– köztünk nincs zene.
Komolyan egyre inkább azt érzem, már nincs miről beszélnünk.
Mert egyre inkább azt érzem, amit eddig mondtam, nem hallotta, nem értette. És nem tudom, hogy amit múlt héten írtam, mondtam, mennyit jelent neki. Félek, hogy semmit. Vagyis nem. Helyrerakta ettől egy pár paráját, de asszem ennyi. Félek, de azt hiszem nem érti. Aki nem tudja, hogy egy kapcsolatban mi a különbség szerelem és szeretet között, aki nem hiszi, hogy mindig valaki jobban szereti a másikat, vajon mit ért ebből a világból?
Csak ültem ott az asztalnál, és próbáltam a véleményalkotást nullára redukálni. Ott és akkor. Mert különben otthagytam volna a fenébe. Így elmondtam azt, hogy én mit gondolok, érzek, hiszek az ilyen dolgokról, és ő ámultan hallgatott, majd vissza-visszakérdezett.
Szánom, bár bánom, hogy szánom.
Sajnálom, mert így még annyira sem tudunk beszélgetni, mint azelőtt. Azelőtt, hogy elmondtam neki, mit is gondoltam, éreztem. Azelőtt, hogy mindezt ismét félreértette. Azelőtt, hogy sírva telefonált a podmanickiről, és azelőtt, hogy kiselőadást tartottam volna neki én, a nagyvilági nő (hahaha), kvázi egy párkapcsolati gyorstalpalót.
Nem jó ez így.
Mert hiába írtam le neki, hogy velem mi van, hiába mondja azt, hogy most mongyadte, hiába érezte meg, mennyiszer nem volt ott, amikor kellett volna, attól még nem változott meg, attól még én nem tudok beszélni. Az ovis máz pedig már szétpukkant, de helyette nincs semmi, csak kínos hétköznapmesélés, kedvesistenítés, amiből köszönömszépen, nem kérek.
hétfő, július 14, 2003
Vedd meg ezt a könyvet, különben lelövöm a kutyád!
CSAK az ujpéter best-of-szerdát akartam megvenni.
Az úgy kezdődött, hogy a KÖKIN nem volt. Viszont találtam egy ezmégnincsmeg Vonnegutot, a jobbik fajtából, gondoltam vigasztalásul megvesszük. Aztán mégiscsak benéztem az asztórián a libribe (hámámérisne), és ott zsupsz beleugrott a kosárba egy új fodorákos (buddha weimarban), meg a fenti időzített bombával ellátott parakovács besztszeller a magunknak beígért ujpéter mellé.
Azóta nem merem megnézni a számlám állását.
De olvasok, mint gyógyegér, és ezek jók, nagyon jók.
CSAK az ujpéter best-of-szerdát akartam megvenni.
Az úgy kezdődött, hogy a KÖKIN nem volt. Viszont találtam egy ezmégnincsmeg Vonnegutot, a jobbik fajtából, gondoltam vigasztalásul megvesszük. Aztán mégiscsak benéztem az asztórián a libribe (hámámérisne), és ott zsupsz beleugrott a kosárba egy új fodorákos (buddha weimarban), meg a fenti időzített bombával ellátott parakovács besztszeller a magunknak beígért ujpéter mellé.
Azóta nem merem megnézni a számlám állását.
De olvasok, mint gyógyegér, és ezek jók, nagyon jók.
- Nagymama, te tudsz biciklizni?
- Nem.
- Hát, azt úgy kell, hogy felülsz, és elkezded hajtani. Aztán ha jön egy kanyar, ÍGY arrébbviszed a kormányt.
Ülök a csepelcamping-en, rákontrázok, előttem a kisember, akinek az olcsó nagyáruházas bicliklijén nincs váltó, de gyakorlatilag fék sem (még FeketeLacinak is csikorogna a foga fékezéskor, úgy szorul az a szerencsétlen), visszafele könnyebb lesz, magyarázza a kis combos, én meg megijedek a saját hangomtól, úgy ordibálok Csokival, aki éppen megmenekül az elüttetéstől. Aztán megint biciklizünk, ő megint fék nélkül, én meg egyenes derékkal és már-már térddel pedálozva a campingon, útban Marika felé, akinek a kifőzdéje vetekedhetne bármelyik pesti önkivel, bár a ritter menzát nem üti meg, legfeljebb mennyiségben. Kisember sültkrumplizik, meg rántotthusizik, de amíg sül a sütnivaló, csipeget a vadasból meg a tésztából (vajon miért bolondul minden gyerek úgy a tésztáért, mintha az maga lenne a mennyei manna???), majd a tányérra köpi a kakaóspalacsintát, és hazavisszük a kaja háromnegyedét, ott kuksol a rántotthusi meg a szottyadt krumpli a csepel hátsó csomagtartójába besúvasztva.
A jó öreg csepelcamping a pingpongozós veresi nyarakat idézi, a propoliszosmézes tejeskávés reggeleket, a kicentizett vécépapírcsíkokat. Nagyanyámék nem sok időt, energiát, és így felnőtt fejjel, valljuk be, pénzt invesztáltak be unokáikba. Vagyis nagyanyám unokáiba. Azaz belénk. Csak ritkán adódott egy-egy hét veres, egy-egy családi ebéd (főként karácsonykor), egy-egy parti monopoli. Igazából sosem voltak ránk kiváncsiak. Sosem vigyáztak ránk, ha úgy adódott. És sosem adtak kölcsön apámnak, amikor kért. Sosem. Ezért nem tudunk miről beszélni, ha véletlenül hazajönnek, onnan, ahol főállásban unokáznak. Mert nem gondolnak bele abba, hogy milyen az, amikor majdnem extatikusan beszélnek Csobiról, AZ unokáról, a kinti iskolarendszerről, az ottani gyerekekről. Mert az ittenieket, köztük minket, nem ismerik, mert nem akarták ismerni. És ezt hogy a fenében lehetne nekik megmondani?
- Nem.
- Hát, azt úgy kell, hogy felülsz, és elkezded hajtani. Aztán ha jön egy kanyar, ÍGY arrébbviszed a kormányt.
Ülök a csepelcamping-en, rákontrázok, előttem a kisember, akinek az olcsó nagyáruházas bicliklijén nincs váltó, de gyakorlatilag fék sem (még FeketeLacinak is csikorogna a foga fékezéskor, úgy szorul az a szerencsétlen), visszafele könnyebb lesz, magyarázza a kis combos, én meg megijedek a saját hangomtól, úgy ordibálok Csokival, aki éppen megmenekül az elüttetéstől. Aztán megint biciklizünk, ő megint fék nélkül, én meg egyenes derékkal és már-már térddel pedálozva a campingon, útban Marika felé, akinek a kifőzdéje vetekedhetne bármelyik pesti önkivel, bár a ritter menzát nem üti meg, legfeljebb mennyiségben. Kisember sültkrumplizik, meg rántotthusizik, de amíg sül a sütnivaló, csipeget a vadasból meg a tésztából (vajon miért bolondul minden gyerek úgy a tésztáért, mintha az maga lenne a mennyei manna???), majd a tányérra köpi a kakaóspalacsintát, és hazavisszük a kaja háromnegyedét, ott kuksol a rántotthusi meg a szottyadt krumpli a csepel hátsó csomagtartójába besúvasztva.
A jó öreg csepelcamping a pingpongozós veresi nyarakat idézi, a propoliszosmézes tejeskávés reggeleket, a kicentizett vécépapírcsíkokat. Nagyanyámék nem sok időt, energiát, és így felnőtt fejjel, valljuk be, pénzt invesztáltak be unokáikba. Vagyis nagyanyám unokáiba. Azaz belénk. Csak ritkán adódott egy-egy hét veres, egy-egy családi ebéd (főként karácsonykor), egy-egy parti monopoli. Igazából sosem voltak ránk kiváncsiak. Sosem vigyáztak ránk, ha úgy adódott. És sosem adtak kölcsön apámnak, amikor kért. Sosem. Ezért nem tudunk miről beszélni, ha véletlenül hazajönnek, onnan, ahol főállásban unokáznak. Mert nem gondolnak bele abba, hogy milyen az, amikor majdnem extatikusan beszélnek Csobiról, AZ unokáról, a kinti iskolarendszerről, az ottani gyerekekről. Mert az ittenieket, köztük minket, nem ismerik, mert nem akarták ismerni. És ezt hogy a fenében lehetne nekik megmondani?
hétfő, július 07, 2003
Salmonelláról keresek képet neki, és közben nem megy ki a fejemből a múlt csütörtöki beszélgetésünk. Amikor ült a kádban és nem bírt nem zokogni, amikor próbáltam a fejébe súlykolni, hogy nem az ő hibája, hogy nem neki kell őt megmentenie.
Vazze, ilyen sem volt már jó régen. Hogy mindhárman. Kiábrándító. Olyan ez, mintha mindenki elvesztette volna az adóvevőjét, vagy elromlott volna a vétel. Mindenki beszél, beszél, egyre csak beszél, és senki, de tényleg, senki az égvilágon nem veszi az adást úgy, ahogy kéne. Mindent félreértünk, mellémagyarázunk, túlkomplikálunk. Irtóra elment a kedvem minden hímnemű egyedtől.
Telefonált anyám, hogy hozott kínait, meg egy üveg vörösbort. Ketten leszünk csak otthon ma este. Érdekes kihívás. Kiváncsi vagyok mi sül ki belőle.
Vazze, ilyen sem volt már jó régen. Hogy mindhárman. Kiábrándító. Olyan ez, mintha mindenki elvesztette volna az adóvevőjét, vagy elromlott volna a vétel. Mindenki beszél, beszél, egyre csak beszél, és senki, de tényleg, senki az égvilágon nem veszi az adást úgy, ahogy kéne. Mindent félreértünk, mellémagyarázunk, túlkomplikálunk. Irtóra elment a kedvem minden hímnemű egyedtől.
Telefonált anyám, hogy hozott kínait, meg egy üveg vörösbort. Ketten leszünk csak otthon ma este. Érdekes kihívás. Kiváncsi vagyok mi sül ki belőle.
A
Figyelem
Moraviat olvasok.
Döbbenet.
Nesze nektek.
Az ember sokféle okból írhat naplót: hogy feljegyezze a fontosnak tartott tényeket; hogy megörökítse titkait, hogy kiöntse a szívét, hogy megvallja bűneit; egyfajta takarékossági ösztön sugallatára, amely arra bíztatja az írót, hogy élete morzsáit is gyűjtse be, hiszen azokból is összejöhet egy könyvre való; indíték lehet a hiúság és az önteltség is.
Némelyek alighanem furcsának találják, hogy valaki férfiassága virágában ilyen könnyen lemondhat ösztöneinek természetes kiéléséről, ami nélkül sokak szerint nem lehet meglenni. De ez nem így van. A szexuális aktus is olyan dolog, hogy ha sokszor csinálja az ember, még többször fogja csinálni, ha meg kevésszer, akkor egyre jobban leszokik róla, és végül már meg is tud lenni nélküle.
Természetesen nem mondtam le a szerelemről, de nagyon nehezen tudtam volna elképzelni, hogy jöhet olyan idő, amikor megint szerelmes leszek. A hitelesség illúziója, az immár szégyellt múltat kitöltő illúzió késztetett rá, hogy szeressem Corat. Most viszont? Cora iránti szerelmem összeomlása óta meg voltam győződve róla, hogy semmilyen illúzióm sincsen; és úgy éreztem, hogy illúzió nélkül nem lehetek szerelmes. Persze tapasztalataimból okulva gyanítottam, hogy saját illúziótlanságommal kapcsolatos meggyőződésem is lehet illúzió, igaz: másfajta, újszerű illúzió; de nem tudtam elképzelni, milyen lehet az a nő, akit azért szeret az ember, mert nem táplál illúziókat iránta, mert már semmiben sem hisz, és mint én, érzi, hogy a semmihez vonzódik. Vagyis olyan nő, akit éppen azért szeretek, mert már képtelen vagyok szeretni.
Figyelem
Moraviat olvasok.
Döbbenet.
Nesze nektek.
Az ember sokféle okból írhat naplót: hogy feljegyezze a fontosnak tartott tényeket; hogy megörökítse titkait, hogy kiöntse a szívét, hogy megvallja bűneit; egyfajta takarékossági ösztön sugallatára, amely arra bíztatja az írót, hogy élete morzsáit is gyűjtse be, hiszen azokból is összejöhet egy könyvre való; indíték lehet a hiúság és az önteltség is.
Némelyek alighanem furcsának találják, hogy valaki férfiassága virágában ilyen könnyen lemondhat ösztöneinek természetes kiéléséről, ami nélkül sokak szerint nem lehet meglenni. De ez nem így van. A szexuális aktus is olyan dolog, hogy ha sokszor csinálja az ember, még többször fogja csinálni, ha meg kevésszer, akkor egyre jobban leszokik róla, és végül már meg is tud lenni nélküle.
Természetesen nem mondtam le a szerelemről, de nagyon nehezen tudtam volna elképzelni, hogy jöhet olyan idő, amikor megint szerelmes leszek. A hitelesség illúziója, az immár szégyellt múltat kitöltő illúzió késztetett rá, hogy szeressem Corat. Most viszont? Cora iránti szerelmem összeomlása óta meg voltam győződve róla, hogy semmilyen illúzióm sincsen; és úgy éreztem, hogy illúzió nélkül nem lehetek szerelmes. Persze tapasztalataimból okulva gyanítottam, hogy saját illúziótlanságommal kapcsolatos meggyőződésem is lehet illúzió, igaz: másfajta, újszerű illúzió; de nem tudtam elképzelni, milyen lehet az a nő, akit azért szeret az ember, mert nem táplál illúziókat iránta, mert már semmiben sem hisz, és mint én, érzi, hogy a semmihez vonzódik. Vagyis olyan nő, akit éppen azért szeretek, mert már képtelen vagyok szeretni.
VAJSZLÓ
A vajszlói hétvége mérlege:
- Egy életre szóló szerelem született Micike és köztem. Micike egy dobberman és Malacka miniatűr keveréke, gúnynevén drótszőrű tacskókölyök, de ez a leírás igazából megtévesztő. Micike valójában egy sziáéj-ügynök, kiképzésének célja az, hogy a kocákat megtévesztve beépüljön majd a vadmalacok közé. Már csak egy csíkos póló hiányzik róla. Egyébként meg a világ legédesebb, legokosabb, legszebb szemű, legstréberebb és a legszeretetreméltóbb igen kicsiny kis állatkája, aki éppen olyan édesen morog, nyuszog, fújtat az ember ölében, mint Csoki.
- Lemaradtam többek között arról, hogy Béci látott egy csomó szarvast, meg arról, hogy Béci látott egy csomó vadmalacot, meg arról is, hogy Béci lelőtt egyet a malacok közül (mert mi Monával külön lesen voltunk), ja és persze arról is, hogy éjjel egykor Béci a csörgő telefonra felébredve a kezét lóbálva, egyszálfaszban felalá rohangál, és ezen Mona a hasát fogva röhög, aztán rászól, hogy egy gatyát vegyél már fel, és menj ki, meghozták Szalmát, a labradorkölyköt (mert aludtam, mint akit fejbevertek)
- De láttam egy csomó fácánt, nyulat, egy tavalyi őzgidát elrohanni, meg láttam egy idősebb őzbakot zabot vacsorázni (legalább egy órán át zab-ált a kedves), és vagy tíz törpedenevér szúnyog-vacsoráját aszisztáltuk végig, és persze láttam a malacot az autó platóján kiterítve, és ettem a májából, ami Béci csinált meg a mi tökfőzelékünkhöz feltétnek.
- Láttam még Vajszlót, meg Sellyét, meg egy csomó pécskörnyéki kihalásközeli, elputrisodott kis falut, ahol tizedikén hatalmas tömegek állnak sorba a segélyért, ahol a segélyosztás utáni napokban teli van a kocsma, ahol az emberek dinnyéből élnek, ami ugye nálunk már kábé 80-90 Ft/kg, de tőlük 20-ért veszik át, akik egész nap és egész éjjel kinn vannak a dinnyeföldön, és kergetik az arra tévedő embereket és állatokat, olajoshordókat püfölve és riasztólövéseket leadva, ezzel jó messzire elkergetve az egyébként környékbeli aranysakálokat is.
- Visszafele a vonaton megismerkedtem egy pécsi lánnyal, aki a második gyerekével terhes, és csak a terhesség miatt hízott meg 42 kilóról 52-re, és Münchenben él a férje, hozzá megy éppen, de csak másfél hétig marad, mert jönnie kell vissza valami genetikai vizsgálatra, és aki utálja, ha a határon átkutatják a bőröndjét, és ezért felülre pakolja kiterítve a bugyogóit és melltartóit, és igazságtalannak tartja, hogy bezzeg vele szórakoznak, hogy miért nincs nála 50 euro kápé, de a szigetfesztiválra jövő, a kocsiban füvescigit szívó fiatalokra rá sem hederítenek, és aki szerint a németeknél nem tanul tovább ennyi fiatal, és aki szerint Magyarországon mindenki tanul...
A vajszlói hétvége mérlege:
- Egy életre szóló szerelem született Micike és köztem. Micike egy dobberman és Malacka miniatűr keveréke, gúnynevén drótszőrű tacskókölyök, de ez a leírás igazából megtévesztő. Micike valójában egy sziáéj-ügynök, kiképzésének célja az, hogy a kocákat megtévesztve beépüljön majd a vadmalacok közé. Már csak egy csíkos póló hiányzik róla. Egyébként meg a világ legédesebb, legokosabb, legszebb szemű, legstréberebb és a legszeretetreméltóbb igen kicsiny kis állatkája, aki éppen olyan édesen morog, nyuszog, fújtat az ember ölében, mint Csoki.
- Lemaradtam többek között arról, hogy Béci látott egy csomó szarvast, meg arról, hogy Béci látott egy csomó vadmalacot, meg arról is, hogy Béci lelőtt egyet a malacok közül (mert mi Monával külön lesen voltunk), ja és persze arról is, hogy éjjel egykor Béci a csörgő telefonra felébredve a kezét lóbálva, egyszálfaszban felalá rohangál, és ezen Mona a hasát fogva röhög, aztán rászól, hogy egy gatyát vegyél már fel, és menj ki, meghozták Szalmát, a labradorkölyköt (mert aludtam, mint akit fejbevertek)
- De láttam egy csomó fácánt, nyulat, egy tavalyi őzgidát elrohanni, meg láttam egy idősebb őzbakot zabot vacsorázni (legalább egy órán át zab-ált a kedves), és vagy tíz törpedenevér szúnyog-vacsoráját aszisztáltuk végig, és persze láttam a malacot az autó platóján kiterítve, és ettem a májából, ami Béci csinált meg a mi tökfőzelékünkhöz feltétnek.
- Láttam még Vajszlót, meg Sellyét, meg egy csomó pécskörnyéki kihalásközeli, elputrisodott kis falut, ahol tizedikén hatalmas tömegek állnak sorba a segélyért, ahol a segélyosztás utáni napokban teli van a kocsma, ahol az emberek dinnyéből élnek, ami ugye nálunk már kábé 80-90 Ft/kg, de tőlük 20-ért veszik át, akik egész nap és egész éjjel kinn vannak a dinnyeföldön, és kergetik az arra tévedő embereket és állatokat, olajoshordókat püfölve és riasztólövéseket leadva, ezzel jó messzire elkergetve az egyébként környékbeli aranysakálokat is.
- Visszafele a vonaton megismerkedtem egy pécsi lánnyal, aki a második gyerekével terhes, és csak a terhesség miatt hízott meg 42 kilóról 52-re, és Münchenben él a férje, hozzá megy éppen, de csak másfél hétig marad, mert jönnie kell vissza valami genetikai vizsgálatra, és aki utálja, ha a határon átkutatják a bőröndjét, és ezért felülre pakolja kiterítve a bugyogóit és melltartóit, és igazságtalannak tartja, hogy bezzeg vele szórakoznak, hogy miért nincs nála 50 euro kápé, de a szigetfesztiválra jövő, a kocsiban füvescigit szívó fiatalokra rá sem hederítenek, és aki szerint a németeknél nem tanul tovább ennyi fiatal, és aki szerint Magyarországon mindenki tanul...
VOLT
Van úgy, hogy semmi kedved semmihez. Legfőképp elmenni az előre megbeszélt programra. Mert még sosem voltál ott, és nem tudod, mire számíts. Mert olyanok is jönnek, akiket nem ismersz, akikkel beszélgetni kell, megismerni őket, meghallgatni, elfogadni őket, mert hát együtt töltitek azt a bizonyos időt. Alkalmazkodni, tolerálni, nem hisztizni, nem sikítani, amikor éppen iszonytatóan rossz kedved van, nem bőgni, amikor bőghetnéked van, oda menni, ahova a többség akar menni...
De mégiscsak elmész, mert már megvették a jegyeket neked is, meg ki a fene akar megint egy elbaszott hétvégét, egy újabb elszalasztott nyári hétvégét, amikor semmit sem csináltál. Inkább elmész, és legfeljebb máshol érzed magad szarul.
