lecsó, lecsó, lecsó, lecsó, lecsókolom a rúzst a száááádról

jelentem, kipróbáltam a cukkinis verziót, és bátran indulhatnék a lecsóbajnokságon a pályaművel. pláne, mert annyi lett, hogy akár egy öttagú zsűri is jóllakna vele. kicsit elszámoltam az adagot na, péntek este utazom, nem maradhat itt két hétig paprika meg paradicsom az enyészetnek, úgyhogy lesz holnapra vacsira meg péntek ebédre is.

faszkivan

kicsit kivagyok
egyrészt mert alig aludtam, valami hülye sárkány akart bemászi a kastélybeli szobámba, és apámmal sietve pakoltuk el a kaját, mert biztos arra jött ki a tóból, aztán meg a virágföldszállítók próbáltak betörni hozzánk...
sokat féltem na, meg aggódtam is, de aludni nem sok idő maradt
aztán meg ma reggel nyolcra bejöttem, hogy még megpucoljam a hsp-gfp-t injektálás előtt
és aztán folytattam az idegeskedést, amit tegnap elkeztem
a faszkivan, hogy szarnak bele a másikba, a másik munkájába
főleg, hogy az enyémbe
utálok könyökölve dolgozni
nem szeretem, ha felborítják az embriós eppijeimet, akár csak taplóságból vagy figyelmetlenségből
nem bírom az ilyen faszokat, akik szarnak bele a képembe, aki csak akkor köszön, ha én köszönök előre, és aztán meg a mellemhez beszél
ja, és amit soha senkinél ki nem állhattam, egész álló nap szívja az orrát. szötyögteti a taknyát fel, meg le. már rég pofoznám, ha nem lennék ilyen szégyellős.

girltalk

csak a szokásos andreasbrau, most éppen narancssárga sommerfestsörrel, tavaszitekerccsel és görögös (pepperonis és fetás, eztaddössze) flammküchennel.
meg nyárestével. végre. kilenckor egy szál polóban a kerthelységben...

lista

az úgy volt, hogy sokáig tanakodtunk, nagyon sokáig, hogy akkor most mi is legyen, hova menjünk, hogy menjünk, mikor menjünk egyáltalán. az eredeti terv ugye egy éve törökország volt. aztán jöttek ezek a fránya robbantások, meg további robbantási igéretek, úgyhogy azóta már beterveztük az olasz autós körutat, aztán meg a maléves-alitaliás-klmes pontokból marokkót, amibe annyira de annyira beleéltük magunkat, hogy nagy puffanás volt az, hogy nem tudtuk megoldani pontokból a jegyet. és amikor sosó elújságolta, hogy megvannak az iszatmbuli jegyek, egyikünk sem volt igazán feldobva.
de aztán most megint elővettük az utikönyvet, kinézni, hogy akkor mit merre hogyan hány nap, és annyira de annyira tuti helyekre fogunk menni, hogy csak na, anamuri tengerpart hatalmas erőddel és byzantine ghostcityvel, bodrum, kappadókia hőlégballonnal, majd földalatti városok és sziklatemplomok, hierapolisi szent medencében strandolás elszórt márványoszlopok között, harmincfokos termálfürdőzés sivasban, ahol halacskák csípkednek fürdés közben, sétahajózás a boszporuszon, pergamon, ephesos, alanyai barlangok...
ennyi bizti nem fér bele két hétbe, de egy lista akkor jó, ha van mit húzni belőle...

rucksack

tobzódom
sőt, azt is mondhatnám, nekem semmi nem jó, ami van, mindig valami új kell
igaz, tényleg nem, merthát van ugye a hatvan plusz tíz literes óriás, ami ráadásul még ütöttkopott, ittott szakadt és kinyúlt, meghát a hatvan literes zsákot tűző napon cipelni köztudottan szívás.
aztán van ugye a bicajos tatyó, ami harmincas, kényelmes a háta, nem ragad az enyémhez, mert eláll direkt, a szúnyogháló eltartja. szóval tökjó, de nem praktikus pakolásügyileg. bicajozni okés, mehet bele pumpa, pulcsi, kulacs, alma, meg még más is, de alig van más használható zsebe, na, hogy mondjam, nem praktikus.
és most már van a szép és új negyvenkettes, a német zsákok gyöngye, kényelmes, szúnyoghálós, és még ráadásul praktikusan sokzsebes.
vele megyek nyaralni. remélem tudja értékelni...
még esztertől vettem az ötletet, hogy utazásra miniatűr neszeszerrel kell menni, miniatűr tusfürdővel, samponnal, fogkrémmel, krémmel, mindent lehet vinni, csak piciben, és ha elfogy, ki lehet dobni. hihetetlen praktikus, komolyan. csak azért előre be kell tankolni a kedvenc márkákból, mert persze a déemben utazás előtt rihtig nincs az a sampon, meg az a tusfürdő, bezzeg egy hónapja...

