szerda, április 30, 2003
Miracle Homme
Week end - London
Szagolom Sredit. Ezekkel az illatokkal tömi tele az orromat, kéretlenül mutogatva vadiúj parfümjeit. Nem rosszak, ezt be kell ugyan vallanom, de teljesen kilőtte a receptoraimat, ez a két illat belevésődött az agyamba, nem tudok tőlük szabadulni. Engesztelésül mutat egy-két videolklippet a legjavából. Bejön nagyon.
Week end - London
Szagolom Sredit. Ezekkel az illatokkal tömi tele az orromat, kéretlenül mutogatva vadiúj parfümjeit. Nem rosszak, ezt be kell ugyan vallanom, de teljesen kilőtte a receptoraimat, ez a két illat belevésődött az agyamba, nem tudok tőlük szabadulni. Engesztelésül mutat egy-két videolklippet a legjavából. Bejön nagyon.
A tegnapi volt az utolsó gyakorlati gyakorlat. Ezután már csak demó lesz, meg konzultácijó. Aztán meg megint a vizsgaidőszak. Brrr.
Szóval tegnap volt az utolsó gyakorlati gyakorlat. Olyan volt, mint egy bizarr főzöcske DzsémiOlivérrel.
A lipidek.
A foszfatidilkolin tulajdonságainak vizsgálata.
Kivitel: 1 tojássárgáját főzőpohárban elkeverünk, majd 3 térfogat etanolt adunk hozzá. Üvegbottal 5 percig alaposan keverjük és száraz kémcsőbe szűrjük. Víztiszta sárga folyadékot kapunk. stb....
Kmmm. Ha valaki csinált már tojáslikőrt, ne habozzon, nyisson nyugodtan PC (azaz foszfatidilkolin) labort!
Koleszterin kimutatása
Kivitel: 1 patkányagyat (mi sertésaggyal csináltuk) kb. 3 rész gipsszel porcelánmozsárban pépesre dörzsölünk, hogy taplószerű pépet kapjunk, amiben a nedvesség jelentős részét a gipsz megköti. A pépet spatulával 10-15 üveglapra kenjük, és rövid ideig szárítjuk. A száradó pépet műanyag kanál segítségével szétosztjuk csövekbe, 1 kiskanálnyit 1 kémcsőbe. 8-10 ml kloroformot mérünk a kémcsőbe, majd a kémcső száját hüvelykujjunkkal befogva függőleges irányban erőteljesen rázzuk. Ezután a kloroformot kémcsőbe szűrjük. A szűrletet...stb
Hmmm. nyami.
Szóval tegnap volt az utolsó gyakorlati gyakorlat. Olyan volt, mint egy bizarr főzöcske DzsémiOlivérrel.
A lipidek.
A foszfatidilkolin tulajdonságainak vizsgálata.
Kivitel: 1 tojássárgáját főzőpohárban elkeverünk, majd 3 térfogat etanolt adunk hozzá. Üvegbottal 5 percig alaposan keverjük és száraz kémcsőbe szűrjük. Víztiszta sárga folyadékot kapunk. stb....
Kmmm. Ha valaki csinált már tojáslikőrt, ne habozzon, nyisson nyugodtan PC (azaz foszfatidilkolin) labort!
Koleszterin kimutatása
Kivitel: 1 patkányagyat (mi sertésaggyal csináltuk) kb. 3 rész gipsszel porcelánmozsárban pépesre dörzsölünk, hogy taplószerű pépet kapjunk, amiben a nedvesség jelentős részét a gipsz megköti. A pépet spatulával 10-15 üveglapra kenjük, és rövid ideig szárítjuk. A száradó pépet műanyag kanál segítségével szétosztjuk csövekbe, 1 kiskanálnyit 1 kémcsőbe. 8-10 ml kloroformot mérünk a kémcsőbe, majd a kémcső száját hüvelykujjunkkal befogva függőleges irányban erőteljesen rázzuk. Ezután a kloroformot kémcsőbe szűrjük. A szűrletet...stb
Hmmm. nyami.
kedd, április 29, 2003
Basszus, micsoda nap már ez!
Találkoztam Otíliával, telefonszámot és vicces Balisztorikat cseréltünk, és együtt örültünk annak, ami majd hétfőn kezdődik nekije. Ami remélhetőleg annyira jó lesz, mint ahogy hangzik. De pszt, erről babonából még nem lehet beszélni.
Erről sem.
Jaj, annyira izgulok, hogy izzad a tenyerem.
Hétfőn jön, hétfőn beszélünk. Tudom, hogy aranyos, közvetlen ember, és azt üzente, hogy ne kötelezzem el magam máshova, de akkor is nagyokat nyelek, és vörös a képem. Annyira, de annyira akarom, hogy az már szinte fáj.
Megoldaná minden problémámat, mindet.
Csak el ne basszam, könyörgöm, el ne basszam!
Találkoztam Otíliával, telefonszámot és vicces Balisztorikat cseréltünk, és együtt örültünk annak, ami majd hétfőn kezdődik nekije. Ami remélhetőleg annyira jó lesz, mint ahogy hangzik. De pszt, erről babonából még nem lehet beszélni.
Erről sem.
Jaj, annyira izgulok, hogy izzad a tenyerem.
Hétfőn jön, hétfőn beszélünk. Tudom, hogy aranyos, közvetlen ember, és azt üzente, hogy ne kötelezzem el magam máshova, de akkor is nagyokat nyelek, és vörös a képem. Annyira, de annyira akarom, hogy az már szinte fáj.
Megoldaná minden problémámat, mindet.
Csak el ne basszam, könyörgöm, el ne basszam!
Aranyos, beszélgetős, rántottcsirkés, barnasörös, macskagyökérteás és ottalvós este Zolcsival és Pascallal, a kihagyhatatlan szóviccekkel, na meg az atomjaiból összeépülő Imhoteppel, Nakszunamúnnal és a moháskoponyájú szörnyecskékkel (Múmia 2nd edition, live on hábéó).
Reggel kávérotyogás és arcmosás közben csörög Zolcsi telefonja.
Baj van.
BÖLÉNY
KIUGROTT
AZ ABLAKON
Reggel kávérotyogás és arcmosás közben csörög Zolcsi telefonja.
Baj van.
BÖLÉNY
KIUGROTT
AZ ABLAKON
Juj, mennyi minden történt!
Hétfő
Sikeres kisérlet után megérdemelt mozi: Hétfő reggel.
Vasárnap
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
Kedves Évi!
Sok szeretettel meghívunk a 2003. június 7-én 17.00 órakor a Szilágyi Dezső téri református templomban tartandó esküvőnkre és az azt követő vacsorára.
Virág, Zoli
A DNS 50 éve kiállítást szakértő szemekkel nézzük végig Virággal, Nusival és Krisztuval. Utána kezdődik az ereszdelahajam: ötyeparti a Ruszvurmban, kiállítás-elemzés a volt Várszínházban (Korga György retrospektív életműkiállítás - női mellekkel).
Este Judittal Kopasz énekesnő.
Szombat
Ahoj Poplacsek, Héricsek!
Kirándulás Törökmezőre. Piszok szemetelő túristákat, faágakat tördelő gonosz kisgyerekeket akarunk fotózni Mona szakdogájába illusztrációnak. Perszehogy ma van a HorváthSzilárd által szervezett országos szemétszedő nap, perszehogy az összes büdös kölyök szemetet szed. Sebaj, majd azt írjuk a kép alá: - A csalafinta gyelrek óvatosan, guggolva lehelyezi a szemetet a bokolr elé....
Péntek
Nem. Részleteket és neveket kivételesen nem. Babonából meg, na, szóval most nem.
Ambient. Egyedül. Vagyis majdnem, mert már az elején összefutunk Á-val. Aztán kellemes meglepetésként Vinetu áll a pult túloldalán, sörrel és csájjal szolgál, meg mosollyal, és titkos recepttel.
Kommunikácijó. Beszélgetünk Á-val a beszélgetésről, az emberi kapcsolatokról, az internetről, az emberi és gépi buktatókról, azt hiszem ért, egyetért, de nem, félreért. Bébéről kérdez, és én lecsapom a feldobott labdát, bocs Bébé, de beléd takarózom, félreérthetően sejtelmeskedem rólad. Galád vagyok tudom, de még mindig jobb, mintha egyenesen mondanám az arcába, hogy nem vetted az adást, öreg, nem vagy pálya nálam. Inkább higgye azt, hogy Bébé a szerencsés szépfiú. :)
T. odakuporodik mellénk, felelőtlenül igérget. Két kisördög susog össze a fejembe. Az egyik azt mondja, na látod, megmondtam, a másik pedig folyton csak legyint, hülyeség, ezt csak úgy mondja. De látva bájos zavarát, lelkes igéretét, nem tudom, hová tegyem. Édes. De aztán ennyi.
Hétfő
Sikeres kisérlet után megérdemelt mozi: Hétfő reggel.
Vasárnap
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
Kedves Évi!
Sok szeretettel meghívunk a 2003. június 7-én 17.00 órakor a Szilágyi Dezső téri református templomban tartandó esküvőnkre és az azt követő vacsorára.
Virág, Zoli
A DNS 50 éve kiállítást szakértő szemekkel nézzük végig Virággal, Nusival és Krisztuval. Utána kezdődik az ereszdelahajam: ötyeparti a Ruszvurmban, kiállítás-elemzés a volt Várszínházban (Korga György retrospektív életműkiállítás - női mellekkel).
Este Judittal Kopasz énekesnő.
Szombat
Ahoj Poplacsek, Héricsek!
Kirándulás Törökmezőre. Piszok szemetelő túristákat, faágakat tördelő gonosz kisgyerekeket akarunk fotózni Mona szakdogájába illusztrációnak. Perszehogy ma van a HorváthSzilárd által szervezett országos szemétszedő nap, perszehogy az összes büdös kölyök szemetet szed. Sebaj, majd azt írjuk a kép alá: - A csalafinta gyelrek óvatosan, guggolva lehelyezi a szemetet a bokolr elé....