Ha szerencséd van, nem egy kedves, aranyos, ámde meglehetősen szótlan, és a falat támasztva bulizó srác és egy barátságos, de egyszerű és minden vicces idegesítően idétlenül vihogó lánnyal kerülsz össze, meg egy régi baráttal, aki hajt erre a lányra, és élvezi ezt az idétlenséget, direkt erre játszik rá. Ha szerencséd van, nem érzed állandóan azt, hogy mi a fenét is keresel ott, régi jó barát csak kihasznál arra, hogy állandóan jó színben tűntesse fel magát, hogy ne álljon le a beszélgetés, hogy minden klappoljon, hogy ne parázzon be. Ha szerencséd van, nem azon jár az eszed, hogy sokkal jobb lett volna otthon maradni, történjen bármi, bármi szokásos, hétköznapi, utált, megszokott dolog, ennél bármi jobb lenne. Ha szerencséd van, nincs kiszámítva minden filléred, vagyis jut elég alkoholra, kajára, szemszájingerére, és akkor legalább kompenzálni tudod az esőt, a rohamokban rád törő csillapíthatatlannak tűnő rosszkedvet, az idegesítő átvezető zenét, azt, hogy a többiek már az agyadra mennek.
Ha mindez nem jön össze, elég nehéz dolga van Yonderbojnak, hogy felvidítson, táncra perdítsen, elfeledtesse veled minden bajodat. De péntek éjjel sikerült neki. Hálás köszönetem jeléül még nem tudom, mit kap, de valamit biztosan. Olyan hangulatot teremtett dZK előtt, hogy az maga volt a csoda. És az az indiai szoftpornó, amit alatta vetítettek, az meg maga volt elképzelhetetlen gyönyör. Bevallom, eléggé esélytelennek éreztem azt, hogy ezen a fesztiválon józanul jól érezzem magam, de sikerült. És ez nem is kifejezés. Meglehet, hogy a hittérítőktől kapott áldás kezdett hatni...
Van úgy, hogy semmi kedved semmihez. Legfőképp elmenni az előre megbeszélt programra. Mert még sosem voltál ott, és nem tudod, mire számíts. Mert olyanok is jönnek, akiket nem ismersz, akikkel beszélgetni kell, megismerni őket, meghallgatni, elfogadni őket, mert hát együtt töltitek azt a bizonyos időt. Alkalmazkodni, tolerálni, nem hisztizni, nem sikítani, amikor éppen iszonytatóan rossz kedved van, nem bőgni, amikor bőghetnéked van, oda menni, ahova a többség akar menni...
De mégiscsak elmész, mert már megvették a jegyeket neked is, meg ki a fene akar megint egy elbaszott hétvégét, egy újabb elszalasztott nyári hétvégét, amikor semmit sem csináltál. Inkább elmész, és legfeljebb máshol érzed magad szarul.
Ha szerencséd van, nem egy kedves, aranyos, ámde meglehetősen szótlan, és a falat támasztva bulizó srác és egy barátságos, de egyszerű és minden vicces idegesítően idétlenül vihogó lánnyal kerülsz össze, meg egy régi baráttal, aki hajt erre a lányra, és élvezi ezt az idétlenséget, direkt erre játszik rá. Ha szerencséd van, nem érzed állandóan azt, hogy mi a fenét is keresel ott, régi jó barát csak kihasznál arra, hogy állandóan jó színben tűntesse fel magát, hogy ne álljon le a beszélgetés, hogy minden klappoljon, hogy ne parázzon be. Ha szerencséd van, nem azon jár az eszed, hogy sokkal jobb lett volna otthon maradni, történjen bármi, bármi szokásos, hétköznapi, utált, megszokott dolog, ennél bármi jobb lenne. Ha szerencséd van, nincs kiszámítva minden filléred, vagyis jut elég alkoholra, kajára, szemszájingerére, és akkor legalább kompenzálni tudod az esőt, a rohamokban rád törő csillapíthatatlannak tűnő rosszkedvet, az idegesítő átvezető zenét, azt, hogy a többiek már az agyadra mennek.
Ha mindez nem jön össze, elég nehéz dolga van Yonderbojnak, hogy felvidítson, táncra perdítsen, elfeledtesse veled minden bajodat. De péntek éjjel sikerült neki. Hálás köszönetem jeléül még nem tudom, mit kap, de valamit biztosan. Olyan hangulatot teremtett dZK előtt, hogy az maga volt a csoda. És az az indiai szoftpornó, amit alatta vetítettek, az meg maga volt elképzelhetetlen gyönyör. Bevallom, eléggé esélytelennek éreztem azt, hogy ezen a fesztiválon józanul jól érezzem magam, de sikerült. És ez nem is kifejezés. Meglehet, hogy a hittérítőktől kapott áldás kezdett hatni...
csütörtök, július 03, 2003
Vizitúra kezd kikupálódni, kipipálódni.
csak zárójelben jegyzem meg, hogy eléggé nem örülök annak, hogy jön az Eszter meg a Fruzsi. őket alig ismerjük, kivéve talán a két Balit, meg Petykát, akik ugye nyomultak kire-kire. ez az egyik ok, ami miatt nem jó, hogy jönnek: a vizitúra nem arról szól, hogy ilyen aligismert misspichák ott jófejkedjenek. meg lassan kissebbségben leszünk azok, akik ha lehet, végigutazzák a túrát. mert az úgy jó. és az tökre nem vicces, ha mások ezt nem tolerálják, és ők nem éppen tűnnek toleránsnak.
kissé elvették a kedvemet ettől is...
mindegy, ott lesz Bébé, Zsófi, meg Erbé jófejnek - de félő, hogy Bali bekattan, és nem lesz ott Anna, hogy leszerelje.
ááááááááááááááááááááááááááá
miértnemjósemmise????
csak zárójelben jegyzem meg, hogy eléggé nem örülök annak, hogy jön az Eszter meg a Fruzsi. őket alig ismerjük, kivéve talán a két Balit, meg Petykát, akik ugye nyomultak kire-kire. ez az egyik ok, ami miatt nem jó, hogy jönnek: a vizitúra nem arról szól, hogy ilyen aligismert misspichák ott jófejkedjenek. meg lassan kissebbségben leszünk azok, akik ha lehet, végigutazzák a túrát. mert az úgy jó. és az tökre nem vicces, ha mások ezt nem tolerálják, és ők nem éppen tűnnek toleránsnak.
kissé elvették a kedvemet ettől is...
mindegy, ott lesz Bébé, Zsófi, meg Erbé jófejnek - de félő, hogy Bali bekattan, és nem lesz ott Anna, hogy leszerelje.
ááááááááááááááááááááááááááá
miértnemjósemmise????
Kedvem lett volna küldeni neki egy levelet. De akkora, hogy ha éppen gép közelében lettem volna, istenbizony küldök is. Franc az önérzetbe, csudába a nemalázkodoménmármegtöbbet-tel! Aztán eszembe jutott, hogy inkább nem is levelet, hanem egy fotót küldenék. Egy olyat, amin éppen ráöltöm a nyelvemet. Aztán elvigyorodtam, mert eszembe jutott, hogy nemis, hanem AZT a képet kéne neki elküldeni, amin Vivi egy mikiegeres piros pulcsiban meg egy fehér nyári sapiban éppen a kamerába vicsorog. Istenien agresszív és mégis gyermekien aranyos az a kép. Ezaz. Ez mindent kifejez, a dühömet is kiadnám magamból, mégiscsak adnék életjelet, amire lehet válaszolni, aztán arra meg büszkeségből meg én nem válaszolnék persze.
Jó kis játék, így agyban sakkozni.
Szerencsére nem voltam gépközelben, szkennerbe sem botlottam éppenséggel, így hát maradtunk az eddigiekben.
Sértett csönd.
Némaság.
Egyedül.
Jó kis játék, így agyban sakkozni.
Szerencsére nem voltam gépközelben, szkennerbe sem botlottam éppenséggel, így hát maradtunk az eddigiekben.
Sértett csönd.
Némaság.
Egyedül.
Alvaro, No.23, Fabricada en Espana
Játszunk.
Ez egy olyan játék, hogy a meggyújtott végét ennek a papírrúdnak közelíteni kell a kezednél levő végéhez, de nem szabad hagyni, hogy magától végigégjen, csakis úgy ér, hogy a levegőt ezen a rúdon keresztül veszed, és akkor a parázs egy csöppet közelebb kerül, majd még egy kicsit, aztán még egy parányit. Aztán ha jól játszottál, a végén már ott parázslik a rúd annál a csíknál, és ekkor jön el az a várva várt pillanat, amikor egy jól irányzott hüvelykujj-billentéssel egy szép ívben megtanítod repülni a parazsat. Hiszen minden egyes rudacska csikknek lett teremtve, és izgatottan várja azt a pillanatot, amikor pöcökként végzi a járdán vagy egy csatornában.
Játszunk.
Mert hát az elemünkben van a játék.
Ki így játszik, ki úgy.
Van, akit csak madzagon rángatnak, és van, aki elvágja zsinórokat, aztán hirtelen összeroskad, mert hiába nem akar így játszani, máshogy nem tud. De persze van egypár neo, aki rájön aztán, hogy mégiscsak képes rá. És van, aki csak újabb hálókat épít ki magának.
Van, aki mindenkivel más játszmát játszik, van, aki mindenkivel ugyanazt, és van, aki megpróbál nyílt lapokkal, előre megírt játszmák nélkül játszani.
Van, aki maga írja a játékszabályokat, és van, aki nemcsak magának. Ezekből a kényszerjátszmákból is ki lehet ám szállni, ki bizony. Büszkén, mindent felégetve magad mögött, ravaszan, kivárva a megfelelő alkalmat, vagy esetleg sunyin nem megjelenve a következő fordulón, de ki lehet törni minden egyes truman-sóból.
Régen persze inkább társasoztunk, aztán jöttek a kiscsoportos foglalkozások, majd a páros játszmák, de ma egyre több a pasziánszozó. Ez így is van jól, mert hát szánalmas dolog játszótársakat kergetni, illetve egyedül forgózni, nem?
Nem tudom miért, de egy kicsit mindig meghal itt belül valami, amikor rám tör a kilátástalan, bepótolhatatlan hiány. Igen, már-már alig van, akivel önfeledten, tét nélkül, de mégis komolyan, közben nagyokat nevetve igazából lehetne játszani. Túl komolyan vesztek mindent és mindenkit, és túl komolyan veszitek magatokat, emberek.
Apropó játék
Alvaro
No20
Fabricada en Espana
Már el is felejtettem, milyen az, amikor már annyira fájnak az ujjbegyeid, hogy akárhogy is szeretnél tovább játszani, egyszerűen nem bírsz fogni, nem bírsz nem ordítani. Igen, ilyenkor el kell rakni a jó öreg gitárt, visszapakolni csinos kis burkába, félrerakni pihenni, összepakolni Sort, Carullit és Carcassit, legalább addig, amíg a helyes kis bőrkeményedések megjelennek a vörösen izzó ujjakon.
Félelmetes. Több éve már, hogy nem vettem elő. Sem Alvarot, sem a kottákat. Legutóbb is csak húrt cseréltem (expasi hiába ígérte folyton folyvást, hogy lecseréli az általa elszakítottakat). A szokásos, a kedvenc húrom van most rajta, a fekete nejlonos normál pro arté. Jaj, olyan szépek így együtt!
Félelmetes. Ahogy ütemről ütemre beúsznak a fogások, a dallamok, az ütemek. Minden egyes újrakezdésnél egyre tovább jutok, anélkül, hogy valami is kattanna, mocorogna, vagy megvilágosodna a fejemben. Egyszerűen csak úgy pakolódnak az ujjaim, ahogyan azt több éve megszoktam, begyakoroltam. Az egyik lefogás előhozza a következőt, szépen lassan, lépésről lépésre. Félelmetes érzés, iszonyatosan jó. Legszívesebben csak ráncigálnám ki odabentről a többit is, mindet, de az ujjaim megálljt mondanak.
Így utánagondolva, csak most esik le, hogy mostanában ünnepli Alvaro a tizedik szülinapját. Igen, tíz éve volt, hogy Eszter visszakérte a kölcsönadott Cremonáját, és a lyukas benzintartályú 105S Skodáért kapott kemény 23.000 forintból lett Alvaro. Hogy örültem neki, hogy vigyáztam rá. Még most is milyen szép...
Emlékszem azokra a napokra, amikor reggel gitárral a kezemben mentem a Vörösmarty utcában a Madách felé, mert a délutáni gitáróra előtt már nem lett volna időm hazamenni, és elbeszélgettünk Ferivel, az asztalossal, aki fiatal korában elektromos gitáron játszott, később pedig ingyen adta a fatüzelésű kályhámhoz a fahulladékot.
Aztán eszembe jut Laci diplomakoncertje, amit hallgatva a padlóról szedtem össze az állam, és ami után már nem fizettem be több félévre. Mert hát én így sosem tanulok meg játszani, ez nem tanítható, tanulható. Csak néztem, ahogy pörögtek az ujjai, futkározott bal keze a gitár nyakán, és közben még arra is volt ideje, hogy a jobb kisujjával időnként üsse az ütemet. Aztán jött a húrosnégyes: a gitár mellé beszállt két hegedű meg egy cselló. Igen, ez volt életem egyik legfergetesebb koncertje, ezt sosem fogom elfelejteni.
Azóta csak nagy ritkán veszem elő Alvarot, és élvezem, hogy előjönnek a rég nem játszott hangok, és esetleg elhatározom, hogy veszek majd még kottát, amiket megtanulok, begyakorlok. Majd. Valamikor.
Ez egy olyan játék, hogy a meggyújtott végét ennek a papírrúdnak közelíteni kell a kezednél levő végéhez, de nem szabad hagyni, hogy magától végigégjen, csakis úgy ér, hogy a levegőt ezen a rúdon keresztül veszed, és akkor a parázs egy csöppet közelebb kerül, majd még egy kicsit, aztán még egy parányit. Aztán ha jól játszottál, a végén már ott parázslik a rúd annál a csíknál, és ekkor jön el az a várva várt pillanat, amikor egy jól irányzott hüvelykujj-billentéssel egy szép ívben megtanítod repülni a parazsat. Hiszen minden egyes rudacska csikknek lett teremtve, és izgatottan várja azt a pillanatot, amikor pöcökként végzi a járdán vagy egy csatornában.
Játszunk.
Mert hát az elemünkben van a játék.
Ki így játszik, ki úgy.
Van, akit csak madzagon rángatnak, és van, aki elvágja zsinórokat, aztán hirtelen összeroskad, mert hiába nem akar így játszani, máshogy nem tud. De persze van egypár neo, aki rájön aztán, hogy mégiscsak képes rá. És van, aki csak újabb hálókat épít ki magának.
Van, aki mindenkivel más játszmát játszik, van, aki mindenkivel ugyanazt, és van, aki megpróbál nyílt lapokkal, előre megírt játszmák nélkül játszani.
Van, aki maga írja a játékszabályokat, és van, aki nemcsak magának. Ezekből a kényszerjátszmákból is ki lehet ám szállni, ki bizony. Büszkén, mindent felégetve magad mögött, ravaszan, kivárva a megfelelő alkalmat, vagy esetleg sunyin nem megjelenve a következő fordulón, de ki lehet törni minden egyes truman-sóból.
Régen persze inkább társasoztunk, aztán jöttek a kiscsoportos foglalkozások, majd a páros játszmák, de ma egyre több a pasziánszozó. Ez így is van jól, mert hát szánalmas dolog játszótársakat kergetni, illetve egyedül forgózni, nem?
Nem tudom miért, de egy kicsit mindig meghal itt belül valami, amikor rám tör a kilátástalan, bepótolhatatlan hiány. Igen, már-már alig van, akivel önfeledten, tét nélkül, de mégis komolyan, közben nagyokat nevetve igazából lehetne játszani. Túl komolyan vesztek mindent és mindenkit, és túl komolyan veszitek magatokat, emberek.
Apropó játék
Alvaro
No20
Fabricada en Espana
Már el is felejtettem, milyen az, amikor már annyira fájnak az ujjbegyeid, hogy akárhogy is szeretnél tovább játszani, egyszerűen nem bírsz fogni, nem bírsz nem ordítani. Igen, ilyenkor el kell rakni a jó öreg gitárt, visszapakolni csinos kis burkába, félrerakni pihenni, összepakolni Sort, Carullit és Carcassit, legalább addig, amíg a helyes kis bőrkeményedések megjelennek a vörösen izzó ujjakon.
Félelmetes. Több éve már, hogy nem vettem elő. Sem Alvarot, sem a kottákat. Legutóbb is csak húrt cseréltem (expasi hiába ígérte folyton folyvást, hogy lecseréli az általa elszakítottakat). A szokásos, a kedvenc húrom van most rajta, a fekete nejlonos normál pro arté. Jaj, olyan szépek így együtt!
Félelmetes. Ahogy ütemről ütemre beúsznak a fogások, a dallamok, az ütemek. Minden egyes újrakezdésnél egyre tovább jutok, anélkül, hogy valami is kattanna, mocorogna, vagy megvilágosodna a fejemben. Egyszerűen csak úgy pakolódnak az ujjaim, ahogyan azt több éve megszoktam, begyakoroltam. Az egyik lefogás előhozza a következőt, szépen lassan, lépésről lépésre. Félelmetes érzés, iszonyatosan jó. Legszívesebben csak ráncigálnám ki odabentről a többit is, mindet, de az ujjaim megálljt mondanak.
Így utánagondolva, csak most esik le, hogy mostanában ünnepli Alvaro a tizedik szülinapját. Igen, tíz éve volt, hogy Eszter visszakérte a kölcsönadott Cremonáját, és a lyukas benzintartályú 105S Skodáért kapott kemény 23.000 forintból lett Alvaro. Hogy örültem neki, hogy vigyáztam rá. Még most is milyen szép...
Emlékszem azokra a napokra, amikor reggel gitárral a kezemben mentem a Vörösmarty utcában a Madách felé, mert a délutáni gitáróra előtt már nem lett volna időm hazamenni, és elbeszélgettünk Ferivel, az asztalossal, aki fiatal korában elektromos gitáron játszott, később pedig ingyen adta a fatüzelésű kályhámhoz a fahulladékot.
Aztán eszembe jut Laci diplomakoncertje, amit hallgatva a padlóról szedtem össze az állam, és ami után már nem fizettem be több félévre. Mert hát én így sosem tanulok meg játszani, ez nem tanítható, tanulható. Csak néztem, ahogy pörögtek az ujjai, futkározott bal keze a gitár nyakán, és közben még arra is volt ideje, hogy a jobb kisujjával időnként üsse az ütemet. Aztán jött a húrosnégyes: a gitár mellé beszállt két hegedű meg egy cselló. Igen, ez volt életem egyik legfergetesebb koncertje, ezt sosem fogom elfelejteni.
Azóta csak nagy ritkán veszem elő Alvarot, és élvezem, hogy előjönnek a rég nem játszott hangok, és esetleg elhatározom, hogy veszek majd még kottát, amiket megtanulok, begyakorlok. Majd. Valamikor.
Paraman?
Életre kelt, és most túlburjánzott idebenn. Nem, nem kenhetem semmilyen bogyóra, ezt én csinálom, ez abszolút spontán jön belőlem, valahonnan nagyon mélyről.
Meg ne kérdezze most senki, hogy hogy vagyok, mert komolyan mondom, már attól is elbőgöm magam, ha eszembe jut ez az egész para.
Hogy mi para?
para1. nem megyek ki a borosshoz, mert igaz, hogy a jegyre kértem kölcsön, meg még lett is volna jegy, ha a hétfői háromórás ámokfutás után nálam lett volna az útlevelem, vagy csak a száma, de erre a hétre, meg az ottlétre már nem maradt semmim. csóró gyerek ne pattogjon, maraggyon otthon a seggin. sikítani tudnék, annyira ki akartam volna menni hozzá.
para2. nem bírom már feldolgozni a további kudarcaimat. már megint semmi nem jön ki, totálisan üresek a blottok és a gélfotók, csak a létra virít ott ragyogóan, mellette semmi.
para3. paramanó egyre csak azt kántálja, hogy randa vagyok, és sajnos igaza van. kialvatlan szemek, pm ragyák az arcomon és mindenhol másutt, extragyorsan növő szőreim extrasötétbarnák (nehogy véletlenül láthatatalnok legyenek), hihetetlen gyorsan képes vagyok összekoszolni a lábaimat, és úgy nézek ki, mint egy koszos utcagyerek. és akkor jön azzal knercerdoki, hogy csak az orgazmusomat nem vehetik el tőlem... köszi szépen, pont ez a bíztatás hiányzott.
para4. szerencsére kilőve. ez a fránya vizsga megvan.
para5. vizitúra-szervezés. miért pont az én nyakamba kellett ezt zúdítani?
para6. vera
para7. sopron, leutazás, ottalvás, visszaút, utána pécs, még nem későn, hogy értem tudjanak jönni, és még ki is tudjunk menni vadlesre.
Besokalltam, kiborultam.
Hétfőn még jó volt malacot sütni, meg dumálni, az segített.
Kedden nagy mákom volt, hogy Zsófi elráncigált a Kóla, puska sültkrumplira, meg sörrel itatott, az legalább elterelte a parákat messzire. De csak egy időre. Sajnos nem mennek azok messzire...
