suli

Bedurvultak az események Hanni osztályában.
Szerdán Sponsorloop volt, a környező kis utcákon versenyt futottak egy argentin iskola megsegítésére (ez a kép ott készült, de Hanninak csak a copfja látszik egy zöldkabátos kisfiú mögött).
Aztán csütörtökön zárva volt a bölcsi, így nem volt BSO, Hanni pedig lebeszélte Fenával, hogy együtt játszanak délután, úgyhogy mire érte mentem, már kvázi kész tények elé állítottak, és Hanni boldogan ment át Fenáékhoz egy fél délutánra. Fenával egyébként aznap haverkodott össze, Hanni sztorija a következő: Fena szomorú volt, hogy neki nincs egy barátja sem, és ő megvigasztalta, ezért aztán Fena áthívta játszani. Pénteken aztán alig várta, hogy Fena jönnön át hozzánk, de sajna ő péntekenként BSO-s, de ezt napközben nem beszélték meg a csajok, mi meg csak vártuk anyukáját, Utit, hogy egyeztessünk, ő csak nem jött. A várakozás közben Julie megkérdezte Hannit, hogy van-e kedve együtt játszani vele, és mivel Fenáért megérkezett a BSO-s néni, Hanni felszárította könnyeit, és elment Juliékhez, akik itt laknak az utcánkban.
Szombaton volt egy kis iskolán kívüli program: magyar ovi volt, és utána délután nálunk volt Levi, meg este Anikóék nálunk vacsiztak, de aztán meg vasárnap délután a kisjátszón osztálytalálkozó volt, vagyis inkább ismerkedési délután a szülőknek. Tök jó fejek voltak átlagban, jó kis nap volt, és csak nekünk meg Aletta (ő Hanni nagy barátnője) anyukájának nem volt evidens, hogy erre mindenkinek illett volna valami enni- vagy innivalót hoznia. Sebaj, majd legközelebb.

Amúgy

A rövidfilmek többnyire jók voltak, nem bombasztikusak, de jók, a Kriterion, ahol a vetítéseket tartották, pedig egy szuper hely, jó arcokkal meg dj pulttal a kávézóban. Odafele sétáltam, vitt a navi az integető macskás, gőzgombócos kínai negyeden át egészen az új piacig, ahol tizenötféle friss gombát árultak meg lilahagymakompótós bárányhamburgert. Hihetetlen jó élmény volt Amsterdam olyan részein barangolni, ahol még sosem jártam, de mivel moziba mentem, nem voltam turista, csak egy cinkos mosoly ült a képemen, mutatva, hogy azért nem hétköznapi séta ez.
Jó élmény volt, na.

3-4 órával később

Tegnap A'damba vonatoztam a rövidfilmekre meg vissza, útközben gyönyörködtem az éppen virágzó tarka tulipán-, jácint- és nárciszmezőkben, olvastam a mancsban az Eszterházy-riportot, whoppert ettem és hoztam haza az amsterdami nieuwmarktról szerzett vegyes gombacsomagot. Nem láttam egy szembevonatot sem. Ha 3-4 órával később jövök vissza, akkor talán én is közelebbi kapcsolatba kerülök azzal a bizonyos szembevonattal...
Na jó, nem is, mert Nijmegenbe ment az a vonat, azon biztos nem ültem volna, de azért durva belegondolni, hogy tényleg csak pár órával azelőtt jártam Sloterdijknál.

tuti befutó

Nem vagyok egy csöppet sem bevállalós a rövidfilmekkel, tudom, de örülök, ha legalább egy vetítésre sikerül a két gyerek mellett elszabadulni a fantasztikus filmek fesztiváljára A'damba, főleg, ha az utolsó pillanatban vettem észre, meg ha Sosó Marseillbe meg Maastrichtba utazgat közben, úgyhogy tutira kell mennem, nem szeretnék valami idegölő vérfürdőt vagy egy szánalmas animét kifogni. Kisfilmes válogatásokban még sosem csalódtam, köztük mindig vannak hihetetlenül jók, meg persze gyengék is, meg közepesen jók, de egy szekcióban mindig van egy bombasztikus.
De a lényeg az, hogy már meg is vettem a jegyet, és hogy szombaton délben moziba megyek rövidfilmeket nézni. Juhhé!

