ilona

majd ilona elintézi káeftét felhívtuk. vagyis sosó.
már jó pár hónapja nálunk van a száma, de persze szokásunkhoz híven mindig más volt aktuális. most hirtelen megint aktuális lett az esküvő, úgy tűnik. nem, huszadik kérdésre is még mindig nem, nem jön a baba, csak férjhez megyek.
már nincs is két hónap.
és ilona majd elintézi. merthát ő el tudja érni, hogy feketeúr (az apakönyvezető, bruhahaha) kijöjjön, ha már a harmadik kerület azt mondja, hogy kapjuk be. és elintézi a lampionokat meg a mécseseket, meg a gyereksarkot vetítővel, meg a parkolást meg az ilyen hüjeségeket, amik eszünkbe sem jutottak.
nekünk marad a gyűrűruhafodrászmeghívótanu (a tanum már megvan, mona rábólintott, bár azt írta nemhiszemel)
anyám tegnap megkérdezte apámon keresztül, hogy őket meghívjuk-e. szerencsére tudtam rajta röhögni

már vagy két és fél hete szar idő van, perszehogy mikor lehetne biciklivel munkábajárni, amikor már nincs kurvahideg, de még nincs kurvameleg, csak persze ne esne a kurvaeső...

vasárnap kisütött a nap

így hát elmentünk egy picit sétálni a rajnapartra. persze először jól eltévedtünk egy picit, és összehaverkodtunk pár járókelővel. az egyikük még gyerek volt, valahogy elkeveredett a többiektől, és tőlünk kért segítséget a kis töröttfarkú. de aztán nem fogadta el, pedig szívesen felhajtottuk a többiekhez vezető kerítést neki...

pepecs

az úgy volt, hogy már ugye másfél éve itt vagyok, és a többiek már a második intézeti előadásukat is megtartották, míg én egyet sem, erre feri szólt, hogy kérdezzem már meg, lehetséges, hogy nem vagyok a listán. filóztam ezen egy hetet, aztán megláttam májkelt, és megkérdeztem. és tényleg, láss csodát, a rendszer nem tudott rólam. de most már tud. két hét múlva előadásom lesz, és most cserélgetem az ábrákat, javítgato m őket folyamotasan... nem túl izgi...

bridzsnap

ma brizsnap van, vagy mi, de mivel tegnap szünet volt, én meg bementem, a mai napot önkényesen szabadnappá tettem. mivel feri sincs benn, szóltam a srácoknak, hogy én tegnap, ma nem. szóval ma szombatot tartok, már kialudtam magam (sosó ébresztett tízkor), már jógáztam, már ki is takarítottam, csak még ebédelni nem ebédeltem, mert várom a fránya késős pasimat, aki tízkor azt mondta, nincs senki az irodában, úgyhogy jön. aztán hívott tizenegykor, hogy na most indul, és már lassan fél kettő, és még sehol. rossz esetben másfél óra az út....
mindegy, most éppen nem hagyok neki fagyit. frappáns visszavágás, úgy érzem...

varjú

marha vicces varjúkalandjaim voltak a héten.
hétfőn kétszer is egy nagy csapatot láttam az erdőben a bicikliút mellett. a talajon álltak, körben, mintha kupaktanácsot tartanának. nem értettem a dolgot, hiszen nem szoktak bemenni ők az erdőbe, aztán megcsapta orromat a gombaszag, és rájöttem, hogy csak csemegéznek.
tegnap aztán amikor kinn álltunk az épület előtt, egy varjú éppen előadást tartott. felszállt a lápaoszlopról, elindult balra egy kiskanyarral, és az aszfaltra dobott valamit. leszállt hozzá, valamikor reptében elkapta a visszapattanó valamit, és ment még egy kört: lámpaoszlop, balkanyar, aszfaltra leejt...
egyszer nem pattant vissza a dolog, ő leszállt és falatozni kezdett. markó meg johan nem bírta tovább, odamentek, persze akkor már én is, és egy dió volt ott. sőt, nem is egy, egy rakás feltört dió az aszfaltúton...

jó beosztás

évi jókat süt-főz
peti jókat eszik
:)

hausputz!

na még egy beszarás, nemhiszemel
új műsor a super rtl-en, az átrendezem a lakásod, vagy kicsicsázom az autódat mintájára két matróna kipucolja a jelentkező német egyemista srácok ultramocskos kéróját. naggyon durva. kábé, mint a cserkészcsapatra vagy vizilabdás fiúkákra főző két duci hölgy...

beszarás...

