Viszlát
Movin' to non-public

Gyávaság.
A legelső azok közül az emberi értéktelenségek közül, amit a legjobban utálok. Utána jön csak a sunyiság, a kétszínűség, a hazugság és szépen sorban a többiek.
Terjed. Iszonyatosan terjed az emberek között. Pedig senki nem halt még bele egy másiktól kapott nembe, egy kimondott bocsánatba, neharagudjba. Nem mintha valami ilyesmi elég lenne, most nem, de legalább egy értékelhető gesztus lenne. De valakitől még ennyi sem jön...

mennyi telt el? két perc? öt? tíz vagy húsz?
nem sok. de épp elég, hogy kiakadjak
beszéltem balival az estéről, és kiborított. bevillant az, hogy minden mindegy, hogy minden hiába, hogy soha, hogy senki, hogy semmi, hogy nincs holnap, vagy van, de irtózatosan üres
szoba kilátással
ja, pont a temetőre
minek
minek folytatni
minek a holnap, ha nem hoz semmit, mint egy kibaszott mikulás, akit igérnek, de a te házadnál nem áll meg
minek mondanám el
úgysem érdekel senkit
emberek, mint felhúzott üres zenedobozok járkálnak körülöttem, kántáják saját hülyeségeiket, amig csak tart a rugó...
üres dobozok
nincs bennük semmi, semmi, amit meg kéne látni, meg kéne ismerni
semmi empátia, semmi kíváncsiság
minek strapálom magam
ez itt a baj
ez itt a bibi
ez az egész egy mission impossible
és illúzió, hogy szükséged van valakire, vagy hogy fontos vagy valakinek
kibaszott illúzió

éééééééééés igen
fájtkláb élőben, önmagammal küzdök rendesen, de most én győztem, jöhet a következő fokozat!
az olasz fickó iszonyatosan olasz akcentussal elkövetett angol előadása után hirtelen felindulásból összekaptam magam, elmentem a másoló hadnagyhoz, hogy megtegye azt, amit a haza megkövetel tőle. meg is tette, gyorsabban, mint hittem, drágábban, mint gondoltam, de egye fene, ajándék lónak... szóval elkészült a cucc, bele is pakoltam az ajit meg a pecsás gülüszemű kismacit a vicces karácsonyis zacsiba, és nekilódultam, hogy eljuttassam neki a csomagot. akár ott van, akár nem. akár személyesen, akár közvetítőn keresztül. a hülye villamos csak döcögött az oktogonig, én meg nagyokat sóhajtoztam, szekretáltam bőszen az adrenalit, a szívem a fülemben dobogott, és csak sóhajtoztam nagyokat, de közben nem érdekelt az egész, ha már egyszer elhatároztam, hogy adok neki ajándékot, meg is csináltam, akkor oda is adom, mert frappáns, mert róla szól, mert egyébkéntis csakazértis összezavarom, meg titokzatos leszek, és feladom neki jól a leckét, mert csakazértsem írok egy sort sem, nem, még a nevemet sem, egy boldog kareszt sem, semmit, és ha ő nincs ott, és később kapja meg, akkor csak találgasson, hogy ki lehett az. de aztán közben nagyokat sóhajtottam, mert elképzeltem, hogy milyen ciki lesz, ha bemegyek, és ő ott van, és nemtok neki mit mondani, de aztán eszembe jutott, hogyha meglát, biztos bebújik a barlangjába, ami persze nem jobb helyzet, egyáltalán, de aztán eszembe jutott egy csomó minden, ami vicces és frappáns, amit lehetne mondani.
és aztán az utolsó nagy levegő után benyitottam, ő persze sehol, én meg odamentem az egyik eladósráchoz, és megkönnyebbülve előadtam a jópofa, lazacsaj dumámat (egy csomagot hoztam. gyalogos csomagfutár vagyok. odaadnád ezt a fónöködnek?) majd vigyorogva kititkolództam magam az ajtón, egészen az oktogonig, nem fordulva hátra, és persze jól elfeledve a nagy büszkeségtől, hogy a vörösmartin is felszállhattam volna a földalattira, de sebaj, mert ujjongott a lelkem, mert megcsináltam, ájdidit, és működött az A terv, biztosan azért, mert kigondoltam egy B-t is....
és most jól be vagyok csiccsenve, mert pont elkezdődött a laborkarácsony, mire beestem, és volt irtózatosan sok pija, és mindenki becsípett, Attila szerintem nagyon durván...
hajjj. leírtam. és igen, ájdidit. ezt fogom ma még párszor ünnepelni. meg haze szülinapját. jólesz. érzem. csak be ne jöjjön az, amit még elgondoltam...

