rézuszom!

tegnap a dokinál rákérdeztem, hogy minden oké volt az előző vizsgálati eredményekkel, és erre a dokinéni mondta, hogy a hiv-teszt negatív, a chlamydia-teszt negatív, rubeloa-ellenanyagom van, de csak IgM, tehát védett vagyok - mondom, hogy voltak már pöttyeim - , ja, de a vércsoportom A Rh negatív, szóval akkor kell kapnom anti-D szurit, egyszer a terhesség közepén, egyszer meg a szülésnél, de egyelőre nincs ellenanyag a véremben. na ezt sosem gondoltam volna, hogy rh- vagyok, mondjuk sosem nézték, meg a vércsoportomat sem voltam képes sosem megjegyezni, de ezt azért tutira nem nézte senki, azt megjegyeztem volna...

őstehetség

biztos a szív-bél zenére, de olyan profin táncizott csibészke, hogy csak ámultunk a dokinénivel :)
folyamatosan izgett mozgott, integetett kezével-lábával, néha a buksijával is bólogatott, igazi parkett-ördög lakik idebenn, kéremszépen...

melegágy

valami nátha, remélhetőleg csak megfázás. semmi komoly. lázam még nem volt, csak 36.9, az meg ugye semmi, meg tüsszögés, orrfújás meg kicsit kriplinek éreztem magam.
de azért tegnap hazarendelt sosó délben, hogy aludjam meg feküdjem ki.
csinált husilevest (megkértem rá, hogy főzzön), persze mindketten egész este fingóversenyt játszottunk miatta, valami nem stimmelt vele, de azért finom volt.
ma felment frankfurtba, én meg itthon kómázom.
most éppen szellőztetek, aztán fekszem vissza az ágyba.
megpróbálok nem rögtön bealudni, hanem olvasni egy picit a hávégét.
hú, meg eszem egy almát. ezaz.

uh

holnap ultrahang, kilencedik hét, most már elvileg van mit látni, nemcsak egy buborékot a méhfalban, mint egy hónapja...
csak ne lennék már náthás, ez csöppet sem vicces dolog.
de nem izgulok, tutira nem toxoplazma vagy egyéb nyavalya, szerintem ezeken már rég túlestem, gyerekként macskaszaros homokozóban nőttünk fel a telepen, nővérem volt a folyamatos - szó szerint, megszakítás nélküli - macskaellátás felelőse, hozta haza a kóborabbnál fosósabb macskákat, aztán mikor elköltözött, anyám lett a macskaellátó (tejóég, hogy hívták az oroszkék kóbor kandúrt, nemjuteszembe, de miatta kellett anyámnak kék burmai, azért mentünk le apámmal szegedre az első és eddig egyetlen törzskönyvezett macsért, Bök Bandiért, aztán meg a pecsából hoztak egy édes kölyök perzsát, aki persze elviselhetetlen dög kandúr lett), naszóval ha nővérem tizenkét éve már toxoplazmás volt, akkor kihaénnem, kiütéses nem vagyok, és egyébként is emlékszem, hogy a piros pöttyeimet egyenként kellett valami fehér köptetőszerű cucc-cal kenegetni, azon túl vagyok, szóval szimplán a szar idő meg a fáradtság, ergo megfáztam.
de azért bejelöltem a toxoplazmát, nézzék meg az ellenanyagszintet, 28,33 ajróért, biztos ami ziher.
(azért ez picit fura, hogy a biztosító fizet három ultrahangot, aztán csók, a toxoplasma-, terhességi cukorbetegség-, hüvelyi baci-, és a vérvételes downkór-teszt mind pluszban van, persze csak ha kéred, eddig 188,89 ajróért - ebben nincs benne a hüvelyi vírus-teszt 79,81-ért, azt asszem nem kérem)
nade holnap megyünk fotózkodni, és ez nagyon izgis, remélem csibészke, szépen integetsz majd anyucinak!