shantaram

hát a fene sem így képzelte el ezt a pasit...
most valaki mondja meg, miért pont dzsonnidepp fogja őt játszani...
még bergenbe menet vettem meg a könyvet a frankfurti reptéren, és bergen óta olvasgatom.
hogy miért vettem meg, annak ellennére, hogy nem éppen utikönyméretű (ezer oldal)?
In 1978, gifted student and writer Greg Roberts turned to heroin when his marriage collapsed, feeding his addiction with a string of robberies. Caught and convicted, he was given a nineteen-year sentence. After two years, he escaped from a maximum- security prison, spending the next ten years on the run as Australia's most wanted man. Hiding in Bombay, he established a medical clinic for slum- dwellers, worked in the Bollywood film industry and served time in the notorious Arthur Road prison. He was recruited by one of the most charismatic branches of the Bombay mafia for whom he worked as a forger, counterfeiter, and smuggler, and fought alongside a unit of mujaheddin guerrilla fighters in Afghanistan.
most tartok ott, hogy az afgán maffiavezér beszervezi. irtó izgis...

mintha olaj lenne, vagy inkább méz, csúszik is meg ragad is
egyszer észre sem veszed, és arrébbcsúszott a napod, máskor meg benneragadsz, és a massza nem enged, fogva tart.
most éppen csúszik, de piszkosul. és ahogy elnézem a következő pár hónapot, csúszni is fog rendesen.
kivéve a két hét hátizsákos törökországot. nyaraláskor nem szokott csúszni az idő. csak amikor dolgozom, vagy dolgoznom kéne. vagy németet tanulni. esetleg este nyolcig beérni a városba bevásárolni. vagy jövő hét végéig befejezni, amit be kell....

hi eva,
here is the recipie for the chocolate cake

125g chocolate (best dark)
2 tablespoons flour (not a typo!)
125g sugar
3 separated eggs
90g butter

melt the chocolate. cream the sugar, egg yolks and buuter, fold in the flour and add the melted chocolate. whip the egg whites and fold them in. pour into a tray. should not be to big. the dough should be roughly 2 cm high. bake at 350degress fahrenheit (soory don't know the celsius) for 35 min. the cake should then be just baked and still very soft inside. enjoy... best warm!!!!

kicsit csapongok az időben
meg a témákban
szóval az úgy volt, hogy szombaton ikeáztunk, aztán meg vettem bolondpetinek két társasjátékot, mert szülinapja volt nekije, meg egy asztalt is, de az nem hangzik olyan viccesen. meg csinátam sütit. olyan csokisat akartam, amiről zsanett mesélt bergenben, de későn jutott eszembe, és csak ma küldte el a receptjét, szóval vasárnapra csak egy szimpla bögrésmákos sikeredett. a játékok viszont tényleg viccesek, az egyik egy vadiúj darab, turbotaxi a neve, és Sosószereti, nagy átlagban ő nyer vele. a másikat - karkasszon - még nem mertük kipróbálni

hívtam

hogy jöjjön enni, kiraktam a diót a párkányra
a szokásos ciccegéssel, kattogással, ahogy az ember egy ilyen kis szarost hív reggelizni szombat délelőtt
fenn rosszalkodott a mogyoróbokron, rázta, csak úgy csörgött zörgött a fa, úgy rázta a kis szaros, pedig még éretlen azon minden
aztán meghallotta, hogy hívom, felémfordult, és válaszolt. ugyanazon a hangon, ugyanazt
ezt eljátszottuk vagy háromszor, aztán úgy döntött, hagyja az éretlen mogyorót másra, és felugrott a jól megéremelt diójáért.

hol itt, holott

szombaton megszületett a nagy elhatározás, miszerint mostmáraztántényleg veszünk egy ágyat. irány a legközelebbi, röpke 45 km-re levő ikeawaldorf. mivel matrac már van, már csak keret meg rács kell. a legolcsóbb keret hipergagyi, a többi hát-hát. ami tetszene, nincs, vagy nincs méretben (a matrac, mint limitáló tényező ugye). illetve van, csak nem ott. az ismét egy félórányi autópályányira levő ikeamannheimban. nade ott aztán van minden. kicsit túlméretezett 170ajrós keret huszonkilencre leértékelve. a bibi: kettőhúszas. százhatvanszor kettőhuszas. a matrac pedig csak kétméteres. jelenleg a húsz centis lukat egy kartondoboz tömi be.

diszkrét báj

még azt is akartam írni róla, de valahogy kimaradt, talán jobb is így, külön, hogy...
hogy mindenki tudta, hogy kijár a fiúkkal szünetben piálni az egy sarokkal arrébb levő kocsmába
és hogy épp emiatt jónéhányszor megesett, hogy nem éppen józanul jött be órára
hogy keringtek a pletykák, hogy sokszor amiatt nem tudott bemenni az ének-rajz szertárba előkészíteni az órai cuccokat, mert takibá éppen ildit reszelte odabenn
és mindez nyílt titokként keringett körbe, és senkit sem hajítottak ki ezért. hihetetlen, hogy mennyire szocifogi a magyar oktatási rendszer. nem csoda, hogy ennyit ér...

wiwes levél jött

Elhunyt Tácsik mester!
Végső búcsúztatója augusztus 26-án 14 órakor a Fiumei temetőben lesz.



