csütörtök, április 26, 2007
vadászszezon
Bök Bandi, született Folyóparti Bökkenő - egyetlen anyakönyvezett vérvonalas macskánk, dédapja kétszer is Mussolini volt - később Bökivé avanzsált, de amikor szidni kellett, persze az i elmaradt, így lett sokszor csak Bök, macskanevezéktanban anyám nagy tehetség - a vöröscsíkos házimacskát csak szimplán Vászkázta, a mostani nyomottfejű makacs önfejű perzsa pedig csak Hapsi - de végülis Bök Bandi úgy lett a neve, hogy Vivi vagy ötévesen nézegette, és azt mondta, hogy úgy ráillik az, hogy Bandi. Mármint hogy Bök Bandi.
Naszóval Bök Bandi, született Folyóparti Bökkenő kendvenc vadászidénye a május-június volt. Ilyenkor már elég meleg volt, hogy hétvégén kinn aludjunk Veresen, virágoztak a fák is, meg zöldellt a kert, tehát élményszámba is ment kimenni. Szóval május-júniusban elkezdődött az aranyélet: fáramászás, fűzabálás utáni jó nagy hányások szidás nélkül, ágyásban alvás, garázstetőn alvás, csigazabálás, bogárra vadászás, rigófióka riogatás, ami csak kell. nade az eleje volt a legszebb, mondom, a május-június, főleg mikor már kinn is maradtunk hetekre a vizsgaidőszakban, naszóval akkor csak esténként ki kellett ülnie a kerítés és a terasz közé, a kút közelébe, ahol még ugyan sóder volt, de az autó nem taposta azt le. Szóval csak meg kellett keresni az ideális helyet, és sötétedéskor lecsüccsenni, és várni, hogy három év fejlődés után előbújjanak a szexreéhes friss ropogós cserebogarak, akik még csak másznak egy két percig az előbújás után, tétováznak, mielőtt először szárnyrakapnának, na ekkor csak meg kell őket egy picit pofozni, egy picit lehet élvezkedve focizni velük, aztán már eheti is őket az ember. vagy macska. és már jön is a következő....
Naszóval Bök Bandi, született Folyóparti Bökkenő kendvenc vadászidénye a május-június volt. Ilyenkor már elég meleg volt, hogy hétvégén kinn aludjunk Veresen, virágoztak a fák is, meg zöldellt a kert, tehát élményszámba is ment kimenni. Szóval május-júniusban elkezdődött az aranyélet: fáramászás, fűzabálás utáni jó nagy hányások szidás nélkül, ágyásban alvás, garázstetőn alvás, csigazabálás, bogárra vadászás, rigófióka riogatás, ami csak kell. nade az eleje volt a legszebb, mondom, a május-június, főleg mikor már kinn is maradtunk hetekre a vizsgaidőszakban, naszóval akkor csak esténként ki kellett ülnie a kerítés és a terasz közé, a kút közelébe, ahol még ugyan sóder volt, de az autó nem taposta azt le. Szóval csak meg kellett keresni az ideális helyet, és sötétedéskor lecsüccsenni, és várni, hogy három év fejlődés után előbújjanak a szexreéhes friss ropogós cserebogarak, akik még csak másznak egy két percig az előbújás után, tétováznak, mielőtt először szárnyrakapnának, na ekkor csak meg kell őket egy picit pofozni, egy picit lehet élvezkedve focizni velük, aztán már eheti is őket az ember. vagy macska. és már jön is a következő....
mondtam már?
hogy ha van valami, amihez végképp semmi türelmem nincs, az a nem működő dolgok nemműködésének okának felderítése.
ááááááááá
pláne ha egy tesztelés legalább egy napig nő ki.
az utóbbi két hét fejtörője: vajon amifranc miatt nő ki tízezer baci a pléteken, amikor nem szokott, de ami m ég cikibb, miért nő ki ugyanannyi az üres baci lemezén is????
a lehetséges válaszok:
1. túl forró volt az agar, amikor beleraktam a kanamicint. letesztelve, újracsinálva, negatív.
2. elbomlott a kanamicin sztokk, ami ugyan eddig működött, és mínuszhúszon volt, de kituggya. új kanamicin beoldva, új agarral kipróbálva. ugyanúgy kinőnek az üres bacik is.
3. a plét rossz, vagy az agar, vagy az elbé fertőzött. új agar, új elbével. újra kinőnek.
4. a kompetens sejtek nem tiszták, van bennük valami kanamicinrezisztens plazmid. új kompetens sejtek gyártása. régi és új tesztelése. sőt, másik fajta bacik is. kanamicies és kontrollként ampicilines pléteken. mindegyik negatív. vagyis nem a plétek rosszak, sem pedig a bacik.
5. akkor most miafaszvan??? valószínűleg a fagyasztóban tartott elbé, amit csak trafóhoz használok, és tegnap kivételesen nem olvasztottam ki a kompetens sejt teszteléshez, az bibis. hiába tiszta, nem zavaros, hiába vagy mínuszhúszon, van benne valami kanamicinrezisztens baci, ami túlnövi a többit. MEGASZÍVÁS. erre ki a fene gondol, hm?!
na akkor most két hét baszakodás után trafós elbé kidob, friss elbével megy a trafó, persze új reakció után.
hajrá, hajrá. innen még fel tudok állni, figyeljencsak :)
ááááááááá
pláne ha egy tesztelés legalább egy napig nő ki.
az utóbbi két hét fejtörője: vajon amifranc miatt nő ki tízezer baci a pléteken, amikor nem szokott, de ami m ég cikibb, miért nő ki ugyanannyi az üres baci lemezén is????
a lehetséges válaszok:
1. túl forró volt az agar, amikor beleraktam a kanamicint. letesztelve, újracsinálva, negatív.
2. elbomlott a kanamicin sztokk, ami ugyan eddig működött, és mínuszhúszon volt, de kituggya. új kanamicin beoldva, új agarral kipróbálva. ugyanúgy kinőnek az üres bacik is.