ralli

ma volt az első nemzetközi itg ralli, ami igazából a céges kimenőnap közös eltöltésére való kísérlet, tavaly így voltunk wormsban, idén végignyargaltunk a városon és kitöltöttük a kérdőívet négyes csoportokban...
vilkóval, natasával és szabinével voltunk négyesben, és végül is viccesen lassan csináltuk végig a dolgokat, vagyis nem éppen végig, mert kifogytunk az időből az ebédszünet meg a jegeskávészünet meg a könyvesboltok meg az egyéb boltok miatt, így is négy helyett öt után értünk be a barbekjúra, és durlachot kihagytuk, de asszem nem bánta egyikünk sem a hetedik helyet, mert vicces egy nap volt...

biorobot

aktiválva, ismét durva műszak van, sok a meló, nagyon, sok apró dolog, de hosszan és sokan vannak (reggel lezavartam egy kolónipcr-t 14 konstrukcióra, már két órája transzformálok, ez az elektroporálás tényleg frankón hatékony, de húsz mintával eléggé időigényes egy meló, yavor meg rámhagyta még a gélből kivágást is, nemcsak a bp rekció összerakását, és akkor még ma is össze kéne rakni még egy negyvenes lr-t, meg ugye yavor bp-jét, amíg rázkódnak a bacik kikenésig és már mindjárt hét), és mindeközben hullaálmos vagyok, és picsameleg van, mert erre az oldalra nem fúj a légkondi, csak a hűtő, fagyasztó, pcr és hidegcentrifuga) úgyhogy szépazélet, hurrá, nyaralunk.

vége

tegnap végül is fogtuk a pisiszagú lavrot, és kiszedtük belőle a három maradék brekkencset (a negyedik valahova elugrott, most vagy kiszáradt, vagy valahol a sarokban éldegél, és majd ha nagy hangja lesz, jól megtaláljuk- mondjuk ez akkor lesz vicces, ha épp vendég lesz nálunk, mint pl feci csütörtöktől, lefogadom, hogy őt fogja majd molesztálni) és elvittük őket a rajna egyik holtágához. egy stégnél raktuk ki őket, isteni kis helyen, mi is élnénk ott szívesen, komolyan idilli nádas, nyílt pocsolya, körülötte erdő, út messze, kell ennél több?
szóval viszlát brekuszok, egycentis kis zöld varangyocskák, jó túlélést!

koviubi

nahát az úgy volt, hogy először is valahogy szóba kerültek a savanyúságok. a srácok dumáltak a káposztáról meg hogy van egy spéci bolgár recept, ami szerint a répát meg még nemtommit együtt savanyítják a káposztával. aztán eszembe jutott a kisdinnye, hát persze hogy senki nem hallott még ilyet, hogy zöld dinnye savanyún, aztán meg elmeséltem a koviubit, és persze először mindenki kiakadt, de jochen, aki yavor káposztájára is rágerjedt, azt mondta, szívesen kipróbálná. na erre felbuzdulva végül is rájöttem, hogy, végül is ezt itt és most meg tudjuk csinálni, csak uborka kell, kapor, fokhagyma, egy istenes sercli, meg egy bazinagy üveg. na mindezeket szereztünk (szombat reggel piacon jártunk, vettünk isteni sárga paprikát is lecsónak) illetve kiürítettük az egyik hosszú müzlitartó üveget, és vasárnap neki is álltunk a rohasztásnak.
sütött a nap, ahogy kellett, fortyogott a lé, a szaga már korán nagyon fini lett, úgyhogy napokig arról álmodoztam, hogy iszom a koviubi levét...
és aztán harmadnap estére szétszedtem, mert a kenyér tetején kezdett valami kis penészke nődögélni, azt meg ugye nem hagyjuk annyiban, de végül is elég volt neki a háromnapos rothasztás, isteni finom lett, és ugyan csak egy kiló ubiból csináltam, de azért az sem kevés...