Péntek
Nem. Részleteket és neveket kivételesen nem. Babonából meg, na, szóval most nem.
Ambient. Egyedül. Vagyis majdnem, mert már az elején összefutunk Á-val. Aztán kellemes meglepetésként Vinetu áll a pult túloldalán, sörrel és csájjal szolgál, meg mosollyal, és titkos recepttel.
Kommunikácijó. Beszélgetünk Á-val a beszélgetésről, az emberi kapcsolatokról, az internetről, az emberi és gépi buktatókról, azt hiszem ért, egyetért, de nem, félreért. Bébéről kérdez, és én lecsapom a feldobott labdát, bocs Bébé, de beléd takarózom, félreérthetően sejtelmeskedem rólad. Galád vagyok tudom, de még mindig jobb, mintha egyenesen mondanám az arcába, hogy nem vetted az adást, öreg, nem vagy pálya nálam. Inkább higgye azt, hogy Bébé a szerencsés szépfiú. :)
T. odakuporodik mellénk, felelőtlenül igérget. Két kisördög susog össze a fejembe. Az egyik azt mondja, na látod, megmondtam, a másik pedig folyton csak legyint, hülyeség, ezt csak úgy mondja. De látva bájos zavarát, lelkes igéretét, nem tudom, hová tegyem. Édes. De aztán ennyi.
péntek, április 25, 2003
Ma délben előbújt belőlem bridzsitdzsónsz.
B.Dzs. átment a szomszéd laborba, bekapcsolta az (megadrága) up-vizet gyártó megagigadrága szűrőt, hogy telefolyassa az ötliteres (kiürült) up-vizes kannát. Tudta, hogy ott kell maradnia mellette, mert nincs senki a szomszéd laborban (mindenki fönn ebédel a negyediken), aki elzárná helyette a csapot, dehát fel kéne vinni közben azokat a fránya mintákat a gélre, meg különbenis...
- Visszajövök öt percmúlva - mondta szilárd meggyőződéssel.
Khmm. Szóval az úgy volt, hogy Judit telefonált, ő meg arra koncentrált nagyon, hogy úgy próbálja meg felvinni a gélre a fehérjéket, hogy közben a fejével a nyakához szorítja a telefont, és próbál beleegyensúlyozni egy-két ühümöt, vagy valami hasonlót. Igen, pontosan ekkor ment ki a fejéből a szilárd elhatározás.
Amikor hirtelen a fejére csapott, és átrohant a másik laborba, már vízállást jelenthetett volna HáBónaMártával, vizes lett a papucsa, a zoknija, meg a nadrágszára. Térdenállva (na jó, négykézláb, a törlőrongyot szorongatva) rimánkodott, hogy "csak most ne jöjjön be senki, csak most az egyszer bírjatok még egy félórát ki az ebédlőben, még kávézzatok, vagy bármi, csak ne jöjjön ide be senki!", amikor nagyokat kacagva belépett BugovicsGyulu, megkérdezve: - Hát Te meg mit csinálsz?
B.Dzs.ekkor idétlenül vigyorogva azt válaszolta: - Gyakorlom a háztartástan óra anyagát...
Gyula, a helyzetet mentve, nekikezdett számtalan, hihetetlenebbnél hihetetlenebb urbanlegend történetének egyikébe (ebben történetesen Gizike vasalt, vasalt, unos-untalan csak vasalt, és amikor megszólalt a telefon, Gizike a füléhez szorította a vasalót). Így bájosan elcsevegve, mintha mi sem lenne természetesebb, Gyula etette a sejteket, B.Dzs meg itatta (fel) a vizet.
A többiek reakciója már nem volt ennyire teátrális és megható, úgyhogy kedves nagyérdemű, most eltekintek ezek ismertetésétől.
B.Dzs. átment a szomszéd laborba, bekapcsolta az (megadrága) up-vizet gyártó megagigadrága szűrőt, hogy telefolyassa az ötliteres (kiürült) up-vizes kannát. Tudta, hogy ott kell maradnia mellette, mert nincs senki a szomszéd laborban (mindenki fönn ebédel a negyediken), aki elzárná helyette a csapot, dehát fel kéne vinni közben azokat a fránya mintákat a gélre, meg különbenis...
- Visszajövök öt percmúlva - mondta szilárd meggyőződéssel.
Khmm. Szóval az úgy volt, hogy Judit telefonált, ő meg arra koncentrált nagyon, hogy úgy próbálja meg felvinni a gélre a fehérjéket, hogy közben a fejével a nyakához szorítja a telefont, és próbál beleegyensúlyozni egy-két ühümöt, vagy valami hasonlót. Igen, pontosan ekkor ment ki a fejéből a szilárd elhatározás.
Amikor hirtelen a fejére csapott, és átrohant a másik laborba, már vízállást jelenthetett volna HáBónaMártával, vizes lett a papucsa, a zoknija, meg a nadrágszára. Térdenállva (na jó, négykézláb, a törlőrongyot szorongatva) rimánkodott, hogy "csak most ne jöjjön be senki, csak most az egyszer bírjatok még egy félórát ki az ebédlőben, még kávézzatok, vagy bármi, csak ne jöjjön ide be senki!", amikor nagyokat kacagva belépett BugovicsGyulu, megkérdezve: - Hát Te meg mit csinálsz?
B.Dzs.ekkor idétlenül vigyorogva azt válaszolta: - Gyakorlom a háztartástan óra anyagát...
Gyula, a helyzetet mentve, nekikezdett számtalan, hihetetlenebbnél hihetetlenebb urbanlegend történetének egyikébe (ebben történetesen Gizike vasalt, vasalt, unos-untalan csak vasalt, és amikor megszólalt a telefon, Gizike a füléhez szorította a vasalót). Így bájosan elcsevegve, mintha mi sem lenne természetesebb, Gyula etette a sejteket, B.Dzs meg itatta (fel) a vizet.
A többiek reakciója már nem volt ennyire teátrális és megható, úgyhogy kedves nagyérdemű, most eltekintek ezek ismertetésétől.
undoritó vagyok, köphetsz
Édes, ahogy provokál. Nem, most már csakazértsem reagálok.
Le kell, hogy írjam ezeket a köröket, mert annyira szépek, annyira tipikusak. Megvan a jól bevált koreográfiájuk, működési rendjük. (Aztán nehogy megsértődj ezen, nem nevetlek én ki, csak rajtad röhögök :)
Először van a csönd. Nem, nem is. Először van az, hogy nemet mond azokra a programokra, amit én ajánlok, mert besokall tőlem. Utána néma csönd. Aztán jön 1-2 vicces vagy tájékoztató, vagy programajánló körímél, amit én is megkapok. Aztán már szűkül a kör, ilyenkor már csak mondjuk két vagy három ember kapja meg rajtam kívül a leveleket, ezután jöhetnek a csak nekem szólók, a szólók. Kábé ilyenkor szoktunk találkozni is. Egy vagy két míting után bemondja az elegemvant, és kezdődik minden előlről.
A mi kis heti programunk. Szép nem?
És most az van, hogy itt ülök, és vigyorgok rajta.
Hétfő reggel írt sms-t, felhívtam, mert lusta voltam bepötyögni a választ, meg hogy megtudjam, ő is visszamondja-e a bicajozást. Leszerelt, jólvan. Azóta ír íméleket (lásd fenn). Azóta részemről no reaction. Kivéve a tegnap esti sms-t az antikvárium elől. Mára már bedurvult, azt hiszi sért az, amit ír. Nem, cica, egyrészt nem vagyok budai, kettő nem vagyok liba, három, igen, eltaláltad, azt szeretném, hogy úgy dugjanak meg, hogy közben a lábfejem a tarkóm mögött van. :)
Édes, ahogy provokál. Nem, most már csakazértsem reagálok.
Le kell, hogy írjam ezeket a köröket, mert annyira szépek, annyira tipikusak. Megvan a jól bevált koreográfiájuk, működési rendjük. (Aztán nehogy megsértődj ezen, nem nevetlek én ki, csak rajtad röhögök :)
Először van a csönd. Nem, nem is. Először van az, hogy nemet mond azokra a programokra, amit én ajánlok, mert besokall tőlem. Utána néma csönd. Aztán jön 1-2 vicces vagy tájékoztató, vagy programajánló körímél, amit én is megkapok. Aztán már szűkül a kör, ilyenkor már csak mondjuk két vagy három ember kapja meg rajtam kívül a leveleket, ezután jöhetnek a csak nekem szólók, a szólók. Kábé ilyenkor szoktunk találkozni is. Egy vagy két míting után bemondja az elegemvant, és kezdődik minden előlről.
A mi kis heti programunk. Szép nem?
És most az van, hogy itt ülök, és vigyorgok rajta.
Hétfő reggel írt sms-t, felhívtam, mert lusta voltam bepötyögni a választ, meg hogy megtudjam, ő is visszamondja-e a bicajozást. Leszerelt, jólvan. Azóta ír íméleket (lásd fenn). Azóta részemről no reaction. Kivéve a tegnap esti sms-t az antikvárium elől. Mára már bedurvult, azt hiszi sért az, amit ír. Nem, cica, egyrészt nem vagyok budai, kettő nem vagyok liba, három, igen, eltaláltad, azt szeretném, hogy úgy dugjanak meg, hogy közben a lábfejem a tarkóm mögött van. :)
Kimaradok a francia filmekből, nagyon úgy tűnik. Sebaj.
Ma mindenképpen ambient gödör, holnap Monával Börzsönyben fotózás meg sörözés, vasárnap este Judittal Kopasz énekesnő, hétfőn meg ebéd KomássyZsófival (végre), aztán munka után spuri Zolcsihoz vacsira meg dumapartira (esetleges ottalvás felajánlva - mert hát nemegyszer beszélgettünk hajnalig a ház előtt álldogálva az utcán vagy a kocsiban). Húha, telítődik a naptáram, piszkosul.
