Rother walking guide - part1

The finest valley and mountain walks, kicsi piros, egy német párocska írta, és ezt kivételesen lefordították angolra. szóval kezemben a könyv, hátha mégiscsak sikerül valamit kicsikarni magamból gomeráról. (vajon miért sajátították ki pont a németek a kanári szigetek mindegyikét? vajon miért tud egy lidl-pénztáros és egy amatőr focista akár évente odautazni? így minden idegesítően német, a helyi rádió németül is felolvas híreket, német slágereket nyomnak, könyörgöm, hová fajul a világ, ha a spanyol szalsza háttérbe szorul a gagyi német sanzonokkal szenben???!!! - na, jól összesütiztem a laptopot a nagy igyekezetben.)
szóval gomera
zozó mesélt nagy lelkesen gomeráról, és erre sosó kedvet kapott, és egy kilencnapos utat kaptam tőle karácsonyra. (zozó vicces volt, baromira sajnálkozott, hogy nem beszéltünk előtte részletesen, úgyhogy sms-ben küldött instrukciókat. ja és egész úton a pasikat néztük, hogy melyik lehet Janne, zozó finn haverja, aki velünk egyidőben volt ott)
na szóval a kariaji két repülőjegy volt.
megérkeztünk teneriffére, ahonnan azon nyomban átmenekültünk gomerára komppal (fred olsen spanyol kapitánnyal :). san sebastianban aztán kivettünk egy rozoga opelt, és zozóék tanácsát megfogadva egy eldugott zsákfaluba indultunk, alojerába, vallehermoson át (ez egy pár kilóméteres kis kerülő, fogodzómarkoló szerpentinekkel. de legalább kajánk volt másnapra, meg megtankoltunk, meg felvettünk két spanyol stoppost egy emelkedőn, akik cserébe a kezünkbe nyomtak két avokádót). isteni egy kis falu, isteni egy kis sziget ez, mindenütt hegyek, völgyek, hegyek, sziklák, szénfekete homok (teneriffén bezzeg büszkék a hozatott szaharai homokos strandjukra...), méteres hullámok törik a szénfekete sziklákat, hegyek, szakadékok, hegyoldalon kínkeservesen megművelt teraszok, mogorva, morcos emberekkel.
kivettük Ossorio bácsi egyik apartmanját, ami félig az óceánra, félig a hegyoldalra nézett, előttünk mangó- és narancsfák, kakas, kutya, kakas, és még sok kurva koránkelő és egymással hajnalban trécselő kakas. este dorada a helyi kocsmában.

2. nap
átruccantunk TaguLuchébe, és kábé ezzel el is ment a vasárnapunk. reggelire megettünk az isteni avokádót, majd elindultunk a szerpentinen, ami itt már csak egysávos volt, és még csak korlátot sem raktak a szélére. Taguluchéban lekutyagoltunk a plaja-hoz, ami kábé egy órás séta volt a kistemplomtól, majd sosó lekapkodta magáról a rucit, és belerohant a habokba. a stand kifejezés nagyon erős túlzás lenne erre a plajára, ez egy kis darabka sziklás tengerpart, ahova a lélek sem jár, merthogy nem egyszerű lejutni. hamarosan fény derült arra is, hogy fürdeni sem egy nagy élmény itt: sosó üvöltve rohant visszafele, míg én még csak a fürdőrucimat vettem át, teste tele volt apró kavicsokkal, minden egyes hullám teleszórta a durvaszemcsés homokkal, és ráadásul a sziklához is nyomta.
de szép volt, és csak a mienk.

a falu egyetlen megközelíthető étteremben megkajáltunk (ez a program úgy kettőtől négyig bármikor elkezdhető, és legalább egy órán át tart, főleg, ha mindent frissen készítenek. kivéve a mojo szószt, a zöld rettenetet, amivel mindent leöntenek. itt még új és finom volt :)
este dorada ossorio kocsájában.

3.nap
alojera - valle gran rey - el cercado - valle gran rey - alojera
a könyvben a 23 megatúra a vastagbetűs útvonal. 6-7 óra netto mászás: egy óra sétikálás, három kőkemény mászás felfele (1050 méter szintkülönbség), - szünet, kaja el cercadoban -, két-három óra séta a kisvölgyben újszülött kecskék mellett és vízvezető csatornákban, majd egy óra előltetett lefelé menet (1050 méter lefele) versenyben a naplementével. megadurván gyönyörű volt, minden egyes perce megérte, bár mindketten kikészültünk fizikailag.
este dorado a fenti kocsmában.