3. a plét rossz, vagy az agar, vagy az elbé fertőzött. új agar, új elbével. újra kinőnek.
4. a kompetens sejtek nem tiszták, van bennük valami kanamicinrezisztens plazmid. új kompetens sejtek gyártása. régi és új tesztelése. sőt, másik fajta bacik is. kanamicies és kontrollként ampicilines pléteken. mindegyik negatív. vagyis nem a plétek rosszak, sem pedig a bacik.
5. akkor most miafaszvan??? valószínűleg a fagyasztóban tartott elbé, amit csak trafóhoz használok, és tegnap kivételesen nem olvasztottam ki a kompetens sejt teszteléshez, az bibis. hiába tiszta, nem zavaros, hiába vagy mínuszhúszon, van benne valami kanamicinrezisztens baci, ami túlnövi a többit. MEGASZÍVÁS. erre ki a fene gondol, hm?!
na akkor most két hét baszakodás után trafós elbé kidob, friss elbével megy a trafó, persze új reakció után.
hajrá, hajrá. innen még fel tudok állni, figyeljencsak :)
kedd, április 24, 2007
a lepedőregény
sztorizás felsőfokon. minden egyes oldalon vagy hat különböző, vadiúj vagy visszautaló sztori, élet, kapcsolat, halál, betegség, sors, vert feleség, elbaszott élet, elitt sors, elsajnált boldogság. nehéz feladvány a követése. főleg, hogy kimaradt a kötésből a középső húsz oldal...
... Ültek az asztalnál négyen a kiskonyhában. Már vége volt az ebédnek, amikor a fiatalabb férfi hozzányúlt a pohárhoz, hogy igyon, s közben, míg emelte maga felé azt a nem túl nagy, talán decis méretű, vastag üvegből készült, persze, mert a gyengébb készítmények már mind szétloccsantak a konyhakövön, ezt a nagyon régi gyártmányú, durva kiképzésű poharat, oldalra fordult. A gyerek volt ott. A sezlonon hevert a kiskonyhában, ahol néha az apa is ledőlt, hogy onnét nézze, amint a gyerek anyja jön-megy a sparhelt előtt, s valamit készít éppen ebédre. Egy kopott jellegtelen borítójú könyv volt a kezében, a harmadánál megnyitva, a szeme járt ezen a nyitott lapon vagy harmincszor jobbról balra, aztán vissza, mint egy sajátos gépezet, az olvasógép, mondjuk, olyan volt, aztán egy villantás az oldalszámra és lapozott. Nem figyelt arra, hogy miről beszélgetnek a felnőttek, ha éppen beszélgettek, nem érdekelte őt, vagyishát érdekelte volna, de már belefáradt a várakozásba, mint az egyik ember is a tüdőszűrésnél, amikor az egész falu, vagy legalábbis az ától az em betűsökig, oda voltak rendelve. Az ember meg abban a sorban pont a legvégén volt. Állt ott vagy két órát, részben mert utolsó volt, részben, mert bedöglött a gép és meg kellett szerelni. Erre nekem nincs időm, mondta ez után a két óra után, és hogy lófasz az egészbe, aztán sarkon fordult.
Különben persze meghalt, bár nem tüdőrákban, ahogy az emiatt a hanyagság miatt elvárható lett volna, hanem elgázolta egy hülyegyerek, egy részeges alak, akit éppen pár nappal előtte ültettek traktorra a téeszben, mert annyira könyörgött az ágazatvezetőnél, hogy hadd legyen ő traktoros. Azt mondta, az alapjaiban változtatná meg az életét, nem inna, találna egy feleséget és lennének gyerekei, szóval ezt a változást akarta, fordulatot úgymond. De hiába kapta meg a traktort, még traktorral sem tudott ellenállni a kínálkozó pálinkásüvegnek, ami épp ott volt a konyhaszekrényen, mikor reggel kiment, hogy bekap valamit és indul. Bár az élete megváltozott, mert ugye börtönbe került, miként végül is annak az embernek, akinek annyira sietős volt, a tüdőszűrés lett a veszte. Vagyishogyhát a tüdőszűrés elszalasztása, mert ha kivárja a sorát, akkorra ez a traktoros már szépen elhalad a Pesti út Dózsa György út sarkánál, s nem tapossa el őt, azokkal a böhöm nagy kerekekkel. Valójában pedig ez isteni csoda volt, hogy például elromlott a gép, mert ha ez nem történik, akkor megszűrik az ember tüdejét, de pont akkor végez, és indul haza, mint most indult dolgavégezetlen, szóval akkor is elüti a traktor, de nem, valami úgy rendezte, hogy megóvja őt ettől a haláltól, végül is volt neki két gyereke meg felesége, földjei, feladata a világban. De hiába rendelkeznek a túlvilági népek, az ember nem észlelte a csodát, hogy meg akarják őt és áttételesen a családját ettől a szörnyű tragédiától menteni. Neki csak a feladatok jártak a fejében, ami miatt kapta volna az óvást különben fentről. S ezek elvégzése miatt döntött úgy, hogy hazaindul, s ez a döntés magában rejtette azt is, hogy hamarosan meg is hal. Szóval így fáradt bele a gyerek is a várakozásba, mert ritkán beszéltek ezek a felnőttek, s ő inkább azokról a ritka alkalmakról is lemondott. ...