Szervusz!
Azért írok Neked, mert máj 23-án utazom autóval Karlsruhéből Budapestre. A wiw-en az volt bejelölve, hogy Karlsruhében tartózkodsz, ezért gondoltam érinthet a dolog.
40 Eur-t kérnék az utazásért.
Egyelőre még nincs útitársam, úgyhogy 3 szabad hely van az autóban.
Kérlek, ha Téged nem is érint, de tudsz valakit, akit érinthet, küldd tovább neki.
Köszönettel - SzIstván

melltartó kecskére

> > Halihó, megint rohanok, de majd egyszer nekiülök
> > (Nekedülök) és írok. Kérdésem van, mert egy rejtélyes dolgot
> > nem tudok megfejteni és régebben is Veled beszéltem meg a
> > hasonló őrültségeket. Tehát: Van Panni, az anyakecske.
> > 3éves és (kénytelen volt) megszokta a kutyákat. Viszont: ha
> > Bonca és Frici játszik (hempereg, kergetőzik, morog közben)
> > Panka odavágtat - nem üget, nem sétál, hanem szarvát
> > lobogtatva vágtat! - és szétszedi őket. Vajh miért van ez?
> > Egyszerűen nem bírja elviselni a látványt. Megfejtést a
> > "Remekkecske" jeligére várok..

> Csak tippelni tudok, de szerintem biztos anyai ösztönök
> vannak mögötte. Biztos a kiskecskéket is így választaná
> szét, nehogy összetörtjék a kis buták egymás fejét...

Én is hasonlóakra tippeltem kecskével kapcsolatosan.
Tudok fejni!!!!!!!!! Eddig csak cicigyümüszkölés volt, tej nélkül persze... Tegnap viszont sikerült! A következő gondom: gidákat nem lehet leválasztani, mert elkülöníteni nem tudom őket, ezért hogy nekünk maradjon a napi 3liter tej Panninak melltartót kell varrnom. Ha ezt nekem pár éve valaki mondja, hogy a világ végén egy kecskére fogok melltartót varrni, háát....

öreg szem

na mi az öregedés legtutibb jele?
nem, nem az első ősz hajszálak megjelenése, nem bizony.
az, amikor narancsbőr elleni krémért nyúlsz, és nem röhögsz a markodba, hanem az árán filózol, meg azon, hogy vajon melyik márka mennyit hazudik, és vajon melyik ér egy fabatkánál többet.
emlékszem, hogy mennyire durvának találtuk monával azt, amikor kiderült, hogy zsuzsa barátnője krémezi a naracsbőrét. miért nem tornázik, kérdeztük felháborodottan. mert akkor még nem voltunk öregek, akkor még a naracsbőr csak rémkép volt, bizony...
sosó aszongya, nekem azért recés a seggem, mert azzal kapaszkodom a székbe, hogy le ne essek róla...

hosszú

nap van ma, még legalább egy fél óra, mire elkezdthetem az x-gal festést, meg mire rárakhatom az ellenanyagot az embriókra. de ez most egy fél óra pihi is egyben. reggel óta nem volt, csak kajaszünet, össze is akadt már a szemem a sok mikroszkópozástól. de minden okés, akkor holnap ki is próbálom élesben a rajztáblát. hétvégén kiokoskodtam már, hogy mivel meg hogyan megy, és a hozzáadott programmal csudaszuper, még radíroz is a másik vége, és tudom állítani a színeket, tartja a méreteket, isteni, na.
halványan még besüt a nap, megy a dzk, én itt benn kólázom és inkubálok. csak úgy lebegnek a nyugalom hullámai...

jajmár

mostmár igazán jelentkezhetne már valaki
senki nem hív, max ayámék a film közepén, vagy sosó apja, hogy nem nem tud nyomtatni
senki nem ír, pedig most lelkesen írtam olyanoknak is, akiknek már ezer éve nem
persze még így is maradt jópár ember, akinek még kéne írni, de elvette a kedvem, hogy senki nem válaszol
sosó is biztos sörözik ma is prágában, nem hív, pedig ígérte
bali sem hív, pedig már tegnapra ígérte
megyek teleeszem magam és lefekszem aludni
még a logikai rejtvény is nehéz
afrancba

simicsbácsi

sokszor kiül a fapadhoz sörözni, cigizni, újságot olvasni a kertbe, napközben még napernyőt is visz magával. a konyhából pont a fapadra és a faasztalra látni, a fapadról meg értelemszerűen az én konyhámba be. ha főzök, vagy kajálok, és kinn ücsörög, az nem nagyon zavar, de az azért sokszor meghökkent, amikor vacsiidőben nincs kinn, és egy órára rá, szürkületben kimegyek a konyába és vigyorogva ráminteget. akkor egy csöppet hirtelen lép bele a csöndbe, az egyedülvagyokba, az intimbe. de azért felveszek egy mosolyt, és ráköszönök, mintha csak becsöngetett volna egy köszönésre...