3/4-es többség

most már csak egy legény van a gáton, aki még nem béka, a többiek gyorsan haladnak a fejlődéssel...

shoppingtour

voltunk szombaton metzingenben, ami innen cirka százötven kilométerre van csupáncsak, hogy sosónak megvegyük ugyanazt a farmert, mint két éve, mert az vékony, abba nem rohad be a feneke nyáron, csak most ennek is kiszakadt a segge. meg akkor már vegyünk pulcsit is, meg ilyenek voltak a mozgatórugóink.
mire megérkeztünk, iszonyat felhők gyülekeztek, és mivel ez az outlet-sokaság ez mind a városka közepén van, kábé mintha a körúton csak outletek lennének, egészen elvette a kedvünket a mászkálástól a szakadó eső és a szélvihar. ez utóbbi hordta be egyébként az esőt meg a jeget a thai kajáldába, ahol dobozból pálcikával ettük a sült tésztát, egészen addig, míg a szőnyegük is szarrá ázott, meg csurom víz nem lett a padló, na ekkor megpróbálta a tulaj becsukni a mozgásérzékelős ajtót, ami egy ideig nem ment neki, mert mindig kinyílt a szegény kicsi ferdeszemű rabszolgáira, akik konyharuhával próbálták felitatni a többliter vizet. na ekkor bezárta teljesen, egészen addig, míg egy fazon megállt a zuhogó esőben az ajtó előtt, hogy ő bejönne. na ekkor mi meg átslisszantunk a szomszéd cukiba egy teára meg egy sütire.
mindez azon a napon történt, amikor is kora reggel kidzsaltunk a piacra, és az ottani kis kávézóban reggeliztünk, ergo az egész napot kávéházban és étteremben töltöttük.
nade aztán, miután nem kaptunk se farmert, se pulcsit, csak egy csiricsáré inget sosónak, elvágtattunk tübingenbe sétizni meg várost nézni, ami viszont fájdalomdíjnak kitűnő volt, mert marhaszép egy városka.

kiugró siker

az egyik ebihalból (amelyik a legtörékenyebb, legkisebb fejű volt még tegnap) végülis brekuszka lett ma délután. igaz, hogy csak alig másfél centi, de már ugribugri, ki is akart volna mászni a szobába. a többi talán holnapra lesz nagykorú varangy, de az bizti, hogy lassan indul a varangy-transzport valami jó kis brekuszos helyre.
hogymegyazidő...

odabenn

a cégnél már egyre többen tudják, merthogy ugye jelentgetni kell, meg vigyázni, meg minden (nade szerintem az egy csöppet túlzás, hogy a haltébétől félve ne menjek már sosem be a halházba), úgyhogy amikor viv megkérdezte, hogy és veled miújság, akkor elmondtam neki is, ő meg sarahnak, úgyhogy gabi pénteki szülinapi buliján kénytelenek leszünk elmondani sylwiának meg a többieknek, nehogy ők kimaradjanak már belőle...

na végülis

ma megcsináltam a gombát egy kis cukkinival, és összekevertem hajdinával, isteni lett, aztán mostam is közben, meg persze teregettem, kipucoltam az ebihalakat, aztán meg elmentem sétálni egy nagyot.
elmentem a slosszparkba, ami innen kábé háromnegyed óra, ott bóklásztam egy picit (teli volt pikinikezőkkel meg füvön fetrengőkkel), aztán beültem a multikultiba egy sütire meg egy meggylére a bogyósgyümölcskertész fiával. és aztán szépen hazavillamosoztam, otthon elterültem a napsütötte hálószobában pucérkodva, továbbra is a bgyk fiával, aki mellett aztán szépen elszenderedtem a napon.
hát elment ez a nap is, most éppen fejlődésbiológia-tanulás közbeni szünetet tartok a fejezet végén. izgis sztorik vannak ebben is, történelminek számító kísérletekről is ír, nagyon jópofa látni, hogy mi mi után hogy fejlődött a todományban...
és erősen gondolkodom egy filmen, lezárásképpen...