Háy János: A gyerek
... Ültek az asztalnál négyen a kiskonyhában. Már vége volt az ebédnek, amikor a fiatalabb férfi hozzányúlt a pohárhoz, hogy igyon, s közben, míg emelte maga felé azt a nem túl nagy, talán decis méretű, vastag üvegből készült, persze, mert a gyengébb készítmények már mind szétloccsantak a konyhakövön, ezt a nagyon régi gyártmányú, durva kiképzésű poharat, oldalra fordult. A gyerek volt ott. A sezlonon hevert a kiskonyhában, ahol néha az apa is ledőlt, hogy onnét nézze, amint a gyerek anyja jön-megy a sparhelt előtt, s valamit készít éppen ebédre. Egy kopott jellegtelen borítójú könyv volt a kezében, a harmadánál megnyitva, a szeme járt ezen a nyitott lapon vagy harmincszor jobbról balra, aztán vissza, mint egy sajátos gépezet, az olvasógép, mondjuk, olyan volt, aztán egy villantás az oldalszámra és lapozott. Nem figyelt arra, hogy miről beszélgetnek a felnőttek, ha éppen beszélgettek, nem érdekelte őt, vagyishát érdekelte volna, de már belefáradt a várakozásba, mint az egyik ember is a tüdőszűrésnél, amikor az egész falu, vagy legalábbis az ától az em betűsökig, oda voltak rendelve. Az ember meg abban a sorban pont a legvégén volt. Állt ott vagy két órát, részben mert utolsó volt, részben, mert bedöglött a gép és meg kellett szerelni. Erre nekem nincs időm, mondta ez után a két óra után, és hogy lófasz az egészbe, aztán sarkon fordult.
Különben persze meghalt, bár nem tüdőrákban, ahogy az emiatt a hanyagság miatt elvárható lett volna, hanem elgázolta egy hülyegyerek, egy részeges alak, akit éppen pár nappal előtte ültettek traktorra a téeszben, mert annyira könyörgött az ágazatvezetőnél, hogy hadd legyen ő traktoros. Azt mondta, az alapjaiban változtatná meg az életét, nem inna, találna egy feleséget és lennének gyerekei, szóval ezt a változást akarta, fordulatot úgymond. De hiába kapta meg a traktort, még traktorral sem tudott ellenállni a kínálkozó pálinkásüvegnek, ami épp ott volt a konyhaszekrényen, mikor reggel kiment, hogy bekap valamit és indul. Bár az élete megváltozott, mert ugye börtönbe került, miként végül is annak az embernek, akinek annyira sietős volt, a tüdőszűrés lett a veszte. Vagyishogyhát a tüdőszűrés elszalasztása, mert ha kivárja a sorát, akkorra ez a traktoros már szépen elhalad a Pesti út Dózsa György út sarkánál, s nem tapossa el őt, azokkal a böhöm nagy kerekekkel. Valójában pedig ez isteni csoda volt, hogy például elromlott a gép, mert ha ez nem történik, akkor megszűrik az ember tüdejét, de pont akkor végez, és indul haza, mint most indult dolgavégezetlen, szóval akkor is elüti a traktor, de nem, valami úgy rendezte, hogy megóvja őt ettől a haláltól, végül is volt neki két gyereke meg felesége, földjei, feladata a világban. De hiába rendelkeznek a túlvilági népek, az ember nem észlelte a csodát, hogy meg akarják őt és áttételesen a családját ettől a szörnyű tragédiától menteni. Neki csak a feladatok jártak a fejében, ami miatt kapta volna az óvást különben fentről. S ezek elvégzése miatt döntött úgy, hogy hazaindul, s ez a döntés magában rejtette azt is, hogy hamarosan meg is hal. Szóval így fáradt bele a gyerek is a várakozásba, mert ritkán beszéltek ezek a felnőttek, s ő inkább azokról a ritka alkalmakról is lemondott. ...
Háy János: A gyerek
bloody life...
alapvetően azért mentünk ki londonba, hogy feci megmutogassa a képeit. tényleg. merthogy egy jó ideje jött ez a levél: Hola a todos, meg innen Venezuelabol irok, de amilyen fontos emberek vagytok, lehet, hogy meg az sem eleg, ha masfel hettel elore szolok, hogy marcius 3-an szombat delutan 4 oratol 7 oraig zsurt tartok, melynek alkalmaval az utobbi majd´ 3 honapban atelt elmenyeimet osztanam meg veletek sok keppel, videoval es nevetessel.
és persze mi nem csaptuk a seggünket a kocsiba, repcsijegyre ilyenkor még gondolni is drága, úgyhogy megdumáltuk, hogy nekünk majd spéci különvetítés lesz.
hát nem lett.
sosó szerint mégsicsak szarul éli meg, hogy szakítottak ancsával (akivel kinn volt a háromhónapos túrán), mert hát neki pesten van meg az élete, amit nem akar feladni, fecinek meg londonban. és egyikük sem enged.
ez van.
voltunk viszont a tétmodernben dzsilbertésdzsordsz-on, és az ő képeiket néztük meg. ők kábé harmic éve élnek és alkotnak együtt mindenféle vicceset meg persze polgárpukkasztót.
van itt kéremszépen minden.
pia, csúnyaszavak, kaka, fütyi is (a 10. teremben már megy a durváskodás ezerrel, brrr)
aztán elsétáltunk a temzeparton egy kis warfba, ahol egy udvarhelységben megkajoltunk, mikoris megcsörgetett erbé, hogy este hétkor míting a bondsztríten. öt percre rá összefutottunk. így aztán délután háromtól hajnali háromig üdcsit ittunk, sört ittunk, ittunk sört, átbeszéltük a tudományt, megváltottuk a világot, többször felébresztettük erbét, majd vettünk redbullt, és elmentünk diszkózni egy megaszar dídzsé megagagyi alkotására.
másnap feci magyar ismerőseivel piknikeztünk, majd a szohóban vettünk nekem halas tollat meg cédéket, és egy olasz maffiózó piroskockás terítős éttermében jól bekajáltunk.
nem volt azért rossz :)
hát nem lett.
sosó szerint mégsicsak szarul éli meg, hogy szakítottak ancsával (akivel kinn volt a háromhónapos túrán), mert hát neki pesten van meg az élete, amit nem akar feladni, fecinek meg londonban. és egyikük sem enged.
ez van.
voltunk viszont a tétmodernben dzsilbertésdzsordsz-on, és az ő képeiket néztük meg. ők kábé harmic éve élnek és alkotnak együtt mindenféle vicceset meg persze polgárpukkasztót.
van itt kéremszépen minden.