adua adia, hakicsi, hanagy, izzik a serpenyő, resztel a máj

annyi de annyi rágós meg kemény resztelt májat ettem én, tejóég, nemcsoda, ha azt hittem nagy turpisság van az egész mögött, amit csak a szakácsnők gyöngyei ismernek. pedig nemis, pofonegyszerű az egész.
az ember felrak krumplit főzni, mondjuk egy nejlonzacsiba berak krumplit, beköti a zacsit, kilukasztgatja, majd berakja a mikróba tíz percre. aztán olajon pirít egy kis karikára vágott hagymát, majd leveszi a tűzről, és hagyja az olajat kihűlni, majd beleteszi a májat és újra alágyújt, forgatja, kevergeti, közben hozzáad majorannát, pirospaprikát meg egy kis borsot, és készre sütögeti. hamar kész van ám, nem kell sokáig szötyögtetni.
aztán kiveszi az ember az olajból, had' lélegezzen fel egy kicsit az a szegény máj, közben a krumpli is megpucolódik, tányérra kerül a paradicsom meg az uborka is, és ha már a máj is ott van a krumplin, gyühet a só.
majd végül a fagyi. :)
azt nemis mondtam, hogy borjúmáj. mármint nem a fagyi...

trendi

egy hétvége volt, mitnemondjak
péntek este vivien harmincadik szülinapját ünnepeltük, először nála, majd egy pirosszőnyeges, beengedőemberes helyen, amit kiwi bárnak hívtak. picsás egy hely, mondta sosó, és tényleg. mondjuk egy dolgot nem értek. egy olyan helyre, ahol a táncparketten egy órán belül kétszer törtek üveget vagy poharat, minek megy az átlagpicsa papucsban táncolni? nem is bírtuk sokáig a színvonaltalan zenét sem, de így is háromkor kerültünk ágyba...
másnap meg outletbe mentünk, mitnemondjak, picsás egy hely volt ez is, nyolcvan kilóméternyire tőlünk, egy kisváros közepén tizenöt outlet, parkolás az valami őrület volt, aztán meg a tömeg odabenn, a legtrendibb boltokba csak benéztünk, aztán már szédültünk is ki. de azért farmert azt sikerült találni sosónak, nekem meg két bicajos felsőt, tudod olyan műanyagot, ami hamar megszárad, és nem lesz büdös. mindezt három teljes óra alatt.
aztán ma végre normálisat játszottunk, ma csak elmentünk sétálni az erdőbe, sosó görkorival, én meg gyalog. aztán félúton cseréltünk. ezlrt hasznos, ha az ember pasijának ugyanakkora a lába...
asszem veszünk még egy görkorit - jó móka is az...

karc

hüjegyerek koccant az autópályán.
száznál padlóféknél kiment oldalra, hogy a mögöttelevő ne őt gyűrje fel, de a segge kifordult, és a mögöttejövő, aki addigra már mellette jött, megnyomta, mire ő valahogy visszanyomta.
erre ő felhívott, hogy egy kicsit késik, mert a srác kihívta a rendőröket.
két karcolás van az autón.
rajta még annyi sem.
hüjegyerek nagy mázlista.

sztrájkolok

én az igen tisztelt nagyérdemű, a mai olvasmányélményem hatása alatt libazsíros (tíz százalék disznózsírt tartalmaz) magoskenyeret majszolok lilahagymával (haha, azt hitték becsaphatnak, ha azt írják rá, hogy holland fűszerhagyma) szrtájkügyből kifolyólag. velnesszsztrájk van ma. vagy mi.