ünnep

ma ismét valami katolikus nyavalygás van, valami Fronleichnam, amiről fogalmam sincs, hogy mi, de gondolom ma is zárva van minden ennek örömére, és asszem én is csak akkor megyek be dolgozni, ha már nagyon unom magam. de szigorúan csak ebéd után, mert tegnap nem főztem, és benn nincs menza, meg egyébkéntis ma mindenképpen meg kéne már főzni a gombát.
sosó éppen koppenhágában van valami team-szarságon, az angol főnöke szervezésében, úgyhogy most sincs négynapos hétvégénk, de nem baj, most egyedül nem csinálok semmit, max lemosom az ablakokat, amit a felettem lakó boszorkány minden reggel lelkesen meglocsol (valami idióta gazai vannak kinn a párkányon pont a hálószobaablak felett, és amikor meglocsolja a kiszáradt gazait, az össze locsolóvíz a mi párkányunkra folyik, onnan meg visszafröccsen az ablakra, úgyhogy gyönyörű mocskos egy héttel ablakmosás után.
mindegy, vénasszonnyal ne veszekedjen az ember, felesleges.)

három és fél hetesek

felhívnám a figyelmet a két-két combikára meg a lábikák többi részére, nagyon viccesek ezek kis tappancsok. a képen jobbra a görbafarkú látható, szegénykémnek nem tudom mikor lett ilyen a fizimiskája, de látszólag semmi hatással nincs az úszására, sem pedig a közérzetére, úgyhogy nem aggódom. lassan úgyis visszafejlődik a farkuk, és akkor már mindegy, hogy görbe volt, vagy sem.
titokban csak lindának hívom őt :)

natessék

eddig milyen büszke voltam, hogy semmi rosszullét, meg ilyenek, ma pedig reggeli óta folyamatosan émelygek egy csöppet.
nemvicces, egy csöppet sem.
na megyek visszadőlök, és folytatom az olvasgatást.
de lehet, hogy közben éhes is vagyok.
mostakkor milegyen?
asszem a legjobb, ha benyomok egy almát, aztán majd meglátjuk.

isten ments

még csak eszedbe se jusson, még a leghalványabb szikráját is fojtsd el annak a gondolatnak, hogy megnézd a pájretsofthekaribien hármat.
három órás, igen, ismétlem, három órás, ebből egy kemény óra az örvényes hajócsata, ami merő unalom már a végén, és hát a sztori, a sztori egy csöppet misztikus-barbarizmus.
és akkor még ehhez adjuk hozzá a fél órás előjáték-reklámot, igazi fagyiárussal a fagyireklám után, meg egy félórás szünetet a közepén (legalább pisilni világosban lehetett kimenni), szóval a félnyolcas moziból tizenegykor jöttünk ki, én totál kifáradva. asszem lassan megyek is aludni, mert mindjárt lefejelem a klaviatúrát...
bár meg kell hagyni dzsonnidepp skizós jelenetei elég jók, meg a hajó a sivatagban, a kövekkel és rákokkal, na az is eléggé ottvan, meg vicces, hogy a sztonszos csávesz az ott gitározik a kalózkonferencián, nade mindez nem ér meg három óra egyebet...