Használhatatlan vagyok, kéne valami újjászülettető koktél, vagy valami hatalmas refresh, mert a barátok, a mozi, a zene már nem elég. Majd hétvégén, majd Monáéknál, majd az erdőben az esőszag, a madárcsicser, a csönd és az aranysakál-vonyítás. Jaj, de várom már!
Meg ne kérdezze most senki, hogy hogy vagyok, mert komolyan mondom, már attól is elbőgöm magam, ha eszembe jut ez az egész para.
Hogy mi para?
para1. nem megyek ki a borosshoz, mert igaz, hogy a jegyre kértem kölcsön, meg még lett is volna jegy, ha a hétfői háromórás ámokfutás után nálam lett volna az útlevelem, vagy csak a száma, de erre a hétre, meg az ottlétre már nem maradt semmim. csóró gyerek ne pattogjon, maraggyon otthon a seggin. sikítani tudnék, annyira ki akartam volna menni hozzá.
para2. nem bírom már feldolgozni a további kudarcaimat. már megint semmi nem jön ki, totálisan üresek a blottok és a gélfotók, csak a létra virít ott ragyogóan, mellette semmi.
para3. paramanó egyre csak azt kántálja, hogy randa vagyok, és sajnos igaza van. kialvatlan szemek, pm ragyák az arcomon és mindenhol másutt, extragyorsan növő szőreim extrasötétbarnák (nehogy véletlenül láthatatalnok legyenek), hihetetlen gyorsan képes vagyok összekoszolni a lábaimat, és úgy nézek ki, mint egy koszos utcagyerek. és akkor jön azzal knercerdoki, hogy csak az orgazmusomat nem vehetik el tőlem... köszi szépen, pont ez a bíztatás hiányzott.
para4. szerencsére kilőve. ez a fránya vizsga megvan.
para5. vizitúra-szervezés. miért pont az én nyakamba kellett ezt zúdítani?
para6. vera
para7. sopron, leutazás, ottalvás, visszaút, utána pécs, még nem későn, hogy értem tudjanak jönni, és még ki is tudjunk menni vadlesre.
Besokalltam, kiborultam.
Hétfőn még jó volt malacot sütni, meg dumálni, az segített.
Kedden nagy mákom volt, hogy Zsófi elráncigált a Kóla, puska sültkrumplira, meg sörrel itatott, az legalább elterelte a parákat messzire. De csak egy időre. Sajnos nem mennek azok messzire...
Használhatatlan vagyok, kéne valami újjászülettető koktél, vagy valami hatalmas refresh, mert a barátok, a mozi, a zene már nem elég. Majd hétvégén, majd Monáéknál, majd az erdőben az esőszag, a madárcsicser, a csönd és az aranysakál-vonyítás. Jaj, de várom már!
Egy curie ponton csúsztunk el, emiatt nyaltam újra meg újra azt a szerencsétlen jegyzetet, ami sehogy sem akart a fejembe mászni. Effektív dózisegyenérték, maximális bőrdózis röntgenkezeléskor, a feszültség emelésével keményedik a sugárzás, 170 cm-es, 70 kg-os, fül, orr és lábfej nélküli, hermafrodita vonatkoztatási ember, teletrápia, dörzsmintavétel, vízfantom, 50 mikrograyperórás határértékkel sugározhat egy besugárzott ember egy másikat - kit érdekel?!?!
Nagylevegő, most már minden okés. Nem hánytam le szerencsétlen jóembert, pedig legszívesebben azt tettem volna.
Megkegyelmezett, aláírta, megadta.
Vége.
Nagylevegő, most már minden okés. Nem hánytam le szerencsétlen jóembert, pedig legszívesebben azt tettem volna.
Megkegyelmezett, aláírta, megadta.
Vége.
hétfő, június 23, 2003
Mindig is azt szerettem bennük, hogy bármi bajuk van, volt, közvetlenül meg tudták Vele vitatni. Mintha bármi alku tárgya lehetne. Mintha egyáltalán lenne Ő. Mintha mi bármibe is beleszólhatnánk. Mintha csak a mi rábeszélő képességünkön múlna az, hogy valóra váljanak vágyaink, álmaink, kéréseink.
Ha én is így gondolkodnék, most megbeszélném vele, hogy köszönöm szépen, de azt hiszem jól megtanultam már a Felesleges, a Hasztalan leckét. Nem kérnék több szép példát rá, hogy megértsem milyen is az, amikor huszadszor csinálom meg ugyanazt a kisérletet kicsit másképpen, kicsit jobban odafigyelve, kicsit precizebben, mégsem jön ki jó eredmény, mégsincs semmi, amit elmondhatnék a munkamegbeszélésen, vagy kirakhatnék egy poszterre. Vagy hogy milyen az, amikor hetente kell az ember lányának nagytakarítást csinálnia otthon a munkaidejében, csakazért, mert az anyja ki akarta festetni és csempézni a konyhát, kifestetni a kisszobát, meg aztán lecsiszoltatni és lelakkoztatni az előszobai parkettát, ezek között egy-két hét szünettel, folyamatos ki-és bepakolással, és persze ezek egyenként is hatalmas kosszal járnak, főleg, ha az ember anyja levetette a konyhaajtót, mert ugye minekaz, és akkor persze nem neki lesz legszívesebben sírhatnékja, amikor meglátja a múlt héten kinyalt konyhát egyenletesen beborító kétcentis parkettafűrészport, mert még mielőtt hazaérne, ragyog a lakás, hogy azért legalább ne cirkuszoljon. Csak a kivitelezés miatt, vagy amiatt, hogy a gyerek mindig a minimaxot nézi, vagy hogy nincs söre, vagy hogy megint elmegyek este valahová, vagy hogy miapicsánakdobodkiafizetésipapírjaimat...
Ha én is így gondolkodnék, most megbeszélném vele, hogy köszönöm szépen, de azt hiszem jól megtanultam már a Felesleges, a Hasztalan leckét. Nem kérnék több szép példát rá, hogy megértsem milyen is az, amikor huszadszor csinálom meg ugyanazt a kisérletet kicsit másképpen, kicsit jobban odafigyelve, kicsit precizebben, mégsem jön ki jó eredmény, mégsincs semmi, amit elmondhatnék a munkamegbeszélésen, vagy kirakhatnék egy poszterre. Vagy hogy milyen az, amikor hetente kell az ember lányának nagytakarítást csinálnia otthon a munkaidejében, csakazért, mert az anyja ki akarta festetni és csempézni a konyhát, kifestetni a kisszobát, meg aztán lecsiszoltatni és lelakkoztatni az előszobai parkettát, ezek között egy-két hét szünettel, folyamatos ki-és bepakolással, és persze ezek egyenként is hatalmas kosszal járnak, főleg, ha az ember anyja levetette a konyhaajtót, mert ugye minekaz, és akkor persze nem neki lesz legszívesebben sírhatnékja, amikor meglátja a múlt héten kinyalt konyhát egyenletesen beborító kétcentis parkettafűrészport, mert még mielőtt hazaérne, ragyog a lakás, hogy azért legalább ne cirkuszoljon. Csak a kivitelezés miatt, vagy amiatt, hogy a gyerek mindig a minimaxot nézi, vagy hogy nincs söre, vagy hogy megint elmegyek este valahová, vagy hogy miapicsánakdobodkiafizetésipapírjaimat...
Hát szevasz! - mosolyogtam rá a Puskin utcai olaszsáskára, majd konstatáltam, hogy ez hangosan sikerült, és ismét mindenki totális idiótának néz. Legyen nekik igazuk....
Pár napja csupa csoda állatkák nyüzsögnek a belvárosban: pénteken bejött a szobába (harmadik emelet!!!) egy nem sántító kabóca (nem, nem járkálta össze a frissen lakkozott parkettát), majd amikor kiszabadítottam görlsvinnt a szobafogságból, odajött hozzánk egy nappali pávaszem. Ez már aztán nem semmi, pedig a Jósika utcai rókalepke és a körúti kardoslepke is igazi ínyencségnek tűnt. Szombaton Veresen (na jó, az nem annyit ér, az zöldterület) pedig a béta-sugárzás fejezetcímre ült rá egy gyászlepke. :)
Pár napja csupa csoda állatkák nyüzsögnek a belvárosban: pénteken bejött a szobába (harmadik emelet!!!) egy nem sántító kabóca (nem, nem járkálta össze a frissen lakkozott parkettát), majd amikor kiszabadítottam görlsvinnt a szobafogságból, odajött hozzánk egy nappali pávaszem. Ez már aztán nem semmi, pedig a Jósika utcai rókalepke és a körúti kardoslepke is igazi ínyencségnek tűnt. Szombaton Veresen (na jó, az nem annyit ér, az zöldterület) pedig a béta-sugárzás fejezetcímre ült rá egy gyászlepke. :)
Ordítani tudtam volna, de csak hatalmasakat lélegeztem be, és irtózatosan nagyokat sóhajtoztam, miközben száguldottam fájós térdemmel a Szépvölgyi felé, ahol Bébével megbeszéltük a találkát. Már az első slukk lenyugtatott, a következőnél pedig megéreztem a szinteket, amiken szépen lépdelt lefele minden dühöm, tehetetlenségem és ordítani-akarásom. Hát igen... Ha nem lett volna ennyire hipphoppos a zene, irtó jó lett volna a péntek esti mókacuka...
Hazafele menet ismét beigazolódott, hogy jól tudok hallgatni, jó közönség vagyok, ha valaki ki akarja borogatni a teli hócipőjét. De legalább hozzá lehetett szólni utána, és reggel gőzölgő kávé várt.
Hazafele menet ismét beigazolódott, hogy jól tudok hallgatni, jó közönség vagyok, ha valaki ki akarja borogatni a teli hócipőjét. De legalább hozzá lehetett szólni utána, és reggel gőzölgő kávé várt.
péntek, június 20, 2003
Régóta halasztom. Talán azért, mert egész héten nem se kedvem, se erőm embereket látni, beszélgetni, elmondani a banális kérdéseket, megadni a banális válaszokat, elmondani a hétköznapi hétköznapokat, csak annyira voltam képes, hogy este egyek, és bedőljek az ágyba. Olvasni? Azt már nem. Legfeljebb a buszon meg a mertón.
Egyébként már lassan befejezem a Makine könyvet (Keletsirató), csak közben ki kellet olvasni az Übü királyt, meg a Gaugain könyvet, meg a még karácsonyra kapott (és egyébként kurvajó, izgis, érthető, és tényleg jól megírt, csak az az utolsó hét fejezet nem kellett volna) Sykes-féle Éva 7 lányát. De érzem, ma már végzek vele, és akkor nagyon jó lesz.
Szóval régóta kerülgetem. Nem tudom mit is tudnék neki írni.
Írta, hogy bocs, amiért nem ért rám egyszer sem a két hét alatt, aztán meg hogy hiányzom neki. De nem tudok mit írni neki. Nincs rá szükségem. Mármint, hogy leírjam neki, hogy mi van velem.
Egyrészt, mert nem akarok szembesülni azzal, hogy mi van. Tudom, és a hétköznapok álltató bugyra alatt szépen el is homolyásul minden. Nincs kedvem beledugni a képem megint a trutyiba.
Másrészt meg mostanában megint nem tudok mit kezdeni az emberekkel.
Feleslegesnek érzem azt, hogy közeledjek feléjük, azt úgyis félreértik. Meg most nem is kell senki. Megyek majd ki a Borosshoz, és vele tudom, hogy irtó jókat fogunk dumálni. Annak ellenére, hogy egy fél éve találkoztunk utoljára, meg pár hónapja beszéltünk egyszer telefonon. Mert vele lehet beszélni őszintén, ő nem ért félre, valszeg mert már ismer, ismeri a hülyeségeimet, paráimat, a pasisztorikat, a munkahelyi parákat, meg az otthoniakat... Nem kell elmesélni az életemet ahhoz, hogy megértse, mit is akarok mondani...
Ja, és érezteti, hogy érdekli az, ami velem van. Ez olyan ritka. Annyira, de annyira ritka.
Egyébként már lassan befejezem a Makine könyvet (Keletsirató), csak közben ki kellet olvasni az Übü királyt, meg a Gaugain könyvet, meg a még karácsonyra kapott (és egyébként kurvajó, izgis, érthető, és tényleg jól megírt, csak az az utolsó hét fejezet nem kellett volna) Sykes-féle Éva 7 lányát. De érzem, ma már végzek vele, és akkor nagyon jó lesz.
Szóval régóta kerülgetem. Nem tudom mit is tudnék neki írni.
Írta, hogy bocs, amiért nem ért rám egyszer sem a két hét alatt, aztán meg hogy hiányzom neki. De nem tudok mit írni neki. Nincs rá szükségem. Mármint, hogy leírjam neki, hogy mi van velem.
Egyrészt, mert nem akarok szembesülni azzal, hogy mi van. Tudom, és a hétköznapok álltató bugyra alatt szépen el is homolyásul minden. Nincs kedvem beledugni a képem megint a trutyiba.
Másrészt meg mostanában megint nem tudok mit kezdeni az emberekkel.
Feleslegesnek érzem azt, hogy közeledjek feléjük, azt úgyis félreértik. Meg most nem is kell senki. Megyek majd ki a Borosshoz, és vele tudom, hogy irtó jókat fogunk dumálni. Annak ellenére, hogy egy fél éve találkoztunk utoljára, meg pár hónapja beszéltünk egyszer telefonon. Mert vele lehet beszélni őszintén, ő nem ért félre, valszeg mert már ismer, ismeri a hülyeségeimet, paráimat, a pasisztorikat, a munkahelyi parákat, meg az otthoniakat... Nem kell elmesélni az életemet ahhoz, hogy megértse, mit is akarok mondani...
Ja, és érezteti, hogy érdekli az, ami velem van. Ez olyan ritka. Annyira, de annyira ritka.
Na az van, hogy ma reggel bemondtam az unalmast, és mivel amúgyis találtam jó kifogást, sőt kifogásokat, ma nem megyek ki Kőbányára. Ez van. Az is igaz, hogy tegnap sem voltam, dehát valamikor fel kellett készülnöm a labormegbeszélésre....
A tegnapi nap valami naggggyon fura nap volt.
Előszöris a kellemes huzatban reggeli nélkül a második kávéval ültem a gép előtt, bömbölt a moloko, amikor valami egy hatalmasat csattant. Válaszként kutyaugatás és egy permenens jajajajajajaj jött. Kikandikáltam az ablakon, így lettem én a vörösmarty utcai front huszonötödik kikandikáló buksija. Kész hangyaboj gyűlt össze a baleset helyszínén, mindenki látni akarta a szerencsétlen jajveszékelő nőcit, akit elütött a szabályosan közlekedő autó, amit megtaszajtott a másik, a csúnya, a rossz, a gonosz. A hányinger kerülgetett, amikor visszarángattam magam a géfehérjékhez.
A sikeres felkészülés után csalhatalan szimattal sikerült vennem egy édesnek már jóindulat nélkül is mondható sárgadinnyét, amikor megláttam egy szembejövő nénit a kedvenc ágynemű huzatomba öltözve. Alig magamhoz térve jött a következő sokk: a hetes buszról egy csapat felül félmeztelen, alul kockás szoknyát viselő fickó szállt le.
A labormegbeszélés után sikeres időelbaszás után próbáltam kisutcákon kerülve, rövidítve megközelíteni a toldimozit, ahol a norvég filmhét első darabját (Thrane módszere) adták, amire már kedden megvettem a jegyet, amit persze farzsebembe gyűrtem, hogy ott ne kelljen keresgélni. Simán olyan utcákba botlottam, amik le voltak zárva, és hatalmas (kábé 50 méteres) daruk álldogáltak rajtuk, és annyit kavartam, hogy kétszer annyi idő alatt értem az andrássy útra, mintha a kiskörúton jöttem volna. Sűrű bazmegelés közben futásnak eredtem, ami valószínűleg vicces látvány lehetett, mert Boros Lajos meredven bámult rám mindeközben. Az aranyjános utcánál sikeresen elejtettem a táskámat is, amikor eszembe jutott elővenni a jegyet. Ami nem volt meg.
Vegyük át a helyzetet még egyszer.
Alap: nincs nálam pénz. Késésben vagyok. Ha késsel fenyegetnének, se tudnám felidézni, hogy a fenébe jutottam el a moziig.
Ezt add össze.
Lesz, ami lesz, mondtam, és rábíztam magam a pénztáros srácra. Aki kedvesen, édesen, angyali módon kisegített, így a kábé húsz perccel a megadottnál később kezdődő filmre simán be tudtam ülni.
Hogy a film milyen volt?
Hát. Ja. Hogyismondjam, tipikus korrajz, tipikus jellemrajz. Thrane úgy tesz, mint aki tudja mit akar, közben nem tud magával meg senkivel sem mit kezdeni. Ismerős, nem?
(Egyébként még ezekre
Elling
After a two-year stay at Brřynes Treatment Center, Elling is set to return to the so-called normal world. Along with his roommate, Kjell Bjarne, he has been granted an apartment in Oslo with orders to take care of himself. For someone who finds crossing a restaurant floor comparable to a South Pole expedition, Elling´s new life involves a number of challenges. Directed by Petter Nćss.
The 7 Deadly Sins
Seven modern short films with classical themes derived from the Seven Deadly Sins tell a story about emotion in the extreme. Seven moral dilemmas from Norway year 2000.
Seven directors: Řrjan Karlsen, Margreth Olin, Maria Sřdahl, Frank Mosvold, Lars Gudmestad, Marit Ĺslein, Dag Johan Haugerud.
megyek. Remélem jók lesznek....)
A tegnapi nap valami naggggyon fura nap volt.
Előszöris a kellemes huzatban reggeli nélkül a második kávéval ültem a gép előtt, bömbölt a moloko, amikor valami egy hatalmasat csattant. Válaszként kutyaugatás és egy permenens jajajajajajaj jött. Kikandikáltam az ablakon, így lettem én a vörösmarty utcai front huszonötödik kikandikáló buksija. Kész hangyaboj gyűlt össze a baleset helyszínén, mindenki látni akarta a szerencsétlen jajveszékelő nőcit, akit elütött a szabályosan közlekedő autó, amit megtaszajtott a másik, a csúnya, a rossz, a gonosz. A hányinger kerülgetett, amikor visszarángattam magam a géfehérjékhez.
A sikeres felkészülés után csalhatalan szimattal sikerült vennem egy édesnek már jóindulat nélkül is mondható sárgadinnyét, amikor megláttam egy szembejövő nénit a kedvenc ágynemű huzatomba öltözve. Alig magamhoz térve jött a következő sokk: a hetes buszról egy csapat felül félmeztelen, alul kockás szoknyát viselő fickó szállt le.
A labormegbeszélés után sikeres időelbaszás után próbáltam kisutcákon kerülve, rövidítve megközelíteni a toldimozit, ahol a norvég filmhét első darabját (Thrane módszere) adták, amire már kedden megvettem a jegyet, amit persze farzsebembe gyűrtem, hogy ott ne kelljen keresgélni. Simán olyan utcákba botlottam, amik le voltak zárva, és hatalmas (kábé 50 méteres) daruk álldogáltak rajtuk, és annyit kavartam, hogy kétszer annyi idő alatt értem az andrássy útra, mintha a kiskörúton jöttem volna. Sűrű bazmegelés közben futásnak eredtem, ami valószínűleg vicces látvány lehetett, mert Boros Lajos meredven bámult rám mindeközben. Az aranyjános utcánál sikeresen elejtettem a táskámat is, amikor eszembe jutott elővenni a jegyet. Ami nem volt meg.
Vegyük át a helyzetet még egyszer.
Alap: nincs nálam pénz. Késésben vagyok. Ha késsel fenyegetnének, se tudnám felidézni, hogy a fenébe jutottam el a moziig.
Ezt add össze.
Lesz, ami lesz, mondtam, és rábíztam magam a pénztáros srácra. Aki kedvesen, édesen, angyali módon kisegített, így a kábé húsz perccel a megadottnál később kezdődő filmre simán be tudtam ülni.
Hogy a film milyen volt?
Hát. Ja. Hogyismondjam, tipikus korrajz, tipikus jellemrajz. Thrane úgy tesz, mint aki tudja mit akar, közben nem tud magával meg senkivel sem mit kezdeni. Ismerős, nem?
(Egyébként még ezekre
Elling
After a two-year stay at Brřynes Treatment Center, Elling is set to return to the so-called normal world. Along with his roommate, Kjell Bjarne, he has been granted an apartment in Oslo with orders to take care of himself. For someone who finds crossing a restaurant floor comparable to a South Pole expedition, Elling´s new life involves a number of challenges. Directed by Petter Nćss.
The 7 Deadly Sins
Seven modern short films with classical themes derived from the Seven Deadly Sins tell a story about emotion in the extreme. Seven moral dilemmas from Norway year 2000.
Seven directors: Řrjan Karlsen, Margreth Olin, Maria Sřdahl, Frank Mosvold, Lars Gudmestad, Marit Ĺslein, Dag Johan Haugerud.
megyek. Remélem jók lesznek....)
csütörtök, június 19, 2003
F.Á.R.A.D.T.
hétfő, június 16, 2003
Heveny idegesség van ma rajtam. Nem tudom elképzelni, mitől parázom, de a gyomrom romokban, kezem remeg, mintha valami vizsga lenne ma, vagy életbevágóan fontos találkozás, döntés. Tudtommal nincs ilyen. Most vagy totál kivagyok idegileg, vagy a tudatalattim megsúgta,hogy ma nagy nap van, és tudat alatt halálra parázom magam. Nem tudom, melyik jobb. Ha engem kérdezném, egyik sem.