pia, csúnyaszavak, kaka, fütyi is (a 10. teremben már megy a durváskodás ezerrel, brrr)
aztán elsétáltunk a temzeparton egy kis warfba, ahol egy udvarhelységben megkajoltunk, mikoris megcsörgetett erbé, hogy este hétkor míting a bondsztríten. öt percre rá összefutottunk. így aztán délután háromtól hajnali háromig üdcsit ittunk, sört ittunk, ittunk sört, átbeszéltük a tudományt, megváltottuk a világot, többször felébresztettük erbét, majd vettünk redbullt, és elmentünk diszkózni egy megaszar dídzsé megagagyi alkotására.
másnap feci magyar ismerőseivel piknikeztünk, majd a szohóban vettünk nekem halas tollat meg cédéket, és egy olasz maffiózó piroskockás terítős éttermében jól bekajáltunk.
hétfő, április 23, 2007
vásárfia
londonban jártunkban keltünkben a könyvesboltnak álcázott szexbolt után éppen egy lemezboltba estünk be a szohóban, vasárnap este hétkor.onnan van ő is, akárcsak tito puente is.
jajistenem, a hidegráz, annyira jó a feelin'good, a put a spell on you, jaj meg a my babe jst cares for me, na jó, nem olvasunk fel treklisztet, ez tényleg veribeszt, ez annyira klasszikus, nemhiányozhat, hogycsak na. es akkor vannak azok, mint pl a sinnerman, ami meg annyire nyudzsesszes, hogy mar csak a dramendbesz hianyzik alola...
és még a borítója is...
naszoval fülig szerelem...
szerda, április 18, 2007
feels like a hero
najó, simán természetes ez valakinek, van, aki mindennap cangával jár be, vagyis ki, nade nekem ez a tizenkét kilométeres táv inkább visszarettentő, mint inspiráló erő. nade hétfőn sosó - aki mostanában hivatalosan hómofiszol, (jelen esetben ez azt jelenti, hogy reggeli után - jó esetben felöltözve és megmosakodva - kivonul a konyhaasztalhoz a lapitopijával meg a mobiljával, és elkezd dolgozni, és abba sem hagyja, míg haza nem jövök - na jó, ebédelni azért szokott) szóval hétfőn sosó itthon ofiszolt (kedden is), és még vasárnap este belebeszélte a bogarat a fülembe, hogy ha már elkezdtünk cangázni, akkor most miért is nem megyek be azzal dolgozni.
naszóval rábeszélt, hogy kerekezzek be, és délután értemjön - ő is cangával, és akkor együtt megyünk haza, romantikusan kettecskén a sűrű sötét erdőben, ő egy versenybringával, én meg a teljesen korrekt, de csöppet nehezebb szkottommal, plusz a kosárban a csereruha és a laptop.
a legviccesebb ebben a bicajos bemenésben az, hogy kaptam ugyan egy sebesség- és kilométerórát, de vagy szarul van beállítva a kerékméret, vagy szar az egész, úgy ahogy van, mert egyrészt átlagban tizenkét-tizennéggyel megyek szerinte, másrészt a cég csak nyolc kilimérire van, ezek egyike sem igaz. hétfő délután sikeresen huszas-huszonkettes átlagot nyomtunk, de sosó ott a nyergen fogadalmat tett, hogy a nyáron felhoz legalább huszonötre.
dejó lesz nekem.
naszóval rábeszélt, hogy kerekezzek be, és délután értemjön - ő is cangával, és akkor együtt megyünk haza, romantikusan kettecskén a sűrű sötét erdőben, ő egy versenybringával, én meg a teljesen korrekt, de csöppet nehezebb szkottommal, plusz a kosárban a csereruha és a laptop.
a legviccesebb ebben a bicajos bemenésben az, hogy kaptam ugyan egy sebesség- és kilométerórát, de vagy szarul van beállítva a kerékméret, vagy szar az egész, úgy ahogy van, mert egyrészt átlagban tizenkét-tizennéggyel megyek szerinte, másrészt a cég csak nyolc kilimérire van, ezek egyike sem igaz. hétfő délután sikeresen huszas-huszonkettes átlagot nyomtunk, de sosó ott a nyergen fogadalmat tett, hogy a nyáron felhoz legalább huszonötre.
dejó lesz nekem.
biztos, hogy bali miatt van az egész
az egész lepedősdit ő csinálja, ebben már teljesen ziher vagyok, egyszer ezt kiálmodta, és azóta a dolgok úgy maradtak: minden lepedő, minden.
az, hogy az évamagazinban az orvos válaszolt a sőtibacsa felesége ági csinálja, az még hagyján. de hogy az aradipeti honlapján (amit a honlapfejlesztő csaj marha lustán ápdétel, és ezt ő jól megunva panaszkodott - erre sosó azt mondta, hogy ez olyan egyszerű, hogy még ő is meg tudja csinálni, nem kell ide szakember - na ez egy nagy hiba volt, mert aradipeti kapva kapott az alkalmon, hogy sosót beszervezze, hogy új fotókat rakjon fel a honlapjára - ő meg szombaton egész este eftépézett), naszóval a honlapon a helyes kis babafotók között kelemenandris aka köpi volt áltisis osztálytársam vigyorog vissza, az már csöppet vicces.
továbbisvan, nemmondom...
az, hogy az évamagazinban az orvos válaszolt a sőtibacsa felesége ági csinálja, az még hagyján. de hogy az aradipeti honlapján (amit a honlapfejlesztő csaj marha lustán ápdétel, és ezt ő jól megunva panaszkodott - erre sosó azt mondta, hogy ez olyan egyszerű, hogy még ő is meg tudja csinálni, nem kell ide szakember - na ez egy nagy hiba volt, mert aradipeti kapva kapott az alkalmon, hogy sosót beszervezze, hogy új fotókat rakjon fel a honlapjára - ő meg szombaton egész este eftépézett), naszóval a honlapon a helyes kis babafotók között kelemenandris aka köpi volt áltisis osztálytársam vigyorog vissza, az már csöppet vicces.
továbbisvan, nemmondom...