4. nap
rekreáció: kistúra az őserdőben (a Garajonay nemzeti park a sziget szívében levő esős erdő :), ebéd és strandolás vallehermosoban (ebéd a faarcú mogorva nőnél, akinek a macskája volt egyetlen vendége rajtunk kívül, strand a műveleti területnek kinéző strandon, sitt, szemét és targonca mellett :)
folyt köv...

élő dramendbéz

jaj, nagyon mókás egy koncert volt (sosem hittem volna, hogy ilyet mondok egy durva zúzásra) szombat este a tempelben, igazi elő performasz. a legjobb rész egyértelműen a ráadás volt, a szikrázós, meg persze a vauzás, meg az, amikor az izmos srác belepampogott abba a nagy csőbe. ja meg amikor cipőtalppal meg standpapuccsal püfölték a csöveket, és persze abszolút riszpekt a törtütemű dobolásért.
nagyon mókás volt na, és egyáltalán nem volt uncsi - hát hogyis lenne uncsi, ha izmos srácok szórakoznak mindenféle tepsivel, püfölik a hordókat meg izgalmas csöveket fújkodnak, és mindeközben egy laborköpenyes körszakállas csávesz meg áll a mekintosa mögött és prünytög valami eletrongyosat... - csak egy csöppet hangos :0

kínai bujjék

a disznó éve alkalmából song meghívott mindenkit a 5 sterne nevű kínai kajáldába, amit három autóval próbáltunk meg megközelíteni, miután összeszedtük yavort, de én nagyon csúnyán leszerepeltem autós üldözésből, és jól elhagytam a srácokat, úgyhogy külön utakon jutottam el oda hennerrel, a kooperáló, hangnélkül kommunikáló sráccal együtt, aki csak akkor nem látott semmit, amikor az autókat kellett volna nézni, miközben én meg vezetek...

vicces emberke ez a song, néha van egy kis kommunikációs gikszer, amikor éppen az igenre is ugyanolyan lelkesen bólogat, mint a nemre, de jó kis sztorikat mesél. gyerekként - mesélte - az áltisisben az osztályban aludtak hárman, mert másik faluban laktak, és nem volt pénzük kollégiumra, úgyhogy megágyaztak a padokon. a kaja mindennap ugyanaz volt: reggelire rizsleves, ebédre rizsleves és valami főtt kaja, este egy tál rizs.
csütörtökön aztán kettőről átrakták egyre a közös labormegbeszélést, pont alvásidő - mondja song. az ő vidékén az emberek (mindenki) hazamegy fél tizenkettőkor, megebédel, majd alszik egy fél-háromnegyed órát, aztán visszamegy az irodába.
aztán pénteken meg rákérdezett, hogy láttam-e már magyar disznót. ami olyan, mint egy bárány. olyan selymes a szőre. kellett egy perc, mire leesett, hogy mangalicára gondolt.
éljen a disznó éve.

házasélet...

[17:39:38]nőket, mosatlant, hangyákat eltakarítani, vigyázz, kész, indulok!
[17:40:37] hangyat?! micsoda pimaszsag, meghogy hangyak!
[17:41:11] bolhákat nem lett volna illő írni, azokat viszem én :)
[17:41:16] a noket mar kiraktam, de elotte elmosogattak, meg felfaltak a vanilias karikat
[17:41:28 gyere bolhas!
[17:41:40] jaj, milyen nők ezek!!! biztos ott maradt a morzsa a bajuszukon!
[17:41:54] jövök már, jövök

a hétvége

kimaradt, merthogy, na ez hosszú sztori. még múlt héten panaszkodtam a hoszteles zsannak, hogy kiba szar az ágy, nem nézné-e meg esetleg, mert szerintem elszaródott az alsó lapja, erre azt mondta, forduljak meg, és rakjam a lábamat oda. aztán mondtam, hogy jön a férjem a hétvégére, na erre felajánlott egy másik szobát, pénteki beköltözéssel. péntek reggel lementem megkérdezni, hogy akkor mizujs ezzel az ajánlattal, mire zsan azt mondta átrak a szomszéd házba, isteni kis stúdió, imádni fogom, de akkor most azonnal költözés, hogy a másikat kiadhassa.
úgyhogy péntek reggel bepakoltam mindenemet, ruha, könyvek, kaja a hűtőből, majd irány a két emelet tyúklétrán lefele, majd egy emelet tyúklétrán felfele.
de a szoba tényleg jó, az meg ágy sokkal jobb (ne legyünk maximalisták).
aztán pénteken kettőkor megérkezett sosó, háromra beért az obeliszkhez, én érte mentem, lecuccoltunk, próbáltunk kaját találni valahol, végülis egy csomagolt szendvicset ettünk, aztán mindketten nekiálltunk dolgozni.
aztán hétvégén irtó jó helyeken jártunk, voltunk Cassisban, La Ciotában, le Chateletben, aztán vasárnap meg megpróbáltunk egy óra alatt megebédelni (itt ez azért igazán impossibl), hogy elérjük a Monte Cristo grófot is fogságban tartó If szigetére induló hajót. Ott aztán két órát raboskodtunk mi is (baszki, semmi nincs ott, csak az üres cellák, egy kétszázszor háromszáz méteres szigeten...)
ja, a sztoriból csak az maradt ki, hogy miért nem írok. mert nincs internet a vadiúj szipiszupi szobában.
mondom, maximalisták ne akarjunk lenni.
vízforraló sincs.