- Mi leszel, ha nagy leszel?
- Fiú
Hogy miért is? Íme: Life history: Changing sex at the same relative body size

jóhír

nem is mondtam, hogy tegnap anyámmal sikerült apámat rábeszélni egy olimpusz digikamra. úgy tűnik, hogy anyámmal kettesben megkapjuk karácsonyra, ami azt jelenti, hogy nagyjából az enyém lesz, és időnként meg anyám macerálja majd (szemüveg és mindennemű műszaki érzék nélkül, jó lesz ez...)

1 centi

aszittem, hogy annyi nem számít
vagyis inkább szartam már bele este tizenegykor, amikor észrevettem, és már nem akartam tovább szarakodni vele
aszittem, hogy majd otthon összehajtom, és akkor majd jó lesz, az az egycenti nem számít
az nem is annyira
de volt még egy nagyobb baki, azt már nem lehetett javítatlanul hagyni
úgyhogy most korrigáltam, mindent, még az egycentiket is
most büszke vagyok
mert ügyes vagyok, mert nem rontottam el a számolást, a tervezést, mert állat, ahogy kinéz - mellesleg én is, nem alszom jól, meg főleg eleget mostanában, meg tegnap óta valami heveny gyomoridegesség van rajtam. vagy elkaptam a szaratós vírust - nem, ezt nemakarom - vagy izgulok - ez egyébként esélyesebb. olyan jól elterveztem mindent, csak sejtem, hogy az ilyen tervek nem jönnek be. sosem szoktak. és már be vagyok szarva attól, hogy majd ott állok, mint egy hüjepicsa, idegesen és idétlenül, és secpec alatt elillan mellőlem minden eltervezett titokzatosság és meglepetés.

Pénteken jön haza Erbé, és már estére hívott forraltborozni. Már alig várom...

Alig vettem még karácsonyi ajándékokat. Ma sem jöttem be, hanem anyámékkal elmentünk az emmanuelbe, ahol vettünk egykét ruhát - ajándék egymásnak - aztán meg Monával beültünk egy moziba (igazából szerelem - fú, na ez nagyon nem hiányzott ez a nyáltenger), ahelyett, hogy ajándékot néztem volna, namindegy, és csak hat utántól vagyok itt benn, keményen dolgozom az egyes számú ajándék-projekten. Kemény meló ez, tervezni kell, számolni, sokáig is tart beszkennelni ezt mind, aztán még otthon is lesz vele meló rendesen, de sebaj, kihívás.
...azért titokzatoskodok ennyire, mert te is megkapod, bali, úgy döntöttem...

Megnéztük a Némó nyomábant, ott ültünk a leghátsó sorban, Apu, Vivi meg én, előttünk alig lézengtek, a biztonsági őrrel lehettünk vagy tizenöten. Az őr körbenézett, majd mindenkit figyelmeztetett, hogy vigyázzon értékeire (?!).
Igazából jó volt, édes, néha szivszorongató, alapvetően korrekt, persze a halak fogait kivéve, de mondjuk tényleg nem rossz, ahogy a nagy korallzátonyt ábrázolták, nem rossz. A szóviccek meg egyszerűen édesek, jópofák, szellemesek.
Ennek ellenére sokkal frappánsabb volt az a kisfilm, amit előtte levetítettek a szerencsétlen hóemberről.

A legutóbbi bulink jól sikerült. Jó fej volt a közönség, vették a lapot, értették a viccet, fogták a taktust, és Dzsimmy sem ejtette le a szaksziját, mint az előző koncerten, és Mark is elhozta a tompitót a trombitához. Hiába, gyakorlás teszi a mestert... A koncert után El odajött gratulálni, de a foga hegyéről azért odaszúrt egy megjegyzést (nem birta megállni), hogy a cigaretta nem igazán tesz jót a hangomnak: egyre rekedtebb lesz, és már igy is elég dzsenisdzsoplinos volt, de ha igy folytatom, luiamsztrongos lesz nemsokára... Hülyeség, az én mészigréjes hangomnak igazán nem árt az a kis bagó...