Ma mindenképpen ambient gödör, holnap Monával Börzsönyben fotózás meg sörözés, vasárnap este Judittal Kopasz énekesnő, hétfőn meg ebéd KomássyZsófival (végre), aztán munka után spuri Zolcsihoz vacsira meg dumapartira (esetleges ottalvás felajánlva - mert hát nemegyszer beszélgettünk hajnalig a ház előtt álldogálva az utcán vagy a kocsiban). Húha, telítődik a naptáram, piszkosul.
csütörtök, április 24, 2003
Jaj, de vicces volt ma gyárlátogatás!
Ma Nórival ebédeltem, és kaja után megmutatta, hogy hol meg kikkel mókázik ő naphosszat. Irtó mókás dolog ez a talettázó cucc. Csupa pörgő-forgó pirula, tejbevonó, kenőcsnyomó, kapszulaportalanító, zsilipes tablettanyomó, meg minden, mi szem-szájnak zingere. Na jó, inkább csak a szemnek. Egy-két napig komolyan élvezném ezt az egész hacacárét, de asszem agyilag nagyon lelombozna. Mindegy, így mókának nagyon vicces volt.
Apropó gyár. Irtó jelek előjelek vannak!!! A pöcörő mintha halványan ugyan, de működne (valami kis csíkocska látszik az alfánál, nem csak az aktin szórakozik), és István megrendelt egy csomó piszokjó ellenanyagot, ja, és megtalálta a P-20-at, amivel beindulhat az IP-dömping!
Talpra! Munkára fel!
Amíg még lelkes vagyok!
Ma Nórival ebédeltem, és kaja után megmutatta, hogy hol meg kikkel mókázik ő naphosszat. Irtó mókás dolog ez a talettázó cucc. Csupa pörgő-forgó pirula, tejbevonó, kenőcsnyomó, kapszulaportalanító, zsilipes tablettanyomó, meg minden, mi szem-szájnak zingere. Na jó, inkább csak a szemnek. Egy-két napig komolyan élvezném ezt az egész hacacárét, de asszem agyilag nagyon lelombozna. Mindegy, így mókának nagyon vicces volt.
Apropó gyár. Irtó jelek előjelek vannak!!! A pöcörő mintha halványan ugyan, de működne (valami kis csíkocska látszik az alfánál, nem csak az aktin szórakozik), és István megrendelt egy csomó piszokjó ellenanyagot, ja, és megtalálta a P-20-at, amivel beindulhat az IP-dömping!
Talpra! Munkára fel!
Amíg még lelkes vagyok!
kedd, április 22, 2003
Hétfő
Szépen lassan, komótosan.
Hívtam cangázni egy csomó embert, de a mai napját mindenki mással tervezte be, nem velem.
Sebaj, akkor én ma Andrejjel randizom. De ma nem a szobámban, nem az ágyon, mint eddig. Legyünk ma kinn, Makine! De hol? WB zárva, se híre, se hamva, az Aranyhal elnézésemet kéri, de bizonytalan időre technikai okok miatt zárva. Marad a Ráckert. Felváltva kortyolom a sört, a kávét és Andrej szavait. Most negyedszer kezdünk bele valami rövidebb-hosszabb dologba, és hát negyedszerre az ember már elvárásokkal indít. De Andrej fellázad, meglep, és nem bírok nem nevetni, amikor vele együtt nézek az afgán napba, érzem az atombomba robbantás zörejeit, a hasam alatt morgó földet, és csak mosolygok, mosolygok. Otthon folytatnánk, de seperc alatt elalszom, és ő megértően mosolyog rám a hátsó borítóról.
Hé!
Ki volt az a gennyláda, aki lecserélte a lábaimat két hatalmas kőtömbre?
Segítség! Valaki mutassa meg, hol a térdem, és hogyan kell behajlítani!
Príma volt vasárnap a torna, prí ma ez az izomláz, de a bicózástól nem éppen elmúlnia kellett volna? Utálok zombiként mászkálni!!!
Szépen lassan, komótosan.
Hívtam cangázni egy csomó embert, de a mai napját mindenki mással tervezte be, nem velem.
Sebaj, akkor én ma Andrejjel randizom. De ma nem a szobámban, nem az ágyon, mint eddig. Legyünk ma kinn, Makine! De hol? WB zárva, se híre, se hamva, az Aranyhal elnézésemet kéri, de bizonytalan időre technikai okok miatt zárva. Marad a Ráckert. Felváltva kortyolom a sört, a kávét és Andrej szavait. Most negyedszer kezdünk bele valami rövidebb-hosszabb dologba, és hát negyedszerre az ember már elvárásokkal indít. De Andrej fellázad, meglep, és nem bírok nem nevetni, amikor vele együtt nézek az afgán napba, érzem az atombomba robbantás zörejeit, a hasam alatt morgó földet, és csak mosolygok, mosolygok. Otthon folytatnánk, de seperc alatt elalszom, és ő megértően mosolyog rám a hátsó borítóról.
Hé!
Ki volt az a gennyláda, aki lecserélte a lábaimat két hatalmas kőtömbre?
Segítség! Valaki mutassa meg, hol a térdem, és hogyan kell behajlítani!
Príma volt vasárnap a torna, prí ma ez az izomláz, de a bicózástól nem éppen elmúlnia kellett volna? Utálok zombiként mászkálni!!!
Vasárnap
Judit-nap van. Délután nála fenn nagyokat hallgatunk. Mert ugye minek mindig beszélni. Főleg ha mindketten olyan nembeszélős hangulatban vagyunk. Most jó ez. Nagyokat hallgatni egymás mellett.
Este Három nővér a Radnórtiban Judittal, meg Fruzsival, aki ott szedi a jegyet, meg adja a túróspitét. Jó kis pszihológia gyakorlat...
Rájöttem, én vagyok Irina. Abszolút.
Judit-nap van. Délután nála fenn nagyokat hallgatunk. Mert ugye minek mindig beszélni. Főleg ha mindketten olyan nembeszélős hangulatban vagyunk. Most jó ez. Nagyokat hallgatni egymás mellett.
Este Három nővér a Radnórtiban Judittal, meg Fruzsival, aki ott szedi a jegyet, meg adja a túróspitét. Jó kis pszihológia gyakorlat...
Rájöttem, én vagyok Irina. Abszolút.
Szombat
Imádom. Csupa homok minden, kiszáradt fűcsomók, kitaposott gyep, de ez így van rendjén, mindig is ilyen volt. Piszokjó kávé habbal, vízzel egy százasért, napsütés a teraszon. Innen látszik a kisközért, ahova az ember akár palacsinta receptért is kirohanhat, a fagyisbódé, ami volt már lángosos, meg réteses is, az étterem (Édenkert, gyönyörű), Péterék telke, meg persze a mienk a tévészerelő táblájával.
Kertész leszek, fát nevelek...
Túrni, ásni, simítani, döngölni mind a tíz ujjammal. Meleg, jószagú, finom tapintani. Még.
Cicó első útja Veresre hatalmas sokkot okozott neki. Meg Vivinek. Hova tűnhetett? Irány a Margita utca, a szomszéd kertek, utcák. Szegényke reszketve alszik két telekkel arrébb a ház tövében. Gyere Cicó, már úgyis indulunk hazafelé!
Délután-este sikerül dolgozni, élvezem a cikkezést, átválogatom a kupacot, kiszelektálom a legfontosabbakat az új szempontok, érvek, cikkek alapján. A francba! Elkéstem. Szegény Bébé vagy 20 percet vár, mire elkámpicsorodik, és felhív. Megyek én, repülök!
Kultiban DeckAttack. Cyborg és Infra iszonyat jók, meseszépet kevernek. A kertben már kinn ragyognak az asztalok, nyitva a kinti pult, Minek haverja meg rendes lánynak néz. Vagyis nem nézi ki belőlem, hogy esetleg...
Para van.
Utálom, ha kategorizálnak. Ilyenkor kitörési kényszerem lesz, ne csináljátok már ezt velem, lécci!
Na nem baj, majd mindjárt jön Dj Morheus, akivel majd a matrixos öngyújtómmal jól lespannolok (Bébével már kitaláltuk jól a szöveget:) Na nem. Gyerekek, mutassátok meg neki, hogy hogyan működnek a potméterek, meg mondjátok meg, hogy itt azért át szokták kötni a számokat. Jézusom. Ez szörnyű. Ráadásul Bébét lefingja valaki. Kész.Tűnés innen.
A Csacsiban sikerül beérnünk a Last night the dj saved my life-ra. Ha Bébé nem kérdez rá, hogy ismerem-e, nem is nézem meg jobban. Pedig ő az. A tavalyi nyár imádott diszkómágusa. Hol a napszemüveg? Hol a piros ing? A jól bevett Eminem, az időben adagolt MissyEliott, valamint a mindenki kiakasztására adagolt lassú megerősít. Nem változtál semmit, Izil drága!
Imádom. Csupa homok minden, kiszáradt fűcsomók, kitaposott gyep, de ez így van rendjén, mindig is ilyen volt. Piszokjó kávé habbal, vízzel egy százasért, napsütés a teraszon. Innen látszik a kisközért, ahova az ember akár palacsinta receptért is kirohanhat, a fagyisbódé, ami volt már lángosos, meg réteses is, az étterem (Édenkert, gyönyörű), Péterék telke, meg persze a mienk a tévészerelő táblájával.
Kertész leszek, fát nevelek...
Túrni, ásni, simítani, döngölni mind a tíz ujjammal. Meleg, jószagú, finom tapintani. Még.
Cicó első útja Veresre hatalmas sokkot okozott neki. Meg Vivinek. Hova tűnhetett? Irány a Margita utca, a szomszéd kertek, utcák. Szegényke reszketve alszik két telekkel arrébb a ház tövében. Gyere Cicó, már úgyis indulunk hazafelé!