igen, ezaz, from up

Akkor szalonnát sütünk, kész, nincs mese, mert a szalonnasütésnél szebb dolog nincsen, és nem érdekel, hogy késő van már, és hogy estére nehéz, majd megiszunk hozzá harminc-negyven kisfröccsöt, persze hosszúlépéssel, hogy meg ne ártson, de én most nem vagyok hajlandó kompromisszumra az elnorbult, levelneszesedett világgal, a vegetáriánus szakácskönyvek és light kólák világával (itt és most szögezzük le: a vegetáriánus szakácskönyv valami olyasmi, mint a süketnek készült kottafüzet), azzal a világgal, amelyben a társadalom nem közösíti ki azokat, akik leszedegetik a sonkáról a zsíros részeket, szóval szarok én erre a világra, kilokalóriástul, fitneszestül, és szalonnát fogok sütni, mert a szalonna nem valami veszélyes és/vagy bűnös és/vagy utálatos dolog, ahogyan az elnorbultak megpróbálják bemagyarázni, ahogy az bele is mosódott az agyakba szépen, hanem a szalonna a legcsodálatosabb ételek egyike, akár sületlenül, sülve vagy abálva, sóban eltéve, fokhagymásan, paprikásan, mindenhogyan, a nyárson sütve, kenyérre csöpögtetve, hagymával pedig valószínűleg a primitív gasztronómia csúcsa, a legkevesebb munkával előállítható legmagasabb minőség: pörzsanyagok, füst, korom és zsír.

Fogalmam sincs, hogy a szalonnasütés mikori találmány, melyik népé, nyilván nem valami magyarikum, Váncsa István biztos tudná (ha esetleg említenék a szalonnasütést négyezer éves indiai források), de magyarabbat nehezen tudnék elképzelni. És milyen régen sütöttünk szalonnát, istenem!

Mert mindig a puhapöcsű grillezés, a barbekjú, rakni a rostra annak a szörnyszülött, vérliszten, dobozban nevelt csirkének a halízű mellét, vagy pulykáét, pláne. (Hosszú zárójel, van egy gyönyörű jelző, ami falun, kisvárosokban még néha föl-fölbukkan, de gyerekkoromban még elég gyakori volt, talán a kvázi-önellátó parasztgazdaságok idejéből maradt: bóti. Boltban vásárolt. Nem házi. Jelentésrétegeit nem is olyan egyszerű feltárni, egyrészt nem is kicsit pejoratív, miszerint a bóti a házinál feltétlen gyöngébb minőséget jelez, viszont bujkál benne a drága, exkluzív dolognak szóló csodálat is, hiszen a bótit sok pénzért kellett venni a boltban, nem csak úgy kihozni a kamrából. A "bóti" egy darabka posztfeudalizmus, tessenek gyorsan berakni a vitrinbe. Szóval: a bóti csirke- és/vagy pulykamell kiiktatandó a becsületes magyar gasztronómiából.)

Megfigyelésem szerint minden szalonnasütő társaságban akad valaki (meglepő módon többnyire nő), aki elkezdi magyarázni a szalonnasütés művészetét, hogy hogyan süt a profi, hogy csak parázson, semmi láng, mennyire kell átsülnie a szalonnának, nem szabad a kenyérre nyomkodni, satöbbi, satöbbi, minthogyha ez valami rettenetes szakértelmet kívánó valami volna, nem pedig a legprimitívebb ételkészítési módszer, amelyhez egy ősember gasztronómiai kreativitása is elegendő volt néhány tízezer éve: venni egy megfelelően erős botot, amelyre rátűzhető egy kisebb szárnyas, mamutdarab vagy az ellenérdekű horda valamely tagjának valamely testrésze, aztán biztonságos távolságból égetni a húst, és szevasz.

A szalonnasütésnek mégis ismertem egy igazi művészét: ez a nagyapám volt. Ő nem várt parázsra, simán tartotta a lángba, ahogy jött, és mindig szénné égette a szalonnát, de tényleg szénné, nem véletlenül, hanem így szerette, és nem érdekelte, ha éppen lángolt az egész nyárs, nyomkodta a kenyérre vagy elfújta, és sütötte tovább, mindig ő kezdte legelőször sütni, és ő fejezte be utoljára. És a hüvelykujjnyi üszkös, koromfekete szalonnahullát csak másnap ette meg, reggelire, hidegen, olyan arckifejezéssel, mintha egy Michelin-csillagos étteremben evett volna szarvasgombaszósszal tálalt langusztát (bár nagyapám langusztát soha életében nem evett, és soha szájába nem vette volna, de még étterembe sem ment volna be önszántából).