1%

A téma érdekes (a nők 82%-a belülre is mentruál, baszki, befelé, a hasüregbe, bele, oda is vérzik, ez megadurva, és ezek 20%-a endometriosisban szenved, vagyis az endometrium eredetű vér és szövet a hasfalra kitapad, és ott a vérlemezke eredtű növekedési faktor hatására elkezd proliferálni, beereződni, önálló életet élni, és ahogy nő, egymáshoz ragaszt szerveket a hasüregben, ami iszonyatos fájdalmakat okoz mozgáskor, megadurva, megadurva, nem is akarok belegondolni)
Az még csak hagyján, hogy még semmi fedezet nincsen az egészre, hogy még kuncsorognia kell ahhoz, hogy az öt-hatból egy évre legyen elég pénz a kinnlétre, hogy azt sem tudja, a belga csákónak mennyi pénze van erre, hogy még a főnököm is jól jönne neki, mert pénzes kapcsolatai vannak...
Mondom, ez még hagyján. Idáig még csak megagagyi az egész szervezés.
Csábítóan hangzik viszont a beígért kenyai konferencia, illetve csak hangzana, ha nem hallanám meg a mondat végét. Hogy a konferencia igazából arról szól, hogy hogyan lehet a bonobókat ilyen kísérletekhez modellként alkalmazni.
Rákérdezek. És igen. Állatmodellen. És igen. Bonobókon.
Hallom, hogy grész nagyot nyel, és érzem, hogy vörösödik a feje, és legszívesebben nagy ívben hányná képen ezt a fazont, akinek a részvéte csak a humanoidokra terjed ki, az az 1% neki semmit nem számít, pedig mórikálva ecseteli, hogy majdnem állatorvos lett, és időnként máig bánja a döntését.
A legdurvább az egészben az, hogy nem találom a szavakat, a helyes sorrendet, a megfelelő hansúlyt, amivel ráébreszthetném, mennyire megalázó az ajánlata, hogy mennyire a pokolba kívánom az egész kutatási tervét, és azzal együtt őt magát is.
Az már csak hab a tortán, hogy mindez (a szombati bombthejazzes bonobo előtt, illetve) a tegnapi JaneGoodallos előadás után esett meg, ahol viddhazaüzenetként azt kaptuk: tégy úgy, ahogy szerinted a leghelyesebb, akkor is, ha szerinted egyedül az nem ér semmit...
Nem, nem arról van szó, hogy minden mindennel összefügg, nem is arról, hogy mindezt talán csak én látom bele, nem. Ez kibaszottul etika, kibaszottul lelkiismeret, kibaszottul mennyitéralelked kérdése.

Ajánlja fel nekünk 1%-át.
A bonobók nemzetközi egyesülete
megnézte egyáltalán valaki, hogy szignifikáns az az 1 kibaszott százalék külömbség?

Macskát fürdeti hálátlan dolog

Szembesülni azzal a hogytehettélvelemilyenszörnyűséget illetve eztsohasembocsátommegneked tekintettel, és közben nem összeesni a röhögéstől meglátva a hatalmas szőr alatt megbújó girnyó kis testet, na az a legdurvább az egészben.

baszkibaszkibaszki nagylevegő baszki
Telefonált Fülöpdoktor, a Krisztu által ajánlott kutatási programnak a magyar koordinátora.
Hétfő délután megyek az állásinterjúra.
Jaj.
Megkérdezte, hogy van-e családom (asszem itt van egy kis előnyöm Virággal szemben), meg hogy tudom-e, hogy ez hat év kemény munka lenne odakinn, igaz ugyan, hogy csak periódusokban lenne odakinn.
Jaj.
és mivan, ha bejön a kréta is???? tutira az lesz, hogy egyiksem vagy mindkettő, ezt annyira látom előre...
egy azonban biztos: erről senkinek nem mondok egy szót sem, amíg tuti nem lesz

Badi édes és vicces egy ember. Az, hogy mindig berakja a denszingsúzt, amikor meglát minket, az pedig tényleg a figyelmesség netovábbja. Mostantól szerdánként a bramendbészes csákóval uralják a csacsacsát, bizony.
A csacsi előtt a jaffában jártunk, zsuzsiéknál, ahol haze mellénk ült le vacsizni. Úgy tűnik, minden évnek, minden télnek megvan a kedvenc helye...