Délután-este sikerül dolgozni, élvezem a cikkezést, átválogatom a kupacot, kiszelektálom a legfontosabbakat az új szempontok, érvek, cikkek alapján. A francba! Elkéstem. Szegény Bébé vagy 20 percet vár, mire elkámpicsorodik, és felhív. Megyek én, repülök!
Kultiban DeckAttack. Cyborg és Infra iszonyat jók, meseszépet kevernek. A kertben már kinn ragyognak az asztalok, nyitva a kinti pult, Minek haverja meg rendes lánynak néz. Vagyis nem nézi ki belőlem, hogy esetleg...
Para van.
Utálom, ha kategorizálnak. Ilyenkor kitörési kényszerem lesz, ne csináljátok már ezt velem, lécci!
Na nem baj, majd mindjárt jön Dj Morheus, akivel majd a matrixos öngyújtómmal jól lespannolok (Bébével már kitaláltuk jól a szöveget:) Na nem. Gyerekek, mutassátok meg neki, hogy hogyan működnek a potméterek, meg mondjátok meg, hogy itt azért át szokták kötni a számokat. Jézusom. Ez szörnyű. Ráadásul Bébét lefingja valaki. Kész.Tűnés innen.
A Csacsiban sikerül beérnünk a Last night the dj saved my life-ra. Ha Bébé nem kérdez rá, hogy ismerem-e, nem is nézem meg jobban. Pedig ő az. A tavalyi nyár imádott diszkómágusa. Hol a napszemüveg? Hol a piros ing? A jól bevett Eminem, az időben adagolt MissyEliott, valamint a mindenki kiakasztására adagolt lassú megerősít. Nem változtál semmit, Izil drága!
Péntek
Balibuli. Ajjaj. Nagyragadozó-prédának érzem magam, kicsit megrémít, menekülnék, de kiváncsi is vagyok rá. Fokozatosan eresztem el a hajam, nem tudatosan, de mindenkit elkapok pár szóra. Megy ez, ma ismét társasági légy vagyok. De mókázni már nem kellett volna. A hifin lévő sörösdobozon tesztelem magam: a legparább félóra-óra életemben. Igen, még mindig duplán látok. Marasztal, én meg gyenge vagyok. Aztán Rudi előadja meggondolatlan kérdését, ami betesz, helyretesz, hazaküld.
Rendeslány?
Feleségtípus?
Basszátokmeg!
Balibuli. Ajjaj. Nagyragadozó-prédának érzem magam, kicsit megrémít, menekülnék, de kiváncsi is vagyok rá. Fokozatosan eresztem el a hajam, nem tudatosan, de mindenkit elkapok pár szóra. Megy ez, ma ismét társasági légy vagyok. De mókázni már nem kellett volna. A hifin lévő sörösdobozon tesztelem magam: a legparább félóra-óra életemben. Igen, még mindig duplán látok. Marasztal, én meg gyenge vagyok. Aztán Rudi előadja meggondolatlan kérdését, ami betesz, helyretesz, hazaküld.
Rendeslány?
Feleségtípus?
Basszátokmeg!
péntek, április 18, 2003
Rengeteg. Sőt, még annál is több ember lézengett tegnap este a Ráckertben. Köztük RácANDrás is. Akivel minél tovább beszélgetek, annál inkább felértékelődik a mi kis londoni utunk. És most ne csak igérd, tényleg menjünk bólingozni!
Ez már majdnem vomamíting!
Itt van Robi is Otival, a beszédes Picur, F. Anna, aki megígéri,hogy most már aztán tényleg videózunk, és csakis gagyit, vagy animációsat, és még sokan, sokan, túlsokan. Túlcsorduló szeretettel övezik a tabáni kis kertecskét az emberek....
Ez már majdnem vomamíting!
Itt van Robi is Otival, a beszédes Picur, F. Anna, aki megígéri,hogy most már aztán tényleg videózunk, és csakis gagyit, vagy animációsat, és még sokan, sokan, túlsokan. Túlcsorduló szeretettel övezik a tabáni kis kertecskét az emberek....
csütörtök, április 17, 2003
Nem, nem attól, de változott.
Zűrös napok, hetek voltak ezek. Átráncigáltak az események, melyek megint a padlóra nyomtak, az emberek, akikkel régen nem beszéltem, valami más szintre, ahonnan nézve (igen, csakazértis kiírom) szánalmas. Mi? Mi. Ez az egész.
Olyan egyszerű ez. Ne ragozzuk tovább feleslegesen.
Nem megy. Szerettük volna, mert adódott. Mert úgy tűnt, csak a kezünket kéne kinyújtani, és akkor minden jó lenne, minden szép, és főleg egyszerű, de tudtunk, hogy ez egy hazug, hamis álom, mely piszkosul hívogat, és amibe újra meg újra beleszenderedtünk. Álom, jóleső tunyaság, hogy nem, mégsem kell erőlködni, megváltozni, nagy levegőt venni, és szembesülni egy esetleg nemet mondó ismeretlennel, szembesülni azzal, hogy nem kellesz senkinek. Elteltünk azzal a hamiskás delejjel, hogy igenis, fontos vagyok valakinek. De az a kicsi kis valami odabenn, ami nem alkuszik, amit nem lehet becsapni, csak legfeljebb elnémítani, mindig előjött. Persze mindkettőnknél máskor. És mindig beledugta az orrunkat ebbe a szánalmas langyos pisibe, ami csíp, de legalább melegít.
Ördögi kör ez, örvény, melyről tudod, hogy nem vezet semmi jóra, de nem bírsz belőle kiszállni, visszaránt a másik.
Jól mondtad. Parátnő.
Az voltam. De most már szeretnék inkább csak Parát lenni. Úgy megosztani veled mindazt, amit eddig, hogy elengedjük egymás kezét. Mert kell, hogy megosszam. Mert hiányzol, ha lökött vagy, és hisztis, és nem akarom, hogy többet fájjon az, ha bántasz, és nem akarom, hogy úgy érzed, bántanod kell, hogy távol tarts magadtól.
Távol, és mégis közel.
Maradjunk ennyiben.
Zűrös napok, hetek voltak ezek. Átráncigáltak az események, melyek megint a padlóra nyomtak, az emberek, akikkel régen nem beszéltem, valami más szintre, ahonnan nézve (igen, csakazértis kiírom) szánalmas. Mi? Mi. Ez az egész.
Olyan egyszerű ez. Ne ragozzuk tovább feleslegesen.
Nem megy. Szerettük volna, mert adódott. Mert úgy tűnt, csak a kezünket kéne kinyújtani, és akkor minden jó lenne, minden szép, és főleg egyszerű, de tudtunk, hogy ez egy hazug, hamis álom, mely piszkosul hívogat, és amibe újra meg újra beleszenderedtünk. Álom, jóleső tunyaság, hogy nem, mégsem kell erőlködni, megváltozni, nagy levegőt venni, és szembesülni egy esetleg nemet mondó ismeretlennel, szembesülni azzal, hogy nem kellesz senkinek. Elteltünk azzal a hamiskás delejjel, hogy igenis, fontos vagyok valakinek. De az a kicsi kis valami odabenn, ami nem alkuszik, amit nem lehet becsapni, csak legfeljebb elnémítani, mindig előjött. Persze mindkettőnknél máskor. És mindig beledugta az orrunkat ebbe a szánalmas langyos pisibe, ami csíp, de legalább melegít.
Ördögi kör ez, örvény, melyről tudod, hogy nem vezet semmi jóra, de nem bírsz belőle kiszállni, visszaránt a másik.
Jól mondtad. Parátnő.
Az voltam. De most már szeretnék inkább csak Parát lenni. Úgy megosztani veled mindazt, amit eddig, hogy elengedjük egymás kezét. Mert kell, hogy megosszam. Mert hiányzol, ha lökött vagy, és hisztis, és nem akarom, hogy többet fájjon az, ha bántasz, és nem akarom, hogy úgy érzed, bántanod kell, hogy távol tarts magadtól.
Távol, és mégis közel.
Maradjunk ennyiben.
Hmmm
Tolom az arcomba a müanyag flakonos epresítettet, kizabálom magam a görcsökből. Itthagyta a hütőmben, mint megannyi más nyomot az én kis életemben. Fáj, ha hallok róla, mérhetetlenül idegesít, bármit is lesz, bosszant, hogy örülök, hogy mással volt ott, ahol én nem voltam ott. Unom, hogy ragaszkodik és hiányzik, hogy nem hív. Oldalba szúrnám, hogy megnézzem, pofoz-e vagy csókol. A méreg nyelve nem áll egálban, úgy érzem, én beképzelt. Nem szeretném, ha azt szeretném, hogy szeressenek. Gyűlölöm, mert ezt mind tudja. Indulhat a bosszúhadjárat, letépem a tetejét és nagyot kortyolok belőle. A szaftos, ragacsos kulimász rátapad a szájamra, meg kell tőle szabadulnom, a kezemmel törlöm le.
Tudom.
Tudtam.
Attól ugyan nem volt könnyebb.
Attól ugyan semmi nem változott.
Vagy mégis?
Tolom az arcomba a müanyag flakonos epresítettet, kizabálom magam a görcsökből. Itthagyta a hütőmben, mint megannyi más nyomot az én kis életemben. Fáj, ha hallok róla, mérhetetlenül idegesít, bármit is lesz, bosszant, hogy örülök, hogy mással volt ott, ahol én nem voltam ott. Unom, hogy ragaszkodik és hiányzik, hogy nem hív. Oldalba szúrnám, hogy megnézzem, pofoz-e vagy csókol. A méreg nyelve nem áll egálban, úgy érzem, én beképzelt. Nem szeretném, ha azt szeretném, hogy szeressenek. Gyűlölöm, mert ezt mind tudja. Indulhat a bosszúhadjárat, letépem a tetejét és nagyot kortyolok belőle. A szaftos, ragacsos kulimász rátapad a szájamra, meg kell tőle szabadulnom, a kezemmel törlöm le.