megmondós nap volt ez a mai

tegnap bementem a céges dokihoz, vagyis az asszisztenséhez, hogy mesélje már el, legyen kedves mit kell olyankor tenni, ha terhes az ember. mármint a cégnél.
merthogy ugye aznap, amikor volt az intézeti előadásom, pont akkor volt a radioaktív meg biohazard előadás, és ott szigorúan a lelkünkre kötötték, hogy amint megtudjuk, hogy terhesek vagyunk, azzzzonnnal szóljunk, a baba miatt.
naszóval bementem megkérdezni, akkor ezt most kéremszépen hogyis mintis.
a nőci aszonta, hogy be kell jelenteni a hápéesz-nek (személyzetisek), de nem nekem, hanem majd az osztályon lévő illetékes ír egy hivatalos levelet, és akkor ők, mármint a hápéesz ír egy másik hivatalos levelet a dokinak, aki akkor leül velem beszélni.
na nálunk ez a nőci, az illetékes csajszi éppen itthagyja az intézetet, szóval éppen a macerásnál is macerásabb a helyzet.
na erre a nőci mondta, hogy jöjjek vissza fél tizenkettőre, és elintézzük a dolgot.
ez persze (mint utóbb kiderült) azt jelentette, hogy fél tizenkettőkor a doki fogadott, aki kifaggatott mindenről, pl hogy mivel dolgozom, és hogy mivel nem, és megbeszéltük, hogy az etidium-bromidot próbálom kerülni, a metanolt is inkább hagyjam békén, és ha marco izotópozik, szóljon előre, és akkor én ne legyek benn a laborban.
meg megbeszéltük, hogy se a laborban, se az irodában nincs lehetőség lefeküdni (ez igazán sajnálatos dolog :), úgyhogy ha úgy érzem, csak hívjam őket (3333), és akkor értem jönnek, és akkor lefeküdhetek náluk az ambulancián. meg egyáltalán, ha van valami kérdésem, vagy panaszom, csak szóljak, vagy jöjjek bármikor.
na ezen felbuzdulva gondoltam, hogy akkor szólok ferinek. ez korántsem volt olyan könnyű, mert délelőtt injektált, aztán hirtelen lett egytől egy megbeszélésünk (a hétfői pótlása), aztán intézkedett, aztán meg együtt fotóztunk, de mire elkezdtem a mondandómat, telefonon keresték, és eltűnt, utána meg már urban is csatlakozott, aztán a fotózás után rohant focizni.
szóval maradt a megbeszélés mára.
amikor is mondtam neki, hogy jó lenne mihamarabb beadni a doktorit, és mondjuk novemberben védeni, mert ha minden a terv szerint megy, akkor januárban szülök.
ledöbbent egy csöppet, de vihogott meg gratulált, és aztán elkezdett faggatni, hogy akkor miből fogunk élni, hol akarok szülni, meg minden, és végül is előállt azzal, hogy ha gondolom, meghosszabbítjuk a szerződésem, de persze fizut nem kapok, mert elmegyek gyesre, de legalább nem leszek munkanélküli, de akkor már jobb lenne, ha szülés előtt megírnám ugye a dolgozatot, de csak utána védenék pár hónappal, hogy legyen jogalapja a hosszabbításnak.
naszóval most ez a terv, még át kell dumálni herrayével, aki minden papírmunkában meg paragrafusban nagy májer, hogy akkor ezek közül mi hogy mehet, meg el kéne gondolkodni azon, hogy szülés után fogok-e tudni én vizsgázni.
hmmm
aztán meg megkérdeztem marcot, hogy tervez-e a közeljövőben izotóos melót, mire ő visszaélcelődött, hogy mivan, csak nem terhes vagy, mire én persze bólogattam, erre nagy vigyorral hátonveregetett (a nagyobbik lánya kétésfél, a kisebbik fél éves) és széles szájjal gratulált...

azért az valljuk be, vicces volt

vagyis egy csöppet sem, inkább zavarbaejtő, amikor ma tízkor szimóne, és a két kisleány megjelent a halszobában, ahol én már kilenctől injektáltam, és a mi kis szempillarebesgető szimónénk megkérdezte, hogy: jé, te dolgozol?. gondolom a reakciómból ítélve egy csöppet meghökkentem, mire szimóne visszakozott, hogy bocs, nem ezt akarta mondani, nade ez tudjuk már mit sem számít... :)