vasárnap, április 15, 2007
fejtörő - seggtörő - kőtörő
volt a mostani hétvége
szombat reggel felfújta sosó a cangákat, és a tegnapi huszonnyolc fokot bicajon ünnepeltük - megpróbáltuk most bicajjal (térkép nélkül) megkeresni a várostól délre levő vadasparkot (pár kilométer kerülővel meg is lett, na de ezek a kerülők nagyon vicces helyekre vittek). útközben felfedeztük a déli kerülőúttal párhuzamos bicikliutat, ami egy patak mellett megy, teli volt pancsoló gyerkőcökkel és kutyákkal. aztán elkavartunk valahova, ahol tisztára lápos vizes volt mindkét fele az útnak, és két kacsára jutott egy szürke gém. aztán végül is megtaláltuk a bölényeket (úgy tűnik, hogy csak a pfalziak turkálnak az orrukban a nyelvükkel, az itteniek jól neveltek), de most nem volt bakkecskeként ugrándozó őzike, sem vakaródzó apja.
aztán ma a feltört ülepünket kocsiba raktuk, és elindultunk egy picit délre, schwann felé, ahonnan a bratvursztos zsömle után elmenekültünk a tömeg elől neuenbürg felé, ahol egy bányamúzeumba csöppentünk. Tisztára elvarázsolt világ volt ez: fodrász-pelerint kaptunk a nyakunkba, a fejünkbe meg bányászsipkát, és a bácsi, aki lehetett vagy hetven, úgy rohant előre meg felfele a lépcsőn, biztos lábakkal és szusszal, majdnem végig mesélve a bányáról meg a bányászokról, hogy komolyan minden riszpektet megérdemelt.
(vicces volt, mert akárhol megállt, mindig azt mondta, hogy itt az az érdekes, hogy..., és mutogatta a vasércet a falon, elmesélte, hogy a kelta vasöntő kemence hogy nézett ki, és hogy erre hogy jöttek rá, hogy egy krajcárért egy tyúkot kapott az ember, és óránként öt krajcárt kerestek a bányászok, mielőtt még I. Würtenbergi Frigyes király nem lett - ő gonosz módon levitte az órabért kettő krajcárra, meg hogy miért a keresztbe rakott kalapács és véső a jele a bányászoknak - mert ez volt az egyezményes jele annak, hogy valaki végzett a munkával és elhagyta a területét, ha így voltak keresztben a szerszámok, nem keresték az illetőt.)
szombat reggel felfújta sosó a cangákat, és a tegnapi huszonnyolc fokot bicajon ünnepeltük - megpróbáltuk most bicajjal (térkép nélkül) megkeresni a várostól délre levő vadasparkot (pár kilométer kerülővel meg is lett, na de ezek a kerülők nagyon vicces helyekre vittek). útközben felfedeztük a déli kerülőúttal párhuzamos bicikliutat, ami egy patak mellett megy, teli volt pancsoló gyerkőcökkel és kutyákkal. aztán elkavartunk valahova, ahol tisztára lápos vizes volt mindkét fele az útnak, és két kacsára jutott egy szürke gém. aztán végül is megtaláltuk a bölényeket (úgy tűnik, hogy csak a pfalziak turkálnak az orrukban a nyelvükkel, az itteniek jól neveltek), de most nem volt bakkecskeként ugrándozó őzike, sem vakaródzó apja.
aztán ma a feltört ülepünket kocsiba raktuk, és elindultunk egy picit délre, schwann felé, ahonnan a bratvursztos zsömle után elmenekültünk a tömeg elől neuenbürg felé, ahol egy bányamúzeumba csöppentünk. Tisztára elvarázsolt világ volt ez: fodrász-pelerint kaptunk a nyakunkba, a fejünkbe meg bányászsipkát, és a bácsi, aki lehetett vagy hetven, úgy rohant előre meg felfele a lépcsőn, biztos lábakkal és szusszal, majdnem végig mesélve a bányáról meg a bányászokról, hogy komolyan minden riszpektet megérdemelt.
(vicces volt, mert akárhol megállt, mindig azt mondta, hogy itt az az érdekes, hogy..., és mutogatta a vasércet a falon, elmesélte, hogy a kelta vasöntő kemence hogy nézett ki, és hogy erre hogy jöttek rá, hogy egy krajcárért egy tyúkot kapott az ember, és óránként öt krajcárt kerestek a bányászok, mielőtt még I. Würtenbergi Frigyes király nem lett - ő gonosz módon levitte az órabért kettő krajcárra, meg hogy miért a keresztbe rakott kalapács és véső a jele a bányászoknak - mert ez volt az egyezményes jele annak, hogy valaki végzett a munkával és elhagyta a területét, ha így voltak keresztben a szerszámok, nem keresték az illetőt.)
magán napozó
azért az mennyire király dolog, hogy a délutáni tavaszi nap finoman simogatón pont a hálószobába süt be... nincs is jobb egy ebéd utáni ágyban fetrengéssel megtoldott napozásnál :)
a melodráma csúcspontja
akármennyire is dühít az, amit ír, mert nagy része nem igaz (ez a megsúgták ez annyira röhejes rész azért, egyrészt mert soha nem mondtam ilyet senkinek, másrészt meg ez hogy megsúgták, na ne) - nem válaszolok, mert csak mellébeszélés az egész, elbeszélünk egymás mellett, nem hiszi el, hogy amit írok az nem rosszindulatú és hogy szó szerint igaz. így aztán minek is írjak bármit is. nem válaszolok. és főleg többet nem kérdezek semmit.
Nem nem!
Azt hiszem fogalomzavarban szenvedsz!
Mi nem barátok voltunk!
És miután már nem voltunk nem barátok, te kizárattál engem minden olyan helyről, társaságból, ahol annak idején együtt fordultunk elő.
Gondolok itt pl. a vízitúrára!
Megsúgták!
És én tiszteletben tartottam!
Soha nem kértelek számon, sem téged, sem a barátokat(!), hogy miért nem eszközöltek ki valami olyan megoldást, hogy ne ki legyek zárva a kettőnk szakítása miatt például ebből...