Egy csésze kávé, sütemény, kellemes patinás környezet, jó társaság.
Tegnap este az ogyiból az összes ismerős megjelent főnökük őssejtes előadásán, amire Nusó elcibált. Lerágott csont, elbagatelizált kérdések, üvegasztalon idegesítően hangosan koppanó langyos kakaók, jó kérdésért ajándékkönyv...
nemértemeg elmenni rá. semmi új info, semmi érdekes vita, ráadásul az ifjúduda meg egy taplóparaszt, az apjához képest meg pláne (hogy van az, hogy egy jóképű, értelmes - najó, ez túlontúl kevés - kibaszottul inteligens, értelmes, udvarias, sármos és vicces apámlehetne fickónak ilyen randa és tapló legyen a fia???)
Nusi egész végig rágta a fülem, hogy ugye átmegyünk utána a kisgildébe, úgyhogy utána felkerekedtünk, és elindultunk a kisgilde felé, de előtte megálltunk egy krémesre a jégbüfében (Nusi kezd visszatérni a normális kerékvágásba, most éppen zabál, mint állat). Aztán jött a hidegzuhany: nincs többé kisgilde. Átalakították, kisebb lett a pult, több az ülőhely, és a néni, a kisgildés néni sincs többé. legalábbis ott. ja, és dréhert csapolnak. Elindultunk helyet keresni: extra, nagygilde (ahol szintén nincs már gilde, de hely sem), aztán végülis múzeum. Ahol Nusi megkapta a magáét egy részeg zsebestől: - ...tegnap két ugyanilyen celofánszemű kurvát loptam meg... Vihogva mentünk át a mekibe (mondom, Nusin a zabálás vett most erőt), ahol a kényszeres széktologatóké a világ, és miért ne pont pár perccel a fenti mondat után próbálta meg a Nusi mögé leülő fickó (nem éppen feltűnés nélkül) ellopni a táskáját. Mikor fennhangon szóltam, hogy vigyázzon, a fickó felpattant, megigazította a haját a szemközti tükörben, majd átült egy másik asztalhoz. wow. szép kis este, mondhatom. mondom.

Tegnap moziban voltam apámmal. Meghívott minket a magyarhírlap sasstamás filmjére a zurániába.
Mindig is tudtuk...
Hogy a barbikkal nem veheti fel a a szarkatípus a versenyt. Hogy a barbifajták még a szarkatípusok pasijait is elveszik. Hogy a szarkák helyes, aranyos lányok, és persze mindenki velük szimpatizál, de a barbik seggét stírölik közben, de persze lehülyekurvázzák is rögtön. Hogy ezek a barbik egyébként (vagy ráadásul) jófejek is.
Hogy Kréta kibaszottulszép hely, és hogy jó lenne ott lenni.
miért kell mindig mindent az ember orra alá dörgölve átismételni?

Hétfő este bementem a királyuccai turkálóba, mert megláttam a csiriviri szilveszteri cuccokat a kirakatban. Alig bírtam ki vigyorgás nélkül, ahogy válogattam a sok flitteres és aranyszállal átszőtt finomság között. Bevittem magammal négy olyan polót ill inget, amiket simán megvettem volna első látásra, csak persze nem volt nálam elég pénz, úgyhogy szelektálni kellett próba közben. Melyik tetszik a legjobban, melyik mennyire használt, hova tudom majd felvenni meg persze mivel ... amikor jött a negyedik csoda. Egy ujjatlan garbó, barna alapon rózsaszín rombuszokkal, mindez aranyszállal átszőve. Maga a retro-álom. És ahogy vettem fel, megcsapott az az illat. Vagyis az ő illata. Hogy a picsában lehet egy turkálói kismosott, kitisztított női topnak (ami mellesleg teljesen én vagyok) teljesen pontosan medve-illata? És hogy ne boruljon ki az ember ezen? Persze hazafele úton percenként vettem ki a szatyorból, és fúrtam bele az orromat. Basszamegajegesmedve. Hülyegenya.