barack

a reggeli ötpehely-kásában ugyan elég fura volt, de a barackosgombóc isteni lett belőle. áldassék a neved horváthrozi, mostazeccer komolyan :)
igazából a dolog ott kezdődött, hogy világ életemben averzióim voltak a főtt szilvával. asszem még az oroszországi nyarak verték belém ezeket a rossz élményeket, amikoris ebéd után pár órával is ott kellett ülnöm a kompótostányérral, mert addig nem engedtek el, amíg meg nem eszem, én meg próbáltam nem öklendezni. aztán nagyapám megmentett a gyerektábor szigorú őreitől, hozott nekem gyümölcslevet, az kiválthatta a kompótevést.
najó, azóta sem ettem főtt szilvát, de azért a szilvásgombócról undor nélkül hámoztam le a prézlis tésztát a menzán. nade aztán egyszer valaki mesélt a barackosgombócról, és igazából évek óta arról álmodozom, hogy valaki, aki tud ilyet, főz nekem, és akkor nekem is lesz olyan élményem, mint másnak a szilvásgombóc.
és akkor most feszült csend, és harsonák, ez az esemény ma teljesedett be, amikoris kinyitottam horváthrozit, hogy csinálok juhtúróval töltött spenótos palacsintát, és ahhoz persze palacsintarecept kellett, naszóval a palacsinták előtt ott állt a szilvás és barackosgombóc receptje. és láss csodát, nekiálltam, és megcsináltam.
(sosó éppen őrjöngőrohamot kapott, és rácsapott egy vészeset a számítógépére, mert lassú volt, és ezzel egy csapásra kiütötte a vinyót, és utána szidta magát, és őrjöngött, na ezalatt megfőtt a krumpli, kész lett a tészta, rákerültek a barackok, és amikor elindult a médiamarktba új vincseszterért, már forrt is a víz, mire hazaért, már a prézlis gömböcskék vigyorogtak a serpenyőben)
és ami a lényeg, isteni dolog ez a barackosgombóc, de tényleg.
ja, és lenyugtatja az ideges embereket :)

megint ovodás

asszem éppen oviba jártunk, amikor dübörgött a neoton-féle átiratban a szandokááán, szandokáááán, seggét nyalja az oroszlááán, és minden ovis lány bele volt zúgva kabir bedibe. nemiscsoda... basszus, de jó lenne végignézni ezeket, szandoki, onídncsalád, izaura. jaj, nagyon vicces lenne ezeket megszerezni...

na tessék

amíg én itt róla ömlengek, merthogy ő futni ment a slossz-körüli erdőbe, addig majdnem odakozmált a rakott zöldbab...
mindegy, így most fincsi ropogós, csak ne lenne annyira nagyon sötét barna a teteje :)

glóriát ide neki

de most azonnal, most komolyan az én pasim egy szent, egy romantikus herceg, és még csak nem is pampogott, el sem hiszem, hogy pasi, de abból van, bizony...
szóval pesten volt a héten megint, kedden felhívott, hogy akkor szerdán bukarest a program, ami azt jelenti, hogy akkor ő most indul is pestre, és majd péntek este látjuk egymást. aztán megkérdezte, hogy hozzon-e valamit.
és hozott könyveket, amiket kinéztem magamnak, hozott kontaktlencsét, meg az anyjától vaníliás karika ellátmányt, meg csak úgy ráadásként hozott nekem egy vadonásúj laptopot, mert a régi vincseszter már nagyon iszonyat hangokat adott ki. szóval most már a vadiúj masinán pötyögök, ami egy csöppet nagyobb, mint az előző, ergo nem fér be a tatyóba, meg a felbontása is nagyobb, szóval a képernyőre se férnek ki a dolgok (najó, ez merő túlzás), de amúgy mindene szipiszupi meg vadonásúj, nem a munkahelyről összeszedett-vedett, mint az eddigiek. hogy tudjak min írni, ami megbízható.
mondtam már, hogy imádom :)

sava-sava-savanyú a csoko-csoko-csokoládéééé

Sziasztok!
Nagyon orulunk, es akkor most egy kicsit vigyaaznod kell Magatokra,
mert most mar ketten vagytok. Szoval soer, bor, paalinka csak meerteekkel,
vagy egyáltalán nem, ees nagyon kell vigyazni a kajaaval, hogy pont
eleeg legyen, se tuul sok, se kevees ne legyen. Tegnap este 10 orakor maar
nem voltaal eleerheto. Sok puszi
apu.
Ma este kimegyunk Veresre es lehet, hogy csak vasaarnap este leszunk
itthon.
anyu