Nem akartam belemenni a játékodba, nem akrtam veled levelezni, elmúlt dolgokat felemlegetni!
Sem jót, sem rosszat!
Idestova hat esztendeje nem találkoztunk.
Nem értem, miért kerestél meg, miért ez a nagy érdeklődés?
Minden, amit az es lapomon olvashatsz, láthatsz, annyit osztok meg másokkal!
Miért pont te lennél a kivétel?
Feldühített amit csináltál. Írsz gy pár sort, ami rendkívül fura, és gyanakvóvá tesz.
Nóri rávesz, hogy válaszoljak, mert szerinte az érdeklődésed "Olyan kedves!".
Megteszem, kielégítem a kíváncsiságod, és rákérdezek, hogy akkor mesélj magadról, és arról, mi motivált, hogy felvedd velem a kapcsolatot.
Erre te visszaválaszolsz, hangvételed negatív, hangnemed követelőző,kioktató,- Manó tekintetében leforrázó!
...és még mindig nem válaszolsz a kérdésemre, - és még mindig nem értek semmit...!
Éva, nem kell már ezt megválaszolnod, és a dühöm is elmúlt már.
Lehet, hogy nem úgy élsz, ahogyan igazából szeretnél(Nóri jobban ért a női lelkekhez, lehet, hogy vele tudnál igazából beszélgetni), de nem segíthetek!
Nem hiszek a párkapcsolatokat követő bratyizásban, de nálunk anno szó sem volt ilyesmiről!!
Nem beszélve arról pl, ha én boldogan elújságolnék neked valamit magunkról, Nóriról, a gyerekekről, akkor te postafordultával jól lehűtenél, hogy nehogymár elszálljak a boldogságtól?? (Utalok itt a második leveledre!! Olvasd csak vissza mindet!!)
Na, most már be is fejezem.
Nem akartam ám annyira barátságtalan lenni, de tartalmilag még mindig ugyanazt gondolom.
Kívánom neked, hogy legyél/legyetek olyan boldogok, mint mi!
(tényleg, nem is írtál a férjedről...)
Nem nem!
Azt hiszem fogalomzavarban szenvedsz!
Mi nem barátok voltunk!
És miután már nem voltunk nem barátok, te kizárattál engem minden olyan helyről, társaságból, ahol annak idején együtt fordultunk elő.
Gondolok itt pl. a vízitúrára!
Megsúgták!
És én tiszteletben tartottam!
Soha nem kértelek számon, sem téged, sem a barátokat(!), hogy miért nem eszközöltek ki valami olyan megoldást, hogy ne ki legyek zárva a kettőnk szakítása miatt például ebből...
Nem akartam belemenni a játékodba, nem akrtam veled levelezni, elmúlt dolgokat felemlegetni!
Sem jót, sem rosszat!
Idestova hat esztendeje nem találkoztunk.
Nem értem, miért kerestél meg, miért ez a nagy érdeklődés?
Minden, amit az es lapomon olvashatsz, láthatsz, annyit osztok meg másokkal!
Miért pont te lennél a kivétel?
Feldühített amit csináltál. Írsz gy pár sort, ami rendkívül fura, és gyanakvóvá tesz.
Nóri rávesz, hogy válaszoljak, mert szerinte az érdeklődésed "Olyan kedves!".
Megteszem, kielégítem a kíváncsiságod, és rákérdezek, hogy akkor mesélj magadról, és arról, mi motivált, hogy felvedd velem a kapcsolatot.
Erre te visszaválaszolsz, hangvételed negatív, hangnemed követelőző,kioktató,- Manó tekintetében leforrázó!
...és még mindig nem válaszolsz a kérdésemre, - és még mindig nem értek semmit...!
Éva, nem kell már ezt megválaszolnod, és a dühöm is elmúlt már.
Lehet, hogy nem úgy élsz, ahogyan igazából szeretnél(Nóri jobban ért a női lelkekhez, lehet, hogy vele tudnál igazából beszélgetni), de nem segíthetek!
Nem hiszek a párkapcsolatokat követő bratyizásban, de nálunk anno szó sem volt ilyesmiről!!
Nem beszélve arról pl, ha én boldogan elújságolnék neked valamit magunkról, Nóriról, a gyerekekről, akkor te postafordultával jól lehűtenél, hogy nehogymár elszálljak a boldogságtól?? (Utalok itt a második leveledre!! Olvasd csak vissza mindet!!)
Na, most már be is fejezem.
Nem akartam ám annyira barátságtalan lenni, de tartalmilag még mindig ugyanazt gondolom.
Kívánom neked, hogy legyél/legyetek olyan boldogok, mint mi!
(tényleg, nem is írtál a férjedről...)
szombat, április 14, 2007
erről ennyit
Kedves Éva,
Sajnos a munkám mellett nagyon kevés a szabadidőm, ami van azt is a családommal töltöm.
Ha majd neked is lesznek gyerkőceid meg fogod érteni.
Nem tartom a kapcsolatot direkte senkivel, - de ezt tudod.
Nagyon szeretem Nórit, - már 4. éve, - boldog vagyok, és őt is boldoggá tudom tenni!
Ebben az állapotban pedig eszembe sem jut kapcsolatot keresni legkevésbé exekkel.
Te miért is teszed???
El kell mondanom, hogy Nóri vett rá arra is , hogy válaszoljak az első leveledre, mert én nem tettem volna!
Minden jót, Éva!
Szia,
Fura, hogy neked a régi barátaid csak ennyit jelentettek
- biztos én vagyok morbid, de magamat is oda soroltam.
Hát akkor minden jót neked is...
Éva
Sajnos a munkám mellett nagyon kevés a szabadidőm, ami van azt is a családommal töltöm.
Ha majd neked is lesznek gyerkőceid meg fogod érteni.
Nem tartom a kapcsolatot direkte senkivel, - de ezt tudod.
Nagyon szeretem Nórit, - már 4. éve, - boldog vagyok, és őt is boldoggá tudom tenni!
Ebben az állapotban pedig eszembe sem jut kapcsolatot keresni legkevésbé exekkel.