Szegénykém, ha el kell képzelni valakit, akinek félrecsúszott az élete, akkor ő az, aki először beugrik a képbe.
Hogy unta mindenki a pincében tartott vetítéseket, pedig igazi diavetítőről ment, enyhén kiégett diákkal, annál is jobban kiégett diákokkal, hogy anyázott az osztály, amikor az egyiptomi piramisok általános elrendeződését rajzoltatta le velünk, cserébe egymás rajzait, festményeit adtuk be, amikre persze összevissza mondott ítéletet. aztán mikor rájött, tollal kezdett belejavítani a festményekbe, rajzokba. barbár szokás. misztikus barbarizmus...
1996. "Misztikus barbarizmus" Duna Galéria, Budapest
leloék elmentek, megnézték. másodikosok voltunk akkor épp. hoztak prospektust, meg minden. fuldokolva röhögtünk a fekete bolyhos háromszögeken, amiket a képeire installált.
Alapozatlan zsákvászonra erős, vad színekkel és drasztikus tárgyi applikációkkal dolgozik a nagyméretű, kombinált festményeit "misztikus barbarizmus" cím alá gyűjtő festő. A nemzés, a szenvedés és az elmúlás expresszív, figurativitást és gesztusfestészetet egyesítő barbár ikonjaival ~ azok közé a festők közé tartozik, akik előszeretettel fejezik ki magukat kultúrtörténeti toposzok segítségével. Anubisz, Minotaurosz, Jézus történeteinek utalásszerű felhasználása, korunkra való adaptációja mellett a képeken "barbár" motívumok tűnnek fel, sámán, bálvány, kopjafa, ősanya, elemi geometria alakzatokban megfogalmazva.

őrült futam

azért az nem volt semmi, hogy a bergenből pestre való két átszállásos (három felszállás egy fél nap alatt!! és közben még sosó fra-i fürdőszobáját is kitakarítottam) út után fitten és fiatalosan (úgy, hogy közben még meg is volt) elmentünk vacsizni verocskával, aki másnap este utazott el nyaralni egyéves férjével (khm ami ugye azt is jelenti, hogy mi is egyévesek lettünk, pont aznap, mikor utaztam oda, úgyhogy csak egy gyors ebéddel ünnepeltünk egy fra-i délben kettőkor is nyitvatartó kajáldában - ritka holló, olcsó menüvel, de ez már megint másik történet).
másnap felfedeztem, hogy a bergenbe teljesen feleslegesen elvitt narancssárga napszemcsit otthagytam a fiókban, úgyhogy a napsütésre való tekintettel gyorsan vettem egy újat, meg egy tiszacipőt, meg egy jazzflora cd-t, aztán apu felszedett, és kivitt veresre aludni. szombaton csatlakozott sosó is, megnéztük a medvéket, akiknek óriás fakanálon nyújtották be kölykök a mézet, aztán bevásároltunk bográcsos rakottkrumplinak valókat, és nekiindultunk a vizitúrának.
ami végülis felemás hangulatú volt nagyon. fura volt így, hogy nem elejétől végig voltam ott, hogy autóval mentünk le, hogy a többieket ezer éve nem láttam, hogy alig tudtunk dumálni. fura volt na, aztán meg az a jelenet az esztiék körül, hát, elég kínos volt. mindegy, így alakult.
és aztán a hétfői rohangálás (sosónak sosóval szülinapi ajándék-nézés, apámtól elköszönés, gyertyitől a vincsi összeszedése és a cuccaim összeszedés) utáni szülinapi vacsi után reggel már jöttünk is vissza....

bergen

majd írok is, majd

thaikép

halas sonkas, garnélás, lazacosrántottás szendvics ebéd után jön a thaifood vacsira
a halas ebéd után meg a pizzavacsora
elsore nem tunt ez rossznak, sot.
de azóta eltelt majdnem két hét, és ez a két nap váltogatta magát, véget nem éroen, szendvics - thai - hal - pizza, szendvics - thai - hal - pizza
csillátrum
ülünk az ámítógépek elott, és vadul böngészünk valamit
unatkozás-ido van, várjuk, hogy végre ideérjen a thaifood, amit már senki nem kíván
aztán buli az apartmanban, ahova hármunkat beraktak.
alapjában véve nem volt ez rossz, de
ez a sok fránya de
a török lány, Ceren életében eloször élte át azt, milyen nem otthon lenni. huszonhat-hét évesen. Tuan egy jó fej szingapuri lány, aki feriburgban dolgozik, de múltkor reggel egy órát volt a fürőszobában. egy órát, baszki. elszoktam ettől a reggeli másravárunktól.