Tudom.
Tudtam.
Attól ugyan nem volt könnyebb.
Attól ugyan semmi nem változott.
Vagy mégis?
Ez már a mai nap.
Jaj, hát ez annyira szép, ez annyira kerek! Gyönyörű. Imádom. Értem. :)
Hú, azért ez így tömény volt. Szánalmas, vagy talán csak sajnálatos, hogy elszoktam az egésznapos koncentrálástól. Kilenctől ötig régen figyeltem, értettem, követtem, fogtam fel egyfolytában dolgokat. Talán szeptemberben Varsóban, az EMBO konferencián. Igen. Kicsit egy agy-knockout-nak érzem magam, hogy így lefáraszt egy nap.
Vera írja, hogy ma nyit a Ráckert. Jajaj, akkor most mi legyen? Ráckert avagy jonderboj?
Jaj, hát ez annyira szép, ez annyira kerek! Gyönyörű. Imádom. Értem. :)
Hú, azért ez így tömény volt. Szánalmas, vagy talán csak sajnálatos, hogy elszoktam az egésznapos koncentrálástól. Kilenctől ötig régen figyeltem, értettem, követtem, fogtam fel egyfolytában dolgokat. Talán szeptemberben Varsóban, az EMBO konferencián. Igen. Kicsit egy agy-knockout-nak érzem magam, hogy így lefáraszt egy nap.
Vera írja, hogy ma nyit a Ráckert. Jajaj, akkor most mi legyen? Ráckert avagy jonderboj?
Vicces dolog egynapos csúszással írni. Már kezdem nagyon élvezni.
Szóval ez most a szerda.
Kész. Most már az a törzsasztalunk. Annál fogunk szép barnára sülni, mire vége lesz ennek a kurzusnak.
Konczost meglepjük egy rózsaszín mini-emendemzzel, aztán persze jól besértődik, amikor kiderül, hogy Nusi biztosan nem megy, én meg valószínűleg csak későn érek oda a bulijára. Le is mondja inkább az egészet....
Vivike nálunk alszik. A kis huncut, még fél tízkor sem alszik, ott viháncol az ágyban, lábszag-versenyt játszunk, meg hátrabetűírósat, aztán mikor elfogynak a betűk, jöhetnek az állatok.
Tízkor gyülekező Balinál. Lelkesen mutogatja új szerzeményeit, meséli az elmúlt két hét sztorijait. Ezek szerint elmúlt a túladagolás utáni elegemvanbelőled.
Langyos tavaszi este, hellóturiszt, sétálós, villamosozós, hajókázós idő. Nincs kedvetek korsózni egyet a Dunaparton?
Móka Mikiékkel.
Már megint csupa ismerős, már megint nagy tömeg. Köztünk van MissBliss, a fiatalkorú bakelitpörgető. Jól játszik, vagyis játszana, de megrázó élményként négyszer megy el a biztosíték. Az ötödik után lelépünk, ez azért mégiscsak sokk.
Szóval ez most a szerda.
Kész. Most már az a törzsasztalunk. Annál fogunk szép barnára sülni, mire vége lesz ennek a kurzusnak.
Konczost meglepjük egy rózsaszín mini-emendemzzel, aztán persze jól besértődik, amikor kiderül, hogy Nusi biztosan nem megy, én meg valószínűleg csak későn érek oda a bulijára. Le is mondja inkább az egészet....
Vivike nálunk alszik. A kis huncut, még fél tízkor sem alszik, ott viháncol az ágyban, lábszag-versenyt játszunk, meg hátrabetűírósat, aztán mikor elfogynak a betűk, jöhetnek az állatok.
Tízkor gyülekező Balinál. Lelkesen mutogatja új szerzeményeit, meséli az elmúlt két hét sztorijait. Ezek szerint elmúlt a túladagolás utáni elegemvanbelőled.
Langyos tavaszi este, hellóturiszt, sétálós, villamosozós, hajókázós idő. Nincs kedvetek korsózni egyet a Dunaparton?
Móka Mikiékkel.
Már megint csupa ismerős, már megint nagy tömeg. Köztünk van MissBliss, a fiatalkorú bakelitpörgető. Jól játszik, vagyis játszana, de megrázó élményként négyszer megy el a biztosíték. Az ötödik után lelépünk, ez azért mégiscsak sokk.
szerda, április 16, 2003
Elszóltam magam. Expasi tegnap reggel betoppant az órára, kezén egy hatalmas, egészujjas, karomban végződő gyűrű. Azt hittem elröhögöm magam a piszokjó, érdekes, tagoltan előadott RhoGAP-os előadáson (made by Dr. Jeffrey Settleman), amin az egész élettan (konczos kivételével) megjelent. Vicces, hogy Bali is pont ezekre gerjedt a sohoi metal-ékszerésznél....
Nem értem magam, a négy (öt, hat,...) évvel ezelőtti önmagam. Mindegy, vége, ez már a múlté.
Program: mint hétfőn, kaja után Múzeum Nusival. Komolyan mondom, ez a hét vagy három évvel visszarepít a régi szép egyetemi napokba.
Liget, napsütés, napfürdőző emberek, önfeledten rohangáló kutyák, sétáló párocskák.
Apám hamiskásan mosolyog: - Múltkor anyád kutatott nálad, és talált valamit. Zavartan és értetlenül hoztott ki nekem egy dobozt, amihez volt még két elem is csatolva. Mikor elmagyaráztam neki, mi ez (na én ekkor kezdtem el hihetetlenül nevetni. anyám és a dildó. tisztára csehszlovák családi népnevelő kabaré.) Még mindig zavartan azon morfondírozott, hogy szerencsétlen gyerek (azaz én) vette ezt magának, vagy attól az idióta barátnőjétől (Judit) kapta. Meg hogy miért ilyen nagyot.... - Apámból akkor pattan ki a röhögés,amikor elmesélem, hogy expasi adta nekem ajándékba. Mondhatjuk, hogy csak ez maradt belőle. :)
Úgy tűnik, csak a srác csinálja, ő nem. A tegnapi fejlemények: Tibi (exférj, a gyerek apja) megfenyegette őt, hogy a gyámügyhöz fordul, ha nem rakja ki a srácot. Kemény dió, de tényleg a lehető legjobb döntés. Majd elválik, mi lesz.
Csörög a mobilom. Ismeretlen szám. A megválasztott önkormányzati képviselőnk az, intézkedett a ház ügyében, és rajtam keresztül üzen apámnak.
Csörög a mobilom. Ismeretlen szám. - Szia Évi. Otthon vagy? Mert akkor tovább tudunk beszélni. - mondja Erbé Leidenből. Pár percig azt sem tudom, mit mondjak, annyira meglep, hogy felhívott, annyira jó hallani a hangját. Viszlát júliusban. Leidenben. Aztán meg augusztusban. Pesten. Akkor aztán, igérem, megyünk a Múzeumba, a Kisgildébe, a Platánosba, a Rácba, a Szimplába, a WB-ba, és mindent, de mindent bepótolunk!
Nem értem magam, a négy (öt, hat,...) évvel ezelőtti önmagam. Mindegy, vége, ez már a múlté.
Program: mint hétfőn, kaja után Múzeum Nusival. Komolyan mondom, ez a hét vagy három évvel visszarepít a régi szép egyetemi napokba.
Liget, napsütés, napfürdőző emberek, önfeledten rohangáló kutyák, sétáló párocskák.
Apám hamiskásan mosolyog: - Múltkor anyád kutatott nálad, és talált valamit. Zavartan és értetlenül hoztott ki nekem egy dobozt, amihez volt még két elem is csatolva. Mikor elmagyaráztam neki, mi ez (na én ekkor kezdtem el hihetetlenül nevetni. anyám és a dildó. tisztára csehszlovák családi népnevelő kabaré.) Még mindig zavartan azon morfondírozott, hogy szerencsétlen gyerek (azaz én) vette ezt magának, vagy attól az idióta barátnőjétől (Judit) kapta. Meg hogy miért ilyen nagyot.... - Apámból akkor pattan ki a röhögés,amikor elmesélem, hogy expasi adta nekem ajándékba. Mondhatjuk, hogy csak ez maradt belőle. :)
Úgy tűnik, csak a srác csinálja, ő nem. A tegnapi fejlemények: Tibi (exférj, a gyerek apja) megfenyegette őt, hogy a gyámügyhöz fordul, ha nem rakja ki a srácot. Kemény dió, de tényleg a lehető legjobb döntés. Majd elválik, mi lesz.
Csörög a mobilom. Ismeretlen szám. A megválasztott önkormányzati képviselőnk az, intézkedett a ház ügyében, és rajtam keresztül üzen apámnak.
Csörög a mobilom. Ismeretlen szám. - Szia Évi. Otthon vagy? Mert akkor tovább tudunk beszélni. - mondja Erbé Leidenből. Pár percig azt sem tudom, mit mondjak, annyira meglep, hogy felhívott, annyira jó hallani a hangját. Viszlát júliusban. Leidenben. Aztán meg augusztusban. Pesten. Akkor aztán, igérem, megyünk a Múzeumba, a Kisgildébe, a Platánosba, a Rácba, a Szimplába, a WB-ba, és mindent, de mindent bepótolunk!
kedd, április 15, 2003
Tömik az agyamat. Egy hétig intenzíven. Na jó, sok újat tegnap ugyan nem hallottunk, hacsak nem az élettani hátterekről. Te tudtad azt pl, hogy a keserű íznek legalább ezer receptora van, mindegyik más ízmolekulát ismer fel, de mind az ezer kifejeződik az összes keserűt érző sejten? Ezeket szeretem, ezek fincsik (hamár dzsémiolivér is használja, használhatom én is, nem?).
A beígért gyakorlat elmarad, majd szerdán meg csütörtökön veszik csak el a délutánunkat.