Te miért is teszed???
El kell mondanom, hogy Nóri vett rá arra is , hogy válaszoljak az első leveledre, mert én nem tettem volna!
Minden jót, Éva!
Szia,
Fura, hogy neked a régi barátaid csak ennyit jelentettek
- biztos én vagyok morbid, de magamat is oda soroltam.
Hát akkor minden jót neked is...
Éva
péntek, április 13, 2007
exXY
na jó, hamár odamondóember vagyok ma, akkor legyünk őszinték magunkhoz: tulajdonképpen egy mondat rág ma, egész nap, egy levél végére odafűzött mondat.
Mi mást is tudnék mondani neked
- szerintem sok mindent, ha őszinték vagyunk magunkhoz, bár ugye volt idő, mikor nem ez volt a helyzet, akkor éppen te nem voltál őszinte sem magadhoz, sem pedig hozzám. de remélem nem így éled az életed azóta,-mondanám én, ha le merném írni neki.
kicsit fura érzések kavarognak bennem, megütött az amit írt, és ahogyan írta.
jó, én kezdtem, én írtam neki tegnap este, hogy mi van vele, ezer éve nem hallottam felőle. kicsit fura volt, mikor detti múltkor kérdezte, hogy mi van norbival, és csak annyit tudtam neki írni, amit mástól hallottam, meg amit a wiw-es képek alapján tudni lehet.
szóval gondoltam egyet, hogy legyek én az, aki újra elkezdi a párbeszédet, mégiscsak három év, az sok idő.
persze kellett ehhez sosó is, aki két hosszútávú exnőjével van beszélőviszonyban, sőt zsófival meg a gyerkőcével elég gykran találkozunk minden para nélkül, szóval végülis miért is ne kérdezném én meg tőle, hogy mi van vele.
naszóval igen, én kezdtem, de valahogy furán esett a válasz.
Szia Évi,
Nagyon meg vagyok ám lepve, hogy érdeklődsz felőlem...
Velem minden OK.
Kapcsolatban élek 4. éve Nórival.
Két gyerkőcünk van; Tamás 12 éves - ő a párom előző kapcsolatából született ugyan, de sajátomként szeretem.
Lilla márciusban volt 2 éves.
Képeket láthatsz róluk itt, most frissítettem.
Budapesten élünk.
Egy laboreszközöket forgalmazó cégnél dolgozom.
Tulajdonképpen jól megy sorom.
Boldog vagyok, büszke a kis családomra.
Mi mást is tudnék mondani neked
majd egy következő levélben, ez lemaradt címmel:
Veled mizujs?
Minek köszönhetem az érdeklődést?
tudod, mit, inkább hagyjuk az egészet. felejtsd el. nem az adatlapodat kérdeztem.
Mi mást is tudnék mondani neked
- szerintem sok mindent, ha őszinték vagyunk magunkhoz, bár ugye volt idő, mikor nem ez volt a helyzet, akkor éppen te nem voltál őszinte sem magadhoz, sem pedig hozzám. de remélem nem így éled az életed azóta,-mondanám én, ha le merném írni neki.
kicsit fura érzések kavarognak bennem, megütött az amit írt, és ahogyan írta.
jó, én kezdtem, én írtam neki tegnap este, hogy mi van vele, ezer éve nem hallottam felőle. kicsit fura volt, mikor detti múltkor kérdezte, hogy mi van norbival, és csak annyit tudtam neki írni, amit mástól hallottam, meg amit a wiw-es képek alapján tudni lehet.
szóval gondoltam egyet, hogy legyek én az, aki újra elkezdi a párbeszédet, mégiscsak három év, az sok idő.
persze kellett ehhez sosó is, aki két hosszútávú exnőjével van beszélőviszonyban, sőt zsófival meg a gyerkőcével elég gykran találkozunk minden para nélkül, szóval végülis miért is ne kérdezném én meg tőle, hogy mi van vele.
naszóval igen, én kezdtem, de valahogy furán esett a válasz.
Szia Évi,
Nagyon meg vagyok ám lepve, hogy érdeklődsz felőlem...
Velem minden OK.
Kapcsolatban élek 4. éve Nórival.
Két gyerkőcünk van; Tamás 12 éves - ő a párom előző kapcsolatából született ugyan, de sajátomként szeretem.
Lilla márciusban volt 2 éves.
Képeket láthatsz róluk itt, most frissítettem.
Budapesten élünk.
Egy laboreszközöket forgalmazó cégnél dolgozom.
Tulajdonképpen jól megy sorom.
Boldog vagyok, büszke a kis családomra.
Mi mást is tudnék mondani neked
majd egy következő levélben, ez lemaradt címmel:
Veled mizujs?
Minek köszönhetem az érdeklődést?
tudod, mit, inkább hagyjuk az egészet. felejtsd el. nem az adatlapodat kérdeztem.
csütörtök, április 12, 2007
neked tilos
igazából semmi ötletem nincs, hogy miért kaszáltak el tizenöt ajróra. parkolni tilos tábla nincs, szerintem simán megvolt az öt méter a saroktól. egyébként meg a fene enné meg a megérzéseket, este pont ezért álltam el egy autó mögül, azt megkerülve és eléállva viszont megbüntettek.
persze amióta felújjítják az egyik házat az utcánkban, vagy tíz autóval kevesebbnek van hely, ez kábé úgy néz ki, hogy mire hazaérek, már tök feleslegesen hajtok be, úgyis a herzen kell parkolni. ami még nem lenne baj, egy kis esti séta belefér, pláne ilyen időben, nade hogy elkaszálnak ezek a szemétládák, az már nemigazán fer.
persze amióta felújjítják az egyik házat az utcánkban, vagy tíz autóval kevesebbnek van hely, ez kábé úgy néz ki, hogy mire hazaérek, már tök feleslegesen hajtok be, úgyis a herzen kell parkolni. ami még nem lenne baj, egy kis esti séta belefér, pláne ilyen időben, nade hogy elkaszálnak ezek a szemétládák, az már nemigazán fer.