hal-lak

Már hónapok óta gondolkozunk azon, hogy lecseréljük az akváriumot egy olyanra, amelyiknek passzentos a teteje, ergó nem folyik, nem csöpög ki belőle a tetőre lecsapódott víz, és nem kezd el penészedni a szekrény alatta, ráadásul van hozzá új szűrő, aminek nem mentek tönkre a tapadókorongjai, ergó nem rezonál be amikor az üveghez hozzáér a nagy szűrésben, van hozzá lámpa, hogy a barna algák ne szaporodjanak el benne, ha nem süt eleget a nap, stb stb.
Volt is egy akvárium, ami akciós volt benn a városban, csak hát hatvan centi széles, és a kisszekrény, akin az eddigi állt, csak negyven, az pedig alapelv, hogy akvárium széle pedig ne lógjon le sehonnan, úgyhogy Sosóval csak a szokásos bemegyünk, körbenézünk, és nem veszünk semmit kört tettük meg.
Nade most, hogy visszajöttünk Pestről, és az akvárium háromnegyedéig érő víz elég koszos is volt, tehát igencsak ráfért már egy nagygenerál, és mivel egy nagygenerálnál nemcsak a víz harmadát cserélem le, meg a szűrőt mosom ki, hanem ki kell szedni a halakat, meg kimosni a sódert, az meg felér egy új akvárium telepítésével. Így hát fogtam Hannit, és az autóval bementünk a kisállatbolthoz, megvettük az akciós hatvanliteres komplett tetős akváriumot állványostul, és tegnap turbó üzemmódban be is üzemeltem, sőt a másikat ki is pucoltam. Szuperül néz ki, nagyon profi. Csak kár, hogy Sosó reggel elkezdte birizgálni, hogy miért nem bugyborékol az a szűrő, és sikeresen leszedte a lámpatartót a tetőről. :)
Pár napig még hagyom, hogy beálljon a rendszer, aztán veszünk bele szép és aranyos halakat, és az agresszív, az összes társat sikeresen kinyíró szumátrai díszmárnát, aki csak az óriásira megnőtt algaevő harcsákat kímélte meg eddig, egyik este véletlenül elküldöm a szigetre.

a döntés

A tíznapos pesti tavaszolásunk alatt Sosó beszerzett egy szemgyulladást, Hanni benyalt egy fél napig tartó, de masszív hasgörcsöket is okozó hányós cuccot (persze épp moziban voltunk, a Szex felsőfokont néztük már egy fél órája a Művészben, amikor a második hányás után sikított a hasfájástól anyáméknál), amit aztán önzetlenül továbbadott nemcsak nekünk, de mindegyik nagyszülőjének meg Lucának is. Ezek ugyan nem estek jól, sem az, hogy Liza orra minden éjjel úgy bedugult a pesti szmog feltornászása miatt, hogy hajnalban orrot kellett szívni.Viszont a szigeten a csend meg a már zöldellő erdők már annál inkább, úgyhogy most úgy döntöttünk, komolyra fordítjuk a régen dédelgetett terveket, és idén nyáron elmegyünk lakókocsival Norvégiába, ahol olyan tuti helyeken parkolja le az ember a kempert, ahol csak akarja. Mondjuk lehet, hogy egy hétre azért lemegyünk Veresre is Vreáékkal meg Juditékkal, annyira jól elvoltak a kölkök, hogy öröm volt nézni.

Pedig ma senki sem megy suliba

Martijn magyarul köszöntött fel ma reggel. Boldog sulinapot kívánt ;)

Diagnózis

Megvan, hogy mitől fáj néha piszkosul a hasam, hogy még a derekam is belesajog, és csak szenvedek egy fél napot, míg magától el nem múlik.
Saját magamon végzett gyógyszerkísérletek alapján kilőttem a savtúltengést - a Rennie nem használt; a hasnyálmirigy alultermelést vagyis a túl zsíros kaja szindrómát - a Dipankrin sem segített. Ma isteni sugallatot kaptam (kettőt is, de az elsőt elhessegettem magamtól és nem ettem naracsot) amikor a gyerekeket fürdettem majdnem kétrét görnyedve, mert Sosó csapatépítő hajókázáson van ma este. Szóval a konyhában a citrom hívogatóan nézett rám, így ittam egy cukormentes fele víz fele citromlé arányú limonádét, és láss csodát, a hasfájás egy tíz perc múlva tovaszállt.

Szóval a diagnózis: kevés a gyomorsavam és túl sok drhouset néztem az utóbbi időben.