A megszokott péhádé-kurzus-arcok, egy-két ismeretlen lézeng csupán. Expasi meggondolta magát, mégsem jön, pedig a lista szerint jelentkezett. Jobb ez így. Nusi kérdőn néz, én meg a múzeumban válaszolok. Fejbeszállunk, megbeszélünk, istenem, semmit nem változott. Nincs igazad bébé, Nusi ugyanolyan, ezek szerint te változol. Mondjuk ezt tudod is...
Így is korán végzünk. Még süt a nap, hívogat a liget, de valami miatt a Toldinál kötök ki. Sajnos visszafordíthatatlan. Jegyszedő srác rámnéz, egyedül? - kérdezi, - durva, ugye tudod? Tudom, - legyintek - hallottam róla. Ezt azért nem gondoltam volna. Ezt nem. Anyám.
A beígért gyakorlat elmarad, majd szerdán meg csütörtökön veszik csak el a délutánunkat.
A megszokott péhádé-kurzus-arcok, egy-két ismeretlen lézeng csupán. Expasi meggondolta magát, mégsem jön, pedig a lista szerint jelentkezett. Jobb ez így. Nusi kérdőn néz, én meg a múzeumban válaszolok. Fejbeszállunk, megbeszélünk, istenem, semmit nem változott. Nincs igazad bébé, Nusi ugyanolyan, ezek szerint te változol. Mondjuk ezt tudod is...
Így is korán végzünk. Még süt a nap, hívogat a liget, de valami miatt a Toldinál kötök ki. Sajnos visszafordíthatatlan. Jegyszedő srác rámnéz, egyedül? - kérdezi, - durva, ugye tudod? Tudom, - legyintek - hallottam róla. Ezt azért nem gondoltam volna. Ezt nem. Anyám.
hétfő, április 14, 2003
Szóval Pista telefonált anyámnak. Hogy aggódnak. El is mondja miért.
Jézusom.
Le kell ülnöm.
Nem, ugye nem?!
Ez iszonyat.
Sajnos mindent összerakva azt kell mondanom, így összeáll a kép. Sajnos igaznak kell lennie, mert így érthető minden. Az, hogy elhanyagolja Vivit, a lakást, az ahogy mostanában kinéz, az, hogy hova megy az a kiba sok pénz, amit emberektől kölcsönkér, de sosem ad vissza (és ez mostanában irtóra bedurvult). Jézusom.
Az még kérdés, hogy tényleg ő is, vagy csak a srác. Meg hogy mi mi a fenét tudunk csinálni. Mit lehet tenni ilyenkor? Segítség, kihúzták alólam a padlót.
Megadurva. Sose gondoltam volna, hogy egyszercsak én is belekerülök egy tipikus filmes sztoriba, tehetetlenül, értetlenül, kétségbeesve.
Jézusom.
Le kell ülnöm.
Nem, ugye nem?!
Ez iszonyat.
Sajnos mindent összerakva azt kell mondanom, így összeáll a kép. Sajnos igaznak kell lennie, mert így érthető minden. Az, hogy elhanyagolja Vivit, a lakást, az ahogy mostanában kinéz, az, hogy hova megy az a kiba sok pénz, amit emberektől kölcsönkér, de sosem ad vissza (és ez mostanában irtóra bedurvult). Jézusom.
Az még kérdés, hogy tényleg ő is, vagy csak a srác. Meg hogy mi mi a fenét tudunk csinálni. Mit lehet tenni ilyenkor? Segítség, kihúzták alólam a padlót.
Megadurva. Sose gondoltam volna, hogy egyszercsak én is belekerülök egy tipikus filmes sztoriba, tehetetlenül, értetlenül, kétségbeesve.
ide fogom majd leírni azt a sok mindent, ami csütörtök óta történt
majd délután, az egésznapos, egészhetes kurzus után
meg majd ha megnyugodtam, és nem remeg a kezem, és össze tudom szedni magam meg a gondolataim
Vasárnap
Tizenegykor összeszedetlenül, mackónaciban, gólyatáboros pólóban lézengek a nagyszobában (még jó, hogy fogat azért mostam), amikor megjelenik HorváthSzilárd a kislányával, meg az egyik kollegájával. Kezet rázunk, majd bebújok rendetlen kis kuckómba, Vivit kicsalogatom a szekrényből (nem szereti a vendégeket), és elhatározom, hogy mosmáraztántélleg rendet rakok.
A zero7 kivételesen nem akaszt ki, irtó jól lehet rá takarítani.
Ragyog a nap, irány a bicikli, irány a Tabán.
Véletlen? Nem tudom. De tény, hogy összefutunk Sárával, aki elvezet Annához, Zozóhoz és Bébéhez. Anima, Másfél, majd Annánál Zozó-kaja. Isteni.
Hazafele Bébé kormányoz, én hátul ülök, és vigyorgok a kivilágított várra, a városra, meg a gyönyörű kék égre, miközben suhanunk az Erzsébet-híd felé.
Otthon aztán jött az idegzuhany....
Szombat
Good morning sunshine, the earth says hello
Napfény, körtike, ujjas és odvas keltike, pettyegetett tüdőfű, virágzó rókasás, valami sárga virág, széttaposott ganéjtúró, fülbedongóló döngicse, hívogató és megtévesztő gombaillat. Tavaszi erdő szombat délelőtt.
Már megint csak nekem veszünk ruhát, olcsót ugyan, mert nincs pofám drágát nézni, mégiscsak anyám ruhapénzét kell elkölteni, nem az enyémet.
Zsófi ír: Batyesz nyolckor. Az esti program végülis Juditék kontra Zsófiék. Hol ide (Palotai, Infra, Szupermen), hol oda (Dubcity) csapódom. Aztán valahogy az alagút tetején kötünk ki, bámulva a körbe-körbe cikázó fényeket, a kékben, sárgában, majd pirosban cikázó Lánchidat. Imádlak, Budapest, te gyönyörű.
Péntek
Viszlát hínárhumusz, félcentis zöldbalga, aranyhalszar (ez olyanszép, mint a sellőfing, avagy sellőszellő)!
Randi Bébével. Na jó, nem randi, mert a vizitúra óta régi haver vagyok, hálistennek nem vagyok neki nő. Irtó édes beszélgetős este. Bambi a Csacsiban, körbenézés a könyvtárban, majd Lafuente az Urániában. - Bemenjünk? Á ne. De mégis! - így surrantunk be jegy nélkül a Boldog születésnapotra, ami végülis egy nagyon mókás film. Ismét előjön a közös, összemosolygós, huncut hullámhossz, gyorsan lefixálunk pár közös programot. Hogy elmúljon Bébé öregedés-parája.
Csütörtök
Ingyenkaja a péhádé-konferencián, ahol mosolyogva és flegmán mondom mindenkinek: - nem én nem adok elő, én csak az istenihortobágyi palancsita miatt jöttem, meg Zsófit összeszedni.
Mátrix és Roncsfilm a Könyvtárban. Házi feladat: miért építenek a hódok gátat?
majd délután, az egésznapos, egészhetes kurzus után
meg majd ha megnyugodtam, és nem remeg a kezem, és össze tudom szedni magam meg a gondolataim
Vasárnap
Tizenegykor összeszedetlenül, mackónaciban, gólyatáboros pólóban lézengek a nagyszobában (még jó, hogy fogat azért mostam), amikor megjelenik HorváthSzilárd a kislányával, meg az egyik kollegájával. Kezet rázunk, majd bebújok rendetlen kis kuckómba, Vivit kicsalogatom a szekrényből (nem szereti a vendégeket), és elhatározom, hogy mosmáraztántélleg rendet rakok.
A zero7 kivételesen nem akaszt ki, irtó jól lehet rá takarítani.
Ragyog a nap, irány a bicikli, irány a Tabán.
Véletlen? Nem tudom. De tény, hogy összefutunk Sárával, aki elvezet Annához, Zozóhoz és Bébéhez. Anima, Másfél, majd Annánál Zozó-kaja. Isteni.
Hazafele Bébé kormányoz, én hátul ülök, és vigyorgok a kivilágított várra, a városra, meg a gyönyörű kék égre, miközben suhanunk az Erzsébet-híd felé.
Otthon aztán jött az idegzuhany....
Szombat
Good morning sunshine, the earth says hello
Napfény, körtike, ujjas és odvas keltike, pettyegetett tüdőfű, virágzó rókasás, valami sárga virág, széttaposott ganéjtúró, fülbedongóló döngicse, hívogató és megtévesztő gombaillat. Tavaszi erdő szombat délelőtt.
Már megint csak nekem veszünk ruhát, olcsót ugyan, mert nincs pofám drágát nézni, mégiscsak anyám ruhapénzét kell elkölteni, nem az enyémet.
Zsófi ír: Batyesz nyolckor. Az esti program végülis Juditék kontra Zsófiék. Hol ide (Palotai, Infra, Szupermen), hol oda (Dubcity) csapódom. Aztán valahogy az alagút tetején kötünk ki, bámulva a körbe-körbe cikázó fényeket, a kékben, sárgában, majd pirosban cikázó Lánchidat. Imádlak, Budapest, te gyönyörű.
Péntek
Viszlát hínárhumusz, félcentis zöldbalga, aranyhalszar (ez olyanszép, mint a sellőfing, avagy sellőszellő)!
Randi Bébével. Na jó, nem randi, mert a vizitúra óta régi haver vagyok, hálistennek nem vagyok neki nő. Irtó édes beszélgetős este. Bambi a Csacsiban, körbenézés a könyvtárban, majd Lafuente az Urániában. - Bemenjünk? Á ne. De mégis! - így surrantunk be jegy nélkül a Boldog születésnapotra, ami végülis egy nagyon mókás film. Ismét előjön a közös, összemosolygós, huncut hullámhossz, gyorsan lefixálunk pár közös programot. Hogy elmúljon Bébé öregedés-parája.
Csütörtök
Ingyenkaja a péhádé-konferencián, ahol mosolyogva és flegmán mondom mindenkinek: - nem én nem adok elő, én csak az istenihortobágyi palancsita miatt jöttem, meg Zsófit összeszedni.