Erbé küldte:

ZÁMBÓ JIMMYT UTOLSÓ ÚTJÁRA KÍSÉRŐ HALOTTAS HINTÓ
kifogástalan állapotban eladó. Iá.: 950.000 Ft. Tel.: 06-70-280-5134

Fogtam magam, és updateltem az önéletrajzomat, beleírtam a megjelenés alatt alló review-t, meg a legújabb skilljeimet, és elküldtem annak a srácnak, aki az ogyiba keres embert egy immunológiai állasba 5-6 évre, jó fizuval, egy nemzetközi bizbaszra. Kiváncsian várom a fejleményeket.

Hülyegyerek még csak annyit sem mond, hogy bocs, vagy hogy sajnálom. Egy icipici szorri elég lenne, és nem dühöngenék azért, hogy hiába mentem a péhádé irodába, hogy hiába vártam rá fél órát. (egyébként ez is jellemző, hogy nekem ennyi is elég, hogy kiengeszteljenek... na, ezt is abbahagyjuk) Csak annyit mond, mikor idegesen megkérdezem, hol volt, hogy nem találja a telefonját. És? Attól még odajöhetett volna, nem? Nem, mert még nem fénymásolta le a leadandó papírokat. És mint az előbb kiderült, nem vitte le az anyagot bemutatásra Ágotához, és nem írta meg az absztraktfüzetet sem. Ja. És még csak annyit sem mond, hogy köszi vagy hogy szorricsek.
Asszem most lett belőle elegem, nem fogok én itt jópofizni még egy önző fráterrel, aki természetesnek vesz minden szivességet. Volt nekem pár dolgom mára, nem csak aző pesztrálása, baszki.
LESZÁMOLOK GRÉSSSZEL, VÉGLEGESEN! Le én.

Kutyafalu

Asztakutyamindenit, hogy csúnyábbat ne mondjak.
Ez megadurva flesh volt tegnap este, megadurva, annak ellenére, hogy csak most esett le, hogy a nőt Grace-nek hívják, meg most ugrott be az, amit az öreg gengszter vág a fejéhez a végén (hogy olyan magas erkölcsi szintről néz le az emberekre, amit úgysem ér el egyikük sem, és ezért mindent megbocsájt nekik, pedig azok a dolgok, amiket megbocsájt, a saját magával szemben állított kritériumrendszer szerint megadurvák).
Szóval tegnap láttunk egy filmet arról, hogy Grace mindig csak nyel, tűr minden béklyót, minden megaláztatást, minden emberi gyengeségből fakadó hülyeséget. Khmm.
Jaj, most egy kicsit olyan, mintha csináltam volna egy helybőlelőreszaltót itt belül a fejemben...
Pedig csak egy képet akartam iderakni, meg leírni Dini véleményét (ami szerintem irtó frappáns), miszerint a film egy nem túl tipikus Jézus-történet, aholis Jézus aktuálisan nőnemű, az úristen meg egy maffiózó (na jó, csak gengszter), és amiben a bosszúállás istene megvilágosítja Jézust, hogy a megbocsájtás néha nem megengedhető.

Huhuhúúú
Először, amikor elkezdtem, akkor még háhá, ez könnyű, persze, naná, de a második lecke után elkezdett bedurvulni. De én nem adom fel, engem nehéz csak így betörni! Mit nekem angol nyelvű magyarázat és szótár? (pár percig tart csak, amíg a centr és downtown szavakat megértem, és összerakom egy magyar szóvá...)
Na, ezzel végeztem is. Nem volt azért rossz. de a legtutibb, hogy adott egy egész kis listát arról, hogy a neten hol vannak orosz nyelvtanfolyamok. hmm. ez a jövő, egyem.

Tánya adott egy-egy papírt azokról a nyelviskoláról, ahol tanítanak oroszt. Összesen kettő van ilyen. A Dint (abszolút ismeretlen) meg a Katedra (utálom őket). Háát, nem túl bíztató. Nincs kedvem a totálisan kezdőre jelentkezni, de valami gyorsított tempójú újrakezdő nem ártana. Ami szépen átismételne mindent. Igen, rendszerbe foglalni, átvenni, és aztán usgyi, tovább. Ez a haditerv. De ezért nincs kedvem 50ezret kiadni.
Úgyhogy úgy döntöttem, megkeresem a régi levelek között a Detti által küldött online orosz-leckét, és elkezdem így. A semminél jobb.
Hajrá

Sredi ma egy digicam-mal jelent meg, úgyhogy össznépi mókás fotózkodás van ma itten, kéremszépen. Variációk egy témára: a három grácia, két grácia között a fekete bárány, köpenyben, köpeny nélkül, pipettával a kézben, a desztilláló előtt, Sredi Csillával, Sredi itt, Sredi ott. Mókás dolog ez, bizony.