Hétfőn sikeresen magamra öntöttem 20ml 100mg/ml-es ampicillint, a gél, amire felvittem a mintáimat, rossz volt (a minták átfolytak egyik zsebből a másikba), szóval jó kis nap volt... De utána megnéztem Nórival a 10 perc Csellót, ami jó volt, mindenesetre elgondolkodtató.
Hétfőn sikeresen magamra öntöttem 20ml 100mg/ml-es ampicillint, a gél, amire felvittem a mintáimat, rossz volt (a minták átfolytak egyik zsebből a másikba), szóval jó kis nap volt... De utána megnéztem Nórival a 10 perc Csellót, ami jó volt, mindenesetre elgondolkodtató.
Ez a rosszkedvem nyara, rosszkedvemmel tele...
Csütörtök: megkésett nászajándék átadás, csöppnyi műmosoly-borozással egybekötve, Nusi nyaralásra el.
Péntek: megátalkodott munkatempó, hajtás, pajtás, Mona-míting, majd este kedvetlen sramlizene-hallgatás sokakkal, hajó-hanemjóját, de leültem a falat támasztva, és de jó is ez a zene, ha nem kell rá csakazértis táncolnom meg jóléreznem magam, csak üldögélni térdet átkulcsolva, nem nézni a seggetrázó macákra, a göndorhajú álomfickóra, aki persze nem jön oda hozzám, csak átkulcsolni a térdemet, ittsevagyok, csak hallgatom a sramlit, és nem kell beszélgetni, nem kell a társasági légyott, és nem kellek én sem.
Szombat: Mona-mozi: Felix és Rose. Könnyű. Igen, így könnyű. Megírják, és aztán hidd el, hogy van ilyen. És hidd el, hogy veled is, bármikor. Ja, persze. Nemveszembe. Utána veres, vasárnapig. Újra elhatározom, hogy soha többet. Tényleg.
Csütörtök: megkésett nászajándék átadás, csöppnyi műmosoly-borozással egybekötve, Nusi nyaralásra el.
Péntek: megátalkodott munkatempó, hajtás, pajtás, Mona-míting, majd este kedvetlen sramlizene-hallgatás sokakkal, hajó-hanemjóját, de leültem a falat támasztva, és de jó is ez a zene, ha nem kell rá csakazértis táncolnom meg jóléreznem magam, csak üldögélni térdet átkulcsolva, nem nézni a seggetrázó macákra, a göndorhajú álomfickóra, aki persze nem jön oda hozzám, csak átkulcsolni a térdemet, ittsevagyok, csak hallgatom a sramlit, és nem kell beszélgetni, nem kell a társasági légyott, és nem kellek én sem.
Szombat: Mona-mozi: Felix és Rose. Könnyű. Igen, így könnyű. Megírják, és aztán hidd el, hogy van ilyen. És hidd el, hogy veled is, bármikor. Ja, persze. Nemveszembe. Utána veres, vasárnapig. Újra elhatározom, hogy soha többet. Tényleg.
csütörtök, június 12, 2003
Most ez a levél éltet, tartja a lelket bennem. Ne kérdezd, miért. Nem tudom. Talán mert annyira kijön belőle az ő stílusa, annyira borosspetis, hogy szinte látom az arcát, amikor ezt mondja, hallom az idétlen nevetését, dehogy nevetését, idétlen vihogását, rosszindulatú gúnykacaját... hjaj, hiányzik, na. Mégiscsak az egyik legjobb barátom, vagy mi....
hello leo!
hat igen, itt setalgatok, mert a tobbieknek meg hire se hamva, de nagyon elvezem, hogy egyedul vagyok! legkozelebb is igy kene.. na mindegy. szoval akartam irni egy hosszabbat meg otthon, aztan az indulas elotti napok hipersurure sikeredtek. foleg - nem munka - jellegu elfoglaltsag miatt.. tegnap este pl. egyik baratom szulinapi bulija volt.. boozing ezerrel - de a gepem reggel 4.30 kor indult, szoval most kihagytam egy ejszakat..
Eva! Nemsokara neked ezek a vicces karakterek, amiket most itt olvasok, mindennapi elmenyek lesznek! Egy biztos: en megyek Kretara latogatoba ! ;) neked meg addig kene hollandiaba jonnod, amig nem vagy kretan, mert szerintem otthonrol konnyebb.. de mindegy, nem tudom biztosra.
a tenger egyszeruen csodas. szuperjo, gyonyoru.. aaaah.. :) maris irigyellek..
nekem holnaptol konferencia. :((((
grrrr.. es megegyszer az. grrr..
udv, erbe kollega
hello leo!
hat igen, itt setalgatok, mert a tobbieknek meg hire se hamva, de nagyon elvezem, hogy egyedul vagyok! legkozelebb is igy kene.. na mindegy. szoval akartam irni egy hosszabbat meg otthon, aztan az indulas elotti napok hipersurure sikeredtek. foleg - nem munka - jellegu elfoglaltsag miatt.. tegnap este pl. egyik baratom szulinapi bulija volt.. boozing ezerrel - de a gepem reggel 4.30 kor indult, szoval most kihagytam egy ejszakat..
Eva! Nemsokara neked ezek a vicces karakterek, amiket most itt olvasok, mindennapi elmenyek lesznek! Egy biztos: en megyek Kretara latogatoba ! ;) neked meg addig kene hollandiaba jonnod, amig nem vagy kretan, mert szerintem otthonrol konnyebb.. de mindegy, nem tudom biztosra.
a tenger egyszeruen csodas. szuperjo, gyonyoru.. aaaah.. :) maris irigyellek..
nekem holnaptol konferencia. :((((
grrrr.. es megegyszer az. grrr..
udv, erbe kollega
Diszkóbaleset
Kemény munkába és iszonyat sok időbe meg energiába került, de végülis délre-egyre sikerült magam korrektül összeszedni. A legnehezebb rész tízkor volt, amikoris próbáltam magam meggyőzni arról, hogy már hat a második, már nem kihányt kvarelin, már nem fáj a fejem, már nem vörösek a szemeim, most már fel kell kelni, nem szabad visszaaludni. Nagy harc volt, de megvívtam, és nyertem. Szar is volt utána buszozni meg metrózni, tutibiztosan mindenki levette, hogy annyira, de annyira másnap van...
Próbálom összeszedni, hogy mikor csúsztam szét tegnap a hajón, hogyan csúsztam el a vizes aszfalton a vámházkörúton, de csak olyan emlékképek jönnek elő, hogy Anna sokat mesél, vicces meg munkahelyi sztorikat, sörözünk sokat, megérkeznek Pepéék, aztán összefutunk Fruzsival, utána megjelennek Juditék, meg Bali, aki dúl-fúl a vírusai miatt. Igen, asszem a Juditéktól kapott unikum után kezdett elmaszatolódni a kép, aztán meg már csak habos hullámok voltak, amikor Mezősivel meg Picurral (aki valójában Breki jelmez nélkül) beszélgettünk valami korszakalkotóan vicces dologokról. Igen, ezután már csak a zene hullámai jöttek, és én úsztam rendesen. Ekkor úszott be a képbe Anna meg Bali, akik jól megbeszélték, hogy indulnak haza, és én mentem velük. És valahogy egy piszok nagyot zakóztam a kálvinon.
Akárcsak ő: Képzeld, tegnap a lábégető projekt után még zakóztam egy óriásit a biciklivel hazafelé menet a vízes villamossínek között (képtelen voltam egyenesen menni).
Kemény munkába és iszonyat sok időbe meg energiába került, de végülis délre-egyre sikerült magam korrektül összeszedni. A legnehezebb rész tízkor volt, amikoris próbáltam magam meggyőzni arról, hogy már hat a második, már nem kihányt kvarelin, már nem fáj a fejem, már nem vörösek a szemeim, most már fel kell kelni, nem szabad visszaaludni. Nagy harc volt, de megvívtam, és nyertem. Szar is volt utána buszozni meg metrózni, tutibiztosan mindenki levette, hogy annyira, de annyira másnap van...
Próbálom összeszedni, hogy mikor csúsztam szét tegnap a hajón, hogyan csúsztam el a vizes aszfalton a vámházkörúton, de csak olyan emlékképek jönnek elő, hogy Anna sokat mesél, vicces meg munkahelyi sztorikat, sörözünk sokat, megérkeznek Pepéék, aztán összefutunk Fruzsival, utána megjelennek Juditék, meg Bali, aki dúl-fúl a vírusai miatt. Igen, asszem a Juditéktól kapott unikum után kezdett elmaszatolódni a kép, aztán meg már csak habos hullámok voltak, amikor Mezősivel meg Picurral (aki valójában Breki jelmez nélkül) beszélgettünk valami korszakalkotóan vicces dologokról. Igen, ezután már csak a zene hullámai jöttek, és én úsztam rendesen. Ekkor úszott be a képbe Anna meg Bali, akik jól megbeszélték, hogy indulnak haza, és én mentem velük. És valahogy egy piszok nagyot zakóztam a kálvinon.
Akárcsak ő: Képzeld, tegnap a lábégető projekt után még zakóztam egy óriásit a biciklivel hazafelé menet a vízes villamossínek között (képtelen voltam egyenesen menni).
szerda, június 11, 2003
Mondtam már, hogy a fas kivan?
embertelen a meleg
nincs kedvem dolgozni
utálom a kiismerhetetlen, megbízhatatlan, nemtudjákmitakarnak embereket, köztük magamat is
hol vannak a normális emberek?
egyáltalán, vannak olyanok?
és miért van az, hogy az a valaki aki egyszer teljesen jófej, máskor halál para?
jó kérdés, és én miért vagyok ilyen?????
melegem van mindenből és mindenkiből
és olyan hullafáradt vagyok, hogy napokat tudnék átaludni
piroska aszonta: megérdemled. te olyan szorgalmas lány vagy. az ember akaratlanul is látja, hogy mások hogy dolgoznak.
hoho
höhö
hehe
ezt most a két évvel ezelőtti munkámra mondta, vagy a mostanira?
ha a mostanira, nevetnem kell
ég a pofám magam előtt, de most komolyan, ha a munkára gondolok
de nem tud lelkesíteni, akkor meg micsináljak?!?
embertelen a meleg
nincs kedvem dolgozni
utálom a kiismerhetetlen, megbízhatatlan, nemtudjákmitakarnak embereket, köztük magamat is
hol vannak a normális emberek?
egyáltalán, vannak olyanok?
és miért van az, hogy az a valaki aki egyszer teljesen jófej, máskor halál para?
jó kérdés, és én miért vagyok ilyen?????
melegem van mindenből és mindenkiből
és olyan hullafáradt vagyok, hogy napokat tudnék átaludni
piroska aszonta: megérdemled. te olyan szorgalmas lány vagy. az ember akaratlanul is látja, hogy mások hogy dolgoznak.
hoho
höhö
hehe
ezt most a két évvel ezelőtti munkámra mondta, vagy a mostanira?
ha a mostanira, nevetnem kell
ég a pofám magam előtt, de most komolyan, ha a munkára gondolok
de nem tud lelkesíteni, akkor meg micsináljak?!?
kedd, június 10, 2003
Hétfő
A fas kivan. - mondaná Pákó, és küldöm sms-ben Balinak, mikor felpattanok este kilenckor a biciklire és kivágtatok az árpádhídhoz cigizni és könyvet olvasni. Nem akarok kiakadni azon, hogy kegyetlen és igazságtalan dolgokat vágott a fejemhez. Nem, mert nincs értelme. Mert nem ismer, mert nem tudja mit akar, és főként mert nem tud engem hova rakni a maga kis csapzott világában. Nem, nem akarom leírni, nem akarok róla beszélni sem, de egy-két dolog akaratlanul is kibuggyan. Szerencsére Bali visszatuszkolja ezeket az agyamba, mesél, táncol, mókázik, nevettet. Ketten nevetünk, én rajta, ő magán. Úgy, ahogy régen nevettem már.
Mellesleg a zene is irtó jó, nem hiába van hétfő, és nem hiába vagyunk mi a wb-ban.
A fas kivan. - mondaná Pákó, és küldöm sms-ben Balinak, mikor felpattanok este kilenckor a biciklire és kivágtatok az árpádhídhoz cigizni és könyvet olvasni. Nem akarok kiakadni azon, hogy kegyetlen és igazságtalan dolgokat vágott a fejemhez. Nem, mert nincs értelme. Mert nem ismer, mert nem tudja mit akar, és főként mert nem tud engem hova rakni a maga kis csapzott világában. Nem, nem akarom leírni, nem akarok róla beszélni sem, de egy-két dolog akaratlanul is kibuggyan. Szerencsére Bali visszatuszkolja ezeket az agyamba, mesél, táncol, mókázik, nevettet. Ketten nevetünk, én rajta, ő magán. Úgy, ahogy régen nevettem már.
Mellesleg a zene is irtó jó, nem hiába van hétfő, és nem hiába vagyunk mi a wb-ban.
Szombat
nememlékszem micsnáltam
valószínűleg aludtam
sokat
meg vettem kaját
ja és voltam a virág esküvőjén (IRMA NÉNI VAGYOK, IGYATOK EGY NAGYOT!)
nememlékszem micsnáltam
valószínűleg aludtam
sokat
meg vettem kaját
ja és voltam a virág esküvőjén (IRMA NÉNI VAGYOK, IGYATOK EGY NAGYOT!)
Péntek
Félóránként jönnek be valamiért. Így nem lehet aludni. Így nem lehet elmenni dolgozni. Felelősség, baszki, nehogymá miattam rontsák el a konyhát...
Egy órácskára mégiscsak ellógok: most van az utolsó napja a görögtanfolyamra való beiratkozásnak. És indulna is csoport, ha nem én lennék egyedül, aki görögül szeretne tanulni. Elborul az agyam, vásárlási láz tör ki rajtam. Eredmény: lenvászon halásznadrág (aminek a varrása már aznap este tönkremengy, basszameg a terranova), esküvőre lepattant estélyi, lenvászon ing, lenvászon pántos felső és vicces virágoskék nyáriszoknya. Ja, és hétésfélért tíz, igen, tíz dzsángóreinhard cédé. Nem vagyok normális.
Fél kettőkor, mikor hazaérek, készen vár a konyha. Mondhatnánk azt is, hogy szép. Mindenesetre tiszta, új a csempe, szép fehér a fal, szép barna a tapéta. Ezt is túléltük.
Délután Nusinál nászajándék-méking Krisztuval. Lassan haladunk, szemét módon ellógok kutyát sétáltatni, aztán meg az amorfra. Itt van a szokásos tilosbrigád, itt van az élettanos péhádés srác (mondjuk ők a szombati palotaira jöttek, kicsit korán), és itt vannak Annáék, és elhozták Stefánt is. Neki ez az első alkalom. Bugizik is rendesen, majd jól kinevet, és orvost hív, amikor Krétával dicsekszem.
Félóránként jönnek be valamiért. Így nem lehet aludni. Így nem lehet elmenni dolgozni. Felelősség, baszki, nehogymá miattam rontsák el a konyhát...
Egy órácskára mégiscsak ellógok: most van az utolsó napja a görögtanfolyamra való beiratkozásnak. És indulna is csoport, ha nem én lennék egyedül, aki görögül szeretne tanulni. Elborul az agyam, vásárlási láz tör ki rajtam. Eredmény: lenvászon halásznadrág (aminek a varrása már aznap este tönkremengy, basszameg a terranova), esküvőre lepattant estélyi, lenvászon ing, lenvászon pántos felső és vicces virágoskék nyáriszoknya. Ja, és hétésfélért tíz, igen, tíz dzsángóreinhard cédé. Nem vagyok normális.
Fél kettőkor, mikor hazaérek, készen vár a konyha. Mondhatnánk azt is, hogy szép. Mindenesetre tiszta, új a csempe, szép fehér a fal, szép barna a tapéta. Ezt is túléltük.
Délután Nusinál nászajándék-méking Krisztuval. Lassan haladunk, szemét módon ellógok kutyát sétáltatni, aztán meg az amorfra. Itt van a szokásos tilosbrigád, itt van az élettanos péhádés srác (mondjuk ők a szombati palotaira jöttek, kicsit korán), és itt vannak Annáék, és elhozták Stefánt is. Neki ez az első alkalom. Bugizik is rendesen, majd jól kinevet, és orvost hív, amikor Krétával dicsekszem.
Csütörtök
Szóviccek özöne. Ilyen az, ha Bali, Bálint és Eszpé mellé betársul az ember. Feltéve ha eléggé fáradt, és persze meg ha megfenyegetik, hogy a legközelebbi szóvicc kimondóját ledobják a kultiterasz emeletéről. (Már megint fickók le akarnak dobni valahonnan...)
Pár napja az ítingáút-ot gyakorlom. Nem olcsó mulatság.
Szóviccek özöne. Ilyen az, ha Bali, Bálint és Eszpé mellé betársul az ember. Feltéve ha eléggé fáradt, és persze meg ha megfenyegetik, hogy a legközelebbi szóvicc kimondóját ledobják a kultiterasz emeletéről. (Már megint fickók le akarnak dobni valahonnan...)
Pár napja az ítingáút-ot gyakorlom. Nem olcsó mulatság.
csütörtök, június 05, 2003
Lánybúcsú
A westbalkánból a civilizációba vezető úton integetünk Nusival a riksán ülőnek: Szia Virág!
Ha levelet írnék neki,így nézne ki. Bocs, hogy így elbasztuk az estédet, lehet, hogy ha nem hívtál volna meg minket, sokkal jobban érezted volna magad. De az is lehet, hogy ott szartuk el, hogy megijedtünk attól a két roma sráctól, akik a marcopoló bejáratánál üldögéltek. Lehet, hogy ennek az estének tényleg a karaokéról kellett volna szólnia. Lehet, hogy tényleg a táska miatt nem engedtek be a rióba, de valószínű, hogy inkább túl alkecnek voltunk Nusival öltözve. Sajnálom, hogy nem volt semmi jó a hajón, és hogy a partsájdban alig lézengett valaki, pedig jó volt a zene. És azt is sajnálom,hogy a westbalkánban már annyira fáradt voltál, hogy összevissza beszéltél taxikról, móriczról, meg lerázásról, és azt meg főleg, hogy nem maradtatok, mert a végére iszi jó lett (ahogy Nusi mondaná).
Csak ennyi.
Hát akkor szia Virág!
Ügyes legyél szombaton!
A westbalkánból a civilizációba vezető úton integetünk Nusival a riksán ülőnek: Szia Virág!
Ha levelet írnék neki,így nézne ki. Bocs, hogy így elbasztuk az estédet, lehet, hogy ha nem hívtál volna meg minket, sokkal jobban érezted volna magad. De az is lehet, hogy ott szartuk el, hogy megijedtünk attól a két roma sráctól, akik a marcopoló bejáratánál üldögéltek. Lehet, hogy ennek az estének tényleg a karaokéról kellett volna szólnia. Lehet, hogy tényleg a táska miatt nem engedtek be a rióba, de valószínű, hogy inkább túl alkecnek voltunk Nusival öltözve. Sajnálom, hogy nem volt semmi jó a hajón, és hogy a partsájdban alig lézengett valaki, pedig jó volt a zene. És azt is sajnálom,hogy a westbalkánban már annyira fáradt voltál, hogy összevissza beszéltél taxikról, móriczról, meg lerázásról, és azt meg főleg, hogy nem maradtatok, mert a végére iszi jó lett (ahogy Nusi mondaná).
Csak ennyi.
Hát akkor szia Virág!
Ügyes legyél szombaton!
Bukva em
Hármasmetro, szerda délelőtt, úgy 10 óra körül. Szemben velem egy nő ül, ölében úgy tízéves forma fiának herripotteres iskolatáskája. A mellettem ülő két nővel beszélgetnek oroszul, majd a következő megállónal felállnak, az ajtóhoz mennek. Megüti fülemet a gyévuska szó, rájuk nézek, a herripotteres nő rám mosolyogva mutatja: koszos az orrom. Zavart orrdörgölésem közepette zakatol az agyam, de még egy rohadt szpasziba sem jut az eszembe, ezért zavartan csak annyit dünnyögök: köszönöm.
Halál ciki. Megagáz. Ismét megfogadom, hogy újrakezdem. Most komolyan. A görög után közvetlenül az oroszra gyúrok rá. Muszáj.
Hármasmetro, szerda délelőtt, úgy 10 óra körül. Szemben velem egy nő ül, ölében úgy tízéves forma fiának herripotteres iskolatáskája. A mellettem ülő két nővel beszélgetnek oroszul, majd a következő megállónal felállnak, az ajtóhoz mennek. Megüti fülemet a gyévuska szó, rájuk nézek, a herripotteres nő rám mosolyogva mutatja: koszos az orrom. Zavart orrdörgölésem közepette zakatol az agyam, de még egy rohadt szpasziba sem jut az eszembe, ezért zavartan csak annyit dünnyögök: köszönöm.