szerda, április 11, 2007
ha valaki aszongya,
hogy EZ nem is a kishercegben van kitalálva, komolyan azt mondtam volna rá, hogy idióta. ezt mindenki tudja, hogy tipikus kisherceges találmány.de nem. miteszisten, vagy ember, vatever, elefántot elnyelő óriáskígyókról szóló legendák már nyolcszázban elkezdtek keringeni. A könyv, amiben lábjegyzetként szerepel a sztori, egy igazi sztorizós remekmű a kielncedik századból, egy iráni hajós "saját füllel hallott, tehát igaz" indiáról szóló történeteinek magyarra fordított gyűjteménye. a lábjegyzet, amely éppen Szumátra és Jáva muszlim nevét magyarázza, csak úgy mellékesen elejti, hogy ilyen sztorikat találni róluk máshol :)
buzurg ibn sahrijár: india csudálatosságai
még ezer éve verától kaptam karácsonyra, de mindig volt más olvasnivaló. most előkerült.
hihetetlen
na kéremszépen ez döbbenet volt. veráékkal kirándultunk a feketeerdőben, éppen két hete, amikoris észrevettük az önkiszolgáló hüttét. becsületkasszával. beszarás.
pszt! ráng!
ha felnagyítod, és közelről alaposan megnézed, három bazinagy halat kell hogy láss ebben a feketeerdei patakból lett vízesés által kialakított medencécskében. (az arányok kedvéért: a halak kábé méteresek lehetnek)
allerheiliger
csütörtök, április 05, 2007
(krok)odil
odil vakon született vagy ötszáz éve, és aztán amikor szenteltvíz érte, elkezdett látni.
aztán még mindenféle csodát tett
gondolom ezért hívják a hegyet, ahol a kolostor van, mont saint odile-nak.
dehogy nekünk miért pont oda kellett menni intézeti szocializációra, az rejtély.
najó, gyönyörű helyen van, iszonyatjó erdők veszik körül, nade a legközelebbi falu vagy kocsma órányira van a kolostorbeli szállástól, ahol kilenckor bezárják a kapukat, és az éttermi bár fél tízkor zár.
nade biztos a holy cartoon fogta meg a szervezőket, mert az minket mindenképpen, azt fejtegettük órákon át kinn az udvaron, próbáltuk megfejteni, hogy az első kockán mit is csinál igazán az a pasi a fa mellett négykézláb, aztán a következőn a két nővér közötti részeg vajon hány sört ihatott meg, aztán meg persze hogy mi is a szitu ott lenn a pataknál. feri szerint a kulcs a ló. a pasas azt kérdezgeti csípőre tett kézzel, hogy mit kezdjen a másik lóval. merthogy a képen csak másfél ló van. szerintünk a palma-t elírták, és igazából az olasz maffia van a dologban, lófejekkel csak ők vacakolnak...
roman azt mondta, hogy a pasas azt kérdezte a nővérektől, hogy ihat-e a patakből, és aztán visszatérünk az első képhez, ahol éppen felfordult a gyomra, mert a patak vize nem volt tiszta, és ezért ment vissza a nővérekhez. vagy mert megmutatta, hogy onnan ivott.
ez komoly vitát váltott ki.
mindenesetre azt megfejtettük, hogy ennek a ragyogó poszternek is köze van a nanotechnológiához (nun-ó)...
aztán második este végre eljött a várva várt esti community experience. ez a fedőnév rejtette a beszélgetős estét, merthogy adtak inni végre, és persze össze voltunk zárva, mit csinál az ember ilyenkor, iszik és beszélget.
wilko a fiáról mutatott képeket, megvitattuk a halált, életet, az egyes emberek világát, amik ha átfednek, nagy a hepinesz, szerelemről, megérzésekről, kapcsolatokról, a férfiak és nők közti különbségekről, miközben bébé alteregója fűzte be kicsi alteregóját.
aztán még mindenféle csodát tett
gondolom ezért hívják a hegyet, ahol a kolostor van, mont saint odile-nak.
dehogy nekünk miért pont oda kellett menni intézeti szocializációra, az rejtély.
najó, gyönyörű helyen van, iszonyatjó erdők veszik körül, nade a legközelebbi falu vagy kocsma órányira van a kolostorbeli szállástól, ahol kilenckor bezárják a kapukat, és az éttermi bár fél tízkor zár.
nade biztos a holy cartoon fogta meg a szervezőket, mert az minket mindenképpen, azt fejtegettük órákon át kinn az udvaron, próbáltuk megfejteni, hogy az első kockán mit is csinál igazán az a pasi a fa mellett négykézláb, aztán a következőn a két nővér közötti részeg vajon hány sört ihatott meg, aztán meg persze hogy mi is a szitu ott lenn a pataknál. feri szerint a kulcs a ló. a pasas azt kérdezgeti csípőre tett kézzel, hogy mit kezdjen a másik lóval. merthogy a képen csak másfél ló van. szerintünk a palma-t elírták, és igazából az olasz maffia van a dologban, lófejekkel csak ők vacakolnak...
roman azt mondta, hogy a pasas azt kérdezte a nővérektől, hogy ihat-e a patakből, és aztán visszatérünk az első képhez, ahol éppen felfordult a gyomra, mert a patak vize nem volt tiszta, és ezért ment vissza a nővérekhez. vagy mert megmutatta, hogy onnan ivott.
ez komoly vitát váltott ki.
mindenesetre azt megfejtettük, hogy ennek a ragyogó poszternek is köze van a nanotechnológiához (nun-ó)...
aztán második este végre eljött a várva várt esti community experience. ez a fedőnév rejtette a beszélgetős estét, merthogy adtak inni végre, és persze össze voltunk zárva, mit csinál az ember ilyenkor, iszik és beszélget.
wilko a fiáról mutatott képeket, megvitattuk a halált, életet, az egyes emberek világát, amik ha átfednek, nagy a hepinesz, szerelemről, megérzésekről, kapcsolatokról, a férfiak és nők közti különbségekről, miközben bébé alteregója fűzte be kicsi alteregóját.