Mátrix és Roncsfilm a Könyvtárban. Házi feladat: miért építenek a hódok gátat?
csütörtök, április 10, 2003
Keith Campbell egy bájos britt fazon, bájos britt akcentussal. Kicsit kellemetlen csak, hogy max. ötvenen vagyunk az előadásán. Azon, amiben ismerteti, hogyan, miért, mikor, milyen előzményekkel csinálták meg Dollyt és társait. Sredi örül az angol szónak, Eszter klónozott albínó békákat rajzolgat, én meg buzgón fázok. Mindezt az első sorból.
A pitapalotában a diszkósgotan csendül fel, a villamoson pedig a kisebbségi gotan jár körbe apróért. Igen, ezek jelek, hogy el kell rá menni. Bármennyibe is kerül. Önök érték. Örök, kérték. Csapódom hát Pepéhez, Barbihoz meg Rajczyhoz. Ismerősökkel és szelebritikkel teli a terem, lófrálunk felsál, mosmár igazán kezdődhetne már a gotangotangotango.
És igen. Erre el kellett jönni. Élményfürdő. Kép és hang a csúcson. Hátat borzol, idegen hagy. És a végén az a santamariára rákevert eminem, húha.
A pitapalotában a diszkósgotan csendül fel, a villamoson pedig a kisebbségi gotan jár körbe apróért. Igen, ezek jelek, hogy el kell rá menni. Bármennyibe is kerül. Önök érték. Örök, kérték. Csapódom hát Pepéhez, Barbihoz meg Rajczyhoz. Ismerősökkel és szelebritikkel teli a terem, lófrálunk felsál, mosmár igazán kezdődhetne már a gotangotangotango.
És igen. Erre el kellett jönni. Élményfürdő. Kép és hang a csúcson. Hátat borzol, idegen hagy. És a végén az a santamariára rákevert eminem, húha.
szerda, április 09, 2003
Nagykanállal. Péntek óta. Megrémiszt, hogy totál véletlenül mind egy téma köré. Ajjaj. Lássuk csak, vagyis, na, ezt láttam:
Tíz perc Trombita - Sokkol, a földbe dönget az indiános sztori, rémisztő, mégis gyönyörű a ff kisbabás filmecske, a többi elmegy.
Félelem és reszketés Las Vegasban - Na erre hajaz rá durván a Tíz percből a sivatagos sztori. Ajaj. Nemcsák Károly nemcsak meghízott, de nagyon durva gyerek is lett. Szegény Dzsonni meg ennyire kopaszodik? Szép és durva, vontatott és pergős, semmi nem történik, mégis mindig van valami. Tetszik. Nem hiába Terry Gilliam.
Mme Sata - Na ettől egy kicsit több pörgést vártam, de nem jött. Kaptam arcba viszont nagy(k)anállal sok mást.
Attack - Kicsi a terem, de teli. És jó. Csak Bodónak ne lenne ez a fránya késztetése arra, hogy énekeltessen embereket. De egyébként tényleg nagyon, kiba, irtóra atomjó.
Tíz perc Trombita - Sokkol, a földbe dönget az indiános sztori, rémisztő, mégis gyönyörű a ff kisbabás filmecske, a többi elmegy.
Félelem és reszketés Las Vegasban - Na erre hajaz rá durván a Tíz percből a sivatagos sztori. Ajaj. Nemcsák Károly nemcsak meghízott, de nagyon durva gyerek is lett. Szegény Dzsonni meg ennyire kopaszodik? Szép és durva, vontatott és pergős, semmi nem történik, mégis mindig van valami. Tetszik. Nem hiába Terry Gilliam.
Mme Sata - Na ettől egy kicsit több pörgést vártam, de nem jött. Kaptam arcba viszont nagy(k)anállal sok mást.
Attack - Kicsi a terem, de teli. És jó. Csak Bodónak ne lenne ez a fránya késztetése arra, hogy énekeltessen embereket. De egyébként tényleg nagyon, kiba, irtóra atomjó.
kedd, április 08, 2003
Arcom vörös, szívem a nyakamban dobog, mindjárt bőgök, amikor már öt perce a gyakorlaton kéne lennem.
Miért akadok ki? Pedig nem is... sőt talán sose... és különbenis...
Nyelem a levegőt, nyugalom, ezerszer elmondom magamban, hogy tudtam, meg hogy ez így van jól, ez így van rendjén. Már majdnem minden okés, amikor Magdi kijelenti: már megint fogytál, és nyúzott is vagy. Erre meg mit feleljen az ember?
Hogy üresnek érzek mindent, ami csak körülvesz?
Hogy hiába próbálom körülbástyázni magam érdekesebbnél izgalmasabb programokkal, elegem van az egész világból és nem látok kiutat az értelmetlenségből?
Hogy amikor már azt hittem, túl vagyok minden hülye depin, megint rámtör, maga alá teper, és még csak egyetlen ember sincsen, akinek azt tudnám mondani, segíts?
Hogy már megint küszködöm a bőghetnékemmel, pedig semmi konkrét okom nincs rá?
Nem, ember lánya ilyenkor meglepődik, és azt mondja, hogy nem is vette észre. Meg hogy nehéz az átállás, az ide-oda rohangálás. Vagyis melléhablatyol, aztán lenyugszik, és kényszeredetten feltölti az üres desztvizes flaskákat, majd szépen levezényli a gyakorlat gyakorlati részét.
Miért akadok ki? Pedig nem is... sőt talán sose... és különbenis...
Nyelem a levegőt, nyugalom, ezerszer elmondom magamban, hogy tudtam, meg hogy ez így van jól, ez így van rendjén. Már majdnem minden okés, amikor Magdi kijelenti: már megint fogytál, és nyúzott is vagy. Erre meg mit feleljen az ember?
Hogy üresnek érzek mindent, ami csak körülvesz?
Hogy hiába próbálom körülbástyázni magam érdekesebbnél izgalmasabb programokkal, elegem van az egész világból és nem látok kiutat az értelmetlenségből?
Hogy amikor már azt hittem, túl vagyok minden hülye depin, megint rámtör, maga alá teper, és még csak egyetlen ember sincsen, akinek azt tudnám mondani, segíts?
Hogy már megint küszködöm a bőghetnékemmel, pedig semmi konkrét okom nincs rá?
Nem, ember lánya ilyenkor meglepődik, és azt mondja, hogy nem is vette észre. Meg hogy nehéz az átállás, az ide-oda rohangálás. Vagyis melléhablatyol, aztán lenyugszik, és kényszeredetten feltölti az üres desztvizes flaskákat, majd szépen levezényli a gyakorlat gyakorlati részét.
Tegnap a villamoson mellettem állt ElekFeri. Ráköszöntem volna széles mosollyal, de tudtam, hogy nem ismerne fel, magyarázhattam volna, hogy ő is derkó, én is derkó, meg hogy ő is a bal karzaton énekelte a karminaburánát, de nem volt kedvem hozzá. Inkább csak magamban mosolyogtam, és hang nélkül mondtam neki: Szevasz ElekFeri, jó voltál a Tesóban, nagyon jó.
Aztán a kilencesen megláttam őt. Akit csak egyszer láttam, egy bulin, akivel csak egyszer beszéltem, akkor sem sokat, de aki így is felkavar. Akiről semmit nem tudok, még a nevét sem, akit elérni meg főleg nem tudok. Akiről csak annyit tudok, hogy másfél év óta ő az első, aki úgy kavar fel, hogy...
Sőt, ha belegondolok, több is annál, sokkal több.
Aztán a kilencesen megláttam őt. Akit csak egyszer láttam, egy bulin, akivel csak egyszer beszéltem, akkor sem sokat, de aki így is felkavar. Akiről semmit nem tudok, még a nevét sem, akit elérni meg főleg nem tudok. Akiről csak annyit tudok, hogy másfél év óta ő az első, aki úgy kavar fel, hogy...
Sőt, ha belegondolok, több is annál, sokkal több.
hétfő, április 07, 2003
Kszanzsalenju, deny razsdenyja tolka raz v gadu.....
Csiburáska sajnálja. Én nem. (Na most ezt rakd össze, akkor én nem Csiburáska vagyok? De, de mégsem.)
Szóval nem sajnálom. Köszönöm minden résztvevőnek, mindenki irtó édes volt, de sok volt ez egy napra.
Hogy is kezdődött?
Három szál rózsa: egy sárga, egy narancssárga és egy vörös, és egy jóreggelt.
Aztán számla és kosztümvadászat, amiből csak nekem lett egy leárazott top-rongy, meg egy eszementül olcsó lenvászon nadrág.
Ebéd után Millenáris, a Zimmermann-féle EEpromCrash konstelláció (mint ahogy elolvastam) a csendről, a nőiségről, a termékenységről és még sok egyéb megfejthetetlen dologról. Számomra nagggyon, de naggyon nyomasztó volt. Jaj. Zsoltifiú, mért kellett pont ilyen durva depressziós meg sikítós zenéket kreálni? Anélkül is durva, de így....
Enyhülésnek gondoltam egy kis sétafikát az Európa sugárúton,a jeges szélben és az esőben persze. Lehet, hogy iszonytatóan tukkó gecó vagyok, de számomra az egyetlen normális program az egészben a kaja része volt (irtó régen nem ettem ilyen isteni pizzát), meg az, hogy ingyen volt a Niki de Saint-Phalle kiállítás az Ernstben. Naná, hogy nanák. A legjobbak akkor is a képeslap-szerű rajzok. Irtó viccesek. Imádom. (p.s. irtó jó az a Doisneuau kép, amin a nanák között ül.)
Na és akkor jött el fél 8, amikoris Monára vártam a Nyugatinál. (Ritka helyzetek egyike: én várom őt, találkozunk, beszélünk).