Halál ciki. Megagáz. Ismét megfogadom, hogy újrakezdem. Most komolyan. A görög után közvetlenül az oroszra gyúrok rá. Muszáj.
Királyucca folyt.
Az úgy kezdődött, hogy egyszer csak ott ült. Egyik napról a másikra. Csak üldögélt az ügyvédi iroda előtti kis betonkáván, rendezett hajjal, frissen borotválkozva, napsütötte kerek arcával egy könyv fölé hajolva. Minden reggel (na jó, délelőtt) előtte mentem el, minden délután/este/éjjel láttam, ahogy hálózsákba burkolózva alszik kis batyuja mellett. Aztán megvettem tavaly májusban görlsvinntt, és akkor már nem a királyuccán mentem, hanem a wesselényin, ahol pajeszos kalapos bácsik vigyorogtak rám kajánul, amikor miniszoknyában dzsaltam el a zsinagóga előtt, szóval a biciklis időszakban alig láttam. Aztán jött az ősz, meg a hideg, és hómleszbácsink egyre ramatyabbul nézett ki. Már nem olvasott, sokat ivott, ápolatlan lett, alig tudott járni, és a végén már szinte felkelni sem bírt. Aztán télen eltűnt. Azt hittük vége, ennyi volt, láttunk egy embert tönkremenni, fizikailag, szellemileg, mindehogyan. De nem. Idén tavasszal megint csak ott üldögélt a szokott helyén, némán tűrve, hogy időnként felszórják fertőtlenítővel a placcát, mosolyogva elbeszélgetve a neki levest vivő nénivel. És igen, megint könyv fölé hajolva.
Tegnap megtört a szemlélődés néma üvegburka. Megszólított. Látta kezemben a cigarettát,és megkérdezte, nem adnék-e neki egy szálat. - Persze - mondtam, és már nyújtottam is felé a dobozt. Két karját szorosan magához szorítva kicsit szégyenkezve rám mosolygott: - Koszos a kezem, vegyen ki maga.
Azóta köszönőviszonyban vagyunk.
Az úgy kezdődött, hogy egyszer csak ott ült. Egyik napról a másikra. Csak üldögélt az ügyvédi iroda előtti kis betonkáván, rendezett hajjal, frissen borotválkozva, napsütötte kerek arcával egy könyv fölé hajolva. Minden reggel (na jó, délelőtt) előtte mentem el, minden délután/este/éjjel láttam, ahogy hálózsákba burkolózva alszik kis batyuja mellett. Aztán megvettem tavaly májusban görlsvinntt, és akkor már nem a királyuccán mentem, hanem a wesselényin, ahol pajeszos kalapos bácsik vigyorogtak rám kajánul, amikor miniszoknyában dzsaltam el a zsinagóga előtt, szóval a biciklis időszakban alig láttam. Aztán jött az ősz, meg a hideg, és hómleszbácsink egyre ramatyabbul nézett ki. Már nem olvasott, sokat ivott, ápolatlan lett, alig tudott járni, és a végén már szinte felkelni sem bírt. Aztán télen eltűnt. Azt hittük vége, ennyi volt, láttunk egy embert tönkremenni, fizikailag, szellemileg, mindehogyan. De nem. Idén tavasszal megint csak ott üldögélt a szokott helyén, némán tűrve, hogy időnként felszórják fertőtlenítővel a placcát, mosolyogva elbeszélgetve a neki levest vivő nénivel. És igen, megint könyv fölé hajolva.
Tegnap megtört a szemlélődés néma üvegburka. Megszólított. Látta kezemben a cigarettát,és megkérdezte, nem adnék-e neki egy szálat. - Persze - mondtam, és már nyújtottam is felé a dobozt. Két karját szorosan magához szorítva kicsit szégyenkezve rám mosolygott: - Koszos a kezem, vegyen ki maga.
Azóta köszönőviszonyban vagyunk.
kedd, június 03, 2003
Ma reggel behozott a Nyugatitól a Cynthia mocival, hosszú szoknyában.
Mentünk 80-nal át a Gellért hegyen, kanyarodtunk bedőlőset és szlalomoztunk a sávválasztón, mint a Mátrixban.
Szerintem kérjétek meg ti is, leírhatatlan.
Az egyetlen rossz az volt benne, hogy 10 perc alatt ideértünk és muszáj dolgozni.
n
:)
Mentünk 80-nal át a Gellért hegyen, kanyarodtunk bedőlőset és szlalomoztunk a sávválasztón, mint a Mátrixban.
Szerintem kérjétek meg ti is, leírhatatlan.
Az egyetlen rossz az volt benne, hogy 10 perc alatt ideértünk és muszáj dolgozni.
n
:)
Vegyünk egy alapvetően mulatságos börleszkhelyzetet.
Főhősünknek a hó végén nincs egyáltalán pénze, így barátjának sem tud szülinapi ajándékot venni, pedig este van az előre megbeszélt ünneplés. Főhősünk fáradt, nyúzott, sőt, nyűgös. Haza akar még menni a szülinapozás előtt átöltözni, enni, kivenni a rozét a hűtőből, kipakolni a reggel óta nála rothadó úszócuccát, esernyőt szereni, meg ilyenek. Megbeszél egy elfogadható, teljesíthető időpontot szülinapos baráttal a blahán, ahonnan együttes erővel mennek majd fel harmadik baráthoz, aki soha sem ér rá, de kivételesen aznap szabaddá tette magát, csak aznap, csak nekik.
Most vessünk egy pillantást hősünk közeli múltjára, figyeljük meg azt a jelenetet, amikor átadja kapukulcsát és a felső bejárati kulcsát apjának, aki betegszabin van, hogy másoljon magának (az övé a festőknél van), majd hallgassuk meg azt a telefonbeszélgetést, amikoris az apa szabadkozik, hogy nem másolt, de majd este úgyis otthon lesz, és beengedi őt.
Visszakanyarodunk a hazafele közeledő hősünkhöz, aki próbál életet lehelni lemerült telefonjába, mikor hazacsönget. Sehol senki. Új üzenet érkezett: - Elmentünk a brikosztorba. Hol vagy a fenébe? Hogy fogsz így hazajutni? Anyád. - telefon végleg lemerül.
Környéken sehol egy pénzes fülke. Mi legyen? Mit csináljon?
Elmegy a találkára, fáradtan, kimerülten, és idegesen. Barát késik. A maradék háromszáz forintját rostos körtelére költi, majd megvacsorázik harmadik barátnál, aki isteni paradicsomos spagettit varázsolt nekik. Megnézi a médiabarát eddigi munkáit, amik előkészítésében jócskán részt vett. Látja a liofilizálós adást, amiben médiabarát vásárol a közértben, és VasaGizike gombát liofilizál, a skinofréniásat, a pomádésat, amiben médiabarát öccse zselézi a haját, a krokodilkönnyeset, az epilepsziásat, és a többire nem emlékszik, mert egy csomószor bealszik.
Hajnalban jut haza, meghívástaxival, amikoris rádöbben, hogy még mindig nincs kulcsa. Felébreszti szüleit, elkokettál dumáskedvű anyjával, majd fáradtan hallgatja, hogy csak az alsó zárakat zárták be, vagyis be tudott volna jutni az ajtón, ha megpróbálja.
Jelenet vége, senki nem nevet.
Keserédes, mindennapi, szürke.
Szürkemaci keserédes, nevetségesen nem vicces mindennapjaiból láttatok egy jelenetet.
Főhősünknek a hó végén nincs egyáltalán pénze, így barátjának sem tud szülinapi ajándékot venni, pedig este van az előre megbeszélt ünneplés. Főhősünk fáradt, nyúzott, sőt, nyűgös. Haza akar még menni a szülinapozás előtt átöltözni, enni, kivenni a rozét a hűtőből, kipakolni a reggel óta nála rothadó úszócuccát, esernyőt szereni, meg ilyenek. Megbeszél egy elfogadható, teljesíthető időpontot szülinapos baráttal a blahán, ahonnan együttes erővel mennek majd fel harmadik baráthoz, aki soha sem ér rá, de kivételesen aznap szabaddá tette magát, csak aznap, csak nekik.
Most vessünk egy pillantást hősünk közeli múltjára, figyeljük meg azt a jelenetet, amikor átadja kapukulcsát és a felső bejárati kulcsát apjának, aki betegszabin van, hogy másoljon magának (az övé a festőknél van), majd hallgassuk meg azt a telefonbeszélgetést, amikoris az apa szabadkozik, hogy nem másolt, de majd este úgyis otthon lesz, és beengedi őt.
Visszakanyarodunk a hazafele közeledő hősünkhöz, aki próbál életet lehelni lemerült telefonjába, mikor hazacsönget. Sehol senki. Új üzenet érkezett: - Elmentünk a brikosztorba. Hol vagy a fenébe? Hogy fogsz így hazajutni? Anyád. - telefon végleg lemerül.
Környéken sehol egy pénzes fülke. Mi legyen? Mit csináljon?
Elmegy a találkára, fáradtan, kimerülten, és idegesen. Barát késik. A maradék háromszáz forintját rostos körtelére költi, majd megvacsorázik harmadik barátnál, aki isteni paradicsomos spagettit varázsolt nekik. Megnézi a médiabarát eddigi munkáit, amik előkészítésében jócskán részt vett. Látja a liofilizálós adást, amiben médiabarát vásárol a közértben, és VasaGizike gombát liofilizál, a skinofréniásat, a pomádésat, amiben médiabarát öccse zselézi a haját, a krokodilkönnyeset, az epilepsziásat, és a többire nem emlékszik, mert egy csomószor bealszik.
Hajnalban jut haza, meghívástaxival, amikoris rádöbben, hogy még mindig nincs kulcsa. Felébreszti szüleit, elkokettál dumáskedvű anyjával, majd fáradtan hallgatja, hogy csak az alsó zárakat zárták be, vagyis be tudott volna jutni az ajtón, ha megpróbálja.
Jelenet vége, senki nem nevet.
Keserédes, mindennapi, szürke.
Szürkemaci keserédes, nevetségesen nem vicces mindennapjaiból láttatok egy jelenetet.
Használati útmutató:
Ha Csiburaska arca nyúzott, hangja fáradt, mogorva, már-már hisztérikusan haggyálmáábéként suggaló, akkor az egyetlen megoldás megetetni őt. Meglehet, hogy tagadja éhségét. Ha bevallja, hogy enne, akkor már a következő, végső stádiumban van. Ekkor AZONNAL meg kell etetni. Lehetőleg valami nagyon nagy cukortartalmú izével. Izé tartalmazzon csokoládét, mert az hamar megszűnteti a vészes agyelhalás és fáradtság okozta végkimerültség durva tünetetit. De csokoládé hiányában megfelel bármi mézes gejlemény is. És persze elfogad kávét is, és utána jöhet még egy kis cigaretta, persze csak a fejfájás elmulasztása végett. Ezzel az eljárással pár órára ébren tartható még Csiburáska, bár túl sok intellektualitás már nem várható el tőle.
Ha Csiburaska arca nyúzott, hangja fáradt, mogorva, már-már hisztérikusan haggyálmáábéként suggaló, akkor az egyetlen megoldás megetetni őt. Meglehet, hogy tagadja éhségét. Ha bevallja, hogy enne, akkor már a következő, végső stádiumban van. Ekkor AZONNAL meg kell etetni. Lehetőleg valami nagyon nagy cukortartalmú izével. Izé tartalmazzon csokoládét, mert az hamar megszűnteti a vészes agyelhalás és fáradtság okozta végkimerültség durva tünetetit. De csokoládé hiányában megfelel bármi mézes gejlemény is. És persze elfogad kávét is, és utána jöhet még egy kis cigaretta, persze csak a fejfájás elmulasztása végett. Ezzel az eljárással pár órára ébren tartható még Csiburáska, bár túl sok intellektualitás már nem várható el tőle.
hétfő, június 02, 2003
A feje tetején áll otthon minden. A padlócsempe már okés, anyám szerint persze iszonyatosan randa, de mindegy. A festés csütörtökön meg pénteken lesz, addíg persze nincs értelme visszapakolni, úgyhogy addíg nem tudom hogyan fogunk enni. Azt sem tudom, mi lesz szerdától, merthogy anyámék lelépnek, én meg ittmaradok a kutyával macskával, meg a szétcseszett, használhatatlan konyhával. Legszívesebben átköltöznék valakihez (höhö, kihez?), de az állatok miatt haza kell menni. Basszameg, nincskedvem ehhez az egész hercehurcához.
Sredi kezd bekattanni. Pénteken, amikor átadtuk a Kata által vett szülinapi ajándékmacit, meg ma, amikor megkapta a szülinapi tortáját, iszonyat fancsali fejet vágott. Ez azért is tök gáz, mert ha belegondolok, hogy nekem még csak meg sem húzták a fülemet, őt pedig ennyire ellepik a meglepik, szerintem örülnie kéne. Még akkor is, ha halál depis, meg kőszikla.
Na jó, nem agyalok azon, hogy ki miért ilyen meg olyan, ki miért mondta azt, hogy, meg mit értett is azalatt, mert ez egyrészt nem én vagyok, kettő kiba fárasztó, három: megöli a társalgást meg a normális baráti beszélgetést, ha egy harmadik viselkedését elemzi két ember.
Na jó, nem agyalok azon, hogy ki miért ilyen meg olyan, ki miért mondta azt, hogy, meg mit értett is azalatt, mert ez egyrészt nem én vagyok, kettő kiba fárasztó, három: megöli a társalgást meg a normális baráti beszélgetést, ha egy harmadik viselkedését elemzi két ember.
Nem voltam a Balcsin. De voltam a hajógyári meg a margit-szigeten, meg veresen, nem láttam a napfogyatkozást, de a sarki fényt sem, asszem ennyi, igen ennyi volt a hétvége.
Jaj, iszonyat jó volt a mokkacukkás buli, irtó finom, irtó édes, kellemes, jaj, nagyon jó. Kár, hogy nem sikerült Ferinek felvennie, pedig már hogy elképzeltem, milyen jól lehet rá gépelni, meg melózni. Hmm, na mindegy. Vicces volt, hogy ott volt Anna meg Zozó, Zozó marha édes volt, amikor bepörgött, és vadul ropta a táncát. Vicces volt, hogy Bébé is letolta a képét, csak valami (na vajon mi) nagyon beparáztatta, állandóan attól félt, hogy otthagyjuk egyedül, meg hogy nem engednek vissza a biztonságiak (akik teljesen jogosan ránk szóltak, hogy nem illik az ő padukon otthonról hozott sült csirkeszárnyakat enni zsömlével, hozzá pedig ebsik almalevét inni). Irtóra strammok voltunk Balival, négyig nyomtuk a bugit teljes gőzzel, de akkor aztán kidőltünk, mint a nyugdíjasok: Fáj a lábam, tropára ment a derekam, jaj nekem, stb. Nagy hévvel mentünk haza (javítok, normál hév volt, nem hiszem, hogy van nagyobb), szerencsére, mert irtó hideg volt.
Rajczy szülinapi bulija a csónakházban, hát az is jó móka volt, kár, hogy Judit nem tudott eljönni. Veráék összeszedtek az oktogonon, együtt brinyóztunk ki. Ott volt egy csomó ismerős, mókás volt velük találkozni, beszélgetni. Nagy élvezettel ittam a mindenkiből áradó irigykedést, amikor megkérdezték, mizujs, és én rájuk zúdítottam, hogy két év kréta. Jó dolog is az.
Jaj, iszonyat jó volt a mokkacukkás buli, irtó finom, irtó édes, kellemes, jaj, nagyon jó. Kár, hogy nem sikerült Ferinek felvennie, pedig már hogy elképzeltem, milyen jól lehet rá gépelni, meg melózni. Hmm, na mindegy. Vicces volt, hogy ott volt Anna meg Zozó, Zozó marha édes volt, amikor bepörgött, és vadul ropta a táncát. Vicces volt, hogy Bébé is letolta a képét, csak valami (na vajon mi) nagyon beparáztatta, állandóan attól félt, hogy otthagyjuk egyedül, meg hogy nem engednek vissza a biztonságiak (akik teljesen jogosan ránk szóltak, hogy nem illik az ő padukon otthonról hozott sült csirkeszárnyakat enni zsömlével, hozzá pedig ebsik almalevét inni). Irtóra strammok voltunk Balival, négyig nyomtuk a bugit teljes gőzzel, de akkor aztán kidőltünk, mint a nyugdíjasok: Fáj a lábam, tropára ment a derekam, jaj nekem, stb. Nagy hévvel mentünk haza (javítok, normál hév volt, nem hiszem, hogy van nagyobb), szerencsére, mert irtó hideg volt.
Rajczy szülinapi bulija a csónakházban, hát az is jó móka volt, kár, hogy Judit nem tudott eljönni. Veráék összeszedtek az oktogonon, együtt brinyóztunk ki. Ott volt egy csomó ismerős, mókás volt velük találkozni, beszélgetni. Nagy élvezettel ittam a mindenkiből áradó irigykedést, amikor megkérdezték, mizujs, és én rájuk zúdítottam, hogy két év kréta. Jó dolog is az.
csütörtök, május 29, 2003
Utálom azt, amikor egy csomó idő van az elhatározás és a megvalósítás között. Már semmi kedvem nincs lemenni Balatonra Zsófiékkal. Utálom ezt a nihilsta állatot, aki itt szunnyad bennem, és néha előjön, és ilyenkor mindig akkorát csap a szarba, hogy mindenkire fröccsen. (Mi nem mindegy? Szarba csapni vagy csapba szarni. - Ősrégi, de nagy kedvenc) Utána nem győzök napokig rendet rakni magam körül. De annyira sok a de, ami ellene szól.
de1. elfogyott a pénzem, és jövő hétene be kéne fizetnem 40ezret a görögtanfolyamra, meg szerdán, ha minden igaz apámék lelépnek Szentpétervárra, és akkor jól éhen fogok veszni ha nincs lóvém, meg még Nusinak sem adtam meg a részemet az ajándékból...utálok elúszni, de ha tudom, hogy ez az utolsó péncsekém, úgy szórom, hogycsak na, legalább ezt még élvezzem, utána lesz, ami lesz. ez nagyon szar taktika, de hát ez vagyok én.
de2. szombaton kezdik a konyha szétverést, és kéne segíteni elpakolni a dolgokat. Kedvem nem mintha lenne, de hallgatni sem akarom évekig, hogy bezzeg....
de3. most már nemcsak a pénteki ingyen mokkacukka vonz, hanem a rajczy-féle szombati margitszigetes pörgés is. rég nem láttam se Verát, se Juditot, Rajczyékat meg főleg. meg különbenis Verának most van a szülinapja. (ja, és ajándékra sincs pénzem, basszameg)
de4. nem vagyok benne biztos, hogy jól fogom magam érzeni velük. és ez nyomaszt leginkább. ha a biorobotokkal mennénk, nem lenne ez, meg akkor leszarnám a lóvét is, tőlük simán lehet kölcsönkérni, de Zsófiékkal még nem voltam így hétvégézni soha. igazából Gábortól tartok, de nem tudom miért.
Asszem meggyőztem magam, nem megyek.
de1. elfogyott a pénzem, és jövő hétene be kéne fizetnem 40ezret a görögtanfolyamra, meg szerdán, ha minden igaz apámék lelépnek Szentpétervárra, és akkor jól éhen fogok veszni ha nincs lóvém, meg még Nusinak sem adtam meg a részemet az ajándékból...utálok elúszni, de ha tudom, hogy ez az utolsó péncsekém, úgy szórom, hogycsak na, legalább ezt még élvezzem, utána lesz, ami lesz. ez nagyon szar taktika, de hát ez vagyok én.
de2. szombaton kezdik a konyha szétverést, és kéne segíteni elpakolni a dolgokat. Kedvem nem mintha lenne, de hallgatni sem akarom évekig, hogy bezzeg....
de3. most már nemcsak a pénteki ingyen mokkacukka vonz, hanem a rajczy-féle szombati margitszigetes pörgés is. rég nem láttam se Verát, se Juditot, Rajczyékat meg főleg. meg különbenis Verának most van a szülinapja. (ja, és ajándékra sincs pénzem, basszameg)
de4. nem vagyok benne biztos, hogy jól fogom magam érzeni velük. és ez nyomaszt leginkább. ha a biorobotokkal mennénk, nem lenne ez, meg akkor leszarnám a lóvét is, tőlük simán lehet kölcsönkérni, de Zsófiékkal még nem voltam így hétvégézni soha. igazából Gábortól tartok, de nem tudom miért.
Asszem meggyőztem magam, nem megyek.
Tegnap a G-fehérjés gyakorlat után, kaja előtt eszembe jutott otthon nihizáló apámra rácsörögni. 1 óra volt, és még mindig nem evett. Cukros létére ez öreg hiba. Kérdeztem, hozzak-e valamit, mire nagy nehezen rábeszléltem egy főzelékre. Vittem tökfőzeléket, petrezselymes krumplit, rántott tököt meg rántott karfiolt, de mindegyikre csak húzta a száját. Bezzeg a túrós és meggyes pite felvillanyozta. Vén kujon:) Mondjuk biztos én is arra startoltam volna rá, ha évek óta nem ettem volna rendes cukrászsütit. Még szerencse, hogy valami a Dobutca felé húzott, és észrevettem a nemrég nyílt diabetikus cukrászdát...