Szenesítem a szalonnát a tűzben, égetem, ahogyan tanultam, elszántan; komolyan kell venni a hagyományokat, hogy ha majd én is meghalok, maradjon utánam valami, mert egy szalonnasütési technika, az valami. Az a valami.

vihar

hurrá, nyaralnak

anyámék nyaralnak
nem veresen
elmentek máltára
nem hiszem, hogy emlékeznék olyanra, hogy anyámék nyaralnak valahol is. persze régen voltak a szotüdülők almádiban, meg a veresi kinnlétek, de az utóbbiak már egyre inkább gyerekmegőrzés jellegűek voltak, felváltva, munka után kijárva.
lelkesen írogatnak, hogy hol jártak, mit csináltak aznap.
végre irigylem őket.

jó kezdet

két őz csapta azt a hatalmas zajt, ami még az empéháromlejátszón is áthallatszott, az egyikük át is ugrott előttem az úton, a másik megtorpant, és visszafordult. mindez szerdán háromnegyed kilenckor, munkábamenet. azért ez isteni, hogy kábé nyolc kilométer a tizenkettőből erdő közepén vezet. erdőszag, őzek, árnyék, fák, virágpor, hernyók meg bogarak...

asszem az egész a május elsejei hétvégén kezdődött.
ott kezdődött, hogy csütörtök délután két órát szívtunk az autóályán a dugóban. aztán sosó telibeszervezte a péntekjét, míg én lógtam egész nap, balival pékségeztünk, meg turiztunk, meg üldögéltünk a mikszáthon. aztán vettem németkönyvet, újat, izgiset, meg anyuékhoz menet benéztem a páva utcába, és jól elcsesztem ott pár órát, ami aztán jól lefárasztott. aztán anyuékkal beültünk vacsizni a verandába, ahol dzsángórejnhartot zenélt egy gitáros és egy hegedűs srác, meg ahol virágék is éppen akkor vacsiztak.
aztán megjött sosó talpig benzinszagúan a céges dodzsemezésből halál idegesen, ordibálva, hogy miazhogy nekünk kell bevásárolni, és akkor miért nem mentem el anyámékkal.
és aztán másnap, mikor kértem, hogy előbb vigyen ki az állomásra, utána menjen be a nagyihoz, egy szót sem szólva bevitt a nagyijához, és aztán mikor a népstadion helyett a népligetben kellett volna lennem tíz perccel a busz indulás előtt, elvetemült idegbeteg rodeóba keztünk. én kiakadtam, egész végig bőgtem, hogy hagyjuk a picsába, ő ordibált, és megszállottként száguldozott.
mondjuk a hétvége ennek ellenére jól telt, valószínűleg a többieknek köszönhetően, de az egész valahol még ott ül és fúr.

hüje

valahogy hüje vagyok mostanában, vagy csak hisztis és kiszámíthatatlan, meg morcos, vagy valami ilyesmi.
nemtom mitől vagy miért, de ez nem éppen dobja fel az ember pasiját, úgy tűnik. és akkor ilyenkor van az, hogy nem folytatja a hétvége szervezését, mert egy másikra nemet mondtam, meg amúgyis hüje vagyok, és az nekem meg rosszul esik, mert én azt nem akartam, hogy az a hétvége miattam ne szerveződjön. érted.
mona jelentkezett. megkeresett a viven. és ez is felkavart. nem ettől vagyok hüje már egy ideje, de még ez is. mardos a lelkiismeret. és csak még szarabb kedvem van.

persze azért nem volyan hihetetlenül egyszerű az egész, mert ahhoz, hogy megrendeljem, fel kellett hívnom bizonyos könyv urat a beszerzésen, p felelős a számtech dolgok megrendeléséért. elkezdtem a mondókámat, mire félbeszakított, hogy ácsi, először meg kell néznem a cég területén levő fudzsicuszímens bemutatótermet, és ha az ő cuccuk nem tetszik, akkor folytatjuk. és akkor egy fél óra múlva már ott is voltunk, mutogatták a tabletpécét, ami kábé tízszerannyiba kerül, mint az usb-s kiegészítőkütyü, de mire el tudtam mondani, hogy nekem nem kell külön pc, csak egy bemenet, már telerajzoltam a monitort.
aztán visszafelemenet csak szóbahozta köny úr a macskáját, pedig veréna, a rendszergazda csajszi óva intett ettől. nem menekülhettünk, jött a macskatéma, a rovar - és madárbiztos ajtótéma, az egércsapdák meg a fakalapáccsal fejbevágott egerek...
de aztán végülis még aznap kért és kapott ajánlatott macskás könyv úr, húsz százalék kedvezménnyel, veréna meg megírta a megrendelést, szóval minden jó, ha a végére érünk egyszer...

és lehet alá papírt tenni?

na, az egész úgy kezdődött, hogy feri amerikából jöttemet játszott, és hozott egy újságot, amiben volt egy olyan toll, amivel ha rajzolsz egy tetszőleges papírra, a rajz digitalizálódik bele a számítógépbe. erre mondtam én, hogy legyen inkább rajzpad, utánanáztem, és végülis majdnem ugyanannyiért lesz egy hiper szuper pentabletönk...