Na szóval mostan az van, hogy nem otthon köhögök, hanem itt benn, de itt benn már nem is nagyon köhögök. Hát igen, eléggé úgy néz ki, hogy allergiás vagyok Bubókára. Eddig sosem volt hosszú szőrű macskánk, lehet, hogy ez a bibi oka. Vagy csak mostanra lett elege az immunrendszeremnek a kis szőrös idióta öntörvényű lényekből. Pedig irtó édes kis jószág ő, és olyan jó felvenni és hozzábújni ehhez a kis alattomos csöppséghez...
Már pénteken nem voltam olyan szarul, gyorsan találkoztam is Monával, aki teljesen odavolt a kék macskától, de az is kiderült, hogy még jön egyszer karácsony környékén, kár volt már most odaadni az ajándékot, na mindegy. Cserébe a malőrért ittunk forralt bort, amiből már kiforrt minden bor, meg megnéztük a goodbye lenint, ami fogyasztható volt, bár nem egy örökérvényű megafilm, de péntek délutánra pont jó. Aztán Annánál főztünk Verával hármasban, ami vicces volt, aztán jöttek Baliék is (hisztiiiis faaasz, csakazértis:), de ők csak kajáltak, aztán meg megosztva csöndben voltak illetve aludtak. Pedig mi hárman nagyon vicces kedvünkben voltunk, jókat mókáztunk a karácsonyra kért csodákon (nem egy utolsó ajándéklistát írtunk össze a diszkógömb árnyékában: búgócsiga, szőrös lámpa, belül villámló plazmagömb, múlt századi elől kiskerekes, hátul hatalmaskerekes bicikli, ... , a többire nememlékszem.)
Aztán szombaton vásárolni voltunk, vettünk nekem egy nembeázós, partiképes leértékelt viccescipőt, birkaszőrős talpbetétet, meg megvettük kicsiny kis életünk első dvd-lejátszóját. Orion márkájú a kicsike, és irtó helyes. Aztán este jött Spityuék ház(asság)avató bulija, ami nagyon mókás volt, tényleg. A részleteket inkább hagyjuk. Valahogy nem állnak össze egy egésszé...

3 kívánság

csókolom
nekem van egy pontos labdám
pont eltalált
igen, szeretnék kívánni
nem vicces dolog ez a hányingerbe fokozódó, szemetvörösítő köhögés, egyáltalán nem. le lehetne vele állni? és akkor már kérném szépen a fejfájás és a hasgörcsök elmúlasztását is. ja, és a lemerevedett, bármikor begörcsölhető vádlimat is szeretném az eredeti állapotában visszakapni.
köszönöm
nemtom hogy megélem-e a ma esti szénházat. (ez jó, színházat akartam írni, de félrement a kezem, de ez is jó, haha, tudatalatt poénkodom) nem vicces végigszenvedni égő szemekkel és fulladozva kétszer háromnegyed órát. de a jegyek nálam vannak, és ha már egyszer elmegyek a színházba...
MILEGYEN????

Khmm.
Vicces egy hétvége volt. Pénteken belecsöppentünk egy csacsacsás élő buliba, ami nagyon nagyon jó volt. Szombaton hatalmasat kajáltunk és megcsináltunk tizennégy emeletet a japán módszerrel, és közben voltam a tévében is, de hálistennek nem láttam magamat. Ja, és persze megérkezett hozzánk Dr Bubó, aki egy kéthónapos szürkésfehér perzsa kiscica fehér bojttal a füle hegyén, és azért Bubó, mert olyan okos persze, és mert úgy is néz ki. És persze bolhás meg férges is, mint egy a pecsa előtt árult jólnevelt kiscicához illik, de nagyon bájos, nagyon édes, nagyon aktív, és tényleg úgy tud nézni a kis okos szemeivel, hogy az ember menten elolvad...