Kettőkör aztán rájöttem, hogy még mindig kiba. fáradt vagyok, és különben sem lesz benn senki négy után, akkor meg minek bumlizzak ki kőbányára, így hát fogtuk magunkat és elkezdtük visszapakolni a könyveket a kisszobába. Találtunk 87-es PopPeriszkópot, benne C.C.Catch és Alphavill poszterrel, meg 74-es Magyar Ifjúságot, amiben van egy kép apámról meg nővéremről, ahogy esznek, profi propagandakép. Meg van még benne sok minden jó, majd ha lesz időm begépelem. Aztán jött az eső. Nem is emlékszem mikor aludtam ennyit délután. Hétközben meg pláne.
Kettőkör aztán rájöttem, hogy még mindig kiba. fáradt vagyok, és különben sem lesz benn senki négy után, akkor meg minek bumlizzak ki kőbányára, így hát fogtuk magunkat és elkezdtük visszapakolni a könyveket a kisszobába. Találtunk 87-es PopPeriszkópot, benne C.C.Catch és Alphavill poszterrel, meg 74-es Magyar Ifjúságot, amiben van egy kép apámról meg nővéremről, ahogy esznek, profi propagandakép. Meg van még benne sok minden jó, majd ha lesz időm begépelem. Aztán jött az eső. Nem is emlékszem mikor aludtam ennyit délután. Hétközben meg pláne.
Szürkemaci meglepő felfedezéseket tett tegnap.
1. Az álomkór alvással (sok alvással) orvosolható. Legalábbis tüneti kezelésnek ragyogó.
2. A wella természetes göndör hajra való extra erős fixáló hab extragöndör hajat varázsol a fejemre, de abszolút semmit sem fixál. Megint olyan a fejem, mint egy kelet-európai boniem-imitátornak.
1. Az álomkór alvással (sok alvással) orvosolható. Legalábbis tüneti kezelésnek ragyogó.
2. A wella természetes göndör hajra való extra erős fixáló hab extragöndör hajat varázsol a fejemre, de abszolút semmit sem fixál. Megint olyan a fejem, mint egy kelet-európai boniem-imitátornak.
szerda, május 28, 2003
időt és rendet felrúgva, sms-takarítás előtti kétségbeesett megörökítás-vágy lenyomatok:
függő picsának írt lógó fasz :)
figyi, kutyorogj erre please úgy n9 fele aztán startoljunk. útközben veszünk zsemlét meg májkrémet, okés?
Tegnap Béci lőtt egy kocát, tőle 5 méterre malacok (nem az övéi) visítva szaladtak szét... Egész éjjel bőgtem.
álmomban londonban egy telefonfülkéből 197 fontot szedtem ki, papírpénz és fém 5 fontos is volt benne. aztán ebből a pénzből megebédeltünk (eszpee is ott volt) és félretettem lemezjátszóra. félálomban tudtam, hogy ezt csak álmodtam, de olyan szép volt, hogy inkább visszaaludtam...
függő picsának írt lógó fasz :)
figyi, kutyorogj erre please úgy n9 fele aztán startoljunk. útközben veszünk zsemlét meg májkrémet, okés?
Tegnap Béci lőtt egy kocát, tőle 5 méterre malacok (nem az övéi) visítva szaladtak szét... Egész éjjel bőgtem.
álmomban londonban egy telefonfülkéből 197 fontot szedtem ki, papírpénz és fém 5 fontos is volt benne. aztán ebből a pénzből megebédeltünk (eszpee is ott volt) és félretettem lemezjátszóra. félálomban tudtam, hogy ezt csak álmodtam, de olyan szép volt, hogy inkább visszaaludtam...
Zűrtech - special edition of the famous anti-allergic drug, with some additional neural side-effects.
Hagyj most, agyat mosok. Vagy éppen szárítok?
Hagyj most, agyat mosok. Vagy éppen szárítok?
Hiába mondom frímélnek, hogy azokat ott mentsd el, ezeket meg itt töröld ki, makacskodik, dacol az akaratommal. Még öt percig szarakodhatok vele, hogy legalább egy-két fontos levél beleférjen a ládámba (ha már egyszer rávettem magam, hogy írjak olyan embereknek is, akiknek csak úgy nemírnék, és fontos lenne, hogy válaszolnak-e).... ámítógép-antitalentum akcióban.
kedd, május 27, 2003
A tegnap este durva volt, totálisan. Nusival megvettük Virágéknak nászajándékba a poharakat meg a tálakat a Kátayban, azok még tűrhetően néztek ki valahogy. Igazából legszívesebben az epres gyümölcstálat vettük volna meg, amihez olyan kanál jár, aminek a végén eper van. De azt nem írták fel a listára. Aztán kapucsinót ittunk, kemény száz forintért a körúton egy casino teraszán, aztán heinekent, egy pohárral, közben zengett az ég, esett az eső, a víz az ernyőről pedig éppen az én pohár sörömbe csorgott bele. Aztán ismételten kemény összegért (na jó, ez most 500 Ft volt) megnéztük az újudvarban a mártix2-t. A legdurvábban a bulijelenet jött be. És genya dolog volt csak úgy abbahagyni. Nem volt ez így fer.
hétfő, május 26, 2003
Mókás.
Expasi megjelent a péhádészobában, szájában pirszing, jobb gyűrüsujján a karmos egészujjas metálgyűrű (brrr ismételten), és visszaadta egyik nagyon becses, relkiviaértékű (ezekből nagyon kevés van!!!) kazimat: Sz. O. T. Üdülő Hangulat - Minden, ami téged meghatároz 1996.
Azok a régi szép idők, amikor még a Borossék a Kispálék előtt zenéltek az e-klubban, és Judit még Pepével volt, Erbé pedig Noémival, mi meg egyemisták voltunk, hajaj, azok voltak a régi szép idők...
Expasi megjelent a péhádészobában, szájában pirszing, jobb gyűrüsujján a karmos egészujjas metálgyűrű (brrr ismételten), és visszaadta egyik nagyon becses, relkiviaértékű (ezekből nagyon kevés van!!!) kazimat: Sz. O. T. Üdülő Hangulat - Minden, ami téged meghatároz 1996.
Azok a régi szép idők, amikor még a Borossék a Kispálék előtt zenéltek az e-klubban, és Judit még Pepével volt, Erbé pedig Noémival, mi meg egyemisták voltunk, hajaj, azok voltak a régi szép idők...
Miért van az, hogy a jó dolgok csőstül akarnak jönni, és te nem mondhatod azt, hogy igen, kéremszépen, akkor kérném ezt is, azt is, meg egy kicsit abból a fincsi kis valamiből? Miért kell valami nagyon jóról lemondani egy másik nagyon jó miatt? És miért parázom mindig attól, hogy a lehető legszarabbul döntök? Mert általában szarul döntök....
Szerencsére a mostani legnagyobb paráim a nyaralás körül forognak, mint pl. pénteken menjek-e le Zsófiékkal Zánkára, és szombat hajnalban hálózsákból nézzük-e meg a részleges napfogyatkozást, vagy elmenjek-e a péntek esti mokkacukkás bulira, ami szintén jónak igérkezik és ingyen is van. Nagy dilemmák. Asszem ha ma kéne dönteni, Zánka, hálózsák, napfogyi, Balaton, lángos, májashurka, Borsodi, frizbi, bicaj rulez.
Szerencsére a mostani legnagyobb paráim a nyaralás körül forognak, mint pl. pénteken menjek-e le Zsófiékkal Zánkára, és szombat hajnalban hálózsákból nézzük-e meg a részleges napfogyatkozást, vagy elmenjek-e a péntek esti mokkacukkás bulira, ami szintén jónak igérkezik és ingyen is van. Nagy dilemmák. Asszem ha ma kéne dönteni, Zánka, hálózsák, napfogyi, Balaton, lángos, májashurka, Borsodi, frizbi, bicaj rulez.
Próbálom nem úgy érteni.
Próbálom nem magamra venni.
Mert akkor kiakadnék.
Pedig tutira rólam mesélt ma nekem ebéd közben.
Ezt a zavart mosolyt, a sokat sejtetően az asztalt nézem, majd utána bizonyos mondatoknál meg egyenesen a másik szemébe, ezt annyira ismerem, ez annyira egyértelmű, annyira durva.
Aszongya hogy 'from the first day', meg hogy 'we are too shy to do it'...
hohohóóóó
Szép kilátások. A legközelebbi ebédre igérem nem megyek el, mert még megkéri a kezemet, és azzal a hévvel cibálna is haza Indiába.
Utálok pontokat gyűjteni. Pedig Bálint és Ákos után most Sredi van soron. Pontos labdákat dobok vissza szép sorban. (Peti nem pontos labda volt. Nem, ő nem.)
Pontos labda visszadobása egyenlő társadalmilag elfogadott módon, kultúráltan közölni az illetővel, hogy nem, és utána megpróbálni úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, és a következő találkozáskor mosolyogva megkérdezni, hogy telt a hétvégéje....
Próbálom nem magamra venni.
Mert akkor kiakadnék.
Pedig tutira rólam mesélt ma nekem ebéd közben.
Ezt a zavart mosolyt, a sokat sejtetően az asztalt nézem, majd utána bizonyos mondatoknál meg egyenesen a másik szemébe, ezt annyira ismerem, ez annyira egyértelmű, annyira durva.
Aszongya hogy 'from the first day', meg hogy 'we are too shy to do it'...
hohohóóóó
Szép kilátások. A legközelebbi ebédre igérem nem megyek el, mert még megkéri a kezemet, és azzal a hévvel cibálna is haza Indiába.
Utálok pontokat gyűjteni. Pedig Bálint és Ákos után most Sredi van soron. Pontos labdákat dobok vissza szép sorban. (Peti nem pontos labda volt. Nem, ő nem.)
Pontos labda visszadobása egyenlő társadalmilag elfogadott módon, kultúráltan közölni az illetővel, hogy nem, és utána megpróbálni úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, és a következő találkozáskor mosolyogva megkérdezni, hogy telt a hétvégéje....
Csúsznak szét a napjaim. Egyik ma megy a másik holnap után, céltalan, tervtelen.
Írnám, mi volt, hogy egyszer majd meglegyen, ha elfeledném, de ahhoz sincs kedvem.
(rivjúírás, hajó, misziszipi, bárzongorista, rozé a napozóágyon, utazás nagyanyámékkal hajdúszoboszlóra, hajó, veres, tó, napsütés, eső, villám, égzengés, harcsahalászlé és túróscsusza - Poroszló, Kormorán - nyárfíling, utazás, nap, tisza, gólyák, luiamsztrong, minek és a kékfényes valóvilág be-és kiszavazósó)
Alapvetően dolgozni nincs kedvem. Bonyolultnak tűnik eltervezni a holnapokat, hogy hova is menjek, mivel is kezdjek, mit is csináljak.
- Hallott már kegyed a felnőtt nőkről? - kérdezte múltkor Somogyi prof. Ja, asszem. És igen, asszem én nem is akarok felnőtt nő lenni. Akkor meg mi van? Ugye, alapproblémába ütköztünk ismételten. Felelősség. Túl sok mindenkiért vállaltam már hasztalan felelősséget, magamért már nincs kedvem...
Utálom, ha nyűgös és unott és fáradt meg lusta vagyok, és nincs kedvem a trehányságom miatt magyarázkodni. Elúszom ebben a nagy szabadságban, az ittvagyok-ottvagyok-ittsem-ottsem-seholsem létemben.
Nyarat akarok, vízpartot, madarat, békát, halat, rétet, erdőt, gombát, naaaagy alvást, aztán meg kirándulást meg biciklizést meg úszást, meg ovódás dolgokat, mint ringlispir és pingpong, meg lángost, meg a boross hülyeségein nagyokat rötyögni, igen, csak nevetni bele a langyos, olcsó, szúnyogszagú nyárestébe. Hmmmmmmmmmmm
Írnám, mi volt, hogy egyszer majd meglegyen, ha elfeledném, de ahhoz sincs kedvem.
(rivjúírás, hajó, misziszipi, bárzongorista, rozé a napozóágyon, utazás nagyanyámékkal hajdúszoboszlóra, hajó, veres, tó, napsütés, eső, villám, égzengés, harcsahalászlé és túróscsusza - Poroszló, Kormorán - nyárfíling, utazás, nap, tisza, gólyák, luiamsztrong, minek és a kékfényes valóvilág be-és kiszavazósó)
Alapvetően dolgozni nincs kedvem. Bonyolultnak tűnik eltervezni a holnapokat, hogy hova is menjek, mivel is kezdjek, mit is csináljak.
- Hallott már kegyed a felnőtt nőkről? - kérdezte múltkor Somogyi prof. Ja, asszem. És igen, asszem én nem is akarok felnőtt nő lenni. Akkor meg mi van? Ugye, alapproblémába ütköztünk ismételten. Felelősség. Túl sok mindenkiért vállaltam már hasztalan felelősséget, magamért már nincs kedvem...
Utálom, ha nyűgös és unott és fáradt meg lusta vagyok, és nincs kedvem a trehányságom miatt magyarázkodni. Elúszom ebben a nagy szabadságban, az ittvagyok-ottvagyok-ittsem-ottsem-seholsem létemben.
Nyarat akarok, vízpartot, madarat, békát, halat, rétet, erdőt, gombát, naaaagy alvást, aztán meg kirándulást meg biciklizést meg úszást, meg ovódás dolgokat, mint ringlispir és pingpong, meg lángost, meg a boross hülyeségein nagyokat rötyögni, igen, csak nevetni bele a langyos, olcsó, szúnyogszagú nyárestébe. Hmmmmmmmmmmm
csütörtök, május 22, 2003
Jaj, elmesélem, mikre költöttem el tegnap olyan nagyonsokat. Jaj, csak gyorsan, mert aztán mennem kell Spityuhoz.
Szóval vettem egy csomó könyvet, köztük egy angolnyelvű, francia nőci által írt, fényképes gombahatározót (destroying angel lesz ezek után a becenevem), egy görög kézikönyvet és szótárt spéci kajamelléklettel, meg egy kvantumelméleti vitát Penrose és Hawkins között, amit sajna nem teljesen értek, hogy miért is vettem meg,de sebaj. Aztán meg vettem a hétvégére (péntek-szombat) jegyet a hajóra a mélyben, ahol Bali aszonta Negro elmenekült előlünk. Szerintem nem tud minket hova tenni. Kicsi a raktár biztosan.
Olyan homályos ez a billentyűzet baszki. beájulok.....
Szóval vettem egy csomó könyvet, köztük egy angolnyelvű, francia nőci által írt, fényképes gombahatározót (destroying angel lesz ezek után a becenevem), egy görög kézikönyvet és szótárt spéci kajamelléklettel, meg egy kvantumelméleti vitát Penrose és Hawkins között, amit sajna nem teljesen értek, hogy miért is vettem meg,de sebaj. Aztán meg vettem a hétvégére (péntek-szombat) jegyet a hajóra a mélyben, ahol Bali aszonta Negro elmenekült előlünk. Szerintem nem tud minket hova tenni. Kicsi a raktár biztosan.
Olyan homályos ez a billentyűzet baszki. beájulok.....
TamásPéter.
Ma neki volt egy másfél órás védése, ami után a laborban volt egy kis állófogadás. Perzsegő, szendvics, sztrapacska, szlovák és cseh sörök ÉÉÉÉÉS: TANGÓHARMONIKA.
A villámlátogatás után a labormegbeszélésen Ákost ünnepeljük pezsegővel, Sredi pedig epret hozott: imádnivaló együttes. A maradék perzsőt Sredivel ketten most pusziljuk éppen be, ő a Graphics gépnél, én pedig az Lcd-nél....
mileszSpityunál, aztamindenit
Ma neki volt egy másfél órás védése, ami után a laborban volt egy kis állófogadás. Perzsegő, szendvics, sztrapacska, szlovák és cseh sörök ÉÉÉÉÉS: TANGÓHARMONIKA.
A villámlátogatás után a labormegbeszélésen Ákost ünnepeljük pezsegővel, Sredi pedig epret hozott: imádnivaló együttes. A maradék perzsőt Sredivel ketten most pusziljuk éppen be, ő a Graphics gépnél, én pedig az Lcd-nél....
mileszSpityunál, aztamindenit
(Ha nem lennének korrektek a mondataim, az azért van, mert a labormegbeszélés után írom ezt is. Lásd fönn.)
Utálok házi feladatot csinálni. Amit ugye muszájból feladnak, amit ugye meg kell csinálni, mert baj van abból, ha nem csinálod meg. És én általában elhatározom, hogy jólvnanna, megcsinálom, nekem ez bakfitty, aztán inkább elmegyek hétfő este Zsófiékkel meg Balival a westbalkánba, kedden Zsófiékkal moziba (albérlőt keresünk), meg minden egyébre, csak nehogy azzal kelljen foglalkoznom, amivel kéne.... a háespékilencven expressziós rivjúval.....
Baszki, utálom. Alig van hozzá irodalom, alig van hozzá kedvem, és főleg az gáz, hogy rákos témakörbe kéne behelyezni, de akkor meg mi a faszt írjak az arabidopsziszról?!?! Jaj. Nincs kedvem megírni, nagyon nincs. Mondjuk a mai délelőttöm erre ment rá, már másfeles sorközzel (nekik az kell) már van három oldal. Rivjúnak az bolhafing, de sebaj....
Utálok házi feladatot csinálni. Amit ugye muszájból feladnak, amit ugye meg kell csinálni, mert baj van abból, ha nem csinálod meg. És én általában elhatározom, hogy jólvnanna, megcsinálom, nekem ez bakfitty, aztán inkább elmegyek hétfő este Zsófiékkel meg Balival a westbalkánba, kedden Zsófiékkal moziba (albérlőt keresünk), meg minden egyébre, csak nehogy azzal kelljen foglalkoznom, amivel kéne.... a háespékilencven expressziós rivjúval.....
Baszki, utálom. Alig van hozzá irodalom, alig van hozzá kedvem, és főleg az gáz, hogy rákos témakörbe kéne behelyezni, de akkor meg mi a faszt írjak az arabidopsziszról?!?! Jaj. Nincs kedvem megírni, nagyon nincs. Mondjuk a mai délelőttöm erre ment rá, már másfeles sorközzel (nekik az kell) már van három oldal. Rivjúnak az bolhafing, de sebaj....
kedd, május 20, 2003
Rájöttem, miért nem vagyok jónő.
Minden nőben van egy jónő. (Kicsit ellentmondok magamnak, de igen, bennem is. Tegnap egy pár perces bámulás után leszólított egy srác a közértben.)
Minden nőben van egy szőkenő. (Hívhatjuk BridzsitDzsónsznak is akár)
Minden nőben van egy hisztis picsa. (hohohohó, de még mennyire)
Minden nőben van egy angyal. (Tündér, ugye)
Minden nőben van egy ribanc. (Csúnya, rossz Essneki!)
Minden nőben van egy kislány. (A trafikmániás ovis talált egy új körúti trafikot!!!)
Csak az arányaik mások mindenkiben.
Azt nem tudom, hogy minden nőben van-e, de bennem biztosan van egy állati véglény. Nemtörődöm véglény lényem vulgáris, de nem perverz. Csak konstatálja a természetesen végbemenő, errőlnemillikbeszélni dolgokat,és naivan mosolyogva kimondja, leírja. És uralja az összes többi nőcit bennem. Amikor jónő van elől, szoknyában meg szűk ingben, akkor is kontrollálja az egész lényemet, olyanokat súgdos a fülembe, hogy puki, meg kaki.
És mivel Zsotti óta tudjuk, hogy egy jónő nem szarik, ergo megvan, hogy miért vagyok nemjónő.
Bizonyítás levezetve, elvi hiba, kettes.
Minden nőben van egy jónő. (Kicsit ellentmondok magamnak, de igen, bennem is. Tegnap egy pár perces bámulás után leszólított egy srác a közértben.)
Minden nőben van egy szőkenő. (Hívhatjuk BridzsitDzsónsznak is akár)
Minden nőben van egy hisztis picsa. (hohohohó, de még mennyire)
Minden nőben van egy angyal. (Tündér, ugye)
Minden nőben van egy ribanc. (Csúnya, rossz Essneki!)
Minden nőben van egy kislány. (A trafikmániás ovis talált egy új körúti trafikot!!!)
Csak az arányaik mások mindenkiben.
Azt nem tudom, hogy minden nőben van-e, de bennem biztosan van egy állati véglény. Nemtörődöm véglény lényem vulgáris, de nem perverz. Csak konstatálja a természetesen végbemenő, errőlnemillikbeszélni dolgokat,és naivan mosolyogva kimondja, leírja. És uralja az összes többi nőcit bennem. Amikor jónő van elől, szoknyában meg szűk ingben, akkor is kontrollálja az egész lényemet, olyanokat súgdos a fülembe, hogy puki, meg kaki.
És mivel Zsotti óta tudjuk, hogy egy jónő nem szarik, ergo megvan, hogy miért vagyok nemjónő.