elgété-fíling van

nemadomfel, míg egydarabban lácc
bár lehet, hogy fel kéne... csöppet szívás van, a tizennégyből eddig egyetlen egy promoter ment be, itt, a szent helyen, ahol átvariálták a vektorokat. igaz, hogy ők csak kábé két-háromszáz bázisos promoterekkel foglalkoztak eddig, az én ötszázas - másfélezres darabjaimhoz nem nem szoktak. valószínűleg itt van a bibi, a kétszázasnál tíz százalékos a találat, az ötszázasnál már csak 3%-os volt, a többiről még nincs infónk...
váltani kell, valszeg, izgis volt azért ez a kétésfél hét, a tegnap előadással, a szar szállással a lókötő élhajhász hoszteles csávóval, a kajáldással meg az egész kivárosi kerülettel...
holnap stratégiai megbeszélés, majd holnapután vissza ka-ba, majd szombaton nyaralás...

na honnan tanul az ember? az olvasói levelekből, hát honnan máshonnan :)

"A Barátok köztben kétszer is megjelent olyan téma, ami a társadalmi párbeszéd főáramába került. Szociológusok, médiával foglalkozó szakemberek üdvözölték, hogy a szappanopera történetében az egyik szereplő megvallotta szexuális másságát. Egy másik szereplőről roma származása derült ki, és ennek ürügyén hónapokig láthattuk, milyen az, ha valaki előítéletek céltáblájává válik. Kalamár azt mondja, se oktató-, se propagandafilmet nem kívánnak gyártani, egyetlen feladatot tartanak szem előtt, a szórakoztatást, igaz, felelősségtudattal. Kaptunk egy levelet egy tirpák származású nézőtől, akit megsértett az a mondat: "mekkora tirpák vagy!". Tanultunk belőle, vigyázunk, hogy senkit ne bántsunk meg. "
nol.hu

"Múltunkat idézve
Mottó: “..a német, török népet kivéve egyik népcsoporttal sem voltak a magyarságnak oly régi és állandó érintkezései, mint a szlávsággal” (Szekfű Gyula).
5. rész
A tirpákok
Érdemes néhány gondolat erejéig áttekinteni kik is a tirpákok? Érdekes az a megállapítása, hogy csak a valóban evangélikus vallásúakat szokták tirpáknak nevezni, és hogy a régebbi városvezetés valamikor kizárólag a Békés megyei származásúak kezében volt. Később azonban ez a helyzet megváltozott. Tirpák név eredete Nagykállóba, az akkori megyeszékhelyre tehető, akik a nyíregyházi tót származású telepeseket nevezték (gúnyolták) így. Azt írják: "Békés megyéből Nyíregyházára telepített tót ajkú népet, amellyel a felvidékről és külföldről jövő szintén tótajkú telepesek egybeolvadtak, közös néven tirpákoknak nevezik". Krúdy Gyula így ír erről: "Az egykori tirpák pirult, szégyenkezett, haragudott valaha e csúfolódó szó miatt. A mai tirpák gazda büszkén a mellére üt és mondja: Igen én tirpák vagyok! Ez a csúfnév idővel megtisztelő, dicsérő kifejezéssé változott."
A Nógrád megyei tótoknál a trpák szónak jött-ment jelentése volt, gúnynév lehetett, majd népnévvé vált. A trpák-ból – ami tűrni jelentéssel is bír, kialakult tirpák népnevet a felvidéki, tót-palócos nyelvjárást beszélő gazdákra használták eleinte Nyíregyházán. Kezdetben a békésiek így különböztették meg magukat a felvidékiektől. Később átveszik mások is, és minden nyíregyházi tót tirpák lesz, sőt az egész megyére kiterjesztik, joggal. A tirpák kisgazda réteget lehet tehát tekinteni a bokortanyák igazi népének, akik mindannyian kétnyelvűek voltak..."
innen