Igen, megcsináltuk. Szóba állunk, találkozunk, emberként viselkedünk, sőt, régen nem látott barátként. És csak mesél, mesél, és én igazából nem is tudom, mennyire is irigylem őt. Mindenesetre örülök. Neki, annak, hogy leköltöztek, megcsinálták, megvették, beköltöznek, hogy mindennap szabadság, hogy látta Karakot, hogy megijedt egy kocától és a malacaitól, akik az orra előtt motoszkáltak, hogy az őzek nem félnek tőlük, hogy néha már iszonytató a csend, és hogy lehívott magukhoz.
Utána spuri a Két szerecsenbe Judithoz és Verához egy kaja- és táskapartira. Majd az estére és az íre a pont: Műcsarnok.
Csiburáska sajnálja. Én nem. (Na most ezt rakd össze, akkor én nem Csiburáska vagyok? De, de mégsem.)
Szóval nem sajnálom. Köszönöm minden résztvevőnek, mindenki irtó édes volt, de sok volt ez egy napra.
Hogy is kezdődött?
Három szál rózsa: egy sárga, egy narancssárga és egy vörös, és egy jóreggelt.
Aztán számla és kosztümvadászat, amiből csak nekem lett egy leárazott top-rongy, meg egy eszementül olcsó lenvászon nadrág.
Ebéd után Millenáris, a Zimmermann-féle EEpromCrash konstelláció (mint ahogy elolvastam) a csendről, a nőiségről, a termékenységről és még sok egyéb megfejthetetlen dologról. Számomra nagggyon, de naggyon nyomasztó volt. Jaj. Zsoltifiú, mért kellett pont ilyen durva depressziós meg sikítós zenéket kreálni? Anélkül is durva, de így....
Enyhülésnek gondoltam egy kis sétafikát az Európa sugárúton,a jeges szélben és az esőben persze. Lehet, hogy iszonytatóan tukkó gecó vagyok, de számomra az egyetlen normális program az egészben a kaja része volt (irtó régen nem ettem ilyen isteni pizzát), meg az, hogy ingyen volt a Niki de Saint-Phalle kiállítás az Ernstben. Naná, hogy nanák. A legjobbak akkor is a képeslap-szerű rajzok. Irtó viccesek. Imádom. (p.s. irtó jó az a Doisneuau kép, amin a nanák között ül.)
Na és akkor jött el fél 8, amikoris Monára vártam a Nyugatinál. (Ritka helyzetek egyike: én várom őt, találkozunk, beszélünk).
Igen, megcsináltuk. Szóba állunk, találkozunk, emberként viselkedünk, sőt, régen nem látott barátként. És csak mesél, mesél, és én igazából nem is tudom, mennyire is irigylem őt. Mindenesetre örülök. Neki, annak, hogy leköltöztek, megcsinálták, megvették, beköltöznek, hogy mindennap szabadság, hogy látta Karakot, hogy megijedt egy kocától és a malacaitól, akik az orra előtt motoszkáltak, hogy az őzek nem félnek tőlük, hogy néha már iszonytató a csend, és hogy lehívott magukhoz.
Utána spuri a Két szerecsenbe Judithoz és Verához egy kaja- és táskapartira. Majd az estére és az íre a pont: Műcsarnok.
péntek, április 04, 2003
Tegnap este jó nő voltam.
Jön a tavasz, már nagyon jön.
Rámköszöntek teljesen ismeretlen fickók, H. Péter ki is mondta, hogy milyen jól nézel ki, a kirakatból pedig egy tökre jópofa csajszi nézett vissza rám. Én, narancssárga kardigánban, és kócos, ugribugri, sehogysemálldömötör hajammal. Igen, kéremszépen, ez az új londoni divat. :)
Ma reggel elvittem girlschwinnt felülvizsgálatra. Aszonták, csak jövő héten van rendelés. Mutattam, hogy kinn vár az ajtó előtt, és így megkegyelmeztek neki. Kicserélték a nyereg alatti fogaskerekes micsodát, ami miatt ősszel annyit billegtem. És igen, ma reggel (na jó, délelőtt) biciklivel és napszemüvegben jöttem be. Fíling. Élek. Tavasz. És jövő héten már tényleg el kell menni úszni (irtó kínos egy ötperces bicikliút után izomlázat kapni).
Jön a tavasz, már nagyon jön.
Rámköszöntek teljesen ismeretlen fickók, H. Péter ki is mondta, hogy milyen jól nézel ki, a kirakatból pedig egy tökre jópofa csajszi nézett vissza rám. Én, narancssárga kardigánban, és kócos, ugribugri, sehogysemálldömötör hajammal. Igen, kéremszépen, ez az új londoni divat. :)
Ma reggel elvittem girlschwinnt felülvizsgálatra. Aszonták, csak jövő héten van rendelés. Mutattam, hogy kinn vár az ajtó előtt, és így megkegyelmeztek neki. Kicserélték a nyereg alatti fogaskerekes micsodát, ami miatt ősszel annyit billegtem. És igen, ma reggel (na jó, délelőtt) biciklivel és napszemüvegben jöttem be. Fíling. Élek. Tavasz. És jövő héten már tényleg el kell menni úszni (irtó kínos egy ötperces bicikliút után izomlázat kapni).
csütörtök, április 03, 2003
Kitöröltem, ami itt volt.
Igazságtalan volt. De annak ellenére mégis igaz.
És igen, én is változom, sokkal kevésbé vagyok toleráns, mint régebben. És sokkal jobban unom az emberi sutaságot és butaságot.
És igen, hülye vagyok.
hülye vagy. már megint mindent túldimenzionálsz. ilyenkor gondolj a papucsállatkára, milyen bölcsen teszi, hogy csapdos a csillóbundájával, meg fagocitál.
Igazságtalan volt. De annak ellenére mégis igaz.
És igen, én is változom, sokkal kevésbé vagyok toleráns, mint régebben. És sokkal jobban unom az emberi sutaságot és butaságot.
És igen, hülye vagyok.
hülye vagy. már megint mindent túldimenzionálsz. ilyenkor gondolj a papucsállatkára, milyen bölcsen teszi, hogy csapdos a csillóbundájával, meg fagocitál.
Miért az az első reakcióm a mákra, hogy köszönöm, nem, inkább diósat?
Pedig szeretem a mákos dolgokat.
Igen.
A mostani mákos guba vanílilaöntettel kifejezetten mennyei volt. De régen is mindíg mákos tésztát ettünk Julival a Tátra Önkiszolgálóban Erzsébeten, sőt, a máktortáért kifejezetten bolondulok.
Apropó mák, apropó EU. Londonban mákkal megszórt bucit vettünk a közértben.
Pedig szeretem a mákos dolgokat.
Igen.
A mostani mákos guba vanílilaöntettel kifejezetten mennyei volt. De régen is mindíg mákos tésztát ettünk Julival a Tátra Önkiszolgálóban Erzsébeten, sőt, a máktortáért kifejezetten bolondulok.
Apropó mák, apropó EU. Londonban mákkal megszórt bucit vettünk a közértben.
LONDON
Szép volt, jó volt, sőt, minden rájeneres igyekezet ellenére haza is jutottunk, aznap, időben. Szép időben.
Megatömény, intenzív London-tanfolyam volt ez, komolyan.
Ha megpróbálnám összefoglalni, nem menne.
Na jó, egy próbát megér.
BigBen, Parlament, Westminister, Trafalgar Sq, Picadilly, földalatti, Ede napszemüvegben, don't forget to tern of the toaster, insist to flush, lookleft-para, cc. lábszag, három csoki egy ötvenesért automata, vihogó nyuszi a mertón, bakELIT, esti parádés zenék, nyomulós lánypopsik dörgölődzése (miért csak csajok nyomultak rám?! ez nem fer) angol megazenék rádión a telefonból, éjjeli tengerentúli busbrothers és bussisters, fabric, British Museum, Bar Rumba, Tate, Plastic People, sültkrumpli papírból a töröktől, szétesett bazár Dettiékkel és a divatmágus Julival, ufóruha, narancssárga napszemüveg és kardigán, Café Néros kilencet vesz tizet kap cetli, az örökös Oxford street, ebéd a parkban, majom a parkban, fagyi a parkban, Ede megmutatja DÖt amíg Bali internetezik, tarhonya füstölt kolbásszal, esetlenebbnél tökéletesebb szóviccek (lásd Robinson Cursor), checkinclosed-nagylevegő-nemparázunk-Klagenfurtba-megyünkakkor...
ésatöbbi, ésatöbbi
Szép volt, jó volt, sőt, minden rájeneres igyekezet ellenére haza is jutottunk, aznap, időben. Szép időben.
Megatömény, intenzív London-tanfolyam volt ez, komolyan.
Ha megpróbálnám összefoglalni, nem menne.
Na jó, egy próbát megér.
BigBen, Parlament, Westminister, Trafalgar Sq, Picadilly, földalatti, Ede napszemüvegben, don't forget to tern of the toaster, insist to flush, lookleft-para, cc. lábszag, három csoki egy ötvenesért automata, vihogó nyuszi a mertón, bakELIT, esti parádés zenék, nyomulós lánypopsik dörgölődzése (miért csak csajok nyomultak rám?! ez nem fer) angol megazenék rádión a telefonból, éjjeli tengerentúli busbrothers és bussisters, fabric, British Museum, Bar Rumba, Tate, Plastic People, sültkrumpli papírból a töröktől, szétesett bazár Dettiékkel és a divatmágus Julival, ufóruha, narancssárga napszemüveg és kardigán, Café Néros kilencet vesz tizet kap cetli, az örökös Oxford street, ebéd a parkban, majom a parkban, fagyi a parkban, Ede megmutatja DÖt amíg Bali internetezik, tarhonya füstölt kolbásszal, esetlenebbnél tökéletesebb szóviccek (lásd Robinson Cursor), checkinclosed-nagylevegő-nemparázunk-Klagenfurtba-megyünkakkor...
ésatöbbi, ésatöbbi