Bizonyítás levezetve, elvi hiba, kettes.
hétfő, május 19, 2003
Paramanó nődokihoz megy ma délután. Merthát azt mégsem hagyjuk, ami tavaly is volt, és akkor felírt rá a doki bogyót, és amitől (szerintem tutira attól) bekattantam és irtó depis lettem, és kipróbáltam, abba is maradt ahogy leálltam vele, de most megint minden kezdődik előről. Kéthetente akkor sem normális dolog menstruálni. Na.
Mi a jó abban, ha az ember tagja egy on-line antikvárium vevői körének, és küldenek neki ajánlót, ha kéri?
Hát pl az, hogy ilyeneket ajánlanak neki....
Hát pl az, hogy ilyeneket ajánlanak neki....
Pénteken délután: teaparti Eszterrel és Sredivel Alexnál, majd közös turkálás Sredivel a retrockban. Isteni a függönyingem, annyira isteni!!!! Teljesen olyan, mint a gyerekkori tornazsákom.
Trendi dolog, ha valakinek díjé a haverja, tudja, hogy szombat este vidéken játszik, - mondja Suze nevetve.
Igen, péntek este Balival keményen spannoltunk. Nehéz meló az. Mármint, hogy izlésesen, visszafogottan és természetesen műveld, és közben ne röhögd szénné az arcodat.
Nagyanyám 77. születésnapja alkalmából elkövetett családi förmedvény után Balival kicangáztunk a WB-ba. Like a zöldpardon. MatekMárk. Sör. A péhádéssrác az élettanról. Mindegy, beszélgetni jó ez. Aztán A38, ahol SuhaidÉsNegro lettek társaink a mókás zene élvezetében. Londonfíling (DJ Yoda rulez!!!), igen, az idei nyár nagyon, de nagyon jó lesz, érzem. Tényleg nagyon mókás este volt, szinte rég volt ennyire. ONE-TWO PAAA PARARA PAMPARARAMPA TARA WHY DID YOU DO THAT? WHY DID YOU DO THAT THING TO ME?
A NYARAT EZENNEL MEGNYITOTTNAK NYILVÁNÍTOM! - az egymondatod :)
Szombaton aztán a több, mint kétórás bevásárlás után rájövünk, hogy az alapötlet nem igazán jó, nem, most nem szabad sárgarépával, retro képeslapokkal, és a klauzáltéren turkált használt kislemezekkel bemennünk a mély-be. Nem, az már sok lenne.
Este piknik a szigeten. Májkrém, paprika, zsömle. Nyáridéző hangulat. Indiai bolt izű cukorka, gumidinók, gyümölcskonzerv. Miki örül ugyan a JLo fan club ajándékának, bár nem tudja igazán hova rakni... Már megint amorfak ezek az ördögök. Suze mogorca szépen lassan rámtelepszik, bús-melankólikus bágyadtságba burkolódzom, amíg a fiúk gregori jánost játszanak.
Most kezdődika, most kezdődika tánc... csak hazafele el ne feledjük levenni a napszemüveget!
Ég és nő között. Nusival. Elbasszák az egyik jelenetet, viccesen reagálja le Enci az egészet. Mókás nagyon, szinte azt hihetné az ember, hogy direkt csinálták ilyenre. Dzséró. Régen voltam már nagyon. A tojásos lecsójuk egyszerűen isteni.
Trendi dolog, ha valakinek díjé a haverja, tudja, hogy szombat este vidéken játszik, - mondja Suze nevetve.
Igen, péntek este Balival keményen spannoltunk. Nehéz meló az. Mármint, hogy izlésesen, visszafogottan és természetesen műveld, és közben ne röhögd szénné az arcodat.
Nagyanyám 77. születésnapja alkalmából elkövetett családi förmedvény után Balival kicangáztunk a WB-ba. Like a zöldpardon. MatekMárk. Sör. A péhádéssrác az élettanról. Mindegy, beszélgetni jó ez. Aztán A38, ahol SuhaidÉsNegro lettek társaink a mókás zene élvezetében. Londonfíling (DJ Yoda rulez!!!), igen, az idei nyár nagyon, de nagyon jó lesz, érzem. Tényleg nagyon mókás este volt, szinte rég volt ennyire. ONE-TWO PAAA PARARA PAMPARARAMPA TARA WHY DID YOU DO THAT? WHY DID YOU DO THAT THING TO ME?
A NYARAT EZENNEL MEGNYITOTTNAK NYILVÁNÍTOM! - az egymondatod :)
Szombaton aztán a több, mint kétórás bevásárlás után rájövünk, hogy az alapötlet nem igazán jó, nem, most nem szabad sárgarépával, retro képeslapokkal, és a klauzáltéren turkált használt kislemezekkel bemennünk a mély-be. Nem, az már sok lenne.
Este piknik a szigeten. Májkrém, paprika, zsömle. Nyáridéző hangulat. Indiai bolt izű cukorka, gumidinók, gyümölcskonzerv. Miki örül ugyan a JLo fan club ajándékának, bár nem tudja igazán hova rakni... Már megint amorfak ezek az ördögök. Suze mogorca szépen lassan rámtelepszik, bús-melankólikus bágyadtságba burkolódzom, amíg a fiúk gregori jánost játszanak.
Most kezdődika, most kezdődika tánc... csak hazafele el ne feledjük levenni a napszemüveget!
Ég és nő között. Nusival. Elbasszák az egyik jelenetet, viccesen reagálja le Enci az egészet. Mókás nagyon, szinte azt hihetné az ember, hogy direkt csinálták ilyenre. Dzséró. Régen voltam már nagyon. A tojásos lecsójuk egyszerűen isteni.
péntek, május 16, 2003
csütörtök, május 15, 2003
Nem tudom leírni azt a sok jót, ami lenn volt Tihanyban...
Majd. Szép lassan.
Nem megy. Inkább berakom ezt a levelet. Ebben kiirtam magamból az egészet.
Most jovok a Club Tihanybol, ahol vegulis nem bolingoztunk, de
Eszterrel ezen kivul minden tolunk telhetot megtettunk, hogy botrany
legyen. megint ovodas voltam, kar hogy nem voltatok ott.
Eloszor is masfel nappal a kezdes utan ertunk le, volt ra ugyan indok:
az izotopos vizsga - hu de errol kulon kene egy orat meselni. a lenyeg:
sikeresen negy orat aludtam elotte (persze, mert tanulas helyett
nusival voltam moziban, meg sorozni, egy kiba durva undorito
kiakaszto filmet neztunk meg, a cime kinzo mindennapok, bali te
nehogy megnezd, osszetornel). szoval minimal szemekkel reggel
nyolctol ott ultunk a vizsga elotti negyoras konzultacion a kettes belen,
az eloadoteremben, ahol van egy fresko a falon. mit fresko, egy orvosi
oltar, harmas tagolassal, kozepen egy meztelen no barack-keblekkel.
sikerult megfejtenunk nagyival es bartacsabaval, hogy a szentkep mit
abrazol, birizgaltuk az elottunk ulo zsofi hajat, meg minden volt, ami
egy visegrad-fele idetlenkedessel megfeleltetheto. vagyis mi voltunk
az ovi szekcio - orvosi vegytani intezet.
aztan elkezdodott a vizsga, aminek a szabalyait az atomcsaszar maga
ismertette. szegeny nem tudott beszelni, ami valami durva dolog miatt
volt, de egyszeruen nem lehett kibirni rohoges nelkul, amint
osszefuggestelen szavakat pakol egymas utan egy maffiozofeju alak.
sajnos bugyogva rohogtunk, mar-mar sikitozva tomtuk az oklunket a
szankba, bujtunk az asztal ala, amikor az ANTSZ foasszonya lebaszott
minket,hogy nem jartunk rendesen az orara, sokkal tobben vagyunk a
vizsgan, mint az oran voltunk.....
tihanyba eszterrel kb. 5re ertunk le. nyolcvan fok, clubtihany,
madarcsicserges, viragzo fak, alomszep part. igen, bementunk uszni.
igen, eloadas helyett. persze hogy ekkor jelent meg CsP, amikor is
eszterrel rohogve egymasra neztun: bukjunk le? nem volt nehez. senki
mas nem furdott, csak mi.
nem ragozom tovabb, mert irto hosszu mar igy is, csak kulcsszavak:
graf voros fejjel egyszerre ket not szorongatva probal a makarenara
tancolni, es egy otezrest lobogtat a zenekarnak, hogy jatszanak meg,
egyutt borozunk a medveekkel, amikor tarsul hozzank a hegyi meg a
nyitrai, mullerferi hatodszor meseli el a kigyos sztorijat, a nyitrai
rakontrazik, egyetemista elmenyeit meseli, amikor ket es fel oran at
probaltak menekulni a bogo szarvasbikak elol (apropo nyitrai: most
jelenik v jelent meg egy NATURE cikke!!!!!)
szemtanui vagyunk annak, hogy fonokunk flortol egy fiuval
eppen azt meselem hogy egy vegyesz fiu par eve fejre ejtett, mert
reszegen rokiztunk, mikor a srac megjelenik reszegen, es nekiporget
rokizas kozben egy not a hangfalnak.....
es meg hasonlok.....
szoval durva napok voltak ezek, es kar hogy nem veletek voltam ott
pa
Majd. Szép lassan.
Nem megy. Inkább berakom ezt a levelet. Ebben kiirtam magamból az egészet.
Most jovok a Club Tihanybol, ahol vegulis nem bolingoztunk, de
Eszterrel ezen kivul minden tolunk telhetot megtettunk, hogy botrany
legyen. megint ovodas voltam, kar hogy nem voltatok ott.
Eloszor is masfel nappal a kezdes utan ertunk le, volt ra ugyan indok:
az izotopos vizsga - hu de errol kulon kene egy orat meselni. a lenyeg:
sikeresen negy orat aludtam elotte (persze, mert tanulas helyett
nusival voltam moziban, meg sorozni, egy kiba durva undorito
kiakaszto filmet neztunk meg, a cime kinzo mindennapok, bali te
nehogy megnezd, osszetornel). szoval minimal szemekkel reggel
nyolctol ott ultunk a vizsga elotti negyoras konzultacion a kettes belen,
az eloadoteremben, ahol van egy fresko a falon. mit fresko, egy orvosi
oltar, harmas tagolassal, kozepen egy meztelen no barack-keblekkel.
sikerult megfejtenunk nagyival es bartacsabaval, hogy a szentkep mit
abrazol, birizgaltuk az elottunk ulo zsofi hajat, meg minden volt, ami
egy visegrad-fele idetlenkedessel megfeleltetheto. vagyis mi voltunk
az ovi szekcio - orvosi vegytani intezet.
aztan elkezdodott a vizsga, aminek a szabalyait az atomcsaszar maga
ismertette. szegeny nem tudott beszelni, ami valami durva dolog miatt
volt, de egyszeruen nem lehett kibirni rohoges nelkul, amint
osszefuggestelen szavakat pakol egymas utan egy maffiozofeju alak.
sajnos bugyogva rohogtunk, mar-mar sikitozva tomtuk az oklunket a
szankba, bujtunk az asztal ala, amikor az ANTSZ foasszonya lebaszott
minket,hogy nem jartunk rendesen az orara, sokkal tobben vagyunk a
vizsgan, mint az oran voltunk.....
tihanyba eszterrel kb. 5re ertunk le. nyolcvan fok, clubtihany,
madarcsicserges, viragzo fak, alomszep part. igen, bementunk uszni.
igen, eloadas helyett. persze hogy ekkor jelent meg CsP, amikor is
eszterrel rohogve egymasra neztun: bukjunk le? nem volt nehez. senki
mas nem furdott, csak mi.
nem ragozom tovabb, mert irto hosszu mar igy is, csak kulcsszavak:
graf voros fejjel egyszerre ket not szorongatva probal a makarenara
tancolni, es egy otezrest lobogtat a zenekarnak, hogy jatszanak meg,
egyutt borozunk a medveekkel, amikor tarsul hozzank a hegyi meg a
nyitrai, mullerferi hatodszor meseli el a kigyos sztorijat, a nyitrai
rakontrazik, egyetemista elmenyeit meseli, amikor ket es fel oran at
probaltak menekulni a bogo szarvasbikak elol (apropo nyitrai: most
jelenik v jelent meg egy NATURE cikke!!!!!)
szemtanui vagyunk annak, hogy fonokunk flortol egy fiuval
eppen azt meselem hogy egy vegyesz fiu par eve fejre ejtett, mert
reszegen rokiztunk, mikor a srac megjelenik reszegen, es nekiporget
rokizas kozben egy not a hangfalnak.....
es meg hasonlok.....
szoval durva napok voltak ezek, es kar hogy nem veletek voltam ott
pa
Irtózatosan kiakasztóan megadurva volt a film. Kínzó mindennapok.
De ami tökre vicces volt benne, értékeltük nagyon Nusival, hogy mutattak labort, ahol a feszültséget a mágneses keverő, meg a félrerakott keverőbaba adta. Állat.
Ja, az is vicces volt, hogy a tökre üres teremben pont Dia és Ákos mellé szólt a jegyünk.... :)
De ami tökre vicces volt benne, értékeltük nagyon Nusival, hogy mutattak labort, ahol a feszültséget a mágneses keverő, meg a félrerakott keverőbaba adta. Állat.
Ja, az is vicces volt, hogy a tökre üres teremben pont Dia és Ákos mellé szólt a jegyünk.... :)
hétfő, május 12, 2003
Döntöttem.
Bárhogyis lesz, bármit is mond szeptemberben János, Nusival albérletbe költözöm. Szeptembertől. Úgyis annak drukkolok, hogy a januári indulás jöjjön össze. De ha csak két hónap lesz az albiból, az sem érdekel. Kiba nagy változások kellenek, hogy kikaparjam magam ebből a híg kakából, amiben kalimpálok már egy jóideje. És Kréta még messze van. És ahogy ismerem magam, minél közelebb lesz az indulás, annál kevesebb lesz a türelmem. Ez majd jól lefoglal.
Bárhogyis lesz, bármit is mond szeptemberben János, Nusival albérletbe költözöm. Szeptembertől. Úgyis annak drukkolok, hogy a januári indulás jöjjön össze. De ha csak két hónap lesz az albiból, az sem érdekel. Kiba nagy változások kellenek, hogy kikaparjam magam ebből a híg kakából, amiben kalimpálok már egy jóideje. És Kréta még messze van. És ahogy ismerem magam, minél közelebb lesz az indulás, annál kevesebb lesz a türelmem. Ez majd jól lefoglal.
A feje tetejére állt a lakás. Felújítjuk a kisszobát, kifestetjük az ablakokat meg a konyhát. Ma reggel kezdték, de már méteres a por mindenhol. Persze pont akkor kell apámnak segíteni villanyt vezetni, amikor semmi hangulatom tanulni a holnapi vizsgára, meg megírni azt a g-fehérjés tesztet. Mindegy, a 25-ből már csak 7 kérdés van hátra, egész jól haladok vele, ugyan az izotópba még bele sem néztem, és most indulok Nusival moziba. Mindegy, lesz ami lesz. Holnap úgy is a szánkba rágják a válaszokat a konzultáción, meg legfeljebb nem alszom ma éjszaka. Úgy is meleg van.
Ami viszont para, hogy elfelejtettem, hogy ma munkamegbeszélés lett volna. De mondjuk Eszter se jött be. Így azért már nem annyira gáz. Mégiscsak holnap van a vizsga, nem? Meg lehet ezt érteni, kéremszépen. Csak jószándék kéne hozzá...
Ami viszont para, hogy elfelejtettem, hogy ma munkamegbeszélés lett volna. De mondjuk Eszter se jött be. Így azért már nem annyira gáz. Mégiscsak holnap van a vizsga, nem? Meg lehet ezt érteni, kéremszépen. Csak jószándék kéne hozzá...
Picsába a péntek estével.
Engem ne akarjanak összeboronálni senkivel ilyen nyilvánvalóan. Ezt nem bírom. Kiakadok, és kikészítem az illetőt. Szegény Peti. Bocs. De akkor is. Utálom az ilyen hülye helyzeteket, és nem vagyok hajlandó normálisan viselkedni. Titeket kellett volna jól a Dunába dobni, hülye köcsögök.
Úgy érzem, irtózatosan pofára ejtettek. Utálom ezt az egész hülye világot.
Nekem miért nem jön össze semmi?!?!?!
Engem ne akarjanak összeboronálni senkivel ilyen nyilvánvalóan. Ezt nem bírom. Kiakadok, és kikészítem az illetőt. Szegény Peti. Bocs. De akkor is. Utálom az ilyen hülye helyzeteket, és nem vagyok hajlandó normálisan viselkedni. Titeket kellett volna jól a Dunába dobni, hülye köcsögök.
Úgy érzem, irtózatosan pofára ejtettek. Utálom ezt az egész hülye világot.
Nekem miért nem jön össze semmi?!?!?!
péntek, május 09, 2003
Most már van egy viszonyítási pont, amihez mérhetem magam. Ami már megvan, a mikor az még kérdéses ugyan, de a feladat megoldva. Kicsit hiányzik az a fránya szikla, ami kedd délben legurult a vállamról, megszoktam már azt a fájó sóhajt, amit a jelenen és a jövőn való mélázás szakított ki belőlem napi rendszerességgel. Az életemnek szakmai része elboronálva. Vagyis hát egyelőre úgy néz ki, mintha.
BASZKI!!! :DDDD
Ez zsenialis!! Eva! Zsenialis!
1 oran belul indulok Fro-ba, hetvegen irok majd. KURVARA ORULOK, foleg azert , mert TE KURVARA ORULSZ! :)))
most akkor ereszdelahajam? ;)
azert majd bovebben is beszamolhatsz, rendicsek?
ppee
Ja. Szerettem volna egyereszdelahajam partit, vagy valamit, de senki sem hívott. Csak Zerge emelte a kóláspoharát az utazásra....
Variációk a reakciókra (érkezési sorrendben):
MIKOR MÉSZ KRÉTÁRA? JANUÁRBAN?????
na szep ugy... gratulalok.
*en meg meg mindig a rosszkedvu ficko imidzst eroltetem, de mar nem
sokaig.
r.
Evi cica,
ezer gratula :-). Majd megyunk megnezni ;-)).
Mate cica
Gratula! Nagyon irigykedünk! A magam részéről ezerszer inkább én is oda mentem volna, mint ebbe a putri országba.
És mit kellett villantanod?
Jula
biztos vagy benne?
n (:))
gratula!
remélem a pasi is zsír, és nem hiába szoptam / : ) /!
ne baszki, má, Nyanya, ez kurva jó!
gratulalok! nagyon allat!
fasza vagy!
hivlak.
BASZKI!!! :DDDD
Ez zsenialis!! Eva! Zsenialis!
1 oran belul indulok Fro-ba, hetvegen irok majd. KURVARA ORULOK, foleg azert , mert TE KURVARA ORULSZ! :)))
most akkor ereszdelahajam? ;)
azert majd bovebben is beszamolhatsz, rendicsek?
ppee
Ja. Szerettem volna egyereszdelahajam partit, vagy valamit, de senki sem hívott. Csak Zerge emelte a kóláspoharát az utazásra....
Variációk a reakciókra (érkezési sorrendben):
MIKOR MÉSZ KRÉTÁRA? JANUÁRBAN?????
na szep ugy... gratulalok.
*en meg meg mindig a rosszkedvu ficko imidzst eroltetem, de mar nem
sokaig.
r.
Evi cica,
ezer gratula :-). Majd megyunk megnezni ;-)).
Mate cica
Gratula! Nagyon irigykedünk! A magam részéről ezerszer inkább én is oda mentem volna, mint ebbe a putri országba.
És mit kellett villantanod?
Jula
biztos vagy benne?
n (:))
gratula!
remélem a pasi is zsír, és nem hiába szoptam / : ) /!
ne baszki, má, Nyanya, ez kurva jó!
gratulalok! nagyon allat!
fasza vagy!
hivlak.
Hullámzok, mint egy felturbózott hullámvasút.
Irtó jó lett a fejem. Nekem legalábbis qrvára tetszik a frizu, amit Ferike csinált, és momentán csak ez számít. Végülis ezért mentem el hozzá, mert az eddigi már nem jött be. Egy csomót gondolkozott, mielőtt nekivágott volna, próbálgatta a különböző hosszakat, egyszóval nagyon szimpatikusan csinálta a dolgát: a kuncsaftnak való frizura kiválasztása pedig igenis időbe tellik. Még trükköket is mutatott, hogy hogyan lehet variálni. Irtó viccesek, tutira megcsinálom majd azokat is, a bepödrőset pölö Virág esküvőjére.
Csak aztán az a családi dumaparti nagyon nem kellett volna. Tisztára kopasz énekesnő. Egy az egyben. Mikor a kényszer-míting véget ért, betértem a könyvtárba egy jó pofa srekre. Köszi fiúk, lányok, jólesett. Irtó édes, jópofa, imádom.
Irtó jó lett a fejem. Nekem legalábbis qrvára tetszik a frizu, amit Ferike csinált, és momentán csak ez számít. Végülis ezért mentem el hozzá, mert az eddigi már nem jött be. Egy csomót gondolkozott, mielőtt nekivágott volna, próbálgatta a különböző hosszakat, egyszóval nagyon szimpatikusan csinálta a dolgát: a kuncsaftnak való frizura kiválasztása pedig igenis időbe tellik. Még trükköket is mutatott, hogy hogyan lehet variálni. Irtó viccesek, tutira megcsinálom majd azokat is, a bepödrőset pölö Virág esküvőjére.
Csak aztán az a családi dumaparti nagyon nem kellett volna. Tisztára kopasz énekesnő. Egy az egyben. Mikor a kényszer-míting véget ért, betértem a könyvtárba egy jó pofa srekre. Köszi fiúk, lányok, jólesett. Irtó édes, jópofa, imádom.
csütörtök, május 08, 2003
A Bag1-es előadás jól sikerült. A zizivel is nagy sikert arattam. A sajtos tallér már nem volt akkora nagy sztár. De a sarki fűszeres olaja jobb, mint a ....
Most pedig megyek a fodrászhoz, aztán haza a nagyanyámékkal elterécselni.
Izgulok, nagyon, hogy mi lesz a fejemmel. Csak el ne baszd, jóképűsrác, mert megharagszom!
Most pedig megyek a fodrászhoz, aztán haza a nagyanyámékkal elterécselni.
Izgulok, nagyon, hogy mi lesz a fejemmel. Csak el ne baszd, jóképűsrác, mert megharagszom!
Ma reggel, tessék elképzelni elmentem, mit elmentem, elbicikliztem a margitszigetre, és úsztam. Ja, majdnem el is ütöttek. Naggyon szarul teljesítettem a Hogyan oldjunk meg nem olyan vészes közlekedési helyzeteket versenyben. Azóta ismételgetem magamban: koncentrál, koncentrál, és hétfőn megjavítattja a féket, megjavítattja a féket.
Szerda:
- Érdekes, magát mindig meg tudom lepni valamivel! - mondja a királyutcai tarfikos néni, mikor széles vigyor kerül arcomra a rózsaszín, citromsárga és tavaszi frisszöld kínai pinyonglabdák láttán.
Igen, pinyoglabda, mert elhatároztam, hogy péntek délután óvodás akarok lenni. Ha nem pinyogozok, akkor legalább ringlispireznem kell az orczykertben. Valami ereszdelahajam kell!! Majd megoldjuk, mondja nevetve Robi, bár mindkettőre egy nagyot legyint.
GYÁR van gyár, röpke lepke....
Ebéd Nórival.
Délután röpke beszámoló Zsófinak és Zsófitól.
Este bealvás, fáradtvagyok.
- Érdekes, magát mindig meg tudom lepni valamivel! - mondja a királyutcai tarfikos néni, mikor széles vigyor kerül arcomra a rózsaszín, citromsárga és tavaszi frisszöld kínai pinyonglabdák láttán.
Igen, pinyoglabda, mert elhatároztam, hogy péntek délután óvodás akarok lenni. Ha nem pinyogozok, akkor legalább ringlispireznem kell az orczykertben. Valami ereszdelahajam kell!! Majd megoldjuk, mondja nevetve Robi, bár mindkettőre egy nagyot legyint.
GYÁR van gyár, röpke lepke....
Ebéd Nórival.
Délután röpke beszámoló Zsófinak és Zsófitól.
Este bealvás, fáradtvagyok.
Kedd este: Zerge. A már régóta beígért, múltkor is elhalasztott beszélgetés, összekötve a MayerAndrás vitorlázós diavetítésével.
(Aki nem látná át a helyzetet, Zerge is meg MayerAndrás is Madáchos volt, azaz VoMa)
Barátaim és Barátaim Barátai a Wiwben!
ÉS A HAJÓ MEGY ...
avagy: A távolban 18 fehér vitorla...
avagy: Tradícionális nagyvitorlással az Atlanti Óceánon
avagy: "... és tényleg vannak még ilyen hajók?"
avagy: Hány delfin nem látszik a képen?
avagy: Két hónap alatt Londontól Budapestig. Átszállás a Kanári Szigeteken.
Diavetítés és útibeszámoló 1 (egy) részben.
(már megint)
kedden (holnap)
2003. május 6-án 21°° órakor
a KUPOLA ZENEHÁZBAN
1084 Budapest, Orczy út 1.
az Orczy út - Üllői út sarkán
(Metróval a Nagyvárad térig, az Orczy Kert bejárata mellett)
Kép és szöveg: Mayer András (még mindig)
www.mayermayer.hu (itt lehet még
néhányat megnézni a képekből)
20-3473332
andras@mayermayer.hu
belépő: most van, mert nem én szervezem. "jelképes" 300Ft
MayerFotoAndris
(Aki nem látná át a helyzetet, Zerge is meg MayerAndrás is Madáchos volt, azaz VoMa)
Barátaim és Barátaim Barátai a Wiwben!
ÉS A HAJÓ MEGY ...
avagy: A távolban 18 fehér vitorla...
avagy: Tradícionális nagyvitorlással az Atlanti Óceánon
avagy: "... és tényleg vannak még ilyen hajók?"
avagy: Hány delfin nem látszik a képen?
avagy: Két hónap alatt Londontól Budapestig. Átszállás a Kanári Szigeteken.
Diavetítés és útibeszámoló 1 (egy) részben.
(már megint)
kedden (holnap)
2003. május 6-án 21°° órakor
a KUPOLA ZENEHÁZBAN
1084 Budapest, Orczy út 1.
az Orczy út - Üllői út sarkán
(Metróval a Nagyvárad térig, az Orczy Kert bejárata mellett)
Kép és szöveg: Mayer András (még mindig)
www.mayermayer.hu (itt lehet még
néhányat megnézni a képekből)
20-3473332
andras@mayermayer.hu
belépő: most van, mert nem én szervezem. "jelképes" 300Ft
MayerFotoAndris
kedd, május 06, 2003
Összenevetős délután, összenevetős este.
Az almásitéren hómleszbácsi tejfölt iszik. Tejföl danonból van, nem akaródzik folyni. Tudod, az az ömlengős típus, ami egyszer csak elindul, hömpölyög, de folyni az istennek sem folyik soha. Egymásra nézünk, és nagyot nevetünk szegény hómleszbácsival, akinek háromcentis nagymagyar bajuszát jól telehömpölyögte a danontejföl.
Loreál. Új. Kicsi, de barátságos. És ami a legnagyobb pozitívum, a vörömartiuccában van. Helyes, félhosszú, göndörhajú srác sertepeltéli a kuncsaft válláról a szőröket. Kérek is egy időpontot csütörtök estére. Mert megérdemlem.
A villamoson két MIIB figurával szemben utazom. Egyikük a nagyszájú kutya,aki szolídan visszafogja magát, és csöndben csücsül a szétvert boxolónak álcázott kétméteres benga ufó térdén. Mikor a blahán leszállok, benga boxman csendesen rámköszön: Kezitcsókolom.
Meghat. Meghét. Megnyolc. Belváros. Az én világom. Imádom.
Este fél nyolckor Nusi hív.- Rá érsz ma este? - Mintha magamat hallanám. Totálisan kibukott a BurgerKinges fickóra, aki - ki tudja, talán tréfából, vagy szemétkedésből - műanyag muffint adott neki. Nusi csak rágta, rágta a lakkozott műanyagot, érezte, hogy ez nem fog menni, majd vinnyogva nevetve visszavitte. Nevető szemekkel meséli még a napját: megadurva. Adrienkó terhességi tesztje, lenyelt papírok, a verést is vállaló arisztokrata szerep...
Sör, cigi, kávé: Nusimenü. A Platánosban és a Kultiban.
Az almásitéren hómleszbácsi tejfölt iszik. Tejföl danonból van, nem akaródzik folyni. Tudod, az az ömlengős típus, ami egyszer csak elindul, hömpölyög, de folyni az istennek sem folyik soha. Egymásra nézünk, és nagyot nevetünk szegény hómleszbácsival, akinek háromcentis nagymagyar bajuszát jól telehömpölyögte a danontejföl.
Loreál. Új. Kicsi, de barátságos. És ami a legnagyobb pozitívum, a vörömartiuccában van. Helyes, félhosszú, göndörhajú srác sertepeltéli a kuncsaft válláról a szőröket. Kérek is egy időpontot csütörtök estére. Mert megérdemlem.
A villamoson két MIIB figurával szemben utazom. Egyikük a nagyszájú kutya,aki szolídan visszafogja magát, és csöndben csücsül a szétvert boxolónak álcázott kétméteres benga ufó térdén. Mikor a blahán leszállok, benga boxman csendesen rámköszön: Kezitcsókolom.
Meghat. Meghét. Megnyolc. Belváros. Az én világom. Imádom.
Este fél nyolckor Nusi hív.- Rá érsz ma este? - Mintha magamat hallanám. Totálisan kibukott a BurgerKinges fickóra, aki - ki tudja, talán tréfából, vagy szemétkedésből - műanyag muffint adott neki. Nusi csak rágta, rágta a lakkozott műanyagot, érezte, hogy ez nem fog menni, majd vinnyogva nevetve visszavitte. Nevető szemekkel meséli még a napját: megadurva. Adrienkó terhességi tesztje, lenyelt papírok, a verést is vállaló arisztokrata szerep...
Sör, cigi, kávé: Nusimenü. A Platánosban és a Kultiban.
hétfő, május 05, 2003
A tegnap esti azt álmodtam, hogy felébredtem beszélgetés után azt álmodtam, hogy felébredtem. Mert csöngött a telefonom. Mindig ott van mellettem az ágyamon, így hát odanyúltam, hogy megnézzem ki keres ilyen későn. Nem láttam semmit sem. Akkor lámpát kapcsolunk - gondoltam, de a lámpa fényét sem láttam. Érzetem ugyan, hogy valami kicsi kontrasztváltozás van a ki és a bekapcs állapot között, de látni még mindig nem láttam semmit. A telefoncsörgést sem hallottam már, csak a zizegését érzetem a kezemben. Akkor halkítsuk le a hifit - jött a következő ötletem, de hiába tekergettem a hangerő gombot a lehető legminimumabbra, semmi nem változott. Egyre inkább elhatalmasodott rajtam a páni félelem, hogy megvakultam, meg még más dolgok sem stimmelnek, mikor bekattant a helyzet kulcsa. Oda kell mennem az íróasztalhoz, ott tutira jó a lámpa, ott minden kiderül. Arra ébredtem, hogy ekkor fordultam át a bal oldalamra. Pont ekkor kapcsolt ki az időzített hifi. Odamentem az íróasztalhoz, megnéztem a töltődő telefont, persze sehol semmi hívás. De legalább álmomban is paráztam egy jó nagyot.
Attól, hogy valami nem stimmel velem.
Akárcsak napközben.
Attól, hogy valami nem stimmel velem.
Akárcsak napközben.
Utállak Titeket.
Utállak,
mert elmentél leidenbe, és nem tudom a számodat, pedig tudom, hogy szombat este ha találkozunk és dumálunk, nem akadok ki vasárnap, de hát leiden az leiden,
mert a mecsekben iszonyat messze vagy, és különbensem tudnám neked elmondani, mi a bajom,
mert megígérted, hogy a négy nap alatt valamikor feljössz, merthogy dolgoznod kell, és úgyis pesten kell maradnod, és persze még annyi fáradtságot sem vettél, hogy lemondjad, mert valszeg már csak kötelességből, vagy megszokásból vagyok a barátnőd,
mert rá kell hogy jöjjek, barátnak sem vagy barát, azon felül, hogy másnak se voltál más, mit is vártam tőled, önző dög vagy,
mert hiába jöttél haza egy hétre, hiába hívtalak már szombaton, nem érsz rá találkozni,
mert téged meg nem ismerlek felhívni, nem merem magam rádtukmálni, mert attól is parázom, hogy neked is túl sok vagyok, túl mohó,
mert ti mindannyian elhiszitek, hogy tényleg jól vagyok, és nem halljátok meg (egyébként maximálisan kontrollált) hangomból, hogy SEGÍTSÉG, MENTSETEK MEG!, hogy kivagyok, hogy rámtört a para, és kiakadtam magamtól, meg kiakadtam tőletek, hogy nem halljátok, és nemet mondtok, és mással mentek és fáradtak vagytok és nemértekrám, és ettől még jobban kiakadok, és aztán magamtól akadok ki még inkább, hogy hogy lehet ilyeneken kiakadni, és ekkor van az, hogy az utolsó esélyt neked adom, már csak sms-ben, és napszemüvegben cigarettázva bőgök a körúton.
Köszi Bébé az összekaparást, köszi Robi a lenyugtatást. Mert sikerült. Annak ellenére, hogy olyan nyomott voltál, mint egy csikk :)
Utállak,
mert elmentél leidenbe, és nem tudom a számodat, pedig tudom, hogy szombat este ha találkozunk és dumálunk, nem akadok ki vasárnap, de hát leiden az leiden,
mert a mecsekben iszonyat messze vagy, és különbensem tudnám neked elmondani, mi a bajom,
mert megígérted, hogy a négy nap alatt valamikor feljössz, merthogy dolgoznod kell, és úgyis pesten kell maradnod, és persze még annyi fáradtságot sem vettél, hogy lemondjad, mert valszeg már csak kötelességből, vagy megszokásból vagyok a barátnőd,
mert rá kell hogy jöjjek, barátnak sem vagy barát, azon felül, hogy másnak se voltál más, mit is vártam tőled, önző dög vagy,
mert hiába jöttél haza egy hétre, hiába hívtalak már szombaton, nem érsz rá találkozni,
mert téged meg nem ismerlek felhívni, nem merem magam rádtukmálni, mert attól is parázom, hogy neked is túl sok vagyok, túl mohó,
mert ti mindannyian elhiszitek, hogy tényleg jól vagyok, és nem halljátok meg (egyébként maximálisan kontrollált) hangomból, hogy SEGÍTSÉG, MENTSETEK MEG!, hogy kivagyok, hogy rámtört a para, és kiakadtam magamtól, meg kiakadtam tőletek, hogy nem halljátok, és nemet mondtok, és mással mentek és fáradtak vagytok és nemértekrám, és ettől még jobban kiakadok, és aztán magamtól akadok ki még inkább, hogy hogy lehet ilyeneken kiakadni, és ekkor van az, hogy az utolsó esélyt neked adom, már csak sms-ben, és napszemüvegben cigarettázva bőgök a körúton.
Köszi Bébé az összekaparást, köszi Robi a lenyugtatást. Mert sikerült. Annak ellenére, hogy olyan nyomott voltál, mint egy csikk :)
Bag1. Egész nap. És még csak a negyedik cikk.
(A kedvenc mondatom: Bag1M/RAP46/Hap46 competes with Hip and Hop for the binding to Hsp70/Hsc70.)
És még a Hsp90 expressziós review-t is meg kéne írni mielőbb, mert már megvan a helye.
És jövő kedden izotópos vizsga.
És jövő hétfőtől csütörtökig Keszthely, konferencia, magyarbiokémiaitársaság.
És jövő csütörtökig kell leadni a G-fehérjés dolgozatot.
Hol állsz, fejem?
Hol vagy, munkakedv, lelkesedés?
Kelletek most nagyon.
(A kedvenc mondatom: Bag1M/RAP46/Hap46 competes with Hip and Hop for the binding to Hsp70/Hsc70.)
És még a Hsp90 expressziós review-t is meg kéne írni mielőbb, mert már megvan a helye.
És jövő kedden izotópos vizsga.
És jövő hétfőtől csütörtökig Keszthely, konferencia, magyarbiokémiaitársaság.
És jövő csütörtökig kell leadni a G-fehérjés dolgozatot.
Hol állsz, fejem?
Hol vagy, munkakedv, lelkesedés?
Kelletek most nagyon.
Szombaton összehaveroztam két verébbel.
Ültem a Károlyi kertben egy padon, virgácsaimat melengetve a napon, a szél elől elbújva, amikor előjött az egyikük. Alig pár centivel ugrotta át a lábamat, és jobbról is, balról is szemügyre vett. Adtam neki a kakaóscsigából, hátha bejön nála is a cucc. Bejött. A másodikat már egy nagyobbacska morzsával én csalogattam a padhoz. A finom falattal csőrében felugrott mellém a padra, csak mosolyogtunk egymásra, aztán megjelent rondanőci idiótagyerekkel, és a pillanat varázsa szertefoszlott.
Ültem a Károlyi kertben egy padon, virgácsaimat melengetve a napon, a szél elől elbújva, amikor előjött az egyikük. Alig pár centivel ugrotta át a lábamat, és jobbról is, balról is szemügyre vett. Adtam neki a kakaóscsigából, hátha bejön nála is a cucc. Bejött. A másodikat már egy nagyobbacska morzsával én csalogattam a padhoz. A finom falattal csőrében felugrott mellém a padra, csak mosolyogtunk egymásra, aztán megjelent rondanőci idiótagyerekkel, és a pillanat varázsa szertefoszlott.
Kedves Barátunk!
Meggondolatlanul megadtad az e-mail címed, most elvesszük a pénzed, jól!
És még örülni is fogsz neki. Mert május 6-án, kedden a budapesti Károly körút 1.
szám alatt megnyitjuk az árufridzsidert, ahol az old school cool lengi körül
a Tisza lábbeliket, Tisza felsőruházatot és egyéb tiszaságokat.
Hétfőtől péntekig reggel tíztől este hétig, szombaton tíztől délután négyig
mérheted össze magadat a többi, melegítőkért, kulcstartókért, fejpántokért,
cipőkért, táskákért és pólókért utcai harcot folytató, válogatott Tisza-fanatikussal.
A lustábbak e-mailben ( tisza@tiszacipo.hu ) vagy telefonon ( 06-1-266-30-55 )
is biztosíthatják a Tiszáhozjutást
( cipők 36-46-os méretig és, hogy ne áruljunk zsákbamacskát, 18 000 Ft-tól ).
Meggondolatlanul megadtad az e-mail címed, most elvesszük a pénzed, jól!
És még örülni is fogsz neki. Mert május 6-án, kedden a budapesti Károly körút 1.
szám alatt megnyitjuk az árufridzsidert, ahol az old school cool lengi körül
a Tisza lábbeliket, Tisza felsőruházatot és egyéb tiszaságokat.
Hétfőtől péntekig reggel tíztől este hétig, szombaton tíztől délután négyig
mérheted össze magadat a többi, melegítőkért, kulcstartókért, fejpántokért,
cipőkért, táskákért és pólókért utcai harcot folytató, válogatott Tisza-fanatikussal.
A lustábbak e-mailben ( tisza@tiszacipo.hu ) vagy telefonon ( 06-1-266-30-55 )
is biztosíthatják a Tiszáhozjutást
( cipők 36-46-os méretig és, hogy ne áruljunk zsákbamacskát, 18 000 Ft-tól ).
Nem.
Nem írom le mind a négy napot. A hullámot a Celebrategoodtimescomeon-tól a teljes, totális hisztérikus kiakadásig. Nem írom le, mert már egyre kevésbé vagyok biztos bármiben is.
Amit biztosan tudok, az dobott fel és az akasztott is ki.
Tranqilliser.
Adj nyugalmat és türelmet.
Adj erőt, mosolyt az arcomra, 1997-es pedagógiai kikicsodát Boksay Zoltánnal.
Szeretnék mindig olyan felszabadult és őrült lenni, mint amilyen csütörtökön voltam a virágzó gesztenyefasoron a találkozásunk után. Szeretném, ha naphosszat elhallgathatnám fáradt, őszinte hangját, elnézhetném kócos fejét, amint végigfekszik az ágyán, és barna szemeit időnként rámveti. Csak úgy vele lenni, csikket dobálni az Erkel színház tetejére, elnézegetni a sárga autót, a ki tudja merre tartó hajókat (nem, nem daruk azok!) a kiözönlő hangyákat, és lenni.
Szeretném, ha mindez lenne még, és szeretném, ha elég lenne.
Falánk vagyok, mohó, nagyokat akarok harapni abba, ami még nincs is kész.
Pedig tudom, Ádámnak igaza van: Még öt perc és szeretni fogjátok!
Csak azt az öt kell percet kivárni.
Nem írom le mind a négy napot. A hullámot a Celebrategoodtimescomeon-tól a teljes, totális hisztérikus kiakadásig. Nem írom le, mert már egyre kevésbé vagyok biztos bármiben is.
Amit biztosan tudok, az dobott fel és az akasztott is ki.
Tranqilliser.
Adj nyugalmat és türelmet.
Adj erőt, mosolyt az arcomra, 1997-es pedagógiai kikicsodát Boksay Zoltánnal.
Szeretnék mindig olyan felszabadult és őrült lenni, mint amilyen csütörtökön voltam a virágzó gesztenyefasoron a találkozásunk után. Szeretném, ha naphosszat elhallgathatnám fáradt, őszinte hangját, elnézhetném kócos fejét, amint végigfekszik az ágyán, és barna szemeit időnként rámveti. Csak úgy vele lenni, csikket dobálni az Erkel színház tetejére, elnézegetni a sárga autót, a ki tudja merre tartó hajókat (nem, nem daruk azok!) a kiözönlő hangyákat, és lenni.
Szeretném, ha mindez lenne még, és szeretném, ha elég lenne.
Falánk vagyok, mohó, nagyokat akarok harapni abba, ami még nincs is kész.
Pedig tudom, Ádámnak igaza van: Még öt perc és szeretni fogjátok!
Csak azt az öt kell percet kivárni.